A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2024. január 11.(*)
„Fellebbezés – Dömping – A Kínából származó egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára kivetett dömpingellenes vámnak a Malajziában feladott behozatalra történő kiterjesztése – A 2019. július 3‑i Eurobolt ítélet (C‑644/17, EU:C:2019:555) végrehajtása – Végleges dömpingellenes vám újbóli kivetése – 2020/611/EU végrehajtási rendelet – Érvényesség”
A C‑517/22. P. sz. ügyben,
az Eurobolt BV (székhelye: ’s‑Heerenberg [Hollandia]),
a Fabory Nederland BV (székhelye: Tilburg [Hollandia]),
az ASF Fischer BV (székhelye: Lelystad [Hollandia]),
(képviselik őket: B. Natens és A. Willems advocaten)
fellebbezőknek
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2022. augusztus 2‑án benyújtott fellebbezése tárgyában,
a többi fél az eljárásban:
a Stafa Group BV (székhelye: Maarheeze [Hollandia])
felperes az elsőfokú eljárásban,
az Európai Bizottság (képviselik: M. Bruti Liberati, G. Luengo és T. Maxian Rusche, meghatalmazotti minőségben)
alperes az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
tagjai: K. Jürimäe tanácselnök (előadó), K. Lenaerts, a Bíróság elnöke, a harmadik tanács bírájaként eljárva, N. Piçarra, N. Jääskinen és M. Gavalec bírák,
főtanácsnok: N. Emiliou,
hivatalvezető: A. Lamote tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2023. július 6‑i tárgyalásra,
a főtanácsnok indítványának a 2023. szeptember 7‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Fellebbezésükben az Eurobolt BV, a Fabory Nederland BV és az ASF Fischer BV az Európai Unió Törvényszéke 2022. május 18‑i Eurobolt és társai kontra Bizottság ítéletének (T‑479/20, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2022:304) hatályon kívül helyezését kérik, amely ítéletben a Törvényszék elutasította a 91/2009/EK tanácsi rendelettel a Kínai Népköztársaságból származó egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára kivetett végleges dömpingellenes vámnak a Malajziában feladott, akár Malajziából származóként, akár nem ilyenként bejelentett egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára történő újbóli kivetéséről szóló, 2020. április 30‑i (EU) 2020/611 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2020. L 141., 1. o., a továbbiakban: vitatott rendelet) megsemmisítése iránti keresetüket.
Jogi háttér
A 952/2013/EU rendelet
2 Az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9‑i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 269., 1. o.; helyesbítések: HL 2013. L 287., 90. o., HL 2016. L 267., 2. o., HL 2018. L 173., 35. o.; a továbbiakban: Vámkódex) 116. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében:
„Az ebben a szakaszban megállapított feltételekre is figyelemmel, a behozatali vagy kiviteli vám összegét a következő okok bármelyike esetén vissza kell fizetni vagy el kell engedni:
a) a behozatali vagy kiviteli vám túlzott mértékben felszámított összege;
b) hibás áruk vagy a szerződés feltételeinek nem megfelelő áruk;
c) az illetékes hatóságok hibája;
d) méltányosság.”
A 384/96/EK, az 1225/2009/EK és az (EU) 2016/1036 rendelet
3 A tényállás megvalósulására és a szóban forgó jogi aktusok elfogadására olyan időszakban került sor, amelynek során a dömpingellenes intézkedések Unión belüli elfogadását egymást követően a következő jogforrások szabályozták: először a 2005. december 21‑i 2117/2005/EK tanácsi rendelettel (HL 2005. L 340., 17. o.) módosított, az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22‑i 384/96/EK tanácsi rendelet (HL 1996. L 56., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 10. kötet, 45. o.), majd a 2014. január 15‑i 37/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2014. L 18., 1. o.) módosított, az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 343., 51. o.; helyesbítések: HL 2010. L 7., 22. o.; HL 2016. L 44., 20. o.) (a továbbiakban: 1225/2009 rendelet), végül pedig az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8‑i (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 176., 21. o.).
4 A 37/2014 rendelettel történő módosítását megelőzően az 1225/2009 rendelet „Konzultációk” című 15. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezett:
„(1) Az e rendeletben előírt valamennyi konzultációra egy olyan tanácsadó bizottság keretében kerül sor, amelynek tagjai a tagállamok képviselői, és amelyben az elnöki tisztet [az Európai] Bizottság képviselője látja el. Egy tagállam kérésére vagy a Bizottság kezdeményezésére a konzultációt azonnal le kell folytatni, és minden esetben olyan időtartamon belül, amely az e rendeletben előírt határidők betartását lehetővé teszi.
(2) A bizottság ülését az elnök hívja össze. Az elnök a lehető leghamarabb, de legkésőbb az ülést megelőző 10 munkanapon belül [helyesen: legkésőbb tíz munkanappal a tanácsadó bizottság ülését megelőzően] megküldi a tagállamoknak az összes vonatkozó információt.”
5 A 2016/1036 rendelet a 25. cikke értelmében 2016. július 20‑án lépett hatályba. E rendelet a 24. cikkének első bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte az 1225/2009 rendeletet.
6 A 2016/1036 rendelet 9. cikke (4) bekezdésének első albekezdése az 1225/2009 rendelet 9. cikke (4) bekezdésének első és második mondatával azonos megfogalmazásban a következőket írja elő:
„Ha a végleges ténymegállapítások arra utalnak, hogy fennáll a dömping és az az által okozott kár, és az uniós érdek szükségessé teszi a 21. cikk szerinti beavatkozást, a Bizottság a 15. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében eljárva végleges dömpingellenes vámot vet ki. Ha ideiglenes vámok vannak hatályban, a Bizottság ezt az eljárást ezek lejárta előtt legkésőbb egy hónappal megindítja.”
7 A 2016/1036 rendelet „Visszaható hatály” című 10. cikkének (1) bekezdése az 1225/2009 rendelet 10. cikkének (1) bekezdésével lényegében megegyező szöveggel a következőképpen rendelkezik:
„Ideiglenes intézkedéseket és végleges dömpingellenes vámot – az e rendeletben meghatározott kivételekkel – csak azokra a termékekre lehet alkalmazni, amelyek, az esettől függően, a 7. cikk (1) bekezdése vagy a 9. cikk (4) bekezdése szerint hozott intézkedések hatálybalépése után kerülnek szabad forgalomba.”
8 A 2016/1036 rendelet „Az intézkedések kijátszása” című 13. cikkének (1) és (3) bekezdése az 1225/2009 rendelet 13. cikkének (1) és (3) bekezdésében foglaltakkal azonos módon a következőket mondja ki:
„(1) Ha a hatályban lévő intézkedéseket kijátsszák, az e rendelet alapján kivetett dömpingellenes vámok kiterjeszthetők a hasonló, nem vagy csak kis mértékben módosított termékek harmadik országokból érkező behozatalára; vagy a hasonló, kis mértékben módosított termékeknek az intézkedések hatálya alá tartozó országból érkező behozatalára; vagy a termék alkatrészeinek behozatalára.
[…]
(3) E cikk alapján a Bizottság kezdeményezésére vagy valamely tagállam, illetve bármely érdekelt fél kérelmére vizsgálatot kell indítani, ha elegendő bizonyíték áll rendelkezésre az (1) bekezdésben meghatározott tényezőkre vonatkozóan. A vizsgálat megindítására bizottsági rendelet útján kerül sor, amelyben a vámhatóságot is utasítani lehet arra, hogy a 14. cikk (5) bekezdésének megfelelően tegye kötelezővé a behozatal nyilvántartásba vételét vagy kérjen biztosítékot. […]
[…]
Amennyiben a végleges ténymegállapítások az intézkedések kiterjesztését indokolják, erről a Bizottság intézkedik a 15. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében. Az intézkedések kiterjesztése attól az időponttól kezdődően hatályos, amikor a 14. cikk (5) bekezdésének megfelelően a nyilvántartásba vételt kötelezővé tették, vagy amikor biztosítékot kértek. E rendeletnek a vizsgálatok megindítására és lebonyolítására vonatkozó megfelelő eljárási rendelkezéseit e cikknek megfelelően kell alkalmazni.”
9 A 2016/1036 rendelet 14. cikkének (1) és (5) bekezdése – amelyek az 1225/2009 rendelet 14. cikke (1) és (5) bekezdésének felelnek meg – így rendelkezik:
„(1) Az ideiglenes vagy végleges dömpingellenes vámokat rendelettel kell kivetni, beszedésükről, az ilyen vámokat kivető rendelet által meghatározott formában, összegben és egyéb kritériumok szerint, a tagállamok gondoskodnak. Az ilyen vámokat az importárukra kivetett rendes vámoktól, adóktól és egyéb terhektől függetlenül kell beszedni.
[…]
(5) A Bizottság a tagállamok megfelelő időben történő értesítését követően utasíthatja a vámhatóságokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a behozatal nyilvántartásba vételéhez, annak érdekében, hogy ezen intézkedések ezt követően a nyilvántartásba vétel napjától azonnal alkalmazhatók legyenek az érintett behozatalra. […] A nyilvántartásba vételt rendelettel kell bevezetni, amelynek meg kell határoznia az intézkedés célját és, adott esetben, a lehetséges jövőbeli kötelezettség becsült összegét. Az importtermékekre kilenc hónapnál hosszabb idejű nyilvántartásba vételi kötelezettséget nem lehet megállapítani.”
10 A 2016/1036 rendelet „A bizottsági eljárás” címet viselő 15. cikke az (3) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:
„Az e bekezdésre történő hivatkozáskor [a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16‑i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2011. L 55., 13. o.)] 5. cikkét kell alkalmazni.”
A 182/2011 rendelet
11 A 182/2011 rendelet „Vizsgálóbizottsági eljárás” címet viselő 5. cikke az 1225/2009 rendelettől eltérő szöveggel így rendelkezik:
„(1) Amennyiben a vizsgálóbizottsági eljárás alkalmazandó, a bizottság az Európai Unióról szóló szerződés 16. cikkének (4) és (5) bekezdésében, és adott esetben, a Bizottság javaslata alapján elfogadandó jogi aktusokkal kapcsolatban az EUMSZ 238. cikkének (3) bekezdésében meghatározott többséggel nyilvánít véleményt. A tagállamok bizottságbeli képviselőinek szavazatait az ugyanezen cikkekben meghatározott módon kell súlyozni.
[…]
(5) […] a végleges dömpingellenes‑ vagy kiegyenlítőintézkedés‑tervezetek elfogadására az alábbi eljárás alkalmazandó, amennyiben a bizottság nem nyilvánított véleményt, és a bizottság tagjainak egyszerű többsége ellenzi a végrehajtási jogi aktus tervezetét.
A Bizottság konzultációt folytat a tagállamokkal. Leghamarabb tizennégy nappal és legkésőbb egy hónappal a bizottsági ülést követően a Bizottság tájékoztatja a bizottsági tagokat a konzultáció eredményéről, és a végrehajtási jogi aktus tervezetét a fellebbviteli bizottság elé terjeszti. A 3. cikk (7) bekezdésétől eltérve, a fellebbviteli bizottság leghamarabb 14 nappal és legkésőbb egy hónappal a végrehajtási jogi aktus tervezetének előterjesztését követően összeül. A fellebbviteli bizottság a 6. cikkel összhangban nyilvánít véleményt. Az e bekezdésben megállapított határidők nem érintik a vonatkozó alap jogi aktusokban meghatározott határidők betartásának szükségességét.”
A jogvita előzményei
12 A jogvita előzményeit a megtámadott ítélet 1–21. pontja ismerteti. A jelen fellebbezés szempontjából ezek az előzmények a következőképpen foglalhatók össze.
A 723/2011/EU végrehajtási rendelettel kapcsolatos jogvita
13 A Tanács, miután megállapította, hogy az uniós piacon értékesített kötőelemek a kínai exportáló gyártók általi dömping tárgyát képezték, elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2009. január 26‑i 91/2009/EK rendeletet (HL 2009. L 29., 1. o.; helyesbítés: HL 2015. L 64., 46. o.).
14 E végleges dömpingellenes vám kivetését követően a Bizottság bizonyítékokat kapott arra vonatkozóan, hogy ezen intézkedéseket a Malajzián keresztül történő átszállítással kijátsszák. A Bizottság el is fogadta a 91/2009 rendelettel bevezetett dömpingellenes intézkedéseknek a Malajziában feladott, Malajziából származóként vagy nem ilyenként bejelentett vas vagy acél kötőelemek behozatala révén történő lehetséges kijátszására vonatkozó vizsgálat megindításáról, valamint e behozatalok nyilvántartásba‑vételi kötelezettségének előírásáról szóló, 2010. október 27‑i 966/2010/EU rendeletet (HL 2010. L 282., 29. o.). A 966/2010 rendelet többek között felhívta a vámhatóságokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket az Unióba irányuló behozatalok nyilvántartásba vételéhez annak érdekében, hogy a megfelelő összegű dömpingellenes vámokat az ilyen, Malajziában feladott behozatalok nyilvántartásba vételének napjától visszamenőlegesen be lehessen szedni, amennyiben a vizsgálat megállapítaná a kijátszás fennállását.
15 E vizsgálatot követően a Tanács elfogadta a 91/2009 rendelettel kivetett végleges dömpingellenes vámnak a Malajziában feladott, akár Malajziából származóként, akár nem ilyenként bejelentett egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára történő kiterjesztéséről szóló, 2011. július 18‑i 723/2011/EU tanácsi végrehajtási rendeletet (HL 2011. L 194., 6. o.; helyesbítés: HL 2015. L 64., 47. o.).
16 2011. július 28‑án a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) Vitarendező Testülete (Dispute Settlement Body; a továbbiakban: DSB) az „Európai Közösségek – a Kínából származó egyes vas vagy acél kötőelemekre vonatkozó végleges dömpingellenes intézkedések” ügyben (WT/DS 397) elfogadta a fellebbviteli testület jelentését, valamint a fellebbviteli testület jelentése által módosított vizsgálóbizottsági jelentést. A DSB a jelentésekben többek között arra a következtetésre jutott, hogy az Unió a WTO dömpingellenes megállapodásának bizonyos rendelkezéseivel összeegyeztethetetlen módon járt el.
17 A DSB e határozatát követően a Tanács elfogadta a 91/2009 rendelet módosításáról szóló, 2012. október 4‑i 924/2012/EU tanácsi végrehajtási rendeletet (HL 2012. L 275., 1. o.), amelyben többek között csökkentette a 91/2009 rendeletben előírt dömpingellenes vámot.
18 Az e különböző rendeletekben előírt intézkedéseket további öt év időtartamra fenntartotta a Kínai Népköztársaságból származó, valamint – kiterjesztés alapján – a Malajziában feladott, akár Malajziából származóként, akár nem ilyenként bejelentett egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámnak az 1225/2009/EK rendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálatot követő kivetéséről szóló, 2015. március 26‑i 2015/519 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2015. L 82., 78. o.; helyesbítés: HL 2015. L 256., 21. o.).
19 2016. február 12‑i határozatával a DSB új jelentéseket fogadott el, amelyek megállapították, hogy az Unió által az 924/2012 végrehajtási rendelettel elfogadott intézkedések nem összeegyeztethetők a WTO dömpingellenes megállapodásának bizonyos rendelkezéseivel.
20 E határozat alapján a Bizottság 2016. február 26‑án elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó, valamint – kiterjesztés alapján – a Malajziában feladott, akár Malajziából származóként, akár nem ilyenként bejelentett egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára kivetett végleges dömpingellenes vám hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2016/278 végrehajtási rendeletet (HL 2016. L 52., 24. o.).
21 A fellebbezők vonatkozásában, akik a Bizottság által lefolytatott kijátszásellenes vizsgálat időszakában Malajziából kötőelemeket importáltak, nyilvántartásba vették a behozatalaikat annak érdekében, hogy vámot vethessenek ki rájuk abban az esetben, ha a vizsgálat megerősítené a kijátszást.
22 2012 januárja és 2013 októbere között a holland vámhatóságok beszedési értesítéseket bocsátottak ki azon dömpingellenes vámokra vonatkozóan, amelyeket a fellebbezőknek a 723/2011 végrehajtási rendelet alapján kellett megfizetniük a kötőelemek behozatala után.
23 Az Eurobolt által az e végrehajtási rendelet alapján megfizetett dömpingellenes vámokkal szemben benyújtott felülvizsgálati kérelem keretében a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) 2017. november 17‑én az említett rendelet érvényességére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett a Bíróság elé.
24 A 2019. július 3‑i Eurobolt ítéletben (C‑644/17, a továbbiakban: Eurobolt ítélet, EU:C:2019:555) a Bíróság megállapította, hogy a 723/2011 végrehajtási rendelet érvénytelen, mivel azt az 1225/2009 rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében foglalt lényeges eljárási szabály megsértésével fogadták el.
Az Eurobolt ügyben hozott ítélet végrehajtása
25 Az Eurobolt ítélet kihirdetését követően a Bizottság újból megindította a kijátszásellenes vizsgálatot a Bíróság által megállapított alaki jogellenesség orvoslása érdekében. E célból elfogadta 723/2011 végrehajtási rendelet tekintetében [az Eurobolt] ítéletet követő vizsgálat újraindításáról szóló, 2019. augusztus 26‑i (EU) 2019/1374 végrehajtási rendeletet (HL 2019. L 223., 1. o.).
26 A kijátszásellenes vizsgálat újbóli megindítása ezen ítélet végrehajtásának biztosítására irányult, biztosítva a tanácsadó bizottságra vonatkozó, az 1225/2009 rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében előírt azon eljárásból eredő összes eljárási követelmény tiszteletben tartását, amelyet azóta a 182/2011 rendelet 5. cikkében előírt vizsgálati eljárás váltott fel.
27 Az Eurobolt észrevételeit legalább tizennégy nappal az ülés előtt benyújtották az illetékes bizottságnak. Ezek az észrevételek nem tették szükségessé a Bizottság azon következtetéseinek módosítását, amelyek szerint az eredeti intézkedéseket újra be kell vezetni a Malajziában feladott, akár Malajziából származóként, akár nem ilyenként bejelentett egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára.
28 A Bizottság 2020. április 30‑án elfogadta a vitatott rendeletet.
29 E rendelet 1. cikke értelmében a 723/2011 végrehajtási rendelet alkalmazási időszaka alatt a 91/2009 rendelettel kivetett dömpingellenes vámot újból kivetik a Malajziában feladott egyes vasból vagy acélból, de nem rozsdamentes acélból készült kötőelemek behozatalára. A vitatott rendelet 2. cikke úgy rendelkezik, hogy a 723/2011 végrehajtási rendelet alapján megfizetett dömpingellenes vámok nem téríthetők vissza, az Eurobolt ítélet alapján visszatérített összegeket pedig az összeget visszatérítő hatóságok visszafizettetik.
A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
30 A Törvényszék Hivatalához 2020. július 28‑án benyújtott keresetlevéllel a fellebbezők és a Stafa Group BV keresetet indítottak a vitatott rendelet megsemmisítése iránt.
31 Keresetük alátámasztása érdekében a fellebbezők és a Stafa Group három jogalapra hivatkoztak. Az első jogalap azon alapult, hogy a vitatott rendelet azáltal, hogy valamely lényeges eljárási szabály megsértését visszaható hatállyal orvosolta, megsértette az EUMSZ 264. és EUMSZ 266. cikket, valamint a hatékony bírói jogvédelem elvét. A második jogalap azon alapult, hogy érvényes jogalap hiányában a vitatott rendelet ellentétes a 2016/1036 rendelet 13. cikkének (1) bekezdésével, az EUSZ 5. cikk (1) és (2) bekezdésével, valamint a megfelelő ügyintézés elvével. A harmadik jogalap azon alapult, hogy a vitatott rendelet a dömpingellenes vámok visszatérítésének megtiltásával és a visszatérített dömpingellenes vámok beszedésének előírásával megsértette az EUSZ 5. cikk (1) és (2) bekezdését.
32 A Bizottság kétségeit fejezte ki a kereset elfogadhatóságát illetően az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének második fordulata alapján, vitatva a fellebbezőknek és a Stafa Groupnak a vitatott rendelet általi személyes érintettségét. Hasonlóképp, jóllehet a Fabory Nederland, az ASF Fischer és a Stafa Group esetében a kereset az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik fordulata alapján elfogadhatónak tűnt a Bizottság számára, az Eurobolt esetében már úgy tűnt, hogy nem ez a helyzet. A Bizottság szerint ugyanis, mivel az e társaságnak címzett értesítéseket a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) megsemmisítette, a vitatott rendelet vele szembeni végrehajtásához a vámtartozásról szóló új értesítés formájában tett végrehajtási intézkedésekre volt szükség.
33 A Törvényszék mindazonáltal úgy ítélte meg, hogy rögtön a fellebbezők és a Stafa Group által hivatkozott jogalapokat kellett vizsgálni, anélkül hogy ezt megelőzően határozni kellett volna a megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságáról, mivel az mindenképpen megalapozatlan volt. A Törvényszék a megtámadott ítéletben a felhozott jogalapok mindegyikét elutasította, ennélfogva pedig a keresetet teljes egészében elutasította.
A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei
34 Fellebbezésükben a fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
– ismerje el az elsőfokú eljárásban előterjesztett keresetük megalapozottságát, és az őket érintő részében semmisítse meg a vitatott rendeletet, valamint
– a Bizottságot kötelezze az elsőfokú eljárás és a fellebbezési eljárás költségeinek, valamint a saját költségeinek viselésére.
35 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a fellebbezést, és
– a fellebbezőket kötelezze a költségek viselésére.
36 Eljárási szabályzata 61. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság felhívta a fellebbezőket, hogy írásban válaszoljanak egy kérdésre a megsemmisítés iránti keresetük elfogadhatóságával kapcsolatban. A fellebbezők e felhívásnak a kitűzött határidőn belül eleget tettek.
A fellebbezésről
37 Fellebbezésük alátámasztása érdekében a fellebbezők hét jogalapot terjesztenek elő, amelyek azon alapulnak, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte és alkalmazta a következőket: először is az EUMSZ 266. cikket és a visszaható hatály tilalmának elvét, amikor úgy ítélte meg, hogy a vitatott rendelet visszaható hatállyal újra bevezetheti a vámokat, és megakadályozhatja azok visszatérítését; másodszor, az EUMSZ 266. cikket, amikor úgy ítélte meg, hogy a vitatott rendelet „orvosolhatta” a lényeges eljárási szabályoknak a dömpingellenes eljárásban történő megsértését; harmadszor, az EUMSZ 266. cikket és a visszaható hatály tilalmának elvét, amikor megállapította, hogy a vitatott rendelet „orvosolhatta” az Eurobolt ítéletben megállapított jogsértést; negyedszer, az EUMSZ 264., az EUMSZ 266. és az EUMSZ 296. cikket, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság elvonhatta a Bíróság hatáskörét; ötödször, a hatékony bírói jogvédelem elvét, amikor elismerte, hogy ez az elv a jelen ügyben nem követeli meg a vámok teljes visszafizetését; hatodszor, a 2016/1036 rendelet 13. cikkének (1) bekezdését, az EUSZ 5. cikk (1) és (2) bekezdését, valamint a megfelelő ügyintézés elvét, amikor úgy ítélte meg, hogy a vitatott rendelet megfelelő jogalapon alapul, hetedszer pedig az EUSZ 5. cikk (1) és (2) bekezdését, amikor úgy ítélte meg, hogy a vitatott rendelet véglegesen megtilthatta az Eurobolt ítéletben érvénytelenített vámok visszatérítését.
Az elsőtől a negyedikig terjedő jogalapokról
38 Az elsőtől a negyedikig terjedő jogalapok elsődlegesen az EUMSZ 266. cikkre és a Törvényszék arra vonatkozó értékeléseire vonatkozik, ahogyan a Bizottság végrehajtotta az Eurobolt ítéletet. Az e különböző jogalapok alátámasztása érdekében felhozott érvek egyébként a Törvényszék előtt felhozott első jogalap elsőtől a negyedikig terjedő részeiben kifejtett érvek kiegészítését jelentik. Ezeket együttesen kell vizsgálni.
A felek érvei
39 A fellebbezők a következők megsértésére hivatkoznak: az EUMSZ 266. cikk (az elsőtől a negyedikig terjedő jogalap), a visszaható hatály tilalma (az első és a harmadik jogalap), valamint az EUMSZ 264. cikk és az EUMSZ 296. cikk (a negyedik jogalap).
40 E jogalapokkal, amelyek a megtámadott ítélet 40–61., 69–71., 74., 77., 84., 91. és 99. pontja ellen irányulnak, a fellebbezők először is lényegében azt állítják – többek között a 2013. május 28‑i Abdulrahim kontra Tanács és Bizottság ítéletre (C‑239/12 P, EU:C:2013:331) támaszkodva –, hogy a Törvényszéknek arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy a Bizottságnak nem szükséges, illetve ténylegesen nem is lehet az Eurobolt ítélet végrehajtására irányuló bármely intézkedést elfogadnia. Az ezen ítéletben megállapított lényeges eljárási szabálysértés ugyanis a kijátszásellenes vizsgálat egészét érintette, következésképpen pedig nem orvosolható. Másodszor, az EUMSZ 266. cikk megköveteli az olyan vámok visszatérítését, amelyeket korábban megfizettek, holott azokat nem jogszerűen vetették ki; ezt megkerülte a vitatott rendelet visszaható hatályú alkalmazása, amelyet a Törvényszék tévesen helybenhagyott. Harmadszor, a vitatott rendelet kizárólag a múltra nézve vált ki joghatásokat, vagyis a Törvényszék következtetésével ellentétben visszaható hatályú. Negyedszer, a vitatott rendelet azzal a következménnyel jár, hogy megfosztja időbeli hatályától az Eurobolt ítéletet, ami ellentétes azzal a hatáskörrel, amelyet az EUMSZ 264. cikk kizárólagos jelleggel ruház a Bíróságra.
41 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság az első, a második és a negyedik jogalapot mint megalapozatlant utasítsa el. Azt állítja, hogy a harmadik jogalap hatástalan, mivel azon a téves feltevésen alapul, hogy a vitatott rendelet visszaható hatályú. Mindenesetre, még ha feltételezzük is, hogy ez a helyzet áll fenn, a Bizottság úgy véli, hogy e rendelet megfelel az ítélkezési gyakorlat által az ilyen visszaható hatály igazolása érdekében meghatározott feltételeknek.
A Bíróság álláspontja
42 Az elsőtől a negyedikig terjedő fellebbezési jogalapjaikban a fellebbezők lényegében a Törvényszék arra vonatkozó értékelését vitatják, hogy a Bizottság hogyan hajtotta végre az Eurobolt ítéletet, mivel e végrehajtás végső soron a vitatott rendelet elfogadásához vezetett.
43 Először is emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 266. cikk első bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a]z az intézmény […], amelynek aktusait […] semmisnek nyilvánított[ák] […], köteles megtenni [a Bíróság] ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket”.
44 Ebből következik, hogy amikor az EUMSZ 267. cikk alapján indított eljárás keretében a Bíróság megállapítja valamely uniós jogi aktus érvénytelenségét, határozata azzal a jogi következménnyel jár, hogy az érintett intézmények kötelesek megtenni a szükséges intézkedéseket a megállapított jogellenesség orvoslása érdekében, mivel analógia útján az uniós jogi aktusok érvénytelenségét megállapító ítéletekre is alkalmazandó a megsemmisítést kimondó ítéletek kapcsán az EUMSZ 266. cikkben megállapított kötelezettség. (lásd ebben az értelemben: 1988. június 29‑i Van Landschoot ítélet, 300/86, EU:C:1988:342, 22. pont; 2008. szeptember 9‑i FIAMM és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑120/06 P és C‑121/06 P, EU:C:2008:476, 123. pont). Egyébiránt ezen intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek ezen intézkedések megválasztása során, mivel ezen intézkedéseknek összhangban kell lenniük a szóban forgó ítélet rendelkező részével, valamint az annak szükséges alátámasztását képező indokolással (2016. január 28‑i CM Eurologistik és GLS ítélet, C‑283/14 és C‑284/14, EU:C:2016:57, 76. pont; 2018. március 15‑i Deichmann ítélet, C‑256/16, EU:C:2018:187, 87. pont). E széles mérlegelési jogkör fennállására tekintettel kizárólag az említett intézkedéseknek a kitűzött cél elérésére való nyilvánvaló alkalmatlansága érintheti ezen intézkedések jogszerűségét (2018. március 15‑i Deichmann ítélet, C‑256/16, EU:C:2018:187, 88. pont).
45 Ezenkívül, jóllehet a Bíróság figyelembe vehette azt az esetet, amikor a körülmények miatt lehetetlennek bizonyul azon kötelezettségnek eleget tenni, hogy a megsemmisített aktust kibocsátó intézmény megtegye az e megsemmisítést kimondó ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket (lásd ebben az értelemben: 1980. március 5‑i Könecke Fleischwarenfabrik kontra Bizottság ítélet, 76/79, EU:C:1980:68, 9. pont; 2013. május 28‑i Abdulrahim kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑239/12 P, EU:C:2013:331, 64. és 80. pont), a fellebbezők a jelen ügyben egyáltalán nem bizonyították, hogy a Bizottságnak nem volt szükséges, illetve ténylegesen nem is lehetett az Eurobolt ítélet végrehajtására irányuló bármely intézkedést elfogadnia.
46 Ennélfogva a Törvényszék a megtámadott ítélet 49. és 77. pontjában helyesen állapította meg, hogy a Bizottság az EUMSZ 266. cikk értelmében köteles volt megtenni az Eurobolt ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.
47 Egyébiránt az sem vitatott, hogy az EUMSZ 266. cikk a megsemmisített aktust kibocsátó intézményt csak arra kötelezi, hogy tegye meg a megsemmisítést kimondó ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, és hogy valamely uniós jogi aktus megsemmisítése nem szükségképpen érinti annak előkészítő aktusait (2016. január 28‑i CM Eurologistik és GLS ítélet, C‑283/14 és C‑284/14, EU:C:2016:57, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ugyanez vonatkozik analógia útján a Bíróságnak az uniós jogi aktus érvénytelenségét megállapító ítéletének végrehajtására is. Következésképpen, hacsak a megállapított szabálytalanság a teljes eljárás semmisségéhez nem vezetett, az említett intézmény megteheti, hogy a korábbi megsemmisített vagy érvénytelennek nyilvánított jogi aktus helyébe lépő aktus elfogadása érdekében ezt az eljárást csak attól a ponttól folytassa le újra, ahol e szabálytalanságot elkövették (1998. november 12‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑415/96, EU:C:1998:533, 31. pont; 2000. október 3‑i Industrie des poudres sphériques kontra Tanács ítélet, C‑458/98 P, EU:C:2000:531, 82. pont; 2018. március 15‑i Deichmann ítélet, C‑256/16, EU:C:2018:187, 74. pont).
48 A jelen ügyben a Bíróság által az Eurobolt ítéletben megállapított szabálytalanság ahhoz kapcsolódott, hogy azokat az észrevételeket, amelyeket az Eurobolt mint érdekelt fél a Bizottság által az 1225/2009 rendelet 13. cikke alapján indított kijátszásellenes vizsgálatban tett megállapításokra válaszul terjesztett elő, e rendelet 15. cikkének (2) bekezdését megsértve nem terjesztették az e rendelettel létrehozott tanácsadó bizottság elé legkésőbb tíz munkanappal azt megelőzően, hogy e bizottság megtartotta az ülését.
49 Márpedig, amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 47. pontjában megállapította, az ilyen szabálytalanság önmagában nem járhatott azzal a joghatással, hogy az eljárás egészét érintse. Az említett rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében előírt határidő célja ugyanis az volt, hogy az e tanácsadó bizottságban részt vevő tagállami képviselők számára elegendő idő álljon rendelkezésre ahhoz, hogy a tanácsadó bizottság ülését megelőzően nyugodt körülmények között megvizsgálhassák a hasznos információkat, és kialakíthassák az érdekeik védelmére irányuló álláspontot. Általánosabb jelleggel, e határidő annak biztosítására irányult, hogy az érdekelt felek által a vizsgálat során benyújtott információkat és észrevételeket a tanácsadó bizottság megfelelően figyelembe vehesse (lásd ebben az értelemben: Eurobolt ítélet, 48–51. pont).
50 Következésképpen, jóllehet az említett határidő be nem tartása befolyásolhatta a végleges dömpingellenes vám kiterjesztésére irányuló azon eljárás későbbi szakaszait, amelynek a 723/2011 végrehajtási rendelet elfogadásához kellett vezetnie, e szabálytalanság ezzel szemben nem érinthette a döntéshozatali folyamat korábbi szakaszait. Következésképpen semmi akadálya nem volt annak, hogy a Bizottság az eljárást attól a konkrét ponttól folytassa, ahol az említett szabálytalanság bekövetkezett, és hogy a szabálytalanság kijavítását követően új jogi aktust fogadjon el.
51 Ebből következik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság az Eurobolt ítélet végrehajtása érdekében megtehette, hogy az eljárást abban a szakaszban indítsa meg újra, amelyben a lényeges eljárási szabály megsértésére sor került, lehetővé téve ezáltal, hogy biztosítva legyen a tanácsadó bizottsággal folytatott azon konzultációra vonatkozó eljárási követelmények tiszteletben tartása, amelyről az 1225/2009 rendelet 15. cikkének (2) bekezdése rendelkezik (lásd analógia útján: 2016. január 28‑i CM Eurologistik és GLS ítélet, C‑283/14 és C‑284/14, EU:C:2016:57, 54. pont).
52 Az a körülmény, hogy az összes hasznos információ e tanácsadó bizottsággal való közlésének követelménye az eljárás szabályszerűségére vonatkozó lényeges eljárási szabályok közé tartozik, nem változtat sem e megállapításon, sem a jelen ítélet 44. és 47. pontjában felidézett elveken. Hasonlóképpen, a fellebbezők állításával ellentétben a védelemhez való jognak a dömpingellenes vám területén az érintett gazdasági szereplők vonatkozásában fennálló jelentősége nem kérdőjelezheti meg az 1990. november 13‑i Fedesa és társai ítélet (C‑331/88, EU:C:1990:391) 33. és 34. pontjából eredő ítélkezési gyakorlatot.
53 Az érintett területtől függetlenül ugyanis a „lényeges eljárási szabályként” való minősítés mögött meghúzódó feladat a hatásköri szabályok és az eljárási jogok tiszteletben tartásának biztosítására irányul. Márpedig e szabályok és jogok tiszteletben tartását egyáltalán nem érinti az eljárásnak attól a szakasztól történő folytatása, amelyben a lényeges eljárási szabály megsértésére sor került, amennyiben e lényeges eljárási szabály be nem tartása nem tette hibássá a korábbi szakaszokat.
54 Mivel a jelen ügyben a lényeges eljárási szabály szóban forgó megsértése nem érintette a kiterjesztési eljárás e jogsértést megelőző szakaszait, semmi akadálya nem volt annak, hogy a Bizottság az eljárást az említett jogsértés elkövetésének időpontjától indítsa meg újra, és hogy e jogsértés kijavítását követően új jogi aktust fogadjon el.
55 Másodszor, ami a fellebbezők azon érvét illeti, amely szerint az EUMSZ 266. cikk megköveteli az olyan vámok visszatérítését, amelyeket korábban megfizettek, holott azokat nem jogszerűen vetették ki, igaz, hogy főszabály szerint ennek így kell lennie akkor, ha a Bíróság megállapítja a dömpingellenes vámokat kivető rendelet érvénytelenségét. Ugyanakkor, amint arra a jelen ítélet 45. pontja is emlékeztet, a Bíróság érvénytelenséget megállapító ítéletének pontos hatályát, ebből következően pedig az abból eredő kötelezettségeket az egyes konkrét esetekben ezen ítéletnek nem csupán a rendelkező részére, hanem az annak alátámasztásához szükséges indokolásra is figyelemmel kell meghatározni (2018. március 15‑i Deichmann ítélet, C‑256/16, EU:C:2018:187, 62. és 63. pont).
56 Márpedig az Eurobolt ítéletben a Bíróság kizárólag az 1225/2009 rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében foglalt eljárási szabály megsértése miatt nyilvánította érvénytelennek a 723/2011 végrehajtási rendeletet. Ebben az ítéletben tehát a Bíróság egyáltalán nem vizsgálta e végrehajtási rendelet anyagi jogi tartalmát, következésképpen pedig nem cáfolta és nem is erősítette meg az abban foglalt szabályokat. A felperesek tehát nem számíthattak arra, hogy a Bizottság érdemben megváltoztatja a hozzáállását (lásd analógia útján: 1990. november 13‑i Fedesa és társai ítélet, C‑331/88, EU:C:1990:391, 47. pont).
57 E tekintetben továbbá emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy ahhoz, hogy a megsemmisített vagy érvénytelenített jogi aktust kibocsátó intézmény az eljárás újbóli megindításának lehetőségére hivatkozhasson, nem szükséges, hogy e lehetőséget az alkalmazandó szabályozás kifejezetten előírja (lásd ebben az értelemben: 2016. január 28‑i CM Eurologistik és GLS ítélet, C‑283/14 és C‑284/14, EU:C:2016:57, 52. pont). Jóllehet ugyanis a 2016/1036 rendelet együttesen értelmezett 9. cikkének (4) bekezdése, 13. cikkének (1) és (3) bekezdése, valamint 14. cikkének (1) és (5) bekezdése nem hivatkozik a dömpingellenes vámok megsemmisítést vagy érvénytelenítést kimondó ítélet kihirdetését követő „újbóli kivetésének” lehetőségére, e rendelkezések arra is feljogosítják a Bizottságot, hogy ilyen újbóli kivetést alkalmazzon azt követően, hogy újra megindította az uniós bíróság által megsemmisített vagy érvénytelenített rendelet alapjául szolgáló eljárást, ennek keretében pedig az időbeli hatály szempontjából alkalmazandó eljárási és anyagi jogi szabályoknak megfelelően orvosolta a megállapított jogsértéseket (lásd ebben az értelemben: 2019. június 19‑i C & J Clark International ítélet, C‑612/16, EU:C:2019:508, 42. és 43. pont; 2022. szeptember 8‑i Puma és társai kontra Bizottság ítélet, C‑507/21 P, EU:C:2022:649, 58. pont).
58 A közigazgatási eljárásnak az Eurobolt ítélet kihirdetését követő újbóli megindítása ennélfogva érvényesen vezethetett a 723/2011 végrehajtási rendelet által azon termékek tekintetében előírt dömpingellenes vámok újbóli kivetéséhez, amelyeket a 91/2009 rendelet alkalmazási időszakában bocsátottak szabad forgalomba. Ebből következik, hogy az e végrehajtási rendeletben kivetett dömpingellenes vámok azonnali és teljes visszatérítése nem volt szükséges (lásd analógia útján: 2022. szeptember 8‑i Puma és társai kontra Bizottság ítélet, C‑507/21 P, EU:C:2022:649, 68. pont).
59 A jelen ítélet 55–58. pontjában kifejtett megfontolásokból következik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 48. pontjában helyesen állapította meg, hogy a Bizottság megtehette, hogy az eljárást attól a szakasztól kezdve indítsa meg újra, amelyben az Eurobolt ítéletben szankcionált szabálytalanságot elkövették, következésképpen pedig újból bevezethette a 723/2011 végrehajtási rendeletben foglalt intézkedéseket anélkül, hogy elrendelte volna a fellebbezők által megfizetett dömpingellenes vámok visszatérítését.
60 Harmadszor, ami a visszaható hatály tilalmának elvét illeti, mint azt a Bíróság már megállapította, jóllehet az 1225/2009 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése – amelyet a 2016/1036 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése azonos tartalommal vesz át – kimondja a dömpingellenes intézkedések visszaható hatálya tilalmának elvét, mivel ezen intézkedések főszabály szerint csak azokra a termékekre alkalmazhatók, amelyeket az azokat bevezető rendelet hatálybalépését követően bocsátottak szabad forgalomba, az 1225/2009 és a 2016/1036 rendelet több rendelkezése is eltér ettől az elvtől (2015. december 17‑i APEX ítélet, C‑371/14, EU:C:2015:828, 48. pont).
61 Így ami a kijátszásra vonatkozó szabályokat illeti, az olyan dömpingellenes vámok visszamenőleges hatályú beszedését, amelyeket az e rendeletek 13. cikke alapján elfogadott kiterjesztő rendelettel terjesztettek ki, e 13. cikk csak attól az időponttól kezdve engedélyezi, amikor a behozatalnak az említett rendeletek 14. cikke (5) bekezdése értelmében történő nyilvántartásba vételét kötelezővé tették (2015. december 17‑i APEX ítélet, C‑371/14, EU:C:2015:828, 49. pont).
62 Ebből következik, hogy az eljárásnak a kiterjesztő rendelet megsemmisítését vagy érvénytelenítését követő újbóli megindítása nem eredményezheti azt, hogy az eljárás végén elfogadandó rendelet olyan dömpingellenes vámokat vezessen be ismételten, amelyeket olyan termékekre alkalmaznak, amelyeket e nyilvántartásba vétel kötelezővé tételének időpontja előtt bocsátottak szabad forgalomba. Ezzel szemben az ilyen újbóli megindítás még akkor is megengedett, ha az érintett dömpingellenes vámok lejártak, amennyiben e vámokat csak az eredeti alkalmazási időszakuk tekintetében (lásd analógia útján: 2018. március 15‑i Deichmann ítélet, C‑256/16, EU:C:2018:187, 77. és 78. pont), azaz kizárólag az e lejárat előtti időszakra vonatkozóan vetik ki újból, így a kiterjesztett intézkedések kizárólag visszaható hatállyal rendelkeznek (2015. december 17‑i APEX ítélet, C‑371/14, EU:C:2015:828, 47. pont).
63 A 2016/1036 rendelet 10. cikkének (1) bekezdésével tehát nem ellentétes az, hogy a vitatott rendelet ismételten dömpingellenes vámot vessen ki azon behozatalokra vonatkozóan, amelyekre az Eurobolt ítéletben érvénytelennek nyilvánított rendelet alkalmazási időszaka során került sor (lásd analógia útján: 2019. június 19‑i C & J Clark International ítélet, C‑612/16, EU:C:2019:508, 57. pont).
64 Ebből következik, hogy a Törvényszék akkor sem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 55. és 61. pontjában úgy ítélte meg, hogy a visszaható hatály tilalmára vonatkozó, az 1225/2009 rendelet 10. cikkének (1) bekezdésében rögzített elvvel nem ellentétes az, hogy újból megindítsák a szóban forgó termékekre vonatkozó dömpingellenes eljárást, és ismételten dömpingellenes vámokat vessenek ki olyan behozatalokra, amelyekre az Eurobolt ítélettel érvénytelennek nyilvánított rendelet alkalmazási időszaka során került sor.
65 Negyedszer, a jelen ítélet 54–58. és 60–63. pontjában kifejtett indokokból az következik, hogy a Bizottság a vitatott rendelet elfogadásával nem vonta el a Bíróság EUMSZ 264. cikk alapján fennálló hatáskörét, mivel nem kérdőjelezte meg sem az Eurobolt ítélet rendelkező részét, sem az azt alátámasztó indokokat, hanem hatáskörrel rendelkező intézményként arra szorítkozott, hogy a jelen ítélet előző pontjában leírt időbeli korlátokon belül egy kiterjesztő rendeletet fogadjon el. Következésképpen nem kifogásolható a Törvényszékkel szemben, hogy ne tett volna eleget az EUMSZ 296. cikk szerinti indokolási kötelezettségének, amikor a megtámadott ítélet 99. pontjában úgy ítélte meg, hogy az EUMSZ 264. cikk nem képezi akadályát annak, hogy az érintett intézmény olyan intézkedéseket tegyen, amelyek az időbeli hatály szempontjából ugyanazokat a joghatásokat fejtik ki, mint az a határozat, amelyet a Bíróságnak akkor kellene meghoznia, ha e rendelkezés második bekezdését alkalmazná, mivel – amint az a megtámadott ítélet 98. pontjából kitűnik – a fellebbezők nem bizonyították, hogy a vitatott rendelet összeegyeztethetetlen lenne az Eurobolt ítélet rendelkező részével és indokolásával.
66 A fenti megfontolások összességére tekintettel az elsőtől a negyedikig terjedő jogalapokat mint megalapozatlanokat teljes egészükben el kell utasítani.
Az ötödik jogalapról
A felek érvei
67 A megtámadott ítélet 112. pontjára vonatkozó ötödik jogalapjukban a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte és alkalmazta a hatékony bírói jogvédelem elvét, amikor úgy ítélte meg, hogy ez az elv a jelen ügyben nem követeli meg a dömpingellenes vámok teljes visszatérítését.
68 A fellebbezők szerint a Törvényszék e következtetésre jutva figyelmen kívül hagyta azt az érvet, amely szerint, ha a Bizottság jogosult lenne a vitatott rendelethez hasonló jogi aktusok elfogadására, a Bíróság ítéleteit megfosztaná minden joghatásuktól. A Bizottság által e rendeletben követett megközelítés elfogadása ahhoz vezetne, hogy egyetlen gazdasági szereplő sem lenne arra ösztönözve, hogy a Bíróság előtt vitassa a Bizottság által a dömpingellenes ügyekben tanúsított magatartást, vagyis a Bizottság minden felülvizsgálattól mentesen gyakorolhatná a jogköreit. A Bizottság ugyanis mindig „orvosolhatná” a Bíróság által megállapított jogsértéseket azáltal, hogy olyan aktust fogad el, amely a múltra nézve fejt ki joghatásokat, mintha a Bíróság soha nem hozott volna határozatot.
69 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság az ötödik jogalapot mint megalapozatlant utasítsa el.
A Bíróság álláspontja
70 Ötödik fellebbezési jogalapjukban a fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 112. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság tiszteletben tartotta a hatékony bírói jogvédelemhez való jogukat. A Törvényszék ezáltal tévesen alkalmazta e jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy e jog nem követelte meg az Eurobolt ítélettel érvénytelennek nyilvánított rendelet által kivetett dömpingellenes vámok teljes visszatérítését.
71 E tekintetben a megtámadott ítélet 112. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság – azáltal, hogy kijavította az Eurobolt ítéletben szankcionált eljárási szabálytalanságot, vagyis gondoskodott arról, hogy az illetékes tanácsadó bizottság tanácskozására az alkalmazandó szabályozásban előírt lényeges eljárási szabályok teljes tiszteletben tartásával kerüljön sor, és megerősítette a vizsgálatnak az Eurobolt ítéletben nem vitatott következtetéseit – tiszteletben tartotta az EUMSZ 266. cikkből eredő azon kötelezettségét, hogy megtegye az ezen ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, valamint tiszteletben tartotta a fellebbezők hatékony bírói jogvédelemhez való jogát.
72 A fellebbezők lényegében azt állítják, hogy a Törvényszék e következtetésre jutva figyelmen kívül hagyta azt az érvet, amely szerint, ha a Bizottság jogosult lenne a vitatott rendelethez hasonló jogi aktusok elfogadására, a Bíróság határozatait megfosztaná minden joghatásuktól.
73 E jogalap azonban téves előfeltevésen alapul. Mint azt ugyanis a főtanácsnok is kiemelte az indítványának 64. pontjában, a vitatott rendelet elfogadásának időpontjában nem létezett az uniós bíróság által hozott olyan határozat, amely a 723/2011 végrehajtási rendelet anyagi jogi értelemben vett érvénytelenségét állapította volna meg.
74 Mint az ugyanis a jelen ítélet 56. pontjában megállapításra került, az Eurobolt ítéletben a Bíróság kizárólag olyan eljárási szabálytalanság alapján állapította meg e végrehajtási rendelet érvénytelenségét, amelyet – mint az a jelen fellebbezés elsőtől negyedikig terjedő jogalapjainak vizsgálatából kitűnik – ki lehetett javítani.
75 Következésképpen a Törvényszék a megtámadott ítélet 112. pontjában helyesen állapította meg, hogy ezen eljárási szabálytalanság kijavításával a Bizottság tiszteletben tartotta a fellebbezők hatékony bírói jogvédelemhez való jogát, gondoskodva arról, hogy az illetékes tanácsadó bizottság tanácskozására az alkalmazandó szabályozásban előírt lényeges eljárási szabályok teljes körű tiszteletben tartása mellett kerüljön sor.
76 A fenti megfontolásokra tekintettel az ötödik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
A hatodik jogalapról
A felek érvei
77 Hatodik fellebbezési jogalapjukban, amely a megtámadott ítélet 129., 134., 138., 144., 148. és 154. pontjára vonatkozik, a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte és alkalmazta a 2016/1036 rendelet 13. cikkének (1) bekezdését, az EUSZ 5. cikk (1) és (2) bekezdését, valamint a megfelelő ügyintézés elvét, amikor úgy ítélte meg, hogy a vitatott rendelet megfelelő jogalappal rendelkezik.
78 A fellebbezők elöljáróban megjegyzik, hogy úgy tűnik, a Törvényszék tévesen értelmezte a megsemmisítés iránti keresetük alátámasztására felhozott második jogalap tartalmát. E jogalapban a fellebbezők azt állították, hogy a 91/2009 rendelet, amennyiben az jogellenesnek minősült, ennek következtében pedig 2016‑ban hatályon kívül is helyezték, nem képezhetett megfelelő jogalapot a vitatott rendelet elfogadására 2020‑ban, mivel ez utóbbi rendelet „járulékos jellegű” a végleges dömpingellenes vámot bevezető 91/2009 rendelethez képest.
79 A felperesek a hatodik jogalap alátámasztása érdekében lényegében négy érvet terjesztenek elő. Először is, a Törvényszék tévesen támaszkodott a 2015. december 17‑i APEX ítéletre (C‑371/14, EU:C:2015:828), mivel a megtámadott jogi aktus jogalapja nem képezte ezen ítélet tárgyát. Másodszor, a Törvényszék jogalapként az EUMSZ 207. cikkre hivatkozott annak érdekében, hogy általános jelleggel elfogadásra kerüljenek dömpingellenes intézkedések, következésképpen pedig a vitatott rendelet is, holott a 91/2009 rendelet, amely jogellenes volt, nem képezhette a vitatott rendelet megfelelő jogalapját. Harmadszor, a Törvényszék figyelmen kívül hagyta a lényeget is, amikor úgy ítélte meg, hogy a 91/2009 rendelet hatályon kívül helyezése nem érintette annak érvényességét. A lényegi elem abban áll, hogy a Bizottság, amely 2016‑ban hatályon kívül helyezte ezt a rendeletet, mivel az jogellenes volt, 2020‑ban tévesen „újraélesztette” azt annak érdekében, hogy a vitatott rendelet jogalapjává tegye. Negyedszer, a Törvényszék tévedett, amikor úgy ítélte meg, hogy a 91/2009 rendelet jogszerűsége nem értékelhető a WTO jogára tekintettel. A fellebbezők nem állítják, hogy a WTO jogának e rendeletben történő megsértése jogellenessé tenné a vitatott rendeletet, viszont pontosítják, hogy az említett rendelet nem szolgálhatott a vitatott rendelet jogalapjául.
80 A Bizottság azt állítja, hogy a hatodik jogalap hatástalan, mivel azon a téves feltevésen alapul, hogy a vitatott rendelet jogalapja a 91/2009 rendelet. Mindazonáltal e jogalap megalapozatlan is.
A Bíróság álláspontja
81 Hatodik fellebbezési jogalapjukban a fellebbezők lényegében azt állítják, hogy a 91/2009 rendeletet annak jogellenessége miatt 2016‑ban hatályon kívül helyezték, így az nem képezheti a 2020‑ban elfogadott vitatott rendelet jogalapját, mivel ez utóbbi rendelet a 91/2009 rendelethez képest járulékos jellegű.
82 Először is emlékeztetni kell arra, hogy amikor a Bizottság végleges dömpingellenes vámokat szándékozik újból kivetni, tiszteletben kell tartania a jogszabályok időbeli hatályára vonatkozó elveket, valamint a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvére vonatkozó követelményeket. Ezek megkövetelik a szóban forgó tényállás időpontjában hatályos anyagi jogi szabályok alkalmazását, még akkor is, ha e szabályok valamely jogi aktusnak az uniós intézmény általi elfogadásakor már nem hatályosak, amennyiben az a rendelkezés, amely a jogi aktus jogalapját képezi, és felhatalmazza az uniós intézményt a szóban forgó jogi aktus elfogadására, ezen aktus elfogadásakor hatályban van. Hasonlóképp, az e jogi aktus elfogadására irányuló eljárást az elfogadásának időpontjában hatályos szabályoknak megfelelően kell lefolytatni (2016. június 14‑i Bizottság kontra McBride és társai ítélet, C 361/14 P, EU:C:2016:434, 40. pont).
83 Márpedig, mint azt a jelen ítélet 57. pontja is felidézte, a 2016/1036 rendelet 13. cikke és 14. cikkének (1) bekezdése együttesen értelmezve igenis feljogosítja a Bizottságot arra, hogy olyan indokok alapján történő megsemmisítést vagy érvénytelenné nyilvánítást követően, amelyek orvosolhatók, új rendelet elfogadásával „újból kivessen” dömpingellenes vámokat.
84 Mint azt a főtanácsnok is hangsúlyozta az indítványának 44. pontjában, jóllehet magától értetődik, hogy a dömpingellenes vámok csak akkor terjeszthetők ki, ha először is érvényesen kivetették azokat, az ilyen vámok kiterjesztésének jogalapját nem az e vámokat kivető jogi aktus képezi, hanem a 2016/1036 rendelet. Egyébiránt az, hogy a vitatott rendelet a 91/2009 rendelethez képest járulékos jellegű, az előbbi rendeletnek csupán az időbeli hatályát befolyásolja. Mint az ugyanis lényegében a jelen ítélet 62. pontjából következik, a dömpingellenes vámok kiterjesztéséről szóló rendelet csak arra az időszakra vonatkozhat, amelynek során az e vámot kivető eredeti jogi aktus maga is alkalmazandó, vagy az volt (lásd ebben az értelemben: 2015. december 17‑i APEX ítélet, C‑371/14, EU:C:2015:828, 53. és 54. pont).
85 Ebből következik, hogy a jelen ügyben a 2016/1036 rendeletnek a vitatott rendeletben említett rendelkezései, vagyis a 13. cikk és a 14. cikk (1) bekezdése képezik a vitatott rendelet érvényes jogalapját. A Törvényszék tehát nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 125. és 128. pontjában megállapította, hogy a vitatott rendeletet e rendelkezések, nem pedig a 91/2009 rendeletben foglalt rendelkezések alapján fogadták el.
86 Másodszor, a fellebbezők állításával ellentétben a Törvényszék nem „hagyta figyelmen kívül a lényeget”, amikor a megtámadott ítélet 136. pontjában az EUMSZ 207. cikkre hivatkozott. Jóllehet a Törvényszék az elsődleges jog e rendelkezésére hivatkozott, ezt nem azért tette, hogy igazolja a vitatott rendelet jogalapját, hanem azért, hogy elutasítsa a felperesek azon érvét, amely az EUSZ 5. cikk (1) és (2) bekezdésében kimondott hatáskör‑átruházási elv megsértésére vonatkozott. Az EUMSZ 207. cikk (2) bekezdése ugyanis az elsődleges jog azon rendelkezése, amely felhatalmazza az uniós jogalkotót arra, hogy olyan szabályokat fogadjon el, amelyek végrehajtási hatáskört ruháznak a Bizottságra kijátszásellenes rendelet elfogadása céljából, amely felhatalmazással e jogalkotó a 2016/1036 rendelet 13. cikkében és 14. cikkének (1) bekezdésében élt.
87 Harmadszor, nem kifogásolható a Törvényszékkel szemben, hogy a megtámadott ítélet 129. és 134. pontjában a 2015. december 17‑i APEX ítéletre (C‑371/14, EU:C:2015:828) hivatkozott, mivel ebben az ítéletben a Bíróság nem határozott arról az érvről, amely szerint valamely jogellenes rendelet nem képezheti a vitatott rendelet jogalapját.
88 Egyrészt ugyanis, mint azt a főtanácsnok is kiemelte az indítványának 57. pontjában, a Törvényszék azon okfejtései, amelyek az uniós jogi aktusoknak a WTO szabályaira és határozataira tekintettel történő értékelésére vonatkoznak, nem tartalmaznak semmilyen téves jogalkalmazást. Mint azt a Bíróságnak már volt alkalma kimondani, a 91/2009 rendelet érvényességét nem lehet a DSB 2011. július 28‑i és 2016. február 12‑i határozataival kapcsolatos jelentésekre tekintettel értékelni (lásd ebben az értelemben: 2020. július 9‑i Donex Shipping and Forwarding ítélet, C‑104/19, EU:C:2020:539, 45–48. pont). Másrészt, ha valamely uniós jogi aktust a kibocsátója hatályon kívül helyez, azt nem lehet azonosnak tekinteni azzal, amikor ex tunc hatállyal megállapítást nyer e jogi aktus jogellenessége, mivel az ilyen hatályon kívül helyezés csak a jövőre nézve fejt ki joghatást.
89 A Törvényszék tehát nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 138. pontjában megállapította, hogy a 91/2009 rendelettel kivetett dömpingellenes vámoknak a DSB 2016. február 12‑i határozatát követő ex nunc hatályon kívül helyezése nem érintette e rendelet érvényességét.
90 Márpedig, mint azt a Bíróság a 2015. december 17‑i APEX ítélet (C‑371/14, EU:C:2015:828) 54. pontjában pontosan elismerte, jóllehet a végleges dömpingellenes vám kiterjesztésére irányuló intézkedés járulékos jellegéből az következik, hogy a kiterjesztett intézkedések nem maradhatnak fenn azon intézkedések lejártán túlmenően, amelyeket kiterjesztenek, az előbbi intézkedések bevezetésére vonatkozó határozatnak nem kell szükségszerűen az utóbbi intézkedések lejárta előtt megtörténnie.
91 Következésképpen a hatodik fellebbezési jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
A hetedik jogalapról
A felek érvei
92 Hetedik fellebbezési jogalapjukban, amely a megtámadott ítélet 164–167. pontjára vonatkozik, a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék három tekintetben is tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a vitatott rendelet véglegesen megtilthatta a 723/2011 végrehajtási rendelet alapján általuk megfizetett kijátszásellenes vámok visszatérítését, és kötelezhette a vámhatóságokat a már visszatérített vámok beszedésére. A Törvényszék ezáltal tévesen értelmezte és alkalmazta a 2016/1036 rendelet 13. cikkének (1) bekezdését, az EUSZ 5. cikk (1) és (2) bekezdését, valamint a megfelelő ügyintézés elvét.
93 Először is, a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a jogalap nélkül megfizetett vámok visszatérítésének tilalma „csupán logikus következménye” a kijátszásellenes vámok újbóli kivetésének, holott az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a jogalap nélkül megfizetett vámok visszatérítése iránti kérelmekre vonatkozó határozatok a vámhatóságok kizárólagos hatáskörébe tartoznak. Másodszor, a Törvényszék tévesen értelmezte a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatát, amely felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy kötelezettségeket írjon elő a vámhatóságokkal szemben. Ez az ítélkezési gyakorlat ugyanis arra az esetre vonatkozik, amikor a Bizottság a dömpingellenes eljárás újbóli megindítását és a vámok újbóli kivetését várva olyan kötelezettséget ír elő, amelynek keretében ideiglenesen megtiltja a megfizetett vámok visszatérítését, nem pedig a visszatérítés végleges tilalmára. Harmadszor, a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság véglegesen megtilthatta a vámok visszatérítését, mivel a Bíróság által engedélyezett ideiglenes tilalom célja az, hogy „lehetővé tegye és előkészítse” a végleges tilalmat. Márpedig a visszatérítésre vonatkozó végleges határozatok a vámhatóságok kizárólagos hatáskörébe tartoznak.
94 A Bizottság azt állítja, hogy a jelen jogalap részben hatástalan, részben pedig megalapozatlan.
A Bíróság álláspontja
95 Hetedik fellebbezési jogalapjukban a fellebbezők lényegében azt állítják, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a vitatott rendelet megtehette, hogy véglegesen megtiltsa az Eurobolt ítéletben érvénytelenített vámok visszatérítését, megsértve ezzel az EUSZ 5. cikk (1) és (2) bekezdését.
96 E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy nem minden körülmények között kötelező az olyan dömpingellenes vámok azonnali és teljes visszatérítése, amelyeket érint az e vámokat kivető rendelet érvénytelenítése. A Bizottság ugyanezen körülmények között hatáskörrel rendelkezik arra, hogy kötelezettségeket írjon elő a vámhatóságokkal szemben annak érdekében, hogy eleget tegyenek az e rendelet érvénytelenségét megállapító ítélet végrehajtására irányuló kötelezettségnek (lásd ebben az értelemben: 2018. március 15‑i Deichmann ítélet, C‑256/16, EU:C:2018:187, 59., 60., 70. és 71. pont; 2019. június 19‑i C & J Clark International ítélet, C‑612/16, EU:C:2019:508, 48. pont).
97 Kétségtelen, hogy az előző pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapjául szolgáló ügyekben a szóban forgó kötelezettségek egy átmeneti időszakra vonatkozó visszatérítési tilalomra, nem pedig – mint a jelen ügyben – egy végleges tilalomra irányultak. Mindazonáltal, mint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 167. pontjában helyesen kiemelte, az ideiglenes visszatérítési tilalom célja nem más, mint az esetleges végleges tilalom lehetővé tétele és előkészítése arra az esetre, ha a kijátszásellenes vizsgálat újbóli megindítását követően az érvénytelenített vámokat ismételten kivetik. A jogalap nélkül megfizetett vámok visszatérítésének tilalma tehát csupán logikus következménye annak, ha ugyanezen vámokat újból kivetik egy olyan eljárás keretében, amely mentes minden szabálytalanságtól.
98 A felperesek állításával ellentétben, jóllehet a behozatali vagy kiviteli vámok visszatérítése a vámhatóságok feladata, e hatáskör a Vámkódex 116. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében csak az illetékes hatóságok hibája folytán, vagy akkor gyakorolható, ha megállapítást nyer, hogy az eredetileg közölt vámtartozás meghaladja a fizetendő összeget, vagy az áruk hibásak voltak, vagy nem feleltek meg a szerződés rendelkezéseinek, sőt gyakorolható méltányosságból is.
99 A jelen ügyben, mivel a vitatott rendeletben megállapított dömpingellenes vámok azonosak a 723/2011 végrehajtási rendeletben megállapított dömpingellenes vámokkal, a Bizottságot a 2016/1036 rendelet 14. cikkének (1) bekezdése alapján megillető hatáskörbe tartozik az, hogy megtiltsa a korábban beszedett vámok visszatérítését (lásd analógia útján: 2018. március 15‑i Deichmann ítélet, C‑256/16, EU:C:2018:187, 57. és 58. pont).
100 A Bizottság azáltal, hogy a vitatott rendelet útján újból kivetette a dömpingellenes vámokat, fenntartotta az uniós gazdasági ágazat védelmét, anélkül azonban, hogy bármi olyan kötelezettséget támasztott volna a fellebbezőkkel szemben, amely meghaladná azokat a kötelezettségeket, amelyek az Eurobolt ítéletben megállapított jogellenességtől ily módon megtisztított 723/2011 végrehajtási rendeletből erednek (lásd analógia útján: 2022. szeptember 8‑i Puma és társai kontra Bizottság ítélet, C‑507/21 P, EU:C:2022:649, 68. pont).
101 A fenti megfontolásokra tekintettel a hetedik jogalapot mint megalapozatlant teljes egészében el kell utasítani.
102 Mivel a fellebbezők által a fellebbezésük alátámasztása érdekében felhozott jogalapok közül egyiknek sem lehet helyt adni, e fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
103 A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése szerint, amely ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásra is alkalmazandó, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
104 Mivel a fellebbezők pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell őket a saját költségeik viselésén felül a Bizottság költségeinek viselésére.
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.
2) Az Eurobolt BV, a Fabory Nederland BV és az ASF Fischer BV saját költségein felül köteles viselni az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket is.
Aláírások