NICHOLAS EMILIOU

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2023. szeptember 14.(1)

C‑582/21. sz. ügy

FY

kontra

Profi Credit Polska S. A. w Bielsku Białej

(a Sąd Okregowy Warszawa-Praga w Warszawie [regionális bíróság, Warszawa‑Praga, Varsó, Lengyelország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – 93/13/EGK irányelv – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – Mulasztási ítélettel szemben benyújtott perújítási kérelem – Ítélt dolog – A perújítás jogalapja – Az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elve – A nemzeti jog uniós joggal összhangban álló értelmezése”

I.      Bevezetés

1.        A jelen ügy a fogyasztóknak a tisztességtelen szerződési feltételekkel szemben biztosítandó eljárási védelem új szempontját vezeti be. Konkrétabban, a jelen ügy annak tisztázására hívja fel a Bíróságot, hogy e védelem megköveteli‑e a jogerő nemzeti joghatásának megszüntetését annak érdekében, hogy lehetővé váljon a perújítás olyan eljárásban, amelyet állítólagosan érintett az, hogy a nemzeti bíróság nem vizsgálta meg hivatalból a szóban forgó szerződéses jogviszony esetleges tisztességtelen jellegét.

2.        A nemzeti ténybeli és szabályozási háttér, amelyben e kérdés felmerül, a következőképpen foglalható össze. Az alapeljárás felperesét, FY‑t arra kötelezték, hogy fizesse vissza a Profi Credit Polska fogyasztói hitel nyújtásával foglalkozó társaságtól felvett kölcsön fennmaradó összegét. Fizetési kötelezettségét mulasztási ítélet tartalmazta, amelyet az adós által aláírt olyan kitöltetlen (blanketta) saját váltó alapján hoztak meg, amelyet később a Profi Credit Polska kitöltött, és amelyre e társaság hivatkozott.

3.        A nemzeti bíróság anélkül hozta meg a mulasztási ítéletet, hogy rendelkezésére állt volna a kölcsönszerződés. E bíróság ezért nem vizsgálta a feltételek esetleges tisztességtelen jellegét. Noha FY nem kívánta megtámadni ezt az ítéletet, később úgy ítélte meg, hogy az ítélet meghozatalának alapjául szolgáló feltételek nem voltak összhangban a Bíróság több hónappal később hozott ítéleteivel. Ennek megfelelően FY perújítási kérelmet nyújtott be.

4.        A nemzeti jog szerint az ilyen kérelem kedvező elbírálásban részesülhet többek között akkor, ha i. a szóban forgó bírósági eljárásban hivatkozott nemzeti rendelkezést a későbbiekben a nemzeti alkotmánybíróság magasabb szintű jogi aktussal összeegyeztethetetlennek nyilvánította, vagy ha ii. az érintett felet „jogsértés folytán megfosztották az eljárásban való részvétel lehetőségétől”.

5.        Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy – az első lehetőségre tekintettel – az egyenértékűség elve megköveteli‑e, hogy a perújítást a Bíróságnak az EUMSZ 267. cikk alapján előzetes döntéshozatal formájában hozott későbbi határozata alapján nemzeti szinten kiterjesszék.

6.        Ezenfelül e bíróságban az a kérdés merült fel, hogy a nemzeti jog uniós joggal összhangban történő értelmezésének kötelezettsége – a második lehetőségre tekintettel – megköveteli‑e, hogy úgy kelljen tekinteni, hogy a felet „jogsértés folytán megfosztották az eljárásban való részvétel lehetőségétől”, ha a nemzeti bíróság elmulasztja megvizsgálni a fogyasztói szerződés feltételeinek esetleges tisztességtelen jellegét.

II.    Jogi háttér

A.      Az uniós jog

7.        A 93/13/EGK irányelv(2) 6. cikkének (1) bekezdése szerint „[a] tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket”.

8.        A 93/13 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „[a] tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását”.

B.      A lengyel jog

1.      A lengyel alkotmány

9.        A lengyel alkotmány 190. cikkének (4) bekezdése értelmében „[a] Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) jogerős bírósági határozat, jogerős közigazgatási határozat vagy más ügyre vonatkozó határozat meghozatalának alapjául szolgáló normatív jogi aktus alkotmánynak, nemzetközi szerződésnek vagy törvénynek való megfelelése hiányát kimondó határozata az eljárás újbóli megindításához, a határozat megsemmisítéséhez vagy más megoldáshoz vezet, az adott eljárásra vonatkozó megfelelő rendelkezésekben előírt elvek és módszer alapján”.

2.      A polgári perrendtartás

10.      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat a következő tájékoztatást nyújtja az alkalmazandó nemzeti jogszabályokról. A Kodeks postępowania cywilnego (polgári perrendtartás, a továbbiakban: KPC) 339. cikkének 1. §‑a szerint, ha az alperes nem jelenik meg a tárgyaláson, vagy ha megjelenik, de nem vesz részt az eljárásban, a bíróság mulasztási ítéletet hoz.

11.      A KPC 399. cikkének 1. §‑a szerint a jogerősen befejezett eljárás tekintetében perújítás kérelmezhető.

12.      A KPC 401. cikkének 2. pontja úgy rendelkezik, hogy az eljárás érvénytelenség miatti megismétlése akkor kérhető, ha valamely fél nem vehetett félként részt az eljárásban, vagy ha nem kellően képviselték, illetve ha jogsértés folytán megfosztották az eljárásban való részvétel lehetőségétől; […].

13.      A KPC 407. cikkének 1. §‑a szerint a perújítási kérelmet három hónapos határidőn belül kell benyújtani; ezt a határidőt attól az időponttól kell számítani, amikor a fél tudomást szerzett a perújítás jogalapjáról, amennyiben pedig jogalapul az eljárásban való részvételtől való megfosztás és a megfelelő képviselet hiánya szolgál, attól az időponttól kezdve, amikor a fél, annak szerve vagy képviselője tudomást szerzett az ítéletről.

14.      A KPC 401^1. cikke úgy rendelkezik, hogy a perújítási kérelem abban az esetben is elfogadható, ha a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) megállapította valamely normatív aktusnak az alkotmánnyal, ratifikált nemzetközi megállapodással vagy a határozat meghozatalának alapjául szolgáló törvénnyel való összeegyeztethetetlenségét.

15.      A KPC 407. cikkének 2. § a szerint a perújítási kérelmet a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) határozatának hatálybalépésétől számított három hónapos határidőn belül kell benyújtani. […]

16.      A KPC 410. cikkének 1. §‑ával összhangban a bíróság az előírt határidő lejárta után benyújtott, elfogadhatatlan vagy jogalap nélküli keresetet elutasítja.

III. A tényállás, a nemzeti eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

17.      2015. június 16‑án FY kölcsönszerződést kötött a Profi Credit Polska fogyasztói hitel nyújtásával foglalkozó társasággal. A kölcsön visszafizetését FY által aláírt kitöltetlen (blanketta) saját váltó kibocsátásával biztosították.

18.      2017. október 30‑án a Profi Credit Polska keresetet nyújtott be a Sąd Rejonowy dla Warszawy Pragi – Południe w Warszawiehoz (kerületi bíróság, Warszawa Praga-Południe, Varsó, Lengyelország, a továbbiakban: kerületi bíróság) az esedékes összeg kamatokkal növelt összegének megfizetése iránt. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem részletezi az e keresethez vezető körülményeket. Lényegesnek azonban az tűnik, hogy a keresethez csak a váltót (amelyet e társaság töltött ki, feltüntetve az esedékes összeget) és a kölcsönszerződés felmondására vonatkozó értesítést csatolták.

19.      Miután megállapította, hogy hiányoznak a fizetési meghagyás kibocsátásának feltételei, a kerületi bíróság tárgyalást tűzött ki.(3) Az FY‑nek küldött értesítést kézbesítettnek tekintették. 2018. április 17‑én e bíróság – kizárólag a váltó tartalmára és a kereset állításaira hagyatkozva – mulasztási ítéletet hozott, amelyben arra kötelezte FY‑t, hogy fizesse meg a követelt összeget (a keresetet csak a követelt kamatok egy része tekintetében utasította el). A bíróság nem kérte, hogy a Profi Credit Polska nyújtsa be a kölcsönszerződést, és így nem vizsgálta, hogy e szerződés tartalmaz‑e tisztességtelen feltételeket. E mulasztási ítéletet azonnal végrehajthatónak nyilvánították, és FY nem vitatta azt.

20.      Mindazonáltal 2019. június 25‑én FY perújítási kérelmet nyújtott be a kerületi bírósághoz. FY azzal érvelt, hogy az említett bíróság tévesen értelmezte a 93/13 irányelvet, és nem vette figyelembe különösen a Bíróság I. sz. Profi Credit Polska ítéletét(4) (amelyet a mulasztási ítélet meghozatalát követően hoztak meg). FY véleménye szerint a kerületi bíróság elmulasztotta megvizsgálni a szóban forgó szerződési feltételek tisztességtelen jellegét, és ezáltal FY‑t a KPC 401. cikkének 2. pontja értelmében megfosztották az eljárásban való részvétel lehetőségétől.

21.      A 2020. augusztus 27‑i végzésével a kerületi bíróság e kérelmet elutasította, mivel megállapította, hogy azt késedelmesen nyújtották be, és nem törvényes jogalapon alapul. A kerületi bíróság továbbá megjegyezte, hogy FY‑nek az ügyében (a mulasztási ítélethez vezető eljárásban) védekezést kellett volna előterjesztenie, amit nem tett meg.

22.      FY e végzés ellen fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Sąd Okręgowy Warszawa‑Praga w Warszawiehez (regionális bíróság, Warszawa‑Praga, Varsó, Lengyelország), amely az alapügyben jár el.

23.      Az e bíróság előtti eljárás során a Rzecznik Finansowy (pénzügyi ombudsman) megjegyezte, hogy a mulasztási ítélethez vezető eljárásban hozott határozat elleni perújítás jogalapjaként támaszkodni lehetne a KPC 401^1. cikkének kiterjesztő értelmezésére, amely rendelkezés a nemzeti alkotmánybíróság (későbbi) határozata alapján történő perújításra vonatkozik. Véleménye szerint a mulasztási ítéletet a kerületi bíróság azon kötelezettségének megsértésével hozták meg, hogy hivatalból vizsgálja meg a szóban forgó kölcsönszerződésben kikötött feltételeket.(5) A pénzügyi ombudsman a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) és a Bíróság szerepe közötti hasonlóságra mutatott rá azon érv alátámasztásaként, hogy az egyenértékűség elvének megfelelően az utóbbi határozata is szolgálhat a perújítás érvényes alapjául.

24.      A pénzügyi ombudsman másodlagosan megjegyezte, hogy a szóban forgó eljárásban a KPC 401. cikkének 2. pontja alapján is lehetséges a perújítás, mivel a hivatalbóli vizsgálat bíróság általi elmulasztása e rendelkezés hatálya alá tartozik (és a fél eljárásban való részvétel lehetőségétől való megfosztását jelenti).(6) A pénzügyi ombudsman továbbá egyetértett FY‑vel a szóban forgó feltételek tisztességtelen jellegét illetően.

25.      Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak a helyes eljárásmóddal kapcsolatban.

26.      Egyrészt hangsúlyozza a jogerő elvének fontosságát, és rámutat arra, hogy sem az uniós jog, sem pedig a nemzeti jog egyetlen rendelkezése sem kötelezi a nemzeti bíróságokat arra, hogy a Bíróság uniós jogot értelmező ítéletének figyelembevétele érdekében megismételjenek egy olyan eljárást, amely már jogerős bírósági határozathoz vezetett.

27.      Másrészt, e bíróság arra keresi a választ, hogy lehetséges‑e az egyenértékűség elve vagy a nemzeti jog uniós joggal összhangban történő értelmezésének kötelezettsége alapján ellenkező következtetésre jutni.

28.      Fontos, hogy a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a Bíróság I. sz. Profi Credit Polska ítéletének, II. sz. Profi Credit Polska ítéletének(7) és Kancelaria Medius ítéletének fényében a mulasztási ítéletet „nagy valószínűséggel” a 93/13 irányelv 6. és 7. cikkét átültető nemzeti szabályok „kirívó megsértésével” hozták meg.(8) A kérdést előterjesztő bíróság azonban kifejti, hogy nem tudja megvizsgálni e kérdést, mivel korlátozottan tudja ellenőrizni egyrészt, hogy a határidőket betartották‑e, másrészt pedig azt, hogy a perújítási kérelem törvényes jogalapon alapul‑e. Ebben az eljárási kontextusban kell megvizsgálnia, hogy vajon egy értelmezésre irányuló előzetes döntéshozatali határozat ilyen jogalapnak minősülhet‑e.

29.      E megfontolások fényében a Sąd Okręgowy Warszawa‑Praga w Warszawie (regionális bíróság, Warszawa‑Praga, Varsó) úgy határozott, hogy a per tárgyalását felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      Úgy kell‑e értelmezni Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdését és 19. cikkének (1) bekezdését [a Bíróság] ítélkezési gyakorlatából következő egyenértékűség elvére figyelemmel, hogy az Európai Unió Bíróságának az EUMSZ 267. cikk első bekezdése alapján az uniós jog értelmezése tárgyában hozott határozata a korábbi jogerős határozattal befejezett polgári peres eljárás tekintetében a perújítás jogalapját képezi, amennyiben az olyan nemzeti jogi rendelkezés, mint a [KPC] 401^1. cikke, lehetővé teszi a perújítást egy olyan rendelkezés alapján hozott jogerős határozat esetében, amelyet a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság, Lengyelország) ítéletével magasabb szintű jogi aktussal összeegyeztethetetlennek minősített?

2)      Szükségessé teszi‑e a nemzeti jog uniós joggal összhangban álló értelmezésének az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdéséből és [a Bíróság] ítélkezési gyakorlatából következő elve a [KPC] 401. cikkének 2. pontjához hasonló nemzeti rendelkezés oly módon történő kiterjesztő értelmezését, hogy az abban meghatározott jogalap azon jogerős mulasztási ítélet elleni perújításra is vonatkozzon, amelyben a bíróság kizárólag a váltó formális érvényességének vizsgálatára szorítkozva – a Bíróság [I. sz. Profi Credit] ítéletéből […] következő kötelezettségek megsértésével – elmulasztotta a fogyasztó és a hitelező között létrejött szerződés tisztességtelen szerződési feltételek tekintetében történő vizsgálatát?”

30.      A lengyel kormány és az Európai Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtott be. A 2023. január 24‑i tárgyaláson mindkét fél szóbeli észrevételeket terjesztett elő.

IV.    Elemzés

31.      A jelen ügyben előterjesztett kérdések érdemi vizsgálatát akként fogom lefolytatni, hogy először is bevezető megjegyzéseket teszek az uniós jog által a jogerő nemzeti joghatásával kapcsolatban különösen a fogyasztóvédelmi ügyekben képviselt álláspontot, valamint a jogbiztonságot illetően, amelynek sajátos kifejeződése a res iudicata hatás (1).

32.      Másodszor, kifejtem, hogy az egyenértékűség elve nem követeli meg, hogy a polgári peres eljárás tekintetében a perújítás a Bíróság értelmezésre irányuló előzetes döntéshozatali határozata alapján elérhetővé váljon, ha az a nemzeti jog értelmében a nemzeti alkotmánybíróság bizonyos ítéletei alapján lehetséges (2).

33.      Harmadszor, a második – az összhangban álló értelmezés kötelezettségét felvető – kérdésre javasolt válaszhoz számos olyan kérdés tisztázására van szükség, amelyre a kérdés utal. Ebben az összefüggésben kifejtem, hogy a fogyasztók tisztességtelen feltételekkel szembeni védelmének tényleges érvényesülése nem követeli meg automatikusan, hogy a tagállamok rendkívüli jogorvoslatot biztosítsanak, ha a nemzeti bíróság elmulasztotta megvizsgálni, hogy a fogyasztóra nézve kötelező szerződési feltételek ténylegesen tisztességtelen-e vagy sem. Ugyanakkor azt is kifejtem, hogy azok a konkrét körülmények, amelyek között a mulasztási ítéletet meghozták és az jogerőre emelkedett, szükségessé teszik, hogy az érintett fogyasztó számára jogorvoslati lehetőséget biztosítsanak. Noha FY perújítási kérelmének megengedhetősége véleményem szerint a lengyel jogban rendelkezésre álló értelmezési lehetőségektől (és az alkalmazandó határidőtől) függ, kifejtem, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata más olyan eljárási utakat is biztosít FY számára, amelyek révén helyreállítható azon joga, hogy a (vélhetően) tisztességtelen szerződési feltételek ne legyenek rá nézve kötelezőek (3).

A.      Az uniós jog, a jogerő nemzeti joghatásai és a jogbiztonság elve

34.      Elöljáróban rá kell mutatni arra, hogy az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló rendkívüli jogorvoslatok általában lehetővé teszik a jogerőre emelkedett bírósági határozatok visszavonását. E jogorvoslatok tehát mint ilyenek, természetüknél fogva érintik a jogerő elvét, amely egyébként kizárja a jogerős bírósági határozatok megkérdőjelezését.

35.      Jóllehet a jogerő elve a jogbiztonság elvének kifejeződése,(9) alkalmazása nem mindig abszolút (amint azt a rendkívüli jogorvoslatok létezése is mutatja). E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az ezen elv alóli, a nemzeti jogalkotó által meghatározott kivételek folytán olyan további kivételek is származhatnak, amelyekre az uniós jog alapján van szükség.

36.      Az a kérdés, hogy az uniós jog egyes helyzetekben előírhatja‑e a jogerő nemzeti joghatásainak figyelmen kívül hagyását, az e kérdésre vonatkozó különös szabályok hiányában az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének klasszikus felfogásán keresztül közelíthető meg, amely a tagállamok eljárási autonómiájának gyakorlását az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében foglalt lojális együttműködés kötelezettségével összhangban keretezi. Ennek megfelelően az uniós jog általános megközelítése szerint e jog nem követeli meg a belföldi helyzet uniós joggal való összeegyeztethetetlenségének orvoslása érdekében a jogerő nemzeti joghatásainak feloldását, kivéve, ha a fent hivatkozott elvek valamelyike ezzel ellentétes következtetést követel meg.(10)

37.      Ennek keretében az értékelést általában körültekintéssel kell elvégezni. A Bíróság többször is emlékeztetett a jogerő elvének fontosságára, amelyet a jog és a jogviszonyok stabilitásához fűződő érdek, valamint az igazságszolgáltatás megfelelő működése igazol.(11) Amint az megállapításra került, ez az elv a peres felek érdekeit is szolgálja, hogy ügyük véglegesen lezáruljon, és ezért a hatékony bírói jogvédelemhez való jogból eredő garanciának tekinthető, miközben egyúttal hozzájárul a közérdek azon tágabb céljához, hogy olyan jogrendszer álljon rendelkezésre, amelynek stabilitásában a társadalom megbízhat.(12)

38.      Ennek megfelelően a rendkívüli jogorvoslatokat – mint a jogerő elve alóli kivételeket – körültekintően kell alkalmazni. Noha alkalmazhatóságuk pontos feltételei az adott jogrendtől függően eltérőek lehetnek, a nemzeti jogalkotó által egyrészt a jogbiztonsághoz fűződő általános érdek, másrészt pedig a méltányos eredmény egyedi és korlátozott esetekben történő eléréséhez fűződő érdek között megállapított kényes egyensúlyt tükrözik. (13)

39.      A rendkívüli jogorvoslatok óvatos kialakítása azt a már felidézett tényt tükrözi, hogy e jogorvoslatok befolyásolják a jogviszonyok stabilitását, és akadályozzák a jogbiztonság elvét, amely hallgatólagosan az Emberi Jogok Európai Egyezményének (EJEE) 6. cikkéből következik,(14) és amely „a jogállamiság egyik alapvető aspektusának” minősül.(15) Emiatt úgy ítélték meg, hogy a jogerős ítéleteket érintetlenül kell hagyni, kivéve, ha lényeges és kényszerítő jellegű körülmények – például alapvető igazságszolgáltatási hibáknak vagy bírósági tévedésnek az orvoslása – ellenkező következtetést tesznek szükségessé.(16)

40.      Ezek az általános megállapítások természetesen a jelen ügy értékelése szempontjából is relevánsak, és azt jelentik, hogy a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett mindkét kérdés megválaszolásához a fent hivatkozott, az uniós jog alkalmazásának javítására irányuló elveknek különösen összetett és kényes összefüggések alapján történő vizsgálatát kell majd lefolytatni.

B.      Az egyenértékűség elve és a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) határozatai

41.      Annak érdekében, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre választ lehessen javasolni, először is részletesebben tárgyalom azokat a korlátokat, amelyeket általánosságban az uniós jog, konkrétan pedig az egyenértékűség elve ír elő a jogerő nemzeti joghatásai tekintetében (a). Az alkalmazandó elemzési keret felvázolásával meghatározom a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) határozatainak azon kategóriáját, amelyet ennek fényében kell vizsgálni. Ez a szempont a jelen eljárás során széles körű vitát váltott ki (b). Ennek alapján ismertetem azokat az okokat, amelyek alapján úgy vélem, hogy az egyrészről a vonatkozó nemzeti határozatok jellemzői, másrészről pedig a Bíróság előzetes döntéshozatali határozatainak jellemzői közötti különbségek kizárják az egyenértékűség elvének alkalmazását ahhoz, hogy az értelmezésre irányuló előzetes döntéshozatali határozatok a szóban forgó rendkívüli jogorvoslat (új) jogszabályi jogalapját képezzék (c).

1.      Az egyenértékűség elve és a jogerő nemzeti joghatásai

42.      Amint már kifejtettem, az egyenértékűség elve bizonyos feltételek mellett befolyásolhatja a jogerő nemzeti joghatásainak érvényesülési körét.

43.      Konkrétabban, ezen elv szerint a tagállam nem írhat elő olyan eljárási szabályokat az uniós jog megsértésével kapcsolatos igényekre, amelyek kevésbé kedvezőek, mint a belső jog megsértésén alapuló hasonló igényekre alkalmazandó eljárási szabályok.(17) A jelen összefüggésben ez azt jelenti, hogy ha a nemzeti jog kivételeket állapít meg a jogerő nemzeti joghatásai alól annak érdekében, hogy a nemzeti jogból eredő jogok megsértése orvosolható legyen, e kivételeknek az uniós jog megsértésén alapuló hasonló keresetekre is vonatkozniuk kell.

44.      Annak megállapítása érdekében, hogy valamely belső jogi kereset általában véve hasonlónak tekinthető‑e az uniós jogból eredő jogok védelme érdekében indított keresethez, főszabály szerint figyelembe kell venni a két kereset célját, indokait és lényeges elemeit.(18)

45.      A jelen üggyel összefüggésben azonban nem az a kérdés, hogy két adott eljárás hasonlónak tekintendő‑e (és így azokra azonos feltételek vonatkoznak‑e),(19) hanem az, hogy egy adott eljárásnak a valamely előzetes döntéshozatali határozat keretében adott értelmezés alapján elérhetővé kell‑e válnia, ha az a nemzeti bírósági határozatok meghatározott típusa nyomán is indítható.

46.      A múltban hasonló helyzet vezetett az Impresa Pizzarotti ítélethez,(20) az XC‑ítélethez és a Hochtief ítélethez.(21)

47.      Az Impresa Pizzarotti ítélet alapjául szolgáló helyzet olyan (utolsó fokon eljáró) nemzeti bíróságot érintett, amely meglehetősen széleskörűnek tűnő hatáskörrel rendelkezett arra vonatkozóan, hogy a belső jog megsértésének orvoslása érdekében „fokozatosan beálló jogerőként” hivatkozott mechanizmus révén saját jogerős ítéleteit kiegészítse.(22) A Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy ilyen körülmények között e mechanizmust biztosítani kell annak érdekében, hogy (a közbeszerzések területén) helyreálljon a helyzet összeegyeztethetősége az uniós joggal.

48.      A közbeszerzési ügyben hozott Hochtief ítéletben a Bíróság egy meglehetősen széles körű megállapítást is tett, miszerint amennyiben az eljárási szabályok lehetővé teszik a jogerős ítélet visszavonását annak érdekében, hogy a helyzetet összeegyeztethetővé tegyék egy korábbi bírósági határozattal, amelyről mind a bíróságnak, mind pedig a feleknek tudomásuk volt, e lehetőségnek érvényesülnie kellene annak érdekében, hogy a helyzetet a Bíróság valamely korábbi ítéletével tegyék összeegyeztethetővé.(23)

49.      Mindemellett a Bíróság indokolásának alapos vizsgálata azt mutatja, hogy azok a feltételek, amelyek lehetővé teszik a jogerős ítélet visszavonását, olyan hipotetikus helyzetként kerültek bemutatásra, amelynek ellenőrzése a kérdést előterjesztő bíróság feladata. Ezt a helyzetet úgy modellezték, hogy olyan előzetes döntéshozatali határozatot érintő ügyben felmerült helyzetet tükrözzön, amelyet állítólag figyelmen kívül hagytak azon eljárásnak a későbbi szakaszában, amelyben ezt az előzetes döntést kérték. Véleményem szerint azt továbbra sem határozták meg, hogy a jogerő joghatásának visszavonását lehetővé tevő nemzeti szabályok ténylegesen megfeleltek‑e ennek a hipotetikus helyzetnek.(24)

50.      Végül az XC‑ítéletében a Bíróság kizárta annak lehetőségét, hogy az egyenértékűség elvét alkalmazzák annak érdekében, hogy büntetőeljárásban az EJEE megsértésén alapuló perújítást az uniós jog által biztosított alapvető jogok állítólagos megsértésére is kiterjeszthessék. A Bíróság érvelését a szóban forgó nemzeti jogorvoslat és az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) előtti eljárás közötti „szoros funkcionális kapcsolatra” alapozta.(25) Ezt a jogorvoslati lehetőséget ugyanis annak érdekében vezették be, hogy lényegében végrehajtsák az EJEB olyan ítéleteit, amelyeket – értelmezésem szerint – egyedileg egymással összefüggő ügyekben hozott.(26) Főszabály szerint ezen ítéletek csak az összes nemzeti jogorvoslati lehetőség kimerítését követően kérhetők és hozhatók meg. A Bíróság ezt a helyzetet szembeállította az uniós jogon alapuló jogok azon bírósági érvényesítésére irányadó logikával, amelyet a jogerős belföldi bírósági határozat meghozatala előtt vesznek igénybe, nem utolsósorban az előzetes döntéshozatali eljárás mechanizmusa révén.

51.      Noha ezen ítélkezési gyakorlat természetesen hasznos hivatkozási keretet biztosít, a fent röviden hivatkozott ítéletek egyike sem feleltethető meg pontosan a szóban forgó helyzetnek. Az egyenértékűség elve hatásainak vizsgálata ugyanis szükségszerűen esetspecifikus, mivel magában foglalja a szóban forgó jogorvoslatok sajátosságainak összehasonlítását.

52.      Ahhoz, hogy a jelen ügyben ilyen elemzést végezhessek el, most tisztázom, hogy e cél szempontjából a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) milyen típusú határozatai tekinthetők relevánsnak.

2.      A Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) vonatkozó határozatai

53.      Noha az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés szövegében nem szerepel, abból mégis következik, hogy a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) azon határozatai, amelyekre a KPC 401^1. cikke szerinti perújítás céljából hivatkozni lehet, későbbiek, mint az a jogerős bírósági határozat, amelynek tekintetében perújítást kérnek. Az én értelmezésem szerint ugyanis a KPC‑nek az e kérdésben hivatkozott 401^1. cikkét alátámasztó logika magában foglalja azt az elgondolást, hogy a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) későbbi ítélete révén válik nyilvánvalóvá, hogy a korábbi bírósági határozat téves jogalapon nyugszik.

54.      Hasonlóképpen, a fent említett három, értelmezésre irányuló előzetes döntéshozatali határozatot,(27) amelyeket a kérdést előterjesztő bíróság a szóban forgó eljárásban a perújítás lehetséges jogalapjának tekintett, a mulasztási ítéletet követően hozták meg. Ezért az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdést úgy kell érteni, hogy az arra irányul, hogy megállapítható‑e az egyenértékűség egyrészről a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) vonatkozó ítéletei, másrészről pedig a Bíróság előzetes döntéshozatali határozatai között, amelyeket mindkét esetben azon jogerős bírósági határozatot követően hoztak meg, amelynek hatályon kívül helyezését kérik.

55.      Mindezek tisztázása után a kérdést előterjesztő bíróság kifejtette, hogy a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) határozatainak két olyan kategóriája létezik, amelyek a KPC 401^1. cikke szerinti perújítás alapjául szolgálhatnak. Ezekre egyrészt „egyszerű ítéletekként”, másrészt „negatív értelmező ítéletekként” hivatkoznak.(28)

56.      A kérdést előterjesztő bíróság a Bíróság által hozzá intézett kérdésre válaszolva kifejtette, hogy az első kérdésével azt kívánja tisztázni, hogy az egyenértékűség elvéből a két kategória tekintetében milyen következtetéseket kell levonni.

57.      Ezzel kapcsolatban a következőket állapítom meg.

58.      Amint azt az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban kifejtették, amennyiben a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) „egyszerű ítélettel” megállapítja, hogy a vizsgált nemzeti rendelkezés összeegyeztethetetlen egy magasabb szintű jogi aktussal, megfosztja a vizsgált nemzeti rendelkezést normatív jellegétől.

59.      Úgy tűnik, hogy mind a lengyel kormány, mind pedig a Bizottság egyetért ezzel az állásponttal, valamint azzal a ténnyel, hogy a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) „egyszerű ítélete” a polgári peres eljárás tekintetében a KPC 401^1. cikke szerint perújítás jogalapját képezi.

60.      Úgy tűnik azonban, hogy nézetkülönbség áll fenn a „negatív értelmező ítéletek” kategóriáját illetően.

61.      Úgy tűnik, hogy a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) értelmező ítéletben arról foglal állást, hogy a nemzeti jog valamely rendelkezésének bizonyos értelmezése összeegyeztethető‑e az adott felülvizsgálati referenciával vagy sem. Nevezetesen, ha az ilyen ítélet negatív eredményre jut, és bizonyos értelmezést mint jogelleneset kizár („negatív értelmező ítélet”), az értelmezett jogi aktus érvényessége érintetlenül marad.

62.      A kérdést előterjesztő bíróság elismeri, hogy míg a perújítás közigazgatási eljárásban való kezdeményezése érdekében lehet „negatív értelmező ítéletre” hivatkozni, a lengyel jogban nem egyértelmű, hogy ugyanez lehetséges‑e az (alapügyben szóban forgó) polgári peres eljárás tekintetében. E bíróság elismeri, hogy az uralkodó álláspont a nemleges válasz felé hajlik. Ugyanakkor maga is úgy véli, hogy az igenlő válasz lehetséges.

63.      Ezzel összefüggésben a Bizottság a tárgyaláson megjegyezte, hogy a lengyel kormány van kedvezőbb helyzetben e kérdés értékeléséhez. Ugyanakkor a Bizottság felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy a nemzeti jog szerint úgy kell tekinteni, hogy a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) határozatai az e bíróság által hozható különböző típusú határozatok közötti különbségtétel nélkül erga omnes kötőerővel rendelkeznek.

64.      A lengyel kormány előadta, hogy a „negatív értelmező ítélet” nem érinti az értelmezett rendelkezés érvényességét, és ezért a polgári peres eljárás tekintetében nem szolgálhat a perújítás jogalapjául. A tárgyaláson hangsúlyozta, hogy álláspontja a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) határozatán alapul, amely megítélése szerint e kérdésben irányadó.(29)

65.      Megjegyzem, hogy abban a kérdésben, hogy a polgári peres eljárás tekintetében a KPC 401^1. cikke szerinti perújítás jogalapját képezi‑e a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) „negatív értelmező ítélete”, természetesen nem a Bíróság feladata határozni. Az EUMSZ 267. cikkben említett eljárás a feladatok világos szétválasztásán alapul, amivel összefüggésben a nemzeti bíróságok kizárólagos hatáskörébe tartozik a nemzeti jog értelmezése. Emiatt a jelen eljárás keretében nem kérdőjelezhetőek meg a kérdést előterjesztő bíróságnak az ilyen jog tartalmára vonatkozó észrevételei.(30)

66.      Ezért a kérdést előterjesztő bíróság által képviselt azon feltevésből kiindulva haladok tovább, amely szerint „a negatív értelmező ítélet” a polgári peres eljárás tekintetében a KCP 401^1. cikke szerinti perújítás jogalapját képezheti, és a határozatoknak ezt a kategóriáját is belefoglalom a jelen elemzésbe.

3.      Az egyenértékűség elvéből levonható következtetések

67.      Az egyenértékűség elvéből a jelen ügyben levonható következtetések értékelését a szóban forgó rendkívüli jogorvoslat céljának tárgyalásával kezdem. Ebben az összefüggésben kifejtem, hogy e jogorvoslat kétségtelenül kapcsolódik ahhoz, ami azon közvetlen álláspontnak tűnik, amelyet a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) valamely (alacsonyabb szintű) nemzeti jogszabályi rendelkezésnek egy magasabb szintű jogi aktussal való összeegyeztethetetlenségével vagy az ilyen alacsonyabb szintű jogi aktus bizonyos értelmezésének jogellenességével kapcsolatban képvisel (i).

68.      Ezután rátérek azon előzetes döntéshozatali határozatok sajátosságaira, amelyek szélesebb körű bírósági párbeszéd keretében az uniós jog hiteles értelmezését adják azzal, hogy az adott nemzeti jogra (mint alacsonyabb szintű jogi aktusra) vonatkozó pontos következtetéseket a nemzeti bíróságnak kell levonnia, és e következtetések pontos formája több változótól függ. Ez a sajátos dimenzió véleményem szerint rendkívül megnehezíti, hogy az előzetes döntéshozatali határozatok a szóban forgó rendkívüli jogorvoslat sajátos logikájába illeszkedjenek anélkül, hogy a jogbiztonság követelményét sértenék (ii).

69.      Ha ezt az alapvető különbséget nem lehetne az egyenértékűség elve alkalmazásának akadályának tekinteni, akkor másodlagosan kitérek arra, hogy miként kell meghatározni a lehetséges „alapul szolgáló” előzetes döntéshozatali határozatok kategóriáját annak biztosítása érdekében, hogy az egyenértékűség elvének határait, valamint a jogbiztonság követelményét továbbra is tiszteletben tartsák (iv). Ezt a másodlagos okfejtést az alkalmazandó határidők kérdésének vizsgálatával fogom kiterjeszteni. Az ügy e vonatkozása önmagában is rávilágít az előzetes döntéshozatali határozatok logikájának a szóban forgó rendkívüli jogorvoslat mechanizmusába való beillesztésével kapcsolatos kihívásokra (iv).

a)      A szóban forgó belső jogi keresetek: céljuk és funkcionális kapcsolatuk

70.      A célnak, az indoknak és a lényeges elemeknek a fenti 44. pontban említett hármas tesztjére rátérve az ügy iratanyagából az következik, hogy a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) a KPC 401^1. cikke alapján hivatkozható ítéletét eredményező vonatkozó eljárások célja általánosságban nem más, mint adott nemzeti rendelkezésnek a magasabb szintű jogi aktussal való összeegyeztethetőségének (összeegyeztethetetlenségének) – és ebből következő érvényességének (érvénytelenségének) –, vagy pedig e jogszabály bizonyos értelmezése magasabb szintű jogi aktussal való összeegyeztethetetlenségének a megállapítása.

71.      Következésképpen úgy tűnik, hogy a KPC 401^1. cikkeben előírt rendkívüli jogorvoslat arra irányul, hogy lehetővé tegye a jogerős ítélet visszavonását azt követően, hogy az ítélet alapjául szolgáló jogalapot megfosztották normatív jellegétől, vagy miután nyilvánvalóvá vált, hogy ezen ítélet a nemzeti jog megengedhetetlen értelmezésén alapult.

72.      Leegyszerűsítve, és a Bíróság által az XC‑ítéletben használt fordulatokkal azonos szellemben úgy tűnik, hogy funkcionális kapcsolat áll fenn a KPC 401^1. cikkében meghatározott jogorvoslat és a nemzeti jog azon rendelkezése összeegyeztethetetlenségének (vagy értelmezése jogellenességének) megállapítása között, amelyre azon eljárás során hivatkoztak, amelynek vonatkozásában perújítást kezdeményeznek.

73.      Az XC‑ítélettel ellentétben ugyanakkor a jelen ügyben a funkcionális kapcsolat némileg gyengébb, mivel ahhoz, hogy a KPC 401^1. cikke alapján a perújítás lehetséges legyen, nem szükséges, hogy a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) olyan ügyben hozza meg az „alapul szolgáló” ítéletet, amely egyedileg kapcsolódik ahhoz az eljáráshoz, amelynek vonatkozásában perújítást kezdeményeztek.

74.      Úgy tűnik ugyanis, hogy e jogorvoslati lehetőség bármely olyan fél számára rendelkezésre áll, akinek ügyében a később jogellenesnek nyilvánított nemzeti jogalapon született határozat, feltéve, hogy a perújítási kérelmet az alkalmazandó határidőn belül nyújtják be.

75.      Emiatt, és az XC‑ítélet alapjául szolgáló helyzettel ellentétben, nem tűnik relevánsnak, hogy az értelmezésre irányuló előzetes döntéshozatali határozat a jogszabályoknak való megfelelés biztosításának olyan eszközét jelenti, amelyet általában a jogerős nemzeti bírósági határozat meghozatalát megelőzően vesznek igénybe. Ez természetesen arra az egyedi esetre is vonatkozik, amelyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztenek elő. Véleményem szerint azonban ez a konkrét megfontolás már nem döntő jelentőségű, ha a rendkívüli jogorvoslat és a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) „alapul szolgáló” nemzeti ítélete között fennálló funkcionális kapcsolatot kiterjesztik e bíróság minden olyan későbbi ítéletére, amely a szóban forgó jogalapot érvénytelenítette, vagy amely a nemzeti jog elfogadott értelmezését – azt jogellenesnek minősítve – kizárta.

76.      Ez azonban nem meríti ki az előzetes döntéshozatali határozatok minden olyan sajátosságát, amelyet figyelembe kell venni.

77.      Úgy tűnik, hogy a jelen ügy összefüggésében azok a logikai különbségek meghatározóak, amelyek a szóban forgó bírósági határozatok megfelelő kategóriáiból levonandó következtetésekre irányadók.

78.      Értelmezésem szerint, ha a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) a nemzeti jogszabályi rendelkezést magasabb szintű jogi aktussal összeegyeztethetetlennek nyilvánítja, az nem hagy sok teret az azzal kapcsolatos vitának, hogy az érintett alacsonyabb szintű jogi aktusra nézve milyen jogkövetkezményekkel jár ez a megállapítás. A fentiek szerint e jogszabályt összeegyeztethetetlennek nyilvánították, és az eltűnik a jogrendből. A szóban forgó rendkívüli jogorvoslat a későbbiekben lehetővé teszi, hogy e következmények az ilyen (érvénytelenített) jogalapon hozott bírósági határozatok szintjén öltsenek konkrét megjelenési formát.

79.      Ugyanez az észrevétel a „negatív értelmező ítéletekkel” kapcsolatban is megfelelően irányadó.

80.      Noha ezen ítéletek az értelmezett nemzeti jog érvényességét érintetlenül hagyják, a vitatott alacsonyabb szintű jogi aktus bizonyos értelmezésének elfogadása – hasonlóan ahhoz, ami az „egyszerű ítéletek” eredményeként történik – a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) álláspontjának közvetlen következményeként válik lehetetlenné. E megállapítás az adott alacsonyabb szintű jogi aktus ilyen megengedhetetlen értelmezését magában foglaló jogerős bírósági határozatok szintjén a határozatok szóban forgó rendkívüli jogorvoslattal történő visszavonásának lehetősége formájában kerül „átültetésre”.

81.      Ezzel szemben az előzetes döntéshozatali határozatok elsődleges célja az uniós jog (mint a szóban forgó magasabb szintű jog) értelmezése. Noha e határozatok ily módon kötelező jellegűnek minősülnek, amiből az adott, esetleg összeegyeztethetetlen nemzeti jogszabály tekintetében le kell vonni a megfelelő következtetéseket, e konkrét következtetéseket az érintett nemzeti bíróságnak azt követően kell levonnia, hogy az előzetes döntéshozatali határozatot meghozták, és az alapeljárás folytatódik. Fontos, hogy e következtetések pontos formája jellemzően több változótól függ.

82.      Ez a szempont véleményem szerint alapvetően befolyásolja annak lehetőségét, hogy könnyen el lehessen dönteni azt, hogy az adott előzetes döntéshozatali határozat végső soron a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) vonatkozó ítéletei által kiváltott jogkövetkezményekhez hasonlónak tekinthető jogkövetkezményeket fog‑e kiváltani. Ez viszont fontos következményekkel jár azon helyzetek előreláthatóságára nézve, amelyekben a szóban forgó rendkívüli jogorvoslat – a jelen ügyben előirányzott módon kiterjesztve – alkalmazható. Ezzel a kérdéssel az alábbiakban fogok részletesebben foglalkozni.

b)      Az előzetes döntéshozatali határozat jelen ügy szempontjából releváns sajátosságai

83.      Amint azt már röviden említettem, az (értelmező) előzetes döntéshozatali eljárás átfogó célja arra irányul, hogy az uniós jog értelmezéséhez megadja a nemzeti bíróságok számára azokat a támpontokat, amelyek szükségesek az utóbbiak által eldöntendő jogvita megoldásához (mikrocél), és ugyanilyen módon biztosítsa az uniós jog egységes értelmezését és alkalmazását az Európai Unión belül (makrocél).(31)

84.      Fontos, hogy az előzetes döntéshozatali határozat meghozatala azon bírósági párbeszéd tágabb összefüggésében történik, amelyet az előzetes döntéshozatali eljárás jelent, és amelyben a Bíróság szerepét kiegészíti az adott kérdést előterjesztő bíróság ezt követő közreműködése: amíg a Bíróság feladata az uniós jog kötelező értelmezése, addig az ezen értelmezésből a konkrét ügyre vonatkozó következtetések levonása az uniós jog elsőbbsége általános elvének megfelelően eljáró bíróságok feladata.(32)

85.      Továbbá, amennyiben az uniós jog és a nemzeti jog közötti ellentét megállapításra kerül, annak megoldása több változótól függ.

86.      Az uniós jog tekintetében különösen az a kérdés, hogy a nemzeti jognak az uniós joggal való megállapított összeegyeztethetetlensége a nemzeti jog alkalmazásának mellőzését eredményezi‑e, az érintett uniós jogi rendelkezés konkrét jellegétől függ (mint például horizontális kapcsolatokban való alkalmazhatósága vagy vertikális kapcsolatok esetében közvetlen hatálya, megjegyezve, hogy a közvetlen hatály a feltétele annak, hogy az uniós jog alapján követelni lehessen a nemzeti jog alkalmazásának mellőzését).(33)

87.      A nemzeti jog tekintetében az adott jogrend szerinti értelmezési lehetőségektől függ az a kérdés, hogy a megállapított összeegyeztethetetlenség a nemzeti jog tényleges alkalmazhatatlanságához vezet‑e. Ugyanis, még ha az előzetes döntéshozatali határozatból végeredményben az is következik, hogy a nemzeti jog bizonyos rendelkezése összeegyeztethetetlen az uniós joggal, az nem feltétlenül jelenti jogi életének végét, mert a nemzeti bíróság megtalálhatja a módját annak, hogy e rendelkezést az uniós joggal összhangban lehessen értelmezni. Főszabály szerint először ezt a lehetőséget kell megvizsgálni, és csak akkor kell a szóban forgó összeegyeztethetetlen jogszabály alkalmazását mellőzni (amennyiben az uniós jog alapján ilyen intézkedés szükséges), ha az összeegyeztethetetlenség nem küszöbölhető ki.(34)

88.      E logika véleményem szerint meglehetősen éles ellentétben áll azzal a logikával, amely a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) ítéleteinek mindkét releváns kategóriájára irányadó. Amint azt már kifejtettem, ha az ilyen ítéletek összeegyeztethetetlenséget állapítanak meg, akkor közvetlenül megállapítják az adott alacsonyabb szintű jogi aktusra vonatkozóan alkalmazandó konkrét következményeket is (azaz e jog érvénytelenségét vagy bizonyos értelmezés elfogadásának lehetetlenségét).

89.      Szeretném hozzátenni, hogy e különbséget nem befolyásolja az a tény, hogy az összehasonlított bírósági határozatok mindkét kategóriája erga omnes hatályúnak tűnik.(35)

90.      Az ilyen prima facie hasonlóság némi vitára adott okot a tárgyaláson.(36)

91.      A fenti okfejtések azonban véleményem szerint azt mutatják, hogy az erga omnes hatály feltételeinek jelentése és következményei – a két összehasonlított esetben – alapvetően eltérnek. Fontos, hogy az a tény, hogy az ebből eredő bírói határozatok mindkét esetben általánosan kötelező erejűek, nem tűnik úgy, hogy tisztázná azt, hogy e határozatok milyen kölcsönhatásban állnak az összeegyeztethetetlen alacsonyabb szintű jogi aktussal.

92.      A fentiekben e tekintetben általam megállapított különbség véleményem szerint fontos hatással van arra, hogy előre láthatóak‑e (önmagában a bírósági határozatot vizsgálva) azok a konkrét helyzetek, amelyekben a szóban forgó rendkívüli jogorvoslat alkalmazható lenne, ha az értelmezésre irányuló előzetes döntéshozatali határozatok megalapozzák azt: bizonyos esetekben lehet, hogy alkalmazható lenne, más esetekben azonban nem feltétlenül.

93.      Más szóval, az egyenértékűség elvének említett körülmények közötti alkalmazása a jogbiztonság csökkenésének nem elhanyagolható árával járna. Az „alapul szolgáló” helyzetek megállapítása ugyanis külön közbenső elemzést tenne szükségessé (esetlegesen meg kellene hallgatni a feleket) azzal kapcsolatban, hogy adott előzetes döntéshozatali határozat végül olyan következményeket vált‑e ki, amelyeket a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) valamelyik vonatkozó ítélete által kiváltott következményekhez hasonlónak kell tekinteni.

94.      Mindezek alapján, ha az ilyen vita lefolytatásának szükségessége nem tekinthető az egyenértékűség elve „aktiválása” akadályának, az alábbiakban másodlagosan kitérek arra, hogy miként kell meghatározni a lehetséges „alapul szolgáló” előzetes döntéshozatali határozatok kategóriáját annak biztosítása érdekében, hogy az egyenértékűség elvének határait, valamint a jogbiztonság követelményét továbbra is tiszteletben tartsák.

c)      Az „alapul szolgáló” előzetes döntéshozatali határozatok releváns kategóriájának másodlagos tisztázása

95.      Először is el kellene dönteni, hogy az értelmezésre irányuló előzetes döntéshozatali határozat releváns kategóriáját azon határozatok képezik‑e, amelyek alapján az a következtetés vonható le, hogy a nemzeti jog adott rendelkezésének alkalmazását mellőzni kell, vagy azon határozatok jelentik‑e, amelyek (csupán) a nemzeti jog bizonyos értelmezésének az uniós joggal összeegyeztethetetlenként való kizárását eredményezik.

96.      Az e kérdésre adott válasz attól a kérdéstől függ, hogy a releváns nemzeti összehasonlítási alapot a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) „egyszerű ítélete” vagy „negatív értelmező ítélete” jelenti‑e. Emlékeztetek arra, hogy az iratanyagból kitűnik, hogy miközben az első kategória érvénytelenné nyilvánítja az összeegyeztethetetlen alacsonyabb szintű jogi aktust, a második pusztán kizárja e jogi aktus egyik értelmezési módját.

97.      Erre a kérdésre az tűnik egyenes válasznak, hogy az előzetes döntéshozatali határozat lehetséges következményei soha nem fognak pontosan az első kategóriába tartozni (mivel a Bíróság soha nem nyilváníthatja érvénytelennek a nemzeti jogot),(37) míg e határozat megfelelhet a második kategóriának, amint azt a Bizottság lényegében állítja.(38)

98.      Ez az elhatárolás azonban nem teljesen meggyőző. Megjegyzem, hogy az értelmezésre irányuló előzetes döntéshozatali határozat a nemzeti jog tényleges alkalmazhatatlanságához vezethet. Megállapítható tehát, hogy végső soron nincs nagy különbség egyrészt valamely nemzeti rendelkezés „halottnak nyilvánítása”, másrészt „életben tartása” között, miközben e rendelkezést megfosztják a társadalmi viszonyok szabályozásának tényleges lehetőségétől.

99.      Ráadásul, ha egyszer (az előző szakaszban tett fő javaslatommal ellentétben) megállapítást nyerne, hogy az a körülmény, hogy a (nemzeti jogra nézve) nem származnak olyan jogkövetkezmények, amelyek az előzetes döntéshozatali határozat közvetítés nélküli eredményei lennének, nem zárja ki az egyenértékűség elvének alkalmazását, talán ugyanezt kellene mondani a nemzeti jogszabály (közvetlen) érvénytelenné nyilvánítása és az alkalmazásának mellőzése (amely ráadásul egy későbbi időpontban a nemzeti jogalkotó általi tényleges hatályon kívül helyezését eredményezheti) közötti különbségről.

100. Végül emlékeztetni kell arra is, hogy a vonatkozó jogorvoslatoknak vagy ítéleteknek az egyenértékűség elvének alkalmazása céljából történő összehasonlítása annak ellenőrzéséből áll, hogy e jogorvoslatok vagy ítéletek hasonló jellegűek‑e. Ahhoz, hogy az egyenértékűség elve alkalmazható legyen, e jogorvoslatoknak vagy ítéleteknek minden szempontból azonosnak kell lenniük.

101. Ezzel együtt, míg e megközelítés a rendes jogorvoslatokkal összefüggésben problémamentesnek tűnik, úgy vélem, hogy azt a rendkívüli jogorvoslatokkal összefüggésben nagyobb visszafogottsággal kell kezelni, mivel az ilyen jogorvoslatok olyan alapvető elveket érintenek, mint a jogerő és a jogbiztonság elve.

102. A szóban forgó alacsonyabb szintű jogi aktust érintő pontos jogkövetkezmények tekintetében fennálló különbség tehát véleményem szerint lényeges, ami ebben a konkrét összefüggésben azt jelenti, hogy a releváns nemzeti összehasonlítási alapnak az „egyszerű ítélet” helyett a „negatív értelmező ítéletre” kell korlátozódnia.

103. Ezenfelül, és ugyanezen okokból, a hasonló előzetes döntéshozatali határozatok körét tovább kellene szűkíteni azokra a határozatokra, amelyek a nemzeti jog bizonyos értelmezésének kizárásához vezetnek, amelyek azonban nem mennek olyan messzire, hogy e jog alkalmazásának mellőzését követeljék meg. Ez ugyanis a jogkövetkezményeknek egy másik, erősebb beavatkozást jelentő kategóriáját jelentené, amelyet a „negatív értelmező ítélet” nem látszik kiváltani.

104. Másodszor, az előzetes döntéshozatali határozatok releváns kategóriájába véleményem szerint csak azok a határozatok tartozhatnak, amelyek pontosan ugyanarra a jogszabályra vonatkoznak, mint amelyre az a jogerős ítélet hivatkozik, amelynek visszavonását kérik. A releváns összehasonlítási alap bármilyen tágabb meghatározása túlterjedne a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) ítéletei releváns kategóriájának sajátos fókuszán (és e tekintetben is érintené a jogbiztonság követelményét).

105. Úgy tűnik ugyanis, hogy ezen ítéletek konkrét jogi aktusra vagy a nemzeti jog valamely rendelkezésére vonatkoznak. Értelmezésem szerint analógia útján, azaz a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) által ténylegesen vizsgált rendelkezéstől eltérő (noha ahhoz hasonló) nemzeti rendelkezés állítólagos érvénytelenségére vagy állítólagos összeegyeztethetetlen értelmezésére hivatkozva nem nyújtható be sikerrel a szóban forgó rendkívüli jogorvoslati kérelem.

106. Harmadszor, tekintettel arra, hogy az „értelmező ítéletek” éppen arra irányulnak, hogy állást foglaljanak azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a belső jog adott értelmezése összeegyeztethető‑e valamely magasabb szintű jogi aktussal, úgy értelmezem, hogy az e kérdésre adott válasz – mint azt a lengyel kormány a tárgyaláson lényegében kifejtette – tükröződik ezen ítéletek rendelkező részében.

107. Noha az egyenértékűség elvének (és ismételten a jogbiztonság követelményének) tiszteletben tartása megkövetelné az előzetes döntéshozatali határozatok vonatkozó kategóriájának azonos módon történő körülhatárolását, amely az e határozatokra irányadó logika fényében önkényes eredményt hozhat.

108. Ugyanis, míg a Bíróság bizonyos esetekben a határozatának rendelkező részében teszi meg a releváns észrevételt, más esetekben ez az észrevétel az indokolásból következhet. Ez tükrözi azt a tényt, hogy az említett határozatok elsődleges célja az uniós jog értelmezése, és hogy pontos hangsúlyuk a kérdések megfogalmazásának módjától, valamint a nemzeti jogi és ténybeli összefüggések sajátos elemeitől függ.

109. Ezen túlmenően hangsúlyozni kell, hogy a jogerős bírósági határozat visszavonásának feltételei között szerepel a határidők kulcsfontosságú szempontja. E tekintetben a jogbiztonság elve megköveteli a határidők kezdő időpontjának egyértelmű meghatározását. A jelen ügyben úgy tűnik, hogy ez az időpont a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) vonatkozó határozatának kihirdetése. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az előtte függőben lévő perújítási kérelem esetleges elfogadása érdekében a három különböző előzetes döntéshozatali határozat bármelyikére hivatkozhat. E megközelítés véleményem szerint önmagában is rávilágít az előzetes döntéshozatali határozatok logikájának a szóban forgó rendkívüli jogorvoslat mechanizmusába való beillesztésével kapcsolatos kihívásokra (iv).

d)      A Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatának mely eleme meghatározó az alkalmazandó határidők vizsgálata szempontjából?

110. A kérdést előterjesztő bíróság három, értelmezésre irányuló előzetes döntéshozatali határozatot azonosított (az I. sz. Profi Credit Polska ítéletet, a II. sz. Profi Credit Polska ítéletet és a Kancelaria Medius ítéletet), amelyek álláspontja szerint nyilvánvalóvá teszik, hogy a mulasztási ítéletet a 93/13 irányelv 6. és 7. cikkét átültető nemzeti jogszabály megsértésével hozták meg. Emlékeztetek arra, hogy az állítólagos jogsértés azt a tényt foglalja magában, hogy a kerületi bíróság ezen ítéletet a szóban forgó szerződési feltételek esetleges tisztességtelen jellegének vizsgálata nélkül hozta meg, és – noha a szerződés nem állt a rendelkezésére – nem kérte, hogy a szerződést nyújtsák be.

111. Noha természetesen egyetértek a kérdést előterjesztő bírósággal abban, hogy ezen ítélkezési gyakorlat releváns azon feltételek értékelése szempontjából, amelyek között a mulasztási ítéletet meghozták, és amelyek a kérdést előterjesztő bíróság által javasolt következtetéshez vezethetnek,(39) úgy vélem, hogy ezek közül csak egy ítélet (a Kancelaria Medius ítélet) felel meg ténylegesen azoknak a paramétereknek, amelyeket az előző szakaszban másodlagosan javasoltam. Ez az előzetes döntéshozatali határozat azonban nem az első olyan döntés, amely nagy valószínűséggel hasonló következtetések levonását teszi lehetővé.

112. Magyarázatképpen, a Bíróság a Kancelaria Medius ítéletében a 93/13 irányelv konkrét rendelkezései vonatkozásában szolgált olyan értelmezéssel, amellyel kizárja a nemzeti jog bizonyos értelmezését,(40) és amely – amint arra a Bizottság rámutat – azonosnak tűnik az alapeljárás tárgyát képező értelmezéssel.(41) Ezenfelül e megállapítás az ítélet rendelkező részében szerepel (és még ha nem is nevezik meg ott az összeegyeztethetetlen jogszabályt, a Bíróság ítéletének más részeiben igen).

113. Konkrétabban, az említett ítéletből az következik, hogy amennyiben a nemzeti bíróságnak kétségei vannak a szerződési feltételek tisztességtelen jellegét illetően, miközben nem áll rendelkezésére az azokat rögzítő dokumentum, akkor módjában kell állnia, hogy (e feltételek vizsgálatának elvégzése érdekében) kérhesse e dokumentum benyújtását.(42)

114. Noha ez a megállapítás látszólag jól illeszkedik az alapeljárásban fennálló helyzethez, az ítélet valójában a korábbi ítélkezési gyakorlaton alapul, beleértve (de nem kizárólagosan) a kérdést előterjesztő bíróság által megjelölt két másik ítéletet.

115. Először is, az I. sz. Profi Credit Polska ítéletében a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a 93/13 irányelvvel ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetetlenné teszi, hogy a nemzeti bíróság hivatalból vizsgálja a fogyasztói szerződésben foglalt szerződési feltételek esetleges tisztességtelen jellegét, amennyiben a fizetési meghagyással szembeni ellentmondás benyújtásához való jog gyakorlásának szabályai – végeredményben – túlságosan korlátozó jellegűek. Ebben az ügyben az alkalmazandó szabályok különösen korlátozó jellege arra a következtetésre késztette a Bíróságot, hogy valóban ez a helyzet állt fenn.(43)

116. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy noha az alapeljárás nem fizetési meghagyásra (és így nem ugyanarra a nemzeti szabályozásra) vonatkozik, a szóban forgó mulasztási ítélet megtámadásának feltételei hasonlóan korlátozó jellegűek.

117. Másodszor, a Bíróság a II. sz. Profi Credit Polska ítéletében kifejezetten foglalkozott azokkal a következtetésekkel, amelyeket abból kell levonni, hogy a nemzeti bíróság nem tud hivatalból vizsgálatot elvégezni, egyértelművé téve, hogy a nemzeti bíróság, mivel kétségei támadtak a szerződési feltételek tisztességtelen jellegét illetően, kérheti a releváns dokumentumok benyújtását.(44)

118. Harmadszor, az ilyen proaktív megközelítés kötelező jellegét véleményem szerint a Lintner ítélet (amelyet a Kancelaria Medius ítélet előtt hoztak meg) már kimondta.(45)

119. Az ítélkezési gyakorlat ezen elemeire tekintettel felmerül a kérdés, hogy a Bíróság mely ítéletét kell figyelembe venni annak megállapítása érdekében, hogy a perújítási kérelem benyújtására nyitva álló határidőt betartották‑e.

120. Ezen a ponton hasznosnak tartom felidézni, hogy a Bizottság a jelen ügyben a „negatív értelmező ítélet” és az előzetes döntéshozatali határozat közötti egyenértékűség megállapítása mellett érvelt. Ugyanakkor a Bizottság azt is hozzátette, hogy ezen egyenértékűség csak abban az esetben állhat fenn, ha a nemzeti jog összeegyeztethetetlenségére vonatkozó következtetés egyértelmű.

121. Az egyértelműség e szintje talán leginkább a Kancelaria Medius ítélethez kapcsolódik. Amint azonban az imént kifejtettem, ezen ítélet (amelyet egyébként főtanácsnoki indítvány nélkül hoztak meg)(46) bizonyosan nem az első olyan ítélet, amely az alapeljárásban felmerülő általános kérdéssel foglalkozott.

122. Megjegyzem, hogy az ügyiratokban szereplő információk szerint a perújítási kérelmet a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) vonatkozó ítéletének kihirdetésétől számított három hónapon belül kell benyújtani.(47)

123. A kérdést előterjesztő bíróság által nyújtott információkból arra következtetek, hogy FY körülbelül kilenc hónappal az I. sz. Profi Credit Polska ítélet kihirdetését követően nyújtotta be kérelmét, ami – annak fenntartásával, hogy ezt a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia – azt jelenti, hogy kérelmét hat hónapos késedelemmel nyújtotta be. Talán ez az oka annak, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a későbbi (mintegy 4, illetve 12 hónappal FY kérelmének benyújtását követően hozott) II. sz. Profi Credit Polska ítélet, illetve Kancelaria Medius ítélet alapján is vizsgálja a mulasztási ítélet állítólagos hibája megállapításának lehetőségét.

124. Bevallom, hogy e megfontolások kissé zavarosak számomra, mivel véleményem szerint nehezen fogadható el, hogy az egyenértékűség elve olyan eredményre vezethet, hogy a szóban forgó határidő a Bíróság minden olyan új előzetes döntéshozatali határozatával elkezdődhetne, amely újabb megvilágításba helyezheti azokat a következtetéseket, amelyeket az uniós jogból a belső jog adott rendelkezésének értelmezése tekintetében le kell vonni.

125. Emlékeztetek arra, hogy a jelen ügyben szóban forgó eljárásban kezdeményezett perújítás rendkívüli jogorvoslatnak minősül, amely természeténél fogva kivételt képez a jogerő elve alól. A jogbiztonság elvének tiszteletben tartása érdekében tehát a kiszámíthatóság biztosításához egyértelműen meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek mellett az ilyen jogorvoslat alkalmazható, ami olyan meghatározott időkeretet is magában foglal, amelyen belül az ilyen jogorvoslat igénybe vehető.

126. E követelmény tehát szükségessé teszi annak meghatározását, hogy időben melyik az az első előzetes döntéshozatali határozat, amely arra enged következtetni, hogy a jogerős ítélet a nemzeti jognak az uniós joggal összeegyeztethetetlen értelmezésén alapult. Ez azonban – és a fentiekben általam meghatározott okokból – némileg nehéznek bizonyulhat, ha ugyanolyan szintű nominális egyértelműségre törekszenek azzal kapcsolatban, hogy melyik jogszabály összeegyeztethetetlen az uniós joggal, és hogy az ilyen megállapítás pontosan milyen következményekkel jár.

127. A fenti megfontolások fényében az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ javaslom adni, hogy az egyenértékűség elve, mint a lojális együttműködés EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében foglalt kötelezettségének egyik megnyilvánulása, nem követeli meg, hogy a Bíróságnak az EUMSZ 267. cikk szerinti eljárás során hozott és uniós jogi rendelkezést értelmező ítélete alapján is olyan rendkívüli jogorvoslat álljon rendelkezésre, mint amely a polgári eljárás tekintetében lehetővé teszi a perújítást a nemzeti alkotmánybíróság olyan ítélete alapján, i. amely az ezen eljárásban hivatkozott nemzeti jogi rendelkezést magasabb szintű jogi aktussal összeegyeztethetetlennek minősíti, amely rendelkezés ezért érvénytelen, vagy ii. amely az ezen eljárásban hivatkozott nemzeti jogi rendelkezés adott értelmezését magasabb szintű jogi aktussal összeegyeztethetetlennek minősíti.

C.      Az uniós joggal összhangban álló értelmezés (és a tényleges érvényesülés és az egyenértékűség szélesebb körű vizsgálata)

128. Második kérdésében a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a nemzeti jog uniós joggal összhangban álló értelmezésének kötelezettsége azt jelenti‑e, hogy a polgári peres eljárás tekintetében a perújításnak a KPC 401. cikkének 2. pontjában előírt jogalapját tágan kell értelmezni, oly módon, hogy „a fél jogsértés folytán az eljárásban való részvétel lehetőségétől való megfosztásának” törvényi fogalma alapján a nemzeti bíróság azon kötelezettségének megsértésére is vonatkozzon, hogy hivatalból vizsgálja, hogy a fogyasztói szerződésben foglalt feltételek tisztességtelennek minősülnek‑e.

129. Annak érdekében, hogy hasznos választ adhassak az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre, először is ismertetem azokat az okokat, amelyek valószínűleg ezt a kérdést kiváltották. Ez a feladat szükségessé teszi a kérdést előterjesztő bíróság által a „fél jogsértés folytán az eljárásban való részvétel lehetőségétől való megfosztása” törvényi fogalmának értelmezésére vonatkozóan nyújtott információk közelebbi vizsgálatát (a).

130. Figyelembe véve a második kérdés szövegét, ezt követően kifejtem, hogy az uniós joggal összhangban álló értelmezéssel elérhető konkrét kimenetel a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozó tárgykör (b).

131. Fontos, hogy ahhoz, hogy ez az értelmezési módszer egyáltalán relevánssá váljon, előbb meg kell állapítani, hogy pontosan melyik az az uniós jogi szabály, amellyel az összhangot biztosítani kell. E tekintetben úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérdése azon az előfeltevésen alapul, hogy az uniós jog olyan rendkívüli jogorvoslat biztosítását követeli meg a tagállamoktól, amely lehetővé teszi a fogyasztói szerződés feltételeinek vizsgálata nélkül hozott jogerős bírósági határozat megtámadását. Erre vonatkozó konkrét uniós szabály hiányában a kérdést előterjesztő bíróság előfeltevését annak vizsgálatával ellenőrzöm, hogy annak létezése vajon az egyenértékűség elvéből (c) vagy pedig a tényleges érvényesülés vizsgálatából (d) vezethető‑e le.

1.      A fél jogsértés folytán az eljárásban való részvétel lehetőségétől való megfosztásának fogalma

132. Az iratanyagból kitűnik, hogy az a helyzet, amikor a felet jogsértés folytán megfosztották az eljárásban való részvétel lehetőségétől, a lengyel jogban a polgári peres eljárás tekintetében külön perújítási jogalapnak minősül. E jogalap a KPC 401. cikkének 2. pontjában található az arra vonatkozó jogalappal együtt, hogy „valamely fél nem vehetett félként részt az eljárásban, vagy nem kellően képviselték”.

133. E jogalapok a KPC 401. cikke 2. pontja első mondatának szövegével összhangban az eljárás érvénytelenségéhez, tehát – értelmezésem szerint – a jogerős ítélettel lezárt eljárást érintő egyes eljárási hibákhoz kapcsolódnak.(48) Ebben az összefüggésben azon eljárási hibák listája, amelyek a KPC 401. cikke 2. pontja szerint perújításhoz vezethetnek, viszonylag rövidnek tűnik, ami kétségtelenül általánosságban a rendkívüli jogorvoslatok kivételes jellegének tudható be.(49)

134. A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy az eljárásban való részvétel lehetőségétől jogsértés folytán való megfosztás konkrét esete olyan helyzetet takar, amikor a fél a bíróság vagy az ellenérdekű fél által elkövetett eljárási szabálysértés miatt nem tudott részt venni az adott eljárásban vagy annak jelentős részében.

135. Ugyanezen gondolatmenetet követve a lengyel kormány a tárgyaláson kifejtette, hogy az eljárásban való részvétel lehetőségétől jogsértés folytán való megfosztásra tipikusan akkor kerül sor, ha az alperest nem értesítették megfelelően az ellene indított eljárásról.

136. A kérdést előterjesztő bíróság azonban azt is kifejti, hogy e fogalmat a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) abban az esetben alkalmazta, amikor a perújítást az EJEB (későbbi és ténylegesen kapcsolódó) azon határozata alapján kérték, amelyben ez utóbbi bíróság megállapította, hogy az EJEE 6. cikkének (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való jog sérült.(50)

137. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban foglalt további információk hiányában és annak fenntartásával, hogy ezt a kérdést előterjesztő bíróságnak kell ellenőriznie, úgy gondolom, hogy e következtetést azért vonták le, mert a nemzeti bíróság indokolás nélkül utasította el a fél által a felülvizsgálati kérelem előterjesztésével kapcsolatban jogi segítségnyújtás iránt benyújtott kérelmet (a felülvizsgálati kérelem esetében a jogi képviselet kötelező volt). Értelmezésem szerint továbbá a szóban forgó helyzetet úgy tekintették, hogy az akadályozza a panaszos azon lehetőségét, hogy az említett eljárási jogorvoslattal éljen.

138. Úgy tűnik, hogy a nemzeti ítélkezési gyakorlat ezen eleme arra készteti a kérdést előterjesztő bíróságot, hogy feltegye azt a kérdést, hogy a szóban forgó perújítási jogalapot (szintén) tágan kell‑e értelmezni annak érdekében, hogy arra is kiterjedjen, ha a nemzeti bíróság a Bíróság ítélkezési gyakorlatában foglalt követelmények megsértésével nem vizsgálta hivatalból a fogyasztói szerződésben foglalt feltételek jogszerűségét. Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy megkövetelhet‑e ilyen értelmezést az az elv, amely szerint a nemzeti jogot az uniós joggal összhangban kell értelmezni. Most rátérek e kérdésre.

2.      A nemzeti jog uniós joggal összhangban álló értelmezésének kötelezettsége és a Bíróság hatáskörének korlátai

139. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróságok „kötelesek a nemzeti jog rendelkezéseit minden esetben lehetőség szerint úgy értelmezni, hogy oly módon alkalmazhassák őket, ami hozzájárul az uniós jog végrehajtásához”.(51) Noha e célból a nemzeti bíróságoknak – röviden – az adott jogrendben ennek érdekében biztosított valamennyi lehetséges eszközt igénybe kell venniük, e módszer nem szolgálhat a nemzeti jog contra legem értelmezésének alapjául.(52)

140. E leírásból következik, hogy noha az összhangban álló értelmezés módszere az uniós jog teljes érvényesülésének biztosítására irányul,(53) annak alkalmazása és korlátainak meghatározása azon iránymutatás alapján, amelyet a Bíróság az ügy irataiban szereplő információk alapján adott esetben adhat, szükségszerűen a nemzeti bíróságok hatáskörében marad.(54)

141. Az egyrészről a Bíróság, másrészről a nemzeti bíróságok közötti feladatmegosztásnak megfelelően az EUMSZ 267. cikk szerinti eljárás keretében ugyanis a nemzeti jog értelmezése az utóbbiak kizárólagos hatáskörébe tartozik.(55) Ebből következik, hogy a Bíróság nem tud formális megállapítást tenni azzal kapcsolatban, hogy az összhangban álló értelmezés elve nemzeti szinten megkövetel‑e egy konkrét értelmezési eredményt, mivel az, hogy az uniós joggal való összeegyeztethetőség ilyen módon elérhető‑e, a szóban forgó nemzeti rendelkezés hatályától és „értelmezési rugalmasságától” függ.

142. Mindazonáltal annak érdekében, hogy segítséget lehessen adni a kérdést előterjesztő bíróság számára, nem utolsósorban az összhangban álló értelmezés elve relevanciájának megerősítése végett az uniós jog szintjén pontosan meg kell határozni a „jogszerűség azon mértékét”, amellyel az összeegyeztethetőséget biztosítani kell.

143. E tekintetben úgy tűnik, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés arra az előfeltevésre támaszkodik, hogy az uniós jog, különösen a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (1) bekezdése előírja a jogerős ítélettel befejezett polgári peres eljárás tekintetében a perújítás lehetőségét annak érdekében, hogy orvosolják a nemzeti bíróság azon állítólagos mulasztását, hogy nem vizsgálta a fogyasztói szerződésben foglalt feltételek jogszerűségét. Mivel úgy tűnik, hogy az alkalmazandó nemzeti jogban a polgári peres eljárás tekintetében a perújításnak nincs olyan kifejezett jogszabályi alapja, amely megfelelne egy ilyen helyzetnek, a kérdést előterjesztő bíróság a KPC 401. cikke 2. pontjának tág értelmezését fontolgatja annak érdekében, hogy az ilyen helyzetre kiterjedjen.

144. Az alapvetően a lengyel kormány és a Bizottság által kifejtett állásponttal összhangban megjegyzem, hogy a polgári peres eljárás tekintetében az annak orvoslására irányuló perújítás, hogy a nemzeti bíróság elmulasztotta hivatalból vizsgálni a fogyasztói szerződésben foglalt feltételeket, kétségtelenül fokozná a fogyasztóvédelem hatékonyságát. A Bíróság azonban következetesen hangsúlyozta, hogy az eljárási autonómia elvének megfelelően a tagállamok feladata, hogy az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének megtartásával kidolgozzák a valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegének vizsgálatára irányuló nemzeti eljárást.(56)

145. Így az uniós jog ilyen tartalmú kifejezett rendelkezése hiányában további vizsgálat nélkül nem vélelmezhető, hogy abból, hogy a nemzeti bíróság a jogerős ítélettel lezárt eljárás során nem felelt meg a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében és 7. cikkének (1) bekezdésében foglalt valamelyik követelménynek, automatikusan következne, hogy a tagállamoknak rendkívüli jogorvoslatot kell biztosítaniuk annak érdekében, hogy lehetővé váljon az ilyen jogerős ítélet visszavonása.

146. Véleményem szerint ilyen kötelezettség csak az egyenértékűség elvének nyomán vagy az uniós jogból eredő jogok tényleges érvényesülésével kapcsolatos vizsgálat alapján állapítható meg. Az alábbi két szakaszban ezeket a szempontokat fogom egymást követően megvizsgálni.

3.      Az egyenértékűség elvének vizsgálata

147. Amint arra jelen indítvány 43. pontjában már emlékeztettem, az egyenértékűség elve szerint a tagállamok nem írhatnak elő olyan eljárási szabályokat az uniós jog megsértésével kapcsolatos igényekre, amelyek kevésbé kedvezőek, mint a belső jog megsértésén alapuló hasonló igényekre alkalmazandó eljárási szabályok.

148. Ebben az összefüggésben és amint arra a Bizottság emlékeztet, a Bíróság több alkalommal is megállapította, hogy a 93/13 irányelv 6. cikke (amely lényegében megköveteli, hogy a tisztességtelen feltételek ne jelentsenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve) azon nemzeti jogszabályokkal egyenértékű, amelyek a nemzeti jogrendben a közrendi szabályok rangjával bírnak.(57) A Bíróság (fogyasztóvédelmi ügyekben, valamint általánosabban) azt is megjegyezte, hogy „az egyenértékűség [elve] azt követeli meg, hogy a nemzeti jog által [az uniós] jogi szabály hivatalból történő figyelembevétele tekintetében előírt feltételek ne legyenek kevésbé kedvezőek, mint az azonos rangú nemzeti jogi szabályok hivatalból történő alkalmazását szabályozó feltételek”(58)

149. Amennyiben tehát megállapítást nyer, hogy a polgári peres eljárás tekintetében a perújításnak a félnek az eljárásban való részvétel lehetőségétől való megfosztásán alapuló jogalapja a nemzeti jogban úgy kerül alkalmazásra, hogy a közrendi kérdések hivatalból történő felvetésének nemzeti bíróságok általi elmulasztására is kiterjed, akkor alkalmazni kellene az egyenértékűség elvét, és így a szóban forgó perújítási jogalap érvényesülési köre az alapeljárás szerinti helyzetre is kiterjedne.(59)

150. Emellett hangsúlyozni kívánom, hogy az ügy irataiból következő információk nem utalnak arra, hogy a KPC 401. cikke 2. pontjának azon értelmezését, amelyet épp az imént vázoltam fel, ténylegesen is követték volna. Ezért az egyenértékűség elve ilyen körülmények közötti alkalmazásának esetleges szükségessége továbbra is olyan hipotetikus helyzet, amelyet a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

4.      A fogyasztók azon joga védelmének tényleges érvényesülése, hogy ne legyenek rájuk nézve kötelezőek a tisztességtelen szerződési feltételek

151. A kérdést előterjesztő bíróság kérdésében felvetett, a fenti 143. pontban kifejtett előfeltevésre támaszkodva felmerül a kérdés, hogy a fogyasztókat az uniós jog és különösen a 93/13 irányelv alapján megillető jogok tényleges érvényesülése megköveteli‑e, hogy rendkívüli jogorvoslat álljon rendelkezésre, ha azt állítják, hogy e jogok nem részesültek megfelelő védelemben. Ez azokat a – jelen ügyben releváns – helyzeteket is magában foglalja, amikor azt állítják, hogy a nemzeti bíróság nem vizsgálta hivatalból a fogyasztói szerződésben foglalt szerződési feltételek esetleges tisztességtelen jellegét.

152. Véleményem szerint kellően érthető, hogy ilyen kérdés merül fel annak fényében, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata eddig meglehetősen széles körű védelmet biztosított az uniós jog, különösen a 93/13 irányelv szerinti fogyasztói jogoknak.

153. Ezt az irányelvet a Bíróság az immár állandósult ítélkezési gyakorlatában úgy értelmezi, hogy arra vonatkozó kötelezettséget jelent a nemzeti bíróságok számára, hogy hivatalból vizsgálják meg a fogyasztói szerződésekben foglalt feltételek tisztességtelen jellegét. Anélkül, hogy ismertetni kellene az említett ítélkezési gyakorlat részleteit,(60) a Bíróság először is megerősítette, hogy e kötelezettség annak függvénye, hogy a nemzeti bíróság rendelkezésére állnak‑e „az e tekintetben szükséges jogi és ténybeli elemek”.(61) A Bíróság későbbi ítéleteiben megerősítette azt is, hogy ha a nemzeti bíróságnak nem állnak rendelkezésre e releváns elemek (azonban kétségei merülnek fel a szóban forgó feltételek tisztességes jellegével kapcsolatban), módjában kell állnia, hogy kérhesse azok rendelkezésre bocsátását.(62)

154. A nemzeti bíróságok ilyen proaktív megközelítés elfogadásával kapcsolatos kötelezettségének vonatkozó szempontjait fokozatosan vezették le a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdéséből és 7. cikkének (1) bekezdéséből, lényegében arra kötelezve a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a tisztességtelen feltételek ne jelentsenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és hogy „megfelelő és hatékony eszközökről ” rendelkezzenek annak érdekében, hogy megszüntessék a tisztességtelen feltételek alkalmazását.

155. Kétségtelen, hogy az ebből eredő, a nemzeti bíróságokkal szemben előírt kötelezettségek egyes jogrendszerekben a bíró szerepének jelentős kiigazítását tették szükségessé, amely bírótól a polgári peres eljárásokban egyébként általában azt várnák, hogy a felek tényállításait vegye alapul. Nem kétséges az sem, hogy a jelenleg megkövetelt védelmi szint eltérhet az uniós jog olyan más területein irányadó követelményektől, ahol a magánszemélyek szintén kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek.(63)

156. Úgy tűnik, hogy a fogyasztóvédelem területén a nemzeti bíróságokkal szemben támasztott e sajátos, és egyes esetekben újonnan előírt követelmények ma már meglehetősen ismertek és elfogadottak.

157. Mindemellett, noha a Bíróság ítélkezési gyakorlata véleményem szerint egyértelművé teszi, hogy a fogyasztói szerződésben foglalt feltételek hivatalból történő vizsgálatának főszabály szerint az eljárás valamely szakaszában meg kell történnie, úgy vélem, hogy az ilyen vizsgálat hiány következményei a meghozott (jogerőre emelkedett) bírósági határozat tekintetében árnyaltak. Különösen, és jóllehet e hiány bizonyos esetekben akadályát képezheti a jogerőnek, véleményem szerint nem jelenti azt, hogy e hatás figyelmen kívül hagyásának szükségessége minden olyan helyzetben felmerülne, amikor a fogyasztói szerződés feltételeit nem vizsgálták felül (i). Ugyanakkor úgy vélem, hogy azon korlátozó feltételek, amelyek mellett az alapeljárásban hozott mulasztási ítéletet meg lehetett volna támadni, azt jelentik, hogy az érintett fogyasztónak az így előálló helyzet orvoslása érdekében jogorvoslati lehetőséggel kell rendelkeznie. Ez a jogorvoslat öltheti perújítás formáját, ha ez az eredmény összhangban álló értelmezéssel elérhető, azonban nem feltétlenül kell, hogy ebben a formában valósuljon meg (ii).

a)      A tényleges érvényesülés vizsgálata és a jogerő nemzeti joghatásai

158. Az általam a fentiekben már kifejtettekkel összhangban az uniós jog arra az álláspontra helyezkedik a jogerő nemzeti joghatásaival kapcsolatban, hogy nem áll fenn olyan általános kötelezettség, amely megkövetelné – például egy specifikus jogorvoslat megteremtésével – az uniós jogot sértő jogerős bírósági határozatok megkérdőjelezését.(64)

159. Mindazonáltal igaz, hogy a Bíróság több esetben a tényleges érvényesülésnek az uniós jog egyes szabályai tekintetében biztosítandó vizsgálata alapján ellentétes következtetésre jutott.

160. Erre elsőként olyan helyzetben került sor, amikor az uniós jogot sértő jogerős nemzeti ítélet megakadályozta a jogellenesen nyújtott állami támogatások visszatéríttetését, és ennek következtében ezen a területen befolyásolta az Európai Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztást.(65)

161. Másodszor, olyan helyzetben is előfordult, amikor a jogerő nemzeti joghatásait olyan tágan határozták meg, hogy más hasonló esetekben strukturálisan lehetetlenné vált az uniós jognak megfelelő eredmények elérése. A Bíróság erre a következtetésre jutott a hozzáadottérték‑adóval és – ismét csak – az állami támogatással kapcsolatos ügyekben.(66)

162. Az alapügyben a helyzetek két kategóriájának egyike sem tűnik relevánsnak (akár az érintett terület, akár – ami még fontosabb – a felmerült strukturális nehézségek szempontjából).

163. Harmadszor, a Bíróság a fogyasztóvédelem területén meglehetősen szigorú megközelítést alkalmazott a jogerő nemzeti joghatásaival kapcsolatban. Konkrétabban, egyértelművé tette, hogy a fogyasztók azon joga hatékony védelmének biztosítása, hogy ne legyenek rájuk nézve kötelezőek a 93/13 irányelv alapján tisztességtelennek minősülő szerződési feltételek, megköveteli a nemzeti jogerő hatásainak figyelmen kívül hagyását a rendes eljárás fellebbezési szakaszában vagy a végrehajtási eljárás során.

164. Ami az első szempontot illeti, az Unicaja Banco ítéletében(67) a Bíróság elrendelte az első fokon hozott ítélet jogerejének figyelmen kívül hagyását, amennyiben ez az ítélet lényegében megakadályozta, hogy a fogyasztó visszakövetelje azon összeg egy részét, amelyet egy tisztességtelennek ítélt „küszöbkikötés” alapján fizetett ki az eladó vagy szolgáltató részére. Az elsőfokú határozat ugyanis, noha elrendelte az e kikötés alapján kifizetett összegek visszatérítését, a nemzeti legfelsőbb bíróság (akkori) ítélkezési gyakorlatával összhangban időbeli korlátozást írt elő az ilyen visszatérítési kötelezettségre.(68)

165. Következésképpen a Bíróság megállapította, hogy ezen időbeli korlátozás ellentétes a 93/13 irányelvvel.(69) Ezt a megállapítást azonban az említett ügyben a fellebbezés benyújtására nyitva álló határidők lejártát követően tették, és csak az érintett bank nyújtott be fellebbezést (amelyben az elsőfokú bíróság azon határozatát vitatta, amely a bankot kötelezte az összes költség viselésére). E fellebbezés eredményes volt. A Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) kérdésére válaszul a Bíróság pontosította, hogy a fellebbviteli bíróságnak ténylegesen vissza kellett vonnia az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett részét, és hivatalból fel kellett vetnie az időbeli korlátozás tisztességtelen jellegét, noha először is, az elsőfokú ítélet e részét nem vitatták, másodszor pedig az így kialakult helyzet gyengítette a bank jogi helyzetét, amely azért nyújtotta be a fellebbezést, hogy az elsőfokú határozat egy eltérő vetületét vitassa.

166. A fenti 164. pontban hivatkozott második szempontot illetően a Bíróság a fizetési meghagyásos eljárásban vagy jelzálogjog érvényesítése iránti eljárásban hozott bírósági határozat res iudicata joghatásának visszavonását követelte meg.

167. Konkrétabban, a Finanmadrid EFC ítéletében a Bíróság a fizetési meghagyásos eljárás végrehajtási szakaszában a res iudicata hatás visszavonását követelte, és a nemzeti bíróságot annak hivatalból történő vizsgálatára vonatkozó hatáskörrel ruházta fel, hogy az alapul szolgáló szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen volt‑e, miközben e bíróság a nemzeti jog szerint nem rendelkezett ilyen hatáskörrel, és a szerződési feltételeket az eljárás korábbi szakaszaiban nem vizsgálták.(70)

168. Ezenfelül a Banco Primus ítéletében a Bíróság e megközelítést olyan helyzetekre is alkalmazta, amikor a jelzálogjog érvényesítése iránti eljárásban elvégezték a vizsgálatot, azonban az csak az alapul szolgáló szerződés bizonyos feltételeire korlátozódott. A Bíróság lényegében arra a következtetésre jutott, hogy a 93/13 irányelv által a fogyasztók számára biztosítandó védelem „tökéletlennek és elégtelennek” bizonyulna, ha a jelzálogjog érvényesítése iránti eljárásban eljáró bíróságot megakadályoznák abban, hogy hivatalból vizsgálja az egyéb, nem értékelt feltétel tisztességtelen jellegét.(71)

169. Hasonlóképpen, az Ibercaja Banco ítélet(72) elvi szinten megkövetelte, hogy a jelzálogjog érvényesítése iránti eljárásban ne vegyék figyelembe a jogerő nemzeti joghatásait, amennyiben a nemzeti bíróság megvizsgálta a szóban forgó szerződési feltételeket, anélkül azonban, hogy a jogerős határozatban erre vonatkozóan kifejezett megállapítást tett volna. A Bíróság hangsúlyozta, hogy ilyen körülmények között a fogyasztót nem tájékoztatták sem e vizsgálat lefolytatásáról, sem azokról az indokokról, amelyek alapján a bíróság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó feltételek nem tisztességtelenek, ami megakadályozta abban, hogy tájékozott döntést hozzon arról, hogy megtámadja‑e ezt a határozatot.(73)

170. Első ránézésre ebből az ítélkezési gyakorlatból az következhet, hogy valamely bírósági határozat jogereje bármely vizsgált esetben csak akkor állja ki a próbát a fogyasztóknak nyújtandó védelem hatékonysága tekintetében, ha e határozatot a vonatkozó szerződési feltételek vizsgálatát követően hozták meg (és csak abban az esetben, ha e vizsgálat eredményére vonatkozóan kifejezett megállapítást tettek).(74)

171. Véleményem szerint azonban az ilyen általános következtetés nem teljes egészében helytálló.

172. Először is megjegyzem, e következtetés azonnal okafogyottá tenné a jelen ügyben feltett mindkét kérdést, mivel logikus következményeként a jogerő joghatásai egyszerűen nem érvényesülnének: az alapul szolgáló szerződéses jogviszony vizsgálata nélkül meghozott bírósági határozat annak ellenére, hogy formálisan jogerős, nem akadályozhatja meg az újratárgyalás valamilyen formáját. Következésképpen nem lenne szükség a rendkívüli jogorvoslatok kérdésének vizsgálatára, mivel e jogorvoslatok – amint azt már kifejtettem – olyan kivételes eszközök, amelyek lehetővé teszik a jogerős bírósági határozat visszavonását.

173. Másodszor és legfőképpen, véleményem szerint nehéz előre látni a Bíróság ítélkezési gyakorlatának ilyen olvasatából eredő tágabb következményeket, különösen a fogyasztó által indított, jogalap nélküli gazdagodáson alapuló kereset határidejére vonatkozó ítélkezési gyakorlatával összefüggésében.(75)

174. Harmadszor, ami szintén fontos, a fent említett ítélkezési gyakorlatot a Bíróságnak a „fogyasztó tétlenségével”(76) kapcsolatos azon korábbi ítélkezési gyakorlata fényében kell értelmezni, amelynek aktualitását a Bíróság nemrégiben megerősítette.

175. Magyarázatképpen a Bíróság a korábbi Asturcom Telecomunicaciones ítéletében megjegyezte, hogy a tényleges érvényesülés elve nem terjed annak megköveteléséig, hogy a (fogyasztó távollétében hozott) választottbírósági ítélet végrehajtása iránti kérelmet elbíráló nemzeti bíróság hivatalból vizsgálja meg, hogy a fogyasztói szerződésben szereplő választottbírósági kikötés tisztességtelen‑e, ha a fogyasztó nem kérte az említett ítélet hatályon kívül helyezését, és ha az e célra megállapított vonatkozó két hónapos határidő nem tekinthető problémásnak.(77)

176. A Bíróság a fent említett, nemrégiben hozott Unicaja Banco ítéletében hivatkozott erre a korábbi ítélkezési gyakorlatra annak érdekében, hogy megerősítse, hogy az Unicaja Banco ítélethez vezető tények között nem szerepelt a fogyasztó teljes tétlensége: noha a fogyasztó nem támadta meg az alapeljárásban hozott elsőfokú ítéletet, ennek oka az volt, hogy a Bíróság a Gutierrez Naranjo ítéletét, amelyben az elsőfokú ítélet alapjául szolgáló nemzeti ítélkezési gyakorlatot a 93/13 irányelvvel összeegyeztethetetlennek minősítette, csak az említett ügyben a fellebbezés benyújtására nyitva álló határidő lejártát követően hozta meg.(78)

177. Ennek fényében úgy vélem, hogy a fogyasztói szerződésben szereplő feltételek tisztességtelen jellege vizsgálatának esetleges elmaradása még mindig valódi res iudicata hatást eredményezhet, különösen akkor, ha a fogyasztó az eljárás egyetlen szakaszában sem vett részt.

178. Meg kell ezért vizsgálni, hogy az alapeljárás körülményei között fennállt‑e ilyen helyzet.

179. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból következik, hogy FY nem vett részt a mulasztási ítélethez vezető eljárásban, és nem támadta meg ezt az ítéletet (noha ezen ítéletet szabályszerűen közölték vele). Ezek az elemek első ránézésre a Bíróság fent hivatkozott ítélkezési gyakorlata értelmében vett passzivitására utalnak.

180. FY konkrét helyzetét azonban a szóban forgó alkalmazandó nemzeti eljárási szabályok általános hátterében kell értékelni.

181. Annak fenntartásával, hogy ezt a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia, úgy tűnik, hogy a mulasztási ítéletre alkalmazandó eljárási szabályok megakadályozták az érintett elsőfokú bíróságot a szóban forgó szerződési feltételek vizsgálatában, mivel e bíróságnak a felperes ténybeli állításait kellett figyelembe vennie.(79)

182. Véleményem szerint az I. sz. Profi Credit Polska ítéletből következik, hogy az ilyen eljárási megoldás önmagában nem összeegyeztethetetlen a 93/13 irányelvben foglalt követelményekkel, feltéve, hogy e vizsgálatra másodfokon is sor kerülhet, és feltéve, hogy a fellebbezés feltételeit oly módon határozzák meg, hogy az ne tegye rendkívül nehézzé vagy lehetetlenné a fogyasztó számára a fellebbezés tényleges benyújtását.

183. E tekintetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az következik, hogy a mulasztási ítélet azonnal végrehajthatóvá vált, és hogy azt kéthetes határidőn belül lehetett volna megtámadni azzal, hogy FY‑nek elő kellett volna terjesztenie azokat a jogalapokat és bizonyítékokat, amelyekre hivatkozni kívánt.

184. Amint azt mind a kérdést előterjesztő bíróság, mind pedig a Bizottság megállapítja, e feltételek meglehetősen hasonlónak tűnnek azokhoz, amelyeket a Bíróság az I. sz. Profi Credit Polska ítéletében(80) túlságosan korlátozónak minősített. Úgy vélem, hogy a feltételek esetleges tisztességtelen jellege elsőfokon történő vizsgálatának elmaradásával együtt e feltételek valóban hasonló következtetéshez vezethetnek, nevezetesen ahhoz, hogy nem teszik lehetővé annak biztosítását, hogy a fogyasztót a 93/13 irányelv alapján megillető jogokat tiszteletben tartsák. Mindemellett a jelen eljárásban előterjesztett kérdések nem érintik ezt a konkrét szempontot, és a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak ellenőrzése, hogy az alkalmazandó eljárási szabályok e leírása helytálló‑e.

185. Ha e feltételek túlságosan korlátozó jellege megerősítést nyerne, abból véleményem szerint az következne, hogy nem állapítható meg, hogy FY teljes tétlenséget tanúsított volna.

186. Ilyen esetben úgy vélem, hogy a fogyasztó azon jogának tényleges érvényesülése, hogy ne legyenek rá nézve kötelezőek a tisztességtelen szerződési feltételek, megköveteli, hogy jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani FY részére.

187. Nem gondolom azonban, hogy ennek a jogorvoslatnak szükségszerűen perújítás formáját kell öltenie. Ezzel a kérdéssel a következő szakaszban foglalkozom.

b)      A fogyasztó azon jogának helyreállítására irányuló lehetséges jogorvoslati lehetőségek, hogy ne legyen rá nézve kötelező az állítólagosan tisztességtelen szerződési feltétel

188. Először is, már emlékeztettem arra, hogy a nemzeti bíróságnak a fogyasztókat érintő szerződési feltételek jogszerűségének vizsgálatára vonatkozó kötelezettsége kiterjedhet a végrehajtási eljárásokra is.(81) E tekintetben az ügy irataiban rendelkezésre álló információkból nem derül ki, hogy indult‑e, illetve lezárult‑e végrehajtási eljárás, vagy esetleg FY már önként eleget tett‑e a mulasztási ítéletnek. Amennyiben azonban a végrehajtás lehetősége továbbra is fennáll, és amennyiben ilyen végrehajtási eljárást indítanak, véleményem szerint a fent említett ítélkezési gyakorlatból következik, hogy FY részére lehetőséget kell biztosítani arra, hogy e kontextusban hivatkozzon az alapul szolgáló szerződés esetleges tisztességtelen jellegére.(82)

189. Másodszor, véleményem szerint a fentiekből az is következik, hogy a mulasztási ítélet meghozatalának és jogerőre emelkedésének sajátos eljárási körülményei arra engednek következtetni, hogy ezen ítélet jogereje nem akadályozhatja meg, hogy FY a szóban forgó feltételek esetlegesen tisztességtelen jellegére hivatkozzon annak érdekében, hogy a vonatkozó összegek visszafizetése iránt keresetet indítson.

190. Véleményem szerint ezt az értelmezést megerősíti az Ibercaja Banco ítélet, amelyben a Bíróság megerősítette a fogyasztó azon jogát, hogy ellentételezést követeljen (értelmezésem szerint az adott eladótól vagy szolgáltatótól), amennyiben a nemzeti bíróság nem teljesítette megfelelően az alapul szolgáló kölcsönszerződés esetleges tisztességtelen jellegének vizsgálatára vonatkozó kötelezettségét, azonban a jelzálogjog érvényesítése iránti eljárás már megszűnt, aminek következtében az adott ingatlan feletti tulajdonjog harmadik személyre szállt át.(83) Úgy vélem, hogy ezen érvelést a fortiori alkalmazni kell akkor, ha a fogyasztó egyszerűen az eladó vagy szolgáltató részére fizetett pénzbeli ellenszolgáltatást (olyan szerződési feltétel alapján, amelyet tisztességtelennek és következésképpen semmisnek kell tekinteni, és ha a mulasztási ítélet megtámadásának feltételei – amint azt fentebb már megállapítottam – összeegyeztethetetlenek voltak a 93/13 irányelv által a fogyasztók számára biztosítandó védelem szintjével).

191. Végül, a megfelelő nemzeti jogorvoslat a szóban forgó rendkívüli jogorvoslat formáját is öltheti, feltéve, hogy a nemzeti jog lehetővé teszi az eljárásban való részvétel lehetőségétől jogsértés folytán való megfosztás fogalmának olyan értelmezését, amely kiterjed a szóban forgó helyzetre.

192. E tekintetben az ügy irataiban szereplő információk alapján úgy vélem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság vizsgálhatná, hogy a fenti 183. és 184. pontban ismertetett alkalmazandó eljárási keret megakadályozhatja‑e FY valamely konkrét jogorvoslathoz való hozzáférését, hasonlóképpen ahhoz, amit úgy tűnik, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) is megállapított (annak fenntartása mellett, hogy ezt a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia) olyan helyzetben, amelyben a nemzeti bíróság nem indokolta meg, hogy a felperestől miért tagadták meg a felülvizsgálati kérelem benyújtása érdekében való jogi segítségnyújtást.(84)

193. Mindemellett, még ha ez a megfelelő értelmezés lehetségesnek is bizonyul, a szóban forgó kérelemnek akkor is tiszteletben kell tartania az alkalmazandó határidőt.(85) Ez a határidő – amint a KPC 407. cikke 7. pontjának szövegét értelmezem – akkor kezdődik, amikor az adott fél tudomást szerez az „ítéletről”.(86) Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmaz további információkat arra vonatkozóan, hogy e szabály hogyan értelmezendő. Első látásra e szabály szövegét úgy értelmezem, hogy az olyan eljárásban hozott jogerős ítéletre utal, amelyben az alperest állítólag megfosztották az eljárásban való részvétel lehetőségétől. Ezen értelmezést természetesen a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

194. Ha azonban a kérdést előterjesztő bíróság arra a következtetésre jut, hogy a szóban forgó rendkívüli jogorvoslat az összhangban álló értelmezés korlátai vagy az alkalmazandó határidők miatt nem alkalmazható, nem hiszem, hogy a szóban forgó fogyasztói jog tényleges érvényesülésének követelménye addig terjedne, hogy a szóban forgó rendkívüli jogorvoslatot elérhetővé kellene tenni, az alkalmazhatóságának a nemzeti jogban meghatározott feltételei ellenére.

195. A Bíróság kifejtette, hogy a fogyasztók számára biztosított eljárási védelem megfelelő és hatékony jellegét a már rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségek fényében kell értékelni.(87)

196. E tekintetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból következik, hogy a nemzeti bíróság jelen ügyben ismertetett mulasztása másik rendkívüli jogorvoslat, nevezetesen az ombudsman és a legfőbb ügyész által előterjeszthető rendkívüli jogorvoslat jogalapját képezi. A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy e jogorvoslati lehetőség elérhetősége az ombudsmanra és a legfőbb ügyészre korlátozódik, ami azt eredményezi, hogy ilyen módon korlátozott számú ügyet vizsgálnak felül. Ugyanakkor változatlanul igaz, hogy e jogorvoslat akkor is részét képezi a belső jogi eljárási összefüggésnek.

197. Ezenfelül – és ez talán még fontosabb – úgy vélem, hogy a Bíróság meglévő ítélkezési gyakorlata meglehetősen átfogóan ragadja meg a nemzeti eljárás különböző szempontjait, amelyek egyébként megakadályozhatják a (teljes tétlenséget nem mutató) fogyasztókat abban, hogy fellépjenek olyan jogcím érvényesítésével szemben, amelynek esetleges tisztességtelen jellegét nem vizsgálták, vagy hogy ellentételezést kapjanak azért, amit ily módon jogellenes alapon fizettek meg (vagy vesztettek el).

198. Ilyen körülmények között nem látom szükségét olyan további védelmi szint bevezetésének, amely uniós jogi szempontból megkövetelné a perújítást, különösen, ha figyelembe vesszük az ilyen jogorvoslat kivételes jellegét.

199. Amint azt a fentiekben kifejtettem, a rendkívüli jogorvoslatok alkalmazhatósága általában a nemzeti jogalkotó által a szóban forgó egymással versengő értékek között kialakított általános egyensúlyon alapul. E jogorvoslatok (tárgyi vagy személyi) hatálya kiszélesítésének előírása konkrétan annak ellensúlyozása érdekében, hogy a nemzeti bíróság nem vizsgálta meg a fogyasztói szerződés jogszerűségét, megzavarja ezt az általános egyensúlyt, ha például más jogterületeken nem létezik hasonló eljárási védelem, noha e más jogterületeken is előfordulhat, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyektől jogellenesen megtagadják azt a védelmet, amely egyébként biztosítva lenne számukra.(88)

200. E megfontolások fényében úgy vélem, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (1) bekezdése szerinti, a fogyasztói jogok hatékony védelmének biztosítására vonatkozó kötelezettség alapján nem kell annak érdekében rendkívüli jogorvoslati lehetőséget biztosítani, hogy a fogyasztói szerződésben foglalt feltételek esetleges tisztességtelen jellegének vizsgálata nélkül hozott jogerős bírósági határozattal befejezett eljárás tekintetében lehetővé váljon a perújítás. E kötelezettség azonban szükségessé teszi, hogy az érintett nemzeti jogrendben meghatározandó jogorvoslatot biztosítsanak, ha az ilyen jogerős bírósági határozat olyan eljárási szabályok alapján született és emelkedett jogerőre, amelyek nem teszik lehetővé annak biztosítását, hogy a fogyasztót a 93/13 irányelv alapján megillető jogokat tiszteletben tartsák.

V.      Végkövetkeztetés

201. Azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Sąd Okregowy Warszawa‑Praga w Warszawie (regionális bíróság, Warszawa‑Praga, Varsó, Lengyelország) által előterjesztett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:

(1)      Az egyenértékűség elvét mint a lojális együttműködés EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében foglalt kötelezettségének egyik megnyilvánulását

akként kell értelmezni, hogy az nem követeli meg, hogy a Bíróságnak az EUMSZ 267. cikk szerinti eljárás során hozott és uniós jogi rendelkezést értelmező ítélete alapján olyan rendkívüli jogorvoslat álljon rendelkezésre, mint amely a polgári peres eljárás tekintetében lehetővé teszi a perújítást

–        a nemzeti alkotmánybíróság olyan ítélete alapján, amely az ezen eljárásban hivatkozott nemzeti jogi rendelkezést magasabb szintű jogi aktussal összeegyeztethetetlennek minősíti, vagy

–        az ezen eljárásban hivatkozott nemzeti jogi rendelkezés adott értelmezését magasabb szintű jogi aktussal összeegyeztethetetlennek minősíti.

(2)      A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését

akként kell értelmezni, hogy azok nem követelik meg rendkívüli jogorvoslat annak érdekében történő biztosítását, hogy a fogyasztói szerződésben foglalt feltételek esetleges tisztességtelen jellegének vizsgálata nélkül hozott jogerős bírósági határozattal befejezett eljárás tekintetében lehetővé váljon a perújítás. E rendelkezéseket azonban úgy kell értelmezni, hogy megkövetelik az érintett nemzeti jogrendben meghatározandó jogorvoslat biztosítását, ha az ilyen jogerős bírósági határozat olyan eljárási szabályok alapján született és emelkedett jogerőre, amelyek nem teszik lehetővé annak biztosítását, hogy a fogyasztót a 93/13 irányelv alapján megillető jogokat tiszteletben tartsák.

1      Eredeti nyelv: angol.

2      A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.)

3      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem közöl további részleteket arra vonatkozóan, hogy a kérdést előterjesztő bíróság milyen okokból vélte úgy, hogy nem bocsáthat ki fizetési meghagyást.

4      2018. szeptember 13‑i Profi Credit Polska ítélet (C‑176/17, EU:C:2018:711; a továbbiakban: I. sz. Profi Credit Polska ítélet).

5      A pénzügyi ombudsman az I. sz. Profi Credit Polska ítéletre és a 2018. november 28‑i PKO Bank Polski végzésre (C‑632/17, EU:C:2018:963) hivatkozott.

6      Hivatkozással a 2020. június 4‑i Kancelaria Medius ítéletre (C‑495/19, EU:C:2020:431; a továbbiakban: Kancelaria Medius ítélet).

7      2019. november 7‑i Profi Credit Polska ítélet (C‑419/18 és C‑483/18, EU:C:2019:930; a továbbiakban: II. sz. Profi Credit Polska ítélet).

8      E rendelkezések tartalmát illetően lásd a jelen indítvány 7. és 8. pontját.

9      1999. június 1‑jei Eco Swiss ítélet (C‑126/97, EU:C:1999:269, 46. pont).

10      Lásd például: 2019. szeptember 11‑i Călin ítélet (C‑676/17, EU:C:2019:700; a továbbiakban: Călin ítélet, 28–30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

11      Lásd például: 2018. október 24‑i XC és társai ítélet (C‑234/17, EU:C:2018:853; a továbbiakban: XC‑ítélet; 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

12      Lásd ebben az értelemben és szélesebb körű megfontolásokat illetően: Turmo, A., „Res Judicata in European Union Law – A Multi‑faceted principle in a multi‑level judicial system”, EU Law Live Press, 2022., 46. o.

13      Lásd még: Wiśniewski, T., „Extraordinary Remedies in Polish civil procedure”, Studia Prawnicze – The Legal Studies, 4. szám (220), 2019., 107. o.

14      EJEB, 2020. május 19., REDQUEST LIMITED kontra Szlovákia, ECLI:CE:ECHR:2020:0519JUD000274917, 29. § (a továbbiakban: EJEB REDQUEST ítélete).

15      EJEB, 2009. június 25., OOO LINK OIL SPB kontra Oroszország, ECLI:CE:ECHR:2009:0625DEC004260005 (a továbbiakban: EJEB Link Oil ítélete, a szöveg nincs bekezdésekre osztva).

16      EJEB REDQUEST ítélete, 29. §; EJEB Link Oil ítélete és EJEB, 2015. június 9., PSMA, SPOL.  S R.O. kontra Szlovákia, ECLI:CE:ECHR:2015:0609JUD004253311, 68–70. §.

17      A számos példa közül lásd: 2022. május 17‑i Unicaja Banco ítélet (C‑869/19, EU:C:2022:397, a továbbiakban: Unicaja Banco ítélet, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

18      Uo. 23. pont, Călin ítélet, 35. pont és XC‑ítélet, 27. pont Néha a Bíróság csak a „célra” és a „lényeges elemekre” hivatkozott, mint például a 2010. január 26‑i Transportes Urbanos y Servicios Generales ítéletben (C‑118/08, EU:C:2010:39, a továbbiakban: Transportes Urbanos ítélet, 35. pont). A két megközelítés közötti különbség mindenesetre csekély, mivel a „lényeges elemek” kategóriája kellően tág ahhoz, hogy a bírósági eljárás bármely lényeges szempontját lefedje.

19      Erre példaként lásd: Transportes Urbanos ítélet.

20      2014. július 10‑i Impresa Pizzarotti ítélet (C‑213/13, EU:C:2014:2067, a továbbiakban: Impresa Pizzarotti ítélet).

21      2019. július 29‑i Hochtief Solutions Magyarországi Fióktelepe ítélet (C‑620/17, EU:C:2019:630, 37. pont, a továbbiakban: Hochtief ítélet).

22      Impressa Pizzarotti ítélet, 55. pont.

23      Hochtief ítélet, 63. pont.

24      A Bíróság ugyanis ezen ítélet 63. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy „[…] a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a magyar eljárási szabályok lehetővé teszik‑e egy jogerőre emelkedett ítélet visszavonását annak érdekében, hogy az ezen ítélet nyomán kialakult helyzetet összeegyeztethetővé tegyék egy korábbi jogerős bírósági határozattal, amelyről az ezen ítéletet hozó bíróságnak és az ítélet alapjául szolgáló eljárásban részt vevő feleknek már tudomásuk volt. Amennyiben igen […]” Kiemelés tőlem.

25      XC‑ítélet, 31. és 34. pont.

26      Lásd ebben az értelemben: Bobek főtanácsnok Călin ügyre vonatkozó indítványa (C‑676/17, EU:C:2019:94, 72–74. pont).

27      Lásd a jelen indítvány 28. pontját.

28      Lásd továbbá: Granat, M. és Granat, K., The Constitution of Poland: A Contextual Analysis, Hart Publishing, 2019, 147–148. o. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból és a lengyel kormány által a tárgyaláson adott magyarázatból az is következik, hogy háromféle olyan eljárás van, amelynek keretében a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) a KPC 401^1. cikke szerinti perújítás alapjául szolgáló ítéletet hozhat (ha e bírósághoz i. erre felhatalmazott hatóság; ii. folyamatban lévő eljárás során nemzeti bíróság; vagy iii. egyéni panasszal fordulnak); az a kérdés, hogy ezen eljárások közül melyiket vették ténylegesen igénybe, nem befolyásolja azt, hogy a szóban forgó perújítás jogalapja fennállhat‑e.

29      A Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) 2009. december 17‑i határozata, III PZP 2/09.

30      Lásd például: 2020. március 4‑i Telecom Italia ítélet (C‑34/19, EU:C:2020:148, a továbbiakban: Telecom Italia ítélet, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31      Lásd különösen: 2021. október 6‑i Consorzio Italian Management és Catania Multiservizi ítélet (C‑561/19, EU:C:2021:799, 27–30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A „mikrocél” és „makrocél” kifejezés tekintetében lásd: Bobek főtanácsnok Consorzio Italian Management és Catania Multiservizi ügyre vonatkozó indítványa (C‑561/19, EU:C:2021:291, 55. pont).

32      Lásd erről az elvről: 2019. június 24‑i Popławski ítélet (C‑573/17, EU:C:2019:530, a továbbiakban: Popławski ítélet, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33      Amint azt a Popławski ítélet 64. pontja pontosította.

34      Lásd a tárgyhoz kapcsolódó példaként: Kancelaria Medius ítélet (47–51. pont), amelyben a Bíróság arra hívta fel a kérdést előterjesztő bíróságot, hogy először a szóban forgó nemzeti szabály összhangban álló értelmezésének lehetőségeit vizsgálja meg, mielőtt felidézte volna azt a (másodlagos) kötelezettséget, hogy e szabály alkalmazását mellőzze.

35      Emlékeztetek arra, hogy az előzetes döntéshozatali határozat nem csak az adott kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő jogvitában való alkalmazása szempontjából kötelező jellegű (inter partes hatály), hanem azt más olyan eljárásokban is tiszteletben kell tartani, amelyekben az uniós jog ugyanazon értelmezett szabálya relevánssá válik (erga omnes joghatás), ami megfelel az előzetes döntéshozatali eljárások fenti 83. pontban ismertetett mikro‑ és makrocéljának.

36      Ugyanez a vita az ex tunc joghatásokat is érintette. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog adott szabályának a Bíróság által tisztázott jelentését úgy kell tekinteni, mintha az a hatálybalépésének időpontjától fennállna. A 2023. július 6‑i Minister for Justice and Equality (Hozzájárulás iránti kérelem – Eredeti európai elfogatóparancs hatásai) ítélet (C‑142/22, EU:C:2023:544, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezzel kapcsolatban a Bizottság rámutatott arra, hogy a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) ítéleteinek joghatásai időben (legalábbis) annyira visszanyúlnak, hogy lehetővé teszik az eljárásban a perújítást. A lengyel kormány a maga részéről kijelentette, hogy a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) ítéletei a jövőre vonatkozóan rendelkeznek joghatással.

37      Lásd ebben az értelemben: Lenaerts, K., Maselis, I. és Gutman, K., EU Procedural Law, Oxford European Union Law Library, 2015., 238. o.

38      Emlékeztetek arra, hogy a lengyel kormány azt állítja, hogy a negatív értelmező ítéletek kategóriája nem képezi a polgári peres eljárás tekintetében a perújítás azon jogalapját, amelyet egyébként a KCP 401^1. cikke ír elő. Lásd a fenti 64. pontot.

39      Ez a kérdés azonban nem képezi a jelen eljárás tárgyát, ezért nem került megvitatásra. Lásd a jelen indítvány 28. pontját.

40      Lásd: a Kancelaria Medius ítélet rendelkező részének 53. pontja.

41      Ezzel együtt megjegyzem, hogy a Kancelaria Medius ítéletben hivatkozott különös szabályok a KPC 339. cikkének 2. §‑ából következnek, amelyet az említett ítélet 8. pontja tartalmaz, míg a jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozat csak a KPC 339. cikkének a mulasztási ítélet meghozatalának lehetőségéről általánosságban rendelkező 1. §‑ára hivatkozik. Lásd a jelen indítvány fenti 10. pontját.

42      Kancelaria Medius ítélet, 37–40. pont.

43      I. sz. Profi Credit Polska ítélet, 64–71. pont. E szabályok a következők voltak: i. kéthetes határidő az ellentmondás benyújtására, és ii. arra vonatkozó kötelezettség, hogy a) nyilatkozni kell arról, hogy a fizetési meghagyást teljes egészében vagy részben vitatják‑e, b) elő kell adni a jogalapokat és kifogásokat, valamint elő kell terjeszteni a tényeket és bizonyítékokat, és c) az ellenérdekű félhez képest háromszoros díjat kell fizetni.

44      II. sz. Profi Credit Polska ítélet, 77. pont.

45      2020. március 11‑i Lintner ítélet (C‑511/17, EU:C:2020:188, 37. pont). A vizsgálat kötelező jellegével kapcsolatos magyarázatot illetően lásd: Medina főtanácsnok Tuk Tuk Travel ügyre vonatkozó indítványa (C‑83/22, EU:C:2023:245, 32. lábjegyzet).

46      Emlékeztetek arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 20. cikkének utolsó bekezdéséből következik, hogy az ügy ilyen indítvány nélkül is elbírálható, ha az semmilyen új jogkérdést nem vet fel.

47      A KPC 407. cikkének 2. §‑a szerint. Lásd a jelen indítvány fenti 15. pontját.

48      Talán hasznos megjegyezni, hogy úgy tűnik, a jelen ügyben hivatkozott két jogalap különböző típusú jogsértésekre vonatkozik: anyagi jog jogsértés (a KPC‑nek az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdéssel összefüggésben hivatkozott 401^1. cikke) vagy eljárásjogi jogsértés (a KPC 401. cikkének az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdéssel összefüggésben hivatkozott 2. pontja). Ugyanakkor mindkét jogalapra a nemzeti bíróság ugyanazon állítólagos mulasztásával kapcsolatban hivatkoznak, miszerint az nem végezte el hivatalból a vizsgálatot. Feltételezem, hogy az ilyen mulasztás minősíthető anyagi jogi vagy eljárásjogi hibának is, de nem mindkettőnek. Mindemellett az ügy iratanyaga nem tartalmaz további információkat a nemzeti jognak a szóban forgó rendkívüli jogorvoslatot kiváltó, az anyagi jogot és az eljárásjogot érintő jogsértés közötti elhatárolásra vonatkozóan. A jelen indítvány ezért a kérdést előterjesztő bíróság azon látszólagos előfeltevéséből indul ki, hogy ebben az összefüggésben kettős minősítés lehetséges.

49      Annak fenntartásával, hogy ezt a kérdést előterjesztő bíróságnak kell ellenőriznie, e rendelkezés látszólag korlátozott hatályát a KPC 379. cikke (amelyre az előzetes döntéshozatalra utaló határozat részben hivatkozik) látszik alátámasztani, amely úgy tűnik, hogy az eljárás semmisségét eredményező eljárási hibák hat kategóriájának tágabb listájára utal (anélkül azonban, hogy szükségszerűen és önmagában lehetővé tenné a perújítást).

50      A Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) 2007. április 17‑i határozata (ügyszám: I PZ 5/07), valamint értelmezésem szerint – annak fenntartásával, hogy ezt a kérdést előterjesztő bíróságnak kell ellenőriznie – EJEB, 2006. június 27., Tabor kontra Lengyelország (ECLI:CE:ECHR:2006:0627JUD00128250).

51      Lásd például: 2015. november 11‑i Klausner Holz Niedersachsen ítélet (C‑505/14, EU:C:2015:742, a továbbiakban: Klausner ítélet, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

52      Uo., 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

53      Popławski ítélet, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

54      Lásd például: 2017. június 29‑i Popławski ítélet (C‑579/15, EU:C:2017:503, 39. és 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); Klausner ítélet, 32–37. pont.

55      Lásd ebben az értelemben: Telecom Italia ítélet, 56. pont.

56      Lásd például: 2022. május 17‑i Ibercaja Banco ítélet (C‑600/19, EU:C:2022:394; a továbbiakban: Ibercaja Banco ítélet, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57      2009. október 6‑i Asturcom Telecomunicaciones ítélet (C‑40/08, EU:C:2009:615, a továbbiakban: Asturcom Telecomunicaciones ítélet, 52. pont) vagy ebben az értelemben: Ibercaja Banco ítélet, 43. pont.

58      Fogyasztói ügyekben lásd például: Asturcom Telecomunicaciones ítélet, 49. pont. Lásd még: 1995. december 14‑i van Schijndel és van Veen ítélet (C‑430/93 és C‑431/93, EU:C:1995:441, 13. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) vagy 2016. március 17‑i Bensada Benallal ítélet (C‑161/15, EU:C:2016:175, 30., 31. és 35. pont).

59      Természetesen az alkalmazandó határidőktől függően. Lásd a KPC 407. cikkének a jelen indítvány 13. pontjában ismertetett 1. §‑át.

60      Áttekintésért lásd: Werbrouck, J. és Dauw, E., „The national courts’ obligation to gather and establish the necessary information for the application of consumer law: The endgame?”, European Law Review, 46, kötet, 3. sz., 2021., 225–244. o.

61      Amint arra például az I. sz. Profi Credit Polska ítélet (42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) emlékeztet. Lásd még: 2009. június 4‑i Pannon GSM ítélet (C‑243/08, EU:C:2009:350, 32. pont).

62      Lásd a jelen indítvány 117. és 118. pontját.

63      Lásd összehasonlításképpen: 2023. június 22‑i K. B. és F. S.  (Hivatalból történő figyelembevétel a büntetőjog területén) ítélet (C‑660/21, EU:C:2023:498; a továbbiakban: K. B. és F. S.  [Hivatalból történő figyelembevétel a büntetőjog területén] ítélet), amely szerint az uniós jog alkalmazandó rendelkezéseivel elvileg nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely megtiltja a büntetőügy érdemében eljáró bíróság számára, hogy az eljárás semmisségének megállapítása érdekében hivatalból figyelembe vegye a hatáskörrel rendelkező hatóságokat terhelő azon kötelezettség megsértését, hogy a gyanúsítottakat vagy a vádlottakat a hallgatáshoz való jogukról haladéktalanul tájékoztassák.

64      Lásd: Saugmandsgaard Øe főtanácsnok XC és társai ügyre vonatkozó indítványa (C‑234/17, EU:C:2018:391, a továbbiakban: XC ügyre vonatkozó indítvány, 41. pont). Lásd még: 2017. január 26‑i Banco Primus ítélet (C‑421/14, EU:C:2017:60, a továbbiakban: Banco Primus ítélet, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) vagy az XC‑ítélet, 51. pont.

65      2007. július 18‑i Lucchini ítélet (C‑119/05, EU:C:2007:434, 63. pont). A későbbiekben a Bíróság hangsúlyozta e következtetés kivételes jellegét, lásd: Impresa Pizzarotti ítélet, 61. pont.

66      A héa területén lásd: 2009. szeptember 3‑i Fallimento Olimpiclub ítélet (C‑2/08, EU:C:2009:506, 29–31. pont) vagy 2020. július 16‑i UR (Ügyvédek héafizetési kötelezettsége) ítélet (C‑424/19, EU:C:2020:581, 32. és 33. pont). Az állami támogatások területén lásd: Klausner ítélet, 43–45. pont. Lásd még: az XC ügyre vonatkozó indítvány, 61. pont.

67      Hivatkozás a fenti 17. lábjegyzetben.

68      A „küszöbkikötés” semmisségének megállapításához fűződő visszatérítési kötelezettség azokra az összegekre korlátozódott, amelyeket a fogyasztó azon határozat meghozatalát követően fizetett ki, amelyben a szóban forgó kikötés tisztességtelen jellegét megállapították.

69      2016. december 21‑i Gutiérrez Naranjo és társai ítélet (C‑154/15, C‑307/15 és C‑308/15, EU:C:2016:980. 72–75. pont).

70      2016. február 18‑i Finanmadrid EFC ítélet (C‑49/14, EU:C:2016:98, 45–54. pont).

71      Banco Primus ítélet, 52. pont.

72      Lásd a jelen indítvány 56. lábjegyzetét.

73      Ibercaja Banco ítélet, 49. pont. Lásd még: 2022. május 17‑i SPV Project 1503 és társai ítélet (C‑693/19 és C‑831/19, EU:C:2022:395; a továbbiakban: SPV Project 1503 ítélet, 65. és 66. pont).

74      Ibercaja Banco ítélet, 50. pont.

75      Lásd például: 2021. április 22‑i Profi Credit Slovakia ítélet (C‑485/19, EU:C:2021:313, 63–66. pont).

76      Asturcom Telecomunicaciones ítélet, 47. pont.

77      Lásd: Asturcom Telecomunicaciones ítélet, 33–48. pont. Ebből az ítéletből is látható, hogy ilyen kötelezettség csak az egyenértékűség elvéből következhet, amennyiben a nemzeti bíróság hasonló belső esetekre vonatkozó eljárásokban végezhet ilyen értékelést. Lásd ezen ítélet 53. pontját és rendelkező részét. Lásd még: 2015. október 1‑jei ERSTE Bank Hungary ítélet (C‑32/14, EU:C:2015:637, a továbbiakban: ERSTE Bank Hungary ítélet, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

78      Lásd: Ibercaja Banco ítélet, 28–38. pont. Lásd még az ítélet rendelkező részét.

79      A kérdést előterjesztő bíróság a jelen eljárásban pusztán a KPC 339. cikke mulasztási ítélet meghozatalának általános lehetőségére vonatkozó 1. §‑ának szövegét bocsátotta rendelkezésre. Amint arra már rámutattam, a Kancelaria Medius ítéletben szóban forgó nemzeti szabályozás a KPC 339. cikkének a nemzeti bíróságnak a felperes ténybeli állításainak alapulvételére vonatkozó kötelezettségét megállapító 2. §‑át is magában foglalta. Az ilyen szabály relevanciájának és pontos tartalmának vizsgálata a jelen ügyben természetesen a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

80      Az ezen ügyben alkalmazandó szabályok leírását illetően lásd a fenti 43. lábjegyzetet. Megjegyzem, az egyedüli különbség a költségeket érinti. Az I. sz. Profi Credit Polska ítéletben foglalt helyzettel ellentétben az előzetes döntéshozatalra utaló határozat csupán azt mondja ki, hogy az ebben az összefüggésben fizetendő „díjakat” a felére kell csökkenteni.

81      Lásd a jelen indítvány 167–169., valamint 175. és 176. pontját.

82      Az ügyiratok nem tartalmaznak semmilyen információt az alkalmazandó végrehajtási szabályokról.

83      Lásd: Ibercaja Banco ítélet, 57–59. pont.

84      A 136. és 137. pontban kifejtettek szerint.

85      Hasonlóképpen ahhoz, amit az egyenértékűség elvével összefüggésben megjegyeztem. Lásd a fenti 149. pontot és 59. lábjegyzetet.

86      Lásd a fenti 13. pontot.

87      ERSTE Bank Hungary ítélet, 52. pont.

88      Lásd összehasonlításképpen a K. B. és F. S.  (Hivatalból történő figyelembevétel a büntetőjog területén) ítéletben ismertetett, a 63. lábjegyzetben összefoglalt helyzetet.