C‑268/17. sz. ügy

AY

(a Županijski Sud u Zagrebu [Horvátország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Európai elfogatóparancs – 2002/584/IB kerethatározat – Az 1. cikk (2) bekezdése, a 3. cikk 2. pontja és a 4. cikk 3. pontja – A végrehajtás megtagadásának okai – Büntetőügyben folytatott nyomozás megszüntetése – A ne bis in idem elve – Olyan keresett személy, aki az ugyanazon cselekményre vonatkozó korábbi eljárásban tanú volt – Ugyanazon személlyel szemben több európai elfogatóparancs kibocsátása”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2018. július 25.

1.        Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Elfogadhatóság – Az európai elfogatóparancsot végrehajtó igazságügyi hatóság kötelezettségeire vonatkozó, a kibocsátó igazságügyi hatóság által előterjesztett kérdések – Elfogadható kérdések

(EUMSZ 267. cikk; a 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat)

2.        Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – A tagállamok általi végrehajtás – Az európai elfogatóparancsot végrehajtó határozat elfogadására vonatkozó kötelezettség – Terjedelem – A már a végrehajtásról hozott határozat tárgyát képező korábbi elfogatóparancs által érintettel azonos személyre és cselekményekre vonatkozó újabb európai elfogatóparancs – Bennfoglaltság

(A 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat, 1. cikk, (2) bekezdés)

3.        Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – Az európai elfogatóparancs végrehajtása kötelező megtagadásának okai – Olyan keresett személy, akivel szemben ugyanazon cselekmények miatt jogerős ítéletet hoztak – Az „ítélet” fogalma – A büntető igazságszolgáltatásban részt vevő hatóság által hozott, a büntetőeljárást jogerősen megszüntető határozat – Bennfoglaltság

(A 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat, 3. cikk, 2. pont)

4.        Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – Az európai elfogatóparancs végrehajtása kötelező megtagadásának okai – Olyan keresett személy, akivel szemben ugyanazon cselekmények miatt jogerős ítéletet hoztak – Az európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának mérlegelhető okai – Olyan keresett személy, akivel szemben ugyanazon cselekmények miatt jogerős határozatot hoztak, vagy akivel szemben büntetőeljárás meg nem indításáról, illetve a büntetőeljárás megszüntetéséről határoztak – Olyan személlyel szemben kibocsátott elfogatóparancs, aki az ugyanazon cselekményekre vonatkozó megszüntetett eljárásban tanú volt – Kizártság

(A 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat, 3. cikk, 2. pont, és 4. cikk, 3. pont)

1.      Mindenesetre az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát nem vonja kétségbe az a körülmény, hogy a feltett kérdések a végrehajtó igazságügyi hatóság kötelezettségeire vonatkoznak, miközben a kérdést előterjesztő bíróság az európai elfogatóparancsot kibocsátó igazságügyi hatóság. Az európai elfogatóparancs kibocsátása következtében ugyanis a keresett személyt adott esetben letartóztathatják, vagyis az sérti e személy egyéni szabadságát. Márpedig a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az európai elfogatóparancsra vonatkozó eljárást illetően az alapvető jogok biztosítása elsődlegesen a kibocsátó tagállam feladata (2018. január 23‑i Piotrowski ítélet, C‑367/16, EU:C:2018:27, 50. pont). Ezért e jogok biztosítása érdekében – amelynek céljából valamely igazságügyi hatóság az általa kibocsátott európai elfogatóparancs visszavonására irányuló határozatot hozhat – fontos, hogy az ilyen hatóságnak lehetősége legyen előzetes döntéshozatal érdekében a Bírósághoz fordulni.

(lásd: 28., 29. pont)

2.      A 2009. február 26‑i 2009/299/IB tanácsi kerethatározattal módosított, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13‑i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat 1. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a végrehajtó tagállam igazságügyi hatósága köteles a részére továbbított minden európai elfogatóparancsról abban az esetben is határozni, ha e tagállamban az ugyanazon személyre vonatkozó és ugyanazon cselekményt érintő korábbi európai elfogatóparancsról már hoztak határozatot, viszont a második európai elfogatóparancsot csak azért bocsátották ki, mert a keresett személlyel szemben a kibocsátó tagállamban vádat emeltek.

Ezzel összefüggésben a 2002/584 kerethatározat 15. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a]z érintett személy átadásáról az e kerethatározatban előírt határidőkön belül és feltételek mellett a végrehajtó igazságügyi hatóság határoz”. A kerethatározat 17. cikkének (1) és (6) bekezdése emellett kimondja, hogy „[a]z európai elfogatóparancsot soron kívül intézik és hajtják végre”, továbbá hogy „[a]z [ilyen] elfogatóparancs végrehajtásának megtagadását indokolni kell”. A kerethatározat 22. cikke ezenkívül úgy rendelkezik, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóság haladéktalanul értesíti a kibocsátó igazságügyi hatóságot az európai elfogatóparancs nyomán teendő intézkedésekről hozott határozatáról.

Következésképpen, mint azt a főtanácsnok is megállapította az indítványának 38. pontjában, az olyan végrehajtó igazságügyi hatóság, amely az európai elfogatóparancs kibocsátását követően nem tesz intézkedést, és így nem továbbít semmilyen határozatot a kibocsátó igazságügyi hatóságnak, nem tesz eleget a 2002/584 kerethatározat említett rendelkezései alapján fennálló kötelezettségeinek.

(lásd: 34–36. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

3.      Az európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának egyik feltétele az, hogy a keresett személyt már „jogerősen elítélt[ék]”. E tekintetben pontosítani kell, hogy még ha a 2002/584 kerethatározat 3. cikke 2. pontjának szövege „elítélésre” is utal, e rendelkezés az adott nemzeti jogrendszerben a büntető igazságszolgáltatásban részt vevő hatóság által hozott, a tagállamban a büntetőeljárást jogerősen megszüntető határozatokra is alkalmazandó, még ha az ilyen határozatokat bírósági közreműködés nélkül hozzák is meg, és nem is öltik bírósági határozat formáját (lásd analógia útján: 2016. június 29‑i Kossowski ítélet, C‑486/14, EU:C:2016:483, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

(lásd: 40., 41. pont)

4.      A 2009. február 26‑i 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 kerethatározat 3. cikkének 2. pontját és 4. cikkének 3. pontját akként kell értelmezni, hogy az európai elfogatóparancs végrehajtásának e rendelkezések közül az egyik vagy a másik alapján történő megtagadása érdekében nem lehet hivatkozni olyan ügyészségi határozatra, mint a magyar Központi Nyomozó Főügyészségnek az alapeljárásban szóban forgó határozata, amely megszüntetett egy ismeretlen elkövető ellen indított olyan nyomozást, amelynek során azt a személyt, akivel szemben európai elfogatóparancsot bocsátottak ki, csupán tanúként hallgatták ki, anélkül hogy e személy ellen büntetőeljárást folytattak volna, valamint hogy e határozatot vele szemben hozták volna meg.

(lásd: 63. pont és a rendelkező rész 2. pontja)