T‑346/10. sz. ügy

Borax Europe Ltd

kontra

Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA)

„Megsemmisítés iránti kereset – REACH – A bórsav és a vízmentes dinátriumtetraborát különösen veszélyes anyagokkénti azonosítása – A közvetlen érintettség hiánya – Elfogadhatatlanság”

A végzés összefoglalása

Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Közvetlen érintettség – Szempontok – Az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) azon határozata, amely a borátokat különösen veszélyes anyagokként azonosítja

(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés; 1907/2006 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 7. cikk, (2) és (3) bekezdés, 31. cikk, (9) bekezdés, a) pont, 33. cikk, 34. cikk, a) pont, 59. cikk és XIV. melléklet)

A felperes közvetlen érintettsége a természetes vagy jogi személy által a nem neki címzett határozat ellen indított megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságának feltételeként megköveteli, hogy a kifogásolt intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére, és hogy ne hagyjon mérlegelési lehetőséget az intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az uniós szabályozás alapján történik.

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) azon határozatának, amely a borátokat különösen veszélyes anyagokként azonosítja a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), valamint az Európai Vegyianyag‑ügynökség létrehozásáról szóló, módosított 1907/2006 rendelet XIV. mellékletének listájára való felvételük céljából, nincs közvetlen hatása a borátimportőr felperes jogi helyzetére az említett rendeletben előírt kötelezettségek vonatkozásában, amennyiben megállapítható egyrészt, hogy a borátoknak az 1907/2006 rendelet 59. cikke szerinti eljárás alapján különösen veszélyes anyagokkénti azonosítása nem minősül olyan, az említett rendelet 31. cikke (9) bekezdésének a) pontja értelmében vett új információnak, amely alkalmas lenne arra, hogy hatással legyen a kockázatkezelési intézkedésekre, vagy amely a veszélyességre vonatkozna, ezért a felperes nem köteles aktualizálni a biztonsági adatlapot, másrészt az is, hogy a felperesre nem vonatkoznak az ugyanezen rendelet 7. cikkének (2) bekezdése, 33. cikke és 34. cikkének a) pontja szerinti tájékoztatási kötelezettségek.

Ezenkívül az a puszta tény, hogy valamely jogi aktus hatással lehet a felperes anyagi helyzetére, nem elég ahhoz, hogy őt ezáltal közvetlenül érintettnek lehessen tekinteni. Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében csak különleges körülmények fennállása jogosíthatja fel azon jogalanyt a bírósághoz fordulásra, amelynek állítása szerint a jogi aktus a piaci helyzetére hatással van. Ha a felperes csak azzal érvel, hogy az ügyfelei nem szívesen folytatnák az anyagok jelöltlistáján feltüntetett termékek vásárlását, nem bizonyítja az ilyen különleges körülmények fennállását.

(vö. 22., 38., 44–46. pont)