A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)
2019. május 14.(*)
„A dokumentumokhoz való hozzáférés – 1049/2001/EK rendelet – A Bizottság által a francia hatóságokhoz intézett, az EDF csoportnak a fessenheimi atomerőmű üzemeltetési engedélyének visszavonása miatt fizetendő kártalanítással kapcsolatos jegyzőkönyvre vonatkozó levél – A hozzáférés megtagadása – Harmadik személy kereskedelmi érdekeinek védelmével kapcsolatos kivétel – Az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmével kapcsolatos kivétel – A bizalmasság általános vélelme – Nyomós közérdek”
A T‑751/17. sz. ügyben,
a Commune de Fessenheim (Franciaország),
a Communauté de communes Pays Rhin‑Brisach (székhelye: Volgelsheim [Franciaország]),
a Conseil départemental du Haut‑Rhin (székhelye: Colmar [Franciaország]),
a Conseil régional Grand Est Alsace Champagne‑Ardenne Lorraine (székhelye: Strasbourg [Franciaország])
(képviseli őket: G. de Rubercy, ügyvéd)
felpereseknek
az Európai Bizottság (képviselik: A. Buchet és B. Stromsky, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatja:
a Francia Köztársaság (képviselik: E. de Moustier, B. Fodda és J.‑L. Carré, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó fél,
a fessenheimi atomerőmű bezárása miatt az Électricité de France (EDF) csoportnak fizetendő kártalanítással kapcsolatos jegyzőkönyv tervezetére vonatkozó, a Bizottság által 2017. március 22‑én a francia hatósághoz intézett levél hozzáférhetővé tételének megtagadásáról szóló, 2017. október 18‑i bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: I. Pelikánová elnök, P. Nihoul (előadó) és J. Svenningsen bírák,
hivatalvezető: L. Ramette tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2019. január 24‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
I. A jogvita előzményei
1 A felperesek, a Commune de Fessenheim (fessenheimi önkormányzat), a Communauté de communes Pays Rhin‑Brisach (pays rhin‑brisach‑i önkormányzatok társulása), a Conseil départemental du Haut‑Rhin (Haut‑Rhin megyei tanácsa) és a Conseil régional Grand Est Alsace Champagne‑Ardenne Lorraine (Grand Est Alsace Champagne‑Ardenne Lorraine regionális tanácsa), négy francia területi és települési önkormányzat, amelyek területén az Électricité de France (EDF) által üzemeltetett fessenheimi atomerőmű (a továbbiakban: erőmű) található.
2 2017. április 8‑án a francia kormány elfogadta a décret no 2017–508, portant abrogation de l’autorisation d’exploiter la centrale (az erőmű üzemeltetési engedélyének visszavonásáról szóló 2017–508. sz. rendelet; JORF, 2017. április 9., 3. szöveg).
3 2017. május 2‑án a felperesek az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o) alkalmazásában az azon „határozathoz” való hozzáférés iránti kérelmet intéztek az Európai Bizottsághoz, amellyel az „az állami támogatásokra vonatkozó uniós jogra tekintettel jóváhagyta az erőmű bezárása miatt az EDF‑nek fizetendő kártalanítással kapcsolatos jegyzőkönyv tervezetét”. A felperesek szerint e „határozatot” a Bizottság 2017. március 24‑i levelével közölte a francia hatóságokkal.
4 2017. június 16‑i levelével a Bizottság megtagadta a szóban forgó – valójában 2017. március 22‑i keltezésű – levél hozzáférhetővé tételét azzal az indokkal, hogy a levél egy, az állami támogatások ellenőrzése keretében indított igazgatási ügy iratanyagának részét képezi, és ekként azon általános vélelem hatálya alá tartozik, amely szerint egy ilyen dokumentum hozzáférhetővé tétele főszabály szerint hátrányosan befolyásolná a vizsgálatok céljának védelmét, ami az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében a dokumentumokhoz való hozzáférés elve alóli kivételt képez. A Bizottság az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében foglalt, a kereskedelmi érdekek védelmével kapcsolatos kivételre is hivatkozott.
5 2017. június 27‑én a felperesek az 1049/2001 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában megerősítő kérelmet nyújtottak be a Bizottsághoz, amelynek beérkezését ez utóbbi 2017. június 28‑án visszaigazolta.
6 2017. július 18‑i levelével a Bizottság arról tájékoztatta a felpereseket, hogy az 1049/2001 rendelet 8. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában tizenöt munkanappal meg kell hosszabbítania az e kérelem vizsgálatára vonatkozó eredeti határidőt, mivel nem tudta befejezni ez e vizsgálathoz szükséges konzultációkat. Pontosította továbbá, hogy az új határidő 2017. augusztus 10‑én jár le.
7 2017. augusztus 18‑i levelével a Bizottság megerősítette, hogy a határidő 2017. augusztus 10‑én lejárt, azonban jelezte, hogy még nem tud választ adni a megerősítő kérelemre.
8 2017. október 18‑i levelében a Bizottság pontosította, hogy az EDF‑nek fizetendő kártalanítással kapcsolatos jegyzőkönyv tervezete (a továbbiakban: kártalanítási jegyzőkönyv tervezete) a francia hatóságok általi előzetes bejelentés tárgyát képezte, és hogy a hozzáférés iránti kérelem tárgyát képező 2017. március 22‑i levélben a Bizottság megállapította, hogy az adott szakaszban az állami támogatásokra vonatkozó európai uniós jog szempontjából e tervezet nem kifogásolható. Megerősítette továbbá a hozzáférés iránti kérelemnek az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és harmadik francia bekezdése alapján történő elutasítását (a továbbiakban: megtámadott határozat).
II. Az eljárás és a felek kérelmei
9 A felperesek a Törvényszék Hivatalához 2017. november 17‑én benyújtott keresetlevelükkel előterjesztették a jelen keresetet.
10 A Törvényszék Hivatalához 2018. február 28‑án benyújtott beadványával a Francia Köztársaság kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. 2018. április 9‑i határozatával a Törvényszék első tanácsának elnöke megengedte e beavatkozást. A Francia Köztársaság a kitűzött határidőn belül benyújtotta beadványát és a felperesek a kitűzött határidőn belül benyújtották észrevételeiket.
11 2018. október 4‑i végzésével a Törvényszék eljárási szabályzata 91. cikkének c) pontja és 92. cikke alapján kötelezte a Bizottságot a 2017. március 22‑i levél benyújtására. E dokumentumot 2018. október 17‑én megküldték a Törvényszéknek, és azt az eljárási szabályzat 104. cikkének megfelelően nem közölték sem a felperessel, sem a Francia Köztársasággal.
12 2018. december 17‑én az előadó bíró javaslatára a Törvényszék az eljárási szabályzat 89. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében írásbeli kérdéseket tett fel a feleknek. A felek a megadott határidőn belül válaszoltak a kérdésekre.
13 A Törvényszék a 2019. január 24‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszait.
14 A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– kötelezze a Bizottságot, hogy a meghozandó ítélettől számított egy héten belül közölje a felperesekkel a 2017. március 22‑i levelet;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
15 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a megsemmisítés iránti keresetet mint megalapozatlant utasítsa el;
– a meghagyás iránti kérelmet nyilvánítsa elfogadhatatlannak;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
16 A Francia Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
III. A jogkérdésről
A. A hozzáférés iránti kérelem tárgyáról
17 Keresetlevelükben a felperesek jelzik, hogy a kereset a Bizottság által a kártalanítási jegyzőkönyv tervezete tárgyában 2017. március 22‑én a francia hatóságokhoz intézett levélhez való hozzáférés iránti kérelem Bizottság általi elutasítására vonatkozik.
18 A válaszban a felperesek azt állítják, hogy hozzáférés iránti kérelmük nem csupán a Bizottság 2017. március 22‑i levelére, hanem a kártalanítási jegyzőkönyv tervezetére is vonatkozott.
19 A hozzáférés iránti kérelem tárgyának meghatározása érdekében a felperesek által 2017. május 2‑án a Bizottsághoz intézett levelet kell figyelembe venni, amely eredeti kérelmüket tartalmazza.
20 Márpedig e levél szerint a felperesek hozzáférés iránti kérelme csak a Bizottság 2017. március 22‑i levelére vonatkozik, a kártalanítási jegyzőkönyv tervezetére nem.
21 A hozzáférés iránti kérelem ekként meghatározott tárgyát a felperesek által 2017. június 27‑én a Bizottsághoz intézett megerősítő kérelem is megerősíti.
22 Úgy kell tehát tekinteni, hogy a Bizottság általi elutasítás a 2017. március 22‑i leveléhez való hozzáférés iránti kérelemre vonatkozott, amely levélben a Bizottság megállapította, hogy a kártalanítási jegyzőkönyv tervezete az adott szakaszban az állami támogatásokra vonatkozó szabályok szempontjából nem kifogásolható (a továbbiakban: vitatott dokumentum).
B. A meghagyás iránti kérelemről
23 Második kereseti kérelmükkel a felperesek azt kérik a Törvényszéktől, hogy kötelezze a Bizottságot, hogy a meghozandó ítélettől számított egy héten belül közölje velük a vitatott dokumentumot.
24 A felperesek azonban a tárgyaláson elálltak e kereseti kérelemtől.
25 A Törvényszéknek tehát nem kell vizsgálnia ezt a kérelmet.
C. A megsemmisítés iránti kérelemről
26 Első kereseti kérelmükkel a felperesek kérik, hogy Törvényszék semmisítse meg a megtámadott határozatot, amellyel a Bizottság megerősítette a vitatott dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelem elutasítását.
27 E kérelem alátámasztására a felperesek három jogalapra hivatkoznak, amelyek közül az első az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13‑i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (HL 2015. L 248., 9. o.), az 1049/2001 rendelet és a tagállamok és a közvállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatok átláthatóságáról, illetve egyes vállalkozások pénzügyi átláthatóságáról szóló, 2006. november 16‑i 2006/111/EK bizottsági irányelv (HL 2006. L 318., 17. o.) megsértésén, a második az Európai Unió Alapjogi Chartája 42. cikkének megsértésén, a harmadik pedig ugyanezen Charta 47. cikkének megsértésén alapul.
1. Az első, a 2015/1589 rendelet, az 1049/2001 rendelet és a 2006/111 irányelv megsértésére alapított jogalapról
a) A 2015/1589 rendelet megsértéséről
28 Első jogalapjuk keretében a felperesek azt állítják, hogy a hozzáférés iránti kérelmük elutasítása ellentétes a 2015/1589 rendelettel, amely (39) preambulumbekezdésében és 32. cikkében előírja a Bizottság által az állami támogatások ellenőrzése keretében hozott határozatok nyilvánosságát annak érdekében, hogy harmadik felek számára adott esetben lehetővé tegye azok megtámadását.
29 A Bizottság, amelyet a Francia Köztársaság támogat, vitatja ezen érv megalapozottságát.
30 E tekintetben megjegyzendő, hogy a vitatott dokumentum előzetes bejelentés során folytatott levélváltás keretében született.
31 Márpedig az ilyen levélváltásokat a 2015/1589 rendelet nem szabályozza. Amint az az állami támogatások ellenőrzési eljárásainak lefolytatására alkalmazott bevált gyakorlatok kódexének (HL 2009. C 136., 13. o., a továbbiakban: bevált gyakorlatok kódexe) 10. pontjából kitűnik ugyanis, az előzetes bejelentés a Bizottság és a tagállam közötti önkéntes és informális információcseréből áll, amely megelőzi az olyan intézkedés EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése szerinti bejelentését, amely állami támogatásnak minősülhet, és amelyet következésképpen a 2015/1589 rendelettel előírt ellenőrzési eljárás szerint vizsgálni kell. Csak e bejelentést követően kell alkalmazni a 2015/1589 rendelet rendelkezéseit, amelyek meghatározzák az intézkedésnek az EUM‑Szerződés szabályaira tekintettel történő ellenőrzése részletes szabályait, és többek között e rendelet 4., 9. és 15. cikkét, amelyek rögzítik, hogy a Bizottság milyen határozatokat hozhat az eljárás nyomán.
32 Egyébiránt, feltételezve, hogy a 2015/1589 rendeletet alkalmazni kell az előzetes bejelentés keretében folytatott levélváltásokra, a vitatott dokumentumra nem vonatkozik e rendelet felperesek által hivatkozott (39) preambulumbekezdése és 32. cikke, mivel e rendelkezések a Bizottság által az ellenőrzési eljárás végén elfogadott határozatokra vonatkoznak, amelyeket az ott leírt módon kell nyilvánosságra hozni.
33 Márpedig, amint az a bevált gyakorlatok kódexének 16. pontjából kitűnik, az előzetes bejelentés nem ilyen határozathoz vezet, hanem egy olyan – a vitatott dokumentumhoz hasonló – nem kötelező jellegű értékeléshez, amely csupán a kapott információk alapján a Bizottság által az elé terjesztett ügyről kialakított véleményt fejezi ki, azzal, hogy – amint azt a Bizottság a tárgyaláson jelezte – ez az intézmény e véleményt a később tudomására jutó adatok alapján módosíthatja.
34 Ezen okokból a felpereseknek a 2015/1589 rendelet megsértésére alapított érvét el kell utasítani mint megalapozatlant.
b) Az 1049/2001 rendelet megsértéséről
1) A vizsgálatok céljának védelmével kapcsolatos kivételt (az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése) illetően
35 A megtámadott határozatban a Bizottság az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése alapján megtagadta a vitatott dokumentum hozzáférhetővé tételét, arra hivatkozva, hogy e rendelkezés alkalmazásában általános vélelem áll fenn arra vonatkozóan, hogy az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljárásra vonatkozó igazgatási iratanyagban meglévő dokumentumok hozzáférhetővé tétele a fent említett rendelkezés értelmében főszabály szerint hátrányosan befolyásolná a vizsgálatok céljának védelmét.
36 A felperesek azt állítják, hogy a Bizottság nem volt jogosult az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében említett kivétel alkalmazására, és álláspontjuk alátámasztására három érvet fejtenek ki, amelyeket a Törvényszék az alábbiakban vizsgál meg.
i) A Bizottság arra vonatkozó érve relevanciájának állítólagos hiányáról, hogy a vitatott dokumentum hozzáférhetővé tétele hátrányosan befolyásolhatja a tagállamok vele való együttműködési szándékát
37 A felperesek elsősorban úgy vélik, hogy a Bizottság nem tagadhatta meg a vitatott dokumentum hozzáférhetővé tételét azzal az indokkal, hogy annak hozzáférhetővé tétele hátrányosan befolyásolhatja a tagállamok vele való együttműködési szándékát.
38 A Bizottság, amelyet a Francia Köztársaság támogat, vitatja ezen érv megalapozottságát.
39 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban a vitatott dokumentum hozzáférhetővé tételének megtagadását elsődlegesen a bizalmasság általános vélelmével indokolta, amely véleménye szerint az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljáráshoz kapcsolódó dokumentumokra vonatkozik.
40 Az ítélkezési gyakorlat szerint e vélelemnek az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljáráshoz kapcsolódó dokumentumokra történő alkalmazása egyrészről az 1049/2001 rendelet, és másrészről a 2015/1589 rendelet közötti harmonikus viszony lehetővé tételének szükségességéből ered (lásd ebben az értelemben: 2010. június 29‑i Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ítélet, C‑139/07 P, EU:C:2010:376, 58. és 61. pont).
41 Általános jelleggel e rendeletek közül az első, vagyis az 1049/2001 rendelet úgy rendelkezik, hogy a nyilvánosságnak a lehető legszélesebb körben hozzá kell férnie az intézmények dokumentumaihoz (lásd ebben az értelemben: 2010. június 29‑i Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ítélet, C‑139/07 P, EU:C:2010:376, 51. pont).
42 E jog alól vannak az 1049/2001 rendelet 4. cikkében meghatározott kivételek, amelyek szerint az intézmények megtagadják a dokumentumhoz való hozzáférést, ha a hozzáférhetővé tétel többek között hátrányosan befolyásolná valamely természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekeinek, vagy az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmét, kivéve, ha az adott dokumentum hozzáférhetővé tételéhez nyomós közérdek fűződik.
43 Az ítélkezési gyakorlat szerint a valamely dokumentumhoz való hozzáférés megtagadásának alátámasztásához az intézménynek nem csupán bizonyítania kell, hogy az a dokumentum, amelynek hozzáférhetővé tételét kérték, az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében említett valamely tevékenységhez kapcsolódik, hanem arra is magyarázatot kell adnia, hogy az említett dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen hogyan sérthetné az e cikkben előírt kivétellel védett érdeket (lásd ebben az értelemben: 2010. június 29‑i Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ítélet, C‑139/07 P, EU:C:2010:376, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
44 Az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljáráshoz kapcsolódó dokumentumokat illetően az ítélkezési gyakorlat ugyanakkor megengedte a Bizottságnak, hogy a bizalmasság általános vélelmére támaszkodjon, mivel az azonos természetű dokumentumok hozzáférhetővé tételére irányuló kérelmek esetében egymáshoz hasonló általános megfontolások alkalmazhatók (lásd ebben az értelemben: 2010. június 29‑i Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ítélet, C‑139/07 P, EU:C:2010:376, 54. és 55. pont).
45 Az ítélkezési gyakorlat szerint e vélelem célja, hogy megőrizze a tagállamok és a Bizottság közötti bizalmi légkört (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 19‑i Chambre de commerce et d’industrie métropolitaine Bretagne‑Ouest (port de Brest) kontra Bizottság ítélet, T‑39/17, nem tették közzé, EU:T:2018:560, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), mivel e bizalmi légkör szükséges egyrészt ahhoz, hogy biztosítsa, hogy az érintett tagállam minden, a vizsgálat szempontjából hasznos dokumentumot közöljön a Bizottsággal, és másrészt ahhoz, hogy lehetővé tegye ezen intézmény és e tagállam számára, hogy együtt megvizsgálják a szóban forgó nemzeti intézkedéseket, mivel a végső értékelésnek teljes mértékben világosnak és szilárdan megalapozottnak kell lennie.
46 E bizalmi légkör megóvása érdekében a 2015/1589 rendelet az ellenőrzésre vonatkozó iratanyaghoz való hozzáférést a Bizottságnak és az érintett tagállamnak tartja fenn, anélkül, hogy ilyen hozzáférési jogot biztosítana az eljárásban érdekelt fél jogállást szerző harmadik személyeknek (lásd ebben az értelemben: 2010. június 29‑i Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ítélet, C‑139/07 P, EU:C:2010:376, 56. és 58. pont).
47 A Bíróság ugyanis megállapította, hogy amennyiben az érdekelt felek az 1049/2001 rendelet alapján hozzáférhetnének az igazgatási iratanyagban meglévő dokumentumokhoz, megkérdőjeleződne az állami támogatások ellenőrzési rendszere (lásd ebben az értelemben: 2010. június 29‑i Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ítélet, C‑139/07 P, EU:C:2010:376, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
48 Következésképpen az ítélkezési gyakorlat szerint pusztán az a tény, hogy a dokumentumok, amelyek hozzáférhetővé tételét kérték, állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljáráshoz kapcsolódó igazgatási iratanyaghoz tartoznak, elegendő arra, hogy tekintetükben igazolja a bizalmasság általános vélelmének alkalmazását (2016. július 14‑i Sea Handling kontra Bizottság ítélet, C‑271/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:557, 41. pont).
49 A jelen ügyben a Törvényszék véleménye szerint a bizalmasság ezen általános vélelmének alkalmazása nem korlátozódhat az esetlegesen állami támogatásnak minősülő intézkedés érintett tagállam általi bejelentését követő eljárásra, hanem ugyanezen cél, tudniillik az érintett tagállam bizalmának megőrzése érdekében az előzetes bejelentés keretében váltott dokumentumokra is vonatkoznia kell.
50 Az előzetes bejelentés során folytatott levélváltásokat ugyanis előzetes vizsgálat, vagy akár hivatalos vizsgálati eljárás követheti. Márpedig, ha az előzetes bejelentés során váltott dokumentumokat közölni lehetne, a 2015/1589 rendelettel szabályozott ellenőrzési eljáráshoz kapcsolódó dokumentumokra vonatkozó bizalmassági vélelem elveszítené hatékonyságát, mivel a hatálya alá tartozó dokumentumokat előzetesen hozzáférhetővé lehetne tenni. Ily módon a bizalmasság általános vélelmének az előzetes bejelentés során váltott dokumentumokra történő alkalmazása szükségesnek tűnik e vélelem hatékony érvényesülésének biztosításához, mivel e vélelem vonatkozik a bejelentést követő eljárásra.
51 Egyébiránt a bevált gyakorlatok kódexének 10. és 17. pontjából következik, hogy a 2015/1589 rendeletben rögzített ellenőrzési eljáráshoz hasonlóan az előzetes bejelentés során folytatott levélváltásoknak is bizalmi légkörben kell zajlaniuk a Bizottság és az érintett tagállam között.
52 Márpedig, ha a Bizottságnak hozzáférhetővé kellene tennie az előzetes bejelentés során folytatott levélváltás keretében rendelkezésre bocsátott érzékeny információkat, a tagállamok vonakodhatnának attól, hogy ilyen információkat megosszanak, noha ez az együttműködési készség elengedhetetlen az említett levélváltások sikeréhez, amelyek célja a bevált gyakorlatok kódexének 10. pontja szerint az, hogy javítsák a bejelentések minőségét, valamint, hogy a legjobb körülmények között olyan megoldásokat lehessen kidolgozni, amelyek orvosolják az állami támogatásokra vonatkozó európai uniós jog szempontjából potenciálisan problémás helyzeteket.
53 A felperesek mindazonáltal hangsúlyozzák, hogy a Bizottság jelentős vizsgálati jogkörrel rendelkezik, amely lehetővé teszi számára, hogy megszerezze azokat az információkat, amelyekre szüksége van anélkül, hogy a tagállamok együttműködésére kellene számítania.
54 Noha igaz, hogy a 2015/1589 rendelet keretében a Bizottság jelentős vizsgálati jogkörrel rendelkezik, nem ez a helyzet az előzetes bejelentés során folytatott levélváltások keretében, mivel ezekre a tagállamok kezdeményezésére kerül sor, és sikerük alapvetően a Bizottság és a tagállamok között kialakított bizalmi viszonytól függ.
55 A felperesek arra alapított érvét, hogy nem releváns a Bizottság arra vonatkozó érve, amely szerint a vitatott dokumentum hozzáférhetővé tétele hátrányosan befolyásolhatja a tagállamok vele való együttműködési szándékát, el kell tehát utasítani mint megalapozatlant.
ii) A bizalmasság általános vélelmének a jelen ügyben való alkalmazhatatlanságáról
56 Másodsorban úgy tűnik, a felperesek a válaszban azt állítják, hogy még ha a bizalmasság általános vélelmét az előzetes bejelentés keretében váltott dokumentumokra alkalmazhatónak nyilvánítanák is, az a Törvényszék előtt folyamatban levő ügy sajátosságaival összefüggő okokból a jelen ügyben nem alkalmazandó.
57 Így a válasz 14. pontjában a felperesek a következőket állítják:
„[A Bizottság] a bizalmasság általános vélelmének homályos és a jelen ügyben nem alkalmazandó fogalmára hivatkozik.”
58 Egyebekben a felperesek a 19. pontban a következő megfontolást rögzítik:
„Az Európai Bizottság tehát nem állíthatja, hogy a dokumentumokra a bizalmasság vélelme vonatkozik, annál is inkább, mivel a francia állam által az erőmű bezárása miatt az EDF‑nek folyósított kártalanítás összege és kifizetésének részletes szabályai nem tekinthetők bizalmasnak, mivel azokat a pénzügyi piacokkal közölni kell.”
59 E tekintetben ezt az érvet a Bizottság által javasoltaknak megfelelően elfogadhatatlannak kell tekinteni.
60 Legelőször is, erre az érvre először a válaszban hivatkoztak, az tehát új jellegű, aminek következtében – a felek által az érv késedelmes előterjesztésének igazolására előadott körülmények hiányában – a Törvényszéknek az érvet az eljárási szabályzat 84. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában el kell utasítania.
61 A felperesek továbbá nem fejtik ki érvényesen, hogy mely okból vélik úgy, hogy az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljáráshoz kapcsolódó dokumentumok bizalmasságának általános vélelme a jelen ügyben nem alkalmazandó.
62 Így a válasz 14. pontjában a felperesek csupán állítást fogalmaznak meg, anélkül, hogy annak bármilyen ténybeli vagy jogi alapját megjelölnék.
63 Hasonlóképpen, úgy tűnik, hogy e dokumentum 19. pontjában a felperesek a „tehát” szó használatával okozati összefüggést állítanak fel egyrészről a vélelem állítólagos alkalmazhatatlansága és másrészről a megelőző okfejtések között, anélkül azonban, hogy ez az összefüggés nyilvánvalóan megállapítható lenne, mivel az említett okfejtések nem a vizsgálatok céljának védelmére vonatkoznak, amelyhez a bizalmasság általános vélelme kapcsolódik, hanem a kereskedelmi érdekek védelmével kapcsolatos kivételre, amelyet a továbbiakban vizsgálnak, és amelyet e vélelem nem érint.
64 Ezenkívül ugyanezen 19. pontban az „annál is inkább” kifejezés használatával a felperesek azt sugallják, hogy a bizalmasság általános vélelme nem vonatkozik az EDF‑nek nyújtandó tervezett kártalanítás összegére, amelyet mindenképpen nyilvánosságra kell hozni.
65 Márpedig, amint az a fenti 17–22. pontból következik, a hozzáférés iránti kérelem nem a kártalanítási jegyzőkönyv tervezetére vonatkozott, hanem a Bizottság által az erőmű bezárása tárgyában adott véleményre, amelyet a Francia Köztársasággal az előzetes bejelentés keretében folytatott levélváltást követően fogadott el.
66 E különböző körülmények alapján úgy tűnik, hogy a felpereseknek a bizalmasság általános vélelmének jelen ügyben való alkalmazhatatlanságára alapított érve nem rendelkezik olyan elemekkel, amelyek valódi tartalmat biztosítanának számára, és azt az eljárási szabályzat 76. cikke d) pontjának alkalmazásában ugyanezen okból el kell utasítani mint elfogadhatatlant, mivel nem teszi lehetővé a másik félnek, hogy védekezését előkészítse, sem pedig a Törvényszéknek, hogy felülvizsgálati jogkörét gyakorolja.
iii) Az indokolási kötelezettség megsértéséről
67 A felperesek harmadsorban azt róják a Bizottság terhére, hogy a megtámadott határozatban nem fejtette ki, hogy a vitatott dokumentum hozzáférhetővé tétele milyen módon sértheti az EDF‑nek nyújtott kártalanításra vonatkozó vizsgálat céljait.
68 A Bizottság, amelyet a Francia Köztársaság támogat, vitatja ezt az érvet.
69 Amint arra a Törvényszék a fenti 43. pontban emlékeztetett, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, amikor valamely intézmény a hozzáférési jog alóli, az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében rögzített valamely kivételre hivatkozik, főszabály szerint magyarázatot kell adnia arra, hogy az említett dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen hogyan sérthetné az e kivétellel védett érdeket (lásd ebben az értelemben: 2010. június 29‑i Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ítélet, C‑139/07 P, EU:C:2010:376, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
70 Ez a kötelezettség annak következménye, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében rögzített kivételek eltérnek az uniós intézmények dokumentumaihoz való hozzáférés jogának elvétől, amelyet az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdésének megfelelően ugyanezen rendelet 1. cikke rögzít. E hozzáférésnek, amint azt e rendelet (4) preambulumbekezdése jelzi, a lehető legszélesebb körűnek kell lennie (lásd ebben az értelemben: 2010. június 29‑i Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ítélet, C‑139/07 P, EU:C:2010:376, 51. pont).
71 Ugyanakkor más a helyzet, ha az intézmény – a jelen ügyhöz hasonlóan – jogosult arra, hogy a bizalmasság általános vélelmére hivatkozzon, mint amely az állami támogatás ellenőrzésére irányuló eljáráshoz kapcsolódó dokumentumokra is vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2010. június 29‑i Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ítélet, C‑139/07 P, EU:C:2010:376, 53. és 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), vagy – a jelen ügyhöz hasonlóan – e vélelem kiterjesztésére.
72 Ebben az esetben az EUMSZ 296. cikk második bekezdésére vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően elegendő, ha az indokolásból világosan és egyértelműen kitűnik a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelése oly módon, hogy egyrészről az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, és megvédhessék jogaikat, másrészről a hatáskörrel rendelkező bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Az indokolásnak nem kell megjelölnie az összes vonatkozó ténybeli és jogi elemet. Azt ugyanis, hogy egy jogi aktus indokolása megfelel‑e ezen követelményeknek, nemcsak a szövege, hanem a háttere, valamint az érintett tárgykörre vonatkozó jogszabályok összessége alapján kell megítélni (lásd: 2010. december 10‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, T‑494/08–T‑500/08 és T‑509/08, EU:T:2010:511, 96. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
73 A jelen ügyben a megtámadott határozatban a Bizottság világosan kifejtette, először, hogy a kártalanítási jegyzőkönyv tervezete előzetes bejelentés tárgyát képezte, és a bevált gyakorlatok kódexének megfelelően a francia hatóságokkal folytatott levélváltás alapján végzett vizsgálatot, másodszor, hogy az iratok alapján szolgálatai úgy ítélték meg, hogy a kártalanítási jegyzőkönyv tervezete az állami támogatásokra vonatkozó uniós jog szempontjából nem kifogásolható, és ebben a szakaszban a jegyzőkönyvet még nem írták alá és formálisan nem jelentették be, harmadszor, hogy általános vélelem áll fenn, amely szerint az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljáráshoz kapcsolódó igazgatási iratanyagban meglévő dokumentumok hozzáférhetővé tétele hátrányosan befolyásolná a vizsgálatok céljának védelmét, és negyedszer, hogy az állami támogatásokra vonatkozó eljárási szabályok értelmében az érintett tagállamtól eltérő érdekelt felek nem jogosultak az igazgatási iratanyagban meglévő dokumentumokhoz való hozzáférésre, és amennyiben ilyen hozzáférést biztosítanának, megkérdőjeleződne az állami támogatások ellenőrzési rendszere.
74 A Bizottság hozzátette, hogy tekintettel arra, hogy a tagállamok által szolgáltatott információk az érintett vállalkozásokra vonatkozó érzékeny adatokat tartalmaznak, e tagállamokat az igazgatási iratanyagban meglévő dokumentumok hozzáférhetővé tétele visszatarthatná a Bizottsággal való együttműködéstől.
75 Végül a Bizottság kifejtette, hogy amennyiben a dokumentumokra a bizalmasság általános vélelme vonatkozik, nem köteles egyenként megvizsgálni minden kért dokumentumot.
76 Ez az indokolás kellően pontos ahhoz, hogy lehetővé tegye a felperesek számára azon okok megértését, amelyek alapján a Bizottság megtagadta a vitatott dokumentum hozzáférhetővé tételét, és a bíróság számára, hogy e megtagadást illetően gyakorolja felülvizsgálati jogkörét.
77 Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében foglalt kivétel tekintetében az indokolás elégtelenségére alapított érvet tehát el kell utasítani mint megalapozatlant.
78 A fenti megfontolások összességére figyelemmel meg kell állapítani, hogy a vitatott dokumentum hozzáférhetővé tételének megtagadása jogszerűen alapítható volt a vizsgálatok céljának védelmére az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése harmadik francia bekezdésének megfelelően, és a felperesek által e rendelkezéssel összefüggésben felvetett érveket el kell utasítani mint megalapozatlant vagy mint elfogadhatatlant.
2) Egyrészről a kereskedelmi érdekek védelmével kapcsolatos kivételt, és másrészről a nyomós közérdek fennállását illetően
79 A felperesek azt róják fel a Bizottságnak, hogy tévesen alkalmazta az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében foglalt, a kereskedelmi érdekek védelmével kapcsolatos kivételt.
80 E tekintetben megjegyzendő, hogy mivel a hozzáférhetővé tétel megtagadása jogszerűen alapítható az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében foglalt, a vizsgálatok céljának védelmére irányuló kivételre (lásd a fenti 78. pontot), a felpereseknek a kereskedelmi érdekek védelmére vonatkozó érvelését hatástalannak kell tekinteni.
81 Egyébiránt a felperesek azt állítják – feltételezve, hogy a kereskedelmi érdekek védelmére a jelen ügyben lehet hivatkozni –, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem ismerte el nyomós közérdek fennállását, amely elsőbbséget élvez e kivétellel szemben és a vitatott dokumentum hozzáférhetővé tételére kötelez.
82 A tárgyaláson a felperesek a Törvényszék kérdésére jelezték, hogy ami őket illeti, a nyomós közérdekre a kereskedelmi érdekek védelmével kapcsolatos kivétel keretében hivatkoztak, a vizsgálatok céljai védelmével kapcsolatos kivétel tekintetében azonban nem.
83 Mivel a nyomós közérdek fennállása a felperesek előadása szerint kizárólag a kereskedelmi érdekek védelmével kapcsolatos kivétel alkalmazásához kapcsolódik, amely kivételt a fenti 80. pontban foglaltaknak megfelelően a jelen ítéletben nem kell vizsgálni, az indokok azonossága alapján úgy kell tekinteni, hogy a nyomós közérdek esetleges fennállását sem kell vizsgálni, mivel a Törvényszéket e tekintetben kötik a felek kérelmei.
84 Ezen okokból a kereskedelmi érdekek védelmével kapcsolatos kivételre és – a felperesek által előterjesztett formában előadott, – a nyomós közérdek esetleges fennállására vonatkozó érveket el kell utasítani mint hatástalant.
c) A 2006/111 irányelv megsértéséről
85 Az első jogalap keretében a felperesek azt állítják, hogy a vitatott dokumentum hozzáférhetővé tételének megtagadása ellentétes a 2006/111 irányelvvel, közelebbről annak 3. cikke f) pontjával.
86 A Bizottság, amelyet a Francia Köztársaság támogat, vitatja ezen érv megalapozottságát.
87 E tekintetben megjegyzendő, hogy a 2006/111 irányelv bizonyos kötelezettségeket ró a tagállamokra a tagállamok és a közvállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatok átláthatóságának biztosítása érdekében.
88 Ennek érdekében a 2006/111 irányelv 1. cikke alkalmazásában a tagállamoknak elszámolásaikban világossá kell tenniük a hatóságok által az állami alapok terhére a szóban forgó közvállalkozások számára biztosított közvetlen támogatásokat, a hatóságok által a közvállalkozások, illetve a pénzügyi szervezetek közvetítésével rendelkezésre bocsátott állami alapokat, valamint ezeknek az állami alapoknak a tényleges felhasználását. Ezenfelül a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az elkülönített elszámolások vezetésére kötelezett vállalkozások pénzügyi és szervezeti felépítése pontosan tükröződjön az elkülönített elszámolásokban oly módon, hogy világossá váljanak a különféle tevékenységekhez kapcsolódó költségek és bevételek, valamint a költségek és bevételek tevékenységekhez való hozzárendelésénél vagy tevékenységek közötti megosztásánál alkalmazott módszerek pontos részletei.
89 Egyebekben a 2006/111 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában a tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az elkülönített elszámolások vezetésére kötelezett minden vállalkozásnál először, elkülönüljenek a különböző tevékenységekhez tartozó belső elszámolások, másodszor, minden költséget és bevételt következetesen alkalmazott és objektív módon alátámasztható költségelszámolási elvek alapján, pontosan jelöljenek ki vagy osszanak meg, és harmadszor, egyértelműen határozzák meg azokat a költségelszámolási elveket, amelyek alapján az elkülönített elszámolásokat vezetik.
90 Végül, a 2006/111 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a köztük és a közvállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatokra vonatkozó információk a Bizottság rendelkezésére álljanak főszabály szerint annak a pénzügyi évnek a végétől számított öt éven keresztül, amelyben az állami alapokból történő támogatást a szóban forgó közvállalkozások rendelkezésére bocsátották.
91 Amint azt a Bizottság jelzi, a 2006/111 irányelv, amelynek címzettjei a tagállamok, nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely az előbbi intézményt feljogosítaná vagy kötelezné arra, hogy az irányelv rendelkezéseinek alkalmazásában tudomására jutott információkat harmadik személyekkel közölje.
92 Ugyanez a helyzet a 2006/111 irányelv – felperesek által említett – 3. cikkének f) pontját illetően is, amely szerint az átláthatóságot különösen a hatóságok és a közvállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatoknak a hatóságok által kiszabott pénzügyi terhek megtérítésének szempontjára kell alkalmazni.
93 E rendelkezés ugyanis csak azt jelzi, hogy a pénzügyi terhek megtérítésére vonatkozó adatokat szerepeltetni kell az ezen vállalkozások által a 2006/111 irányelv – fenti 88. és 89. pontban említett – 1. és 4. cikkében előírt módon elkészített elszámolásokban, és a fenti 90. pontban említett 6. cikkben leírt módon biztosítani kell, hogy ezen adatok a Bizottság rendelkezésére álljanak.
94 Így a felperesek állításával ellentétben a 2006/111 irányelv nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a Bizottságot feljogosítaná vagy kötelezné arra, hogy a vitatott dokumentumot a felperesekkel közölje.
95 E megfontolásokra tekintettel a 2006/111 irányelv megsértésére alapított érvet el kell utasítani mint megalapozatlant.
2. A második, az Alapjogi Charta 42. cikkének megsértésére alapított jogalapról
96 A felperesek azt állítják, hogy a Bizottság azzal, hogy megtagadta a vitatott dokumentum hozzáférhetővé tételét, megsértette az Alapjogi Charta 42. cikkét, amely magasabb rendű egyrészt az 1049/2001 rendeletnél, és másrészt az uniós szervek által hozott határozatoknál.
97 Az Alapjogi Charta 42. cikke rögzíti:
„Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult hozzáférni az […] intézménye[ek] […] dokumentumaihoz, függetlenül azok megjelenési formájától.”
98 Elsősorban az 1049/2001 rendeletet illetően a felperesek a keresetlevél 51. pontjában jelzik, hogy „[n]yilvánvaló, hogy az Alapjogi Charta 42. cikke és a szóban forgó rendelet közötti ellentmondás esetén a Törvényszéknek jogellenességi kifogás útján el kell tekintenie a rendelet alkalmazásától”.
99 Meg kell vizsgálni, hogy ezzel az állítással a felperesek elfogadható módon fogalmaznak‑e meg az 1049/2001 rendelet ellen irányuló jogellenességi kifogást.
100 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 277. cikk értelmében „[a] 263. cikk hatodik bekezdésében megállapított határidő lejárta ellenére az […] intézménye[k] […] által elfogadott általános hatállyal bíró jogi aktusokra vonatkozó jogvitában bármelyik fél élhet a 263. cikk második bekezdésében meghatározott eszközökkel annak érdekében, hogy az Európai Unió Bírósága előtt a szóban forgó jogi aktus alkalmazhatatlanságára hivatkozzon”.
101 Mindazonáltal ahhoz, hogy a Törvényszéknek úgy kelljen tekintenie, hogy az e rendelkezés szerinti kifogásra hivatkoztak, nem elegendő a keresetlevél valamely pontjába beilleszteni az „elfogadhatatlansági kifogás” kifejezést.
102 Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 21. cikkének első bekezdése értelmében, amely ugyanezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése szerint a Törvényszék előtti eljárásra is irányadó, valamint az eljárási szabályzat 76. cikkének d) és e) pontja értelmében a keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát, a felhozott jogalapokat és érveket, valamint az említett jogalapok rövid ismertetését és a felperes kereseti kérelmeit. Ezeknek kellően egyértelműnek és pontosnak kell lenniük, hogy lehetővé tegyék az alperes számára védekezése előkészítését és a Törvényszék számára a keresetről való határozathozatalt, adott esetben további információ nélkül. A jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás biztosítása érdekében a kereset elfogadhatóságához szükséges, hogy maga a keresetlevél tartalmazza az alapjául szolgáló alapvető jogi és ténybeli elemeket, ha összefoglaló jelleggel is, de összefüggő és érthető módon (lásd: 2018. november 6‑i Chioreanu kontra ERCEA végzés, T‑717/17, EU:T:2018:765, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
103 A jelen ügyben sem a jogvita – keresetlevél 1. pontjában megjelölt – tárgya, sem a kereseti kérelmek nem tesznek említést az EUMSZ 277. cikken alapuló kérelemről.
104 Ráadásul a felperesek sem beadványaikban, sem a tárgyaláson nem fogalmaztak meg olyan megfontolást, amely adott esetben igazolhatná a fenti 98. pontban felidézett azon általános állításukat, amely szerint az Alapjogi Charta 42. cikkének megsértése miatt el kellene tekinteni az 1049/2001 rendelet alkalmazásától.
105 E körülmények között nem tekinthető úgy, hogy a Törvényszék előtt érvényesen előterjesztettek volna az 1049/2001 rendelet jogszerűségének az Alapjogi Charta 42. cikkére tekintettel történő értékelésére irányuló járulékos kérelmet.
106 Másodsorban, az 1049/2001 rendelet jogszerűségére vonatkozó értékeléstől függetlenül a felperesek a megtámadott határozat megsemmisítését kérik azon az alapon, hogy a Bizottság azzal, hogy megtagadta a vitatott dokumentum hozzáférhetővé tételét, megsértette az Alapjogi Charta 42. cikkét.
107 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az Alapjogi Charta 52. cikke (2) bekezdésének értelmében az Alapjogi Charta által elismert, a Szerződések egyes rendelkezéseiben szabályozott jogok csak az ott meghatározott feltételek és korlátozások mellett gyakorolhatók.
108 Az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdése szerint az intézmények dokumentumaihoz való hozzáférés joga a rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa által meghatározott elvek és feltételek szerint biztosított.
109 E rendelkezés alkalmazásában az – EUMSZ 15. cikk (3) bekezdésének előzményét alkotó – EK 255. cikk alapján elfogadott 1049/2001 rendelet rögzítette a Bizottság birtokában lévő dokumentumokhoz való hozzáférés jogára vonatkozó általános elveket és azok korlátait (lásd ebben az értelemben: 2017. március 28‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítélet, T‑210/15, EU:T:2017:224, 113. pont).
110 A megtámadott határozat jogszerűségét tehát az 1049/2001 rendeletre tekintettel kell értékelni.
111 Márpedig az első jogalapra adott válaszból kitűnik, hogy a Bizottság az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének a vizsgálatok céljának védelmére vonatkozó harmadik francia bekezdésére támaszkodva jogszerűen megtagadhatta, hogy a felperesek számára hozzáférhetővé tegye a vitatott dokumentumot.
112 Mivel a Törvényszék fentebb megállapította, hogy a Bizottság helyesen alkalmazta ezt a rendelkezést, úgy kell tekinteni, hogy a Bizottság a megtámadott határozat elfogadásával nem sértette meg az Alapjogi Charta 42. cikkét.
113 Következésképpen a második jogalapot el kell utasítani mint – az első részét illetően – elfogadhatatlant, illetve – a második részét illetően – megalapozatlant.
3. A harmadik, az Alapjogi Charta 47. cikkének megsértésére alapított jogalapról
114 A felperesek véleménye szerint a Bizottság azzal, hogy megtagadta a vitatott dokumentum hozzáférhetővé tételét, megsértette az Alapjogi Charta hatékony jogorvoslathoz való jogról szóló 47. cikkét.
115 A Bizottság, amelyet a Francia Köztársaság támogat, vitatja ezt a jogalapot.
116 Elsősorban a felperesek úgy vélik, hogy a vitatott dokumentum velük való közlésének megtagadása miatt nem képesek a vitatott dokumentumban foglalt határozat ellen megsemmisítés iránti keresetet benyújtani az uniós bíróság előtt.
117 E tekintetben elegendő megjegyezni, hogy amint azt a Bizottság és a Francia Köztársaság előadja, a vitatott dokumentum nem tartalmaz olyan határozatot, amely az EUMSZ 263. cikk értelmében vett megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezhetné.
118 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis csak azok az intézkedések minősülnek megsemmisítés iránti keresettel megtámadható jogi aktusoknak és határozatoknak, amelyek olyan kötelező joghatásokat váltanak ki, amely joghatások a felperes érdekeit érinthetik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét (lásd: 2007. december 6‑i Bizottság kontra Ferriere Nord ítélet, C‑516/06 P, EU:C:2007:763, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
119 Márpedig, amint az a bevált gyakorlatok kódexének 16. pontjából kitűnik, a Bizottság által az előzetes bejelentési eljárás végén adott értékelés nem a Bizottság hivatalos álláspontja, hanem kötelező érvénnyel nem bíró vélemény a bejelentéstervezet hiánytalanságáról és a tervezett projekt állami támogatásokra vonatkozó uniós joggal való, első látásra valószínűsíthető összeegyeztethetőségéről.
120 A Bizottság tehát azzal, hogy megtagadta a vitatott dokumentum hozzáférhetővé tételét, nem korlátozhatta a felperesek ahhoz való jogát, hogy az uniós bíróság előtt megsemmisítés iránti keresetet terjesszenek elő.
121 Másodsorban a felperesek azt állítják, hogy a megtámadott határozat megakadályozta, hogy megismerjék a kártalanítási jegyzőkönyvet, amelyre szükségük van ahhoz, hogy a Conseil d’État (államtanács, Franciaország) előtt indított kereset keretében bizonyítsák, hogy az erőmű üzemeltetési engedélyének visszavonásáról szóló rendelet jogellenes azon az alapon, hogy nem felel meg az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályoknak.
122 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a felperesek hozzáférés iránti kérelme a vitatott dokumentumra, és nem a kártalanítási jegyzőkönyv tervezetére vonatkozott. Következésképpen, még ha a Bizottság eleget is tett volna a hozzáférés iránti kérelmüknek, a felperesek nem tettek volna szert a keresetükhöz állítólagosan szükséges dokumentumra.
123 Ráadásul, amint azt a Bizottság megjegyezte, az 1049/2001 rendelet tárgya az uniós intézmények birtokában levő dokumentumokhoz való nyilvános hozzáféréssel kapcsolatos kérdések, nem pedig a felek által bírósági eljárás keretében szolgáltatandó bizonyítékokkal kapcsolatos kérdések szabályozása, legyen szó akár uniós bíróság, akár nemzeti bíróságok előtti jogvitáról.
124 Az ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti eljárásokban az eljáró nemzeti bíróság feladata, hogy az alkalmazandó jog alapján a jogvita megoldása érdekében megállapítsa a megfelelő bizonyítékok és dokumentumok előterjesztésének rendjét (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 13‑i Hollandia kontra Bizottság ítélet, T‑380/08, EU:T:2013:480, 82. pont).
125 Tehát a harmadik jogalapot, és ennélfogva a kereset egészét el kell utasítani.
A költségekről
126 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
127 A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
128 Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket.
129 A Francia Köztársaság tehát maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Commune de Fessenheim, a Communauté de communes Pays Rhin‑Brisach, a Conseil départemental du Haut‑Rhin és a Conseil régional Grand Est Alsace Champagne‑Ardenne Lorraine maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.
3) A Francia Köztársaság maga viseli saját költségeit.
Pelikánová | Nihoul | Svenningsen |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. május 14‑i nyilvános ülésen.
Aláírások