C–601/17. sz. ügy

Dirk Harms és társai

kontra

Vueling Airlines SA

(az Amtsgericht Hamburg [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Légi közlekedés – 261/2004/EK rendelet – A 8. cikk (1) bekezdése – A jegy árának visszatérítése a légi járat törlése esetén – A jegy megvásárlása során az utas és a légi fuvarozó között közvetítőként eljáró személy által levont jutalék – Bennfoglaltság”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nyolcadik tanács), 2018. szeptember 12.

Közlekedés – Légi közlekedés – 261/2004 rendelet – Az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség – A jegy árának visszatérítése a légi járat törlése esetén – Kiszámítás – A jegy megvásárlása során az utas és a légi fuvarozó között közvetítőként eljáró személy által kapott jutalék figyelembe vétele – Feltételek

(261/2004 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 2. cikk, f) pont, és 8. cikk, (1) bekezdés, a) pont)

A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11‑i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet, és különösen a 8. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy egy légi járat törlése esetén a légi fuvarozó által az utas számára fizetendő visszatérítés összegének meghatározásához annak a repülőjegynek az árát kell figyelembe venni, amely magában foglalja az ezen utas által fizetett és az e légi fuvarozó által kapott összeg közötti különbözetet, amely ez utóbbi két fél között közvetítőként eljáró személy által beszedett jutaléknak felel meg, kivéve ha e jutalékot az említett légi fuvarozó tudta nélkül határozták meg, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

Ez utóbbi tekintetében a 261/2004 rendelet 2. cikkének f) pontjából következik, hogy a „jegy” egy dokumentumot vagy egy azzal egyenértékű nem papír formájú dolgot – beleértve az elektronikus formát is – képez, amelyet a légi fuvarozó, vagy az ilyen légi fuvarozó által meghatalmazott közvetítő bocsátott ki vagy engedélyezett. E meghatározásból következik, hogy amennyiben az ilyen repülőjegyet nem maga a légi fuvarozó bocsátotta ki, annak különböző elemeit – így az árát is – mindenképpen e légi fuvarozónak kell engedélyeznie, tehát nem a tudta nélkül kerül meghatározásra. Ugyanis a repülőjegy árának egy olyan összetevőjét, amely a légi fuvarozó tudta nélkül lett meghatározva, nem lehetne szükségesnek tekinteni az ez utóbbi által kínált szolgáltatások igénybevételéhez.

(lásd: 17., 19., 20. pont és a rendelkező rész)