A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2024. január 11.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Védjegyek – 2008/95/EK irányelv – A 6. cikk (1) bekezdésének c) pontja – A védjegyoltalom korlátai – A védjegynek valamely áru vagy szolgáltatás rendeltetésének jelzésére való használata – (EU) 2015/2436 irányelv – A 14. cikk (1) bekezdésének c) pontja”
A C‑361/22. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) a Bírósághoz 2022. június 3‑án érkezett, 2022. május 12‑i határozatával terjesztett elő
az Industria de Diseño Textil SA (Inditex)
és
a Boungiorno Myalert SA
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),
tagjai: C. Lycourgos tanácselnök, O. Spineanu‑Matei (előadó), J.‑C. Bonichot, S. Rodin és L. S. Rossi bírák,
főtanácsnok: M. Szpunar,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az Industria de Diseño Textil SA (Inditex) képviseletében F. Arroyo Álvarez de Toledo és R. Bercovitz Álvarez abogados,
– a Buongiorno Myalert SA képviseletében J. J. Marín López abogado és A. Vázquez Pastor procuradora,
– a spanyol kormány képviseletében I. Herranz Elizalde, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében P. Němečková és J. Samnadda, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2023. szeptember 7‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.) 6. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az Industria de Diseño Textil SA (Inditex) és a Buongiorno Myalert SA (a továbbiakban: Buongiorno) között egy olyan nemzeti védjegyhez fűződő jogok állítólagos megsértése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek az Inditex a jogosultja, azon indokból, hogy a Buongiorno állítólagosan az Inditex hozzájárulása nélkül az említett védjeggyel azonos megjelölést használt.
Jogi háttér
Az uniós jog
A 89/104 első irányelv
3 A 89/104 első irányelvnek „A védjegyoltalom tartalma” című 5. cikke (1) bekezdésében az alábbiak szerint rendelkezik:
„(1) A védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ
a) a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal;
b) olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.
(2) Bármelyik tagállam előírhatja továbbá, hogy a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki hozzájárulása nélkül gazdasági tevékenység körében a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést használ az árujegyzékben szereplő árukhoz, illetve szolgáltatásokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, feltéve, hogy a védjegy a tagállamban jóhírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét.”
4 A 89/104 első irányelv „A védjegyoltalom korlátai” című 6. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében – az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban – használja
[…]
c) a védjegyet, ha az szükséges az áru vagy a szolgáltatás rendeltetésének jelzésére,
különösen tartozékok vagy alkatrészek esetében.”
5 A 89/104 első irányelvet hatályon kívül helyezte a 2008. november 28‑án hatályba lépett, a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 11., 25. o.).
A 2008/95 irányelv
6 A 2008/95 irányelvnek „A védjegyoltalom tartalma” című 5. cikke (1) és (2) bekezdésében az alábbiak szerint rendelkezik:
„(1) A védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ
a) a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal;
b) olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.
(2) Bármelyik tagállam előírhatja továbbá, hogy a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki hozzájárulása nélkül gazdasági tevékenység körében a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést használ az árujegyzékben szereplő árukhoz, illetve szolgáltatásokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, feltéve, hogy a védjegy a tagállamban jóhírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét.”
7 A 2008/95 irányelv „A védjegyoltalom korlátai” című 6. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében – az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban – használja
[…]
c) a védjegyet, ha az – különösen tartozékok vagy alkatrészek esetében –
szükséges az áru vagy a szolgáltatás rendeltetésének jelzésére.”
8 A 2008/95 irányelvet 2019. január 15‑i hatállyal hatályon kívül helyezte és felváltotta a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2015. december 16‑i (EU) 2015/2436 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2015. L 336., 1. o.; helyesbítések: HL 2016. L 71., 325. o.; HL 2016. L 110., 5. o.).
A 2015/2436 irányelv
9 A 2015/2436 irányelvnek „A védjegyoltalom korlátai” című 14. cikke (1) és (2) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:
„(1) Védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el más, harmadik személyt attól, hogy gazdasági tevékenység körében használja:
[…]
c) a védjegyet a védjegyjogosult áruinak vagy szolgáltatásainak ekként történő azonosítása vagy az azokra való hivatkozás céljából, különösen, ha a védjegy használata szükséges az áru vagy szolgáltatás rendeltetésének jelzéséhez (így különösen kiegészítők vagy pótalkatrészek esetében).
(2) Az (1) bekezdés csak akkor alkalmazandó, ha a harmadik fél általi használat tisztességes ipari és kereskedelmi gyakorlattal összhangban történik.”
A spanyol jog
10 A 2001. december 7‑i Ley 17/2001 de Marcas (a védjegyekről szóló 17/2001. sz. törvény; a BOE 2001. december 8‑i 294. száma, 45579. o.; a továbbiakban: védjegytörvény) 34. cikkének a 89/104 első irányelv 5. cikkét átültető változata a következőképpen rendelkezett:
„(1) A védjegy lajstromozása a védjegyjogosultat kizárólagos joggal ruházza fel a védjegy gazdasági tevékenység körében történő használatára.
(2) A lajstromozott védjegy jogosultja bárkivel szemben felléphet, aki hozzájárulása nélkül gazdasági tevékenység körében:
a) a védjeggyel azonos megjelölést használ az árujegyzékben szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal megegyező árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban;
b) olyan megjelölést használ, amely a védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az áruk vagy szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt a vásárlóközönség körében az összetéveszthetőséget idézi elő; az összetéveszthetőség magában foglalja a megjelölés és a védjegy közötti képzettársítás kockázatát is;
c) a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést használ az árujegyzékben szereplő árukhoz, illetve szolgáltatásokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, feltéve, hogy a védjegy Spanyolországban közismert vagy széles körben jóhírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata alkalmas arra, hogy az említett áruk vagy szolgáltatások és a védjegy jogosultja közötti kapcsolatra utaljon, vagy általánosságban, ha a használat sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a lajstromozott védjegy megkülönböztető képességét, közismertségét vagy a széles körben élvezett jóhírnevét.”
11 A védjegytörvény 37. cikke (1) bekezdése c) pontjának eredeti változata átültette a spanyol jogba a 89/104 első irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontját, és kimondta:
„A védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében – az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban – az alábbi elemeket használja:
[…]
c) a védjegyet, ha az szükséges az áru vagy a szolgáltatás rendeltetésének jelzésére, különösen tartozékok vagy alkatrészek esetében.”
12 A védjegytörvény 37. cikkét a 2015/2436 irányelv 14. cikke (1) bekezdése c) pontjának átültetése érdekében a 2018. december 21‑i Real Decreto‑ley 23/2018 de transposición de directivas en materia de marcas, transporte Ferroviario y Viajes combinados y servicios de viaje Vinculados (a védjegyekről, a vasúti közlekedésről és a szervezett utazási formákról szóló irányelvek átültetéséről szóló 23/2018. sz. királyi törvényerejű rendelet; a BOE 2001. december 27‑i 312. száma, 127305. o.) módosította.
13 A védjegytörvény módosított változata 37. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) Védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el más, harmadik személyt attól, hogy gazdasági tevékenység körében használja:
[…]
c) a védjegyet a védjegyjogosult áruinak vagy szolgáltatásainak ekként történő azonosítása vagy az azokra való hivatkozás céljából, különösen, ha a védjegy használata szükséges az áru vagy szolgáltatás rendeltetésének jelzéséhez (így különösen kiegészítők vagy pótalkatrészek esetében).
(2) Az (1) bekezdés csak akkor alkalmazandó, ha a harmadik fél általi használat tisztességes ipari és kereskedelmi gyakorlattal összhangban történik.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
14 A Buongiorno interneten és mobiltelefon‑hálózatokon keresztül információs szolgáltatásokat nyújt. 2010‑ben e szolgáltató reklámkampányt indított a multimédiás tartalmak SMS‑ben történő továbbítására irányuló, „Club Blinko” néven forgalmazott fizetős szolgáltatásra való feliratkozás céljából. Az e szolgáltatásra való feliratkozás folytán nyereményjátékban lehetett részt venni, amelynek egyik nyereménye egy 1000 euró értékű „ZARA ajándékkártya” volt. Miután a nyereményjátékban való részvétel érdekében a bannerre kattintott, a feliratkozó a következő képernyőn a „ZARA” feliratot látta megjelenni egy téglalap alakú keretben, amely az ajándékkártyák formáját idézte fel.
15 Az Inditex védjegybitorlási keresetet indított a Juzgado de lo Mercantil n° 2 de Madrid (madridi 2. sz. kereskedelmi bíróság, Spanyolország) előtt a „ZARA” megjelölésre oltalmat biztosító nemzeti védjegyből (a továbbiakban: ZARA védjegy) eredő kizárólagos jogok megsértése miatt. A védjegytörvény 34. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontjára alapított ezen keresete alátámasztására az Inditex az összetéveszthetőségre, a védjegy jóhírnevének kihasználására, valamint e jóhírnév megsértésére hivatkozott.
16 A Buongiorno tagadta a ZARA védjegyből eredő jogok megsértését, azzal érvelve, hogy e megjelölést alkalmanként, és nem a védjegyjogosultság jogcímén használták, hanem annak jelzésére, hogy a nyereményjáték nyerteseinek felajánlott ajándékok egyike miből állt. A Buongiorno szerint az ilyen „hivatkozás céljából” történő használat a harmadik személyek megkülönböztető jelzéseinek a védjegytörvény eredeti és módosított változatának 37. cikkében szabályozott jogszerű használata körébe tartozik.
17 Az elsőfokú bíróság elutasította az Inditex keresetét. Miután megállapította, hogy a ZARA védjegynek a Buongiorno általi használata nem minősül a védjegytörvény 37. cikke értelmében vett „hivatkozás céljából” történő használatnak, az említett bíróság úgy ítélte meg, hogy a védjegyekről szóló törvény 34. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontjában előírt feltételek nem teljesülnek.
18 Az Inditex e határozattal szemben fellebbezést nyújtott be az Audiencia Provincial de Madridhoz (madridi tartományi bíróság, Spanyolország), a védjegytörvény 34. cikke (2) bekezdése c) pontjának hatálya alá tartozó védjegybitorlásra hivatkozva. E fellebbezést az Audiencia Provincial de Madrid (madridi tartományi bíróság) elutasította, és megállapította, hogy a ZARA védjegynek a Buongiorno általi használata nem sértette e védjegy jóhírnevét, és nem használta ki tisztességtelenül e jóhírnevet.
19 Az Inditex felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Tribunal Supremóhoz (legfelsőbb bíróság, Spanyolország), a kérdést előterjesztő bírósághoz.
20 E bíróság rámutat arra, hogy a védjegytörvény 37. cikke c) pontjának eredeti változata, amelynek időbeli hatálya kiterjed az alapügy tényállására, a 89/104 első irányelv 6. cikke (1) bekezdéseének c) pontját ültette át, mely utóbbi szövegét a 2008/95 irányelv nem módosította lényegesen.
21 Az említett bíróság pontosítja, hogy a védjegytörvény 37. cikke (1) bekezdése c) pontjának jelenlegi változata a 2015/2436 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének c) pontját ülteti át, mivel ez az irányelv hatályon kívül helyezte a 2008/95 irányelvet, és annak helyébe lépett.
22 A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a 2015/2436 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének c) pontja egy általános magatartást említ, amely abban áll, hogy a védjegyet „a védjegyjogosult áruinak vagy szolgáltatásainak ekként történő azonosítása vagy az azokra való hivatkozás céljából” használják, amelyet a „különösen” kifejezés követ, amely után egy konkrétabb magatartásra való utalás következik, nevezetesen „ha a védjegy használata szükséges az áru vagy szolgáltatás rendeltetésének jelzéséhez (így különösen kiegészítők vagy pótalkatrészek esetében)”. Mivel csak a konkrétabb magatartás szerepelt a 89/104 első irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontjában, e bíróságnak kétségei vannak az általános magatartás 2015/2436 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének c) pontjában történő említésének hatályát illetően. Az említett bíróság arra keresi a választ, hogy ezen említés egy olyan elem magyarázatának minősül‑e, amely hallgatólagosan már szerepelt a 89/104 első irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontjában, vagy a 2015/2436 irányelv kiterjesztette a „hivatkozás céljából” történő használat hatályát.
23 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy kérdése hangsúlyt kapott a 89/104 első irányelv 6. cikke (1) bekezdése c) pontjának a 2005. március 17‑i Gillette Company és Gillette Group Finland ítéletben (C‑228/03, EU:C:2005:177), valamint a 2010. július 8‑i Portakabin ítéletben (C‑558/08, EU:C:2010:416, 63. és 64. pont) történő értelmezésében. E bíróság úgy véli, hogy úgy tűnik, a Bíróság a védjegyoltalomból eredő jogok korlátozásának terjedelmét az áru rendeltetésének jelzéséhez szükséges használatra korlátozta, annál is inkább, mivel kifejtette, hogy a 89/104 első irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja által követett cél az, hogy „lehetővé tegye a védjegyjogosult által kínált árukhoz és szolgáltatásokhoz képest kiegészítő áruk értékesítőinek és szolgáltatások nyújtóinak a védjegy használatát abból a célból, hogy a vásárlóközönséget tájékoztassák az áruik és szolgáltatásaik, valamint a védjegyjogosult árui és szolgáltatásai között fennálló anyagi kapcsolatról”.
24 A kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó válasz hatással lesz az alapeljárás kimenetelére. Kifejti, hogy ha helyt ad a jóhírnévvel rendelkező védjegyek számára oltalmat biztosító rendelkezés értelmezésére és alkalmazására vonatkozó felülvizsgálati jogalapnak, meg kell vizsgálnia, hogy a ZARA védjegynek a Buongiorno általi használata a védjegytörvény eredeti változatának a felülvizsgálati kérelem tárgyát képező jogvitára az időbeli hatály folytán alkalmazandó 37. cikke (1) bekezdése c) pontjában előírt korlátozás alá tartozik‑e, tekintettel arra, hogy e korlátozás egyenértékű a 89/104 első irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt korlátozással. A kérdést előterjesztő bíróság szerint azonban a Buongiorno magatartása inkább a 2015/2436 irányelv 14. cikke (1) bekezdése c) pontja szövegének, mint a fenti 6. cikk (1) bekezdése c) pontja szövegének felel meg.
25 E körülmények között a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni a [89/104] irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontját, hogy a [2015/2436] irányelv 14. cikke (1) bekezdésének c) pontjában jelenleg szereplő általánosabb magatartás – »a védjegyet a védjegyjogosult áruinak vagy szolgáltatásainak ekként történő azonosítása vagy az azokra való hivatkozás céljából« használja – a védjegyoltalom korlátjának fogalmába hallgatólagosan beleértendő?”
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról
26 Az Inditex álláspontja szerint az előzetes döntéshozatal iránti kérelem két okból elfogadhatatlan.
27 Az Inditex először is rámutat arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság szerint a 89/104 első irányelv 6. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmezése csak akkor releváns, ha a felülvizsgálati kérelemnek a védjegytörvény 34. cikke (2) bekezdése c) pontjának megsértése, azaz egy jóhírnévvel rendelkező védjegy megsértése miatt helyt lehet adni. Az Inditex szerint ebben az esetben a más védjegyének használata nincs összhangban a védjegytörvény eredeti változata 37. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmében vett „üzleti tisztesség követelményeivel”. Mivel tehát a kérdésre adandó válasz nem meghatározó a kérdést előterjesztő bíróság által meghozandó határozat szempontjából, az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan.
28 Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikk alapján létrehozott együttműködés keretében kizárólag az alapügyben eljáró és a meghozandó bírósági határozatért felelős nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira tekintettel megítélje mind az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szükségességét az ügydöntő határozat meghozatalához, mind a Bíróság elé terjesztett kérdések relevanciáját. Következésképpen, amennyiben az előterjesztett kérdés valamely uniós jogi szabály értelmezésére vagy érvényességére vonatkozik, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni (2023. március 16‑i Beobank ítélet, C‑351/21, EU:C:2023:215, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
29 Ennélfogva az uniós jogra vonatkozó, előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor tagadhatja meg az ilyen kérdéséről való határozathozatalt, ha valamely uniós szabály kért értelmezése vagy érvényességének értékelése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (2023. március 16‑i Saatgut‑Treuhandverwaltung [KWS Meridian] ítélet, C‑522/21, EU:C:2023:218, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
30 A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapeljárás valamely nemzeti védjegy harmadik személy általi, e védjegy jogosultjának engedélye nélkül történő állítólagos használatára vonatkozik, és hogy az e jogvitában részt vevő felek álláspontja különösen a védjegytörvény eredeti változata 37. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazhatóságát illetően eltérő. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az is kitűnik, hogy a nemzeti bíróságban a 89/104 első irányelv 6. cikke (1) bekezdése c) pontjának hatályával kapcsolatban merült fel kérdés, amely a valamely nemzeti védjegy oltalmából eredő jogok hatályának korlátozására vonatkozik, és amelyet a fenti 37. cikk ültetett át a spanyol jogba.
31 E körülmények között nem tűnik nyilvánvalónak, hogy a 89/104 első irányelv 6. cikke (1) bekezdése c) pontjának kért értelmezése semmilyen összefüggésben nem áll az alapügy tényállásával vagy tárgyával, illetve hogy a felvetett probléma hipotetikus jellegű.
32 Egyébiránt, amennyiben az Inditex előadja, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés azért hipotetikus, mert a jogszerű használatnak a 89/104 első irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt feltételei megegyeznek a jóhírnévvel rendelkező védjegy olyan használatára vonatkozó feltételekkel, amellyel szemben a védjegy jogosultja ezen irányelv 5. cikke (2) bekezdésének megfelelően felléphet, és ezért e két rendelkezés kölcsönösen kizárja egymást, meg kell állapítani, hogy ez az érvelés az említett irányelv 6. cikke (1) bekezdése utolsó mondatának értelmezésére vonatkozik. Az Inditex ezen érvelése ennélfogva e 6. cikk (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozó, a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdéstől eltérő kérdés felvetésére irányul, és ebből nem vonható le az a következtetés, hogy az előterjesztett kérdés nyilvánvalóan hipotetikus jellegű.
33 Másodszor az Inditex azt állítja, hogy a kérdést előterjesztő bíróság látszólag úgy véli, hogy a 2015/2436 irányelv 14. cikke (1) bekezdése c) pontjának szövege lehetővé teszi az alapügyben szóban forgó védjegy használatát, azzal az indokkal, hogy „hivatkozás céljából” történő használatról van szó, eltérően attól, ami a 89/104 első irányelv 6. cikke (1) bekezdése c) pontjának szó szerinti értelmezéséből következik. Megjegyzi, hogy valamely védjegynek „a védjegyjogosult áruinak vagy szolgáltatásainak ekként történő azonosítása vagy az azokra való hivatkozás céljából” történő használata önmagában nem jogszerű, hanem ezenfelül összhangban kell állnia a „tisztességes ipari és kereskedelmi gyakorlattal”, és a más áruival kapcsolatos ügyletek esetében tiszteletben kell tartania a védjegyoltalomból eredő jogok kimerülésének szabályait. Következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó válasz nem lenne hasznos, mivel nem lenne elégséges az alapeljárásban felmerült jogkérdés megoldásához.
34 Márpedig az a körülmény, hogy e jogvita eldöntése érdekében a kérdést előterjesztő bíróság köteles lehet arra is, hogy a kérdésében említettektől eltérő rendelkezéseket is megvizsgáljon vagy figyelembe vegyen, nem vezethet annak megállapításához, hogy e kérdés nem függ össze a jogvita tárgyával, és ezért elfogadhatatlan.
35 Következésképpen az Inditex által az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságának vitatása érdekében előadott két érvet el kell utasítani.
36 Észrevételeiben az Európai Bizottság – anélkül azonban, hogy egyértelműen az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlanságát állítaná – megjegyzi, hogy az alapeljárásra időbeli hatályánál fogva alkalmazandó 2008/95 irányelv 6. cikke (1) bekezdése c) pontja értelmezésének kérdése csak akkor merül fel, ha a ZARA védjegynek a Buongiorno általi használata harmadik személyek által gazdasági tevékenység körében történő használatnak minősül, ami ezen irányelv 5. cikke értelmében tilos. Mivel úgy tűnik, hogy az elsőfokú nemzeti bíróság nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a ZARA védjegy használata nem tartozik a védjegyhasználatnak a védjegytörvény ezen 5. cikket a spanyol jogba átültető 34. cikkében foglalt egyik esete alá sem, nem szükséges megvizsgálni, hogy teljesülnek‑e az e törvény eredeti változatának a 2008/95 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontját átültető 37. cikkében foglalt feltételek.
37 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság érveléséből következik, hogy a Bíróságnak határoznia kell a 2008/95 irányelv 5. cikkének értelmezéséről. Következésképpen azt a jelen ítélet 34. pontjában kifejtettekkel azonos okok miatt el kell utasítani.
38 Következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérelmet elfogadhatónak kell tekinteni.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
39 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapjogvita alapját képező tényállás 2010‑ben valósult meg. Mivel a 89/104 első irányelvet hatályon kívül helyezte és felváltotta a 2008. november 28–án hatályba lépett 2008/95 irányelv, az alapeljárás tényállásának időpontjában az időbeli hatály szerint alkalmazandó rendelkezés a 2008/95 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja, nem pedig a 89/104 első irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja, mivel ez utóbbi rendelkezés helyébe az előbbi lépett. Mindazonáltal pontosítani kell, hogy e két rendelkezés szövege azonos.
40 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből az is kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem kételkedik abban, hogy a 2008/95 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján a védjegy használatának az áruk vagy szolgáltatások akként történő azonosítására vagy az azokra akként történő hivatkozásra kell irányulnia, „mint a védjegyjogosult árui vagy szolgáltatásai”. Pontosítani kell ugyanis, hogy bár a 2015/2436 irányelv 14. cikke (1) bekezdése c) pontjának szövege immár kifejezetten kimondja e követelményt, az a 89/104 első irányelv 6. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatból is következik (lásd ebben az értelemben: 2005. március 17‑i Gillette Company és Gillette Group Finland ítélet, C‑228/03, EU:C:2005:177, 33. pont; 2010. július 8‑i Portakabin ítélet, C‑558/08, EU:C:2010:416, 64. pont).
41 Így a kérdést előterjesztő bíróságnak a 2008/95 irányelv 6. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmezésével kapcsolatos kétségei az e rendelkezést felváltó rendelkezés, nevezetesen a 2015/2436 irányelv 14. cikke (1) bekezdése c) pontjának eltérő megfogalmazásából erednek a védjegy harmadik személy általi azon használatának terjedelmét illetően, amelytől őt e védjegy jogosultja nem tilthatja el, amennyiben e használat nem kizárólag az e harmadik személy által forgalmazott áru vagy az általa kínált szolgáltatás rendeltetésének jelzésére irányul.
42 Ennélfogva annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára hasznos választ lehessen adni, a kérdést akként kell átfogalmazni, hogy azzal e bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2008/95 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az a harmadik személy által gazdasági tevékenység körében történő minden olyan használatra vonatkozik, amely az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban az e védjegy jogosultjának áruit vagy szolgáltatásait ekként azonosítja vagy azokra ekként hivatkozik, vagy kizárólag e védjegynek az e harmadik személy által forgalmazott áru vagy az általa kínált szolgáltatás rendeltetésének jelzéséhez szükséges használatára.
43 Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi rendelkezés helyes értelmezéséhez nemcsak annak szövegét, hanem azt a szövegkörnyezetet is figyelembe kell venni, amelybe illeszkedik, valamint azon jogi aktus céljait is, amelynek az a részét képezi. Valamely uniós jogi rendelkezés értelmezése szempontjából annak keletkezése is relevánsnak bizonyulhat (2023. március 16‑i Towercast ítélet, C‑449/21, EU:C:2023:207, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
44 A 2008/95 irányelv 6. cikke (1) bekezdése c) pontjának szövege szerint a védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében használja a védjegyet, ha az – különösen tartozékok vagy alkatrészek esetében – szükséges az áru vagy a szolgáltatás rendeltetésének jelzésére.
45 Ezzel szemben a 2015/2436 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének c) pontja mindenekelőtt kimondja, hogy a védjegynek az e védjegy jogosultjának áruiként vagy szolgáltatásaiként történő azonosítása vagy az azokra való hivatkozás céljából történő használatára vonatkozik, majd átveszi e 6. cikk (1) bekezdése c) pontjának normatív tartalmát, amelyet a „különösen” kifejezés előz meg.
46 E két rendelkezés szövegszerű összehasonlításából tehát az következik, hogy az a használat, amely a 2008/95 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében korlátozhatja a védjegyoltalomból eredő jogokat, immár egyike a jogszerű használat eseteinek, amellyel szemben a védjegyjogosult a 2015/2436 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében nem léphet fel.
47 Ebből következik, hogy a 2008/95 irányelv 6. cikke (1) bekezdése c) pontjának hatálya korlátozottabb, mint a 2015/2436 irányelv 14. cikke (1) bekezdése c) pontjának hatálya, mivel e 6. cikk (1) bekezdésének c) pontja csak a védjegy gazdasági tevékenység körében történő használatára vonatkozik, ha az valamely áru vagy szolgáltatás rendeltetésének jelzésére szükséges.
48 A 2008/95 irányelv 6. cikke (1) bekezdése c) pontjának ezen értelmezését mind az ezen irányelv – és különösen e rendelkezésnek az ítélkezési gyakorlat által meghatározott – céljai, mind pedig az azt felváltó rendelkezés, azaz a 2015/2436 irányelv 14. cikke (1) bekezdése c) pontjának keletkezésének elemzése is megerősíti.
49 Először is, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a védjegyjogosultat a 2008/95 irányelv 5. cikkének értelmében megillető jogok korlátozásával a 6. cikk arra irányul, hogy a védjegyoltalomhoz fűződő alapvető érdekeket összebékítse a belső piacon az áruk szabad mozgásával és a szolgáltatásnyújtás szabadságával, oly módon, hogy a védjegyoltalomhoz fűződő jogok betölthessék alapvető funkciójukat a torzulásmentes verseny azon rendszerében, amelyet a Szerződés célja létrehozni és fenntartani (lásd ebben az értelemben: 2005. március 17‑i Gillette Company és Gillette Group Finland ítélet, C‑228/03, EU:C:2005:177, 29. pont).
50 Ami közelebbről a 2008/95 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontját illeti, a Bíróság rámutatott arra, hogy e rendelkezés alkalmazása nem korlátozódik azokra az esetekre, amelyekben valamely védjegyet az áru „alkatrészként vagy tartozékként” betöltött rendeltetésének jelzésére kell használni (lásd ebben az értelemben: 2005. március 17‑i Gillette Company és Gillette Group Finland ítélet, C‑228/03, EU:C:2005:177, 32. pont). Az e 6. cikk (1) bekezdése c) pontjának hatálya alá tartozó helyzeteket azonban az e rendelkezés céljának megfelelő helyzetekre kell korlátozni (2010. július 8‑i Portakabin ítélet, C‑558/08, EU:C:2010:416, 64. pont).
51 E tekintetben a Bíróság pontosította, hogy a 2008/95 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja által követett cél az, hogy lehetővé tegye a védjegyjogosult által kínált árukhoz és szolgáltatásokhoz képest kiegészítő áruk értékesítőinek és szolgáltatások nyújtóinak e védjegy használatát abból a célból, hogy a vásárlóközönséget érthetően és teljeskörűen tájékoztassák az áruik és szolgáltatásaik rendeltetéséről, vagy más szavakkal, az áruik és szolgáltatásaik, valamint a védjegyjogosult által kínált árukat vagy szolgáltatások között fennálló anyagi kapcsolatról (lásd ebben az értelemben: 2005. március 17‑i Gillette Company és Gillette Group Finland ítélet, C‑228/03, EU:C:2005:177, 33. és 34. pont; 2010. július 8‑i Portakabin ítélet, C‑558/08, EU:C:2010:416, 64. pont).
52 A fentiekből következik, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a 2008/95 irányelv 6. cikke (1) bekezdése c) pontjának hatálya a védjegynek az e védjegy jogosultjának áruiként vagy szolgáltatásaiként történő azonosítása vagy az azokra való hivatkozás céljából történő használatára vonatkozik, kizárólag abban az esetben, ha e használat arra a helyzetre korlátozódik, amikor e használat szükséges az említett harmadik személy által forgalmazott áru vagy kínált szolgáltatás rendeltetésének jelzésére. Márpedig a 2015/2436 irányelv 14. cikke (1) bekezdése c) pontjának összefüggésében e helyzet nem felel meg azon esetek egyikének, amikor a védjegy jogosultja nem tilthatja meg annak használatát.
53 Másodszor, mivel kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság a 2008/95 irányelv 6. cikke (1) bekezdése c) pontjának az azt felváltó rendelkezés normatív tartalmára tekintettel fennálló hatályával kapcsolatban vár választ, ez utóbbi rendelkezés keletkezése e 6. cikk (1) bekezdése c) pontjának értelmezése szempontjából releváns elemeket tárhat fel.
54 E tekintetben a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvjavaslatból (COM(2013) 162 final) kitűnik, hogy „helyénvalónak tekint[ik] a korlátozásról rendelkezni általánosságban véve a referenciális használat tekintetében”. Ily módon, amint arra a főtanácsnok az indítványának 78. pontjában lényegében rámutatott, a „helyénvaló[…] rendelkezni” kifejezés a Bizottság azon szándékát jelezte, hogy a védjegyoltalomból eredő jogok olyan korlátjának bevezetését javasolja, amely általánosságban a hivatkozás céljából történő használatot érinti, és az immár a 2015/2436 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének c) pontjában szereplő korlátozás hatályát kiterjeszti, nem pedig azt a szándékát, hogy a 89/104 első irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontját egyértelművé tegye vagy e rendelkezés határait pontosítsa.
55 Ezenkívül, amint arra a főtanácsnok indítványának 79. pontjában szintén rámutatott, a Bizottság azon szándéka, hogy kiterjessze a korábban a 2008/95 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontjában szereplő korlátozás hatályát, a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvjavaslat (COM(2013) 162 final) (25) preambulumbekezdésének megfogalmazásából következik, amely kimondja, hogy „[a] jogosult nem akadályozhatja meg a védjegy általános, tisztességes és becsületes, a jogosult áruinak vagy szolgáltatásainak ekként történő azonosítását vagy az azokra való hivatkozást célzó használatát”.
56 Következésképpen a 2015/2436 irányelv 14. cikke (1) bekezdése c) pontjának keletkezése megerősíti azt az értelmezést, amely szerint a 2008/95 irányelv 6. cikke (1) bekezdése c) pontjának hatálya korlátozottabb, mint e 14. cikk (1) bekezdése c) pontjának hatálya.
57 A jelen ügyben a nemzeti bíróság feladata többek között annak az alapügy összes körülményére tekintettel történő meghatározása, hogy a Buongiorno az egyik szolgáltatására való előfizetés érdekében indított, olyan nyereményjátékban való részvételt lehetővé tévő reklámkampányával, amelynek egyik díja egy „ZARA ajándékkártya” volt, és amelynek során a feliratkozó a képernyőn az ajándékkártya formáját felidéző téglalapba foglalt „ZARA” megjelölést látott megjelenni, a 2008/95 irányelv 5. cikke értelmében használja‑e a ZARA védjegyet, és ha igen, akkor ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdésére tekintettel értékelni kell, hogy e használat szükséges‑e a Buongiorno által kínált szolgáltatás rendeltetésének jelzéséhez, valamint adott esetben azt, hogy e használat az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban történt‑e.
58 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2008/95 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy az kizárólag akkor vonatkozik a védjegynek a harmadik személy által gazdasági tevékenység körében történő olyan használatra, amely az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban az e védjegy jogosultjának áruit vagy szolgáltatásait ekként azonosítja vagy azokra ekként hivatkozik, ha a védjegy használata az e harmadik személy által forgalmazott áru vagy az általa kínált szolgáltatás rendeltetésének jelzésére szükséges.
A költségekről
59 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:
A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontját
a következőképpen kell értelmezni:
e rendelkezés kizárólag akkor vonatkozik a védjegynek a harmadik személy által gazdasági tevékenység körében történő olyan használatra, amely az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban az e védjegy jogosultjának áruit vagy szolgáltatásait ekként azonosítja vagy azokra ekként hivatkozik, ha a védjegy használata az e harmadik személy által forgalmazott áru vagy az általa kínált szolgáltatás rendeltetésének jelzésére szükséges.
Aláírások