T‑584/10. sz. ügy

Mustafa Yilmaz

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal

(védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A TEQUILA MATADOR HECHO EN MEXICO közösségi ábrás védjegy bejelentése – MATADOR korábbi nemzeti és nemzetközi szóvédjegyek – Viszonylagos kizáró ok – Az összetéveszthetőség hiánya – Az áruk hasonlóságának hiánya – A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (második tanács), 2012. október 3.

1.      Közösségi védjegy – Lajstromozási eljárás – A védjegybejelentés visszavonása, korlátozása és módosítása – Az áru‑ vagy szolgáltatásjegyzék korlátozása iránti kérelem – Módozatok

(207/2009 tanácsi rendelet, 43. cikk, (1) bekezdés; 2868/95 bizottsági rendelet, 1. cikk, 13. szabály)

2.      Közösségi védjegy – Fellebbezési eljárás – Az uniós bírósághoz benyújtott kereset – A Törvényszék hatásköre – A fellebbezési tanácsok határozatai jogszerűségének felülvizsgálata – Az OHIM fórumai előtt korábban be nem mutatott ténybeli és jogi elemek Törvényszék általi figyelembevétele – Kizártság

(207/2009 tanácsi rendelet, 65. cikk)

3.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló áruk, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – Az érintett termékek vagy szolgáltatások hasonlósága – Értékelési szempontok

(207/2009 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

4.      Közösségi védjegy – Az OHIM határozatai – Az egyenlő bánásmód elve – A megfelelő ügyintézés elve – Az OHIM korábbi döntéshozatali gyakorlata

5.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló áruk, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – A korábbi védjeggyel való összetéveszthetőség – TEQUILA MATADOR HECHO EN MEXICO ábrás védjegy – MATADOR nemzeti és nemzetközi védjegyek

(207/2009 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

6.      Közösségi védjegy – Az OHIM határozatai – Jogszerűség – Az OHIM korábbi döntéshozatali gyakorlata – A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve – Hatás hiánya

1.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 19. pont)

2.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 33. pont)

3.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 43. pont)

4.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 59., 60. pont)

5.      A közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az átlagos európai fogyasztó számára nem áll fenn az összetévesztés veszélye egyfelől a TEQUILA MATADOR HECHO EN MEXICO szómegjelölés – amelynek közösségi védjegyként történő lajstromozását a Nizzai Megállapodás szerinti 33. osztályba tartozó „Mexikói eredetű tequila, mexikói eredetű tequilát tartalmazó alkoholos koktélok és likőrök” áruk tekintetében kérték –, és másfelől a korábban Németországban, majd nemzetközi védjegyként több európai országra kiterjedően, az említett Megállapodás szerinti 32. osztályba tartozó „Sörök; ásványvizek és szénsavas vizek, és egyéb alkoholmentes italok; gyümölcsitalok és gyümölcslevek; szörpök és más készítmények italokhoz” áruk tekintetében lajstromozott MATADOR szóvédjegy között.

Az áruk között lévő viszonyt jellemző releváns tényezők összességét figyelembe véve, amint ezen árukat a T‑175/06. sz., Coca‑Cola kontra OHIM (MEZZOPANE) ügyben 2008. június 18‑án hozott ítélet 63–69. pontjában megvizsgálták, a sört és a bort a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében nem lehet hasonlóknak tekinteni.

A jelen esetben összehasonlítandó áruk között fennálló különbségek a viszonyukat jellemző összes releváns tényező szempontjából egyértelműbbek és jelentősebbek a Törvényszék által az említett ügyben hozott ítéletben megállapított, a sör és a bor között fennálló különbségeknél, így tehát e különbségek még valószínűtlenebbé teszik azt, hogy az érintett vásárlóközönség azt hihesse, hogy ugyanaz a vállalkozás gyártja és forgalmazza egyszerre mindkét típusú italt.

Különösen, bár a jelen ügyben összehasonlítandó áruk az italok ugyanazon általános csoportjába, közelebbről az alkoholos italok csoportjába tartoznak, különböznek többek között alapvető összetevőik, előállítási módjuk, színük, illatuk és ízük alapján, ezért a releváns fogyasztó ezen italokat különböző jellegűekként érzékeli. Ezen árukat rendszerint nem ugyanazokra a polcokra teszik ki az áruházak és más értékesítési pontok italeladásra szánt részeiben. Felhasználásukat illetően az ezen italokat jellemző jelentős különbség az, hogy a sör szomjat olt, ami rendszerint a bejelentett védjeggyel érintett alkoholos italok esetében nem áll fenn. Bár ezen áruk minden bizonnyal fogyaszthatók ugyanazokon a helyeken és körülmények között, és ugyanazt az igényt elégíthetik ki, például étkezés során vagy aperitifként fogyaszthatók, ez nem változtat azon, hogy nem tartoznak az alkoholos italok ugyanazon csoportjába, és a fogyasztó ezen italokat eltérő italokként érzékeli, amint arra a Törvényszék a sör és a bor kapcsán a MEZZOPANE‑ügyben hozott ítélet 66. pontjában rámutatott.

A sört és más alkoholokat – többek között a tequilát – keverő alkoholos koktélok léte nem egyenlíti ki a fent említett áruk közötti különbségeket, mivel e körülmény sok olyan italra igaz, amelyek ennek ellenére nem hasonlók.

Ugyanez a körülmény a szóban forgó árukat nem teszi egymást kiegészítő jellegűvé a MEZZOPANE‑ügyben hozott ítélet 67. pontjában kifejtett indokok miatt. A kiegészítő áruk ugyanis olyan, egymással szoros kapcsolatban álló áruk, amelyek egyike nélkülözhetetlen vagy fontos a másik használatához. A jelen ügyben a bejelentett védjeggyel érintett alkoholos italok nem nélkülözhetetlenek, és nem is fontosak a sör használatához, és fordítva sem. Az aktában egyébként nem szerepel egyetlen olyan irat sem, amely lehetővé tenné az arra való következtetést, hogy ezen áruk egyikének vásárlása különösebben a másik megvásárlását vonná maga után.

A jelen ügyben szóban forgó áruk versengő jellegével kapcsolatban a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az egyértelműen gyengébb a MEZZOPANE‑ügyben hozott ítélet 68. pontjában a sört és a bort illetően megállapítottnál. A MEZZOPANE‑ügyben hozott ítélet 68. pontjában a bor és a sör közötti bizonyos versengő viszony Törvényszék általi elismerése ugyanis azon a körülményen alapult, hogy a Bíróságnak a közösségi védjegytől eltérő területekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlata szerint a bor és a sör bizonyos mértékig alkalmas azonos szükségletek kielégítésére, és így megállapítható ezek egymással való bizonyos mértékű helyettesíthetősége. A Bíróság mindazonáltal pontosította, amint azt a Törvényszék is hangsúlyozta, hogy a különböző borok közötti jelentős minőségi különbség, ebből következően árkülönbség miatt a népszerű és nagy mennyiségben fogyasztott sör és a bor közötti meghatározó versenyhelyzetet a nagyközönség számára legelérhetőbb, ezért általánosságban legkisebb alkoholtartalmú és legolcsóbb borok tekintetében kell megállapítani. Márpedig a bejelentett védjeggyel érintett alkoholos italok általában határozottan magasabb alkoholtartalmúak, és érzékelhetően drágábbak, mint „a nagyközönség számára legelérhetőbb borok”, tehát a Bíróság értékelése a jelen esetben nem alkalmazható.

(vö. 49., 51., 54–57. pont)

6.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 61., 62. pont)