Language of document : ECLI:EU:T:2013:273

T‑187/11. sz. ügy

Mohamed Trabelsi és társai

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Közös kül‑ és biztonságpolitika – A tunéziai helyzet tekintetében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – Az Európai Unió Alapjogi Chartája 17. cikkének (1) bekezdése – Kártérítési kereset – A Törvényszék eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑ának c) pontja – Elfogadhatatlanság”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (harmadik tanács), 2013. május 28.

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Az uniós bíróság hatásköre – Az egyik felperes védelemben részesítésére, illetve egy vagy több felperes számára válaszadási jog engedélyezésére irányuló kérelmek – Elfogadhatatlanság

(EUSZ 13. cikk; EUMSZ 263. cikk)

2.      Megsemmisítés iránti kereset – Az uniós bíróság hatásköre– Valamely intézmény elleni meghagyás iránti kérelem – Elfogadhatatlanság

(EUMSZ 263. cikk)

3.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – Elfogadhatósági feltételek – Keresetlevél – Alaki követelmények – Külön beadvány – Hiány – Elfogadhatatlanság

(EUMSZ 278. cikk; a Törvényszék eljárási szabályzata, 104. cikk, 2. és 3. §)

4.      Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A jogvita tárgyának megjelölése – A felhozott jogalapok rövid ismertetése – Valamely uniós intézmény által állítólagosan okozott károk megtérítésére irányuló kereset – Az ezen intézménnyel szemben kifogásolt magatartás, a kár jellege és az okozati összefüggés pontosításának hiánya – Elfogadhatatlanság

(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés; a Bíróság alapokmánya, 21. és 53. cikk, első bekezdés; a Törvényszék eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §, c) pont)

5.      Megsemmisítés iránti kereset – Az uniós bíróság hatásköre – Valamely tagállammal szembeni, a nemzeti jog rendelkezései alapján előterjesztett kérelmek – Elfogadhatatlanság

(EUMSZ 263. cikk)

6.      Európai Unió – Közös kül‑ és biztonságpolitika – A tunéziai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedések – Állami pénzeszközök hűtlen kezelésében közreműködő személyek, valamint a hozzájuk kapcsolódó természetes és jogi személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztása – A határozat aláírására hatáskörrel rendelkező hatóság

(EUSZ 16. cikk, (9) bekezdés és EUSZ 18. cikk, (3) bekezdés; a Tanács eljárási szabályzata, 2. cikk, (5) bekezdés, második albekezdés; 2011/79 tanácsi határozat)

7.      Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A jogvita tárgyának megjelölése – Az alkalmazandó jogszabály megjelölésével kapcsolatos hiba – Hatás hiánya – Feltételek

(A Bíróság alapokmánya, 21. cikk és 53. cikk, első bekezdés; a Törvényszék eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §, c) pont)

8.      Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – A tunéziai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedések – Állami pénzeszközök hűtlen kezelésében közreműködő személyek, valamint a hozzájuk kapcsolódó természetes és jogi személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztása – Az érintett előtt ismert olyan összefüggésbe illeszkedő határozat, amely lehetővé teszi a vele szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését – Rövidített indokolás megengedhetősége – Korlátok – Indokolás, amely nem állhat általános és sztereotípiákon alapuló megfogalmazásból

(EUMSZ 296. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk; 2011/79 tanácsi határozat)

9.      Európai Unió – Közös kül‑ és biztonságpolitika – A tunéziai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedések – Állami pénzeszközök hűtlen kezelésében közreműködő személyek, valamint a hozzájuk kapcsolódó természetes és jogi személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztása – A tulajdonhoz való jog korlátozása – Feltételek – Az alaphatározat által előírt feltételeknek a végrehajtási határozat általi tiszteletben tartása – Hiány – A tulajdonjog megsértése

(EUSZ 21. cikk, (2) bekezdés, b) és d) pont, az Európai Unió Alapjogi Chartája, 17. cikk, (1) bekezdés és 52. cikk, (1) bekezdés; 2011/72 tanácsi határozat, 1–3. és 5. cikk és 2011/79 tanácsi határozat)

10.    Bírósági eljárás – A bíróság kötelezettsége a jogvita felek által meghatározott keretének tiszteletben tartására – A bíróság arra vonatkozó kötelezettsége, hogy kizárólag a felek által előterjesztett érvek alapján döntsön – Hiány

(A Törvényszék eljárási szabályzata, 48. cikk, 2. §)

11.    Európai Unió – Közös kül‑ és biztonságpolitika – A tunéziai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedések – Állami pénzeszközök hűtlen kezelésében közreműködő személyek, valamint a hozzájuk kapcsolódó természetes és jogi személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztása – A jogszerűségnek a határozat elfogadásakor rendelkezésre álló információk alapján történő megítélése

(EUMSZ 263. cikk; 2011/72 tanácsi határozat, 1–3. és 5. cikk és 2011/79 tanácsi határozat)

12.    Megsemmisítés iránti kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – A Bíróság általi korlátozás – A tunéziai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedések – Állami pénzeszközök hűtlen kezelésében közreműködő személyek, valamint a hozzájuk kapcsolódó természetes és jogi személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek befagyasztása – Valamely rendelet megsemmisítésével és valamennyi korlátozó intézkedés jogalapjától való megfosztásával járó megsemmisítés – Súlyos és helyrehozhatatlan kár okozásának kockázata a pénzeszközök befagyasztásának hatékonysága tekintetében, amely intézkedésről a Tanács a jövőben dönthet a megsemmisített aktus által érintett személyekkel szemben – A megsemmisített határozat joghatásainak a fellebbezési határidő lejártának napjáig vagy a fellebbezés elutasításának napjáig való fenntartása

(EUMSZ 264. cikk; a Bíróság alapokmánya, 60. cikk, (2) bekezdés; 101/2011 tanácsi rendelet; 2011/79 tanácsi határozat)

1.      A Szerződések egyetlen rendelkezése és egyetlen jogelv sem biztosít hatáskört a Törvényszéknek arra, hogy valamely felperes védelemben részesítésére, illetve egy vagy több felperes számára válaszadási jog engedélyezésére irányuló kérelemről döntsön. Ilyen feltételek mellett az ilyen kérelmet el kell utasítani, mivel azt hatáskörrel nyilvánvalóan nem rendelkező bíróság előtt nyújtották be.

(vö. 36–38. pont)

2.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 40., 41. pont)

3.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 43., 45. pont)

4.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 46–48. pont)

5.      Az önálló forrásból származó, az EU‑Szerződésből és az EUM‑Szerződésből eredő joggal szemben, annak természetéből adódóan bírói úton nem érvényesíthető semmiféle nemzeti jogszabály, anélkül hogy ez magának az Uniónak a jogi alapjait meg ne kérdőjelezné. Ezért nem lehet eredményesen hivatkozni valamely nemzeti rendelkezésre valamely uniós aktus elleni megsemmisítés iránti kereset alátámasztása érdekében.

(vö. 50., 61. pont)

6.      Az EUSZ 16. cikk (9) bekezdéséből, az EUSZ 18. cikk (3) bekezdéséből és a Tanácsi eljárási szabályzata 2. cikke (5) bekezdésének második albekezdéséből az következik, hogy a külkapcsolatokkal foglalkozó tanácsi formáció által elfogadott aktusok aláírására hatáskörrel rendelkező hatóság főszabály szerint az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője. Utóbbit azonban szükség esetén az említett formáció azon tagállamot képviselő tagja helyettesítheti, amely a Tanács félévenkénti elnökségét látja el, anélkül hogy igazolnia kellene az aláíráshoz szükséges átruházott hatáskört.

(vö. 57., 58. pont)

7.      Az alkalmazandó jogszabályszöveg megjelölésénél elkövetett hiba nem vonja maga után a hivatkozott kifogás elfogadhatatlanságát, amennyiben a tárgy és a kifogás rövid összefoglalása kellőképpen egyértelműen és pontosan kitűnik a keresetből. Ebből következik, hogy a felperes sem köteles kifejezetten feltüntetni a kifogása alapjául szolgáló konkrét jogszabályt, feltéve hogy érvelése kellőképpen egyértelmű ahhoz, hogy az ellenfél és az uniós bíróság nehézség nélkül be tudja azonosítani e jogszabályt.

(vö. 63. pont)

8.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 66–72. pont)

9.      Az Európai Unió Alapjogi Chartája 17. cikkének (1) bekezdése biztosítja a tulajdonhoz való jogot. E jog azonban nem jelent korlátlan jogosultságot. Az említett Charta 52. cikkének (1) bekezdéséből következően az uniós joggal való összeegyeztethetőség érdekében a tulajdonhoz való jog gyakorlása korlátozásának minden esetben három feltételnek kell megfelelnie. Először is a korlátozás csak a törvény által történhet, a szóban forgó intézkedésnek tehát jogalappal kell rendelkeznie. Másodszor a korlátozásnak az Unió által ilyenként elismert általános érdekű célkitűzést kell szolgálnia. Harmadszor a korlátozás nem lehet túlzott. Ez utóbbi feltétel tekintetében egyrészt a korlátozásnak az elérni kívánt célhoz szükségesnek és azzal arányosnak kell lennie, másrészt a kérdéses jog vagy szabadság lényeges tartalma nem sérülhet.

Nem tesz eleget az első feltételnek a tunéziai helyzetre tekintettel egyes személyek és szervezetek pénzeszközeinek befagyasztására vonatkozó határozat olyan végrehajtási határozata, amely más szempontot alkalmaz, mint amelyet a jogalapját jelentő határozat előír. Ez a helyzet áll fenn az olyan végrehajtási határozat esetében, amely a felperest azzal az indokkal vette fel azon személyek közé, akiket a pénzeszközök befagyasztása érint, hogy nyomozás folyik ellene pénzmosási műveletek részeként elkövetett cselekmények tekintetében, holott az alaphatározat az állami pénzeszközök hűtlen kezeléséért felelős személyek birtokában lévő pénzeszközök befagyasztását írja elő, mivel egyrészt nem bizonyított, hogy az érintett állam büntetőjoga alapján az állami pénzeszközök hűtlen kezelésének fogalma lefedi a pénzmosás fogalmát, másrészt pedig a pénzmosásnak a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló 2005/60 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő meghatározásából következő fogalma nem azonos kizárólag azokkal a cselekményekkel, amelyek állami pénzeszközök hűtlen kezeléséből származó pénzeszközök jogellenes eredetét rejtik el. Az ilyen végrehajtási határozat nem tekinthető törvény által előírtnak az Európai Unió Alapjogi Charta 52. cikkének (1) bekezdése értelmében.

(vö. 75., 78–81., 91., 93–96. pont)

10.    Lásd a határozat szövegét.

(vö. 82. pont)

11.    Lásd a határozat szövegét.

(vö. 115. pont)

12.    Az uniós intézmény vagy szerv által elfogadott határozatot megsemmisítő, a Törvényszék által hozott ítéletek főszabály szerint azonnali hatályúak, mivel a megsemmisített jogi aktust visszamenőleg törlik a jogrendből, mintha soha nem létezett volna. Ugyanakkor a Törvényszék az EUMSZ 264. cikk második bekezdése alapján egy megsemmisített határozat joghatásait átmenetileg fenntarthatja.

A Bíróság alapokmánya 60. cikke második bekezdésének rendelkezései analógiájára, amelyek a semmissé nyilvánított rendeletre vonatkoznak, fenn kell tartani a megtámadott határozat joghatásait a fellebbezési határidő lejártának napjáig vagy a fellebbezés elutasításának napjáig, mivel a Törvényszék ítéletének azonnali hatálybalépése következtében a felperest érintő, a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó korlátozó intézkedésekről szóló rendeletnek nem lenne jogalapja, és az EUMSZ 266. cikk első bekezdése értelmében a Tanács köteles lenne azt az ő tekintetében hatályon kívül helyezni. A felperes így eszközei egészét vagy egy részét átruházhatná az Európai Unión kívülre, ami súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozhatna a pénzeszközök befagyasztásának hatékonysága tekintetében, amely intézkedésekről a Tanács a jövőben dönthet vele szemben, pedig nem zárható ki, hogy a határozatban említett okoktól eltérő okokból igazolt legyen az említett felperes felvétele az e határozathoz mellékelt listára.

(vö. 118., 121–123. pont)