A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2012. július 12.(*)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A felszólaló fellebbezési tanács előtti beadványának kézbesítése – A 2868/95/EK rendelet 50. szabályának (1) bekezdése, 20. szabályának (2) bekezdése és 67. szabályának (1) bekezdése – Védelemhez való jog”
A T‑279/09. sz. ügyben,
Antonino Aiello (lakóhelye: Vico Equense [Olaszország], képviselik: M. Coccia és L. Pardo ügyvédek)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: O. Montalto, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban:
a Cantoni ITC SpA (székhelye: Milánó [Olaszország]),
az OHIM első fellebbezési tanácsának a Cantoni ITC SpA és Antonino Aiello közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2009. április 2‑án hozott határozata (R 1148/2008‑1. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),
tagjai: H. Kanninen elnök (előadó), N. Wahl és S. Soldevila Fragoso bírák,
hivatalvezető: C. Heeren tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2009. július 9‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2009. október 23‑án benyújtott válaszbeadványra,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2010. január 29‑én benyújtott válaszra,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2010. március 10‑én benyújtott viszonválaszra,
a 2012. március 15‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2004. március 5‑én a felperes, Antonino Aiello a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL L 78., 1. o.]) alapján közösségi védjegybejelentést tett a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a következő ábrás megjelölés volt:
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 3., 18. és 25. osztályba tartozó áruk vonatkozásában tették, amelyek az egyes osztályok tekintetében a következő leírásnak felelnek meg:
– 3. osztály: „Fehérítőkészítmények és egyéb, mosásra szolgáló anyagok; tisztító-, fényesítő-, súroló-, és csiszolószerek; szappanok; illatszerek, illóolajok, kozmetikai cikkek, hajmosó szerek; fogkrémek”;
– 18. osztály: „Bőr és bőrutánzatok, ezen anyagokból készült olyan termékek, amelyek nem tartoznak más osztályokba; állatbőrök és irhák; utazótáskák és bőröndök; esernyők, napernyők; sétapálcák”;
– 25. osztály: „Ruházati cikkek, ideértve a magas szárú lábbeliket; lábbeliket és papucsokat”.
4 A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2005. április 11‑i 15/2005. számában hirdették meg.
5 2005. június 14‑én a Cantoni ITC SpA (a továbbiakban: felszólaló) a 40/94 rendelet 42. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 41. cikke) alapján felszólalalt a bejelentett védjegy lajstromozásával szemben.
6 A felszólalás a következő korábbi védjegyeken fennálló jogokon alapult:
– A 2004. február 10‑én a 2689891. számon lajstromozott, alábbi közösségi ábrás védjegy:
– az 1986. január 27‑én a 396526. számon lajstromozott CAPRI olasz szóvédjegy.
7 A korábbi közösségi védjegy tekintetében a felszólalás minden, az említett védjeggyel megjelölt, 3., 18. és 25. osztályba tartozó és az egyes osztályok tekintetében az alábbi leírásnak megfelelő árun alapult:
– 3. osztály: „Szappanok; illatszerek, illóolajok, kozmetikai cikkek, hajmosó szerek; fogkrémek”;
– 18. osztály: „Bőr és bőrutánzatok, ezen anyagokból készült olyan termékek, amelyek nem tartoznak más osztályokba; állatbőrök és irhák; kofferek [kis utazóládák]; kézitáskák, kistáskák; utazótáskák és bőröndök; esernyők, napernyők; sétapálcák; korbácsok, ostorok és nyergesáruk”;
– 25. osztály: „Külső ruházat és alsóneműk, lábbelik, kalapáruk”.
8 A korábbi olasz védjegy tekintetében a felszólalás a 3. és 25. osztályba tartozó, főként az említett védjeggyel megjelölt és az egyes osztályok tekintetében az alábbi leírásnak megfelelő árukon alapult:
– 3. osztály: „Szappanok; illatszerek, illóolajok, kozmetikai cikkek, hajmosó szerek; fogkrémek”;
– 25. osztály: „Külső és házi ruházat, lábbelik és kalapáruk”.
9 A felszólalás a fenti 3. pontban felsorolt áruk ellen irányult.
10 A felszólalás alátámasztásául hivatkozott okok a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és 8. cikkének (5) bekezdésében (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 8. cikkének (5) bekezdése) foglalt okok voltak.
11 2008. május 30‑i határozatával a felszólalási osztály a felszólalásnak helyt adott. Rámutatott mindenekelőtt, hogy a bejelentett védjeggyel megjelölt áruk és a korábbi közösségi védjeggyel megjelölt áruk „megközelítőleg azonosak”. A felszólalási osztály ezt követően megállapította, hogy az ütköző megjelölések átlagos mértékű hasonlóságot mutatnak vizuális és hangzásbeli szinten, és hasonlóak fogalmi szinten. A felszólalási osztály úgy vélte továbbá, hogy a korábbi közösségi védjegy átlagos megkülönböztető képességgel rendelkezik, és ebből azt a következtetést vonta le, hogy az ütköző védjegyek között fennáll az összetévesztés veszélye.
12 A felperes 2008. július 30‑án fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz a felszólalási osztály határozata ellen, melyhez csatolt egy, a fellebbezése okait bemutató beadványt. A felperes fent említett beadványára a felszólaló 2008. október 23‑án válaszbeadványt nyújtott be (a továbbiakban: a felszólaló beadványa).
13 2008. november 24‑én az OHIM a felszólaló beadványát távmásoló útján megküldte a felperes által a bejelentett védjegy lajstromozása iránti kérelemben megjelölt számra.
14 2009. április 2‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM első fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést. A megtámadott határozat értelmében a felperes tartózkodott attól, hogy a felszólaló beadványára válaszoljon. Ami az ügy érdemét illeti, a fellebbezési tanács úgy vélte többek között, hogy a korábbi közösségi védjeggyel érintett árukat a nagyközönségnek szánják, és a bejelentett védjeggyel érintett áruk megközelítőleg azonosak a korábbi közösségi védjeggyel megjelölt árukkal. Az ütköző megjelölések összehasonlítását illetően a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy köztük vizuális szinten magas fokú hasonlóság, hangzásbeli szinten közepes hasonlóság, fogalmi szinten pedig már-már azonosság áll fent. A fellebbezési tanács megállapította továbbá, hogy a korábbi közösségi védjegy rendelkezik megkülönböztető képességgel, amennyiben az átlagos fogyasztó szempontjából semmilyen kapcsolat nem áll fenn a Capri szigetét jelölő földrajzi név és az említett védjeggyel megjelölt áruk között.
A felek kérelmei
15 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot és utasítsa el a felszólalást;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.
16 Az OHIM azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
Indokolás
Azon kereseti kérelem elfogadhatóságáról, hogy a Törvényszék utasítsa az OHIM‑ot a felszólalás elutasítására
17 Első kereseti kérelmével a felperes többek között azt kéri a Törvényszéktől, hogy utasítsa az OHIM‑ot a felszólalás elutasítására, és ekként tegye lehetővé a bejelentett védjegy lajstromozását. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós bíróság előtt az OHIM egyik fellebbezési tanácsának határozata ellen benyújtott kereset keretében az utóbbi a 40/94 rendelet 63. cikkének (6) bekezdése (jelenleg a 207/2009 rendelet 65. cikkének (6) bekezdése) szerint köteles megtenni az említett bíróság ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket. Ennélfogva a Törvényszék nem utasíthatja az OHIM‑ot. Ez utóbbinak kötelessége ugyanis a Törvényszék ítéleteinek rendelkező részéből és indokolásából levonni a következtetéseket (a Törvényszék T‑33/03. sz., Osotspa kontra OHIM – Distribution & Marketing [Hai] ügyben 2005. március 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑763. o.] 15. pontja; lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑129/01. sz., Alejandro kontra OHIM – Anheuser-Busch [BUDMEN] ügyben 2003. július 3‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑2251. o.] 22. pontját).
18 Ennélfogva a felperes azon kereseti kérelme, hogy a Törvényszék utasítsa az OHIM‑ot a felszólalás elutasítására, elfogadhatatlan.
Az ügy érdeméről
19 Keresete alátámasztásául a felperes két törlési okra hivatkozik. Az elsőt a 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.). 50. szabálya (1) bekezdésének és 20. szabálya (2) bekezdésének megsértésére alapítja. A második jogalap lényegében a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésén alapul.
20 Első jogalapjával a felperes lényegében azt állítja, hogy a felszólaló által a fellebbezési tanács előtti eljárás keretében előterjesztett beadványról nem tájékoztatták, megsértve ezzel a 2868/95 rendelet 50. szabályának (1) bekezdését és 20. szabályának (2) bekezdését. Ez a mulasztás a védelemhez való jogának „súlyos” megsértését valósítja meg, mivel a felperes akadályoztatva volt abban, hogy előterjessze észrevételeit a felszólaló beadványára vonatkozóan.
21 Az OHIM erre lényegében azt válaszolja, hogy a felperes közvetlenül tudomást szerzett a felszólaló beadványáról, így nem hivatkozhat a védelemhez való jogának a megsértésére.
22 A 2868/95 rendeletnek a fellebbezési tanács előtti fellebbezés vizsgálatáról szóló 50. szabályának (1) bekezdése értelmében „[e]ltérő rendelkezés hiányában a fellebbezési eljárásban megfelelően alkalmazni kell annak a szervezeti egységnek az eljárására vonatkozó előírásokat, amely a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta”.
23 Ami a felszólalási osztály előtti eljárásra vonatkozó rendelkezéseket illeti, a 2868/95 rendelet 20. szabályának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy az OHIM „tájékoztatja a bejelentőt a felszólaló beadványáról, és felkéri, hogy nyújtsa be észrevételeit a Hivatal [OHIM] által megállapított határidőn belül”.
24 A 2868/95 rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének a 20. szabálya (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett olvasatából az következik, hogy a közösségi védjegy bejelentőjét, aki a fellebbezési tanács előtt fellebbezést nyújtott be, az OHIM a fellebbezési tanács előtti eljárás keretében tájékoztatja a felszólaló beadványáról, és felkéri, hogy nyújtsa be észrevételeit.
25 Az OHIM egyébként nem cáfolja, hogy az ő feladata volt a felszólaló beadványának a felperes részére történő kézbesítése, hogy ez utóbbi észrevételeket tehessen azt megelőzően, hogy a fellebbezési tanács meghozná a megtámadott határozatot. Az OHIM kijelenti, hogy a felszólaló beadványát távmásoló útján meg is küldte a felperes által a bejelentett védjegy lajstromozása iránti kérelemben megjelölt számra.
26 A tárgyaláson az OHIM egy, a Törvényszék által, eljárási szabályzatának 64. cikke szerinti pervezető intézkedés keretében előterjesztett írásbeli kérdésre válaszul elismerte, hogy hibát követett el azzal, hogy a felszólaló beadványát távmásoló útján a bejelentett védjegy lajstromozása iránti kérelemben megjelölt számra, nem pedig a felperes felszólalási osztály és a fellebbezési tanács előtti eljárásban eljáró képviselőjének faxszámára küldte meg. Ezen utóbbi faxszám volt feltüntetve többek között a fellebbezési tanács előtti fellebbezésre vonatkozó űrlapon is.
27 Az OHIM úgy véli ugyanakkor, hogy a felperes ezen hiba ellenére tudomást szerzett a felszólaló beadványáról, miáltal védekezését előterjeszthette. Az OHIM kijelenti ugyanis, hogy a beadványokat közvetlenül kézbesítették a bejelentett védjegy lajstromozása iránti kérelemben megjelölt faxszámra, és mivel a felperes tudomást szerzett a megtámadott határozatról, nem hivatkozhat arra, hogy a felszólaló beadványáról nem szerzett tudomást.
28 Ugyanakkor abból, hogy a felperes tudomást szerzett a megtámadott határozatról, az OHIM nem vonhatja le azt a következtetést, hogy a felperes a felszólaló beadványáról kellő időben tudomást szerzett ahhoz, hogy arra válaszolhasson. Ugyanis, noha a megtámadott határozatot és a felszólaló beadványát is a bejelentett védjegy lajstromozása iránti kérelemben megjelölt számra küldték meg távmásoló útján, a felperes a tárgyaláson arra hivatkozott egyrészt, hogy a faxszám egy üzleti tanácsadóé, aki őt 2004‑ben a lajstromozási eljárás során képviselte, másrészt csupán alkalomszerű, 2009. májusi olaszországi tartózkodása folytán szerezhetett személyesen tudomást a megtámadott határozatról. Egyáltalában nem bizonyított tehát, hogy a felperes személyesen is tudomást szerzett a felszólaló beadványáról, miáltal arra válaszolhatott volna a fellebbezési tanács előtt.
29 Mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy a 2868/95 rendelet 67. cikkének (1) bekezdése értelmében, „[h]a képviselőt bíztak meg, illetve a 75. szabály (1) bekezdése alapján a bejelentésben első helyen megjelölt bejelentőt kell közös képviselőnek tekinteni, a kézbesítést a képviselő, illetve a közös képviselő részére kell teljesíteni”. Ennélfogva az OHIM, annak igazolásául, hogy elmulasztotta a felperes képviselője részére történő kézbesítést, nem hivatkozhat arra, hogy a felszólaló beadványát állítólagosan magának a felperesnek kézbesítette.
30 Egyebekben ki kell emelni, hogy a tárgyaláson maga az OHIM rámutatott, hogy fellebbezési tanács hivatalának gyakorlata az, hogy minden dokumentumot a külön kijelölt képviselőnek kézbesít annak biztosítása céljából, hogy a képviselő, aki lehet, hogy az Európai Unión kívül tartózkodik, valamennyi közlést kézhez kapjon.
31 Egyébként meg kell állapítani, hogy – ellentétben az OHIM tárgyaláson elhangzott megállapításával – a 2868/95 rendelet 77. szabályából, amelynek értelmében a képviselőnek címzett értesítések vagy egyéb közlések ugyanolyan hatállyal bírnak, mintha azokat a képviselt személynek címezték volna, nem vonható le az a következtetés, hogy a képviselt személynek címzett kézbesítés a képviselőnek címzett kézbesítéssel egyenértékű. Amennyiben így lenne, az említett rendelet 67. cikke meg lenne fosztva hatályától.
32 Az OHIM azon érvével kapcsolatban, mely szerint a felperes az előbbi által elkövetett hiba ellenére előterjeszthette védekezését a Törvényszék előtti kereset benyújtása, valamint a válasz és az észrevételek tárgyaláson történő előterjesztése révén, elegendő arra emlékeztetni, amint arra a felperes is hivatkozik, hogy a megtámadott határozatot anélkül hozták meg, hogy a felperes előterjeszthette volna észrevételeit a felszólaló beadványára vonatkozóan.
33 Márpedig a 207/2009 rendelet 75. cikkének második mondata értelmében az OHIM határozatai csak olyan érveken és bizonyítékokon alapulhatnak, amelyekkel kapcsolatban az érintett feleknek módjukban állt nyilatkozatot tenni. E rendelkezésnek megfelelően az OHIM fellebbezési tanácsának határozata csakis olyan ténybeli vagy jogi elemeken alapulhat, amelyekre a felek előterjeszthették észrevételeiket (a Bíróság C‑447/02. P. sz., KWS Saat kontra OHIM ügyben 2004. október 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑10107. o.] 42. pontja, a Törvényszék T‑242/02. sz., Sunrider kontra OHIM [„TOP”] ügyben 2005. július 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑2793. o.] 59. pontja és a T‑168/04. sz., L & D kontra OHIM – Sämann [Aire Limpio] ügyben 2006. szeptember 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑2699. o.] 115. pontja).
34 Ez a rendelkezés a közösségi védjegyjogban a védelemhez való jog biztosításának általános elvét fejezi ki (a Törvényszék T‑320/03. sz., Citicorp kontra OHIM [LIVE RICHLY] ügyben 2005. szeptember 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑3411. o.] 21. pontja és a T‑317/05. sz., Kustom Musical Amplification kontra OHIM [Egy gitár formája] ügyben 2007. február 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑427. o.] 26. pontja). Ezen általános elvnél fogva a hatósági határozatok azon címzettjeinek, akiknek az érdekeit a határozat érzékelhetően érinti, lehetőséget kell adni arra, hogy megfelelően kifejthessék álláspontjukat (a Bíróság 17/74. sz., Transocean Marine Paint Association kontra Bizottság ügyben 1974. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 1974., 1063. o.] 15. pontja, a Törvényszék T‑34/00. sz., Eurocool Logistik kontra OHIM [EUROCOOL] ügyben 2002. február 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑683. o.] 21. pontja és a fent hivatkozott LIVE RICHLY‑ügyben hozott ítéletének 22. pontja).
35 Noha igaz, hogy egy eljárási szabálytalanság csak akkor vonja maga után a határozat teljes vagy részleges hatályon kívül helyezését, ha megállapítást nyer, hogy e szabálytalanság hiányában a megtámadott határozatnak más lehetett volna a tartalma (a Törvényszék T‑247/03. sz., Torres kontra OHIM – Bodegas Muga [Torre Muga] ügyben 2006. július 11‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 79. pontja és a T‑137/09. sz., Nike International kontra OHIM – Muñoz Molina [R10] ügyben 2010. november 24‑én hozott ítéletének [EBHT 2010., II‑5433. o.] 30. pontja).
36 A jelen ügyben a felperes arra hivatkozott a tárgyaláson, hogy a felszólaló beadványának több oldala foglalkozott a korábbi védjegy megkülönböztető képességével. Márpedig, noha a felperes a fellebbezési tanács előtti fellebbezés okait bemutató beadványában terjesztett elő érveket a korábbi védjegy megkülönböztető képességével kapcsolatban, meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács a korábbi védjegy megkülönböztető képességének megállapítása céljából a megtámadott határozat 17. pontjában, a felszólaló beadványában bemutatottakhoz hasonló módon, úgy ítélte meg, hogy semmilyen kapcsolat nem áll fenn a Capri szigetét jelölő földrajzi név és a korábbi védjeggyel megjelölt áruk között. Ezen aspektus vonatkozásában ugyanakkor a felperesnek nem volt lehetősége arra, hogy észrevételeket terjesszen elő a felszólaló beadványára válaszul, miáltal nem tartható fenn, hogy a megtámadott határozatnak, ellentétben az OHIM által a tárgyaláson előadottakkal, e szabálytalanság hiányában nem lehetett volna más a tartalma.
37 A fentiek összességéből az következik, hogy a 2868/95 rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének és 20. szabálya (2) bekezdésének megsértésére alapított jogalapnak helyt kell adni, anélkül hogy a második jogalap vizsgálata szükséges volna.
38 Következésképpen a keresetnek helyt kell adni, és a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni.
A költségekről
39 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az OHIM pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően őt kell kötelezni a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék hatályon kívül helyezi a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) első fellebbezési tanácsának 2009. április 2‑i határozatát (R 1148/2008‑1. sz. ügy).
2) A Törvényszék az OHIM‑ot kötelezi a költségek viselésére.
Kanninen | Wahl | Soldevila Fragoso |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2012. július 12‑i nyilvános ülésen.
Aláírások