A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)
2015. szeptember 8.(*)
„Közös kül‑ és biztonságpolitika – Iránnal szemben az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – Indokolási kötelezettség – Védelemhez való jog – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Mérlegelési hiba – Az alapvető jogok megsértése – Arányosság”
A T‑564/12. sz. ügyben,
a Ministry of Energy of Iran (székhelye: Teherán [Irán], képviseli: M. Lester barrister)
felperesnek
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: M. Bishop és A. De Elera, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2012. október 15‑i 2012/635/KKBP tanácsi határozat (HL L 282., 58. o.), valamint az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 267/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2012. október 15‑i 945/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL L 282., 16. o.) részleges megsemmisítése iránt benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: H. Kanninen elnök, I. Pelikánová (előadó) és E. Buttigieg bírák,
hivatalvezető: L. Grzegorczyk tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. november 25‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A felperes, az iráni energiaügyi minisztérium felelős többek között a vízellátásért és vízgazdálkodásért, a villamos energiáért, az energiáért, valamint az iráni szennyvízzel kapcsolatos szolgáltatásokért.
2 A jelen ügy azon, az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben nyomásgyakorlás céljából bevezetett korlátozó intézkedésekkel kapcsolatos, amelyek célja, hogy ez utóbbi megszüntesse az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységeit és az atomfegyverek célba juttatására szolgáló rendszerek fejlesztését (a továbbiakban: az atomfegyverek elterjedése).
3 Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2012. október 15‑i 2012/635/KKBP tanácsi határozat (HL L 282., 58. o.) értelmében a felperes nevét felvették az iráni atomfegyverek elterjedésében közreműködő szervezetek jegyzékébe, amely az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 26‑i 2010/413/KKBP tanácsi határozat (HL L 195., 39. o.; helyesbítés: HL L 197., 19. o.) II. mellékletében szerepel.
4 Következésképpen az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 267/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2012. október 15‑i 945/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL L 282., 16. o.) értelmében a felperes nevét felvették az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 961/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. március 23‑i 267/2012/EU tanácsi rendelet (HL L 88., 1. o.) IX. mellékletében szereplő jegyzékbe.
5 A felperes nevének a 2010/413 határozat II. mellékletében, valamint a 267/2012 rendelet IX. mellékletében szereplő jegyzékbe történő felvétele pénzeszközei és gazdasági erőforrásai befagyasztásának a következményével járt.
6 A felperes tekintetében a 2012/635 határozat és a 945/2012 végrehajtási rendelet indokolása a következő:
„Felelős az iráni kormány fontos bevételi forrását jelentő energiaágazatra vonatkozó szakpolitikák kidolgozásáért.”
7 A 2012. október 16‑i levélben az Európai Unió Tanácsa tájékoztatta a felperest nevének a 2010/413 határozat II. mellékletében, valamint a 267/2012 rendelet IX. mellékletében szereplő jegyzékbe történő felvételéről.
8 A Tanács ugyancsak 2012. október 16‑án a Hivatalos Lapban közzétette a 2012/635 határozattal módosított 2010/413 határozatban és a 945/2012 végrehajtási rendelettel végrehajtott 267/2012 rendeletben előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személy részére szóló értesítést (HL C 312., 21. o.). Ebben az értesítésben a kérdéses személyeket többek között arról tájékoztatták, hogy nevüknek a szóban forgó jegyzékekbe történő felvételének a felülvizsgálata iránti kérelmet küldhetnek a Tanácshoz.
9 A 2012. december 8‑i levélben a felperes vitatta neve szóban forgó jegyzékekbe történő felvételének a megalapozottságát, valamint felülvizsgálatot kért a Tanácstól. A felperes az említett jegyzékbe vételt alátámasztó információkhoz és bizonyítékokhoz való hozzáférést is kért.
10 A Tanács 2012. december 11‑én a Hivatalos Lapban közzétette a 2010/413 határozatban és a 267/2012 rendeletben előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek részére szóló értesítést (HL C 380., 7. o.). Ez az értesítés pontosította, hogy a kérdéses személyek és szervezetek 2013. január 31‑ig elküldhetik a Tanácsnak a jegyzékbe vett személyek és szervezetek jegyzékének időszakos felülvizsgálata érdekében figyelembe veendő észrevételeiket.
11 A 2012. december 11‑i értesítésre válaszul elküldött 2013. január 31‑i levélben a felperes megismételte felülvizsgálat iránti kérelmét.
12 A Tanács a 2013. március 12‑i levélben válaszolt a felperesnek az ügyiratokhoz való hozzáférés iránti kérelmére, és közölte vele a korlátozó intézkedések elfogadásával kapcsolatos, 2012. szeptember 19‑i javaslat, valamint a Tanács előkészítő szerveinek az üléseiről készült jegyzőkönyvek másolatát.
13 A Tanács a 2014. március 14‑i levélben válaszolt a felperes 2013. január 31‑i levelére. A Tanács pontosította, hogy véleménye szerint a felperest érintő korlátozó intézkedések a megtámadott jogi aktusok indokolásában kifejtett indokok miatt továbbra is igazoltak. A Tanács e tekintetben rámutatott arra, hogy a felperes által közzétett adatok szerint a villamos energia exportjából – amelynek tekintetében felelős volt – fontos bevételek keletkeztek.
Az eljárás és a felek kérelmei
14 A Törvényszék Hivatalához 2012. december 26‑án benyújtott keresetlevéllel a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
15 A Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzatának 64. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében a Törvényszék a 2014. szeptember 30‑i levélben felhívta a feleket, hogy írásban válaszoljanak bizonyos kérdésekre, valamint hogy mutassanak be bizonyos dokumentumokat. A Tanács 2014. október 20‑án, a felperes pedig 2014. november 5‑én nyújtotta be válaszát.
16 A Törvényszék a felek szóbeli előadásait és az általa szóban feltett kérdésekre adott válaszait a 2014. november 25‑i tárgyaláson hallgatta meg.
17 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a 2012/635 határozatot és a 945/2012 végrehajtási rendeletet, amennyiben e jogi aktusok a felperesre vonatkoznak;
– kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére.
18 A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
19 A Tanács beadványaiban egyébiránt azt állította, hogy a jelen kereset elfogadhatatlan, amennyiben a felperes az iráni kormány ágaként nem jogosult hivatkozni az alapvető jogai megsértésére. A Tanács a tárgyaláson azonban elállt ezen elfogadhatatlansági kifogástól.
A jogkérdésről
20 A felperes által kereseti kérelmeinek alátámasztása érdekében felhozott négy jogalap vizsgálatát megelőzően hivatalból kell megvizsgálni a felperes jogállására tekintettel a jelen kereset elfogadhatóságát.
A kereset elfogadhatóságáról
21 Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében a megsemmisítés iránti keresetet „[b]ármely természetes vagy jogi személy” előterjesztheti.
22 A jelen esetben a felperesnek a Törvényszék kérdésére adott válaszából kitűnik, hogy az iráni kormány minisztériumaként nem rendelkezik az említett kormányétól elkülönült jogi személyiséggel.
23 Mindazonáltal az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy ha a Tanács úgy vélte, hogy a felperes kellő mértékben fennállt ahhoz, hogy korlátozó intézkedések tárgyát képezze, a koherencia és az igazságosság annak elismerésére kötelez, hogy a felperes kellő mértékben fennáll ahhoz, hogy vitassa ezeket az intézkedéseket. Minden egyéb következtetés azt eredményezné, hogy anélkül lehetne felvenni valamely szervezetet a korlátozó intézkedésekkel érintett szervezetek jegyzékébe, hogy e felvétel ellen keresetet lehetne előterjeszteni (lásd analógia útján: 2007. január 18‑i PKK és KNK kontra Tanács ítélet, C‑229/05 P, EBHT, EU:C:2007:32, 112. pont).
24 Ehhez hozzá kell tenni, hogy a 2010/413 határozat és a 267/2012 rendelet által előírt korlátozó intézkedések kifejezetten nemcsak „személyekre”, hanem „szervezetekre és szervekre” is vonatkoznak. Ezért az alkalmazandó szabályozás kifejezetten arra irányul, hogy a korlátozó intézkedések olyan szervezetekre vonatkozhassanak, amelyeknek nincs saját jogi személyiségük.
25 Ilyen körülmények között ahhoz, hogy a jelen kereset elfogadható legyen, azt szükséges bizonyítani, hogy a felperesnek ténylegesen szándékában áll a keresetindítás, és az őt állítólag képviselő ügyvédek ténylegesen erre irányuló megbízással rendelkeznek (lásd ebben az értelemben: PKK és KNK kontra Tanács ítélet, fenti 23. pont, EU:C:2007:32, 113. pont).
26 E tekintetben a felperest képviselő ügyvédnek adott, a Törvényszék előtt bemutatott megbízást az energiaügyi miniszter írta alá, aki ez alkalommal megerősítette, hogy hatáskörrel rendelkezett arra, hogy a felperes nevében ilyen megbízást adjon.
27 Ilyen körülmények között arra kell következtetni, hogy a jelen kereset annak ellenére elfogadható, hogy a felperesnek nincs elkülönült jogi személyisége.
Az ügy érdeméről
28 A felperes négy jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első mérlegelési hibán, a második az indokolási kötelezettség megsértésén, a harmadik a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésén, a negyedik pedig alapvető jogainak és az arányosság elvének a megsértésén alapul.
29 Először a második jogalapot kell megvizsgálni, azután a harmadikat, majd az elsőt, végül pedig a negyediket.
Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított második jogalapról
30 A felperes azt állítja, hogy a megtámadott jogi aktusokat nem indokolták meg a jogilag megkövetelt módon.
31 A Tanács vitatja a felperes érveinek megalapozottságát.
32 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a sérelmet okozó jogi aktus indokolására vonatkozó kötelezettségnek, amely a védelemhez való jog tiszteletben tartására vonatkozó elvből következik, a célja egyrészt az érintettnek elegendő tájékoztatás nyújtása annak eldöntéséhez, hogy a jogi aktus megalapozott‑e, vagy hogy tartalmaz‑e esetleg az érvényességének vitatását uniós bíróság előtt lehetővé tévő valamilyen hibát, másrészt pedig annak lehetővé tétele, hogy az uniós bíróság felülvizsgálhassa e jogi aktus jogszerűségét (lásd: 2012. november 15‑i Tanács kontra Bamba ítélet, C‑417/11 P, EBHT, EU:C:2012:718, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
33 Az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt indokolásnak világosan és egyértelműen kell tartalmaznia a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelését, oly módon, hogy az lehetővé tegye az érdekelt számára a meghozott intézkedések indokainak megismerését, az illetékes bíróság számára pedig a felülvizsgálati jogköre gyakorlását (lásd: Tanács kontra Bamba ítélet, fenti 32. pont, EU:C:2012:718, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34 Amennyiben az érintett személy a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó eredeti határozat elfogadását megelőzően nem rendelkezik a meghallgatáshoz való joggal, annál is inkább fontos az indokolási kötelezettség tiszteletben tartása, hiszen ez az egyetlen olyan biztosíték, amely legalább ezen határozat elfogadását követően lehetővé teszi az érdekelt számára, hogy érdemben érvényesítse a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket az említett határozat jogszerűségének vitatása érdekében (Tanács kontra Bamba ítélet, fenti 32. pont, EU:C:2012:718, 51. pont).
35 Következésképpen a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedést előíró tanácsi jogi aktus indokolásának meg kell határoznia azokat az egyedi és konkrét okokat, amelyek miatt a Tanács mérlegelési jogköre gyakorlása során úgy ítéli meg, hogy az érintettel szemben ilyen intézkedést kell hozni (Tanács kontra Bamba ítélet, fenti 32. pont, EU:C:2012:718, 52. pont).
36 Az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt indokolásnak azonban a szóban forgó jogi aktus jellegéhez és elfogadásának körülményeihez kell igazodnia. Az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy az indokolás megfelelőségét nemcsak a szövegére, hanem a körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére figyelemmel is meg kell vizsgálni (lásd: Tanács kontra Bamba ítélet, fenti 32. pont, EU:C:2012:718, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
37 Így különösen, a sérelmet okozó jogi aktus indokolása megfelelő, ha az érintett előtt ismert olyan összefüggésben hozzák meg, amely lehetővé teszi számára a vele szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését (lásd: Tanács kontra Bamba ítélet, fenti 32. pont, EU:C:2012:718, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
38 A jelen esetben a Tanács a felperessel szemben a következő indokolást vette figyelembe:
„Felelős az iráni kormány fontos bevételi forrását jelentő energiaágazatra vonatkozó szakpolitikák kidolgozásáért.”
39 Először is, a felperes azt állítja, hogy ez az indokolás nem teszi lehetővé azon kritérium azonosítását, amelyet a Tanács az őt érintő korlátozó intézkedések elfogadásához figyelembe vett. Ezt a kritériumot a későbbiekben sem jelölték meg.
40 E tekintetben kétségtelenül igaz, hogy a bemutatott indokolás nem jelöli meg kifejezetten a Tanács által figyelembe vett kritériumot.
41 Mindazonáltal a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének, valamint a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseivel – amelyek olyan különböző kritériumokat írnak elő, amelyek lehetővé teszik a valamely személyt vagy szervezetet érintő korlátozó intézkedések elfogadását – együttesen értelmezett azon információ, amely szerint a felperes olyan ágazat felelőse, amely az iráni kormány fontos bevételi forrását jelenti, arra enged következtetni, hogy a Tanács által a jelen esetben alkalmazott kritérium az említett kormánynak támogatást nyújtó szervezeteket érintő kritérium.
42 Ilyen körülmények között a felperes első kifogását el kell utasítani.
43 Másodszor a felperes szerint a bemutatott indokok homályosak, amennyiben nem jelölik meg először is azt az okot, amely miatt az energiaágazatra vonatkozó szakpolitikák kidolgozásáért való felelőssége a korlátozó intézkedések elfogadása szempontjából releváns, továbbá az érintett bevételek típusát vagy összegét, végül pedig az atomfegyverek elterjedésére tekintettel e tényezők relevanciáját. Ebben az összefüggésben az ítélkezési gyakorlat szerint kiegészítő indokok a Törvényszék előtti eljárás keretében nem mutathatók be.
44 E tekintetben mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a megtámadott jogi aktusok indokolása lehetővé teszi annak megértését, hogy a felperes felelőssége az energiaágazatban releváns, mivel a Tanács szerint ezen ágazat az iráni kormány fontos bevételi forrását jelenti. A Tanács szerint ugyanis e körülmény enged arra következtetni, hogy a felperes támogatást nyújt az említett kormánynak, ami igazolja az őt érintő korlátozó intézkedések elfogadását.
45 Ezenkívül a megtámadott jogi aktusok indokolása a kérdéses bevételek jellegét illetően kétségtelenül nagyon rövid, amennyiben az annak a pontosítására szorítkozik, hogy a bevételek az energiaágazatból származnak. Ugyanakkor a felperesnek a Tanácsnak küldött levelekben, valamint a keresetlevélben lehetősége volt arra, hogy vitassa neve jegyzékbe vételének megalapozottságát különösen arra hivatkozva, hogy tevékenységei az energiaágazatban nem jelentik az iráni kormány bevételi forrását, hanem azok éppen ellenkezőleg állami pénzeszközök támogatások formájában történő átadását teszik szükségessé. Ilyen körülmények között – elfogadva, hogy részletesebb indokok ajánlatosabbak lettek volna – arra kell következtetni, hogy a bemutatott indokolás lehetővé tette a felperes számára az őt érintő korlátozó intézkedések indokainak kellően pontos megismerését, és azok vitatását. Hasonlóképpen az említett indokolás lehetővé teszi a Törvényszék számára a megtámadott jogi aktusok jogszerűsége felülvizsgálatának a gyakorlását.
46 Ez a megállapítás továbbá azt vonja maga után, hogy a Tanács által az ellenkérelemben az érintett bevételek jellegét és összegét illetően bemutatott pontosítások nem minősülnek olyan utólagos indokolásnak, amelyet a Törvényszék ne vehetne figyelembe, hanem a már bemutatott indokolás kiegészítésére irányulnak.
47 Végül meg kell állapítani, hogy az atomfegyverek elterjedésével összefüggésben annak a relevanciája, hogy az iráni kormány számára pénzügyi erőforrásokat nyújtanak, kellően egyértelműen kitűnik azon jogszabályok preambulumbekezdéseiből, amelyeken a felperest érintő korlátozó intézkedések alapulnak.
48 A 2010/413 határozat módosításáról szóló, 2012. január 23‑i 2012/35/KKBP tanácsi határozat (HL L 19., 22. o.) – amelyre a 267/2012 rendelet (11) preambulumbekezdése utal – (13) preambulumbekezdése szerint ugyanis „[a] belépési korlátozásokat, valamint a pénzeszközök és gazdasági források befagyasztását alkalmazni kell további olyan személyekre és szervezetekre, akik vagy amelyek az iráni kormány támogatása révén lehetővé teszik az iráni kormánynak az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységek végzését [helyesen: az atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységek végzését, valamint az atomfegyverek célba juttatására szolgáló rendszerek fejlesztését], különösen az iráni kormánynak pénzügyi, logisztikai vagy anyagi támogatást nyújtó személyekre és szervezetekre.” E preambulumbekezdésből egyértelműen kitűnik, hogy az iráni kormánynak támogatást nyújtó szervezetek pénzeszközeinek befagyasztását az a szándék indokolja, hogy az iráni kormányt megfosszák – különösen pénzügyi – erőforrásaitól, amelyek lehetővé teszik számára az atomfegyverek elterjesztésének folytatását.
49 Ilyen körülmények között a felperes második kifogását el kell utasítani.
50 Harmadszor a felperes szerint a Tanács által bemutatott indokolás nem magyarázza el, hogy az utóbbi előtt előterjesztett észrevételeit miért utasították el.
51 Márpedig ez a kifogás a jelen jogalap keretében hatástalan, mivel azok az észrevételek, amelyekre a felperes hivatkozik, a megtámadott jogi aktusok elfogadásánál későbbiek, tehát a Tanácsnak feltételezhetően nem volt lehetősége arra, hogy azokra az említett jogi aktusok indokolásában válaszoljon.
52 Végezetül meg kell állapítani, hogy a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére alapított harmadik jogalap keretében a felperes olyan kifogást emelt, amely szerint a Tanács figyelmen kívül hagyta észrevételeit. E kifogás megalapozottsága az alábbi 67–77. pontban kerül megvizsgálásra.
53 Ennélfogva a felperes harmadik kifogását is, következésképpen pedig a második jogalapot teljes egészében el kell utasítani.
A védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére alapított harmadik jogalapról
54 A felperes azt állítja, hogy a Tanács megsértette a védelemhez való jogát és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogát.
55 A Tanács vitatja a felperes érveinek megalapozottságát.
56 A felperes először is arra hivatkozik, hogy a kérdéses jogok megsértése az indokolási kötelezettség Tanács által történő megsértéséből ered.
57 Márpedig, mivel az indokolási kötelezettség megsértésére alapított második jogalap a fenti 53. pontban elutasításra került, e kifogás nem fogadható el.
58 Másodszor a felperes azt állítja, hogy az erre irányuló kérelme ellenére nem közölték vele nevének a szóban forgó jegyzékekbe történő felvételét alátámasztó információkat és bizonyítékokat. Ebben az összefüggésben a Tanács nem hivatkozott olyan konkrét indokokra, amelyek megakadályozzák az említett információk és bizonyítékok közlését.
59 E tekintetben meg kell állapítani, hogy ha közölték azokat a kellően pontos információkat, amelyek alapján az érdekelt szervezet megfelelően ismertetheti az álláspontját azokról a bizonyítékokról, amelyeket a Tanács a terhére ró, a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve alapján ezen intézmény nem köteles önként biztosítani az ügy irataiban szereplő dokumentumokhoz való hozzáférést. Csak az érdekelt fél kérelmére köteles a Tanács biztosítani az azokhoz a nem bizalmas jellegű adminisztratív dokumentumokhoz való hozzáférést, amelyek a szóban forgó intézkedésre vonatkoznak (lásd: 2013. szeptember 6‑i Bank Melli Iran kontra Tanács ítélet, T‑35/10 és T‑7/11, EBHT, EU:T:2013:397, 84. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
60 A jelen esetben a felperes 2012. december 8‑án kérte az ügyiratokhoz való hozzáférést. A Tanács 2013. március 12‑én válaszolt a kérelmére, és közölte vele a korlátozó intézkedések elfogadásával kapcsolatos, 2012. szeptember 19‑i javaslat, valamint a Tanács előkészítő szerveinek az üléseiről készült jegyzőkönyvek másolatát.
61 Ezenkívül a Tanács a Törvényszék által feltett írásbeli kérdésre válaszul megerősítette, hogy a felperest érintő ügy iratai nem tartalmaztak a 2013. március 12‑i válasszal közöltektől eltérő információkat. A felperes a maga részéről nem hivatkozott ilyen egyéb információk fennállására.
62 Ilyen körülmények között arra kell következtetni, hogy a felperes a védelemhez való jog tiszteletben tartása elvének megfelelően kapott hozzáférést a Tanács ügyirataihoz, következésképpen pedig a második kifogását el kell utasítani.
63 Harmadszor a felperes azt állítja, hogy nem volt lehetősége arra, hogy a korlátozó intézkedések elfogadását megelőzően ismertesse az álláspontját. Az említett intézkedések elfogadását követően az észrevételek benyújtásával kapcsolatos lehetőségét jelentősen akadályozta nevének a vitatott jegyzékekbe történő felvételét alátámasztó információk és bizonyítékok közlésének a hiánya.
64 Márpedig egyrészt az ítélkezési gyakorlat szerint a Tanács nem köteles előzetesen közölni az érintett személlyel vagy szervezettel azokat az indokokat, amelyekre ezen intézmény alapítani kívánja e személy vagy szervezet nevének azon személyek és szervezetek listájára történő eredeti felvételét, akik, illetve amelyek pénzeszközeit befagyasztották. Az ilyen intézkedésnek ugyanis – hatékonysága veszélyeztetésének elkerülése érdekében – jellegénél fogva meglepetésszerűnek és azonnal alkalmazandónak kell lennie. Ilyen esetben főszabály szerint elég, hogy az intézmény közölje az érintett személlyel vagy szervezettel az indokokat, és a határozat elfogadásával egyidejűleg vagy azt követően azonnal lehetővé tegye a meghallgatáshoz való jog gyakorlását (2011. december 21‑i Franciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran ítélet, C‑27/09 P, EBHT, EU:C:2011:853, 61. pont).
65 Másrészt, mivel a felperes 2012. december 8‑án az ügyiratokhoz való hozzáférés iránti kérelmével egyidejűleg terjesztette elő észrevételeit a Tanácshoz, az említett észrevételek fogalmilag nem vehették figyelembe az ügyiratokban szereplő információkat. Mindamellett, miután 2013. március 12‑én engedélyezték az ügyiratokhoz való hozzáférést, a felperesnek lehetősége volt arra, hogy a közölt információkra való reagálás érdekében kiegészítő észrevételeket nyújtson be a Tanácshoz.
66 Következésképpen a felperes észrevételek tételére vonatkozó lehetőségét illetően a védelemhez való jog semmilyen megsértése nem róható fel a Tanácsnak, ami azt vonja maga után, hogy a felperes harmadik kifogását el kell utasítani.
67 Negyedszer a felperes szerint a Tanács figyelmen kívül hagyta a neki ténylegesen benyújtott észrevételeket.
68 E tekintetben a 2010/413 határozat 24. cikke (2)–(4) bekezdésének rendelkezései a következőket említik:
„(2) Ha a Tanács úgy határoz, hogy egy személyt vagy szervezetet a 19. cikk (1) bekezdésének b) pontjában és a 20. cikk (1) bekezdésének b) pontjában előírt intézkedések hatálya alá von, ennek megfelelően módosítja a II. mellékletet.
(3) A Tanács közli döntését […] az […] említett személlyel vagy szervezettel, lehetővé téve az adott személy vagy szervezet számára, hogy észrevételeket tegyen.
(4) Amennyiben észrevételt tesznek vagy új érdemi bizonyítékot nyújtanak be, a Tanácsnak felül kell vizsgálnia határozatát, és erről értesítenie kell az érintett személyt vagy szervezetet.”
69 A 267/2012 rendelet 46. cikkének (3) és (4) bekezdése valamely névnek az említett rendelet IX. mellékletébe történő jegyzékbe vétele tekintetében hasonló szabályokat ír elő.
70 E rendelkezésekből kitűnik, hogy a Tanácsnak felül kellett vizsgálnia a felperes jegyzékbe vételét utóbbi 2012. december 8‑i és 2013. január 31‑i észrevételeinek tükrében. Pontos határidő hiányában úgy kell tekinteni, hogy e felülvizsgálatnak ésszerű időn belül kellett történnie. Mindamellett az eltelt idő ésszerű jellegének vizsgálatakor figyelembe kell venni azt, hogy a fenti 64. pontban kifejtett okokból a kérdéses észrevételek minősültek a felperes számára az azzal kapcsolatos első lehetőségnek, hogy nevének a szóban forgó jegyzékekbe történő felvétele megalapozottságával összefüggésben ismertesse álláspontját, ami azt vonja maga után, hogy sajátos érdeke fűződött ahhoz, hogy a Tanács elvégezze a felülvizsgálatot, és annak eredményéről tájékoztassa őt.
71 A jelen esetben a Tanács 2014. március 14‑i levele minősül a felperes azon észrevételeire adott válasznak, amelyekre kifejezetten hivatkozik. Mindazonáltal ezt a levelet több mint 15 hónappal azután küldték el, hogy a felperes 2012. december 8‑án bemutatta első észrevételeit.
72 Ilyen körülmények között arra kell következtetni, hogy a Tanács a felperes észrevételeire nyilvánvalóan ésszerűtlen időn belül válaszolt.
73 Mindamellett meg kell vizsgálni, hogy a felperes védelemhez való jogának e megsértése igazolja‑e a megtámadott jogi aktusok megsemmisítését.
74 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a kérdéses kötelezettség célja annak a biztosítása, hogy a valamely személyt vagy szervezetet érintő korlátozó intézkedések – az általuk tett észrevételek tükrében – elfogadásuk időpontjában igazoltak legyenek.
75 Márpedig a fenti 71. pontból kitűnik, hogy a 2014. március 14‑i levél megfelel e célnak.
76 Ilyen körülmények között a Tanács azon kötelezettségét előíró rendelkezések célját, hogy az érintett személy vagy szervezet által tett észrevételekre válaszoljon, elkésetten ugyan, de tiszteletben tartották, és a Tanács által elkövetett jogsértés már nem jár tehát a felperes helyzetére kedvezőtlen hatásokkal.
77 Következésképpen a felperes – azon kár megtérítése iránti kérelméhez való jogának a sérelme nélkül, amely őt adott esetben az EUMSZ 340. cikk értelmében a Tanácsnak a kérdéses kötelezettség teljesítésében való késedelme miatt érte – nem hivatkozhat a kérdéses késedelemre a megtámadott jogi aktusok alapján elfogadott, őt érintő korlátozó intézkedések megsemmisítése érdekében.
78 Ilyen körülmények között a negyedik kifogást, következésképpen pedig a harmadik jogalapot teljes egészében el kell utasítani.
A mérlegelési hibára alapított első jogalapról
79 A felperes azt állítja, hogy mivel nem felel meg a korlátozó intézkedések elfogadásához a 2010/413 határozat és a 267/2012 rendelet által előírt kritériumok egyikének sem, a Tanács mérlegelési hibát követett el azzal, hogy vele szemben ilyen intézkedéseket fogadott el.
80 A Tanács vitatja a felperes érvelésének megalapozottságát.
81 Amint arra a Bíróság a korlátozó intézkedések felülvizsgálata során emlékeztetett, az uniós bíróságoknak az EUM‑Szerződés alapján biztosított hatáskörüknek megfelelően biztosítaniuk kell valamennyi uniós jogi aktus jogszerűségének az uniós jogrend szerves részét képező alapvető jogokra tekintettel történő, főszabály szerint teljes felülvizsgálatát (lásd: 2013. november 28‑i Tanács kontra Fulmen és Mahmoudian ítélet, C‑280/12 P, EBHT, EU:C:2013:775, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
82 Ezen alapvető jogok rangsorában szerepel különösen a hatékony bírói jogvédelemhez való jog (lásd: Tanács kontra Fulmen és Mahmoudian ítélet, fenti 81. pont, EU:C:2013:775, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
83 Az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkében biztosított bírósági felülvizsgálat hatékonysága többek között azt követeli meg, hogy az uniós bíróság meggyőződjön arról, hogy a kérdéses jogi aktus, amely az érintett személy vagy szervezet tekintetében egyedi hatállyal rendelkezik, kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik. Ez magában foglalja az említett jogi aktus alapjául szolgáló indokolásban hivatkozott tények ellenőrzését, aminek folytán a bírósági felülvizsgálat nem a hivatkozott indokok absztrakt valószínűségének értékelésére korlátozódik, hanem arra irányul, hogy megalapozottak‑e ezen indokok, vagy legalább azok közül egy, ugyanezen jogi aktus alátámasztására önmagában elengedőnek tekintett indok megalapozott‑e (lásd ebben az értelemben: Tanács kontra Fulmen és Mahmoudian ítélet, fenti 81. pont, EU:C:2013:775, 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
84 E célból az uniós bíróság feladata e vizsgálat elvégzése úgy, hogy adott esetben az Unió illetékes hatóságát az ilyen vizsgálathoz releváns – bizalmas vagy nem bizalmas jellegű – információk vagy bizonyítékok szolgáltatására kéri (lásd: Tanács kontra Fulmen és Mahmoudian ítélet, fenti 81. pont, EU:C:2013:775, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
85 Vitatás esetén ugyanis az Unió illetékes hatóságának kell az érintett személlyel szemben felhozott indokok megalapozottságát bizonyítani, és nem az érintett személynek kell az említett indokok megalapozottságának hiányára vonatkozó bizonyítékot szolgáltatni (lásd: Tanács kontra Fulmen és Mahmoudian ítélet, fenti 81. pont, EU:C:2013:775, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
86 A jelen esetben a felperes elöljáróban azt állítja, hogy a Tanács soha nem jelölte meg azt a kritériumot, amelyet az őt érintő korlátozó intézkedések elfogadásához figyelembe vett.
87 Márpedig e kifogás a második jogalap vizsgálatának keretében már megvizsgálásra és elutasításra került. Amint az ugyanis a fenti 39–42. pontból kitűnik, a 2010/413 határozat 20. cikke (1) bekezdésének, valamint a 267/2012 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseivel együttesen értelmezett azon információ, amely szerint a felperes olyan ágazat felelőse, amely az iráni kormány fontos bevételi forrását jelenti, lehetővé teszi számára annak a megértését, hogy őt a korlátozó intézkedések az iráni kormánynak támogatást nyújtó szervezeteket érintő kritérium alapján érintették.
88 Következésképpen azt kell ellenőrizni, hogy a Tanács joggal vélte‑e úgy, hogy a felperes támogatást nyújtott az iráni kormánynak.
89 Ebben az összefüggésben az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a kérdéses kritérium az érintett személy vagy szervezet saját tevékenységeire vonatkozik, amelyek még akkor is, ha mint olyanok semmilyen közvetlen vagy közvetett kapcsolatban nem állnak az atomfegyverek elterjedésével, elősegíthetik utóbbit úgy, hogy az iráni kormánynak az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos tevékenységek folytatását lehetővé tévő erőforrásokat vagy anyagi, pénzügyi vagy logisztikai segítséget nyújtanak. Ezért az említett kritérium a támogatás azon formáira vonatkozik, amelyek mennyiségi vagy minőségi jelentőségüknél fogva hozzájárulnak Iránban az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos tevékenységek folytatásához (lásd ebben az értelemben: 2014. július 16‑i National Iranian Oil Company kontra Tanács ítélet, T‑578/12, fellebbezés alatt, EU:T:2014:678, 119. és 120. pont). A kritérium célja az, hogy megfossza az iránti kormányt bevételi forrásaitól azért, hogy az elegendő pénzügyi forrás hiányával az atomfegyverek elterjedését célzó programja fejlesztésének a befejezésére kényszerítse (a fent hivatkozott National Iranian Oil Company kontra Tanács ítélet, fellebbezés alatt, EU:T:2014:678, 140. pont).
90 A jelen esetben az ügyiratokból kitűnik, hogy a felperes az iráni kormány minisztériumaként részt vesz a villamos energia exportjával kapcsolatos tevékenységekben, különösen mivel az exportált villamos energia vásárlói által kifizetett összegeket szedi be. A kérdéses exportok értéke 2009 márciusa és 2010 márciusa között 0,67 milliárd amerikai dollár (USD), 2010 márciusa és 2011 márciusa között 0,87 milliárd USD, 2011 márciusa és 2012 márciusa között pedig 1,1 milliárd USD volt.
91 E megállapításokra tekintettel arra kell következtetni, hogy a felperesnek a villamos energia exportja területén végzett tevékenységei az iráni kormány bevételi forrását jelentik, következésképpen pedig azok az iráni kormány számára pénzügyi segítség formájában történő támogatásnak minősülnek.
92 A felperes mindazonáltal azt a kifogást hozza fel, hogy feladatai miatt, valamint azáltal, hogy szolgáltatásait az iráni piacon szabályozott árakon biztosítja, a kormány pénzeszközeinek nettó kedvezményezettje, nem pedig annak fontos bevételi forrása. Ebben az összefüggésben hozzáteszi, hogy a villamos energia exportjából keletkezett pénzeszközöket többek között arra használják, hogy támogassák a villamos energia iráni állampolgárok számára történő szolgáltatását.
93 Márpedig az a tény, hogy a felperes veszteséges közérdekű szolgáltatásokat nyújt, nem vonja maga után azt, hogy a villamos energia exportjával kapcsolatos tevékenységeit ne lehessen az iráni kormány számára pénzügyi segítségnek minősíteni, következésképpen pedig ne lehessen az őt érintő korlátozó intézkedések elfogadását igazolni.
94 A felperesnek a villamos energia exportjával kapcsolatos tevékenységei ugyanis különböznek egyéb feladataitól, amennyiben e tevékenységek nem minősülnek az iráni nép számára nyújtott közérdekű szolgáltatásnak. Ennélfogva nincs olyan lényegi kapcsolat a felperes összes tevékenysége, valamint feladatai között, amely azt követelné meg, hogy azokat átfogóan vizsgálják. Annál is inkább ez a helyzet, mivel – amint az az ügyiratokból kitűnik – a villamos energia exportjával kapcsolatos tevékenységekből keletkezett pénzügyi erőforrások nem tartoznak különleges költségvetési besorolás alá.
95 Hasonlóképpen az iráni kormánynak pénzügyi segítséget nyújtó szervezetkénti minősítésnek kizárólag azon szervezetekre történő korlátozása, amelyek tevékenységei teljes mértékben jövedelmezőek, lehetővé tenné a kérdéses korlátozó intézkedések céljának megkerülését, és ezért hatással lenne hatékonyságukra. Az említett intézkedések alkalmazásának elkerülése érdekében ugyanis elegendő lenne minden érintett szervezetet – az erőforrásokat keletkeztető hatáskörökön és tevékenységeken kívül – hasonló összegű veszteséget keletkeztető hatáskörökkel és tevékenységekkel megbízni.
96 Ezenkívül a felperes pénzeszközeinek a befagyasztása – amelyet a villamos energia exportjával kapcsolatos tevékenységei indokolnak – megfelel a fenti 89. pontban felidézett és arra irányuló célnak, hogy megfossza az iránti kormányt bevételi forrásaitól, a felperes egyéb tevékenységeinek veszteséges jellegétől függetlenül. Az említett befagyasztás miatt ugyanis az iráni kormányt – amelynek a felperes szerves részét képezi – megfosztják tevékenységei összességének – beleértve azokat, amelyek nem tartoznak a felperes hatáskörébe és az atomfegyverek elterjedéséhez kapcsolódnak – a biztosításához szükséges pénzügyi erőforrások egy részének élvezésétől.
97 Következésképpen az annak értékelése tekintetében lényeges kérdés, hogy a felperes pénzügyi segítséget nyújt‑e az iráni kormánynak, nem a teljes jövedelmezőségére, hanem a villamos energia exportjával kapcsolatos tevékenységeinek jövedelmező vagy nem jövedelmező jellegére vonatkozik. Márpedig a felperes nem vitatja, hogy az említett tevékenységek jövedelmezőek.
98 Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a felperes pénzügyi segítség formájában támogatást nyújtott az iráni kormánynak, függetlenül attól, hogy tevékenységei adott esetben összességében veszteségesek. Továbbá a fenti 90. pontban szereplő információkra tekintettel a kérdéses segítség nem minősíthető elhanyagolhatónak a felperes azon állítása ellenére, amely szerint e segítség az iráni kormány költségvetésének csak csekély részét képezi.
99 Ennélfogva a Tanács nem követett el mérlegelési hibát azzal, hogy a felperes tekintetében korlátozó intézkedéseket alkalmazott amiatt, hogy az az iráni kormánynak támogatást nyújtó szervezet.
100 Ezt a következtetést nem kérdőjelezi meg a felperes azon állítása, amely szerint a Tanács nem támasztotta alá érvényesen a vele szemben figyelembe vett indokokat.
101 E tekintetben a fenti 89–99. pontban végzett vizsgálatból kitűnik, hogy a felperes nem a Tanács által vele szemben figyelembe vett alapvető ténybeli körülményt vitatja – nevezetesen azt, hogy tevékenységeiből olyan pénzügyi erőforrások keletkeznek, amelyek az iráni kormány rendelkezésére állnak –, hanem e körülménynek a Tanács által alkalmazott jogi kritériumra tekintettel való relevanciáját. Márpedig a Tanács vitatás hiányában nem volt köteles a kérdéses ténybeli körülmény megalapozottságának alátámasztása érdekében bizonyítékot szolgáltatni, amint az a fenti 85. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik.
102 Végül a felperes vitatja az iráni nukleáris politika formálásáért való felelősségét, ellentétben azzal, amit a Tanács ügyiratai sugallnak.
103 E tekintetben kétségtelenül igaz, hogy a 2012. szeptember 19‑i javaslat, valamint a Tanács 2013. január 17‑i „Coreu KKBP/0711/12 COR 1” referenciájú dokumentuma – amely a Tanács ügyirataiban szerepel – az iráni nukleáris politika keretében a felperes szerepére utal.
104 Mindazonáltal egyrészt a megtámadott jogi aktusok indokolására tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperes érve olyan körülményre vonatkozik, amelyet a Tanács a jogi aktusok elfogadásakor nem vett figyelembe. Az említett érvet tehát mint hatástalant el kell utasítani.
105 Másrészt mindenesetre a fent elvégzett vizsgálatból kitűnik, hogy az arra alapított indok, hogy a felperes támogatást nyújt az iráni kormánynak, megalapozott. Tekintettel arra, hogy ez az indok önmagában elegendő a felperes nevének a vitatott jegyzékekbe történő felvételének igazolásához, a Tanács esetleges egyéb állításainak a pontatlansága nem érintheti a megtámadott jogi aktusok jogszerűségét a fenti 83. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően.
106 A fentiek összességére tekintettel az első jogalapot el kell utasítani.
A felperes alapvető jogainak, valamint az arányosság elvének a megsértésére alapított negyedik jogalapról
107 A felperes azt állítja, hogy a Tanács az őt érintő korlátozó intézkedések elfogadásával aránytalanul korlátozta alapvető jogait, közöttük a tulajdonhoz való jogot, a gazdasági tevékenység végzéséhez való jogot, valamint a jóhírneve tiszteletben tartásához való jogot.
108 Először is a felperes elmagyarázza, hogy az őt érintő korlátozó intézkedések súlyos következményekkel járnak, különösen mivel hatással vannak az iráni nép egészsége és jóléte tekintetében döntő feladatai ellátására. Márpedig az említett intézkedések az atomfegyverek elterjedésének és finanszírozásának megakadályozására irányuló célkitűzés eléréséhez nem szükségesek és azzal nem arányosak, tekintettel arra, hogy a felperes az atomfegyverek elterjesztésében nem vesz részt. A Tanács megközelítése ugyanis az iráni kormány valamennyi minisztériuma pénzeszközeinek a befagyasztását igazolná – a nukleáris programmal való kapcsolataiktól függetlenül –, ami nyilvánvalóan aránytalan lenne.
109 Másodszor a felperes úgy véli, hogy az őt érintő korlátozó intézkedések sértik a jogbiztonság és a kiszámíthatóság elvét. A felperes szerint ugyanis, mivel nem nyújt pénzügyi segítséget az iráni kormánynak, az említett intézkedések azon a puszta tényen alapulnak, hogy az iráni kormány minisztériuma. Márpedig ilyen körülmények között a felperes semmilyen eszközzel nem rendelkezne arra, hogy megtudja, hogyan érje el az említett intézkedések visszavonását.
110 Harmadszor a felperes eljárási jogainak a megsértése az arányosság elvének a megsértéséhez is vezet.
111 A Tanács vitatja a felperes érveinek megalapozottságát.
112 Elöljáróban a fenti 110. pontban kifejtett érvet illetően meg kell állapítani, hogy – amint az a fenti 30–78. pontból kitűnik – a megtámadott jogi aktusok nem jelentik a felperes eljárási jogainak olyan megsértését, ami azok megsemmisítését igazolná. Ilyen körülmények között a felperes által képviselt azon álláspont, amely szerint eljárási jogainak a megsértése az arányosság elvének a megsértését vonja maga után, még inkább nem vezethet a megtámadott jogi aktusok megsemmisítéséhez.
113 A többi kifogást illetően emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jog általános elvei közé tartozó arányosság elvéből az következik, hogy valamely gazdasági tevékenység tilalmának jogszerűsége annak a feltételnek van alárendelve, hogy a tiltó intézkedésnek a szóban forgó szabályozás által követett jogszerű célkitűzés elérésére alkalmasnak és ahhoz szükségesnek kell lennie, beleértve, hogy amennyiben több megfelelő intézkedés kínálkozik, a kevésbé kényszerítő intézkedéshez kell folyamodni, és az okozott hátrányok a tekintetbe vett célokhoz képest nem lehetnek aránytalanul nagyok (lásd: Bank Melli Iran kontra Tanács ítélet, fenti 59. pont, EU:T:2013:397, 179. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
114 Márpedig egyrészt – amint az már fentebb felidézésre került – az ítélkezési gyakorlat szerint az iráni kormánynak támogatást nyújtó szervezetek pénzeszközei befagyasztásának a célja az, hogy megfossza az iránti kormányt bevételi forrásaitól azért, hogy elegendő pénzügyi forrás hiányában az atomfegyverek elterjedését célzó programja fejlesztésének a befejezésére kényszerítse (National Iranian Oil Company kontra Tanács ítélet, fenti 89. pont, fellebbezés alatt, EU:T:2014:678, 140. pont). Ezért a felperest érintő korlátozó intézkedések megfelelnek a Tanács által követett célkitűzésnek, annak ellenére, hogy a felperes maga nem vesz részt az atomfegyverek elterjesztésében.
115 Másrészt a felperes, noha arra hivatkozik, hogy az őt érintő korlátozó intézkedések rá nézve súlyos kihatásokkal járnak különösen az iráni társaságok azon szándéka tekintetében, hogy a víztisztítás és vízfertőtlenítés területén együttműködjenek vele, állításait nem támasztotta alá bizonyítékokkal vagy konkrét információkkal.
116 Mindenesetre kétségtelenül igaz, hogy a felperes jogait – különösen a tulajdonhoz való jogát – az említett intézkedések jelentősen korlátozzák, amennyiben meghatározott felhatalmazások nélkül különösen nem rendelkezhet az Unió területén lévő vagy az uniós tagállamok állampolgárainak a tulajdonában álló pénzeszközeivel, valamint nem utalhatja át pénzeszközeit az Unióba.
117 Mindazonáltal az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a felperes által hivatkozott alapvető jogok nem abszolút jogok, és azok gyakorlása az Unió által kitűzött közérdekű célok által igazolt korlátozások tárgyát képezheti. Így minden gazdasági vagy pénzügyi jellegű korlátozó intézkedés fogalmilag olyan következményekkel jár, amelyek kihatással vannak többek között a tulajdonhoz való jogra, és amelyek ezáltal kárt okoznak azon feleknek, amelyek felelőssége a szóban forgó intézkedések elfogadásához vezető helyzet tekintetében nem került megállapításra. A vitatott szabályozás által követett célkitűzések jelentősége igazolhatja a hátrányos következményeket, még akkor is, ha azok jelentősek bizonyos gazdasági szereplők számára (lásd ebben az értelemben: 2009. július 9‑i Melli Bank kontra Tanács ítélet, T‑246/08 és T‑332/08, EBHT, EU:T:2009:266, 111. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
118 A jelen esetben tekintettel a nemzetközi béke és biztonság fenntartásának elsődleges jelentőségére, a felperesnek okozott hátrányok az érintett célokhoz képest nem aránytalanok. Annál is inkább ez az eset áll fenn, mivel egyrészt e korlátozások a felperes eszközeinek csak egy részét érintik, másrészt mivel a 2010/413 határozat és a 267/2012 rendelet bizonyos kivételeket ír elő a korlátozó intézkedésekkel érintett szervezetek pénzeszközeinek a befagyasztása tekintetében.
119 Végül meg kell állapítani, hogy a jogbiztonság és a kiszámíthatóság elvének az állítólagos megsértésére alapított érv téves előfeltevésen alapul. Amint az ugyanis az első jogalap vizsgálatából kitűnik, a felperest nem pusztán azért érintették a korlátozó intézkedések, mert az iráni kormány minisztériuma, hanem az általa ez utóbbinak nyújtott pénzügyi segítség miatt. Ilyen körülmények között a felperes érve nem fogadható el.
120 A fentiekre tekintettel a negyedik jogalapot, következésképpen pedig a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
121 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése értelmében a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperes, mivel pervesztes lett, a Tanács kérelmeinek megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Ministry of Energy of Irant kötelezi a költségek viselésére.
Kanninen | Pelikánová | Buttigieg |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. szeptember 8‑i nyilvános ülésen.
Aláírások