ANTHONY MICHAEL COLLINS
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2023. február 16.(1)
C‑520/21. sz. ügy
Arkadiusz Szcześniak
kontra
Bank M. SA;
a Rzecznik Praw Obywatelskich,
a Rzecznik Finansowy,
a Prokurator Prokuratury Rejonowej Warszawa – Śródmieście w Warszawie,
a Przewodniczący Komisji Nadzoru Finansowego
részvételével
(a Sąd Rejonowy dla Warszawy – Śródmieścia w Warszawie [varsó‑śródmieściei kerületi bíróság, Varsó, Lengyelország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Fogyasztóvédelem – 93/13/EGK irányelv – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – A 6. cikk (1) bekezdése és a 7. cikk (1) bekezdése – Jelzáloghitel‑szerződés – Átváltási feltételek – Az annak megállapításából eredő joghatások, hogy a szerződés teljes egészében semmis az abban foglalt tisztességtelen szerződési feltételek miatt – A pénzszolgáltatás visszafizetésén túlmenő követelések érvényesítésének lehetősége – Jogalap nélküli gazdagodás – Visszatartó hatás – Tényleges érvényülés”
I. Bevezetés
1. A 2000‑es évek elejétől kezdve a lengyelországi bankok több tízezer, svájci frankban (CHF) nyilvántartott vagy ahhoz kötött jelzáloghitelt nyújtottak fogyasztóknak ingatlanvásárlás céljára. Mivel e jelzáloghitelek a zlotyban (PLN) nyilvántartott hitelekre alkalmazandóknál jóval alacsonyabb kamatlábakat biztosítottak a hitelfelvevők számára, igen nagy volt a kereslet irántuk. A globális pénzügyi válság kitörésével a CHF és a PLN közötti átváltási árfolyam romlott az utóbbi pénznem birtokosainak szempontjából. Hitelfelvevők ezrei – köztük az alapeljárás felperese is – indítottak pert azon bankok ellen, amelyeknél jelzáloghitelt vettek fel. A lengyel bíróságok előtt azzal érveltek, hogy tisztességtelenek a jelzáloghitel‑szerződéseikben alkalmazott, a PLN‑ről CHF‑re és CHF‑ről PLN‑re történő átváltásra vonatkozó feltételek (a továbbiakban: az átváltási feltételek). A bíróságok az esetek jelentős részében elfogadták ezt az érvelést, és a jelzáloghitel‑szerződést teljes egészében semmisnek nyilvánították.
2. Egy ilyen jogvita kapcsán a Sąd Rejonowy dla Warszawy – Śródmieścia w Warszawie (varsó‑śródmieściei kerületi bíróság, Varsó, Lengyelország) arra vár választ a Bíróságtól, hogy a fogyasztó és a bank által kötött, az abban foglalt tisztességtelen szerződési feltétel miatt teljes egészében semmisnek nyilvánított jelzáloghitel‑szerződés felei érvényesíthetnek‑e az e szerződés alapján nyújtott pénzszolgáltatás visszafizetésén és a fizetési felszólítás időpontjától törvényes kamatlábbal számított késedelmi kamatok megfizetésén túlmenő követeléseket.
II. Jogi háttér
A. Az európai uniós jog
3. A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv(2) 6. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”
4. A 93/13 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.”
5. A 93/13 irányelv 8. cikke a következőket írja elő:
„A tagállamok az ezen irányelv által szabályozott területen elfogadhatnak vagy hatályban tarthatnak a Szerződéssel összhangban lévő szigorúbb rendelkezéseket annak érdekében, hogy a fogyasztóknak magasabb szintű védelmet biztosítsanak.”
B. A lengyel jog
6. Az 1964. április 23‑i ustawa – Kodeks cywilny (a polgári törvénykönyvről szóló törvény, a továbbiakban: polgári törvénykönyv)(3) 5. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A jogosult nem gyakorolhatja jogát e jog társadalmi‑gazdasági céljával és a társadalmi együttélés szabályaival ellentétes módon. A jogosult ezen cselekménye vagy mulasztása nem tekinthető a szóban forgó jog gyakorlásának, és nem élvezhet védelmet.”
7. A polgári törvénykönyv 58. cikkének 1. §‑a értelmében „[a] törvény megsértésével vagy megkerülésével kötött jogügylet semmis, kivéve ha jogszabály eltérően rendelkezik, például azt előírva, hogy a jogügylet érvénytelen rendelkezéseinek helyébe a törvény vonatkozó rendelkezései lépnek”.
8. A polgári törvénykönyv 3851. cikkének 1. és 2. §‑a értelmében:
„1. § A fogyasztói szerződés egyedileg meg nem tárgyalt rendelkezései nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, ha azok a fogyasztó jogait és kötelezettségeit a jó erkölcsbe ütköző és a fogyasztó érdekeit súlyosan sértő módon állapítják meg (jogellenes szerződési feltételek). Ez nem vonatkozik a felek főszolgáltatásaira – különösen az árra vagy a díjazásra – vonatkozó rendelkezésekre, ha azok egyértelműen vannak megfogalmazva.
2. § Ha az 1. § alapján a szerződés valamely rendelkezése nem jelent kötelezettséget a fogyasztóra nézve, a szerződés többi része továbbra is köti a feleket.”
9. A polgári törvénykönyv 405. cikke értelmében:
„Aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles az előnyt természetben visszaszolgáltatni, ha ez nem lehetséges, annak értékét kell megtéríteni.”
10. A polgári törvénykönyv 406. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A vagyoni előny visszaszolgáltatására vonatkozó kötelezettség nemcsak a közvetlenül megszerzett előnyre terjed ki, hanem mindarra is, amit – elidegenítés, elvesztés vagy károsodás esetén – az előny ellenében vagy a kár megtérítése érdekében szereztek.”
11. A polgári törvénykönyv 410. cikke értelmében:
„1. § Az előző cikkek rendelkezései különösen a jogalap nélküli szolgáltatásra alkalmazandóak.
2. § Jogalap nélküli a szolgáltatás, ha az azt teljesítő személy arra egyáltalán, vagy azon személy tekintetében nem volt köteles, akinek a részére teljesített, vagy ha nyújtásának oka megszűnt, vagy ha a szolgáltatással elérni kívánt célt nem érték el, vagy a szolgáltatási kötelezettséget keletkeztető jogügylet érvénytelen volt, és a szolgáltatást követően sem lett érvényes.”
12. A polgári törvénykönyv 455. cikke úgy rendelkezik, hogy „[a]mennyiben a szolgáltatás teljesítésére rendelkezésre álló határidő nincs meghatározva, és az a kötelem természetéből sem állapítható meg, a kötelezettséget az adós teljesítésre való felszólítását követően haladéktalanul teljesíteni kell”.
13. A polgári törvénykönyv 481. cikkének 1–3. §‑a értelmében:
„1. § A hitelező, az adós fizetési késedelme esetén, anélkül hogy igazolnia kellene kárát, a késedelem időtartamára késedelmi kamatokat követelhet abban az esetben is, ha a késedelem olyan körülményekre vezethető vissza, amelyekért az adós nem felelős.
2. § Eltérő rendelkezés hiányában a fizetendő késedelmi kamat mértéke megegyezik a Lengyel Nemzeti Bank által megadott referencia‑kamatláb 5,5 százalékponttal növelt mértékének megfelelő törvényes késedelmi kamat mértékével. Ha azonban a követelés után magasabb kamat fizetendő, a hitelező e magasabb kamatlábnak megfelelő késedelmi kamatot követelhet.
[…]
3. § Az adós fizetési késedelme esetén a hitelező a kár általános feltételek szerinti megtérítését is követelheti.”
III. Az alapügy tényállása, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés és a Bíróság előtti eljárás
14. 2008. július 25‑én Arkadiusz Szcześniak (a továbbiakban: A. S.) és házastársa, E. S., két fogyasztó, jelzáloghitel‑szerződést kötött a Bank M.‑mel, egy lengyel bankkal, 329 707,24 PLN (hozzávetőleg 73 000 euró) összegben házépítés céljára. Az egyenlő havi részletekben törlesztendő hitel futamideje 336 hónap volt. A hitel változó kamatlábát a LIBOR 3M (CHF) referencia‑kamatláb és a bank által rögzített kamatfelár összegeként határozták meg.
15. A hitelösszeget PLN‑ben tartották nyilván és folyósították. Ezen összeget CHF‑hez kötötték a banknál a hitel folyósításának napján irányadó árfolyamtáblázatban közzétett CHF vételi árfolyamnak megfelelő átváltását követően. A hitel havi törlesztőrészleteit PLN‑ben kellett fizetni a banknál az egyes havi törlesztőrészletek esedékességének napján irányadó árfolyamtáblázatban közzétett CHF eladási árfolyamnak megfelelő átváltásukat követően. Ezek az „átváltási feltételek” a bank által használt szerződésmintából származtak. 2011. szeptember 6‑án a felek módosították a jelzáloghitel‑szerződést, lehetővé téve A. S. és E. S. számára, hogy a hitel törlesztőrészleteit közvetlenül CHF‑ben fizessék.
16. A. S. és E. S. rendszeresen fizette az esedékes havi törlesztőrészleteket.
17. 2021. május 31‑én A. S. keresetet indított a Bank M.‑mel szemben a kérdést előterjesztő bíróság előtt 3660,76 PLN (hozzávetőleg 800 euró) összeg és 2021. június 8‑tól az említett összeg megfizetésének napjáig számított törvényes késedelmi kamatai részére történő megfizetése iránt.(4) A. S. azzal érvelt, hogy a szóban forgó jelzáloghitel‑szerződés olyan tisztességtelen feltételeket tartalmaz, amelyek teljes egészében semmissé teszik azt. A Bank M. ezért jogalap nélkül kapta a havi törlesztőrészleteket. Nevezetesen, a bank a 2011 júniusa és szeptembere közötti időszakban 7769,06 PLN (hozzávetőleg 1700 euró) összegű havi törlesztőrészleteket kapott tőle és feleségétől. A Bank M. az említett összeg 2011 októbere és 2020 decembere közötti használata révén 7321,51 PLN (hozzávetőleg 1600 euró) összegű nyereségre tett szert.(5) A. S. a háztartásoknak fogyasztási célra nyújtott, PLN alapú hitelszerződésekre vonatkozó átlagos kamatlábak alapján számította ki az említett összeget.(6)
18. A Bank M. álláspontja szerint A. S. keresetét mint megalapozatlant el kell utasítani. Arra hivatkozik, hogy a szóban forgó jelzáloghitel‑szerződés nem tartalmaz tisztességtelen feltételeket, és ezért érvényes. Ha a szerződés semmisnek minősülne, a bankot, nem pedig a fogyasztót illetné meg követelés a kapott pénz használata jogcímén.
19. A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a nemzeti jog szerint a hitelszerződésekben szereplő, az A. S. által kifogásoltakhoz hasonló jellegű átváltási feltételek tisztességtelenek és jogellenesek. A Bíróság Dziubak ítélete(7) óta az ilyen feltételek hitelszerződésbe foglalása e szerződés egészének semmissé nyilvánítását eredményezi. A semmissé nyilvánítás ex tunc hatályú, így a polgári törvénykönyv 410. cikkének 1. §‑ával összefüggésben értelmezett 405. cikke értelmében a szerződés teljesítése során nyújtott valamennyi kifizetést vissza kell fizetni. A bank tehát követelheti a hitelfelvevőtől a hitel tőkeösszegének visszafizetését, a hitelfelvevő pedig követelheti a hitel havi törlesztőrészleteinek visszafizetését, beleértve az olyan költségeket is, mint a jutalékok, adminisztratív díjak és biztosítási díjak. Mindkét fél követelheti továbbá, hogy a másik fél fizessen a felszólítás időpontjától törvényes kamatlábbal számított késedelmi kamatot.(8)
20. A kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő jogvita keretében az a kérdés merül fel, hogy a semmissé nyilvánított szerződés felei érvényesíthetnek‑e további követeléseket többek között díjak, kártérítés, költségtérítés vagy a szolgáltatások valorizálása iránt a pénz bizonyos ideig jogalap nélkül történő használata miatt. Ez a kérdés és különösen az ilyen követelések lehetséges jogalapja vita tárgyát képezi a nemzeti ítélkezési gyakorlatban és a lengyel szakirodalomban. Az ilyen követelések leggyakrabban hivatkozott nemzeti jogi jogalapja vagy a polgári törvénykönyv 405. cikke (jogalap nélküli gazdagodás) vagy a polgári törvénykönyv 410. cikkének 1. §‑ával összefüggésben értelmezett 405. cikke (jogalap nélküli szolgáltatás). A „jogalap nélküli szolgáltatás” és – még inkább – a „jogalap nélküli gazdagodás” fogalma viszonylag tág fogalmak, amelyek a legkülönfélébb ügyeket foglalják magukban, beleértve adott esetben a pénz szerződéses jogalap nélküli használatával kapcsolatos követeléseket is.(9) A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a lengyel szakirodalmi szerzők, nemzeti szervek és nemzeti bíróságok többsége tagadja az ilyen követelések érvényesítésének lehetőségét, rámutat ugyanakkor arra, hogy e bíróságok határozatai mindeddig a bankok, nem pedig a hitelfelvevők által érvényesített követelésekre vonatkoztak. A bankok követeléseit elutasító határozatok azon az indokon alapulnak, hogy az ilyen követelések kiüresítenék a tisztességtelen feltételekre vonatkozó rendelkezések védelmi funkcióját vagy az ilyen feltételeket tartalmazó szerződések semmissé nyilvánítását előíró rendelkezések célját. A kérdést előterjesztő bíróság következésképpen úgy véli, hogy a nemzeti jog nem ad egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy a később semmissé nyilvánított szerződés alapján kifizetett pénz szerződéses jogalap nélküli használata követelés jogalapját képezheti‑e.
21. A kérdést előterjesztő bíróság bizonytalan abban, hogy egy ilyen jellegű kereset rendelkezésre állása összeegyeztethető‑e az uniós joggal, különösen a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével és 7. cikkének (1) bekezdésével, valamint a tényleges érvényesülés, az arányosság és a jogbiztonság elvével. A kérdést előterjesztő bíróság hivatkozik a Bíróságnak a fogyasztóval kötött szerződésben alkalmazott feltételek tisztességtelen jellegének megállapításával kapcsolatos következményekre, valamint az ilyen szerződés feleit ilyen körülmények között megillető jogokra vonatkozó ítélkezési gyakorlatára.(10) A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a Bíróság még nem döntött abban a kérdésben, hogy a 93/13 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének és 7. cikke (1) bekezdésének megsértése miatt semmissé nyilvánított fogyasztói szerződés felei érvényesíthetnek‑e az e szerződés alapján nyújtott pénzszolgáltatások visszafizetésén túlmenő követeléseket. A Bíróság még nem döntött különösen abban a kérdésben, hogy a felek követelhetnek‑e kártérítést szerződéses jogalap nélküli pénzhasználat, a saját pénzeszközök használatának ideiglenes lehetetlenülése miatt a haszonszerzés lehetőségének elvesztése, a szerződés teljesítésének követelményével kapcsolatban viselt pénzügyi és szervezési költségek, valamint a pénz vásárlóerejének idővel bekövetkező csökkenése jogcímén. Amennyiben a Bíróság vizsgált hasonló követeléseket, annyiban e vizsgálatra a 93/13 irányelvtől eltérő fogyasztóvédelmi irányelvek értelmezésével összefüggésben vagy a fogyasztó szerződéstől történő elálláshoz való jogának gyakorlásával összefüggésben került sor.
22. A kérdést előterjesztő bíróság szerint a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével és 7. cikkének (1) bekezdésével, valamint a tényleges érvényesülés elvével ellentétes, hogy a bank bármilyen követelést érvényesíthessen a fogyasztóval szemben a fogyasztó általi tőkehasználattal vagy a bank által a hitel kezelésével összefüggésben viselt költségekkel kapcsolatban. A bank követelése az általa folyósított összegek visszafizetésére és adott esetben a törvényes kamatlábbal számított késedelmi kamatokra korlátozódik. Ellenkező esetben a bank előnyhöz jutna abból, hogy tisztességtelen feltételeket foglalt a hitelszerződésbe, és a jóhiszeműség és a jóerkölcs követelményével ellentétes magatartást tanúsított. Az ilyen megközelítés a fogyasztókat is visszatartaná a 93/13 irányelv szerinti jogaik érvényesítésétől, mivel ez olyan negatív következményekkel járhat, mint például a tőkehasználat bankkal szembeni ellentételezésének kötelezettsége.
23. A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy nem ellentétes a tényleges érvényesülés elvével a fogyasztó arra vonatkozó lehetősége, hogy a bankkal szemben a megfizetett havi törlesztőrészletek visszafizetésén és olyan költségek, mint a jutalékok, adminisztratív díjak és biztosítási díjak, valamint adott esetben a törvényes kamatlábbal számított késedelmi kamatok megfizetésén túlmenő követeléseket érvényesítsen. Az ilyen követelések lehetővé tétele mindazonáltal ellentétes lenne a 93/13 irányelv arra irányuló céljával, hogy eltántorítsa az eladókat vagy szolgáltatókat a tisztességtelen feltételek alkalmazásától, és ilyen feltételek alkalmazása esetén arra kötelezze őket, hogy fizessék vissza a fogyasztók részére azon összegeket, amelyeket tőlük ilyen feltételek alkalmazása révén kaptak; az ezt meghaladó felelősség aránytalan és túlzott lenne. Ez a jogbiztonság elvével is ellentétes lenne. Ha egy hitelszerződést tisztességtelen feltételek szerepeltetése miatt teljes egészében semmissé nyilvánítanak, ez az elv a szerződés teljesítésével összefüggésben teljesített kifizetésekre korlátozza a felek követeléseit.
24. Ilyen körülmények között a Sąd Rejonowy dla Warszawy – Śródmieścia w Warszawie (varsó‑śródmieściei kerületi bíróság, Varsó) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni a [93/13 irányelv] 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését, valamint a tényleges érvényesülés, a jogbiztonság és az arányosság elvét, hogy azokkal ellentétes a nemzeti szabályozás olyan bírósági értelmezése, amely szerint annak megállapítása esetén, hogy a bank és a fogyasztó által kötött hitelszerződés az abban foglalt tisztességtelen szerződési feltételek miatt kezdettől fogva semmis, a felek az ennek a szerződésnek a teljesítése során kifizetett pénzösszegek (a bank esetében – a hitel tőkeösszege, a fogyasztó esetében – a törlesztőrészletek, díjak, jutalék és biztosítási díjak) visszafizetésén, valamint a fizetési felszólítás időpontjától számított törvényes késedelmi kamatokon felül más szolgáltatásokat is követelhetnek, köztük a következők miatt járó összegeket (különösen díjakat, kártérítést, költségtérítést vagy a szolgáltatások valorizálását):
1) a pénzszolgáltatást nyújtó felet átmenetileg megfosztották attól a lehetőségtől, hogy a saját pénzét használja, így elvesztette annak a lehetőségét, hogy azt befektesse, és abból haszonra tegyen szert,
2) a pénzszolgáltatást nyújtó fél viselte a hitelszerződés kezelésének és a pénz másik fél részére történő átadásának költségeit,
3) a pénzszolgáltatásban részesülő fél haszonra tett szert azáltal, hogy ideiglenesen idegen pénzt használhatott fel, így azt befektethette, és abból haszonra tehetett szert,
4) a pénzszolgáltatásban részesülő félnek ideiglenesen lehetősége volt arra, hogy idegen pénzt ingyenesen használjon, ami a piaci feltételek mellett lehetetlen lett volna,
5) a pénz vásárlóértéke időmúlás révén csökkent, ami a pénzszolgáltatást nyújtó fél számára valós veszteséget jelent,
6) a pénz ideiglenes használatba adása olyan szolgáltatásnyújtásnak tekinthető, amelyért a pénzszolgáltatást nyújtó fél nem kapott díjazást?”
25. A. S., a Bank M., a Rzecznik Praw Obywatelskich (emberi jogi biztos, Lengyelország), a Rzecznik Finansowy (pénzügyi ombudsman, Lengyelország), a Prokurator Prokuratury Rejonowej Warszawa – Śródmieście w Warszawie (varsó‑śródmieściei kerületi ügyész, Lengyelország), a lengyel és a portugál kormány, valamint az Európai Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtott be. A 2022. október 12‑i tárgyaláson e felek és a Przewodniczący Komisji Nadzoru Finansowego (a pénzügyi felügyeleti hatóság elnöke, Lengyelország) szóbeli észrevételeket terjesztett elő és válaszolt a Bíróság kérdéseire.
IV. Elemzés
A. Az elfogadhatóságról
26. A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy amennyiben a fogyasztók és a bankok által érvényesített követelésekkel kapcsolatban kér iránymutatást, annyiban az általa előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést általánosan fogalmazta meg. Annak ellenére, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita tárgyát egy fogyasztó, nem pedig egy bank által érvényesített követelés képezi, úgy véli, hogy az általa előterjesztett kérdés elfogadható az alábbi három okból.
27. Először is, a lengyel jog alapján semmissé nyilvánított szerződést úgy kell tekinteni, mintha azt soha nem kötötték volna meg, így a szerződő felek kötelesek visszafizetni egymásnak a szerződés alapján teljesített kifizetéseket. Az érvénytelen hitelszerződés alapján teljesített kifizetések visszafizetésére irányuló bírósági eljárásokban a bankok gyakran visszatartási vagy beszámítási kifogásra hivatkoznak(11) azzal az indokkal, hogy a fogyasztóval szemben megilleti őket a hitel tőkeösszegének visszafizetésére irányuló követelés. Ilyen kifogásra a másodfokú tárgyalás berekesztéséig bármikor lehet hivatkozni. Ha a Bíróság kizárólag a fogyasztó követelése tekintetében válaszol az előterjesztett kérdésre, valószínű, hogy az eljárás későbbi szakaszában a bank hasonló követelésére vonatkozó második kérdést kell majd előterjeszteni, indokolatlanul elhúzva ezáltal a peres eljárást.(12) A bank által a fogyasztóval szemben a hitel tőkeösszegének szerződéses jogalap nélküli használatáért járó díjazásra támasztott – jóllehet vélelmezett – követelés alátámasztása érdekében a bank által előadott indokolás tehát nem hipotetikus.
28. Másodszor, a nemzeti ítélkezési gyakorlatban uralkodó álláspont szerint a jogalap nélküli gazdagodáson alapuló visszakövetelés iránti kereset esetében az eljáró bíróság nem szorítkozhat a felperes követelésének érdemi vizsgálatára, figyelmen kívül hagyva az alperes által esetlegesen érvényesített azonos követelést, még ha ténylegesen csak az előbbi követelés képezi is az előtte folyamatban lévő eljárás tárgyát. Ha ugyanis a felek egynemű jogalap nélküli szolgáltatásokat nyújtanak (például ugyanazon pénznemben nyújtanak pénzszolgáltatásokat), amelyek ugyanazon jogviszonyból (például semmis hitelszerződésből) származnak, akkor kizárólag a magasabb összeget kapó fél tekinthető úgy, hogy jogalap nélkül gazdagodott. A jogalap nélküli gazdagodás tehát a két vitatott összeg közötti különbözetet foglalja magában.
29. Harmadszor, a lengyelországi bankok a nyilvánosság előtt azt az álláspontot képviselik, hogy a tisztességtelen feltételeket tartalmazó hitelszerződések semmissé nyilvánítása iránt keresetet indító fogyasztók messzemenő negatív következményekkel szembesülnek, mivel e keresetek sikere esetén a szerződéses jogalap nélküli tőkehasználatért járó díjazás megfizetését és bizonyos költségek megtérítését fogják követelni tőlük. E pénzügyi következmények sok fogyasztót visszatartanak a 93/13 irányelv szerinti jogaik gyakorlásától. A fogyasztói jogok lengyelországi tiszteletben tartásának biztosítása szempontjából ezért szükséges azon kérdés Bíróság általi egyértelmű megválaszolása, hogy érvényesíthetnek‑e a bankok ilyen követeléseket.
30. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint kizárólag az ügyben eljáró és a meghozandó határozatért felelős nemzeti bíróság feladata annak eldöntése, hogy az ügy sajátos jellemzőire tekintettel az ítélet meghozatalához szükség van‑e az előzetes döntéshozatalra, és hogy a feltett kérdések relevánsak‑e. Következésképpen, ha az előterjesztett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozatot hozni. Ebből következően vélelmezhetjük az uniós szabályozást érintő kérdések relevanciáját. A Bíróság csak akkor tagadhatja meg a nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről való határozathozatalt, ha nyilvánvaló, hogy az uniós jog kért értelmezése semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson.(13)
31. A jelen ügyben megítélésem szerint egyik olyan eset sem áll fenn, amelyben a relevancia vélelme megdönthető.
32. Igaz, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő jogvita tárgya nem közvetlenül egy bank által a fogyasztóval szemben a hitel tőkeösszegének szerződéses jogalap nélküli használatáért járó díjazásra támasztott követelés. A kérdést előterjesztő bíróság által adott magyarázatokból kiderül, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntéséhez meg kell vizsgálnia a fogyasztó és a bank szempontjából a jelzáloghitel‑szerződés semmisségének következményeit a szerződés alapján kölcsönösen nyújtott pénzszolgáltatások visszafizetésén túlmenő követelések tekintetében. A tárgyaláson ezenfelül a Bank M. kijelentette, hogy ilyen követelést érvényesített A. S.‑sel szemben egy külön perben, amelyet a kérdést előterjesztő bíróság jelen ügybeli határozathozataláig felfüggesztettek. Egyetértek továbbá a lengyel kormány azon álláspontjával, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által a bankok által a fogyasztókkal szemben a hitel tőkeösszegének szerződéses jogalap nélküli használatáért járó díjazásra támasztott követelések tekintetében kért felvilágosítás szükséges ahhoz, hogy az említett bíróság felmérhesse az összes következményt, amellyel a jelzáloghitel‑szerződés semmissé nyilvánítása iránti kérelme A. S.‑re nézve jár.
33. Véleményem szerint következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés közvetlen összefüggésben van az alapügy tárgyával. Az nem hipotetikus tehát a bankok által a fogyasztókkal szemben a hitel tőkeösszegének szerződéses jogalap nélküli használatáért járó díjazásra támasztott követelések tekintetében. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés tartalmazza az előterjesztett kérdés megválaszolásához szükséges valamennyi ténybeli és jogi elemet. Ennélfogva annak megállapítását javaslom a Bíróságnak, hogy a kérdés teljes egészében elfogadható.
34. E következtetésen nem változtat a Bank M. azon érve, hogy valamely szerződés semmisségének hatásai olyan nemzeti jogi kérdések, amelyek nem tartoznak a 93/13 irányelv hatálya alá. A Bank M. megjegyzi különösen, hogy a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a lengyel jog azon rendelkezéseinek értelmezésére, amelyek többek között az úgynevezett kiegészítő követeléseket (a polgári törvénykönyv 224. és 225. cikke(14)), a jogellenes károkozásért való felelősséget (a polgári törvénykönyv 415. cikke(15)), a pénzszolgáltatás úgynevezett valorizálását (a polgári törvénykönyv 3581. cikkének 3. §‑a(16)) vagy a jogalap nélküli gazdagodást (a polgári törvénykönyv 405. és 410. cikke) szabályozzák.
35. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint nem a Bíróság feladata, hogy valamely előzetes döntéshozatal iránti kérelem keretén belül nemzeti rendelkezések értelmezése tárgyában határozzon, vagy hogy eldöntse, a kérdést előterjesztő bíróság által adott értelmezés helytálló‑e, mivel az ilyen értelmezés a nemzeti bíróságok kizárólagos hatáskörébe tartozik.(17) A kérdést előterjesztő bíróság által megfogalmazott kérdés szerencsére az uniós jog, pontosabban a 93/13 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének és 7. cikke (1) bekezdésének, valamint a tényleges érvényesülés, a jogbiztonság és az arányosság uniós elvének értelmezésére vonatkozik, amely egyértelműen a Bíróság hatáskörébe tartozik. A kérdést előterjesztő bíróság nem arra kéri a Bíróságot, hogy adjon iránymutatást azon nemzeti rendelkezésekkel kapcsolatban, amelyekre a fogyasztóknak és a bankoknak az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben hivatkozott követelései alapozhatók, hanem annak közlésére, hogy az említett irányelv és az uniós jog említett elvei lehetővé teszik‑e ilyen követelések érvényesítését. Amint azt a jelen indítvány 41. pontjában kifejtem, a 93/13 irányelvben a fogyasztók számára garantált védelemnek a nemzeti jog által történő átvétele nem változtathat sem e védelem terjedelmén, sem annak lényegén.
B. Az ügy érdeméről
36. Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy úgy kell‑e értelmezni a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését, valamint a tényleges érvényesülés, a jogbiztonság és az arányosság elvét, hogy azokkal ellentétes a nemzeti szabályozás olyan értelmezése, amely szerint a fogyasztó és a bank által kötött hitelszerződés egészének az abban foglalt tisztességtelen szerződési feltételek miatti semmissé nyilvánítása esetén a felek az e szerződés alapján általuk nyújtott pénzszolgáltatások visszafizetésén és a késedelmi kamatok megfizetésén túlmenő követeléseket érvényesíthetnek egymással szemben.
1. Előzetes észrevételek
37. A Bíróság több alkalommal megállapította, hogy a 93/13 irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapszik, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig információs szintje tekintetében. Ez a helyzet az eladó vagy szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételek elfogadásához vezet, anélkül hogy a fogyasztó befolyásolni tudná ezek tartalmát.(18)
38. A fogyasztó hátrányos helyzetére tekintettel a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése kimondja az olyan szabványfeltételek szerződésekben való alkalmazásának tilalmát, amelyek a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéznek elő a fogyasztó kárára. A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tisztességtelen feltételek nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve.
39. A 93/13 irányelv – amint a huszonnegyedik preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 7. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik – arra kötelezi a tagállamokat, hogy megfelelő és hatékony eszközöket biztosítsanak annak érdekében, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását. A nemzeti bíróság feladata, hogy a tisztességtelennek nyilvánított, és ennélfogva semmis szerződési feltétel alkalmazását egészen egyszerűen mellőzze annak érdekében, hogy az ne váltson ki kötelező joghatásokat a fogyasztó vonatkozásában, kivéve ha a szerződési feltétel alkalmazásának mellőzését a fogyasztó ellenzi.(19) Ebből következik, hogy egy tisztességtelennek minősített szerződési feltételt főszabály szerint úgy kell tekinteni, mint amely nem is létezett, úgyhogy a fogyasztóra nézve nem fejthet ki joghatást. Ennélfogva egy ilyen feltétel tisztességtelen jellege bírósági megállapításának főszabály szerint azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását kell eredményeznie, amelyben a fogyasztó az említett feltétel hiányában lenne.(20)
40. A nemzeti bíróság azon kötelezettsége, hogy mellőzze az olyan tisztességtelen szerződési feltétel alkalmazását, amely jogalap nélkül kifizetettnek bizonyuló összegek fizetésére kötelez, ezzel egyező összegű visszafizetési kötelezettséget eredményez. Az ilyen visszafizetési kötelezettség hiánya veszélyeztetné a 93/13 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 6. cikke (1) bekezdésének visszatartó hatását.(21)
41. Bár a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése megköveteli a tagállamoktól, hogy előírják, hogy „a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint” a tisztességtelen feltételek nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztókra nézve, az említett irányelvben a fogyasztók számára garantált védelemnek a nemzeti jog által történő átvétele nem változtathat e védelem terjedelmén, és ennélfogva lényegén. Következésképpen a tagállamok feladata az, hogy meghatározzák a valamely szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen jellege megállapításának módját és e megállapítás joghatásait. A tisztességtelen jelleg megállapításának minden esetben lehetővé kell tennie azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó ezen tisztességtelen feltétel hiányában találná magát; többek között azzal, hogy a fogyasztó számára biztosítja az eladó vagy szolgáltató jogalap nélküli – a fogyasztó kárára az említett tisztességtelen feltétel alapján való – gazdagodásának visszatérítéséhez való jogot.(22)
42. A szerződés egyes feltételei tisztességtelen jellegének megállapítása által a szerződés érvényességére gyakorolt hatásokat illetően a 93/13 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének második tagmondata előírja, hogy „ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket”. E rendelkezés célja a felek közötti egyensúly helyreállítása elvileg egy szerződés egésze érvényességének fenntartásával, nem pedig a tisztességtelen feltételeket tartalmazó valamennyi szerződés semmissé nyilvánítása.(23) A szerződés főszabály szerint úgy marad fenn, hogy csak a tisztességtelen feltételek elhagyása jelentsen módosulást, ha a belső jog értelmében az ilyen módon való fennmaradás jogilag lehetséges, amit objektív megközelítésből kell vizsgálni.(24)
43. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, hogy a lengyel jog szerint a tisztességtelen átváltási feltételek hitelszerződésből való elhagyása e szerződés egészének semmissé nyilvánítását eredményezi, mivel az nem maradhat fenn e feltételek nélkül, és hogy az ilyen semmissé nyilvánítás ex tunc hatályú.
44. A 93/13 irányelv nem rendelkezik arról, hogy milyen következményekkel jár annak megállapítása, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó által kötött szerződés jogilag nem létezik a szerződés tisztességtelen feltételeinek elhagyását követően. Az említett irányelv egyetlen rendelkezése sem írja elő, hogy a tagállamoknak ilyen körülmények között lehetővé kell tenniük a felek számára, hogy a tisztességtelen szerződési feltétel alapján jogalap nélkül megfizetett összegek visszafizetésén túlmenő követeléseket érvényesítsenek egymással szemben. Amint azt A. S., az emberi jogi biztos, a pénzügyi ombudsman, a lengyel és a portugál kormány, valamint a Bizottság helyesen állítja, a tagállamok feladata, hogy a nemzeti jogukban az uniós jog tiszteletben tartása mellett meghatározzák e következményeket.(25)
45. A kérdést előterjesztő bíróság kérdése két különböző helyzetre vonatkozik attól függően, hogy a követelést a fogyasztó érvényesíti, vagy vele szemben érvényesítik azt. A két helyzetet külön‑külön vizsgálom meg az általam említett elvek fényében.
2. A fogyasztó bankkal szemben érvényesített követelése
46. A. S. lényegében arra hivatkozik, hogy díjazásra jogosult a Bank M.‑től azért, mert az utóbbi használta a jelzáloghitel‑szerződés teljesítése során általa fizetett havi törlesztőrészletek egy részét.
47. A 93/13 irányelv célja a fogyasztók magas szintű védelmének biztosítása.(26) A Bíróságnak a jelen indítvány 39–41. pontjában ismertetett ítélkezési gyakorlata egyértelművé teszi, hogy e cél többek között annak biztosítása révén valósul meg, hogy valamely tisztességtelen feltétel ne legyen kötelező a fogyasztóra nézve, és hogy helyreálljon a fogyasztó azon ténybeli és jogi helyzete, amelyben e feltétel hiányában találná magát.
48. A 93/13 irányelv huszadik preambulumbekezdése szerint ezen irányelv a tisztességtelen feltételekre vonatkozó nemzeti jogszabályok részleges és minimális harmonizációját végzi el, meghagyva a tagállamok számára azt a lehetőséget, hogy a Szerződés rendelkezéseinek tiszteletben tartásával saját nemzeti jogszabályaikban az ebben az irányelvben foglaltaknál szigorúbb rendelkezésekkel biztosítsanak magasabb szintű védelmet a fogyasztók számára. A 93/13 irányelv 8. cikke ezt az elgondolást tükrözi.
49. A 93/13 irányelv tehát nem képezi akadályát az olyan nemzeti jogszabályi rendelkezéseknek, illetve az azokat értelmező olyan nemzeti ítélkezési gyakorlatnak, amelyek a benne foglaltaknál kiterjedtebb jogokat biztosítanak a fogyasztók számára. A tagállam hipotetikusan lehetővé teheti a hitelfelvevők számára, hogy a jelzáloghitel‑szerződésnek a tisztességtelen feltételek abból való elhagyását követő semmissé nyilvánítása esetén a szerződés alapján megfizetett törlesztőrészletek visszafizetésén és a törvényes kamatlábbal számított késedelmi kamatok megfizetésén túlmenő követeléseket érvényesítsenek a bankokkal szemben. A kérdést előterjesztő bíróság feladata tehát, hogy a nemzeti joga alapján megállapítsa, hogy a fogyasztók érvényesíthetnek‑e ilyen jellegű követeléseket, és ha igen, döntsön azok megalapozottságáról.
50. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szerint a nemzeti ítélkezési gyakorlat és a lengyel szakirodalom leggyakrabban a jogalap nélküli gazdagodás fogalmára hivatkozik a fent említett követelések jogalapjaként. A jelen ügyben, amennyiben A. S. az érvénytelen jelzáloghitel‑szerződés alapján megfizetett havi törlesztőrészletek Bank M. általi visszafizetését követően rosszabb helyzetbe kerül e szerződés eredményeként, a nemzeti bíróság feladata megvizsgálni, hogy teljesültek‑e a jogalap nélküli gazdagodás nemzeti jog szerinti feltételei, és e kérdéssel kapcsolatban megtenni minden megfelelő ténymegállapítást, valamint levonni azokból a szükséges következtetéseket. Párhuzam vonható a Kanyeba és társai ítélettel, amelyben a Bíróság megállapította, hogy az a kérdés, hogy a vonatkozó alapügyben szereplőkhöz hasonló körülmények tartozhatnak‑e a szerződésen kívüli felelősség jogába, nem a 93/13 irányelv hatálya alá tartozó, hanem nemzeti jogi kérdés.(27)
51. Amint azt a Bizottság a tárgyaláson helyesen megjegyezte, az a körülmény, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előtt szereplőhöz hasonló helyzetben a fogyasztók elméletileg érvényesíthetnek a jogalap nélküli gazdagodás nemzeti jog szerinti fogalmán alapuló követeléseket, nem jelenti azt, hogy e követeléseknek sikerrel kell járniuk. Ilyen esetekben teljesülniük kell a lengyel jogban a jogalap nélküli gazdagodáson alapuló kereset sikeréhez előírt feltételeknek. A nemzeti bíróságok el is utasíthatják az ilyen kereseteket, amennyiben azok joggal való visszaélésnek minősülnek.
52. Véleményem szerint az a nemzeti jog alapján fennálló lehetőség, hogy a tisztességtelen feltételeket tartalmazó hitelszerződés semmissé nyilvánítása esetén a hitelfelvevő a havi törlesztőrészletek visszafizetésén és a késedelmi kamatok megfizetésén túlmenő követeléseket érvényesíthet a bankkal szemben, nem veszélyezteti a 93/13 irányelv tényleges érvényesülését. Ellenkezőleg, e lehetőség arra ösztönözheti a hitelfelvevőket, hogy gyakorolják az említett irányelv alapján őket mint fogyasztókat megillető jogokat, miközben eltántorítja a bankokat attól, hogy tisztességtelen feltételeket foglaljanak szerződéseikbe.
53. Igaz ugyan, hogy – amint azt a Bank M. megjegyzi – a Bíróság megállapította, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése olyan kógens rendelkezés, amely arra irányul, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződés által megállapított formális egyensúlyt a szerződő felek egyenlőségét helyreállító, valódi egyensúllyal helyettesítse.(28) Nem hiszem azonban, hogy veszélyeztetné e cél elérését a nemzeti jogban a fogyasztó számára biztosított azon lehetőség, hogy az eladó vagy szolgáltató által egy semmissé nyilvánított szerződés alapján kapott összegek visszafizetésén túlmenő követeléseket érvényesítsen az eladóval vagy szolgáltatóval szemben. Amint azt a Bíróság a Banco Santander és Escobedo Cortés ítéletében hangsúlyozta, mind a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdéséből, mind ezen irányelv általános rendszeréből az következik, hogy azok egyrészt arra irányulnak, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei között biztosítsák az átfogó szerződéses egyensúlyt, másrészt pedig hogy el lehessen kerülni azt, hogy jelentős egyenlőtlenség alakuljon ki e jogok és e kötelezettségek között a fogyasztó kárára.(29)
54. Írásbeli észrevételeiben a Bizottság többek között a 93/13 irányelv 8. cikkére hivatkozik. Úgy tűnik számomra, hogy amiről a jelen ügyben szó van, az nem egy nemzeti szabály, amelynek az a célja, hogy a 93/13 irányelv által biztosított fogyasztóvédelem szintjét erősítse, hanem a polgári törvénykönyv egyes általános hatályú rendelkezéseinek értelmezése. Az ilyen jellegű rendelkezések nem minősülnek a tagállamok által a 93/13 irányelv 8. cikke alapján elfogadható vagy hatályban tartható intézkedéseknek.(30) Ha a nemzeti bíróság mindazonáltal a jelen indítvány 49. pontjában ismertetett módon értelmezné e rendelkezéseket, ezen értelmezés összhangban állna a 93/13 irányelv fogyasztóvédelmi céljával.
55. E megfontolásokra tekintettel – A. S.‑hez, a pénzügyi ombudsmanhoz, a lengyel és a portugál kormányhoz,(31) valamint a Bizottsághoz hasonlóan – úgy vélem, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes a nemzeti jog olyan bírósági értelmezése, amely szerint annak megállapítása esetén, hogy a fogyasztó és a bank által kötött hitelszerződés az abban foglalt tisztességtelen szerződési feltételek miatt kezdettől fogva semmis, a fogyasztó az e szerződés alapján kifizetett pénzösszegek visszafizetésén, valamint a fizetési felszólítás időpontjától törvényes kamatlábbal számított késedelmi kamatokon felül további követeléseket is érvényesíthet a bankkal szemben az említett megállapítás következményeként. A nemzeti bíróság feladata, hogy a nemzeti jog alapján megállapítsa, hogy a fogyasztók érvényesíthetnek‑e ilyen követeléseket, és ha igen, döntsön azok megalapozottságáról.
3. A bank fogyasztóval szemben érvényesített követelése
56. A Bank M. arra hivatkozik, hogy nemcsak a hitel átadott tőkeösszegének visszafizetését és a törvényes kamatlábbal számított késedelmi kamatokat követelheti A. S.‑től, hanem az e pénz bizonyos ideig szerződéses jogalap nélküli használatáért járó díjazást is.(32) A Bank M. azt állítja, hogy azáltal, hogy bizonyos számú évig pénzeszközöket bocsátott A. S. rendelkezésére, a pénzeszközök átadásától elkülönülő, saját gazdasági értékkel rendelkező, nem vagyoni jellegű szolgáltatást nyújtott A. S. számára.(33) Az ilyen díjazás iránti követelése alapvetően a jogalap nélküli gazdagodás fogalmán alapul.
57. Akárcsak a fogyasztók fent vizsgált esetében, főszabály szerint a nemzeti bíróság feladata, hogy a nemzeti jog alapján megállapítsa, hogy a jelzáloghitel‑szerződésnek az abban foglalt tisztességtelen feltételek miatti semmissé nyilvánítását követően érvényesíthet‑e a bank a fogyasztóval szemben a hitel átadott tőkeösszegének visszafizetésén és a törvényes kamatlábbal számított késedelmi kamatok megfizetésén túlmenő követeléseket. Az A. S. követelése tekintetében általam javasolt megoldással ellentétben azonban a következőkben kifejtett okokból úgy vélem, hogy a Bank M. nem érvényesíthet ilyen követeléseket.
58. Először is megjegyzem, hogy a jelzáloghitel‑szerződés semmissé nyilvánítása annak következménye lenne, hogy a Bank M. tisztességtelen feltételeket foglalt e szerződésbe. Amint azt írásbeli észrevételeiben a Bizottság helyesen kifejti, a nemo auditur propriam turpitudinem allegans általánosan elfogadott jogelvére tekintettel a fél nem szerezhet gazdasági előnyt olyan helyzetből, amelyet ő idézett elő saját jogellenes magatartásával. Különösen, ha egy bankot hátrány ér a tisztességtelen feltételeket tartalmazó jelzáloghitel‑szerződés semmissé nyilvánítását követően, akkor e hátrányt nem kell kompenzálni, mivel az kizárólag saját jogellenes magatartásának eredményeként jött létre.
59. Ezt követően megjegyzem, hogy amennyiben az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben a bank a hitel tőkeösszegének visszafizetésén és a törvényes kamatlábbal számított késedelmi kamatok megfizetésén túlmenő, különösen a hitel tőkeösszegének szerződéses jogalap nélküli használatáért járó díjazás iránti követeléseket érvényesíthetne a fogyasztóval szemben, az megfosztaná tényleges érvényesülésétől a 93/13 irányelvet, és az ezen irányelv céljaival összeegyeztethetetlen eredményre vezetne.
60. Amint arra A. S., az emberi jogi biztos, a pénzügyi ombudsman és a Bizottság rámutat, ez a lehetőség veszélyeztetheti azt a visszatartó hatást, amelyet a 93/13 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 6. cikkének (1) bekezdése kíván fűzni tisztességtelen feltételeknek a fogyasztók és az eladók vagy szolgáltatók között megkötött szerződésekben való jelenlétének megállapításához.(34) Jól szemlélteti ezt a Bíróság Banco Español de Crédito ítélete, amelyben megállapítást nyert, hogy ha a nemzeti bíróságok jogosultak lennének arra, hogy az ilyen szerződésekben foglalt tisztességtelen feltételek tartalmát módosítsák, e lehetőség kihasználása sérthetné a 93/13 irányelv 7. cikke által elérni kívánt hosszú távú célt. Az eladók vagy szolgáltatók továbbra is alkalmazni próbálnák a tisztességtelen feltételeket annak tudatában, hogy még ha azok érvénytelenségét meg is állapítanák, a szerződést a nemzeti bíróság továbbra is kiegészíthetné oly módon, hogy az említett eladók vagy szolgáltatók érdekei biztosítottak legyenek. Az ilyen lehetőség tehát hozzájárulhat annak a visszatartó erőnek a megszüntetéséhez, amely az eladók vagy szolgáltatók tekintetében jelentkezik a tisztességtelen feltételeknek a fogyasztók vonatkozásában való puszta és egyszerű alkalmazhatatlansága következtében.(35) Hasonlóképpen, a jelen ügyben szereplőhöz hasonló helyzetben a bankot nem tántorítaná el attól, hogy tisztességtelen feltételeket alkalmazzon a fogyasztókkal kötött hitelszerződéseiben, ha e szerződések semmissé nyilvánítása ellenére piaci díjat számíthatna fel a fogyasztókkal szemben a hitel tőkeösszegének használatáért. Az ilyen helyzet akár még nyereségessé is teheti a bank számára tisztességtelen feltételek fogyasztók vonatkozásában való alkalmazását. Legalábbis azonban jelentősen csökkenne a bank ilyen feltételek alkalmazásából eredő gazdasági kockázata.
61. A. S. és a pénzügyi ombudsman szintén helyesen hivatkozik arra, hogy ha a bank a hitel tőkeösszegének visszafizetésén és a törvényes kamatlábbal számított késedelmi kamatok megfizetésén túlmenő követeléseket érvényesíthetne a fogyasztóval szemben, az veszélyeztethetné a 93/13 irányelv által a fogyasztók számára biztosított védelem tényleges érvényesülését. A jelen ügyben A. S. és a Bank M. írásbeli és szóbeli észrevételeiből kitűnik, hogy az utóbbi által az előbbivel szemben a hitel tőkeösszegének szerződéses jogalap nélküli használatáért járó díjazás tekintetében érvényesített követelés 192 812,51 PLN (hozzávetőleg 41 484,26 euró), amely a tőke körülbelül kétharmadának felel meg. A tárgyaláson a pénzügyi ombudsman azt állította, hogy tudomása van olyan lengyelországi esetekről, amelyekben a bankok által a fogyasztóktól követelt díjazás összege meghaladta a nyújtott hitel összegét. Ha a fogyasztók tisztességtelen feltételek alóli szabadulásának lehetőségét ilyen magas összegű díjazás megfizetésétől teszik függővé, az olyan helyzetet teremthet, amelyben a fogyasztók jobban járnak, ha teljesítik a tisztességtelen feltételt tartalmazó szerződést, mintha gyakorolni próbálnák a 93/13 irányelv szerinti jogaikat. Ezenfelül – amint azt A. S. az írásbeli és szóbeli észrevételeiben kifejti – a bankok számításainak alapjául szolgáló kritériumok átláthatatlan, összetett és önkényes jellege miatt a hitelfelvevők általában nincsenek abban a helyzetben, hogy kellő pontossággal megállapítsák a bank által tőlük követelhető összeget, mielőtt eldöntenék, hogy érdekükben áll‑e vitatni a tisztességtelen feltételek jogszerűségét. Azt is hozzá lehet tenni, hogy a bankok – akárcsak a jelen ügyben a Bank M. – általában azt az álláspontot képviselik, hogy a fogyasztók által a hitel tőkeösszegének szerződéses jogalap nélküli használatáért járó díjazásként állítólagosan fizetendő összegeket azonnal meg kell fizetni. Ezzel szemben egy hitelszerződés esetében a törlesztőrészleteket rendszeres időközönként kell fizetni, ami lehetővé teszi a hitelfelvevő számára törlesztéseinek megtervezését. Mindezen tényezők alkalmasak arra, hogy visszatartsák a fogyasztókat a 93/13 irányelv által számukra biztosított jogok gyakorlásától.
62. Úgy vélem továbbá, hogy nem fogadható el a Bank M. és a pénzügyi felügyeleti hatóság azon érve, hogy amennyiben a bank nem követelhet díjazást A. S.‑től a hitel tőkeösszegének szerződéses jogalap nélküli használatáért, úgy ez azt jelentené, hogy „ingyenes hitelt” nyújt neki házépítésre. Először is, ez a helyzet rendes következménye annak, hogy a hitelszerződést ex tunc semmissé nyilvánítják az abban foglalt tisztességtelen feltételek elhagyása esetén. Másodszor, amint azt a lengyel kormány az írásbeli észrevételeiben helyesen kifejti, az a körülmény, hogy az eladó vagy szolgáltató az uniós jog szerinti kötelezettségeinek megszegése esetén elveszíti a hitelszerződés teljesítéséből várt nyereséget, nem újszerű jelenség a Bíróság fogyasztóvédelemmel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatában. A Home Credit Slovakia ítéletben például a Bíróság megerősítette azon nemzeti szabályozás arányos jellegét, amely szerint a hitelező nem támaszthat kamat‑ és költségkövetelést a 2008/48 irányelvben előírt egyes tartalmi elemek hitelmegállapodásban való feltüntetésének hiánya esetén.(36)
63. A Bank M. és a pénzügyi felügyeleti hatóság arra is hivatkozik, hogy veszélyeztetné a lengyelországi és európai uniós pénzügyi piacok stabilitását, ha a bankokat megfosztanák attól a lehetőségtől, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben díjazást követelhessenek a hitel tőkeösszegének szerződéses jogalap nélküli használatáért. Ez az érv nem bír jelentőséggel a 93/13 irányelv értelmezése szempontjából, mivel ezen irányelv célja nem a pénzügyi piacok stabilitásának megőrzése, hanem mindenekelőtt a fogyasztók védelme. Mindenesetre a bankok mint jogi képződmények kötelesek ügyeiket úgy intézni, hogy a jog valamennyi rendelkezését tiszteletben tartsák.
64. E megfontolásokra tekintettel – A. S.‑hez, az emberi jogi biztoshoz, a pénzügyi ombudsmanhoz, a varsó‑śródmieściei kerületi ügyészhez,(37) a lengyel kormányhoz és a Bizottsághoz hasonlóan – annak megállapítását javaslom a Bíróságnak, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes a nemzeti jog olyan bírósági értelmezése, amely szerint annak megállapítása esetén, hogy a fogyasztó és a bank által kötött hitelszerződés az abban foglalt tisztességtelen szerződési feltételek miatt kezdettől fogva semmis, a bank az e szerződés alapján kifizetett pénzösszegek visszafizetésén, valamint a fizetési felszólítás időpontjától törvényes kamatlábbal számított késedelmi kamatok megfizetésén felül további követeléseket is érvényesíthet a fogyasztóval szemben az említett megállapítás következményeként.
V. Végkövetkeztetés
65. A fenti megfontolások összességére figyelemmel azt javasolom, hogy a Bíróság a Sąd Rejonowy dla Warszawy – Śródmieścia w Warszawie (varsó‑śródmieściei kerületi bíróság, Varsó, Lengyelország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a következő választ adja:
1) A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
e rendelkezésekkel nem ellentétes a nemzeti jog olyan bírósági értelmezése, amely szerint annak megállapítása esetén, hogy a fogyasztó és a bank által kötött hitelszerződés az abban foglalt tisztességtelen szerződési feltételek miatt kezdettől fogva semmis, a fogyasztó az e szerződés alapján kifizetett pénzösszegek visszafizetésén, valamint a fizetési felszólítás időpontjától törvényes kamatlábbal számított késedelmi kamatok megfizetésén felül további követeléseket is érvényesíthet a bankkal szemben az említett megállapítás következményeként.
A nemzeti bíróság feladata, hogy a nemzeti jog alapján megállapítsa, hogy a fogyasztók érvényesíthetnek‑e ilyen követeléseket, és ha igen, döntsön azok megalapozottságáról.
2) A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
e rendelkezésekkel ellentétes a nemzeti jog olyan bírósági értelmezése, amely szerint annak megállapítása esetén, hogy a fogyasztó és a bank által kötött hitelszerződés az abban foglalt tisztességtelen szerződési feltételek miatt kezdettől fogva semmis, a bank az e szerződés alapján kifizetett pénzösszegek visszafizetésén, valamint a fizetési felszólítás időpontjától törvényes kamatlábbal számított késedelmi kamatok megfizetésén felül további követeléseket is érvényesíthet a fogyasztóval szemben az említett megállapítás következményeként.