Language of document : ECLI:EU:T:2022:268

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2022. május 4.(*)

„Állami támogatások – Görögország által nyújtott támogatások – A támogatásokat a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat – Az állami támogatás fogalma – Előny – A piacgazdasági szereplő elve – Kezességvállalási díj – Nehéz helyzetben lévő vállalkozás – A görög hatóságok tudomása – A kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásokról szóló bizottsági közlemény – Nyilvánvaló értékelési hiba”

A T‑423/14. RENV. sz. ügyben,

a Larko Geniki Metalleftiki kai Metallourgiki AE (székhelye: Athén [Görögország], képviselik: I. Drillerakis, E. Rantos és N. Korogiannakis ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviseli: A. Bouchagiar, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

a Larco General Mining & Metallurgical Company SA javára Görögország által végrehajtott SA.34572 (13/C) (ex 13/NN) számú állami támogatásról szóló, 2014. március 27‑i 2014/539/EU bizottsági határozat (HL 2014. L 254., 24. o.) részleges megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),

tagjai: G. De Baere elnök, V. Kreuschitz (előadó) és Kecsmár K. bírák,

hivatalvezető: E. Coulon,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        A Larko Geniki Metalleftiki kai Metallourgiki AE (a továbbiakban: felperes vagy Larko) lateritérc kitermelésére és feldolgozására, barnaszén kitermelésére, valamint ferronikkel és melléktermékeinek gyártására szakosodott vállalat.

2        A felperest 1989‑ban alapították új társasági jogalanyként, a Hellenic Mining and Metallurgical SA felszámolását követően. A tényállás megvalósulásának időszakában a felperesnek három részvényese volt: a görög állam, amely a Hellenic Republic Asset Development Fundon keresztül a részvények 55,2%‑ával rendelkezett, egy magántulajdonban lévő pénzügyi vállalkozás, a National Bank of Greece SA (a továbbiakban: NBG), amelynek a részvények 33,4%‑a volt a birtokában, és a Public Power Corporation (Görögország fő áramtermelője, melynek többségi tulajdonosa a görög állam), mely a részvények 11,4%‑ával rendelkezett.

3        2012 márciusában a Hellenic Republic Asset Development Fund tájékoztatta az Európai Bizottságot a Larko privatizációs programjáról.

4        2012 áprilisában a Bizottság az állami támogatásokkal kapcsolatos szabályoknak megfelelően hivatalból előzetes vizsgálati eljárást kezdeményezett.

5        A vizsgálat az alábbi hat intézkedésre terjedt ki:

–        az első intézkedés egyrészt egy 1998‑ban kötött adósságrendezési megállapodás, amelyet a Larko kötött a legnagyobb hitelezőivel, és amelynek értelmében e vállalkozás ezen hitelezők felé fennálló kötelezettségeit 6%‑os éves kamattal kellett terhelni, másrészt ezen adósságok görög állam általi behajtásának elmaradása (a továbbiakban: 1. intézkedés);

–        a második intézkedés az ATE Bank által a Larkónak nyújtott 30 millió euró összegű kölcsönre vállalt garancia, amelyet a görög állam vállalt 2008‑ban (a továbbiakban: 2. intézkedés vagy 2008. évi garancia); E garancia a kölcsön 100%‑át fedezte három évig, és évi 1%‑os garanciaprémiumot kellett fizetni érte;

–        a harmadik intézkedés egy 2009‑ben a Larko igazgatótanácsa által javasolt, és a három részvényes által jóváhagyott, 134 millió euró összegű részvénytőke‑emelés, amelyben a görög állam teljes mértékben, az NBG pedig részben vett részt (a továbbiakban: 3. intézkedés);

–        a negyedik intézkedés az állam által 2010‑ben határozatlan időtartamra vállalt garancia, amely az NBG által a Larko számára kiállított, 10,8 millió euró összegre szóló garancialevél teljes egészét fedezte, és amely után 2%‑os garanciaprémiumot kell fizetni (a továbbiakban: 4. intézkedés vagy 2010. évi garancia); a szóban forgó garancialevél biztosította azon ítélet végrehajtásának Areios Pagos (semmítőszék, Görögország) általi felfüggesztését, amelyben az Efeteio Athinon (athéni fellebbviteli bíróság, Görögország) elismerte a Larko valamely hitelezővel szembeni, 10,8 millió euró összegű adósságának fennállását;

–        az ötödik intézkedés garancialevelekkel kapcsolatos, amelyek a görög igazságszolgáltatás határozatának értelmében egy adóbírság 25%‑ának kötelező előzetes megfizetését helyettesítették (5. intézkedés);

–        a hatodik intézkedés az állam által 2011‑ben vállalt két garancia, amelyek az ATE Bank által nyújtott, egy 30 millió euró összegű és egy 20 millió euró összegű kölcsönre vonatkoznak, és amelyek e kölcsönök 100%‑ára kiterjednek, és amelyek után évi 1% garanciaprémiumot kell fizetni (a továbbiakban: 6. intézkedés).

6        E vizsgálat során a Bizottság kiegészítő információkat kért a görög hatóságoktól, amelyeket az említett hatóságok 2012‑ben és 2013‑ban továbbítottak. A Bizottság és a görög hatóságok képviselői közötti találkozókra is sor került.

7        A Bizottság 2013. március 6‑i határozatával (HL 2013. C 136., 27. o.; a továbbiakban: eljárást megindító határozat) megindította az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást az SA.34572 (13/C) (ex 13/NN) sz. állami támogatás vonatkozásában.

8        Az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében előírt eljárás során a Bizottság felhívta a görög hatóságokat és harmadik érdekelt feleket arra, hogy tegyék meg észrevételeiket a fenti 5. pontban említett intézkedésekkel kapcsolatban. A Bizottsághoz 2013. április 30‑án érkeztek észrevételek a görög hatóságok részéről, és harmadik érdekelt felek semmiféle észrevételt nem tettek.

9        2014. március 27‑én a Bizottság elfogadta a Larco General Mining & Metallurgical Company SA javára Görögország által végrehajtott SA.34572 (13/C) (ex 13/NN) számú állami támogatásról szóló, 2014. március 27‑i 2014/539/EU bizottsági határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat).

10      A megtámadott határozatban a Bizottság előzetesen megállapította, hogy a kérdéses hat intézkedés elfogadásának időpontjában a Larko a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás (HL 2004. C 244., 2. o.; a továbbiakban: a megmentéshez és szerkezetátalakításhoz nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatás) 9–11. pontja értelmében véve nehéz helyzetben lévő vállalkozás volt.

11      A fenti 5. pontban említett intézkedések értékelésével kapcsolatban a Bizottság először is megállapította, hogy a 2–4. és 6. intézkedés a EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül, továbbá ezen intézkedéseket az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében előírt bejelentési és felfüggesztési kötelezettséget megszegve hajtották végre, végül ezen intézkedések a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősülnek, melyeket az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL 1999. L 83., 1. o.) 14. cikkének (1) bekezdése értelmében vissza kell fizettetni.

12      A Bizottság azt is megállapította, hogy két másik intézkedés, az 1. és az 5. intézkedés, a pénzügyminisztérium felé fennálló tartozás visszafizettetésének elmaradása és két 2011. évi állami garancia nem minősültek állami támogatásnak.

13      A megtámadott határozat rendelkező részének szövege a következő:

„1. cikk

Az adósság be nem hajtása a pénzügyminisztérium részére és a garancialevelek a különadó előzetes megfizetése helyett 2010‑ben, amelyet Görögország a [Larko] esetében hajtott végre, nem minősül állami támogatásnak az [EUMSZ] 107. cikk (1) bekezdése értelmében.

2. cikk

A 2008‑ban, 2010‑ben és 2011‑ben a [Larko] számára állami kezességvállalás formájában nyújtott 135 820 824,35 [euró] összegű állami támogatás, valamint az állam részvétele a vállalat 2009. évi tőkeemelésében, amelyet Görögország jogellenesen, [az EUMSZ 108. cikk] (3) bekezdését megsértve nyújtott, összeegyeztethetetlen a belső piaccal.

3. cikk

1. Görögország visszafizetteti a kedvezményezettel a 2. cikkben említett összeegyeztethetetlen támogatást.

2. A visszafizettetendő összegeknek tartalmazniuk kell a támogatásnak a kedvezményezettek rendelkezésére bocsátásától a tényleges visszatérítés időpontjáig esedékes kamatokat.

3. A kamatokat a módosított 794/2004/EK bizottsági rendelet V. fejezetével összhangban kamatos kamattal kell kiszámítani.

4. A 3. intézkedés tekintetében, Görögország megadja a pontos időponto(ka)t, amikor a 2009. évi tőkeemeléshez a hozzájárulást nyújtotta.

5. Görögország e határozat elfogadásának időpontjától kezdve megszünteti a 2. cikkben említett támogatás valamennyi függőben lévő kifizetését.

4. cikk

1. A 2. cikkben említett támogatás behajtása azonnal és ténylegesen megtörténik.

2. Görögország biztosítja, hogy e határozat végrehajtására az értesítés napjától számított négy hónapon belül sor kerül.

5. cikk

1. A határozat kihirdetésének időpontjától számított két hónapon belül Görögország benyújtja az alábbi információkat:

a)      a kedvezményezett által visszatérítendő teljes összeg (tőketartozás és kamatok);

b)      az e határozatnak való megfelelés érdekében meghozott és tervezett intézkedések részletes bemutatása;

c)      azt igazoló dokumentumok, hogy a kedvezményezettet felszólították a támogatás visszafizetésére.

2. Amíg az 2. cikkben említett támogatást teljes egészében vissza nem fizetik, Görögország folyamatosan tájékoztatja a Bizottságot az e határozat végrehajtásának érdekében meghozott nemzeti intézkedések előrehaladásáról. Görögország a Bizottság egyszerű kérésére azonnali tájékoztatást ad az e határozat végrehajtása érdekében már meghozott és tervezett intézkedésekről. Görögország részletes információkkal szolgál továbbá a kedvezményezett által már visszatérített támogatási összegről és kamatról.

6. cikk

Ennek a határozatnak a Görög Köztársaság a címzettje.”

14      A megtámadott határozat melléklete „tájékoztatás[t] [nyújtott] a kapott, visszafizetendő és már visszafizetett támogatás összegéről”, és az alábbiakat tartalmazta:

A kedvezményezett megjelölése – intézkedés

A nyújtott támogatás teljes összege

A visszafizetendő támogatás teljes összege (Tőke)

A már visszafizetett összeg összesen




Tőkeösszeg

Visszafizetési kamat

Lar[k]o – 2. intézkedés

30 000 000

30 000 000

0

0

Lar[k]o – 3. intézkedés

44 999 999,40

44 999 999,40

0

0

Lar[k]o – 4. intézkedés

10 820 824,95

10 820 824,95

0

0

Lar[k]o – 6. intézkedés

50 000 000

50 000 000

0

0

 Az eljárás és a felek kérelmei

15      A választ és a viszonválaszt a megadott határidőn belül benyújtották.

16      A Törvényszék Hivatalához 2014. október 9‑én benyújtott beadványában az Elliniki Metalleftiki kai Metallourgiki Larymnis Larko AE azt kérte, hogy a Bizottság támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásba. E kérelmet a Törvényszék a 2015. június 11‑i Larko kontra Bizottság végzésben (T‑423/14, nem tették közzé, EU:T:2015:439) elutasította. Az e végzéssel szembeni fellebbezést a Törvényszék ugyancsak elutasította a 2015. október 6‑i Metalleftiki kai Metallourgiki Etairia Larymnis Larko kontra Bizottság végzésben [C‑385/15 P(I), nem tették közzé, EU:C:2015:681].

17      A Törvényszék kilencedik tanácsa elnökének 2015. szeptember 3‑i határozatával a Bíróságnak a C‑385/15. P(I). sz. ügyben folytatott eljárást befejező határozatáig felfüggesztette az eljárást. Az eljárás 2015. október 16‑án folytatódott.

18      Mivel a Törvényszék tanácsainak összetétele módosult, az eljárási szabályzat 27. cikkének (5) bekezdése alapján az előadó bírót a hatodik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.

19      Az előadó bíró javaslata alapján a Törvényszék (hatodik tanács) úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és az eljárási szabályzat 89. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében írásbeli kérdéseket intézett a felekhez, és felhívta őket, hogy azokra írásban válaszoljanak. A felek válaszukat az előírt határidőn belül benyújtották a Törvényszék Hivatalához.

20      A 2017. január 26‑i tárgyaláson a felek megtették szóbeli előterjesztéseiket, és válaszoltak a Törvényszék által feltett kérdésekre.

21      A 2018. február 1‑jei Larko kontra Bizottság ítéletben (T‑423/14, EU:T:2018:57) a Törvényszék a keresetet teljes egészében elutasította.

22      A Bíróság Hivatalához 2018. április 4‑én benyújtott beadványával a felperes fellebbezést nyújtott be a 2018. február 1‑jei Larko kontra Bizottság ítélettel (T‑423/14, EU:T:2018:57) szemben.

23      A 2020. március 26‑i Larko kontra Bizottság ítélettel (C‑244/18 P, EU:C:2020:238) a Bíróság hatályon kívül helyezte a 2018. február 1‑jei Larko kontra Bizottság ítéletet (T‑423/14, EU:T:2018:57) abban a részében, amelyben a Törvényszék elutasította a kereset első jogalapjának a 2. intézkedésre vonatkozó első részét, a fellebbezést az ezt meghaladó részében elutasította, az ügyet visszautalta a Törvényszék elé, és a költségekről nem határozott.

24      Az első jogalap első részét illetően a Bíróság megállapította, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot (2020. március 26‑i Larko kontra Bizottság ítélet, C‑244/18 P, EU:C:2020:238, 61–71. pont).

25      Közelebbről, egyrészt a 2020. március 26‑i Larko kontra Bizottság ítélet (C‑244/18 P, EU:C:2020:238) 70. pontjából kitűnik, hogy amennyiben a szóban forgó támogatásnak a kedvezményezettől történő visszatéríttetése egy meghatározott versenyelőny által okozott versenytorzulás megszüntetésére és így az e támogatás nyújtása előtti helyzet helyreállítására irányul, a Bizottság csupán az ellenkező következtetés levonását lehetővé tevő információk hiányára alapított negatív vélelemre támaszkodva, és olyan más elemek hiányában, amelyek alapján pozitívan megállapítható lenne ilyen előny fennállása, nem feltételezheti, hogy valamely vállalkozás állami támogatásnak minősülő előnyben részesült (2009. szeptember 17‑i Bizottság kontra MTU Friedrichshafen ítélet, C‑520/07 P, EU:C:2009:557, 57. és 58. pont). Márpedig a Bíróság szerint a Törvényszék – amikor lényegében azt állapította meg, hogy nincs olyan bizonyíték, amely a 2. intézkedés meghozatala előtti vagy azzal egyidejű helyzetre utalna, amely igazolná, hogy a görög hatóságok ezen intézkedés alkalmazásakor tudomással bírtak a Larko nehézségeiről, azt feltételezte, hogy a görög hatóságok helyzetében lévő piacgazdasági magánszereplőnek ebben az időpontban tudnia kellett volna e nehézségekről – figyelmen kívül hagyta a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, és nem helyezkedett vissza az említett intézkedés elfogadásának kontextusába (2020. március 26‑i Larko kontra Bizottság ítélet, C‑244/18 P, EU:C:2020:238, 71. pont). Ezenkívül a Bíróság pontosította, hogy a Törvényszéknek azt kellett vizsgálnia, hogy a közigazgatási akta tartalmaz‑e meghatározott mértékben megbízható és koherens adatokat, amelyek kellő alapot nyújtanak annak megállapításához, hogy egyrészt a görög hatóságok a 2. intézkedés elrendelésekor tudomással bírtak, vagy nekik tudomással kellett bírniuk a Larko állítólagos nehézségeiről, másrészt pedig, hogy e pont a közigazgatási eljárás során nem volt vitatott a Bizottság és a görög hatóságok között (2020. március 26‑i Larko kontra Bizottság ítélet, C‑244/18 P, EU:C:2020:238, EU:C:2020:23, 123. pont).

26      Másrészt a Bíróság úgy ítélte meg, hogy nem szükséges megvizsgálni a felperesnek a 2020. március 26‑i Larko kontra Bizottság ítélet (C‑244/18 P, EU:C:2020:238) 50. és 51. pontjában kifejtett, arra a kérdésre vonatkozó érvelését, hogy az évi 1%‑os garanciaprémium megfelel‑e a piacgazdasági magánszereplő magatartásának (2020. március 26‑i Larko kontra Bizottság ítélet, C‑244/18 P, EU:C:2020:238, 72. pont).

27      A 2020. március 26‑i Larko kontra Bizottság ítélet (C‑244/18 P, EU:C:2020:238) kihirdetését követően az immár T‑423/14. RENV. sz. ügyet a Törvényszék harmadik tanácsa elé utalták, amelybe beosztották az előadó bírót.

28      Az eljárási szabályzat 217. cikkének megfelelően a felek az előírt határidőn belül benyújtották a 2020. március 26‑i Larko kontra Bizottság ítéletből (C‑244/18 P, EU:C:2020:238) a jogvita megoldásához levonandó következtetésekkel kapcsolatos észrevételeket és kiegészítő észrevételeket.

29      Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (harmadik tanács) az eljárási szabályzat 89. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében írásbeli kérdéseket intézett a felekhez, és felkérte őket azok írásban történő megválaszolására. A felek válaszukat az előírt határidőkön belül benyújtották a Törvényszék Hivatalához.

30      A Törvényszék elnökének a Törvényszék eljárási szabályzata 27. cikkének (1) bekezdése alapján hozott, 2021. november 22‑i határozatával a T‑423/14. RENV. sz. ügyet egy új, a harmadik tanácshoz tartozó előadó bírónak osztották ki.

31      A 2020. március 26‑i Larko kontra Bizottság ítéletből (C‑244/18 P, EU:C:2020:238) levonandó következtetésekre vonatkozó észrevételeiben a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        az első jogalap első része alapján adjon helyt a keresetnek;

–        semmisítse meg a megtámadott határozat 2. cikkét annyiban, amennyiben az a 2. intézkedést a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősíti;

–        semmisítse meg a megtámadott határozat 3. cikkét annyiban, amennyiben az elrendeli az említett intézkedéshez kapcsolódó állítólagos támogatás 30 millió eurós összegének kamatokkal együtt történő visszatéríttetését;

–        rendelje el minden olyan összeg visszatérítését, kamatokkal növelve, amelyet e tekintetben esetlegesen a felperessel közvetlenül vagy közvetve visszatéríttettek a megtámadott határozat végrehajtásaképpen;

–        a Bizottságot kötelezze mind a Törvényszék, mind a Bíróság előtt felmerült költségek viselésére.

32      A 2020. március 26‑i Larko kontra Bizottság ítéletből (C‑244/18 P, EU:C:2020:238) levonandó következtetésekre vonatkozó észrevételeiben a Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el az első jogalap első részét, következésképpen a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

 A jogvita tárgyáról

33      Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első és második bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság az ügyet határozathozatalra visszautalja a Törvényszékhez, a Törvényszéket jogkérdésekben köti a Bíróság határozata. Így a Bíróság általi hatályon kívül helyezést és az ügynek a Törvényszékhez történő visszautalását követően az eljárási szabályzat 215. cikke értelmében a Törvényszéknél az eljárást a Bíróság ítélete indítja meg, és a Törvényszéknek el kell bírálnia a felperes által felhozott összes megsemmisítési jogalapot, azon részek kivételével, amelyeket a Bíróság nem helyezett hatályon kívül, valamint az említett részek szükséges alapját alkotó megállapítások kivételével, mivel azok jogerőre emelkedtek (lásd: 2018. július 3‑i Keramag Keramische Werke és társai kontra Bizottság ítélet, T‑379/10 RENV és T‑381/10 RENV, nem tették közzé, EU:T:2018:400, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34      A jelen jogvita terjedelmét illetően emlékeztetni kell arra, hogy az csak az első jogalap első részére vonatkozik, mivel a felperes többi jogalapját a 2018. február 1‑jei Larko kontra Bizottság ítélet (T‑423/14, EU:T:2018:57) jogerősen elutasította, és ezt a 2020. március 26‑i Larko kontra Bizottság ítélet (C‑244/18 P, EU:C:2020:238) megerősítette (lásd a fenti 23. pontot).

35      Az említett első rész a megtámadott határozat (73), (74) és (77) preambulumbekezdésében kifejtett, a következőképpen megfogalmazott indokok megalapozottságának megkérdőjelezésére irányul:

„(73)      A Bizottság nem ért egyet a görög hatósások érvelésével, hogy teljesülnek [az EUMSZ 107. cikknek és az EUMSZ 108. cikknek a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló bizottsági közlemény] 3.2. [pontjában] előírt feltételek. A Bizottság megállapította, hogy 2008‑ban a Lar[k]o nehéz helyzetben lévő vállalat volt. Ezenfelül az évi 1%‑os garanciaprémiumot nem lehet úgy tekinteni, hogy az tükrözné a hitelgaranciával fedezett hitelek nemteljesítésére vonatkozó kockázatokat, a Lar[k]o jelentős pénzügyi nehézségei és különösen adósságának a saját tőkéhez viszonyított magas aránya miatt.

(74)      A Bizottság szerint egy észszerűen eljáró piacgazdasági hitelező nem vállalt volna kezességet a Lar[k]ónak ezekkel a feltételekkel. Mivel az intézkedést szelektív módon a Lar[k]ónak nyújtották, a Bizottság megállapítja, hogy a 2008‑as állami kezességvállalás szelektív előnyt biztosított a kedvezményezett számára.

[…]

(77) Így megállapítható, hogy a 2. intézkedés az [EUMSZ] 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül […]”

36      A megtámadott határozat (73) preambulumbekezdésében kifejtett indokok lényegében két részből állnak: egyrészt a Bizottság azon megállapításából, amely szerint a Larko 2008‑ban az [EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikknek] a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló bizottsági közlemény (HL 2008. C 155., 10. o.; a továbbiakban: a kezességvállalásról szóló közlemény) 3.2. pontjának a megmentéshez és szerkezetátalakításhoz nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatás 9–11. pontjában szereplő meghatározással együttesen értelmezett a) alpontja értelmében vett „nehéz helyzetben lévő vállalkozás” volt (a továbbiakban: az indokolás első része), másrészt pedig azon megfontolásból, amely szerint „az évi 1%‑os garanciaprémiumot nem lehet úgy tekinteni, hogy az tükrözné a hitelgaranciával fedezett hitelek nemteljesítésére vonatkozó kockázatokat, a Lar[k]o jelentős pénzügyi nehézségei és különösen adósságának a saját tőkéhez viszonyított magas aránya miatt” (a továbbiakban: az indokolás második része). Ezenkívül az említett (73) preambulumbekezdés szerkezetéből kitűnik, hogy a Bizottság számára az indokolás e két része főszabály szerint azon következtetés alátámasztására szolgáló, az említett közlemény 3.2. pontjának a) alpontjára, illetve 3.2. pontjának d) alpontjára alapított alternatív igazolásnak minősült, hogy a görög hatóságok nem bizonyították, hogy a 2. intézkedés megfelelt a piaci feltételeknek, következésképpen az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett előnynek minősült.

37      2020. március 26‑i Larko kontra Bizottság ítéletében (C‑244/18 P, EU:C:2020:238, 53–71. és 121–123. pont) a Bíróság határozott az indokolás első részének Törvényszék általi értékeléséről, kifejezetten mellőzve a Larko azon kifogásainak értékelését, amelyek a második rész Törvényszék általi elemzésére vonatkoztak (2020. március 26‑i Larko kontra Bizottság ítélet, C‑244/18 P, EU:C:2020:238, 72. pont). Ezenkívül a visszautaló határozatában a Bíróság kimondta, hogy a Törvényszéknek azt kellett vizsgálnia, hogy a közigazgatási akta tartalmaz‑e meghatározott mértékben megbízható és koherens adatokat, amelyek kellő alapot nyújtanak annak megállapításához, hogy egyrészt a görög hatóságok a 2. intézkedés elrendelésekor tudomással bírtak, vagy nekik tudomással kellett bírniuk a Larko állítólagos nehézségeiről, másrészt pedig, hogy e pont a közigazgatási eljárás során nem volt vitatott a Bizottság és a görög hatóságok között (2020. március 26‑i Larko kontra Bizottság ítélet, C‑244/18 P, EU:C:2020:238, EU:C:2020:23, 123. pont).

38      Tekintettel a megtámadott határozat (73) preambulumbekezdésében szereplő indokok alternatív jellegére, a Törvényszék szükségesnek tartja először is értékelni az indokolás második részére vonatkozó, a kezességvállalásról szóló közlemény 3.2. pontja d) alpontjának alkalmazásához kapcsolódó érvek megalapozottságát, figyelembe véve az annak vizsgálatára irányuló követelményt, hogy a görög hatóságok legkésőbb a 2. intézkedés elrendelésekor tudomással bírtak, vagy nekik tudomással kellett‑e bírniuk a Larko állítólagos pénzügyi nehézségeiről, másodszor pedig azt, hogy ez a szempont vitatott volt‑e a Bizottság és az említett hatóságok között a közigazgatási eljárás során.

 A megtámadott határozat (73) preambulumbekezdése indokolásának második részére vonatkozó első jogalap első részében felhozott, a görög hatóságoknak a Larko állítólagos pénzügyi nehézségeiről való tudomásával és e szempontnak a közigazgatási eljárásban való vitatott jellegével kapcsolatos érvek megalapozottságáról

39      Az indokolás második részének a kezességvállalásról szóló közlemény 3.2. pontjának d) alpontjában szereplő kritérium tekintetében való megalapozottságát illetően a felperes lényegében annak állítására szorítkozik, hogy először is az évi 1%‑os garanciaprémium a Larkónak a garancia nyújtása időpontjában fennálló jó fizetőképességét tükrözi, tekintettel a korábbi három év során tapasztalt jövedelmezőségére; másodszor a Larko számára ugyancsak 2008‑ban az ATE Bank kezességvállalás nélküli hitelt nyújtott, harmadszor az említett díj megfelel a görög állam által más, a Larkóéhoz hasonló helyzetben lévő vállalkozásoknak nyújtott hitel után fizetett díjnak.

40      A 2020. március 26‑i Larko kontra Bizottság ítéletből (C‑244/18 P, EU:C:2020:238) levonandó következtetésekre vonatkozó észrevételeiben a felperes vitatja a 2018. február 1‑jei Larko kontra Bizottság ítélet (T‑423/14, EU:T:2018:57) 91–98. pontjában kifejtett érvelést, és arra hivatkozik, hogy semmilyen körülmény alapján nem lehet úgy tekinteni, hogy a görög hatóságok helyzetében lévő magánszereplőnek a 2. intézkedés meghozatal előtt tudnia kellett volna a Larko állítólagos gazdasági és pénzügyi nehézségeiről. A felperes pontosítja, hogy a Bizottság a kezességvállalásról szóló közlemény 3.2. pontjának d) alpontjában szereplő kritériumokat a Larko pénzügyi nehézségeire való általános hivatkozással váltotta fel. Ezenkívül a Bizottság elmulasztotta tiszteletben tartani azon kötelezettséget, hogy saját maga megvizsgálja a díj összegét, és a Larkóra, valamint a görög államra hárította a díj megfelelő jellege bizonyításának terhét. A felperes szerint a Bizottság nem határozta meg a pénzpiacon hozzáférhető referencia‑kezességvállalásidíjat, sem egy hasonló, nem biztosított hitel piaci árát, és a hitelfelvevőt sem sorolta egy bizonyos kockázati kategóriába. Végül a megtámadott határozat (74) preambulumbekezdésében levont következtetés nem megalapozott, és nem is tartalmaz indokolást.

41      A Bizottság vitatja a felperes érveit, és lényegében úgy véli, hogy az első jogalap első részét el kell utasítani, különösen a megtámadott határozat (73) preambulumbekezdésében foglalt indokolás második része miatt (lásd a fenti 36. pontot).

42      A jelen ügyben a Bizottság érvelésének helyt kell adni.

43      Először is, a megtámadott határozat (73) preambulumbekezdése indokolásának második részében a „Lar[k]o jelentős pénzügyi nehézségei[re]” tett utalás nem tévesztendő össze az ugyanezen preambulumbekezdés indokolásának első része keretében tett azon megállapítással, hogy 2008‑ban a Larko „nehéz helyzetben lévő vállalkozás[nak]” minősült, ami megfelel a megmentési és szerkezetátalakítási állami támogatásokról szóló iránymutatás 9–11. pontjában szereplő meghatározásnak, és amelyre kizárólag a kezességvállalásról szóló közlemény 3.2. pontjának a) alpontja tesz utalást (lásd fenti 36. pontot). Ezenkívül, ahogyan az a 2018. február 1‑jei Larko kontra Bizottság ítélet (T‑423/14, EU:T:2018:57) 104. pontjából kitűnik, amelyet a Bíróság nem kifogásolt, az említett közlemény 3.2. pontjában foglalt feltételek kumulatívak abban az értelemben, hogy azok együttesen „elegendőek az állami támogatás fennállásának kizárásához”. Ebből következik, hogy amennyiben e feltételek valamelyike nem teljesül, ahogyan a jelen ügyben a kezességvállalásról szóló közlemény 3.2. pontjának d) alpontjában szereplő azon feltétel, amely szerint a kezességvállalásért piaci alapú díjat kell fizetni, e körülmény elegendő ahhoz, hogy a Bizottság megállapíthassa, hogy az érintett tagállam nem bizonyította megfelelően, hogy e közlemény alapján kizárható az állami támogatás fennállása.

44      Másodszor, a 2020. március 26‑i Larko kontra Bizottság ítéletében (C‑244/18 P, EU:C:2020:238) a Bíróság nem határozott sem a megtámadott határozat (73) preambulumbekezdése indokolása második részének megalapozottságáról, sem pedig a Törvényszék által a 2018. február 1‑jei Larko kontra Bizottság ítéletének (T‑423/14, EU:T:2018:57) 93–98. pontjában e tekintetben elvégzett értékelés megalapozottságáról, noha azt a felperes fellebbezésében kifejezetten vitatta is (C‑244/18 P, EU:C:2020:238, 50., 51. és 72. pont). A Bíróság csupán a piacgazdasági szereplő elvének a Törvényszék általi téves alkalmazását bírálta felül, mivel a Törvényszék egy negatív vélelemmel – ezáltal az említett elv alkalmazását illetően a bizonyítási teher megosztására vonatkozó ítélkezési gyakorlat figyelmen kívül hagyásával – azt feltételezte, hogy a görög hatóságoknak a 2. intézkedés 2008. évi meghozatalakor tudniuk kellett volna arról, hogy a Larko 2008‑ban a kezességvállalásról szóló közlemény 3.2. pontjának a megmentéshez és szerkezetátalakításhoz nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatás 9–11. pontjában szereplő meghatározással együttesen értelmezett a) alpontja értelmében vett „nehéz helyzetben lévő vállalkozás” volt (2020. március 26‑i ítélet, Larko kontra Bizottság, C‑244/18 P, EU:C:2020:238, 53–70. pont). Következésképpen a Bíróság megkövetelte, hogy a Törvényszék vizsgálja meg olyan tényezők fennállását, amelyek adott esetben azt bizonyítják, hogy e hatóságok tudomással bírtak vagy tudomással kellett volna bírniuk „a Larko nehézségeiről” a 2. intézkedés elfogadását megelőző vagy azzal egyidejűleg fennálló helyzetben (2020. március 26‑i Larko kontra Bizottság ítélet, C‑244/18 P, EU:C:2020:238, 71. és 123. pont).

45      Harmadszor, a megtámadott határozat (73) preambulumbekezdése indokolásának második részében a Bizottság kapcsolatot állapított meg egyrészt a Larko „jelentős pénzügyi nehézségei”, másrészt pedig „adósságának a saját tőkéhez viszonyított magas aránya” között, amely hatással volt „a hitelgaranciával fedezett hitelek nemteljesítésére vonatkozó kockázatokra”. A megtámadott határozat (56) preambulumbekezdésében szereplő táblázat második és harmadik oszlopa ugyanis azt tanúsítja, hogy ez az arány 2007‑ben 1,3 volt, a teljes tartozás 141,2 millió eurót tett ki, a saját tőke pedig 104 millió euró volt, 2008‑ban pedig az arány ‑575 volt, 230,1 millió euró teljes adóssággal és ‑0,4 millió euró saját tőkével. Így e táblázat szerint a Larko saját tőkéje 2007 és 2008 között 104 millió euróról ‑0,4 millió euróra csökkent, miközben a teljes adóssága 141,2 millió euróról 230,1 millió euróra nőtt.

46      Negyedszer, a Törvényszék úgy véli, hogy e megállapítások az ügy irataiból kitűnő releváns bizonyítékokkal együtt elegendőek annak bizonyítására, hogy legkésőbb a 2. intézkedés nyújtásának időpontjában a Larko jelentős pénzügyi nehézségekkel szembesült, és hogy a görög hatóságok ezzel tisztában voltak, amit a közigazgatási eljárás során nem vitattak. Ezt az értékelést az iratokban szereplő alábbi tényezők is alátámasztják.

47      Először is, az eljárást megindító határozat 36–38. pontjában a Bizottság kifejezetten felhívta a görög hatóságok figyelmét arra, hogy a kezességvállalásról szóló közlemény 3.2. pontjára tekintettel a 2. intézkedés ellentételezésére irányuló 1%‑os garanciaprémium esetleg nem felel meg a piaci feltételeknek, valamint arra, hogy a 2008. évi kezességvállalás a garantált hitel fennmaradó összegének több mint 80%‑át, mégpedig annak 100%‑át fedezte, így a támogatás fennállása nem volt kizárható [lásd az említett közlemény 3.2. pontjának c) alpontját]. A Bizottság az eljárást megindító határozat 37. pontjában pontosította, hogy a pénzügyi piacon hasonló kezességvállalás tekintetében nem állt rendelkezésre megfelelő referenciaérték, így ahogyan arra a Törvényszék a 2018. február 1‑jei Larko kontra Bizottság ítélet (T‑423/14, EU:T:2018:57) 97. pontjában már rámutatott, a Bizottság szerint első ránézésre az évi 1%‑os garanciaprémiumot nem lehet úgy tekinteni, hogy az tükrözné a hitelgaranciával fedezett hitelek nemteljesítésére vonatkozó kockázatokat, a Larko jelentős pénzügyi nehézségei, és különösen adósságának a saját tőkéhez viszonyított magas aránya és a negatív saját tőke miatt.

48      Másodszor, úgy tűnik, hogy a Bizottság kifejezetten felhívta a görög hatóságokat arra, hogy továbbítsanak neki minden releváns információt annak érdekében, hogy többek között a kezességvállalásról szóló közlemény 3.2. pontjának d) alpontjában szereplő kritériumokra tekintettel értékelni tudja a kezességvállalással 100%‑ban garantált hitelért fizetett 1%‑os díj megfelelőségét, összehasonlítva a „megfelelő piaci árral”, és utalva a Larko nemteljesítésének kockázatára, amely vállalkozást adott esetben „kockázatminősítés” alapján sorolnak be, például „a hasonló minősítésű vállalkozások által a piacon fizetett árak összehasonlítása” útján [lásd az említett közlemény 3.2. pontja negyedik bekezdésének d) alpontját]. Így az eljárást megindító határozat rendelkező részének első albekezdésében a Bizottság felhívta a görög államot, hogy nyújtson be „minden olyan információt, amely hozzájárulhat a támogatás/intézkedés [beleértve tehát a 2. intézkedést] egy hónapon belüli értékeléséhez”.

49      Harmadszor a görög hatóságok azonban az eljárást megindító határozatra tett észrevételeikben e tekintetben annak kijelentésére szorítkoztak – nyilvánvalóan elégtelen, sőt hiányos módon –, hogy a Larko 2008‑ban „jó hitelminősítéssel” (good credit rating) rendelkezett, amely a korábbi három év nyereségességén alapult, és hogy az 1%‑os garanciaprémium a piaci feltételeknek megfelelő díj volt, anélkül hogy bizonyítékokkal szolgáltak volna ezen állítások alátámasztására (a 2013. március 29‑i észrevételek 3.52. és 3.53. pontja) (lásd ebben az értelemben: 2018. február 1‑jei Larko kontra Bizottság ítélet; T‑423/14, EU:T:2018:57, 97. pont). Ugyanis a Bizottság azon felhívására adott e rövid válasz, hogy részletesen fejtsék ki azokat az okokat, amelyek miatt az említett díj megfelelt a piaci árnak, többek között a kezességvállalásról szóló közlemény 3.2. pontja d) alpontjának negyedik bekezdésében előírt kritériumokkal összhangban, ellentétes az említett hatóságoknak az észrevételeik 2.27–2.32. pontjában kifejtett állításaival, amelyekben elismerték a Larko pénzügyi helyzetének 2008 második félévében bekövetkezett „hirtelen romlását” (lásd még az alábbi 51. pontot). E tényezőkre tekintettel a Törvényszék tehát úgy véli, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló hibát, amikor megállapította, hogy az évi 1%‑os garanciaprémiumot nem lehet úgy tekinteni, hogy az tükrözné a hitelgaranciával fedezett hitelek Larko általi nemteljesítésére vonatkozó kockázatokat (lásd ebben az értelemben: 2018. február 1‑jei Larko kontra Bizottság ítélet, T‑423/14, EU:T:2018:57, 92–98. pont).

50      Negyedszer, ezt a következtetést nemcsak a Larko 2007‑ben és 2008‑ban elszenvedett veszteségeire vonatkozó nem vitatott számadatok támasztják alá, amelyeket a Bizottság már figyelembe vett és közölt az eljárás megindításáról szóló határozat 18. pontjában, és amelyekre a megtámadott határozat (56) preambulumbekezdésében emlékeztetett (lásd a fenti 45. pontot), hanem a kezességvállalásról szóló közlemény 3.2. pontjának c) alpontja is, amelyből kitűnik, hogy az állami támogatás fennállása nem zárható ki, ha a 2008. évi kezességvállalás „a garantált hitel fennmaradó összegének több mint 80%‑át” fedezi, amely szempontra a Bizottság már hivatkozott az eljárást megindító határozat 36. pontjának végén. Márpedig az sem vitatott, hogy a 2. intézkedés az ATE Bank által a Larkónak nyújtott 30 millió eurós kölcsön 100%‑ának fedezetére irányult.

51      Ötödször, a 2020. március 26‑i Larko kontra Bizottság ítélet (C‑244/18 P, EU:C:2020:238) 123. pontjában előírtaknak megfelelően a Törvényszék megállapítja, hogy a közigazgatási iratanyagból, vagyis a görög hatóságoknak az eljárást megindító határozatra vonatkozó, a megtámadott határozat (32)–(34) preambulumbekezdésében összefoglalt észrevételeiből kitűnik, hogy e hatóságoknak 2008. december közepe óta tudomásuk volt a Larko rendkívül rossz pénzügyi helyzetéről, amely megkérdőjelezi az 1%‑os garanciaprémiumnak a piaci árral való, a kezességvállalás nyújtásának időpontjában, vagyis 2008. december 22‑én fennálló összhangját. Ugyanis ahogyan azt a Bizottság előadja, a görög hatóságok említett észrevételeinek 2.27–2.32. pontja többek között a következőket tartalmazza:

„[2008] második félévétől kezdődően a L[arko] pénzügyi eredményei hirtelen gyengültek. E gyengülés oka elsődlegesen a nikkel árának 2008 közepétől kezdődő erőteljes csökkenése. Ez a változás a L[arko] forgalmának összeomlásához és a 2008‑as rendkívül negatív pénzügyi eredményekhez vezetett. A L[arko] negatív pénzügyi helyzetét a fedezeti szerződések megszűnése is súlyosbította, ami további számviteli veszteséghez vezetett […] A L[arko] pénzügyi eredményeinek negatív képe már 2008 júliusától kezdett kirajzolódni, és a nikkel világpiaci árának csökkenésével fennmaradt. Ugyanis, noha a társaság 2008 közepéig nyereséges volt és jó gazdasági eredményeket ért el, ezt követően hirtelen romlást mutatott, amelynek eredményeként a L[arko] helyzete az év végén rendkívül negatív képet mutatott (a nikkel világpiaci árának jelentős csökkenésével arányosan).”

52      Márpedig a 2020. március 26‑i Larko kontra Bizottság ítéletből (C‑244/18 P, EU:C:2020:238) levonandó következtetésekre vonatkozó kiegészítő észrevételeinek 63–66. pontjában a felperes arra szorítkozik, hogy minimalizálja e bizonyítékok bizonyító erejét azáltal, hogy tömören és nem hihető módon jelzi, hogy a Larko e gazdasági gyengesége csupán átmeneti volt, amely alapvetően a nikkel árának 2008 második félévében való eséséből eredt, és hogy azt első alkalommal a 2008. évre vonatkozó pénzügyi kimutatásokban állapították meg, amelyekről megállapítást nyert, hogy a 2. intézkedés nyújtását követően tényezőnek minősülnek. Ezen állításoknak azonban ellentmondanak a görög hatóságoknak az eljárást megindító határozatra tett észrevételei, és ezen állítások nem elegendőek annak megkérdőjelezéséhez, hogy egyrészt 2008 szeptemberétől, amikor a 2. intézkedést elrendelő határozatot meghozták, e hatóságok teljes mértékben tudomással bírtak a Larko pénzügyi helyzete drasztikus romlásáról, másrészt pedig, hogy e pont a közigazgatási eljárás során nem volt vitatott közöttük és a Bizottság között.

53      Ötödsorban, a fenti megfontolásokra tekintettel, a piaci magánszereplő elvének alkalmazása keretében a bizonyítási teher megosztására vonatkozó szabályok nem alkalmasak arra, hogy megcáfolják ezt a következtetést, máskülönben e bizonyítási teher indokolatlanul a Bizottság hátrányára fordulna meg, és sérülne a tagállam EUSZ 4. cikk (3) bekezdése szerinti lojális együttműködésére vonatkozó kötelezettségének terjedelme, figyelembe véve az ismereti‑ és felelősségi körök megosztását, amelyeken a releváns információk – többek között a kezességvállalásról szóló közlemény 3.2. pontjának d) pontja értelmében történő – közlésére vonatkozó kötelezettség alapul.

54      Kétségtelen, hogy egyrészt az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a Bizottság az EUM‑Szerződés állami támogatásokra vonatkozó alapvető szabályainak megfelelő alkalmazása érdekében köteles a közigazgatási eljárást gondosan és pártatlanul lefolytatni annak érdekében, hogy a végleges határozat elfogadása során a lehető legteljesebb körű és legmegbízhatóbb információkkal rendelkezzen. Ennélfogva a Bizottság feladata, hogy az érintett tagállamot felhívja mindazon releváns információk közlésére, amelyek lehetővé teszik számára annak ellenőrzését, hogy teljesülnek‑e a piaci magánszereplő elve alkalmazásának feltételei. Márpedig, még ha ezen intézmény olyan tagállammal áll is szemben, amely elmulasztva az együttműködési kötelezettségét nem nyújtotta be azon információkat, amelyeknek a közlését ezen intézmény tőle kérte, határozatait olyan meghatározott mértékben megbízható és koherens elemekre kell alapítania, amelyek elegendő alapot nyújtanak annak megállapításához, hogy valamely vállalkozás állami támogatásnak minősülő előnyben részesült, és amelyek alátámasztják a következtetéseit. E tekintetben a Bizottság csupán az ellenkező következtetés levonását lehetővé tevő információk hiányára alapított negatív vélelemre támaszkodva, és olyan, más tényezők hiányában, amelyek alapján pozitívan megállapítható lenne ilyen előny fennállása, nem feltételezheti, hogy valamely vállalkozás állami támogatásnak minősülő előnyben részesült (lásd ebben az értelemben: 2020. március 26‑i Larko kontra Bizottság ítélet, C‑244/18 P, EU:C:2020:238, 67–70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2020. május 7‑i BTB Holding Investments és Duferco Participations Holding kontra Bizottság ítélet, C‑148/19 P, EU:C:2020:354, 48–51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Továbbá az uniós bíróságnak az állami támogatással kapcsolatos határozat jogszerűségét azon információk alapján kell megítélnie, amelyek a határozat meghozatalakor a Bizottság rendelkezésére állhattak, és amelyek benyújtását kérhette volna a közigazgatási eljárás során (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 20‑i Bizottság kontra Frucona Košice ítélet, C‑300/16 P, EU:C:2017:706, 70. és 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

55      Másrészt az ítélkezési gyakorlat elismerte, hogy a Bizottság által elfogadott magatartási szabályok, mint amilyen a kezességvállalásról szóló közlemény, önmagukban nem keletkeztethetnek kötelezettségeket a tagállamok terhére (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2016. július 19‑i Kotnik és társai ítélet, C‑526/14, EU:C:2016:570, 40–44. pont), ideértve az előny fennállásának bizonyítása érdekében a bizonyítási teherre vonatkozó szabályokat is.

56      A jelen ügyben azonban, tekintettel a fenti 45–51. pontban kifejtettekre, a Bizottság már az eljárást megindító határozatban rendelkezett kellően megbízható és koherens bizonyítékokkal annak alátámasztására, hogy a görög hatóságok tudomással bírtak a Larko 2. intézkedés meghozatalának időpontjában fennálló nehéz pénzügyi helyzetéről, és arról, hogy ezen intézkedés nem felelt meg a piaci feltételeknek. Ezenkívül e határozatban a Bizottság kifejezetten felhívta a görög hatóságokat arra, hogy nyújtsanak be releváns információkat e tekintetben, így a kezességvállalásról szóló közlemény 3.2. pontjának d) alpontjában szereplő kritériumoknak való megfelelés érdekében nekik kell előterjeszteniük az e szóban forgó valószínűsítő körülményeket megkérdőjelező bizonyítékokat. A görög hatóságok többek között törekedhettek volna annak bizonyítására, hogy a Larko nem vitatott pénzügyi nehézségei ellenére a hitel 100%‑os fedezete után járó 1%‑os díj megfelel a görög pénzügyi piacon fennálló gyakorlatnak, illetve bizonyítékokat szolgáltathattak volna a Larko kockázati minősítésének 2008 decemberéig történő fenntartására vonatkozóan, amit sem az említett hatóságok, sem a Larko nem tett meg. Ugyanis önmagában az e hatóságok által hivatkozott azon tény, hogy a Larko 2008‑ban az ATE Bank által nyújtott kölcsönben is részesült, anélkül hogy állami kezességvállalást kért volna, nem cáfolja meg ezt az értékelést, mivel a Bizottság helyesen emlékeztetett arra, hogy ebben a szakaszban e bank a görög állam irányítása alatt állt, és hogy az említett kölcsön nyújtása nem zárta ki a Larko gazdasági helyzetének ugyanebben az évben történő későbbi romlását.

57      Ez az értékelés egyébként megfelel az ismereti és felelősségi körök megosztásának, amely a kezességvállalásról szóló közlemény 3.2. pontjában szereplő azon feltételek alapjául szolgál, amelyek mindenekelőtt annak bizonyítását hivatottak megkönnyíteni a tagállam számára, hogy az egyedi állami kezességvállalás nem foglal magában olyan állami támogatást, amelyet be kell jelenteni a Bizottságnak. Még ha egy ilyen, a tagállamokkal szemben jogilag nem kötelező közleménnyel a Bizottság a tagállamok hátrányára nem is fordíthatja meg a fenti 54. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatban felidézett, az állami támogatás fennállására vonatkozó bizonyítási terhet, az említett közleményben pontosan meghatározhatja azokat a releváns, különösen gazdasági jellegű információkat, amelyek álláspontja szerint alkalmasak arra, hogy az állami támogatás fennállását kizárják, és amelyeket a tagállam tud benyújtani az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése szerinti lojális együttműködésére vonatkozó kötelezettségének megfelelően, pontosan amiatt, mert ezen információk a tagállam ismereti és felelősségi körébe tartoznak.

58      Végül ezt az értékelést sem cáfolja meg a 2020. március 12‑i Elche Club de Fútbol kontra Bizottság ítélet (T‑901/16, EU:T:2020:97, 132–137. pont) és a 2020. március 12‑i Valencia Club de Fútbol kontra Bizottság ítélet (T‑732/16, fellebbezés alatt, EU:T:2020:98, 134–136. pont), amelyekről a felek a Törvényszék írásbeli kérdése nyomán nyilatkoztak. E tekintetben elegendő megállapítani, hogy ezen ítéletek a jelen ügytől nagymértékben eltérő ténybeli háttérre vonatkoznak, különösen az érintett hitelező javára nyújtott biztosítékok – mint például a zálogjog vagy jelzálog – fennállása miatt, amelyek jelentős hatással lehetnek a kezességvállalási díj piaci feltételeknek való megfelelés értékelésére, különösen a kezességvállalásról szóló közlemény 3.2. pontjának d) alpontja alapján.

59      Ennélfogva, tekintettel a megtámadott határozat (73) preambulumbekezdésének második részében megállapított körülményekre, amelyek indokolásának megfelelő jellegét a 2018. február 1‑jei ítélet (Larko kontra Bizottság ítélet, T‑423/14, EU:T:2018:57, 24–44. pont) véglegesen megerősítette, és amelyet a 2020. március 26‑i Larko kontra Bizottság ítélet (C‑244/18 P, EU:C:2020:238, 102–117. és 124. pont) jóváhagyott, meg kell állapítani, hogy a Bizottság az említett határozat elfogadásakor kellően megbízható és koherens bizonyítékokkal rendelkezett ahhoz, hogy e határozat (74) és (77) preambulumbekezdésében úgy ítélje meg, hogy a 2. intézkedéshez kapcsolódó garanciaprémium nem felel meg a piaci árnak, különösen amiatt, hogy nem teljesültek a kezességvállalásról szóló közlemény 3.2. pontjának d) alpontjában előírt kritériumok, így a prémium az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett előnynek minősült.

60      Következésképpen el kell utasítani az első jogalap első részét, anélkül hogy határozni kellene arról a kérdésről, hogy a Larko 2008‑ban a kezességvállalásról szóló közlemény 3.2. pontjának a megmentéshez és szerkezetátalakításhoz nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatás 9–11. pontjában szereplő meghatározással együttesen értelmezett a) alpontja értelmében vett „nehéz helyzetben lévő vállalkozás” volt‑e, és hogy a görög hatóságok tudtak‑e, vagy tudniuk kellett volna‑e ezen meghatározás releváns kritériumainak a 2. intézkedés nyújtásának időpontjában való megvalósulásáról.

61      Következésképpen a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

62      Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék a Larko Geniki Metalleftiki kai Metallourgiki AEt kötelezi arra, hogy a saját költségein felül viselje az Európai Bizottság részéről a T423/14. sz. és T423/14. RENV. sz., valamint a C244/18. P. sz. ügyben felmerült költségeket.

De Baere

Kreuschitz

Kecsmár

Kihirdetve Luxembourgban, a 2022. május 4‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: görög.