A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2017. április 6.(*)
„Előzetes döntéshozatal – A személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód – 2000/43/EK irányelv – A 2. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontja – Olyan hitelintézet, amely az útlevél vagy a tartózkodási engedély másolata formájában további személyazonosítást követel meg a gépjárművásárlási hitelt felvenni szándékozó azon ügyfelektől, akiknek a személyazonosításra felmutatott vezetői engedélyében az EU‑ vagy EFTA‑tagállamokon kívüli születési hely szerepel”
A C‑668/15. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Vestre Landsret (nyugati fellebbviteli bíróság, Dánia) a Bírósághoz 2015. december 14‑én érkezett, 2015. november 17‑i határozatával terjesztett elő
a Jyske Finans A/S
és
a Ligebehandlingsnævnet, Ismar Huskic nevében eljárva,
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: R. Silva de Lapuerta tanácselnök, E. Regan, A. Arabadjiev (előadó), C. G. Fernlund és S. Rodin bírák,
főtanácsnok: N. Wahl,
hivatalvezető: Illéssy I. tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2016. október 12‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Jyske Finans A/S képviseletében C. Led‑Jensen advokat,
– a dán kormány képviseletében C. Thorning, meghatalmazotti minőségben, segítője: R. Holdgaard advokat,
– az Európai Bizottság képviseletében D. Martin és kezdetben: M. Clausen, később: L. Grønfeldt, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2016. december 1‑jei tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29‑i 2000/43/EK tanácsi irányelv (HL L 180., 22. o.; magyar nyelvű különkiadás 20. fejezet, 1. kötet, 23. o.) 2. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjának, valamint a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 2005. október 26‑i 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2005. L 309., 15. o.) 13. cikkének értelmezésére irányul.
2 Ezt a kérelmet a Jyske Finans A/S és az Ismar Huskic nevében eljáró Ligebehandlingsnævnet (egyenlő bánásmóddal foglalkozó testület, Dánia) között a Jyske Finans társaság azon belső eljárási szabályának jogszerűsége tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amely – az útlevél vagy a tartózkodási engedély másolata formájában – további személyazonosítást követel meg a gépjárművásárlási hitelt felvenni szándékozó azon ügyfelektől, akiknek a személyazonosításra felmutatott vezetői engedélyében az Európai Unió tagállamain vagy az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagállamain kívüli születési hely szerepel.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 2000/43 irányelv (8) preambulumbekezdése kimondja, hogy „[a]z Európai Tanács által Helsinkiben 1999. december 10–11‑én elfogadott 2000. évi foglalkoztatási iránymutatás hangsúlyozza egy társadalmi integrációt szolgáló munkaerőpiac feltételei elősegítésének szükségességét egy sor koherens politika kialakítása révén, amelyeknek célja az olyan csoportok, mint az etnikai kisebbségek elleni megkülönböztetés leküzdése”.
4 Ezen irányelv (13) preambulumbekezdése szerint „[e] célból minden közvetlen és közvetett, faji vagy etnikai származáson alapuló, ezzel az irányelvvel érintett területekkel kapcsolatos megkülönböztetést [helyesen: hátrányos megkülönböztetést] meg kell tiltani az egész Közösségen belül. A megkülönböztetés e tilalmát harmadik országok állampolgáraira is alkalmazni kell, de nem vonatkozik az állampolgárság alapján történő eltérő bánásmódra, és nem érinti a harmadik országok állampolgárainak beutazását és tartózkodását szabályozó rendelkezéseket, illetve a munkavállaláshoz és foglalkoztatáshoz való hozzáférésüket.
5 A 2000/43 irányelv 1. cikke alapján az irányelv „célja a faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetés [helyesen: hátrányos megkülönböztetés] elleni küzdelem keretrendszerének kialakítása azzal a szándékkal, hogy az egyenlő bánásmód elve a tagállamokban megvalósuljon.”
6 Ezen irányelv 2. cikke kimondja:
„(1) Ennek az irányelvnek az alkalmazásában az egyenlő bánásmód elve azt jelenti, hogy nem állhat fenn közvetlen vagy közvetett, faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetés [helyesen: hátrányos megkülönböztetés].
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában:
a) közvetlen megkülönböztetés [helyesen: közvetlen hátrányos megkülönböztetés] áll fenn, ha egy személlyel szemben faji vagy etnikai alapon [helyesen: faji vagy etnikai származása miatt] kevésbé kedvezően járnak el, mint ahogyan egy másik személlyel szemben hasonló helyzetben eljárnak, eljártak vagy eljárnának;
b) közvetett megkülönböztetés [helyesen: közvetett hátrányos megkülönböztetés] áll fenn, ha egy látszólag semleges rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat az egy faji vagy etnikai [helyesen: bizonyos faji vagy etnikai] származású személyeket más személyekhez képest különösen hátrányosan érint [helyesen: hátrányosan érinthet], kivéve ha ez a rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat jogszerű céllal objektív módon igazolható, továbbá e cél megvalósításának eszközei megfelelőek és szükségesek.
[....]”
7 A 2000/43 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése értelmében ez az irányelv nem vonatkozik az állampolgárságon alapuló eltérő bánásmódra, és nem érinti a harmadik országok állampolgárainak és hontalan személyeknek a tagállamok területére történő belépésének és ott‑tartózkodásának előírásait és feltételeit, továbbá semmilyen bánásmódot, amely harmadik országok állampolgárainak és hontalan személyeknek a jogállásából fakad.
A dán jog
8 Amint az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, a 2000/43 irányelvet a dán jogba a lov om etnisk ligebehandling (etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmódról szóló törvény) ültette át, amelynek 3. cikke a következőket mondja ki:
„(1) Senki nem gyakorolhat mással szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést az érintett személy vagy harmadik személyek faji vagy etnikai származása miatt.
(2) Közvetlen megkülönböztetés áll fenn, ha egy személlyel szemben faji vagy etnikai származása miatt kevésbé kedvezően járnak el, mint ahogyan egy másik személlyel szemben hasonló helyzetben eljárnak, eljártak vagy eljárnának.
(3) Közvetett megkülönböztetés áll fenn, ha egy látszólag semleges rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat az egy faji vagy etnikai származású személyeket más személyekhez képest kevésbé kedvező, kivéve ha ez a rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat jogszerű céllal objektív módon igazolható, továbbá e cél megvalósításának eszközei megfelelőek és szükségesek.
[…]”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
9 Az 1975‑ben, Bosznia Hercegovinában születetett I. Huskic 1993 óta Dániában él, és 2000‑ben dán állampolgár lett. I. Huskic és a Dániában született, dán állampolgárságú élettársa egy használt gépjárművet vásárolt egy autókereskedőnél. A gépjármű megvásárlását részben hitelszerződés révén fedezték, amelyet a gépjárművek finanszírozására szakosodott hitelintézettel, a Jyske Finansszal kötöttek.
10 A hitelkérelem elbírálásához az említett autókereskedő a Jyske Finansnak elektronikus levélben megküldte a neveket, a címet és a nemzeti személyazonosító számokat, valamint a kérelmezők dán vezetői engedélyének másolatát. Ezek a vezetői engedélyek nem tüntetik fel a jogosult személy állampolgárságát. A Jyske Finans, miután megállapította, hogy a vezetői engedélyben szereplő adatok szerint I. Huskic Bosznia‑Hercegovinában született, a belső eljárási szabályainak megfelelően I. Huskictól további személyazonosító dokumentumok – az útlevél vagy a tartózkodási engedély másolata – bemutatását kérte. Ilyen további bizonyítékot nem kértek I. Huskic élettársától, aki a vezetői engedély bejegyzései szerint Dániában született.
11 I. Huskic azon a véleményen volt, hogy a Jyske Finans hátrányos megkülönböztetést alkalmazott, és panaszt tett a Ligebehandlingsnævnet (egyenlő bánásmóddal foglalkozó testület) előtt, amely számára közvetett hátrányos megkülönböztetés miatt kártérítést ítélt meg. A Retten i Viborg (viborgi bíróság, Dánia) helybenhagyta ezt a határozatot, és úgy ítélte meg, hogy az érdekelttel szemben közvetlen hátrányos megkülönböztetést alkalmaztak.
12 A Jyske Finans kifejtette, hogy az alapügyben szóban forgó kérelmet a pénzmosás megelőzéséről szóló törvény alapján őt terhelő kötelezettségek indokolták.
13 E körülmények között a Jyske Finans fellebbezése alapján eljáró Vestre Landsret (nyugati fellebbviteli bíróság, Dánia) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a személyek etnikai származására tekintettel történő közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek [a 2000/43] irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti tilalmát, mint amely kizárja az olyan gyakorlatot, amely a jelen ügyben is szerepel, amely szerint kedvezőtlenebb elbírálásban részesül valamely, hasonló helyzetben lévő és valamely skandináv országon, valamely tagállamon, Svájcon, illetve Liechtensteinen kívül született személy, mint az olyan személy, aki valamely skandináv országban, valamely tagállamban, Svájcban, illetve Liechtensteinben született?
2) Amennyiben az első kérdésre nemleges válasz adandó, az ilyen gyakorlat a személyek etnikai származására tekintettel történő közvetett hátrányos megkülönböztetését jelenti‑e a [2000/43 irányelv] 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint, kivéve ha ez jogszerű céllal objektív módon igazolható, továbbá e cél megvalósításának eszközei megfelelőek és szükségesek?
3) Amennyiben a második kérdésre igenlő válasz adandó, igazolható‑e főszabály szerint egy ilyen gyakorlat azzal, hogy [a 2005/60 irányelv] 13. cikke szerinti fokozott ügyfél‑átvilágítási intézkedések biztosítására szolgáló megfelelő és szükséges eszköznek minősül?”
A Bíróság álláspontja
Az első és a második kérdésről
14 Az együttesen vizsgálandó első és második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2000/43 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes valamely hitelintézet azon gyakorlata, amely az útlevél vagy a tartózkodási engedély másolata formájában további személyazonosítást követel meg azon ügyfelektől, akiknek a vezetői engedélyében az EU‑ vagy EFTA‑tagállamokon kívüli születési hely szerepel.
15 E kérdések megválaszolásához azt kell feltárni, hogy az olyan gyakorlat, mint amelyről az alapügyben szó van, a 2000/43 irányelv 2. cikke értelmében vett, etnikai származáson alapuló eltérő bánásmódnak minősül‑e. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy e cikk értelmében az egyenlő bánásmód elve azt jelenti, hogy az ezen irányelv 1. cikkében említett okok alapján nem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni. Az említett irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja pontosítja, hogy az (1) bekezdés alkalmazásában akkor áll fenn közvetlen hátrányos megkülönböztetés, ha egy személy egy másikhoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban részesül egy hasonló helyzetben, mégpedig faji vagy etnikai származáson alapuló okok miatt. Ezenkívül, ugyanezen irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontjából kitűnik, hogy közvetett hátrányos megkülönböztetés áll fenn, ha egy látszólag semleges rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat az egy faji vagy etnikai származású személyeket más személyekhez képest különösen hátrányosan érint, kivéve ha ez a rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat jogszerű céllal objektív módon igazolható, továbbá e cél megvalósításának eszközei megfelelőek és szükségesek.
16 Elsősorban azt illetően, hogy az alapügyben szóban forgó gyakorlat a 2000/43 irányelv 1. cikke értelmében vett, közvetlenül az etnikai származáson alapuló eltérő bánásmódnak minősül‑e, azt kell megvizsgálni, hogy egy olyan ügyben, mint amely az alapügy tárgyát képezi, a születési helyet úgy kell‑e tekinteni, hogy az közvetlenül és elválaszthatatlanul kapcsolódik az adott etnikai származáshoz.
17 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az etnikai származás fogalma azon gondolatból következik, hogy a társadalmi csoportokat többek között a közös nemzetiség, a közös vallási meggyőződés, a közös nyelv, a közös kulturális és hagyománybeli gyökerek és a közös lakókörnyezet jellemzi (2015. július 16‑i CHEZ Razpredelenie Bulgaria ítélet, C‑83/14, EU:C:2015:480, 46. pont).
18 Bár a jellemzők e felsorolásában a születési hely nem szerepel, meg kell jegyezni, hogy amennyiben a felsorolást a „többek között” kifejezés vezeti be, akkor az nem kimerítő jellegű, tehát nem zárja ki, hogy ez a kritérium is szerepelhet benne. Mindazonáltal, még ha így is van, akkor is meg kell állapítani, hogy a születési hely csupán egy azon sajátos tényezők közül, amelyek a személy etnikai származására utalhatnak, azonban ebből a szempontból egyáltalán nem döntő jelentőségű.
19 Az etnikai származás ugyanis nem állapítható meg egyetlen kritérium alapján, hanem éppen ellenkezőleg egy sor olyan tényezőn kell alapulnia, amelyek közül néhány objektív, mások pedig szubjektív jellegűek. Egyébiránt nem vitatott, hogy a születési hely nem léphet – általános és kizáró jelleggel – a jelen ítélet 17. pontjában hivatkozott kritériumok összességének helyébe.
20 Következésképpen a születési hely önmagában nem alapozhatja meg egy adott etnikai csoporthoz tartozás vélelmét oly módon, hogy az bizonyíthatná, hogy közvetlen és elválaszthatatlan kapcsolat áll fenn e két fogalom közt.
21 Ráadásul nem lehet abból kiindulni, hogy szuverén államonként egy és csakis egy etnikai csoport létezne.
22 Márpedig az alapügyben I. Huskic születési helye az egyetlen olyan kritérium, amely miatt az egyenlő bánásmóddal foglalkozó testület, majd később a Retten i Viborg (viborgi bíróság) megállapította, hogy a szóban forgó gyakorlat etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősül.
23 Éppen ezért nem állapítható meg, hogy az alapügyben szóban forgó további személyazonosítás – feltéve, hogy „kedvezőtlen bánásmódnak” minősül – közvetlenül az etnikai származáson alapul.
24 Ezenkívül, amint a 2000/43 irányelv (13) preambulumbekezdéséből és 3. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, ennek hatálya nem terjed ki az állampolgárságon alapuló eltérő bánásmódra.
25 Ebből következik, hogy egy olyan gyakorlat, mint amelyről az alapügyben szó van, amely az útlevél vagy a tartózkodási engedély másolata formájában további személyazonosítást követel meg azon ügyfelektől, akiknek a vezetői engedélyében az EU‑ vagy EFTA‑tagállamokon kívüli születési hely szerepel, az érintett személlyel szemben nem alkalmaz közvetlenül az etnikai származáson alapuló eltérő bánásmódot.
26 Másodsorban azt illetően, hogy az ilyen gyakorlat az etnikai származáson alapuló, közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül‑e, azt kell megvizsgálni, hogy a 2000/43 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében ez a – bár semlegesen megfogalmazott – gyakorlat az egy faji vagy etnikai származású személyeket más személyekhez képest különösen hátrányosan érinti‑e.
27 Az említett rendelkezésben használt „különösen hátrányosan érint” kifejezést úgy kell érteni, mint amely azt jelenti, hogy különösen valamely adott etnikai származású személyek azok, akik hátrányba kerülnek a szóban forgó intézkedés miatt (2015. július 16‑i CHEZ Razpredelenie Bulgaria ítélet, C‑83/14, EU:C:2015:480, 100. pont).
28 E tekintetben a Bíróság előtt azt állították, hogy I. Huskic „hátrányos” etnikai származásától függetlenül a „dán etnikai származású” személyeket az alapügyben szóban forgó gyakorlat előnyben részesíti, hiszen rájuk nem vonatkozik az alapügy tárgyát képező kötelezettség.
29 Márpedig elegendő azt megállapítani, hogy ez a kötelezettség különbségtétel nélkül az Unió vagy az EFTA tagállamain kívül született valamennyi személyre egyaránt vonatkozik.
30 Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy közvetett hátrányos megkülönböztetés állhat fenn, ha valamely – bár semlegesen megfogalmazott – nemzeti intézkedés alkalmazása ténylegesen sokkal több olyan személyt érint hátrányosan, akik védett tulajdonsággal rendelkeznek, mint olyanokat, akik ilyennel nem rendelkeznek (2015. július 16‑i CHEZ Razpredelenie Bulgaria ítélet, C‑83/14, EU:C:2015:480, 101. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
31 Továbbá, amint a jelen ítélet 27. pontja arra emlékeztet, a közvetett hátrányos megkülönböztetésnek a 2000/43 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett fogalma csakis akkor teljesül, ha az állítólagosan hátrányosan megkülönböztető intézkedés azzal a hatással jár, hogy egy adott etnikai származást hátrányos helyzetbe hoz.
32 Amint azt a főtanácsnok az indítványának 64. pontjában megjegyezte, a kedvezőtlen bánásmód fennállását nem átfogó és absztrakt módon kell megállapítani, hanem egyedi és konkrét módon, a szóban forgó kedvező bánásmódhoz viszonyítva.
33 Ebből következik, hogy nem lehet helyt adni annak az érvnek, amely szerint az alapügyben szóban forgó, az említett államokon kívüli születési helyre vonatkozó semleges kritérium alkalmazása általános jelleggel „egy bizonyos etnikai származású” személyeket „más személyekhez képest” nagyobb valószínűséggel érint.
34 Ugyanez igaz arra az érvre, amely szerint e kritérium alkalmazása kedvezőtlen azokra a személyekre nézve, akiknek etnikai származása az Unió vagy az EFTA tagállamain kívüli országhoz kötődik. Továbbá vissza kell utalni a jelen ítélet 18–21. pontjára, amelyből kitűnik, hogy az etnikai származás általános jelleggel nem vélelmezhető egyetlen kritérium, mégpedig a születési hely beazonosítása alapján.
35 Ebből következik, hogy egy olyan gyakorlat, mint amelyről az alapügyben szó van, nem jár együtt az érintett személlyel szembeni, közvetetten az etnikai származáson alapuló eltérő bánásmód alkalmazásával.
36 E körülmények között meg kell állapítani, hogy ez a gyakorlat olyan kritériumon alapul, amely sem közvetlen, sem pedig közvetett módon nem fűződik az érintett személy etnikai származásához. Nem lehet tehát megállapítani, hogy az említett gyakorlat a 2000/43 irányelv 1. cikkével összefüggésben értelmezett 2. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja értelmében vett etnikai származáson alapuló eltérő bánásmódot vezetne be.
37 A fenti megállapítások összességére tekintettel az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2000/43 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes valamely hitelintézet azon gyakorlata, amely az útlevél vagy a tartózkodási engedély másolata formájában további személyazonosítást követel meg azon ügyfelektől, akiknek a vezetői engedélyében az EU‑ vagy EFTA‑tagállamokon kívüli születési hely szerepel.
A harmadik kérdésről
38 Az első és a második kérdésre adott válaszokra tekintettel a harmadik kérdést nem kell megválaszolni.
A költségekről
39 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
A személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29‑i 2000/43/EK irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes valamely hitelintézet azon gyakorlata, amely az útlevél vagy a tartózkodási engedély másolata formájában további személyazonosítást követel meg azon ügyfelektől, akiknek a vezetői engedélyében az Európai Unió vagy az Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás tagállamain kívüli születési hely szerepel.
Aláírások