Ideiglenes változat
PRIIT PIKAMÄE
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2023. szeptember 14.(1)
C‑75/22. sz. ügy
Európai Bizottság
kontra
Cseh Köztársaság
„Tagállami kötelezettségszegés – 2005/36/EK és 2013/55/EU irányelv – Szakmai képesítések elismerése – A 3. cikk (1) bekezdésének g) és h) pontja – Alkalmazkodási időszak – Alkalmassági vizsga – A felügyelet alatt folytatott gyakorlatát töltő migráns és az alkalmassági vizsgára felkészülni kívánó kérelmező jogállásának meghatározása – A 6. cikk b) pontja – Szolgáltatásnyújtók – A fogadó tagállam társadalombiztosítási szervénél történő nyilvántartásba vételi kötelezettség alóli mentesség – 45. cikk (2) bekezdés – Gyógyszerészek – Önálló tevékenység folytatása – Kiegészítő szakmai tapasztalat”
I. Bevezetés
1. A jelen ügyben az Európai Bizottság az EUMSZ 258. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet indított a Cseh Köztársasággal szemben azon az alapon, hogy az nem ültette át megfelelően a 2013/55/EK irányelvvel(2) módosított 2005/36/EK irányelv(3) (a továbbiakban: 2005/36 irányelv) több rendelkezését.
2. A Bizottság nyolc kifogást fogalmaz meg. A Bíróság kérésének megfelelően a jelen indítvány az első, a második, a negyedik és az ötödik kifogásra összpontosít.
3. Első kifogásával a Bizottság azt állítja, hogy a Cseh Köztársaság nem ültette át megfelelően a 2005/36 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének g) és h) pontját, amennyiben az arra kötelezi a tagállam illetékes hatóságait, hogy határozzák meg az alkalmazkodási időszakot teljesítő vagy alkalmassági vizsgára készülő személyek jogállását.
4. Második kifogásával a Bizottság azt rója fel a Cseh Köztársaságnak, hogy nem ültette át a 2005/36 irányelv 6. cikkének b) pontját egyrészt a másik tagállamban letelepedett szolgáltatásnyújtóknak a fogadó tagállam valamely társadalombiztosítási szervénél történő nyilvántartásba vételre vonatkozó kötelezettség alóli mentesítését, másrészt pedig a szolgáltatásnyújtóknak az e szerv tájékoztatására vonatkozó kötelezettség alóli mentesítését illetően.
5. A negyedik kifogás a 2005/36 irányelv 21. cikke (6) bekezdésének és 31. cikke (3) bekezdésének az általános ápoló szakmai címre vonatkozó rendelkezései átültetésének elmulasztásán alapul.
6. Ötödik kifogásával a Bizottság azt állítja, hogy a Cseh Köztársaság nem biztosította a gyógyszerészi szakmai képesítéssel rendelkezők számára a 2005/36 irányelv 45. cikke (2) bekezdésének c), f) és részben e) pontjában említett tevékenységek gyakorlásának megkezdését.
II. Jogi háttér
A. Az uniós jog
7. A jelen ügy szempontjából a 2005/36 irányelv 3., 6., 21., 31., 44. és 45. cikke releváns.
B. A cseh jog
1. A szakmai képesítések elismeréséről szóló törvény
8. A 2003. december 10‑i zákon č. 18/2004 Sb., o uznávání odborné kvalifikace a jiné způsobilosti státních příslušníků členských států Evropské unie a některých příslušníků jiných států a o změně některých zákonů (az Európai Unió tagállamainak állampolgárai és egyes más államok állampolgárai szakmai képesítéseinek és egyéb képességeinek elismeréséről, valamint egyes törvények módosításáról szóló 18/2004. sz. törvény, Rec.; a továbbiakban: 18/2004. sz. törvény) 13. §‑a a következőképpen rendelkezik:
„(1) »Alkalmazkodási időszak« alatt értendő az az időszak, amely alatt a kérelmező a Cseh Köztársaságban valamely szakmai képesítéssel rendelkező természetes személy felügyelete mellett valamely szabályozott tevékenységet gyakorol azzal a céllal, hogy kiegészítse azon elméleti és gyakorlati területekre vonatkozó ismereteket, amelyek a Cseh Köztársaságban előírt képzési bizonyítvány kiállításához vezető oktatás és képzés tartalmának részét képezik, és amelyek ismerete a szabályozott tevékenységek gyakorlásához szükséges. Az alkalmazkodási időszak magában foglalhat a szakmai képesítés kiegészítésére irányuló tanulmányokat vagy továbbképzést is.
(2) Az elismerő hatóság összeállítja azon szakterületek listáját, amelyek ismerete valamely szabályozott tevékenység gyakorlásához szükséges, és amelyek a benyújtott dokumentum szerint nem képezik részét a kérelmező szakmai képesítésének. Ezek a szakterületek magukban foglalhatják a szabályozott tevékenység gyakorlásához szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket is.
(3) Az elismerő hatóság a 24. § szerinti határozatban meghatározza az alkalmazkodási időszak teljesítésének feltételeit, így:
a) az alkalmazkodási időszak időtartamát;
b) a (2) bekezdésben említett azon szakterületeket, amelyeknek az ismeretét a kérelmezőnek az alkalmazkodási időszak alatt ki kell egészítenie,
c) az alkalmazkodási időszak értékelésének módszerét.
(4) Az alkalmazkodási időszak időtartama nem haladhatja meg a három évet. Ha a kérelmező szabályozott tevékenységet kíván folytatni a Cseh Köztársaságban, és annak gyakorlásához első szintű képesítés igazolására van szükség, az alkalmazkodási időszak időtartama nem haladhatja meg a két évet.
(5) Az elismerő hatóság a (3) bekezdés a) pontjának megfelelően meghatározott időszak leteltét követően, vagy ha a kérelmező ezt ezen időszak felét követően kéri, majd ezt követően hathavonta, az (1) bekezdésben említett, szakmai képesítéssel rendelkező személy nyilatkozata alapján értékeli, hogy az alkalmazkodási időszak célkitűzése megvalósult‑e. Az alkalmazkodási időszak célkitűzése megvalósult, ha a kérelmező bizonyítja a (3) bekezdés b) pontjában említett szakterületek ismeretét. Ebben az esetben az elismerő hatóság elismeri a kérelmező szakmai képesítését.”
9. E törvény 14. §‑a következőket írja elő:
„(1) Az alkalmassági vizsga a kérelmező szakmai tudására, képességeire és készségeire vonatkozó vizsga, amelynek célja annak felmérése, hogy a kérelmező alkalmas‑e arra, hogy a Cseh Köztársaságban valamely szabályozott tevékenységet gyakoroljon. Az alkalmassági vizsgára elismerő hatóság, más közigazgatási hatóság, egyetem vagy az érintett célkitűzés tekintetében releváns más oktatási intézmény (a továbbiakban: vizsgaintézmény) előtt kerül sor.
(2) Az elismerő hatóság összeállítja azon szakterületek listáját, amelyek ismerete valamely szabályozott tevékenység gyakorlásához szükséges, és amelyek a benyújtott dokumentum szerint nem képezik részét a kérelmező szakmai képesítésének. Ezek a szakterületek magukban foglalhatják a szabályozott tevékenység gyakorlásához szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket is.
(3) Az elismerő hatóság a 24. § szerinti határozatban meghatározza az alkalmassági vizsga teljesítésének feltételeit, így:
a) a (2) bekezdésben említett azon szakterületeket, amelyek az alkalmassági vizsga tárgyát fogják képezni; és
b) az alkalmassági vizsga eljárását és az értékelés módszerét.
(4) Az elismerő hatóság biztosítja, hogy a kérelmező a (3) bekezdésben említett határozattól számított 6 hónapon belül letehesse az alkalmassági vizsgát.
(5) Az alkalmassági vizsga általában egy írásbeli és egy szóbeli részből áll. Az alkalmassági vizsgára általában cseh nyelven kerül sor, és tartalma figyelembe veszi azt a tényt, hogy a kérelmező [a származási tagállamában] a szakma gyakorlására képzettséggel rendelkező személy. Az alkalmassági vizsgával kapcsolatos költségek a kérelmezőt terhelik, és azok nem haladhatják meg a 6500 cseh koronát (CZK).[(4)]
(6) A vizsgaintézmény értékeli, hogy a kérelmező sikeresen teljesítette‑e az alkalmassági vizsgát. A kérelmező sikeresen teljesítette a vizsgát, ha bizonyítja, hogy ismeri a (3) bekezdésének a) pontjában említett szakterületeket. Ebben az esetben az elismerő hatóság elismeri a kérelmező szakmai képesítését.”
10. Az említett törvény 15. §‑a kimondja:
„Végrehajtási rendelet vagy szakmai szabályzat egyes szabályozott tevékenységekre vagy szabályozott tevékenységek csoportjára vonatkozóan – azok sajátosságainak figyelembevételével – megállapíthatja az alkalmazkodási időszak időtartamának meghatározására szolgáló módszert, valamint az alkalmazkodási időszak és az alkalmassági vizsga teljesítésének és értékelésének feltételeit, beleértve az alkalmassági vizsga formáját, tartalmát és hatókörét.”
11. Ugyanezen törvény 36a. §‑a értelmében:
„(1) Az a kérelmező, aki valamely tagállam állampolgára [...], és aki a szóban forgó tevékenységet, amely a Cseh Köztársaságban szabályozott tevékenység, a saját tagállama jogszabályainak megfelelően folytatja, arra is jogosult, hogy ezt a tevékenységet átmeneti vagy alkalmi jelleggel a Cseh Köztársaság területén gyakorolja anélkül, hogy eleget kellene tennie a különös szabályozás szerinti, valamely szakmai szervezet általi bejegyzésre, nyilvántartásba vételre, engedélyezésre vagy ilyen szervezethez való csatlakozásra vonatkozó kötelezettségnek, továbbá anélkül, hogy kérelmeznie kellene a szakmai képesítésének elismerését [...].
(2) Ha a szóban forgó tevékenység a saját tagállamában nem szabályozott, a kérelmezőnek bizonyítania kell, hogy a szóban forgó tevékenységet egy vagy több tagállamban az elmúlt tíz év folyamán legalább egy évig gyakorolta, vagy olyan szabályozott képzést kell igazolnia, amely a saját tagállamában a szóban forgó tevékenységre felkészíti [...].
(3) Ha valamely szabályozott tevékenységnek a Cseh Köztársaságban történő gyakorlásához a szabályozott tevékenység gyakorlásával okozott kárra vonatkozó felelősségbiztosításról szóló dokumentumra van szükség, a kérelmezőnek bizonyítania kell, hogy külön jogi szabályozás által előírt mértékben és feltételek szerint biztosított.
(4) A kérelmező a szabályozott tevékenység Cseh Köztársaság területén történő gyakorlásának megkezdése előtt köteles erről írásban tájékoztatni az elismerő hatóságot. A tájékoztatás tartalmazza:
a) a kérelmező családi és utónevét (neveit), születési idejét és állampolgárságát,
b) a gyakorlandó szabályozott tevékenység nevét, valamint annak feltüntetését, hogy a tevékenység a saját tagállamában szabályozott‑e, illetve azon tevékenység megjelölését, amelynek tartalma ahhoz a legközelebb áll,
c) a szakmai képesítés és – a (2) bekezdésben említett esetekben – a szabályozott tevékenység gyakorlásának vagy a szabályozott képzésnek a megjelölését,
d) az Európai Unió más tagállamában letelepedett munkáltatóra vonatkozó adatokat, amennyiben a kérelmezőt az e munkáltató általi szolgáltatásnyújtás keretében küldik ki a Cseh Köztársaságba:
1. ha a munkáltató természetes személy, a családi és utónevet (neveket), a születési időt, a letelepedés szerinti tagállamot, a gazdasági tevékenység folytatásának helyét, vagy
2. ha a munkáltató jogi személy, a nevet, a létesítő okirat szerinti székhelyet és a letelepedés szerinti államot.
(5) A kérelmező a (4) bekezdésben említett tájékoztatáshoz csatolja a következőket:
a) személyazonosító igazolvány, a kérelmező állampolgárságát igazoló dokumentum, valamint adott esetben az 1. § (2) bekezdésében említett jogállást igazoló dokumentum; a 22. § (6) bekezdése első és második mondatának, valamint (7) bekezdésének rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell,
b) azt igazoló dokumentum, hogy a kérelmező a saját tagállamában letelepedett és a szóban forgó tevékenységet e tagállam jogszabályainak megfelelően gyakorolja, valamint, hogy a szóban forgó tevékenység saját tagállamában való gyakorlására vonatkozó engedélyét nem vonták vissza vagy függesztették fel ideiglenesen; a 22. § (7) bekezdésének rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell,
c) a szakmai képesítés megszerzését tanúsító okirat; a 22. § (4) és (5) bekezdését, (6) bekezdésének első és harmadik mondatát, valamint (7) és (8) bekezdését megfelelően alkalmazni kell,
d) a (2) bekezdésben említett dokumentum, amennyiben a szóban forgó tevékenység a saját tagállamában nem szabályozott; a 22. § (4) és (5) bekezdését, (6) bekezdésének első és harmadik mondatát, valamint (7) és (8) bekezdését megfelelően alkalmazni kell,
e) a (3) bekezdés szerinti dokumentum, amennyiben a szabályozott tevékenységnek a Cseh Köztársaságban történő gyakorlásához szükséges a szabályozott tevékenység gyakorlásával okozott kárra vonatkozó felelősségbiztosítás igazolása; a 22. § (7) és (8) bekezdésének rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
(6) A minisztérium a távoli hozzáférést lehetővé tevő módon tájékoztatást nyújt a bejelentési kötelezettség teljesítéséről.
(7) Ha a bejelentés vagy az ahhoz csatolt dokumentumok nem felelnek meg a közigazgatási eljárásról szóló törvénykönyv vagy a (4) és az (5) bekezdés követelményeinek, az elismerő hatóság segíti a kérelmezőt a hiányosságok helyszínen történő orvoslásában, vagy haladéktalanul felszólítja a kérelmezőt a hiányosságok orvoslására. Ugyanakkor figyelmezteti a kérelmezőt arra, hogy amennyiben külön törvény a szakmai képesítés ellenőrzésére vonatkozó feltételt ír elő, a hiányosságok kiküszöböléséig vagy a 36b. § (6) bekezdésében meghatározott időtartam leteltéig nem gyakorolhat szabályozott tevékenységet a Cseh Köztársaságban.
(8) A kérelmezőnek haladéktalanul tájékoztatnia kell az elismerő hatóságot a bejelentésben vagy a bejelentéshez csatolt dokumentumokban szereplő valamennyi tényben bekövetkező bármely változásról, beleértve azokat a tényeket is, amelyek a szabályozott tevékenységek Cseh Köztársaság területén történő átmeneti vagy alkalmi jellegű gyakorlására vonatkozó engedély visszavonásának okát képezhetik. Ha a kérelmező a hiánytalan bejelentés benyújtásától számított tizenkét hónap elteltével kíván átmeneti vagy alkalmi jelleggel szabályozott tevékenységet gyakorolni a Cseh Köztársaságban, a 24c. § (3) bekezdésében említett esetek kivételével újra be kell nyújtania ezt a bejelentést. A bejelentés újbóli benyújtásakor a kérelmezőnek csak akkor kell benyújtania az (5) bekezdés b)–e) pontjában említett dokumentumokat, ha az eredeti bejelentésben vagy a bejelentéshez csatolt dokumentumokban szereplő tényekben változás következett be.
(9) Az elismerő hatóság a kérelmezőre vonatkozó adatokat és az általa közölt tényeket külön nyilvántartásba veszi. Az elismerő hatóság minden bejelentést nyilvántartási számmal lát el, valamint megjelöli a bejelentés dátumát, a hiánytalan bejelentés elismerő hatóság részére történő átadásának időpontját, valamint a bejelentés érvényességét.”
2. Az állami egészségbiztosításról szóló törvény
12. A zákon č. 48/1997 Sb. o veřejném zdravotním pojištění a o změně a doplnění některých souvisejících zákonů (az állami egészségbiztosításról, valamint egyes kapcsolódó jogi aktusok módosításáról és kiegészítéséről szóló 48/1997. sz. törvény; a továbbiakban: 48/1997. sz. törvény) 11. §‑ának (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) A biztosított jogosult:
a) az egészségbiztosítási pénztár megválasztására [...];
b) a megfelelő egészségbiztosítási pénztárral szerződéses kapcsolatban álló, a Cseh Köztársaság területén található egészségügyi szolgáltató [...] megválasztására [...];
c) a megfelelő egészségbiztosítási pénztár szerződéses szolgáltatói által nyújtott, megtérített szolgáltatásokhoz időben és térben való hozzáférésre;
d) az e törvényben meghatározott terjedelemben és feltételek mellett a megtérített szolgáltatások igénybevételére, azzal, hogy a szolgáltató a megtérített szolgáltatásokért a biztosítottól semmilyen kifizetésben nem részesülhet;
[...].”
13. E törvény 17. §‑ának (1) bekezdése a következőket írja elő:
„(1) A megtérített szolgáltatások biztosítottak részére történő nyújtása keretében a természetbeni ellátások nyújtása céljából a Všeobecná zdravotní pojišťovna České republiky (a Cseh Köztársaság általános egészségbiztosítási pénztára) és a többi egészségbiztosítási pénztár [...] a megtérített szolgáltatások nyújtására és megtérítésére vonatkozó szerződést köt a szolgáltatókkal. [...] Szerződés nem szükséges a következő esetekben:
a) a biztosítottnak nyújtandó sürgősségi ellátás,
[...]”.
3. Az orvosi, fogorvosi és gyógyszerészi szakma gyakorlásához szükséges szakmai készségek és különös készségek megszerzésének és elismerésének feltételeiről szóló törvény
14. A zákon č. 95/2004 Sb. o podmínkách získávání a uznávání odborné způsobilosti a specializované způsobilosti k výkonu zdravotnického povolání lékaře, zubního lékaře a farmaceuta (az orvosi, fogorvosi és gyógyszerészi szakma gyakorlásához szükséges szakmai készségek és különös készségek megszerzésének és elismerésének feltételeiről szóló 95/2004. sz. törvény; a továbbiakban: 95/2004. sz. törvény) 2. §‑ának g) pontja kimondja:
„A gyógyszerészi tevékenység »önálló gyakorlása«: olyan tevékenységek gyakorlása, amelyekre a gyógyszerész [...] szakmai felügyelet nélkül, saját értékelése és a beteg egészségi állapotának és körülményeinek értékelése alapján jogosult”.
15. E törvény 10. §‑ának (2) bekezdése a következőket írja elő:
„A [...] szakmai készségek megszerzését követően a gyógyszerész az egészségügyi szolgáltatásokról szóló törvénynek megfelelően önállóan gyakorolhatja a gyógyszerészeti szolgáltatásokkal összefüggő tevékenységeket, kivéve azokat a tevékenységeket, amelyek önálló gyakorlása a 11. § szerinti különös készségek megszerzéséhez kötött. A gyógyszerész gyakorolhat továbbá az egészségügyi ellátás körén kívül eső tevékenységeket, vagyis a gyógyszerek gyártása és vizsgálata, továbbá a gyógyszerekről szóló [378/2007. sz.] törvény szerinti gyógyszerforgalmazónál a gyógyszerek tárolása és nagykereskedelmi elosztása körébe tartozó tevékenységeket is.”
16. Az említett törvény 11. §‑ának szövege a következő:
„(1) A gyógyszerészi szakosított képesítés a következő révén szerezhető meg:
a) képesítő vizsgával [...] záruló szakosított képzés sikeres teljesítése, amelynek alapján a minisztérium az adott szakterületre vonatkozó szakirányú oklevelet állít ki a gyógyszerész számára, vagy
b) a megfelelő képzési program szerinti kiegészítő szakmai tapasztalat megszerzése a megfelelő szakképzési szakterület vagy a megfelelő kiegészítő szakmai tapasztalat tekintetében akkreditált intézményben, amely igazolást állít ki a kérelmező számára a képesítés teljesítéséről.
(2) A gyógyszerészek szakosított képzésének szakterületeit, a képesítés megszerzését tanúsító okiratokat, valamint a szakosított képzés időtartamát a jelen törvény 1. melléklete határozza meg. [...]
(3) A kérelmező a kiegészítő szakmai tapasztalat címén történő nyilvántartásba vétel iránti kérelmet nyújt be valamely, azon szakma tekintetében akkreditált intézményhez, amelyben a kiegészítő szakmai tapasztalatot meg kell szereznie. A kérelemnek tartalmaznia kell a megszerzett szakmai készségek és – adott esetben – a megszerzett különös készségek igazolását, valamint a 23. §‑ban említett szakmai kártyát [...].
[...]
(5) A minisztérium azon kérelmező részére, aki megszerezte az (1) bekezdés b) pontjában említett kiegészítő szakmai tapasztalatot, kérelemre a megszerzett különös készségekről szóló oklevelet állít ki. A kérelmezőnek a megszerzett különös készségekről szóló oklevél kiállítása iránti kérelemhez csatolnia kell az (1) bekezdés b) pontjában említett akkreditált intézménytől származó igazolást.
[...]
(7) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti különös készségek megszerzése [...]
a) a közegészség védelméhez kapcsolódó,
b) a transzfúziót végző létesítményekben folytatott,
c) a gyógyszerészeti technológiák területén folytatott,
d) az egészségügy területére vonatkozó laboratóriumi és analitikai módszerek területén folytatott és
e) a radioaktív gyógyszerek területén folytatott tevékenységek önálló gyakorlásának feltétele.
(8) A közforgalmú gyógyszertári gyakorlat területére vonatkozó, az (1) bekezdés szerinti különös készségek megszerzése a gyógyszertár [...] üzemeltetésével kapcsolatos tevékenységek önálló gyakorlásának feltétele.
(9) A klinikai gyógyszerészet területére vonatkozó, az (1) bekezdés a) pontja szerinti különös készségek megszerzése a klinikai gyógyszerészi tevékenységek önálló gyakorlásának feltétele.
(10) A kórházi gyógyszerészet területére vonatkozó sajátos különös készségek megszerzése a különösen összetett gyógyszerformák előállítására szolgáló különleges helyiségekkel rendelkező gyógyszertár üzemeltetéséhez kapcsolódó tevékenységek önálló gyakorlásának feltétele; a jelen törvény alkalmazásában »különösen összetett gyógyszerformák« alatt a parenterális alkalmazásra szánt, a gyógyszertárak különleges helyiségeiben előállított steril gyógyszerek értendők.
(11) A radioaktív gyógyszerek vagy a gyógyszerészeti technológiák területére vonatkozó, az (1) bekezdés a) pontja szerinti különös készségek megszerzése, vagy a kórházi gyógyszerészet területére vonatkozó különös készségek megszerzése a különösen összetett gyógyszerformák elkészítésére vonatkozó tevékenységek önálló gyakorlásának feltétele.
(12) A különös készségek megszerzése előtt a gyógyszerész a (7)–(11) bekezdésben említett tevékenységeket a megfelelő különös készségekkel rendelkező egészségügyi szakember szakmai felügyelete alatt végzi.”
III. A pert megelőző eljárás
17. A 2005/36 irányelvet módosító 2013/55 irányelvet legkésőbb 2016. január 18‑ig kellett átültetni.(5)
18. 2019. január 25‑én a Bizottság felszólító levelet küldött a Cseh Köztársaságnak az e tagállam által a 2005/36 irányelv átültetése érdekében elfogadott intézkedésekkel kapcsolatban. A Cseh Köztársaság 2019. március 22‑én válaszolt e felszólító levélre.
19. E válasz vizsgálatát követően a Bizottság 2019. november 28‑án indokolással ellátott véleményt küldött a Cseh Köztársaságnak. E tagállam erre a véleményre 2020. január 28‑án válaszolt.
20. 2021. február 18‑án a Bizottság indokolással ellátott kiegészítő véleményt küldött a Cseh Köztársaságnak, amelyre ez az állam 2021. április 16‑án válaszolt.
IV. A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei
21. A Bizottság, mivel a Cseh Köztársaság magyarázatai ellenére úgy ítélte meg, hogy a Cseh Köztársaság nem ültette át megfelelően a 2005/36 irányelv több rendelkezését, 2022. február 4‑i keresetlevelével megindította a jelen keresetet.
22. A Cseh Köztársaság 2022. április 25‑én ellenkérelmet terjesztett elő.
23. A Bizottság és a Cseh Köztársaság ezt követően 2022. június 7‑én, illetőleg 2022. július 29‑én választ, illetőleg viszonválaszt nyújtott be.
24. A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:
– állapítsa meg, hogy a Cseh Köztársaság – mivel nem megfelelően ültette át a 2005/36 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének g) és h) pontját, 6. cikkének b) pontját, 7. cikkének (3) bekezdését, 21. cikkének (6) bekezdését, 31. cikkének (3) bekezdését, 45. cikke (2) bekezdésének c) és f) pontját, valamint részben a 45. cikke (2) bekezdésének e) pontját, 45. cikkének (3) bekezdését, 50. cikkének (1) bekezdését összefüggésben a VII. melléklete 1. pontjának d) és e) alpontjával, továbbá 51. cikkének (1) bekezdését – nem teljesítette az ezen irányelv rendelkezéseiből eredő kötelezettségeit;
– kötelezze a Cseh Köztársaságot a költségek viselésére.
25. A Cseh Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a keresetnek az első, a második, a harmadik, a negyedik, az ötödik és a hetedik jogalapra vonatkozó részét mint elfogadhatatlant;
– a keresetet az ezt meghaladó részében utasítsa el mint megalapozatlant, és
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
26. A Cseh Köztársaság másodlagosan azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant, és
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
V. Jogi elemzés
A. Előzetes észrevételek
27. A Cseh Köztársaság vitatja a jelen indítvány tárgyát képező kifogások elfogadhatóságát. E tekintetben lényegében több elfogadhatatlansági kifogást terjeszt elő, amelyek egyrészt a Bizottság által a pert megelőző eljárás és a peres eljárás során felhozott kifogások koherenciájának és pontosságának hiányára, másrészt pedig a jogvita tárgyának módosítására vonatkoznak.
28. Annak érdekében, hogy a Bíróság határozni tudjon ezekről az elfogadhatatlansági kifogásokról, szükségesnek tartom felidézni a Bíróság által e kérdésekkel kapcsolatban kialakított ítélkezési gyakorlat lényeges vonásait.
1. A kifogások koherens és részletes ismertetésére vonatkozó kötelezettségről
29. Ami egyrészről a pert megelőző eljárást illeti, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint annak az a célja, hogy alkalmat biztosítson az illető tagállam számára az uniós jogból eredő kötelezettségei teljesítésére, ezzel egyidejűleg pedig a Bizottság által megfogalmazott kifogások ellen védekezésül felhozott jogalapok hatékony érvényesítésére.(6) Ezen eljárás szabályszerűsége nemcsak az érintett tagállam jogai védelmének lényeges, az EUM-Szerződés által előírt biztosítéka, hanem annak is, hogy az esetleges peres eljárás tárgya világosan körülhatárolt legyen.(7)
30. Egyébként, jóllehet az indokolással ellátott véleménynek tartalmaznia kell azon okok összefüggő és részletes kifejtését, amelyek a Bizottságot arra a meggyőződésre vezették, hogy az érintett tagállam nem teljesítette a Szerződésből eredő valamely kötelezettségét, a felszólító levéltől nem várható olyan szigorú pontosság, mint az indokolással ellátott véleménytől, mivel az szükségképpen csak a kifogások első tömör összefoglalását tartalmazhatja. Ebből következik, hogy semmi sem akadályozza meg abban a Bizottságot, hogy az indokolással ellátott véleményben részletesebben kifejtse azon kifogásokat, amelyeket a felszólító levélben általánosabb módon már érvényesített.(8)
31. Másrészről a peres eljárást illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a keresetnek koherensen és pontosan kell tartalmaznia a kifogásokat annak érdekében, hogy a tagállam és a Bíróság az uniós jog felrótt megsértésének terjedelmét pontosan meg tudja ítélni, ami szükségszerű feltétele annak, hogy ez az állam hasznosan érvelhessen védekezési jogalapjaival, és hogy a Bíróság vizsgálni tudja az állítólagos kötelezettségszegés fennállását.(9) Konkrétan a Bizottság keresetlevelének tartalmaznia kell azon okok koherens és részletes kifejtését, amelyek a Bizottságot arra a meggyőződésre vezették, hogy az érintett tagállam nem teljesítette valamely, a Szerződésekből eredő kötelezettségét.(10)
2. A jogvita tárgyának megváltoztatásától való tartózkodásra vonatkozó kötelezettségről
32. E kérdést illetően hangsúlyozni kell, hogy az EUMSZ 258. cikk alapján előterjesztett kereset keretében a Bizottság által a tagállamhoz intézett felszólító levél, majd az említett intézmény által kiadott indokolással ellátott vélemény körülhatárolja a jogvita tárgyát, amely ezek után nem terjeszthető ki. Az ugyanis, hogy az érintett tagállam észrevételeket terjeszthet elő, a Szerződésben rögzített lényeges biztosíték abban az esetben is, ha a tagállam úgy ítéli meg, hogy nem kíván élni vele; e biztosíték tiszteletben tartása pedig a tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás szabályszerűségének lényeges alaki szabálya. Következésképpen a Bizottság indokolással ellátott véleményének és keresetének ugyanazokon a kifogásokon kell alapulniuk, mint amelyeken a pert megelőző eljárást elindító felszólító levél alapul.(11) Ha nem így történik, az ilyen szabálytalanság nem tekinthető azon tény által orvosoltnak, hogy az alperes tagállam észrevételeket tett az indokolással ellátott véleményre.(12)
33. Ugyanakkor, még ha igaz is, hogy a kereset tárgyát behatárolja a pert megelőző eljárás, és következésképpen a Bizottság indokolással ellátott véleményét és a keresetet ugyanazokra a kifogásokra kell alapítani,(13) e követelmény nem terjedhet odáig, hogy azokat minden esetben tökéletesen egyformán kelljen megfogalmazni, amennyiben a jogvita tárgyát nem terjesztették ki, vagy nem változtatták meg.(14) Ily módon a Bizottság keresetlevelében pontosíthatja eredeti kifogásait, azonban csak azzal a feltétellel, hogy nem módosítja a jogvita tárgyát.(15)
34. Ezen ítélkezési gyakorlat fényében kell elemezni a Cseh Köztársaság által hivatkozott elfogadhatatlansági kifogásokat.
B. A 2005/36 irányelv 3. cikke (1) bekezdése g) és h) pontja átültetésének elmulasztására alapított első kifogásról
1. A kifogás elfogadhatóságáról
a) A felek érvei
35. A Cseh Köztársaság két elfogadhatatlansági kifogásra hivatkozik.
36. Elsősorban a Cseh Köztársaság azt állítja, hogy a keresetlevélben megfogalmazott kifogás nem felel meg az indokolással ellátott véleményben szereplő kifogásnak. E tekintetben azzal érvel, hogy az indokolással ellátott vélemény kizárólag arra vonatkozott, hogy a cseh szabályozásnak meg kell magyaráznia az érintett személyek jogállását, míg a keresetlevélben a Bizottság immár azt rója fel a Cseh Köztársaságnak, hogy a nemzeti jogban nem vezetett be az illetékes hatóságokat terhelő, az érintett személyek jogállásának meghatározására vonatkozó kötelezettséget.
37. Másodsorban a Cseh Köztársaság azt állítja, hogy a kifogás megfogalmazása nem egyértelmű. Rámutat, hogy a keresetlevél 23. pontjában a Bizottság azt sugallja, hogy az illetékes hatóságnak minden érintett személy részére az e jogállást meghatározó okiratot kell kiállítania, míg a keresetlevél 22. pontjában elismerni látszik, hogy e személyek jogállását törvény írhatja elő.
38. A Bizottság a maga részéről úgy véli, hogy a kifogás elfogadható. Azt állítja, hogy a jogvitának a felszólító levélben, majd az indokolással ellátott véleményben meghatározott tárgyát a keresetlevélben nem terjesztette ki, illetve nem változtatta meg. Hozzáteszi, hogy ez a kifogás egyértelműen a 2005/36 irányelv 3. cikke (1) bekezdése g) és h) pontja átültetésének elmulasztására vonatkozik a hatáskörrel rendelkező hatóságok azon kötelezettségét illetően, hogy megállapítsák az alkalmazkodási időszakot teljesítő vagy alkalmassági vizsgára készülő személyek jogállását.
b) Értékelés
39. Ami az első elfogadhatatlansági kifogást illeti, egyrészt az indokolással ellátott véleményből(16) kitűnik, hogy a Bizottság úgy véli, hogy a cseh jognak a 2005/36 irányelvet átültető rendelkezései nem magyarázzák meg az alkalmazkodási időszakot teljesítő vagy alkalmassági vizsgára készülő személyek jogállását, és nem biztosítanak olyan jogalapot sem, amely lehetővé tenné az illetékes hatóságok számára e jogállás magyarázatát. Hozzáteszi, hogy az említett jogállásnak kellően világosnak és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye az érintett személyek számára a jogaik megismerését. Másrészt a Bizottság által benyújtott keresetlevél szerint a cseh jog releváns rendelkezései nem teszik lehetővé az érintett személyek jogállásának kellően egyértelmű és pontos meghatározását.
40. Véleményem szerint ebből az összevetésből az következik, hogy a Bizottság mind az indokolással ellátott véleményben, mind a keresetlevélben azt kifogásolja, hogy a cseh jogszabályok nem pontosítják kellőképpen az alkalmazkodási időszakot teljesítő vagy alkalmassági vizsgára készülő személyek jogállását. Ebből véleményem szerint az következik, hogy a Bizottság nem változtatta meg a jogvita tárgyát a peres eljárás szakaszában, így az e tekintetben hivatkozott elfogadhatatlansági jogalap nem megalapozott.
41. A kifogás koherens és pontos előterjesztésére vonatkozó kötelezettségre alapított második elfogadhatatlansági kifogást illetően úgy vélem, hogy a Bizottság nem sértette meg ezt a követelményt, mivel – amint arra már rámutattam – a keresetlevélből kitűnik, hogy a Bizottság egyértelműen azt állítja, hogy a cseh jog nem teszi lehetővé az érintett személyek jogállásának meghatározását. Ezt az elfogadhatatlansági kifogást tehát el kell utasítani.
2. A kifogás megalapozottságáról
a) A felek érvei
42. A Bizottság azt állítja, hogy a cseh jog rendelkezései, tudniillik a 18/2004. sz. törvény 13–15. §‑a, nem pontosítják az alkalmazkodási időszakot teljesítő vagy alkalmassági vizsgára készülő személyek jogállását.
43. Azt állítja, hogy a 2005/36 irányelv 3. cikke (1) bekezdése g) és h) pontja rendelkezéseinek fő célja, hogy az érintettek számára biztos és kellően egyértelmű jogállást biztosítson, amely lehetővé teszi számukra, hogy abban a tagállamban, ahova mennek, ne legyenek önkényes döntésnek kitéve.
44. Megállapítja, hogy a Cseh Köztársaság egyáltalán nem hivatkozik olyan nemzeti rendelkezésre, amely alapján egyértelműen meg lehetne határozni az érintett személyek jogállását.
45. A Cseh Köztársaság a maga részéről úgy véli, hogy e kifogás nem megalapozott.
46. Emlékeztet arra, hogy a tagállamok nem kötelesek szó szerint átültetni egy irányelv valamely rendelkezését. Rámutat, hogy a 2005/36 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének g) és h) pontja nem említi azokat a konkrét jogokat és kötelezettségeket, amelyeket az érintett személyek részére el kell ismerni, és azt sem írja elő, hogy valamely meghatározott jogállást kell számukra elismerni, így nem tilos, hogy – amint azt a cseh jog előírja – e személyek jogállása általános jogi szabályozás tárgyát képezze.
47. A Cseh Köztársaság hozzáteszi, hogy a 2005/36 irányelv nem követeli meg, hogy a nemzeti jogszabályok az alkalmazkodási időszakot teljesítő vagy alkalmassági vizsgára készülő személyekre vonatkozó egységes rendszert írjanak elő. Ez a követelmény azon a téves vélelmen alapul, hogy e személyek homogén csoportot alkotnak, amelyre egy meghatározott egységes jogállás vonatkozhat, miközben az érintettek jogállása szükségképpen a személyes helyzetüktől függ. Márpedig úgy véli, hogy a cseh jog egyértelmű és pontos kritériumokat tartalmaz, amelyek lehetővé teszik az érintett személyek számára jogállásuknak a tartózkodásuk konkrét körülményei alapján történő azonosítását.
b) Értékelés
48. E kifogás vizsgálata először is magában foglalja a 2005/36 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének g) és h) pontjában előírt kötelezettség pontos tárgyának és terjedelmének tisztázását.
49. E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jog valamely rendelkezése értelmének és terjedelmének a meghatározásához nemcsak annak szövegét, hanem a kontextusát, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi.(17)
50. Ami a 2005/36 irányelv célkitűzéseit illeti, ezen irányelv 1. és 4. cikkéből kitűnik, hogy a kölcsönös elismerés alapvető célja annak lehetővé tétele, hogy az olyan szakmai képesítés birtokosa, aki a saját tagállamában e képesítés alapján megkezdheti valamely szabályozott szakma gyakorlását, a fogadó tagállamban megkezdhesse ugyanazon szakma gyakorlását, mint amelyre képesítést szerzett a saját tagállamában, és a fogadó tagállamban ugyanazokkal a feltételekkel gyakorolhassa azt, mint a fogadó tagállam állampolgárai.(18)
51. Ezt követően a 2005/36 irányelv a 10–14. cikkében létrehozza a képzés elvégzését tanúsító okiratok elismerésének általános rendszerét. E rendszer keretében ezen irányelv 13. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a fogadó tagállam illetékes hatósága valamely szabályozott szakma gyakorlásának megkezdését és gyakorlását a tagállam saját állampolgáraira alkalmazottakkal azonos feltételekkel engedélyezi a kérelmezőknek, ha azok rendelkeznek olyan, az említett irányelv 11. cikke szerinti képzettségi tanúsítvánnyal vagy előírt képesítés megszerzését tanúsító okirattal, amelyet egy másik tagállam erre illetékes hatósága bocsátott ki. Mindemellett a fogadó tagállam összehasonlíthatja a saját szabályozásában előírt képzési követelményeket a kérelmező saját tagállamában megkövetelt képzési követelményekkel. E vizsgálatot követően a fogadó tagállamnak ugyanezen irányelv 14. cikkének (1) bekezdése értelmében lehetősége van arra, hogy kimerítő jelleggel meghatározott helyzetekben(19) kompenzációs intézkedéseket írjon elő, amelyek vagy legfeljebb három éves „alkalmazkodási időszakból”, vagy pedig „alkalmassági vizsgából” állnak. Ebből következik, hogy ez a lehetőség, amellyel kapcsolatban a 2005/36 irányelv 14. cikkének (5) bekezdése pontosítja, hogy azt az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett kell alkalmazni, csak annyiban alkalmazható, amennyiben a képesítések egyenértékűségének elve nem alkalmazható.
52. Ebben az összefüggésben határozza meg a 2005/36 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének g), illetve h) pontja az „alkalmazkodási időszak”, illetve az „alkalmassági vizsga” kifejezést. Közelebbről, e pontokból kitűnik, hogy e kompenzációs intézkedések részletes szabályait, valamint a felügyelet alatt folytatott gyakorlatát töltő személy, illetve az alkalmassági vizsgára készülő kérelmező jogállását a fogadó tagállam illetékes hatóságai(20) „állapítják meg”. Számomra úgy tűnik, hogy a „megállapít” szó használatából az következik, hogy e hatóságok kötelesek „pontosan meghatározni”(21) az e rendelkezésekkel érintett személyek jogállását.
53. Az alkalmazkodási időszakot illetően a 2005/36 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének g) pontja ezenkívül rögzíti, hogy a „felügyelet alatt folytatott gyakorlatát töltő személy fogadó tagállambeli jogállását – különösen a tartózkodási jog, a kötelezettségek, a szociális jogok és az ellátások, juttatások és javadalmazás tekintetében – a fogadó tagállam illetékes hatóságai az alkalmazandó közösségi joggal összhangban állapítják meg”. Véleményem szerint ez a kiegészítés az alkalmazkodási időszak időtartamával és jellemzőivel magyarázható, amely időszak ugyanezen cikk értelmében „szabályozott szakma gyakorlás[át jelenti] a fogadó tagállamban, az adott szakmában megfelelő képesítéssel rendelkező személy felügyelete mellett; az ilyen, felügyelet alatt folytatott gyakorlattal töltött időszak adott esetben továbbképzést is magában foglalhat”. Az érintett személyek jogállása ugyanis nem feltétlenül azonos tartalommal rendelkezik, mivel az alkalmazkodási időszakot töltő kérelmezők jogállása szükségszerűen szélesebb kört fed le, mint az alkalmassági vizsgára készülő kérelmezők jogállása. Mindemellett számomra úgy tűnik, hogy ez a tartalmi különbség nem eredményez természetbeli különbséget, mivel az illetékes hatóságoknak ugyanolyan pontossággal kell meghatározniuk mind a felügyelet alatt folytatott gyakorlatukat töltő migránsok, mind az alkalmassági vizsgára jelentkezők jogállását.
54. Ezen elemek összességéből azt a következtetést vonom le, hogy az illetékes hatóságok nemcsak arra kötelesek, hogy meghatározzák az érintett személyek jogállását, hanem arra is, hogy biztosítsák annak pontosságát és egyértelműségét annak érdekében, hogy e személyek pontosan megismerhessék jogi helyzetüket, mégpedig többek között a fogadó tagállamban való letelepedésükhöz szükséges kompenzációs intézkedések megfelelő végrehajtásának megkönnyítése érdekében. Ez a kettős követelmény egyébiránt a tagállamok által választott módszertől függetlenül érvényesül, és a tagállamok továbbra is szabadon határozhatják meg e jogállást akár különös rendelkezések kidolgozása, akár általános jogszabályokra való hivatkozás révén. Bármi legyen is a választott módszer, szükséges, hogy a nemzeti intézkedések lehetővé tegyék az irányelv által előírt cél elérését.(22)
55. E megfontolások összességének fényében kell második lépésben megvizsgálni a Bizottság által hivatkozott kifogás megalapozottságát.
56. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy amennyiben a Bizottság kellő mennyiségű olyan tényre hivatkozott, amelyekből kitűnik, hogy az alperes tagállam által elfogadott nemzeti rendelkezések nem biztosítják valamely irányelv hatékony végrehajtását, e tagállam feladata, hogy az így előterjesztett tényeket és az azokból levont következtetéseket érdemben és részletesen vitassa.(23)
57. A jelen ügyben nem vitatott, hogy a 18/2004. sz. törvény 13–15. §‑a meghatározza az alkalmazkodási időszak és az alkalmassági vizsga részletes szabályait. Ezek a cikkek ezzel szemben – amint azt a Bizottság állítja – nem tartalmaznak semmilyen rendelkezést az érintett személyek jogállására vonatkozóan, és nem hivatkoznak más szabályozásra sem e jogállás meghatározása érdekében.
58. A Bizottság által közölt információkra tekintettel a Cseh Köztársaság általános jellegű nemzeti szabályokra hivatkozik, amelyek alkalmazása azon kategóriától függ, amelybe egyedi helyzetére tekintettel a felügyelet alatt folytatott gyakorlatát töltő migráns és az alkalmassági vizsgára készülő kérelmező tartozik.
59. Mindemellett, még ha az elképzelhető helyzetek sokfélesége megnehezítheti is az egységes jogállás elfogadását, ez az igazolás nem mentesítheti az illetékes hatóságokat azon kötelezettségük alól, hogy az érintett személyek jogi helyzetét oly módon határozzák meg, hogy azok e tekintetben egyértelmű és pontos információkkal rendelkezzenek.
60. Márpedig úgy vélem, hogy olyan nemzeti szabály hiányában, amely lehetővé tenné e személyek jogállásának könnyű azonosítását, ezen általános jellegű rendelkezések puszta megléte nem elegendő a 2005/36 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének g) és h) pontjában előírt kötelezettség megfelelő átültetésének biztosításához.
61. E körülmények között azt javaslom, hogy a Bíróság adjon helyt a Bizottság által hivatkozott első kifogásnak.
C. A 2005/36 irányelv 6. cikke b) pontja átültetésének elmulasztására alapított második kifogásról
1. A kifogás elfogadhatóságáról
a) A felek érvei
62. A Cseh Köztársaság két elfogadhatatlansági kifogásra hivatkozik.
63. A 2005/36 irányelv 6. cikke b) pontja első bekezdése átültetésének elmulasztását illetően a Cseh Köztársaság azt állítja, hogy e kötelezettségszegésre még tömören sem hivatkoztak a felszólító levélben, és azt az indokolással ellátott véleményben nem fejtették ki koherens és részletes módon. Hozzáteszi, hogy a Bizottság sem a felszólító levélben, sem az indokolással ellátott véleményben nem jelölte meg a cseh jog szóban forgó rendelkezéseit, és csak a keresetlevél szakaszában volt lehetősége megérteni, hogy a fogadó tagállam valamely társadalombiztosítási szervénél történő nyilvántartásba vétel kötelezettsége úgy értelmezendő, hogy az a szolgáltatásnyújtó azon kötelezettségét is magában foglalja, hogy szerződést kössön valamely állami egészségbiztosítási pénztárral. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy a Bizottság nem tett eleget azon kötelezettségének, hogy már a pert megelőző eljárásban pontosan kifejtse a kifogást, és a kereset szakaszában kiterjesztette annak tárgyát.
64. Egyébiránt a Cseh Köztársaság hangsúlyozza, hogy a társadalombiztosítási szervnek a nyújtott szolgáltatásokról való előzetes, illetve sürgős esetben utólagos tájékoztatására vonatkozó kötelezettséget ezen irányelv 6. cikke b) pontjának második bekezdése írja elő. Megjegyzi azonban, hogy e rendelkezés megsértésére sem a felszólító levélben, sem az indokolással ellátott véleményben nem hivatkoztak, és azt a keresetlevél és a kereseti kérelem sem említi. Hozzáteszi, hogy a felszólító levél nem foglalkozott e kötelezettségszegés érdemével, így a Bizottság kiterjesztette a kifogás tárgyát. Végül azt állítja, hogy az indokolással ellátott vélemény ezt a kifogást nem terjeszti elő világosan és következetesen, és ebből azt a következtetést vonja le, hogy a keresetlevél e tekintetben elfogadhatatlan.
65. A Bizottság a maga részéről úgy véli, hogy az említett kifogás elfogadható.
66. Azt állítja, hogy a kifogás tartalma a felszólító levél óta változatlan maradt. Azzal érvel, hogy a Cseh Köztársaság által a felszólító levélre adott válasz azt mutatja, hogy e tagállam megértette a kifogás tárgyát. A Bizottság előadja, hogy mivel e tagállam egyáltalán nem hivatkozott a cseh jogra, neki magának kellett felkutatnia a nemzeti jog releváns rendelkezéseit, így az, hogy e rendelkezéseket csak a keresetlevél szakaszában említette, nem tekinthető a kifogás módosításának.
67. A Bizottság elismeri, hogy a szolgáltatásnyújtónak a társadalombiztosítási szerv tájékoztatására vonatkozó kötelezettségét illetően a 2005/36 irányelv „6. cikkének második bekezdésére” kellett volna hivatkoznia. Ugyanakkor megjegyzi, hogy a felszólító levélben és az indokolással ellátott véleményben emlékeztetett e rendelkezés tartalmára, és észrevételeiben a Cseh Köztársaság konkrétan válaszolt erre a kifogásra.
b) Értékelés
68. Az első elfogadhatatlansági kifogást illetően először is megjegyzem, hogy a felszólító levélben a Bizottság jelezte, hogy a 2005/36 irányelv 6. cikkének – a külföldi szolgáltatásnyújtóknak a valamely társadalombiztosítási szervnél történő nyilvántartásba vétellel kapcsolatos követelmények alóli mentességéről szóló – b) pontját nem ültették át a cseh nemzeti jogba.(24)
69. Ezt követően megjegyzem, hogy indokolással ellátott véleményében a Bizottság megvizsgálta a Cseh Köztársaság válaszait, és e kifogást részletesen kifejtette, rámutatva, hogy a 2005/36 irányelv 6. cikkének b) pontja rögzíti, hogy e nyilvántartásba vétel nem kötelező, és hogy a biztosítóval történő elszámolás céljából e nyilvántartásba vételt a társadalombiztosítási szerv szolgáltatásnyújtó általi egyszerű tájékoztatása helyettesíti. A Bizottság jelezte, hogy e rendelkezés azt jelenti, hogy az a tény, hogy egy orvos egy másik tagállamban egészségügyi szolgáltatásokat nyújtott egy, az állami egészségbiztosítási rendszerbe tartozó beteg számára, nem járhat azzal a következménnyel, hogy a betegtől vagy az orvostól megtagadják az ellátás megtérítését azzal az indokkal, hogy ez utóbbi nincs nyilvántartásba véve a fogadó tagállam állami egészségbiztosítási rendszerében. Ezt követően megállapította, hogy a cseh jog nem felel meg e követelményeknek.(25)
70. Ezekből az elemekből az következik, hogy a Cseh Köztársaság állításával ellentétben a felszólító levélben hivatkoztak a kifogásra, és azt az indokolással ellátott véleményben megfelelően részletezték.
71. Egyebekben azt sem lehet állítani, hogy a Bizottság a peres eljárás szakaszában kiterjesztette volna a kifogás tárgyát. A Bizottság ugyanis a Cseh Köztársaság által az indokolással ellátott véleményre adott válaszokat követően csupán a cseh jog új rendelkezéseire hivatkozott annak alátámasztása érdekében, hogy a kifogás – amelynek tartalmát nem módosította – megalapozott.
72. E körülmények összességére tekintettel úgy vélem, hogy a Cseh Köztársaság által hivatkozott első elfogadhatatlansági kifogásnak nem lehet helyt adni.
73. A második elfogadhatatlansági kifogást illetően elegendő megállapítani, hogy a felszólító levélben(26) a Bizottság lényegében felidézte a társadalombiztosítási szerv szolgáltatásnyújtó általi tájékoztatására vonatkozó kötelezettséget, és felszólította a Cseh Köztársaságot, hogy tegyen eleget annak. Egyébiránt az indokolással ellátott véleményben(27) a Bizottság megismételte ezt a kifogást, és hangsúlyozta, hogy a cseh nemzeti jogszabályoknak csupán ezt a kötelezettséget kellett volna előírnia ezen szolgáltatásnyújtók számára.
74. Ebből véleményem szerint az következik, hogy a Bizottság a pert megelőző eljárás szakaszában tiszteletben tartotta az említett kifogás előterjesztésére vonatkozó követelményeket, és nem róható fel neki az sem, hogy arra csak a keresetlevelében hivatkozott.
2. A kifogás megalapozottságáról
a) A felek érvei
75. A Bizottság szerint a 18/2004. sz. törvénynek a cseh hatóságok által hivatkozott 36a. §‑a nem elegendő a 2005/36 irányelv 6. cikke b) pontjának megfelelő átültetéséhez, mivel a cseh jog(28) a biztosítottnak nyújtandó megtérítést a szolgáltatásnyújtó és valamely cseh egészségbiztosítási pénztár közötti szerződéses kapcsolat fennállásától teszi függővé.
76. A Bizottság azt állítja, hogy a 2005/36 irányelv 6. cikke első bekezdésének b) pontja arra kötelezi a fogadó tagállamot, hogy mentesítse a más tagállamban letelepedett szolgáltatásnyújtókat az alól, hogy nyilvántartásba vetessék magukat „valamely társadalombiztosítási szervnél [...], a biztosító intézményekkel a biztosított személyek javára végzett tevékenységekre vonatkozóan történő elszámolás céljából”, és hogy következésképpen e rendelkezés azt is tiltja, hogy a tagállamok az e rendszerhez való tartozástól tegyék függővé az e keretek között nyújtott ellátásoknak az orvos és a beteg részére történő megtérítését. Véleménye szerint e cikk célja a szolgáltatásnyújtás szabadsága minden indokolatlan korlátozásának megtiltása. Hangsúlyozza, hogy a 2005/36 irányelv hatálybalépése előtt a más tagállamban letelepedett szolgáltatásnyújtók által a betegek részére előzetes engedély nélkül nyújtott ellátások megtérítésének megtagadását az EUMSZ 56. cikkel ellentétesnek ítélték.(29)
77. Arra hivatkozik, hogy a „nyilvántartásba vétel” e fogalmát az uniós jog önálló fogalmának kell tekinteni, amelyet e rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját figyelembe véve kell értelmezni, amely cél a szolgáltatásnyújtás szabadsága tiszteletben tartásának biztosítására irányul.
78. Így az említett fogalom nemcsak a tagállam által fő társadalombiztosítási szerveként megjelölt intézménynél történő, a szó szoros értelmében vett nyilvántartásba vételt foglalja magában, hanem magában foglalja a nyilvántartásba vételhez hasonló hatást kiváltó egyéb közigazgatási vagy jogszabályi követelményeket is, amelyeket adott esetben a tagállam más olyan szervével szemben kell betartani, amely valamilyen módon hozzájárul a társadalombiztosítási rendszer működéséhez.
79. A Bizottság megjegyzi, hogy a rendelkezésére álló információk szerint a cseh egészségbiztosítási rendszer úgy van megszervezve, hogy amennyiben az orvosok nem kötöttek szerződést a biztosított egészségbiztosítási pénztárával, a betegek részére nem térítik meg az igénybe vett ellátásokat, noha a betegek járulékot fizetnek az egészségbiztosítási pénztáruknak. Ennélfogva a sürgősségi ellátások kivételével a beteg köteles az ellátásokat az orvosnak kifizetni, anélkül hogy azt az egészségbiztosítási pénztára számára megtéríthetné.
80. A Bizottság megjegyzi, hogy e szerződéseknek az egészségbiztosítási pénztárral való megkötése összetett eljárás tárgyát képezi, és hogy az ilyen szerződés megkötése nem automatikus, hanem arra szigorú kiválasztási eljárás vonatkozik, amely folytán nem köthető eseti szerződés az EUMSZ 56. cikk hatálya alá tartozó szolgáltatásnyújtás szabadsága keretében.
81. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy a beteg egészségbiztosítási pénztárával való szerződéskötésre vonatkozó e kötelezettséget a 2005/36 irányelv 6. cikkének b) pontja értelmében vett, a biztosító intézményekkel való elszámolás lehetővé tétele céljából történő „nyilvántartásba vétel” fogalmának körébe tartozó kötelezettségnek kell tekinteni.
82. A Bizottság elismeri, hogy az uniós jog főszabály szerint nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy valamely ellátás megtérítését bizonyos követelmények teljesítésétől tegyék függővé, de úgy véli, hogy a 2005/36 irányelv 6. cikkének b) pontjával ellentétesek az olyan közigazgatási követelmények, amelyek – a nyilvántartásba vételhez hasonlóan – önmagukban véve teljes mértékben lehetetlenné teszik a valamely szolgáltatásnyújtás keretében nyújtott szolgáltatások megtérítését.
83. Hozzáteszi, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata(30) alapján az ellátások megtérítésének cseh rendszere sérti az EUMSZ 56. cikket is, amelyet a 2005/36 irányelv 6. cikkének b) pontja is kifejez, és hogy az e Szerződés által biztosított alapvető szabadságok megvalósítása arra kötelezi a tagállamokat, hogy változtatásokat hajtsanak végre társadalombiztosítási rendszerükben.
84. Azt állítja, hogy a „társadalombiztosítási szervnek” a 2005/36 irányelv 6. cikkének b) pontja értelmében vett fogalma tágabb, mint a „biztosító intézményé”, és az az egészségbiztosítási pénztárakra is vonatkozik, mivel azok feladata az egészségbiztosítás keretében a betegek részére nyújtott orvosi szolgáltatások megtérítése.
85. A Cseh Köztársaság azt állítja, hogy a második kifogás nem megalapozott.
86. Úgy véli, hogy a cseh jog által előírt, az egészségbiztosítási pénztárral való szerződéskötési kötelezettség nem tekinthető a 2005/36 irányelv 6. cikkének b) pontja értelmében vett, társadalombiztosítási szervnél való nyilvántartásba vételre vonatkozó kötelezettségnek, és e tekintetben a Bizottság kontra Spanyolország ítéletre(31) hivatkozik.
87. Azt állítja, hogy a Bizottság elemzését nem támasztja alá a 2005/36 irányelv 6. cikkének szövege, amely különbséget tesz a egyrészt valamely társadalombiztosítási szerv amelynél nem követelhető meg a nyilvántartásba vétel, másrészt a biztosító intézmény között, amelynek a szolgáltatásokat kiszámlázzák. A szóban forgó egészségbiztosítási pénztár azonban az e rendelkezés értelmében vett biztosító intézmény, nem pedig az e rendelkezés értelmében vett társadalombiztosítási szerv.
88. Megjegyzi, hogy egy olyan társadalombiztosítási rendszer, amelynek keretében a sürgősségi ellátástól eltérő ellátásokat kizárólag a szerződéses partnereknek térítik meg, teljes mértékben elterjedt az Unióban, és lehetővé teszi e rendszer pénzügyi stabilitásának, minőségének és az orvosi ellátások közelségének biztosítását.
89. Hivatkozik továbbá a 2005/36 irányelv (38) preambulumbekezdésére, amely szerinte megerősíti azon elemzését, amely szerint ez az irányelv nem vonatkozik az egészségügyi szolgáltatások nyújtására és megtérítésére.
b) Értékelés
90. E kifogás megalapozottságának vizsgálata előtt pontosan körül kell határolni annak tárgyát. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bizottság lényegében azt rója fel a Cseh Köztársaságnak, hogy nem ültette át a 2005/36 irányelv 6. cikkének b) pontját egyrészt a más tagállamban letelepedett szolgáltatásnyújtóknak a fogadó tagállam valamely társadalombiztosítási szervénél történő nyilvántartásba vételi kötelezettség alóli mentesítését, másrészt pedig a szolgáltatásnyújtó e szerv tájékoztatására vonatkozó kötelezettségét illetően.
91. Ebből véleményem szerint az következik, hogy a jelen tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében a Cseh Köztársaság által hozott nemzeti intézkedések összeegyeztethetőségét csak e cikkre tekintettel lehet értékelni, az uniós jog más rendelkezéseire, így az EUMSZ 56. cikkre tekintettel azonban nem. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy a Bizottság által az utóbbi cikk alapján kifejtett érvek nem relevánsak.
92. Ennek megállapítását követően a 2005/36 irányelv 6. cikke b) pontja értelmének és hatályának megértéséhez előzetesen emlékeztetni kell ezen irányelv célkitűzéseire és az általa a szolgáltatásnyújtás területén kialakított rendszerre.
93. Ami a 2005/36 irányelv célkitűzéseit illeti, az irányelv (4) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az irányelv a szabad szolgáltatásnyújtást kívánja megkönnyíteni olyan különös szabályok bevezetése révén, amelyek célja a szakmai tevékenységek eredeti szakmai cím használata mellett történő gyakorlása lehetőségének kiterjesztése.
94. Ennek keretében a 2005/36 irányelv a II. címében(32) egyszerűsített elismerési eljárást vezet be a szolgáltatásnyújtók javára. Ez a – „szabad szolgáltatásnyújtás elvén”(33) alapuló – rendszer ezen szolgáltatásnyújtás sajátosságaihoz kapcsolódik, amely szolgáltatásnyújtás az irányelv 5. cikkének (2) bekezdése szerint valamely szakma fogadó tagállamban történő átmeneti és alkalmi gyakorlásának felel meg.(34)
95. Mindemellett az említett irányelv összehangolja a szabad szolgáltatásnyújtás elvét a fogadó tagállam érdekeivel. Ily módon, miközben mentesíti a szolgáltatásnyújtót a képesítések elismerésének mechanizmusa alól, ez az irányelv a 7. cikkének (1) bekezdése értelmében felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy egy, az első szolgáltatásnyújtást megelőző nyilatkozatot(35) követeljenek meg, amelynek célja többek között az olyan szakmák esetében, amelyek gyakorlása kihatással lehet a közegészségre és a közbiztonságra, a szolgáltatásnyújtó szakmai képesítéseinek korlátozott ellenőrzése. Ezen ellenőrzés befejeztével az illetékes hatóságnak legkésőbb a nyilatkozat beérkezésétől számított egy hónapon belül(36) határozatot kell hoznia arról, hogy engedélyezi a szolgáltatásnyújtást, vagy alkalmassági vizsga letételét követeli meg.
96. E rendszer keretében írja elő a 2005/36 irányelv 6. cikke a szabad szolgáltatásnyújtás akadályainak korlátozása érdekében, hogy a fogadó tagállam a másik tagállamban letelepedett szolgáltatásnyújtót mentesíti a saját területén letelepedett szakképzett személyekkel szemben támasztott követelmények, így az a) pont értelmében a „szakmai szervezet vagy testület engedélyének beszerzés[ére], szakmai szervezet vagy testület általi nyilvántartásba vétel[re], vagy szakmai szervezetben vagy testületben tagság betöltés[ére]” vonatkozó követelmények, illetve a b) pont értelmében azon követelmények teljesítése alól, amelyek „valamely társadalombiztosítási szervnél történő nyilvántartásba vétel[re vonatkoznak], a biztosító intézményekkel a biztosított személyek javára végzett tevékenységekre vonatkozóan történő elszámolás céljából”. E cikk pontosítja, hogy „[a] szolgáltatásnyújtó azonban előzetesen, illetve sürgős esetben utólag tájékoztatni köteles a b) pontban említett szervet az általa nyújtott szolgáltatásokról”.
97. A Bizottság kontra Spanyolország ítélet, amelyre a Cseh Köztársaság hivatkozik, megvilágíthatja a 2005/36 irányelv 6. cikke b) pontjának értelmezését. Ebben az ügyben a Bizottság, amely kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet nyújtott be a Bírósághoz, azt rótta fel a Spanyol Királyságnak, hogy nem ültette át a 93/16/EGK irányelv(37) 18. cikkét, amelynek rendelkezései egyenértékűek(38) a 2005/36 irányelv 6. cikke b) pontjának rendelkezéseivel. A Bizottság érvelése lényegében azon a körülményen alapult, hogy e tagállam szabályozása az egészségügyi szolgáltatások megtérítését az orvos nemzeti egészségügyi rendszerhez való tartozásától tette függővé.
98. E kifogás elutasítása érdekében a Bíróság először is megállapította, hogy sem a 93/16 irányelv 18. cikke, sem az irányelv bármely más rendelkezése nem irányul azon akadályok összességének megszüntetésére, amelyek a tagállamokban az orvosi szolgáltatások olyan biztosító intézmény általi megtérítése tekintetében állhatnak fenn, amelyhez a más tagállamban letelepedett orvos nem tartozik.(39) A Bíróság ezt követően megállapította, hogy az ilyen kötelezettség meghaladná az oklevelek kölcsönös elismeréséről szóló irányelv kereteit, és nem felelne meg a 93/16 irányelv huszonkettedik preambulumbekezdésének sem, amelyből kitűnik, hogy az irányelv nem érinti a tagállamok azon jogkörét, hogy megszervezzék saját társadalombiztosítási rendszereiket.(40)
99. Ebből az ítéletből tehát az következik, hogy a Bíróság különbséget tesz egyrészt a fogadó tagállam azon kötelezettsége, hogy mentesítse a szolgáltatásnyújtót a társadalombiztosítási szervnél történő nyilvántartásba vétel alól, másrészt pedig az egészségügyi szolgáltatások megtérítési rendszerének ezen állam általi megszervezése között.
100. Márpedig számomra úgy tűnik, hogy a Bizottság állításával ellentétben a Bíróság által a Bizottság kontra Spanyolország ítéletben követett érvelés továbbra is releváns a jelen kifogás megalapozottságának értékelése szempontjából.
101. E tekintetben a 2005/36 irányelv 6. cikke b) pontjának (1) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy a szolgáltatásnyújtó által nyújtott orvosi szolgáltatások megtérítése nem köthető a valamely társadalombiztosítási szervnél történő nyilvántartásba vételhez. E rendelkezés szövegéből tehát egyáltalán nem következik, hogy a szolgáltatásnyújtó az e cikkben előírt mentességen túl ne lenne köteles teljesíteni az egészségügyi szolgáltatások számlázásával kapcsolatban a fogadó tagállam társadalombiztosítási rendszerének szervezéséből eredő alakszerűségeket. Ebből véleményem szerint az következik, hogy az említett rendelkezés nem vonatkozik az egészségügyi szolgáltatások megtérítésének valamely tagállam nemzeti szabályozása által előírt részletszabályaira.
102. Ezt az értelmezést egyébiránt megerősíti a 2005/36 irányelv (38) preambulumbekezdésének szövege, amely preambulumbekezdés szerint „[e]zen irányelv rendelkezései nem sértik a tagállamoknak a saját nemzeti szociális biztonsági rendszerük megszervezésére vonatkozó hatáskörét, valamint arra vonatkozó hatáskörüket, hogy meghatározzák, mely tevékenységeket kötelező e rendszer keretében gyakorolni”. E logikát követve az irányelv nem ír elő olyan általános mechanizmust, amely a képesítések elismerése és a nemzeti társadalombiztosítási rendszerek közötti kapcsolatot szabályozná. Álláspontom szerint tehát aligha lehet úgy tekinteni, hogy valamely szakma gyakorlása a fogadó tagállamban – még akkor is, ha az ideiglenes és alkalmi jellegű – jogot biztosítana arra, hogy a nemzeti szabályozás által előírt alaki követelmények teljesítése nélkül e tagállam társadalombiztosítási szervei viseljék az egészségügyi szolgáltatások költségeit.
103. E körülmények között kétlem, hogy – amint arra a Bíróság a Bizottság kontra Spanyolország ítéletben már rámutatott – a 2005/36 irányelv 6. cikke b) pontjának elfogadásával az uniós jogalkotó a valamely társadalombiztosítási szervnél történő nyilvántartásba vétel alóli mentességnek olyan terjedelmet kívánt volna biztosítani, hogy az hatással legyen valamely tagállam társadalombiztosítási rendszerének szervezésére. Másként fogalmazva, úgy vélem, hogy e rendelkezést nem lehet ennyire kiterjesztően értelmezni, és az ezen irányelv által létrehozott rendszer keretében valójában nincs más célja, mint az, hogy eltérjen a nyilvántartásba vételre vonatkozó alakiságtól, amit az említett rendelkezés kifejezetten elő is ír.
104. A fenti megfontolások összességére tekintettel úgy vélem, hogy a Bizottság megalapozatlanul állítja, hogy a fogadó tagállam azon kötelezettsége, hogy mentesítse a szolgáltatásnyújtókat a valamely társadalombiztosítási szervnél történő nyilvántartásba vétel alól, magában foglalja azt is, hogy a szolgáltatásnyújtókat mentesíteni kell azon kötelezettség alól, hogy szerződést kelljen kötniük a beteg egészségbiztosítási pénztárával.
105. Következésképpen azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el a 2005/36 irányelv 6. cikke b) pontja átültetésének elmulasztására alapított második kifogást.
D. A 2005/36 irányelv 21. cikkének (6) bekezdése és 31. cikkének (3) bekezdése átültetésének elmulasztására alapított negyedik kifogásról
1. A kifogás elfogadhatóságáról
a) A felek érvei
106. A Cseh Köztársaság három elfogadhatatlansági kifogásra hivatkozik.
107. Elsősorban azt állítja, hogy a negyedik kifogás egyáltalán nem szerepelt az indokolással ellátott vélemény rendelkező részében, és hogy ez a mulasztás nem orvosolható, mivel az e rendelkező rész és a kereseti kérelmek közötti alapvető eltérést eredményez. Hozzáteszi, hogy e szabálytalanság, amelyet az indokolással ellátott kiegészítő véleményben nem orvosoltak, megfosztotta őt az uniós jog Bizottság által hivatkozott megsértésének pontos terjedelmével kapcsolatos minden bizonyosságtól.
108. Másodsorban a Cseh Köztársaság arra hivatkozik, hogy a keresetlevélben a Bizottság a pert megelőző eljáráshoz képest módosította a kifogás tárgyát. E tekintetben azt állítja, hogy az indokolással ellátott vélemény és a felszólító levél szakaszában ez a kifogás csak a „gyakorló ápoló” szakma cseh jog által előírt megnevezésére vonatkozott, amely a Bizottság véleménye szerint a – 2005/36 irányelv szerinti „általános ápoló” szakmának megfelelő – ápolói szakmával való összetéveszthetőséget eredményez. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy az említett kifogás különbözik a keresetlevélben előadott kifogástól, amennyiben az immár a gyakorló ápolók tevékenységének pontos terjedelmére vonatkozik.
109. Harmadsorban, a negyedik kifogást nem koherens és pontos módon fogalmazták meg, többek között annyiban, amennyiben a Bizottság a keresetlevél 115. pontjában e kifogás elemzését kizárólag a gyakorló ápolói szakma megnevezésére való hivatkozással foglalja össze, anélkül hogy említést tenne az e szakmák tevékenységeinek átfedésével kapcsolatos kérdésről.
110. A Bizottság a maga részéről úgy véli, hogy az említett kifogás elfogadható.
111. Az első elfogadhatatlansági kifogást illetően úgy véli, hogy a kifogásnak az indokolással ellátott vélemény rendelkező részéből való kihagyása, amelyet „adminisztratív hibának” minősít, nem befolyásolta a Cseh Köztársaság védelemhez való jogát, mivel az észrevételeket terjesztett elő e kifogásra vonatkozóan.
112. A második és a harmadik elfogadhatatlansági kifogást illetően a Bizottság azt állítja, hogy nem módosította és nem is terjesztette ki az említett kifogásnak az indokolással ellátott véleményben meghatározott tárgyát, mivel a felszólító levél óta a 2005/36 irányelv 21. cikkének (6) bekezdésében és 31. cikkének (3) bekezdésében foglalt kötelezettség megsértésére hivatkozott. Hangsúlyozza, hogy a pert megelőző eljárás szakaszában jelezte, hogy ezen irányelv nem zárja ki, hogy az ápolói szakma bizonyos tevékenységeit más, kevésbé képzett személyek is gyakorolhassák, azonban nem állhat fenn félreérthetőség az érintett szakemberek képzésének és szakértelmének eltérő szintjét illetően.
113. Ezenkívül válaszukban a cseh hatóságok az „ápoló” és a „gyakorló ápoló” szakma közötti különbségekre hivatkoztak, tehát tökéletesen megértették, hogy a Bizottság azok együttes létezését kifogásolta.
b) Értékelés
114. Amint azt már jeleztem, a Bíróság következetesen kimondja, hogy a Bizottság indokolással ellátott véleményének és keresetének ugyanazokon a kifogásokon kell alapulniuk, mint amelyeken a pert megelőző eljárást elindító felszólító levél alapul. Még ha ez a követelmény nem is terjedhet odáig, hogy azokat minden esetben tökéletesen egyformán kelljen megfogalmazni, ugyanakkor a jogvita tárgya a peres eljárás során nem terjeszthető ki, illetve nem változtatható meg.(41)
115. A jelen ügyben a felszólító levélből(42) és az indokolással ellátott véleményből(43) kitűnik, hogy a pert megelőző eljárás szakaszában a Bizottság jelezte, hogy a cseh jog olyan „ápolói” szakmát ír elő, amelynek gyakorlói hivatkozhatnak a 2005/36 irányelvben meghatározott „általános ápolói” szakmai címre. A Bizottság megjegyezte, hogy a cseh jog a „gyakorló ápoló” szakmát is bevezette, és hogy az e szakmai címhez való hozzáférés olyan képzést feltételez, amelynek szintje nem felel meg az ezen irányelv 31. cikkének (3) bekezdésében előírt minimumkövetelményeknek. A Bizottság azt állította, hogy az „ápoló” és a „gyakorló [ápoló]” kifejezések a tagállamok betegei és szakemberei számára az e két szakma közötti összetévesztés veszélyét hordozzák magukban. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy módosítani kell a „gyakorló ápoló” szakmai címet az „asszisztens” szó hozzáadásával, valamint módosítani kell e szakma képzési követelményeit.
116. A peres eljárás szakaszában a Bizottság arra hivatkozik, hogy az általa hivatkozott kifogás lényegében azon a körülményen alapul, hogy az „ápolói” és a „gyakorló ápolói” szakma tevékenységei nagymértékben összehasonlíthatók, ezért a Cseh Köztársaság nem hozhat létre párhuzamos szakmát anélkül, hogy a 2005/36 irányelv hatékonyságát kétségessé tenné és annak követelményeit megkerülné. Ezen érvelés alátámasztása érdekében a Bizottság részletes összehasonlító elemzést készít az egyes szakmák tevékenységeiről.
117. Ebből következik, hogy a keresetlevélben előterjesztett kifogás, még ha a 2005/36 irányelv 21. cikke (6) bekezdése és 31. cikke (3) bekezdése megsértésének azonos megállapítására is irányul, már lényegében a gyakorló ápolók tevékenységének pontos jellegére és azoknak az ápolók tevékenységeivel való összehasonlíthatóságának részletes vizsgálatára vonatkozik, míg a felszólító levél és az indokolással ellátott vélemény az e két szakma megnevezése által kiváltott összetéveszthetőségre vonatkozott.
118. Számomra úgy tűnik, hogy ezzel a Bizottság nem e kifogás pontosítására szorítkozott, hanem jelentősen megváltoztatta annak tárgyát azáltal, hogy a vitát egy olyan kérdés felé terelte, amely a pert megelőző eljárás során nem képezte a felek közötti eszmecsere tárgyát. E körülmények között úgy tűnik, hogy a Cseh Köztársaságot megfosztották attól a lehetőségtől, hogy hatékonyan érvényesíthesse a Bizottság által felhozott kifogás ellen védekezésül felhozott jogalapjait.
119. Ezenfelül meg kell jegyezni, hogy a keresetlevélben előadott kifogás különösen technikai jellegű, mivel az „ápolói”, illetve a „gyakorló ápolói” szakmára bízott tevékenységek részletes vizsgálatát foglalja magában. Márpedig számomra úgy tűnik, hogy mivel ezt a kérdést nem vitatták meg a pert megelőző eljárás során, a Bíróság nem rendelkezik azokkal az információkkal, amelyek lehetővé tennék számára, hogy az ügy teljes ismeretében határozzon.
120. Következésképpen azt javaslom, hogy a Bíróság nyilvánítsa elfogadhatatlannak a negyedik kifogást.
2. A kifogás megalapozottságáról
121. Amint azt kifejtettem, az eljárás szabályszerűségét érintő hiba megakadályozza e kifogás helytállóságának értékelését. E körülmények között számomra nem tűnik lehetségesnek a megalapozottságának megállapítása.
E. A 2005/36 irányelv 45. cikke (2) bekezdése átültetésének elmulasztására alapított ötödik kifogásról
1. A kifogás elfogadhatóságáról
a) A felek érvei
122. Az általa hivatkozott elfogadhatatlansági kifogások alátámasztása érdekében a Cseh Köztársaság azt állítja, hogy a Bizottság nem jelölte meg koherens és pontos módon az uniós jog állítólagos megsértését.
123. Közelebbről, a Bizottság az indokolással ellátott véleményben nem azonosította egyértelműen a cseh jog azon rendelkezéseit, amelyeket a 2005/36 irányelv 45. cikkének (2) bekezdésével ellentétesnek ítél, sem pedig azt, hogy pontosan miben áll az általa a Cseh Köztársaságnak felrótt kötelezettségszegés.
124. Egyébiránt maga a keresetlevél sem teszi lehetővé a kötelezettségszegés terjedelmének pontos meghatározását, mivel olykor a 2005/36 irányelv 45. cikke (2) bekezdésének egészére, olykor pedig csak e rendelkezés c), e) és f) pontjára hivatkozik.
125. Ezenkívül a Bizottság a kereset szakaszában már nem a cseh jognak a felszólító levélben említett rendelkezéseire hivatkozik, hanem e jog más rendelkezéseire. A Cseh Köztársaság ebből azt a következtetést vonja le, hogy a Bizottság kiterjesztette e kifogás tárgyát.
126. A Bizottság a maga részéről úgy véli, hogy az ötödik kifogás elfogadható.
127. Azt állítja, hogy már a felszólító levélben felrótta a Cseh Köztársaságnak, hogy nem ültette át megfelelően az irányelv 45. cikkének (2) bekezdését, és hogy a 187/2009. Sb. sz. rendeletre(44) azért hivatkozott, mert az nem ültetett át bizonyos uniós jogi kötelezettségeket, nem pedig azért, mert az sértette volna az uniós jogot. Így nincs jelentősége annak, hogy erre a jogszabályra a keresetlevélben már nem hivatkozik.
128. Ezt követően az indokolással ellátott véleményben a 95/2004. sz. törvényre hivatkozott, figyelemmel a felszólító levélre vonatkozóan a Cseh Köztársaság által megküldött észrevételekre.
129. A Bizottság hozzáteszi, hogy e tagállamnak a felszólító levélre vonatkozó észrevételeit követően végül az indokolással ellátott véleményben a kifogás terjedelmét a 2005/36 irányelv 45. cikke (2) bekezdésének c) pontjára, részben e) pontjára, továbbá f) pontjára korlátozta, és hogy e kifogásnak a keresetlevelében is ez a terjedelme.
b) Értékelés
130. Ami a jogvita tárgyának módosítására alapított elfogadhatatlansági kifogást illeti, megállapítom, hogy a Bizottság a felszólító levélben(45) jelezte, hogy a cseh jog, azaz a 187/2009. Sb. sz. rendelet 4. §‑ának (2) bekezdése nem ülteti át a 2005/36 irányelv 45. cikkének (2) bekezdését, mivel nem említi az e rendelkezés c), f) és h)–j) pontjában szereplő tevékenységeket, és az említett rendelkezés e) pontjában szereplő tevékenységeknek csak egy részét említi.
131. A felszólító levélre vonatkozó észrevételeiben(46) a Cseh Köztársaság jelezte, hogy a 187/2009. sz. rendelet 4. §‑ának (2) bekezdése a gyógyszerészi szakma gyakorlásához szükséges szakmai készségek elsajátításának minimumkövetelményeit szabályozza. Hozzátette, hogy a 95/2004. sz. törvény 10. §‑ának (2) bekezdése szabályozza azokat a tevékenységeket, amelyek önálló gyakorlására a gyógyszerész jogosult.
132. Az indokolással ellátott véleményben(47) a Bizottság megvizsgálta e két törvény releváns rendelkezéseit, és megjegyezte, hogy a cseh jog a 2005/36 irányelv 45. cikke (2) bekezdésének c) és f) pontjában említett tevékenységeknek, valamint az e) pontjában említett tevékenységek egy részének a gyógyszerész általi önálló gyakorlását kiegészítő szakosított képzés elvégzésétől teszi függővé. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a Cseh Köztársaság – mivel nem említette ezeket a tevékenységeket azon tevékenységek között, amelyeket egy alapképzéssel rendelkező gyógyszerész gyakorolhat – nem teljesítette az e cikkből eredő kötelezettségeit. Ezt az érvelés ezt követően a Bizottság a keresetlevélben is megismételte és kifejtette.
133. Ezen elemekből következik, hogy a Bizottság már a felszólító levélben azt állította, hogy a cseh jog nem biztosítja a gyógyszerészek számára a 2005/36 irányelv 45. cikkének (2) bekezdésében említett tevékenységek egy része gyakorlásának megkezdését. Ezt követően a Bizottság az indokolással ellátott véleményben és a keresetlevélben ezt a kifogást a Cseh Köztársaság által a felszólító levélre vonatkozó észrevételeiben hivatkozott nemzeti jogi rendelkezések figyelembevételével fejtette ki. Számomra úgy tűnik, hogy a Bizottság azáltal, hogy a cseh jog új rendelkezéseire hivatkozott, a felszólító levélben előadott kifogást nem kiterjesztette, hanem a kontradiktórius eljárás szabályos lefolytatásával járó kontradiktórius vita keretében részletesen kifejtette annak tárgyát.
134. Úgy vélem továbbá, hogy az sem róható fel a Bizottságnak, hogy sem a pert megelőző eljárás, sem a peres eljárás szakaszában nem fejtette ki pontos és koherens módon a kifogást. A fenti okfejtésekből ugyanis az következik, hogy a Bizottság mind az indokolással ellátott véleményben, mind a keresetlevélben kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt úgy ítélte meg, hogy a cseh jog – általa pontosan megjelölt – rendelkezései sértik a 2005/36 irányelv 45. cikke (2) bekezdésének c) pontjából, f) pontjából és részben e) pontjából eredő kötelezettségeket.
135. E körülmények között úgy vélem, hogy a Cseh Köztársaság megalapozatlanul állítja, hogy az ötödik kifogás elfogadhatatlan.
2. A kifogás megalapozottságáról
a) A felek érvei
136. A Bizottság kifejti, hogy a 2005/36 irányelv 45. cikkének (2) bekezdése megköveteli, hogy a tagállamok biztosítsák a 45. cikk (2) bekezdésében említett tevékenységek gyakorlásának megkezdését azon gyógyszerészek számára, akik megfelelnek a szakmai képesítéssel kapcsolatos, az említett irányelv 44. cikkében meghatározott alapfeltételeknek, szükség szerint a kiegészítő szakmai tapasztalat követelményére is figyelemmel. Ebből következik, hogy egy tagállam e tevékenységek gyakorlását illetően nem írhat elő más korlátozást, mint amely a kiegészítő szakmai tapasztalat ezen követelményéhez kapcsolódik.
137. A Bizottság azt állítja, hogy a Cseh Köztársaság a 2005/36 irányelv 45. cikkének (2) bekezdésében említett bizonyos tevékenységek tekintetében nem ültette át ezt a rendelkezést, mivel e tevékenységek önálló gyakorlását kiegészítő különös készségektől tette függővé. Közelebbről a Bizottság rámutat többek között arra, hogy a cseh törvénynek a 95/2004. sz. törvény 11. §‑ának (7)–(11) bekezdésében szereplő rendelkezései a következő tevékenységek önálló gyakorlásához kiegészítő szakosított képzés elvégzés írják elő:
– a gyógyszerészeti technológiák,
– az egészségügy területére vonatkozó laboratóriumi és analitikai módszerek,
– a radioaktív gyógyszerek,
– a közforgalmú gyógyszertári gyakorlat,
– a klinikai gyógyszerészet,
– a kórházi gyógyszerészet.
138. A Bizottság azt is megjegyzi, hogy e törvény 11. §‑ának (12) bekezdéséből kitűnik, hogy e különös készségek megszerzését megelőzően a gyógyszerész az e rendelkezés (7)–(11) bekezdésében említett tevékenységeket csak olyan egészségügyi szakember szakmai felügyelete alatt gyakorolhatja, aki már rendelkezik e készségekkel.
139. A Bizottság szerint az említett tevékenységek megfelelnek a 2005/36 irányelv 45. cikke (2) bekezdésének c), f) és részben e) pontjában említett tevékenységeknek.
140. A Bizottság azt állítja, hogy a cseh jog által előírt, a kiegészítő szakosított képzésre vagy a szakmai felügyeletre vonatkozó feltételek nem felelnek meg a 2005/36 irányelv „Gyógyszerészek” című 7. szakasza célkitűzésének és szerkezetének. Úgy véli ugyanis, hogy azon gyógyszerészeknek, akiknek a szakmai képzése megfelel a harmonizáció minimális feltételeinek – szükség szerint a kiegészítő szakmai tapasztalat követelményére figyelemmel – képesnek kell lenniük az ezen irányelv 45. cikkének (2) bekezdésében említett valamennyi tevékenység gyakorlására. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy a cseh jog által előírt további korlátozások e cikk megsértésének minősülnek, és a szabad mozgás akadályát képezik.
141. A Cseh Köztársaság a maga részéről úgy véli, hogy e kifogás nem megalapozott.
142. Elsősorban azt állítja, hogy a 2005/36 irányelv 45. cikkének (2) bekezdése nem terjed ki azokra a tevékenységekre, amelyek tekintetében a cseh jog szakosított képesítést követel meg a gyógyszerészektől. Arra hivatkozik, hogy az uniós jogalkotó azzal, hogy e rendelkezésben a „legalább” kifejezést használta, elismerte, hogy létezhetnek olyan más, különleges szakosodást igénylő tevékenységek, amelyek gyakorlását a 2005/36 irányelv értelmében vett alapképesítéssel rendelkező gyógyszerészek nem kezdhetik meg. Megjegyzi, hogy a gyógyszerészet egyes igen speciális szakterületein a tapasztalat hiánya és a szakmai felügyelet hiánya számos ember életére és egészségére jelentős hatással lehet.
143. A Cseh Köztársaság úgy véli, hogy a 95/2004. sz. törvény 11. §‑ának (7)–(11) bekezdésében említett tevékenységek, amelyeket részletesen ismertet, ebbe a kategóriába tartoznak, és nem felelnek meg a 2005/36 irányelv 45. cikke (2) bekezdésének c), e) és f) pontjában felsorolt „szokásos” tevékenységeknek.
144. Másodsorban a Cseh Köztársaság azzal érvel, hogy e szakosított képesítések kizárólag a szóban forgó tevékenységek önálló gyakorlására vonatkoznak, és hogy a 95/2004. sz. törvény 11. §‑ának (12) bekezdése értelmében minden gyógyszerész gyakorolhat minden olyan tevékenységet, amelyhez szakosított képesítés szükséges, az ilyen képesítéssel rendelkező egészségügyi szakember szakmai felügyelete alatt. Márpedig ez a megközelítés teljes mértékben megfelel a 2005/36 irányelv 45. cikke (2) bekezdésének, mivel e rendelkezés csak azt írja elő, hogy a gyógyszerészi szakmai képesítés megszerzését tanúsító okirattal rendelkező személyek jogosultak legyenek bizonyos tevékenységek gyakorlásának megkezdésére és gyakorlására. Ezzel szemben ez a cikk nem követeli meg, hogy az ott említett tevékenységeket szükségképpen önállóan gyakorolják.
145. Harmadsorban a Cseh Köztársaság rámutat arra, hogy a 2005/36 irányelv 45. cikkének (2) bekezdése alapján a tagállamok bizonyos gyógyszerészi tevékenységek gyakorlásának megkezdése érdekében megkövetelhetik kiegészítő szakmai tapasztalat megszerzését. E tekintetben megjegyzi, hogy a 95/2004. sz. törvény 11. §‑ának (1) bekezdése értelmében a szóban forgó különös készségeket szakosított képzés vagy kiegészítő szakmai tapasztalat révén lehet megszerezni. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy e rendelkezés a különös készségek megszerzésének két módja közötti választási lehetőséget biztosít, amely folytán a gyógyszerész nem köteles szakosított képzésben részt venni ahhoz, hogy a különös készségeket igénylő tevékenységeket gyakorolhassa.
b) Értékelés
146. Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a 2005/36 irányelv a III. címének III. fejezetében a feltétel nélküli kölcsönös elismerés rendszerét hozza létre hét szakma, köztük a gyógyszerészi szakma tekintetében.(48) Ez a rendszer egyrészt a valamennyi tagállam által tiszteletben tartandó képzési minimumkövetelmények meghatározásán, másrészt az e követelményeknek megfelelő valamennyi oklevél automatikus elismerésén alapul.
147. E keretek között ezen irányelv 44. és 45. cikke(49) meghatározza a gyógyszerészekre vonatkozó képzési normákat és a számukra e képesítések alapján nyitva álló tevékenységeket. Pontosabban az említett irányelv 45. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy „[a] tagállamok biztosítják, hogy az előírt, egyetemi szintű vagy azzal egyenértékűnek elismert, a 44. cikk szerinti előírásoknak megfelelő gyógyszerészi képesítés megszerzését tanúsító okirattal rendelkező személyeknek – szükség szerint a kiegészítő szakmai tapasztalat követelményére is figyelemmel – módjuk legyen legalább a következő tevékenységek gyakorlását megkezdeni, és e tevékenységeket gyakorolni”. E tevékenységek között szerepel e rendelkezés c) pontjában a gyógyszerek tesztelése e célra szolgáló laboratóriumban, az e) pontban a biztonságos és hatékony, megfelelő minőségű gyógyszerek beszerzése, készítése, tesztelése, tárolása, forgalmazása és kiadása közforgalmú gyógyszertárakban,(50) és az f) pontban a biztonságos és hatékony, megfelelő minőségű gyógyszerek készítése, tesztelése, tárolása és kiadása kórházakban.
148. A jelen ügyben a 95/2004. sz. törvény 11. §‑a bizonyos gyógyszerészi tevékenységek önálló gyakorlását különös készségek megszerzésétől teszi függővé, így a gyógyszerész e készségek megszerzését megelőzően csak az e készségekkel rendelkező egészségügyi szakemberek felügyelete mellett gyakorolhatja ezeket a tevékenységeket.
149. E kifogás megalapozottságának értékeléséhez először is azt kell megvizsgálni, hogy a különös készségek megszerzésére vonatkozó, a cseh jog által előírt feltétel megfelel‑e a 2005/36 irányelv 45. cikke (2) bekezdése előírásainak, amely rendelkezés csak azt teszi lehetővé a tagállamok számára, hogy a gyógyszerészi tevékenységek gyakorlásának megkezdését kiegészítő szakmai tapasztalattól tegyék függővé.
150. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2005/36 irányelv 3. cikkének f) pontja szerint „szakmai tapasztalat” alatt az adott szakma valamely tagállamban történő, tényleges és jogszerű gyakorlása értendő.(51) Véleményem szerint ebből a meghatározásból az következik, hogy e tapasztalatnak konkrét és valós jellegűnek kell lennie, amely lehetővé teszi a gyógyszerész számára, hogy e gyakorlat befejeztével gyakorolhassa az érintett tevékenységet.
151. Ezenkívül, amint az a 2005/36 irányelv 45. cikke (2) bekezdésének szövegéből kitűnik, az említett tapasztalat csak kiegészítheti a gyógyszerész által az ezen irányelvben előírt feltételek mellett korábban elvégzett képzést. A tagállam ugyanis a képzések kölcsönös elismerésére vonatkozó, a gyógyszerészi szakmára irányadó rendszer megkerülése nélkül nem írhat elő olyan szakmai tapasztalatot, amely valójában egy további oklevelet adó képzés jellegével rendelkezik.
152. Márpedig megjegyzem, hogy a 95/2004. sz. törvény 11. §‑ának (1) bekezdése értelmében a gyógyszerészi különös készségeket képesítő vizsgával záruló szakosított képzés sikeres teljesítése vagy kiegészítő szakmai tapasztalat megszerzése révén lehet megszerezni.
153. A szakosított képzés sikeres teljesítésére vonatkozó első feltétel nyilvánvalóan nem felel meg a „kiegészítő szakmai tapasztalat” azon meghatározásának, amelynek elfogadását a Bíróságnak javaslom.
154. Ami a második feltételt illeti, úgy vélem, hogy elnevezése ellenére az sem felel meg ennek a meghatározásnak. E tekintetben megjegyzem, hogy a 95/2004. sz. törvény 11. §‑a(52) szerint a kiegészítő szakmai tapasztalat címén történő nyilvántartásba vétel iránti kérelmet valamely akkreditált intézményhez kell benyújtani, és hogy ezen, igazolással tanúsított képzési időszak végén a minisztérium a megszerzett különös készségekről szóló oklevelet állít ki. Számomra úgy tűnik, hogy e feltételekre figyelemmel a cseh jog által szabályozott kiegészítő szakmai tapasztalatot kiegészítő szakosított képzésnek kell tekinteni.
155. Mindemellett önmagában ez a megállapítás nem elegendő a Bizottság által hivatkozott kifogás megalapozottságának megállapításához.
156. Ezt követően ugyanis második lépésként meg kell határozni, hogy a fogadó tagállam mennyiben írhatja elő a gyógyszerészek bizonyos szakmai tevékenységei tekintetében a 2005/36 irányelv 45. cikkének (2) bekezdése értelmében vett kiegészítő szakmai tapasztalat követelményén túlmenően különös készségek megszerzését.
157. E tekintetben úgy vélem, hogy e rendelkezés szó szerinti elemzése hasznos értelmezési szempontot jelent. E rendelkezés szövegéből ugyanis kitűnik, hogy a gyógyszerészeknek, amennyiben megfelelnek a 2005/36 irányelv által előírt képzési követelményeknek, módjuk kell, hogy legyen legalább az e rendelkezésben említett tevékenységek gyakorlását megkezdeni. Számomra úgy tűnik, hogy a „legalább” kifejezés használatából egyértelműen az következik, hogy ezen irányelv 45. cikkének (2) bekezdése csak azt írja elő a tagállamok számára, hogy biztosítsák az ott említett tevékenységek gyakorlásának megkezdését, szükség szerint a kiegészítő szakmai tapasztalatra is figyelemmel.(53) Ebből ezzel párhuzamosan az következik, hogy ezen államoknak lehetőségük van arra, hogy az e rendelkezésben nem említett egyéb tevékenységek gyakorlásának megkezdését szigorúbb képzési követelményekhez kössék.(54)
158. Ezt az értelmezést mindemellett megerősíti a 2005/36 irányelv (25) preambulumbekezdésének szövege, amelyből kitűnik, hogy azon tevékenységek minimális körén túl, amelyek gyakorlását az alapképzési feltételeket teljesítő gyógyszerészek számára biztosítani kell, a tagállamok szabadon írhatnak elő kiegészítő képzési feltételeket az e minimális körbe nem tartozó tevékenységek gyakorlásának megkezdéséhez.(55)
159. Megjegyzem továbbá, hogy ezen irányelv (44) preambulumbekezdése kimondja, hogy „[e]z az irányelv nem érinti az egészség‑ és fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához szükséges intézkedéseket”. Számomra úgy tűnik, hogy ez a megfogalmazás az uniós jogalkotó azon szándékát tükrözi, hogy meghagyja a tagállamok számára annak lehetőségét, hogy e célkitűzés elérése érdekében bizonyos, magas szintű szakértelmet igénylő tevékenységek tekintetében szakosított képzést írjanak elő.
160. Ezen értelmezési szempontok fényében kell megvizsgálni, hogy azok a tevékenységek, amelyek tekintetében a cseh szabályozás különös készségek megszerzését írja elő, a 2005/36 irányelv 45. cikke (2) bekezdése c), f) és részben e) pontjának hatálya alá tartoznak‑e.
161. Ami elsősorban a 95/2004. sz. törvény 11. §‑ának (7) bekezdése hatálya alá tartozó, az egészségügy területére vonatkozó laboratóriumi és analitikai módszerek területét illeti, megjegyzem, hogy a 2005/36 irányelv 45. cikke (2) bekezdésének c) pontja, amelyre a Bizottság támaszkodik, a gyógyszerek e célra szolgáló laboratóriumban történő tesztelésére vonatkozik. Márpedig mind e terület megjelöléséből, mind a Cseh Köztársaság által adott felvilágosításokból az következik, hogy e módszerek a laboratóriumban végzett vizsgálatokkal kapcsolatos technikákra vonatkoznak. Mivel e terület eltér a gyógyszerek e célra szolgáló laboratóriumban történő tesztelésétől, véleményem szerint nem tartozik az ezen irányelv 45. cikkének (2) bekezdésében előírt minimális tevékenységi körbe.
162. Ami másodsorban a klinikai gyógyszerészet területét illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bizottságot terheli annak bizonyítása, hogy az állítólagos kötelezettségszegés fennáll, és a Bizottságnak kell a Bíróság elé terjesztenie az e kötelezettségszegés fennállásának a Bíróság általi vizsgálatához szükséges információkat anélkül, hogy bármiféle vélelemre hivatkozhatna.(56) A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem fejti ki, hogy e terület mennyiben tartozna a 2005/36 irányelv 45. cikkének (2) bekezdésében említett valamely tevékenység körébe, és csupán azt állítja, hogy a Cseh Köztársaság érvei nem alapulnak a cseh jogszabályokra való releváns hivatkozáson. Ebből következik, hogy e kötelezettségszegés fennállását nem bizonyították a jogilag megkövetelt módon.
163. Ami harmadsorban a kórházi gyógyszerészetet, a gyógyszerészeti technológiákat és a radioaktív gyógyszereket illeti, megjegyzem, hogy a 95/2004. sz. törvény 11. §‑ának (10) és (11) bekezdése szerint e tevékenységek különösen összetett gyógyszerformák elkészítéséhez kapcsolódnak, amelyek alatt e törvény értelmében a parenterális alkalmazásra szánt, a gyógyszertárak különleges helyiségeiben előállított steril gyógyszerek értendők. Véleményem szerint a 2005/36 irányelv 45. cikke (2) bekezdése f) pontjának(57) túlságosan kiterjesztő értelmezése nélkül az ilyen tevékenységek nem tekinthetők a biztonságos és hatékony, megfelelő minőségű gyógyszerek kórházakban történő készítésének. A Bizottság állításával ellentétben ugyanis az a körülmény, hogy e pont nem tesz különbséget a kórházakban készített gyógyszerek összetettségének foka szerint, véleményem szerint nem minősül meghatározó értelmezési szempontnak. Azon logikát követve, amelynek követését a Bíróságnak javaslom, számomra úgy tűnik, hogy ez a különbség ezzel szemben teljes mértékben igazolja, hogy ne tartozzon az említett irányelv 45. cikkének (2) bekezdésében előírt minimális tevékenységi körbe azon gyógyszerformák készítése, amelyeket a meghatározásukra tekintettel magas szintű szakmai összetettség jellemez.
164. Negyedsorban, ami a közforgalmú gyógyszertári gyakorlat területét illeti, hivatkozni kell a 95/2004. sz. törvény 11. §‑a (8) bekezdésének szövegére, amely szerint az e területre vonatkozó különös készségek megszerzése a gyógyszertár‑üzemeltetési tevékenységek önálló gyakorlásának feltétele. Márpedig tagadhatatlan, hogy a 2005/36 irányelv 45. cikke (2) bekezdésének e) pontjában említett, közforgalmú gyógyszertárakban történő gyógyszerbeszerzés és ‑forgalmazás szükségszerűen gyógyszertár üzemeltetésével kapcsolatos tevékenységek végzését feltételezi, és e tevékenységek alapvető összetevőjét képezi. E körülmények között úgy vélem, hogy ez a terület, amely ezenkívül a gyógyszerészi szakma szokásos gyakorlásának körébe tartozik, az ezen irányelv 45. cikkében említett tevékenységek körébe tartozik.
165. A fenti indokok összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az ötödik kifogásnak csak ez utóbbi pont tekintetében adjon helyt.
F. Az elemzés összefoglalása
166. A kereset elemzése alapján arra a következtetésre jutottam, hogy az első kifogás, valamint részben az ötödik kifogás megalapozott. A keresetet az ezt meghaladó részében el kell utasítani.
VI. Végkövetkeztetés
167. A fenti megfontolások fényében azt javaslom, hogy a Bíróság az első, a második, a negyedik és az ötödik kifogásról a következőképpen határozzon:
1) A Cseh Köztársaság
– mivel nem fogadta el a felügyelet alatt folytatott gyakorlatát töltő migráns jogállásának és az alkalmassági vizsgára készülő kérelmező jogállásának meghatározásához szükséges intézkedéseket – nem teljesítette a 2013. november 20‑i 2013/55/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7‑i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikke (1) bekezdésének g) és h) pontjából eredő kötelezettségeit, és
– mivel különös készségek megszerzéséhez kötötte a gyógyszertár üzemeltetéséhez kapcsolódó tevékenységek önálló gyakorlását – nem teljesítette a 2013/55 irányelvvel módosított 2005/36 irányelv 45. cikke (2) bekezdésének e) pontjából eredő kötelezettségeit.
2) A Bíróság a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.