T‑562/12. sz. ügy

John Dalli

kontra

Európai Bizottság

„A Bizottság tagja – Az OLAF által lefolytatott vizsgálat – A Bizottság elnökének az érdekelt megbízatásának megszüntetésére irányuló állítólagos szóbeli döntése – Megsemmisítés iránti kereset – Keresettel megtámadható jogi aktus hiánya – Elfogadhatatlanság – Kártérítési kereset”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (kibővített harmadik tanács), 2015. május 12.

1.      Bírósági eljárás – Pervezető intézkedések – Intézmény belső iratainak az iratanyagból való eltávolítása iránti kérelem – Általános szabály – Megengedhetőség – Kivételek – A bírósági felülvizsgálat biztosításához meghatározó dokumentumok

(A Törvényszék eljárási szabályzata, 64. cikk)

2.      Európai uniós jog – Elvek – Védelemhez való jog – A fegyveregyenlőség elve – Annak tiszteletben tartása a bírósági eljárás keretében – Terjedelem – Új eljárási iratnak a tárgyalás során történő benyújtása – Elfogadhatóság – Feltételek

3.      Megsemmisítés iránti kereset – Keresettel megtámadható jogi aktus hiánya – Elfogadhatatlanság – A Bizottság elnökének valamely biztos lemondását megkövetelő állítólagos szóbeli döntése

(EUSZ 17. cikk, (6) bekezdés; EUMSZ 263. cikk)

4.      Bizottság – A tagok megbízatásának megszűnése – A Bizottság elnökének arra vonatkozó mérlegelési jogköre, hogy megkövetelje valamely tag lemondását – Alaki feltételek – Hiány

(EUSZ 17. cikk, (6) bekezdés)

5.      Bizottság – Összetétel – Ellátott feladatok – Politikai jelleg

(EUSZ 17. cikk, (1), (3) (7) és (8) bekezdés)

1.      Dokumentumoknak az uniós bíróság előtti ügy iratanyagából való eltávolítása iránti kérelem keretében sem a kérdéses dokumentumok esetleges bizalmas jellege, sem pedig az, hogy azokat esetlegesen jogellenes módon szerezték meg, nem képezi akadályát annak, hogy a dokumentumok továbbra is az iratok között maradjanak. Egyrészről ugyanis nem létezik olyan rendelkezés, amely kifejezetten megtiltja a jogellenesen megszerzett bizonyítékok figyelembevételét. Másrészről pedig bizonyos esetekben még belső dokumentumok is szerepelhetnek jogszerűen az ügy iratai között. Ily módon bizonyos helyzetekben a felperesnek nem kell bizonyítania, hogy a keresetének alátámasztása érdekében hivatkozott bizalmas dokumentumot jogszerű úton szerezte meg. Márpedig a védendő érdekek mérlegelése során vizsgálni kell, hogy különleges körülmények – mint például a dokumentum előterjesztésének meghatározó jellege a megtámadott jogi aktus elfogadására vonatkozó eljárás szabályszerűségének ellenőrzése szempontjából vagy a hatáskörrel való visszaélés fennállásának a megállapítása szempontjából – igazolják‑e a dokumentum iratanyagból való eltávolításának mellőzését.

(vö. 47., 48. pont)

2.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 56–60. pont)

3.      Megsemmisítés iránti kereset keretében amikor a felperes semmiféle bizonyítékot nem terjeszt elő a megtámadott döntés fennállására vonatkozóan és nem bizonyítja egy ilyen döntés tényleges fennállását, a megsemmisítés iránti kérelmét az EUMSZ 263. cikk értelmében vett, megtámadható jogi aktus hiányában mint elfogadhatatlant kell elutasítani.

Olyan megsemmisítés iránti keresetet illetően, amely a Bizottság elnökének azon állítólagos döntése ellen irányul, hogy a Bizottság valamely tagja lemondásának megkövetelése céljából él az EUSZ 17. cikk (6) bekezdése alapján rendelkezésére álló jogkörrel, nem elegendő az állítólagos megtámadott döntés fennállásának megállapításához az a körülmény, hogy az említett elnök – az érdekelt vonakodásával és hezitálásával szembesülve – egyre sürgetőbben nyilvánította ki az érdekelt felé, hogy méltóbb lenne hozzá, ha önként mondana le, mintha erre felhívnák. Mindaddig ugyanis, amíg nem fogalmazták meg egyértelműen a lemondásra irányuló, az EUSZ 17. cikk (6) bekezdésén alapuló felhívást, nincs semmiféle olyan felhívás, amely a Bizottság érintett tagjának érdekeit, jogi helyzetének jelentős módosítása révén, érinthette volna.

(vö. 66., 67., 145., 146. pont)

4.      A Bizottság elnökének azon előjogát illetően, hogy az EUSZ 17. cikk (6) bekezdésének megfelelően felhívja a Bizottság valamely tagját a lemondásra, amint arra e rendelkezés keletkezése és célja rávilágít, a rendelkezés még pontosabban azt az eshetőséget veszi számításba, ha a Bizottság valamely tagja olyan körülmények között tagadja meg az önkéntes és saját kezdeményezésre történő lemondást, amikor a Bizottság elnöke elveszítette benne a bizalmát, és úgy véli, hogy hivatalban maradása azzal a kockázattal járna, hogy sérül az intézmény hitelessége, vagy akár politikai fennmaradása. E tekintetben a Bizottság valamely tagjának lemondásra való felhívására irányuló, a Bizottság elnöke számára az EU‑Szerződés által diszkrecionális alapon biztosított jogkör szükség esetén történő gyakorlásával kapcsolatos határozott szándéknak az említett elnök általi kifejezése nem tekinthető az érdekelt lemondásának érvényességét vagy önkéntes jellegét érintő, jogellenes nyomásnak.

Egyébiránt az EUSZ 17. cikk (6) bekezdése sem a Bizottság elnökének felhívását, sem az annak alapján sorra kerülő lemondást nem köti meghatározott alaki feltételhez, például írásbeliséghez. A jogbiztonság általános elve sem tűnik megkövetelni egy ehhez hasonló alakiságot, mivel a lemondás bizonyításának terhe mindenesetben az arra hivatkozó félre hárul. Ezenfelül ugyanez igaz a Bizottság valamely tagjának önkéntes lemondására.

(vö. 128., 141., 142., 157. pont)

5.      A Bizottság valamely tagjának tisztsége alapvetően politikai jellegű megbízatás körébe tartozik, amelyet az Európai Tanács ruház az érdekeltre a Bizottság elnökével közös megegyezés alapján és a Parlament általi jóváhagyást követően. E tisztségnek az EUSZ 17. cikk (1) bekezdésében meghatározott tartalma lényegében a Szerződések által az Unióra ruházott hatásköri területeken az uniós politikák koordinálásával, végrehajtásával, igazgatásával és végrehajtásuk ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat foglalja magában.

(vö. 133. pont)