T‑107/08. sz. ügy

Transnational Company „Kazchrome” AO és ENRC Marketing AG

kontra

az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság

„Dömping – Kínából és Kazahsztánból származó szilíciumos mangán behozatala – Megsemmisítés iránti kereset – Exportár – Az exportár és a rendes érték közötti összehasonlítás – Az árleszorítás-különbözet kiszámítása – Szerződésen kívüli felelősség”

Az ítélet összefoglalása

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló tanácsi rendelet – A Bizottság ellen benyújtott kereset – Elfogadhatatlanság

(EK 230. cikk; 1420/2007 tanácsi rendelet)

2.      Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Dömpingellenes vámokat megállapító rendelet – Az exportár kiigazítása a rendes érték és az exportár közötti tisztességes összehasonlítás biztosítása érdekében – A megfelelő indokolás hiánya

(EK 253. cikk; 1420/2007 tanácsi rendelet)

3.      Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingellenes vám kivetése – Feltétel – Kár – Meghatározás – A rendes érték és az exportár közötti összehasonlítás – Az árleszorítás-különbözet kiszámítása

(384/96 tanácsi rendelet, 3. cikk, (2) és (3) bekezdés, 1225/2009 tanácsi rendelet, 3. cikk, (2) és (3) bekezdés, 1420/2007 tanácsi rendelet, (104) és (105) preambulumbekezdés)

4.      Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Jogellenesség – Kár – Okozati összefüggés – Dömpingellenes vámokat megállapító rendelet – Az e rendelet hatálya alatt álló vállalkozás eladásai mennyiségeinek csökkenése – Okozati összefüggés hiánya

(EK 288. cikk; 1420/2007 tanácsi rendelet)

5.      Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Jogellenesség – Kár – Okozati összefüggés – Jogellenes rendelet meghozatalát eredményező dömpingellenes eljárásban való részvétel érdekében felmerült költségek – Okozati összefüggés hiánya

(EK 288. cikk, második bekezdés)

1.      A dömpingellenes eljárásokban a Bizottság szerepe a Tanács döntéshozatali eljárásának keretébe illeszkedik. A Bizottság feladata, hogy vizsgálatot folytasson, és annak alapján eldöntse, hogy az eljárást befejezi, vagy ellenkezőleg, azt folytatja, és ideiglenes intézkedéseket fogad el, továbbá a Tanácsnak olyan végleges intézkedések elfogadására tesz javaslatot, mint a dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendelet. A határozathozatalra vonatkozó hatáskör mindazonáltal a Tanácsot illeti meg, amely a Bizottsággal való egyetértés hiánya esetén jogosult tartózkodni a határozat meghozatalától, vagy éppen ellenkezőleg, annak javaslata alapján határozatot hozhat. E körülmények között elfogadhatatlan a kizárólag a Tanács által elfogadott rendelet megsemmisítése iránti kereset, amennyiben az a Bizottság ellen irányul.

(vö. 26. pont)

2.      Az EK 253. cikk által megkövetelt indokolást az adott ügy természetéhez kell igazítani, valamint abban világosan és egyértelműen kell kifejteni a jogi aktust kiadó intézmény érvelését, hogy az az érdekeltek számára a meghozott intézkedés indokait megismerhetővé, a hatáskörrel rendelkező bíróság számára pedig a felülvizsgálati jogkört gyakorolhatóvá tegye. Az indokolás követelményét az ügy körülményeire, így többek között a jogi aktus tartalmára, az előadott indokok jellegére és a címzettek, illetve a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett más személyek magyarázathoz jutás iránti érdekére figyelemmel kell értékelni. Nem követelmény az indokolással szemben, hogy a releváns tény‑ és jogkérdések minden részletére kitérjen, mivel azt, hogy egy jogi aktus indokolása megfelel‑e az EK 253. cikkben felsorolt követelményeknek, nemcsak a szövege, hanem a háttere, valamint az érintett témára vonatkozó jogszabályok összessége alapján kell megítélni.

A dömpingellenes vám kivetéséről szóló tanácsi rendelet esetében sérti az indokolási kötelezettséget az az értékelés, amely szerint a dömpingellenes vámmal sújtott termékeket értékesítő társaság a gyártó vállalkozás eladási láncában hasonló szerepet tölt be, mint a jutalékos alapon dolgozó ügynök, amennyiben a rendes érték és az exportár közötti tisztességes összehasonlítás, valamint az exportár – többek között a jutalékok alapján történő – kiigazítása érdekében a Tanács annak megemlítésére szorítkozik, hogy ezek a vállalkozások rendes versenyfeltételek mellett létrejött kereskedelmi kapcsolatban állnak egymással, és e körülmények között az értékesítő társaságot nem lehet a gyártó vállalkozás belső eladási részlegének tekinteni, azon bizonyítékok ellenére, amelyeket az érintett vállalkozások annak igazolása érdekében terjesztettek elő, hogy olyan kapcsolatban álltak, mint amely egy társaság és egy belső eladási részleg között áll fenn.

(vö. 31., 34., 36., 37., 40. pont)

3.      A dömpingellenes vámról szóló 384/96 alaprendelet 1. cikkének (1) bekezdése (jelenleg az 1225/2009 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése) határozza meg a dömpingellenes vám kivetésének alapvető szabályát, amely szerint nem elegendő, hogy az importált áruk dömpingelt áruk legyenek, az is szükséges, hogy azok szabad forgalomba bocsátása kárt okozzon. Az említett rendelet pontosan a kár megállapítása céljából írja elő a 3. cikkének (2) és (3) bekezdésében (jelenleg az 1225/2009 rendelet 3. cikkének (2) és (3) bekezdése), hogy tárgyilagos vizsgálatot kell végezni a behozatalnak az Unió piacán lévő hasonló termékek árára gyakorolt hatására vonatkozóan, és hogy ennek érdekében meg kell vizsgálni, hogy a dömpingelt behozatallal történt‑e jelentős árleszorítás valamely hasonló termék árával való összehasonlításban, vagy hogy az ilyen behozatal hatása az árakat jelentős mértékben leszorítja‑e, vagy jelentős mértékben megakadályozza‑e azt az áremelkedést, amely egyébként bekövetkezett volna.

E körülmények között, amennyiben a Kínai Népköztársaságból és Kazahsztánból származó szilíciumos mangán behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és az Ukrajnából származó szilíciumos mangán behozatalára vonatkozó eljárás megszüntetéséről szóló 1420/2007 rendeletben a Tanács – az importáraknak és az uniós gyártók árainak összehasonlítása, és az uniós gyártóknak a dömpingelt behozatallal okozott károk fennállásának megállapítása érdekében – kiszámítja a behozott termékek árleszorítását, nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el azzal a megállapítással, hogy az uniós gyártók árai és az importárak közötti tárgyilagos összehasonlítás azt követeli meg, hogy a behozott termékek árai megállapításának referenciapontja a termékek Unió területére való első belépésének helye, nem pedig a vámkezelésük helye legyen, annak ellenére, hogy a két hely között jelentős távolság van, és így a termékek ára esetében nem veszi figyelembe az említett két hely közötti szállítás jelentős költségeit.

Ugyanis az exportőr társaságok és a felhasználók között nem a szállítás közbenső szakaszának árai – még akkor sem, ha a szállítás az Unió területén történt –, hanem a vámkezelés helyének alapulvételével kialkudott árak határozhatják meg a felhasználók azon döntését, hogy az exportőr társaságok termékeit, és nem az uniós gyártók termékeit szerzik meg. A Tanácsnak és a Bizottságnak a mérlegelési mozgásterük keretében mindazonáltal figyelembe kell venniük az egyes esetekben relevanciával bíró összes tényt, beleértve az annak megállapítását lehetővé tévő körülményeket is, hogy a szállítási útvonalak és a vámkezelési helyek megválasztásának célja a behozott termékek árai és az Uniós termékek árai közötti összehasonlítás eltorzítása.

(vö. 58., 63., 67., 68. pont)

4.      A Kínai Népköztársaságból és Kazahsztánból származó szilíciumos mangán behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és az Ukrajnából származó szilíciumos mangán behozatalára vonatkozó eljárás megszüntetéséről szóló 1420/2007 rendelet hatálya alatt álló vállalkozás által eladott mennyiség csökkenésére való egyszerű utalás nem lehet elegendő a vállalkozás elmaradt haszna és a rendelettel szemben hivatkozott jogszerűtlenségek közötti, az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapításához szükséges okozati összefüggés fennállásának bizonyításához, mivel az említett rendelet elfogadásától függetlenül az eladott mennyiség évről évre jelentősen változik.

(vö. 76., 77. pont)

5.      Az Unió szerződésen kívüli felelősségének területén a kárnak közvetlenül a hivatkozott jogellenességből kell erednie, nem pedig a felperes arra vonatkozó döntéséből, hogy hogyan reagál az állítólag jogellenes jogi aktusra. Ily módon önmagában az a tény, hogy a jogellenes magatartás a kár bekövetkezésének szükséges feltételét képezte abban az értelemben, hogy e magatartás hiányában a kár bekövetkezésére nem került volna sor, nem elegendő az okozati összefüggés megállapításához.

Ily módon a vállalkozásnak a dömpingellenes eljárásban való részvétele érdekében felmerült költségeket nem lehet a jogellenes dömpingellenes rendelet elfogadásából eredő kárnak tekinteni, ha az említett részvétel nem kötelező a gyártó‑exportőrök, vagy bármely más érdekelt fél számára, és azok szabadon mérlegelhetik a részvétel célszerűségét és az ahhoz fűződő érdeket, valamint a részvételük intenzitását, illetve az ennek érdekében vállalt költségeket. Ezenkívül a költségek – amelyek ezen gyártó‑exportőrök személyi állománya munkájának felelnek meg – nem tekinthetők a vizsgálattal közvetlenül összefüggő költségeknek, mivel a felperesek a folyamatban lévő dömpingellenes eljárástól függetlenül kötelesek voltak folyósítani a személyi állományuk fizetését.

(vö. 80–82. pont)