A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2024. január 11.(*)

„Fellebbezés – Energia – 2010/30/EU irányelv – Az energiával kapcsolatos termékek energia‑ és egyéb erőforrás‑fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelölése – E rendelet kiegészítéséről szóló, felhatalmazáson alapuló európai bizottsági rendelet – A porszívók energiafogyasztásának címkézése – Megsemmisítés – Kártérítési kereset – Az Európai Unió szerződésen kívüli felelőssége – Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértésére vonatkozó követelmény – A mérlegelési jogkör korlátainak nyilvánvaló és súlyos megsértése – A mérlegelési mozgástér hiánya esetén irányadó körülmények”

A C‑122/22 P. sz. ügyben,

a Dyson Ltd (székhelye: Malmesbury [Egyesült Királyság]),

a Dyson Technology Ltd (székhelye: Malmesbury),

a Dyson Operations Pte Ltd (székhelye: Szingapúr [Szingapúr]),

a Dyson Manufacturing Sdn Bhd (székhelye: Senai [Malajzia]),

a Dyson Spain SLU (székhelye: Madrid [Spanyolország]),

a Dyson Austria GmbH (székhelye: Bécs [Ausztria]),

a Dyson sp. z o.o. (székhelye: Varsó [Lengyelország]),

a Dyson Ireland Ltd (székhelye: Dublin [Írország]),

a Dyson GmbH (székhelye: Köln [Németország]),

a Dyson SAS (székhelye: Párizs [Franciaország]),

a Dyson Srl (székhelye: Milánó [Olaszország]),

a Dyson Sweden AB (székhelye: Stockholm [Svédország]),

a Dyson Denmark A/S (székhelye: Koppenhága [Dánia]),

a Dyson Finland Oy (székhelye: Helsinki [Finnország]),

a Dyson BV (székhelye: Amszterdam [Hollandia])

(képviselik őket: E. Batchelor, M. Healy és T. Selwyn Sharpe avocats és solicitors)

fellebbezőknek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2022. február 18‑án benyújtott fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

az Európai Bizottság (képviselik: J.‑F. Brakeland, B. De Meester és Talabér‑Ritz K., meghatalmazotti minőségben),

alperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: C. Lycourgos tanácselnök, O. Spineanu‑Matei (előadó), J.‑C. Bonichot, S. Rodin és L. S. Rossi bírák,

főtanácsnok: T. Ćapeta,

hivatalvezető: R. Stefanova‑Kamisheva tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2023. április 20‑i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2023. július 6‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Fellebbezésével a Dyson Ltd és a további tizennégy fellebbező az Európai Unió Törvényszéke 2021. december 8‑i Dyson és társai kontra Bizottság ítéletének (T‑127/19, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2021:870) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék elutasította a 2010/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a porszívók energiafogyasztásának címkézése tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2013. május 3‑i 665/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelet (HL 2013. L 192., 1. o.; a továbbiakban: vitatott rendelet) Európai Bizottság általi elfogadása miatt állítólagosan elszenvedett károk megtérítése iránti keresetüket.

 Jogi háttér

2        Az energiával kapcsolatos termékek energia‑ és egyéb erőforrás‑fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelöléséről szóló 2010. május 19‑i 2010/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL 2010. L 153., 1. o.) az energiacímkézés keretének meghatározásáról és a 2010/30/EU irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2017. július 4‑i (EU) 2017/1369 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 198., 1. o.) helyezte hatályon kívül. Ezen irányelv (5) és (8) preambulumbekezdése a következőképpen szólt:

„(5)      Az egyes, energiával kapcsolatos termékek energiafogyasztására vonatkozó pontos, megfelelő és összehasonlítható információnak az olyan termékek javára kell befolyásolnia a végfelhasználók választását, amelyek kevesebb energiát és egyéb alapvető erőforrást fogyasztanak, vagy közvetetten kevesebb fogyasztást eredményeznek használat során, ily módon ösztönözve a gyártókat arra, hogy lépéseket tegyenek az általuk gyártott termékek által fogyasztott energia és egyéb alapvető erőforrás mennyiségének csökkentésére. Közvetetten ösztönöznie kell a termékeknek az [Európai Unió] 20%‑os energiahatékonysági céljának eléréséhez való hozzájárulás érdekében történő hatékony használatára is. E tájékoztatás hiányában, a piaci erők működése önmagában nem fogja tudni előmozdítani az energia és egyéb alapvető erőforrások észszerű felhasználását e termékek tekintetében.

[…]

(8)      Az információ kulcsfontosságú szerepet tölt be a piaci erők működésében, ezért minden azonos típusú termékre egységes címkét szükséges bevezetni, hogy a potenciális vásárlók szabványos kiegészítő információt kapjanak az adott termékek költségeiről energia‑ és egyéb alapvető erőforrás‑fogyasztásuk tekintetében, továbbá intézkedéseket kell tenni, hogy azon potenciális végfelhasználók is, akik nem látják a bemutatott terméket, és így nincs lehetőségük megtekinteni a címkét, szintén hozzájussanak ehhez az információhoz. A hatékonyság és a siker érdekében indokolt, hogy a címke a végfelhasználó számára könnyen felismerhető, egyszerű és lényegre törő legyen. E célból meg kell tartani a címke meglévő formátumát, hogy alapul szolgáljon a végfelhasználók tájékoztatásához a termékek energiahatékonyságáról. A termékek energiafogyasztását és az egyéb rájuk vonatkozó információt harmonizált szabványoknak és módszereknek megfelelően kell mérni.”

3        Az említett irányelv 1. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében:

„(1)      Ez az irányelv létrehozza a használat közbeni energia‑ és adott esetben egyéb alapvető erőforrás‑fogyasztásra vonatkozó, különösen címkézés és szabványos termékismertető révén történő végfelhasználói tájékoztatásra, valamint az energiával kapcsolatos termékeket érintő kiegészítő információra vonatkozó nemzeti intézkedések összehangolásának kereteit, lehetővé téve ezáltal a végfelhasználók számára, hogy hatékonyabb termékeket választhassanak.

(2)      Ezt az irányelvet azokra az energiával kapcsolatos termékekre kell alkalmazni, amelyek használatuk során jelentős közvetlen vagy közvetett hatással vannak az energia‑ és – adott esetben – egyéb alapvető erőforrás‑fogyasztásra.”

4        Ugyanezen irányelv 5. cikkének a) és b) pontja szerint a tagállamok biztosítják, hogy „a felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálya alá tartozó termékeket forgalomba hozó vagy használatba vevő szállítók az ezen irányelvnek és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak megfelelően címkét és adatlapot bocsássanak rendelkezésre”, és hogy „a szállítók olyan műszaki dokumentációt állítsanak össze, amely alkalmas a címkén és az adatlapon szereplő információk pontosságának megállapítására”.

5        A 2010/30 irányelv „Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok” című 10. cikke az alábbiak szerint rendelkezett:

„(1)      A címkére és az adatlapra vonatkozó részleteket a Bizottság a 11., 12. és 13. cikkel összhangban, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján határozza meg, az e cikk szerinti egyes terméktípusok vonatkozásában.

Ha egy termék megfelel a (2) bekezdésben felsorolt kritériumoknak, annak egy, a (4) bekezdéssel összhangban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálya alá kell tartoznia.

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak a használat közbeni energia‑ és egyéb alapvető erőforrás‑fogyasztásról a címkén és az adatlapon megadott tájékoztatásra vonatkozó rendelkezéseinek lehetővé kell tenniük a végfelhasználók számára, hogy tájékozottabb vásárlói döntéseket hozhassanak, a piacfelügyeleti hatóságok számára pedig, hogy ellenőrizhessék, a termékek megfelelnek‑e a megadott tájékoztatásnak.

[…]

(4)      A felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak meg kell határozniuk különösen a következőket:

[…]

b)      az 1. cikk (1) bekezdésében említett információ megszerzéséhez alkalmazandó mérési szabványok és módszerek;

[…]

i)      a címkén és az adatlapokon szereplő nyilatkozatokban foglalt pontossági szint;

j)      a felhatalmazáson alapuló jogi aktus értékelésének és lehetséges felülvizsgálatának időpontja, figyelemmel a technológiai fejlődés ütemére.”

6        Ezen irányelv „A felhatalmazás gyakorlása” című 11. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezett:

„A Bizottság felhatalmazást kap a 10. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. Ez a felhatalmazás a 2010. június 19‑én kezdődő ötéves időtartamra vonatkozik. A Bizottság legkésőbb hat hónappal az ötéves időszak vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács a 12. cikk szerint nem vonja vissza a felhatalmazást, akkor az a korábbinak megfelelő időtartamra automatikusan meghosszabbodik.”

 A jogvita előzményei

7        A 2010/30 irányelv által ráruházott felhatalmazás alapján a Bizottság elfogadta az ezen irányelvnek a porszívók energiafogyasztásának címkézése tekintetében történő végrehajtásáról szóló, vitatott rendeletet. Ennek során olyan vizsgálati módszert alkalmazott, amely lehetővé teszi többek között a porszívók energiahatékonyságának és porfelszívási arányának mérését, mivel a vizsgálatot a porszívási vizsgálatok elején üres porgyűjtővel végzik a különböző felületeken (a továbbiakban: üres porgyűjtővel végzett teszt).

8        Az első fellebbező különleges, úgynevezett „ciklontechnológiával” tervezett porszívók gyártója, amelyek energiahatékonysága jobb, mint a más típusú porszívóké. E teljesítményt a Bizottság által alkalmazott vizsgálati módszer miatt alábecsülték, mivel e módszer nem tette lehetővé, hogy figyelembe vegyék a más típusú porszívók teljesítményének csökkenését, amely azok porgyűjtőjének megtelésével következik be. A Törvényszék Hivatalához 2013. október 7‑én benyújtott keresetlevelével e fellebbező e rendelet megsemmisítését kérte, többek között arra hivatkozva, hogy a Bizottság nem rendelkezett hatáskörrel ilyen vizsgálati módszer megállapítására. E tekintetben úgy érvelt, hogy e módszer nem vette figyelembe a porszívók 2010/30 irányelv 10. cikkének (1) bekezdésében előírt, „használat közbeni” energiahatékonyságát. E keresetet a Törvényszék 2015. november 11‑i Dyson kontra Bizottság ítéletében (T‑544/13, EU:T:2015:836) elutasította.

9        Az első fellebbező fellebbezése alapján ezt az ítéletet hatályon kívül helyezte a 2017. május 11‑i Dyson kontra Bizottság ítélet (C‑44/16 P, a továbbiakban: fellebbezés tárgyában hozott ítélet, EU:C:2017:357), és az ügyet visszautalta a Törvényszék elé annak érdekében, hogy utóbbi elbírálja a megsemmisítés iránti kereset bizonyos elemeit, azaz egyrészt az első jogalap első részét, amely azon alapul, hogy a Bizottság nem rendelkezett hatáskörrel az általa alkalmazott tesztmódszer megállapítására, másrészt pedig az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított harmadik jogalapot.

10      A jogerőre emelkedett 2018. november 8‑i Dyson kontra Bizottság ítéletben (T‑544/13 RENV, a továbbiakban: megsemmisítést kimondó ítélet, EU:T:2018:761) a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta a 2010/30 irányelv által biztosított felhatalmazás egyik alapvető elemét, nevezetesen azt, hogy a fogyasztóknak nyújtott tájékoztatásnak a készülékek „használat közbeni” energiahatékonyságára kell vonatkoznia. Következésképpen a harmadik jogalap vizsgálata nélkül megsemmisítette a vitatott rendeletet.

 A Törvényszékhez benyújtott kereset és a megtámadott ítélet

11      A Törvényszék Hivatalához 2019. február 21‑én benyújtott keresetlevelükkel az első fellebbező és az egymással gazdasági kapcsolatban álló többi fellebbező keresetet indított, amelyben a vitatott rendelet jogellenessége miatt állítólagosan elszenvedett káruk megtérítését kérték. Lényegében azt állították, hogy a Bizottság a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály több olyan kellően súlyos megsértését követte el, amely megalapozhatja az Unió szerződésen kívüli felelősségét, nevezetesen a 2010/30 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének, az egyenlő bánásmód elvének, a megfelelő ügyintézés elvének, a gondossági kötelezettségnek és a szakmai tevékenység gyakorlásához való jognak a megsértését.

12      A megtámadott ítéletben a Törvényszék elutasította a fellebbezők keresetét, és a költségek viselésére kötelezte őket, mivel úgy ítélte meg, hogy az állítólagos jogsértések egyike sem minősül – amennyiben bizonyítást nyer – az érintett jogszabály kellően súlyos megsértésének.

13      Ugyanis, először is, a 2010/30 irányelv 10. cikkének (1) bekezdésében a Bizottság számára biztosított felhatalmazás megsértését illetően a Törvényszék mindenekelőtt megállapította, hogy a Bizottság egyáltalán nem rendelkezik mérlegelési mozgástérrel, azonban rámutatott, hogy e megállapítás nem elegendő e rendelkezés kellően súlyos megsértése fennállásának megállapításához, mivel úgy vélte, hogy figyelembe kell venni a szabályozandó helyzetek összetettségét, a jogszabályszövegek alkalmazásának vagy értelmezésének nehézségeit, a megsértett szabály egyértelműségének és pontosságának fokát, valamint az elkövetett hiba szándékos, illetve nem kimenthető volt‑e (megtámadott ítélet, 36–38. pont). E különböző szempontok alapján a jogellenesség elkövetésének összefüggéseit vizsgálva a Törvényszék egymást követően megállapította, hogy a 2010/30 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének, és általánosabban ezen irányelv egészének egyértelműsége és pontossága tekintetében értelmezési és alkalmazási nehézségek állnak fenn (megtámadott ítélet, 45. és 97. pont), valamint hogy több tényező is bizonyíthatja a hiba menthetőségét, valamint a megoldandó problémák technikai összetettségét (megtámadott ítélet, 97. pont). E tényezők alapján a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a szokásosan elővigyázatos és gondos közigazgatási szerv találhatta úgy, hogy kockázatnak teszi ki magát azáltal, hogy az üres porgyűjtővel végzett tesztmódszer helyett egy részlegesen telített porgyűjtőn alapuló vizsgálati módszert alkalmaz, amely módszer értelmében a teszt addig tart, amíg a porgyűjtő egy bizonyos mértékig nem telítődik, következésképpen tehát a Bizottság nem lépte túl nyilvánvalóan és súlyosan a mérlegelési jogkörének korlátait (megtámadott ítélet, 97. pont).

14      Másodszor, az egyenlő bánásmód elvének a különböző érintett gazdasági szereplők által gyártott porszívótípusok tekintetében történő megsértését illetően a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (Cenelec) által elfogadott EN 60312‑1:2013 harmonizált szabvány (a továbbiakban: Cenelec‑szabvány) 5.9. szakasza szerinti vizsgálati módszer tudományos érvényességével és pontosságával kapcsolatos jogos kétségek fennállása elegendő annak megállapításához, hogy a „ciklonrendszerű” porszívók és a más típusú porszívók közötti bármilyen objektív különbségtől függetlenül a Bizottság nem lépte túl nyilvánvalóan és súlyosan a mérlegelési jogkörének korlátait, és nem sértette meg kellően súlyosan az egyenlő bánásmód elvét, amikor üres porgyűjtővel végzett vizsgálatai módszert fogadott el (megtámadott ítélet, 110. pont).

15      Harmadszor, ami a megfelelő ügyintézés elvének és a gondossági kötelezettségnek a megsértését illeti, a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság nem sértette meg ez utóbbit, nem nyert bizonyítást, hogy megsértette volna a pártatlansági kötelezettséget, vagy hogy visszaélt volna az eljárással, valamint végül az sem nyert bizonyítást, hogy a Bizottság megsértette a megfelelő ügyintézés elvét (megtámadott ítélet, 117. pont), és semmi esetre sem lépte túl nyilvánvalóan és súlyosan a mérlegelési jogkörének korlátait, illetve nem sértette meg kellően súlyosan a megfelelő ügyintézés elvét az első két állítólagos jogsértésre vonatkozóan megállapítottakhoz hasonló indokok alapján (megtámadott ítélet, 118. pont).

16      Végül negyedszer, ami a szakmai tevékenység gyakorlásához való jog megsértését illeti, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a vállalkozás szabadságának vagy a tulajdonhoz való jognak semmilyen megsértése nem nyert bizonyítást (megtámadott ítélet, 130. pont), az ezt meghaladó részt pedig, mivel a fellebbezők érvelése lényegében megegyezik a három másik állítólagos jogsértésre vonatkozóan a Cenelec‑szabvány 5.9. szakaszában szereplő vizsgálati módszer alkalmazásának mellőzésére vonatkozó döntés érvényességét illetően kifejtett érveléssel, ugyanezen indokok alapján azt el kell utasítani (megtámadott ítélet, 131. pont).

 A Bíróság előtti eljárás és a fellebbezők kérelmei

17      A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

–        állapítsa meg, hogy a Bizottság kellően súlyosan sértette meg az uniós jogot;

–        ezt meghaladóan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé;

–        kötelezze a Bizottságot a Bíróság és a Törvényszék előtti eljárás költségeinek viselésére.

18      A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

–        utasítsa el a fellebbezést, és

–        a fellebbezőket kötelezze a költségek viselésére.

 A fellebbezésről

19      Fellebbezésük alátámasztása érdekében a fellebbezők hét jogalapra hivatkoznak.

20      Az első négy jogalap a Törvényszék azon értékelésére vonatkozik, amely szerint a 2010/30 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének megsértése nem minősül a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető uniós jogszabály kellően súlyos megsértésének. Az ötödik, hatodik és hetedik jogalap a Törvényszék azon értékelésére vonatkozik, amely szerint az egyenlő bánásmód elvének, a megfelelő ügyintézés elvének, valamint a gondossági kötelezettségnek, végül pedig a vállalkozás szabadságának állítólagos megsértése nem volt kellően súlyos.

 Az első, a 2010/30 irányelv 10. cikke (1) bekezdése állítólagos megsértésének értékelése keretében a „kellően súlyos jogsértés” fogalmának vizsgálata során az indokolási kötelezettség megsértésére, a jogerő megsértésére és módszertani hiba elkövetésére alapított jogalapról

21      Az első jogalap lényegében két részből áll, amelyek közül az első a fellebbezők valamely jogalapjára való válaszadás hiányán és a megsemmisítést kimondó ítélet jogerejének megsértésén, a második pedig a „kellően súlyos jogsértés” fogalmának téves értelmezésén és az indokolás hiányán alapul.

 Az első részről

–       A felek érvei

22      Első jogalapjuk első részében, amely a megtámadott ítélet 52. pontja ellen irányul, a fellebbezők egyrészt azt állítják, hogy a Törvényszék nem határozott a kártérítési keresetük alátámasztására felhozott, arra alapított jogalapról, hogy a Bizottság a 2010/30 irányelv mint felhatalmazó jogi aktus egyik alapvető elemének figyelmen kívül hagyása nélkül nem alkalmazhatott üres porgyűjtővel végzett tesztmódszert, és e jogsértés elegendő a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető uniós jogszabály kellően súlyos, az Unió felelősségét megalapozó megsértésének megállapításához.

23      A Törvényszék ugyanis úgy ítélte meg, hogy a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 68. pontjára tekintettel e jogalap elbírálásához meg kell határozni, hogy a Bizottság mellőzhette‑e a Cenelec‑szabvány 5.9. szakaszában szereplő tesztmódszert az e módszer által elért eredmények tudományos érvényességével és az azok alapján a fogyasztóknak nyújtott információk pontosságával kapcsolatos kétségek miatt, anélkül hogy nyilvánvalóan és súlyosan megsértette volna az e tekintetben rendelkezésére álló mérlegelési jogkör korlátait. Márpedig a fellebbezők szerint az említett jogalap kizárólag arra vonatkozott, hogy a Bizottság nem alkalmazhat üres porgyűjtővel végzett vizsgálati módszert.

24      Másrészt a Törvényszék figyelmen kívül hagyta a megsemmisítést kimondó ítélet jogerejét. Ezen ítéletben ugyanis, amelyben éppen a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 68. pontjából vonta le a következtetéseket, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az üres porgyűjtővel végzett teszt kiválasztása önmagában a 2010/30 irányelv egyik alapvető eleme megsértésének minősül, következésképpen nem szükséges, hogy határozzon a részlegesen telített porgyűjtővel végzett, tudományosan érvényes tesztmódszerek fennállásáról.

25      A Bizottság vitatja e két jogalap megalapozottságát.

–       A Bíróság álláspontja

26      A megtámadott ítélet 36–38. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy „a Bizottság nem rendelkezett olyan mérlegelési jogkörrel, amely lehetővé tette volna számára, hogy túllépje a felhatalmazó jogi aktus által ráruházott hatásköröket, mivel [a rendelkezésére álló] felhatalmazásnak mindenképpen tiszteletben kell tartania a felhatalmazó jogi aktus alapvető elemeit”, ugyanakkor „a mérlegelési jogkör hiánya nem [volt] elegendő az uniós jog kellően súlyos megsértése fennállásának megállapításához”, meg kell azonban határozni, hogy a Bizottság „kellően súlyosan sértette‑e meg a felhatalmazó jogi aktus alapvető elemeinek tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettséget, amit a 2010/30 irányelv 10. cikkének (1) bekezdésében előírt követelmény jelent, [és ennek érdekében] figyelembe kell venni a megoldandó helyzetek összetettségét, a szövegek alkalmazásának vagy értelmezésének nehézségeit, a megsértett szabály egyértelműségének és pontosságának fokát, valamint az elkövetett hiba szándékos vagy nem kimenthető jellegét”.

27      Ebben az összefüggésben mondta ki a Törvényszék a megtámadott ítélet 52. pontjában, hogy „[a]z Unió felelősségét kizárólag a Bizottságot e tekintetben megillető mérlegelési jogkör korlátainak nyilvánvaló és súlyos megsértése alapozhatja meg”, amelyben az „e tekintetben” kifejezés arra vonatkozik, hogy a Bizottság úgy határozott, hogy „mellőzi a Cenelec‑szabvány 5.9. szakasza szerinti vizsgálati módszer alkalmazását, figyelembe véve a kapott eredmények tudományos érvényességével és a fogyasztóknak nyújtott tájékoztatás pontosságával kapcsolatos kétségeket”.

28      A megtámadott ítélet 52. pontja tehát azon vizsgálat keretébe illeszkedik, amelyet a Törvényszék ezen ítélet 38. és azt követő pontjaiban annak meghatározása érdekében folytatott le, hogy a Bizottság kellően súlyosan sértette‑e meg a felhatalmazó aktus azon alapvető elemének tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettséget, amely szerint a fogyasztóknak nyújtott tájékoztatásnak a készülékek „használat közbeni” energiahatékonyságára kell vonatkoznia, és az különösen az említett ítélet 46. és azt követő pontjaiban a megoldandó helyzet összetettségének, valamint a Bizottság által elkövetett hiba szándékos vagy nem kimenthető jellegének értékelése keretébe illeszkedik. Következésképpen ezen 52. pont nem értelmezhető úgy, mint amely elismeri a Törvényszék által a megtámadott ítélet 36. pontjában kifejezetten kizárt mérlegelési jogkör meglétét, hanem az a Bizottság által végzett azon értékelések vizsgálatának kiindulópontját képezi, amelyek alapján a Bizottság a részlegesen telített porgyűjtővel végzett tesztmódszer helyett az üres porgyűjtővel végzett tesztmódszert fogadta el, elkövetve így a megsemmisítést kimondó ítéletben meghatározott jogellenességet.

29      E tekintetben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy e jogellenesség csak akkor minősíthető kellően súlyos jogsértésnek, ha a helyzetet jellemző valamennyi körülmény vizsgálata keretében megállapítást nyer, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el azon mérlegelési jogkörre tekintettel, amellyel rendszerint olyan helyzetben rendelkezik, amikor technikai jellegű elemzéseket kell végeznie és technikai jellegű döntéseket kell hoznia.

30      E vizsgálatot követően a Törvényszék ezen ítélet 97. pontjában úgy ítélte meg, hogy tekintettel különösen a megoldandó problémák technikai összetettségére, „a Bizottság nem sértette meg nyilvánvalóan és súlyosan a mérlegelési jogkörének korlátait”, az említett ítélet 99. pontjában pedig úgy ítélte meg, hogy az Unió szerződésen kívüli felelőssége megállapításának azon feltétele, amely szerint fenn kell állnia valamely uniós jogszabály kellően súlyos megsértésének, nem teljesült.

31      A fenti megfontolásokból következik, hogy a Törvényszék egyrészt arra a jogalapra válaszolt, amely szerint a felhatalmazó aktus azon alapvető elemének Bizottság általi megsértése, amelyet az üres porgyűjtővel végzett vizsgálati módszer alkalmazásának tilalma jelent, elegendő volt ahhoz, hogy „kellően súlyos jogsértésnek” minősüljön, ellenkező értékelést állítva vele szemben, és megjelölve ezen értékelés indokait. Következésképpen a Törvényszék e tekintetben nem sértette meg indokolási kötelezettségét.

32      Másrészt a Törvényszék nem sértette meg a megsemmisítést kimondó ítélet jogerejét, amikor annak meghatározása érdekében, hogy e hiba a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértésének minősül‑e, megvizsgálta azon hiba ténybeli körülményeit, amelyet a Bizottság azáltal követett el, hogy figyelmen kívül hagyta a felhatalmazó aktus azon alapvető elemét, amelyet a 2010/30 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésében szereplő, „a használat közbeni […] fogyasztásról […] megadott tájékoztatásra vonatkozó” kritérium jelent.

33      A Törvényszék ugyanis érvelésének kiindulópontjaként az említett ítéletből következő azon megállapítást fogadta el, amely szerint a Bizottság nem rendelkezett olyan mérlegelési jogkörrel, amely lehetővé tette volna számára, hogy túllépje a számára adott felhatalmazást, egyebekben pedig a „kellően súlyos jogsértés” fogalmára vonatkozóan olyan értékelést végzett, amely különbözik az általa korábban a megsemmisítés iránti kereset keretében tett értékeléstől.

34      Az első jogalap első részét tehát mint megalapozatlant el kell utasítani.

 A második részről

–       A felek érvei

35      A fellebbezők először is azt állítják, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 82. pontjában úgy találta: meg kell határozni, hogy a Bizottság nyilvánvalóan és súlyosan megsértette‑e a mérlegelési jogkörének korlátait azáltal, hogy a részlegesen telített porgyűjtővel végzett helyett az üres porgyűjtővel végzett vizsgálati módszert részesítette előnyben. E megfontolásból következik, hogy a Bizottság által elkövetett hiba menthető jellegének értékelésekor a Törvényszék úgy találta, hogy a Bizottság a Cenelec‑szabvány 5.9. szakaszában szereplő tesztmódszer vagy az üres porgyűjtővel végzett tesztmódszer közül választhatott. Márpedig a fellebbezők hangsúlyozzák, hogy ilyen választás nem létezett, mivel a Bizottság nem alkalmazhatta ez utóbbi módszert. A Bizottság ugyanis bármely más, részlegesen telített porgyűjtővel végzett vizsgálati módszert alkalmazhatott volna, vagy kezdeményezhette volna a 2010/30 irányelv olyan módosítását, amely azon követelmény eltörlésére irányul, hogy a tájékoztatás a termék „használat közbeni” fogyasztására vonatkozzon.

36      Ezenfelül a fellebbezők szerint a megtámadott ítélet indokolása hiányos, mivel a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Cenelec‑szabvány 5.9. szakaszában szereplő vizsgálati módszer tudományos érvényességének kérdése döntő jelentőségű, anélkül hogy további magyarázattal szolgált volna, és a Bizottság nem bizonyította, hogy a vizsgált tényállás idején kételkedett volna e módszer érvényességben.

37      Végül a fellebbezők a bizonyítékok elferdítésére és a bizonyítási teherre vonatkozó szabályok megsértésére hivatkoznak, utalva az e tekintetben a negyedik jogalap keretében kifejtett megfontolásokra.

38      A Bizottság vitatja e kifogások megalapozottságát.

–       A Bíróság álláspontja

39      A megtámadott ítélet 46. és azt követő pontjaiban azon kérdés értékelése keretében, hogy az uniós jognak a vitatott rendelet megsemmisítését igazoló megsértése kellően súlyosnak minősíthető‑e a megoldandó helyzet összetettségére, valamint az elkövetett hiba szándékos vagy nem kimenthető jellegére tekintettel, a Törvényszék megvizsgálta azt az összefüggést, amelyben a Bizottság azt a hibát követte el, hogy a részlegesen telített porgyűjtővel végzett vizsgálat helyett az üres porgyűjtővel végzett tesztmódszert alkalmazta, figyelembe véve a vitatott rendelet előkészítését és elfogadását övező konkrét körülményeket, különösen a vizsgálati módszer kialakítása érdekében végzett munkákat, vagyis azon tényezőket, amelyeket a Törvényszék szerint a Bizottság ténylegesen figyelembe vett. Ezen ítélet 82. pontjában a Törvényszék ennélfogva nem a Bizottság rendelkezésére álló lehetőségek kimerítő táblázatát kívánta összeállítani, hanem csupán annak értékelésére szorítkozott, hogy a vitatott rendelet elfogadásának konkrét összefüggésében a Bizottság kellően súlyosan megsértette‑e az érintett jogszabályt.

40      Az első kifogás, amelyben a fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság előtt bináris választási lehetőség állt, a megtámadott ítélet pontatlan értelmezésén alapul.

41      A második kifogást illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 82. pontjában megállapította, hogy „a jelen ügyben nem bír jelentőséggel azon kérdés, hogy a Cenelec‑szabvány 5.9. szakaszában szereplő tesztmódszer tudományosan és műszakilag megalapozott‑e”. Ennélfogva a fellebbezők megalapozatlanul kifogásolják, hogy nem indokolta meg kellőképpen azon állítást, amely szerint e vizsgálati módszer tudományos érvényességének kérdése döntő jelentőségű volt.

42      Végül meg kell állapítani, hogy a fellebbezőknek a bizonyítékok elferdítésére és a bizonyítási teherre vonatkozó szabályok megsértésére alapított kifogásai nem tartalmazzák a jelen jogalap keretében a megalapozottság értékeléséhez szükséges pontosításokat.

43      A fentiekből az következik, hogy el kell utasítani az első jogalap második részét és ebből következően az egész jogalapot.

 A második, a 2010/30 irányelv 10. cikke (1) bekezdése állítólagos megsértésének értékelése keretében a „kellően súlyos jogsértés” fogalmának téves értelmezésére alapított jogalapról

 A felek érvei

44      Második jogalapjukban a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem állapította meg, hogy azon tény, miszerint a megsértett szabály semmilyen mérlegelési mozgásteret nem biztosít a Bizottság számára, alapvető és döntő jelentőségű volt a kellően súlyos jogsértés fennállásának megállapításához. E jogalapot öt olyan háttérelemre alapozzák, amelyeket egyedül meghatározónak tartanak, nevezetesen először is arra, hogy a 2010/30 irányelv alapvető eleme azon kritérium, amely szerint a tájékoztatásnak a termék használat közbeni fogyasztására kell vonatkoznia, amely alapvető elemet a Bizottság mérlegelési jogkörének korlátozása céljából állapítottak meg, másodszor az ezen irányelv által követett környezetvédelmi cél jelentőségére, harmadszor az említett kritérium e cél eléréséhez szükséges lényeges jellegére, negyedszer azon tényre, hogy a Bizottságnak tudomása volt az elfogadott tesztmódszer megtévesztő jellegéről, és ötödször arra, hogy a gyártók számára lehetetlen volt az energiacímkéken szereplő tájékoztatást további információkkal kiegészíteni.

45      Mindenesetre, feltételezve akár, hogy más tényezőket is figyelembe lehetett volna venni, mint például az értelmezési nehézségeket vagy a szabályozás összetettségét, a Törvényszéknek ezeket össze kellett volna vetnie egy olyan kritérium be nem tartásával, amely semmilyen mérlegelési mozgásteret nem hagy, és amelyet nem lehetett volna más megfontolásokkal helyettesíteni.

46      A Bizottság vitatja e jogalap megalapozottságát.

 A Bíróság álláspontja

47      Emlékeztetni kell arra, hogy az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítása tekintetében az EUMSZ 340. cikk második bekezdésében megkövetelt feltételek között szerepel a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető valamely jogszabály kellően súlyos megsértésének követelménye (2017. május 30‑i Safa Nicu Sepahan kontra Tanács ítélet, C‑45/15 P, EU:C:2017:402, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

48      Az ilyen jogsértés akkor állapítható meg, ha magában foglalja a mérlegelési jogköre tekintetében előírt korlátoknak az érintett intézmény általi nyilvánvaló és súlyos túllépését (2017. május 30‑i Safa Nicu Sepahan kontra Tanács ítélet, C‑45/15 P, EU:C:2017:402, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49      Így az ilyen jogsértés azonosítása olyan szabálytalanság megállapítását feltételezi, amelyet a szokásosan elővigyázatos és gondos közigazgatási szerv hasonló körülmények között nem követett volna el (2019. szeptember 10‑i HTTS kontra Tanács ítélet, C‑123/18 P, EU:C:2019:694, 43. pont).

50      Annak meghatározásához, hogy adott uniós jogszabály megsértése kellő súlyosnak tekinthető‑e, figyelembe kell venni azon területet, feltételeket és összefüggést, amelyek az érintett intézmény eljárását jellemzik (lásd ebben az értelemben: 2017. április 4‑i Ombudsman kontra Staelen ítélet, C‑337/15 P, EU:C:2017:256, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

51      E tekintetben figyelembe kell venni többek között a megsértett szabály egyértelműségének és pontosságának fokát, valamint az e szabály által az uniós hatóság számára biztosított mérlegelési mozgástér terjedelmét (2017. május 30‑i Safa Nicu Sepahan kontra Tanács ítélet, C‑45/15 P, EU:C:2017:402, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), a megoldandó helyzet összetettsége, a szövegek alkalmazásának vagy értelmezésének nehézségei (2007. április 19‑i Holcim [Deutschland] kontra Bizottság ítélet, C‑282/05 P, EU:C:2007:226, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), valamint az esetleges jogi tévedés menthetőségét vagy ennek hiányát (2003. december 4‑i Evans ítélet, C‑63/01, EU:C:2003:650, 86. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

52      A Bíróságnak a jelen ítélet 48–51. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatából következik, hogy – amint arra a főtanácsnok indítványának 91. pontjában rámutatott – a jogszabály által az uniós hatóság számára biztosított mérlegelési mozgástér terjedelme csak egy azon tényezők közül, amelyeket figyelembe kell venni annak meghatározásakor, hogy e hatóság kellően súlyosan sértette‑e meg e szabályt. Amennyiben releváns tényezőről van szó, amit minden esetben meg kell vizsgálni, a megsértett rendelkezés által biztosított mérlegelési mozgástér hiánya nem jelenti szükségszerűen azt, hogy e rendelkezés megsértése kellően súlyos volt.

53      Az egyes ügyek körülményeitől függően ugyanis a megállapított jogsértés elkövetésének összefüggéseire tekintettel más tényezőket is figyelembe lehet venni. Így az olyan jogszabály megsértése, amely semmilyen mérlegelési mozgásteret nem hagy az érintett hatóság számára, a körülményekre tekintettel nem tűnhet nyilvánvalónak, tehát kellően súlyosnak, különösen akkor, ha az az e szabályt tartalmazó jogszabály értelmezési nehézségeire tekintettel menthető jogi tévedésből ered.

54      Következésképpen, noha bizonyos helyzetekben vezethet az uniós jog egyszerű megsértése kellően súlyos jogsértés megállapításához, amennyiben a megsértett szabály csak csekély mérlegelési mozgásteret biztosít, sőt nem is biztosít egyáltalán az e jogsértést elkövető uniós hatóság számára, ilyen megállapítás csak az e jogsértést övező körülmények összességéből következhet, amennyiben e körülmények vizsgálata nem tár fel egyetlen más olyan releváns tényezőt sem, amely a mérlegelési jogkör e korlátja megsértésének nyilvánvaló és súlyos jellegét kizárná.

55      A megtámadott ítéletben, amint az annak 22. pontjában megállapítást nyert, a Törvényszék először is megvizsgálta, hogy a Bizottság rendelkezett‑e mérlegelési mozgástérrel azon kritérium tiszteletben tartását illetően, amelynek értelmében a tájékoztatásnak a termék használat közbeni fogyasztására kell vonatkoznia, és ezen ítélet 36. pontjában megállapította, hogy nem ez a helyzet. Ezt követően a Törvényszék a megtámadott ítélet 37. és 38. pontjában lényegében úgy ítélte meg, hogy e megállapítás önmagában nem elegendő a megsértett rendelkezés kellően súlyos megsértése fennállásának megállapításához, és meghatározta az ilyen jogsértés fennállásának megállapítása érdekében releváns tényezők összességét, nevezetesen a megoldandó helyzetek összetettségét, a szövegek alkalmazásának vagy értelmezésének nehézségeit, a megsértett szabály egyértelműségének és pontosságának fokát, valamint az elkövetett hiba szándékos vagy nem kimenthető jellegét. Ezt követően figyelembe vette az ügy körülményeit, majd az ítélet 97. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság nem lépte nyilvánvalóan és súlyosan túl mérlegelési jogkörének korlátait.

56      A jelen ítélet 53–55. pontjában kifejtett megfontolásokból következik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot.

57      Egyébiránt a jelen ítélet 54. pontjából következik, hogy a kellően súlyos jogsértés fennállásának értékelése szempontjából releváns elemek meghatározása olyan értékelés körébe tartozik, amelyet a fellebbezés keretében – a téves jogalkalmazás esetét kivéve – nem lehet megkérdőjelezni, kivéve a tények elferdítésére való hivatkozás esetét. Márpedig a fellebbezők a jelen jogalap keretében arra szorítkoznak, hogy a Törvényszék által figyelembe vett tényezőkkel hallgatólagosan más, szerintük meghatározó elemeket állítanak szembe.

58      A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a második jogalapot el kell utasítani.

 A harmadik, a jogi összetettség hiányára tekintettel a „kellően súlyos jogsértés” fogalmának téves értelmezésére és a jogerő megsértésére alapított jogalapról

 A felek érvei

59      E jogalap a megtámadott ítélet 42., 43. és 45. pontjára irányul. A jogalap első része lényegében valamely uniós jogszabály „kellően súlyos megsértése” fogalmának a vitatott rendelet elfogadását követő elemek figyelembevétele miatti megsértésén, a második részében pedig a megsemmisítést kimondó ítélet jogerejének megsértésén alapul.

60      Elsőként a fellebbezők arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék nem hivatkozhatott volna a vitatott rendeletre vonatkozó megsemmisítés iránti eljárás lefolyására annak értékelése érdekében, hogy fennállnak‑e az e rendelet elfogadásának keretéül szolgáló jogszabályszövegek alkalmazásával vagy értelmezésével kapcsolatos nehézségek. Másodlagosan a Törvényszék által végzett értékelés módját vitatják.

61      Álláspontjuk szerint egyrészt a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor más körülményeket is figyelembe vett, mint amelyek között a Bizottság a vitatott rendelet elfogadásának időpontjában eljárt, mivel a későbbi körülményekből semmilyen következtetés nem vonható le. Másrészt az a tény, hogy a fellebbezés tárgyában hozott ítélettel a Bíróság visszautalta a Törvényszék elé a megsemmisítés iránti kereset vizsgálatát, nem tárt fel semmilyen jogi bonyolultságot, mivel ez utóbbi a megsemmisítést kimondó ítéletben csupán azt állapította meg, hogy az üres porgyűjtővel végzett tesztmódszer kiválasztása ellentétes a felhatalmazó aktussal, és a részlegesen telített porgyűjtővel végzett tesztmódszer alkalmazásának állítólagos lehetetlensége e tekintetben nem bír jelentőséggel.

62      Másodszor, a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 68. pontja nem utal arra, hogy a megsemmisítés iránti keresetnek a 2010/30 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének megsértésén alapuló részéről történő határozathozatalhoz mérlegelni kell a használat valós körülményeit tükröző vizsgálati módszer elfogadására vonatkozó kötelezettséget és a teszt eredményeinek pontosságára vonatkozó kötelezettséget. Éppen ellenkezőleg, a megsemmisítést kimondó ítéletből az következik, hogy e két kötelezettség kumulatív. A Törvényszék azon értékelése, amely szerint értelmezési nehézségek állnak fenn ezen irányelv releváns rendelkezéseinek összetettségével és pontatlanságával összefüggésben, tehát a megsemmisítést kimondó ítélet jogerejének figyelmen kívül hagyásán, valamint a fellebbezés tárgyában hozott ítélet téves értelmezésén alapul.

63      A Bizottság vitatja e jogalap két részének megalapozottságát.

 A Bíróság álláspontja

64      A harmadik jogalap első részét illetően emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jogszabály szóban forgó intézmény általi megsértése súlyosságának foka, mivel az elválaszthatatlan e jogsértéstől, nem értékelhető az említett jogsértés megvalósulásának időpontjától eltérő időpontra tekintettel. Ebből következik, hogy a „kellően súlyos jogsértés” fennállását szükségszerűen azon körülmények alapján kell értékelni, amelyek között az intézmény ebben a konkrét időpontban eljárt (2019. szeptember 10‑i HTTS kontra Tanács ítélet, C‑123/18 P, EU:C:2019:694, 45. és 46. pont).

65      Bár a valamely uniós jogszabály megsértését jelentő jogi aktus elfogadásának keretéül szolgáló jogszabályszövegek alkalmazásával vagy értelmezésével kapcsolatos nehézségek hiányát vagy fennállását az érintett szabály szövegére tekintettel kell értékelni, a vitatott jogi aktus elfogadásának időpontját alapul véve, nincs annak akadálya, hogy ez a releváns ítélkezési gyakorlat elemeire való hivatkozással történjen, az azokban foglalt útmutatások miatt (lásd analógia útján: 1996. március 5‑i Brasserie du pêcheur és Factortame ítélet, C‑46/93 és C‑48/93, EU:C:1996:79, 59. pont). Adott esetben szó lehet a szóban forgó jogi aktus elfogadását követően hozott határozatokban szereplő olyan információkról, amelyek alkalmasak arra, hogy felfedjék az e jogi aktus által megsértett jogszabályszöveg értelmezésével kapcsolatos nehézségek hiányát, mint például az azt megállapító határozat, hogy e szöveg világos jogi aktusnak minősül, vagy épp ellenkezőleg, az ilyen nehézségek fennállását, mint az említett szöveg terjedelmét egyértelművé tevő határozat vagy az annak tulajdonítandó értelmezésre vonatkozó eltérő határozatok.

66      A jelen ügyben léteztek az ítélkezési gyakorlatnak ilyen elemei, mivel a 2010/30 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése meghatározó rendelkezés volt a vitatott rendelet megsemmisítése iránti eljárás keretében.

67      Következésképpen a Törvényszék téves jogalkalmazás nélkül tekinthette relevánsnak, hogy a megtámadott ítélet 40–45. pontjában lényegében a megsemmisítési eljárásban keretében egymást követően – a fellebbezés alapján a Bíróság által, majd visszautalás alapján a Törvényszék által – hozott határozatokra hivatkozzon, ideértve tehát a fellebbezés tárgyában hozott ítéletnek az ügy Törvényszék elé történő visszautalására vonatkozó indokolását is, annak eldöntése érdekében, hogy a 2010/30 irányelv 10. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének tiszteletben tartása felvetett‑e összetett kérdéseket, alkalmazási vagy értelmezési nehézségeket többek között e rendelkezés egyértelműsége és pontossága fokának tekintetében a „használat közbeni” kifejezés terjedelmét illetően.

68      A harmadik jogalap első részét tehát mint megalapozatlant el kell utasítani.

69      E jogalap második részét illetően meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítélet 41–44. pontjában a Törvényszék a fellebbezés tárgyában hozott ítélet fényében vizsgálta meg a megsemmisítést kimondó ítélet indokolását. E tekintetben a megtámadott ítélet 42. pontjában hangsúlyozta, hogy a fellebbezés tárgyában hozott ítéletből az következik, hogy mérlegelni kell egyrészt az olyan számítási módszer alkalmazására irányuló kötelezettséget, amely módszer lehetővé teszi a porszívók energiahatékonyságának a valós használati körülményekhez a lehető legközelebb álló körülmények között történő mérését, és amely megköveteli, hogy a porszívó porgyűjtőjének részlegesen telítettnek kell lennie, és másrészt a kapott eredmények tudományos érvényességéhez és a fogyasztóknak nyújtott tájékoztatás pontosságához kapcsolódó követelményeket, ami szükségessé tette az ügy Törvényszék elé visszautalását, annak érdekében, hogy ez utóbbi határozzon az érintett rendelkezés megsértéséről. Ezt követően a megtámadott ítélet 43. és 44. pontjában megállapította, hogy a Törvényszék a megsemmisítést kimondó ítéletben a fellebbezés tárgyában hozott ítélet indokolását úgy értelmezte, hogy e kötelezettség és e követelmények két együttes feltételnek minősülnek, így az első feltétel be nem tartása elegendő e rendelkezés megsértésének megállapításához, és így a vitatott rendelet megsemmisítéséhez.

70      A Törvényszék a megtámadott ítélet 45. pontjában ebből azt a következtetést vonta le, hogy az indokolás ezen elemei alátámasztják, hogy a 2010/30 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének a porszívók konkrét esetére való alkalmazása értékelési különbségeket eredményez, ami értelmezési nehézségekre utal az említett rendelkezés és általánosabban a 2010/30 irányelv egészének egyértelműségét és pontosságát illetően.

71      A Törvényszék ezáltal nem sértette meg a megsemmisítést kimondó ítélet jogerejét. A Törvényszék értékelését ugyanis nem kizárólag erre az ítéletre alapította, hanem ezen ítélet és a fellebbezés tárgyában hozott ítélet alapjául szolgáló érvelés összehasonlítására. A fellebbezők azon érvét, amely szerint a Törvényszék megállapításával ellentétben a vitatott rendelet megsemmisítést kimondó ítéletből jogi háttér összetettségének hiánya tűnik ki, ugyanezen okból el kell utasítani, mivel a kifogásolt értékelés nem magának az ítéletnek a vizsgálatára, hanem annak a fellebbezés tárgyában hozott ítélettel való összehasonlítására vonatkozik. Ezenfelül hangsúlyozni kell, hogy azok a vizsgálatok, amelyeket a Törvényszék egyrészt a megsemmisítés iránti kereset keretében a megsemmisítést kimondó ítéletben, másrészt a kártérítési kereset keretében a megtámadott ítéletben végzett el, eltérő jellegűek. A megsemmisítést kimondó ítéletben ugyanis kizárólag valamely uniós jogi szabály megsértésének fennállásáról kellett határoznia, nem pedig egy „kellően súlyos jogsértés” fennállásáról.

72      Következésképpen mint megalapozatlant el kell utasítani a harmadik jogalap második részét, és ennélfogva a harmadik jogalap egészét.

 A negyedik, a „kellően súlyos jogsértés” fogalmának a megoldandó helyzetek összetettségére vonatkozó értékelési szemponttal kapcsolatos, több szempontból téves értelmezésére alapított jogalapról

73      A negyedik jogalap, amely lényegében nyolc részből áll, az uniós jog „kellően súlyos megsértése” fogalmának a megoldandó helyzetek összetettségére vonatkozó értékelési szemponttal kapcsolatos több szempontból téves értelmezésén alapul.

 A negyedik jogalap első részéről

–       A felek érvei

74      A fellebbezők úgy vélik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 52. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Cenelec‑szabvány 5.9. szakaszában szereplő vizsgálati módszer tudományos érvényességének kérdése releváns a szabályozási környezet összetettségének értékelése szempontjából. Mivel ugyanis megállapítást nyert, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta a 2010/30 irányelv egyik alapvető elemét, nem bírt jogi jelentőséggel annak vizsgálata ezenfelül, hogy a Bizottságnak jogos kétségei voltak‑e e módszert illetően. A Törvényszék érvelése e tekintetben is hibás, mivel úgy találta, hogy a Bizottság egy szabálytalan, mivel üres porgyűjtővel végzett tesztmódszer és a Cenelec‑szabvány 5.9. szakaszában szereplő tesztmódszer közötti választás előtt állt.

75      A Bizottság vitatja e rész megalapozottságát.

–       A Bíróság álláspontja

76      Meg kell állapítani, hogy a jelen ítélet 51. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a megoldandó helyzet összetettsége releváns tényező annak meghatározása szempontjából, hogy valamely uniós jogszabály megsértése kellően súlyosnak minősíthető‑e.

77      Egyébiránt hangsúlyozni kell egyrészt, hogy a megtámadott ítélet 52. pontjában a Törvényszék kifejezetten jelezte, hogy a fellebbezők érveléséről való döntés érdekében meg kell határozni, hogy a Bizottság mellőzhette‑e a Cenelec‑szabvány 5.9. szakaszában szereplő vizsgálati módszer alkalmazását, tekintettel az elért eredmények tudományos érvényességével és a fogyasztóknak nyújtott tájékoztatás pontosságával kapcsolatos kétségekre. Ezen ítélet 46., 47., 49. és 50. pontjából ugyanis az következik, hogy a fellebbezők azt állították, hogy a részlegesen telített porgyűjtővel végzett tesztmódszer alkalmazása nem mutat semmiféle különleges bonyolultságot, és hogy a Cenelec‑szabvány 5.9. szakaszában szereplő tesztmódszer tudományosan érvényes, különösen a mérések pontosságára, megbízhatóságára és megismételhetőségére vonatkozó követelményeket illetően.

78      Másrészt a fellebbezés tárgyában hozott ítéletből, különösen annak 19–42., 68., 70. és 83. pontjából kitűnik, hogy a Cenelec‑szabvány 5.9. szakaszában szereplő tesztmódszerrel végzett mérések megismételhetőségének kérdése, amely az elért eredmények tudományos érvényességéhez és a fogyasztóknak nyújtott tájékoztatás pontosságához kapcsolódik, fontos tényező volt a megsemmisítés iránti keresettel kapcsolatos eljárásban, mind a 2010/30 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésében szereplő „használat közbeni” kifejezés terjedelmének ezen ítélet általi pontosítását megelőzően, mind azt követően. Ezt a kérdést ugyanis megvitatták a Törvényszék előtt e kereset első szakaszában, és ezen ítélet 68. és 70. pontjából kitűnik, hogy az továbbra is releváns.

79      A Törvényszék ennélfogva nem követett el hibát, amikor úgy határozott, hogy megvizsgálja a megoldandó helyzet összetettségét, és ennek keretében figyelembe vette az említett kérdést.

80      Egyebekben az első jogalapra adott válaszból következik, hogy a fellebbezők arra vonatkozó kifogása, hogy a Törvényszék tévesen vélte úgy, hogy a Bizottság választás előtt állt, a megtámadott ítélet pontatlan értelmezésén alapul.

81      Következésképpen a negyedik jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

 A negyedik jogalap második és negyedik részéről

–       A felek érvei

82      A negyedik jogalap második részében a fellebbezők a bizonyítékok elferdítésére, a bizonyítási teherre vonatkozó szabályok megsértésére, valamint az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkoznak. Azt állítják, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a vitatott rendelet elfogadásának időpontjában kétségei lettek volna a Cenelec‑szabvány 5.9. szakaszában szereplő vizsgálati módszerrel kapott eredmények tudományos érvényességét és így a fogyasztók számára nyújtott tájékoztatás pontosságát illetően. Következésképpen erre vonatkozó bizonyíték hiányában a Törvényszék a megtámadott ítélet 52. pontjában nem állapíthatta meg ilyen kétségek fennállását. A fellebbezők azt is kifogásolják, hogy a Törvényszék nem jelölte meg az okot, amely miatt a megoldandó helyzet összetettségének vizsgálata függne attól, hogy „a Bizottság egyetlen telítődési mód tudományos érvényességét utasította‑e el”.

83      A második résszel együtt vizsgálandó negyedik rész keretében a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 60. pontjában tévesen tekintette releváns elemnek a vitatott rendelet 7. cikkét. Első kifogásukban e cikk elferdítésére hivatkoznak, mivel az nem tartalmazza a Bizottság arra vonatkozó „nyilatkozatát”, hogy a Cenelec‑szabvány 5.9. szakaszában szereplő vizsgálati módszert a tudományos érvényességével kapcsolatos kétségek okán mellőzték. Épp ellenkezőleg, az említett cikk megerősíti, hogy a vitatott rendelet elfogadásának időpontjában a Bizottság még nem vizsgálta meg a részlegesen telített porgyűjtővel végzett mérési módszerek alkalmazásának lehetőségét.

84      Második kifogásukban a fellebbezők úgy érvelnek, hogy a Törvényszék az említett 7. cikk figyelembevételével ultra petita hozott határozatot, és megsértette a védelemhez való jogukat, mivel nem volt bizonyíték arra, hogy a Bizottság elvégezte az említett vizsgálati módszer értékelését.

85      A Bizottság vitatja az e két részben megfogalmazott kifogások megalapozottságát.

–       A Bíróság álláspontja

86      A negyedik jogalap második részét illetően meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 60. pontjában a következőket mondta ki:

„A [vitatott] rendelet 7. cikkéből kitűnik, hogy a Bizottság a műszaki ismeretek akkori állására tekintettel úgy találta, hogy a [Cenelec‑szabvány 5.9. szakaszában szereplő] vizsgálati módszer nem fogadható el a 2010/30irányelv 10. cikke (4) bekezdésének b) pontja alapján. Az ilyen kizárást úgy kell értelmezni, hogy a Bizottság a porszívók energiahatékonyságának értékelése végett hallgatólagosan úgy találta, hogy az említett vizsgálati módszer nem tekinthető [a vitatott] rendelet 5. cikke értelmében megbízható, pontos és megismételhető mérési és számítási módszernek. A Bizottság így inkább egy üres porgyűjtő használatán alapuló vizsgálati módszert választotta, amely, bár a részlegesen telített porgyűjtő használatán alapuló módszernél szűkebb használatot tükröz, megfelel a megbízhatóság, a pontosság és a megismételhetőség kritériumainak.”

87      E megfontolásokkal a Törvényszék egyrészt pontosan megjelölte, hogy a vitatott rendeletből mely elemekre alapította azon megállapítását, amely szerint a Bizottságnak kétségei merültek fel a Cenelec‑szabvány 5.9. szakaszában szereplő vizsgálati módszert illetően, mivel ezen elemek figyelembevétele egyáltalán nem jelenti a bizonyítási teherre vonatkozó szabályok megsértését. Másrészt így e megállapítást is megindokolta, és megjelölte a háttér azon elemeinek tulajdonított jelentőséget, amelyek alapján a Bizottság a megoldandó helyzet összetettségének értékelése során elvetette ezt a módszert, mivel e határozat olyan módszer elfogadásához vezetett, amely később jogellenesnek bizonyult.

88      Mindazonáltal a negyedik rész első kifogásában a fellebbezők azt állítják, hogy a megtámadott ítélet 60. pontjában szereplő megfontolások a vitatott rendelet 7. cikkének elferdítéséből erednek.

89      E cikk, amelyre a Törvényszék a megtámadott ítélet 60. pontjában hivatkozott, a következőképpen szólt:

„A Bizottság ezt a rendeletet a technológiai haladás fényében legkésőbb a hatálybalépése után öt évvel felülvizsgálja. Ennek során megvizsgálja különösen […], hogy lehetséges‑e az éves energiafogyasztásra, a porfelszívásra és a porvisszabocsátásra vonatkozóan olyan mérési módszereket alkalmazni, amelyek üres helyett részlegesen telített porgyűjtővel végrehajtott méréseken alapulnak”.

90      Először is meg kell állapítani, hogy az említett 60. pontban a Törvényszék nem e rendelkezés szövegét kívánta átfogalmazni, hanem következtetéseket kívánt abból levonni, amint azt a „[vitatott] rendelet 7. cikkéből kitűnik” kifejezés jelzi.

91      Másodszor, ez a pont a 2010/30 irányelvre, a vitatott rendeletre és a Cenelec‑szabványnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételére vonatkozó, ezen ítélet 55–58. pontjában szereplő különböző megállapítások nyomán keletkezett, amelyek keretébe az alábbi megfontolások illeszkednek, amint azt az „[e] tekintetben” kifejezés jelzi, amelyekkel az említett ítélet 59. pontja kezdődik.

92      Így először is a Törvényszék megállapította, hogy a 2010/30 előírta, hogy a Bizottság harmonizált szabványokat és mérési módszereket alkalmazzon az olyan releváns mutatók számítási módjainak meghatározása érdekében, mint az energiafogyasztás (megtámadott ítélet, 55. pont). Másodszor a vitatott rendelet különböző elemeire hivatkozott, azaz a (4) preambulumbekezdésre és a „Mérési módszerek” című 5. cikkre, amely szerint a feltüntetendő információkat olyan megbízható, pontos és megismételhető mérési módszerekkel kell meghatározni, amelyek figyelembe veszik az általánosan elismert legkorszerűbb mérési és számítási módszereket, visszautalva e rendelet VI. mellékletére. Emlékeztetett különösen arra, hogy e melléklet 1. pontja az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett hivatkozási számú harmonizált szabványokra utal, és pontosította, hogy e szabványoknak meg kell felelniük az e mellékletben meghatározott műszaki fogalommeghatározásoknak, feltételeknek, összefüggéseknek és paramétereknek (megtámadott ítélet, 56. pont). Végül harmadszor, a Törvényszék megemlítette, hogy a Cenelec szabvány hivatkozásait a Hivatalos Lapban megjelent közleményben tették közzé, amelyben pontosították, hogy e szabvány 5.9. szakaszát kizárták az érintett idézetből, amiből az következik, hogy a vitatott rendelet VI. mellékletének alkalmazásában a porszívók porfelszívási teljesítményének és éves energiafogyasztásának kiszámítására vonatkozó harmonizált szabványt üres porgyűjtővel végzett tesztek alapján határozták meg (megtámadott ítélet, 57. és 58. pont).

93      A jelen ítélet 90–92. pontjában említett tényezők összességéből következik, hogy a Törvényszék által a vitatott rendelet 7. cikkéből levont, összefüggéseikbe illesztett és a Törvényszék által megvilágított tanulságok nem összeegyeztethetetlenek e cikk szövegével.

94      A fellebbezők azon állítását illetően, amely szerint a vitatott rendelet 7. cikkét úgy lehet értelmezni, hogy a Bizottság a vitatott rendelet elfogadásakor nem vizsgálta meg a Cenelec‑szabvány 5.9. szakaszában szereplő vizsgálati módszert, annak elvégzését később írva elő, emlékeztetni kell arra, hogy az a körülmény, hogy a Törvényszék elé terjesztett iratok egyik eleme a Törvényszék által elfogadottól eltérő olvasat tárgyát is képezheti, nem elegendő annak bizonyításához, hogy a Törvényszék elferdítette volna adott elemet (lásd ebben az értelemben: 2015. október 29‑i Bizottság kontra ANKO ítélet, C‑78/14 P, EU:C:2015:732, 55. pont). Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a „felülvizsgálat” és a „technológiai haladás fényében” kifejezések e cikkben történő használata nemcsak, hogy valószínűtlenné teszi a fellebbezők által javasolt értelmezést, hanem éppen ellenkezőleg, megerősíti a Törvényszék értelmezését.

95      Végül el kell utasítani azon kifogást, amely szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 60. pontjában szereplő megfontolásokkal ultra petita hozott határozatot, megsértve a fellebbezők védelemhez való jogát, azzal az indokkal, hogy e megfontolásokkal a Törvényszék az elé terjesztett egyik irat terjedelmének értékelésére szorítkozott. Meg kell ugyanis állapítani, hogy a vitatott rendelet szükségképpen a Törvényszék elé terjesztett kártérítési kereset központi eleme volt, és nyilvánvalóan ezen iratanyag részét képezte, amiről a fellebbezőknek tudomásuk volt, és amivel kapcsolatban állást foglalhattak. Következésképpen a Törvényszéknek figyelembe kellett vennie e rendeletet, és adott esetben le kellett vonnia az általa hasznosnak tartott tanulságokat a feleknek a megoldandó helyzet összetettségére vonatkozó ténybeli körülménnyel kapcsolatos álláspontja relevanciájának értékeléséhez.

96      Ennélfogva a negyedik jogalap második és negyedik részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

 A negyedik jogalap harmadik részéről

–       A felek érvei

97      A negyedik jogalap harmadik részében a fellebbezők a megtámadott ítélet 53. pontjának végén szereplő azon megállapítást vitatják, amely szerint a Bizottságnak 2010. június 19‑től számítva öt év állt rendelkezésére arra, hogy a 2010/30 irányelvben előírt felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat elfogadja ezen irányelv 11. cikke (1) bekezdésének megfelelően.

98      Egyrészt a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék tévesen vette figyelembe ezt a rendelkezést a szabályozási összetettség értékelése során, mivel úgy ítélte meg, hogy az abból eredő „időbeli nyomás” igazolhatja a vitatott rendelet elfogadását, amely üres porgyűjtővel végzett tesztmódszert ír elő, holott az említett rendelkezés semmilyen kötelező határidőt nem írt elő a Bizottság számára.

99      Másrészt a Törvényszék tévesen állapította meg, bármely erre utaló bizonyíték hiányában, hogy ez az ötéves időszak, amely a vitatott rendelet elfogadására a Bizottság rendelkezésére állt, hatással lett volna a Bizottság magatartására.

100    A Bizottság vitatja e rész megalapozottságát.

–       A Bíróság álláspontja

101    A megtámadott ítélet 53. pontjában a Törvényszék a 2010/30 irányelv preambuluma és rendelkező része egyes elemeinek, köztük a 11. cikke (1) bekezdésének a tartalmára való hivatkozásra szorítkozott, anélkül hogy azokból bármilyen következtetést levont volna.

102    Ennélfogva e pont pontatlan olvasatán alapul azon kifogás, mely szerint a Törvényszék ezáltal úgy ítélte meg, hogy e cikk „időbeli nyomást” gyakorol a Bizottságra annak előírásával, hogy a Bizottságnak bizonyos határidőn belül el kell fogadnia a vitatott rendeletet.

103    Ezenkívül, amennyiben úgy tekinthető, hogy a fellebbezők a megtámadott ítélet 95. pontjában szereplő megfontolásokra is hivatkoznak, meg kell állapítani, hogy e pontnak magából a szövegéből kitűnik, hogy e megfontolások a teljesség kedvéért szerepelnek azt követően, hogy ezen ítélet 94. pontjában a Törvényszék az ezt megelőzően kifejtettekből arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság mérlegelési jogköre határainak nyilvánvaló és súlyos túllépése nélkül vélhette úgy, hogy a Cenelec‑szabvány 5.9. szakaszában szereplő vizsgálati módszer nem képes biztosítani a fogyasztóknak nyújtott tájékoztatás tudományos érvényességét és pontosságát, és választhatott helyette egy, a tájékoztatás érvényessége és pontossága kritériumának megfelelő módszert.

104    Mindenesetre a Törvényszék megalapozottan fogadta el az említett megfontolásokat, mivel a 2010/30 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésében előírt feltételt illetően általa elkövetett téves jogalkalmazástól függetlenül a Bizottság találhatta úgy, hogy köteles a porszívókra vonatkozó jogszabályok elfogadására. E bekezdés második albekezdése ugyanis előírta, hogy minden olyan terméket, amely megfelel az e cikk (2) bekezdésében foglalt kritériumoknak, amelyek között az ilyen típusú termékek is szerepeltek, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusának kell szabályoznia.

105    A negyedik jogalap harmadik részét tehát el kell utasítani.

 A negyedik jogalap ötödik részéről

–       A felek érvei

106    A negyedik jogalap ötödik része két kifogást tartalmaz. Első kifogásukban a fellebbezők lényegében arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 71. pontjában elferdítette a Bizottság által a Cenelecnek adott megbízásra vonatkozó érvüket. Második kifogásukban azt állítják, hogy a Törvényszék nem indokolta meg az ezen ítélet 68. pontjában szereplő azon megállapítást, amely szerint nehézségekbe ütközött volna a részlegesen telített porgyűjtő alkalmazásán alapuló, porfelszívási teljesítményre vonatkozó vizsgálati módszer energiahatékonyságának kiszámítása, és ezenfelül a Törvényszék nem is biztosított számukra lehetőséget arra, hogy ezzel kapcsolatban kifejtsék álláspontjukat.

107    A Bizottság vitatja e kifogások megalapozottságát.

–       A Bíróság álláspontja

108    A megtámadott ítélet 71. pontjában a Törvényszék a Cenelec véglegesnek minősített jelentésére hivatkozott, amelyben e szervezet megjegyezte, hogy a Bizottság úgy határozott, hogy nem fogadja el a vitatott rendelet végrehajtása céljából a szőnyegen, illetve kemény padlóburkolaton történő porfelszívási teljesítményre vonatkozó eljárást. A Törvényszék megállapította, hogy bár e szervezet jelezte, hogy ez az eljárás a Cenelec‑szabvány részét képezi, az említett eljárás e szabvány olyan különböző pontjaira vonatkozott, amelyek nem képezték részét az e rendelet VI. mellékletének 1. pontjában említett harmonizált szabványoknak. A Törvényszék ebből azt a következtetést vonta le, hogy a fellebbezők e pontokra vonatkozó érvelése nem releváns annak meghatározása szempontjából, hogy a Bizottság elutasíthatta‑e a Cenelec‑szabvány 5.9. szakaszában szereplő vizsgálati módszer alkalmazását mérlegelési jogköre korlátainak nyilvánvaló és súlyos megsértése nélkül.

109    Első kifogásukban a fellebbezők lényegében azt állítják, hogy a Törvényszék ezáltal tévesen értelmezte az általuk előterjesztett érvet, amelyet „a Dyson által az M353 megbízásra vonatkozóan előterjesztett egyetlen érvként” határoztak meg.

110    Meg kell állapítani, hogy a fellebbezők nem pontosítják beadványaik azon részét vagy részeit, amelyet vagy amelyeket a Törvényszék elferdített, és ennélfogva nem teszik lehetővé a Bíróság számára állításaik megalapozottságának vizsgálatát.

111    Következésképpen az első kifogást mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

112    Második kifogásukban a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék nem indokolta meg a megtámadott ítélet 68. pontjában szereplő azon értékelését, amely szerint az energiahatékonyság kiszámítása szempontjából nehézségeket okozott volna a porszívók porfelszívási teljesítménye részlegesen telített porgyűjtő használatán alapuló vizsgálati módszerének kidolgozása.

113    Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítélet 72. pontjában a Törvényszék rámutatott, hogy „[a Cenelec‑szabvány 5.9. szakaszában szereplő] vizsgálati módszerben rejlő nehézségek egyike az volt, hogy előzetesen meg kell határozni, hogy mi minősül részlegesen telített porgyűjtőnek”, ezen ítélet 73. pontjában pedig azt, hogy e módszer „három lehetséges meghatározást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy mit lehet »részlegesen telített porgyűjtő« alatt érteni”. Ezt követően ugyanezen ítélet 75–79. pontjában utalt a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC) munkájáról készült jegyzőkönyvekre és a Cenelec‑szabvány 5.9. szakaszában szereplő vizsgálati módszer leírását megelőző feljegyzésre, amely dokumentumok a vitatott rendelet elfogadását megelőzően keletkeztek, és amelyekről a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy azok alátámasztják a Bizottság azon állítását, amely szerint a részlegesen telített porgyűjtő három lehetséges fogalommeghatározását elfogadó megközelítés nem alkalmas az eredmények egységességének és összehasonlíthatóságának biztosítására, mivel az a porszívóktól függően eltérő telítettségi szintet jelenthet.

114    E megfontolásokkal a Törvényszék a jogilag megkövetelt módon indokolta a megtámadott ítélet 68. pontjában szereplő megállapítást.

115    Egyébiránt a fellebbezők nem állítják, hogy a Törvényszék olyan bizonyítékokra támaszkodott, amelyek nem szerepeltek az elé terjesztett iratokban, és amelyekkel kapcsolatban a fellebbezőknek nem állt módjukban állást foglalni.

116    Ebből következik, hogy a második kifogást mint megalapozatlant teljes egészében el kell utasítani, így az ötödik részt részben mint elfogadhatatlant, részben mint megalapozatlant el kell utasítani.

 A negyedik jogalap hatodik részéről

117    A negyedik jogalap hatodik része hét kifogást tartalmaz.

118    Első kifogásukban a fellebbezők egyrészt azt kifogásolják, hogy a Törvényszék elferdítette a Cenelec‑szabvány 5.9. szakaszában szereplő vizsgálati módszert, amikor a megtámadott ítélet 73. pontjában úgy találta, hogy az három lehetséges meghatározást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy mit kell „részlegesen telített porgyűjtő” alatt érteni. Álláspontjuk szerint ez a módszer egyetlen meghatározást foglal magában, amelyhez három feltétel kapcsolódik.

119    Másrészt úgy vélik, hogy a Törvényszék nem állapíthatta volna meg, hogy a Bizottság megalapozottan vetette el az említett módszert azzal az indokkal, hogy az három megállási pontot tartalmaz, míg a 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a porszívók környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2013. július 8‑i 666/2013/EU bizottsági rendelet (HL 2013. L 192., 24. o.) azt írta elő, hogy a porszívómotorok üzemi élettartamára vonatkozó vizsgálatokat 50%‑os telítettségű porgyűjtővel kell elvégezni, ami ugyanezen módszer egyik változata, amelynek a Bizottság nem vonta kétségbe a tudományos érvényességét.

120    A Bizottság vitatja e kifogás megalapozottságát.

121    Meg kell állapítani, hogy a Cenelec‑szabvány 5.9. szakaszában szereplő vizsgálati módszer elferdítésére vonatkozó kifogás a megtámadott ítélet érintett szövegrészének részleges olvasatán alapul.

122    A megtámadott ítélet 72. pontjában a Törvényszék először ugyanis azt fejtette ki, hogy ez a módszer abból áll, hogy a porfelszívási teljesítményt aközben mérik, miközben a készülék beszívja a tesztport, mindaddig, amíg a három előírt feltétel valamelyike nem teljesül, nevezetesen, amíg a porszívó valamely mutatója nem jelzi, hogy a porgyűjtőt ki kell üríteni vagy le kell cserélni, vagy amíg a készülék belsejében megfigyelt nyomás 40%‑kal vissza nem esik a vizsgálat elején mért nyomáshoz képest, vagy amíg a készülékbe beszívott tesztpor mennyisége el nem éri a 100 grammot a porgyűjtő „legnagyobb hasznos térfogatának” literére számítva. A Törvényszék csak később, ezen ítélet 73. pontjában fejtette ki egy magyarázat keretében, hogy az említett módszer „tehát három lehetséges meghatározást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy mit lehet »részlegesen telített porgyűjtő« alatt érteni”. Márpedig e magyarázat, amely a „lehetséges meghatározás” kifejezésen alapul, nem tekinthető az említett szabvány 5.9. szakaszának érintett szövegrészével nyilvánvalóan ellentétes értelmezésnek.

123    A második érvet illetően meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítélet 93. pontjában a Törvényszék kifejtette, hogy a vitatott rendelet és a 666/2013 rendelet által érintett intézkedéstípusok nem hasonlíthatók össze, mivel az energiahatékonysági intézkedésekkel ellentétben a második rendeletben előírt, a motorok tartósságára vonatkozó vizsgálat nem teszi szükségessé a porfelszívási teljesítmény és az energiafogyasztás közötti kapcsolat vizsgálatát.

124    Az első kifogást tehát mint megalapozatlant el kell utasítani.

125    Második kifogásukban a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék az említett ítélet 76–79. pontjában szereplő különböző megfontolásokkal elferdítette a Cenelec‑szabvány 5.9. szakaszában szereplő vizsgálati módszer leírását megelőző megjegyzést.

126    A Bizottság vitatja e kifogás megalapozottságát.

127    A fellebbezők rámutatnak, hogy a szóban forgó megjegyzés nem tartalmazza azon különböző elemeket, amelyek a megtámadott ítélet 77. és 78. pontjában e megjegyzésre vonatkozóan tett megfontolások között szerepelnek. Márpedig, amint az e pontok olvasatából kitűnik, a Törvényszék nem e megjegyzés szövegrészeit kívánta megismételni – még átfogalmazva sem –, hanem annak tárgyát kívánta megjelölni, és e szövegrészekből bizonyos gyakorlati következtetéseket kívánt levonni e módszer hasznosságára vonatkozóan az általa korábban azonosított egyéb elemek fényében. Egyébiránt az említett megfontolásokkal a Törvényszék nem lépte nyilvánvalóan túl az említett megjegyzés észszerű értékelésének határait.

128    A megtámadott ítélet 79. pontját illetően a fellebbezők csupán azt a pontatlan feltevést fogalmazzák meg, hogy a Törvényszék az említett pontban azt mondhatta ki, hogy a Cenelec‑szabvány 5.9. szakaszában szereplő vizsgálati módszer érvénytelen, miközben a Törvényszék egyszerűen az érintett megjegyzés egy szövegrészét idézte szabadon, anélkül hogy abból következtetéseket vont volna le.

129    Ennélfogva a második kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani.

130    Harmadik kifogásukban a fellebbezők arra hivatkoznak, hogy a megtámadott ítélet 85. pontjában a Törvényszék elferdítette az AEA Energy & Environment vállalkozásnak a „Report to the Commission, Preparatory studies for Eco‑Design Requirements of EUPs (II), Lot 17 Vacuum Cleaners” című 2009. februári jelentését.

131    A Bizottság vitatja e kifogás megalapozottságát.

132    Meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítélet 82. pontjában a megoldandó helyzet összetettségének, valamint a Bizottság által elkövetett hiba szándékos vagy nem kimenthető jellegének vizsgálata keretében a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy fontos tudni, hogy a Bizottság azzal, hogy a részlegesen telített porgyűjtőt használó vizsgálati módszer helyett az üres porgyűjtőt használó vizsgálati módszer alkalmazását részesítette előnyben, nyilvánvalóan és súlyosan túllépte‑e mérlegelési jogkörének határait. A Törvényszék úgy találta továbbá az említett ítélet azt megelőző pontjaiban kifejtett tényezőkre tekintettel, hogy bár a Cenelec‑szabvány 5.9. pontjában szereplő vizsgálati módszer lehetővé teszi a porszívók teljesítményének a szokásos használati körülményekhez az üres porgyűjtő használata által megjelenítetteknél közelebb álló használati körülmények közötti értékelését, ez a módszer bizonytalanságot okoz a fogyasztóknak nyújtandó tájékoztatás pontosságát illetően. Az említett ítélet 83. pontjában hozzátette, hogy ezt a megállapítást egyéb tényezők is alátámasztják, amelyeket az ítélet 84–91. pontjában sorolt fel és fejtett ki.

133    Ebből következik, hogy az ezen egyéb tényezőkre vonatkozó megfontolások, köztük a megtámadott ítélet 85. pontjában szereplő megfontolások, mellékesek.

134    A harmadik kifogást tehát mint hatástalant el kell utasítani.

135    Negyedik kifogásukban a fellebbezők azt állítják, hogy a megtámadott ítélet indokolása ellentmondásos.

136    A fellebbezők arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék az említett ítélet 76–79. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottságnak kétségei voltak a Cenelec‑szabvány 5.9. szakaszában szereplő vizsgálati módszer tudományos érvényességével kapcsolatban, ami összeegyeztethetetlen az említett ítélet 81. és 82. pontjában foglalt megállapításokkal, amelyek szerint egyrészt „a szabványosítási folyamat jellegéből következik, hogy abból eredően, hogy egy vizsgálati módszert beépítettek egy harmonizált szabványba, például a Cenelec‑szabványba, az említett módszer tudományos és műszaki érvényessége vélelmezhető”, másrészt pedig „az a kérdés, hogy a [Cenelec‑szabvány 5.9. szakasza szerinti] vizsgálati módszer tudományos és műszaki szempontból megalapozott‑e, jelen ügyben irreleváns, mivel a Bizottság a [vitatott] rendelet elfogadásakor nem vonta kétségbe ezeket a tényezőket”.

137    A Bizottság vitatja e kifogás megalapozottságát.

138    Meg kell jegyezni, hogy e kifogás a megtámadott ítélet téves értelmezésén alapul. A megtámadott ítélet 76–79. pontja ugyanis nem rendelkezik a fellebbezők által neki tulajdonított hatállyal, mivel a Törvényszék az említett pontokban a Cenelectől származó megjegyzés tartalmának vizsgálatára szorítkozott, amely megjegyzés arra az említett ítélet 72. és 73. pontjában meghatározott nehézségre vonatkozott, amely szerint bonyolult meghatározni a porszívó porgyűjtőjének azon telítettségi szintjét, amely referenciaként szolgálhatna a porszívó teljesítményének méréséhez.

139    A negyedik kifogást tehát mint megalapozatlant el kell utasítani.

140    Ötödik kifogásukban a fellebbezők azt állítják, hogy a megtámadott ítélet 75. és 87. pontjában a Törvényszék szabálytalanul vette figyelembe azokat a dokumentumokat, amelyekről a Bizottság elismerte, hogy nem állnak az érintett szabályozás kidolgozásáért felelős szervezeti egységei rendelkezésére. E tekintetben a Bizottság által a Törvényszék előtti eljárás keretében benyújtott ellenkérelem 5–15. pontjára hivatkoznak.

141    A Bizottság vitatja e kifogás megalapozottságát.

142    A Törvényszék előtti eljárás keretében benyújtott ellenkérelmének 15. pontjában a Bizottság jelezte, hogy „[a] fent ismertetett tényezők […] a [vitatott] rendelet elfogadásához vezettek”. A megtámadott ítélet 75. és 87. pontjában említett dokumentumok nem szerepelnek az így említett tényezők között.

143    Meg kell azonban állapítani, hogy a fellebbezők állításával ellentétben az említett beadvány 15. pontjában szereplő kijelentés nem jelentette azt, hogy a Bizottság szervezeti egységeinek csupán a beadvány előző pontjaiban említett tényezőkről lett volna tudomásuk a vitatott rendelet elfogadásának időpontjában. Így például nem lehet úgy tekinteni, hogy a Bizottságnak nem volt tudomása az általa elvégeztetett hatásvizsgálatról vagy az említett rendelet elfogadása céljából általa szervezett konzultációkról, noha ezen elemzést és konzultációkat az említett észrevételek érintett szakasza nem említi.

144    Ekképpen az ötödik kifogást, amely tehát pontatlan előfeltevésen alapul, mint megalapozatlant el kell utasítani.

145    Hatodik kifogásukban a fellebbezők azt állítják, hogy a megtámadott ítélet 86–91. pontjában a Törvényszék nem releváns tényezőket vett figyelembe, mivel azok a vitatott rendelet elfogadását követően keletkeztek.

146    A Bizottság vitatja e kifogás megalapozottságát.

147    Meg kell állapítani, hogy e kifogás a megtámadott ítéletnek a mellékesen kifejtett indokaira vonatkozik, amint az a jelen ítélet 132. és 133. pontjából kitűnik, amelyeket a Törvényszék csak annak érdekében fejtett ki, hogy megerősítse a korábban, az azon körülményekre vonatkozó tényezők alapján tett megfontolásokat, amelyek között a Bizottság a vitatott rendelet elfogadásának időpontjában eljárt.

148    Következésképpen ezen érvet mint hatástalant el kell utasítani.

149    Hetedik és utolsó kifogásukkal a fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Törvényszék elferdítette a bizonyítékokat, és ellentmondásos indokokat fogadott el, amikor a megtámadott ítélet 82. pontjában megállapította, hogy a vitatott rendelet elfogadásának időpontjában a Bizottság megvizsgálta és elvetette a Cenelec‑szabvány 5.9. szakaszában szereplő vizsgálati módszer tudományos érvényességét. Márpedig egyrészt ezt az állítást semmilyen bizonyíték nem támasztja alá. Másrészt a Törvényszék éppen az említett pont elején állapította meg, hogy a Bizottság nem vitatta e módszer tudományos érvényességét

150    A Bizottság vitatja e kifogás megalapozottságát.

151    A megtámadott ítélet 82. pontja a következőképpen szól:

„[…] az a kérdés, hogy a Cenelec‑szabvány 5.9. szakaszában szereplő vizsgálati módszer tudományosan és műszakilag megalapozott‑e, a jelen ügyben nem releváns, mivel a Bizottság ezeket a tényezőket nem vitatta a [vitatott] rendelet elfogadásakor, hanem lényegében úgy ítélte meg, hogy az említett vizsgálati módszer alkalmatlan a porszívók energiahatékonyságának értékelésére a megbízhatóság, a pontosság és a megismételhetőség kritériumának szempontjából. […]”

152    Meg kell állapítani, hogy e kijelentésekkel a Törvényszék nem azt állapította meg, hogy a Bizottság elvetette e módszer tudományos érvényességét, így a fellebbezők kifogása pontatlan előfeltevésen alapul.

153    Következésképpen a hetedik kifogás nem megalapozott, ezért azt, valamint a negyedik jogalap hatodik részét teljes egészében el kell utasítani.

 A negyedik jogalap hetedik részéről

–       A felek érvei

154    Negyedik jogalapjuk hetedik részében, amely a megtámadott ítélet 92. pontjára vonatkozik, a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék ultra petita határozott, amikor úgy ítélte meg, hogy a porszívók címkézésére vonatkozó szabályozás nem hasonlítható össze az egyéb elektromos háztartási készülékek címkézésére vonatkozó szabályozással, növelve ezzel a megoldandó helyzet összetettségét, noha a Bizottság nem állította, hogy csak a porszívók esetében okoz nehézséget a telítettség szimulációja. Ezenkívül a Törvényszék nem indokolta ezt az értékelést, és nem is tette lehetővé a fellebbezők számára, hogy e kérdésben kifejtsék álláspontjukat.

155    A Bizottság vitatja e rész megalapozottságát.

–       A Bíróság álláspontja

156    A megtámadott ítélet 92. pontja a következőképpen szól:

„A kimondottan a porszívók technológiájával és használati módjával kapcsolatos nehézségek lehetővé teszik a [fellebbezők] azon érvelésének elutasítását is, amely szerint a Bizottság nem találta magát összetett helyzettel szemben, mivel már volt alkalma arra, hogy az energiacímkézés céljából olyan vizsgálati szabványokat fogadjon el, amelyek tükrözik az elektromos háztartási készülékek, például a sütők, a mosógépek, a szárítógépek és a vízmelegítők rendes használati feltételeit.”

157    A Törvényszék által használt kifejezésekből egyrészt az következik, hogy az említett pontban kifejtett megfontolásokkal a Törvényszék a fellebbezők egyik érvére kívánt válaszolni, másrészt pedig, hogy az általa korábban kifejtett, a porszívók sajátosságaival kapcsolatos megállapítások összességére hivatkozott, különösen az említett pontban felsorolt többi termékhez képest a porgyűjtők telítettségének változékonyságát és az azt figyelembe vevő, és ugyanakkor megismételhető vizsgálati módszer kidolgozásának összetettségét illetően.

158    A Törvényszék ezáltal nem határozott ultra petita, és nem sértette meg a fellebbezők védelemhez való jogát sem. Ezenfelül a jogilag megkövetelt módon megindokolta érvük elutasítását.

159    A negyedik jogalap e hetedik részét tehát mint megalapozatlant el kell utasítani.

 A negyedik jogalap nyolcadik részéről

–       A felek érvei

160    A negyedik jogalap nyolcadik és utolsó része a fellebbezők azon érvére adandó válasz hiányán alapul, amely szerint a Bizottság a 666/2013 rendelet keretében elfogadta a Cenelec‑szabvány 5.9. szakaszában szereplő vizsgálati módszert, míg a vitatott rendelet keretében elutasította azt. A fellebbezők e tekintetben azt állították, hogy e két rendelet a vizsgálati módszereket a tudományos érvényesség ugyanazon követelményének rendelte alá, így a Bizottság azzal, hogy a 666/2013 rendelet keretében elfogadta a Cenelec‑szabvány 5.9. szakaszában szereplő vizsgálati módszert, elismerte annak tudományos érvényességét. Márpedig a Törvényszék annak megállapítására szorítkozott, hogy a fellebbezők az energiahatékonysági intézkedések és a tartóssági vizsgálatok között fennálló különbségekre tekintettel nem megalapozottan állapították meg az említett rendeletek közötti analógiát, és ennélfogva nem válaszolt az érvükre.

161    A Bizottság vitatja e rész megalapozottságát.

–       A Bíróság álláspontja

162    Emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott ítélet 82. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a fellebbezők állításával ellentétben a jelen ügyben nem releváns az a kérdés, hogy a Cenelec‑szabvány 5.9. szakaszában szereplő vizsgálati módszer tudományosan megalapozott‑e. E megfontolásokkal a Törvényszék mindenesetre válaszolt a fellebbezőknek a fellebbezés keretében előadott érvére.

163    Következésképpen a negyedik jogalap nyolcadik részét, és ennélfogva e jogalap egészét el kell utasítani.

 Az ötödik, hatodik és hetedik, a „kellően súlyos jogsértés” fogalmának az egyenlő bánásmód elve, a megfelelő ügyintézés elve és a gondossági kötelezettség, valamint a vállalkozás szabadsága állítólagos megsértésének értékelése keretében történő figyelmen kívül hagyására alapított jogalapról

 A felek érvei

164    Ötödik, hatodik és hetedik jogalapjukkal a fellebbezők a Törvényszék azon értékeléseit kifogásolják, amelyek szerint a kártérítési keresetük alátámasztására felhozott, a 2010/30 irányelv 10. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének megsértésén kívüli egyéb állítólagos jogszerűtlenségek nem minősülnek „kellően súlyos jogsértésnek”. Ezen egyéb jogszerűtlenségek az egyenlő bánásmód elvének megsértése, a megfelelő ügyintézés elvének és a gondossági kötelezettségnek a megsértése, valamint a vállalkozás szabadságának megsértése.

165    A Bizottság vitatja e jogalapok megalapozottságát.

 A Bíróság álláspontja

166    A kártérítési keresetnek az egyenlő bánásmód és a megfelelő ügyintézés elvének, a gondossági kötelezettségnek és a vállalkozás szabadságának állítólagos megsértésére vonatkozó, a megtámadott ítélet 102. és 109. pontjában, 113. pontjában, illetve 120. pontjában ismertetett három jogalapja lényegében azon alapult, hogy a Bizottság – figyelmen kívül hagyva a 2010/30 irányelv egyik alapvető elemét – úgy határozott, hogy üres, és nem részlegesen telített porgyűjtőt használó vizsgálati módszert vesz alapul, mivel ezen egyéb jogsértések az említett irányelv 10. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdése megsértésének következményei. Ezek tehát ugyanabban az összefüggésben merültek fel, mint az említett rendelkezés megsértése.

167    E három jogalapra egyenként adott válaszában a Törvényszék többek között a 2010/30 irányelv 10. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének megsértésével kapcsolatos azon értékelésének egészére vagy egy részére hivatkozott, amelynek végén megállapította, hogy ez a jogsértés nem minősül valamely uniós jogi rendelkezés kellően súlyos megsértésének; ezt az értékelést a jelen fellebbezés első négy jogalapja keretében eredménytelenül kifogásolták.

168    Amint az a jelen ítélet 50. és 51. pontjából következik, a magánszemélyek számára jogokat keletkeztető uniós jogi szabály kellően súlyos megsértése fennállásának megállapítása az e jogsértés elkövetése összefüggésének tekintetében releváns tényezőktől függ.

169    Márpedig a jelen ügyben, mivel a kártérítési kereset azon jogalapjainak alátámasztására hivatkozott körülmények, amelyeket a fellebbezés ötödik, hatodik és hetedik jogalapja érint, megfelelnek a Bizottság által a vitatott rendelet keretében hozott jogellenes döntésnek, a kártérítési keresetben a Bizottságnak felrótt különböző jogsértések ténybeli háttere lényegében azonos. Ebből következik, hogy a Törvényszéknek a jelen jogalapok keretében kifogásolt azon értékeléseit, amelyek szerint a 2010/30 irányelv 10. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének megsértésén kívüli, de ez utóbbi jogsértésből eredő, a Bizottságnak felrótt jogsértések szintén nem kellően súlyosak, mindenesetre jogilag megkövetelt módon igazolja a Törvényszék azon következtetése, amely szerint a 2010/30 irányelv 10. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének megsértése nem volt kellően súlyos.

170    Ebből következik, hogy az ötödik, hatodik és hetedik jogalapot el kell utasítani.

171    Következésképpen a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

172    A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése alapján, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről.

173    E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is megfelelően alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A fellebbezőket, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a jelen fellebbezéssel kapcsolatos valamennyi költség viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

1)      A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)      A Bíróság a Dyson Ltd‑t és a másik tizennégy fellebbezőt kötelezi saját költségeiken felül az Európai Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

Aláírások

*      Az eljárás nyelve: angol.