Language of document : ECLI:EU:T:2022:276

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített tizedik tanács)

2022. május 4.(*)

„Állami támogatások – Légi közlekedés – Románia által hozott támogatási intézkedés – A TAROM megmentési támogatása – Kifogást nem emelő határozat – Megsemmisítés iránti kereset – Érintetti minőség – Az eljárási jogok védelme – Elfogadhatóság – A nehéz helyzetben lévő, nem pénzügyi vállalkozásoknak nyújtott megmentési és szerkezetátalakítási állami támogatásról szóló iránymutatás – Szociális nehézségek elkerülését vagy piaci hiányosság kezelését célzó intézkedés – A támogatásra vonatkozó »először és utoljára« elv – A korábbi, Románia Unióhoz való csatlakozását megelőzően nyújtott támogatás hatása – Komoly nehézségek – Indokolási kötelezettség”

A T‑718/20. sz. ügyben,

a Wizz Air Hungary Légiközlekedési Zrt. (Wizz Air Hungary Zrt.) (székhelye: Budapest [Magyarország], képviselik: E. Vahida, S. Rating és I.‑G. Metaxas‑Maranghidis ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: L. Flynn, Bottka V. és I. Barcew, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített tizedik tanács),

tagjai: S. Papasavvas elnök, A. Kornezov, E. Buttigieg, G. Hesse és D. Petrlík (előadó) bírák,

hivatalvezető: I. Pollalis tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,

tekintettel a 2021. december 6‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetével a felperes Wizz Air Hungary Légiközlekedési Zrt. (Wizz Air Hungary Zrt.) az SA.56244 (2020/N) – Románia – a TAROM megmentési támogatása – állami támogatásról szóló, 2020. február 24‑i C(2020) 1160 final bizottsági határozat (HL 2020. C 310., 3. o.) megsemmisítését kéri, amely határozattal az Európai Bizottság egyrészt nem emelt kifogást a Románia által a Compania Nationala de Transporturi Aeriene Romane „TAROM SA” (a továbbiakban: TAROM) részére nyújtott támogatási intézkedéssel és a Románia által biztosított, 175 952 000 román lei (RON) (körülbelül 36 660 000 euró) összegű, hat hónap elteltével visszafizetendő hitellel szemben, másrészt a Bizottság e támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősítette (a továbbiakban: megtámadott határozat).

 A jogvita előzményei és a megtámadott határozat

2        A TAROM egy román légitársaság, amelynek egyetlen repülőtéri csatlakozási platformja az OTP Henri‑Coandă de Bucarest (Románia) nemzetközi repülőtéren található. A társaság elsősorban utasok, áru‑ és postai küldemények légi fuvarozásával foglalkozik. 2020 elején a TAROM 1795 főt foglalkoztatott, és 25 repülőgépből álló flottával rendelkezett. A TAROM mind nemzeti, mind nemzetközi járatokat üzemeltetett.

3        2020. február 19‑én Románia a TAROM megmentésére irányuló támogatási tervet jelentett be a Bizottságnak, amely a TAROM készpénzszükségleteinek finanszírozására nyújtott, 175 952 000 RON (körülbelül 36 660 000 euró) összegű, előrehozott részleges visszafizetési lehetőség mellett hat hónap elteltével visszafizetendő hitelből állt (a továbbiakban: támogatási intézkedés).

4        A Bizottság megállapította, hogy a TAROM pénzügyi helyzete jelentősen romlott a megelőző öt évben, és hangsúlyozta, hogy a 2004–2019‑es időszakban keletkezett összesített veszteség 3 362 130 000 RON‑t (körülbelül 7 15 350 000 eurót) tett ki, amely így meghaladta a TAROM jegyzett tőkéjének több mint felét.

5        A közlekedési hálózatok romániai helyzetét illetően a Bizottság megjegyezte, hogy a román vasúti és közúti hálózatok általános állapota és megbízhatósága gyenge, és hogy a légi közlekedés, különösen a TAROM által üzemeltetett belső járatok továbbra is alapvető fontosságúak ezen ország regionális fejlődése szempontjából.

6        A Bizottság jelezte, hogy Románia szerint a TAROM piacról való kivonulása nem tenné lehetővé a már teljesített foglalásokkal érintett járatok üzemeltetését anélkül, hogy a TAROM versenytársai rövid távon át tudnák venni az érintett útvonalakat, és hogy ez számos vállalkozást érintene, köztük főként belföldi repülőtereket.

7        A támogatási intézkedés vizsgálata során a Bizottság elsősorban megállapította, hogy ezen intézkedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül.

8        Másodsorban a Bizottság megvizsgálta, hogy a támogatási intézkedés az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján összeegyeztethető‑e a belső piaccal.

9        Először is a megtámadott határozat (52)–(57) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy a TAROM a nehéz helyzetben lévő, nem pénzügyi vállalkozásoknak nyújtott megmentési és szerkezetátalakítási állami támogatásról szóló iránymutatás (HL 2014. C 249., 1. o.; a továbbiakban: iránymutatás) értelmében vett nehéz helyzetben lévő vállalkozás.

10      Másodszor, a megtámadott határozat (58)–(65) preambulumbekezdésében a Bizottság rámutatott, hogy a Románia által szolgáltatott információk azt bizonyítják, hogy a támogatási intézkedés megfelel az iránymutatás 43–52. pontjában előírt azon feltételnek, amely szerint az állami támogatásnak közös érdekű célkitűzéshez kell hozzájárulnia.

11      Harmadszor, a megtámadott határozat (66)–(77) preambulumbekezdésében a Bizottság kimondta, hogy a támogatási intézkedés alkalmas a követett célkitűzés elérésére, vagyis a TAROM megszűnésének elkerülésére.

12      Negyedszer, e határozat (78)–(85) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy a támogatási intézkedés arányban áll a TAROM hat hónapon belüli likviditási igényeivel.

13      Ötödször, a megtámadott határozat (86)–(89) preambulumbekezdésében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy teljesült az iránymutatás 70–74. pontjában a támogatások tekintetében megkövetelt „először és utoljára” feltétel.

14      Következésképpen a Bizottság úgy határozott, hogy nem emel kifogást a támogatási intézkedéssel szemben, mivel az intézkedés az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében összeegyeztethető a belső piaccal.

 A felek kérelmei

15      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

16      A Bizottság azt kéri, hogy Törvényszék:

–        a keresetet mint megalapozatlant utasítsa el;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

 Az elfogadhatóságról

17      A felperes azzal érvel, hogy az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében vett érintett félként és az [EUMSZ] 108. cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13‑i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (HL 2015. L 248., 9. o.) 1. cikkének h) pontja értelmében vett érdekelt félként rendelkezik kereshetőségi joggal és eljáráshoz fűződő érdekkel.

18      A Bizottság nem vitatja a kereset elfogadhatóságát.

19      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy amikor – mint a jelen ügyben is – a Bizottság a 2015/1589 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése alapján kifogást nem emelő határozatot hoz, nemcsak a szóban forgó intézkedéseket nyilvánítja a belső piaccal összeegyeztethetőnek, hanem hallgatólagosan megtagadja az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében és az említett rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében előírt hivatalos vizsgálati eljárás megindítását is (lásd analógia útján: 2011. október 27‑i Ausztria kontra Scheucher‑Fleisch és társai ítélet, C‑47/10 P, EU:C:2011:698, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Amennyiben a Bizottság az előzetes vizsgálatot követően azt állapítja meg, hogy a bejelentett intézkedésnek a belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatosan kétségek merülnek fel, a 2015/1589 rendelet 4. cikke (4) bekezdésének alapján köteles az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében, valamint az említett rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében előírt hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról határozni. Az utóbbi rendelkezés értelmében ez a határozat felszólítja az érintett tagállamot és az egyéb érdekelt feleket, hogy nyújtsák be észrevételeiket egy meghatározott, általában egy hónapot meg nem haladó határidőn belül (lásd analógia útján: 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet, C‑83/09 P, EU:C:2011:341, 46. pont).

20      Amennyiben a hivatalos vizsgálati eljárás megindítására nem kerül sor, az érdekelt felek, akik e második szakaszban észrevételeket tehettek volna, nem élhetnek e lehetőséggel. Ennek orvoslására joguk van megtámadni az európai uniós bíróság előtt a hivatalos vizsgálati eljárás megindításának mellőzéséről hozott bizottsági határozatot. Ily módon az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésén alapuló határozat megsemmisítésére irányuló kereset, amelyet az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében vett érintett fél nyújt be, akkor fogadható el, ha azzal a kereset előterjesztője az utóbbi rendelkezés által biztosított eljárási jogait kívánja védelmezni (2010. november 18‑i NDSHT kontra Bizottság ítélet, C‑322/09 P, EU:C:2010:701, 56. pont; 2021. június 9‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet [Condor; COVID19], T‑665/20, EU:T:2021:344, 26. pont).

21      Az ilyen érintett felek körébe tartozik a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontjára tekintettel valamely támogatási intézkedés kedvezményezettjének versenytárs vállalkozása (lásd ebben az értelemben: 2020. szeptember 3‑i Vereniging tot Behoud van Natuurmonumenten in Nederland és társai kontra Bizottság ítélet, C‑817/18 P, EU:C:2020:637, 50. pont; 2021. június 9‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet [Condor; COVID19], T‑665/20, EU:T:2021:344, 28. pont).

22      A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy versenyhelyzet áll fenn a felperes és a TAROM, vagyis a támogatási intézkedés kedvezményezettje között. A felperes ugyanis arra hivatkozott – anélkül, hogy ezt vitatták volna –, hogy az utaskapacitás arányát tekintve 2019‑ben ő volt Romániában a legnagyobb légitársaság. Így a felperes, aki évente 9,3 millió utast szállít Románia és más országok között, valamint Románia belső útvonalain, e kapacitás 40,8%‑ával rendelkezik – míg a TAROM részesedése csupán 15,3%. A felperes azt is hangsúlyozta, hogy a 2020 nyarára vonatkozó, a COVID19 járvány kezdete előtt összeállított járatmenetrendje 163 útvonalat tartalmazott 11 romániai repülőtérről.

23      Ebből következik, hogy a felperes érintett félnek minősül, akinek érdekében áll az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése által biztosított eljárási jogok védelmének biztosítása.

24      El kell tehát ismerni a kereset elfogadhatóságát, mivel a felperes annak keretében az eljárási jogai megsértésére hivatkozik.

25      Rá kell ugyanis mutatni, hogy keresetének alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első a támogatási intézkedésnek egy jól meghatározott közös érdekű célkitűzéshez való hozzájárulását érintő nyilvánvaló értékelési hibára, a második az „először és utoljára” elv tiszteletben tartását érintő, jogban való tévedésre és nyilvánvaló értékelési hibára, a harmadik olyan komoly nehézségek fennállására, amelyek alapján a Bizottságnak meg kellett volna indítania a hivatalos vizsgálati eljárást, a negyedik pedig az EUMSZ 296. cikk szerinti indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozik.

26      Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy harmadik jogalapjával a felperes kifejezetten eljárási jogainak tiszteletben tartását kívánja elérni. E tekintetben egyébiránt meg kell jegyezni, hogy a felperes eljárási jogainak megóvása érdekében hivatkozhat annak bizonyítására alkalmas jogalapokra, hogy azon információk és bizonyítékok értékelésének, amelyekkel a Bizottság a bejelentett intézkedés előzetes vizsgálati szakaszában rendelkezett vagy rendelkezhetett, kétségeket kellett volna ébresztenie ezen intézkedésnek a belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően (lásd ebben az értelemben: 2008. december 22‑i Régie Networks ítélet, C‑333/07, EU:C:2008:764, 81. pont; 2009. július 9‑i 3F kontra Bizottság ítélet, C‑319/07 P, EU:C:2009:435, 35. pont; 2021. június 9‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet [Condor; COVID19], T‑665/20, EU:T:2021:344, 31. pont).

27      Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a harmadik jogalap elfogadható.

28      Az első és második jogalapot illetően pontosítani kell, hogy a felperes – az eljárási jogainak azon kétségek miatti megsértésének bizonyítása érdekében, amelyeknek a támogatási intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően kellett volna felmerülniük – jogosult annak bizonyítására irányuló érvekre hivatkozni, hogy a Bizottság tévesen állapította meg ezen intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségét, ami a fortiori alkalmas annak alátámasztására, hogy a Bizottságban felmerülhettek volna kétségek az említett aktus belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése során. Következésképpen a Törvényszék jogosult megvizsgálni a felperes által az első és második jogalap keretében felhozott érdemi érveket annak ellenőrzése érdekében, hogy azok alátámaszthatják‑e az általa kifejezetten előterjesztett, az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás megindítását igazoló kétségek fennállására vonatkozó jogalapot (lásd ebben az értelemben: 2013. június 13‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, C‑287/12 P, nem tették közzé, EU:C:2013:395, 57–60. pont; 2019. május 6‑i Scor kontra Bizottság ítélet, T‑135/17, nem tették közzé, EU:T:2019:287, 77. pont; 2021. június 9‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet [Condor; COVID19], T‑665/20, EU:T:2021:344, 32. pont).

29      Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított negyedik jogalapot illetően hangsúlyozni kell, hogy az indokolási kötelezettség megsértése lényeges eljárási szabály megsértésének minősül, és az olyan imperatív jogalap, amelyet az uniós bíróságnak hivatalból figyelembe kell vennie, és amely nem a megtámadott határozat érdemi jogszerűségére vonatkozik (2021. május 19‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet [TAP; Covid19] T‑465/20, EU:T:2021:284, 29. pont; lásd még ebben az értelemben: 1998. április 2‑i Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ítélet, C‑367/95 P, EU:C:1998:154, 67. pont).

 Az ügy érdeméről

30      A fenti 25–29. pontban ismertetett elemzésre tekintettel először is a harmadik jogalapot kell megvizsgálni.

 A harmadik, olyan komoly nehézségek fennállására alapított jogalapról, amelyek alapján a Bizottságnak meg kellett volna indítania a hivatalos vizsgálati eljárást

31      A felperes azt állítja, hogy a Bizottság elégtelen és hiányos vizsgálatot folytatott le egyrészt a TAROM megmentésének egy közös érdekű célkitűzéshez való hozzájárulására vonatkozó feltétel tiszteletben tartását, másrészt pedig a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott támogatásokra vonatkozó „először és utoljára” elv tiszteletben tartását illetően. E tekintetben a felperes a kereset első két jogalapjának tartalmára utal, és ebből azt a következtetést vonja le, hogy ezek a hiányosságok olyan komoly nehézségek fennállására utalnak, amelyek alapján a Bizottságnak meg kellett volna indítania a hivatalos vizsgálati eljárást.

32      A felperes azt is előadja, hogy a támogatási intézkedés vizsgálatára irányuló eljárás kimenetele eltérő lehetett volna, ha a Bizottság tiszteletben tartotta volna eljárási jogait azáltal, hogy lehetőséget biztosított volna számára, hogy előterjessze az ezen intézkedéssel kapcsolatos észrevételeit, valamint hogy a Bizottság tudomására hozzon ténybeli vagy egyéb információkat.

–       Előzetes megfontolások

33      Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a felperes érvelésére tekintettel a Törvényszéknek a jelen kereset vizsgálata keretében ellenőriznie kell, hogy a Bizottság tiszteletben tartotta‑e az iránymutatásban annak érdekében előírt két feltételt, hogy a nehéz helyzetben lévő vállalkozás számára nyújtott megmentési támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek lehessen tekinteni, vagyis a támogatási intézkedésnek egy közös érdekű célkitűzéshez való hozzájárulására, valamint a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott támogatásokra vonatkozó „először és utoljára” elvvel kapcsolatos feltételt.

34      Márpedig e feltételek közül az elsőt illetően a Törvényszék a 2020. szeptember 22‑i Ausztria kontra Bizottság ítéletre (C‑594/18 P, EU:C:2020:742) tekintettel szükségesnek tartja megjegyezni, hogy az iránymutatás 43. pontja értelmében ahhoz, hogy valamely állami támogatási intézkedés az iránymutatás alapján a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősüljön, közös érdekű célkitűzést kell követnie. Ugyanezen pont szerint e követelmény abban a feltételben jelenik meg, amely szerint az ilyen intézkedés „szociális nehézséget előz meg vagy piaci hiányosságot kezel”. Ezt megerősíti ezen iránymutatás 44. pontja, amely szerint a tagállamoknak bizonyítaniuk kell, hogy a kedvezményezett megszűnése valószínűleg komoly szociális nehézséggel vagy súlyos piaci hiányossággal járna. E követelmény tartalma tehát az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjában előírt feltételhez kapcsolódik, amely szerint a támogatási intézkedésnek bizonyos gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek gazdasági fejlődését kell előmozdítania, ahogyan azt egyébként a felek a tárgyaláson előadták.

35      Ebből következik, hogy az iránymutatás 43. és 44. pontjában előírt követelmény lényege nem ellentétes az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjával, amit egyébként egyik fél sem állít, és hogy az iránymutatás e követelmény előírásával nem szűkítette indokolatlanul e rendelkezésnek az állami támogatás összeegyeztethetőségének vizsgálatát illető hatályát a 2020. szeptember 22‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet (C‑594/18 P, EU:C:220:742, 24. pont) értelmében véve. Ezenkívül ezen ítélet 66. és 67. pontjából kitűnik, hogy az a körülmény, hogy a tervezett támogatás lehetővé teszi a piaci hiányosság kezelését, releváns tényezőnek minősülhet e támogatás EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja szerinti összeegyeztethetőségének értékelése szempontjából.

–       Az iránymutatás 43. és 44. pontjában előírt követelmények vizsgálata során alkalmazandó, bizonyítási teherre vonatkozó szabályokról

36      A felperes azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az iránymutatás 8. és 43. pontjában előírt követelményeket. A felperes többek között lényegében úgy véli, hogy a román államnak kellett volna bizonyítania azon negatív következmények valódiságát, amelyeket a támogatási intézkedés kezelni kíván. Így például ezen állam köteles lett volna bizonyítani, hogy más légitársaságok nem tudnának átvenni bizonyos, a TAROM által üzemeltetett járatokat. Márpedig a Bizottság tévesen fogadta el, hogy a román állam kizárólag annak hihetőségét bizonyítja, hogy a támogatási intézkedés megfelel az iránymutatás 43. és 44. pontjában előírt követelményeknek.

37      A Bizottság szerint a felperes érvelését el kell utasítani.

38      E tekintetben először is az iránymutatás 43. pontjának szövegéből kitűnik, hogy az érintett tagállamnak bizonyítania kell, hogy a támogatás „célja” szociális nehézségek megelőzése vagy piaci hiányosság kezelése.

39      Márpedig az említett pontot az iránymutatás 44. pontjának b) alpontjával összefüggésben kell értelmezni, amely pontosítja, hogy a tagállamoknak bizonyítaniuk kell, hogy a kedvezményezett megszűnése „valószínűleg” komoly szociális nehézséggel vagy súlyos piaci hiányossággal járna, különösen annak bizonyításával, hogy fennáll annak a „kockázata”, hogy egy fontos, nehezen helyettesíthető, más versenytárs számára nehezen átvehető szolgáltatás nyújtása megszakad.

40      Ebből következik, hogy az érintett tagállamnak nem kell bizonyítania, hogy a támogatási intézkedés hiányában bizonyos hátrányos következmények szükségszerűen bekövetkeznének a támogatás kedvezményezettjének megszűnése esetén, hanem csak azt, hogy fennáll e következmények kockázata.

41      Továbbá a tagállam által e tekintetben előterjesztett tényezők jellegüknél fogva csak olyan jövőbeni eseményekre vonatkozhatnak, amelyek bekövetkezése nem biztos a támogatás Bizottságnak való bejelentésekor. Így e tényezőknek lehetővé kell tenniük a Bizottság számára, hogy a jövőre vonatkozó elemzést végezzen a támogatási intézkedés elfogadásának elmaradásából eredő hátrányos következményekről.

42      Végül az ítélkezési gyakorlat szerint egy, a megtámadott határozathoz hasonló, a 2015/1589 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésén alapuló, kifogást nem emelő határozat jogszerűsége attól függ, hogy a Bizottság rendelkezésére álló információknak és bizonyítékoknak a bejelentett intézkedés előzetes vizsgálati szakaszban történő értékelésének objektív módon kétségeket kellett volna‑e ébresztenie ezen intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatosan, mivel az ilyen kétségek felmerülése esetén meg kell indítani a hivatalos vizsgálati eljárást, amelyben az említett rendelet 1. cikkének h) pontja szerinti érintett felek is részt vehetnek (2020. szeptember 3‑i Vereniging tot Behoud van Natuurmonumenten in Nederland és társai kontra Bizottság ítélet, C‑817/18 P, EU:C:2020:637, 80. pont, 2021. szeptember 2‑i Bizottság kontra Tempus Energy és Tempus Energy Technology ítélet, C‑57/19 P, EU:C:2021:663, 38. pont).

43      A szóban forgó támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos kétségek fennállásának bizonyítékát – amelyet mind a kifogást nem emelő határozat elfogadásának körülményei, mind pedig e határozat tartalma vonatkozásában keresni kell – egybehangzó valószínűsítő körülmények együtteséből kiindulva kell szolgáltatnia annak a félnek, aki a határozat megsemmisítését kéri (2020. szeptember 3‑i Vereniging tot Behoud van Natuurmonumenten in Nederland és társai kontra Bizottság ítélet, C‑817/18 P, EU:C:2020:637, 82. pont, 2021. szeptember 2‑i Bizottság kontra Tempus Energy és Tempus Energy Technology ítélet, C‑57/19 P, EU:C:2021:663, 40. pont).

44      E körülmények között a megtámadott határozat jogszerűségének értékelése céljából nem kell megvizsgálni, hogy a Bizottság bizonyította‑e, hogy a támogatási intézkedés hiányában szükségképpen szociális nehézségek vagy piaci hiányosság keletkezne, és hogy ezen intézkedés bizonyosan lehetővé tenné e nehézségek elkerülését vagy azok kezelését. Ezzel szemben meg kell vizsgálni, hogy a felperes bizonyította‑e komoly nehézségek fennállását, azon információkra tekintettel, amelyek a Bizottság rendelkezésére álltak vagy állhattak, és amelyek a Bizottságban kétségeket ébreszthettek volna azzal kapcsolatban, hogy fennáll‑e annak kockázata, hogy a támogatási intézkedés hiányában ilyen szociális nehézségek vagy piaci hiányosság keletkezne, vagy azzal kapcsolatban, hogy a támogatási intézkedés azok bekövetkezésének elkerülését vagy annak kezelését célozza.

45      Következésképpen a felperes érvelését el kell utasítani.

–       Az iránymutatás 43. és 44. pontjában előírt követelményeket illetően a komoly nehézségek fennállására utaló valószínűsítő körülményekről

46      Harmadik jogalapjának első részében, amelyben az első jogalapjára ugyancsak utal, a felperes azt állítja, hogy a Bizottság hibákat követett el az iránymutatás 43. és 44. pontjában előírt követelmények vizsgálata során. A felperes először is rámutat, hogy a Bizottságban kétségeknek kellett volna felmerülnie a TAROM nemzeti piacon való jelentőségét illetően. Másodszor a felperes szerint a Bizottság elmulasztotta értékelni a TAROM említett belső útvonalakon való felváltásának lehetőségét. Harmadszor a felperes megjegyzi, hogy a Bizottság a támogatási intézkedés összeegyeztethetőségének vizsgálata során elmulasztotta értékelni a TAROM részesedésének csekély voltát a nemzetközi útvonalakon.

47      A Bizottság szerint a felperes érvelését el kell utasítani.

48      E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a megtámadott határozat (58)–(65) preambulumbekezdésében a Bizottság megvizsgálta, hogy a támogatási intézkedés megfelel‑e az iránymutatás 43. és 44. pontjában előírt követelményeknek, megállapítva, hogy az iránymutatásnak megfelelően bizonyítani kell, hogy ezen intézkedés célja szociális nehézségek megelőzése vagy piaci hiányosság kezelése.

49      A megtámadott határozat (59) és (60) preambulumbekezdésében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy bizonyított, hogy a TAROM meghatározó szerepet játszik a Románián belüli regionális összeköttetés biztosításában, mivel e társaság egyedül több belső légi útvonalat üzemeltet. Ezenkívül a TAROM tevékenységének megszűnése 460 000 olyan utast érintene, akik már jegyet váltottak járatokra, köztük 63 000 utas a kizárólag a TAROM által üzemeltetett útvonalakon. Ez utóbbi útvonalakat illetően a Bizottság e határozat (61) és (62) preambulumbekezdésében megállapította, hogy valószínűtlennek tűnik, hogy a versenytárs légitársaságok teljes mértékben biztosítsák azok működtetését, ami hátrányosan érintené a román régiók összeköttetését, tekintettel a közúti és vasúti infrastruktúra rossz állapotára, amelyek nem nyújtanak valódi alternatívát az említett útvonalak utasai számára. A megtámadott határozat (63) preambulumbekezdésében a Bizottság hangsúlyozta, hogy a TAROM tevékenységének megszüntetése olyan mértékben hátrányosan érintheti a román régiók – különösen a regionális repülőterek – gazdasági helyzetét, hogy csökkentené a gazdasági tevékenységet, ami az utazási szolgáltatások iránti kereslet csökkenéséhez vezethet. Ugyanezen határozat (64) preambulumbekezdésében a Bizottság a szolgáltatott információk alapján megállapította, hogy fennáll Romániában a légiközlekedési szolgáltatások megszakadásának konkrét kockázata, és az említett határozat (65) preambulumbekezdésében lényegében kimondta, hogy a támogatási intézkedés a küszöbön álló és potenciálisan zavart okozó felszámolási eljárás elkerülésével komoly szociális nehézségeket segít elkerülni és jelentős piaci hiányosságot kezel.

50      E tekintetben először is rá kell mutatni, hogy a Bizottság elemzését nem kérdőjelezheti meg a felperes azon érve, amely szerint a Bizottság elmulasztotta mérlegelni a piac méretét és a TAROM jelentőségét a nemzeti és nemzetközi útvonalakon.

51      Rá kell mutatni ugyanis, hogy az iránymutatás 43. pontja és 44. pontjának b) alpontja nem kötelezi a Bizottságot arra, hogy figyelembe vegye az érintett piac méretét annak vizsgálata során, hogy a szóban forgó szolgáltatás „fontos”‑e. Így, még ha az érintett piac viszonylag korlátozott is, ez nem akadálya annak, hogy az e piacon nyújtott valamely szolgáltatás az iránymutatás értelmében fontos legyen.

52      A jelen ügyben a Bizottság elemzése a jelen ügyben lényegében azon a megállapításon alapul, amely szerint a TAROM tevékenységének megszűnése káros volna a kizárólag az általa kiszolgált román régiók közötti összeköttetésre, valamint e régiók gazdasági helyzetére, és hogy ennek bekövetkezése Romániában bizonyos légiközlekedési szolgáltatások megszűnésének veszélyét hordozza.

53      E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy mivel a román közúti és vasúti infrastruktúra rossz állapota miatt nincsenek valódi alternatívák – amit a felperes sem vitat –, a Bizottság joggal tekinthette úgy, hogy a belső légi útvonalak révén történő regionális összeköttetés és Románia nemzetközi összeköttetései olyan jelentős szolgáltatásnak minősülnek, amelynek megszűnése az iránymutatás 44. pontjának b) alpontja értelmében vett komoly szociális nehézségeket vagy piaci hiányosságot eredményezhet.

54      Ezenkívül, mivel a felperes azt állítja, hogy a TAROM‑nak a nemzeti légi közlekedés piacán való csekély jelenlétére tekintettel az utasonkénti támogatás összege aránytalannak tűnik, lényegében a támogatási intézkedés arányosságát kérdőjelezi meg.

55      E tekintetben a felperes nem bizonyítja, hogy azon közszolgáltatási kötelezettségek teljesítésére, amelyeket a felperes felvetése alapján a TAROM‑ra kellene hárítani, kellően rövid idő alatt sor kerülhetne a TAROM‑nak a piacról való kivonulásának elkerüléséhez, amely nem vitatottan a küszöbön áll. A felperes azt sem bizonyította, hogy az ilyen közszolgáltatási kötelezettségek elkerülhetővé tennék a TAROM tevékenységének megszüntetését, és annak az érintett román régiók közötti összeköttetésre és a gazdasági tevékenységre gyakorolt következményeit.

56      Másodszor, ami a felperesnek a TAROM belső útvonalakon való helyettesítésével kapcsolatos érveit illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az előzetes vizsgálati eljárás végén hozott, kifogást nem emelő határozat jogszerűségét az uniós bíróságnak nemcsak azon információk alapján kell megítélnie, amelyek a határozat meghozatalakor a Bizottság rendelkezésére álltak, hanem azon információk alapján is, amelyek a rendelkezésére állhattak (2021. április 29‑i Achemos Grupė és Achema kontra Bizottság ítélet, C‑847/19 P, nem tették közzé, EU:C:2021:343, 41. pont; 2021. szeptember 2‑i Bizottság kontra Tempus Energy és Tempus Energy Technology ítélet, C‑57/19 P, EU:C:2021:663, 42. pont).

57      E tekintetben, noha a Bíróság kimondta, hogy az állami támogatás fennállásának és jogszerűségének vizsgálata során szükséges lehet, hogy a Bizottság adott esetben túllépjen a tudomására hozott ténybeli és jogi elemek puszta vizsgálatán, ebből nem vezethető le, hogy a Bizottság feladata lenne, hogy saját kezdeményezésére és ilyen értelmű valószínűsítő körülmények hiányában felkutasson minden olyan információt, amely kapcsolatban lehet azzal az üggyel, amelyben eljár, még akkor sem, ha ezek az információk nyilvánosan hozzáférhetők (lásd ebben az értelemben: 2021. szeptember 2‑i Bizottság kontra Tempus Energy és Tempus Energy Technology ítélet, C‑57/19 P, EU:C:2021:663, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58      Ebben az összefüggésben mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy a felperes állításával ellentétben a Bizottság a megtámadott határozat (61) preambulumbekezdésében értékelte a TAROM‑nak az általa kizárólagosan üzemeltetett belső útvonalakon a versenytársai általi helyettesítésének lehetőségét. E preambulumbekezdés tartalmából – amely e tekintetben e határozat (17) preambulumbekezdésére utal – ugyanis kitűnik, hogy a Bizottság szerint valószínűtlen, hogy a román piacon jelen lévő versenytárs légitársaságok, amelyek elsősorban fapados légitársaságok, ezen útvonalak összességének biztosítása érdekében belépnének e piacra, mivel e légitársaságok üzleti érdeke e tekintetben feltehetően csekély. Erre vonatkozóan a Bizottság rámutatott, hogy ezen útvonalakon a légi járatok iránti kereslet az utasok számát tekintve csekély, és nem kifizetődő ilyen légi útvonalakon a fapados légitársaságok által általában alkalmazott, a TAROM által használtnál nagyobb befogadóképességű repülőgépeket üzemeltetni. A Bizottság megjegyezte, hogy a fapados légitársaságok gazdasági modellje a költségek minimalizálása érdekében a mennyiségen és egynemű flottán alapul.

59      Továbbá, noha a felperes azt állítja, hogy a TAROM‑mal versenyben álló légitársaságok az e határozatban a kizárólag a TAROM által üzemeltetettként bemutatott hét belső útvonal közül hármat üzemeltettek, azt mindenesetre nem vitatja, hogy a négy másik belső útvonalat valóban kizárólag a TAROM üzemeltette.

60      Ezenkívül a felperes nem terjesztett elő elegendő bizonyítékot annak alátámasztására, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában az említett versenytárs légitársaságok üzemeltették e három belföldi járatot.

61      Így egyrészt egy légitársaság internetes oldalának a felperes által benyújtott kivonata kizárólag annak megállapítását teszi lehetővé, hogy e légitársaság 2020. november 3‑án, vagyis a megtámadott határozat elfogadását követően üzemeltette a szóban forgó három belföldi járatot. Ennélfogva nem vitatható, hogy a Bizottság e határozatban nem vehette figyelembe az e dokumentumban szereplő információkat.

62      Másrészt, ami a felperes által a Törvényszékhez benyújtott másik dokumentumot illeti, amely szerint bizonyos, a megtámadott határozatban kizárólag a TAROM által üzemeltetettnek tekintett belföldi és nemzetközi járatokat a TAROM versenytársai is üzemeltetik, a felperes a tárgyaláson kifejtette, hogy olyan táblázatról van szó, amelyet ő maga készített, és amely különböző létező légi útvonalakra vonatkozó adatok gyűjtésére és feldolgozására szakosodott társaságtól származó, egy adott időszakra vonatkozó, légi útvonalakkal kapcsolatos információkat tartalmaz.

63      Ugyanakkor, még ha feltételezzük is, hogy az e táblázatban szereplő információk megbízhatók, azok csupán azt erősítik meg, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában több szóban forgó légi járatot kizárólag a TAROM üzemeltetett, ahogyan azt egyébként a felperes is elismeri. Továbbá, a szóban forgó többi légi járatot illetően ezen információk nem pontosítják, hogy más légitársaságok azokat bizonyos időszakokban – évente vagy szezonálisan – és bizonyos gyakorisággal – különösen napi vagy heti rendszerességgel – üzemeltették volna, ami versenyhelyzetbe hozta volna őket a TAROM‑mal. Ugyanis sem az említett táblázat, sem a felperes beadványai nem teszik lehetővé ilyen információk azonosítását.

64      Ennélfogva, még ha bizonyítottnak feltételezzük is azt a körülményt, hogy más légitársaságok 2019‑ben bármely időpontban üzemeltettek bizonyos belföldi és nemzetközi járatokat, az nem alkalmas annak bizonyítására, hogy e légitársaságok képesek lettek volna könnyen biztosítani a TAROM által teljesített szolgáltatást abban az esetben, ha a TAROM az általa kizárólagosan üzemeltetett összes járatot megszünteti.

65      Ezenkívül, mivel a felperes a keresetlevélben jelzi, hogy az említett táblázatban szereplő információk nyilvános forrásokból származnak, mint például a légitársaságok internetes oldalai, emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a fenti 57. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik – a Bizottság nem köteles saját kezdeményezésére és ilyen értelmű valószínűsítő körülmények hiányában minden olyan információt felkutatni, amely kapcsolatban lehet azzal az üggyel, amelyben eljár, még akkor sem, ha ezek az információk nyilvánosan hozzáférhetők.

66      Egyébiránt, ahogyan azt egyébként a tárgyaláson a saját esetében is elismerte, a felperes semmilyen bizonyítékot nem terjesztett elő annak bizonyítására, hogy a TAROM‑mal versenytárs légitársaságok készek lettek volna a kizárólag a TAROM által üzemeltetett összes útvonal átvételére, amennyiben a TAROM kivonul a piacról.

67      Végül, még ha feltételezzük is, hogy lehetséges lett volna a TAROM helyettesítése a szóban forgó belső vagy nemzetközi útvonalak némelyikén, a felperes azt sem bizonyította, hogy a TAROM tevékenységének valószínű és küszöbön álló megszűnésére tekintettel rövid időn belül sor kerülhetett volna e helyettesítésre annak érdekében, hogy amennyire csak lehetséges elkerüljék a szolgáltatás megszakadását, mégpedig az ezen útvonalak működtetésének feltételeihez hasonló feltételek mellett.

68      Ez annál is inkább igaz, mivel nem vitatott, hogy a TAROM gyűjtő‑elosztó hálózattal rendelkezik, ezért képes a regionális repülőterekről érkező utasok számára a bukaresti repülőtéren csatlakozást kínálni, míg a TAROM által kizárólagosan üzemeltetett belső útvonalaktól eltérő belső útvonalakon jelen lévő versenytársai pont‑pont összeköttetésű hálózattal rendelkeznek. Márpedig a felperes nem vitatta, hogy – amint azt a Bizottság állítja – a bukaresti repülőtérről kiinduló nemzeti vagy nemzetközi célállomásokra történő csatlakozás alkalmas arra, hogy különösen hatékonyan biztosítsa a regionális összeköttetést.

69      Egyébiránt a megtámadott határozat meghozatalának időpontjában Romániában fennálló állítólagos többletkapacitást illetően a felperes nem vitatja sem azt, hogy – amint arra a Bizottság rámutat – az ezen időpontban nem üzemeltetett repülőgépek több mint a fele a TAROM‑hoz tartozott, sem azt, hogy a TAROM‑mal versengő légitársaságok, amelyek mindegyike fapados légitársaság, nagyobb személyszállítási kapacitással rendelkező repülőgépeket használnak, mint amelyekkel a TAROM az általa kizárólagosan üzemeltetett útvonalakat biztosítja. Márpedig a felperes nem fejti ki, hogy mennyiben volna kifizetődő ilyen repülőgépekkel biztosítani a szóban forgó belső útvonalakat, amelyek csak korlátozott számú utast érintenek.

70      Mindenesetre a fenti 57. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel a Bizottságnak nem volt feladata, hogy a tagállam által hozzá benyújtott információkon túl, saját kezdeményezésére és ilyen értelmű valószínűsítő körülmények hiányában olyan információkat keressen, amelyek arra utalhattak volna, hogy a TAROM‑mal versenytárs légitársaságok a fenti 69. pontban említett jellemzőik ellenére készen álltak az érintett belső útvonalak üzemeltetésére.

71      Közelebbről, a Törvényszék rendelkezésére álló adatokból nem tűnik ki, hogy a megtámadott határozat meghozatalának időpontjában a nem üzemeltetett repülőgépek száma, mint a Romániában ezen időpontban fennálló túlkapacitásra utaló tényező, olyan információ volt, amelyet a Bizottságnak saját kezdeményezésére fel kellett volna kutatnia.

72      Végül azon érvet illetően, amely szerint egy légitársaság csődje nem érintené valamely tagállam összeköttetését, ezen érv spekulatív jellegű, és nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a TAROM tevékenysége megszűnésének következményei a kizárólag általa üzemeltetett belföldi és nemzetközi járatok utasai tekintetében elkerülhetők lennének, mivel a felperes nem bizonyította, hogy a TAROM‑mal versenyben álló légitársaságok ez utóbbi megszűnése esetén képesek lennének átvenni e járatokat.

73      Harmadszor, ami azt az érvet illeti, amellyel a felperes azt rója fel a Bizottságnak, hogy elmulasztotta értékelni a TAROM‑nak a nemzetközi útvonalakon fennálló csekély piaci részesedését, meg kell állapítani, hogy e csekély piaci részesedés, még ha bizonyítást is nyerne, nem befolyásolja azt a megállapítást, amely szerint a TAROM helyzete és annak kockázata, hogy rövid távon megszünteti tevékenységét, alkalmas volt arra, hogy hátrányosan érintse Románia egészének és főként bizonyos romániai régiók összeköttetését, valamint hátrányt jelentsen a légiközlekedési szolgáltatásait igénybe vevő utasokra és tágabb értelemben az említett régiókra vagy bizonyos infrastruktúrák, mint például a regionális repülőterek gazdasági helyzetére nézve, ahogyan az a megtámadott határozat (63) preambulumbekezdéséből kitűnik.

74      A TAROM‑nak a román régiók összeköttetése szempontjából fennálló jelentőségére, valamint a TAROM megszűnésének e régiókra gyakorolt hatásait tekintve a Bizottság – anélkül, hogy kétségei merültek volna fel – önmagában ennek alapján megállapíthatta, hogy a támogatási intézkedés megfelel az iránymutatás 43. és 44. pontjában előírt követelményeknek.

75      A fentiekből következik, hogy a felperes nem terjesztett elő az iránymutatás 43. és 44. pontjában előírt követelmények vizsgálatára vonatkozó olyan bizonyítékokat, amelyek alkalmasak lennének olyan komoly nehézségek fennállásának bizonyítására, amelyek alapján a Bizottságban kétségeknek kellett volna felmerülnie a támogatási intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, különösen azon kockázattal kapcsolatban, hogy a támogatási intézkedés hiányában szociális nehézségek vagy piaci hiányosság merülhetnek fel, vagy azzal kapcsolatban, hogy a támogatási intézkedés azok bekövetkezésének elkerülését vagy annak kezelését célozza.

76      Következésképpen az első jogalapot és a harmadik jogalap első részét el kell utasítani.

–       Az „először és utoljára” feltétel támogatási intézkedés általi tiszteletben tartására vonatkozó komoly nehézségek fennállására utaló valószínűsítő körülményekről

77      Harmadik jogalapjának második részében, amelynek keretében a második jogalapjára utal, a felperes azt állítja, hogy a támogatási intézkedés engedélyezésével a Bizottság megsértette az iránymutatás 70. pontjában előírt ún. „először és utoljára” feltételt. A Bizottság nem vette figyelembe egyrészt azt a tényt, hogy a TAROM 2019‑ig több tőkeemelésben részesült, amelyek e társaság olyan szerkezetátalakítási támogatását hajtották végre, melyben az Románia uniós csatlakozását megelőzően részesült (a továbbiakban: a TAROM szerkezetátalakítási támogatása), másrészt pedig azt, hogy az erre vonatkozó szerkezetátalakítási tervet 2019‑ig hajtották végre, mivel magát az említett támogatást eddig az évig nyújtották. Ezenkívül az a tény, hogy az ilyen támogatást létező támogatásnak lehet tekinteni, nem releváns az „először és utoljára” feltétel alkalmazása szempontjából.

78      A Bizottság szerint a felperes érvelését el kell utasítani.

79      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az iránymutatás 70. pontja szerint az erkölcsi kockázat, valamint a túlzott kockázatvállalási ösztönzők csökkentése és a potenciális versenytorzulás korlátozása érdekében nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak csak egyetlen egy szerkezetátalakítási művelethez nyújtható támogatás.

80      Az említett iránymutatás 71. pontja ezzel összefüggésben előírja, hogy a tervezett megmentési vagy szerkezetátalakítási támogatás Bizottságnak történő bejelentésekor a tagállamnak közölnie kell, hogy az érintett vállalkozás kapott‑e korábban megmentési, szerkezetátalakítási vagy ideiglenes szerkezetátalakítási támogatást, ideértve az ezen iránymutatás hatálybalépése előtt nyújtott, valamint a be nem jelentett támogatásokat is. Ha volt ilyen, és kevesebb mint 10 év telt el a támogatás nyújtása, illetve a szerkezetátalakítási időszak vége vagy a szerkezetátalakítási terv végrehajtásának leállítása óta (attól függően, hogy melyik a legutóbbi), akkor a Bizottság nem engedélyez több támogatást ezen iránymutatás szerint.

81      A megtámadott határozat (87)–(89) preambulumbekezdésében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy tiszteletben tartották az iránymutatás 70–75. pontjában előírt, „először és utoljára” feltételt. Ennek érdekében a Bizottság megvizsgálta a TAROM 2019‑ig végrehajtott többszöri tőkeemelésének hatását. A Bizottság szerint úgy ítélte meg, hogy azok a TAROM szerkezetátalakítási támogatását hajtották végre, mégpedig Romániának az Unióhoz való csatlakozását megelőzően. E tekintetben a Bizottság rámutatott, hogy e támogatást, amely egy, Románia által nyújtott kölcsönből és a TAROM által felvett kölcsönökre vonatkozó garanciából állt, 2019‑ig végrehajtották, azzal, hogy ez az állam átvette a TAROM‑tól e kölcsönök visszafizetését, és hogy a TAROM‑nak az ezzel összefüggésben teljesített kifizetésekből eredő tartozásait az említett állam által jegyzett tőkeemelésekké alakították át.

82      A jelen ügyben a felperes lényegében azt állítja, hogy a TAROM szerkezetátalakítási támogatásának végrehajtási feltételei nem teszik lehetővé az „először és utoljára” feltétel teljesülésének megállapítását. A megtámadott határozat ugyanis nem tartja tiszteletben a tízéves időtartamot, függetlenül attól, hogy az iránymutatás 71. pontja szerinti mely esetet kell figyelembe venni.

83      Először is az iránymutatás 71. pontjában előírt első esetet illetően, vagyis amikor kevesebb mint tíz év telt el a szerkezetátalakítási támogatás nyújtása óta, az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy azon időponttól kezdődően, amikor az állami forrásból nyújtott támogatás igénybevételére vonatkozó jogot a vonatkozó nemzeti szabályozás alapján a kedvezményezettre ruházzák, a támogatást odaítéltnek kell tekinteni, ily módon a szóban forgó források tényleges átruházása nem bír döntő jelentőséggel (lásd ebben az értelemben: 2013. március 21‑i Magdeburger Mühlenwerke ítélet, C‑129/12, EU:C:2013:200, 40. pont; 2019. december 19‑i Arriva Italia és társai ítélet, C‑385/18, EU:C:2019:1121, 36. pont; 2021. május 20‑i Azienda Sanitaria Provinciale di Catania ítéletet, C‑128/19, EU:C:2021:401, 45. pont).

84      Márpedig ahogyan az a megtámadott határozatból és a Bizottság által a pervezető intézkedésre adott válaszból kitűnik, a TAROM szerkezetátalakítási támogatása a román állam által a TAROM‑nak nyújtott kölcsönből és több egyéb kölcsönre vonatkozó garanciából áll, amelyekről a román kormány 1997 és 2003 között elfogadott öt határozatban és rendeletben döntött. A TAROM szerkezetátalakítási támogatását ezt követően a Consiliul Concurenţei (versenytanács, Románia) 2004‑ben engedélyezte.

85      Ebből következik, hogy a TAROM szerkezetátalakítási támogatásának különböző elemeit 1997 és 2003 között nyújtották, azzal, hogy – amint az a Bizottság által a tárgyaláson adott magyarázatokból kitűnik – az így nyújtott összes hitelgaranciát azok nyújtását követően közvetlenül lehívták.

86      Ezenkívül a támogatás kedvezményezettjének nyújtott kölcsönök biztosítására irányuló állami támogatási intézkedés jellegéből szükségszerűen következik, hogy amennyiben a garanciát lehívják, az ennek keretében teljesített kifizetések a kölcsön teljes időszakára kiterjedhetnek. Ez azonban nem befolyásolja a támogatás nyújtásának időpontját, így a garanciákkal érintett későbbi kifizetésekre vonatkozó összes érv hatástalan.

87      Végezetül a Bizottság a megtámadott határozat (88) preambulumbekezdésében lényegében kifejtette, hogy a román állam által a TAROM‑nak nyújtott szerkezetátalakítási támogatás tárgyát képező garanciák alapján teljesített kifizetések, valamint ennek következményeként a TAROM adósságainak az ezen állam javára 2019‑ig végrehajtott, tőkeemeléssé való átalakítása csupán e támogatás egyszerű végrehajtásának minősült.

88      E tekintetben a felperes nem vitatja a Bizottság azon állítását, amely szerint a hitelgaranciák lehívási feltételeit, valamint a román állam által e garanciák alapján teljesített kifizetésekből eredő adósságoknak a TAROM tőkéje ezen állam javára történő átalakítását a fenti 84. pontban említett különböző határozatokban és rendeletekben írták elő, tehát még Románia uniós csatlakozását megelőzően.

89      A felperes ugyanis annak állítására szorítkozik, hogy a Bizottságnak meg kellett volna győződnie arról, hogy a román állam által nyújtott garanciák lehívására az azok nyújtásakor eredetileg megállapított feltételek mellett került‑e sor. Ugyanakkor a felperes a bizonyítási teherre vonatkozó, a fenti 43. pontban hivatkozott szabályokat figyelmen kívül hagyva semmilyen bizonyítékot vagy valószínűsítő körülményt nem terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy e feltételeket módosították volna a szóban forgó különböző garanciák végrehajtásának időszaka során.

90      E tekintetben a felperes a tárgyaláson azt állította, hogy az „először és utoljára” feltétel tiszteletben tartásával kapcsolatos minden kétség eloszlatása érdekében a Bizottságnak meg kellett volna győződnie azokról a feltételekről, amelyek mellett a TAROM szerkezetátalakítási támogatását végrehajtották, megvizsgálva azon éves jelentéseket, amelyeket a tagállamoknak az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL 1999. L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 21. cikke alapján és a 2015/1589 rendelet 26. cikke alapján el kell készítenie.

91      Márpedig a fenti 43. pontban hivatkozott, bizonyítási teherre vonatkozó szabályokat megsértve a felperes semmilyen bizonyítékot nem terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy egyrészt Románia nem tartotta tiszteletben a 659/1999 rendelet 21. cikkében és a 2015/1589 rendelet 26. cikkében előírt, éves jelentés elkészítésére vonatkozó kötelezettségét a TAROM szerkezetátalakítási támogatása végrehajtásának időszakában, másrészt pedig ezen éves jelentésekből kitűnik, hogy e támogatást más feltételek mellett hajtották végre, mint amelyeket a versenytanács jóváhagyott.

92      Következésképpen nem állítható, hogy a Bizottságnak kételkednie kellett volna az iránymutatás 71. pontjában előírt, a TAROM szerkezetátalakítási támogatása nyújtásának időpontjától számított tízéves határidő tiszteletben tartását illetően.

93      Másodszor, ami az iránymutatás 71. pontjában előírt második és harmadik esetet illeti, vagyis amikor a szerkezetátalakítási időszak vége vagy a szerkezetátalakítási terv végrehajtásának leállítása óta tíz évnél rövidebb időszak telt el, a felperes azt állítja, hogy a TAROM szerkezetátalakítási támogatásának keretében nyújtott biztosítékok lehívását követően teljesített kifizetések, valamint az adósságok ebből eredő, tőkeemeléssé történő, 2019‑ig tartó átalakítása azt bizonyítja, hogy egyrészt a szerkezetátalakítási időszak ezen évig tartott, másrészt a szerkezetátalakítási terv végrehajtása ebben az évben ért véget.

94      Konkrétabban a felperes lényegében úgy véli, hogy a TAROM szerkezetátalakítási támogatásának végrehajtása a szerkezetátalakítási terv részét képezte, amelynek befejezése egybeesik a szerkezetátalakítási időszak lejártával.

95      Először is, ami a „szerkezetátalakítási időszak” fogalmát illeti, rá kell mutatni arra, hogy az iránymutatás 7. pontja kimondja, hogy előfordulhat, hogy egy fizetésképtelenné vált vállalkozás olyan szerkezetátalakítást valósíthat meg, amely bizonyos strukturálisan veszteséges tevékenységek megszüntetésével jár, és lehetővé teszi számára, hogy a fennmaradó tevékenységeket oly alapra helyezze, amely észszerű kilátásokat nyújt a hosszú távú életképességre.

96      Az iránymutatás 45. pontja szerint a szerkezetátalakítás egy vagy több elemet foglalhat magában a következő elemek közül: a kedvezményezett tevékenységeinek hatékonyabb alapokon történő átszervezése és észszerűsítése, amelybe jellemző módon beletartozik a veszteséges tevékenységektől való visszavonulás, azoknak a meglévő tevékenységeknek az átszervezése, amelyek ismét versenyképessé tehetők és – lehetőség szerint – új és életképes tevékenységek irányában végrehajtott diverzifikáció. A szerkezetátalakítás jellemzően pénzügyi szerkezetátalakítással is jár új vagy meglévő részvényesektől származó tőkeinjekciók vagy meglévő hitelezők általi adósságcsökkentés formájában.

97      Ezzel kapcsolatban az iránymutatás 47. pontja kimondja, hogy „a szerkezetátalakítási időszaknak a lehető legrövidebbnek kell lennie”, így ezen iránymutatás – ideértve annak 71. pontját is – rövid szerkezetátalakítási koncepción alapul.

98      A fentiekből következik, hogy a „szerkezetátalakítási időszak” fogalma arra az időszakra vonatkozik, amelynek során meghozzák a fenti 96. pontban felsorolt intézkedéseket. Ezen időszak tehát főszabály szerint elkülönül attól, amelynek során az állami támogatási intézkedést végrehajtják.

99      Márpedig a bizonyítási teherre vonatkozó, a fenti 43. pontban felidézett szabályokat figyelmen kívül hagyva a felperes semmilyen bizonyítékot vagy valószínűsítő körülményt nem terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy a fenti 98. pontban meghatározott szerkezetátalakítási időszak 2005 után ért volna véget, ellentétben azzal, ami a megtámadott határozat (24) preambulumbekezdéséből kitűnik, de legalábbis a támogatási intézkedés nyújtását megelőzően kevesebb mint tíz évvel.

100    Másodszor, ami a „szerkezetátalakítási terv” fogalmát illeti, emlékeztetni kell arra, hogy ahhoz, hogy a nehéz helyzetben lévő vállalkozás szerkezetátalakítási támogatási tervéről ki lehessen nyilvánítani, hogy az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján összeegyeztethető a belső piaccal, a tervnek olyan szerkezetátalakítási tervhez kell kapcsolódnia, amely a vállalkozás tevékenységeinek csökkentésére vagy az e tevékenységekben bekövetkező irányváltásra vonatkozik (1994. szeptember 14‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑278/92–C‑280/92, EU:C:1994:325, 67. pont; 2006. április 6‑i Schmitz‑Gotha Fahrzeugwerke kontra Bizottság ítélet, T‑17/03, EU:T:2006:109, 43. pont; lásd még ebben az értelemben: 2007. szeptember 12‑i Olympiaki Aeroporia Ypiresies kontra Bizottság ítélet, T‑68/03, EU:T:2007:253, 88. pont).

101    Így az a tény, hogy a szerkezetátalakítási támogatás a szerkezetátalakítási tervhez kapcsolódik, nem jelenti azt, hogy e támogatás mint olyan a szerkezetátalakítási terv részét képezi, hanem éppen ellenkezőleg, ez utóbbi léte alapvető feltétele annak, hogy az ilyen támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek lehessen tekinteni (lásd ebben az értelemben: 2014. július 17‑i Westfälisch‑Lippischer Sparkassen‑ und Giroverband kontra Bizottság ítélet, T‑457/09, EU:T:2014:683, 283. pont).

102    Ezt az értelmezést megerősíti a „szerkezetátalakítási terv” iránymutatásban szereplő fogalma, amely iránymutatás 45–52. pontja meghatározza e terv céljait és tartalmát, beleértve annak a szerkezetátalakítási támogatással való kapcsolatát is.

103    Így az iránymutatás 45. és 46. pontja előírja, hogy ilyen támogatás esetén az érintett tagállam szerkezetátalakítási tervet nyújt be a Bizottsághoz, így a támogatás nyújtását e terv végrehajtásától kell függővé tenni. Az említett iránymutatás 45. pontja felsorolja azokat az elemeket, amelyeket a szerkezetátalakítási terv magában foglalhat, azzal, hogy ezen elemek egyike sem vonatkozik a szerkezetátalakítási támogatásra. Ami az iránymutatás 47. pontját illeti, abból kitűnik, hogy az ilyen tervnek az a célja, hogy észszerű határidőn belül és reális feltételezések alapján helyreállítsa a kedvezményezett hosszú távú életképességét.

104    Ebből következik, hogy az iránymutatás megkülönbözteti a „támogatási intézkedés végrehajtásának” fogalmát a „szerkezetátalakítási terv végrehajtásának” fogalmától.

105    Márpedig amikor a felperes azt állítja, hogy az a körülmény, hogy a TAROM szerkezetátalakítási támogatását 2019‑ig hajtották végre, azt jelenti, hogy a szerkezetátalakítási terv is 2019‑ig tartott, figyelmen kívül hagyja mind a fenti 100. és 101. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat hatályát, mind az állami támogatási intézkedés végrehajtásának fogalma és a szerkezetátalakítási terv végrehajtásának fogalma közötti különbséget.

106    Következésképpen el kell utasítani a felperes annak bizonyítására irányuló érvelését, hogy a Bizottságban kétségeknek kellett volna felmerülnie azzal kapcsolatban, hogy mikor ért véget a szerkezetátalakítási időszak, illetve mikor fejeződött be a szerkezetátalakítási terv.

107    Harmadszor, a felperes kifogásolja a Bizottság által a megtámadott határozat (88) preambulumbekezdésében kifejtett megfontolásokat, amelyek szerint a TAROM szerkezetátalakítási támogatása létező támogatásnak minősül, tekintettel arra, hogy azt a versenytanács Románia Unióhoz való csatlakozását megelőzően hagyta jóvá. Közelebbről a Bizottság nem vizsgálta meg, hogy a szerkezetátalakítási támogatás valóban létező támogatásnak minősül‑e a Bolgár Köztársaság és Románia csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 2005. L 157., 203. o.) V. melléklete 2. címének 4. pontja értelmében, amely megköveteli, hogy a támogatásokról a csatlakozás időpontját követő négy hónapon belül tájékoztatni kell a Bizottságot, és a létező támogatásnak minősülés hatásait ezen időponttól számított három évre korlátozza.

108    Anélkül azonban, hogy meg kellene vizsgálni, hogy a TAROM szerkezetátalakítási támogatása létező támogatásnak minősítése releváns‑e az „először és utoljára” feltétel alkalmazása szempontjából, meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem e minősítésre támaszkodott annak vizsgálata során, hogy a támogatási intézkedés tiszteletben tartotta‑e az említett feltételt a jelen ügyben. A felperes érvelése tehát nem befolyásolhatja a megtámadott határozat jogszerűségét.

109    A fentiekből következik, hogy a felperes nem terjesztett elő az „először és utoljára” feltétel tiszteletben tartására vonatkozó olyan valószínűsítő körülményeket, amelyek alkalmasak lennének annak bizonyítására, hogy olyan komoly nehézségek álltak fenn, amelyek alapján a Bizottságban kétségnek kellett volna ébrednie a támogatási intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően.

110    Ennélfogva a harmadik jogalap második kifogását el kell utasítani.

–       A komoly nehézségek fennállásával kapcsolatos, a felperes eljárási jogainak megsértésére vonatkozó valószínűsítő körülményekről

111    A harmadik jogalap harmadik részében a felperes azt állítja, hogy a támogatási intézkedés vizsgálatára irányuló eljárás kimenetele eltérő lehetett volna, ha a Bizottság tiszteletben tartotta volna eljárási jogait azáltal, hogy lehetőséget biztosított volna számára, hogy előterjessze az ezen intézkedéssel kapcsolatos észrevételeit, valamint hogy a Bizottság tudomására hozzon ténybeli vagy egyéb információkat.

112    Meg kell állapítani, hogy – amint arra a Bizottság rámutat – ez az érvelés hatástalan egy olyan határozat vitatásakor, amelyben a Bizottság az állami támogatást hivatalos vizsgálati eljárás megindítása nélkül a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja.

113    A hivatalos vizsgálati eljárás megindítását megtagadó határozat jogszerűsége ugyanis attól függ, hogy a Bizottság szembesült‑e komoly nehézségekkel a bejelentett állami támogatási intézkedés vizsgálata során.

114    Márpedig a felperes azon lehetősége, hogy észrevételeket tegyen a támogatási intézkedéssel kapcsolatban, és hogy a Bizottság tudomására hozzon ténybeli vagy egyéb információkat, nem bizonyíthatja olyan komoly nehézségek fennállását, amelyek alapján a Bizottságban kétségnek kellett volna ébrednie a támogatási intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően.

115    Ennélfogva a harmadik jogalap harmadik részét, és ennélfogva az említett jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

 Az EUMSZ 296. cikk szerinti indokolási kötelezettség megsértésére alapított negyedik jogalapról

116    A felperes szerint a Bizottság megsértette indokolási kötelezettségét, mivel nem jelölte meg sem azt az okot, amely miatt a TAROM tevékenységét Románia számára különös jelentőséggel bírónak kell tekinteni, sem a TAROM piaci részesedését a romániai piac nemzeti és nemzetközi szegmenseiben. Ráadásul a megtámadott határozat hiányos magyarázatokat tartalmaz a TAROM által nyújtott szolgáltatások átvételének lehetőségéről, valamint ellentmondásos és hiányos az „először és utoljára” feltétel alkalmazását illetően.

117    A Bizottság szerint a felperes érvelését el kell utasítani.

118    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt indokolás lényeges eljárási szabálynak minősül (2015. június 18‑i Ipatau kontra Tanács ítélet, C‑535/14 P, EU:C:2015:407, 37. pont), valamint annak a kérdéses jogi aktus jellegéhez kell igazodnia, és abból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie az aktust kibocsátó intézmény érvelésének, oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, illetve hogy a hatáskörrel rendelkező bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Így az indokolás követelményét az ügy körülményeire, így többek között a jogi aktus tartalmára, az előadott indokok jellegére, valamint a címzettek, illetve az említett jogi aktus által az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett más érintett személyek magyarázathoz jutás iránti érdekére figyelemmel kell értékelni. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, mivel azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (1998. április 2‑i Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ítélet, C‑367/95 P, EU:C:1998:154, 63. pont; 2008. április 15‑i Nuova Agricast ítélet, C‑390/06, EU:C:2008:224, 79. pont).

119    Továbbá az előzetes vizsgálati szakasz végén elfogadott és valamely állami támogatási intézkedést a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozatnak csak azokat az indokokat kell tartalmaznia, amelyek alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy nem állnak fenn komoly nehézségek az érintett támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelésével összefüggésben (2008. december 22‑i Régie Networks ítélet, C‑333/07, EU:C:2008:764, 65. pont; 2011. október 27‑i Ausztria kontra Scheucher‑Fleisch és társai ítélet, C‑47/10 P, EU:C:2011:698, 111. pont).

120    A jelen ügyben, ami először is a TAROM által Romániának nyújtott szolgáltatások különös jelentőségére vonatkozó indokolással kapcsolatos kifogást illeti, a Bizottság a megtámadott határozat (60)–(64) preambulumbekezdésében kifejtette azokat az okokat, amelyek alapján úgy vélte, hogy a támogatási intézkedés megfelel az iránymutatás 43. és 44. pontjában előírt követelményeknek, mivel a TAROM tevékenysége, vagyis az általa nyújtott légi személyszállítási szolgáltatások a fenti 49. pontban ismertetett okokból különös jelentőséggel bírtak Románia számára.

121    Ezenkívül azzal kapcsolatban, hogy a megtámadott határozat nem tünteti fel a TAROM piaci részesedését a romániai piac nemzeti és nemzetközi szegmenseiben, a fenti 50–53. és 73. pontból kitűnik, hogy ennek feltüntetése nem volt szükséges ahhoz, hogy a Bizottság megvizsgálhassa a TAROM tevékenységének esetleges megszüntetése által a romániai légi közlekedés egészére, általánosságban véve pedig a román gazdaságra gyakorolt hátrányos következményeket, és ahhoz, hogy megállapíthassa, hogy a támogatási intézkedés megfelel az iránymutatás 43. és 44. pontjában előírt követelményeknek.

122    Ezenkívül ami a TAROM szolgáltatásainak átvételére vonatkozó indokolással kapcsolatos kifogást illeti, rá kell mutatni, hogy a megtámadott határozat (61) preambulumbekezdésében a Bizottság e határozat (17)–(19) preambulumbekezdésére támaszkodva megállapította, hogy valószínűtlennek tűnik, hogy a TAROM versenytárs légitársaságai teljes egészében átveszik a kizárólag a TAROM által üzemeltetett belső útvonalakat, mivel az e piacra való belépési szándékuk valószínűleg csekély volt. E tekintetben az említett határozat (17) preambulumbekezdése kifejti, hogy ezek a belső útvonalak nem vonzóak az említett versenytársak számára, amelyek fapados légitársaságok, mivel az ezen útvonalak iránti kereslet az utasok számát tekintve csekély, és nem kifizetődő ilyen légi útvonalakon a fapados légitársaságok által általában alkalmazott, a TAROM által használtnál nagyobb befogadóképességű repülőgépeket üzemeltetni. Ugyanezen határozat (18) preambulumbekezdése hangsúlyozza, hogy a TAROM által üzemeltetett útvonalaknak nincs valódi alternatívája a közeli repülőterek, a minimális utazási idő és a célállomásra való érkezéshez szükséges átszállások száma tekintetében, mivel a TAROM versenytársai által a nemzetközi útvonalakon kínált járatok csak egy vagy két átszállással lehetségesek. Végül a megtámadott határozat (19) preambulumbekezdésében az szerepel, hogy a TAROM versenytársai néhány hónapon belül nem tudnának többletkapacitást kínálni a megszűnt útvonalak átvételére, és ha így tennének, a kínált szolgáltatások a járatsűrűség és a szolgáltatás minősége tekintetében nem volnának ugyanolyan szinten, mint a TAROM esetében.

123    Végül, ami a TAROM szerkezetátalakítási támogatásának 2019‑ig történő végrehajtására vonatkozó indokolással kapcsolatos érveket illeti, elegendő rámutatni arra, hogy – amint az a fenti 100–106. pontból kitűnik – az ilyen végrehajtás nincs hatással a támogatásokat érintő „először és utoljára” elvre, amelynek tiszteletben tartását az iránymutatás 70–75. pontja követeli meg, így a támogatási intézkedés e tekintetben való összeegyeztethetőségére sem. Ennélfogva a Bizottság a megtámadott határozatban nem volt köteles megjegyezni, hogy a TAROM szerkezetátalakítási támogatását 2019‑ig hajtották végre.

124    Következésképpen a negyedik jogalapot el kell utasítani.

125    A fentiek összességéből következik, hogy a keresetet el kell utasítani.

 A költségekről

126    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját és a Bizottság költségeinek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített tizedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék a Wizz Air Hungary Légiközlekedési Zrt.t (Wizz Air Hungary Zrt.) kötelezi a saját költségein felül az Európai Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

Papasavvas

Kornezov

Buttigieg

Hesse

 

      Petrlík

Kihirdetve Luxembourgban, a 2022. május 4‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: angol.