Ideiglenes változat

JULIANE KOKOTT

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2024. január 11.(1)

C‑48/22. P. sz. ügy

Google LLC,

Alphabet, Inc.

kontra

Európai Bizottság

„Verseny – Erőfölénnyel való visszaélés – Általános internetes keresőszolgáltatások – Specializált internetes termékkereső szolgáltatások – Az EUMSZ 102. cikkbe és az EGT‑Megállapodás 54. cikkébe ütköző jogsértést megállapító határozat – Piacierő-átviteli hatás útján történő visszaélés – Érdemeken alapuló verseny – Egyenlőtlen bánásmód a saját szolgáltatásokkal szembeni részrehajlás révén – Az eredmények olyan megjelenítése az erőfölényben lévő vállalkozás által, amely előnyben részesíti a saját specializált keresőszolgáltatásának eredményeit – Potenciális kiszorító hatások – Kontrafaktuális elemzés – Hipotetikus megegyező hatékonyságú versenytárs”

I.      Háttér

1.        A Google LLC és az Alphabet Inc. (a továbbiakban: fellebbezők) által benyújtott fellebbezés a Törvényszék 2021. november 10‑i Google és Alphabet kontra Bizottság (Google Shopping)(2) ítéletét (a továbbiakban: megtámadott ítélet) támadja. Ezen ítéletben a Törvényszék a lényeget tekintve elutasította a fellebbezőknek az Európai Bizottság 2017. június 27‑i Google Search (Shopping) határozatával(3) (a továbbiakban: a vitatott határozat) szemben benyújtott keresetét. A Bizottság e határozatban úgy ítélte meg, hogy a Google az EUMSZ 102. cikk értelmében visszaélt különböző nemzeti piacokon fennálló erőfölényével az általános internetes keresőszolgáltatások és a specializált termékkereső szolgáltatások piacán. A visszaélés különösen abban állt, hogy a Google a keresési eredményeknek az általános találati oldalon történő megjelenítésekor a konkurens ár‑összehasonlító szolgáltatásokat hátrányos helyzetbe hozta a saját ár‑összehasonlító szolgáltatásával szemben. Keresetükben a fellebbezők a vitatott határozat megsemmisítését, másodlagosan pedig a velük szemben kiszabott bírság csökkentését kérték.

2.        Az EUMSZ 102. cikkel kapcsolatban felmerülő jogkérdések nagy jogi és gyakorlati jelentőséggel bírnak.

3.        Először is tisztázni kell, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás által a versenytársakkal szemben alkalmazott egyenlőtlen bánásmód – különösen a digitális piacokon a saját szolgáltatásokkal szembeni részrehajlás formájában – milyen feltételek mellett tér el az érdemeken alapuló verseny (szokásos) eszközeitől, és azt milyen feltételek mellett lehet ezért visszaélésnek minősíteni. Különösen ellentmondásos az a kérdés, hogy a „nélkülözhetetlen eszközökhöz” való hozzáférés megtagadásával történő visszaélés elismerésének szigorú kritériumai, amelyeket többek között az 1998. november 26‑i Bronner ítélet(4) (a továbbiakban: Bronner ítélet) ismert el, alkalmazhatók‑e erre a célra.

4.        Másrészt pontosítani kell az EUMSZ 102. cikkel ellentétes magatartás azonosítását lehetővé tevő további kritériumokat. Ide tartozik azt a kérdés is, hogy a Bizottságnak kell‑e, és ha igen, milyen módon kell kontrafaktuális elemzéssel igazolnia, hogy ez a magatartás legalább potenciális kiszorítási hatásokat eredményez. Ezen túlmenően tisztázni kell, hogy a kiszorító hatás igazolása egy ilyen esetben megköveteli‑e, hogy a Bizottság megvizsgálja a megegyező hatékonyságú versenytárs kritériumát(5) .

II.    Tényállás

A.      A jogvita előzménye

5.        A jogvita előzményeit a megtámadott ítélet 1–20. pontja ismerteti, és azokat a következőképpen lehet összefoglalni:

6.        A Google a kaliforniai Mountain View‑i (Egyesült Államok) székhelyű társaság, amely világszerte többek között különböző keresési funkciókat kínál az interneten. Ezek közül a legismertebb a www.google.com internetcímen vagy a megfelelő regionális internetcímeken elérhető általános keresőmotor. A szintén Mountain View‑i székhelyű Alphabet 2015. október 2. óta a Google egyedüli tagja és a Google‑t is magában foglaló elismert vállalatcsoport anyavállalata.

7.        Az internetfelhasználók keresési folyamatot indíthatnak a Google weboldalán található keresőkifejezések megadásával. A találatok különböző kritériumok és algoritmusok segítségével relevancia szerint rendeződnek, majd megjelenítésre kerülnek.

8.        A jelen esetben az általános internetes keresés és a speciális internetes keresés közötti különbségtételnek van különösen jelentősége. Az általános keresés tárgya számos keresési cél és kifejezés lehet. A speciális keresés ezzel szemben meghatározott árukkal, szolgáltatásokkal, tartalmakkal vagy információkkal kapcsolatos specifikus keresési célt szolgál. A Google a felhasználók által megadott keresőkifejezések alapján általános keresést, speciális keresést vagy a két keresés kombinációját végzi el, és algoritmusok alkalmazásával mutatja be a találatokat.

9.        A perbeli időszakban a Google olyan általános – részben specializált keresőszolgáltatásokat is nyújtó – keresőmotorok üzemeltetőivel állt versenyben, mint az AltaVista, a Yahoo, a Bing vagy a Qwant (a továbbiakban: internetes keresőmotorok). Léteztek továbbá speciális keresőmotorok az árak összehasonlítására, mint a Bestlist, a Nextag, az IdealPrice, a Twenga, a Kelkoo vagy a Prix.net (a továbbiakban: ár‑összehasonlító szolgáltatások).

10.      A vitatott határozat és a megtámadott ítélet tárgya a termékkeresés és az ilyen keresés találatainak a Google weboldalán az általános keresési találatoknál történő megjelenítése. Egy termékkeresésre válaszul egy internetes keresőmotor vagy egy ár‑összehasonlító szolgáltatás különböző weboldalakat jelenít meg találatként, ahol a keresett termék megvásárolható. Ezek lehetnek kereskedők weboldalai vagy értékesítési platformok, mint az eBay vagy az Amazon.

11.      A Google először 2002‑ben (az USA‑ban) és 2004‑ben (Európában) kínált külön termékkeresést az általános keresés mellett. A kereskedőktől származó információkkal feltöltött adatbázis, a „termékindex” felhasználásával a keresési találatok speciális algoritmusok segítségével relevancia szerint rendeződtek és jelentek meg. Ezek az úgynevezett „crawling” eljárás segítségével végzett általános internetes kereséseknél használt keresőalgoritmusoktól eltérő keresőalgoritmusok voltak, amelyek célja információknak a weboldalakról történő kinyerése, azok indexelése, a Google „webes indexébe” történő felvétele, relevancia szerint rendezése és megjelenítése. A Google a speciális termékkeresést először egy külön, „Froogle“ elnevezésű weboldalon tette lehetővé.

12.      2003‑tól (az USA‑ban), illetve 2005‑től (Európában) a Google a speciális termékkeresés találatait az általános keresés találataiba integrálta. 2007‑ig a termékkeresés találatai az általános keresés eredményei között egy külön, vizuálisan elkülönülő „Product OneBox”‑ban voltak csoportosítva és megjelenítve. Ez a doboz a kereskedők oldalaira, valamint a Froogle kereskedők és értékesítési platformok nagyobb választékát megjelenítő oldalára mutató linkeket is tartalmazott. A Product OneBox‑on kívül az általános keresés találatai között más ár‑összehasonlító szolgáltatások weboldalai is szerepeltek.

13.      A Google – saját állítása szerint – 2007‑ben megváltoztatta a termékkeresési találatok megjelenítését az általános keresés találatai között. A Froogle oldalt átnevezte „Product Search”‑re, a Product OneBox‑ot pedig „Product Universal”‑ra, majd később „Shopping Units”‑ra. Ezen túlmenően a termékkeresés találatait fényképekkel és részletesebb – főleg a termékek árára és a vásárlók által adott értékelésre vonatkozó – információkkal egészítette ki. Az általános keresés találatai, amelyek más ár‑összehasonlító szolgáltatások oldalait is megjelenítették, továbbra is csak egy egyszerű kék linket tartalmaztak fényképek vagy szöveg nélkül. A „Universal Search“ elnevezésű mechanizmus lehetővé tette, hogy az általános találati oldalon a Product OneBox‑ból, illetve a Product Universal‑ból származó áruk azonos rangsorolást kapjanak az általános keresés találataival. 2010 szeptemberétől a Google lehetővé tette az internetfelhasználók számára, hogy a szövegre kattintva az eredeti szöveges hirdetéshez képest nagyított formában megtekinthessék a keresett termék fényképeit, valamint azok kínált árát.

14.      A termékkeresésnek a Product Universal‑ban vagy Shopping Units‑ban megjelenő találatainak és az általános keresés találatainak eltérő vizuális megjelenítése mellett a Google – a vitatott határozat(6) megállapításai szerint – 2011‑től kiigazítási algoritmusokat, nevezetesen a „Panda” elnevezésű algoritmust vezette be. Ezt csak az általános keresés találataira alkalmazták annak érdekében, hogy azok relevancia szerint rendeződjenek, a Google ár‑összehasonlító szolgáltatásának exponáltan a Product Universal‑ban vagy a Shopping Units‑ban a termékkeresés eredményeként megjelenő találataira azonban nem.

15.      2013‑tól a Google internetes keresőmotorja a következőképpen mutatta be a termékkeresés találatait: a Shopping Units a keresett kifejezést tartalmazó felirat alatt a Google ár‑összehasonlító szolgáltatására mutató linket, valamint a termékek képei alatt a kereskedők és az értékesítési platformok oldalaira mutató linkeket tartalmaztak. Ezt a megjelenítést fényképek, árak és vásárlói értékelések feltüntetése támogatta. Ezzel szemben a más ár‑összehasonlító szolgáltatásokra mutató linkek nem a Shopping Units‑ban, hanem továbbra is csak az általános keresés találataiként, egy egyszerű kék link alkalmazásával jelentek meg.

16.      A Bizottságnak a megtámadott ítéletben összefoglalt – és a fellebbezési eljárásban már nem vitatott – megállapításai(7) szerint a Panda algoritmus alkalmazása többek között azt eredményezte, hogy más ár‑összehasonlító szolgáltatások honlapjai gyakran lejjebb jelentek meg az általános keresési találatokban, mivel csak más kereskedők és értékesítési platformok honlapjaira mutattak, azonban saját tartalom megjelenítése nélkül. A Google ár‑összehasonlító szolgáltatására azonban nem alkalmazták ezeket az algoritmusokat, holott annak számos közös jellemzője van a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatásokkal, amelyek alapján azt ugyanúgy vissza lehetett volna minősíteni a generikus eredmények között. Ennek eredményeként a Product Universal elindítása óta a Google az esetek többségében a saját ár‑összehasonlító szolgáltatásának eredményeit vagy az összes generikus találat felett helyezte el, vagy az első generikus eredmények szintjén, mivel a Google egy belső elektronikus levele szerint a cél „a forgalom erőteljes növelése” volt. Az egyéb ár‑összehasonlító szolgáltatásokra mutató linkek láthatósága 2010 végén volt a legmagasabb, majd a Panda algoritmus bevezetése után hirtelen és meredeken csökkent az Egyesült Királyságban, Németországban, Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban. Ezek megjelenítése továbbra is egy egyszerű kék link – azaz további fényképek és az árukra, árakra és eladókra vonatkozó információk nélküli – feltüntetésére korlátozódott. Az a körülmény, hogy a Google ár‑összehasonlító szolgáltatásának találatait megjelenítő Shopping Units‑ra nem ugyanazok a rangsorolási mechanizmusok vonatkoztak, és azokat különösen a Panda algoritmus nem érintette, és hogy azok egy „dobozban” kiemelve, jól látható helyen, az általános keresési találatok tetején jelentek meg, valamint a gazdagabb grafikai elemek, köztük fényképek és dinamikus információk megjelenítése a Google szándékainak megfelelően az internetfelhasználók részéről magasabb kattintási arányt eredményezett, és így növelte a Google bevételeit.

17.      A jelen eljárás tárgya az a 2008 óta tanúsított magatartások kombinációja, amely állítólag ahhoz vezetett, hogy a Google saját ár‑összehasonlító szolgáltatásának keresési találatai az általános keresési találatok oldalán előnyben részesültek a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatások találataival szemben (a továbbiakban: kifogásolt magatartás).

B.      A közigazgatási eljárás és a vitatott határozat

18.      A Bizottsághoz 2009 óta több panasz is érkezett a Google fent bemutatott gyakorlatával kapcsolatban. 2010. november 30‑án a Bizottság a 773/2004/EK rendelet(8) 2. cikkének (1) bekezdése alapján hivatalos vizsgálati eljárást indított. Ennek eredményeként a Bizottság 2013. március 13‑án előzetes értékelést fogadott el az 1/2003/EK(9) rendelet 9. cikke alapján. A panaszosok meghallgatását követően a Bizottság elutasította a Google 2013 áprilisa és 2014 januárja között felajánlott kötelezettségvállalásait. A Bizottság 2015. április 15‑én újraindította az 1/2003/EK rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében szabályozott, a jogsértés megállapítására irányuló eljárást, és kifogásközlést intézett a Google‑hoz. Ezt követte 2016. július 14‑én a kiegészítő kifogásközlés.

19.      A közigazgatási eljárás menetének a részleteit a megtámadott ítélet 21–39. pontja ismerteti.

20.      2017. június 27‑én a Bizottság elfogadta a vitatott határozatot.

21.      E határozat arra az eredményre jut, hogy a Google az EUMSZ 102. cikket és az EGT‑megállapodás 54. cikkét megsértve visszaélt erőfölényével az általános internetes keresőszolgáltatások és a speciális termékkereső szolgáltatások piacán. A visszaélés megalapozottan abban áll, hogy a Google az általános keresőmotorjának keresési találatai között vizuálisan vonzóbb módon jelenítette meg a saját ár‑összehasonlító szolgáltatásának találatait, mint a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatásokét, és a Panda algoritmust csak az utóbbiakra alkalmazta. Ez a gyakorlat ahhoz vezetett, hogy a Google általános keresési találatokat megjelenítő weboldaláról megnőtt a forgalom a termékkeresési találatokat megjelenítő saját weboldalára, és csökkent a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatások weboldalaira irányuló forgalom. Ez potenciálisan versenykorlátozó hatást gyakorolt mind az általános internetes keresőszolgáltatások, mind a speciális termékkereső szolgáltatások különböző nemzeti piacain. A Bizottság mind területi, mind időbeli szempontból 2008 januárja óta összesen tizenhárom EGT‑országban – nevezetesen Belgiumban, a Cseh Köztársaságban, Dániában, Németországban, Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban, Hollandiában, Ausztriában, Lengyelországban, Svédországban, az Egyesült Királyságban és Norvégiában – állapított meg ilyen visszaélést.

22.      A Bizottság ezeket a következtetéseket lényegében a következőképpen indokolja a megtámadott határozatban:(10)

23.      A Bizottság két digitális piacot különböztet meg, nevezetesen az általános internetes keresőszolgáltatások piacát (a továbbiakban: az általános keresések piaca) és a speciális internetes termékkeresési vagy ár‑összehasonlító szolgáltatások piacát (a továbbiakban: a speciális termékkeresések piaca), amelyek mindkét esetben nemzeti szintűek.(11) Az első piacot illetően kifejti, hogy az internetes oldalakon – a „kétoldalú” platformok értelmében – kínált általános keresőszolgáltatások egymással versenyeznek annak érdekében, hogy minél több internetfelhasználót ösztönözzenek azok (ingyenes) használatára, és ezáltal növeljék a hirdetők (fizetős) kereskedelmi felhasználásra vonatkozó keresletét.(12)

24.      Az általános keresőszolgáltatások nemzeti piacain a Bizottság nagyon magas belépési korlátokat állapít meg. Az e piacokra való belépéshez jelentős beruházásokra van szükség. Egy internetes keresőmotor csak akkor tud jól működni, ha elegendő felhasználó jelentős számú keresést indít. A megfelelő finanszírozás feltétele ezen túlmenően, hogy elegendő fizetett hirdetés kerüljön fel a keresőmotor weboldalára. Mindkét szempont a piacvezetőnek kedvez, és megnehezíti az új szolgáltatók piacra lépését.(13) A Google 2008 óta az EGT összes nemzeti piacán erőfölényben van az általános keresőszolgáltatások terén, kivéve a Cseh Köztársaságot (ahol csak 2011 óta van erőfölényben).(14)

25.      A speciális termékkereső szolgáltatások nemzeti piacait illetően a Bizottság kifejti, hogy az ár‑összehasonlító szolgáltatások sikere mindenekelőtt a generált adatforgalom mennyiségétől függ, azaz az internetfelhasználók által az adott weboldalon végrehajtott kattintások számától. A jelentős forgalom lehetővé tenné az ár‑összehasonlító szolgáltatások számára, hogy meggyőzzék az eladókat arról, hogy termékeikről további adatokat szolgáltassanak, ezáltal növeljék a kínálatukat, és másfelől tegyék vonzóbbá azt a kereskedők, hirdetők, internethasználók és potenciális vásárlók számára, valamint ebből következően bevételüket is.(15)

26.      A Bizottság szerint a kifogásolt magatartás a Google általános találati oldalairól a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatások felé irányuló forgalom csökkenéséhez, és ennek megfelelően a Google ár‑összehasonlító szolgáltatása felé irányuló forgalom növekedéséhez vezetett. Az internethasználók kattintásainak mintegy 95%‑a a Google weboldalán az első tíz általános keresési találatra esett, a legtöbb kattintás az első három–ötre, és így a legnagyobb forgalmat generálta. A versengő ár‑összehasonlító szolgáltatások találatainak hátrébb sorolt elhelyezése jelentős hátrányt jelent számukra,(16) amit más forgalmi forrásokkal nem lehet hatékonyan helyettesíteni.(17)

27.      A Bizottság véleménye szerint a kifogásolt magatartás potenciálisan versenykorlátozó hatással volt az általános keresőszolgáltatások és a speciális termékkeresési szolgáltatások nemzeti piacain. Ez utóbbi piacokon ez a magatartás a versenytársak tevékenységének beszüntetését eredményezheti, negatív hatással lehet az innovációra, ennélfogva pedig csökkentheti a fogyasztók azon lehetőségeit, hogy hozzáférjenek a leghatékonyabb szolgáltatásokhoz. Érintené tehát e piacok versenyszerkezetét. Az általános keresőszolgáltatások piacain a Google a speciális termékkeresések területén keletkezett többletbevételeket általános keresőszolgáltatásainak megerősítésére használta fel, és így megtartotta erőfölényét ezeken a piacokon.(18)

28.      A Bizottság e magatartás miatt 2 424 495 000 eurós bírságot szabott ki a Google‑ra, amelynek megfizetéséért az Alphabet a Google egyedüli tagjaként 523 518 000 euró összegben egyetemlegesen felelős.(19)

C.      A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

29.      A fellebbezők a Törvényszékhez 2017. szeptember 11‑én benyújtott keresetükben a vitatott határozat megsemmisítését kérték. Másodlagosan azt kérték, hogy a Törvényszék csökkentse a kiszabott bírság összegét.

30.      A Törvényszék előtti eljárást a megtámadott ítélet 79–118. pontja ismerteti.

31.      Ebben az eljárásban a Törvényszék engedélyezte, hogy a Bureau européen des unions de consommateurs (BEUC), az Infederation Ltd (a továbbiakban: Foundem), a Verband Deutscher Zeitschriftenverleger e. V. (a továbbiakban: VDZ), a BDZV – Bundesverband Digitalpublisher und Zeitungsverleger e. V. (a továbbiakban: BDZV), a Visual Meta GmbH, a Twenga, az EFTA Felügyeleti Hatóság, a Kelkoo és a Németországi Szövetségi Köztársaság beavatkozzon a Bizottság kérelmeinek támogatása végett. A Törvényszék engedélyezte, hogy a Computer & Communications Industry Association beavatkozzon a fellebbezők kérelmeinek támogatása végett.

32.      A megtámadott ítéletben a Törvényszék megsemmisítette a megtámadott határozatot a tekintetben, hogy a Bizottság abban megállapította az EUMSZ 102. cikk és az EGT‑Megállapodás 54. cikkének megsértését a Google erőfölényével való visszaélés révén az általános keresőszolgáltatások tizenhárom nemzeti piacán. A Törvényszék egyebekben elutasította a keresetet, és helybenhagyta a Google erőfölénnyel való visszaélésén4k megállapítását a tizenhárom országban található nemzeti specializált keresési piacok tekintetében. A Törvényszék a korlátlan felülvizsgálati jogkörével élve a Bizottság által a fellebbezőkre kiszabott bírság teljes összegét helybenhagyta.

III. A Bíróság előtti eljárás és a felek érvei

33.      A Bíróság Hivatalához 2022. január 20‑án beérkezett beadványukkal a fellebbezők jogorvoslattal éltek a megtámadott ítélettel szemben.

34.      A fellebbezők a Bíróság Hivatalához 2022. február 2‑án beérkezett beadványukban a fellebbezésük 2. mellékletének, amely a keresetük 1. mellékletének megfelelő változatban tartalmazza a vitatott határozatot, a beavatkozókkal szembeni bizalmas kezelését kérték. A Törvényszék első fokon már engedélyezte a bizalmas kezelést. A Bíróság elnöke 2022. március 22‑i végzésével e kérelemnek helyt adott.(20)

35.      A Bíróság Hivatalához 2022. június 9‑én beérkezett beadványával a PriceRunner International AB (a továbbiakban: PriceRunner) a Bíróság alapokmánya 40. cikkének második bekezdése alapján kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A Bíróság elnöke 2022. szeptember 1‑jei végzésével e kérelemnek helyt adott. E végzésben fenntartotta a fellebbezéssel kapcsolatos beadvány 2. mellékletének bizalmas kezelését a PriceRunnerrel szemben, és engedélyezte a PriceRunner számára, hogy beavatkozási beadványt nyújtson be.

36.      A Bíróság Hivatalához 2022. június 17‑én beérkezett beadványával a FairSearch AISBL a Bíróság alapokmánya 40. cikkének második bekezdése alapján kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A Bíróság elnöke 2022. szeptember 1‑jei végzésével elutasította ezt a kérelmet.

37.      A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet,

–        semmisítse meg a vitatott határozatot, vagy másodlagosan, határozathozatal céljából utalja vissza az ügyet a Törvényszékhez,

–        a Bizottságot kötelezze a fellebbezési eljárással és a Törvényszék előtti eljárással összefüggésben felmerült költségek viselésére, és

–        a PriceRunnert kötelezze a beavatkozásával összefüggésben felmerült költségek viselésére.

38.      A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

–        utasítsa el a fellebbezést, és

–        a fellebbezőket kötelezze a költségek viselésére.

39.      A CCIA azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, semmisítse meg a vitatott határozat, vagy másodlagosan, határozathozatal céljából utalja vissza az ügyet a Törvényszékhez, és a Bizottságot kötelezze a beavatkozásával összefüggésben felmerült költségek viselésére.

40.      A EFTA Felügyeleti Hatóság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és a fellebbezőket kötelezze a költségek viselésére.

41.      A BEUC azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és a fellebbezőket kötelezze a fellebbezési eljárásban a beavatkozásával összefüggésben felmerült költségek viselésére.

42.      A Foundem azt kéri, hogy a Bíróság teljes egészében utasítsa el a fellebbezést mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant vagy megalapozatlant, és a fellebbezőket kötelezze a beavatkozásával összefüggésben felmerült költségek viselésére.

43.      A Kelkoo azt kéri, hogy a Bíróság a fellebbezésnek a Törvényszék ténymegállapításai ellen irányuló részét mint elfogadhatatlant, egyebekben pedig a fellebbezést mint megalapozatlant utasítsa el, és a fellebbezőket kötelezze a beavatkozásával összefüggésben felmerült költségek viselésére.

44.      A Ladenzeile (korábban: Visual Meta GmbH), a BDZV és a VDZ azt kérik, hogy a Bíróság teljes egészében utasítsa el a fellebbezést, és a fellebbezőket kötelezze a költségek viselésére – ideértve a beavatkozásukkal összefüggésben felmerült költségeket is.

45.      A Twenga azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezők fellebbezési jogalapjait, hagyja helyben a megtámadott ítéletet és a vitatott határozatot, és a fellebbezőket kötelezze a költségek viselésére.

46.      A PriceRunner azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és a fellebbezőket kötelezze a beavatkozásával összefüggésben felmerült költségek viselésére.

47.      A 2023. szeptember 19‑én tartott tárgyaláson a felek ismertették észrevételeiket, és megválaszolták a Bíróság kérdéseit.

48.      A Bíróság kérdésére a fellebbezők – amint az a tárgyalás jegyzőkönyvében szerepel – visszavonták a fellebbezés azon részét, amely a megtámadott ítélet azon része ellen irányult, amellyel a Törvényszék helyt adott a keresetüknek (a rendelkező rész 1. pontja).

IV.    Értékelés

A.      Elfogadhatóság

49.      A Foundem és a Kelkoo azon kérelmeinek, hogy a Bíróság utasítsa el fellebbezést mint (nyilvánvalóan) elfogadhatatlant, nem lehet helyt adni. Sem az írásbeli észrevételeik, sem a tárgyaláson adott válaszaik nem adnak erre elfogadható indokot.

50.      Különösen a Foundem azon állítása, miszerint a fellebbezés lényeges tények félrevezető vagy hiányos bemutatásán, illetve azok elfogadhatatlan újraértékelésén alapul, nem felel meg az ítélkezési gyakorlatban a fellebbezés elfogadhatatlanságának bizonyítására vonatkozóan elismert követelményeknek. Ez csak akkor áll fenn, ha a fellebbezés olyan tények vagy bizonyítékok újbóli vizsgálatára irányul, amelyekre a Bíróságnak nincs hatásköre a fellebbezési eljárásban.(21) Ez azonban nem vonatkozik a jelen fellebbezésben érvényesített jogalapok egyikére sem. Ezen túlmenően nem derül ki sem a Foundem, sem a Kelkoo előadásából, hogy a Törvényszék ténymegállapításainak a fellebbezésben való állítólagos vitatása mennyiben és milyen mértékben tér el a Törvényszék állítólag téves jogi értékelésétől.

51.      Ezért a fellebbezés elfogadható.

B.      Fellebbezési jogalapok

52.      A fellebbezők négy fellebbezési jogalapra hivatkoznak.

53.      Az első jogalapban a fellebbezők lényegében azt kifogásolják, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta, hogy a Google nem volt köteles hátrányos megkülönböztetéstől mentes hozzáférést biztosítani a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatásoknak a saját internetes keresőszolgáltatásához, különösen a termékkereséshez rendeltetett „dobozokhoz”.

54.      A második jogalapban a fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Törvényszék többször tévesen alkalmazta a jogot, amikor elismerte, hogy a vitatott határozat bizonyította, hogy a Google magatartása eltért az érdemeken alapuló szokásos verseny eszközeitől.

55.      A harmadik fellebbezési jogalapban a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a kifogásolt magatartás és annak várható hatásai közötti okozati összefüggés értékelése során, különösen azért, mert nem kifogásolta, hogy a vitatott határozatban nem szerepel a kontrafaktuális elemzés.

56.      A negyedik fellebbezési jogalapban a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Bizottságnak nem kell vizsgálnia, hogy a kifogásolt magatartás alkalmas volt‑e arra, hogy a hasonlóan hatékony versenytársakat kiszorítsa a piacról.

C.      Visszaélés vagy az érdemeken alapuló verseny eszköze (első és második jogalap)?

1.      Előzetes megjegyzések

57.      Az első és a második jogalap arra a kérdésre vonatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta‑e a jogot, amikor a kifogásolt magatartást az érdemeken alapuló szokásos verseny eszközeitől eltérőnek és ezért az EUMSZ 102. cikk értelmében visszaélésnek minősítette. Míg a második jogalap tárgya az érdemeken alapuló verseny és az általánosságban vett visszaélésszerű magatartás közötti elhatárolással kapcsolatos különböző kifogások, az első jogalap a többek között a Bronner ítéletben(22) elismert kritériumok (a továbbiakban: Bronner kritériumok) alkalmazhatóságának konkrét kérdésére vonatkozik.

58.      A Bíróság annak értékelésére dolgozta ki a Bronner kritériumokat, hogy visszaélésnek minősül‑e, ha egy erőfölényben lévő vállalkozás megtagadja versenytársaitól a (hátrányos megkülönböztetéstől mentes) hozzáférést egy lényeges inputhoz, például egy szellemitulajdon‑jog használatára vonatkozó engedélyhez vagy a tulajdonában lévő infrastruktúrához. Ezt az ítélkezési gyakorlat már régóta a „nélkülözhetetlen eszköz” („essential facility”) címszó alatt tárgyalja.(23) Amint a jelen ügy is mutatja, e kritériumok alkalmazási köre igen vitatott. Véleményem szerint az alkalmazásukat a szállítás vagy a hozzáférés megtagadásának eredetileg elismert eseteire kell korlátozni. Ha ilyen megtagadás – mint a jelen esetben – nem áll fenn, és csak nem megfelelő vagy diszkriminatív szállítási vagy hozzáférési feltételekről van szó, akkor ezek alkalmazása ezért nem jöhet szóba.

59.      Ellentétben azzal a sorrenddel, ahogy a Törvényszék az ötödik jogalapot vizsgálta(24), először az első jogalapra (2. pont), majd a második jogalapra (3. pont) térek ki annak érdekében, hogy megvizsgáljam, hogy a Törvényszék téves jogalkalmazás nélkül hagyhatta‑e helyben a kifogásolt magatartás visszaélésként történő minősítését.

2.      A Bronner kritériumok alkalmazhatósága (első fellebbezési jogalap)

a)      Az első jogalap kifogásainak összefoglalása

60.      Az első jogalapban a fellebbezők lényegében azt kifogásolják, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, és megengedhetetlen módon megváltoztatta a vitatott határozatban szereplő indokolást, amikor figyelmen kívül hagyta a Bronner kritériumokat (első rész), és megállapította azok alkalmazhatatlanságát (második rész). Ezek a kritériumok azonban alkalmazhatók az erőfölényben lévő vállalkozás minden olyan kötelezettségére, hogy a versenytársaknak hozzáférést biztosítson egy nélkülözhetetlen eszközhöz, és elvben az egyenlőtlen bánásmód minden formájára. A Google általános találati oldalán megjelenő Shopping Units egy általa kifejlesztett különálló infrastruktúra. A saját ár‑összehasonlító szolgáltatás találatainak kedvezőbb elhelyezése tehát az infrastruktúrához való egyenlőtlen hozzáférés kérdéséhez kapcsolódik, de a Bronner ítélet értelmében az érdemeken alapuló versenynek megfelelően. A vitatott határozat következtében azonban a Google‑nek egyenlő hozzáférést kell biztosítania a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatásoknak a Shopping Units‑hoz. A Törvényszék azonban jogtalanul utasította el ezt az érvelést.

61.      A Bizottság a beavatkozói által támogatva vitatja, hogy a Törvényszék megváltoztatta volna a vitatott határozat indokolását. Lényegében azt hozza fel ezzel szemben, hogy a Shopping Units‑ban elhelyezkedő dobozok nem képeznek különálló infrastruktúrát. Ezek inkább a Google általános találati oldalának részét képezik, amelyhez a Google már hozzáférést biztosított a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatások számára. A vitatott határozatban felvetett állítás lényegében nem a különálló infrastruktúrához való hozzáférés kérdésére irányul, hanem a Google azon gyakorlatára, hogy saját ár‑összehasonlító szolgáltatásának keresési találatait az általános találati oldalon jeleníti meg a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatások találatai helyett, ami kiszoríthatja őket a piacról. A Bronner kritériumok sem általánosságban nem alkalmazhatók, sem pedig a saját szolgáltatásokkal szembeni részrehajlás ilyen esetére.

b)      A Törvényszék kifogásolt megállapításai

62.      Az első jogalap a megtámadott ítélet 212–249. pontjában foglaltakra vonatkozik, amelyek az ötödik jogalap második részére válaszul lényegében a következőket állapítják meg.

63.      A Törvényszék először a vitatott határozat (649)–(651) preambulumbekezdésére hivatkozik, amely szerint a Bronner kritériumok három okból nem alkalmazhatók a jelen ügy tényállására. Először, a piacierő-átviteli hatás útján történő visszaélések a visszaélés olyan bevett és önálló formáinak minősülnek, amelyek eltérnek az érdemeken alapuló versenytől. Másodszor, a szóban forgó magatartások nem a Google által az általános találati oldalaihoz való passzív hozzáférés megtagadására, hanem a saját ár‑összehasonlító szolgáltatásának a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatásokkal szembeni népszerűsítése révén tanúsított aktív részrehajló magatartásra vonatkoztak. Harmadszor, ellentétben a Bronner ítélettel, a jelen ügyben a visszaélés megszüntetése érdekében nem volt szükség arra, hogy a szóban forgó vállalkozás eszközt ruházzon át vagy szerződést kössön nem általa kiválasztott személyekkel.(25)

64.      A Bronner kritériumok ismertetése után, beleértve a verseny fenntartása vagy lehetővé tétele érdekében a nélkülözhetetlen eszközökhöz való hozzáférés elengedhetetlenségének kritériumát,(26) a Törvényszék azt vizsgálja, hogy a Google által az általános keresőszolgáltatásának találati oldalaihoz való hozzáférést a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatások számára biztosító feltételeknek meg kell‑e felelniük ezeknek a kritériumoknak.(27)

65.      Először is, tekintettel többek között a vitatott határozat 7.2.4.2. részére, valamint (662), (699) preambulumbekezdésére, illetve a (700) preambulumbekezdés c) pontjára, a Törvényszék megállapítja, hogy a határozat lényegében azt célozza, hogy a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatások számára egyenlő hozzáférést biztosítson a Google általános keresőszolgáltatásának találati oldalaihoz – a találatok típusától függetlenül –, amelyet korábban a Google ár‑összehasonlító szolgáltatása számára tartottak fenn.(28)

66.      Másodszor, a vitatott határozat (341), (342), (344) és (649)–(652) preambulumbekezdésére tekintettel a Törvényszék lényegében megállapítja, hogy a Bizottság a visszaélés megállapítása érdekében nem a Bronner kritériumokra, hanem a piacierő-átvitellel való visszaélésre vonatkozó ítélkezési gyakorlatra támaszkodott. Úgy ítélte meg, hogy a Google az általános keresési piacon fennálló erőfölényére támaszkodott annak érdekében, hogy a termék‑összehasonlítási szolgáltatások piacán saját ár‑összehasonlító szolgáltatását részesítse előnyben, és e részrehajló magatartás a downstream piacon a verseny potenciális vagy tényleges kiszorításához vezetett.(29) A Törvényszék hozzáteszi, hogy „a Google általános eredményoldalainak jellemzői alapján hasonlít egy nélkülözhetetlen eszközre [...], abban az értelemben, hogy jelenleg nem létezik olyan elérhető tényleges vagy lehetséges helyettesítője, amely lehetővé tenné a piacon gazdaságilag életképes helyettesítését”. Erre vonatkozóan a megtámadott ítélet 170–173. pontjára, valamint a vitatott határozat 7.2.4 részére hivatkozik. A Google általános találati oldaláról származó általános keresési forgalom a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatások felé irányuló forgalom jelentős részét tette ki, és hogy e forgalmat ténylegesen vagy „gazdaságilag életképes” módon nem helyettesíthetik más, az ár‑összehasonlító szolgáltatások számára jelenleg rendelkezésre álló forgalomforrások. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy ez az adatforgalom „elengedhetetlen” a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatások számára.(30) Végül a vitatott határozat 7.3. részében a Bizottság megállapította, hogy a szóban forgó magatartások „a verseny esetleges teljes megszüntetéséhez vezethetnek”.(31)

67.      Harmadszor, a Törvényszék kissé nehézkesen kifejti, hogy bár a szóban forgó magatartások „nem idegenek a hozzáférés problémakörétől”, mindazonáltal lényeges tényállási elemeiben különböznek a Bronner kritériumok értelmében vett szolgáltatás‑megtagadástól. Ezeket a kritériumokat tehát nem kell az ilyen önálló magatartásra alkalmazni, még akkor sem, ha az ugyanolyan kiszorító hatásokkal járhat.(32) A hozzáférés „megtagadása” egyrészt kifejezett jellegű, vagyis feltételezi egy a hozzáférés biztosítására irányuló „kérelem”, vagy legalábbis mindenféleképpen egy kívánság és az ehhez kapcsolódó „megtagadás” fennállását. Másrészt a kiszorító hatás elsődlegesen önmagában a megtagadásban nyilvánul meg, és nem valamely külső magatartásban, így különösen a piacierő-átviteli hatás útján történő visszaélés egy másik formájában A hozzáférés kifejezett megtagadásának hiányában a hasonló hatású magatartás, amely azonban az érdemeken alapuló versenytől eltérő jellemzői miatt az EUMSZ 102. cikk önálló megsértésének minősül, ezért nem az ilyen megtagadásra megállapított szigorú kritériumok alapján értékelendő.(33)

68.      A Törvényszék szerint minden, vagy legalábbis a legtöbb versenykorlátozó gyakorlat a szolgáltatásnyújtás hallgatólagos megtagadásának minősülhet, mivel arra irányulnak, hogy megnehezítsék a piachoz való hozzáférést. Mindazonáltal a Bronner kritériumok nem alkalmazhatók minden ilyen gyakorlatra. Mert ez sértené az EUMSZ 102. cikk szövegét és szellemét, amelynek hatálya nem korlátozható az ezen ítélet értelmében vett „elengedhetetlen” árukra és szolgáltatásokra vonatkozó visszaélésszerű magatartásokra.(34) A valamely szolgáltatáshoz való hozzáférés problémakörét felvető ítélkezési gyakorlatban – mint például az árprés és az árukapcsolás esetében – az elengedhetetlenség feltételének bizonyítása nem volt követelmény.(35)

69.      A Törvényszék tehát alkalmazhatatlannak ítéli a Bronner kritériumokat a jelen ügyben.(36) A Google terhére rótt, egyfajta piacierő-átvitel kihasználása útján megvalósított egyenlőtlen bánásmód a visszaélés önálló formáját képezi.(37)

70.      A Törvényszék végül elutasítja többek között a Google azon állítását, miszerint a visszaélésszerű magatartást tanúsító, erőfölényben lévő vállalkozás azon kötelezettsége, hogy eszközt ruházzon át vagy szerződést kössön, vagy diszkriminációmentes feltételekkel biztosítson hozzáférést a szolgáltatásaihoz, szükségszerűen feltételezi a Bronner kritériumok alkalmazását. Nem állhat fenn ugyanis automatikusság a visszaélés jogi minősítésére vonatkozó kritériumok és az azok orvoslását lehetővé tevő korrekciós intézkedések között. Ezért az eszközök átruházásának vagy szerződések megkötésének a jogsértés megszüntetése érdekében való szükségességére alapított kritérium hatástalan olyan aktív jogsértésekkel összefüggésben, amelyek – mint a jelen ügyben is – eltérnek a szolgáltatásnyújtás puszta megtagadásától.(38)

c)      Értékelés

1)      Egyenlőtlen bánásmód a saját szolgáltatásokkal szembeni részrehajlás révén mint a visszaélés önálló formája?

71.      A Törvényszéknek a megtámadott ítélet 212. és azt követő pontjaiban tett – némileg nehézkes és felesleges – megállapításai újdonságot jelentenek annyiban, hogy az ítélkezési gyakorlatban először fordul elő, hogy az EUMSZ 102. cikk értelmében visszaélésszerűnek minősül a piacierő-átviteli hatást alkalmazó, erőfölényben lévő vállalkozás általi, a saját szolgáltatásokkal szembeni részrehajlás formájában megvalósuló egyenlőtlen bánásmód. Amint az alábbiakban bemutatom, ez az értelmezés azonban alapulhat a visszaélés fogalmának alkalmazására vonatkozó, az eddigi ítélkezési gyakorlatban kidolgozott kritériumokon, és ezért nem utal téves jogalkalmazásra.

72.      A kifogásolt magatartás lényege az, hogy a Google kihasználta a – nem vitatott – erőfölényét az általános keresőszolgáltatások upstream piacán a piacierő-átviteli hatás révén annak érdekében, hogy saját ár‑összehasonlító szolgáltatása versenyelőnyhöz jusson a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatásokkal szemben az egyedi termékkeresési szolgáltatások downstream piacán, ahol nem rendelkezett ilyen pozícióval. Ez az előny azon alapult, hogy a saját ár‑összehasonlító szolgáltatását előnyben részesítette az internetfelhasználók speciális termékkeresései eredményeképpen az általános találati oldalon. A Google speciális algoritmusok, különösen a Panda algoritmus alkalmazásával az általános találati oldal tetején mutatta be a saját ár‑összehasonlító szolgáltatásának találatait, és – vonzó képi és szöveges információkkal ellátva – kiemelte azokat a Shopping Units‑ban. A versengő ár‑összehasonlító szolgáltatások találatai viszont csak hátrébb sorolt pozícióban, kék linkként jelentek meg ezen az oldalon. Ugyanilyen nem vitatott módon a Bizottság bizonyította, a Törvényszék pedig helybenhagyta, hogy ez a magatartás tartósan befolyásolta a felhasználói magatartást és az adatforgalmat a Google javára és a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatások kárára. A vitatott határozat 7.1. és 7.2. részében ezt a saját szolgáltatásokkal szembeni részrehajlás révén megvalósított egyenlőtlen bánásmódot a visszaélés önálló formájának minősíti a Bizottság.(39) E határozat többek között a piacierő-átviteli hatáson keresztül történő visszaéléssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatra támaszkodik.(40)

73.      Amint az alábbiakban bemutatom, ez a kifogásolt magatartás az érdemeken alapuló verseny eszközeitől való eltérés, amit a Bronner kritériumok alapján nem lehet kétségbe vonni.

74.      Ennek érdekében először megvizsgálom azokat a jogi kritériumokat, amelyeket az ítélkezési gyakorlat az EUMSZ 102. cikkben szereplő visszaélés fogalmával, és különösen a versenytárs vállalkozásokkal szembeni, erőfölényben lévő vállalkozás általi egyenlőtlen bánásmóddal kapcsolatban kialakított (2. pont). Ezt követően foglalkozom a Google azon érvével, hogy az ilyen egyenlőtlen bánásmód csak akkor minősülhet visszaélésnek, ha a Bronner kritériumok teljesülnek (3. pont). Ezután részletesen megvizsgálom a megtámadott ítélet 212. és azt követő pontjaiban tett megállapításokkal szemben felhozott kifogásokat (4. pont).

2)      A versenytárs vállalkozásokkal szembeni egyenlőtlen bánásmód útján megvalósított visszaélés értékelésének általános kritériumai

75.      Az érdemeken alapuló verseny eszközeitől való eltérés és a visszaélés megállapításához szükséges releváns kritériumok meghatározásának kiindulópontja az EUMSZ 102. cikk c) pontja. Ez a rendelkezés kifejezetten az erőfölényben lévő vállalkozás egyenlőtlen bánásmódjának egy speciális esetét szabályozza. Eszerint ilyen visszaélésnek minősül különösen „egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek”.

76.      Ez az alapeset elsősorban az erőfölényben lévő vállalkozás különböző üzletfelei vagy versenytárs vállalkozásai közötti hátrányos megkülönböztetésre vonatkozik.(41) Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azonban az e rendelkezés a)–d) pontjában szabályozott esetek nem jelentik a visszaélésszerű magatartás kimerítő felsorolását.(42) Ezért elvileg lehetséges az egyenlőtlen bánásmód hasonló, a versenyre ugyanolyan káros formáit visszaélésnek minősíteni.

77.      Ezen alapfeltétel megfelel egyrészt annak az elismert elvnek, miszerint az erőfölényben lévő vállalkozás különös felelősséggel tartozik azért, hogy magatartása ne csorbítsa a belső piacon a hatékony és torzulásmentes versenyt.(43) Másrészt az EUMSZ 102. cikk szerinti erőfölénnyel való visszaélés fogalma objektív – bár meghatározatlan – fogalom, amelynek feltételeit minden egyes esetben bizonyítani kell. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ez olyan magatartás, amely egy olyan piacon, ahol a verseny éppen az erőfölényben lévő vállalkozás jelenlétének következtében a verseny már meggyengült, a még létező verseny fenntartását vagy e verseny fejlődését az érdemeken alapuló rendes versenyét jellemző eszközöktől eltérő eszközökkel korlátozza.(44) Az erőfölényben lévő vállalkozás magatartásának visszaélésszerű jellegét az ügy valamennyi sajátos körülményének figyelembevételével kell megvizsgálni.(45)

78.      Az első jogalap keretében tehát felmerül a kérdés, hogy a Google terhére rótt, a saját szolgáltatásokkal szembeni részrehajlás révén megvalósított egyenlőtlen bánásmód az EUMSZ 102. cikk c) pontja szerinti alapesethez hasonló magatartásnak minősül‑e, amely a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatásokat versenyhátrányba hozza az érdemeken alapuló verseny eszközeitől eltérő módon. A Google ezzel szemben az első jogalap keretében úgy véli, hogy erre a kérdésre csak akkor adható igenlő válasz, ha a hozzáférés vagy a szolgáltatásnyújtás megtagadásának megszorítóan értelmezendő, de itt nem teljesülő Bronner kritériumai együttesen fennállnak.

79.      Ezt az érvet nem tartom elfogadhatónak.

80.      A Bronner kritériumok jellemzően olyan helyzetekre vonatkoznak, amikor egy erőfölényben lévő vállalkozás megtagadja versenytársaitól a hozzáférést egy olyan infrastruktúrához, amelyet a vállalkozás saját tevékenységeihez fejlesztett ki, és amely a tulajdonában van. Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik: ahhoz, hogy az ilyen megtagadás erőfölénnyel való visszaélésnek minősüljön, egyrészt az szükséges, hogy e megtagadás a jellegénél fogva képes legyen megszüntetni a hozzáférés kérelmezője által a szóban forgó piacon támasztott minden versenyt, másrészt a megtagadás objektíve ne legyen igazolható, harmadrészt pedig az is, hogy a szolgáltatás maga nélkülözhetetlen legyen e kérelmező tevékenységének gyakorlásához abban az értelemben, hogy ezen infrastruktúrának ne létezzen semmilyen valódi vagy lehetséges alternatívája.(46) Az ilyen kivételes körülmények fennállására vonatkozóan a Bíróság már korábban, a Magill ítéletében elismerte a megfelelő kritériumokat a szellemi tulajdonjog jogosultja által a szolgáltatásnyújtás megtagadása, illetve az engedély megtagadása esetén.(47)

81.      A Bíróság eddigi ítélkezési gyakorlatával összhangban úgy vélem, hogy a Bronner kritériumokat szűk keretek között és csak a hozzáférés vagy a szolgáltatásnyújtás megtagadásának hasonló eseteire kellene alkalmazni. Ez azonban nem vonatkozik a jelen típusú magatartásra, amely, amint azt alább, a 88. és az azt követő pontokban bemutatom, nem hasonlítható egy ilyen megtagadáshoz, de mégis eltér az érdemeken alapuló verseny eszközeitől, különösen a nem megfelelő és hátrányosan megkülönböztető jellege miatt.

82.      Ezután kifejtem, hogy a Törvényszék miért jutott arra a következtetésre, hogy ezek a kritériumok itt nem alkalmazhatók.

3)      A hozzáférés vagy a szolgáltatásnyújtás megtagadásából eredő visszaélés sajátos esetének hiánya (Bronner kritériumok)

83.      Amint azt az ítélkezési gyakorlat is elismeri, a szigorú Bronner kritériumok a hozzáférés vagy a szolgáltatásnyújtás megtagadásának sajátos körülményeihez kapcsolódnak, és az általuk követett célok fényében csak nagyon korlátozottan alkalmazhatók.(48)

84.      E kritériumok ugyanis kivételes jellegűek, és nem lehet őket a visszaélés fennállásának megállapítása céljából általánosságban alkalmazni.(49) A segítségükkel a megtagadás konkrét esetében a megfelelő egyensúly megteremtése a cél egyrészt egy (szellemi) tulajdonjog főszabály szerint kizárólagos használata és az erőfölényben lévő vállalkozás szerződési szabadsága, másrészt a verseny elősegítése vagy fenntartása között.

85.      Amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 217. pontjában is megállapítja, a szigorú Bronner kritériumok, különösen a nélkülözhetetlenség és a verseny megszüntetésének veszélye, két ellentétes célkitűzés konkrét kifejeződései.(50)

86.      Ezek a kritériumok egyrészt figyelembe veszik azt a követelményt, hogy a meg kell védeni az (erőfölényben lévő) vállalkozás garantált alapvető jogát és szabadságát, hogy megválassza az üzletfeleit és rendelkezzen a tulajdonával. Minden olyan hozzáférési vagy szolgáltatásnyújtási kötelezettség ugyanis, amelyet az EUMSZ 102. cikke a versenytársakkal szemben e vállalkozásra ró, sérti e jogot és szabadságot, ezért azt gondosan mérlegelni és indokolni kell.(51)

87.      Másrészt a hozzáférés vagy a szolgáltatásnyújtás megtagadásával megvalósuló visszaélés elismerésére a Bronner kritériumoknál kevésbé szigorú kritériumok maguk is alkalmasak lennének arra, hogy indokolatlanul – többek között a fogyasztók kárára – korlátozzák a versenyt. Csak akkor lehet elősegíteni vagy fenntartani az eredeti beruházási ösztönzést, ha egy vállalkozás számára megengedett, hogy az általa fejlesztett eszközöket vagy (szellemi) tulajdonjogokat kizárólag saját maga használja.(52) Más szóval, ez az ösztönzés a beruházások és az innováció egyik fő mozgatórugója, amely a versenyfolyamatot hivatott előmozdítani. Az EUMSZ 102. cikk által előírt hozzáférési vagy szolgáltatásnyújtási kötelezettség azonban csökkentheti vagy akár meg is szüntetheti ezt az ösztönzést mind az erőfölényben lévő vállalkozás, mind a versenytársai számára. Ez lehetővé tenné ugyanis a versenytársak számára, hogy részesedjenek az erőfölényben lévő vállalkozás ilyen jellegű beruházásainak vagy innovációinak gyümölcséből anélkül, hogy maguknak kellene befektetniük a versengő infrastruktúra fejlesztésébe. Ez a potyázásnak (free riding) nevezett magatartás hosszú távon károsíthatja a versenyt, beleértve a fogyasztói jólétet is. A verseny rövid távú, hozzáférési vagy szolgáltatásnyújtási kötelezettségen alapuló előmozdítása nem kompenzálhatja ezt a kárt.(53) Azt is figyelembe kell venni, hogy az EUMSZ 102. cikk fő célja a verseny egészének védelme, beleértve a fogyasztók érdekeit is, nem pedig az egyes versenytársak érdekeinek védelme.(54)

88.      A Bronner kritériumok e célját tekintve nem látom, hogy a kifogásolt magatartás versenyjogi minősítését, nevezetesen a saját szolgáltatásokkal szembeni részrehajlás révén megvalósított egyenlőtlen bánásmódot ilyen szigorú kritériumoknak kellene alávetni ahhoz, hogy a visszaélés megállapítható legyen. Ez indokolatlanul korlátozná az EUMSZ 102. cikk hatékony érvényesülését is.(55)

89.      Ezzel szemben a Bíróság már kimondta, hogy ezek a kritériumok nem alkalmazandók, ha az erőfölényben lévő vállalkozás – a Bronner ítélet tárgyát képező esettől eltérően – már hozzáférést biztosít az infrastruktúrájához, vagy, mint a távközlési ágazatban, az alkalmazandó szabályok alapján még hozzáférést is kell biztosítania, de ezt a hozzáférést észszerűtlen feltételekhez köti. Az ilyen magatartások ezért a visszaélés önálló formáit képezhetik, ha legalább potenciálisan versenyellenes vagy akár kizáró hatást gyakorolnak az érintett piacon. Ez még nyilvánvalóbb, ha az erőfölényben lévő vállalkozás versenytársai számára az ilyen infrastruktúrához, egy adott szolgáltatáshoz vagy inputhoz való hozzáférés elengedhetetlen ahhoz, hogy nyereségesen működjenek a downstream piacon.(56)

90.      Véleményem szerint a Google terhére rótt, a saját szolgáltatásokkal szembeni részrehajlás a visszaélésnek a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatások számára tisztességtelen hozzáférési feltételek alkalmazásával megvalósított önálló formája, feltéve, hogy legalább potenciálisan versenyellenes hatásokkal jár (lásd alább, 159. és azt követő pontok). A visszaélés ezen formájára nem alkalmazhatók a Bronner kritériumok.

91.      A fellebbezők állításával ellentétben nem áll fenn a hozzáférésnek vagy a szolgáltatásnyújtásnak a Bronner kritériumok értelmében vett megtagadása. A Google e kritériumok alkalmazásának hiányában sincs indokolatlanul korlátozva az általános keresőszolgáltatás infrastruktúrája feletti tulajdonjogában vagy a szerződési szabadságában, nem is beszélve a beruházási vagy innovációs hajlandóságáról. Ezzel ellentétben a Bizottság beavatkozói meggyőzően érveltek, különösen a tárgyaláson, hogy soha nem kérték a Google‑t arra, hogy hozzáférést kapjanak a Shopping Units dobozaihoz mint állítólag elkülönülő infrastruktúrához, vagy hogy erre vonatkozó szerződést kössenek. Sokkal inkább ezek megszüntetését és a keresési találatok megjelenítésének és rangsorolásának eredeti gyakorlatához való visszatérést követelték, kizárólag az internetfelhasználók által megadott keresési feltételek relevanciája alapján.

92.      Amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 177. és 178. pontjában téves jogalkalmazástól mentesen megállapította, a Google üzleti modellje inkább azon alapul, hogy alapvetően nyitott infrastruktúrát kínál, amelynek célja, hogy minél több internetfelhasználót vonzzon és adatforgalmat generáljon a gazdasági sikeréhez szükséges pozitív hálózati hatások elérése érdekében. Üzleti modelljének logikáját követve ezért mindig is hozzáférést biztosított a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatásoknak az általános találati oldalához. A kifogásolt magatartás révén azonban azok találatait – többek között a saját ár‑összehasonlító szolgáltatására nem alkalmazott speciális algoritmusok alkalmazásával – olyan módon és olyan hátrébb sorolt helyzetben jelenítette meg, hogy azok általában nem voltak érdekesek az internetfelhasználók számára. Más szóval ez a saját szolgáltatásokkal szembeni részrehajláson keresztül megvalósuló egyenlőtlen bánásmód a fenti 89. pontban említett ítélkezési gyakorlat értelmében vett méltánytalan hozzáférési feltételeken alapult, amely a felhasználói magatartás megtévesztő befolyásolása révén negatívan hatott a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatások tevékenységének jövedelmezőségére a speciális termékkereső szolgáltatások downstream piacán. Amint arra mind a Bizottság, mind a Törvényszék helyesen mutat rá,(57) ez a magatartás a piacierő-átviteli hatás alkalmazását jelentette, amely abban állt, hogy a Google kihasználta az általános internetes keresőszolgáltatások piacán fennálló erőfölényét annak érdekében, hogy versenyelőnyre tegyen szert a speciális termékkeresési szolgáltatások downstream piacán, amelyen (még) nem rendelkezett ilyen pozícióval.

93.      A megtámadott ítélet 212. és az azt követő pontjaiban szereplő megfontolások ezért nem kifogásolhatóak.

94.      Amint az a megtámadott ítélet 234. és azt követő pontjaiból is kitűnik, ezt a következtetést különösen az olyan méltánytalan hozzáférési vagy szolgáltatási feltételekre vonatkozó korábbi ítélkezési gyakorlat erősíti meg, amelyek szintén az erőfölényben lévő vállalkozás és versenytársai közötti egyenlőtlen bánásmódhoz vezetnek.

95.      A saját szolgáltatásokkal szembeni részrehajlás mostani esete különösen hasonlít a versenytársak árrésének csökkentése vagy az „árprés” eseteihez.(58) Ezekben az esetekben az upstream piacot uraló vertikálisan integrált távközlési vállalkozás kihasználja azt a körülményt, hogy a downstream piacon működő versenytársai az ő hozzáférési szolgáltatásaitól – különösen a helyi hurkokhoz való hozzáféréstől – függenek, és ezért díjat kell fizetniük. Árképzése és kiváltságai, különösen az olcsóbb hozzáférés révén ez a vállalkozás a downstream piacon a végfelhasználóknak alacsonyabb árakat tud kínálni a szolgáltatásaiért, amit a versenytársak nem tudnak elérni anélkül, hogy e piacon a magasabb hozzáférési költségek miatt veszteségeket szenvednének el, még akkor sem, ha ugyanolyan hatékonyan működnek.(59) Ez olyan mértékben leszorítja árrésüket, hogy nem tudnak tovább hatékonyan működni, és végül kiszorulnak a piacról. Konkrétan az erőfölényben lévő vállalkozás visszaélésszerű árképzéséről van szó, amely végső soron a vállalkozás és versenytársai közötti egyenlőtlen bánásmódon alapul a hozzáférési szolgáltatás hozzáférési feltételei tekintetében, ami alapvető fontosságú a downstream piacon folytatott tevékenységhez.

96.      Még ha nem is tartalmaz visszaélésszerű árképzést, a kifogásolt magatartás mindenképpen összehasonlítható a fent leírt gyakorlattal, ahogyan azt a Bizottság is állítja. Amint azt a fenti 72. pontban kifejtettem, a Google arra használta fel erőfölényét az általános internetes keresőszolgáltatások upstream piacán, hogy versenyelőnyhöz juttassa a saját ár‑összehasonlító szolgáltatását a specializált termékkeresési szolgáltatások downstream piacán, és hátrányos helyzetbe hozza a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatásokat. A Bizottság és a Törvényszék – már nem vitatott – megállapításai szerint azonban ez utóbbiak a Google általános találati oldaláról származó adatforgalomra szorultak, hogy gazdaságilag sikeresek legyenek és ezen a piacon maradhassanak.

97.      Ráadásul a forgalomnak az ezzel járó átirányítása – ahogyan azt a Bizottság és a beavatkozók állították – nem a Google ár‑összehasonlító szolgáltatásának jobb minőségén alapult. Sokkal inkább csak a Google saját szolgáltatásokkal szembeni részrehajlásának és a piacierő-átviteli hatásnak az általános találati oldalán keresztül történő megvalósulásából, azaz az általános internetes keresőszolgáltatások piacán betöltött erőfölényének kihasználásából származott.(60) Ezt megerősíti a vitatott határozat (343) preambulumbekezdésében említett körülmény, hogy a Google által eredetileg külön weboldalon kínált Froogle ár‑összehasonlító szolgáltatás nem volt sikeres, és csak a kifogásolt magatartás változtatott bizonyíthatóan ezen a helyzeten. Ennek megfelelően állapítják meg az említett határozat (380) és azt követő preambulumbekezdései, hogy a Google ár‑összehasonlító szolgáltatásának számos közös jellemzője volt a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatásokkal, így az általános keresési találatokban ugyanúgy vissza lehetett volna minősíteni, ha a kiigazítási algoritmusokat alkalmazták volna rá.(61)

98.      Az egyenlőtlen bánásmódnak ez a saját szolgáltatásokkal szembeni részrehajláson keresztül megvalósuló formája az érdemeken alapuló verseny eszközeitől eltérő magatartásnak, és ezért visszaélésszerűnek minősül, ha alkalmas a verseny károsítására (lásd alább: 159. és azt követő pontok).

99.      A következőkben részletesen kifejtem, hogy az első fellebbezési jogalap keretében a Törvényszék (és a Bizottság) vonatkozó megfontolásaival szemben felhozott kifogások miért nem állják meg a helyüket.

4)      Az első jogalapra vonatkozó kifogások részletesen

i)      Az első jogalap első részéről

100. Az első jogalap első részében a fellebbezők azt róják fel a Törvényszéknek, hogy a megtámadott ítélet 224–228. pontjában megengedhetetlen módon lépett a Bizottság helyébe. E pontokban a Törvényszék a vitatott határozatból hiányzó bizonyíték ellenére tévesen különböztette meg a jelen ügyet attól, amely többek között a Bronner ítélet alapjául szolgált. Ezért tévesen ismerte el, hogy a Google‑nek megkülönböztetéstől mentes hozzáférést kell biztosítania a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatásoknak az internetes keresőszolgáltatásához, különösen a termékkereső szolgáltatás számára rendeltetett „dobozokhoz”. A kifogásolt kijelentésekkel a Törvényszék megengedhetetlen módon eltért a határozat indokolásától is.

101. Úgy vélem, hogy az első jogalap ezen első része teljes egészében megalapozatlan.

102. A Törvényszék a kifogásolt megfontolásokban különösen azt állapítja meg, hogy először is hogy a Google általános találati oldalainak jellemzői alapján hasonlít egy nélkülözhetetlen eszközre,(62)másodszor a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Google által generált adatforgalom elengedhetetlen a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatások számára,(63)harmadszor pedig arra a következtetésre jutott, hogy a kifogásolt magatartás a verseny esetleges teljes megszüntetéséhez vezethet.(64)

103. Igaz, hogy a vitatott határozatban nem található meg szó szerint az a megállapítás, hogy „a Google általános találati oldalainak jellemzői alapján hasonlít egy nélkülözhetetlen eszközre”. Ez azonban csak egy, a Törvényszék által elöljáróban végzett önálló értékelés, tekintettel a Bizottság által a visszaélésszerű magatartás fennállására vonatkozóan e határozat (341)–(343), (444) és azt követő preambulumbekezdéseiben, különösen pedig az (539) és azt követő preambulumbekezdéseiben kifejtett lényeges indokolásra. Ezt az értékelést a Törvényszék a 225–227. pontban tovább részletezte. A megtámadott ítélet 224. pontjában foglalt fejtegetések is ennek összefüggésében olvasandók. Ezek szerint a Google általános találati oldaláról érkező forgalomnak ugyanis nincs gazdaságilag életképes alternatívája a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatások számára.(65) A Törvényszék értékelése, miszerint e találati oldal adatforgalma megközelíti a nélkülözhetetlen eszköz vagy input minőségét, ezért nem tekinthető a megtámadott határozat indokolásától való megengedhetetlen eltérésnek.

104. Ugyanez vonatkozik a megtámadott ítélet 227. pontjában szereplő azon értékelésre, amely szerint a Google általános találati oldaláról származó adatforgalom „nélkülözhetetlen” a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatások számára. A fellebbezők által keltett benyomással ellentétben ez nem a Bronner ítélet értelmében vett elengedhetetlenség vagy nélkülözhetetlenség kritériumának (jogilag téves) alkalmazása.(66) A megtámadott ítélet 227. és 234. pontjában (a végén) az „elengedhetetlen” kifejezés használatával a Törvényszék inkább azokra a kritériumokra utal, amelyeken a fenti 89. pontban említett ítélkezési gyakorlat alapul a méltánytalan szolgáltatási feltételek formájában megvalósuló visszaélés megállapításához. E feltételek ezen ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis akkor minősülhetnek visszaélésnek, ha az erőfölényben lévő vállalkozás versenytársai számára az infrastruktúrához, egy adott szolgáltatáshoz vagy inputhoz való hozzáférés elengedhetetlen ahhoz, hogy nyereségesen működjenek a downstream piacon.

105. Ezzel a Törvényszék nem tért el megengedhetetlen módon a vitatott határozat indokolásától. Egyrészt ez a határozat is hivatkozik erre az ítélkezési gyakorlatra, bár nem olyan kifejezetten, mint a Törvényszék, hogy a kifogásolt magatartást visszaélésszerűnek minősítse.(67) Másrészt az (542) és az azt követő preambulumbekezdések részletesen kifejtik, hogy a Bizottság szerint a Google általános találati oldaláról származó adatforgalom miért nem volt helyettesíthető, azaz miért volt „nélkülözhetetlen” a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatások számára. Erre a Törvényszék a megtámadott ítélet 219. pontjában is hivatkozik.

106. Végül az első jogalap első részének harmadik – alig alátámasztott – kifogása szintén megalapozatlan.

107. E kifogás szerint a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 228. pontjában nem lett volna szabad megállapítania, hogy a Bizottság a megtámadott határozat 7.3. részében arra a következtetésre jutott, hogy a kifogásolt magatartás „a verseny esetleges teljes megszüntetéséhez vezethet”. Igaz, ez a következtetés nem tükrözi pontosan e határozat (589) és az azt követő preambulumbekezdései tartalmát, amelyek részletesen kifejtik, hogy ezek a magatartások miért lehetnek esetleges versenyellenes hatással az egyes termékkeresési szolgáltatások piacán.(68) A vitatott határozat (594) preambulumbekezdése – amelyre a Törvényszék kifejezetten hivatkozik – azonban megállapítja, hogy a kifogásolt magatartás alkalmas arra, hogy a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatásokat a termékkereső szolgáltatásuk megszüntetésére késztesse.(69) Még ha a Törvényszék ezt a kijelentést némileg kiélezve át is fogalmazza, a verseny esetleges megszüntetésének értelmében értelmezhető. Ezért nem lehet szó az e határozatban szereplő indokolástól való megengedhetetlen eltérésről.

108. Amennyiben a fellebbezők ezzel azt akarják kifogásolni, hogy a Bizottság és a Törvényszék tévesen alkalmazta a Bronner kritériumokat, e kifogás megalapozatlanként történő elutasításához elegendő rámutatni arra, hogy ezek a kritériumok itt nem alkalmazhatók (lásd a fenti 75. és azt követő pontokat).

109. Következésképpen a fellebbezés első jogalapjának első részét el kell utasítani.

ii)    Az első jogalap második részéről

110. Az első fellebbezési jogalap második részében a fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 229–248. pontjában többször is tévesen alkalmazta a jogot. A Törvényszék tévesen ítélte úgy, hogy a Bronner kritériumok nem alkalmazhatók, noha a Google számára a vitatott határozat hozzáférési kötelezettséget írt elő.

111. Első kifogásukban a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 237–240. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor megkülönböztette a megállapított egyenlőtlen bánásmódot a hozzáférés megtagadásának esetétől. Az ítélet 239. pontjában foglalt feltételezéssel ellentétben a hozzáférés kifogásolt megtagadása az ilyen egyenlőtlen bánásmód különös esete. A Shopping Units dobozok a Google által kifejlesztett különálló eszköz, amely lehetővé tette a Google ár‑összehasonlító szolgáltatása keresési találatainak kedvezőbb megjelenítését, de a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatások számára nem volt elérhető. Ez utóbbiaknak csak a Google általános találati oldalához volt kevésbé előnyös hozzáférése. A megtámadott ítélet 232. pontjában foglaltakkal ellentétben tehát az egyenlőtlen bánásmód nem a hozzáférés megtagadásának körén kívül eső magatartás. Ezekre azonban alkalmazni kellett volna a Bronner kritériumokat.

112. Tekintettel a fenti 75. és az azt követő pontokban tett észrevételeimre, ezt az első kifogást el kell utasítani.

113. Ott kifejtettem, hogy a Bronner kritériumok miért nem alkalmazhatók a jelen esetben a saját szolgáltatásokkal szembeni részrehajláson keresztül megvalósuló egyenlőtlen bánásmódra. Itt nem a Bronner ítélet értelmében vett infrastruktúrához, szolgáltatáshoz vagy inputhoz való hozzáférés megtagadásáról van szó, hanem a biztosított hozzáférés után méltánytalan hozzáférési és szolgáltatási feltételek kialakításáról.

114. A fellebbezők által képviselt, egyrészt a Google általános találati oldalához való hozzáférés, másrészt az ott található, kizárólag a Google saját ár‑összehasonlító szolgáltatásának keresési találatait megjelenítő, külön dobozokban elhelyezett Shopping Units‑hoz való hozzáférés között tett különbségtétel mesterséges, ha nem önkényes. Különösen a VDZ, a BDZV és a Ladenzeile érvelt ezzel meggyőzően a tárgyaláson.

115. Még ha a Google általános találati oldalán ki is vannak emelve, ezek a dobozok nem képeznek külön infrastruktúrát a technikailag teljesen független találati oldal értelmében, hanem a Bizottság és a Törvényszék(70) már nem vitatott megállapításai szerint a Google – a korábbi önálló Froogle termékkereső szolgáltatásával ellentétben – kifejezetten azért integrálta őket általános keresőmotorjába és annak működési módjába, hogy a saját javára ki tudja használni a speciális termékkereső szolgáltatások piacán ott keletkező hálózati hatásokat. A speciális algoritmusokat, amelyek alkalmazása ahhoz vezetett, hogy a Shopping Units dobozai csak a Google ár‑összehasonlító szolgáltatásának találatait jelenítsék meg, a felhasználók keresései aktiválták a saját általános keresőmotorján. A versengő ár‑összehasonlító szolgáltatások keresési találatainak ezzel összefüggő hátrányos megkülönböztetése tehát a Google általános találati oldalához való hozzáférés módjára vonatkozik, nem pedig a Shopping Units dobozai formájában egy állítólagosan különálló infrastruktúrához való hozzáférés kérdésére. Amint azt a fenti 90. pontban már kifejtettem, a Bizottság beavatkozói – különösen a tárgyaláson – hitelt érdemlően állították, hogy soha nem igényelték az e dobozokhoz való hozzáférést, hanem inkább azok megszüntetését követelték.

116. Ennek fényében különösen a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 240. pontjában foglalt következtetése nem kifogásolható. Eszerint a Bizottság a jelen ügyben a jogsértés megállapításához nem volt köteles bizonyítani, hogy teljesültek a Bronner kritériumok. A Törvényszék ezért téves jogalkalmazástól mentesen megállapította, hogy a kifogásolt magatartás a piacierő-átviteli hatás révén megvalósuló visszaélés önálló formáját képezte, amely „aktív” magatartásban nyilvánult meg, nevezetesen a Google ár‑összehasonlító szolgáltatásának keresési találatai javára történő pozitív diszkrimináció formájában.

117. A második kifogás csak az első kifogás módosított formája, és azt – mint megalapozatlant – szintén el kell utasítani.

118. A fellebbezők azt róják fel a Törvényszéknek, hogy különösen a megtámadott ítélet 219. és 243. pontjában nem megengedett módon és tévesen alkalmazva a jogot úgy írta le a vitatott határozatot, hogy az a hozzáférési és szolgáltatási feltételekre és nem a különálló infrastruktúrához való hozzáférés kérdésére irányul. A fenti 113–116. pontban kifejtett okok miatt ugyanakkor ez a kifogás nem helytálló.

119. A fellebbezők a harmadik kifogással a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 232. és 233. pontjában kifejtett azon megállapításait támadják, amelyekkel a Törvényszék a Bronner kritériumok alkalmazhatóságát azon okból is elutasította, hogy a jelen ügyben sem a hozzáférés iránti kifejezett kérelem, sem a hozzáférés kifejezett megtagadása nem történt meg.

120. E megállapításokkal a Törvényszék – legalábbis hallgatólagosan – a vitatott határozat (651) preambulumbekezdésére hivatkozik, amely szerint a Bronner kritériumok nem alkalmazhatók a kifogásolt magatartásra. Még ha a kérelem hiányára és a hozzáférés megtagadására való hivatkozásnak nincs is kifejezett megfelelője e határozat indokolásában, és az meglehetősen formalista szemléleten alapul, semmiképpen sem döntő a Törvényszék azon téves jogalkalmazástól mentes következtetése szempontjából, hogy a Bizottság a jelen ügyben eltekinthetett a Bronner kritériumok alkalmazásától.

121. A harmadik kifogás ezért hatástalan, és azt szintén el kell utasítani.

122. A negyedik kifogás a megtámadott ítélet 240. pontja ellen irányul. A fellebbezők szerint e pontban a Törvényszék tévesen utasította el a szolgáltatásnyújtás megtagadásának fennállását azon az alapon, hogy nem „passzív” magatartásról, hanem „aktív” egyenlőtlen bánásmódról volt szó.

123. Mivel a kifogásolt magatartás a 75. és az azt követő pontokban kifejtett okok miatt nem a Bronner kritériumok értelmében vett hozzáférés megtagadásának esetére vonatkozik, hanem inkább a saját szolgáltatásokkal szembeni részrehajláson alapuló egyenlőtlen bánásmódra, amely végső soron a speciális algoritmusok használatára vezethető vissza, a Törvényszék által a vitatott határozat (650) preambulumbekezdése alapján „aktív” magatartásként történő minősítés nem kifogásolható.

124. Ezért tehát e kifogást mint hatástalant ugyancsak el kell utasítani.

125. A fellebbezők az ötödik kifogással a Törvényszék által a megtámadott ítélet 246. pontjában tett megállapításokat sérelmezik. E pontban a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a jogsértés megszüntetése érdekében hozott intézkedések nem relevánsak a kifogásolt visszaélés jogi természetének értékelése szempontjából. A vitatott határozat (699) és (700) preambulumbekezdésében az infrastruktúrához való hozzáférésnek a Bizottság által állított megtagadása tekintetében ugyanis létrejött ilyen összefüggés.

126. Amint már említettem, ez a kifogás ismét azon a hamis előfeltevésen alapul, hogy a kifogásolt magatartás a Bronner kritériumok értelmében a hozzáférés vagy a szolgáltatásnyújtás megtagadásának minősül.

127. Következésképpen mint hatástalant ezt az ötödik kifogást is el kell utasítani.

128. Következésképpen az első jogalap második részét is teljes egészében el kell utasítani.

3.      Az érdemeken alapuló szokásos verseny eszközeitől való eltérés fennállásának általános értékelése (második jogalap)

a)      A második jogalap tárgya

129. A második fellebbezési jogalapban a CCIA által támogatott fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék több alkalommal tévesen alkalmazta a jogot. Először is úgy ítélte meg, hogy a vitatott határozatban szereplő indokolás azon elemei, amelyek csak a kifogásolt magatartás állítólagos valószínűsíthető hatásaira, de nem e magatartásra mint olyanra vonatkoztak, elegendőek annak megállapításához, hogy fennáll az érdemeken alapuló verseny eszközeitől való eltérés. Másodszor, a Törvényszék e célból további – e határozat tartalmát azonban nem képező – indokolási elemeket használt. Harmadszor, az indokolás további elemei nem támasztják alá az ítéletét. Ezenfelül a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a Google által előterjesztett, a versenyt támogató szempontokat nem vette figyelembe ebben az értékelésben, hanem csak lehetséges igazolásként vizsgálta azokat.

130. A Bizottság elfogadhatatlannak tartja ezen érvelés azon részét, amely a vitatott határozatnak a kifogásolt magatartásra vonatkozó megállapításai ellen irányul (első rész), amelyeket a fellebbezők a Törvényszék előtt nem vitattak. Ez a határozat azáltal, hogy e magatartást gazdasági összefüggéseiben értékeli, kellő indokolást tartalmaz annak megállapításához, hogy e magatartás eltért az érdemeken alapuló versenytől. Amennyiben a fellebbezők vitatják a Törvényszék további megállapításait (második rész), akkor ez hatástalan. Ezek a megállapítások nem váltották fel a vitatott határozat indokolását, hanem csak azt fejtették ki, hogy a kifogásolt magatartás miért tért el az érdemeken alapuló verseny eszközeitől. A Törvényszék ezen megállapításai tartalmilag sem kifogásolhatóak (harmadik rész).

131. Először a második jogalap első részének elfogadhatóságával foglalkozom.

b)      A második fellebbezési jogalap első részének az elfogadhatósága

132. A második fellebbezési jogalap első része különösen az ötödik jogalapra vonatkozik, amellyel a Törvényszék a megtámadott ítélet 136. és azt követő pontjaiban foglalkozott először, és amelyek azon alapulnak, hogy a szóban forgó magatartások megfelelnek az érdemeken alapuló versenynek.

133. A megtámadott ítélet 122. pontjában szereplő összefoglaló szerint a fellebbezők e jogalapban lényegében azzal érveltek, hogy a kifogásolt magatartás valójában a Google általános keresőszolgáltatásának minőségi javítását jelentette. Mivel a Bizottság nem bizonyította, hogy e fejlesztéseknek az érdemeken alapuló versenytől eltérő jellemzői lennének, nem állhat fenn visszaélés. Inkább arra kötelezte a Google‑t, hogy a szigorú Bronner kritériumok figyelembevétele nélkül biztosítson hozzáférést versenytársainak egy számukra elengedhetetlen „nélkülözhetetlen eszközhöz”. A 122. pontban a Törvényszék közli továbbá, hogy ebben az összefüggésben megvizsgálja azt az állítást, hogy a Google a speciális keresési találatok bevezetésével nem követett versenyellenes célt, mivel azok a keresőszolgáltatása minőségi javulásának minősültek.(71)

134. A második fellebbezési jogalap első része különösen a megtámadott ítélet 162. és azt követő pontjaiban az ötödik jogalapra adott válaszként tett megállapítások ellen irányul. E pontokban a Törvényszék ismerteti azokat az indokokat, amelyek alapján a Bizottság joggal állapította meg, hogy a kifogásolt magatartás eltért az érdemeken alapuló verseny eszközeitől. A Bizottság álláspontjától eltérően az ötödik jogalap tehát megkérdőjelezi a vitatott határozat (341) preambulumbekezdésében foglalt megállapításokat, amelyek szerint ez a magatartás nem tartozik az érdemeken alapuló verseny körébe. A második fellebbezési jogalap első része ismét ezt a kérdést veti fel.

135. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azonban, ha a fellebbező az uniós jognak a Törvényszék általi értelmezését vagy alkalmazását kifogásolja, az elsőfokú eljárásban megvizsgált jogkérdések a fellebbezés keretében újból felvethetők. Ellenkező esetben a fellebbezési eljárás részben értelmét veszítené.(72)

136. A Bizottság elfogadhatatlansági kifogását ezért el kell utasítani, és ezért a második jogalap első része elfogadható.

c)      A második fellebbezési jogalap első részének megalapozottsága

137. Ugyanakkor úgy vélem, hogy második fellebbezési jogalap első része megalapozatlan.

138. A fellebbezők állításától eltérően nem igaz, hogy a megtámadott ítélet 162. és azt követő pontjaiban foglaltak csak a kifogásolt magatartás valószínűsíthető hatásaira vonatkoznak, de magára a magatartásra nem. A Törvényszék abban inkább a vitatott határozat tartalma alapján e magatartás mint olyan jogi minősítését végzi el annak igazolására, hogy az eltér az érdemeken alapuló verseny eszközeitől, és így megvalósítja a visszaélés fogalmát.

139. E megállapításokban a Törvényszék különösen a vitatott határozat (344) preambulumbekezdésére támaszkodik, amelyben a Bizottság a Google saját ár‑összehasonlító szolgáltatásának előnyben részesítése formájában a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatásokkal szembeni egyenlőtlen bánásmódot állapítja meg.(73) Hivatkozik továbbá a vitatott határozat azon megállapításaira, amelyek szerint ez az egyenlőtlen bánásmód alkalmas volt a piaci verseny gyengítésére, egyrészt a Google általános találati oldaláról származó forgalom jelentősége miatt, másrészt az internetes keresésekkel kapcsolatos felhasználói magatartás miatt, harmadrészt pedig azért, mert az átirányított forgalom a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatásokhoz irányuló forgalom nagy részét teszi ki, és azt nem lehet hatékonyan más forrásokkal helyettesíteni.(74)

140. A Törvényszék ezt részletesen a következőképpen indokolja:

141. Először is emlékeztet az adatforgalom és a hozzá kapcsolódó pozitív hálózati hatások fontosságára az ár‑összehasonlító szolgáltatás gazdasági sikere szempontjából, amint azt a megtámadott határozat (444)–(450) preambulumbekezdése megállapítja; e forgalom elvesztése viszont ördögi körhöz, idővel pedig a piacról való kilépéshez vezethet.(75) A Törvényszék ezután az e határozat (454)–(461) és (535) preambulumbekezdésében ismertetett felhasználói magatartás elemzését vizsgálja meg. Eszerint a felhasználók általában az első három–öt keresési eredményre összpontosítanak, és nem szentelnek figyelmet, vagy csak keveset, az ezt követő eredményeknek, különösen pedig a képernyő közvetlenül látható része (fold) alatti találatoknak.(76) A Törvényszék továbbá a vitatott határozat 7.2.4.1. és 7.2.4.2. részében(77) szereplő, a Google általános találati oldaláról átirányított forgalom hatására vonatkozó megállapításokra hivatkozik. Ez a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatások forgalmának nagy részét teszi ki, és nem helyettesíthető hatékonyan más forrásokkal, például szöveges hirdetésekkel, mobilalkalmazásokkal, közvetlen forgalommal, partneroldalakra mutató linkekkel, közösségi hálókkal vagy más keresőmotorokkal.(78)

142. A Törvényszék ebből arra következtet, hogy a Bizottság nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a Google általános találati oldalairól származó forgalom jelentőségét és azt, hogy az nem helyettesíthető hatékonyan, olyan releváns jellemzőknek tekintette, amelyek alkalmasak arra, hogy az érdemeken alapuló versenyen kívül eső magatartást jellemezzenek. Nem szorítkozott arra, hogy megállapítsa a piacierő-átviteli hatás meglétét, hanem jogilag minősítette a Google‑nek az e hatáshoz kapcsolódó magatartását, és ennek során a vonatkozó kritériumokra támaszkodott. Feltéve, hogy a Bizottság megfelelően bizonyította az előnyben részesítést és annak hatásait, ezért joggal feltételezhette, hogy az eltért az érdemeken alapuló versenytől.(79)

143. Ezek a megállapítások azt mutatják, hogy a Törvényszék részletesen foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a Bizottság a vitatott határozatban jogosan juthatott‑e arra az eredményre, hogy a kifogásolt magatartás mint olyan – és nem csak annak hatásai – összeegyeztethetetlenek az érdemeken alapuló verseny eszközeivel. Tekintettel a Google ár‑összehasonlító szolgáltatásának a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatásokkal szembeni szándékolt és megvalósított előnyben részesítésre, a Bizottságnak a Törvényszék által megerősített véleménye szerint ez volt a helyzet. A Bizottság és a Törvényszék álláspontja szerint ez annak a kérdésnek a Bizottság átfogó ténymegállapításai és bizonyítékai alapján végzett jogi minősítése, hogy a Google betartotta‑e az érdemeken alapuló verseny eszközeit, illetve visszaélésszerűen járt‑e el az érintett digitális piacok működésével kapcsolatban.

144. Ez az eljárás összhangban van az ítélkezési gyakorlatban elismert követelményekkel. Eszerint a magatartás visszaélésszerű jellegét az összes releváns ténybeli körülményt figyelembe véve kell értékelni és bizonyítani.(80) Ezenfelül, amint azt a Bizottság többek között a megtámadott ítélet 152. pontjára hivatkozva állítja, azt a kérdést, hogy egy magatartás eltér‑e az érdemeken alapuló verseny eszközeitől, fogalmilag meg kell különböztetni attól a kérdéstől, hogy alkalmas‑e a verseny korlátozására is, még akkor is, ha mindkét kritérium a visszaélés fogalmának alkotóeleme.

145. A fellebbezők ezzel szemben nem hivatkozhatnak sikeresen arra, hogy a Törvényszék a vitatott határozat (341) preambulumbekezdését a CCIA‑nak a jogbiztonság elvének megsértésére vonatkozó kifogására tekintettel kritizálta.(81) A Törvényszék álláspontja szerint ezt a preambulumbekezdést – önmagában véve – annyiban lehetne félreérteni, hogy a Bizottság az általa megállapított (potenciális) kiszorító hatásokból csak azt vezette le, hogy a kifogásolt magatartás eltér az érdemeken alapuló versenytől. Amint azt a fenti 143. pontban kifejtettem, nem osztom ezt az értékelést. Amint azt azonban maga a Törvényszék is megállapítja, a (341) preambulumbekezdést a vitatott határozat (342) preambulumbekezdésével együtt kell értelmezni.(82) A Bizottság a határozatban a fentiekben a 139–141. pontokban ismertetett körülményekre hivatkozott annak érdekében, hogy az érdemeken alapuló verseny eszközeitől való eltérést konkrétan igazolja, így a Törvényszék végeredményben elutasította a CCIA kifogását.(83) A fellebbezők érvelése tehát hatástalan.

146. A második fellebbezési jogalap első részének ezért nem lehet helyt adni, és azt el kell utasítani.

d)      A megtámadott ítélet indokolásának további elemei (a második fellebbezési jogalap második része)

147. A második fellebbezési jogalap második részében a fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Törvényszék az érdemeken alapuló versenytől való eltérés indokolásának további, a vitatott határozatban nem szereplő elemeire támaszkodott. E tekintetben tévesen alkalmazta a jogot, amikor a Bizottság megállapításait a saját megállapításaival váltotta fel.

148. Az indokolás e további elemei először is a „szuperdomináns” vállalkozásokra vonatkozó szigorúbb jogi értékelési kritériumot érintették;(84) másodszor, azt az értékelést, hogy a Google keresőmotorjának alapvetően nyílt infrastruktúrája miatt „anomáliát” jelent, ha bizonyos saját, speciális keresési találatokat előnyben részesít a versengő találatokkal szemben,(85) és harmadszor, azt az értékelést, hogy ez a magatartás hátrányosan megkülönböztető.(86)

149. A fellebbezőkkel egyet kell érteni annyiban, amennyiben a Törvényszék a megtámadott ítélet 176–185. pontjában olyan további megállapításokat tesz, amelyek – legalábbis részben – nem szerepelnek a vitatott határozat indokolásában.

150. Tekintettel a Google által biztosított alapvetően nyílt infrastruktúrára, a Törvényszék úgy véli, hogy anomáliának számít, ha a Google saját ár‑összehasonlító szolgáltatásának keresési találatai előnyben részesülnek a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatások találataival szemben. Az ilyen egyenlőtlen bánásmódot az azt tanúsító személynek a versenyjogra tekintettel kell indokolnia.(87) Ezt mutatja az (EU) 2015/2120 rendelet is,(88) amely az egyetemes internetszolgáltatók számára a forgalommal kapcsolatban hátrányos megkülönböztetéstől, korlátozástól vagy beavatkozástól mentes egyenlő bánásmód általános kötelezettséget ír elő.(89) Az érdemeken alapuló verseny eszközeitől való eltérés annál is nyilvánvalóbb, mivel a kifogásolt magatartás – a Froogle sikertelenségét követően a speciális termékkereső szolgáltatások piacán – a Google magatartásának megváltozására vezethető vissza az általános keresőszolgáltatások piacán, amelyen „szuperdomináns” helyzetet tölt be. Figyelembe véve e helyzetet, továbbá a Google‑nek az internetre való belépéssel kapcsolatos szerepét és az általános keresés piacára való belépés nagyon erős akadályait, különösen erős kötelezettség terhelte a Google‑t arra vonatkozóan, hogy magatartásával ne korlátozza a termékek összehasonlítására specializálódott piacon a hatékony és torzulásmentes versenyt.(90)

151. Véleményem szerint azonban a második fellebbezési jogalapnak ez a második része hatástalan. Még ha ugyanis a Törvényszék a vitatott határozat indokolását részben megengedhetetlen módon ki is egészítette vagy akár fel is váltotta,(91) az ítélet 162. és azt követő pontjaiban foglaltak – a fentiekben a 138. és azt követő pontokban kifejtettek szerint – önmagukban elegendőek ahhoz, hogy érintetlenül maradjon a vitatott határozatban tett azon megállapítás, miszerint a kifogásolt magatartás eltért az érdemeken alapuló verseny eszközeitől.(92)

152. A Törvényszék által adott kiegészítő indokolásra tehát – legalábbis ebben az összefüggésben és a jogi minősítéstől függetlenül – nem lett volna szükség. Azon megfontolás kivételével, amely szerint a saját szolgáltatásokkal szembeni kifogásolt részrehajlás anomáliának és hátrányosan megkülönböztetőnek minősül a Google által biztosított alapvetően nyílt infrastruktúrára tekintettel, egyebekben nem igaz, hogy ezeket a megállapításokat a vitatott határozat indokolása nem támasztja alá kifejezetten.

153. Ez az alábbiakból következik:

154. Először is, amint azt a megtámadott ítélet 180. pontjának bevezető megfogalmazása megerősíti,(93) a vitatott határozatban nem említett 2015/2120 rendelet értékelése csak kiegészítő megállapításokból áll, és nem ezek a megállapítások támasztják alá az ítélet 179. pontjában foglalt következtetést. Másodszor, az ítélet 182. és 183. pontjában a Google‑nek az általános keresőszolgáltatások különböző (nemzeti) piacain betöltött „szuperdomináns” helyzetére való hivatkozás legalábbis implicit módon a határozat (271)–(283) preambulumbekezdésén alapul, amelyben a Bizottság a legtöbb esetben jóval 90% feletti piaci részesedést állapított meg. Harmadszor, az említett ítélet 181. és 184. pontjában szereplő azon megállapítás, hogy a Google a Froogle nevű, kifejezetten a keresésre szánt szolgáltatásának elindítását követően megváltoztatta a magatartását ezeken a piacokon, az említett határozat (343), (490) és (491) preambulumbekezdésében szereplő megállapításokon alapul. Negyedszer, az ítélet 184. pontjában foglalt megállapítások csupán megismétlik a Google‑nek a saját szolgáltatásokkal szembeni részrehajlására vonatkozó, a (344) preambulumbekezdésben foglalt megállapításokat.(94)Ötödször és végül, a 185. pont végén levont következtetés, miszerint a kifogásolt magatartás túlmutat az érdemeken alapuló versenyen, csak a 170–173. pontokban foglalt megalapozó megállapításokra vonatkozik, de nem a Törvényszéknek az ezen ítélet 176. és azt követő pontjaiban foglalt, a fellebbezők által kifogásolt további megállapításaira.

155. Következésképpen a második fellebbezési jogalap második részét is el kell utasítani.

156. Mivel a fellebbezőknek a második részre vonatkozó kifogásai hatástalanok, nem szükséges a második fellebbezési jogalap harmadik részét értékelni, azaz azt a kérdést, hogy a megtámadott ítélet 176. és azt követő pontjaiban szereplő további megállapítások önmagukban téves jogalkalmazásnak minősülnek‑e. Ez arra a kifogásra is vonatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor az előterjesztett, a versenyt támogató szempontokat nem vette figyelembe ebben az értékelésben, hanem csak lehetséges igazolásként vizsgálta azokat.

157. Végül, amennyiben ezek a kifogások vagy megállapítások a Bronner kritériumok alkalmazhatóságával kapcsolatosak, azok elutasításához elegendő a fenti 83. és azt követő pontokban foglalt megfontolásokra hivatkozni.

158. Következésképpen a második fellebbezési jogalapot – mint megalapozatlant – teljes egészében el kell utasítani.

D.      A kifogásolt magatartás és a lehetséges versenykorlátozó hatások közötti okozati összefüggés – a kontrafaktuális elemzés követelménye (harmadik fellebbezési jogalap)?

1.      A harmadik fellebbezési jogalap tárgya és elfogadhatósága

159. A harmadik fellebbezési jogalapban a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék többször is tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem kifogásolta, hogy a vitatott határozat nem tartalmazott kontrafaktuális elemzést. Csak ilyen elemzéssel lehet bizonyítani, hogy az állítólagos potenciális versenyellenes hatások alapvetően a kifogásolt magatartásra, és nem más körülményekre vezethetők vissza.

160. Ez a fellebbezési jogalap a harmadik jogalap első részére válaszul a megtámadott ítélet 368. és azt követő pontjaiban foglalt megállapításokat támadja. A Törvényszék elutasította azokat a kifogásokat, amelyek szerint a Bizottság nem bizonyította, hogy a kifogásolt magatartás az adatforgalom csökkenéséhez vezetett a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatások kárára. A kereset szerint ez a csökkenés csak a különleges kiigazítási algoritmusok – nem vitatott, de a Bizottság által nem kifogásolt – hatásának volt köszönhető. Ezek azonban állítólag csak a keresési találatok minőségének javítását szolgálták. Ezért nem bizonyított egyrészt a Google ár‑összehasonlító szolgáltatásának kifogásolt támogatása, másrészt a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatások állítólagos kiszorítása közötti okozati összefüggés. A Bizottságnak inkább azt kellett volna megvizsgálnia, hogyan alakult volna az adatforgalom, ha nem történt volna meg a Google ár‑összehasonlító szolgáltatása keresési találatainak a Shopping Units‑van való előnyben részesített elhelyezése és megjelenítése.

161. E harmadik fellebbezési jogalapot három részre lehet osztani. Először is, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 377–379. pontjában megállapította, hogy ezt a kontrafaktuális elemzést a Google‑nak, nem pedig a Bizottságnak kellett volna elvégeznie. Másodszor, ezen ítélet 374. és 376. pontjai téves jogalkalmazáson alapulnak, mivel a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az ilyen elemzés során figyelmen kívül kell hagyni mindkét elemet, amelyekből a kifogásolt magatartás áll. Harmadszor, a Törvényszék ezen ítélet 572. pontjában tévesen alkalmazta a jogot e magatartás hatásainak és objektív igazolásának értékelése során.

162. A Bizottság egyes beavatkozóinak álláspontjával ellentétben e fellebbezési jogalap első és második része elfogadható. Ezek a részek nem a tényeknek vagy bizonyítékoknak a Bíróság általi újraértékelésére irányulnak. Inkább a Törvényszék által annak meghatározására alkalmazott kritériumok jogszerűségét kérdőjelezik meg, hogy a Bizottságnak el kellett volna‑e végeznie a különböző elemekből álló magatartás és annak esetleges versenyellenes hatásai közötti okozati összefüggés megállapítása érdekében a kontrafaktuális elemzést, és ha igen, hogyan.

2.      A harmadik fellebbezési jogalap első része

163. A fellebbezők az első részben először is azt kifogásolják, hogy a Bizottság a vitatott határozat (462) preambulumbekezdésében valójában megállapította, hogy a kifogásolt magatartásnak tényleges és nem csupán potenciális hatása van a versenyre. E magatartás ugyanis a Google általános találati oldaláról a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatások felé irányuló forgalom csökkenéséhez vezetett. Erre támaszkodott a Törvényszék a megtámadott ítélet 519. pontjában. A Bizottságnak ezért el kellett volna végeznie e tényleges hatások kontrafaktuális elemzését. A Törvényszéknek ezért nem lett volna szabad abból kiindulnia, hogy a Bizottság e magatartásnak csak a potenciális hatásait feltételezte.

164. A harmadik fellebbezési jogalap ezen első része álláspontom szerint nyilvánvalóan megalapozatlan.

165. A Törvényszék először is a megtámadott ítélet 67., 228., 450., 454., 519. és 667. pontjában a vitatott határozat 7.3. részére hivatkozik(95), amelyben a Bizottság megállapította, hogy a kifogásolt magatartásnak több nemzeti piacon is potenciális versenyellenes hatása volt. Másrészt ezen ítélet 438. és azt követő, valamint 518. és azt követő pontjaiban szintén abból az elvből indul ki, hogy az erőfölénnyel való visszaélés bizonyításához a Bizottságnak csak azt kellett bizonyítania, hogy a szóban forgó magatartásnak potenciális hatásai voltak, azaz nem volt szükség a tényleges versenykorlátozó hatások bizonyítására. Ezenfelül a fellebbezők a fellebbezésükben nem támadták meg a Törvényszéknek ezen – a negyedik jogalap első és negyedik részére adott válaszul adott – megállapításait.

166. A fellebbezők által hivatkozott, a vitatott határozat (462) preambulumbekezdésében tett megállapítás ezzel szemben csak a Google általános találati oldaláról a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatások felé irányuló forgalom – immár nem vitatott – tényleges csökkenésére vonatkozik. Amint azt a Bizottság helyesen állítja, a fellebbezés nem támadja a megtámadott ítélet 401–422. pontjában e tekintetben tett megállapításokat. Az említett ítélet 519. pontjában szereplő utalás ezért nem értelmezhető úgy, hogy a Törvényszék abból indult ki, hogy a Bizottság azt kívánja vagy köteles bizonyítani, hogy a kifogásolt magatartás ténylegesen kihatott a versenyre. A fellebbezők azon érvelése, miszerint a tényleges hatások tekintetében az okozati összefüggést kellett volna bizonyítani, ezért hatástalan, és azt el kell utasítani.

167. A CCIA által támogatott fellebbezők továbbá azt állítják, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 377–379. pontjában nem vette figyelembe, hogy a Bizottságnak el kellett volna végeznie az említett magatartás állítólagos tényleges vagy lehetséges versenykorlátozó hatásainak kontrafaktuális elemzését, és azt a vitatott határozatban meg kellett volna indokolnia, valamint hogy e tekintetben helytelenül fordította meg a bizonyítási terhet.

168. Igaz, hogy a Törvényszék e tekintetben tett kijelentései nehezen érthetőek. A megtámadott ítélet 377. pontjában rámutat arra, hogy egy kontrafaktuális forgatókönyv azonosítása a jelen ügyhöz hasonló helyzetben esetleges lehet, sőt, lehetetlennek bizonyulhat, ha ez a kontrafaktuális forgatókönyv „nem létezik a valóságban egy olyan piac vonatkozásában, amely eredetileg hasonló jellemzőkkel bírt, mint az a piac [...], ahol az említett magatartásokat tanúsították”. A megbízható kontrafaktuális forgatókönyvnek ugyanis meg kell felelnie egy valós, „eredetileg hasonló helyzetnek, amelynek alakulását azonban nem érinti valamennyi szóban forgó magatartás”. A Törvényszék továbbá lényegében megállapítja, hogy – ellentétben azzal a helyzettel, amikor két tényleges fejleményt lehet összehasonlítani egymással – a potenciális hatások értékelésének reálisnak kell lennie, de egy valószínű helyzetet kell leírnia. Az említett ítélet 378. és 379. pontjában a Törvényszék elutasítja azt az érvelést, amely szerint a Bizottság köteles spontán vagy szisztematikusan, a szóban forgó vállalkozás által benyújtott kontrafaktuális elemzésre válaszul kontrafaktuális elemzést készíteni. Ez a Bizottság vonatkozásában azt a – nem létező – kötelezettséget jelentené, hogy bizonyítsa, hogy a kifogásolt magatartásnak tényleges hatásai voltak. Az e vállalkozás által benyújtott, az említett magatartás potenciális hatásának Bizottság általi értékelését megcáfolni kívánó kontrafaktuális elemzésnek lehetővé kell tennie annak teljes hatásának és nem csak részleges hatásának meghatározását is.

169. Véleményem szerint ezek a megállapítások nem értelmezhetők úgy, hogy a Törvényszék elvben elutasította a Bizottság azon kötelezettségét, hogy egy magatartás tényleges vagy lehetséges hatásainak kontrafaktuális elemzését végezze el, és nem is utalnak a bizonyítási teher e tekintetben a szóban forgó társaság kárára történő elfogadhatatlan megfordítására. Ehelyett inkább a Törvényszéknek a harmadik jogalap első részében előadottakra adott válaszának általános összefüggésében kell őket elhelyezni, és csak ebben az összefüggésben értelmezhetők.

170. Amint az különösen a megtámadott ítélet 372. és 374. pontjából kitűnik, a Törvényszék lényegében elutasította a kontrafaktuális elemzés hiányára vonatkozó kifogást, mivel ez az érvelés és az annak alátámasztására benyújtott kontrafaktuális forgatókönyvek önkényesen szétválasztják a két oszthatatlan elemet tartalmazó kifogásolt magatartást. Ezen összefüggő elemek összefüggő hatásait – egyrészt a Google ár‑összehasonlító szolgáltatásának előnyben részesítése azáltal, hogy a keresési találatai kiemelten jelennek meg a Shopping Units dobozaiban, másrészt a speciális algoritmusok alkalmazása a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatások eredményeinek hátrébb sorolására – ugyanis nem lehet egymástól elkülönítve értékelni. Az ítélet 376. pontjában a Törvényszék ezért arra a következtetésre jut, hogy az egyetlen helytálló kontrafaktuális forgatókönyv az lett volna, amelyben egyik elem sem lett volna alapul véve, mert ellenkező esetben ezek összefüggő hatásait csak részben sikerült volna megragadni.

171. Ez azt mutatja, hogy a Törvényszéknek a jogalapokra adott válaszát elsősorban a 372–376. pont tartalmazza, míg a megtámadott ítélet 377–379. pontjában szereplő, a „[v]égeredményben” szóval kezdődő megállapítások – a Bizottság szerint – csak kiegészítő vagy járulékos funkciót töltenek be.

172. Ugyanakkor egyet kell érteni a fellebbezőkkel és a CCIA‑val abban, hogy nem helytálló a megtámadott ítélet 377. pontja szerint a kontrafaktuális elemzések között azon az alapon bevezetett különbségtétel, hogy azok tényleges vagy potenciális hatásokra vonatkoznak‑e. Ennek az az oka, hogy mindkét esetben egy múltbeli, a jogsértést figyelembe vevő tényleges fejleményt kell utólagosan összehasonlítani egy hipotetikus, a jogsértést figyelmen kívül hagyó fejleménnyel.(96) Ezen túlmenően nem világos, hogy ha a Bizottságot szisztematikusan olyan kötelezettség terhelné, hogy a csupán potenciális hatások esetében is kontrafaktuális forgatókönyvet állítson fel, akkor ez miért jelentené azt – mint azt a Törvényszék vélhetően gondolta –, hogy a Bizottságtól a tényleges hatások bizonyítását követelnék meg.

173. Mindazonáltal ezekből a megállapításokból nem lehet arra következtetni, hogy a Törvényszék nem tartotta volna a Bizottság kötelességének, hogy figyelembe vegye, és szükség esetén elutasítsa a szóban forgó vállalkozás által előterjesztett olyan életképes kontrafaktuális elemzést, amely megkérdőjelezheti a megállapításait. Ezzel szemben a megtámadott ítélet 380. és azt követő pontjaiban részletesen megvizsgálta azt a kérdést, hogy a Bizottság jogosult volt‑e elutasítani a Google által a közigazgatási eljárásban benyújtott elemzéseket,(97) és megállapítani az okozati összefüggést a Google‑nak felrótt magatartás és az általános találati oldaláról a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatások felé irányuló forgalom csökkenése között.(98)

174. Amennyiben a fellebbezők kifejezetten a megtámadott ítélet 377–379. pontjában foglaltakat kifogásolják, érveik ezért hatástalanok és elutasítandók.

175. Azt a kérdést, hogy a megtámadott ítélet 372–376. pontjai téves jogalkalmazáson alapulnak‑e, és hogy mégis szükség volt‑e a fellebbezők által hivatkozott értelemben vett kontrafaktuális elemzésre, a harmadik fellebbezési jogalap második része keretében fogom megvizsgálni.

176. A harmadik fellebbezési jogalap első részét tehát el kell utasítani.

3.      A harmadik fellebbezési jogalap második része

177. A második részben a CCIA által támogatott fellebbezők azt róják fel a Törvényszéknek, hogy tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a kontrafaktuális elemzés csak a Google‑nak felrótt magatartásnak a 170. pontban említett két elemének kombinációjára vonatkozhat. A megtámadott ítélet 374., 376. és 525. pontja téves jogalkalmazáson alapul, mivel két okból is tévesen értelmezi a kontrafaktuális elemzés fogalmát. Egyrészt a visszaélések kiküszöböléséhez elegendő csak egy ilyen elemtől, nevezetesen a Shopping Units dobozaiban való elhelyezéstől és megjelenítéstől elvonatkoztatni. Másrészt a Törvényszék olyan kritériumot alkalmazott, amely nincs összhangban az ítélkezési gyakorlatban a reális, hihető vagy valószínű kontrafaktuális forgatókönyvvel szemben támasztott követelményekkel. Ezen ítélet 376. pontjában foglalt mindkét elemtől, beleértve a speciális kiigazítási algoritmusokat is, megkövetelt elvonatkoztatás túlmutat a szükséges mértéken, irreális és elfogadhatatlan módon összekeveri a megengedett és a nem megengedett elemek hatásait ebben a kombinált magatartásban.

178. Úgy vélem, hogy a harmadik fellebbezési jogalap második része is megalapozatlan.

179. Amint az a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 372., 417., 419. és 525. pontjában tett, a fellebbezők által e tekintetben nem vitatott megállapításaiból következik, a kifogásolt magatartás két, egymással elválaszthatatlanul összekapcsolódó elemen alapul, nevezetesen egyrészt a speciális kiigazítási algoritmusok alkalmazásán, amelyek révén csak a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatások keresési találatait sorolják hátrébb, másrészt pedig azon, hogy a Shopping Units dobozaiban csak a Google ár‑összehasonlító szolgáltatásának keresési találatait jelenítik meg kiemelten. Ez a két elem együttesen szolgálja a Google‑nek a saját szolgáltatásokkal szembeni részrehajlását. Csak kombinálva befolyásolják a felhasználói magatartást oly módon, hogy az adatforgalmat ilyen mértékben átirányítják a saját ár‑összehasonlító szolgáltatásuk javára.

180. A fellebbezők állításával ellentétben ez az elválaszthatatlan kapcsolat nem szakítható el a kifogásolt magatartás és annak (tényleges vagy potenciális) hatásai közötti okozati összefüggés kontrafaktuális elemzése céljából. Egy ilyen eljárás nem venné figyelembe a két elem együttes műszaki és gazdasági hatásait. Különösen nem veszi figyelembe a felhasználói magatartásra gyakorolt közös hatásukat. A Google ár‑összehasonlító szolgáltatása javára történő megnövekedett kattintások száma nemcsak annak köszönhető, hogy a Google keresési találatai előkelőbb helyen szerepelnek a Shopping Units dobozaiban, hanem annak is, hogy ezzel párhuzamosan a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatások keresési találatai algoritmus által vezérelt módon hátrébb sorolódnak és kevésbé vonzóan jelennek meg, így azok elkerülik a felhasználók figyelmét. A fellebbezők által preferált megosztott kontrafaktuális elemzés ezért nem lenne sem hihető, sem reális, hanem inkább önkényes.(99)

181. A Törvényszék ezért a megtámadott ítélet 372. pontjában téves jogalkalmazás nélkül állapíthatta meg, hogy „ezen összefüggő [összetevők] hatásainak elemzése nem végezhető el oly módon, hogy e [...] hatás[okat] elkülönítik [...] [a] másik [...] [összetevőtől]”. Az ítélet 376. pontjában foglalt értékelésben sincs téves jogalkalmazás, miszerint az egyetlen helytálló kontrafaktuális forgatókönyv az lett volna, amely a két összetevő egyikét sem vette volna alapul, „különben csak részben lehet megérteni az említett összefüggő [összetevők] összefüggő hatásait”.

182. A fellebbezők a fentiekkel szembeni érvként nem adhatják elő azt, hogy a Bizottság nem kifogásolta a speciális kiigazítási algoritmusok alkalmazását. Amint azt a Törvényszék helyesen megállapította, ez nem releváns. A Google ár‑összehasonlító szolgáltatása termékkeresési találatainak előnyben részesített megjelenítésével való sajátos kombinációjuk tette lehetővé a vitatott határozatban azonosított, a versenyt(100) potenciálisan károsító hatásokat.

183. A megtámadott ítélet 372–376. pontjában szereplő megállapítások ezért nem kifogásolhatóak.

184. Következésképpen a harmadik fellebbezési jogalap második részét is el kell utasítani.

4.      A harmadik fellebbezési jogalap harmadik része

185. Az első és a második rész értékeléséből következik, hogy a harmadik fellebbezési jogalap harmadik része sem lehet sikeres. Eszerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 572. pontjában tévesen alkalmazta a jogot a kifogásolt magatartás hatásainak és objektív igazolásának értékelése során.

186. Ebben az 572. pontban a Törvényszék a kifogásolt magatartás két összetevőjének elválaszthatatlanságára vonatkozó megállapításaiból sokkal inkább téves jogalkalmazás nélkül következtethetett arra, hogy a versenyre és a fogyasztók jólétére gyakorolt esetleges káros hatásokat nem ellensúlyozhatja kizárólag az e két összetevő közül csak az egyiknek, nevezetesen a speciális kiigazítási algoritmusoknak tulajdonított hatékonyságnövekedés. Ez attól függetlenül érvényes, hogy a speciális kiigazítási algoritmusok alkalmazásával elért specifikus hatékonyságnövekedés bizonyított‑e vagy sem.(101)

187. Következésképpen a harmadik fellebbezési jogalap harmadik részét, mint megalapozatlant, ugyancsak teljes egészében el kell utasítani.

E.      A hasonlóan hatékony versenytárs kritériumának alkalmazhatósága (negyedik fellebbezési jogalap)?

188. A negyedik fellebbezési jogalapban a fellebbezők azt sérelmezik a Törvényszékkel szemben, hogy nem kifogásolta, hogy a Bizottság elmulasztotta a kifogásolt magatartás hasonlóan hatékony versenytársakra gyakorolt hatásának az értékelését. Az EUMSZ 102. cikknek az ítélkezési gyakorlatban elismert célkitűzése szerint a versenykorlátozó hatás általában csak akkor bizonyítható, ha a magatartás káros hatással van a meglévő vagy feltételezett, hasonlóan hatékony versenytársakra. A vitatott határozatban azonban a Bizottság nem elemezte a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatások hatékonyságát, és nem vett figyelembe egy ilyen hipotetikus versenytársat. A Törvényszék ezért tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 538. pontjában megállapította, hogy a Bizottság – árverseny hiányában – nem volt köteles alkalmazni a hasonlóan hatékony versenytárs kritériumát.

189. A beavatkozók által támogatott Bizottság azzal érvel, hogy árverseny hiányában nem volt szükség a meglévő vagy feltételezett, hasonlóan hatékony versenytársakkal való összehasonlításra. Mivel nem az árral kapcsolatos visszaélést róják a Google terhére, nem kellett alkalmaznia a hasonlóan hatékony versenytárs kritériumát. A Bizottság ezzel szemben bármilyen formában bizonyíthatta a versenyre gyakorolt lehetséges hatásokat, amit a vitatott határozatban meg is tett.

190. A Törvényszék a megtámadott ítélet 518. és azt követő pontjaiban foglalkozik a kifogásolt magatartás versenykorlátozó hatásaival, a megtámadott ítélet 538–543. pontjában pedig a hasonlóan hatékony versenytárs kritériumával. Az ítélet 527. pontjában először is megerősíti(102), hogy a Bizottság helyesen állapította meg, hogy ez a magatartás a versenytársak ár‑összehasonlító szolgáltatásaihoz irányuló forgalom csökkenéséhez és a Google saját ár‑összehasonlító szolgáltatásához irányuló forgalom növekedéséhez vezetett, és ezáltal versenytársai jelentős csoportjának helyzetét kellően befolyásolta ahhoz, hogy megállapítható legyen a versenyellenes hatások fennállása. A megtámadott ítélet 538–541. pontjában a Törvényszék ezt követően lényegében megállapítja, hogy a Bizottság nem volt köteles alkalmazni a hasonlóan hatékony versenytárs kritériumát. Ennek csak árverseny esetén lenne értelme, ami itt nem áll fenn. A Bizottságnak ezért csak a kifogásolt magatartás versenyre gyakorolt potenciális versenykorlátozó hatását kellett bizonyítania.(103) Ennek során nem számít, hogy a Google termékkeresője hatékonyabb volt‑e, mint a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatásoké.

191. Véleményem szerint a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem volt köteles alkalmazni a hasonlóan hatékony versenytárs kritériumát.

192. E kritérium alkalmazása általában annak vizsgálatával jár, hogy valamely erőfölényben lévő vállalkozás árképzési stratégiája alkalmas‑e az e vállalkozással megegyező hatékonyságú versenytárs piacról való kiszorítására.(104) E célból ár‑költség elemzésre van szükség, amely általában magának az erőfölényben lévő vállalkozásnak a költségszerkezetén alapul.(105)

193. Az EUMSZ 102. cikk kétségkívül nem irányul annak biztosítására, hogy az erőfölényben lévő vállalkozásnál kevésbé hatékony versenytársak a piacon maradjanak. Az e rendelkezés által védett, érdemeken alapuló verseny a különösen az árak, a választék, a minőség vagy az innováció szempontjából kevésbé hatékony, tehát a fogyasztók számára kevésbé érdekes versenytársak piacról való eltűnéséhez, illetve kiszorulásához vezethet.(106)

194. Ezt az ítélkezési gyakorlatot azonban nem szabad úgy félreértelmezni, hogy a kevésbé hatékony, azaz kisebb versenytársak tevékenységei, amelyek nem rendelkeznek vagy nem képesek ellensúlyozni az erőfölényben lévő vállalkozás méretgazdaságossági vagy költségelőnyeit, egyáltalán nem érdemelnek védelmet, vagy egyáltalán nem játszanak szerepet a működő verseny fenntartása szempontjából.(107)

195. Ezzel szemben a piaci szerkezet függvényében – különösen, ha magasak a belépési korlátok – még egy kevésbé hatékony versenytárs is növelheti a versenynyomást, és így befolyásolhatja az erőfölényben lévő vállalkozás magatartását.(108) Ez annál is inkább igaz, ha egy ilyen piaci struktúra mellett valószínűtlen, hogy egy másik vállalkozás ugyanolyan hatékony legyen, mint az erőfölényben lévő vállalkozás. Sőt, ha egy ilyen vállalkozás jelenléte olyan mértékben gyengíti a versenyt egy piacon, hogy még az azonos hatékonyságú versenytársak sem tudnak ott eleve letelepedni, akkor a kevésbé hatékony vállalkozásokból származó versenynyomás sem hagyható figyelmen kívül. Még az ilyen versenynyomás is megakadályozhatja, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás üzleti magatartása miatt tovább romoljon a piaci szerkezet és a fogyasztói választék, és így az EUMSZ 102. cikkben foglalt alapvető célt, a verseny fenntartását szolgálja.(109) Ilyen esetekben a Bíróság logikusan kizárta a hasonlóan hatékony versenytárs kritériuma alkalmazásának lehetőségét.(110)

196. A fellebbezők érvelésével ellentétben tehát a hasonlóan hatékony versenytárs kritériumáról még azt sem lehet kijelenteni, hogy általánosan alkalmazandó lenne, nemhogy elengedhetetlen előfeltételt képezne annak megállapításához, hogy egy erőfölényben lévő vállalkozás tevékenységei összhangban vannak‑e az érdemeken alapuló verseny eszközeivel.(111) A Bíróság is többször megerősítette ezt az értelmezést, és hangsúlyozta, hogy a versenyhatóságoknak jogilag nem áll fenn elvi szintű kötelezettségük arra, hogy alkalmazzák ezt a kritériumot. Ez ugyanis csak egy a számos módszer közül annak értékelésére, hogy az árral kapcsolatos magatartás alkalmas‑e kiszorító hatások kiváltására.(112) Amennyiben nem jöhet szóba annak alkalmazása, sem a Bizottság, sem a Törvényszék nem kötelezhető arra, hogy válaszoljon az érintett vállalkozás érveire.(113)

197. Különösen nem szabad kiterjeszteni a hasonlóan hatékony versenytárs kritériumának hatályát az olyan magatartásokra, amelyek nem kapcsolódnak az árversenyhez, amelyre a Bizottság prioritási közleménye szerint e kritériumot eredetileg kitalálták.(114) Véleményem szerint az ítélkezési gyakorlatban az e tekintetben legalábbis többértelmű kijelentéseket pontosítani, akár korrigálni is kellene.(115)

198. A kifogásolt magatartás semmilyen összefüggésben nincs az árversennyel. A Törvényszék ezért téves jogalkalmazás nélkül állapíthatta meg, hogy a Bizottság nem volt köteles a hasonlóan hatékony versenytárs kritériumát alkalmazni a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatásokra vagy a megfelelő hipotetikus versenytársakra annak érdekében, hogy meg lehessen állapítani, hogy e magatartás potenciális kiszorító hatást gyakorol a versenytársak kárára.

199. A negyedik fellebbezési jogalap következésképpen megalapozatlan, és azt is el kell utasítani.

F.      Közbenső következtetés

200. A fentiekből következik, hogy a négy fellebbezési jogalapot, és így a fellebbezés egészét el kell utasítani.

V.      A költségekről

201. Következésképpen az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bíróság határoz a költségekről.

202. Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében – amely a 184. cikk (1) bekezdése szerint a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó – a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság és az őt támogató beavatkozók ezt kérték, a Bíróságnak köteleznie kell a fellebbezőket a saját költségeik, valamint a fellebbezési eljárás és a Bizottságot támogató beavatkozók költségeinek a viselésére.

203. Az eljárási szabályzat 140. cikkének (1) és (2) bekezdése – amelyet szintén alkalmazni kell a fellebbezési eljárásban is – előírja, hogy az eljárásba beavatkozó tagállamok és az EFTA Felügyeleti Hatóság maguk viselik saját költségeiket. Egyébiránt az eljárási szabályzat 184. cikkének (4) bekezdése alapján, ha nem az elsőfokú eljárásban beavatkozó fél terjesztette elő a fellebbezést, a beavatkozó felet csak akkor lehet a saját költségeinek a viselésére kötelezni, ha részt vett a Bíróság előtti eljárás írásbeli vagy szóbeli szakaszában.

204. Következésképpen az EFTA Felügyeleti Hatóságot kötelezni kell a saját költségeinek viselésére. A megtámadott ítélet rendelkező részének 5. pontjára tekintettel nem szükséges a költségekről való döntés a Németországi Szövetségi Köztársaság tekintetében, amely nem vett részt a fellebbezési eljárásban.

205. Az eljárási szabályzatnak a fellebbezési eljárásban szintén alkalmazandó 140. cikkének (3) bekezdése alapján a Bíróság elrendelheti, hogy az (1) és (2) bekezdésekben nem említett beavatkozó felek maguk viseljék saját költségeiket. Mivel a CCIA a pervesztes fellebbezők kérelmét támogatta, a CCIA‑t kötelezni kell a saját költségeinek viselésére.

VI.    Végkövetkeztetések

206. Az előbbiekben kifejtettek alapján azt indítványozom, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon:

1.      A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2.      A Google LLC és az Alphabet Inc. maguk viselik saját költségeiket, valamint a Bizottság, a Bureau européen des unions de consommateurs (BEUC), az Infederation Ltd, a Verband Deutscher Zeitschriftenverleger e. V., a BDZV – Bundesverband Digitalpublisher und Zeitungsverleger e. V., a Visual Meta GmbH, a Twenga és a Kelkoo részéről felmerült költségeket.

3.      Az EFTA Felügyeleti Hatóság és a Computer & Communication Industry Association maguk viselik saját költségeiket.

1      Eredeti nyelv: német.

2      T‑612/17, EU:T:2021:763.

3      Az EUMSZ 102. cikk és az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás 54. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.39740. sz. ügy – Google Search [Shopping]) hozott C(2017) 4444 final határozat.

4      C‑7/97, EU:C:1998:569, 37. és azt követő pontok.

5      Angolul: „as‑efficient‑competitor‑test” vagy „AEC‑test”.

6      Lásd különösen: a megtámadott határozat (356) és azt követő preambulumbekezdései, valamint a megtámadott ítélet 59. és azt követő, 282. és azt követő és 369. és azt követő pontjai.

7      Lásd: a megtámadott ítélet 59–62. pontja; lásd még: a vitatott határozat (371) és azt követő preambulumbekezdései.

8      A Bizottság által az EK‑Szerződés 81. és 82. cikke [jelenleg az EUMSZ 101. és 102. cikk] alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7‑i bizottsági rendelet (HL 2004. L 123., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás: 8. fejezet, 3. kötet, 81. o.)

9      A Szerződés 81. és 82. cikkében [jelenleg az EUMSZ 101. és 102. cikk] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.).

10      Lásd még: a megtámadott ítélet 40–78. pontja.

11      A vitatott határozat (154) és azt követő preambulumbekezdései.

12      Lásd még: a megtámadott ítélet 43. pontja.

13      Lásd: a vitatott határozat (254), (269), (270) és (285) és azt követő preambulumbekezdéseit; lásd még: a megtámadott ítélet 46. és 47. pontja.

14      Lásd: a vitatott határozat (264) és azt követő preambulumbekezdései; a megtámadott ítélet 54. pontja.

15      A vitatott határozat (444) preambulumbekezdése; a megtámadott ítélet 64. pontja.

16      Lásd: a vitatott határozat (452) és azt követő preambulumbekezdései; a megtámadott ítélet 65. pontja.

17      Lásd: a vitatott határozat (539) és azt követő preambulumbekezdései; a megtámadott ítélet 66. pontja.

18      Lásd: a vitatott határozat (89) és azt követő preambulumbekezdései; a megtámadott ítélet 67. pontja.

19      A vitatott határozat (710) és azt követő preambulumbekezdései és 2. cikke; a megtámadott ítélet 78. pontja.

20      A Bíróság elnökének 2022. március 22‑i, a Google és Alphabet kontra Bizottság ügyben hozott végzése (C‑48/22 P, nem tették közzé, EU:C:2022:207).

21      Lásd ebben az értelemben: 2020. szeptember 3‑i Vereniging tot Behoud van Natuurmonumenten in Nederland és társai kontra Bizottság ítélet (C‑817/18 P, EU:C:2020:637, 46. pont); 2023. június 22‑i DI kontra EKB ítélet (C‑513/21 P, EU:C:2023:500, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22      1998. november 26‑i ítélet (C‑7/97, EU:C:1998:569, 37. és azt követő pontok).

23      Lásd legutóbb: Saugmandsgaard Øe főtanácsnok Deutsche Telekom kontra Bizottság és Slovak Telekom kontra Bizottság ügyekre vonatkozó indítványa (C‑152/19 P és C‑165/19 P, EU:C:2020:678, 56. és azt követő pontok); Rantos főtanácsnok Lietuvos geležinkeliai kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa (C‑42/21 P, EU:C:2022:537, 55. és azt követő pontok).

24      Lásd: a megtámadott ítélet 136. és azt követő pontjai.

25      A megtámadott ítélet 212. pontja.

26      A megtámadott ítélet 213–217. pontja.

27      A megtámadott ítélet 218. és azt követő pontjai.

28      A megtámadott ítélet 219–222. pontja.

29      A megtámadott ítélet 223. pontja.

30      A megtámadott ítélet 224–227. pontja, hivatkozással a vitatott határozat (285)–(305), (544), (568), (580) és (588) preambulumbekezdésére.

31      A megtámadott ítélet 228. pontja, hivatkozással a vitatott határozat (594) preambulumbekezdésére.

32      A megtámadott ítélet 229–231. pontja, hivatkozással a vitatott határozat (649) preambulumbekezdésére.

33      Ebben az értelemben az egyértelműség érdekében a megtámadott ítélet általam átfogalmazott 232 és 233. pontja.

34      A megtámadott ítélet 234. pontja, utalva Saugmandsgaard Øe főtanácsnok Deutsche Telekom kontra Bizottság és a Slovak Telekom kontra Bizottság ügyekre vonatkozó indítványára (C‑152/19 P és C‑165/19 P, EU:C:2020:678, 85–89. pont).

35      A megtámadott ítélet 235. pontja, hivatkozással a következő ítéletekre: 2011. február 17‑i TeliaSonera Sverige ítélet (C‑52/09, EU:C:2011:83, 55–58. pont); 2014. július 10‑i Telefónica és Telefónica de España kontra Bizottság ítélet (C‑295/12 P, EU:C:2014:2062, 75. pont); 2007. szeptember 17‑i Microsoft kontra Bizottság ítélet (T‑201/04, EU:T:2007:289, 961. pont).

36      A megtámadott ítélet 236. pontja, hivatkozással az 1998. november 26‑i Bronner ítéletre (C‑7/97, EU:C:1998:569, 48. és 49. pont).

37      A megtámadott ítélet 237–240. pontja, hivatkozással többek között Mazák főtanácsnok TeliaSonera Sverige ügyre vonatkozó indítványára (C‑52/09, EU:C:2010:483, 32. pont), valamint a 2021. március 25‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítéletre (C‑152/19 P, EU:C:2021:238, 45. pont).

38      A megtámadott ítélet 241–247. pontja.

39      Lásd: a vitatott határozat (331) és azt követő preambulumbekezdései, különösen a (334) és a (341) és azt követő preambulumbekezdések.

40      1996. november 14‑i Tetra Pak kontra Bizottság ítélet (C‑333/94 P, EU:C:1996:436, 25. pont).

41      Ebben az értelemben lásd: 2018. április 19‑i MEO – Serviços de Comunicações e Multimédia ítélet (C‑525/16, EU:C:2018:270, 24. és 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Lásd még: Mazák főtanácsnok TeliaSonera Sverige ügyre vonatkozó indítványa (C‑52/09, EU:C:2010:483, 32. pont).

42      2010. október 14‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítélet (C‑280/08 P, EU:C:2010:603, 172. pont); 2011. február 17‑i TeliaSonera Sverige ítélet (C‑52/09, EU:C:2011:83, 26. pont); 2023. március 16‑i Towercast ítélet (C‑449/21, EU:C:2023:207, 46. pont).

43      Állandó ítélkezési gyakorlat, lásd csak: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52, 153. pont); 2023. január 12‑i Lietuvos geležinkeliai kontra Bizottság ítélet (C‑42/21 P, EU:C:2023:12, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44      Ebben az értelemben: 2023. január 12‑i Lietuvos geležinkeliai kontra Bizottság ítélet (C‑42/21 P, EU:C:2023:12, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45      Ebben az értelemben: 2023. január 12‑i Lietuvos geležinkeliai kontra Bizottság ítélet (C‑42/21 P, EU:C:2023:12, 78. pont); 2023. január 19‑i Unilever Italia Mkt. Operations ítélet (C‑680/20, EU:C:2023:33, 40. és 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46      Ebben az értelemben: 1998. november 26‑i Bronner ítélet (C‑7/97, EU:C:1998:569, 41. pont); 2021. március 25‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítélet (C‑152/19 P, EU:C:2021:238, 44. pont); 2023. január 12‑i Lietuvos geležinkeliai kontra Bizottság ítélet (C‑42/21 P, EU:C:2023:12, 79. pont). Lásd még: Rantos főtanácsnok Lietuvos geležinkeliai kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa (C‑42/21 P, EU:C:2022:537, 61. pont).

47      1995. április 6‑i RTE és ITP kontra Bizottság ítélet (C‑241/91 P és C‑242/91 P, EU:C:1995:98, 50. és azt követő pontok). Lásd még: 2004. április 29‑i IMS Health ítélet (C‑418/01, EU:C:2004:257, 35. és azt követő pontok).

48      Ebben az értelemben: 2021. március 25‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítélet (C‑152/19 P, EU:C:2021:238, 45. és azt követő pontok); 2023. január 12‑i Lietuvos geležinkeliai kontra Bizottság ítélet (C‑42/21 P, EU:C:2023:12, 78. és azt követő pontok).

49      Saugmandsgaard Øe főtanácsnok Deutsche Telekom kontra Bizottság és a Slovak Telekom kontra Bizottság ügyekre vonatkozó indítványában (C‑152/19 P és C‑165/19 P, EU:C:2020:678, 63. pont) kiélezve így fogalmaz: „[a] Bronner ítélet feltételei a visszaélésszerű magatartás megállapítását egy különösen magas szintű jogi standardtól teszik függővé. Egyfajta »csúcspontot« jelentenek az EUMSZ 102. cikk szabályozási környezetén belül.”

50      Összefoglalva: Rantos főtanácsnok Lietuvos geležinkeliai kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa (C‑42/21 P, EU:C:2022:537, 63–65. pont).

51      Ebben az értelemben: 2021. március 25‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítélet (C‑152/19 P, EU:C:2021:238, 46. pont); Rantos főtanácsnok Lietuvos geležinkeliai kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa (C‑42/21 P, EU:C:2022:537, 64. pont).

52      Ezt a feltartási problémát a Bizottság a vertikális korlátozásokról szóló iránymutatás (HL 2022., C 248., 1. o.) (16) preambulumbekezdésének e) és f) pontjában részletesen ismerteti.

53      Ebben az értelemben: 2021. március 25‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítélet (C‑152/19 P, EU:C:2021:238, 47. pont); Rantos főtanácsnok Lietuvos geležinkeliai kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa (C‑42/21 P, EU:C:2022:537, 65. pont).

54      Ebben az értelemben: 2022. május 12‑i Servizio Elettrico Nazionale és társai ítélet (C‑377/20, EU:C:2022:379, 73. pont). Lásd még: Rantos főtanácsnok Lietuvos geležinkeliai kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa (C‑42/21 P, EU:C:2022:537, 65. pont).

55      Lásd: 2011. február 17‑i TeliaSonera Sverige ítélet (C‑52/09, EU:C:2011:83, 58. pont vége).

56      Ebben az értelemben: 2021. március 25‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítélet (C‑152/19 P, EU:C:2021:238, 50. és azt követő pontok); Slovak Telekom kontra Bizottság ítélet (C‑165/19 P, EU:C:2021:239, 50. és azt követő pontok). Lásd még: 2011. február 17‑i TeliaSonera Sverige ítélet (C‑52/09, EU:C:2011:83, 54–58. és 70–72. pont); 2014. július 10‑i Telefónica und Telefónica de España kontra Bizottság ítélet (C‑295/12 P, EU:C:2014:2062, 75. és 96. pont).

57      A vitatott határozat (331) és azt követő preambulumbekezdései és (652) preambulumbekezdése; a megtámadott ítélet 223. és 237–240. pontja.

58      2010. október 14‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítélet (C‑280/08 P, EU:C:2010:603); 2011. február 17‑i TeliaSonera Sverige ítélet (C‑52/09, EU:C:2011:83); 2014. július 10‑i Telefónica és Telefónica de España kontra Bizottság ítélet (C‑295/12 P, EU:C:2014:2062); 2021. március 25‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítélet (C‑152/19 P, EU:C:2021:238); Slovak Telekom kontra Bizottság ítélet (C‑165/19 P, EU:C:2021:239).

59      Lásd a következő ítéletekben leírt helyzetet: 2010. október 14‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítélet (C‑280/08 P, EU:C:2010:603, 4. pont); 2021. március 25‑i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítélet (C‑152/19 P, EU:C:2021:238, 16. pont); Slovak Telekom kontra Bizottság ítélet (C‑165/19 P, EU:C:2021:239, 16. pont).

60      Lásd: a megtámadott ítélet 287. és 288. pontja, miszerint az eltérő bánásmód nem az internetes találatok két típusa közötti objektív különbség, hanem a Google döntéséből ered, hogy kedvezőtlenebb bánásmódban részesíti a versengő ár‑összehasonlító szolgáltatások találatait, mint a saját ár‑összehasonlító szolgáltatásának találatait oly módon, hogy kevésbé látható megjelenítést és elhelyezést alkalmaz az előbbiekre.

61      Lásd még: a megtámadott ítélet 61. pontja.

62      A megtámadott ítélet 224. pontja.

63      A megtámadott ítélet 227. pontja.

64      A megtámadott ítélet 228. pontja.

65      A megtámadott ítélet 226. pontja, hivatkozással a vitatott határozat (285)–(305), (544), (568), (580) és (588) preambulumbekezdésére.

66      Ilyen értelemben csak: a megtámadott ítélet 239. pontja.

67      Lásd: a vitatott határozat (335) és azt követő preambulumbekezdései az árprésről szóló ítélkezési gyakorlatra való hivatkozással.

68      E rész címe az eredeti angol nyelvű változatban így hangzik: „The Conduct has potential anti‑competitive effects on several markets“.

69      Az eredeti angol nyelvű változat így hangzik: „[…] the Conduct is capable of leading competing comparison shopping services to cease providing their services“ (kiemelés tőlem).

70      Lásd: a megtámadott ítélet 333–335. pontja, a vitatott határozat (414) és azt követő preambulumbekezdéseire való hivatkozással, amelyekkel a Törvényszék a második jogalap második részét elutasította.

71      Lásd még: a megtámadott ítélet 136., 139., 142–145. és 158. pontja.

72      Lásd ebben az értelemben: 2015. december 3‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet (C‑280/14 P, EU:C:2015:792, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

73      A megtámadott ítélet 168. pontja.

74      A megtámadott ítélet 169. pontja hivatkozásokkal a vitatott határozat 7.2.2–7.2.4. részére.

75      A megtámadott ítélet 170. és 171. pontja.

76      A megtámadott ítélet 172. pontja.

77      E határozat (539) és azt követő preambulumbekezdései.

78      A megtámadott ítélet 173. pontja.

79      A megtámadott ítélet 174. és 175. pontja (kiemelés tőlem).

80      Ebben az értelemben: 2023. január 12‑i Lietuvos geležinkeliai kontra Bizottság ítélet (C‑42/21 P, EU:C:2023:12, 78. pont); 2023. január 19‑i Unilever Italia Mkt. Operations ítélet (C‑680/20, EU:C:2023:33, 40. és 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ugyanígy: Rantos főtanácsnok Lietuvos geležinkeliai kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa (C‑42/21 P, EU:C:2022:537, 92. pont).

81      A megtámadott ítélet 195. pontja.

82      A megtámadott ítélet 196. pontja.

83      A megtámadott ítélet 197. pontja.

84      A megtámadott ítélet 180., 182. és 183. pontja.

85      A megtámadott ítélet 176–184. pontja.

86      A megtámadott ítélet 180. pontja; lásd még: ezen ítélet 240. és 279. és azt követő pontjai.

87      A megtámadott ítélet 176–179. pontja.

88      A nyílt internet‑hozzáférés megteremtéséhez szükséges intézkedések meghozataláról, továbbá az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22/EK irányelv és az Unión belüli nyilvános mobilhírközlő hálózatok közötti barangolásról (roaming) szóló 531/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2015. november 25‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2015. L 310., 1. o.).

89      A megtámadott ítélet 180. pontja.

90      A megtámadott ítélet 181–184. pontja.

91      A helyettesíthetőség tilalmáról lásd: 2014. április 10‑i Areva és társai kontra Bizottság ítélet (C‑247/11 P és C‑253/11 P, EU:C:2014:257, 56. pont); 2016. január 21‑i Galp Energía España és társai kontra Bizottság ítélet (C‑603/13 P, EU:C:2016:38, 73. pont); 2023. szeptember 28‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet (C‑321/21 P, EU:C:2023:713, 105. pont).

92      Lásd még: fenti 83. és azt követő pontok.

93      „A teljesség kedvéért egyébiránt meg lehet jegyezni […]”. „It may be observed, for the sake of completeness […]” az angol változatban; még egyértelműbben a francia nyelvi változatban: „Il peut d’ailleurs être observé, à titre surabondant […]”.

94      Lásd még: a vitatott határozat (378) és azt követő preambulumbekezdései; a megtámadott ítélet 168. pontja.

95      E határozat (589) és azt követő preambulumbekezdései.

96      Az EUMSZ 101. cikk megsértése vonatkozásában lásd: 2020. január 30‑i Generics (UK) és társai ítélet (C‑307/18, EU:C:2020:52, 118–121. pont); 2020. április 2‑i Budapest Bank és társai ítélet (C‑228/18, EU:C:2020:265, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2021. november 18‑i Visma Enterprise ítélet (C‑306/20, EU:C:2021:935, 74. pont). Lásd még: Bizottság kontra Servier és Servier Laboratories ügyre vonatkozó indítványom (C‑176/19 P, EU:C:2022:576, 288. és azt követő pontok).

97      A vitatott határozat 7.2.3.2. része és (464) és azt követő, illetve (523) és azt követő preambulumbekezdései.

98      Lásd különösen: a megtámadott ítélet 392. pontja.

99      Így értelmezve a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 377. pontjában tett megállapítása sem kifogásolható.

100      E határozat (344) és azt követő, illetve (589) és azt követő preambulumbekezdései.

101      Lásd ehhez: a megtámadott ítélet 568., 577., 588. és 590. pontja.

102      Hivatkozással a megtámadott ítélet 420., 506. és 520–526. pontjában foglalt megállapításokra.

103      E tekintetben a bíróság a megtámadott ítélet 441. pontjában foglalt megállapításra hivatkozik.

104      Ebben az értelemben: 2015. október 6‑i Post Danmark ítélet (C‑23/14, EU:C:2015:651, 53. pont).

105      Lásd: 2015. október 6‑i Post Danmark ítélet (C‑23/14, EU:C:2015:651, 54. pont); 2023. január 19‑i Unilever Italia Mkt. Operations ítélet (C‑680/20, EU:C:2023:33, 56. pont vége).

106      Ebben az értelemben: 2012. március 27‑i Post Danmark ítélet (C‑209/10, EU:C:2012:172, 21. és 22. pont); 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet (C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 134. pont); 2022. május 12‑i Servizio Elettrico Nazionale és társai ítélet (C‑377/20, EU:C:2022:379, 45. pont).

107      Lásd azonban Rantos főtanácsnok a Servizio Elettrico Nazionale és társai ügyre vonatkozó indítványát (C‑377/20, EU:C:2021:998, 45. pont), aki ezt az ítélkezési gyakorlatot úgy kívánja értelmezni, hogy az csak a leghatékonyabb vállalkozásokat védi, amelyek a piaci versenyképesség motorjaként működhetnek, a kevésbé alkalmas és kevésbé hatékony vállalkozásokat azonban nem.

108      Ebben az értelemben: 2015. október 6‑i Post Danmark ítélet (C‑23/14, EU:C:2015:651, 60. pont).

109      Lásd ebben az értelemben: a Post Danmark ügyre vonatkozó indítványom (C‑23/14, EU:C:2015:343, 71. és 73. pont).

110      2015. október 6‑i Post Danmark ítélet (C‑23/14, EU:C:2015:651, 59. pont); 2022. május 12‑i Servizio Elettrico Nazionale és társai ítélet (C‑377/20, EU:C:2022:379, 101. pont). Lásd még: a Post Danmark ügyre vonatkozó indítványom (C‑23/14, EU:C:2015:343, 71–73. pont).

111      A 2022. május 12‑i Servizio Elettrico Nazionale és társai ítélet (C‑377/20, EU:C:2022:379, 82. pont) sem enged más értelmezést. A versenykorlátozó gyakorlat tekintetében a Bíróság a hasonlóan hatékony versenytárs kritériumát minősítette az egyik olyan kritériumnak, amelynek alapján meg lehet állapítani, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás magatartása a szokásos verseny eszközeinek felhasználásán alapul‑e, amennyiben ez vizsgálható (kiemelés tőlem).

112      2015. október 6‑i Post Danmark ítélet (C‑23/14, EU:C:2015:651, 57–61. pont); 2022. május 12‑i Servizio Elettrico Nazionale és társai ítélet (C‑377/20, EU:C:2022:379, 81. és 82. pont); 2023. január 19‑i Unilever Italia Mkt. Operations ítélet (C‑680/20, EU:C:2023:33, 56–58. pont); lásd még: a Post Danmark ügyre vonatkozó indítványom (C‑23/14, EU:C:2015:343, 61., 63. és 71–74. pont).

113      Lásd argumentum a contrario: 2017. szeptember 6‑i Intel kontra Bizottság ítélet (C‑413/14 P, EU:C:2017:632, 141. pont).

114      Lásd: iránymutatás az [EUMSZ 102. cikknek] az erőfölényben lévő vállalkozások versenykorlátozó visszaélő magatartására történő alkalmazásával kapcsolatos bizottsági jogérvényesítési prioritásokról szóló bizottsági közlemény 23. és azt követő pontjai (HL 2009., C 45, 7. o.). Lásd még: a Post Danmark ügyre vonatkozó indítványom (C‑23/14, EU:C:2015:343, 59–60. pont).

115      2023. január 19‑i Unilever Italia Mkt. ítélet (C‑680/20, EU:C:2023:33, 59. pont).