2013. május 24-én benyújtott kereset – Ezz és társai kontra Tanács
(T-279/13. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Felperesek: Ahmed Abdelaziz Ezz (Gíza, Egyiptom), Abla Mohammed Fawzi Ali Ahmed Salama (Kairó, Egyiptom), Khadiga Ahmed Ahmed Kamel Yassin (London, Egyesült Királyság), Shahinaz Abdel Azizabdel Wahab Al Naggar (Gíza, Egyiptom) (képviselők: J. Lewis Queen’s Counsel, B. Kennelly barrister és J. Binns solicitor)
Alperes: az Európai Unió Tanácsa
Kérelmek
A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:
semmisítse meg az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2011/172/KKBP határozat módosításáról szóló, 2013. március 21-i 2013/144/KKBP tanácsi határozatot (HL 2013. L 82., 54. o.), valamint az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2011. március 21-i 270/2011/EU tanácsi rendeletet (HL 2011. L 76., 4. o.), amelyet a Tanács 2013. március 21-i határozata követett, a felperesekre vonatkozó részükben; és
kötelezze az alperest a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
AZ EUMSZ 263. cikken alapuló keresetük alátámasztása érdekében a felperesek hat jogalapra hivatkoznak.
Az első jogalapot a felperesek arra alapítják, hogy a) a 2013/144/KKBP tanácsi határozat nem rendelkezett megfelelő jogalappal, ugyanis nem teljesítette az EUSZ 29. cikk követelményét; valamint hogy b) a 270/2011/EU tanácsi rendelet nem alkalmazható tovább, mivel nem teljesítette állítólagos jogalapjának, az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdésének követelményeit.
A második jogalapot a felperesek arra alapítják, hogy a 2011/172/KKBP tanácsi határozat 1. cikkében, valamint a 270/2011/EU tanácsi rendelet 2. cikkében megállapított, a korlátozó intézkedések elfogadásához szükséges feltétel nem teljesül. Ezen túlmenően arra hivatkoznak, hogy az alperesnek a korlátozó intézkedések felperesekkel szembeni elfogadására vonatkozó igazolása teljesen homályos, nem meghatározott, nem megalapozott, nem igazolható és elégtelen ezen intézkedések alkalmazásának igazolására.
A harmadik jogalapot a felperesek arra alapítják, hogy az alperes megsértette a felperesek védelemhez való jogát és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot, amennyiben a) a korlátozó intézkedések nem rendelkeznek a pénzeszközök befagyasztására irányuló határozat alapjául szolgáló bizonyítékok felperesekkel való közlésére vonatkozó eljárásról vagy olyan eljárásról, amely lehetővé teszi az említett bizonyítékokra vonatkozó észrevételeik érdemi ismertetését; b) az adott indokolás a bírósági eljárást illetően általános, megalapozatlan és homályos állítást tartalmaz; és c) az alperes nem szolgált kellő információval, amely ténylegesen biztosítaná a felpereseknek álláspontjuk ismertetését, ami nem teszi lehetővé a Törvényszék számára annak értékelését, hogy a Tanács határozata és értékelése megalapozott volt-e és megcáfolhatatlan bizonyítékokon alapult-e.
A negyedik jogalapot a felperesek arra alapítják, hogy az alperes nem adott a felpereseknek kellő indokolást a vitatott intézkedések hatálya alá történő felvételüket illetően, megsértve ezáltal a határozatát igazoló tényleges és különös okok egyértelmű kifejtésére vonatkozó kötelezettségét, azokat az egyedi és különös okokat is beleértve, amelyek arra a vélekedésre vezették, hogy a felperesek voltak a felelősek Egyiptom állami pénzeszközeinek hűtlen kezeléséért.
Az ötödik jogalapot a felperesek arra alapítják, hogy az alperes indokolatlanul és aránytalanul megsértette a tulajdonhoz, valamint a jóhírnévhez való jogukat.
A hatodik jogalapot a felperesek arra alapítják, hogy az alperes általi felvételük azon személyek listájára, akikkel szemben korlátozó intézkedések alkalmazandók, nyilvánvaló értékelési hibán alapul.