2013. május 15-én benyújtott kereset – Growth Energy és Renewable Fuels Association kontra Tanács

(T-276/13. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: Growth Energy (Washington, Egyesült Államok), Renewable Fuels Association (Washington, Egyesült Államok) (képviselő: P. Vander Schueren ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az Amerikai Egyesült Államokból származó bioetanol behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2013. február 18-i 157/2013/EU tanácsi végrehajtási rendeletet (HL L 49., 2013.2.22., 10. o.) annyiban, amennyiben az a felpereseket és tagjaikat érinti; és

a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek a következő tíz jogalapra hivatkoznak.

Az első jogalapban a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság az alaprendelettel ellentétesen járt el, mivel az egész országra kiterjedő vám mellett döntött, és nem számította ki az egyes dömpingellenes vámokat annak ellenére, hogy az ehhez szükséges valamennyi információval rendelkezett. E tekintetben a Bizottság nyilvánvalóan tévesen értékelte a releváns tényeket, tévesen alkalmazta a jogot, nem indokolta a megállapításait, megsértette a gondossági kötelezettségét és a védelemhez való jogot, valamint a jogbiztonság elvét és a felperesek jogos bizalmának elvét.

A második jogalapban a felperesek azt állítják, hogy az, hogy a Bizottság a dömpingkülönbözet számítása során elmulasztotta kiigazítani az exportárat azáltal, hogy nem végezte el az érintett keverő keverékei exportárának a felfele történő kiigazítását, a releváns tények nyilvánvalóan téves értékelésének és téves jogalkalmazásnak minősül.

A harmadik jogalapban a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság nyilvánvalóan tévesen értékelte a releváns tényeket, és megsértette az alaprendeletet, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának az elvét azáltal, hogy túlbecsülte a bioetanol USA-ból származó importmennyiségét, és ezen importokat nem kezelte hasonlóan az ugyanazon termék harmadik országból származó importjaival.

Negyedik jogalapban a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság nyilvánvalóan téves értékelést végzett, és megsértette az alaprendeletet a kárkülönbözet számítása során.

Az ötödik jogalapban a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság nyilvánvalóan téves értékelést végzett, és megsértette az alaprendeletet azáltal, hogy az anyagi kár általa végzett meghatározását olyan uniós gazdasági ágazatra alapította, amely nem gyárt hasonló terméket, és azáltal, hogy a hasonló termék meghatározását megelőzően az uniós gazdasági ágazatot határozta meg.

A hatodik jogalapban a felperesek azt állítják, hogy a vitatott rendelet hibás a nyilvánvalóan téves értékelés és a téves jogalkalmazás miatt, mivel az abban szereplő anyagi kárt olyan adatok alapján állapították meg, amelyek az uniós termelők nem reprezentatív mintájára vonatkoznak.

A hetedik jogalapban a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság nyilvánvalóan téves értékelést végzett annak megállapításával, hogy az anyagi kár más okai nem szüntetik meg a célzott importok és az uniós gazdasági ágazat által állítólagosan elszenvedett kár közötti okozati összefüggést.

A nyolcadik jogalapban a felperesek azt állítják, hogy a Tanács tévesen alkalmazta a jogot, és megsértette az arányosság elvét azáltal, hogy szükségtelen dömpingellenes intézkedést fogadott el.

A kilencedik jogalappal a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, valamint megsértette a megfelelő ügyintézés és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának az elvét annak megállapításával, hogy az USA-ból származó bioetanollal kapcsolatos vizsgálat megfelelő panaszon alapult, miközben ez utóbbi nem felelt meg az alaprendelet által felállított követelményeknek.

A tízedik jogalapban a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság többször is megsértette a felperesek védelemhez való jogát, és nem indokolta a vitatott rendelet elfogadását, mivel a végleges megállapítás, amelyen alapul, nem tartalmazott alapvető tényeket és megállapításokat a végeleges intézkedések elfogadására vonatkozóan. A Bizottság továbbá indokolás nélkül változtatta meg az intézkedések érvényességi idejét, miközben nem tette lehetővé a felperesek számára, hogy megfelelő időben hozzáférjenek a nem bizalmas iratokhoz, és nem hagyott elég időt számukra a végleges megállapítással kapcsolatos észrevételek benyújtására.