A Törvényszék (kibővített nyolcadik tanács) T-629/21. sz. Ereğli Demir ve Çelik Fabrikaları és társai kontra Bizottság ügyben 2024. május 8-án hozott ítélete ellen az Ereğli Demir ve Çelik Fabrikaları TAŞ, İskenderun Demir ve Çelik AŞ és az Erdemir Çelik Servis Merkezi Sanayi ve Ticaret AŞ által 2024. július 17-én benyújtott fellebbezés

(C-499/24. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbezők: Ereğli Demir ve Çelik Fabrikaları TAŞ, İskenderun Demir ve Çelik AŞ, Erdemir Çelik Servis Merkezi Sanayi ve Ticaret AŞ (képviselők: J. Cornelis, F. Graafsma advocaten)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbezők kérelmei

A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:

helyezze hatályon kívül a Törvényszék (kibővített nyolcadik tanács) T-629/21. sz., Ereğli Demir ve Çelik Fabrikaları TAŞ és társai kontra Bizottság ügyben, 2024. május 8-án hozott ítéletét;

semmisítse meg a Törökországból származó egyes vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült melegen hengerelt sík termékek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2021. július 5-i (EU) 2021/1100 bizottsági végrehajtási rendeletet;¹ és

kötelezze a Bizottságot a fellebbezők részéről a jelen fellebbezéssel, valamint a T-629/21. sz. ügyben a Törvényszék előtti eljárással összefüggésben felmerült költségek viselésére.

Másodlagosan:

utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé; és

a Törvényszék előtti eljárással és a fellebbezéssel összefüggésben felmerült költségekről jelenleg ne határozzon.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebezésük alátámasztása érdekében, a fellebbezők nyolc jogalapra hivatkoznak.

Először is, a vitatott ítélet nem teljesítette az indokolási kötelezettségét és tévesen alkalmazta az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8-i (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet¹ (a továbbiakban: alaprendelet) 2. cikke (10) bekezdésének j) pontját a fellebbezők Törvényszék előtti kereseti kérelmének téves értelmezésével a devizaátváltás szükségességével kapcsolatban.

Másodszor, a vitatott ítélet tévesen alkalmazta az alaprendelet rendelkezéseinek értelmezése tekintetében a WTO-megállapodások figyelembevételére szolgáló jogi mércét.

Harmadszor, a vitatott ítélet figyelmen kívül hagyta az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének j) pontját annak megállapításával, hogy az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése nem írja elő konkrét árfolyam alkalmazását.

Negyedszer, a vitatott ítélet elferdítette a bizonyítékokat annak megállapításával, hogy a fellebbezők kérték és kedvezően fogadták a havi szinten megállapított átváltást és ilyen átváltást alkalmaztak.

Ötödször, a vitatott ítélet észszerűtlen bizonyítási terhet állapított meg az új költségre vonatkozó információ török lírában való megadásával.

Hatodszor, a vitatott ítélet tévesen értelmezte az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének j) pontját a kockázatot ellensúlyozó fedezeti ügyletkötések tekintetében.

Hetedszer, a vitatott ítélet megsértette az indokolási kötelezettségét azáltal, hogy nem vizsgálta meg a fellebbezőknek az értékesítési, általános és adminisztratív költségek kétszeres elszámolására vonatkozó érvét.

Végül, a vitatott ítélet tévesen értelmezte a vonatkozó ítélkezési gyakorlatot és kiüresítheti a kellő gondosságra és a megfelelő ügyintézésre vonatkozó kötelezettséget.

____________

¹ HL 2021. L 238., 32. o.

¹ HL 2016. L 176., 21. o.