2008. augusztus 11-én benyújtott kereset - Olaszország kontra Bizottság

(T-305/08. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Olasz Köztársaság (képviselő: F. Arena, avvocato dello Stato)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg az Atlanti-óceánon a nyugati hosszúság 45 °-ától keletre és a Földközi-tengeren kékúszójú tonhalra irányuló halászatot folytató erszényes kerítőhálós hajók vonatkozásában alkalmazandó sürgősségi intézkedések meghozataláról szóló, 2008. június 12-i 530/2008/EK bizottsági rendelet (HL L 155., 2008. június 13.) 1. cikkét annyiban, amennyiben 2008. június 16-tól az olasz lobogó alatt közlekedő hajók számára megtiltja az Atlanti-óceánon a nyugati hosszúság 45 °-ától keletre és a Földközi-tengeren a kékúszójú tonhalra irányuló halászatot, valamint a kékúszójú tonhalak fedélzeten való tárolását, halketrecben történő hizlalását vagy tenyésztését, azok átrakodását, átszállítását vagy kirakodását;

az Európai Közösségek Bizottságát kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Az olasz kormány által az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához benyújtott kereset az Atlanti-óceánon a nyugati hosszúság 45 °-ától keletre és a Földközi-tengeren kékúszójú tonhalra irányuló halászatot folytató erszényes kerítőhálós hajók vonatkozásában alkalmazandó sürgősségi intézkedések meghozataláról szóló, 2008. június 12-i 530/2008/EK rendelet (HL L 155., 2008. június 13.) 1. cikke ellen irányul.

A felperes a rendeletet öt jogalap alapján támadja.

Az első jogalap keretében a felperes előadja, hogy a megtámadott rendelet semmiféle indokolást nem tartalmaz, mivel az az állítás, miszerint az olasz flotta halászati lehetőségeit 2008. június 16-án kimerítette, mindössze azon alapul, hogy utal a Bizottság rendelkezésére álló bizonyos - közelebbről meg nem határozott - információkra, valamint a saját ellenőrei által készített jelentések (ugyancsak ismeretlen) tartalmára.

A második jogalappal a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság visszaélt hatáskörével azáltal, hogy a sürgősségi intézkedést a 2371/2002/EK tanácsi rendelet 7. cikke értelmében nem az e rendelkezésben meghatározott feltételek fennállása miatt hozta meg, hanem amiatt, hogy Olaszország állítólagosan megsértette bizonyos, az 1559/2007/EK tanácsi rendeletből eredő kötelezettségeit.

A harmadik jogalap keretében a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság megsértette a 2371/2002 rendelet 7. cikkét és 26. cikkét, mivel az általa előadott tényállás legjobb esetben az e rendelet 26. cikke szerinti intézkedések meghozatalát tette volna lehetővé (az erre előírt eljárás betartásával), nem pedig a 7. cikk szerinti intézkedésekét.

A negyedik jogalap keretében a felperes azt állítja, hogy a megtámadott jogi aktus tévesen értelmezte a tényeket, mivel az olasz hatóságok által a Bizottsággal közölt adatokból az következik, hogy az olasz lobogó alatt közlekedő hajók által fogott kékúszójú tonhal mennyisége még a megtámadott rendelet meghozatala után is az engedélyezett kvóta 50%-a alatt volt, tehát téves a megtámadott rendelet alapját képező előfeltevés (az olasz flotta számára engedélyezett fogási kvóta túllépése).

Az ötödik és utolsó jogalappal a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem indokolta meg az 1559/2007 rendelet megsértésére vonatkozó állítását, ami szintén egy általános kijelentés a megtámadott rendelkezésben annak megjelölése nélkül, hogy milyen jellegű ez a jogsértés, és hogy milyen tényezők alapján állítja, hogy a felperes tagállam megsértette az említett rendeletből eredő kötelezettségeit.

____________