A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(első tanács)
2007. január 16.
F‑92/05. sz. ügy
Emmanuel Genette
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Tisztviselők – Nyugdíjak – A Közösségeknél történő szolgálatba lépés előtt megszerzett nyugdíjjogosultság – A közösségi rendszerbe történő átvitel – Az átviteli kérelemnek új, kedvezőbb rendelkezések alkalmazása céljából történő visszavonása”
Tárgy: Az EK 236. és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben E. Genette a Bizottság 2005. január 25‑i határozatának megsemmisítését kéri, amelyben nem engedélyezi számára egyrészt a belga nyugdíjrendszerekben megszerzett nyugdíjjogosultságai átvitele iránti, 2001‑ben benyújtott kérelmének visszavonását, másfelől az említett jogosultságok átvitele iránti új kérelem benyújtását.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a Bizottság 2005. január 25‑i határozatát megsemmisíti. A Bizottság maga viseli a saját költségeit, valamint köteles viselni a felperes költségeit. A Belga Királyság – beavatkozóként – maga viseli saját költségeit.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Nyugdíjak – A Közösségeknél történő szolgálatba lépés előtt megszerzett nyugdíjjogosultság – A közösségi rendszerbe történő átvitel
(Személyzeti szabályzat, VIII. melléklet, 11. cikk, (2) bekezdés)
2. Tisztviselők – Nyugdíjak – A Közösségeknél történő szolgálatba lépés előtt megszerzett nyugdíjjogosultság – A közösségi rendszerbe történő átvitel
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk; VIII. melléklet, 11. cikk, (2) bekezdés)
3. Tisztviselők – Nyugdíjak – A Közösségeknél történő szolgálatba lépés előtt megszerzett nyugdíjjogosultság – A közösségi rendszerbe történő átvitel
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk; VIII. melléklet, 11. cikk, (2) bekezdés; XIII. melléklet, 26. cikk, (3) bekezdés; 723/2004 tanácsi rendelet)
4. Tisztviselők – Nyugdíjak – A Közösségeknél történő szolgálatba lépés előtt megszerzett nyugdíjjogosultság – A közösségi rendszerbe történő átvitel
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk; XIII. melléklet, 26. cikk, (3) bekezdés; 723/2004 tanácsi rendelet)
5. Tisztviselők – Nyugdíjak – A Közösségeknél történő szolgálatba lépés előtt megszerzett nyugdíjjogosultság – A közösségi rendszerbe történő átvitel
(Személyzeti szabályzat, VIII. melléklet, 11. cikk, (2) bekezdés; 723/2004 tanácsi rendelet)
1. A felperes azon kérelmét, amely a valamely nemzeti nyugdíjrendszerben szerzett nyugdíjjogosultságának a közösségi rendszerbe történő átvitelére vonatkozóan benyújtott kérelme visszavonását nem engedélyező határozat megsemmisítésére irányul, az említett jogosultság vonatkozásában a közösségi rendszerben jóváírt évek számát megállapító határozat visszavonását elutasító határozat megsemmisítésére irányuló kérelemként kell értelmezni. A nyugdíjjogosultság átvitele ugyanis olyan művelet, amely az érintett kérelme alapján, korlátozott hatáskörben és egymást követően hozott két egyoldalú határozatból áll: egyfelől a nemzeti nyugdíjrendszert kezelő szervezet által hozott határozatból, amely köteles kiszámítani az e rendszerben szerzett jogosultság értékét, másfelől a közösségi intézmény által hozott határozatból, amelynek e jogosultságra tekintettel meg kell határoznia a korábbi szolgálati idő címén a közösségi nyugdíjrendszerben általa jóváírásra kerülő évek számát. Ebből következően a valamely nemzeti rendszerben megszerzett nyugdíjjogosultság átvitele azon feltételek mellett vonható vissza, amelyek mellett el lehet érni az átviteli műveletet alkotó fent említett határozatok visszavonását.
(lásd a 42., 45–47. és 50. pontot)
2. Az, hogy az adminisztráció olyan feljegyzést közöl a Közösségeknél történő szolgálatba lépés előtt megszerzett nyugdíjjogosultság átvitele iránti kérelmet benyújtott tisztviselővel, amely jelzi a közösségi rendszerben jóváírandó szolgálati évei számát, nem tekinthető az érintetthez intézett egyetértő javaslatnak vagy szerződésnek. E feljegyzés egyoldalú határozat tervezetének minősül, amelyet az adminisztráció a tisztviselő kérelmére és korlátozott hatáskörben dolgozott ki, és amely tartalmát tekintve csak az átviteli kérelem érintett általi megerősítése nyomán válik az intézmény határozatává, továbbá csak e megerősítés nyomán lép hatályba. E jogi aktus kidolgozásának és hatálybalépésének atipikus, az érintett beleegyezésétől függő módja nem befolyásolja az aktus egyoldalú jellegét. Az egyoldalú határozatok végleges jellege nem függhet a felperes kifejezett beleegyezésétől, ebből következően vele szemben e jellegre nem lehet eredményesen hivatkozni. Az intézmények tisztviselőkre vonatkozó egyoldalú határozatai a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében szereplő panaszbenyújtási és keresetindítási határidők lejártát követően válnak véglegessé, és így bírósági jogorvoslattal nem megtámadhatóvá.
(lásd az 55., 56., 104. és 109. pontot)
3. Valamely új szabályozás elfogadása lényeges új ténynek minősül azon tisztviselők számára is, akik nem esnek a hatálya alá, ha ez a szabályozás ez utóbbiak és az új szabályozás kedvezményezettjei közötti indokolatlanul különböző bánásmóddal jár. A belga nyugdíjrendszerek és a nemzetközi közjog hatálya alá tartozó intézmények nyugdíjrendszerei közötti egyes kapcsolatokról szóló 1991. május 21‑i belga törvény alapján Belgiumban szerzett nyugdíjjogosultsága átvitelére lehetőséget kapott tisztviselő számára ilyen új tényt jelentett a nyugdíjjogosultságnak a belga nyugdíjrendszerek és a nemzetközi közjog hatálya alá tartozó intézmények nyugdíjrendszerei közötti átviteléről szóló 2003. február 10‑i belga törvénynek, valamint a személyzeti szabályzatnak az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzata és egyéb alkalmazottai alkalmazási feltételei módosításáról szóló 723/2004 rendelettel bevezetett XIII. melléklete 26. cikke (3) bekezdésének egymást követő hatálybalépése.
Egyfelől ugyanis a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 26. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy azon tisztviselők, akik a Közösségeknél történő szolgálatba lépésük előtt szerzett nyugdíjjogosultságuk átvitelét még nem kérelmezték, vagy arra még nem került sor, a személyzeti szabályzatban szereplő feltételek szerint kérelmezzék ezen jogosultság közösségi nyugdíjrendszerbe történő átvitelét. E rendelkezések többek között lehetővé teszik, hogy azok a tisztviselők, akik a korábban Belgiumban nyugdíjjogosultságot szerzett, de a véglegesítés időpontjában e jogosultságnak a közösségi rendszerbe történő, az 1991. évi belga törvényben szereplő feltételek szerinti átvitelét még nem kérték, illetve arra még nem került sor, a 2003. évi belga törvényben szereplő kedvezőbb feltételek szerint vitessék át az említett jogosultságot. Márpedig az a tisztviselő, akinek a Belgiumban megszerzett nyugdíjjogosultságát a 1991. évi belga törvény alapján már átvitték, de aki még nem részesült a személyzeti szabályzat értelmében vett, és az abban szereplő feltételek szerinti nyugdíjjogosultság-átviteli kedvezményben, a személyzeti szabályzat rendelkezései szempontjából hasonló helyzetben van, mint a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 26. cikkének (3) bekezdésében szereplő tisztviselők.
Másfelől a jogbiztonság és a jogos bizalom elvének fényében megkérdőjelezhető az ezen tisztviselő és a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 26. cikkének (3) bekezdésében szereplő tisztviselők közötti eltérő bánásmód jogszerűsége. A szóban forgó eltérő bánásmód ugyanis nem volt előre látható akkor, amikor az érintett tisztviselők véglegesítésük alkalmával eldöntötték, hogy benyújtanak‑e átviteli kérelmet. Márpedig a jogos bizalom és a jogbiztonság elvével ellentétes, ha a tisztviselő olyan döntés miatt nem élvezheti a kedvezőbb szabályozás előnyeit, amelynek következményei a meghozatalakor nem voltak előre láthatók.
(lásd a 69., 70., 72., 73., 79., 83. és 84. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 9/81. sz., Williams kontra Számvevőszék ügyben 1982. október 6‑án hozott ítéletének (EBHT 1982., 3301. o.) 14. pontja; C‑63/93. sz., Duff és társai ügyben 1996. február 15‑én hozott ítéletének (EBHT 1996., I‑569. o.) 20. pontja; C‑107/97. sz., Rombi és Arkopharma ügyben 2000. május 18‑án hozott ítéletének (EBHT 2000., I‑3367. o.) 66. pontja; C‑389/98. P. sz., Gevaert kontra Bizottság ügyben 2001. január 11‑én hozott ítéletének (EBHT 2001., I‑65. o.) 49. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑182/96. sz., Partex kontra Bizottság ügyben 1999. szeptember 16‑án hozott ítéletének (EBHT 1999., II‑2673. o.) 191. pontja.
4. Mivel az az új lényeges tény, amely a kinevezésre jogosult hatóság által 2002‑ben egy tisztviselő belga jog szerint szerzett nyugdíjjogosultságának a közösségi rendszerbe történő átvitelét illetően hozott határozatok felülvizsgálata iránti kérelmet indokolja, a 2003. február 10‑i belga törvény és a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 26. cikke (3) bekezdésének egymást követő hatálybalépéséből ered, az az ésszerű határidő, amely alatt a felperes megalapozottan hivatkozhatott az említett lényeges tényre, csak a személyzeti szabályzat hatálybalépésétől, azaz 2004. május 1‑jétől kezdett el telni.
A felperes gondosságát arra tekintettel kell értékelni, hogy az átvitt nyugdíjjogosultság kiszámítási szabályainak bonyolultsága csak nehezen teszi lehetővé a tisztviselő számára annak önállóan történő eldöntését, hogy az új belga szabályozás kedvezően vagy kedvezőtlenül befolyásolja‑e jogi helyzetét. Ezenfelül meg kell jegyezni, hogy a felperes az említett határozatok felülvizsgálata iránti kérelmét azon hat hónapos határidőn belül nyújtotta be, amelyet a jogalkotó a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 26. cikkének (3) bekezdése értelmében azoknak a tisztviselőknek biztosított a nyugdíjjogosultságuk átvitelének kérelmezésére, akik esetében arra még nem került sor.
(lásd a 88., 90. és 91. pontot)
5. Sem a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdésének akár az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának, valamint egyéb alkalmazottai alkalmazási feltételeinek módosításáról szóló 723/2004 rendelet hatálybalépése előtti, akár a rendeletben megállapított változata, sem a személyzeti szabályzat bármely más rendelkezése nem értelmezhető úgy, hogy kizárja a Közösségeknél történő szolgálatba lépés előtt szerzett nyugdíjjogosultság átviteléről szóló, a 723/2004 rendelet hatálybalépése előtt hozott határozat visszavonását.
Először is, noha a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdésének a 723/2004 rendelet hatálybalépése előtti változata ugyan a tisztviselő nyugdíjjogosultsága átvitelének lehetőségét a tisztviselő véglegesítési időszakára korlátozta, a nyugdíjjogosultság átviteléről szóló határozat visszavonásának kérelmezésére vonatkozóan azonban nem fogalmazott meg korlátozást.
Másodszor az ilyen határozat visszavonása esetén az újabb átviteli kérelmet – adott esetben – már tízéves határidőn belül és a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdésének a 723/2004 rendeletben megállapított változatában előírt feltételek szerint kellene benyújtani.
Harmadszor abból, hogy a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdésének a 2004. március 22‑i rendeletben megállapított változata rendelkezései csak azt teszik lehetővé a tisztviselő számára, hogy egy alkalommal éljen a máshol szerzett nyugdíjjogosultsága átvitele iránti kérelem lehetőségével, nem lehet arra következtetni, hogy az említett rendelkezések tiltják az átviteli kérelem visszavonását. Egyrészt ugyanis a második átviteli kérelem benyújtásának lehetősége nem tévesztendő össze az első kérelem visszavonásának lehetőségével. Másrészt, a fent említett 2004. május 1‑jén hatályba lépett rendelkezések nem alkalmazhatók az ezen időpontot megelőzően benyújtott átviteli kérelemre, és ebből következően az említett átviteli kérelem visszavonása esetén nem akadályozhatják meg, hogy a kérelmező a jelenleg hatályos feltételek mellett új kérelmet nyújtson be.
Erre vonatkozó különös közösségi jogi rendelkezés hiányában a nyugdíjjogosultság átviteléről szóló, a 723/2004 rendelet hatálybalépése előtt hozott határozat visszavonásának feltételei megegyeznek az egyéni jogosultságot keletkeztető határozatok visszavonására irányadó feltételekkel. Az ilyen határozatokat – amennyiben jogszerűek – nem vonhatja vissza egyoldalúan az azokat meghozó szerv. Az így teremtett helyzet stabilitásába vetett bizalom megóvásának szükségessége miatt az adminisztráció ebben az esetben nem vonhatja vissza határozatát.
A kedvezményezett jogainak megóvására irányuló ilyen tilalomra azonban – annak céljára tekintettel – a kedvezményezettel szemben nem lehet hivatkozni. A kedvezményezett kérelmére a jogot keletkeztető határozatot hozó közigazgatási hatóság visszavonhatja a határozatot annak érdekében, hogy azt a kérelmező számára kedvezőbb határozattal váltsa fel, feltéve, hogy a visszavonás nem érinti hátrányosan harmadik személyek jogait. Ugyanis, bár közigazgatási jogi aktus főszabály szerint visszavonható, erre csak a jogbiztonság elvéből fakadó követelmények szigorú tiszteletben tartásával kerülhet sor.
E tekintetben a Belgiumban, a belga nyugdíjrendszerek és a nemzetközi közjog hatálya alá tartozó intézmények nyugdíjrendszerei közötti egyes kapcsolatokról szóló 1991. május 21‑i belga törvény alapján szerzett nyugdíjjogosultság átviteléről szóló határozat visszavonása nem érintheti a belga nyugdíjrendszerek jogait.
Egyfelől ugyanis az e törvényben szereplő, a tisztviselő alkalmazási helye szerinti intézményre vonatkozó átszállási mechanizmus nem módosította sem az említett nyugdíjrendszereknek az átvitel időpontjában fennálló jogait, sem az akkori kötelezettségeit, ugyanis semmilyen, az említett rendszerekből a közösségi nyugdíjrendszerbe való átutalással nem járt; e rendszerek a tisztviselő nyugdíjjogosultságának kötelezettjei maradtak, és a kötelezettségük – a korábbiakhoz hasonlóan – abból állt, hogy a tisztviselő közösségi nyugdíjba vonulásának időpontjától havonta fizessék a megfelelő nyugdíjat. Az egyetlen változás a tisztviselő és azon intézmény viszonyára vonatkozik, amely a közösségi rendszerben fizeti a tisztviselő számára a belga nyugdíjjogosultsága biztosításmatematikai egyenértékét, és ennek fejében átszállnak rá a tisztviselő által a belga nyugdíjrendszerekben megszerzett jogosultságok. Mivel a belga nyugdíjrendszerek jogait nem érinti a nyugdíjjogosultságoknak az átszállási mechanizmus szerinti átvitele, azokat nem érintheti az ezen átvitel biztosítása érdekében hozott határozatok visszavonása sem.
Másfelől az 1991. évi törvény 9. cikke lehetővé tette a tisztviselő számára, hogy – kizárólag az intézménye beleegyezésének feltételével – az átszállás megvalósulásáig visszavonja az átviteli kérelmét.
(lásd a 120–122., 124–126. és 128–130. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 7/56. és 3/57–7/57. sz., Algera és társai kontra az Európai Szén‑ és Acélközösség Közgyűlése egyesített ügyekben 1957. július 12‑én hozott ítélet (EBHT 1957., 81., 114. és 115. o.).