A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKÉNEK VÉGZÉSE
2013. március 11.(*)
„Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – Közös kül‑ és biztonságpolitika – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – Pénzeszközök és gazdasági források befagyasztása – Ideiglenes intézkedések iránti kérelem – Sürgősség hiánya – Az érdekek mérlegelése”
A T‑110/12. R. sz. ügyben,
az Iranian Offshore Engineering & Construction Co. (székhelye: Teherán [Irán], képviselik: J. Viñals Camallonga, L. Barriola Urruticoechea és J. Iriarte Ángel, ügyvédek)
felperesnek
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: P. Plaza García és V. Piessevaux, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
egyfelől az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2011. december 1‑jei 2011/783/KKBP tanácsi határozat (HL L 319., 71. o.) – amennyiben az felvette a felperes nevét az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló 2010/413/KKBP tanácsi határozat (HL L 195., 39. o.; helyesbítés: HL L 197., 2010.7.29., 19. o.) II. mellékletében szereplő listára –, másfelől az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 961/2010/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2011. december 1‑jei 1245/2011/EU tanácsi végrehajtási rendeletnek (HL L 319., 11. o.), valamint az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 961/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. március 23‑i 267/2012/EU tanácsi rendeletnek (HL L 88., 1. o.; helyesbítés: HL L 332., 2012.12.4., 31. o.) a felperest érintő részében történő végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKE
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei, eljárás és a felek kérelmei
1 A felperes, az Iranian Offshore Engineering & Construction Co. a rögzített és mobil tengeri létesítmények építésének területére szakosodott iráni társaság.
2 2010. július 26‑án az Európai Unió Tanácsa elfogadta az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló 2010/413/KKBP tanácsi határozatot (HL L 195., 39. o.; helyesbítés: HL L 197., 2010.7.29., 19. o.). A 2010/413 határozat 20. cikkének (1) bekezdése előírja azon személyek és szervezetek pénzeszközeinek és gazdasági forrásainak befagyasztását, akiknek, illetve amelyeknek a listája ugyanezen határozat I. és II. mellékletében megállapításra került.
3 2010. október 25‑én, a 2010/413 határozat elfogadását követően, a Tanács elfogadta az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 961/2010/EU rendeletet (HL L 281., 1. o.). A 961/2010 rendelet 16. cikke (2) bekezdésének a) pontja előírja az említett rendelet VIII. mellékletében felsorolt személyek, szervezetek és szervek pénzeszközeinek és gazdasági forrásainak befagyasztását.
4 2011. december 1‑jén a Tanács elfogadta a 2010/413 határozat módosításáról szóló 2011/783/KKBP határozatot (HL L 319., 71. o.), amellyel felvette többek között a felperes nevét a 2010/413 határozat II. mellékletében felsorolt személyek és szervezetek listájára azzal az indokkal, hogy olyan „[e]nergiaágazati vállalat, amely szerepet játszott a qomi/fordowi urándúsító üzem megépítésében”, és „[e]gyesült királysági, olasz és spanyol exporttilalom alatt áll”.
5 2011 december 1‑jén a Tanács elfogadta az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 961/2010/EU rendelet végrehajtásáról szóló 1245/2011/EU végrehajtási rendeletet (HL L 319., 11. o.), amellyel felvette többek között a felperes nevét a 961/2010 rendelet VIII. mellékletében megállapított listára. Az erre vonatkozóan felhozott indokok megegyeztek a Tanács által a 2011/783 határozatban felhozott indokokkal.
6 A 2011. december 5‑i levelében a Tanács tájékoztatta a felperest arról, hogy a 2011/783 határozat és az 1245/2011 rendelet elfogadását követően felvette a 2010/413 határozat II. mellékletében és a 961/2010 rendelet VIII. mellékletében felsorolt személyek és szervezetek listájára.
7 A Tanács 2012. március 25‑én elfogadta az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 961/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 267/2012/EU rendeletet (HL L 88., 1. o.; helyesbítés: HL L 332., 2012.12.4., 31. o.). A 267/2012 rendelet meghosszabbítja a felperes pénzeszközeinek és gazdasági forrásainak befagyasztását. Ezzel kapcsolatban a 267/2012 rendelet IX. melléklete I B. részének 85. pontja lényegében ugyanazokat az indokokat tartalmazza, mint a 2011/783 határozat 1. cikkében és az 1245/2011 rendelet 1. cikkében említett mellékletekben szereplő indokok (a továbbiakban együttesen: megtámadott jogi aktusok).
8 A felperes – a Törvényszék Hivatalához 2012. február 2‑én benyújtott keresetével, amelyet a kereseti kérelmek kiterjesztését magában foglaló válasz követett – lényegében a megtámadott jogi aktusok őt érintő részében történő megsemmisítése iránti keresetet indított.
9 A Törvényszék Hivatalához 2013. február 1‑jén benyújtott külön iratában a felperes benyújtotta a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, amelyben lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék elnöke:
– függessze fel a megtámadott jogi aktusok végrehajtását az őt érintő részükben addig, amíg a Törvényszék nem határoz az alapkeresetről;
– a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.
10 A Tanács az ideiglenes intézkedés iránti kérelemre tett, a Törvényszék Hivatalához 2013. február 19‑én benyújtott észrevételeiben azt kéri, hogy a Törvényszék elnöke:
– utasítsa el az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
11 Az alapeljárásban a Törvényszék a 2013. február 26‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék kérdéseire adott válaszait.
Indokolás
12 Egyrészt az EUMSZ 278. cikk és az EUMSZ 279. cikk, másrészt pedig az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének egymással összefüggésben történő értelmezéséből következik, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró, ha a körülmények alapján azt szükségesnek tartja, elrendelheti a Törvényszék előtt megtámadott jogi aktus végrehajtásának felfüggesztését, vagy bármely szükséges ideiglenes intézkedést elrendelhet. Az EUMSZ 278. cikk mindazonáltal a fellebbezések nem felfüggesztő jellegének elvét fogalmazza meg, mivel az európai uniós intézmények, szervek és hivatalok jogi aktusait megilleti a jogszerűség vélelme. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró ezért csak kivételes jelleggel rendelheti el az ilyen jogi aktus végrehajtásának felfüggesztését vagy rendelhet el ideiglenes intézkedéseket (lásd ebben az értelemben a Törvényszék elnöke T‑396/09. R. sz., Vereniging Milieudefensie és Stichting Stop Luchtverontreiniging Utrecht kontra Bizottság ügyben 2009. december 17‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 31. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
13 Ezenfelül a Törvényszék eljárási szabályzata 104. cikkének 2. §‑a akként rendelkezik, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben meg kell jelölni a jogvita tárgyát, a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek valószínűsítik a kért ideiglenes intézkedés szükségességét. Ekképpen az ideiglenes intézkedésről határozó bíró csak akkor rendelheti el a végrehajtás felfüggesztését és más ideiglenes intézkedéseket, ha azok szükségességét a ténybeli és jogi alapok első látásra valószínűsítik (fumus boni iuris), és azok olyan értelemben sürgősek, hogy az azokat kérelmező érdekeiben bekövetkező súlyos és helyrehozhatatlan kár megakadályozásához az szükséges, hogy azokat már az alapkereset ügyében történő határozathozatal előtt elrendeljék, és már ekkor kifejtsék hatásukat. E feltételek konjunktívak, vagyis ha azok egyike nem teljesül, az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani (a Bíróság elnöke C‑268/96. P. (R.) sz., SCK és FNK kontra Bizottság ügyben 1996. október 14‑én hozott végzésének [EBHT 1996., I‑4971. o.] 30. pontja).
14 Ezen együttes vizsgálat során az ideiglenes intézkedésről határozó bíró széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és az ügy jellegzetességeire tekintettel szabadon határozza meg e különböző feltételek vizsgálatának módját és rendjét, minthogy semmilyen szabály nem ír elő számára előre meghatározott vizsgálati módot az ideiglenes intézkedés szükségességének értékeléséhez (a Bíróság elnöke C‑149/95. P. (R.) sz., Bizottság kontra Atlantic Container Line és társai ügyben 1995. július 19‑én hozott végzésének [EBHT 1995., I‑2165. o.] 23. pontja, valamint a C‑459/06. P. (R.) sz., Vischim kontra Bizottság ügyben 2007. április 3‑án hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 25. pontja). Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró adott esetben a fennálló érdekeket is mérlegeli (a Bíróság elnöke C‑445/00. R. sz., Ausztria kontra Bizottság ügyben 2001. február 23‑án hozott végzésének [EBHT 2001., I‑1461. o.] 73. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
15 Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró az ügy iratai alapján úgy ítéli meg, hogy az ideiglenes intézkedések iránti jelen kérelem elbírálásához szükséges valamennyi adat a rendelkezésére áll, anélkül hogy célszerűnek bizonyulna a felek szóbeli előterjesztéseinek előzetes meghallgatása.
16 A jelen ügy körülményei között először azt kell megvizsgálni, hogy a sürgősséggel kapcsolatos feltétel teljesül‑e.
A sürgősségről
17 A felperes azt állítja, hogy máris súlyos és helyrehozhatatlan károkat szenvedett el, amely folytatódni és idővel növekedni fog. Az ideiglenes intézkedés iránti kérelemhez csatolt iratokra hivatkozva rámutat arra, hogy e károk nagyon különböző jellegűek, és nemcsak a termelését, hanem vállalkozásának magát a szerkezetét is érintik. Ezzel kapcsolatban kiemeli [bizalmas](1). Végül a szankciós intézkedéseknek elfogadhatatlan területen kívüli hatásuk van, amely harmadik államok területén is megmutatkozik.
18 A felperes szerint a megtámadott jogi aktusok alkalmazásából eredő károk, amelyek még a vállalkozása létét is veszélyeztetik, különösen két nagyon negatív következményben mutatkoznak meg: az általa vállalt, megvalósítandó projektek végrehajtásának késedelmében [bizalmas]. Ezenfelül a felperes nehezen fér hozzá az építési tevékenysége megfelelő ellátáshoz szükséges egyes vagyontárgyakhoz és felszerelésekhez. Az, hogy nem tud közvetlenül tárgyalni az ügyfeleivel és a szállítóival, az ügyfelek elvesztését és a munkák el nem végzését, és – általános jelleggel – a felperes kereskedelmi hírnevének és elismertségének romlását eredményezi. Ezek nehezen számszerűsíthető károk, amelyek gazdasági felbecsülése nagyrészt lehetetlen.
19 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a sürgősséget az annak elkerülése érdekében történő ideiglenes döntéshozatal szükségességéhez viszonyítva kell megítélni, hogy az ideiglenes intézkedést kérő fél súlyos és helyrehozhatatlan kárt szenvedjen. A kár közvetlenségét nem kell teljes bizonyossággal megállapítani. Elegendő, ha a kár megfelelő valószínűséggel előrelátható (lásd a Törvényszék elnöke T‑346/06 R. sz., IMS kontra Bizottság ügyben 2007. június 7‑én hozott végzésének [EBHT 2007., II‑1781. o.] 121. és 123. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Az erre hivatkozó felet terheli azonban azoknak a tényeknek a bizonyítása, amelyek megalapozzák a súlyos és helyrehozhatatlan kár bekövetkezésének valószínűségét (a Bíróság elnöke C‑335/99. P. (R.) sz., HFB és társai kontra Bizottság ügyben 1999. december 14‑én hozott végzésének [EBHT 1999., I‑8705. o.] 67. pontja, a Törvényszék elnöke T‑151/01. R. sz., Duales System Deutschland kontra Bizottság ügyben 2001. november 15‑én hozott végzésének [EBHT 2001., II‑3295. o.] 188. pontja és T‑34/02. R. sz., B kontra Bizottság ügyben 2002. június 25‑én hozott végzésének [EBHT 2002., II‑2803. o.] 86. pontja), valamint részletes iratokkal alátámasztott azon konkrét és pontos információk benyújtása az ideiglenes intézkedésről határozó bíróhoz, amelyek tanúsítják a helyzetét, és lehetővé teszik a kért intézkedések hiányában valószínűleg beálló pontos következmények vizsgálatát. Ezáltal az ideiglenes intézkedést kérelmező köteles – ennek alátámasztására szolgáló bizonyítékokként – azokat az információkat szolgáltatni, amelyek alapján pontos és átfogó kép állapítható meg azon helyzetről, amely véleménye szerint igazolja ezen intézkedések elrendelését (lásd ebben az értelemben a Törvényszék elnöke T‑410/09. R. sz., Almamet kontra Bizottság ügyben 2010. május 7‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 32., 57. és 61. pontját).
20 Mivel a felperes a jelen ügyben vagyoni kár bekövetkeztének kockázatára hivatkozik, ehhez hozzá kell fűzni, hogy a szilárd ítélkezési gyakorlat szerint az ilyen kár csak kivételes körülmények között tekinthető helyrehozhatatlannak vagy akár csak nehezen helyrehozhatónak, mivel e kár későbbi pénzbeli kártérítés tárgya lehet. Ebben az esetben a kért ideiglenes intézkedés akkor indokolt, ha látszik, hogy ezen intézkedés nélkül a kérelmező olyan helyzetbe kerülne, amely az alapeljárást lezáró határozat meghozatala előtt veszélyeztetheti a pénzügyi működőképességét, vagy hogy piaci részesedése visszafordíthatatlanul és – különösen a vállalkozása méretére tekintettel – jelentős mértékben megváltozna (lásd a Törvényszék elnöke T‑95/09. R. sz., United Phosphorus kontra Bizottság ügyben 2009. április 28‑án hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 33–35. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
21 Ebből következik, hogy a felperes – gazdasági és pénzügyi helyzetéről pontos és átfogó képet nyújtva – a hivatkozott vagyoni kár súlyos és helyrehozhatatlan jellegének bizonyításához köteles volt mindazokat a bizonyítékokat az ideiglenes intézkedésről határozó bíró elé terjeszteni, amelyek lehetővé teszik e helyzet értékelését, különösen vállalkozásának gazdasági és pénzügyi sajátosságait; e képet egyébként már az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben fel kell vázolni. Az ilyen kérelemnek ugyanis kellően pontosnak és egyértelműnek kell lennie ahhoz, hogy önmagában lehetővé tegye az alperes számára az észrevételei megtételét és az ideiglenes intézkedésről határozó bíró számára a kérelemről való döntéshozatalt, adott esetben a kérelem alátámasztására szolgáló egyéb információk nélkül is: a kérelem alapjául szolgáló lényeges ténybeli és jogi körülményeknek összefüggően és érthetően ki kell tűnniük az ideiglenes intézkedés iránti kérelem szövegéből (a Bíróság elnöke C‑113/09. P. (R.) sz., Ziegler kontra Bizottság ügyben 2010. április 30‑án hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 13. pontja és a Törvényszék elnöke T‑299/10. R. sz., Babcock Noell kontra Entreprise commune Fusion for Energy ügyben 2010. augusztus 31‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 17. pontja). Ezenkívül az ilyen pontos és átfogó képet kialakító információkat részletes, az ideiglenes intézkedést kérelmezőtől független szakértő által igazolt olyan dokumentumokkal kell alátámasztani, amelyek lehetővé teszik az említett információk hitelességének értékelését (lásd ebben az értelemben a Törvényszék elnöke T‑241/00. R. sz., Le Canne kontra Bizottság ügyben 2001. január 15‑én hozott végzésének [EBHT 2001., II‑37. o.] 35. pontját; a T‑420/05. R. II. sz., Vischim kontra Bizottság ügyben 2006. október 13‑án hozott végzésének [EBHT 2006., II‑4085. o.] 83. pontját és a T‑435/09. R. sz., GL2006 Europe kontra Bizottság ügyben 2010. március 15‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 34. pontját).
22 Márpedig meg kell állapítani, hogy a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelem nem felel meg az ezen ítélkezési gyakorlatban felidézett feltételeknek.
23 Ugyanis – bár az ideiglenes intézkedés iránti kérelem tartalmaz néhány számadatot a hivatkozott vagyoni kárra vonatkozóan – a felperes elmulasztotta vállalkozása pénzügyi helyzetének ismertetését. Nem mutatja be többek között azokat a különböző típusú forrásokat, amelyek felett rendelkezhet, sem valamennyi, a tulajdonában álló ingó és ingatlan vagyon jellegét és értékét. Nem ismerteti azon források összegét sem, amelyekkel rendelkezik, és amelyek a vitatott befagyasztási intézkedések tárgyát képezik, valamint annak arányát sem, amelyet ezen összeg a teljes pénzügyi erejéhez képest képvisel, továbbá az Unió piacán általa végzett tevékenységek mennyiségét sem. A felperes tehát nyilvánvalóan elmulasztotta azon bizonyítékok szolgáltatását, amelyek lehetővé tennék, hogy a helyzetéről pontos és átfogó kép alakuljon ki, ami lehetővé tehette volna számára, hogy eredményesen hivatkozhasson az állítólagos vagyoni kár súlyosságára.
24 Konkrétan, ami az ideiglenes intézkedés iránti kérelemhez mellékletként csatolt iratokat illeti, egy 2013. január 30‑án kelt és a felperes ügyvezetője által aláírt iratról van szó, amely arra szorítkozik, hogy két oldalon felsorolja ugyanazokat a károkat, amelyek az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben szerepelnek. Nyilvánvaló, hogy ezen irat nem felel meg a fenti 21. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatban említett feltételeknek, mivel nem szolgáltat pontos és átfogó képet a felperes gazdasági és pénzügyi helyzetéről, egyébként pedig nem igazolta azt ez utóbbitól független szakértő.
25 Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a források befagyasztása rendszerének célja annak megakadályozása, hogy a megnevezett személyek, illetve szervek hozzáférhessenek azon gazdasági és pénzbeli forrásokhoz, amelyeket az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységek vagy az atomfegyverek célba juttatására szolgáló rendszerek fejlesztésének támogatására használhatnak fel. Annak érdekében, hogy e tilalom megőrizze hatékony érvényesülését, és hogy az Unió által az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben kiszabott szankciók hatékonyak maradhassanak, ki kell zárni, hogy az említett személyek vagy szervezetek megkerülhessék pénzeszközeik és gazdasági forrásaik befagyasztását, valamint folytathassák az iráni nukleáris program támogatására irányuló tevékenységeiket. Ezért a pénzeszközök vagy a gazdasági források befagyasztására irányuló uniós jogi aktusok releváns rendelkezései feljogosítják a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságokat arra, hogy eltérésként engedélyezzék egyes befagyasztott pénzeszközök felszabadítását, amelyeknek főszabály szerint lehetővé kell tenniük az alapvető költségek és szükségletek fedezetét, vagy a fent említett befagyasztás hatálybalépését megelőzően vállalt szerződéses kötelezettségek teljesítését (lásd ebben az értelemben végzés a Bíróság elnöke C‑644/11. P. (R.) sz., Qualitest FZE kontra Tanács ügyben 2012. június 14‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 41., 42. és 44. pontját, valamint C‑168/12. P. (R.) sz., Hassan kontra Tanács ügyben 2012. október 25‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 39. pontját).
26 Következésképpen, noha a jelen ügyben szereplőhöz hasonló korlátozó intézkedéseknek jelentős hatást gyakorolnak a megnevezett személyek, szervezetek és szervek jogaira és szabadságaira (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑402/05. P. és C‑415/05. P. sz., Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 2008. szeptember 3‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑6351. o.] 375. pontját és C‑340/08. sz., M és társai ügyben 2010. április 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2010., I‑3913. o.] 65. pontját), ugyanakkor a fent említett eltérő rendelkezések lehetővé teszik az említett intézkedések által érintett személyek, szervezetek és szervek túlélésének biztosítását, és ezáltal annak elkerülését, hogy maguk a létük kerüljön veszélybe (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Qualitest FZE kontra Tanács ügyben hozott végzés 43. pontját).
27 A jelen esetben a 2010/413 határozat 20. cikkének (3), (4) és (6) bekezdése, valamint a 267/2012 rendelet 24–26. cikke teszi lehetővé eltérés címén annak biztosítását, hogy a felperesnek – pénzeszközei és a gazdasági forrásai befagyasztásával – okozott vagyoni kár terjedelme ne legyen olyan mértékű, amely veszélyeztetné magát a létét is. E körülmények között a megtámadott jogi aktusok végrehajtásának felfüggesztésére irányuló jelen kérelmet a fent említett, az egyes befagyasztott pénzeszközök felszabadítását engedélyező, eltérést biztosító eljárásoknak a felperes esetére való alkalmazására tekintettel kell értékelni (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Qualitest FZE kontra Tanács ügyben hozott végzés 66. pontját és a fent hivatkozott Hassan kontra Tanács ügyben hozott végzés 40. pontját).
28 Márpedig a felperes nem nyilatkozott a 2010/413 határozat 20. cikke és a 267/2012 rendelet 24–26. cikke értelmében vett felszabadítás lehetőségeiről. Különösen nem fejtette ki, hogy nyújtott‑e be kérelmet a befagyasztott pénzeszközök használatának engedélyezésére vonatkozóan, vagy olyan nehézségekbe ütközött‑e, illetve olyan megtagadásban részesült‑e, amely nem tette lehetővé számára azt, hogy valamely tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságaitól ilyen engedélyt szerezzen.
29 E további ok folytán nem nyert megállapítást az állítólagos vagyoni kár súlyossága.
30 Ami a kár helyrehozhatatlan jellegét illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ügyben hivatkozotthoz hasonló vagyoni kár általában utólagos pénzbeli kártérítés tárgya lehet. A megtámadott jogi aktusok megsemmisítése esetén ugyanis a felperes pénzbeli kártérítést kaphat az EUMSZ 268. cikk és EUMSZ 340. cikk szerinti kártérítési kereset révén, így a szilárd ítélkezési gyakorlat értelmében az ilyen kereset megindításának puszta lehetősége – a kérdéses jogvita kimeneteléhez fűződő bizonytalanság ellenére is – elegendő a vagyoni kár főszabály szerint helyreállítható jellegének igazolásához (lásd ebben az értelemben a Bíróság elnöke C‑404/01. P. (R.) sz., Bizottság kontra Euroalliages és társai ügyben 2001. december 14‑én hozott végzésének [EBHT 2001, I‑10367. o.] 70–75. pontját és a fent hivatkozott Hassan kontra Tanács ügyben hozott végzés 77–81. pontját).
31 Ebből következik, hogy a sürgősségre vonatkozó feltétel hiányzik a jelen ügyben.
32 Ez a megoldás összhangban van a különböző fennálló érdekek mérlegelésével.
Az érdekek mérlegeléséről
33 A szilárd ítélkezési gyakorlat kimondja, hogy a különböző fennálló érdekek mérlegelésének keretében az ideiglenes intézkedésről határozó bírónak többek között azt kell eldöntenie, hogy az ideiglenes intézkedést kérelmezőnek az ennek elrendeléséhez fűződő érdeke megelőzi‑e, vagy sem a megtámadott jogi aktus azonnali alkalmazásához fűződő érdeket, különösen megvizsgálva azt, hogy amennyiben az ügy érdemében határozó bíróság esetleg megsemmisíti ezen aktust, ez lehetővé teszi‑e azon helyzet visszaállítását, amely az aktus azonnali végrehajtása esetén jött volna létre, és fordítva, a hivatkozott aktus végrehajtásának felfüggesztése megakadályozná‑e annak teljes érvényesülését, amennyiben a bíróság az alapkeresetet elutasítaná (lásd ebben az értelemben a Bíróság elnöke C‑182/03. R. és C‑217/03. R. sz., Belgique és Forum 187 kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. június 26‑án hozott végzésének [EBHT 2003., I‑6887. o.] 142. pontját, és a fent hivatkozott Babcock Noell kontra Entreprise commune Fusion for Energy ügyben hozott végzés 64. pontját).
34 A jelen ügyben kitűnik, hogy az alapkereset elutasítása esetén a megtámadott jogi aktusok végrehajtásának felfüggesztése megakadályozhatja azok teljes érvényesülését, és ennélfogva lehetetlenné teheti a helyzet visszaállítását. Az ilyen felfüggesztés ugyanis lehetővé tenné a felperes számára, hogy valamennyi pénzeszközét azonnal kivonja a befagyasztás biztosítására köteles bankoktól, és hogy kiürítse a bankszámláit az érdemi határozat kihirdetését megelőzően. Így lehetséges lenne számára pénzeszközeinek hasznosítása, elkerülve a vele szemben hozott korlátozó intézkedések célját, amely az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben annak érdekében történő nyomásgyakorlásból áll, hogy az abbahagyja az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységeket és az atomfegyverek célba juttatására szolgáló rendszerek fejlesztését, anélkül hogy e helyzetet visszaállíthatná az alapkeresetet elutasító későbbi határozat. Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az ideiglenes intézkedésről határozó bírótól kért ideiglenes intézkedéseknek nem kell előre semlegesíteniük az alapeljárásban később meghozandó határozat következményeit (a fent hivatkozott Bizottság kontra Atlantic Container Line és társai ügyben hozott végzés 22. pontja, valamint a Törvényszék elnöke T‑306/01. R. sz., Aden és társai kontra Tanács és Bizottság ügyben 2002. május 7‑én hozott végzésének [EBHT 2002., II‑2387. o.] 41. pontja).
35 Ezzel szemben – mivel a felperes nem bizonyította, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasítása esetén súlyos és helyrehozhatatlan kárt szenved – a megtámadott jogi aktusoknak a felperest érintő részükben az ügy érdemében eljáró bíró általi megsemmisítése lehetővé teszi az ezen aktusok azonnali végrehajtása által kiváltott helyzet visszaállítását.
36 Hozzá kell fűzni, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a megtámadottakhoz hasonló jogi aktusok „rendeleti jellegűek” (a Bíróság fent hivatkozott Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletének 241–243. pontja és a C‑548/09. P. sz., Bank Melli Iran kontra Tanács ügyben 2011. november 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2011., I‑11381. o.] 45. pontja). Ami a rendeleti jellegű aktusok megsemmisítésének időbeli hatályát illeti, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 60. cikkének második bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Törvényszéknek az ilyen aktust semmissé nyilvánító határozata csak a fellebbezésre előírt határidő lejártának napjától vagy – ha e határidőn belül fellebbezést nyújtottak be – a fellebbezés elutasításának napjától lép hatályba (a Törvényszék T‑494/10. sz., Bank Saderat Iran kontra Tanács ügyben 2013. február 5‑én hozott ítéletének 119–124. pontja).
37 A szankciós intézkedések hatályának e fenntartását annak szükségessége igazolta, hogy a Tanács számára esélyt adjanak a megállapított jogellenesség – adott esetben új intézkedések elfogadása révén történő – orvoslására (a fent hivatkozott Bank Saderat Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet 125. pontja). Egyébként a Bíróság – a fent hivatkozott Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyekre hivatkozva – maga is elrendelte a megsemmisített szankciós intézkedések három hónapig való fenntartását azzal az indokkal, hogy az azonnali hatállyal történő megsemmisítésük súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozhat az ezen intézkedések hatékony érvényesülésének területén, mivel az új intézkedésekkel történő esetleges felváltását megelőző időszakban az érintettek elkerülhetnék, hogy ezen intézkedéseket továbbra is hatékonyan lehessen alkalmazni rájuk (a fent hivatkozott Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 373. és 376. pontja).
38 Az előző, a rendeletek kapcsán kifejtett megfontolásokat szisztematikusan kiterjesztették a pénzeszközök és a gazdasági források befagyasztását előíró határozatokra, mégpedig az EUMSZ 264. cikk második bekezdése alapján, amely lehetővé teszi a Törvényszék számára, hogy megjelölje a semmisnek nyilvánított jogi aktusoknak azokat a joghatásait, amelyek továbbra is fennmaradnak. Így – pontosan a 2011/783 határozattal módosított 2010/413 határozatra vonatkozóan – a Törvényszék a fent hivatkozott Bank Saderat Iran kontra Tanács ügyben hozott ítéletében (a 126. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) kimondta, hogy 267/2012 rendelet megsemmisítése, valamint a 2010/413 határozat megsemmisítése hatálybalépésének időpontja közötti különbség fennállása súlyosan sértheti a jogbiztonságot, mivel e két jogi aktus azonos intézkedéseket szab ki a Bank Saderat Irannal szemben. A 2010/413 határozat joghatásait ezért a Bank Saderat Iran tekintetében a 267/2012 rendelet megsemmisítésének hatálybalépéséig fenntartotta.
39 Következésképpen, bár a Törvényszéknek az alapeljárás végéig el kellett fogadnia azon érvelést, amelyet a fent hivatkozott Bank Saderat Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben követett, még a megtámadott jogi aktusok megsemmisítése sem járt azzal az azonnali hatással, hogy a felperesnek az említett aktusokban szereplő nevét törölték volna; ennek következménye a vele szemben hozott, a pénzeszközei befagyasztására irányuló intézkedések – a semmisségüket kimondó ítélet kihirdetése utáni időszakra történő – fenntartása. Mindenesetre a 2011/783 határozattal módosított 2010/413 határozat megsemmisítésének időbeli hatálya nem egyezett meg a 267/2012 rendelet megsemmisítésének időbeli hatályával, ugyanakkor a felperessel szemben az említett rendelet alapján hozott, a pénzeszközök befagyasztására irányuló intézkedések a Bíróság alapokmánya 60. cikkének második bekezdése alapján fennmaradnak a megsemmisítést kimondó ítélet kihirdetésének időpontja után, így a felperes nevét semmiképpen nem törlik azonnal ezen ítélet alapján.
40 Mivel az ideiglenes intézkedés elrendelésére irányuló eljárás pusztán járulékos jellegű azon alapeljáráshoz képest, amelyhez kapcsolódik, és célja mindössze a jövőbeli érdemi határozat teljes hatékonyságának biztosítása (lásd a Törvényszék elnöke T‑345/12. R. sz., Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben 2012. november 16‑án hozott végzésének 25. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), és mivel az eljárási szabályzat 107. cikkének 3. §‑a értelmében az ideiglenes intézkedésről határozó bíró által elrendelt valamennyi ideiglenes intézkedés automatikusan hatályát veszti az eljárást befejező ítélet kihirdetésével, ezekből az következik, hogy a felperesnek pénzeszközei és gazdasági forrásai ideiglenes felszabadításának elrendeléséhez fűződő érdeke olyan előnyt biztosítására irányul, amelyet a megsemmisítést kimondó ítélettel sem tudna elérni. Az ilyen ítélet ugyanis csak az ezen ítélet kihirdetését követő későbbi időpontban váltaná ki a felperes által kívánt gyakorlati hatásokat – nevezetesen nevének azon személyek listájáról való törlését, akiknek pénzeszközeit és gazdasági forrásait befagyasztották –, míg az ideiglenes intézkedésről első fokon határozó bíró ebben az időpontban az idő múlása folytán elveszítené minden hatáskörét, és hogy mindenesetre a felperes neve továbbra is a listán maradhatna egy újabb korlátozó intézkedésnek köszönhetően, amely a Bíróság alapokmánya 60. cikke második bekezdésében előírt határidőn belül felváltaná a megsemmisített intézkedéseket. E körülmények között a felperesnek a pénzeszközei és a gazdasági forrásai ideiglenes felszabadításának ideiglenes intézkedés iránti kérelem útján történő elrendeléséhez fűződő érdekét nem részesítheti védelemben az ideiglenes intézkedésről határozó bíró.
41 A fentiek összességéből az következik, hogy a különböző fennálló érdekek mérlegelése nem a felperes javára szól.
42 Következésképpen az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani anélkül, hogy a fumus boni iuris fennállásáról határozni kellene.
43 Ami a pénzeszközök és a gazdasági források befagyasztására irányuló intézkedésekkel kapcsolatos jogvitát illeti, a sürgős bírói jogvédelem biztosításához a legmegfelelőbb eljárás az eljárási szabályzat 76a. cikke szerinti gyorsított eljárás lett volna, amelyet a felperesnek az alapkereset benyújtásakor benyújtott külön iratban kellett volna kérnie.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKE
a következőképpen határozott:
1) Az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasítja.
2) A költségekről jelenleg nem határoz.
Luxembourg, 2013. március 11.