C‑132/05. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Németországi Szövetségi Köztársaság

„Tagállami kötelezettségszegés – 2081/92/EGK rendelet – A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalma – »Parmigiano Reggiano« sajt – A »parmesan« elnevezés használata – Valamely tagállam kötelezettsége egy oltalom alatt álló eredetmegjelölés visszaélésszerű használatának hivatalból történő szankcionálására”

Az ítélet összefoglalása

1.        Mezőgazdaság – Egységes jogszabályok – A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi jelzésének és eredetmegjelölésének oltalma – 2081/92 rendelet

(2081/92 tanácsi rendelet, 13. és 17. cikk; 1107/96 bizottsági rendelet)

2.        Mezőgazdaság – Egységes jogszabályok – A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi jelzésének és eredetmegjelölésének oltalma – 2081/92 rendelet

(2081/92 tanácsi rendelet, 13. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

3.        Mezőgazdaság – Egységes jogszabályok – A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi jelzésének és eredetmegjelölésének oltalma – 2081/92 rendelet

(2081/92 tanácsi rendelet, 3. cikk, (1) bekezdés)

4.        Intézmények jogi aktusai – Rendeletek – Közvetlen alkalmazhatóság

(EK 249. cikk; 2081/92 tanácsi rendelet)

5.        Mezőgazdaság – Egységes jogszabályok – A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi jelzésének és eredetmegjelölésének oltalma – 2081/92 rendelet

(2081/92 tanácsi rendelet, 10. cikk és 13. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

1.        A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 2081/92 rendelet 17. cikkében előírt egyszerűsített eljárás alapján bejegyzett „összetett eredetmegjelölést” illetően az 1107/96 rendelet mellékletének lábjegyzeteire történő utalások formájában megjelenő, ezen elnevezés nem létezésére vonatkozó nyilatkozat, amely azt bizonyítja, hogy valamely elnevezés bizonyos összetevői tekintetében nem kérték a 2081/92 rendelet 13. cikke által biztosított oltalmat, nem jelent elegendő alapot az említett oltalom terjedelmének meghatározásához. A 2081/92 rendelettel létrehozott oltalmi rendszerben az elnevezés különböző összetevőinek biztosítandó oltalomra és különösen az arra vonatkozó kérdések, hogy szokásos elnevezésről vagy az említett rendelet 13. cikkében meghatározott módszerrel szemben oltalmazott összetevőről van‑e szó, az érdekelt felek által ismertetett ténybeli összefüggések részletes elemzése alapján a nemzeti bíróság által elvégzendő értékelés körébe tartoznak.

(vö. 28–30. pont)

2.        A „parmesan” elnevezés használatát a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 2081/92 rendelet – amely oltalomban részesíti a bejegyzett elnevezéseket többek között bármely visszaéléssel, utánzással vagy félrevezető utalással szemben, akkor is, ha feltüntetik a termék valódi eredetét, vagy ha az oltalom alatt álló elnevezést lefordítják – 13. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmében a „Parmigiano Reggiano” oltalom alatt álló eredetmegjelölésre történő utalásnak kell minősíteni.

Ugyanis hangzásbeli és vizuális hasonlóság áll fenn a „parmesan” és a „Parmigiano Reggiano” elnevezések között, egy olyan helyzetben, amikor a szóban forgó termékek kemény-, reszelt vagy reszelni való sajtok, vagyis hasonló külső megjelenést mutatnak. Továbbá attól a kérdéstől függetlenül, hogy a „parmesan” elnevezés a „Parmigiano Reggiano” oltalom alatt álló eredetmegjelölés vagy a „Parmigiano” kifejezés pontos fordítása‑e, vagy sem, az e két különböző nyelvű kifejezés közötti fogalmi közelséget szintén figyelembe kell venni. Az ilyen közelség, valamint a hangzásbeli és vizuális hasonlóság referenciaképként a „Parmigiano Reggiano” sajtot, mint oltalom alatt álló eredetmegjelölést juttatja a fogyasztó eszébe, ha a „parmesan” elnevezéssel ellátott kemény-, reszelt vagy reszelni való sajt van előtte.

(vö. 46–49. pont)

3.        Valamely elnevezés szokásos jellege megvizsgálásának keretében a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 2081/92 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése alapján figyelembe kell venni az érintett termék gyártási helyét mind abban a tagállamban, mind azon kívül, amely megkapta a szóban forgó elnevezés oltalmát, e termék fogyasztását, és azt a módot, ahogyan a fogyasztók értelmezik ezen elnevezést az érintett tagállamban és azon kívül, az említett termékre vonatkozó különös nemzeti szabályozás létezését, valamint azt a módot, ahogyan az említett elnevezést a közösségi jogban használják.

(vö. 53. pont)

4.        A jogalanyok lehetősége arra, hogy valamely rendelet rendelkezéseire a nemzeti bíróságok előtt hivatkozhassanak, nem mentesíti a tagállamokat az alól, hogy olyan nemzeti intézkedéseket hozzanak, amelyek lehetővé teszik azok teljes körű alkalmazásának biztosítását, ha az szükségesnek bizonyul.

Ebben a vonatkozásban valamely nemzeti jogrend, amely rendelkezik olyan jogi eszközökkel, amelyek azon jogok hatékony védelmének biztosítására irányulnak, amelyekkel a magánszemélyek a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 2081/92 rendelet alapján rendelkeznek, mint például az olyan jogszabályi rendelkezések, amelyek lehetővé teszik az oltalom alatt álló eredetmegjelölések jogellenes használatával szembeni fellépést (ilyen többek között a tisztességtelen verseny elleni harcról szóló törvény és a védjegyek és egyéb megkülönböztető megjelölések védelméről szóló törvény), és amely nemzeti jogrend a valamely oltalom alatt álló eredetmegjelölésből eredő jogokkal ellentétes bármely magatartással szembeni kereset benyújtásának a lehetőségét nem korlátozza kizárólag az említett megjelölés jogosultjára, hanem éppen ellenkezőleg, e lehetőséget megteremti a versenytársaknak, a vállalkozások társulásainak és a fogyasztói egyesületeknek is, képes biztosítani az oltalom alatt álló eredetmegjelölésre jogosult termékek gyártóinak érdekein kívül egyéb érdekek, többek között a fogyasztók érdekeinek védelmét is.

(vö. 68–70. pont)

5.        A tagállamok arra irányuló kötelezettsége, hogy hivatalból meghozzák a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló 2081/92 rendelet – amely a bejegyzett elnevezéseknek oltalmat nyújt többek között bármely visszaéléssel, utánzással vagy félrevezető utalással szemben, akkor is, ha feltüntetik a termék valódi eredetét, vagy ha az oltalom alatt álló elnevezést lefordítják – 13. cikke (1) bekezdése b) pontja megsértésének szankcionálásához szükséges intézkedéseket, nem következik a fenti rendelet 10. cikkéből. Igaz, hogy a 2081/92 rendelet rendelkezései hatékonyságának biztosítása érdekében az utóbbi 10. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamok biztosítják, hogy az említett rendelet hatálybalépését követően legkésőbb hat hónappal felügyeleti rendszert léptetnek működésbe. Kötelesek tehát ilyen rendszer létrehozására. Mindazonáltal ezen rendelet 10. cikkének (4) bekezdése annak előírásával, hogy „[h]a valamely tagállamban a kijelölt felügyelő hatóság és/vagy elismert magánszervezet azt állapítja meg, hogy az abban a tagállamban oltalom alatt álló eredetmegjelölést viselő mezőgazdasági termék vagy élelmiszer nem felel meg a leírás feltételeinek, akkor megteszi az e rendeletnek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket. […]”, arra utal, hogy a valamely tagállamban kijelölt felügyelő hatóság és/vagy elismert magánszervezet azon tagállamé, ahonnan az oltalom alatt álló eredetmegjelölés ered. Az említett rendelet 10. cikkének (3) bekezdésében „az ellenőrzésük alá tartozó […] termelő vagy feldolgozó” említése, akárcsak a termelőknek az e cikk (6) bekezdésében előírt joga a felügyeleti rendszerbe való betekintésre, és az ugyanezen cikk (7) bekezdésében említett, a vizsgálatok költségeinek viselésére vonatkozó kötelezettségük megerősíti, hogy az említett 10. cikk azon tagállamok kötelezettségeire vonatkozik, ahonnan az oltalom alatt álló eredetmegjelölés ered.

Ezen értelmezést megerősítik a 2081/92 rendelet 4. cikke (2) bekezdése g) pontjának és 5. cikke (3) és (4) bekezdésének egybevetett rendelkezései, amelyekből az következik, hogy a bejegyzési kérelemnek tartalmaznia kell a termékleírást, hogy e bejelentést abba a tagállamba kell elküldeni, ahol az adott földrajzi terület található, és hogy a termékleírásnak tartalmaznia kell a „10. cikkben foglalt felügyeleti rendszerre vonatkozó adatokat”. Ebből következik, hogy azon felügyeleti rendszerek, amelyekre az oltalom alatt álló eredetmegjelölés termékleírásának tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség vonatkozik, annak a tagállamnak a felügyeleti rendszerei, ahonnan a szóban forgó oltalom alatt álló eredetmegjelölés ered.

(vö. 72–78. pont)