Language of document : ECLI:EU:T:2020:561

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2020. november 25.(*)

„Európai uniós védjegy – Az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozás – Térbeli megjelölés – Egy sötét palack formája – Feltétlen kizáró ok – Megkülönböztető képesség hiánya – Az (EU) 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja”

A T‑862/19. sz. ügyben,

a Brasserie St Avold (székhelye: Saint‑Avold [Franciaország], képviselik: P. Greffe, D. Brun és F. Donaud ügyvédek)

felperesnek

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselik: A. Folliard‑Monguiral és V. Ruzek, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának egy sötét palack formájából álló térbeli megjelölés Európai Uniót megjelölő nemzetközi védjegyként történő lajstromozásával kapcsolatban 2019. október 21‑én hozott határozata (R 466/2019‑4. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),

tagjai: A. M. Collins elnök, V. Kreuschitz és G. Steinfatt (előadó) bírák,

hivatalvezető: J. Pichon tanácsos,

tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2019. december 18‑án benyújtott keresetlevélre,

tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2020. február 28‑án benyújtott válaszbeadványra,

tekintettel a 2020. szeptember 10‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        2018. március 16‑án a felperes, a Brasserie St Avold, az Európai Uniót jelölte meg az egy sötét palack formájából álló térbeli megjelölés 1408065. sz. nemzetközi védjegybejelentés keretében. Az Európai Uniót megjelölő nemzetközi védjegybejelentés tárgyát képező térbeli megjelölés az alábbi volt:

Image not found

2        A védjegyoltalmat a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 32. és 33. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban igényelték, az alábbi leírással:

–        32. osztály: „sörök; ásványvizek (italok); szénsavas vizek; gyümölcsitalok; gyümölcslevek; szörpök italokhoz; italok készítésére szolgáló készítmények; limonádék; gyümölcsnektárok; szódavizek; alkoholmentes aperitifek”;

–        33. osztály: „Alkoholtartalmú italok (a sörök kivételével); bor; oltalom alatt álló eredetmegjelölésű borok; az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott borok; oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott borok”.

3        2019. január 25‑i az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) elbírálója megtagadta a nemzetközi védjegy Európai Unión belüli oltalom alá helyezését az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.) 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján.

4        2019. február 20‑án a felperes a 2017/1001 rendelet 66–71. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz az elbíráló határozatával szemben.

5        A 2019. október 21‑én hozott határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsa azzal az indokolással utasította el a fellebbezést, hogy a vitatott védjegy a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében nem rendelkezik megkülönböztető képességgel.

6        Ahhoz, hogy e következtetésre jusson, a fellebbezési tanács először is úgy találta, hogy mivel a vitatott megjelölés megegyezik a védjegybejelentésben megjelölt alkoholtartalmú és alkoholmentes italok csomagolásának legnyilvánvalóbb formájával, tudniillik a palackkal, az csak akkor tekinthető megkülönböztető jellegűnek, ha jelentős mértékben eltér az ágazat normáitól vagy szokásaitól. Ezen eltéréseknek egyedinek, emlékezetesnek és a vásárlóközönség által az áruk kereskedelmi származása megjelöléseként érzékeltnek kell lenniük.

7        Másodszor, az érintett vásárlóközönség az – alkoholtartalmú vagy alkoholmentes – italok vásárlóiból áll az Unió egész területén.

8        Harmadszor a sötét színű, védőkapszulával lezárt palack formája szokásos az italok ágazatában. A palack testére szabálytalan formában tekert fehér címkét illetően az elbíráló által felhozott konkrét példák mutatják, hogy az érintett ágazatban nem szokatlan jellemző, hogy a címke teljesen vagy részlegesen befedi a palackot. E konkrét példák alátámasztják a következtetést, mely szerint az érintett közönség inkább hajlamos az italok, mind az alkoholtartalmúak, mind az alkoholmentesek, kereskedelmi származását a címkén található szóelemek alapján azonosítani, mintsem a címke formája vagy elhelyezése alapján. Az érintett közönség nem a származás jelöléseként értékelné a vitatott megjelölést, mivel a címkét egy püspöki süveg vagy egy háromszögre hajtott szalvéta ábrázolásaként érzékelnék. A vitatott megjelölést az érintett vásárlóközönség nem tudná megkülönböztető megjelölésként könnyen és azonnal megjegyezni. Egyébiránt a címke érzékelhető olyan elemként, amelynek feladata a folyadék kiöntésekor a cseppek felfogása.

9        Ekképpen a vitatott megjelölés csupán az érintett áruk jellegzetes elemeinek kombinációja, vagyis egy palack és egy címke, amely utóbbi formája és elhelyezése nem különbözik lényegesen az említett áruk bizonyos alapformáitól, hanem inkább azok egy változatának tűnik. A hivatkozott, az ágazat normáitól való eltérések csak egy meglehetősen figyelmes, az átlagos fogyasztó által nem elvégzett vizsgálat során érzékelhetők, és így ezen eltérések nem foghatók fel az érintett áruk kereskedelmi származásának jelöléseként. Az említett fogyasztó a vitatott megjelölést az érintett áruk esztétikai, dekoratív vagy funkcionális elemeként értékelné, amely ráadásul nem tér lényegesen el az ágazat normáitól.

10      Negyedszer, a fellebbezési tanács kifejtette, hogy a Franciaországban és az Egyesült Államokban történt lajstromozások nem kötik az értékelését.

 A felek kérelmei

11      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

–        az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.

12      Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

 Az első ízben a Törvényszék előtt hivatkozott bizonyítékok elfogadhatóságáról

13      A keresetlevél 43. pontjában szerepel két fénykép, melyek közül az egyik az állítólagos ágazati normának megfelelő címkével ellátott palackok polcokon elhelyezett sorát, míg a másik a felperes kért védjeggyel ellátott áruinak polcokon elhelyezett sorát hivatott bemutatni.

14      Ezen, első ízben a Törvényszék előtt benyújtott bizonyítékokat nem lehet tekintetbe venni. A 2017/1001 rendelet 72. cikke értelmében ugyanis a Törvényszékhez benyújtott kereset az EUIPO fellebbezési tanácsai által hozott határozatok jogszerűségének vizsgálatára irányul, így a Törvényszéknek nem feladata, hogy az első alkalommal előtte benyújtott dokumentumok fényében újból megvizsgálja a tényállási elemeket. A fenti dokumentumokat el kell tehát utasítani, anélkül hogy szükséges lenne bizonyítóerejük vizsgálata (lásd ebben az értelemben: 2005. november 24‑i Sadas kontra OHIM – LTJ Diffusion [ARTHUR ET FELICIE] ítélet, T‑346/04, EU:T:2005:420, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

 Az ügy érdeméről

15      Keresete alátámasztásául a felperes egyetlen, a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére vonatkozó jogalapra hivatkozik.

16      Az említett jogalap három részre bontható. A felperes azt állítja, először is, hogy a fellebbezési tanács tévesen értékelte a vitatott megjelölés jellemzőit és jellegét. Másodszor, a fellebbezési tanács lényegében téves kritériumokat alkalmazott a vitatott megjelölés megkülönböztető képességének értékelésekor. Harmadszor, a fellebbezési tanács hibát követett el, amikor megállapította a vitatott megjelölés megkülönböztető képességének hiányát.

 Az első, a bejelentett védjegy jellemzőinek és jellegének értékelése során elkövetett hibára alapított rész

17      A felperes lényegében három kifogást emel e rész keretében. Először is azt kifogásolja, hogy a fellebbezési tanács rosszul határozta meg a vitatott megjelölést. A vitatott megjelölés ugyanis a palackon sajátos módon elhelyezett címkéből áll, és annak nem része a palack maga. Másodszor úgy érvel, hogy e címke formája és a palackon való elhelyezése igen jelentős mértékben eltér az ágazat normáitól és szokásaitól. Harmadszor az említett címke semmilyen funkcionalitással nem bír.

18      Mivel a két utóbbi kifogásban felhozott érvek a vitatott megjelölés megkülönböztető képessége fennállásának konkrét megítélésére vonatkoznak, és kiegészítik a harmadik részben kifejtett kifogásokat, a Törvényszék azokat e harmadik rész keretében veszi figyelembe.

19      Az első kifogást illetően a felperes úgy érvel, hogy a vitatott megjelölés az alábbi elemekből áll:

–        egy derékszögű háromszög formájú címke;

–        e címkének egy palackon való sajátos elhelyezése: az átfogója a palack alján helyezkedik el, és a címke oly módon öleli teljesen körül a palack hengerformáját, hogy a magassága változik a palack kerületén, és az egyik oldalon egy csúcsos kiugrást formál, és egy nagy „V” betűt formáló kivágással a szemközti oldalon, egy püspöksüveget idézve ekképpen; a címke magassága meghaladja bizonyos részeken a palack hengerformájának magasságát, oly módon, hogy a kiugró csúcsos részénél nem igazodik a palack formájához.

20      Csekély tehát a jelentősége annak, hogy „a koronakupakkal lezárt sötét palack a kérdéses áruk szokásos csomagolása”, mivel a felperes egy palackon jellemző módon elhelyezett, sajátos címkét kíván oltalomban részesíttetni, nem a tárolóedényt magát. Következésképpen hatástalan lenne a palack jellemzőinek vizsgálata és pontatlan lenne a vitatott megjelölést – ahogyan azt a fellebbezési tanács tette – úgy jellemezni, mint „koronakapszulával lezárt sötét palack négy nézetből bemutatott térbeli ábrázolása […] mely palack alsó részére egy fehér címke van feltekerve”. A fellebbezési tanácsnak ezzel szemben meg kellett volna vizsgálnia, hogy a fenti 19. pontban meghatározott címkeelemek kombinációja összességében megkülönböztető megjelölésnek minősül‑e.

21      Az EUIPO vitatja a felperes érveit.

22      E tekintetben a Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva a felperes kifejtette, hogy a lajstromoztatni kívánt megjelölés valóban egy térbeli megjelölés, amint az a keresetlevél 2. pontjában és a védjegybejelentésben is szerepel, nevezetesen egy koronakapszulával ellátott palack és címkéje.

23      Így a fellebbezési tanács helyesen vette figyelembe az ezen elemek összessége által keltett összbenyomást.

24      Egyébiránt különösen a megtámadott határozat 16., 17., 20., 22., 23. és 25. pontjából kitűnik, hogy a fellebbezési tanács megfelelően figyelembe vette a szóban forgó megjelölésnek az érintett fogyasztó általi észlelését jellemző valamennyi tényezőt.

25      Következésképpen, a fenti 18. pontban kifejtett pontosításokra is figyelemmel, a jogalap első részét el kell utasítani.

 A második, a vitatott megjelölés megkülönböztető képességének értékelésekor téves kritériumok alkalmazására alapított részről

26      A 2002. február 27‑i Eurocool Logistik kontra OHIM (EUROCOOL) ítéletre (T‑34/00, EU:T:2002:41, 39. pont) hivatkozva a felperes azt állítja, hogy a megkülönböztető képesség minimális foka elegendő ahhoz, hogy a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja ne legyen alkalmazható. A vitatott megjelölés ugyanis olyan elemek kombinációjából áll, amelyek egyértelműen megkülönböztetik az érintett áruk piacán jelen lévő többi formától, így összességében rendelkezik a megkövetelt minimális megkülönböztető képességgel.

27      Ezt a következtetést megerősíti a 2018. október 3‑i Wajos kontra EUIPO (Tárolóedény formája) ítélet (T‑313/17, nem tették közzé, EU:T:2018:638, 26. pont), amely szerint az erős verseny által jellemzett élelmiszer‑ágazatban a gazdasági szereplők erőteljesen ösztönözve vannak arra, hogy áruikat a fogyasztók figyelmének felkeltése érdekében a versenytársak áruihoz képest azonosíthatóvá tegyék, különösen azok külsejének és csomagolásának kialakítását illetően. Úgy tűnik tehát, hogy az átlagos fogyasztó képes az érintett áruk csomagolásának formáját teljes mértékben úgy érzékelni, mint az áruk kereskedelmi származásának megjelölését, ha e forma olyan jellegzetességekkel rendelkezik, amelyek elegendők ahhoz, hogy megragadják a figyelmét.

28      A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 11. pontjában figyelmen kívül hagyta ezt az ítélkezési gyakorlatot, amikor lényegében azt állapította meg, hogy nehezebbnek bizonyulhat egy – magának az árunak vagy csomagolásának külső megjelenéséből álló – térbeli megjelölés megkülönböztető képességét megállapítani, mint a szó‑ vagy ábrás védjegyekét. Következésképpen a fellebbezési tanács azáltal, hogy a vitatott megjelölés tekintetében magasabb fokú megkülönböztető képességet követelt meg, tévesen alkalmazta a jogot.

29      Az EUIPO vitatja a felperes érveit.

30      E tekintetben a 2017/1001 rendelet 4. cikkének megfelelően európai uniós védjegyoltalom tárgya lehet egy árunak vagy a csomagolásának a formája, ha alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit megkülönböztesse más vállalkozások áruitól.

31      A 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha nem alkalmas a megkülönböztetésre.

32      Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy valamely védjegy megkülönböztető képessége ez utóbbi rendelkezés értelmében azt jelenti, hogy a védjegy lehetővé teszi a védjegybejelentésben szereplő árunak vagy szolgáltatásnak adott vállalkozástól származóként történő beazonosítását, és így ennek az árunak más vállalkozások áruitól való megkülönböztetését (lásd: 2011. október 20‑i Freixenet kontra OHIM ítélet, C‑344/10 P és C‑345/10 P, EBHT, EU:C:2011:680, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2019. szeptember 24‑i Fränkischer Weinbauverband kontra EUIPO [Egy ellipszoid alakú palack formája] ítélet, T‑68/18, nem tették közzé, EU:T:2019:677, 15. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33      A védjegyek e megkülönböztető képességét egyrészt a védjegybejelentésben szereplő árukra és szolgáltatásokra tekintettel, másrészt az érintett közönség észlelésére tekintettel kell értékelni (2011. október 20‑i Freixenet kontra OHIM ítélet, C‑344/10 P és C‑345/10 P, EBHT, EU:C:2011:680, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2014. január 16‑i Steiff kontra OHIM [Plüssállat fülének középső részén található fémgombos szövetcímke] ítélet; T‑434/12, nem tették közzé, EU:T:2014:6, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34      Emlékeztetni kell arra is, hogy annak megítélésekor, hogy valamely védjegy rendelkezik‑e megkülönböztető képességgel, vagy sem, az általa keltett összbenyomást kell figyelembe venni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy először ne lehetne sorjában megvizsgálni a védjegy megjelenítésére használt egyes elemeket. Célszerűnek mutatkozik ugyanis az átfogó értékelés során az érintett védjegy minden egyes alkotóelemét megvizsgálni (lásd: 2014. január 16‑i Plüssállat fülének középső részén található fémgombos szövetcímke ítélet; T‑434/12, nem tették közzé, EU:T:2014:6, 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35      Ugyanakkor a megkülönböztető képesség minimális foka is elegendő ahhoz, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltétlen kizáró ok ne legyen alkalmazható (lásd: 2015. szeptember 25‑i Bopp kontra OHIM [Nyolcszögletű zöld keret ábrázolása] ítélet, T‑209/14, nem tették közzé, EU:T:2015:701, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az áru külső megjelenéséből álló térbeli védjegy megkülönböztető képességének értékelésekor alkalmazott szempontok nem különböznek a védjegyek más típusainak esetében alkalmazandó szempontoktól. E szempontok alkalmazásakor ugyanakkor az átlagos fogyasztó észlelése nem szükségszerűen azonos az áru külső megjelenéséből álló térbeli védjegy és az olyan szó‑ vagy ábrás védjegy esetében, amely az általa jelölt áruk külső megjelenésétől független megjelölésből áll. Az átlagos fogyasztók ugyanis – grafikai vagy szöveges elem hiányában – nem szoktak az áruk eredetére következtetni a formájuk vagy a csomagolásuk formája alapján, és így nehezebbnek bizonyulhat az ilyen térbeli védjegy megkülönböztető képességét megállapítani, mint a szó‑ vagy ábrás védjegyekét (lásd: 2011. október 20‑i Freixenet kontra OHIM ítélet, C‑344/10 P és C‑345/10 P, EU:C:2011:680, 45. és 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2019. szeptember 24‑i Ellipszoid alakú palack formája, T‑68/18, nem tették közzé, EU:T:2019:677, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még analógia útján: 2003. április 8‑i Linde és társai ítélet, C‑53/01–C‑55/01, EU:C:2003:206, 48. pont.).

37      Közelebbről, mivel a folyékony áruk becsomagolása forgalmazási követelmény, az átlagos fogyasztó elsősorban ezt az egyszerű rendeltetést tulajdonítja a csomagolásnak. Az ilyen csomagolásból álló térbeli védjegy csak akkor megkülönböztető jellegű, ha lehetővé teszi az érintett áru szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztója számára, hogy az árut megkülönböztesse más vállalkozások áruitól anélkül, hogy vizsgálódna vagy összehasonlítgatna, illetve különösebb figyelmet szentelne a kérdésnek (lásd: 2019. szeptember 24‑i Ellipszoid alakú palack formája, T‑68/18, nem tették közzé, EU:T:2019:677, 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még analógia útján: 2004. február 12‑i Henkel ítélet, C‑218/01, EBHT, EU:T:2004:88, 53. pont).

38      Ilyen körülmények között minél inkább hasonlít a védjegyként bejegyezni kívánt forma a szóban forgó áru legvalószínűbb formájához, annál valószínűbb, hogy az adott forma nem alkalmas a megkülönböztetésre a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében. Csak az olyan védjegy rendelkezik megkülönböztető képességgel a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében, amely jelentős mértékben eltér az ágazat normáitól vagy szokásaitól, és ebből eredően betölti alapvető származásjelző funkcióját (lásd: 2004. április 29‑i Henkel kontra OHIM ítélet, C‑456/01 P és C‑457/01 P, EU:C:2004:258, 39. pont; 2019. december 12‑i EUIPO kontra Wajos ítélet, C‑783/18 P, nem tették közzé, EU:C:2019:1073, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd továbbá analógia útján: 2004. február 12‑i Henkel ítélet, C‑218/01, EU:C:2004:88, 49. pont.).

39      Ugyanígy emlékeztetni kell arra, hogy az újdonság vagy az eredetiség nem releváns szempont a védjegy megkülönböztető képességének értékelése szempontjából, így ahhoz, hogy a védjegy lajstromozható legyen, nem elegendő, hogy eredeti legyen, hanem lényegesen különböznie kell a szóban forgó áruknak a kereskedelemben általánosan használt alapformáitól, és nem tűnhet úgy, mint e formák egyszerű vagy lehetséges változata. Ezenkívül a bejelentett védjegy megkülönböztető képessége hiányának megállapításához nem szükséges bizonyítani a kereskedelmi forgalomban lévő forma szokásos jellegét (lásd: 2015. október 7‑i The Smiley Company kontra OHIM [Csillag alakú arc formája] ítélet, T‑244/14, nem tették közzé, EU:T:2015:764, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd ebben az értelemben: a 2019. június 28‑i Gibson Brands kontra EUIPO ítélet – Wilfer [Egy gitártest formája], T‑340/18, nem tették közzé, EU:T:2019:455, 39. pont).

40      A Törvényszék azt is megállapította, hogy azon tény, miszerint a piacon a fogyasztó számos formával szembesül, valószínűtlenné teszi, hogy a fogyasztó egy adott formát egy meghatározott gyártóhoz tartozónak tekintsen, nem pedig az e piacot jellemző változatosságnak. A piacon már jelen lévő, eredeti vagy fantáziaszülte formák széles választéka korlátozza annak valószínűségét, hogy egy adott forma úgy legyen tekinthető, mint amely jelentősen eltér az e piacon uralkodó normától, és ezért azt a fogyasztók kizárólag annak sajátossága vagy eredetisége alapján azonosítják (2019. június 28‑i gitártest formája ítélet, T‑340/18, nem tették közzé, EU:T:2019:455, 36. pont).

41      Következésképpen, amennyiben a térbeli megjelölés a bejegyezni kívánt árunak, vagy ezen áru csomagolásának formájaként jelenik meg, a puszta tény, hogy ez a forma az ilyen típusú áruk szokásos formáinak egy változata, nem elegendő annak megállapításához, hogy e megjelölés a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében megkülönböztető képességgel rendelkezik. Mindig meg kell vizsgálni, hogy az ilyen megjelölés az áru szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztója számára lehetővé teszi‑e, hogy az árut megkülönböztesse más vállalkozások áruitól anélkül, hogy vizsgálódna vagy összehasonlítgatna, illetve különösebb figyelmet szentelne a kérdésnek (lásd: 2019. december 12‑i EUIPO kontra Wajos ítélet, C‑783/18 P, nem tették közzé, EU:C:2019:1073, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42      A jelen ügyben a megtámadott határozat 8–13. pontjában a fellebbezési tanács ismertette az áru formájából vagy csomagolásából álló térbeli védjegy megkülönböztető képessége fennállásának vizsgálatára alkalmazandó ítélkezési gyakorlatot. Különösen arra a követelményre emlékeztetett, mely szerint az ilyen védjegynek jelentős mértékben el kell térnie az ágazat normáitól vagy szokásaitól. A megtámadott határozat 14–27. pontjában a fellebbezési tanács ezen ítélkezési gyakorlatot alkalmazta a vitatott megjelölésre, és e határozat 25–27. pontjában arra a következtetésre jutott először is, hogy e megjelölés csupán az érintett áruk jellegzetes elemeinek kombinációja, vagyis egy palack és egy címke, amely utóbbi formája és elhelyezése nem különbözik lényegesen a szóban forgó áruk bizonyos alapformáitól, hanem inkább azok egy változatának tűnik, másodszor pedig, hogy a hivatkozott, az ágazat normáitól való eltérések csak egy meglehetősen figyelmes, az átlagos fogyasztó által nem elvégzett vizsgálat során érzékelhetők, és így ezen eltérések nem foghatók fel az érintett áruk kereskedelmi származásának jelöléseként, és harmadszor, hogy az említett fogyasztó a védjegyet az érintett áruk esztétikai, dekoratív vagy funkcionális elemeként értékelné, amely ráadásul nem tér lényegesen el az ágazat normáitól.

43      Igaz, hogy a 2018. október 3‑i tárolóedény formája ítélet (T‑313/17, nem tették közzé, EU:T:2018:638) 26. pontjából, amelyre a felperes hivatkozik, kitűnik, hogy az erős verseny által jellemzett élelmiszer‑ágazatban a gazdasági szereplők erőteljesen ösztönözve vannak arra, hogy áruikat a fogyasztók figyelmének felkeltése érdekében a versenytársak áruihoz képest azonosíthatóvá tegyék, különösen azok külsejének és csomagolásának kialakítását illetően, és úgy tűnik, hogy az átlagos fogyasztó képes az érintett áruk csomagolásának formáját teljes mértékben úgy érzékelni, mint az áruk kereskedelmi származásának megjelölését, ha e forma olyan jellegzetességekkel rendelkezik, amelyek elegendők ahhoz, hogy megragadják a figyelmét.

44      Mindazonáltal, egyfelől emlékeztetni kell arra, hogy a 2003. április 8‑i Linde és társai ítélet (C‑53/01–C‑55/01, EU:C:2003:206, 48. pont) óta, amelyre a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.) alkalmazása keretében került sor, amelynek elvei a jelen ügyre átültethetők, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az átlagos fogyasztók ugyanis – grafikai vagy szöveges elem hiányában – nem szoktak az áruk eredetére következtetni a formájuk vagy a csomagolásuk formája alapján, és így nehezebbnek bizonyulhat az ilyen térbeli védjegy megkülönböztető képességét megállapítani, mint a szó‑ vagy ábrás védjegyekét (lásd a fenti 36. pontot).

45      Másfelől a 2018. október 3‑i tárolóedény formája ítélet (T‑313/17, nem tették közzé, EU:T:2018:638) 26. pontjában a Törvényszék a 2003. december 3‑i Nestlé Waters France kontra OHIM (Egy palack formája) ítéletére (T‑305/02, EU:T:2003:328, 34. pont) hivatkozott, amelyet azelőtt hozott, hogy a Bíróság a 2004. február 12‑i Henkel ítéletében (C‑218/01, EU:C:2004:88, 49. pont), a 2004. április 29‑i Henkel kontra OHMI ítéletében (C‑456/01 P és C‑457/01 P, EU:C:2004:258, 39. pont), és a 2004. október 7‑i Mag Instrument kontra OHMI ítéletében (C‑136/02 P, EU:C:2004:592, 31. pont) kifejtette volna, hogy az áru vagy csomagolás formájából álló térbeli védjegyek esetében csak az olyan védjegy rendelkezik megkülönböztető képességgel a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében, amely jelentős mértékben eltér az ágazat normáitól vagy szokásaitól, és ebből eredően betölti alapvető származásjelző funkcióját (lásd a fenti 38. pontot).

46      Így a 2003. december 3‑i palack formája ítélet (T‑305/02, EU:T:2003:328) 34. pontjából következő szabályt a Bíróság későbbi ítélkezési gyakorlatának fényében kell értelmezni (lásd a fenti 36. és 38. pontot). Következésképpen azon előfeltevést, amely szerint az átlagos fogyasztó képes az érintett áruk csomagolásának formáját teljes mértékben úgy érzékelni, mint az áruk kereskedelmi származásának megjelölését, ha e forma olyan jellegzetességekkel rendelkezik, amelyek elegendők ahhoz, hogy megragadják a figyelmét, úgy kell értelmezni, hogy az olyan helyzetre vonatkozik, amelyben a bejelentett, az áru vagy a csomagolás formájából álló térbeli védjegy jelentős mértékben eltér az ágazat normáitól vagy szokásaitól.

47      Ez annál inkább így van, mivel a Törvényszék a 2018. október 3‑i tárolóedény formája ítéletében (T‑313/17, nem tették közzé, EU:T:2018:638, 28. pont) kimondta, hogy az áru vagy a csomagolás formájából álló térbeli védjegy megkülönböztető képességének értékelésekor meg kell vizsgálni, hogy a bejelentett védjegy jelentős mértékben tér‑e el az ágazat normáitól vagy szokásaitól. 2019. december 12‑i EUIPO kontra Wajos ítéletében (C‑783/18 P, nem tették közzé, EU:C:2019:1073, 24., 26. és 30. pont) a Bíróság kifejezetten megerősítette az „érintett ágazat normáitól és szokásaitól való jelentős eltérés” kritériumának alkalmazását.

48      Következésképpen a felperes tévesen állítja, hogy a fellebbezési tanács téves kritériumokat alkalmazott a bejelentett védjegy megkülönböztető képességének értékelése során.

49      A második részt ezért el kell utasítani.

 A harmadik, arra alapított részről, hogy a fellebbezési tanács tévesen állapította meg a vitatott megjelölés megkülönböztető képességének hiányát

50      A fenti 18. pontban kifejtett pontosításokra tekintettel a felperes e harmadik rész keretében két kifogást hoz fel. Úgy érvel először is, lényegében, hogy a fellebbezési tanács tévesen határozta meg az ágazat normáit és szokásait. Másodszor, a címke formája és a palackon való elhelyezése semmilyen funkcionalitással nem bír, és jelentős mértékben eltér az ágazat normáitól és szokásaitól.

–       Az első, az ágazat normáinak és szokásainak meghatározásakor elkövetett hibára alapított kifogásról

51      A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács által említett példák nem tükrözik az ágazat normáit és szokásait. Az élelmiszer‑ágazatban és különösen az alkoholtartalmú italok ágazatában a szabvány szerinte az, hogy a palackon olyan, általában négyszögletes címkét helyeznek el, amelyet teljes egészében a palack hengeres testéhez rögzítenek.

52      Az EUIPO vitatja a felperes érveit.

53      E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy amennyiben a felperes az EUIPO elemzése ellenére érvényesíteni akarja a bejelentett védjegy megkülönböztető képességét, akkor neki kell konkrétan alátámasztott információt szolgáltatni annak bizonyítására, hogy a bejelentett védjegy rendelkezik benne rejlő megkülönböztető képességgel (lásd: 2010. szeptember 28‑i Rosenruist kontra OHIM [Zseben elhelyezett két görbe ábrázolása] ítélet, T‑388/09, nem tették közzé, EU:T:2010:410, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. november 21‑i Bopp kontra EUIPO [Egy egyenlő oldalú nyolcszög ábrázolása], T‑460/17, nem tették közzé, EU:T:2018:816, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

54      Arra is emlékeztetni kell, hogy a fellebbezési tanács egyébként nem köteles általános és elvont módon megjelölni az érintett ágazat valamennyi normáját és szokását (lásd: 2020. május 13‑i Cognac Ferrand kontra EUIPO [Palackon elhelyezett fonás formája] ítélet, T‑172/19, nem tették közzé, EU:T:2020:202, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

55      A jelen ügyben a fellebbezési tanács azzal, hogy jóváhagyta az elbírálónak az italpalackokon elhelyezett címkék formájának, beleértve azok elhelyezését, sokféleségére vonatkozó elemzését, és a megtámadott határozat 17. pontjában bemutatott néhányat, megállapította, hogy ezen ágazat normáját és szokásait számos különböző megjelenési forma jellemzi (lásd: 2019. június 28‑i Egy gitártest formája ítélet, T‑340/18, nem tették közzé, EU:T:2019:455, 38. és 39. pont).

56      Így, még feltételezve is, hogy a szóban forgó áruk címkéjének leggyakoribb formája – amint azt a felperes állítja – négyszögletes, teljes egészében a palack hengeres testéhez rögzített, az ágazat normáit és szokásait – amint azt az EUIPO helyesen állítja – nem lehet kizárólag a statisztikailag legelterjedtebb formára korlátozni, hanem annak minden olyan formát magában kell foglalnia, amelyet a fogyasztó a piacon észlelni szokott.

57      Következésképpen az első kifogást el kell utasítani.

–       A második, a címke funkcionalitásának és az ágazat normáitól és szokásaitól való jelentős eltérésnek az értékelésekor elkövetett hibára alapított kifogásról

58      Először is a felperes azt állítja, hogy a címke formája és a palack tekeredésének módja igen sajátos. A szóban forgó megjelölést a derékszögű háromszög alakú címkének egy palackon való sajátos elhelyezése jellemzi: az átfogó a palack alján helyezkedik el, és a címke oly módon öleli teljesen körül a palack hengerformáját, hogy az egyik oldalon egy csúcsos kiugrást formál, és egy nagy „V” betűt formáló kivágással a szemközti oldalon, egy püspöksüveget idézve ekképpen. A címke magassága meghaladja bizonyos részeken a palack hengerformájának magasságát, oly módon, hogy a kiugró csúcsos részénél nem igazodik a palack formájához.

59      Ezzel szemben a fellebbezési tanács által nyújtott csaknem valamennyi példában a címke gyűrt és nem sima. Ezek a címkék teljesen és nem részlegesen igazodnak a palack testéhez. A megtámadott határozatban szereplő egyetlen példa, amely a palack teljes testét körülölelő címkét mutat, egy négyszögletes címkére vonatkozik, amelynek magassága szabályos a palack teljes kerületén, nem pedig egy szabálytalan magasságú, a csúcsánál kiálló címkére.

60      Ekképpen a vitatott megjelölés nagyon különbözik e példáktól, és ennélfogva az ágazat normáitól. A fellebbezési tanács által felhozott példák egyike sem mutat be olyan palackot, amelynek címkéje a vitatott megjelölés megkülönböztető jegyeivel rendelkezne. Sajátossága még távolról is érzékelhető. Az érintett vásárlóközönség e megjelölést nem az érintett áruk lehetséges formáinak klasszikus változataként érzékelné, hanem a származás könnyen megjegyezhető megjelöléseként, amely lehetővé tenné számára, hogy a címkén szereplő feliratok vizsgálata nélkül is azonnal megkülönböztesse a felperes áruit a más kereskedelmi származású áruktól.

61      Másodszor meglepő a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 20. pontjában tett azon állítása, amely szerint a címke csúcsánál lévő kiálló rész nem látható vagy nem észlelhető, ha a palackban lévő folyadékot fogyasztó személy a palacknak ezen részét fogja. Egyrészt a kiugró csúcs nem a palack testén, vagyis annak alsó részén helyezkedik el, ahol a fogyasztó megfogja, amikor a folyadékot el kívánja fogyasztani, hanem a palack nyakának szintjén helyezkedik el, így azt ivás közben nem takarja el a kezével. Másrészt a megkülönböztető képesség fennállásához egyáltalán nem szükséges, hogy az adott megjelölés folyamatosan látható legyen a fogyasztó számára. Ellenkező esetben egyetlen védjegy sem részesülhetne oltalomban, mivel az árukon elhelyezett bármely megjelölést ideiglenesen elrejtheti a tárolás vagy a használat adott módja.

62      Harmadszor, ellentétben azzal, amit a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 24. pontjában állít, a felperes által bejelentett címke semmilyen funkcionalitással nem bír, és nem szolgál a pohárba történő öntést vagy közvetlenül a palackból ivást követően a palack nyakán maradó cseppek felfogására. Ugyanis nem szalvétáról, hanem beszívó képesség nélküli, finompapír‑címkéről van szó. A palack oldalán – akár a csúcsos kiugrást, akár a „V” kivágást formáló oldalon – lecsurgó cseppeket nem fogná az érintett címke jobban fel, mint bármely más papírcímke.

63      Az EUIPO vitatja a felperes érveit.

64      E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a szóban forgó megjelölés egy koronakapszulával lezárt, sötét palack négy különböző szögből álló térbeli ábrázolásából áll. A palack alsó részére egy fehér címke van szabálytalan formában feltekerve, kivéve a felfelé mutató kiugró csúcsos részt, ahol nem igazodik a palack formájához. A palack másik oldalán a címke egy nagy „V” betűt formál.

65      Mind a fellebbezési tanács, mind az elbíráló bizonyította, hogy az ital‑ágazatot a címkék formájának és palackon való elhelyezésének sokfélesége jellemzi. Léteznek többek között a szóban forgóhoz hasonló gyűrt vagy sima címkék, valamint olyan címkék, amelyek teljes egészében befedik a palackot, vagy azt csak részlegesen ölelik körül, a szóban forgó címkéhez hasonlóan. Egyes címkék teljes egészében a palackhoz vannak rögzítve, míg más címkék, mint a szóban forgó címke, részben elválnak a palacktól. Hasonlóképpen vannak négyszögletes, kerek vagy olyan címkék is, amelyek a szóban forgó címkéhez hasonlóan, más geometriai formát öltenek. Bár nem kizárt, hogy egy olyan címke, mint amilyen a védjegybejelentésben szerepel, vagy akár egy ahhoz nagyon hasonló címke nincs még jelen az érintett áruk piacán, emlékeztetni kell arra, hogy az újdonság vagy az eredetiség nem releváns szempontok a védjegy megkülönböztető képességének értékelésekor. A szóban forgó címke megjelenése és a palackon való elhelyezése azon formák sorába illeszkedik, amelyeket a fogyasztó általában lát a piacon. Ekképpen, amint az lényegében a megtámadott határozat 17–25. pontjából kitűnik, e címke egyáltalán nem tér jelentősen el az ágazat normáitól vagy szokásaitól, csupán a már létező formák egy lehetséges változata.

66      Amint azt a fellebbezési tanács – többek között a megtámadott határozat 23. és 26. pontjában – helyesen megállapította, a vitatott megjelölésben szereplő címke és a piacon általánosan jelen lévő címkék más formái közötti különbségek észlelése érdekében alapos vizsgálatot kell végezni, amelyet a szóban forgó áruk átlagos fogyasztója nem fog elvégezni. Így ezek a különbségek nem keltik fel a figyelmét, és nem jegyzi meg azokat megkülönböztető megjelölésként (lásd a fenti 37. és 41. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

67      Mindenesetre az ágazat normáitól vagy szokásaitól való egyszerű eltérés nem elegendő a szóban forgó megjelölés megkülönböztető képességének megállapításához (2020. május 13‑i Palackon elhelyezett fonás formája ítélet, T‑172/19, nem tették közzé, EU:T:2020:202, 55. pont).

68      Másodszor, amint az a megtámadott határozat 18., 19., 22. és 27. pontjából kitűnik, és amint arra az EUIPO helyesen hivatkozik, az átlagos fogyasztók arra számítanak, hogy a címke a szóban forgó árukkal kapcsolatos információk hordozója legyen, beleértve azok kereskedelmi származásának megjelölését is, arra azonban nem, hogy önmagában, azaz grafikai vagy ábrás elem hiányában ezen áruk származását jelölje. A felperes egyébként elismeri, hogy a címkén szóelemek fognak szerepelni (lásd a fenti 60. pontot). A fogyasztók a címkét esztétikai elemként is értékelhetik. Olyan információ hiányában, amely e fogyasztók figyelmét felhívná azon tényre, hogy e megjelölés célja az érintett áruk származásának jelölése, e fogyasztók nem feltételezhetik, hogy a szóban forgó megjelölés egy meghatározott gyártót jelölne, és nem fordítanak rá különös figyelmet (lásd analógia útján: 2002. október 9‑i Glaverbel kontra OHIM [egy üveglap felülete] ítélet, T‑36/01, EU:T:2002:245, 28. pont; 2018. november 21‑i Bopp kontra EUIPO [Egy egyenlő oldalú nyolcszög ábrázolása] ítélet, T‑460/17, nem tették közzé, EU:T:2018:816, 63. pont).

69      Következésképpen a vitatott megjelölés nem alkalmas a szóban forgó áruk származásának jelölésére. Ennélfogva nem rendelkezik a megkövetelt minimális megkülönböztető képességgel.

70      Ezt a következtetést a felperes érvei nem kérdőjelezik meg.

71      Először is a felperes nem bizonyította, hogy az átlagos fogyasztó úgy értelmezné a címkét, mint amely püspöksüvegre utal, ami segítene megkülönböztetni azt az ágazat normáitól és szokásaitól. Egyrészt e címkétől eltérően a püspöksüvegnek általában két csúcsa van, az egyik az elején, míg a másik a hátulján. Másrészt a fogyasztóknak az Unió egészének szintjén kellene a címke püspöksüvegkénti jelentését megérteniük. A csúcsos süveg azonban általában csak a katolikus és anglikán egyházak, valamint pár kevésbé elterjedt egyház püspökei ruházatának képezi részét. E süveget nem használják az ortodox vagy evangélikus egyházakban, amelyek azonban számos tagállamban igen elterjedtek. Mindenesetre a felperes a tárgyaláson kifejtette, hogy csekély jelentősége van annak, hogy a fogyasztók süvegként ismerjék fel a címkét.

72      Másodszor, a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 20. pontjában szereplő azon megállapítását, amely szerint lényegében attól függően, hogy miként fogják meg a palackot, amikor a tartalmát kívánják elfogyasztani, a fogyasztók nem észlelhetik, hogy a címke csúcsa elválik a palack felső részétől, a fenti 37. és 41. pontban hivatkozott, és különösen a megtámadott határozat 12., 22., 23. és 26. pontjában felidézett és alkalmazott ítélkezési gyakorlat fényében kell értelmezni, mely szerint a szóban forgó, szokásosan tájékozott és észszerűen figyelmes vásárlóközönség általában nem tulajdonít különösebb figyelmet az érintett áruk vásárlásakor, és ekképpen a szóban forgó címke, valamint annak a palackon való elhelyezése nem igazán fogja felkelteni a figyelmét. Hasonlóképpen, a fellebbezési tanács nem állapította meg, hogy a fogyasztók egyike sem észlelné ezt az elemet. Csupán annak lehetőségét említette meg, hogy egy szokásosan figyelmes fogyasztó esetleg nem érzékeli ezt a sajátosságot, ha egy bizonyos módon fogja a palackot. Az ilyen helyzet ugyanis nem zárható ki, mivel a palackot meg lehet fogni mind az alsó, mind a felső részén is, még akkor is, ha ez utóbbi csak ritkán fordul elő.

73      Egyébiránt többek között a megtámadott határozat 17–19., 21., 22. és 27. pontjából kitűnik, hogy a fogyasztók nem érzékelik a címke e sajátos jellemzőjét olyan elemként, amely megkülönböztető képességet kölcsönözhet neki. Egyfelől csupán csekély jelentőségű esztétikai vagy dekoratív variációt jelent a piacon jelen lévő formákhoz képest. Másfelől, az átlagos fogyasztók arra számítanak, hogy a címke a szóban forgó árukkal kapcsolatos információk hordozója, beleértve azok kereskedelmi származásának megjelölését is, arra azonban nem, hogy önmagában, azaz grafikai vagy ábrás elem hiányában származást jelöl. Következésképpen a megtámadott határozat 20. pontjában szereplő indokolás valójában mellékes volt.

74      Harmadszor, jóllehet a megtámadott határozat 24. és 27. pontjában szereplő, a szóban forgó címke állítólagos cseppfelfogó funkciójára vonatkozó indokolás kevéssé meggyőző, amint azt az EUIPO is elismeri, az mindenesetre mellékes. A fentiekből nem csak az következik, hogy a megtámadott határozatban kifejtett többi indok már elegendő a szóban forgó megjelölés megkülönböztető képessége hiányának igazolásához, hanem az is, hogy a szóban forgó megállapításokat a „hasonlóképpen” vagy „vagy akár” kifejezések vezetik be, amelyek megerősítik e megállapítások másodlagos jelentőségét a fellebbezési tanács érvelésében. Ebből következik, hogy a felperes ezen indokolást vitató érveit el kell utasítani, mivel azok a jelen ügyben hatástalanok (lásd ebben az értelemben: 2020. január 29‑i Vinos de Arganza kontra EUIPO – Nordbrand Nordhausen [ENCANTO], T‑239/19, nem tették közzé, EU:T:2020:12, 51. pont).

75      Az érintett áruk fogyasztói tehát nem úgy fogják fel a vitatott megjelölést, mint amely az adott áruk kereskedelmi származását jelöli, így e megjelölés nem rendelkezik a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett minimális megkülönböztető képességgel.

76      Az e rendelkezés értelmében vett minimális megkülönböztető képesség hiányának megállapítása annál is inkább érvényes, mivel a vitatott megjelölés a szóban forgó címkén kívül egy sötét palackból áll, amelyet kapszulája egészít ki, és amelynek az ágazat fellebbezési tanács által megállapított normáihoz viszonyítva teljesen szokásos jellegét a felperes sem vitatta. A vitatott megjelölés tehát csak a piacon jelen lévő megjelenési formák egyik változatának minősül.

77      A fentiek összességéből következik, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a vitatott megjelölés jelentősen eltérne az ágazat normáitól vagy szokásaitól egy olyan piacon, amelyet a csomagolásformák széles választéka jellemez. Következésképpen a harmadik rész második kifogását is el kell utasítani.

78      A fentiek összességéből az következik, hogy az egyetlen jogalapot, következésképpen pedig a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

79      A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, az EUIPO kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék a Brasserie St Avoldot kötelezi a költségek viselésére.

Collins

Kreuschitz

Steinfatt

Kihirdetve Luxembourgban, a 2020. november 25‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: francia.