Ideiglenes változat
JEAN RICHARD DE LA TOUR
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2024. január 11.(1)
C‑808/21. sz. ügy
Európai Bizottság
kontra
Cseh Köztársaság
„Tagállami kötelezettségszegés – Uniós polgárság – EUMSZ 22. cikk – A helyhatósági és az európai parlamenti választásokon a lakóhely szerinti tagállamban az ezen állam állampolgáraival azonos feltételek mellett gyakorolható aktív és passzív választójog – A Cseh Köztársaságban lakóhellyel, de cseh állampolgársággal nem rendelkező uniós polgárok – Politikai párthoz való csatlakozás jogának hiánya – Az állampolgárokra vonatkozótól eltérő feltételek melletti jelöltség a helyhatósági vagy az európai parlamenti választásokon – EUSZ 10. cikk – A demokrácia elve – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – 12., 39. és 40. cikk – Igazolás – Az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése”
Tartalomjegyzék
I. Bevezetés
II. Jogi háttér
A. Az uniós jog
1. Az EUMSzerződés
2. A Charta
3. A 93/109/EK irányelv
4. 94/80/EK irányelv
B. A cseh jog
1. A politikai pártokról szóló törvény
2. A helyhatósági választásokról szóló törvény
3. Az európai parlamenti választásokról szóló törvény
III. A pert megelőző eljárás
IV. A felek kérelmei
V. Elemzés
A. A Cseh Köztársaság által felhozott elfogadhatatlansági kifogásról
1. A felek érvei
2. Értékelés
B. Az ügy érdeméről
1. A kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset alapjáról
a) A felek érvei
1) A Bizottság
2) A Cseh Köztársaság
b) Értékelés
2. A választójog gyakorlását érintő korlátozás fennállásáról
a) A felek érvei
1) A Bizottság
2) A Cseh Köztársaság
b) Értékelés
3. A politikai párthoz való csatlakozás korlátozásának igazolásáról
a) A felek érvei
1) A Bizottság
2) A Cseh Köztársaság
3) A beavatkozó fél, a Lengyel Köztársaság
b) Értékelés
VI. A költségekről
VII. Végkövetkeztetés
VIII. I. melléklet: A Bizottság által a politikai pártok finanszírozására vonatkozóan ismertetett szabályok
IX. II. melléklet: A Cseh Köztársaság által az európai parlamenti és a helyhatósági választásokon a listák összetételéről és a megválasztott jelöltekről szolgáltatott információk
I. Bevezetés
1. Az Európai Bizottság az EUMSZ 258. cikk alapján benyújtott és az EUMSZ 22. cikkre alapított keresetében annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Cseh Köztársaság nem teljesítette az utóbbi cikkből eredő kötelezettségeit lényegében azáltal, hogy az Európai Unió azon polgárai számára, akik nem cseh állampolgárok, de a Cseh Köztársaság területén rendelkeznek lakóhellyel,(2) nem biztosítja azt a jogot, hogy valamely politikai pártban tagsággal rendelkezzenek, ily módon a cseh állampolgárokhoz képest kevesebb eséllyel indulnak a helyhatósági vagy az európai parlamenti választásokon.(3)
2. A jelen indítványban kifejtem azokat az okokat, amelyek miatt nem fogadható el a Cseh Köztársaság azon álláspontja, amely szerint az EUMSZ 22. cikk szó szerinti értelmezésére kell szorítkozni, amely csupán a passzív választójog jogi feltételeit szabályozza, hanem ezzel ellenkezőleg, azt kell megállapítani, hogy az e rendelkezésből eredő kötelezettségek rendszertani és teleologikus elemzése arra vezet, hogy a Bizottságnak a passzív választójog tényleges gyakorlásának megsértésére alapított kifogása megalapozott.
II. Jogi háttér
A. Az uniós jog
1. Az EUM‑Szerződés
3. Az EUMSZ 20. cikk a következőképpen szól:
„(1) Létrejön az uniós polgárság. Uniós polgár mindenki, aki valamely tagállam állampolgára. Az uniós polgárság kiegészíti és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot.
(2) Az uniós polgárokat megilletik a Szerződések által rájuk ruházott jogok, és terhelik az azokban előírt kötelezettségek. Így az uniós polgárok többek között:
[…]
b) választásra jogosultak és választhatók a lakóhelyük szerinti tagállam európai parlamenti és helyhatósági választásain, ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai;
[…]
Ezek a jogok a Szerződésekben és a végrehajtásukra elfogadott intézkedésekben megállapított feltételekkel és korlátozásokkal gyakorolhatók.”
4. Az EUMSZ 22. cikk a következőképpen rendelkezik:
„(1) Minden uniós polgár, akinek lakóhelye olyan tagállamban van, amelynek nem állampolgára, a lakóhelye szerinti tagállam helyhatósági választásain választójoggal rendelkezik és választható ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai. E jog gyakorlásának részletes szabályait a Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, különleges jogalkotási eljárás keretében, egyhangú határozattal fogadja el; ezek a szabályok eltérést állapíthatnak meg, amennyiben valamely tagállam sajátos problémái ezt indokolják.
(2) A 223. cikk (1) bekezdése és az annak végrehajtására elfogadott rendelkezések sérelme nélkül minden uniós polgár, akinek a lakóhelye olyan tagállamban van, amelynek nem állampolgára, a lakóhelye szerinti tagállamban az európai parlamenti választásokon választójoggal rendelkezik és választható ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai. E jog gyakorlásának részletes szabályait a Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, különleges jogalkotási eljárás keretében, egyhangú határozattal fogadja el; ezek a szabályok eltérést állapíthatnak meg, amennyiben valamely tagállam sajátos problémái ezt indokolják.”
2. A Charta
5. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának(4) „A gyülekezés és az egyesülés szabadsága” című 12. cikke a következőképpen szól:
„(1) Mindenkinek joga van a békés célú gyülekezés szabadságához és a másokkal való bármilyen szintű, különösen politikai, szakszervezeti és polgári célú egyesüléshez, ami magában foglalja mindenkinek a jogát ahhoz, hogy érdekei védelmére szakszervezetet alapítson, vagy azokhoz csatlakozzon.
(2) Az uniós szintű politikai pártok hozzájárulnak az uniós polgárok politikai akaratának kinyilvánításához.”
3. A 93/109/EK irányelv
6. Az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának az európai parlamenti választásokon történő gyakorlására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1993. december 6‑i 93/109/EK tanácsi irányelv(5) a negyedik preambulumbekezdésében kimondja:
„mivel az EK‑Szerződés 8b. cikkének (2) bekezdése az európai parlamenti választásokkal kapcsolatban csak az aktív és passzív választójog lehetőségével foglalkozik az EK‑Szerződés 138. cikke (3) bekezdésének sérelme nélkül, amely a választásokra valamennyi tagállamban egységes eljárást ír elő; mivel a szabályozás alapvetően az aktív és passzív választójog gyakorlásához a legtöbb tagállamban mindmáig megkívánt saját állampolgárság feltételének eltörlését célozza”.
7. Ezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdése ekként rendelkezik:
„Ez az irányelv megállapítja azokat a részletes szabályokat, amelyek szerint azok az uniós polgárok, akik olyan tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, amelynek nem állampolgárai, az európai parlamenti választásokon aktív és passzív választójogukat gyakorolhatják.”
4. 94/80/EK irányelv
8. Az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának a helyhatósági választásokon történő gyakorlására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1994. december 19‑i 94/80/EK tanácsi irányelv(6) az ötödik preambulumbekezdésében kimondja:
„mivel a Szerződés 8b. cikke (1) bekezdésének az a célkitűzése, hogy az adott államban az unió minden polgárának ugyanolyan feltételekkel biztosítsa a helyhatósági választásokon az aktív és passzív választójogot, akár annak a tagállamnak az állampolgárai, ahol lakóhellyel rendelkeznek, akár nem; mivel ezért a nem állampolgárokra vonatkozó feltételeknek, beleértve az ott tartózkodás időtartamát és annak bizonyítását is, azonosaknak kell lenniük a vonatkozó tagállam állampolgáraira vonatkozó előírásokkal, ha vannak ilyenek; mivel a nem állampolgároktól nem lehet megkívánni, hogy bármely különleges feltételeknek megfeleljenek, kivéve ha kivételes esetben az állampolgárokra és a nem állampolgárokra vonatkozó különböző elbánás az utóbbiak sajátos, az előzőektől őket megkülönböztető körülményeivel igazolható.”
9. Ezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdése ekként rendelkezik:
„Ez az irányelv megállapítja azokat a részletes szabályokat, amelyek szerint azok az uniós polgárok, akik olyan tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, amelynek nem állampolgárai, a helyhatósági választásokon aktív és passzív választójogukat gyakorolhatják.”
B. A cseh jog
1. A politikai pártokról szóló törvény
10. A 1991. október 2‑i zákon č. 424/1991 Sb. o sdružování v politických stranách a v politických hnutích (a politikai pártokról és politikai mozgalmakról szóló 424/1991. sz. törvény) módosított változata(7) 1. §‑ának (1) bekezdése kimondja:
„Az állampolgároknak joguk van politikai pártokat és politikai mozgalmakat (a továbbiakban: pártok és mozgalmak) alakítani. E jog gyakorlása lehetővé teszi az állampolgárok számára, hogy részt vegyenek a társadalom politikai életében, különösen a jogalkotó szervek, valamint a regionális és helyi önkormányzati szervek […] megalakításában.”
11. E törvény 2. §‑ának (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Minden 18. életévét betöltött állampolgár csatlakozhat párthoz vagy mozgalomhoz; azonban csak egy párthoz vagy mozgalomhoz csatlakozhat.”
2. A helyhatósági választásokról szóló törvény
12. A 2001. december 6–i zákon č 491/2001 Sb., o volbách do zastupitelstev obcí a o změně některých zákonů (a helyhatósági választásokról és egyes törvények módosításáról szóló 491/2001. sz. törvény) módosított változata(8) 20. §‑ának (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„E törvény értelmében választáson azok a bejegyzett politikai pártok és mozgalmak indulhatnak […], amelyek tevékenységét nem függesztették fel, valamint az ilyen pártok koalíciói, független jelöltek, független jelöltek szövetségei, illetve politikai pártok vagy politikai mozgalmak és független jelöltek szövetségei.”
3. Az európai parlamenti választásokról szóló törvény
13. A 2003. február 18‑i zákon č. 62/2003 Sb., o volbách do Evropského parlamentu a o změně některých zákonů (az európai parlamenti választásokról és egyes törvények módosításáról szóló 62/2003. sz. törvény)(9) 21. §‑ának (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:
„Az európai parlamenti választásokra olyan bejegyzett politikai pártok és politikai mozgalmak állíthatnak jelöltlistát, amelyek tevékenységét nem függesztették fel […], valamint ezek koalíciói […].”
14. Az említett törvény 22. §‑ának (2) és (3) bekezdése kimondja:
„(2) A jelöltlistához csatolni kell a jelölt állampolgárságának igazolását, valamint a jelölt által aláírt nyilatkozatot, amelyben kijelenti, hogy hozzájárul a jelöléséhez, valamint hogy nincs tudomása a választhatóságának akadályáról, és adott esetben arról, hogy ha lenne is, ezen akadály az európai parlamenti választások napjáig elhárul, továbbá, hogy az európai parlamenti választásokon más jelöltlistára még másik tagállamban sem kérte felvételét. A jelölt a nyilatkozatában ezenkívül feltünteti lakóhelyét, vagy ha egy másik tagállam állampolgára, a tartózkodási helyét és a születési idejét is. A jelölti nyilatkozat a 4. cikkel összhangban cseh nyelven vagy az Unió […] munkanyelveinek egyikén készíthető el.
(3) Ha a jelölt egy másik tagállam állampolgára, a (2) bekezdésben előírt adatokon kívül a nyilatkozatában meg kell adnia születési helyét és a származási tagállamában lévő utolsó lakóhelyének címét, csatolnia kell egy nyilatkozatot arról, hogy a származási tagállamában nem fosztották meg a passzív választójogától, és a jelöltek listájához csatolnia kell a (2) bekezdés első mondatában említett dokumentumokat.”
III. A pert megelőző eljárás
15. 2010‑ben a Bizottság az 1300/10/JUST EU Pilot rendszer keretében megvizsgálta, hogy összeegyeztethető‑e az EUMSZ 22. cikkel az, ha a politikai párthoz való csatlakozás jogát kizárólag cseh állampolgárok számára teszik lehetővé.
16. Mivel a Cseh Köztársaság által szolgáltatott információk nem oszlatták el a Bizottság azzal kapcsolatos kételyeit, hogy e tagállam teljesítette‑e az EUMSZ 22. cikkből eredő kötelezettségeit, a Bizottság 2012. november 22–én felszólító levelet küldött a Cseh Köztársaságnak. 2013. január 22‑i válaszában e tagállam vitatta az uniós jog megsértését, mivel nem értett egyet e cikk, és különösen az abban szereplő „ugyanolyan feltételekkel” kifejezés értelmezésével. Azzal érvelt, hogy az említett cikk nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy lehetővé tegyék más tagállamok állampolgárai számára, hogy politikai pártok tagjai legyenek és politikai pártokat alapítsanak.
17. 2014. április 22‑én a Bizottság indokolással ellátott véleményt adott ki, amelyben fenntartotta, hogy a Cseh Köztársaság nem teljesítette az EUMSZ 22. cikkből eredő kötelezettségeit, mivel megtagadja a „mobilis” uniós polgároktól azt a jogot, hogy politikai pártot vagy politikai mozgalmat alapítsanak, valamint hogy politikai párt vagy politikai mozgalom tagjai legyenek.
18. A Cseh Köztársaság 2014. június 20‑án kelt válaszában közölte, hogy az általa hozott intézkedéseket arányosnak, tehát az uniós joggal összhangban állónak kell tekinteni.
19. Az európai igazságügyi biztos 2020. december 2‑i levelében felhívta a Cseh Köztársaságot arra, hogy tájékoztassa álláspontjának esetleges alakulásáról, vagy azokról a jogszabály‑módosításokról, amelyeket a szóban forgó jogoknak a „mobilis” uniós polgárok számára történő biztosítása érdekében fogadtak el.
20. A Bizottság, miután e levelére nem kapott választ, benyújtotta a jelen keresetet azzal, hogy annak tárgyát leszűkítette arra, hogy politikai párt tagjai kizárólag cseh állampolgárok lehetnek. A Bizottság leszögezte, hogy az eljárás korábbi szakaszaiban felvetett, politikai párt „mobilis” uniós polgárok általi alapításához való jog kérdését illetően fenntartja magának a jogot, hogy azt külön eljárás keretében vesse fel.
IV. A felek kérelmei
21. A Bizottság keresetében azt kéri, hogy a Bíróság:
– állapítsa meg, hogy „[e tagállam] – mivel megtagadja a nem cseh állampolgárságú, de a Cseh Köztársaságban lakóhellyel rendelkező uniós polgároktól azt a jogot, hogy valamely politikai párt vagy politikai mozgalom[(10)] tagjai legyenek – nem teljesítette az [EUMSZ] 22. cikkből eredő kötelezettségeit”, valamint
– a Cseh Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.
22. A Cseh Köztársaság elsődlegesen a kereset elfogadhatatlanságának megállapítását, másodlagosan pedig annak megalapozatlanként történő elutasítását kéri. Azt is kéri, hogy a Bizottságot kötelezzék a költségek viselésére.
23. A Bíróság elnöke 2022. május 19‑i határozatával megengedte a Lengyel Köztársaság számára, hogy a Cseh Köztársaság kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon.
24. E célból a Lengyel Köztársaság a beavatkozási beadványában az EUMSZ 22. cikkben foglalt jogok gyakorlására, az uniós polgárokat a cseh jog alapján az európai parlamenti és a helyhatósági választásokon megillető választójogokra, valamint az EUMSZ 22. cikkből és a politikai párthoz való „tartozásból” eredő jogkörökre vonatkozóan terjesztett elő észrevételeket.
25. A Bizottság az e három érvcsoportra vonatkozó észrevételeit azzal zárja, hogy fenntartja a kereseti kérelmeit.
V. Elemzés
26. A Bizottság a Cseh Köztársasággal szemben kötelezettségszegés megállapítása iránt benyújtott keresete alátámasztására – amelyet az EUMSZ 22. cikkre alapított és amely azon nemzeti szabályozásra vonatkozik, amely kizárólag a cseh állampolgárok számára biztosítja a valamely politikai párthoz való csatlakozás jogát – előadja, hogy e tagállam megsérti az EUMSZ 22. cikket azzal, hogy nem tartja tiszteletben az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, amely arra kötelezi, hogy a saját állampolgáraira alkalmazandóval azonos feltételek mellett biztosítsa a „mobilis” uniós polgárok számára a helyhatósági választásokon vagy az európai parlamenti választásokon való indulás jogát.
27. A Bizottság kiemeli annak fontosságát, hogy a választások idején fennálljon a lehetőség valamely párthoz való csatlakozásra, és különösen azzal érvel, hogy a Charta 12. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy az uniós szintű politikai pártok hozzájárulnak az uniós polgárok politikai akaratának kinyilvánításához.
A. A Cseh Köztársaság által felhozott elfogadhatatlansági kifogásról
1. A felek érvei
28. A Cseh Köztársaság azt állítja, hogy bár a Bizottság formálisan az EUMSZ 22. cikkre alapítja keresetét, a keresetlevele szövegében különféle egyéb uniós jogi rendelkezések megsértésére hivatkozik.
29. E tagállam úgy véli, hogy az EUMSZ 22. cikken alapuló érvek hiányában, amely rendelkezés a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint(11) az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának az aktív és passzív választójogra való alkalmazására korlátozódik, a Bizottság a politikai párthoz való csatlakozás joga tekintetében valójában az EUMSZ 18. cikkben foglalt ezen elv megsértésére és a Charta 12. cikke (1) bekezdésének megsértésére hivatkozott.
30. E körülmények között a kereset alapja nem érthető, és eltér az eljárás pert megelőző szakaszában vizsgált alaptól. Ezáltal fennáll a veszélye annak, hogy a Bíróság a kereseti kérelmen túlterjeszkedő határozatot hoz.
31. A Bizottság szerint mind a keresetleveléből, mind pedig a kereseti kérelmeiből egyértelműen kitűnik, hogy az a cseh törvény, amely kizárólag a cseh állampolgárok számára biztosítja a politikai párthoz való csatlakozás jogát, összeegyeztethetetlen az EUMSZ 22. cikkel, és a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban az elsődleges jog más normáit, különösen a Charta rendelkezéseit is tekintetbe kell vennie ahhoz, hogy a Szerződésekből fakadó rendelkezések jogi hátterének, valamint az alapvető jogoknak megfelelő figyelmet szenteljen.(12)
2. Értékelés
32. A Cseh Köztársaság úgy véli, hogy a kereseti alapok különbözősége abból ered, hogy a keresetlevél indokolása ellentétben áll a kereseti kérelmekkel.
33. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata(13) szerint:
– a Bíróság eljárási szabályzata 120. cikkének c) pontjából és az e rendelkezéssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a keresetlevélnek meg kell jelölnie a jogvita tárgyát, a jogalapokat és a felhozott érveket, valamint tartalmaznia kell e jogalapok rövid ismertetését. E megjelölésnek, illetve ismertetésnek kellően egyértelműnek és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy az alperes elő tudja készíteni védekezését, valamint a Bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Mindebből következik, hogy a kereset alapjául szolgáló alapvető ténybeli és jogi elemeknek magából a keresetlevél szövegéből kell egységes és érthető módon következniük, és a keresetlevélben a kérelmeket egyértelműen kell megfogalmazni, nehogy a Bíróság a határozatában túlterjeszkedjen a kereseti kérelmen, vagy ne határozzon valamely kifogás tekintetében, és
– az EUMSZ 258. cikk alapján indított kereset esetében a keresetnek koherensen és pontosan kell tartalmaznia a kifogásokat annak érdekében, hogy a tagállam és a Bíróság az uniós jog felrótt megsértésének terjedelmét pontosan meg tudja ítélni, ami szükségszerű feltétele annak, hogy az adott állam hasznosan érvelhessen védekezési jogalapjaival, és hogy a Bíróság vizsgálni tudja az állítólagos kötelezettségszegés fennállását.
34. A jelen ügyben a keresetlevél indokolásából – amely egyértelmű és összhangban áll az indokolással ellátott véleménnyel – kitűnik, hogy az alapjául szolgáló EUMSZ 22. cikket összefüggéseiben kell értelmezni, és figyelembe kell venni a Chartával, különösen annak 12. cikke (1) bekezdésével való kapcsolatát.
35. E tekintetben a Bizottság úgy érvelt, hogy tekintettel a politikai pártok által a tagállamok választási rendszerében és a politikai életben való részvételben játszott központi és alapvető szerepre, nem értékelhető úgy, hogy valamely uniós polgár a lakóhelye szerinti államban a választásokon az adott állam állampolgáraival azonos feltételek mellett indulhat, amennyiben az említett államban nem indulhat valamely politikai párt tagjaként, mivel ez a körülmény a megválasztásának esélyét negatívan befolyásolja.
36. Ebből tehát nem következik, hogy a Charta 12. cikke (1) bekezdésének megsértésére hivatkoznának.(14)
37. Ezenfelül úgy tűnik, hogy a Cseh Köztársaság által felhozott kétértelműség a felrótt kötelezettségszegés alapjának az általa végzett elemzéséből fakad, mivel szerinte annak az EUMSZ 18. cikken kellene alapulnia. Olyan védekezési jogalapról van tehát szó, amelyre ezen állam hasznosan hivatkozhatott, és amelyet érdemben kell vizsgálni, nem pedig a kereset elfogadhatóságának szakaszában.
38. Következésképpen azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el ezt az elfogadhatatlansági kifogást.
B. Az ügy érdeméről
1. A kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset alapjáról
a) A felek érvei
1) A Bizottság
39. Ezen intézmény emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 20. cikk (2) bekezdésének b) pontja és az EUMSZ 22. cikk kifejezetten azt követeli meg, hogy a „mobilis” uniós polgárok „ugyanolyan feltételekkel”(15) indulhassanak jelöltként a helyhatósági vagy az európai parlamenti választásokon, mint az adott állam állampolgárai. Elismeri, hogy az EUMSZ 22. cikk nem határozza meg az egyenlő bánásmód biztosításának különböző konkrét módozatait, de úgy véli, hogy e rendelkezés az egyenlő bánásmód általános és egyetemes kötelezettségét írja elő. Ez a kötelezettség a követelmények – így például a politikai párthoz való csatlakozásra vonatkozó követelmény – kimerítő felsorolásának hiányában annak biztosítását követeli meg a tagállamoktól, hogy a fennálló szabályok lehetővé tegyék az uniós polgárok számára, hogy a tagállam saját állampolgáraival azonos feltételek mellett szavazzanak és induljanak a helyhatósági és az európai parlamenti választásokon.
40. Annak megállapításához tehát, hogy az említett kötelezettséget ténylegesen tiszteletben tartották‑e, meg kell vizsgálni, hogy az adott tagállamban léteznek‑e olyan jogi vagy ténybeli akadályok, amelyek lehetetlenné vagy nehézzé teszik a „mobilis” uniós polgárok számára, hogy a nemzeti jog szerint hivatalosan elérhető bármely formában jelöltessék magukat.(16)
41. A Bizottság a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatára is támaszkodik, amely szerint egyrészt, noha jelenleg tagállami hatáskörbe tartozik az európai parlamenti választásokkal kapcsolatos azon kérdések szabályozása, amelyeket uniós szinten nem harmonizáltak, ugyanakkor a tagállamoknak be kell tartaniuk az uniós jogot.(17) Másrészt, az olyan nemzeti intézkedés, amely korlátozhatja a Szerződés által biztosított alapvető szabadságok gyakorlását, az uniós jog tekintetében a közérdekkel csak akkor igazolható, ha ezen intézkedés összeegyeztethető az uniós jog által biztosított alapvető jogokkal.(18)
42. E tekintetben arra hivatkozik, hogy a politikai párt alapításához való jog gyakorlásának és a politikai párthoz való csatlakozás jogának korlátozása egyértelműen az egyesülés szabadságához való alapvető jog korlátozásának minősül, amely jogot a Charta 12. cikkének (1) bekezdése mondja ki, amelynek szövege az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény(19) 11. cikkének felel meg.
43. A Bizottság ugyanis úgy véli, hogy tekintettel a politikai pártok által a tagállamok választási rendszerében betöltött központi és alapvető szerepre, nem értékelhető úgy, hogy az uniós polgár a lakóhelye szerinti államban annak állampolgáraival azonos feltételek mellett indulhat a választásokon, amennyiben politikai párt tagjaként azon nem indulhat az említett államban.
44. Ily módon a következőket állítja:
– az összes tagállamban a politikai pártok jelentik továbbra is a politikai életben való részvétel alapvető formáját, valamint a leggyakoribb eszközét a választásokon jelöltként való részvételnek, és
– a politikai pártok jelentőségét az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata szintén elismerte,(20) valamint a Jog a Demokráciáért Európai Bizottság (Velencei Bizottság) is kiemelte a politikai pártok szabályozásáról szóló iránymutatásában.(21)
45. A Bizottság hozzáfűzi, hogy az EJEE 11. cikkének (2) bekezdésében meghatározott indokok, amelyek igazolhatják az egyesülési szabadsághoz való jog gyakorlásának korlátozását, és amelyek a Charta 52. cikkének (3) bekezdése értelmében hivatkozhatók, nyilvánvalóan nem alkalmazhatók ebben az esetben.
46. Az EUMSZ 22. cikknek a tagállamokat a politikai tevékenység területén megillető hatáskörére vonatkozó korlátozott hatályával(22) kapcsolatos érvekre válaszul a Bizottság először is azt állítja, hogy a 93/109 és 94/80 irányelvek – amelyek a szóban forgó választási jogokkal kapcsolatos adminisztratív vagy eljárási kérdéseket szabályozzák – hatálya nem azonos az állampolgárság alapján történő bármely hátrányos megkülönböztetés EUMSZ 22. cikkből eredő tilalmának terjedelmével. E hatály nem alapozhatja meg, illetve nem indokolhatja az elsődleges jog hatályának megszorító értelmezését.(23) Ezenkívül egyrészt az ilyen érvelés ahhoz vezetne, hogy más – például a választási kampányra vonatkozó, mint a gyűlésekre vagy a plakátokra vonatkozó – szabályok tekintetében is meg kellene engedni a megkülönböztetést. Másrészt a Cseh Köztársaság az Eman és Sevinger(24) ítéletből nem vonhatja le azt a következtetést, hogy az más tagállamok állampolgárainak választójogára vonatkozik.
47. Másodszor, a Bizottság vitatja, hogy más tagállamok állampolgárainak politikai tevékenységére vonatkozó korlátozás elfogadható lenne az EJEE 16. cikke alapján,(25) és hangsúlyozza, hogy immár az „uniós polgárság” fogalmát és az ahhoz kapcsolódó jogokat kell figyelembe venni. E tekintetben emlékeztet arra, hogy nem vitatja, hogy a tagállamok elfogadhatnak olyan intézkedéseket, amelyek korlátozzák a „mobilis” uniós polgárok részvételét a nemzeti parlamenti választásokon, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az elfogadott intézkedések nem terjedhetnek odáig, hogy e polgároknak a helyhatósági és európai parlamenti választásokon való egyenlő részvételi esélyeit veszélyeztessék. Arra is rámutat, hogy a Cseh Köztársaság és egy másik tagállam kivételével egyetlen tagállam sem ír elő ilyen korlátozást.
48. Harmadszor, a politikai pártokban való részvétel – azok nemzeti színtű jelentősége miatti – korlátozásának alkotmányos vetületét illetően, amelyet a Cseh Köztársaság a Nejvyšší správní soud (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Cseh Köztársaság) ítéletére(26) való hivatkozással indokolt, a Bizottság rámutat, hogy ezen ítélet 9. pontjában kifejezetten az szerepel, hogy az eljárás tárgya az említett párt alapszabályának módosítására vonatkozó határozat volt, nem pedig „az uniós polgárok jogainak […] az európai parlamenti és helyhatósági választásokon való részvétel feltételei tekintetében történő állítólagos megsértése”. Ezenkívül a cseh alkotmányos rend részét képező Listina základních práv a svobod‑nak (alapvető jogok és szabadságok chartája) a Nejvyšší správní soud (legfelsőbb közigazgatási bíróság) általi értelmezését illetően, amely szerint tilos a nem cseh állampolgárok párthoz való csatlakozása, a Bizottság megjegyzi, hogy az Ústavní soud (alkotmánybíróság, Cseh Köztársaság) nem foglalt állást ilyen értelmezésről, és hogy arról eltérő jogi álláspontok alakultak ki.(27)
2) A Cseh Köztársaság
49. E tagállam szerint az EUMSZ 22. cikk nem terjed ki a politikai párthoz való csatlakozás kérdésére. Ezen álláspontját illetően elsősorban e rendelkezés keletkezéstörténetére és tartalmának állandóságára támaszkodik.(28) A „mobilis” uniós polgárok választójogára vonatkozó rendelkezés szövege azóta változatlan, hogy a Maastrichti Szerződéssel módosított EK 8b. cikkbe való foglalásával az elsődleges jog részévé vált, a Lisszaboni Szerződéssel sem módosult, amelynek hatályba lépése óta az EUMSZ 22. cikkben szerepel.
50. Másodsorban a Cseh Köztársaság előadja, hogy értelmezése az EUMSZ 22. cikk szövegéből és az uniós jogalkotó szándékából következik, amelyet az a 93/109 és 94/80 irányelvek preambulumában egyértelműen kifejezésre juttat.(29) A cél az, hogy az aktív és passzív választójog gyakorlásának minden állampolgársághoz fűződő feltételét eltöröljék, egyéb szempontokat, így a politikai pártbeli tagság feltételeit, nem érintve.(30) Ezenfelül pedig, álláspontja szerint, e jogalkotó e területen kifejezetten rögzítette az arányosság elvének figyelembe vételére vonatkozó kötelezettséget.
51. Harmadsorban a Cseh Köztársaság kiemeli, hogy az említett jogalkotó így az EUMSZ 22. cikkben pontosította, hogy a szóban forgó aktív és passzív választójog gyakorlásának „részletes szabályait a Tanács […] fogadja el”.(31) Márpedig, pontosan a 93/109 és 94/80 irányelvekben foglalt részletes szabályokról van szó, amelyek egyáltalán nem utalnak arra, hogy az EUMSZ 22. cikk bármilyen befolyással lehetne a politikai párthoz való csatlakozás feltételeire.
52. Negyedsorban, az EUMSZ 22. cikk és az uniós végrehajtási szabályozás ily módon korlátozott hatálya teljes mértékben összhangban áll az EUSZ 4. cikk (2) bekezdésével,(32) amelynek értelmében az Unió tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének. Márpedig a politikai pártok működésére vonatkozó szabályozás képezi e berendezkedés sarokkövét,(33) és azt az EJEE 16. cikke is elismeri, hogy a szerződő felek a külföldiek politikai tevékenységét korlátozásnak vethetik alá. Az EUMSZ 22. cikk e tekintetben kivételt képez, amely nem értelmezhető kiterjesztő módon úgy, mint amely minden politikai tevékenységet felölel.(34) Azon tagállamoknak – a Bizottság általi – számbavétele, amelyek nem ilyen álláspontot képviselnek, irreleváns.
53. Ráadásul az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Bizottság által hivatkozott ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a politikai pártok alapvető fontosságúak a nemzeti szintű választások szempontjából. Márpedig, amint azt a Bizottság is elismeri, ezekre nem az uniós jog az alkalmazandó.
54. Végezetül, a tagállamok azon joga, hogy a nemzeti politikai tevékenység kulcsfontosságú platformján – vagyis a politikai pártokban – való részvételt kizárólag az állampolgáraik számára tartsák fenn, közvetlenül a törvényhozói választásokon való jelöltség korlátozásának lehetőségéhez kapcsolódik, amelyet a Bizottság elfogad, ahogyan azon joga is, hogy a 94/80 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének megfelelően a „mobilis” uniós polgárokat kizárják a helyi önkormányzati testületekből.
55. Viszonválaszában a Cseh Köztársaság az érvelését azzal egészíti ki, hogy a jelen kereset anyagi jogi alapját az EUMSZ 18. cikknek kellene képeznie.(35) Egyrészről, az Eman és Sevinger ítéletből(36) azt a következtetést vonja le, hogy e cikk az uniós jog körébe tartozó, az állampolgárság alapján történő esetleges hátrányos megkülönböztetéssel – mint például a választási hirdetésekkel – kapcsolatos kérdésekre alkalmazandó.
56. Másrészt a Cseh Köztársaság úgy véli, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint annak megválasztásához, hogy a hátrányos megkülönböztetés általános tilalmát előíró vagy az elsődleges jog különös rendelkezéseit tartalmazó uniós jogi rendelkezés‑e az irányadó, döntő jelentőségű, hogy az érintett személy rendelkezik‑e olyan „jogállással”,(37) amelyet egy különös rendelkezés biztosít,(38) mint például az EUMSZ 45. cikk értelmében vett munkavállaló, vagy az EUMSZ 49. cikk értelmében vett letelepedett személy jogállásával.
57. Következésképpen a Cseh Köztársaság szerint az EUMSZ 22. cikk csak akkor alkalmazandó a „mobilis” uniós polgárokra, ha valamely választáson választói vagy jelölti jogállást szereznek. A jelölti jogállás nem függhet valamely politikai párthoz való csatlakozástól, mivel ez nem garantálja, hogy a szóban forgó személy felkerül a jelöltlistára.(39)
b) Értékelés
58. A jelen kereset a helyhatósági és az európai parlamenti választásokon a politikai párthoz való csatlakozáshoz való jogból fakadó választhatóság következményeire vonatkozik, amely a cseh jog szerint nem illeti meg a „mobilis” uniós polgárokat. Ez a tilalom vajon azt eredményezi‑e – ahogyan a Bizottság állítja –, hogy ezek a polgárok e választásokon nem gyakorolhatják a passzív választójogukat az EUMSZ 22. cikk értelmében véve „ugyanolyan feltételekkel”, mint a cseh állampolgárok?
59. Az uniós jog jelenlegi állása szerint a politikai párthoz való csatlakozás a tagállamok hatáskörébe tartozik. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint azonban a tagállamok hatáskörük gyakorlása során kötelesek betartani az uniós jogból eredő kötelezettségeket.(40)
60. Ezért meg kell határozni, hogy milyen követelmények következnek a Bizottság által hivatkozott EUMSZ 22. cikkből.
61. Az EUMSZ 22. cikk hatálya a szövegének megfelelően csak az abban említett választásokra, azaz a helyhatósági választásokra ((1) bekezdés) és az európai parlamenti választásokra ((2) bekezdés) korlátozódik, kizárva ezáltal a parlamenti és az elnökválasztást.
62. A jelen keresettel a Bíróságot annak pontosítására kérik, hogy az EUMSZ 22. cikkben kimondott egyenlőség elvét úgy kell‑e érteni, hogy az kiterjed mindazon feltételekre, amelyek mellett minden „mobilis” uniós polgár indulhat a választásokon, vagy az kizárólag a passzív választójog törvényi feltételeire vonatkozik.
63. A tagállamok számára biztosított mozgástér meghatározásáról van tehát szó, mivel az európai parlamenti(41) és a helyhatósági választásokon érvényesülő aktív és passzív választójog gyakorlásának szabályait a 93/109 irányelv, illetve a 94/80 irányelv határozza meg.
64. A Cseh Köztársaságnak az EUMSZ 22. cikk szó szerinti értelmezésére alapított azon érvét, amely szerint ezek az irányelvek korlátozzák az e rendelkezésben kimondott egyenlőség elvét, eleve el kell utasítani a jogszabályi hierarchiára vonatkozó indok alapján, amire a Bizottság helyesen hivatkozik, és amelynek értelmében a másodlagos jog nem korlátozhatja a Szerződés által elismert jogot.(42)
65. Így az említett irányelvek csupán minimális keretet határoznak meg, amelyben az aktív és passzív választójog gyakorlása során az egyenlőség elve konkrét kifejezést nyer.(43)
66. Mindenekelőtt azonban az EUMSZ 22. cikk keletkezéstörténete és azon jogi keret alakulása, amelybe e rendelkezés tartalma illeszkedik, egyértelművé teszik – különösen a Lisszaboni Szerződés óta –, hogy az említett rendelkezést az annak alapjául szolgáló két pillér, vagyis az uniós polgárság és a képviseleti demokrácia figyelembevételével kell értelmezni.
67. Ami először is az uniós polgárságot illeti, a Bizottság helytállóan hivatkozik az EUMSZ 20. cikk (2) bekezdése b) pontjának alkalmazására, amely kimondja, hogy e polgárság(44) – más jogok mellett – biztosítja az aktív és passzív választójogot a lakóhely szerinti tagállam európai parlamenti és helyhatósági választásain, ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai számára.
68. A polgársággal fennálló e kapcsolat az 1992. február 7‑én aláírt Maastrichti Szerződés óta az elsődleges jog része.(45) Kezdettől fogva összekapcsolódott a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joggal,(46) valamint az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével, amely minden egyes mozgásszabadság alkotóeleme.
69. Az említett kapcsolat ugyanakkor a Lisszaboni Szerződés által bevezetett módosítások következtében sajátos dimenziót öltött, különösen a tagállamok azon szándéka miatt, hogy a polgárságnak kiemelt szerepet tulajdonítsanak. Egyrészt ugyanis az EU‑Szerződést „A demokratikus elvekre vonatkozó rendelkezések” című II. címmel egészítették ki, amely magában foglalja a 9. cikket, amelynek értelmében „[a]z Unió minden tevékenysége során tiszteletben tartja a polgárai közötti egyenlőség elvét; az Unió intézményei, szervei és hivatalai valamennyi uniós polgárt egyenlő figyelemben részesítik. Uniós polgár mindenki, aki valamely tagállam állampolgára. Az uniós polgárság kiegészíti, és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot”. Az uniós polgársághoz fűződő jogokat az EUMSZ 20–24. cikk fejti ki részletesen, amely az EK 17–21. cikknek felel meg. A „mobilis” uniós polgároknak az európai parlamenti választásokra és a helyhatósági választásokra vonatkozó jogait az EUMSZ 20. cikk (2) bekezdésének b) pontja és az EUMSZ 22. cikk tartalmazza.
70. Másrészt e jogok mindegyikét a Charta(47) „A polgárok jogai” elnevezésű V. címe is magában foglalja. A „mobilis” uniós polgároknak az európai parlamenti választásokra és a helyhatósági választásokra vonatkozó jogait a Charta 39.(48) és 40. cikke(49) általánosságban határozza meg.
71. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével tehát az uniós polgároknak az EUMSZ 22. cikkben rögzített választójogát alapvető jogként és az egyenlő bánásmód elvének – amely a tagállamok állampolgárai alapvető jogállásának szerves részét képezi – kifejeződéseként szükséges vizsgálni.(50)
72. Az EU‑Szerződésben és a Chartában való megismétlésük az abban foglalt más jogokkal vagy elvekkel, így például az egyenlőséggel és a demokráciával – amelyek az Unió alapját képező közös tagállami értékek – való kapcsolat megteremtését is célozza.(51)
73. Másodszor, ami a demokratikus elveket illeti, a Lisszaboni Szerződés óta az EUSZ 10. cikk az (1) bekezdésében kimondja, hogy „[a]z Unió működése a képviseleti demokrácián alapul”,(52) a (2) és (3) bekezdésében pedig elismeri az európai polgárok azon jogát, hogy közvetlen képviselettel rendelkezzenek az Európai Parlamentben, és részt vegyenek az Unió demokratikus életében.
74. Így azzal, hogy a Lisszaboni Szerződés az uniós polgársághoz fűződő aktív és passzív választójogot, valamint az Unión belüli demokratikus elveket – legalábbis az európai parlamenti választások tekintetében – összekapcsolja, egyértelműen kifejezésre jut az a cél, hogy a „mobilis” uniós polgárok számára hatékony képviseletet biztosítsanak.
75. A Bizottság helyesen jegyzi meg, hogy e képviselet a „mobilis” uniós polgároknak a lakóhelyük szerinti államba való integrációjának alapvető eleme, amit a 93/109 és a 94/80 irányelvek preambulumbekezdései is hangsúlyoznak.(53) Különösen helyi szinten, az e polgároknak biztosított politikai jogok célja a társadalmi beilleszkedésük előmozdításának ösztönzése, hiszen ezek a polgárok az állampolgárságuktól eltérő tagállamot választottak lakóhelyül. E tekintetben ki kell emelni az említett preambulumbekezdésekben felidézett azon célt is, hogy „kerülni kell a polarizálódást a belföldi és külföldi állampolgár jelöltek listái között”.
76. Következésképpen, véleményem szerint a Bizottság az EUMSZ 22. cikk alapján – az uniós polgársághoz kapcsolódó jogok és a Szerződésekben rögzített demokratikus elvek összefüggésében értelmezve – megalapozottan állíthatja, hogy az uniós polgárok egyenlő választójogának garantálása, anélkül, hogy a szempontok indikatív vagy akár kimerítő felsorolására szükség lenne, az arra vonatkozó általános kötelezettséget jelenti, hogy különféle tényezők révén ne gátolják a választásokon való részvételt.(54)
77. Másként fogalmazva, az EUMSZ 22. cikket úgy kell érteni, hogy a választójog gyakorlásának a 93/109 és 94/80 irányelvekben meghatározott kereteken kívüli, állampolgárságon alapuló bármely korlátozása a Szerződések hatálya alá tartozó hátrányos megkülönböztetésnek minősül,(55) ami tilos.
78. Tekintettel arra, hogy a szóban forgó nemzeti intézkedéseket az EUM‑Szerződésben foglalt, hátrányos megkülönböztetést tiltó e különös szabályokra tekintettel kell értékelni, e Szerződés 18. cikke, amelyre a Cseh Köztársaság hivatkozik, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében nem alkalmazható.(56) Ezenkívül, az EUMSZ 22. cikk rendelkezéseinek végrehajtásához nincs szükség semmilyen különleges „jogállásra”, mivel a választójogi egyenlőség az uniós polgár jogállásból ered.(57)
79. E körülmények között most meg kell vizsgálni a Bizottság azon értékelését, amely szerint a politikai párthoz való csatlakozás lehetetlensége olyan jellegű, amely e jogok gyakorlásának akadályát képezi.
80. A jelen ügyben a felek egyetértenek abban, hogy a helyi vagy az európai szintű választásokon elnyerhető tisztségekhez való hozzáférés azon tagállam demokratikus életében való részvétel mértékétől függ, amelyben a „mobilis” uniós polgárok akár egy párt színeiben, akár független jelöltként indulnak.
81. Ugyanakkor a Bizottsághoz hasonlóan, amely a Velencei Bizottságnak a Cseh Köztársaság által nem kifogásolt iránymutatására(58) támaszkodik, azon a véleményen vagyok, hogy a politikai pártok rendelkezésére álló eszközökhöz való hozzáférés alapvető jelentőségű a helyhatósági vagy az európai parlamenti választásokon(59) való jelöltség előmozdítása szempontjából.
82. Ezenkívül, amint azt a Bizottság az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára támaszkodva kifejtette, a tagállamokban a politikai pártok kulcsfontosságú szerepet töltenek be a politikai jogok gyakorlásában.(60) Uniós szinten ezt a szerepet egyértelműen elismeri az EUSZ 10. cikk (4) bekezdése,(61) amelynek a Charta 12. cikkének (2) bekezdése(62) felel meg.
83. Nyilvánvaló kapcsolat áll fenn ugyanis a Charta e cikke, valamint a 39. és 40. cikke között.(63) E körülmények között és a már kifejtett indokokból,(64) valamint a hatáskör‑átruházás EUSZ 5. cikk (2) bekezdésében kimondott elvének szigorú tiszteletben tartása mellett minden tagállamnak figyelembe kell vennie e rendelkezéseket az EUMSZ 22. cikk által biztosított jogok gyakorlásának biztosítása érdekében.
84. Ennélfogva osztom a Bizottság azon véleményét, amely szerint az EUMSZ 22. cikkre alapított keresetét a Charta 12. cikkének a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó 11. cikkével(65) összefüggésben értelmezett (1) bekezdésében foglalt egyesülési szabadsághoz való jogra tekintettel kell értékelni. E szabadságok különös védelemben részesülnek, mivel szerepük kulcsfontosságú a polgárok demokráciában való részvétele szempontjából.(66) A Charta 12. cikkének (2) bekezdésében szerepel ezen összefüggésnek az európai politikai pártokra vonatkozó aspektusa.
85. Ez az egyesülési szabadsághoz való jog megfelel az EJEE 11. cikkének (1) bekezdésében biztosított jognak, tehát azt a Charta 52. cikke (3) bekezdésének megfelelően ugyanazzal a hatállyal és terjedelemmel kell elismerni, mint ez utóbbit.(67)
86. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint az egyesülés szabadságához fűződő jog a demokratikus és plurális társadalom egyik alappillére, hiszen lehetővé teszi a polgárok számára, hogy a közérdekű ügyekben közösen lépjenek fel, és ezzel hozzájáruljanak a közélet megfelelő működéséhez.(68)
87. Ily módon az EU‑Szerződés és a Charta e rendelkezéseire is figyelemmel kell lenni annak értékelése során, hogy – amint azt a Bizottság állítja – az, hogy a „mobilis” uniós polgárok jogszerűen nem csatlakozhatnak politikai párthoz a Cseh Köztársaságban, veszélybe sodorja‑e a cseh állampolgárokkal azonos feltételek melletti részvételüket a helyhatósági és az európai parlamenti választásokon, különös tekintettel arra, hogy ezáltal jelentősen csökken a megválasztásuk esélye.
2. A választójog gyakorlását érintő korlátozás fennállásáról
a) A felek érvei
1) A Bizottság
88. A Bizottság konkrétan három típusát emeli ki az előnyöknek, amelyeket a politikai párthoz való csatlakozás a választásokon való indulás szempontjából jelent.
89. Először is, azon jelölteknek, akik valamely bevett politikai párt tagjai, segítségére vannak a párt hagyományai, imázsa és társadalmi‑szervezeti struktúrái. A Bizottság hangsúlyozza, hogy egyéntől függetlenül, önmagában a párt neve elegendő bizonyos politikai értékek vagy álláspontok körvonalazásához.
90. Másodszor, a politikai pártok választási apparátusa és erőforrásai is e jelöltek rendelkezésére állnak. A pártok ily módon tapasztalataik, infrastruktúrájuk és sajátos operatív folyamataik révén (például hálózatok, média és kommunikációs rendszerek) támogatják a választáson induló jelölteket.
91. Harmadszor, elismert politikai szereplőként a politikai pártok a nemzeti jog alapján gyakran különleges kiváltságok – így például pénzügyi előnyök, különleges adórendszer és a médiához való hozzáférés – haszonélvezői. A Cseh Köztársaságban történő finanszírozást illetően a Bizottság a pártokra vonatkozó több rendelkezésre hivatkozik.(69)
92. A Bizottság szerint tehát a bevett politikai pártok tagjaitól eltérően a „mobilis” uniós polgároknak, akik a Cseh Köztársaságban kénytelenek független jelöltként indulni, saját politikai identitást kell kialakítaniuk és érvényesíteniük, saját szervezetet kell fejleszteniük a választási kampány lefolytatásához, és különleges kiváltságok nélkül férnek hozzá a finanszírozáshoz és a médiához.
93. Ezen intézmény ezenfelül több, a listákkal kapcsolatos nehézségre is rávilágít, ami a független jelölteket érinti. Pontosítja, hogy a helyhatósági választásokon csak nekik kell benyújtaniuk a jelöltségüket támogató választópolgárok által aláírt kérelmet. A szükséges aláírások száma annak a településnek a méretétől függ, ahol a jelölt indul.(70)
94. Ezenkívül úgy véli, hogy tagadhatatlan, hogy valamely politikai párt listájára való felvételük tekintetében a független jelöltek gyengébb pozícióban vannak a párttagsággal rendelkező jelöltekhez képest, mivel a párt döntésétől függ, hogy felkerülnek‑e a listára, és azon hányadik helyre sorolják őket, anélkül hogy bármilyen befolyással rendelkeznének e párton belül.
95. Azt is hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a jelöltlistákon és a szavazólapokon fel van tüntetve, hogy az adott személy független jelöltként vagy „párton kívüliként” indul valamely politikai párt listáján. E körülmények között, a politikai prioritások vagy irányultság megválasztása szempontjából egy független jelölt kevésbé hiteles, mint egy párttag, aki a választói figyelmét a pártjában betöltött aktív szerepére irányíthatja.(71)
96. Végezetül a Bizottság a Kancelář Veřejného ochránce práv (cseh ombudsmani hivatal) azon megállapítására hivatkozik, mely szerint a „mobilis” uniós polgárok hátrányban vannak a választások során, valamint azon véleményére, amely szerint az európai parlamenti választásokon e polgárokat közvetlen hátrányos megkülönböztetés éri abból fakadóan, hogy kizárólag politikai pártok állíthatnak jelölteket.(72)
97. Válaszában a Bizottság visszautasítja az összes választási gyakorlatra alapított érvet. Először is arra hívja fel a figyelmet, hogy az eltérő bánásmód a szóban forgó törvényből fakad, amely azt eredményezi, hogy miközben a cseh állampolgár választhat, hogy csatlakozik‑e egy politikai párthoz és annak képviseletében indul‑e a választásokon, vagy független marad, és esetleg elfogad‑e egy olyan ajánlatot, hogy „párton kívüli” jelöltként az őt megkereső politikai párt listáján szerepel, a „mobilis” uniós polgárnak nincs meg ez a lehetősége, csak függetlenként indulhat, vagy abban reménykedhet, hogy az a politikai párt, amelynek a tagja szeretett volna lenni, felkínálja neki, hogy „párton kívüli” jelöltként felkerüljön a listájára.
98. Másodszor, a bizonyítási terhet illetően úgy véli, hogy a hivatkozotthoz hasonló de iure hátrányos megkülönböztetés esetén az uniós jog megsértésének megállapításához nem szükséges statisztikai adatokat szolgáltatni a Bíróság számára azon „mobilis” uniós polgárok számára vonatkozóan, akiket az ilyen közvetlen hátrányos megkülönböztetés következtében kár ért. Hozzáfűzi, hogy gyakorlatilag lehetetlen azonosítani azokat a helyzeteket, amelyekben a „mobilis” uniós polgárokat a politikai párthoz való csatlakozás kizártsága tartotta vissza a választásokon való indulástól.(73)
99. Harmadszor, a Bizottság úgy véli, hogy a Cseh Köztársaság által szolgáltatott statisztikai adatok(74) nem relevánsak a de iure hátrányos megkülönböztetés esetén. Ahhoz nagy vonalakban és csak közvetve kapcsolódnak, azonban így is inkább a bizottsági álláspontot támasztják alá. E tekintetben megjegyzi, hogy e statisztikák általános jelleggel a „párton kívüli személyekre” vonatkoznak, és nem lehet megállapítani, hogy közülük mennyi az olyan „mobilis” uniós polgár, akiknek a helyzetét a jelen kereset érinti. Ezen túlmenően az említett adatok részletes vizsgálata alapján a Bizottság az európai parlamenti választások tekintetében lényegében a következőkre mutat rá:
– a jelöltek közel kétharmada politikai párt tagjaként indult;
– a négy európai parlamenti választás közül három során a párttagokhoz képest alacsonyabb volt a független jelöltek közül kikerülő megválasztott képviselők aránya, és
– az Európai Parlamentbe beválasztott független jelöltek igen gyakran olyan személyek, akik rendkívüli hírnévnek és népszerűségnek örvendenek.(75)
100. A helyhatósági választásokat illetően a Bizottság elismeri, hogy a helyi személyiségek ismertsége határozza meg elsősorban a választók döntését. Úgy véli azonban, hogy ez azt mutatja, hogy a „mobilis” uniós polgároknak választási esélyeik növeléséhez nagyobb szükségük van arra, hogy valamely politikai párthoz csatlakozzanak.
2) A Cseh Köztársaság
101. E tagállam – miután ismételten rámutat arra, hogy a jelen kereset nem a választójog gyakorlásának jogi feltételeire vonatkozik – először is azt emeli ki, hogy a politikai pártban tagsággal nem rendelkező személyek teljes mértékben élvezhetik a Bizottság keresetlevelében részletezett előnyöket, mivel bármelyik párt jelöltlistáján szerepelhetnek, ami bevett gyakorlat a Cseh Köztársaságban.(76)
102. Ezt követően a Cseh Köztársaság előadja, hogy a Bizottság által hivatkozott jogsértés feltételezéseken és alá nem támasztott állításokon alapul.(77) Ezenkívül, a Bizottság már a pert megelőző eljárás során sem vette figyelembe a helyi körülményekre vonatkozóan adott magyarázatokat, holott azok bizonyítják, hogy a Bizottság tévesen állítja, hogy a független jelöltek vitathatatlanul hátrányos helyzetben vannak.
103. Több konkrétummal is szolgál annak alátámasztása érdekében, hogy a „párton kívüli személyek” a Cseh Köztársaságban gyakran jelentős politikai pártok listájának az élén tűnnek fel, gyakran meg is választják őket, és ezt követően fontos pozíciót töltenek be annál az intézménynél, ahová megválasztották őket.(78) E tagállam mindebből azt a következtetést vonja le, hogy egy jelölt választáson elért sikere nem attól függ, hogy tagja‑e valamely politikai pártnak, hanem sokkal inkább olyan tényezőktől, mint a szemlélete és a személyisége.
b) Értékelés
104. A Lengyel Köztársaság által támogatott Cseh Köztársaság szerint a Bizottság nem bizonyította, hogy a szóban forgó jogszabályi rendelkezések gyakorlati hatással lennének a „mobilis” uniós polgárok választhatóságára.
105. A Bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy a kötelezettségszegés fennállása abban az esetben, ha a kötelezettségszegés olyan törvényi vagy rendeleti intézkedés elfogadásából ered, amelynek a létezése és alkalmazása nem vitatott, ezen intézkedés rendelkezéseinek jogi elemzésével bizonyítható. (79)
106. A jelen ügyben a Bizottság által a Cseh Köztársaságnak felrótt kötelezettségszegés olyan jogalkotási intézkedés elfogadásából ered, amelynek sem a létezését, sem az alkalmazását nem vitatja, és amelynek rendelkezései a keresetlevélben jogi elemzés tárgyát képezik.
107. Ezenkívül azt kell felmérni, hogy ezek a rendelkezések mennyiben hatnak visszatartó erővel a választásokon jelöltként való részvételre, ami nem számszerűsíthető.
108. Ennélfogva a Cseh Köztársaság megalapozatlanul rója fel a Bizottságnak, hogy nem bizonyította, hogy a politikai párthoz való csatlakozás lehetőségét a cseh állampolgárok számára fenntartó törvény gyakorlati hatással van a „mobilis” uniós polgárok választójogára.
109. Ami a szóban forgó cseh törvényt illeti, amely a politikai párthoz való csatlakozás jogát a cseh állampolgárok számára tartja fenn, a választójog tekintetében fennálló egyenlőtlen bánásmód véleményem szerint abból az egyszerű tényből fakad, hogy míg a cseh állampolgárok szabadon eldönthetik, hogy a helyhatósági vagy az európai parlamenti választásokon milyen jelöltként, azaz politikai párt tagjaként vagy függetlenként indulnak, addig a „mobilis” uniós polgárok csupán az utóbbi lehetőséggel élhetnek. Márpedig, amint az a fentiekben kifejtésre került, a politikai pártokhoz való hozzáférés a választójog – a demokratikus életben való részvétel érdekében történő – hatékonyabb gyakorlását segíti elő.
110. A Cseh Köztársaság által előadott enyhítő körülmények egyike sem változtat ezen az értékelésen. Közelebbről ugyanis az a körülmény, hogy a „mobilis” uniós polgárok felvehetők valamely párt jelöltlistájára, nem alkalmas cselekvési képességük korlátozásának ellensúlyozására, mivel ahhoz is a Bizottság által bemutatott konkrét kritériumoknak kell megfelelniük.
111. Ezenkívül ezen intézményhez hasonlóan, még annak feltételezése mellett is, hogy a jelen kereset elbírálható a Cseh Köztársaság által a megválasztott jelöltekre vonatkozóan szolgáltatott számszerűsített és részletes adatok alapján,(80) úgy vélem, hogy azok nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy a „mobilis” uniós polgárok egyenlő bánásmódban részesülnek. Kétségtelen, hogy a statisztikák rávilágítanak a helyhatósági választásokra jellemző sajátos helyi körülményekre. Ebből azonban nem vonhatók le releváns következtetések a „mobilis” uniós polgároknak a jelen kereset tárgyát képező helyzetére vonatkozóan. Egyrészt a megadott példákból az következik, hogy az Európai Parlamentbe beválasztott, párton kívüli jelöltek többségükben (vagy kizárólag) cseh állampolgárok. Másrészt figyelembe kell venni azokat a politikai párttagság híján leküzdendő nehézségeket – különösen a jelöltlistákra való felvétel tekintetében –, amelyek közvetlenül azon jogi rendelkezésekből erednek, amelyeket a Bizottság által hivatkozott szerzők „hátrányosan megkülönböztetőnek” minősítenek.(81)
112. Következésképpen azt javaslom, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a Bizottság kellőképpen bizonyította azt, hogy a saját állampolgárokkal azonos helyzetben a választójog gyakorlására vonatkozó korlátozás áll fenn a „mobilis” uniós polgárok hátrányára.
113. Ebből következik, hogy a Cseh Köztársaság azáltal, hogy hatáskörének gyakorlása során meghozta a szóban forgó nemzeti rendelkezéseket, nem tartotta tiszteletben az uniós jogból, nevezetesen az EUMSZ 22. cikkből eredő követelményeket, amelyet a Charta 12., 39. és 40. cikkével összefüggésben kell értelmezni.
3. A politikai párthoz való csatlakozás korlátozásának igazolásáról
a) A felek érvei
1) A Bizottság
114. Először is a Bizottság azon az állásponton van, hogy el kell utasítani a Cseh Köztársaság azon érvét, amely szerint a párthoz való csatlakozásnak a „mobilis” uniós polgárokkal szemben előírt korlátozását az igazolja, hogy meg kell védeni a nemzeti politikai ügyeket e polgárok „beavatkozásától”, amely azáltal valósulna meg, hogy a törvényhozó testület megválasztása szempontjából fontos döntéseket hozó politikai párthoz csatlakoznak.(82)
115. Úgy véli, hogy ez az indokolás szöges ellentétben áll a Szerződések polgárságról szóló rendelkezéseinek alapvető szellemével és céljával. Az azokban foglalt politikai jogok kifejezetten azt hivatottak biztosítani, hogy a „mobilis” uniós polgárok beilleszkedhessenek és aktív politikai szerepet tölthessenek be a lakóhelyük szerinti tagállamban a helyhatósági és az európai parlamenti választásokon.
116. E tekintetben a Bizottság hangsúlyozza, hogy az egyenlő bánásmód biztosítására vonatkozóan az EUMSZ 20. cikk (2) bekezdésének b) pontjában és az EUMSZ 22. cikkben – amelyeket a Chartának a politikai pártokban való részvételt garantáló 11. és 12. cikke fényében kell értelmezni – előírt kötelezettség egyáltalán nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy a törvényhozói testület vagy a regionális és helyi önkormányzatok választásain való indulás lehetőségét a fogadó tagállam állampolgárai számára tartsák fenn.
117. Másodszor, a nemzeti identitás védelmére vonatkozó, az EUSZ 4. cikk (2) bekezdésére alapított érvre válaszul, amennyiben a politikai pártok működése és szabad versenye szerepel az Ústavában (alkotmány), a Bizottság emlékeztet arra, hogy e rendelkezést a Szerződések egyéb rendelkezéseivel összhangban kell értelmezni, amelyek tiszteletben tartására a tagállamok az Unióhoz való csatlakozással kötelezettséget vállaltak, ideértve az EUMSZ 22. cikket is, amely nem alkalmazandó a törvényhozói testületi választásokra.(83) A „mobilis” uniós polgárok választójoga tehát nem értékelhető úgy, hogy az sérti a nemzeti identitás tiszteletben tartásának elvét.
118. Harmadszor, ami a Cseh Köztársaság azon kifogását illeti, miszerint a Bizottság nem határozott meg olyan kevésbé korlátozó intézkedéseket, amely lehetővé tenné a kitűzött cél elérését, a Bizottság kétségét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy egy tagállam egyáltalán igazolhat‑e olyan nemzeti intézkedést, amely eltér az EUMSZ 20. cikk (2) bekezdésének b) pontjában és az EUMSZ 22. cikkben rögzített követelményektől, és amely közvetlenül az állampolgárság alapján tesz hátrányos megkülönböztetést. Ezenkívül a tagállamnak kell igazolnia, hogy az intézkedései arányosak.(84)
119. A Bizottság egyébiránt arra is rámutat, hogy a Cseh Köztársaság a pert megelőző eljárás során nem bizonyította – különösen az ügy körülményei vonatkozásában –, hogy a „mobilis” uniós polgárok politikai párthoz való csatlakozásának megtiltásához különleges közérdek fűződne. Ezek alapján azt a következtetést vonja le, hogy e tilalomnak sem az elérni kívánt célját, sem a szükségességét sem az arányosságát illetően nem szolgáltak magyarázattal.
120. A Bizottság ezenfelül a válaszában a „politikai párttagok egyenlőségének” – a Cseh Köztársaság által hivatkozott – „alapelvével” kapcsolatban teljes mértékben tévesnek és következetlennek tartja, hogy az uniós polgárok politikai pártokban való részvételének az uniós jog szerinti politikai jogaiknak megfelelő szinten történő – például a politikai párt bizonyos döntéseiben való részvételük korlátozása melletti – rögzítését aránytalan diszkriminációnak minősítik, ezzel szemben a „mobilis” uniós polgárok politikai párthoz való csatlakozásának abszolút tilalmát arányos diszkriminációnak tartják.
2) A Cseh Köztársaság
121. A következő három érvet hozza fel: „Először is, a szóban forgó nemzeti szabályozás azt a jogszerű célt követi, hogy a nemzeti politikai tevékenység kulcsfontosságú platformján való részvételt a cseh állampolgárok számára tartja fenn, ami teljes mértékben összhangban áll az EUSZ 4. cikk (2) bekezdésével […] Ezt egyébiránt lényegében a Bizottság is elismeri indokolással ellátott véleményében […]. Másodszor, az, hogy kizárólag cseh állampolgárok számára engedélyezi a politikai pártokhoz való csatlakozást, e cél elérésére alkalmas intézkedés, mivel közvetlenül megvalósítja e cél lényegét. Harmadszor, a szóban forgó nemzeti szabályozás arányos. Nem érinti érdemben az EUMSZ 22. cikk szerinti választójogokat, mivel semmiben nem változtat a mobilis uniós polgárok teljes aktív és passzív választójogán […], és a gyakorlatban lehetővé teszi e jogok teljes körű gyakorlását […]. Ezáltal a szóban forgó szabályozás teljes mértékben összhangban áll a Bizottság által hivatkozott ítélkezési gyakorlattal […]”.(85)
122. A Cseh Köztársaság arra hivatkozik, hogy a kitűzött jogszerű cél nem érhető el kevésbé korlátozó intézkedéssel, mivel elképzelhetetlen, hogy a „mobilis” uniós polgárok számára engedélyezzék, hogy politikai párthoz csatlakozzanak csak azért, hogy a politikai tevékenységnek csupán egy marginális, a helyhatósági vagy az európai parlamenti választásokra korlátozódó részében vegyenek részt. Úgy véli, hogy egy ilyen értelmű szabályozás ellentétes lenne a politikai pártok tagjaival szembeni egyenlő bánásmód alapelvével. Ezenkívül nem is biztosítana olyan erős pozíciót a politikai párton belül e polgárok számára, mint amelyet a Bizottság – tévesen – szükségesnek tart. Megjegyzi, hogy maga ezen intézmény sem tudta megfogalmazni, hogy e vonatkozásban milyen intézkedés tekinthető kevésbé korlátozónak.
3) A beavatkozó fél, a Lengyel Köztársaság
123. A „mobilis” uniós polgárok politikai pártokon belüli tevékenységi körének a Bizottság által felvetetett korlátozását illetően a Lengyel Köztársaság előadja, hogy a politikai pártbeli „tagság” a tevékenységek sokkal szélesebb körét öleli fel, mint amelyek az egyes választásokat megelőzően jellemzők. A nemzeti politika befolyásolására vonatkozó tevékenységekről van szó, beleértve a tagállamok kizárólagos hatáskörében maradó szakpolitikai területeket is. Márpedig a tagállamok egyáltalán nem kötelesek lehetővé tenni e polgárok számára, hogy a pártrendszeren keresztül befolyásolhassák a parlamenti és elnökválasztások eredményét.
b) Értékelés
124. A Cseh Köztársaság érvei azon feltételek pontosításához vezetnek, amelyek mellett az egyenlő bánásmód EUMSZ 22. cikkben rögzített elvének korlátozása igazolható.
125. E tagállam az EUSZ 4. cikk (2) bekezdésére hivatkozik, és lényegében azzal érvel, hogy az uniós jog Bizottság szerinti értelmezése azt vonná maga után, hogy a „mobilis” uniós polgárok a tagállamok által megengedettől eltérő szinten vehetnének részt a közéletben, és különösen azt tenné lehetővé számukra, hogy a politikai pártok eszközeinek igénybevételével súlyuk legyen a nemzeti döntéshozatalban.
126. Emlékeztetni kell arra, hogy az EUSZ 4. cikk (2) bekezdésével összhangban az Unió tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének.
127. Az márpedig igaz, hogy a nemzeti politikai élet szervezése, amelyhez a politikai pártok hozzájárulnak, az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése értelmében a nemzeti identitás részét képezi. E tekintetben, ezen identitás tiszteletben tartása abban nyilvánul meg, hogy az uniós jogalkotó a „mobilis” uniós polgárok részvételét kizárólag az európai parlamenti és a helyhatósági választásokra korlátozza, a tagállami választási rendszerek harmonizációjára való törekvés nélkül.(86) E jogalkotó azt is figyelembe vette, hogy az e választásokon való könnyített részvétel milyen hatással bír a lakóhely szerinti tagállam politikai életének egyensúlyára, amikor úgy rendelkezett, hogy a tagállamok állampolgáraik javára bizonyos korlátozott(87) és átmeneti rendelkezéseket fogadhatnak el.
128. Azon kérdést illetően, hogy a „mobilis” uniós polgárok politikai pártokhoz való csatlakozása milyen hatással jár nemzeti szinten, az e pártokon belül kifejtett potenciális befolyásra tekintettel, megjegyzem, hogy valamennyi fél egyöntetű véleménye szerint ez kizárólag a pártoktól függ. Szabadon határozhatják meg ugyanis szervezetüket és jelöltjeik kiválasztásának módját.(88) Megjegyzem, hogy a Cseh Köztársaság annak kijelentésére szorítkozik – anélkül, hogy ezt bizonyítaná –, hogy a „mobilis” uniós polgár párttagok tevékenységi körét nem lehet csupán bizonyos választásokra korlátozni.
129. Következésképpen egyetértek a Bizottsággal abban, hogy nem sérti a Cseh Köztársaság nemzeti identitását a „mobilis” uniós polgárok valamely politikai párthoz való csatlakozásának annak érdekében történő engedélyezése, hogy e polgárok jogainak hatékony érvényesülését biztosítsák a helyhatósági és az európai parlamenti választásokon.
130. Ezenkívül, még ha ilyen jogsértés bizonyítást is nyerne, az EUSZ 4. cikk (2) bekezdését a vele azonos szintű rendelkezések figyelembevételével kell értelmezni.(89)
131. Ennélfogva az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése nem mentesítheti a tagállamokat a Charta által megerősített alapvető jogok tiszteletben tartása alól,(90) amelyek között a demokrácia és az egyenlőség elve is szerepel, amelyet az EUMSZ 22. cikk fejt ki,(91) és az uniós polgárság biztosít a helyhatósági és az európai parlamenti választásokon a passzív választójog gyakorlása tekintetében. Ezek az elvek az Unió alapértékei közé tartoznak.(92)
132. Ezenkívül, a Cseh Köztársaságnak a vitatott nemzeti szabályozás arányosságára vonatkozó érveire tekintettel még hozzá kell fűzni, hogy az EUMSZ 22. cikk által biztosított jogok korlátozásának igazolása csak az e rendelkezésben előírt feltételek mellett vizsgálható.
133. A Charta 39. és 40. cikkében elismert választójog ugyanis az EUM‑Szerződés különös rendelkezéseinek, nevezetesen a 22. cikknek a tárgyát képezik. A másodlagos jogban e jogok gyakorlására vonatkozóan előírható eltérés, amelyekre e cikk utal,(93) kizárólag az aktív vagy passzív választójog jogi feltételeit érintheti.(94)
134. A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság azt állapítsa meg, hogy a Bizottság keresete megalapozott.
VI. A költségekről
135. Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel véleményem szerint a Bíróságnak helyt kell adnia a Bizottság kérelmeinek, a Cseh Köztársaságot kell kötelezni a költségek viselésére.
136. Az eljárási szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése értelmében a Lengyel Köztársaság maga viseli saját költségeit.
VII. Végkövetkeztetés
137. A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon:
1) A Cseh Köztársaság – mivel az Európai Unió azon polgáraitól, akik nem rendelkeznek cseh állampolgársággal, de a Cseh Köztársaságban rendelkeznek lakóhellyel, megtagadja azt a jogot, hogy politikai párt vagy politikai mozgalom tagjai legyenek – nem teljesítette az EUMSZ 22. cikkből eredő kötelezettségeit.
2) A Bíróság a Cseh Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.
3) A Lengyel Köztársaság maga viseli saját költségeit.
VIII. I. melléklet: A Bizottság által a politikai pártok finanszírozására vonatkozóan ismertetett szabályok
1. Az európai parlamenti választásokon a szavazatok legalább 1%‑át megszerző politikai pártok minden szavazat után 30 cseh koronát (CZK) (hozzávetőleg 1,20 EUR) kapnak a választási kiadásokhoz való hozzájárulás címén (az európai parlamenti választásokról szóló törvény 65. §‑a).
(2) A Poslanecká sněmovna‑i (képviselőház, Cseh Köztársaság) választásokon a szavazatok legalább 1,5%‑át megszerző politikai pártok minden szavazat után 100 CZK‑t (hozzávetőleg 4 euró) kapnak a választási kiadásokhoz való hozzájárulás címén (a Cseh Köztársaság parlamenti választásairól, valamint egyes törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló 247/1995. sz. törvény 85. §‑a).
(3) Azok a politikai pártok, amelyek a legutóbbi képviselőházi választásokon a szavazatok 3%‑át megszerezték, a párt vagy mozgalom számára évi 6 000 000 CZK (hozzávetőleg 245 430 EUR) állami hozzájárulást is kapnak, emellett a párt vagy mozgalom a szavazatok minden további 0,1%‑a után évente 200 000 CZK (hozzávetőleg 8180 EUR) támogatásban részesül (a politikai pártokról szóló törvény 20. §‑ának (6) bekezdése).
(4) Ha egy párt vagy mozgalom megszerzi a szavazatok több mint 5%‑át, a hozzájárulás nem emelkedik, és a párt vagy mozgalom 10 000 000 CZK‑t (hozzávetőleg 409 000 EUR) kap (a politikai pártokról szóló törvény 20. §‑ának (6) bekezdése).
(5) A politikai pártok továbbá minden megszerzett képviselői vagy szenátori mandátum után évi 900 000 CZK‑t (hozzávetőleg 36 800 EUR), a regionális közgyűlés és a prágai (prágai) városi közgyűlés tagjának mandátuma után pedig 250 000 CZK‑t (hozzávetőleg 10 200 EUR) éves hozzájárulást kapnak (a politikai pártokról szóló törvény 20. §‑ának (7) bekezdése).
(6) Bizonyos feltételek mellett a politikai pártok és mozgalmak valamely politikai intézmény tevékenységének támogatása céljából éves hozzájárulásban is részesülnek, amely az adott párt vagy mozgalom tevékenységeihez való hozzájárulás teljes összegének 10%‑át teszi ki (a politikai pártokról szóló törvény 20. §‑ának (5) és (8) bekezdése).
IX. II. melléklet: A Cseh Köztársaság által az európai parlamenti és a helyhatósági választásokon a listák összetételéről és a megválasztott jelöltekről szolgáltatott információk
1. A Cseh Köztársaságban 2004‑ben, 2009‑ben, 2014‑ben és 2019‑ben tartottak európai parlamenti választásokat.
(1) A politikai pártok vagy politikai koalíciók listáin a párton kívüli jelöltek aránya a következő volt :
a) 2004‑ben a jelöltek 37,22%‑a volt párton kívüli
b) 2009‑ben a jelöltek 38,28%‑a volt párton kívüli,
c) 2014‑ben a jelöltek 30,27%‑a volt párton kívüli, és
d) 2019‑ben a jelöltek 33,89%‑a volt párton kívüli.
(2) Megválasztott személyek:
a) 2004‑ben a Cseh Köztársaságban megválasztott személyek 29,17%‑a, azaz hét személy indult párton kívüli jelöltként;
b) 2009‑ben a Cseh Köztársaságban megválasztott személyek 4,55%‑a, azaz egy személy indult párton kívüli jelöltként;
c) 2014‑ben a Cseh Köztársaságban megválasztott személyek 38,10%‑a, azaz nyolc személy indult párton kívüli jelöltként;
d) 2019‑ben a Cseh Köztársaságban megválasztott személyek 19,05%‑a, azaz négy személy indult párton kívüli jelöltként;
(3) A párton kívüli jelöltek gyakran a – főbb politikai pártok esetében is – a jelöltlisták élén szerepeltek. Konkrétan:
a) 2004‑ben három európai parlamenti képviselőt választottak meg a Sdružení nezávislých a evropští demokraté (Függetlenek és Európai Demokraták Uniója) (SNK) párt listájáról, közöttük listavezetőként J. Zieleniec‑et, és a lista második helyén induló J. Hybášková‑t; V. Remek‑et is megválasztották, aki a Komunistická strana Čech a Moravy (Cseh‑ és Morvaországi Kommunista Párt) (KSČM) jelöltlistájának második helyén indult.
b) 2009‑ben V. Remek a KSČM jelöltlistáján a második helyet foglalta el;
c) 2014‑ben a TOP 09 a Starostové (Top 09 és polgármesterek) pártlistája élén L. Niedermayer, a második helyén pedig J. Pospíšil állt; J. Keller a Česká strana sociálně demokratická (Cseh Szociáldemokrata Párt) (ČSSD), a Cseh Köztársaság akkori legerősebb kormánypártjának listavezetőjeként indult; valamint az ANO, az akkori második legerősebb kormánypárt listájáról is megválasztottak négy képviselőt, köztük a párt vezetőjét, Pavel Teličkát később az Európai Parlament alelnökévé választották, és
d) 2019‑ben három európai parlamenti képviselő volt, akik az ANO listájának első három helyéről jutottak be, a listavezetőt, Dita Charanzovát később az Európai Parlament alelnökévé választották.
(4) 2004‑ben F. Stros német állampolgárt a Cseh Köztársaságban választották be az Európai Parlamentbe.
2. A 2006‑ban, 2010‑ben, 2014‑ben és 2018‑ban tartott helyhatósági (települési, polgármesteri és városi) választások.
(1) A párton kívüli jelöltek és megválasztott képviselők aránya a következőképpen alakult:
a) 2006‑ban a jelöltek 79,85%‑a és a megválasztott képviselők 84,51%‑a volt párton kívüli;
b) 2010‑ben a jelöltek 81,25%‑a, a megválasztott képviselők 86,15%‑a volt párton kívüli;
c) 2014‑ben a jelöltek 84,13%‑a és a megválasztott képviselők 88,30%‑a volt párton kívüli, és
d) 2018‑ban a jelöltek 84,97%‑a és a megválasztott képviselők 89,96%‑a volt párton kívüli.
(2) A párton kívüli jelöltek és képviselők magas aránya olyan jelenség, amely a jelentős politikai pártok listáin is megfigyelhető. Például a 2018. évi helyhatósági választások esetében:
a) a ČSSD, a legrégebbi és a helyi politikában erős gyökerekkel rendelkező cseh politikai párt jelöltlistáin 54,58%‑ban szerepeltek párton kívüli személyek, az e listákról megválasztott képviselők 57,31%‑a volt párton kívüli;
b) az Občanská demokratická strana (Polgári Demokrata Párt) (ODS) – egy hagyományos konzervatív politikai párt, amely szintén erős gyökerekkel rendelkezik a helyi politikában – jelöltlistáin 59,47%‑ban szerepeltek párton kívüli személyek, az e listákról megválasztott képviselők 52,93%‑a volt párton kívüli, és
c) a Křesťanská a demokratická unie – Československá strana lidová (Kereszténydemokrata Unió – Csehszlovák Néppárt) (KDU‑ČSL) hagyományos politikai párt, amely a legtöbb jelöltet és választott képviselőt állította ki soraiból a helyhatósági választásokon, a jelöltlistáin 73,62%‑ban párton kívüli személyeket indított, és a listáiról megválasztott képviselők 72,49%‑a volt párton kívüli.
(3) Ami a cseh nagyvárosokat illeti, Prágában a párton kívüli Bohuslav Svobodát választották 2010‑ben az ODS, a Cseh Köztársaság akkori legerősebb kormánypártja listájának élére; később ő lett Prága polgármestere. 2014‑ben Adriana Krnáčová, párton kívüli jelölt, az ANO listavezetője lett Prága polgármestere, Tomáš Macura, párton kívüli jelölt, az ANO listavezetőjeként pedig Ostrava, a Cseh Köztársaság harmadik legnagyobb városának polgármestere.