AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE
(harmadik tanács)
2013. december 11.
F‑142/12. sz. ügy
A
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Szociális biztonság – Foglalkozási baleset vagy megbetegedés – A személyzeti szabályzat 73. cikke – Részleges állandó rokkantság – Kártérítési kérelem”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben A azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék egyrészt semmisítse meg az Európai Bizottság 2012. január 11‑i azon határozatát, amely elismerte a felperes 20%‑os mértékű részleges állandó rokkantságát, és 2010. február 25‑i időpontban határozta meg a foglalkozási megbetegedése szövődményei állandósulásának időpontját, másrészt kötelezze a Bizottságot a 2012. január 11‑i határozathoz vezető eljárás rendkívüli hossza és a foglalkozási megbetegedés miatt a felperesnek okozott különböző károk megtérítésére.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az Európai Bizottság 2012. január 11‑én kelt azon határozatát, amely lezárja az A‑t érintő foglalkozási megbetegedést követően az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának 73. cikke alapján indított eljárást. A Közszolgálati Törvényszék kötelezi az Európai Bizottságot, hogy A részére fizessen meg 3500 eurót. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit, továbbá köteles viselni az A részéről felmerült költségeket is.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – Orvosszakértői vizsgálat – Az orvosi bizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok – Indokolási kötelezettség – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 73. cikk)
2. Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – Orvosszakértői vizsgálat – Az orvosi bizottságot terhelő indokolási kötelezettség – Terjedelem – Elégtelen és ellentmondásos indokolás – Jogkövetkezmények – Az orvosi bizottság véleményén alapuló határozat megsemmisítése
(Személyzeti szabályzat, 73. cikk)
3. Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – Orvosszakértői vizsgálat – A kinevezésre jogosult hatóság azon lehetősége, hogy eltérjen az orvosi bizottság értékelésétől – Hiány
(Személyzeti szabályzat, 73. cikk)
4. Tisztviselői kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – Végrehajtási intézkedések hozatalára vonatkozó kötelezettség – A várakozás meghosszabbodása valamely intézmény határozatának jogellenessége miatt – A nem vagyoni kár megfelelő kártérítéssel való ellentételezése
(EUMSZ 266. cikk; Személyzeti szabályzat, 73. cikk)
5. Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – A személyzeti szabályzat szerinti átalány‑kártérítés – Az intézmény felelősségének megállapítását megalapozó kötelezettségszegésen alapuló, kiegészítő kártérítés iránti kérelem – A kiegészítő kártérítés iránti kérelem orvosszakértői vizsgálatot igénylő értékelése – A személyzeti szabályzat szerinti eljárás időtartama alatti elfogadhatatlanság
(Személyzeti szabályzat, 73. cikk)
1. Ami az Unió tisztviselői baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítására vonatkozó közös szabályzat 22. cikke szerinti orvosi bizottságot illeti, az e bizottság által kialakított, szűkebb értelemben vett orvosi értékelést véglegesnek kell tekinteni, amennyiben azt szabályszerű körülmények között fogadták el. A bíróságnak kizárólag annak vizsgálatára van hatásköre, hogy egyrészt szabályszerű volt‑e az említett bizottság létrehozása és működése, másrészt szabályszerű‑e a véleménye, különösen abból a szempontból, hogy tartalmaz‑e a vélemény alapjául szolgáló megfontolások értékelését lehetővé tévő indokolást, illetve érthető összefüggést teremt‑e a benne szereplő orvosi megállapítások és az azokból levont következtetések között. Amikor az orvosi bizottság véleményét olyan összetett orvosi kérdésekben kérik ki, amelyek többek között valamely bonyolult diagnózisra vagy az érdekelt betegsége és valamely intézménynél végzett szakmai tevékenysége közötti okozati összefüggésre vonatkoznak, e bizottság véleményében többek között köteles megjelölni, hogy az akta mely anyagaira támaszkodott, és jelentős eltérés esetén pontosítani azokat az okokat, amelyek miatt eltér az érdekelt számára kedvezőbb bizonyos korábbi releváns orvosi véleményektől.
(lásd a 62. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑79/09. sz., AE kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 14‑én hozott ítéletének 64. és 65. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
2. Az Unió tisztviselői baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítására vonatkozó közös szabályzat 22. cikke szerinti orvosi bizottság véleményének olyan indokolást kell tartalmaznia, amely lehetővé teszi a vélemény alapjául szolgáló megfontolások értékelését, és érthető összefüggést teremt a benne szereplő orvosi megállapítások és az azokból levont következtetések között.
Ha az orvosi bizottság a végleges állandósulás időpontja meghatározásának igazolásához igazgatási megfontolásokra szorítkozik, és többek között mindössze azt az időpontot jelöli meg, amikor az orvosok összeültek, és tudomást szereztek az orvosi aktáról, az indokolást elégtelennek kell tekinteni.
Egyébiránt, ha az orvosi bizottság a véleményében anélkül tér el az saját korábbi orvosi megállapításaitól, hogy az ilyen következtetésekhez vezető orvosi okokat megjelölné, az indokolás ellentmondásos.
Az orvosi bizottság elégtelen és ellentmondásos indokolás elfogadásával így nem tette lehetővé az érdekeltnek azon összefüggés megértését, amelyet a saját megállapításai és az érdekelt szövődményei állandósulásának időpontját illetően általa levont következtetések között kívánt megteremteni.
Márpedig az érdekelt ahhoz való joga, hogy meghatározzák a részleges állandó rokkantságának mértékét, és hogy ennélfogva részesüljön a személyzeti szabályzat 73. cikkének (2) bekezdésében foglalt összegben és a biztosítási szabályzat 13. cikke szerinti részleges állandó rokkantság után járó kiegészítő támogatásban, csupán a foglalkozási megbetegedése szövődményei állandósulásának időpontja függvényében állapítható meg, figyelembe véve különösen azon táblázat 2006. január 1‑jei hatálybalépését, amely akkor alkalmazható az érdekeltre, ha a sérülései e hatálybalépést követően állandósultak, amit az orvosi bizottságnak kell pontosan megállapítania, jogilag kellően indokolva az értékelését.
Következésképpen az orvosi bizottság által az állandósulás időpontja vonatkozásában adott vélemény indokolása elégtelenségének megállapítása az ezen időpontot meghatározó határozat megsemmisítését vonja maga után.
(lásd a 70–78. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék fent hivatkozott AE kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 64. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; az F‑31/10. sz., Guittet kontra Bizottság ügyben 2012. június 13‑án hozott ítéletének 54. és 68. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
3. A személyzeti szabályzatnak a 73. cikk keretében eljáró orvosi bizottságra vonatkozó rendelkezései által elérni kívánt cél az, hogy orvosszakértőkre bízzák valamennyi orvosi jellegű kérdés végleges értékelését, amelyet – belső igazgatási összetétele révén – egyik kinevezésre jogosult hatóság sem tudna elvégezni. Következésképpen a kinevezésre jogosult hatóság – anélkül, hogy téves jogalkalmazást valósítana meg – nem térhet el az orvosi bizottság által végzett orvosi értékelésektől, kivéve annak megállapítását, hogy az ilyen értékelések nem relevánsak amiatt, hogy azokat szabálytalan körülmények között végezték el. A kinevezésre jogosult hatóság – anélkül, hogy túllépné hatáskörét – még akkor sem léphet az orvosi bizottság helyébe azzal, hogy ő maga határoz orvosi jellegű kérdésekről, amikor az orvosi bizottság által végzett orvosi értékelések hibásak.
Ami az állandósulás időpontjának meghatározását illeti, elég arra emlékeztetni, hogy a sérülések állandósulása orvosi jellegű fogalom, amelyet az orvosi bizottság értékel, és amelyet nem lehet az Unió tisztviselői baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítására vonatkozó közös szabályzat szerinti orvosi ellátások időtartama függvényében meghatározni.
Következésképpen a kinevezésre jogosult hatóság, azzal hogy a betegség szövődményei állandósulásának időpontját az orvosi bizottság által meghatározott időponttól eltérően határozza meg, túllépi a hatáskörét, és határozatában e tekintetben téves jogalkalmazást valósít meg.
(lásd a 81–85. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑86/11. sz., McCoy kontra Régiók Bizottsága ügyben 2013. május 7‑én hozott ítéletének 78. pontja.
4. Az intézmény részleges állandó rokkantság mértékét meghatározó határozatának megsemmisítését kimondó ítélet esetében az EUMSZ 266. cikk értelmében az érintett intézmény köteles megtenni az ezen ítéletben foglaltak végrehajtásához szükséges intézkedéseket, és a jogszerűség elvét tiszteletben tartva többek között elfogadni bármely olyan aktust, amely a megsemmisített határozattal a felperesnek okozott hátrányt méltányosan kiegyenlíti, nem érintve a felperest azon lehetőségét, hogy később az intézmény által a megsemmisítést kimondó ítélet végrehajtásaként elfogadott intézkedésekkel szemben keresetet nyújtson be.
Mivel azonban a sérülések állandósulását a megsemmisítést kimondó ítéletből kifolyólag még nem határozták meg, jelenleg nem értékelhető az eljárás időtartamának ésszerű jellege, mivel a felperes rokkantságának mértékét véglegesen megállapító és ezen eljárást befejező határozatot csak a sérülések végleges állandósulása időpontjának meghatározása után lehet elfogadni.
Mindazonáltal, mivel a megsemmisítést kimondó ítéletből kifolyólag a felperes újra a személyzeti szabályzat 73. cikke alapján megindult eljárás végleges befejezését várja, a várakozás ilyen meghosszabbodása és a megtámadott határozat jogellenessége miatti bizonytalanság nem vagyoni kárt okoz, amelyet az intézménynek kell megfelelő – a megsemmisítést kimondó ítélet keretében méltányossági alapon meghatározható – kártérítéssel ellentételeznie.
(lásd a 90–92. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑132/03. sz., Casini kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 15‑én hozott ítéletének 98. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑15/05. sz., Andres és társai kontra EKB ügyben 2008. június 24‑én hozott ítéletének 132. pontja; az F‑63/10. sz., BL kontra Bizottság ügyben 2012. június 13‑án hozott ítéletének 108. pontja.
5. A foglalkozási megbetegedésben szenvedő tisztviselő csak abban az esetben jogosult az általános jogon alapuló kiegészítő kártérítést igényelni, ha a személyzet szabályzat 73. cikke alapján nem lehet megfelelő kártérítést nyújtani. Ebből következően a tisztviselőnek a foglalkozási megbetegedéséből eredő vagyoni és nem vagyoni kára megtérítése iránt benyújtott kérelme főszabály szerint nem fogadható el, amíg a személyzeti szabályzat 73. cikke alapján indított eljárás be nem fejeződik.
Az orvosi eljárás befejezetlenségéből kétségtelenül nem következik automatikusan az intézmény által állítólagosan elkövetett közszolgálati kötelezettségszegés miatt indított kártérítési kérelem idő előttisége. A pergazdaságosság elvére tekintettel a rendes kártérítési kereset elfogadhatósága a személyzeti szabályzat szerinti kártérítési út kimerítésének van alárendelve.
Ha azonban a feladatok érdekelt általi ellátásának körülményei és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés meghatározásához, valamint az említett kár felméréséhez orvosszakértő igénybevétele szükséges, olyannyira, hogy az okozati összefüggés és az állítólagos kár megállapítása lehetetlen volna a személyzeti szabályzat 73. cikk alapján indított eljárás befejezése előtt, a foglalkozási megbetegedésből eredő vagyoni és nem vagyoni kár megtérítése iránti kérelem idő előtti.
(lásd a 95–97. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑300/97. sz., Latino kontra Bizottság ügyben 1999. december 15‑én hozott ítéletének 94. pontja; a T‑57/99. sz., Nardone kontra Bizottság ügyben 2008. december 10‑én hozott ítéletének 56. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑124/05. és F‑96/06. sz., A és G kontra Bizottság ügyben 2010. január 13‑án hozott ítéletének 151. és 152. pontja.