Language of document : ECLI:EU:T:2022:253

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hetedik tanács)

2022. április 27.(*)

„Közös kül‑ és biztonságpolitika – A Kongói Demokratikus Köztársaságon belüli helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – A tagállamok területére való belépés korlátozása – A felperes nevének az érintett személyek jegyzékein való további szerepeltetése – A jegyzékekbe való felvétel és az azokon való fenntartás megalapozottságára vonatkozó bizonyíték – A korlátozó intézkedések elfogadásának alapját képező ténybeli és jogi körülmények további fennállása”

A T‑108/21. sz. ügyben,

Ferdinand Ilunga Luyoyo (lakóhelye: Kinshasa [Kongói Demokratikus Köztársaság], képviselik: T. Bontinck, P. De Wolf, A. Guillerme és T. Payan ügyvédek)

felperes

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: M.‑C. Cadilhac és H. Marcos Fraile, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács),

tagjai: R. da Silva Passos elnök (előadó), I. Reine és L. Truchot bírák,

hivatalvezető: E. Coulon,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,

tekintettel arra, hogy a felek az eljárás írásbeli szakaszának befejezéséről való értesítést követő háromhetes határidőn belül nem kérték tárgyalás tartását, és mivel ennek nyomán a Törvényszék az eljárási szabályzata 106. cikkének (3) bekezdése alapján úgy határozott, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetében a felperes Ferdinand Ilunga Luyoyo egyrészt a Kongói Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/788/KKBP határozat módosításáról szóló, 2020. december 10‑i (KKBP) 2020/2033 tanácsi határozatnak (HL 2020. L 419., 30. o.), másrészt pedig a Kongói Demokratikus Köztársaság tekintetében a fegyverembargót megsértő személyekkel szemben meghatározott, egyedi korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló 1183/2005/EK rendelet 9. cikkének végrehajtásáról szóló, 2020. december 10‑i (EU) 2020/2021 tanácsi végrehajtási rendeletnek (HL 2020. L 419., 5. o.) a felperest érintő részükben való megsemmisítését kéri.

 A jogvita előzményei

 A korlátozó intézkedések háttere

2        A felperes a Kongói Demokratikus Köztársaság állampolgára, aki a kongói nemzeti rendőrség (PNC) Légion Nationale d’Intervention (LNI) elnevezésű szolgálatának, majd az intézmények és a magas rangú tisztviselők védelméért felelős egységének (UPIHP) a parancsnoka volt.

3        A jelen ügy az Európai Unió Tanácsa által a fenntartható békének a Kongói Demokratikus Köztársaságban való megteremtése, valamint az ezen állam tekintetében előírt fegyverembargót megsértő személyekre és szervezetekre való nyomásgyakorlás érdekében bevezetett korlátozó intézkedések keretébe illeszkedik.

 Az Unió által önállóan elfogadott intézkedések

4        A Tanács 2005. július 18‑án az EK 60., az EK 301. és az EK 308. cikk alapján elfogadta a Kongói Demokratikus Köztársaság tekintetében a fegyverembargót megsértő személyekkel szemben meghatározott, egyedi korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló 1183/2005/EK rendeletet (HL 2005. L 193., 1. o.).

5        A Tanács 2010. december 20‑án az EUSZ 29. cikk alapján elfogadta a Kongói Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2008/369/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló 2010/788/KKBP határozatot (HL 2010. L 336., 30. o.).

6        2016. október 17‑én a Tanács következtetéseket fogadott el, amelyekben először is kifejezte, hogy az Európai Uniót mély aggodalommal tölti el a Kongói Demokratikus Köztársaságban uralkodó helyzet, amelyet „a 2016. szeptember 19–20‑án, különösen Kinshasában [(Kongói Demokratikus Köztársaság)] elkövetett szélsőségesen erőszakos cselekmények[…]” tovább súlyosbítottak, és emlékeztetett arra, hogy „a választások megrendezése elsődlegesen a [Kongói Demokratikus Köztársaság] hatóságainak a felelőssége”. Ezt követően a Tanács megjelölte, hogy ahhoz, hogy kedvező körülményeket alakítson ki a párbeszédhez és a választások megrendezéséhez, a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányának egyértelműen kötelezettséget kell vállalnia az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása mellett, és fel kell hagynia azzal, hogy az igazságszolgáltatást a saját céljaira használja. Ezenkívül kifejtette, hogy az Unió a politikai foglyok szabadon bocsátására, az ellenzékkel és a civil társadalommal szembeni, politikailag motivált igazságügyi eljárások beszüntetésére, valamint a politikai indíttatású ítéletek áldozatainak rehabilitálására szólít fel, majd pontosította, hogy a békés tüntetések betiltása, továbbá az ellenzék, a civil társadalom és a média megfélemlítése és zaklatása ellehetetleníti a békés és demokratikus átmenet előkészítését. Végül a Tanács tudatta, hogy az „[Unió] az összes rendelkezésére álló eszközt – így a célzott korlátozó intézkedések eszközét is – alkalmazni fogja azokkal szemben, akik súlyosan megsértik az emberi jogokat, erőszakra buzdítanak, vagy megakadályozzák, hogy a válságra egy olyan, konszenzuson alapuló és békés megoldás szülessen, amelynek keretében tiszteletben tartják a kongói nép azon törekvését, hogy megválaszthassa képviselőit”.

7        2016. december 12‑én a Tanács az EUSZ 29. cikk alapján elfogadta a 2010/788 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2016/2231 határozatot (HL 2016. L 336 I., 7. o.).

8        Ugyanezen a napon a Tanács az EUMSZ 215. cikk alapján elfogadta az 1183/2005 rendelet módosításáról szóló (EU) 2016/2230 rendeletet (HL 2016. L 336 I., 1. o.).

9        A 2016/2231 határozat (2)–(4) preambulumbekezdése a Tanács által 2016. október 17‑én elfogadott, a fenti 6. pontban említett következtetéseket ismétli meg.

10      2017. március 6‑án a Tanács következtetéseket fogadott el, amelyekben mindenekelőtt hangot adott annak, hogy az Uniót aggasztja a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult politikai helyzet, amelyet többek között az ország több, aránytalan erőszak által sújtott régiójában fennálló biztonsági helyzet eredményezett. Ezt követően a Tanács, miután elítélte a súlyos emberi jogi jogsértéseket, pontosította, hogy a büntetlenség elleni küzdelem a békés átmenetnek és az ország tartós stabilizálásának az egyik elengedhetetlen feltétele. Végül a Tanács megjelölte, hogy az Unió sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a három Kasai tartományban és Alsó‑Kongóban (Kongói Demokratikus Köztársaság) is elharapózott az erőszak, és aggodalmának adott hangot azon beszámolókkal kapcsolatban, amelyek szerint a helyi milíciák a Kasai tartományokban súlyosan megsértik az emberi jogokat és a humanitárius jogot – különösen azzal, hogy jogellenesen gyermekkatonákat toboroznak és vetnek be –, továbbá a Kongói Demokratikus Köztársaság biztonsági erőinek tagjai civileket gyilkolnak meg, és mindezen cselekmények a nemzetközi jog értelmében háborús bűncselekményeknek minősülhetnek.

11      A Tanács 2017. május 29‑én különösen az EUSZ 31. cikk (2) bekezdése és a 2010/788 határozat 6. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadta a 2010/788 határozat végrehajtásáról szóló (KKBP) 2017/905 végrehajtási határozatot (HL 2017. L 138 I., 6. o.). A Tanács ugyanezen a napon elfogadta az 1183/2005 rendelet 9. cikke (2) bekezdésének végrehajtásáról szóló (EU) 2017/904 végrehajtási rendeletet (HL 2017. L 138 I., 1. o.).

 A Kongói Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedések elfogadásakor alkalmazott kritériumok

12      A 2016/2231 határozattal módosított 2010/788 határozat 3. cikkének (2) bekezdése a következőket írja elő:

„A 4. cikk (1) bekezdésében, valamint az 5. cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt korlátozó intézkedéseket olyan személyekkel és szervezetekkel szemben kell alkalmazni, akik:

a)      akadályozzák a Kongói Demokratikus Köztársaságban tartandó választásokkal kapcsolatos helyzet konszenzusos és békés megoldását, többek között erőszakos cselekményekkel, elnyomással, illetve az erőszak szításával, vagy azáltal, hogy aláássák a jogállamiságot;

b)      részt vesznek a [Kongói Demokratikus Köztársaságban] elkövetett olyan cselekmények tervezésében, irányításában és elkövetésében, amelyek az emberi jogok súlyos megsértésének vagy az emberi jogokkal való visszaélésnek minősülnek;

c)      kapcsolatba hozhatók az a) és a b) pontban említettekkel;

a II. mellékletben felsoroltak szerint.”

13      A 2016/2231 határozattal módosított 2010/788 határozat 4. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a] tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megakadályozzák a 3. cikkben említett személyek tagállamuk területére történő beutazását vagy azon keresztül történő átutazását”.

14      A 2016/2231 határozattal módosított 2010/788 határozat 5. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőket írja elő:

„(1)      Be kell fagyasztani minden olyan pénzeszközt, egyéb vagyoni értéket és gazdasági erőforrást, amely – az I. és II. mellékletben meghatározottak szerint – a 3. cikkben említett személyek vagy szervezetek közvetlen vagy közvetett tulajdonában vagy ellenőrzése alatt áll, vagy az említett személyek vagy szervezetek közvetlen vagy közvetett tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló szervezetek rendelkezésére, vagy az említett személyek vagy szervezetek nevében vagy irányításával eljáró más személyek vagy szervezetek rendelkezésére áll.

(2)      Az (1) bekezdésben említett személyek és szervezetek számára vagy javára, közvetlenül vagy közvetetten, semmilyen pénzeszköz, egyéb vagyoni érték vagy gazdasági erőforrás nem bocsátható rendelkezésre.”

15      Ami az 1183/2005 rendeletet illeti, a 2016/2230 rendelettel módosított e rendelet 2b. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„Az Ia. melléklet tartalmazza a Tanács által a következő indokok bármelyike alapján jegyzékbe vett természetes vagy jogi személyeket, szervezeteket vagy szerveket:

a)      akadályozzák a Kongói Demokratikus Köztársaságban tartandó választásokkal kapcsolatos helyzet konszenzusos és békés megoldását, többek között erőszakos cselekményekkel, elnyomással, illetve az erőszak szításával, vagy azáltal, hogy aláássák a jogállamiságot;

b)      a Kongói Demokratikus Köztársaságban elkövetett olyan cselekményeket terveznek, irányítanak vagy követnek el, amelyek az emberi jogok súlyos megsértésének vagy az emberi jogokkal való visszaélésnek minősülnek;

c)      kapcsolatban állnak az a) és a b) pontban említett természetes vagy jogi személyekkel, szervezetekkel vagy szervekkel.”

16      A 2016/2230 rendelettel módosított 1183/2005 rendelet 2. cikke a következőket írja elő:

„(1)      Az I. vagy az Ia. mellékletben felsorolt természetes vagy jogi személyhez, szervezethez vagy szervhez közvetlenül vagy közvetve vagy egy a nevükben vagy irányításuk szerint eljáró harmadik fél révén tartozó, tulajdonukat képező, általuk birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást be kell fagyasztani.

(2)      Semmilyen pénzeszközhöz vagy gazdasági erőforráshoz nem biztosítható – sem közvetlenül, sem közvetve – hozzáférés az I. vagy az Ia. mellékletben felsorolt természetes vagy jogi személyek, szervezetek vagy szervek számára, illetve azok javára.”

 A korlátozó intézkedések alkalmazásának eredeti időtartama

17      A 2016/2231 határozattal módosított 2010/788 határozat 9. cikkének (2) bekezdése szerint „[a] 3. cikk (2) bekezdésében említett intézkedéseket 2017. december 12‑ig kell alkalmazni”, és „[h]a a Tanács úgy ítéli meg, hogy e határozat céljai nem teljesültek, a határozatot meg kell újítani vagy – adott esetben – módosítani kell”.

 A felperes nevének a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek jegyzékeibe való eredeti felvétele

18      A 2016/2231 határozat és a 2016/2230 rendelet felvette a felperes nevét a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyeknek és szervezeteknek a 2010/788 határozat II. mellékletében és az 1183/2005 rendelet Ia. mellékletében szereplő jegyzékeibe (a továbbiakban együttesen: vitatott jegyzékek).

19      A Tanács e felvételt a következő indokokkal igazolta:

„A [PNC] [LNI] elnevezésű tömegoszlató testületének parancsnokaként Ferdinand Ilunga Luyoyo‑t a 2016[…] szeptemberében Kinshasában történtek kapcsán felelősség terheli aránytalan erőszak alkalmazásáért és erőszakos elnyomásért. Következésképpen e minőségében Ferdinand Ilunga Luyoyo részt vett a [Kongói Demokratikus Köztársaságban] elkövetett olyan cselekmények tervezésében, irányításában és elkövetésében, amelyek az emberi jogok súlyos megsértésének minősülnek.”

20      A Törvényszék Hivatalához 2017. március 6‑án benyújtott keresetlevelével a felperes lényegében a 2016/2230 rendelet felperesre vonatkozó részében történő megsemmisítésére irányuló keresetet terjesztett elő, amelyet T‑143/17. ügyszámon iktattak. Az ügyet a felperes elállását követően a Törvényszék a 2018. december 7‑i Ilunga Luyoyo kontra Tanács végzéssel (T‑143/17, nem tették közzé, EU:T:2018:987) törölte a Törvényszék nyilvántartásából.

 A felperessel szemben előírt korlátozó intézkedések első három meghosszabbítása

21      A 2010/788 határozat módosításáról szóló, 2017. december 11‑i (KKBP) 2017/2282 tanácsi határozattal (HL 2017. L 328., 19. o.) a felperessel szemben alkalmazott korlátozó intézkedéseket ugyanazon indokokkal 2018. december 12‑ig fenntartották.

22      A Törvényszék Hivatalához 2018. március 8‑án benyújtott keresetlevelével a felperes a 2017/2282 határozat felperesre vonatkozó része ellen irányuló keresetet terjesztett elő, amelyet T‑166/18. ügyszámon iktattak. E keresetet a Törvényszék a 2020. február 12‑i Ilunga Luyoyo kontra Tanács ítélettel (T‑166/18, nem tették közzé, EU:T:2020:50) elutasította.

23      2018. december 10‑én a Tanács elfogadta a 2010/788 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2018/1940 határozatot (HL 2018. L 314., 47. o.) és az 1183/2005 rendelet 9. cikkének végrehajtásáról szóló (EU) 2018/1931 végrehajtási rendeletet (HL 2018. L 314., 1. o.). E jogi aktusok 2019. december 12‑ig hosszabbították meg a felperes nevének a vitatott jegyzékekre való felvételét. A felperes nevének a vitatott jegyzékekre való felvételét alátámasztó indokokat naprakésszé tették azon megjegyzéssel való kiegészítésük érdekében, amely szerint „Ferdinand Ilunga Luyoyót 2017 júliusában kinevezték a PNC [UPIHP] egysége parancsnokának”.

24      A Törvényszék Hivatalához 2019. február 20‑án benyújtott keresetlevelével a felperes a 2018/1940 határozat és a 2018/1931 végrehajtási rendelet felperesre vonatkozó részében történő megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő, amelyet T‑124/19. ügyszámon iktattak. Ezt a keresetet a Törvényszék a 2021. február 3‑i Ilunga Luyoyo kontra Tanács ítélettel (T‑124/19, nem tették közzé, EU:T:2021:63) elutasította.

25      2019. december 9‑én a Tanács elfogadta a 2010/788 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2019/2109 határozatot (HL 2019. L 318., 134. o.) és az 1183/2005 rendelet 9. cikkének végrehajtásáról szóló (EU) 2019/2101 végrehajtási rendeletet (HL 2019. L 318., 1. o.). E jogi aktusok 2020. december 12‑ig hosszabbították meg a felperes nevének a vitatott jegyzékekre való felvételét. A Tanács naprakésszé tette e felvétel indokait az azon – az UPIHP parancsnokaként betöltött tisztségére való hivatkozást követő – megjegyzéssel való kiegészítésük érdekében, amely szerint „[e] szerepe miatt felelősség terheli a PNC által a közelmúltban elkövetett emberi jogi jogsértésekért”.

26      A Tanács a 2019. december 10‑i levelében közölte a felperessel a 2019/2109 határozatot, és pontosította, hogy amennyiben új észrevételeket kíván benyújtani, azokat 2020. szeptember 1‑jéig kell megküldenie.

27      A Törvényszék Hivatalához 2020. február 19‑én benyújtott keresetlevelével a felperes a 2019/2109 határozat és a 2019/2101 végrehajtási rendelet felperesre vonatkozó részében történő megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő, amelyet T‑101/20. ügyszámon iktattak. Ezt a keresetet a Törvényszék a 2021. szeptember 15‑i Ilunga Luyoyo kontra Tanács ítélettel (T‑101/20, nem tették közzé, EU:T:2021:575) elutasította.

 Felülvizsgálat

28      A 2020. június 4‑i levelükben a felperes ügyvédei az iratokhoz való hozzáférés iránti kérelmet nyújtottak be a Tanácshoz, és a felperes nevének a vitatott jegyzékekre való felvételének felülvizsgálata iránti kérelem alátámasztására szolgáló bizonyítékok benyújtására nyitva álló határidő 2020. október 1‑jére halasztását kérték.

29      A 2020. július 7‑i levelében a Tanács arról tájékoztatta a felperes ügyvédeit, hogy helyt ad a felülvizsgálat iránti kérelem benyújtására nyitva álló határidő 2020. október 1‑jére halasztása iránti kérelmüknek.

30      A 2020. július 23‑i levelében a Tanács nyolc munkadokumentumot küldött meg a felperes ügyvédeinek.

31      2020. október 1‑jén a felperes ügyvédei hivatalosan felülvizsgálat iránti kérelmet nyújtottak be a Tanácshoz, amelyben többek között azt állították, hogy a Tanács értékelési hibát követett el. E tekintetben hangsúlyozták, hogy a felperes feladataiban változások történtek, mivel 2019 decembere óta semmilyen tényleges tisztséget nem töltött be a kongói rendőrségen belül, jóllehet megtartotta vezérezredesi rangját és az azzal járó díjazást, valamint hogy 2020‑ban semmilyen tisztséget nem gyakorolt, illetve nem vett részt a Kongói Demokratikus Köztársaság által folytatott semmilyen politikai, katonai vagy közigazgatási tevékenységben sem, mivel magánszemélyként a Kongói Ökölvívó Szövetség elnöki feladatait látta el.

32      A Tanács a felperes ügyvédeinek címzett 2020. október 30‑i levél mellékleteként a felperes nevének a vitatott jegyzékekre való felvételével kapcsolatos négy munkadokumentumot küldött meg számukra.

33      A 2020. október 30‑i levelében a Tanács jelezte, hogy ezen elemek nyomán naprakésszé tette a felperesre vonatkozó indokolást, amelyben pontosította, hogy a felperes „2019 decemberéig” az UPIHP parancsnoka volt, és azt kiegészítette azzal a megjegyzéssel, amely szerint a felperes „megtartotta vezérezredesi rangját és továbbra is aktívan részt [vett] a [Kongói Demokratikus Köztársaság] közéletében”.

34      A Tanács azt is pontosította, hogy amennyiben a felperes új észrevételeket kíván előterjeszteni, azokat 2020. november 20‑ig kell megküldenie.

35      A Tanácsnak címzett 2020. november 20‑i levelükben a felperes ügyvédei ismertették a fenti 32. pontban említett dokumentumokkal kapcsolatos észrevételeiket, és arra hivatkoztak, hogy egyik dokumentum sem igazolja a szóban forgó intézkedések meghosszabbítását. Közelebbről, rámutattak arra, hogy bár a Tanács által a 2020. október 30‑i levelének mellékleteként előadott bizonyítékok egyike a felperesnek a Kongói Ökölvívó Szövetség elnökeként betöltött új tisztségéről számol be, vitatják, hogy ezen indok megalapozottan igazolná azt, hogy továbbra is szerepeltessék a felperes nevét a vitatott jegyzékeken.

 A felperessel szemben előírt korlátozó intézkedések negyedik meghosszabbítása

36      2020. december 10‑én a Tanács elfogadta a megtámadott jogi aktusokat, amelyekkel 2021. december 12‑ig fenntartotta a felperes nevét a vitatott jegyzékeken, és amelyekben e felvétel indokolása ezentúl a következőképpen szólt:

„2017‑ig a [PNC] [LNI] elnevezésű tömegoszlató egységének parancsnoka, majd 2019 decemberéig a PNC‑n belül az [UPIHP] parancsnoka volt, ezért Ferdinand Ilunga Luyoyót felelősség terheli a 2016 szeptemberében Kinshasában alkalmazott aránytalan erőszakért és erőszakos elnyomásért, valamint a PNC által ezt követően elkövetett emberi jogi jogsértésekért.

Következésképpen Ferdinand Ilunga Luyoyo olyan cselekmények tervezésében, irányításában, illetve elkövetésében vett részt a [Kongói Demokratikus Köztársaságban], amelyek az emberi jogok súlyos megsértésének minősülnek.

Ferdinand Ilunga Luyoyo megtartotta vezérezredesi rangját és továbbra is aktívan részt vesz a [Kongói Demokratikus Köztársaság] közéletében.”

37      A Tanács a 2020. december 11‑i levelében közölte a 2020/2033 határozatot a felperessel, emlékeztetve arra, hogy az emberi jogi jogsértések továbbra is fennállnak.

38      Ugyanebben a levélben a Tanács kifejtette, hogy a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontjában a felperes helyzete igazolta a nevének a vitatott jegyzékeken való fenntartását, mivel „2017‑ig a [PNC] tömegoszlató egységének parancsnoka, majd 2019 decemberéig a PNC‑n belül az [UPIHP] parancsnoka volt, ezért [őt] felelősség terheli a 2016 szeptemberében Kinshasában alkalmazott aránytalan erőszakért és erőszakos elnyomásért, valamint a PNC által ezt követően elkövetett emberi jogi jogsértésekért”, és „[j]óllehet már nem töltött be semmilyen tisztséget a PNC‑n belül, megtartotta vezérezredesi rangját és továbbra is aktívan részt vett a Kongói Demokratikus Köztársaság közéletében, amint azt a számára megküldött dokumentumok is mutatják”.

39      A Tanács hozzátette, hogy amennyiben a felperes új észrevételeket kíván előterjeszteni, azokat 2021. szeptember 1‑jéig kell megküldenie.

 A felek kérelmei

40      A felperes a Törvényszék Hivatalához 2021. február 19‑én benyújtott keresetlevelével előterjesztette a jelen keresetet. A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        a felperest érintő részükben semmisítse meg a megtámadott jogi aktusokat;

–        a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

41      A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        másodlagosan, a megtámadott jogi aktusok megsemmisítése esetén tartsa fenn a 2020/2033 határozat joghatásait „a 2020/2021 végrehajtási rendelet részleges megsemmisítésének hatályosulásáig”;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

42      A megtámadott jogi aktusok megsemmisítése iránti kérelmének alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első a meghallgatáshoz való jog megsértésén, a második pedig értékelési hibákon alapul. A Törvényszék úgy véli, hogy először a második jogalapot kell megvizsgálni.

 A második, az értékelési hibákra alapított jogalapról

43      A felperes először is arra hivatkozik, hogy a korlátozó intézkedések felperes tekintetében való meghosszabbítását megelőzően nyilvánvaló értékelési hibát követtek el a demokrácia és a politika kongói demokratikus köztársaságbeli helyzetének a felülvizsgálatával összefüggésben.

44      A felperes másodszor lényegében a megtámadott jogi aktusok megalapozottságát vitatja, amennyiben azok továbbra is szerepeltetik a nevét a vitatott jegyzékeken, holott e jogi aktusok elfogadásának időpontjában nem volt megállapítható, hogy a felperes részt vett volna a Kongói Demokratikus Köztársaságban megvalósuló súlyos emberi jogi jogsértésekben.

45      A felperes egyrészt azt rója fel a Tanácsnak, hogy a nevét múltbeli tények és olyan tisztségek miatt tartotta fenn a vitatott jegyzékeken, amelyeket a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontjában már nem töltött be, figyelmen kívül hagyva a jegyzékbe vételi kritériumot, amelyet jelen időben szövegeztek meg.

46      E tekintetben a felperes arra hivatkozik, hogy amióta 2017‑ben távozott a PNC‑n belüli LNI‑től, már semmilyen parancsnoki funkciót nem tölt be a PNC‑ben, továbbá hogy 2019 decembere óta már nem parancsnoka az UPIHP‑nek. Hangsúlyozza, hogy vezérezredesi rangjának megtartása ellenére már semmilyen konkrét állami feladatkört nem lát el.

47      A felperes másrészt vitatja a Tanács által figyelembe vett azon bizonyítékokat, amelyek a felperes által a Kongói Ökölvívó Szövetség elnökeként betöltött tisztségre utalnak, mivel egy ilyen tisztség alapján, amelyet magánszemélyként lát el, nem állapítható meg, hogy továbbra is részt vesz olyan cselekményekben, amelyek igazolják a vele szemben hozott korlátozó intézkedések fenntartását. Közelebbről, a felperes – a szerző elfogultsága okán – vitatja a „desc‑wondo.org” internetes oldalon 2020. október 8‑án közzétett azon cikk relevanciáját és bizonyító erejét, amelyből az tűnik ki, hogy a felperes e tisztség miatt továbbra is politikai befolyással rendelkezik.

48      A Tanács állítása szerint a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontjában nem valósultak meg a korlátozó intézkedésekkel megvalósítani kívánt célkitűzések, amelyek többek között a jogállamiság és az emberi jogok védelmét foglalják magukban, különösen mivel a PNC tagjai által elkövetett súlyos emberi jogi jogsértések a szóban forgó felülvizsgálati időszakban is folytatódtak. A Tanács ezenkívül arra hivatkozik, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság új elnökének 2019‑ben történt kinevezésével csupán részben változott meg a korábbi elnök által irányított rendszer, és hogy e politikai helyzet 2020‑ban továbbra is fennállt. Hangsúlyozza továbbá, hogy a felperes nem terjeszt elő olyan bizonyítékokat vagy valószínűsítő körülményeket, amelyek alátámasztanák a régi rendszertől való elhatárolódását. Ily módon a Kongói Demokratikus Köztársaságban a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontjában fennálló politikai és biztonsági háttér kellően mélyreható megváltozásának hiányában úgy véli, hogy helyénvaló volt a felperes aktuális helyzetére támaszkodni annak megvizsgálásakor, hogy továbbra is fennálltak‑e a korlátozó intézkedések elfogadásának alapját képező ténybeli és jogi körülmények, valamint hogy az említett intézkedések fenntartása szükséges volt‑e a célkitűzésük megvalósításához.

49      E tekintetben a Tanács rámutat arra, hogy a felperes, jóllehet 2019 decemberétől már nem töltötte be az UPIHP parancsnoki tisztségét, miután e tisztség betöltésében egy ügyvéddel szembeni erőszakos cselekmények és támadás miatt felfüggesztették, megtartotta vezérezredesi rangját, és továbbra is aktívan részt vett a Kongói Demokratikus Köztársaságban közéletében, különösen a Kongói Ökölvívó Szövetség elnökeként újonnan ellátott tisztségéből fakadóan, amely szövetség szoros kapcsolatokat ápol az ország vezető politikai szereplőivel.

50      A Tanács e megállapításokhoz kapcsolódóan megjegyzi, hogy a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontjához viszonyítva a felperes alig egy éve, vagyis csupán 2019 decembere óta nem látja el az UPIHP parancsnoki feladatait, valamint hogy egyébként a PNC által 2016 szeptemberében és azt követően elkövetett súlyos emberi jogi jogsértésekben, továbbá a 2019 decemberében elkövetett erőszakos cselekményekben vett részt. Ily módon véleménye szerint jogszerűen vonta le azt a következtetést, miszerint a korlátozó intézkedések célkitűzéseinek elérése érdekében fenn kellett tartani ezeket az intézkedéseket a felperes tekintetében, valamint hogy olyan egybehangzó és megbízható bizonyítékokkal rendelkezett, amelyek alapján naprakész következtetéseket vonhatott le a felperes vonatkozásában, amelyeket a megtámadott jogi aktusok tartalmaznak.

51      Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében garantált bírósági felülvizsgálat hatékonysága többek között azt követeli meg, hogy az uniós bíróság meggyőződjön arról, hogy kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik az a határozat, amellyel korlátozó intézkedéseket fogadtak el vagy tartottak fenn, és amely az érintett személy vagy szervezet tekintetében egyedi hatállyal rendelkezik. Ez magában foglalja az említett határozat alapjául szolgáló indokolásban hivatkozott tények ellenőrzését, amely folytán a bírósági felülvizsgálat nem a hivatkozott okok absztrakt valószínűségének értékelésére korlátozódik, hanem arra irányul, hogy ezen okok – vagy legalább azok közül egy, ugyanezen határozat alátámasztására önmagában elengedőnek tekintett ok – megalapozottak‑e (2013. július 18‑i Bizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 119. pont).

52      Vitatás esetében a Tanácsnak kell az érintett személlyel szemben felhozott indokok megalapozottságát bizonyítani, és nem az érintett személynek kell az említett indokok megalapozottságának hiányára vonatkozó negatív bizonyítékot szolgáltatni (lásd ebben az értelemben: 2013. július 18‑i Bizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 121. pont; 2013. november 28‑i Tanács kontra Fulmen és Mahmoudian ítélet, C‑280/12 P, EU:C:2013:775, 66. pont)

53      E célból nem követelmény, hogy a Tanács az uniós bíróság előtt az azon jogi aktus indokolásában szereplő állítólagos indokokra vonatkozó valamennyi információt és bizonyítékot szolgáltassa, amely jogi aktus megsemmisítését kérték. Mindazonáltal szükséges, hogy a szolgáltatott információk vagy bizonyítékok alátámasszák az érintett személlyel szemben felhozott indokokat (lásd ebben az értelemben: 2013. július 18‑i Bizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 122. pont; 2013. november 28‑i Tanács kontra Fulmen és Mahmoudian ítélet, C‑280/12 P, EU:C:2013:775, 67. pont).

54      A Tanács által megállapított ténybeli alap kellően biztos jellegének értékelését a bizonyítékok és az információk nem elszigetelt módon, hanem azon összefüggésben történő vizsgálatával kell elvégezni, amelybe azok illeszkednek. A Tanács ugyanis akkor tesz eleget a rá háruló bizonyítási tehernek, ha az uniós bíróság előtt kellően konkrét, pontosan meghatározott és egybevágó valószínűsítő körülmények olyan együttesét mutatja be, amely lehetővé teszi a pénzeszközeinek befagyasztására vonatkozó intézkedéssel érintett személy és a megdönteni kívánt rezsim vagy – általánosságban – a leküzdeni kívánt helyzetek közötti elégséges kapcsolat fennállásának megállapítását (lásd: 2017. július 20‑i Badica és Kardiam kontra Tanács ítélet, T‑619/15, EU:T:2017:532, 99. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

55      Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy a korlátozó intézkedések biztosítási jellegűek, és – természetüknél fogva – ideiglenesek, és azok érvényessége mindig a meghozataluk alapját képező ténybeli és jogi körülmények további fennállásának, valamint a hozzájuk kapcsolódó célkitűzés elérése érdekében való fenntartásuk szükségességének a függvénye. Következésképpen e korlátozó intézkedések időszakos felülvizsgálatakor a Tanácsnak el kell végeznie a helyzet naprakész értékelését, és el kell készítenie az ilyen intézkedések hatásának mérlegét annak megállapítása érdekében, hogy ezen intézkedések lehetővé tették‑e az érintett személyek és szervezetek nevének a vitatott jegyzékbe való első felvételével megvalósítani kívánt célok elérését, vagy az említett személyek és szervezetek tekintetében még mindig ugyanazon következtetés vonható le (2020. február 12‑i Amisi Kumba kontra Tanács ítélet, T‑163/18, EU:T:2020:57, 58. és 59. pont).

56      A Törvényszék ebben az összefüggésben mondta ki, hogy a Tanács határozhatott úgy, hogy a személyek nevét a rájuk vonatkozó korábbi határozatokban szereplő múltbeli tényekkel kapcsolatos indokok alapján tartja fenn a vitatott jegyzékeken, anélkül hogy a szóban forgó személyek a felülvizsgálatot megelőző időszakban ismételten emberi jogi jogsértést követtek volna el, feltéve hogy a releváns körülmények összességére tekintettel – és különösen arra tekintettel, hogy a korlátozó intézkedések által követett célkitűzéseket nem érték el – e fenntartás továbbra is indokolt (lásd ebben az értelemben: 2020. február 12‑i Amisi Kumba kontra Tanács ítélet, T‑163/18, EU:T:2020:57, 82–84. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57      A jelen ügyben a 2016/2231 határozat (3) és (4) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a szóban forgó, a személyek meghatározott kategóriáival, és különösen a súlyos emberi jogi jogsértésekben közreműködő személyekkel szembeni korlátozó intézkedések célkitűzése többek között a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzet stabilizálásának lehetővé tétele volt azáltal, hogy a kormányt a demokratikus párbeszéd, valamint az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásának biztosításához kedvező körülmények kialakítására, továbbá arra ösztönözzék, hogy hagyjon fel az igazságszolgáltatásnak a saját céljaira való felhasználásával annak érdekében, hogy az említett jogokat súlyosan megsértő személyek ügyében független igazságszolgáltatási fórumok járhassanak el (lásd: fenti 6–11. pont). E célból ezen intézkedések arra irányultak, hogy nyomást gyakoroljanak a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult bizonytalan biztonsági helyzetért felelősnek tartott személyekre.

58      Ily módon vették fel a 2016/2231 határozattal és a 2016/2230 rendelettel a felperes nevét a vitatott jegyzékekbe, lényegében azon indokokból, hogy a felperes a 2016 szeptemberében Kinshasában tartott tüntetések során aránytalan erőszakot alkalmazó és e tüntetéseket erőszakkal elnyomó PNC‑n belüli LNI egység parancsnoka volt. E tekintetben a Törvényszék már megállapította ezen indokok bizonyított jellegét a felperes nevének a vitatott jegyzékekre való felvételének első, illetve második alkalommal történő meghosszabbítása kapcsán hozott 2020. február 12‑i Ilunga Luyoyo kontra Tanács (T‑166/18, nem tették közzé, EU:T:2020:50, 87–136. pont), illetve 2021. február 3‑i Ilunga Luyoyo kontra Tanács (T‑124/19, nem tették közzé, EU:T:2021:63, 96–144. pont) ítéletben.

59      Ezenfelül a Tanács a felperes nevének a vitatott jegyzékekre való felvételének harmadik meghosszabbításáról szóló 2019/2109 határozat és 2019/2101 végrehajtási rendelet elfogadásakor kiegészítette e felvétel indokolását azzal a megjegyzéssel, amely szerint a felperest, aki 2017 júliusa óta a PNC‑n belüli UPIHP parancsnoka volt, különös felelősség terheli a PNC által a közelmúltban a Kongói Demokratikus Köztársaságban elkövetett emberi jogi jogsértésekért. Az e jogi aktusokkal kapcsolatos kereset tárgyában a Törvényszék megállapította, hogy a Tanács kellően alátámasztotta a felperes és az ilyen jogsértések közötti kapcsolatot (lásd ebben az értelemben: 2021. szeptember 15‑i Ilunga Luyoyo kontra Tanács ítélet, T‑101/20, nem tették közzé, EU:T:2021:575, 156–160. pont).

60      A megtámadott jogi aktusokban, amelyek szövegét a fenti 36. pont ismerteti, a Tanács továbbra is a fenti 58. és 59. pontban ismertetett azon tényekre hivatkozik, amelyek szerint a felperes 2017‑ig az LNI, ezt követően pedig az UPIHP parancsnokaként súlyos emberi jogi jogsértések elkövetésében vett részt. A Tanács ugyanakkor naprakésszé tette a felperesre vonatkozó indokolást egyrészt annak pontosításával, hogy a felperes 2019 decemberéig volt az UPIHP parancsnoka volt, másrészt pedig azzal a kiegészítéssel, hogy a felperes megtartotta vezérezredesi rangját és továbbra is aktívan részt vett a Kongói Demokratikus Köztársaság közéletében.

61      A felperes vitatja a szóban forgó korlátozó intézkedések megtámadott jogi aktusokkal való fenntartásának megalapozottságát, mivel e jogi aktusok elfogadásának időpontjában már semmilyen tisztséget nem töltött be a PNC‑n belül, és – lényegében – a Kongói Ökölvívó Szövetség elnökeként betöltött új feladatai alapján nem volt kellően bizonyítható a felperes és a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult biztonsági helyzet közötti kapcsolat fennállása. Ezért meg kell vizsgálni, hogy a fenti 55. és 56. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlattal összhangban a Tanács – a helyzetnek a szóban forgó korlátozó intézkedések felülvizsgálata keretében végzett naprakész értékelése alapján – továbbra is hivatkozhatott‑e múltbeli és a felperesre vonatkozó korábbi határozatokban már felhozott tényekre a korlátozó intézkedések felperes tekintetében való fenntartásának igazolása érdekében.

62      E tekintetben egyrészt a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontjában a Kongói Demokratikus Köztársaságban fennálló biztonsági helyzetet illetően meg kell állapítani, hogy a Tanács különböző forrásokból származó olyan információk összességével rendelkezett, amelyek szerint a Kongói Demokratikus Köztársaságban a 2018. december 30‑i elnökválasztás ellenére továbbra is aggodalomra adott okot a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának helyzete. A szóban forgó felülvizsgálati időszak során ugyanis az emberi jogi jogsértések – és különösen a PNC állománya által a demokratikus térrel kapcsolatban elkövetett emberi jogsértések –növekvő tendenciájának megállapítását a Tanács által a 2020. október 30‑i levelének mellékleteként a felperesnek továbbított bizonyítékok – különösen az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közös Emberi Jogi Hivatala (UNJHRO) által készített, az emberi jogok 2020 januárja és júniusa közötti, valamint ugyanezen év júliusában és augusztusában történt megsértésének főbb tendenciáiról szóló három feljegyzés – is alátámasztják.

63      A Tanács tehát elegendő bizonyítékkal rendelkezett annak megállapításához, hogy a 2010/788 határozat 3. cikke (2) bekezdésének b) pontjában és az 1183/2005 rendelet 2b. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételek teljesültek.

64      Másrészt, ami a felperesnek a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontjában fennálló egyéni helyzetét illeti, először is a felek között nem vitatott, hogy a felperes 2019 decemberétől már nem töltött be tisztséget a PNC‑n belül. Egyébiránt a korlátozó intézkedések felperes tekintetében való felülvizsgálatának időpontjában már a Tanács rendelkezésére állt ez az információ. Ezt tanúsítja a felperesnek címzett 2020. október 30‑i levél, amelyben a Tanács tájékoztatta a felperest arról, hogy a rá vonatkozó indokok naprakésszé tétele során figyelembe kívánja venni ezt az információt.

65      E körülmények között, másodszor, meg kell vizsgálni a megtámadott jogi aktusok alapjául szolgáló azon indokot, amely szerint a felperes nevének a vitatott jegyzékeken való fenntartását a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontjában továbbra is igazolta az, hogy annak ellenére, hogy a felperesnek a különböző emberi jogi jogsértésekben való részvételére 2016 szeptembere és 2019 decembere között került sor, a felperes megtartotta vezérezredesi rangját, és a Kongói Ökölvívó Szövetség elnökeként új tisztséget töltött be, amelynek révén politikai befolyást gyakorolhatott.

66      E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a Tanács nem hivatkozik olyan elemekre, amelyek alkalmasak lennének az emberi jogi jogsértések és a felperes közötti kapcsolat bizonyítására a 2019 decembere – vagyis a megtámadott jogi aktusok elfogadását közel egy évvel megelőző időpont – óta eltelt időszak vonatkozásában.

67      Kétségtelen, hogy az „actualite.cd” internetes oldalon fellelhető, „[Kongói Demokratikus Köztársaság]: a rendőrség letartóztatja Ilunga Luyoyo vezérezredest egy Lubumbashiban elkövetett, ügyvéd elleni támadás miatt” című, a Tanács 2020. október 30‑i levelének mellékletét képező cikkből kitűnik, hogy a felperes személyesen érintett volt az ügyvéd elleni támadásban. Mindazonáltal éppen ennek nyomán mentették fel a felperest a PNC‑n belül betöltött tisztségéből. Ezenkívül e cikk beszámol arról, hogy a szóban forgó támadásra a felperes és egy egyébként az ügyvédi hivatást gyakorló személy közötti nézeteltérést követően került sor, a magánszférához tartozó indokok – és nem kifejezetten e hivatás – miatt. Ráadásul a Tanács irataiból nem tűnik ki, és a Tanács nem is állítja azt, hogy a megtámadott jogi aktusok elfogadásának időpontjában, amely elfogadásra közel egy évvel az említett tényeket követően került sor, a felperest visszahelyezték volna a PNC‑n belüli korábbi munkakörébe vagy bármely más, a Kongói Demokratikus Köztársaság biztonsági helyzetével összefüggő beosztásba, sem pedig azt, hogy erre sor kerülhetett volna.

68      Másodszor, önmagában azon körülmény alapján, hogy a felperes a PNC‑n belüli tisztségének 2019 decemberében történt megszűnését követően megtartotta vezérezredesi rangját, nem állapítható meg, hogy bármilyen szerepet betöltött volna a Kongói Demokratikus Köztársaság biztonsági erői vonatkozásában. A Tanács egyébiránt nem is állítja ezt, hanem annak megállapítására szorítkozik, hogy a felperes megtartotta vezérezredesi rangját, holott a felperes a keresetlevélben kifejezetten azt állítja, hogy „már semmilyen konkrét feladatkört nem lát el”.

69      Harmadszor, ami a Kongói Ökölvívó Szövetség elnökeként a felperes által betöltött tisztségét illeti, a Tanács három cikkre, nevezetesen a „Matininfos.net” internetes oldal 2020. szeptember 9‑i „Ökölvívás: Ilunga Makabu novemberben Kinshasában védheti meg WBC‑övét”, a „Scoop.rdc” internetes oldal 2020. február 5‑i „ifj. Makabu Ilunga megőrzi WBC golden világbajnoki címét a Fatshi elleni mérkőzésen” és a „desc‑wondo.org” internetes oldal 2020. október 8‑i, „Az Európai Uniónak meg kell hosszabbítania a Joseph Kabila korábbi kollaboránsaival szembeni szankciókat” (a továbbiakban: 2020. október 8‑i cikk) című cikkre támaszkodik.

70      Igaz, hogy a 2020. október 8‑i cikk említést tesz arról, hogy „a felperes továbbra is jelentősen átpolitizált feladatokat lát el”.

71      Mindazonáltal a 2020. október 8‑i cikk – függetlenül a megbízhatóságától, amelyet a felperes a szerzőjének állítólagos elfogultsága miatt vitat – nem tartalmaz semmilyen konkrét információt, amely alkalmas lenne annak alátámasztására, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság nemzeti ökölvívó szövetségének elnöke képes lenne befolyást gyakorolni a biztonságpolitika terén.

72      A fenti 69. pontban említett másik két cikk emellett beszámol arról, hogy a Kongói Ökölvívó Szövetség elnöki feladatainak ellátása keretében a felperes a szóban forgó felülvizsgálati időszak során kapcsolatban állt a Kongói Demokratikus Köztársaságban politikai hatalmat gyakorló személyekkel, amikor a köztársasági elnök ünnepélyes keretek között fogadott egy fiatal profi, világbajnoki címet szerző kongói ökölvívót, valamint amikor ezen ökölvívó a sporttevékenységének pénzügyi támogatását kérte a sport‑ és szabadidős tevékenységekért felelős minisztériumtól.

73      Márpedig e tényekből nem tűnik ki, hogy a felperes túllépte volna a nemzeti sportszövetség elnöki tisztségével járó feladatok rendes gyakorlásának kereteit, mivel e feladatok magukban foglalhatják többek között ezen ágazat profi sportolóinak támogatását a kifejezetten az említett ágazatért felelős minisztériumhoz intézett támogatási kérelmek benyújtása vagy e sportolóknak a tiszteletükre tartott hivatalos rendezvényekre való elkísérése formájában.

74      Következésképpen a fenti 72. pontban ismertetett cikkek nem alkalmasak a 2020. október 8‑i cikkben szereplő azon információ megerősítésére, amely szerint a felperes a Kongói Ökölvívó Szövetség elnökeként „jelentősen átpolitizált” feladatokat lát el.

75      A fentiekből következik, hogy egyrészt a felperes a megtámadott jogi aktusok elfogadását megelőző jelentős, közel egyéves időszak óta már nem látott el a PNC‑vel összefüggő feladatokat, másrészt pedig, hogy a Tanács nem bizonyította kellőképpen, hogy a felperes képes volt befolyást gyakorolni a Kongói Demokratikus Köztársaság biztonságpolitikájára.

76      Mindezekre tekintettel a megtámadott jogi aktusokban megállapított azon körülményekből, amelyek szerint a felperes megtartotta vezérezredesi rangját, és továbbra is aktívan részt vett a közéletben, nem vonható le olyan következtetés, amely szerint a korlátozó intézkedések célkitűzéseinek megvalósítása – így különösen ezen államban az emberi jogok helyzetének javításához nyújtandó támogatás – érdekében továbbra is indokolt ezen intézkedések felperes tekintetében való fenntartása.

77      Végül a Tanács arra való hivatkozásának lehetőségét illetően, hogy a felperes nem foglalt állást a Kongói Demokratikus Köztársaságban korábban hatalmon lévő rendszertől való elhatárolódása érdekében, hangsúlyozni kell, hogy az adott helyzetre jellemző bizonyos sajátos körülmények között a Tanács az érintett személy hatalmi rendszertől való elhatárolódásának hiányát a vele szemben hozott korlátozó intézkedések fenntartásának alátámasztásakor figyelembe veendő elemnek tekintheti.

78      A jelen ügyben ugyanakkor a fentiekből kitűnik, hogy a felperes már jelentős ideje – a megtámadott jogi aktusok elfogadásától visszafelé számított közel egy év óta – nem töltötte be azokat a különböző tisztségeket, amelyek igazolták a nevének a vitatott jegyzékekre való első felvételét, valamint e felvétel egymást követő meghosszabbításait. Az is kitűnik, hogy a Tanácsot megfelelő időben tájékoztatták a tisztségek e megszűnéséről. Márpedig a Tanács e körülmények ellenére nem szolgáltatott elegendő bizonyítékot annak megállapításához, hogy a szóban forgó felülvizsgálati időszak végén továbbra is elégséges kapcsolat állt fenn a felperes és a Kongói Demokratikus Köztársaságban elkövetett emberi jogi jogsértések hátteréül szolgáló biztonsági helyzet között. E körülmények között a korlátozó intézkedések felperes tekintetében való fenntartásának alátámasztása érdekében a Tanács nem hivatkozhat érvényesen arra, hogy a felperes nem foglalt állást a Kongói Demokratikus Köztársaság korábbi hatalmi rendszerétől való elhatárolódása érdekében. A jelen ügy sajátos körülményei között ezen érv tehát nem elegendő a megtámadott jogi aktusok igazolásához.

79      Következésképpen a felperes vitatásával szemben a Tanács nem tudta bizonyítani a szóban forgó korlátozó intézkedések felperes tekintetében való fenntartásának megalapozottságát.

80      Ebből következik, hogy a Tanács értékelési hibát követett el, amikor a megtámadott jogi aktusokban megállapította, hogy továbbra is indokolt a felperes nevének a vitatott jegyzékeken való szerepeltetése, mivel a felperes a Kongói Demokratikus Köztársaságban elkövetett olyan cselekmények tervezésében, irányításában vagy elkövetésében vett részt, amelyek súlyos emberi jogi jogsértéseknek vagy visszaéléseknek minősülnek.

81      Ennélfogva a második jogalapnak a második részében helyt kell adni, anélkül hogy határozni kellene a felperes által előterjesztett többi érvről vagy e jogalap első részéről.

82      A fentiekre tekintettel a felperest érintő részükben meg kell semmisíteni a megtámadott jogi aktusokat, anélkül hogy meg kellene vizsgálni a felperes által felhozott első jogalapot.

 A 2020/2033 határozat részleges megsemmisítésének időbeli hatályáról

83      Ami a Tanács által az ellenkérelmében másodlagosan előterjesztett kérelmet illeti, amely a 2020/2023 határozat joghatásainak a 2020/2021 végrehajtási rendelet felperes tekintetében való részleges megsemmisítésének hatályosulásáig történő fenntartására irányul, emlékeztetni kell arra, hogy e határozattal a Tanács 2020. december 12‑től 2021. december 12‑ig fenntartotta a felperes nevét a 2010/788 határozat II. mellékletében szereplő korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek jegyzékén.

84      Márpedig a 2010/788 határozat módosításáról szóló, 2021. december 9‑i (KKBP) 2021/2181 tanácsi határozattal (HL 2021. L 443., 75. o.) a Tanács naprakésszé tette a korlátozó intézkedésekkel érintett személyeknek a 2010/788 határozat II. mellékletében szereplő jegyzékét, és 2022. december 12‑ig fenntartotta benne a felperes nevét.

85      Ennélfogva, jóllehet a 2020/2033 határozatnak a felperest érintő részében történő megsemmisítése a felperes nevének a 2010/788 határozat II. mellékletében szereplő jegyzékre való felvételének a megsemmisítését vonja maga után a 2020. december 12. és 2021. december 12. közötti időszak vonatkozásában, e megsemmisítés nem kérdőjelezheti meg ugyanezen felvétel jogszerűségét az ezt követő időszak tekintetében, mivel a jelen kereset nem érinti a 2021/2181 határozatot.

86      Következésképpen, mivel a felperes jelenleg újabb korlátozó intézkedések hatálya alatt áll, a Tanácsnak a 2020/2033 határozat részleges megsemmisítésének időbeli hatályára vonatkozó, a fenti 83. pontban említett másodlagos kérelme tárgytalanná vált.

 A költségekről

87      A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Tanács pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a Ferdinand Ilunga Luyoyót érintő részükben megsemmisíti a Kongói Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/788/KKBP határozat módosításáról szóló, 2020. december 10i (KKBP) 2020/2033 tanácsi határozatot és a Kongói Demokratikus Köztársaság tekintetében a fegyverembargót megsértő személyekkel szemben meghatározott, egyedi korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló 1183/2005/EK rendelet 9. cikkének végrehajtásáról szóló, 2020. december 10i (EU) 2020/2021 tanácsi végrehajtási rendeletet.

2)      A Törvényszék az Európai Unió Tanácsát kötelezi a költségek viselésére.

da Silva Passos

Reine

Truchot

Kihirdetve Luxembourgban, a 2022. április 27‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: francia.