Language of document : ECLI:EU:T:2022:261

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)

2022. április 27.(*)

„Szerződésen kívüli felelősség – A tagállamok rendőri és egyéb bűnüldöző hatóságainak együttműködése – Bűnözés elleni küzdelem – Információknak az Europol által valamely tagállammal való közlése – Állítólagos jogellenes adatkezelés – (EU) 2016/794 rendelet – Az 50. cikk (1) bekezdése – Nem vagyoni kár”

A T‑436/21. sz. ügyben,

Leon Leonard Johan Veen (lakóhelye: Oss [Hollandia], képviseli: T. Lysina ügyvéd)

felperesnek

a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol) (képviseli: A. Nunzi, meghatalmazotti minőségben, segítői: G. Ziegenhorn és M. Kottmann ügyvédek)

alperes ellen

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),

tagjai: J. Svenningsen elnök (előadó), R. Barents és C. Mac Eochaidh bírák,

hivatalvezető: E. Coulon,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,

tekintettel arra, hogy a felperes és az alperes az eljárás írásbeli szakaszának befejezéséről való értesítést követő háromhetes határidőn belül nem kérte tárgyalás tartását, és mivel ennek nyomán a Törvényszék az eljárási szabályzata 106. cikkének (3) bekezdése alapján úgy határozott, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az EUMSZ 268. cikken alapuló keresetében a felperes Leon Leonard Johan Veen azon kárának megtérítését kéri, amely őt állítólag amiatt érte, hogy a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol) jogellenesen kezelte bizonyos személyes adatait.

 A jogvita előzményei

2        Egy 1,5 tonna metamfetamin lefoglalását követően indított nyomozás keretében a szlovák rendőrség az Europolról, valamint a 2009/371/IB, a 2009/934/IB, a 2009/935/IB, a 2009/936/IB és a 2009/968/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. május 11‑i (EU) 2016/794 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 135., 53. o.) 3. cikkének (1) bekezdése, valamint 4. cikke (1) bekezdésének a), b) és h) pontja alapján az Europol segítségét kérte, közölve többek között azt, hogy a felperest azzal gyanúsítják, hogy részt vett az ezen anyaggal való kereskedelemben.

3        A tagállamok által továbbított és a 2016/794 rendelet 17. cikke (1) bekezdésének a) pontja, 18. cikke (1) bekezdése és (2) bekezdésének a), c) és d) pontja, valamint 31. cikke alapján kezelt információk alapján az Europol az említett rendelet 18. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján keresztellenőrzést végzett, majd jelentést készített (a továbbiakban: jelentés).

4        Az „Europol nem minősített – Védelmi alapszint” bizalmassági minősítésű jelentést csupán a Francia Köztársasággal, a Holland Királysággal, a Szlovák Köztársasággal és a United States Drug Enforcement Administrationnel (kábítószer elleni küzdelemmel foglalkozó hivatal, Amerikai Egyesült Államok) közölték.

5        Az angol nyelven megfogalmazott jelentésben a felperes neve a következő bekezdésben szerepel:

„Both, Leon Leonard Johan Veen and [A] came into noticed in several Dutch investigations concerning suspicious transactions. In addition, Leon Leonard Johan Veen had been reported also in a Swedish investigation concerning drugs trafficking and a Polish investigation concerning fraud.” (Mind Leonard Johan Veen, mind pedig [A] személye felmerült több, gyanús ügyletekre vonatkozó holland nyomozásban is. Ezenkívül Leon Leonard Johan Veen nevét egy kábítószer‑kereskedelemmel kapcsolatos svéd nyomozás és egy csalás miatt folytatott lengyel nyomozás keretében is jelezték).

 A felek kérelmei

6        A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        kötelezze az Europolt, hogy fizessen meg neki 50 000 euró összeget;

–        kötelezze az Europolt a költségek viselésére.

7        Az Europol azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        kötelezze a felperest a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

8        A jelen keresettel a felperes az Europol jogellenes adatkezelési műveletekkel kapcsolatos, kárt okozó magatartásaira hivatkozik, és az EUMSZ 268. és EUMSZ 340. cikk, valamint a 2016/794 rendelet 50. cikkének (1) bekezdése alapján az e magatartásokból eredő nem vagyoni kárának 50 000 euró összegben történő megtérítését kéri.

9        A 2016/794 rendelet 50. cikkének (1) bekezdése értelmében minden olyan egyén, aki jogszerűtlen adatkezelési művelet eredményeképpen kárt szenvedett, az elszenvedett kárért az EUMSZ 340. cikkel összhangban kártérítésre jogosult az Europoltól, vagy a nemzeti joggal összhangban azon tagállamtól, amelyben a kárt okozó esemény történt.

10      Mivel a felperes az Europollal szemben nyújtott be a Törvényszékhez keresetet, azt az EUMSZ 268. és EUMSZ 340. cikk alapján kell megvizsgálni.

 Az elfogadhatóságról

11      Az Europol szerint a kereset a keresetlevél egyértelműségének és pontosságának hiánya miatt elfogadhatatlan.

12      Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 21. cikkének első bekezdése értelmében, amely ugyanezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése szerint a Törvényszék előtti eljárásra is irányadó, valamint a Törvényszék eljárási szabályzata 76. cikkének d) pontja értelmében a keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát, a felhozott jogalapokat és érveket, valamint az említett jogalapok rövid ismertetését. Ezen elemeknek kellően egyértelműnek és pontosnak kell lenniük, hogy lehetővé tegyék az alperes számára védekezése előkészítését és a Törvényszék számára a keresetről való határozathozatalt, adott esetben további információ nélkül. A jogbiztonság és a megfelelő igazságszolgáltatás biztosítása érdekében a kereset elfogadhatóságához szükséges, hogy maga a keresetlevél szövege összefüggő és érthető módon tartalmazza a kereset alapjául szolgáló alapvető jogi és ténybeli elemeket (lásd: 2021. március 11‑i Techniplan kontra Bizottság végzés, T‑426/20, nem tették közzé, EU:T:2021:129, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

13      Az egyértelműség és pontosság e követelményeinek való megfelelés érdekében a valamely európai uniós intézmény által okozott állítólagos károk megtérítésére irányuló keresetlevélnek tartalmaznia kell azokat az elemeket, bizonyítékokat, illetve felajánlott bizonyítékokat, amelyek lehetővé teszik a felperes által az intézménnyel szemben kifogásolt magatartás azonosítását, és azokat az okokat, amelyek alapján a felperes úgy ítéli meg, hogy okozati összefüggés áll fenn e magatartás és az általa állítólagosan elszenvedett kár között, valamint tartalmaznia kell e kár jellegét és terjedelmét (lásd ebben az értelemben: 2015. október 7‑i Accorinti és társai kontra EKB ítélet, T‑79/13, EU:T:2015:756, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

14      A jelen ügyben a keresetlevélből kitűnik, hogy a felperes azon kárának megtérítését kéri, amely őt állítása szerint az Europol két magatartása miatt érte, nevezetesen egyrészt azért, mert a jelentés rá vonatkozó személyes adatokat tartalmaz (első kereseti kérelem), másrészt pedig azért, mert az Europol e jelentést a vele szemben folytatott szlovák büntetőeljárás irataihoz csatolta (második kereseti kérelem), és azt állítja, hogy e magatartások a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabályok, köztük a személyes adatainak tiszteletben tartását biztosító rendelkezések fényében jogellenesek.

15      Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a kereset tárgya és a felperes által a keresetlevélben előadott jogalapok kellően érthetően kitűnnek magának a keresetlevélnek a szövegéből. Egyébiránt e megállapítást megerősíti az a tény is, hogy az Europol tudott válaszolni az említett jogalapokra.

16      Ezenkívül az Europolnak az állítólagos jogellenes magatartásokra és az állítólagos kárra vonatkozóan a felperes által szolgáltatott bizonyítékok elégtelenségére alapított elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó érvelését illetően meg kell állapítani, hogy az ilyen kérdések nem a kártérítési kérelem elfogadhatóságának, hanem e kérelem megalapozottságának értékeléséhez tartoznak (lásd ebben az értelemben: 2021. szeptember 29‑i Kočner kontra Europol ítélet, T‑528/20, nem tették közzé, fellebbezés alatt, EU:T:2021:631, 39. o.).

17      Következésképpen meg kell állapítani, hogy a kereset megfelel az eljárási szabályzat 76. cikkének d) pontjában előírt követelményeknek, tehát elfogadható.

 Az ügy érdeméről

18      Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 340. cikk második bekezdése értelmében szerződésen kívüli felelősség esetén az Unió a tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően megtéríti az intézményei vagy alkalmazottai által feladataik teljesítése során okozott károkat.

19      Ebből egyrészt az következik, hogy az EUMSZ 340. cikk második bekezdése csak az uniós intézmények vagy azok alkalmazottai által feladataik teljesítése során okozott károk megtérítésére, vagyis az Unió szerződésen kívüli felelősségét felvető károk megtérítésére biztosít hatáskört az uniós bíróságnak (2019. július 9‑i Scaloni és Figini kontra Bizottság végzés, T‑158/18, nem tették közzé, EU:T:2019:491, 19. pont; 2021. szeptember 29‑i Kočner kontra Europol ítélet, T‑528/20, nem tették közzé, fellebbezés alatt, EU:T:2021:631, 59. pont).

20      E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az „intézménynek” az EUMSZ 340. cikk második bekezdése értelmében vett fogalma nemcsak az EUSZ 13. cikk (1) bekezdésében felsorolt uniós intézményeket, hanem a Szerződések által vagy azok alapján, az uniós célkitűzések megvalósításának szándékával létrehozott valamennyi uniós szervet és hivatalt is magában foglalja (lásd: 2020. december 16‑i Tanács és társai kontra K. Chrysostomides & Co. és társai ítélet, C‑597/18 P, C‑598/18 P, C‑603/18 P és C‑604/18 P, EU:C:2020:1028, 80. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), ideértve az uniós ügynökségeket, tehát az Europolt is (lásd ebben az értelemben: 2021. szeptember 29‑i Kočner kontra Europol ítélet, T‑528/20, nem tették közzé, fellebbezés alatt, EU:T:2021:631, 60. pont).

21      Másrészt az Uniónak az EUMSZ 340. cikk második bekezdése értelmében vett szerződésen kívüli felelősségének megállapításához három feltétel együttes teljesülése szükséges, nevezetesen az uniós intézménnyel szemben kifogásolt magatartás jogellenessége, a kár tényleges jellege, valamint az ezen intézmény magatartása és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállása (2020. december 16‑i Tanács és társai kontra K. Chrysostomides & Co. és társai ítélet, C‑597/18 P, C‑598/18 P, C‑603/18 P és C‑604/18 P, EU:C:2020:1028, 79. pont).

22      Mivel a felelősség megállapítására vonatkozó e három feltételnek együttesen kell fennállnia, bármelyiknek a hiánya elegendő a kártérítési kereset elutasításához (2021. február 25‑i Dalli kontra Bizottság ítélet, C‑615/19 P, EU:C:2021:133, 42. pont).

23      A fent említett elvek fényében kell megvizsgálni mindkét kereseti kérelmet.

 Az első kereseti kérelemről

24      A felperes azon kárának megtérítését kéri, amely állítása szerint őt amiatt érte, hogy az Europol a jelentésében helytelenül és bizonyítékok nélkül említette azt, hogy Svédországban kábítószer‑kereskedelem miatt, Lengyelországban pedig csalás miatt nyomozást folytattak vele szemben, miközben ezen államokban vele szemben semmilyen nyomozást nem folytatnak, illetve nem is folytattak.

25      Ezen rá vonatkozó, pontatlan és bizonyítékokkal alá nem támasztott információk megemlítése jogellenes személyesadat‑kezelési műveletnek minősül, amely sérti a magán‑ és a családi élet tiszteletben tartásához való jogát, a személyes adatainak védelméhez fűződő jogát, valamint az ártatlanság vélelmének elvét, amely jogokat és elvet az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) rögzíti. Ezen információk ugyanis őt olyan személyként mutatják be, aki kábítószer‑kereskedelmet folytatott, illetve csalást követett el.

26      A felperes szerint e sérelem annál is inkább jogellenes, mivel a jelentésben szereplő információkkal kapcsolatban nem fejthette ki véleményét, a jelentést nem előzte meg bírósági határozat vagy független közigazgatási hatóság határozata, valamint az Europol nem rendelkezett a rá vonatkozó információk hitelességét alátámasztó bizonyítékkal.

27      Ennek következtében igazságtalanságot érzett, és sérült a becsülete, a jóhírneve és a magánélete, különösen az élettársával és a fiával fennálló kapcsolata.

28      Az Europol vitatja a felperes érveit.

29      Elsősorban az Europolnak felrótt magatartás jogellenességére vonatkozó feltételt illetően rá kell mutatni arra, hogy a felperes azon állítása, miszerint a jelentés jogellenesen említett meg két, Svédországban és Lengyelországban vele szemben folytatott nyomozást, e jelentés téves olvasatából ered.

30      Ellentétben ugyanis azzal, amit a felperes állít, e jelentés vitatott bekezdése – az angol nyelven való megfogalmazásának nyelvi nehézkessége ellenére, és ellentétben azzal, ahogyan azt a felperes értelmezte – nem azt állítja, hogy a felperessel szemben Svédországban és Lengyelországban két nyomozást is folytattak, hanem csak azt, hogy e két nyomozás keretében jelezték a nevét, amint ez a jelentés következő soraiból is kitűnik: „In addition, Leon Leonard Johan Veen had been reported also in a Swedish investigation concerning drugs trafficking and a Polish investigation concerning fraud.” (Ezenkívül Leonard Johan Veen nevét egy kábítószer‑kereskedelemmel kapcsolatos svéd és egy csalásra vonatkozó lengyel nyomozás keretében is jelezték.) Egyébiránt az Europol az ellenkérelmében kifejtette, hogy amikor a nemzeti rendőri hatóságoknak küldött jelentésben jelezni kívánja, hogy adott személy valamely nyomozásban gyanúsítottként szerepel vagy szerepelt, akkor ezt kifejezetten és egyértelműen jelzi, nevezetesen úgy, hogy a „gyanúsított” vagy a „vele szemben nyomozás folyik” kifejezéseket használja.

31      Ennélfogva a felperes tévesen rója fel az Europolnak, hogy a jelentésben jogellenesen említette azt, hogy Svédországban és Lengyelországban két nyomozást is folytattak vele szemben, és ennélfogva kábítószer‑kereskedelemben vagy csalásban részt vevő személyként azonosította őt.

32      Mindenesetre az, hogy az Europol jelentése olyan személyre vonatkozó személyes információkat említ, akinek vezetéknevét vagy személyes adatait ezen ügynökség gyűjtötte, illetve tárolja, önmagában nem minősül olyan jogellenességnek, amely megalapozhatná az Europol felelősségét.

33      Amint ugyanis a 2016/794 rendelet (12) és (13) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 3. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, az Europol a tagállamok bűnüldöző hatóságai között a bűnüldözési operatív információk területén folytatott információcsere olyan csomópontjának minősül, amelynek célja, hogy támogassa és megerősítse a tagállamok illetékes hatóságainak fellépését és kölcsönös együttműködésüket a két vagy több tagállamot érintő bizonyos súlyos bűncselekményformák megelőzése terén.

34      E célok elérése érdekében, valamint a 2016/794 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) és b) pontjának megfelelően az Europol feladata többek között információk gyűjtése, tárolása, kezelése, elemzése és cseréje, ideértve a bűnüldözési operatív információkat is, valamint az, hogy haladéktalanul értesítse a tagállamokat minden velük kapcsolatos információról, valamint az őket érintő bűncselekmények közötti kapcsolatokról, amely értesítés az említett rendelet 22. cikke értelmében kötelező jellegű is lehet.

35      E célból a 2016/794 rendelet (24) és (25) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 18. cikkének (1) és (2) bekezdése lehetővé teszi az Europol számára információk – köztük személyes adatok – kezelését, többek között a személyek különböző kategóriáira vonatkozó információk közötti összefüggések vagy más releváns kapcsolatok azonosítása céljából végzett keresztellenőrzés révén.

36      Ugyanakkor a 2016/794 rendelet 18. cikkének (4) bekezdése értelmében az Europol köteles tiszteletben tartani az e rendeletben meghatározott adatvédelmi biztosítékokat. Amint e rendelet „Adatvédelmi biztosítékok” című VI. fejezetéből, valamint (40) preambulumbekezdéséből kitűnik, e védelem autonóm jellegű, és a személyes adatok bűnüldözéssel összefüggésben való kezelésének sajátos jellegéhez igazodik, amit az EU‑Szerződéshez és az EUM‑Szerződéshez csatolt, a személyes adatok védelméről a büntetőügyekben folytatott igazságügyi, valamint a rendőrségi együttműködés területén című 21. nyilatkozat lehetővé tesz, amely elismeri a személyes adatok bűnüldözéssel összefüggésben való kezelésének sajátos jellegét.

37      Ennek keretében a 2016/794 rendelet 38. cikkének (2), (4), (5) és (7) bekezdése – e rendelet (47) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezve – részletezi a személyes adatok védelmével kapcsolatos felelősségnek többek között az Europol és a tagállamok közötti megoszlását.

38      Így az Europol felelős többek között az e rendelet 28. cikkében szereplő általános adatvédelmi elvek tiszteletben tartásáért, kivéve ezen adatok pontosságának és naprakész jellegének követelményét, valamint felelős az általa végzett valamennyi adatkezelési műveletért, kivéve az infrastruktúráját igénybe véve folytatott kétoldalú adatcseréért való felelősséget. A tagállamok felelősek az Europolnak szolgáltatott személyes adatok minőségéért, valamint továbbításuk jogszerűségéért.

39      Márpedig a jelen ügyben a felperes nem szolgáltat semmiféle olyan bizonyítékot, amely alapján megállapítható lenne, hogy nevének vagy személyes adatainak a jelentésben való említését illetően az Europol nem teljesítette a 2016/794 rendeletből eredő valamely kötelezettségét, és hogy ezért az említett rendelet 50. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 38. cikke alapján felelősségre lenne vonható.

40      Ebben az értelemben a felperes nem állítja és a fortiori nem is bizonyítja, hogy az Europol azzal, hogy elvégezte a rá vonatkozóan ezen ügynökség rendelkezésére álló információk keresztellenőrzését, majd azokat bizalmas jelleggel továbbította néhány bűnüldöző hatósághoz, a 2016/794 rendelet – e rendelet 18. cikkének (5) bekezdésében meghatározott – hatályán kívül járt volna el, vagy túllépte volna a többek között az említett rendelet 18. cikkének (2) bekezdésében ráruházott hatásköröket.

41      Azzal kapcsolatban, hogy a felperes arra utal, hogy a jelentésben szereplő, rá vonatkozó információk valótlanok, meg kell állapítani, hogy a felperes egyáltalán nem hivatkozott arra, hogy a neve az említett nyomozások során nem merült fel.

42      Még ha feltételezzük is, hogy az említett információk valótlanok, a felperes egyáltalán nem bizonyította, hogy e pontatlanságért az Europolt felelősségre lehetne vonni. Ugyanis, amint az a fenti 38. pontban kiemelésre került, az Europol a tagállam által továbbított adatok esetleges pontatlanságáért nem vonható felelősségre. Márpedig a felperes egyáltalán nem terjesztett elő olyan bizonyítékot vagy bizonyítékkezdeményt, amely lehetővé tenné legalábbis annak feltételezését, hogy az Europol a svéd és a lengyel hatóságok által továbbított információkat módosította.

43      Végül, amennyiben a felperes azt rója fel az Europolnak, hogy nem hallgatta meg őt azt megelőzően, hogy a jelentésben rá vonatkozó személyes adatokat említett volna, vagy hogy ezeket az adatokat bíróság vagy független közigazgatási hatóság előzetes engedélye nélkül kezelte, elegendő rámutatni arra, hogy a 2016/794 rendelet ilyen kötelezettségeket nem ír elő.

44      Konkrétan annak előírása, hogy az Europolnak meg kell hallgatnia minden személyt azt megelőzően, hogy rá vonatkozó személyes adatokat említene egy kizárólag meghatározott rendőri hatóságok és bűnüldöző szervek számára készült jelentésben, alááshatná a 2016/794/EK rendelet hatékony érvényesülését, valamint az említett hatóságok és szervek fellépését, amelyet a rendelet támogatni és megerősíteni hivatott.

45      Egyébiránt a Chartának a magán‑ és a családi élet tiszteletben tartására, a személyes adatok védelmére, illetve az ártatlanság vélelmére vonatkozó 7. és 8. cikkének, valamint 48. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított érveket el kell utasítani.

46      A Charta 7. és 8. cikkének megsértésére vonatkozó állításokat illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Charta 52. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a Chartában elismert jogok és szabadságok gyakorlása csak a törvény által korlátozható, ami magában foglalja különösen azt, hogy az e jogokba való beavatkozást lehetővé tevő jogalapnak magának kell meghatároznia az érintett jog gyakorlását érintő korlátozás terjedelmét, és hogy az ilyen beavatkozást lehetővé tevő intézkedést tartalmazó szabályozásnak a szóban forgó intézkedés hatályával és alkalmazásával kapcsolatban egyértelmű és pontos szabályokat kell tartalmaznia, valamint minimumkövetelményeket kell előírnia annak érdekében, hogy azon személyek, akiknek a személyes adataikat továbbították, elegendő biztosítékkal rendelkezzenek ezen adatoknak a visszaélések veszélyeivel szembeni hatékony védelmére (lásd: 2022. február 24‑i Valsts ieņēmumu dienests [Személyes adatok adóügyi célból történő kezelése] ítélet, C‑175/20, EU:C:2022:124, 54. és 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

47      Márpedig, amint arra a 2016/794 rendelet (76) preambulumbekezdése utal, e rendeletet annak érdekében dolgozták ki, hogy a két vagy több tagállamot érintő, vagy akár az Unió külső határain keresztül elkövetett súlyos bűncselekményformák elleni hatékony küzdelem jogszerű és szükséges céljának követése során biztosítsák többek között a Charta 8. és 7. cikkében rögzített, a személyes adatok védelméhez és a magánélethez való jog tiszteletben tartását.

48      Ennek keretében, és amint az többek között a 2016/794 rendelet (50) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett VI. fejezetéből kitűnik, az uniós jogalkotó az Europolra ruházott hatáskörök terjedelmére vonatkozóan egyértelmű és pontos szabályokat dolgozott ki, ez utóbbi fellépésével szemben a személyes adatok védelme területén minimumkövetelményeket támasztott, és független, átlátható és elszámoltatható felügyeleti struktúrákat alakított ki.

49      Ennélfogva, mivel a felperes nem bizonyította, hogy az Europol nem teljesítette a kötelezettségeit akkor, amikor a jelentésben rá vonatkozó személyes adatokat említett meg, a Charta 7. és 8. cikkének megsértése nem állapítható meg.

50      Ami a Charta 48. cikkének az ártatlanság vélelmével kapcsolatos (1) bekezdésének megsértésére vonatkozó állítást illeti, azt semmilyen érvelés nem támasztja alá. Ezen állítás nem felel meg tehát az eljárási szabályzat 76. cikkének d) pontjában előírt követelményeknek, ezért elfogadhatatlan.

51      A fentiekből következik, hogy a felperes az első kereseti kérelmet illetően nem bizonyította, hogy az Europol jogellenes magatartást tanúsított.

52      Másodsorban és mindenesetre a hivatkozott kár tényleges jellegére, valamint az e kár és az Europol magatartása közötti okozati összefüggés fennállására vonatkozó feltételeket illetően meg kell állapítani, hogy a felperes pusztán arra hivatkozott, hogy a jelentés „hozzáférhetővé” volt az ügyész, a vizsgáló, a nemzeti bíróság, valamint az eljárásban részt vevő felek számára, akik személyét a felperes egyébként nem azonosítja.

53      Márpedig a felperes, mivel nem bizonyítja, hogy megsértették‑e az Europol jelentésére vonatkozó titoktartási szabályokat, vagy hogy a jelentéshez más személyek is hozzáférhettek azon személyeken kívül, akiknek magát a jelentést címezték, nem állíthatja megalapozottan, hogy a rá vonatkozó személyes adatoknak az említett jelentésben való megemlítése sértette a jóhírnevét vagy a becsületét.

54      Hasonló okokból és az állításának alátámasztására előterjesztett bizonyítékok hiányában meg kell állapítani, hogy a felperes azt sem bizonyította, hogy ezen adatoknak a jelentésben való megemlítése érintette az élettársával és gyermekével fennálló kapcsolatát, akiknek – amint az a Törvényszék elé terjesztett bizonyítékokból kitűnik – az említett jelentéshez nem volt hozzáférésük.

55      A fentiekből következik, hogy az első kártérítési kérelmet mint megalapozatlant el kell utasítani.

 A második kereseti kérelemről

56      A felperes azon kár megtérítését kéri, amely őt állítása szerint amiatt érte, hogy az Europol a jelentést a vele szemben folytatott szlovák büntetőeljárás iratanyagához csatolta, mivel ez is az igazságtalanság érzését keltette benne, és megsértette a becsületét, a jóhírnevét, valamint a családi élethez való jogát.

57      Az Europol a felperes érveit többek között arra hivatkozva vitatja, hogy nem csatolta a jelentést a szóban forgó büntetőeljárás iratanyagához.

58      E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperes nem terjeszt elő semmilyen bizonyítékot, még bizonyítékkezdeményt sem, amely lehetővé tenné annak alátámasztását, hogy a jelentést ténylegesen az Europol, nem pedig a szlovák bűnüldöző hatóságok csatolták az említett büntetőeljárás iratanyagához.

59      Ráadásul a keresetlevél 17. pontjából kifejezetten kitűnik, hogy maga a felperes szerint az Europol küldte meg a jelentést a szlovák rendőri hatóságoknak.

60      Ezt a megállapítást egyébként megerősíti a 2016/794 rendelet logikája, valamint az Europolnak a bűnüldöző hatóságok e rendelet által létrehozott együttműködési rendszerében betöltött feladata.

61      A 2016/794 rendelet 3. cikkének (1) bekezdéséből ugyanis az következik, hogy az Europol feladata, hogy támogassa és megerősítse a tagállamok illetékes hatóságainak fellépését, amely hatóságokat az említett rendelet 2. cikkének a) pontja úgy határozza meg, mint „a tagállamok összes olyan rendőrségi szerve és egyéb bűnüldöző szerve, amely a nemzeti jog szerint a bűncselekmények megelőzéséért és az azok elleni küzdelemért felelős”.

62      Ennélfogva a felperes állításával ellentétben és az általa a Törvényszékhez benyújtott bizonyítékokra figyelemmel nem tekinthető úgy, hogy az Europol volt az, aki a jelentést a vele szemben folytatott szlovák büntetőeljárás iratanyagához csatolta.

63      Következésképpen a jelentésnek a büntetőeljárás iratanyagához való csatolásából állítólagosan eredő kár nem tudható be az Europolnak.

64      A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a második kártérítési kérelmet mint megalapozatlant el kell utasítani, csakúgy mint a keresetet teljes egészében, anélkül hogy határozni kellene a felperes által felajánlott bizonyítékokról, valamint a pervezető intézkedések és bizonyításfelvétel iránti kérelmeiről, és különösen azok elfogadhatóságáról, mivel a Törvényszék az ügyiratokhoz csatolt bizonyítékok alapján úgy ítéli meg, hogy az ügy körülményei kellően fel vannak tárva a jogvita eldöntéséhez.

 A költségekről

65      Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése szerint a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, az Europol kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék Leon Leonard Johan Veent kötelezi a költségek viselésére.

Svenningsen

Barents

Mac Eochaidh

Kihirdetve Luxembourgban, a 2022. április 27‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: szlovák.