2013. augusztus 19-én benyújtott kereset – IOC-UK kontra Tanács

(T-428/13. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: Iranian Oil Company UK Ltd (IOC-UK) (London, Egyesült Királyság) (képviselők: J. Grayston Solicitor, P. Gjørtler, G. Pandey, D. Rovetta, M. Gambardella, D. Sellers és N. Pilkington ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2013. június 6-i 2013/270/KKBP tanácsi határozatot (HL L 156., 10. o.), és az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 267/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2013. június 6-i 522/2013/EU tanácsi végrehajtási rendeletet (HL L 156., 3. o.) a felperest érintő részében;

kötelezze a Tanácsot a jelen eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes hét jogalapra hivatkozik, a lényeges eljárási követelmények megszegésére, valamint a Szerződések és az azok végrehajtására vonatkozó jogszabályok megsértésére vonatkozóan: a meghallgatáshoz való jog megsértése; elégtelen indokolás; a védelemhez való jog megsértése; nyilvánvaló mérlegelési hiba; az arányosság alapelvének megsértése; az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalma alapelvének megsértése; és a tulajdonhoz való alapvető jog megsértése.

A felperes úgy véli, hogy a Tanács nem hallgatta meg a felperest, és az ennek ellenkezőjére utaló jelek hiányában ez indokolatlan. Továbbá a Tanács elégtelen indokolást nyújtott. A felperes az indokolás kibővítésére és a dokumentumokhoz való hozzáférésre irányuló kérelmeire nem kapott választ, a kézhezvételt igazoló rövid levéltől eltekintve. E mulasztásokkal a Tanács megsértette a felperes védelemhez való jogát, akinek így nem volt lehetősége arra, hogy a Tanács megállapításaival szemben hatékonyan érveljen, mivel e megállapításokat visszatartották a felperestől. A Tanács nem bizonyította, hogy a felperes NIOC általi közvetett felügyelete az Iráni Iszlám Köztársaság számára olyan gazdasági előnyt jelent, amely a vitatott határozat és rendelet céljával ellentétben állna. A jegyzékbe vétele indokolásával kapcsolatban a felperes úgy véli, hogy az vagy elégtelen vagy pedig nyilvánvaló értékelési hibát tartalmaz. Továbbá a jegyzékbe vételre vonatkozó határozat céljait és e határozatnak a felperesre kifejtett gyakorlati hatását összességében összehasonlítva látható, hogy a határozat aránytalan. Végül a Tanács megsértette a tulajdonhoz való alapvető jogot azáltal, hogy olyan intézkedéseket fogadott el, amelyek arányossága nem bizonyítható.