A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2008. július 17.(*)
„Távközlési ágazat – Hálózatok és szolgáltatások – Díjszabások kiegyenlítése – A 90/388/EGK irányelv 4c. cikke – A 97/33/EK irányelv 7. cikkének (2) bekezdése – A 98/61/EK irányelv 12. cikkének (7) bekezdése – Szabályozó hatóság – Az irányelvek közvetlen hatálya – Háromoldalú eset”
A C‑152/07‑C‑154/07. sz. egyesített ügyekben,
az EK 234. cikk alapján benyújtott három előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyeket a Bundesverwaltungsgericht (Németország) a Bírósághoz 2007. március 20‑án érkezett, 2006. december 13‑i határozataival terjesztett elő az előtte
az Arcor AG & Co. KG (C‑152/07),
a Communication Services TELE2 GmbH (C‑153/07),
a Firma 01051 Telekom GmbH (C‑154/07)
és
a Bundesrepublik Deutschland
között,
a Deutsche Telekom AG
részvételével
folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann, C. W. A. Timmermans, A. Rosas, K. Lenaerts és L. Bay Larsen tanácselnökök, K. Schiemann, J. Makarczyk, P. Kūris (előadó), Juhász E., A. Ó Caoimh, P. Lindh és J.‑C. Bonichot bírák,
főtanácsnok: D. Ruiz‑Jarabo Colomer,
hivatalvezető: K. Sztranc‑Sławiczek tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. február 19‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az Arcor AG & Co. KG képviseletében T. Bosch és D. Herrmann Rechtsanwälte,
– a Communication Services TELE2 GmbH képviseletében P. Rädler Rechtsanwalt,
– a Firma 01051 Telekom GmbH képviseletében M. Schütze és M. Salevic Rechtsanwälte,
– a német kormány képviseletében J. Scherer és J. Hagelberg Rechtsanwälte,
– a Deutsche Telekom AG képviseletében T. Mayen és U. Karpenstein Rechtsanwälte,
– az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében V. Jackson és M. Hoskins, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében G. Braun és K. Mojzesowicz, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2008. április 1‑jei tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek egyrészt az 1996. március 13‑i 96/19/EK bizottsági irányelvvel (HL L 74. 13. o.) módosított, a távközlési szolgáltatások piacain belüli versenyről szóló 1990. június 28‑i 90/388/EGK bizottsági irányelv (HL L 192., 10. o.; a továbbiakban: 90/388 irányelv), másrészt az 1988. szeptember 24‑i 98/61/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 268., 37. o.) módosított, az egyetemes szolgáltatásnak és az együttműködési képességnek a nyílt hálózatellátás (ONP) elvei alkalmazása révén történő biztosítását szolgáló távközlési összekapcsolásról szóló, 1997. június 30‑i 97/33/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 199., 32. o.; a továbbiakban: 97/33 irányelv) értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmeket az Arcor AG & Co. KG (a továbbiakban: Arcor), a Communication Services TELE2 GmbH (a továbbiakban: TELE2), illetve a Firma 01051 Telekom GmbH (a továbbiakban: 01051 Telekom), nyilvános távközlési hálózatok üzemeltetői, valamint a Bundesnetzagentur für Elektrizität, Gas, Telekommunikation, Post und Eisenbahnen (áram- és gázszolgáltatási, távközlési, postai és vasúti szövetségi hivatal; a továbbiakban: szabályozó hatóság) által képviselt Bundesrepublik Deutschland közötti, a Deutsche Telekom AG (a továbbiakban: Deutsche Telekom) részvételével, három felülvizsgálati kérelem alapján keletkezett jogvitákban terjesztették elő, amely jogviták tárgya a szabályozó hatóság 2003. április 29‑i azon határozata, amellyel ez utóbbi 2003. július 1‑jétől kezdődően percenként 0,004 euró összegű összekapcsolódási hozzájárulást engedélyezett a Deutsche Telekom nemzeti távközlési hálózatától eredő, az kapcsolási partner mint a helyi kapcsolatok hálózatüzemeltetője számára nyújtott kapcsolatok (a továbbiakban: [helyi] Telekom‑B2 szolgáltatás) ára tekintetében.
Jogi háttér
A közösségi szabályozás
3 A 96/19 irányelv ötödik preambulumbekezdése előírja:
„[...] Annak érdekében, hogy a távközlési szervezetek befejezhessék felkészülésüket a versenyre, és különösen, hogy folytathassák a díjszabások szükséges kiegyenlítését, a tagállamok 1998. január 1‑jéig fenntarthatják a távbeszélő szolgáltatásra vonatkozó jelenlegi különleges vagy kizárólagos jogokat. A kevésbé fejlett hálózatokkal és az igen kis hálózatokkal rendelkező tagállamoknak ideiglenes felmentést kell kapniuk, ha ezt a strukturális átalakítás végrehajtásának szükségessége indokolja, de szigorúan csak olyan mértékben, ami ezekhez az átalakításokhoz szükséges. Ezen tagállamoknak, kérésükre, további legfeljebb öt éves, illetve legfeljebb két éves átmeneti időszakot kell biztosítani, feltéve hogy ez nélkülözhetetlen a szükséges strukturális átalakítások befejezéséhez. Azok a tagállamok, amelyek ilyen haladékot kérhetnek: Spanyolország, Írország, Görögország és Portugália, kevésbé fejlett hálózataik, és Luxembourg, igen kis hálózatai miatt. [...]”
4 A 96/19 irányelv huszadik preambulumbekezdése értelmében:
„[...] A tagállamok a lehető leggyorsabban megszüntetnek a távközlési szervezeteknél minden indokolatlan díjkiegyenlítési korlátozást, és különösen azokat, amelyek gátolják a nem költségarányos díjak alkalmazását, és növelik az egyetemes szolgáltatás nyújtásának terheit. [...]”
5 A 90/388 irányelv 4c. cikkének harmadik bekezdése, amelyet a 96/19 irányelv 1. cikkének 6. pontja illesztett be, így rendelkezik:
„A tagállamok megengedik távközlési szervezeteiknek, hogy díjszabásaikat kiegyenlítsék, figyelembe véve a különleges piaci viszonyokat és egy egyetemes szolgáltatás megfizethetősége biztosításának szükségességét, és különösen a tagállamok igazítják ki a jelenlegi, a költségeket nem tükröző és az egyetemes szolgáltatás [biztosításának terhét] növelő áraikat, abból a célból, hogy a díjszabások a valóságos költségeken alapuljanak. Ahol ezt az árkiegyenlítést nem lehet 1998. január 1‑jéig befejezni, az érintett tagállam jelentést tesz a Bizottságnak a fennmaradt díjszabási kiegyensúlyozatlanságok jövőbeni megszüntetéséről. E jelentés a megvalósítás részletes menetrendjét is tartalmazza.”
6 A 97/33 irányelv 7. cikkének (2) bekezdése így rendelkezik:
„Az összekapcsolási díjat az átláthatóság és a költségalapúság elvének tiszteletben tartásával kell meghatározni. Annak bizonyítása, hogy a díjak meghatározása a valós költségek – ideértve a beruházások ésszerű megtérülését is – alapulvételével történt, az összekapcsolást berendezéseivel biztosító szervezetet terheli. A nemzeti szabályozó hatóság felhívhatja a szervezetet összekapcsolási díjainak maradéktalan igazolására, és szükség szerint megkövetelheti azok kiigazítását is. A jelen bekezdést az I. sz. melléklet harmadik részében meghatározott szervezetekre is alkalmazni kell, amely szervezeteket a nemzeti szabályozó hatóságok értesítettek, tekintve, hogy ezek az összekapcsolás nemzeti piacán vezető szervezetek.”
7 A 97/33 irányelvnek a 98/61 irányelvvel beillesztett 12. cikkének (7) bekezdése értelmében:
„A nemzeti szabályozó hatóságok legalább a nyilvános távközlési hálózatokat üzemeltető, az I. melléklet első részében felsorolt, és a nemzeti hatóságok által a piacon vezető szervezetekként értesített szervezetektől megkövetelik, hogy előfizetőik számára, az ISDN‑t (integrált szolgáltatások digitális hálózata) használókat is beleértve, hogy hozzáférhessenek a nyilvánosság számára hozzáférhető távközlési szolgáltatásokkal összekapcsolt valamennyi szolgáltatásnyújtó kapcsolt szolgáltatásaihoz. E tekintetben legkésőbb 2000. január 1‑jén, vagy azokban az országokban, amelyek további átmeneti időszakban részesülnek, ezen időpontot követő lehető legrövidebb idő alatt, de legkésőbb két évvel a távbeszélő szolgáltatás teljes liberalizációjára meghatározott legvégső időpontot követően mechanizmusokat kell bevezetni a célból, hogy az előfizető előválasztás és egy olyan rendszer segítségével ki tudja választani e szolgáltatásokat, amely rendszer lehetővé teszi számára, hogy egy rövid előhívó szám tárcsázásával az egyes hívások esetében kikapcsoljon minden előválasztást.
A nemzeti szabályozó hatóságok ügyelnek arra, hogy az e szolgáltatásokhoz kapcsolódó összekapcsolási díj a költségeken alapuljon, valamint arra, hogy adott esetben a fogyasztó által fizetendő terhek ne legyenek elriasztó jellegűek e szolgáltatás igénybevétele tekintetében.”
A nemzeti szabályozás
8 A távközlési törvény első módosításáról szóló, 2002. október 21‑i törvénnyel (Erste Gesetz zur Änderung des Telekommunikationsgesetzes; BGB1. 2002 I, 4186. o.) módosított 1996. július 25‑i távközlési törvény (Telekommunikationsgesetz) (BGBl., 1996 I, 1120. o., a továbbiakban: TKG 1996) 43. cikkének (6) bekezdése így rendelkezik:
„A versenykorlátozásokról szóló törvény [Gesetz gegen Wettbewerbsbeschränkungen] 19. cikke szerint jelentős piaci erővel rendelkező nyilvános távközlési hálózatüzemeltetőknek a harmadik mondat értelmében hálózataikon biztosítaniuk kell, hogy valamennyi felhasználónak lehetősége legyen kiválasztani bármely, közvetlenül összekapcsolódó nyilvános távközlési hálózat üzemeltetőjének szolgáltatásait, egy előválasztási szám tárcsázásából, illetve a szolgáltató előválasztásából álló egyéni választási eljárással kiválasztva a szolgáltatót, amely utóbbi előválasztás alatt az értendő, hogy annak a lehetőségnek minden hívás esetében fenn kell állnia, hogy a megállapított előválasztáson egy másik szolgáltató előválasztási számát tárcsázva túl lehessen kapcsolni. A felhasználó számára lehetővé kell tenni továbbá a helyi és a távolsági hívásokkal kapcsolatos előbeállításokat. A hálózatok összekapcsolásának megvalósítása keretében – amit e kötelezettség teljesítéseként kell végrehajtani – a jelen törvény harmadik, negyedik és hatodik részének értelmében hozott határozatok elfogadása során ügyelni kell arra, hogy továbbra is vonzóak maradjanak a hosszú távú verseny erősítését biztosító infrastrukturális beruházások, ügyelni kell továbbá a létező hálózat közeli összekapcsolódás általi hatékony felhasználására. Ennek megvalósítása során különösen arra kell ügyelni, hogy a felhasználó által kiválasztott hálózatüzemeltető megfelelő módon osztozzon a felhasználó rendelkezésére bocsátott összekapcsolás költségeiben. A szabályozó hatóság részben vagy egészben felfüggesztheti az első mondatban előírt kötelezettséget, huzamosabb időre is, és amennyiben ez műszakilag indokolt. A mobiltelefon‑hálózatok üzemeltetői tekintetében a szolgáltatóválasztási vagy ‑előválasztási lehetőség biztosításának kötelezettsége felfüggesztésre kerül. Ez a kötelezettség az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról (Egyetemes szolgáltatási irányelv) szóló, 2002. március 7‑i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 108., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet 29. kötet 367. o.) 19. cikke (2) bekezdésében előírt követelmények átültetése során kerül felülvizsgálatra.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
9 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokból az következik, hogy a szabályozó hatóság a Deutsche Telekom kérelmére 2003. április 29‑i határozatában 2003. július 1‑jétől kezdődően 2003. november 30‑ig percenként 0,004 euró összegű összekapcsolási‑költség hozzájárulást engedélyezett a [helyi] Telekom‑B2 szolgáltatás hívásainak ára tekintetében. Ez az engedély 2003. május 7‑ig valamennyi szerződött vagy előírt összekapcsolásra kiterjedt. Ezen, a TKG 1996 43. cikke (6) bekezdésének negyedik mondatán alapuló határozatot azzal a körülménnyel indokolták, hogy az előfizetők összekapcsolásának költségeit nem fedezték az előfizetők összekapcsolásának aktiválásával kapcsolatos bevételek, ily módon ezek veszteséget okoztak volna.
10 A szabályozó hatóság 2003. szeptember 23‑i határozatával hatályon kívül helyezte a 2003. április 29‑i határozatot, azzal az indokkal, hogy már nem áll fenn összekapcsolási veszteség a Deutsche Telekom részéről, mivel a végfelhasználó által az előfizető összekapcsolása aktiválásáért fizetett áremelés időközben engedélyezésre került.
11 Az Arcor, a TELE2 és a 01051 Telekom egyenként keresetet indított a 2003. április 29‑i határozattal szemben a Verwaltungsgericht Köln előtt (kölni közigazgatási bíróság).
12 2005. november 3‑án hozott ítéleteiben e bíróság megsemmisítette a szóban forgó határozatot.
13 Ezen ítélettel szemben az alapeljárásban részt vevő valamennyi fél a C‑152/07. sz. ügyben, a C‑153/07. sz. és a C‑154/07. sz. ügyekben pedig az alapeljárás felperesei és beavatkozói felülvizsgálat iránti kérelmet nyújtott be a Bundesverwaltungsgerichthez (szövetségi közigazgatási bíróság).
14 Ilyen körülmények között a Bundesverwaltungsgericht úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatalra a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell-e értelmezni a […] 90/388/EGK irányelvet és a […] 97/33/EK irányelvet, hogy a nemzeti szabályozó hatóság 2003‑ban nem kötelezheti a nyilvános helyi hálózattal összekapcsolt hálózat üzemeltetőjét, hogy a helyi hálózat piaci erőfölénnyel rendelkező üzemeltetőjének hozzájárulást fizessen az előfizetői hurok átengedése miatt a helyi hálózat üzemeltetőjénél keletkező veszteség rendezésére?
2) Az […] igenlő válasz esetén figyelembe kell‑e venni az ilyen – nemzeti jogszabályi előírásban szereplő – kötelezettségnek a közösségi joggal való összeegyeztethetetlenségét a nemzeti bíróságnak a helyi hálózat üzemeltetőjének engedélyezésére vonatkozó eljárásban?”
15 2007. június 1‑jei határozatával a Bíróság elnöke az írásbeli és a szóbeli szakasz, valamint az ítélethozatal tekintetében elrendelte a C‑152/07‑C‑154/07. sz. ügyek egyesítését.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
16 Az első kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 90/388 irányelvvel és a 97/33 irányelvvel ellentétes‑e az, hogy a nemzeti szabályozó hatóság arra kötelezheti a nyilvános helyi hálózattal összekapcsolt hálózat üzemeltetőjét, hogy a helyi hálózat piaci erőfölénnyel rendelkező üzemeltetőjének hozzájárulást fizessen az előfizetői hurok átengedése miatt a helyi hálózat üzemeltetőjénél keletkező veszteség rendezésére.
17 Az bizonyos, hogy az alapügyben szereplő és a TKG 1996 43. cikke (6) bekezdésének negyedik mondata értelmében megállapított összekapcsolási hozzájárulás eltér a TKG 1996 másik rendelkezésén, nevezetesen a 39. cikkén alapuló kapcsolódási hozzájárulástól és ezen felül fizetendő. Az összekapcsolási hozzájárulás elve a német jogba a 98/61 irányelv átültetésével került bevezetésre. E hozzájárulás összege azon veszteség függvényében kerül kiszámításra, amelyet a Deutsche Telekom azon okból szenved el, hogy az előfizetői hurok rendelkezésre bocsátásának bevételei nem fedezik az e hurok tényleges rendelkezésre bocsátásához kötődő költségeket.
18 A kérdést előterjesztő bíróság szerint a kapcsolódás költségeiben való részvétel kötelezettsége az előfizető által közvetlenül vagy előválasztással választott hálózatüzemeltetőt terheli. E kötelezettség azonban úgy jelenik meg, mint a piacon erőfölényben lévő Deutsche Telekom összekapcsolási költségeinek szintjén lévő veszteségek kompenzációja, és nem mint a szóban forgó hálózatüzemeltető által nyújtott szolgáltatás ellentételezése.
19 A szóban forgó összekapcsolódási hozzájárulás célja tehát egy kiegészítő jellegű fizetési kötelezettség az előfizetők azon kapcsolódásának költségeihez való hozzájárulás jogcímén, amelyeket nem fedeznek a fogyasztók hozzájárulásai. E hozzájárulást csak azon hálózatüzemeltetőknek kell megfizetni, amelyek a helyi hálózat tekintetében az üzemeltető közvetlen vagy előválasztással történő választására irányuló szolgáltatásokról szóló összekapcsolódási megállapodást kötöttek a Deutsche Telekommal.
20 A 97/33 irányelv 12. cikkének (7) bekezdéséből az következik, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok ügyelnek arra, hogy a beszédalapú telefónia‑szolgáltatás nyújtásához kapcsolódó kapcsolási díj – amely szolgáltatás biztosítja az előfizető számára annak lehetőségét, hogy e szolgáltatásokat előválasztás és egy olyan rendszer segítségével tudja választani, amely rendszer lehetővé teszi számára, hogy egy rövid előhívó szám tárcsázásával az egyes hívások esetében kikapcsoljon minden előválasztást – a költségeken alapuljon, valamint arra, hogy adott esetben a fogyasztó által fizetendő terhek ne legyenek elriasztó jellegűek e szolgáltatás igénybevétele tekintetében.
21 Márpedig meg kell állapítani, hogy az alapügyben vitatott összekapcsolódási hozzájárulást – amely az üzemeltető kiválasztásának szolgáltatásai vonatkozásában egy kapcsolódási megállapodás létezésétől függ – a hálózatüzemeltetők fizetik, és a hozzájárulás a távközlési piac fokozott liberalizációjának keretében került bevezetésre.
22 Ebből következik, hogy a szóban forgó hozzájárulás a 97/33 irányelv 12. cikke (7) bekezdésének hatálya alá tartozik, tehát megállapítására ugyanazon feltételek vonatkoznak, mint a szoros értelemben vett kapcsolódási hozzájárulásra, tehát tiszteletben kell tartani a díjak költségalapúságának elvét.
23 A 97/33 irányelv 12. cikkének (7) bekezdésében lefektetett ezen elv arra kötelez, hogy a hozzájárulás összegét a tényleges költségek alapján kell meghatározni.
24 Meg kell továbbá állapítani, hogy a 97/33 irányelv 12. cikkének (7) bekezdése nem teszi lehetővé a nemzeti szabályozó hatóságok számára, hogy olyan összekapcsolódási hozzájárulást hagyjon jóvá, amelynek mértéke nem a költségek alapján kerül megállapításra, ugyanakkor az kapcsolódási hozzájárulás jellemzőivel bír, és ez utóbbi hozzájáruláson felül fizetendő.
25 Továbbá, az is bizonyos, hogy a Deutsche Telekom díjszabásának azon célból történt kiegyenlítése, hogy díjai a tényleges költségekhez igazodjanak, és hogy megszűnjön az előfizetők vonalai bérletének tekintetében a fizetési kötelezettségek kereszttámogatási rendszere, amit a nemzeti bíróság is megállapít, és amelynek lényege az, hogy a végfelhasználók által a kapcsolódási szolgáltatásokért fizetett összegek egy részét az összekapcsolódás költségeivel kapcsolatos veszteségek kompenzálására fordítsák, 1996‑ban kezdődött, de 2002‑ben nem fejeződött be.
26 Egyebekben nem vitatott, hogy az egyetemes szolgáltatási kötelezettségeket Németországban nem határozták meg, és ezeket nem rótták a Deutsche Telekomra, mivel azokat a szükségleteket, amelyeket ezeknek ki kellett volna elégíteni, a piac megfelelő működése elégítette ki.
27 Mindenesetre ahhoz, hogy e szükségletek kielégítését a piac megfelelő működésére lehessen bízni, meg kell bizonyosodni arról, hogy a verseny szabályait tiszteletben tartják és garantálják‑e.
28 Márpedig meg kell állapítani, hogy egyrészt az olyan összekapcsolódási hozzájárulás, mint az alapügyben szereplő, valójában azt teszi lehetővé, hogy más összekapcsolt hálózatok üzemeltetőinek előfizetői által lehessen finanszírozni az előfizetők hálózatának a piacon erőfölényben lévő üzemeltetője veszteségeit, másrészt pedig ez, az egyetemes szolgáltatás kötelezettségeinek finanszírozásán kívül történő finanszírozás ellentétes a verseny szabadságának elvével.
29 E tekintetben, a Deutsche Telekom állításával szemben, nem tűnik úgy, hogy e hozzájárulás célja a valamely távközlési hálózat tekintetében beruházásokat végzett üzemeltetők és az egyéb, a helyi piacra újonnan belépett üzemeltetők közötti verseny torzulásának megakadályozása. Az ugyanis nem vitatott, hogy az alapügyben szereplő összekapcsolódási hozzájárulás azzal a hatással jár, hogy védi az előfizetők hálózatának a piacon erőfölényben lévő üzemeltetőjét, lehetővé téve számára, hogy saját előfizetői kommunikációi tekintetében a költségeket a tényleges költségeknél alacsonyabb szinten tartsa, és ily módon finanszírozza saját veszteségeit.
30 Meg kell tehát állapítani, hogy bár a 90/388 irányelv 4c. cikke nem ír elő határidőt a díjszabások kiegyenlítésére vonatkozó kötelezettség teljesítése tekintetében, az is igaz, hogy a 96/19 irányelv több helyütt is hivatkozik arra, hogy ezt a kiegyenlítést megfelelő ritmusban kell végrehajtani, hogy megkönnyítsék a versenytársak belépését a távközlési piacra. A 96/19 irányelv ötödik és huszadik preambulumbekezdésének, valamint a 90/388 irányelvnek a 96/19 irányelv által beillesztett 4c. cikkének együttes olvasatából ugyanis az következik, hogy a 96/19 irányelv hatályba lépésétől számítva a tagállamoknak a lehető leggyorsabban meg kellett szüntetni a díjkiegyenlítéssel szembeni korlátozásokat, 1998. január 1‑jével bezárólag (a C‑500/01. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2004. január 7‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑583. o,] 32. pontja). Amennyiben a kiegyenlítés nem történt meg 1998. január 1‑je előtt, az érintett tagállamoknak jelentést kellett tenniük a Bizottságnak a fennmaradt díjszabási kiegyensúlyozatlanságok jövőbeni megszüntetéséről, amely jelentésnek a megvalósítás részletes menetrendjét is tartalmaznia kellett. E szakasznak 2000. január 1‑je előtt le kellett zárulni.
31 Márpedig meg kell állapítani, hogy a TKG 1996. 43. cikkének (6) bekezdése – a 2002. december 1‑jén hatályba lépett változatában – 2000. január 1‑jét, a szóban forgó díjszabási kiegyenlítés végrehajtása határidejének utolsó napját követően keletkezett, miközben a Németországi Szövetségi Köztársaság nem nyújtott be a Bizottsághoz a kiegyenlítésre vonatkozó tervet. Mindenesetre egy olyan rendelkezés, mint a hivatkozott 43. cikk (6) bekezdésének negyedik mondatában szereplő, nem ösztönzi arra az előfizetői hálózat üzemeltetőjét, mint az e rendelkezés által előírt összekapcsolódási hozzájárulás kedvezményezettjét, hogy megszüntesse az általa díjszabásának kiigazítása következtében elszenvedett veszteségeket.
32 Ebből következik, hogy a 90/388 irányelv nem teszi lehetővé valamely nemzeti szabályozó hatóság számára, hogy engedélyezze azt, hogy az előfizetői hálózat piaci erőfölénnyel rendelkező üzemeltetője összekapcsolódási hozzájárulást szedjen be a 2003. év tekintetében beszedett kapcsolódási hozzájáruláson felül.
33 A fentiekből következik, hogy az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 97/33 irányelv 12. cikkének (7) bekezdését és a 90/388 irányelv 4c. cikkét a 96/19 irányelv ötödik és huszadik preambulumbekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy valamely nemzeti szabályozó hatóság nem kötelezheti a nyilvános helyi hálózattal összekapcsolt hálózat üzemeltetőjét, hogy a helyi előfizetői hálózat piaci erőfölénnyel rendelkező üzemeltetőjének hozzájárulást fizessen az előfizetői hurok átengedése miatt a helyi hálózat üzemeltetőjénél keletkező veszteség rendezésére a 2003. év tekintetében.
A második kérdésről
34 Az első kérdésre adott válaszra figyelemmel a második kérdésre, amellyel a nemzeti bíróság lényegében azt kérdezi, hogy az alapügyekben szereplőkhöz hasonló körülmények között valamely magánjogi fél hivatkozhat‑e ezen bíróság előtt a 90/388 irányelv 4c. cikkére és a 97/33 irányelv 12. cikkének (7) bekezdésére, választ kell adni.
35 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében valamely irányelv önmagában nem keletkeztet magánszemélyekre vonatkozó kötelezettséget, hanem csak jogot. Következésképpen egy magánszemély valamely tagállammal szemben nem hivatkozhat egy irányelvre egy olyan állami kötelezettség tekintetében, amely közvetlenül egy másik, ugyanezen irányelvből eredő, harmadik személlyel szembeni kötelezettség teljesítéséhez kapcsolódik (lásd a C‑201/02. sz. Wells‑ügyben 2004. január 7‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑723. o.] 56. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
36 Ezzel szemben a harmadik személyek jogait érintő egyszerű negatív hatások, még ha ezek bizonyosak is, nem indokolják annak megtagadását egy magánszemélytől, hogy az érintett tagállammal szemben valamely irányelv rendelkezéseire hivatkozhasson (lásd a fent hivatkozott Wells‑ügyben hozott ítélet 57. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
37 Az alapügyekben, amint azt a főtanácsnok is megállapította indítványának 104. pontjában, a nemzeti bíróság előtt folyó jogvitákat magánszemélyek kezdeményezték a nemzeti szabályozó hatóság, a megtámadott határozat kibocsátója nevében eljáró érintett tagállammal szemben, amely hatóság kizárólagos hatáskörrel rendelkezik az alapügyekben szereplő összekapcsolódási hozzájárulás, valamint azon kapcsolódási hozzájárulás díjszabásának megállapítása tekintetében, amelyhez ez hozzáadódik.
38 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Deutsche Telekom a nemzeti bíróság előtt folyó eljárás viszonylatában harmadik személynek minősül, és csak arra alkalmas, hogy elszenvedje azon tény negatív hatásait, hogy ezen üzemeltető beszedte az alapügyben szereplő összekapcsolódási hozzájárulást, és e hozzájárulás eltörlése esetén fel kell emelnie előfizetői díjszabásait. Márpedig az előnyök megszüntetését nem lehet a nemzeti bíróság előtt az alapügy felperesei által hivatkozott irányelvekből eredő harmadik személyt sújtó kötelezettségnek minősíteni.
39 A fentiek tekintetében azt kell megvizsgálni, hogy a 90/388 irányelv 4c. cikke és a 97/33 irányelv 12. cikkének 7) bekezdése megfelel‑e a közvetett hatály feltételeinek.
40 Ezzel kapcsolatban a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy minden esetben, amikor valamely irányelv rendelkezései tartalmi szempontból feltétlenek és kellően pontosak, arra a magánszemélyek a nemzeti bíróságok előtt a tagállammal szemben hivatkozhatnak, ha azt a tagállam nem megfelelően ültette át (lásd a C‑397/01‑C‑403/01. sz., Pfeiffer és társai egyesített ügyekben 2004. október 5‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑8835. o.] 103. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
41 Márpedig egyrészt a 90/388 irányelv 4c. cikkének harmadik bekezdése megfelel e feltételeknek, mivel egyértelműen előírja, hogy a díjszabások kiegyenlítését főszabály szerint 1998. január 1‑jéig, vagy legkésőbb 2000. január 1‑jéig el kell végezni, és e kötelezettséget semmiféle feltétel nem befolyásolja.
42 Másrészt, ugyanez vonatkozik a 97/33 irányelv 12. cikkének (7) bekezdésére is, mivel e rendelkezés meghatározza azokat a korlátokat, amelyeket az alapügyben szereplőhöz hasonló hozzájárulásoknak tiszteletben kell tartaniuk.
43 Következésképpen, a 90/388 irányelv 4c. cikkének és a 97/33 irányelv 12. cikke (7) bekezdésének rendelkezései a közvetlen hatályhoz szükséges valamennyi feltételnek eleget tesznek.
44 A fentiek összességéből az következik, hogy a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 90/388 irányelv 4c. cikkének és a 97/33 irányelv 12. cikke (7) bekezdésének közvetlen hatálya van, és erre a nemzeti szabályozó hatóság valamely határozatának megtámadása esetén a magánszemélyek közvetlenül hivatkozhatnak a nemzeti bíróság előtt.
A költségekről
45 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:
1) Az 1988. szeptember 24‑i 98/61/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az egyetemes szolgáltatásnak és az együttműködési képességnek a nyílt hálózatellátás (ONP) elvei alkalmazása révén történő biztosítását szolgáló távközlési összekapcsolásról szóló, 1997. június 30‑i 97/33/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 12. cikkének (7) bekezdését, valamint az 1996. március 13‑i 96/19/EK bizottsági irányelvvel módosított, a távközlési szolgáltatások piacain belüli versenyről szóló, 1990. június 28‑i 90/388/EGK bizottsági irányelv 4.c cikkét a 96/19 irányelv ötödik és huszadik preambulumbekezdéssel összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy valamely nemzeti szabályozó hatóság nem kötelezheti a nyilvános helyi hálózattal összekapcsolt hálózat üzemeltetőjét, hogy a helyi hálózat piaci erőfölénnyel rendelkező üzemeltetőjének, a kapcsolódási hozzájáruláson felül kiegészítő összekapcsolódási hozzájárulást fizessen az előfizetői hurok átengedése miatt a helyi hálózat üzemeltetőjénél keletkező veszteség rendezésére a 2003. év tekintetében.
2) A 96/19 irányelvvel módosított 90/388 irányelv 4c. cikkének, valamint a 98/61 irányelvvel módosított 97/33 irányelv 12. cikke (7) bekezdésének közvetlen hatálya van, és erre a nemzeti szabályozó hatóság valamely határozatának megtámadása esetén a magánszemélyek közvetlenül hivatkozhatnak a nemzeti bíróság előtt.
Aláírások