NICHOLAS EMILIOU
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2023. szeptember 7.(1)
C‑517/22. P. sz. ügy
Eurobolt BV,
Fabory Nederland BV,
ASF Fischer BV
kontra
Európai Bizottság,
Stafa Group BV
„Fellebbezés – Dömping – A Kínából származó egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára kivetett dömpingellenes vám kiterjesztése a Malajziában feladott behozatalra – Végleges dömpingellenes vám újbóli kivetése – Az (EU) 2020/611 végrehajtási rendelet érvényessége – Jogalap – Az (EU) 2016/1036 rendelet 13. és 14. cikke – A 91/2009/EK rendelet érvényessége – A Bíróság APEX ítélete”
I. Bevezetés
1. Fellebbezésükben az Eurobolt BV, a Fabory Nederland BV és az ASF Fischer BV (a továbbiakban: fellebbezők) – három Hollandiában székhellyel rendelkező társaság, amelyek vas és acél kötőelemeket importálnak és értékesítenek – azt kérik, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék ítéletét,(2) amellyel az utóbbi elutasította a 91/2009/EK tanácsi rendelettel(3) a Kínai Népköztársaságból származó egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára kivetett végleges dömpingellenes vámnak a Malajziában feladott, akár Malajziából származóként, akár nem ilyenként bejelentett egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára történő újbóli kivetéséről szóló, 2020. április 30‑i (EU) 2020/611 bizottsági végrehajtási rendelet(4) megsemmisítése iránti keresetüket.
2. A fellebbezők hét jogalapra hivatkoznak. A Bíróság kérésének megfelelően azonban a jelen indítványban a hatodik jogalapra korlátozom elemzésemet, amely szerint a Törvényszék tévesen értelmezte és alkalmazta az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8‑i (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet(5) 13. cikkének (1) bekezdését, az EUSZ 5. cikk (1) és (2) bekezdését, valamint a megfelelő ügyintézés elvét, amikor megállapította, hogy a vitatott rendelet megfelelő jogalappal rendelkezik.
3. Dióhéjban összefoglalva, a Bíróságnak a következő kérdéssel kell foglalkoznia az említett jogalap értékelése érdekében: a valamely harmadik államból érkező behozatalokra dömpingellenes vámot kivető rendeletnek a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályaival való esetleges összeegyeztethetetlenség miatt történő hatályon kívül helyezése akkor is kizárja‑e, hogy a Bizottság e vámot valamely másik harmadik államból érkező behozatalokra is kiterjessze az intézkedések kijátszása miatt, ha a kiterjesztés a rendelet hatályon kívül helyezését megelőző időszakra vonatkozik, és a behozatalokat nyilvántartásba vették a vonatkozó dömpingellenes szabályokkal összhangban?
II. Jogi háttér
4. A jelen eljárás szempontjából releváns időszakban először az 1225/2009/EK tanácsi rendelet,(6) majd a 384/96/EK tanácsi rendelet,(7) végül pedig a már említett 2016/1036 rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) szabályozta a dömpingellenes intézkedések elfogadását.(8)
5. Az alaprendelet „Az intézkedések kijátszása” címet viselő 13. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Ha a hatályban lévő intézkedéseket kijátsszák, az e rendelet alapján kivetett dömpingellenes vámok kiterjeszthetők a […] harmadik országokból érkező behozatal[ra].
[…]
(3) […] A vizsgálat megindítására bizottsági rendelet útján kerül sor, amelyben a vámhatóságot is utasítani lehet arra, hogy a 14. cikk (5) bekezdésének megfelelően tegye kötelezővé a behozatal nyilvántartásba vételét […]
Amennyiben a végleges ténymegállapítások az intézkedések kiterjesztését indokolják, erről a Bizottság intézkedik a 15. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében. Az intézkedések kiterjesztése attól az időponttól kezdődően hatályos, amikor a 14. cikk (5) bekezdésének megfelelően a nyilvántartásba vételt kötelezővé tették […]”
6. Az alaprendelet „[á]ltalános rendelkezések[et]” tartalmazó 14. cikkének (5) bekezdése értelmében:
„A Bizottság a tagállamok megfelelő időben történő értesítését követően utasíthatja a vámhatóságokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a behozatal nyilvántartásba vételéhez, annak érdekében, hogy ezen intézkedések ezt követően a nyilvántartásba vétel napjától azonnal alkalmazhatók legyenek az érintett behozatalra. […] Az importtermékekre kilenc hónapnál hosszabb idejű nyilvántartásba vételi kötelezettséget nem lehet megállapítani.”
7. A Kínai Népköztársaságból származó, valamint – kiterjesztés alapján – a Malajziában feladott, akár Malajziából származóként, akár nem ilyenként bejelentett egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára kivetett végleges dömpingellenes vám hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. február 26‑i (EU) 2016/278 bizottsági végrehajtási rendelet (a továbbiakban: hatályon kívül helyező rendelet)(9) 2. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Az 1. cikkben említett dömpingellenes vámok hatályon kívül helyezése e rendelet – 3. cikkben meghatározott – hatálybalépésének napján lép érvénybe, és nem szolgál alapul az említett nap előtt beszedett vámok visszatérítésére.”
8. A hatályon kívül helyező rendelet (14) preambulumbekezdése hasonlóan fogalmaz.
9. A vitatott rendelet 1. cikkének (1) és (3) bekezdése lényegében kiterjeszti az eredeti rendelet 1. cikkének (2) bekezdésével kivetett dömpingellenes vámokat „a Malajziában feladott, akár Malajziából származóként, akár nem ilyenként bejelentett, […] egyes vasból vagy acélból […] készült kötőelemek[nek a 966/2010/EU rendelet 2. cikkével, valamint az 1225/2009/EK rendelet 13. cikkének (3) bekezdésével és 14. cikkének (5) bekezdésével összhangban nyilvántartásba vett] behozatalára”.
10. A vitatott rendelet 2. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A 723/2011/EU végrehajtási rendelet alapján beszedett vámok nem téríthetők vissza.
(2) A Bizottság által az Eurobolt C‑644/17. sz. (ECLI:EU:C:2019:555) ügyben hozott ítélet nyomán visszatérített összegeket az összeget visszatérítő hatóságok visszafizettetik.”
III. Ténybeli háttér
11. A megtámadott ítéletben megállapított legrelevánsabb tények a következőképpen foglalhatók össze.
A. Az eredeti rendelet elfogadása és hatályon kívül helyezése
12. 2009‑ben a Tanács megállapította, hogy az uniós piacon értékesített kötőelemek kínai exportáló gyártók általi dömping tárgyát képezik. Ezért 2009. január 26‑án elfogadta az eredeti rendeletet.
13. A végleges dömpingellenes vám kivetését követően az Európai Bizottság bizonyítékokat kapott arra vonatkozóan, hogy az intézkedéseket a Malajzián keresztül történő átszállítással kijátsszák. Ezért 2010. október 27‑én elfogadta [az eredeti rendelettel] bevezetett dömpingellenes intézkedéseknek a Malajziában feladott, Malajziából származóként vagy nem ilyenként bejelentett vas vagy acél kötőelemek behozatala révén történő lehetséges kijátszására vonatkozó vizsgálat megindításáról, valamint e behozatalok nyilvántartásba-vételi kötelezettségének előírásáról szóló 966/2010/EU bizottsági rendeletet.(10) Amint az e rendelet (18) preambulumbekezdéséből és 2. cikkéből kitűnik, az alaprendelet 13. cikkének (3) bekezdésével és 14. cikkének (5) bekezdésével összhangban a Bizottság utasította a vámhatóságokat az Európai Unióba történő behozatal nyilvántartásba vételéhez szükséges megfelelő lépések megtételére annak biztosítása érdekében, hogy amennyiben a vizsgálat a kijátszás tényét alátámasztja, az ilyen, Malajziában feladott behozatalok nyilvántartásba vételének napjától visszamenőlegesen lehessen a megfelelő mértékű dömpingellenes vámot kivetni.
14. 2011. július 18‑án a Tanács az 1225/2009 rendelet 13. cikke alapján elfogadta a 91/2009 rendelettel a Kínai Népköztársaságból származó egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára kivetett végleges dömpingellenes vámnak a Malajziában feladott, akár Malajziából származóként, akár nem ilyenként bejelentett egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára történő kiterjesztéséről szóló 723/2011/EU tanácsi végrehajtási rendeletet.(11)
15. A WTO illetékes szervezeti egységei előtt lefolytatott két vitarendezési eljárást és e szervezeti egységek jelentéseinek a WTO Vitarendező Testülete (Dispute Settlement Body; a továbbiakban: DSB)(12) általi elfogadását követően a Bizottság 2016. február 26‑án elfogadta a hatályon kívül helyező rendeletet.
B. A holland bíróságok előtti eljárás és a Bíróság Eurobolt ítélete (C‑644/17)
16. A Bizottság által lefolytatott kijátszásellenes vizsgálat időszakában a felperesek kötőelemeket importáltak Malajziából. E behozatalokat nyilvántartásba vették a 966/2010 rendelet 2. cikkével és az 1225/2009 rendelet 13. cikkének (3) bekezdésével és 14. cikkének (5) bekezdésével összhangban.
17. 2012 januárja és 2013 októbere között a holland vámhatóságok a felperesek által a kötőelemek behozatala után fizetendő dömpingellenes vámokra vonatkozó beszedési értesítéseket bocsátottak ki a 723/2011 végrehajtási rendelet alapján. A holland jogban előírt határidőn belül a felperesek megtámadták e beszedési értesítéseket a 2913/92/EGK rendelet(13) 243. cikke alapján.
18. 2017. november 17‑én a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett a Bíróság elé a 723/2011 végrehajtási rendelet érvényességével kapcsolatban az Eurobolt által az említett végrehajtási rendelet alapján megfizetett dömpingellenes vámokkal szemben előterjesztett nemzeti felülvizsgálati kérelemmel összefüggésben.
19. 2019. július 3‑i Eurobolt ítéletében(14) a Bíróság megállapította, hogy az említett végrehajtási rendelet egy lényeges eljárási szabály megsértése miatt érvénytelen. A Bíróság lényegében megállapította, hogy a kiterjesztett dömpingellenes intézkedés elfogadását nem előzte meg a tanácsadó bizottsággal folytatott érvényes konzultáció az alaprendelet 15. cikkének (2) bekezdésében előírtaknak megfelelően. E rendelkezés előírta, hogy legkésőbb tíz munkanappal a tanácsadó bizottság ülését megelőzően meg kell küldeni e bizottságnak az összes vonatkozó információt. Az Eurobolt által előterjesztett, az alaprendelet 15. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „vonatkozó információnak” tekintendő észrevételeket azonban csak két nappal a tanácsadó bizottság ülését megelőzően küldték meg a tagállamoknak. A Bíróság ezért azt a következtetést vonta le, hogy a 723/2011 végrehajtási rendelet érvénytelen, mivel azt az alaprendelet 15. cikke (2) bekezdésének megsértésével fogadták el.
C. A vitatott rendelet elfogadása
20. A Bíróság 2019. július 3‑i Eurobolt ítéletét követően a Bizottság a Bíróság által megállapított eljárási szabálytalanság orvoslása érdekében az (EU) 2019/1374 végrehajtási rendelettel(15) újból megindította a kijátszásellenes vizsgálatot. A 2019/1374 végrehajtási rendelet (17) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a kijátszásellenes vizsgálat újbóli megindítása a tanácsadó bizottsági eljárás valamennyi eljárási szabálya betartásának biztosítására irányult. E célból a vizsgálóbizottság a vonatkozó rendelkezésekben meghatározott határidőn belül megkapta az Eurobolt észrevételeit.
21. A tanácsadó bizottság ajánlásának kézhezvételét követően a Bizottság 2020. április 30‑án elfogadta a vitatott rendeletet, és újból kivetette a kijátszásellenes vámokat.
IV. A megtámadott ítélet és a Bíróság előtti eljárás
22. 2020. július 28‑án a fellebbezők a vitatott rendelet megsemmisítése iránti keresetet nyújtottak be a Törvényszékhez. Keresetükben a fellebbezők három jogalapra hivatkoztak.
23. 2022. május 18‑án a Törvényszék meghozta a megtámadott ítéletet, amellyel elutasította a keresetet, és a fellebbezőket kötelezte a költségek viselésére.
24. A Bírósághoz 2022. augusztus 2‑án benyújtott fellebbezésükben a fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság i. helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet; ii. adjon helyt az első fokon előterjesztett keresetnek, és a fellebbezőket érintő részében semmisítse meg a vitatott rendeletet, vagy – másodlagosan – az ügyet újbóli értékelés céljából utalja vissza a Törvényszékhez; és iii. a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
25. A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a keresetet, és a fellebbezőket kötelezze a költségek viselésére.
26. 2023. május 23‑án a Bíróság írásbeli válaszadásra megküldött a fellebbezőknek bizonyos kérdéseket, amelyekre a fellebbezők 2023. június 9‑i levelükben válaszoltak.
27. A felek álláspontjukat a Bíróság előtt 2023. július 6‑án tartott tárgyaláson terjesztették elő.
V. A fellebbezés hatodik jogalapjának értékelése
28. Amint azt a jelen indítvány bevezetésében említettem, elemzésem a fellebbezők hatodik jogalapjára korlátozódik, amely a megtámadott ítélet 123–155. pontja ellen irányul.
29. E pontokban a Törvényszék mint megalapozatlant elutasította a fellebbezők keresetének második jogalapját, amellyel arra hivatkoztak, hogy a vitatott rendelet sérti az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdését, az EUSZ 5. cikk (1) és (2) bekezdését, valamint a megfelelő ügyintézés elvét, amennyiben a vitatott rendelet nem rendelkezik megfelelő jogalappal.
A. A felek érvei
30. Elöljáróban a fellebbezők hangsúlyozzák, hogy véleményük szerint a Törvényszék félreértette állításuk lényegét: amennyiben az eredeti rendelet jogellenes volt, és ezért azt 2016‑ban hatályon kívül helyezték, annyiban az nem szolgálhatott megfelelő jogalapként a „csak kiegészítő jellegű” vitatott rendelet 2020. évi elfogadásához. A Bizottság ezért nem rendelkezett érvényes jogalappal a vitatott rendelet elfogadásakor. A fellebbezők ezt követően különböző érveket hoznak fel állításaik alátámasztására.
31. A fellebbezők először is azt állítják, hogy a Törvényszék tévesen támaszkodott a Bíróság APEX ítéletére(16) jogalapjuk elutasítása érdekében. Az APEX ítéletben nem volt kérdéses a vitatott jogi aktus jogalapjának jogszerűsége. A fellebbezők ennek megfelelően azt állítják, hogy az APEX ítélet nem nyújt iránymutatást a jelen eljárás keretében általuk felvetett kérdés tekintetében. Véleményük szerint a jelen ügy szempontjából az bír döntő jelentőséggel, hogy a jogellenesnek talált eredeti rendelet nem képezheti a vitatott rendelet jogalapját.
32. Másodszor, a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék tévesen hivatkozott az EUMSZ 207. cikkre a dömpingellenes intézkedések elfogadásának általános jogalapjaként. A fellebbezők megint csak hangsúlyozzák, hogy a vitatott rendeletet az állítólagosan kijátszott dömpingellenes vámok kivetéséről szóló érvényes rendeletre mint jogalapra kellett volna alapozni. Megfelelő jogalap hiányában a vitatott rendelet – a fellebbezők véleménye szerint – sérti az EUSZ 5. cikknek a hatáskör‑átruházás elvét rögzítő (1) és (2) bekezdését.
33. Harmadszor, a fellebbezők szerint a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy az eredeti rendelet hatályon kívül helyezése nem érinti annak érvényességét. A fellebbezők hangsúlyozzák, hogy a Bizottság azért helyezte hatályon kívül ezt a rendeletet, mert az jogellenes volt a WTO‑megállapodásokkal való összeegyeztethetetlenség miatt. A vitatott rendelet elfogadása tehát véleményük szerint egy jogellenes rendelet újjáélesztését jelentette.
34. Negyedszer, a fellebbezők azt állítják, hogy nem relevánsak a Törvényszék azzal kapcsolatos megfontolásai, hogy nem hivatkozhatnak a WTO jogára az uniós jogszabályok érvényességi mutatójaként. Hangsúlyozzák, hogy – amint azt a Törvényszék maga is elismerte – nem azt állították, hogy a WTO jogának az eredeti rendeletben tetten érhető megsértése érvényteleníti a vitatott rendeletet. Ehelyett azt állították, hogy az eredeti rendelet nem szolgálhat a vitatott rendelet jogalapjául.
35. A Bizottság azt állítja, hogy a fellebbezők megtámadott ítélettel kapcsolatos kifogásai megalapozatlanok. Véleménye szerint a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot a fellebbezőknek a vitatott rendelet megfelelő jogalapjának állítólagos hiányára vonatkozó érveinek értékelése során. A Bizottság különösen azzal érvel, hogy az eredeti rendelet – amely véleménye szerint semmiképpen nem jogellenes, ahogyan azt a fellebbezők állítják – nem tekinthető a vitatott rendelet jogalapjának (vagy egyik jogalapjának). A Bizottság hangsúlyozza, hogy a vitatott rendeletet helyesen alapozta az alaprendelet 13. és 14. cikkére.
B. Elemzés
36. Véleményem szerint nem meggyőzőek a fellebbezők által felhozott érvek.
37. Először is, nem vagyok meggyőződve arról, hogy a Törvényszék félreértette a fellebbezők állításának lényegét. Véleményem szerint a megtámadott ítélet 123–155. pontja pontosan ismertette az első fokon felhozott érveket, és megfelelően foglalkozott azokkal. Úgy vélem különösen, hogy a fellebbezők különböző érveinek alapjául szolgáló két előfeltevés (a megfelelő jogalap hiánya és az eredeti rendelet jogellenessége) téves.
38. Az alábbiakban kifejtem azokat az okokat, amelyek alapján erre az álláspontra jutottam.
1. A Törvényszék helyesen azonosította a jogalapot
39. Először is úgy tűnik, hogy a fellebbezők állításai a „jogalap” uniós jogrendben használt fogalmának téves értelmezésén alapulnak. A jogalap lényegében abból az uniós jogszabályi rendelkezésből ered, amely az érintett uniós intézmény(ek)re ruházza a valamely uniós hatáskörbe tartozó területen a vonatkozó feltételek teljesülése esetén történő eljárás hatáskörét. Az a követelmény, hogy az uniós intézmények minden fellépéséhez jogalapra van szükség, különösen a hatáskörök intézményekre történő átruházásának elvéből ered, amelyet az EUSZ 13. cikk (2) bekezdése rögzít, amely szerint „[a]z egyes intézmények a Szerződésekben rájuk ruházott hatáskörök határain belül, az ott meghatározott eljárások, feltételek és célok szerint járnak el”.(17)
40. Ennek fényében meglehetősen egyértelmű számomra, hogy a Bizottság arra vonatkozó hatásköre, hogy az intézkedések kijátszása esetén a valamely harmadik országból érkező behozatalokra már kivetett dömpingellenes vámokat egy másik harmadik országból érkező behozatalokra is kiterjessze, az alaprendelet rendelkezéseiből következik. Ezt a hatáskört az uniós jogalkotó (a jelen esetben a Parlament és a Tanács) a harmadik országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelmet szabályozó fő jogi eszközben ruházza a Bizottságra.
41. Az alaprendelet („Az intézkedések kijátszása” címet viselő) 13. cikke ugyanis különösen i. úgy rendelkezik, hogy „[h]a a hatályban lévő intézkedéseket kijátsszák, az e rendelet alapján kivetett dömpingellenes vámok kiterjeszthetők” (az (1) bekezdés); ii. a Bizottságot bízza meg a vizsgálat lefolytatásával (a (3) bekezdés); és iii. szintén a Bizottságot jelöli ki azon intézményként, amely a végrehajtási jogi aktus elfogadására irányuló, a rendelkezésben hivatkozott eljárás keretében eljárva kiterjeszti a vámokat (a (3) bekezdés).(18) Emellett ugyanezen rendelet („Általános rendelkezések” címet viselő) 14. cikkének (1) bekezdése pontosítja, hogy minden dömpingellenes vámot – tehát a kiterjesztett dömpingellenes vámokat is – „rendelettel” kell kivetni.
42. Így az e két rendelkezésre a vitatott rendelet preambulumában való hivatkozás helyesen azonosítja azokat a jogszabályi rendelkezéseket, amelyekből a Bizottság a szóban forgó vámoknak a fellebbezők által végzettekhez hasonló behozatalokra történő kiterjesztésére vonatkozó hatáskörét merítette.
43. Következésképpen a fellebbezők tévesen állítják, hogy a vitatott rendelet az eredeti rendeleten alapul, vagy annak az eredeti rendeleten kellett volna alapulnia. Amint arra a Bizottság helyesen rámutat, az (érvényes) eredeti rendelet megléte csak egyike azon feltételeknek, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy az említett vámok kiterjeszthetők legyenek.
44. Ez a feltétel az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdéséből következik. (19) Végül is magától értetődő, hogy a dömpingellenes vámok csak akkor terjeszthetők ki, ha azokat először érvényesen kivetették. Mindazonáltal – ezt érdemes lehet újból hangsúlyozni – nem a dömpingellenes vámok kivetéséről szóló jogi aktus (vagyis az eredeti rendelet) ruházza fel a Bizottságot e vámok kiterjesztésének hatáskörével, hanem – amint azt kifejtettem – az alaprendelet.
45. A Törvényszék nem alkalmazta tehát tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 126–128. pontjában megállapította, hogy az alaprendelet 13. cikke és 14. cikkének (1) bekezdése képezi a vitatott rendelet megfelelő jogalapját.
46. Ebben az összefüggésben hozzáteszem, hogy a Törvényszék akkor is helyesen járt el, amikor a megtámadott ítélet 136. pontjában nemcsak az alaprendelet 13. cikkére, hanem az EUMSZ 207. cikkre is hivatkozott a kijátszásellenes rendeletek elfogadására vonatkozó hatáskört a Bizottságra ruházó rendelkezésként. Az EUMSZ 207. cikk (2) bekezdése ugyanis az az elsődleges jogi rendelkezés, amely felhatalmazza a Parlamentet és a Tanácsot, hogy „[meghatározzák a] közös kereskedelempolitika végrehajtásának kereteit meghatározó intézkedéseket”. Az alaprendelet, amely viszont felhatalmazza a Bizottságot bizonyos kijátszásellenes intézkedések elfogadására, kétségtelenül az EUMSZ 207. cikkben említett, a közös kereskedelempolitika végrehajtásának kereteit meghatározó intézkedések egyike.
47. Megalapozatlan tehát a fellebbezők azon állítása, hogy a Törvényszék tévesen hivatkozott az EUMSZ 207. cikkre, és így nem kifogásolta az EUSZ 5. cikk (1) és (2) bekezdésében rögzített hatáskör‑átruházás elvének(20) megsértését.
48. A fenti megfontolások elvezetnek a második ponthoz, amellyel foglalkozni szeretnék a fellebbezők érveinek alapjául szolgáló előfeltevésekkel kapcsolatban.
2. Az eredeti rendelet érvényessége
49. A fellebbezők érveinek alapjául szolgáló második előfeltevés szerint az eredeti rendelet jogellenes volt.
50. Véleményem szerint ez az érv is téves.
51. Amint azt a következő szakaszokban kifejtem, sem az a tény, hogy az eredeti rendeletet hatályon kívül helyezte az uniós jogalkotó, sem annak a WTO‑megállapodásokkal való esetleges összeegyeztethetetlensége nem jelenti annak jogellenességét.
52. Az eredeti rendeletet a Bizottság az (EU) 2015/476 rendelet(21) 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján helyezte hatályon kívül. E rendelkezés értelmében, amikor a DSB jelentést fogad el többek között az alaprendelet alapján hozott valamely uniós intézkedésről, „a Bizottság a következők közül egy vagy több, általa megfelelőnek tekintett intézkedést hozhat meg […]: a) a vitatott intézkedés hatályon kívül helyezése vagy módosítása, vagy b) egyéb olyan különleges végrehajtási intézkedés elfogadása, amelyet az adott körülmények mellett megfelelőnek tart ahhoz, hogy az Unió megfeleljen a jelentésben szereplő ajánlásoknak és döntéseknek”.
53. A 2015/476 rendelet 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának szövege egyértelművé teszi, hogy az a körülmény, hogy a DSB kedvezőtlen megállapításokat tesz valamely uniós intézkedésnek a WTO‑megállapodásokkal való esetleges összeegyeztethetetlenségével kapcsolatban, nem eredményezi ipso facto a szóban forgó uniós jogi aktus érvénytelenségét. Az uniós intézmények feladata, hogy e megállapításokból levonják a szükséges következtetéseket az összeegyeztethetőség helyreállítása érdekében teendő intézkedéseket illetően, és e tekintetben némi mozgástérrel rendelkeznek. A 2015/476 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja ugyanis úgy rendelkezik, hogy a Bizottság egy vagy több, „általa megfelelőnek tekintett” intézkedést „hozhat” meg.
54. A fentiek összhangban vannak a WTO‑megállapodások rendelkezéseivel. A vitarendezés szabályairól és eljárásairól szóló egyetértés (Understanding on rules and procedures governing the settlement of disputes; a továbbiakban: vitarendezési egyetértés) 19. cikke szerint, „[h]a a vizsgálóbizottság vagy a Fellebbezési Testület arra a következtetésre jut, hogy egy intézkedés nem felel meg [a WTO‑megállapodásoknak], ajánlja, hogy az érintett Tag hozza összhangba intézkedéseit [e megállapodásokkal]”. E testületek csak „javaslatokat tehet[nek] a Tagnak az ajánlások megvalósítására”. Általánosan elfogadott ugyanis, hogy „[a] WTO‑tagok mérlegelési jogkörrel rendelkeznek azt illetően, hogy a WTO‑val összeegyeztethetetlennek talált intézkedést hogyan hozzák összhangba a WTO‑kötelezettségekkel”.(22) E tekintetben a vitarendezési egyetértés 21. cikkének 3. pontja főszabály szerint „észszerű időtartamot” biztosít a WTO‑tagoknak az összeegyeztethetőség helyreállítására.
55. Ebben az összefüggésben azt kell mondanom, hogy némileg értetlenül állok a fellebbezők – első fokon(23) és a jelen eljárás keretében(24) tett – kijelentései előtt, amelyek szerint nem azt állítják, hogy a WTO szabályainak az eredeti rendelet általi állítólagos megsértése érvényteleníti a vitatott rendeletet. A fellebbezők egyik fő érve ugyanis lényegében az, hogy a Bizottság azért helyezte hatályon kívül az eredeti rendeletet, mert az jogellenes volt a WTO‑megállapodásokkal való összeegyeztethetetlensége miatt, ez a jogellenesség pedig a vitatott rendelet érvényességét is érinti.
56. E nyilvánvaló ellentmondással kapcsolatban a tárgyaláson feltett kérdésre a fellebbezők kijelentették, hogy a WTO szabályaira nem az eredeti rendelet érvénytelenítése, hanem csupán e rendelet jogellenességének alátámasztása érdekében hivatkoznak. Véleményem szerint a fellebbezők érvelése e tekintetben szofizmussal határos: a jogellenesség véleményem szerint valamely intézkedés magasabb rendű jogi normákkal való összeegyeztethetetlenségét, az érvénytelenség pedig a szóban forgó intézkedésre nézve ebből eredő nyilvánvaló következményt jelenti. E fogalmak a közmondáshoz hűen „ugyanazon érem két oldalát” jelentik.
57. Mindenesetre azt kell mondanom, hogy a megtámadott ítéletben a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor megállapította, hogy az ügy körülményeire tekintettel sem az eredeti rendelet, sem a vitatott rendelet jogszerűsége nem értékelhető a szóban forgó WTO‑szabályok és ‑határozatok alapján. Különösen az említett ítélet 144. és 150. pontja helyesen tükrözi és alkalmazza az uniós bíróságok ezzel kapcsolatban kialakult állandó ítélkezési gyakorlatából eredő elveket. A Bíróság ugyanis – legutóbb a Donex ítéletben – már megerősítette, hogy az eredeti rendelet érvényessége nem értékelhető a DSB fenti 15. pontban említett 2011. és 2016. évi jelentéseire tekintettel.(25)
58. Ezt követően rátérek a fellebbezők azon állítására, hogy az eredeti rendelet Bizottság általi hatályon kívül helyezése, mivel azt egy nemzetközi megállapodásnak való megfelelés biztosításának követelménye indokolta, jogellenessé teszi az eredeti rendeletet.
59. Ez az érv téves. Valamely uniós jogi aktus egyszerű hatályon kívül helyezése – annak indokaitól függetlenül – nem értelmezhető e jogi aktus jogellenességének megállapításaként. A hatályon kívül helyezett jogi aktus már nem hatályos, és következésképpen nem szabályozhat jövőben felmerülő helyzeteket. Ezzel szemben e jogi aktus hatályon kívül helyezése főszabály szerint nem kérdőjelezi meg annak arra való képességét, hogy a hatályban létének időszaka alatt, a múltban felmerült helyzeteket szabályozzon.
60. Emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jogrendben a Szerződések által ráruházott kizárólagos hatáskör címén kizárólag az Európai Unió Bírósága dönthet arról, hogy valamely uniós jogi aktus jogszerű‑e vagy sem.(26)
61. Természetesen az eredeti rendelet érvénytelenségének a Bíróság általi megállapítása annak ex tunc hatálya miatt a vitatott rendelet érvényességét is érintette volna.(27) Amint azonban arra a Bizottság rámutat, az uniós bíróságok nem állapították meg e rendelet jogellenességét, mégpedig sem akkor, amikor annak érvényességét az EUMSZ 263. cikk alapján vitatták előttük,(28) sem akkor, amikor előzetes döntéshozatal iránti kérelmek keretében kérdőjelezték meg azt.(29)
62. Ebben az összefüggésben hozzáteszem, hogy a fellebbezők helyzete pontosan emiatt különbözik alapvetően attól, amely a Bíróság közelmúltbeli – a fellebbezők által a tárgyaláson terjedelmesen hivatkozott – Vitol ítéletének(30) tárgyát képezte. A fellebbezők véleménye szerint az említett ítélet megerősíti, hogy sikeresen hivatkozhatnak valamely uniós jogi aktus (a jelen esetben az eredeti rendelet) jogellenességére valamely másik, kapcsolódó uniós jogi aktus (a jelen esetben a vitatott rendelet) érvényességének vitatása érdekében.
63. Nem látom azonban, hogy a Bíróság Vitol ítéletben tett megállapításai hogyan lehetnek relevánsak a jelen ügyben. A Vitol ügyben egy nemzeti bíróság előzetes döntéshozatali eljárás útján egy olyan dömpingellenes vámokat kivető rendelet érvényességéről kérdezte a Bíróságot, amelynek érvénytelenségét már megállapította a Törvényszék az EUMSZ 263. cikk alapján hozott, addigra már jogerőre emelkedett ítéletben. Bár a kérdést előterjesztő bíróság előtt nem azok a felek indították a keresetet, akik sikeresen indítottak megsemmisítés iránti keresetet a Törvényszék előtt, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy valamennyi következtetést le kell vonni a Törvényszék által azon ténnyel kapcsolatban tett megállapításokból, hogy a megtámadott rendelet sérti az alaprendelet egy bizonyos rendelkezését. Mivel a szóban forgó jogsértések a kérdést előterjesztő bíróság előtt eljáró felek jogi helyzetét is érintették, a Bíróságnak nem okozott nehézséget a megtámadott rendelet érvénytelenségének megállapítása.(31)
64. A jelen esetben azonban az uniós bíróságok nem tettek korábban megállapítást az eredeti rendelet állítólagos érvénytelenségével kapcsolatban. Voltaképpen ennek az ellenkezője igaz, amint azt a fenti 61. pontban kifejtettem.
65. Hozzáteszem, hogy a fellebbezők az EUMSZ 277. cikk alapján sem hivatkoztak az eredeti rendelet alkalmazhatatlanságára e rendelet állítólagos jogellenességére tekintettel. A tárgyaláson úgy tűnt, hogy a fellebbezők arra utalnak, hogy első fokon és/vagy a jelen eljárásban hallgatólagosan jogellenességi kifogást emeltek. Az észrevételeknek a fellebbezők által e tekintetben hivatkozott két részlete azonban véleményem szerint nem támasztja alá ezt az állítást.
66. A fenti okokból a Törvényszék helyesen állapította meg a megtámadott ítélet 138. pontjában, hogy az eredeti rendelet hatályon kívül helyezése nem érinti e rendelet érvényességét.
3. Az eredeti rendelet ex nunc hatályú hatályon kívül helyezése
67. Nyilvánvaló, hogy amennyiben az uniós jogalkotó úgy döntött volna, hogy ex tunc hatállyal helyezi hatályon kívül az eredeti rendeletet – tehát hogy visszamenőleges hatállyal megszünteti annak joghatásait –, úgy a vámoknak a vitatott rendelet általi kiterjesztése már nem lett volna lehetséges.
68. Az uniós jogalkotó azonban nem így tett, amikor az eredeti rendelet hatályon kívül helyezése mellett döntött. A hatályon kívül helyező rendelet szövegéből kitűnik, hogy az eredeti rendelet hatályon kívül helyezésére ex nunc hatállyal került sor. A hatályon kívül helyező rendelet 2. cikke értelmében „[a szóban forgó] dömpingellenes vámok hatályon kívül helyezése e rendelet […] hatálybalépésének napján lép érvénybe, és nem szolgál alapul az említett nap előtt beszedett vámok visszatérítésére”. E rendelkezésre rímel ugyanezen rendelet (14) preambulumbekezdése, amely a következőképpen szól: „[c]élszerű, hogy a vitatott intézkedések hatályon kívül helyezése e rendelet hatálybalépésének napján lépjen érvénybe, és így ne szolgáljon alapul az említett időpont előtt beszedett vámok visszatérítéséhez.”
69. Az uniós jogalkotó által e tekintetben hozott döntés összhangban van a 2015/476 rendeletben kodifikált elvekkel. E rendelet 3. cikke úgy rendelkezik, hogy „[a]z e rendelet alapján elfogadott intézkedések hatálybalépésük időpontjától kezdve hatályosak és – eltérő rendelkezés hiányában – nem szolgálnak az ezen időpont előtt beszedett vámok visszatérítésének alapjául”. E rendelet (7) preambulumbekezdése megismétli a 3. cikk rendelkezéseit, és ismerteti azok indokait. E preambulumbekezdés a következőképpen szól: „[…] [a] DSB által elfogadott jelentésekben foglalt ajánlások csak jövőbeli hatállyal bírnak. Ennek következtében helyénvaló megállapítani, hogy az e rendelet alapján hozott intézkedések hatálybalépésük időpontjától kezdve hatályosak és – eltérő rendelkezés hiányában – nem szolgálnak az ezen időpont előtt beszedett vámok visszatérítésének alapjául.”
70. A fentiek azzal a következménnyel járnak, hogy az eredeti rendelet hatályon kívül helyezése érintetlenül hagyta mindazon helyzeteket, amelyeket ratione temporis e rendelet rendelkezései szabályoztak. Ennek megfelelően, amennyiben az uniós jogalkotó megerősítette az eredeti rendelet hatálybalépésének időpontja és az e rendelet hatályon kívül helyezésének időpontja között begyűjtött dömpingellenes vámok helyes beszedését, nincs alapja annak, hogy e vámoknak az uniós kereskedelmi intézkedés kijátszására irányuló behozatalokra történő kiterjesztését érvénytelennek tekintsük.
71. Amint azt a megtámadott ítélet 129. pontja helyesen megállapította, a szóban forgókhoz hasonló körülmények között az ilyen kiterjesztés jogszerűségéhez az szükséges, hogy i. a kiterjesztés kizárólag az említett intézkedések hatályának megszűnését megelőző időszakra vonatkozzon, és hogy ii. korábban sor kerüljön az érintett behozatalok nyilvántartásba vételének az alaprendelet 13. cikkének (3) bekezdése és 14. cikkének (5) bekezdése alapján történő elrendelésére. Nem vitatott, hogy a jelen esetben teljesülnek e feltételek.(32)
72. Ennek fényében a Törvényszék véleményem szerint helyesen támaszkodott a Bíróság APEX ítéletére is a fellebbezők ezzel kapcsolatos érveinek elutasításakor.
4. Az APEX ítélet Törvényszék általi alapulvétele
73. Az APEX ítéletben – amelynek alapját egy másik, a dömpingellenes vámokat az intézkedések kijátszása miatt kiterjesztő rendelet érvényességére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem képezte – az észrevételeket előterjesztő felek egyike azzal érvelt, hogy a vitatott rendeletet érvénytelennek kell tekinteni, mert azt akkor fogadták el, amikor az említett vámokat eredetileg kivető rendelet már nem volt hatályban.
74. A Bíróság elutasította ezt az érvet, és megállapította, hogy az alaprendelet 13. cikke akkor is lehetővé teszi dömpingellenes intézkedéseknek az intézkedések kijátszása miatt történő kiterjesztéséről szóló határozat elfogadását, ha megszűnt a vámokat kivető eredeti rendelet hatálya. A Bíróság szerint ezt az értelmezést nem zárja ki a rendelkezés szövege, és – ami még fontosabb – azt alátámasztja a rendelkezés kontextuális és teleologikus értelmezése. Ebben az összefüggésben a Bíróság azt az érvet is elutasította, amely szerint a vámokat az intézkedések kijátszása miatt kiterjesztő intézkedés kiegészítő jellege – amelyet a Bíróság egy korábbi ítéletében(33) is hangsúlyozott – ellentétes lenne ezzel az értelmezéssel. A Bíróság megállapította, hogy „[b]ár ebből a megállapításból az következik, hogy a kiterjesztő intézkedések az általuk kiterjesztett intézkedések lejártán túl nem lehetnek hatályban, [a] kettő közötti kapcsolatból nem vonható le az a következtetés, hogy az előbbiek bevezetésére vonatkozó határozat elfogadásának az utóbbiak lejárta előtt kell megtörténnie”.(34)
75. A fellebbezők mindazonáltal nem értenek egyet azzal, hogy az APEX ítélet releváns lenne a jelen ügyben, mivel ebben az ítéletben nem volt kérdéses az eredeti rendelet érvényessége. Ugyanakkor, mint azt a jelen indítvány előző szakaszaiban kifejtettem, a jelen esetben sem utal semmi arra, hogy az eredeti rendelet jogellenes lenne.
76. Nem bír jelentőséggel önmagában az a körülmény, hogy a Bizottság az e kérdésben rendelkezésére álló politikai mérlegelési jogkört gyakorolva úgy döntött, hogy az említett rendeletet hatályának eredetileg tervezett megszűnése(35) előtt hatályon kívül helyezi. A Bíróság APEX ítéletben tett megállapításai nagyon is relevánsak a jelen ügyben.
77. A tárgyaláson a fellebbezők mindazonáltal azzal érveltek, hogy még ha a Bíróság érvényesnek tekintené is az eredeti rendeletet, a két ügy akkor is különbözne egymástól, mivel az eredeti rendelet hatályának megszűnése és a kijátszásellenes vámok kivetése (vagy újbóli kivetése) között eltelt időszak a jelen ügyben hosszabb, mint az APEX ítéletben vizsgált időszak. Azt kell mondanom, hogy ezzel kapcsolatos egyéb magyarázat hiányában nem világos számomra, hogy ez a ténybeli elem (az említett időszak rövidebb vagy hosszabb tartama) miért kérdőjelezné meg a fent elvégzett jogi értékelést.
78. Végül is furcsa lenne arra a következtetésre jutni, hogy egy adott (az eredeti rendelet tényleges időtartamának megfelelő) időszakban az uniós intézmények érvényesen vethetnek ki dömpingellenes vámot valamely harmadik országból érkező behozatalokra, azon behozatalokra azonban nem, amelyeket valamely másik harmadik országon keresztül szállítottak át egy uniós kereskedelmi intézkedés kijátszása érdekében. Egy ilyen megállapítás de facto arra ösztönözné a gazdasági szereplőket, hogy a jövőben megkíséreljék kijátszani az uniós kereskedelmi intézkedéseket, mivel a tisztességes importőröket bünteti, a tisztességteleneknek pedig kedvez.(36) Ez ellentétes lenne az alaprendelet 13. cikkének céljával.
79. Véleményem szerint tehát a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot a megtámadott ítélet 129. és 134. pontjában, amikor az APEX ítéletre hivatkozott megállapításainak alátámasztása érdekében.
80. Végezetül véleményem szerint nincs szükség arra, hogy kifejezetten foglalkozzak a megfelelő ügyintézés elvének a fellebbezők által állított megsértésével. A fellebbezők nem terjesztettek elő e tekintetben konkrét és önálló érvet.
81. Összefoglalva, a fellebbezők hatodik jogalapja azt a kérdést vetette fel, hogy a valamely harmadik államból származó behozatalokra dömpingellenes vámot kivető rendeletnek a WTO szabályaival való esetleges összeegyeztethetetlenség miatt történő hatályon kívül helyezése akkor is kizárja‑e, hogy a Bizottság e vámot valamely másik harmadik államból érkező behozatalokra is kiterjessze az intézkedések kijátszása miatt, ha a kiterjesztés a hatályon kívül helyezést megelőző időszakra vonatkozik, és a behozatalokat nyilvántartásba vették a vonatkozó dömpingellenes szabályokkal összhangban.
82. A jelen indítványban igyekeztem kifejteni, hogy miért vélem úgy – a fellebbezőkkel ellentétben –, hogy e kérdésre nemleges választ kell adni.
VI. Végkövetkeztetés
83. A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el az Eurobolt BV, a Fabory Nederland BV és az ASF Fischer BV hatodik fellebbezési jogalapját.