AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (első tanács)
2010. november 23.(*)
„Közszolgálat – Tisztviselők – Nyílt versenyvizsga – A tartaléklistára való felvétel mellőzése – A nők és a férfiak kiegyensúlyozott képviselete a versenyvizsga‑bizottságok tagjai között”
Az F‑50/08. sz. ügyben,
az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján
Bartha Gábor (lakóhelye: Brüsszel [Belgium], képviseli: Homoki P. ügyvéd)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: J. Currall, Bottka V. és Sipos A., meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: S. Gervasoni elnök, H. Kreppel (előadó) és H. Tagaras bírák,
hivatalvezető: W. Hakenberg,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2008. május 19‑én benyújtott keresetlevelében Bartha G. lényegében azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék egyrészt semmisítse meg az EPSO/AD/56/06 nyílt versenyvizsga vizsgabizottságának azon határozatát, amelyben őt e versenyvizsga sikertelenségéről tájékoztatták, másrészt kötelezze az Európai Közösségek Bizottságát a neki e határozattal okozott károk megtérítésére.
Jogi háttér
2 Az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) III. mellékletének 3. cikke kimondja:
„A felvételi bizottság [helyesen: vizsgabizottság] a kinevezésre jogosult hatóság által kijelölt elnökből, és a kinevezésre jogosult hatóság és a személyzeti bizottság által kijelölt tagokból áll, mindkét részről azonos számú tag kinevezésével.
Két vagy több intézmény közös, nyílt versenyvizsgája esetén a felvételi bizottság [helyesen: vizsgabizottság] a személyzeti szabályzat 2. cikkének (2) bekezdésében említett kinevezésre jogosult hatóság által kinevezett elnökből, és a személyzeti szabályzat 2. cikkének (2) bekezdésében említett kinevezésre jogosult hatóság által, az intézmények javaslata alapján kinevezett tagokból, valamint az intézmények személyzeti bizottságainak közös megegyezésével kinevezett tagokból áll oly módon, hogy egyenlő képviseletet biztosítsanak.
A felvételi bizottságot [helyesen: vizsgabizottságot] egyes vizsgák esetén egy vagy több, tanácskozási joggal rendelkező vizsgáztató segítheti.
A felvételi bizottság [helyesen: vizsgabizottság] tagjait a betöltendő beosztással legalább azonos csoportú és besorolási fokozatú tisztviselők közül kell kiválasztani.
Ha a felvételi bizottság [helyesen: vizsgabizottság] négynél több tagból áll, mindkét nemből legalább két képviselőből áll.”
A jogvita alapjául szolgáló tényállás
3 2006. július 25‑én az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) AD 5 besorolási fokozatú, magyar állampolgárságú tanácsosok tartaléklistájának létrehozása céljából közzétette az EPSO/AD/56/06 nyíltversenyvizsga‑kiírást (HL C 172 A., 3. o.; a továbbiakban: versenyvizsga‑kiírás).
4 E versenyvizsga négy területet fedett le: „Európai közigazgatás/Humánerőforrás‑gazdálkodás”, „Jog”, „Közgazdaságtan” és „Mikroökonómia/Vállalatirányítás”.
5 A jogi terület sikeres pályázóinak számát tíz főben határozták meg.
6 A felperes jelentkezett az EPSO/AD/56/06 versenyvizsgára, és jelentkezésekor a jogi területet választotta.
7 A pályázók előválogatása céljából szervezett belépőteszt sikeres teljesítését követően a felperes részt vett a versenyvizsga‑kiírásban előírt három írásbeli vizsgán, majd az írásbeli vizsgákat követően kiválasztott pályázók számára szervezett szóbeli vizsgán.
8 2007. november 19‑i levelében a vizsgabizottság elnöke arról tájékoztatta a felperest, hogy neve nem került fel a tartaléklistára, mivel az érdekeltnek az írásbeli és szóbeli vizsgákra kapott összpontszáma nem érte el a versenyvizsga (jogi területének) tíz sikeres pályázója által kapott összpontszámot.
9 2007. november 22‑i levelében a felperes a versenyvizsga tartaléklistájára való felvételét mellőző határozat felülvizsgálatát kérte.
10 Mivel sem a kért iratokat, sem a kért felvilágosítást nem kapta meg, a felperes 2007. december 10‑én az EPSO‑nak címzett elektronikus levélben megismételte kérését.
11 2007. december 20‑án az EPSO továbbította a felperes részére a b) és c) írásbeli vizsgalapjának, valamint az azokhoz tartozó értékelőlapoknak a másolatát.
12 2008. január 7‑i levelében a felperes az EPSO‑tól kapott iratok alapján kiegészítette a felülvizsgálat iránti kérelmében eredetileg szereplő kifogásokat.
13 2008. január 23‑i határozatával a vizsgabizottság elnöke elutasította a felülvizsgálat iráni kérelmet.
14 Az EPSO‑nak címzett 2008. január 25‑i elektronikus levelében a felperes vitatta a 2008. január 23‑i határozatot.
15 2008. március 31‑i határozatával a vizsgabizottság elnöke megerősítette a felperesnek a versenyvizsga tartaléklistájára való felvételének mellőzését.
Eljárás és a felek kérelmei
16 A keresetlevelet 2008. május 19‑én nyújtották be.
17 A felperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– semmisítse meg a 2007. november 19‑i határozatot;
– semmisítse meg a 2008. január 23‑i határozatot;
– semmisítse meg a 2008. március 31‑i határozatot;
– kötelezze a Bizottságot a fenti határozatok jogellenességéből eredő károk megtérítésére;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
18 A Bizottság azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
19 A felperes „Keresetváltoztatá[s]” elnevezésű beadványában, amelyet a Közszolgálati Törvényszék válasznak tekintett, emellett azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– kötelezze a Bizottságot a vagyoni károk megtérítéseként a 2008. március 31. és a jelen ítélet kihirdetése közötti időszakra nézve havi 924 euró megfizetésére;
– kötelezze a Bizottságot a nem vagyoni károk megtérítéseként 10 000 euró megfizetésére;
– kötelezze az EPSO‑t a 2007. november 19‑i határozat helyett új határozat meghozatalára.
20 Viszonválaszában a Bizottság ismételten azt kérte, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– utasítsa el a felperes keresetét;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
21 A Közszolgálati Törvényszék az eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §‑a alapján, a felek egyetértésével úgy határozott, hogy tárgyalás nélkül hoz határozatot.
A jogkérdésről
A – A megsemmisítés iránti kérelemről
1. Előzetes észrevételek a megsemmisítés iránti kérelem tárgyáról
22 Emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint, amikor a versenyvizsga valamely pályázója a vizsgabizottság által hozott határozat felülvizsgálatát kéri, akkor a vizsgabizottság által a pályázó helyzetének újbóli megvizsgálását követően hozott határozat minősül sérelmet okozó aktusnak (az Elsőfokú Bíróság T‑173/05. sz., Heus kontra Bizottság ügyben 2006. december 13‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑329. o. és II‑A‑2‑1695. o.] 19. pontja). Ennélfogva a felperes 2007. november 22‑i, felülvizsgálat iránti kérelmét követően, 2008. január 23‑án hozott határozat lépett a vizsgabizottság eredeti, 2007. november 19‑i határozatának helyébe, és az minősül sérelmet okozó aktusnak (a továbbiakban: vitatott határozat).
23 Másfelől az ügy irataiból kitűnik, hogy a vitatott határozat kézhezvételét követően a felperes 2008. január 25‑én elektronikus levelet küldött az EPSO‑nak – amely a versenyvizsga‑kiírás értelmében nem csupán a felülvizsgálat iránti kérelmek, hanem a pályázók által a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszok címzettje is volt –, amelyben vitatta e határozat megalapozottságát, és többek között azt hangsúlyozta, hogy e határozatot a vizsgabizottság munkájára irányadó bizonyos szabályok megsértésével hozták. E levél tárgyára tekintettel, és figyelembe véve, hogy az EPSO azon döntése, melynek értelmében e levelet megválaszolás céljából a vizsgabizottság elnökének továbbította, nem befolyásolja az említett levél Közszolgálati Törvényszék általi minősítését, e levelet a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében vett panasznak kell tekinteni, amelyet a 2008. március 31‑i határozat kifejezetten elutasított. Márpedig megállapítást nyert, hogy a formálisan valamely panaszt elutasító határozat ellen irányuló megsemmisítés iránti kérelem, amennyiben e határozat önálló tartalommal nem rendelkezik, azon aktusnak a Közszolgálati Törvényszék előtti megtámadását képezi, amellyel szemben a panaszt benyújtották (lásd ebben az értelemben a Bíróság 293/87. sz., Vainker kontra Parlament ügyben 1989. január 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1989., 23. o.] 8. pontját, lásd továbbá a Közszolgálati Törvényszék F‑104/07. sz., Hoppenbrouwers kontra Bizottság ügyben 2009. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., I‑A‑1‑259. o. és II‑A‑1‑1399. o.] 31. pontját). Ilyen körülmények között, mivel a 2008. március 31‑i határozat önálló tartalommal nem rendelkezik, az e határozat megsemmisítése iránti kérelemről sem szükséges határozni.
2. A vitatott határozat megsemmisítésére irányuló kérelemről
a) Az elfogadhatóságról
24 A Bizottság előadja, hogy a vitatott határozatot annak közlésétől számított három hónap és tíz napos határidőn belül, vagyis legkésőbb 2008. május 3‑ig kellett volna keresettel megtámadni. Márpedig a jelen keresetlevelet csupán 2008. május 19‑én nyújtották be. Azt tehát a Bizottság véleménye szerint mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
25 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a versenyvizsga‑bizottság határozatával szemben rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőség rendszerint azt jelenti, hogy az érintettek közvetlenül az Európai Unió bíróságához fordulhatnak. Mindazonáltal, ha az érdekelt úgy dönt – ahogyan a jelen ügyben a felperes tette –, hogy előzetesen közigazgatási panasszal az adminisztrációhoz fordul, az utólag indított kereset elfogadhatósága attól fog függeni, hogy az érintett betartotta‑e az előzetes panasszal kapcsolatos eljárási előírások összességét (az Elsőfokú Bíróság T‑41/04. sz., Pérez‑Díaz kontra Bizottság ügyben 2005. november 25‑én hozott végzésének [EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑373. o. és II‑1697. o.] 32. pontja).
26 A jelen esetben, mivel a felperes a vitatott határozattal szembeni panasz benyújtása mellett döntött, a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdését tiszteletben tartva azt az említett határozat közlésétől számított három hónapon belül kellett benyújtania. Márpedig az ügy irataiból kitűnik, hogy az érdekelt eleget tett ezen előírásnak, mivel panasza 2008. január 25‑én érkezett meg az EPSO‑hoz, vagyis két nappal a vitatott határozat közlésének napját, 2008. január 23‑át követően.
27 Másfelől, noha a személyzeti szabályzat 91. cikkének (3) bekezdése értelmében az e cikkben előírt keresetet a panaszra válaszul hozott határozat közlésétől számított három hónapos határidőn belül kell benyújtani, amely az eljárási szabályzat 100. cikkének 3. §‑a értelmében a távolságra tekintettel tíznapos átalány‑határidővel meghosszabbodik, nem vitatott, hogy a felperes 2008. május 19‑én, vagyis a három hónapos és tíz napos határidőn belül benyújtotta a Közszolgálati Törvényszékhez a jelen keresetet. Ilyen körülmények között a Bizottság alaptalanul állítja, hogy a keresetet késedelmesen nyújtották be.
b) Az ügy érdeméről
28 Kérelmeinek alátámasztására a felperes kezdetben hat jogalapot hozott fel, amelyeket elsősorban a személyzeti szabályzat III. melléklete 3. cikke ötödik bekezdésének megsértésére, másodsorban a tisztességes eljáráshoz való jog megsértésére, harmadsorban az értékelési elvek megsértésére, negyedsorban a személyzeti szabályzat 90. cikke (2) bekezdésének megsértésére, ötödsorban hatáskörrel való visszaélésre és a gondos ügyintézés elvének megsértésére, hatodsorban a jogbiztonság elvének megsértésére alapított.
29 Azonban válaszában a felperes tájékoztatta a Közszolgálati Törvényszéket, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog elvére, az értékelési elvek megsértésére, valamint a jogbiztonság elvének megsértésére vonatkozó jogalapjait visszavonja.
30 Meg kell vizsgálni a személyzeti szabályzat III. melléklete 3. cikke ötödik bekezdésének megsértésére vonatkozó jogalapot.
A felek érvei
31 A felperes emlékeztet arra, hogy a személyzeti szabályzat III. melléklete 3. cikkének ötödik bekezdése értelmében „[h]a a felvételi bizottság [helyesen: vizsgabizottság] négynél több tagból áll, mindkét nemből legalább két képviselőből áll.” Márpedig a felperes szerint e rendelkezést a jelen esetben megsértették, mivel a szóbeli vizsgán a négynél több tagból álló vizsgabizottságban csupán egy nő vett részt.
32 Védekezésül a Bizottság, miután a jogalap elfogadhatatlanságára hivatkozott azon az alapon, hogy a pert megelőző eljárásban azt nem hozták fel, a teljesség kedvéért hangsúlyozza, hogy a személyzeti szabályzat III. melléklete 3. cikkének ötödik bekezdése a jelen esetben nem volt alkalmazandó, mivel a vizsgabizottság csupán négy rendes tagból és négy póttagból állt. Mindenesetre, még ha a vizsgabizottságnak tartania is kellett volna magát e rendelkezéshez, a Bizottság szerint akkor is tiszteletben tartották a személyzeti szabályzat III. melléklete 3. cikkének ötödik bekezdését, mivel az nem tesz különbséget rendes tagok és póttagok között, a vizsgabizottságnak pedig két női tagja volt.
33 A felperesnek a jogalap elfogadhatóságával kapcsolatban adott válasza az, hogy a panasz és a kereset közötti összhang szabálya a versenyvizsga esetén nem alkalmazandó, és a vizsgabizottságon belüli paritás szabályának megsértése egyébként is imperatív jogalap, amelyet fel lehet hozni első alkalommal a bíróság előtt. A kérdés érdemi részét illetően a felperes azt állítja, hogy a személyzeti szabályzat III. melléklete 3. cikke ötödik bekezdése – amely a mindennemű hátrányos megkülönböztetés megakadályozását szolgálja – tiszteletben tartásának megvizsgálásakor kizárólag a rendes tagokat kell figyelembe venni, vagy legalábbis azokat, akik jelen voltak a szóbeli vizsgán.
A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
– A jogalap elfogadhatóságáról
34 Ahogyan azt a Közszolgálati Törvényszék az F‑45/07. sz., Mandt kontra Parlament ügyben 2010. július 1‑jén hozott ítéletének 119. és 120. pontjában kimondta, a panasz és a keresetlevél közötti összhang szabálya csak akkor sérül, ha a kereset megváltoztatja a panasz tárgyát vagy jogcímét, ahol a „jogcím” kifejezést tágan kell értelmezni. Ezen értelmezést követve és megsemmisítés iránti keresetről lévén szó, a „jogvita jogcíme” alatt vagy a megtámadott aktus belső jogszerűségének felperes általi vitatását kell érteni, vagy az aktus külső jogszerűségének vitatását. Következésképpen a jogellenességi kifogást és az imperatív jogalapokat leszámítva akkor van szó a jogvita jogcímének megváltoztatásáról, és ebből következően az összhangra vonatkozó szabály megsértéséről, ha a felperes, aki panaszában csupán a neki sérelmet okozó aktus alaki érvényességét vitatja, ideértve annak eljárási oldalát, keresetében érdemi jogalapokra hivatkozik, vagy pedig fordítva, a felperes azután, hogy panaszában kizárólag a neki sérelmet okozó aktus érdemi jogszerűségét vitatja, olyan keresetlevelet nyújt be, amelyben az aktus alaki érvényességére vonatkozó jogalapok szerepelnek.
35 A jelen esetben igaz ugyan, hogy a személyzeti szabályzat III. melléklete 3. cikke ötödik bekezdésének megsértése még közvetve sem szerepel a panaszban, a felperes azonban kifogásolta a vitatott határozat külső jogszerűségét, amikor panaszában többek között arra hivatkozott, hogy az írásbeli vizsga c) részét a magyar nyelvet nem ismerő értékelő javította, amely álláspontja szerint az egész eljárást jogszerűtlenné teszi, valamint arra, hogy a vitatott határozatot nem indokolták megfelelően a 2007. november 22‑i és a 2008. január 7‑i levelekben megfogalmazott észrevételekre tekintettel. Ilyen körülmények között elfogadható a fent említett jogalap, amely ugyanazon jogcímre vonatkozik, mint a panaszban szereplő bizonyos jogalapok.
– A jogalap megalapozottságáról
36 Először is meg kell vizsgálni, hogy a pályázók teljesítményét felmérő vizsgabizottság a személyzeti szabályzat III. melléklete 3. cikkének ötödik bekezdése értelmében „négynél több tagból” állt‑e, annak eldöntése érdekében, hogy a vizsgabizottság a jelen esetben kötve volt‑e ezekhez a rendelkezésekhez.
37 E tekintetben a személyzeti szabályzat III. melléklete 3. cikkének ötödik bekezdésében szereplő „[vizsgabizottság] tagjai” kifejezést annak általános jellegére tekintettel úgy kell érteni, mint amely a vizsgabizottság minden tagjára vonatkozik, az elnököt is beleértve, nem csupán az elnöki minőséggel nem rendelkező tagokat. Ebből következik, hogy az olyan vizsgabizottság, amelynek az elnököt is beleértve legalább öt tagja van, mint a jelen esetben is, a fent említett rendelkezések hatálya alá tartozik.
38 Másodszor meg kell vizsgálni, hogy a vizsgabizottság eleget tett‑e a személyzeti szabályzat III. melléklete 3. cikkének ötödik bekezdésében foglalt szabálynak, vagyis annak, hogy „mindkét nemből legalább két képviselőből” áll, amihez először is azt kell eldönteni, hogy a szabály tiszteletben tartását a vizsgabizottság összeállításakor kell vizsgálni – amely a versenyvizsgát szervező intézmény vagy intézmények által közzétett listából tűnik ki –, vagy a vizsgák tényleges lefolytatásakor, továbbá azt kell eldönteni, hogy a vizsgabizottságnak csupán a rendes tagjait kell figyelembe venni, vagy a póttagokat is.
39 Azt a kérdést illetően, hogy a személyzeti szabályzat III. melléklete 3. cikkének ötödik bekezdésében foglalt szabályt a vizsgabizottság tagjainak nevét tartalmazó lista közzétételekor vagy a szóbeli vizsga lefolytatásakor kell vizsgálni, a Közszolgálati Törvényszék azon a véleményen van, hogy a fent említett rendelkezéseket úgy kell értelmezni, hogy azok a közzétett listán szereplő vizsgabizottsági tagokra vonatkoznak. Ugyanis, ha az említett szabályt a vizsgák lefolytatásakor kellene tiszteletben tartani, az jelentős gyakorlati nehézséget jelentene a versenyvizsga szervezésével megbízott adminisztráció számára, tekintettel arra, hogy az ezzel ellentétes értelmezés a személyi állomány szervezése szempontjából túlságosan súlyos kötelezettséget róna az adminisztrációra, mivel a vizsgabizottságnak a személyzeti szabályzat III. melléklete 3. cikkének második bekezdése értelmében egyúttal a kinevezésre jogosult hatóság és a személyzeti bizottság által kinevezett tagokból kell állnia.
40 Arra a kérdésre vonatkozóan, hogy a személyzeti szabályzat III. melléklete 3. cikke ötödik bekezdése tiszteletben tartásának megvizsgálásához kizárólag a vizsgabizottság rendes tagjait kell‑e figyelembe venni, vagy a póttagokat is, mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat elismeri, hogy a versenyvizsga vizsgabizottságának összeállítását végző adminisztráció jogszerűen jelölhet ki nem csupán rendes tagokat, hanem póttagokat is, még ha e lehetőség a személyzeti szabályzatban nem is szerepel kifejezetten. A vizsgabizottság póttagjainak kijelölése ugyanis azt a célt szolgálja, hogy a rendes tagok akadályoztatása esetére lehetővé tegye azok helyettesítését, így biztosítva, hogy a vizsgabizottság feladatát ésszerű határidőn belül el tudja látni, és minden szóbeli vizsgán állandó összetételt tudjon biztosítani (az Elsőfokú Bíróság T‑100/04. sz., Giannini kontra Bizottság ügyben 2008. március 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑A‑2‑9. o. és II‑A‑2‑37. o.] 207. pontja).
41 Mindazonáltal a személyzeti szabályzat III. melléklete 3. cikkének ötödik bekezdésében előírt szabály tiszteletben tartásának vizsgálata során főszabály szerint csupán a vizsgabizottság rendes tagjait kell figyelembe venni, mivel rendszerint ők vesznek részt a vizsgák tényleges lebonyolításában.
42 Emellett, ha a III. melléklet 3. cikkének ötödik bekezdését úgy kellene értelmezni, mint amely kötelezően előírja, hogy a vizsgabizottság megfelelő összetételének értékelésekor a vizsgabizottság összes tagját – a rendes és póttagokat egyaránt – tekintetbe kell venni, az ilyen értelmezés nagymértékben megfosztaná e rendelkezést az értelmétől. A jogalkotó ugyanis azért írta elő azt a követelményt, hogy a négynél több tagból álló vizsgabizottságban mindkét nemből legalább két tagnak kell helyet foglalnia, hogy a vizsgabizottság összetétele a nemek kiegyensúlyozott képviseletéhez közelítsen. Márpedig e célkitűzés nem lenne elérhető, ha elegendő volna, hogy a póttagokat is beszámítva legalább nyolc tagból álló vizsgabizottságban valamely nemet csupán két póttag képviselje.
43 Ebből következik, hogy a tagok nevét tartalmazó lista közzétételekor a négynél több rendes tagból álló vizsgabizottság csak akkor tekinthető úgy, mint amely megfelel a személyzeti szabályzat III. melléklete 3. cikkének ötödik bekezdésében előírt szabálynak, ha a rendes tagok között mindkét nemből legalább két tag helyet kap.
44 Mindazonáltal létezhet kivétel azon követelmény alól, amely szerint a vizsgabizottság tagjainak nevét tartalmazó lista közzétételekor kizárólag a vizsgabizottság rendes tagjait kell figyelembe venni, abban a különleges esetben, amikor a vizsgabizottság az összeállításakor nem felel meg a személyzeti szabályzat III. melléklete 3. cikkének ötödik bekezdésében előírt, az előző pont szerint értelmezett szabálynak, azonban a vizsgák tényleges lefolytatásakor a vizsgabizottság összetétele megfelel e szabálynak. Ilyen esetben ugyanis a személyzeti szabályzat III. melléklete 3. cikke ötödik bekezdésének célkitűzése, vagyis annak biztosítása, hogy a versenyvizsga pályázóinak teljesítményét olyan vizsgabizottság értékelje, amelyben a nők és férfiak közötti kiegyensúlyozott képviselet biztosított, teljes mértékben megvalósul.
45 A jelen esetben, noha az EPSO 2006. augusztus 23‑i levelében felhívta az intézményeket, valamint a személyzeti bizottságokat, hogy javasoljanak olyan személyeket, akik a vizsgabizottságot alkothatják, és emlékeztette őket arra, hogy a négynél több tagból álló vizsgabizottságnak mindkét nemből legalább két képviselőből kell állnia, az ügy irataiból az állapítható meg, hogy az EPSO nem sokkal a szóbeli vizsga lefolytatása előtt közzétette internetes honlapján az EPSO/AD/56/06 versenyvizsga vizsgabizottsága – rendes és póttagjainak – névsorát tartalmazó listát, amelyből kitűnik, hogy a vizsgabizottság tagjai közül a rendes tag elnök férfi volt, a további négy rendes tag ugyancsak férfi, azonban egyetlen nő sem szerepelt a rendes tagok között, megsértve a személyzeti szabályzat III. melléklete 3. cikkének ötödik bekezdését.
46 Igaz, hogy az EPSO által közzétett listán szerepelt két nő is, az elnökhelyettes és egy másik póttag, valamint az is igaz, hogy e póttag részt vett a felperes szóbeli vizsgáján.
47 Mindazonáltal e körülmény nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a vizsgabizottság megfelelt a személyzeti szabályzat III. melléklete 3. cikke ötödik bekezdésének, mivel nem bizonyított, és még csak nem is állították, hogy a nő póttag mellett a nő elnökhelyettes ténylegesen részt vett volna azon vizsgabizottság állandó összetételében, amely a vizsgák során a pályázók képességeit vizsgálta.
48 Meg kell tehát állapítani, hogy a jelen esetben a vizsgabizottság összetétele nem felelt meg a személyzeti szabályzat III. melléklete 3. cikkének ötödik bekezdése rendelkezéseinek.
49 Amennyiben nem nyert bizonyítást, hogy a vitatott határozat tartalma e szabálytalanság hiányában is ugyanaz lett volna, a vitatott határozatot meg kell semmisíteni, anélkül hogy a többi jogalap vizsgálatára szükség volna.
B – Az arra irányuló kérelemről, hogy a Közszolgálati Törvényszék kötelezze az EPSO‑t a 2007. november 19‑i határozatot helyettesítő új határozat meghozatalára
50 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós bíróságnak nem feladata, hogy a személyzeti szabályzat 91. cikkén alapuló jogszerűségi felülvizsgálat keretében utasítsa az adminisztrációt (az Elsőfokú Bíróság T‑14/03. sz., Di Marzio kontra Bizottság ügyben 2004. március 2‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑43. o. és II‑A‑167. o.] 63. pontja). A fent hivatkozott kérelmet tehát el kell utasítani.
C – A kártérítési kérelmekről
1. A felek érvei
51 A felperes az őt a vitatott határozatból eredően állítólag ért vagyoni és nem vagyoni kár megtérítését egyaránt kéri. Pontosítja, hogy vagyoni kára az AD 5 besorolási fokozat 2. fizetési fokozatába tartozó tisztviselő illetménye és az ő jelenlegi illetménye közötti különbségből, valamint az Európai Unió által biztosított társadalombiztosításhoz és öregségi nyugdíjhoz való jogosultságtól történő megfosztásból áll.
52 A Bizottság a fenti kérelmek elutasítását kéri.
2. A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
53 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az adminisztráció felelősségének megállapításához több feltétel teljesülése szükséges: az intézménynek felrótt magatartás jogellenessége, a kár tényleges fennállása, valamint a magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés (a Bíróság C‑136/92. P. sz., Bizottság kontra Brazzelli Lualdi és társai ügyben 1994. június 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 1994., 1981. o.] 42. pontja, C‑348/06. P. sz., Bizottság kontra Girardot ügyben 2008. február 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑833. o.] 52. pontja). E három feltétel kumulatív. Bármelyik hiánya elegendő a kártérítési kérelem elutasításához.
54 Az okozati összefüggést illetően főszabály szerint a felperesnek kell bizonyítania az intézmény által elkövetett kötelességszegés, és a hivatkozott kár közötti közvetlen és biztos okozati összefüggés fennállását (az Elsőfokú Bíróság T‑140/97. sz., Hautem kontra EBB ügyben 1999. szeptember 28‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑171. o. és II‑897. o.] 85. pontja).
55 Mindazonáltal az okozati összefüggés bizonyosságának foka eléri az ítélkezési gyakorlat által megkövetelt szintet, ha az Unió valamely intézménye által elkövetett jogsértés biztosan megfosztott valamely személyt nem szükségszerűen a felvételtől, mivel az arra való jogosultságot az érintett soha nem tudná bizonyítani, hanem a tisztviselőként vagy alkalmazottként való felvétel komoly esélyétől, amely az érdekelt számára jövedelemkiesés formájában megjelenő vagyoni kárt eredményez (az Elsőfokú Bíróság a T‑45/01. sz., Sanders és társai kontra Bizottság ügyben 2004.október 5‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑3315. o., EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑267. o. és II‑1183. o.] 150. pontja; a Közszolgálati Törvényszék F‑46/07. sz., Tzirani kontra Bizottság ügyben 2008. október 22‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑323. o. és II‑A‑1‑1773. o.] 218. pontja).
56 A vagyoni kárt illetően a felperes azon vagyoni kárának megtérítését kéri, amely egyrészt az AD 5 besorolási fokozat 2. fizetési fokozatába tartozó tisztviselő illetménye és az ő jelenlegi illetménye közötti különbségből, másrészt a tisztviselői jogálláshoz kapcsolódó társadalombiztosítási és nyugdíjjogosultságoktól való megfosztásból adódik. Mindazonáltal a jelen esetben nem bizonyított, hogy a vizsgabizottság összetételével összefüggésben elkövetett jogsértés hiányában a felperest felvették volna tisztviselőnek, vagy legalábbis komoly esélye lett volna a felvételre. Következésképpen, mivel az adminisztráció jogsértése és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggésre vonatkozó feltétel nem teljesült, a vagyoni kár megtérítése iránti kérelmet el kell utasítani. Mindenesetre azon intézmény, amely a megsemmisített aktust hozta, köteles megtenni a jelen ítélet végrehajtása érdekében szükséges intézkedéseket, és az uniós szabályozás elveit tiszteletben tartva többek között elfogadni bármely olyan aktust, amely a megsemmisített határozattal a felperesnek okozott hátrányt méltányosan kiegyenlíti (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑132/03. sz., Casini kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 15‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑253. o. és II‑1169. o.] 98. pontját).
57 A nem vagyoni kárt illetően rá kell mutatni, hogy a felperes nem bizonyította a vitatott határozat megsemmisítéséhez vezető jogsértéstől különválasztható, és az e megsemmisítéssel teljes mértékben nem orvosolható nem vagyoni kára fennállását (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑49/08. sz., Michail kontra Bizottság ügyben 2008. november 19‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2008., I‑B‑1‑121. o. és II‑B‑1‑739. o.] 88. pontját).
58 Ebből következően a kártérítési kérelmeket el kell utasítani.
A költségekről
59 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 1. §‑a értelmében, a költségekre vonatkozó fejezet egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül, a Közszolgálati Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen cikk 2. §‑a szerint, ha az a méltányosság alapján indokolt, a Közszolgálati Törvényszék úgy határozhat, hogy a pervesztes felet csak a költségek egy részének viselésére kötelezi, vagy e címen nem kötelezi a költségek viselésére.
60 A fent kifejtett indokok alapján lényegében a Bizottság a pervesztes fél. Továbbá a felperes kifejezetten kérte, hogy a Közszolgálati Törvényszék a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére. Mivel a jelen ügy körülményei nem indokolják az eljárási szabályzat 87. cikke 2. §‑ának alkalmazását, a Bizottságot kell kötelezni a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Közszolgálati Törvényszék az EPSO/AD/56/06 versenyvizsga vizsgabizottságának 2008. január 23‑i, az ugyanezen vizsgabizottság által hozott, Bartha Gábornak a pályázatát elutasító határozat felülvizsgálatára irányuló kérelmét elutasító határozatát megsemmisíti.
2) A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.
3) A Közszolgálati Törvényszék az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.
Gervasoni | Kreppel | Tagaras |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2010. november 23‑i nyilvános ülésen.
W. Hakenberg | | S. Gervasoni |