A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)
2016. december 15.(*)
„Európai uniós védjegy – A START UP INITIATIVE európai uniós ábrás védjegy bejelentése – Feltétlen kizáró ok – Megkülönböztető képesség hiánya – A 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja – Indokolási kötelezettség – A 207/2009 rendelet 75. cikke”
A T‑529/15. sz. ügyben,
az Intesa Sanpaolo SpA (székhelye: Torinó (Olaszország), képviselik: P. Pozzi és F. Braga ügyvédek)
felperesnek
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviseli kezdetben: P. Bullock, később: L. Rampini, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az EUIPO első fellebbezési tanácsának a START UP INITIATIVE ábrás megjelölés európai uniós védjegyként történő lajstromozása iránti kérelemmel kapcsolatban 2015. június 29‑én hozott határozata (R 2777/2014‑1. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: H. Kanninen (előadó) elnök, I. Pelikánová és L. Calvo‑Sotelo Ibáñez‑Martín bírák,
hivatalvezető: A. Lamote tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2015. szeptember 8‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2015. november 5‑én benyújtott ellenkérelemre,
a 2016. július 1‑jei tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2014. június 19‑én a felperes, az Intesa Sanpaolo SpA, az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.) alapján európai uniós védjegybejelentést nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a következő ábrás megjelölés volt:
3 A védjegybejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 35., 36., 41. és 42. osztályba tartozó szolgáltatások vonatkozásában tették, amelyek ezen osztályok tekintetében lényegében – többek között – az alábbi leírásnak felelnek meg:
– 35. osztály: a reklámozás, kereskedelmi ügyletek és vállalkozási tanácsadás területére tartozó szolgáltatások,
– 36. osztály: finanszírozási, értékbecslési, ingatlan‑, biztosítási és befektetési szolgáltatások,
– 41. osztály: képzéssel és oktatással kapcsolatos szolgáltatások, valamint sport‑ és kulturális tevékenységekkel kapcsolatos szolgáltatások,
– 42. osztály: tudományos és technológiai szolgáltatások, ipari elemzési és ipari kutatási, számítógép‑ és szoftvertervezési és ‑fejlesztési szolgáltatások.
4 2014. szeptember 12‑i határozatával az elbíráló a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja alapján a fenti 3. pontban említett szolgáltatások tekintetében elutasította a védjegybejelentési kérelmet.
5 2014. október 30‑án a felperes a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz.
6 2015. június 29‑i határozatával (a továbbiakban: a megtámadott határozat) az EUIPO első fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést. Közelebbről, a fellebbezési tanács a védjegybejelentési kérelmet azzal az indokkal utasította el, hogy a „start up initiativeˮ kifejezés nem rendelkezik semmiféle megkülönböztető képességgel az érintett szolgáltatások tekintetében, és hogy a képregényszerű elem megléte a bejelentett védjegyen belül nem elegendő ahhoz, hogy a védjegy egészét a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti megkülönböztető képességgel ruházza fel.
A felek kereseti kérelmei
7 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– állapítsa meg a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának, (2) bekezdésének és 75. cikkének megsértését, valamint téves alkalmazását;
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.
8 Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
Előzetes észrevételek a felperes kereseti kérelmeinek első részével kapcsolatban
9 Az EUIPO jelezte, hogy a fellebbezés nem irányulhat megállapító (deklaratív) ítélet meghozatalára, és hogy a felperes arra irányuló kereseti kérelmeit, hogy a Törvényszék állapítsa meg, hogy a megtámadott határozat ellentétes a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjával, (2) bekezdésével és 75. cikkével, úgy kell érteni, hogy azok a megtámadott határozat hatályon kívül helyezésére irányulnak.
10 A felperes a tárgyaláson megerősítette, hogy kereseti kérelmeinek első része nem volt független azok második részétől, amelynek értelmében ő a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését kérte.
11 E pontosításra figyelemmel azt kell megállapítani, hogy a kereseti kérelmek első része lényegében átfedésben van a kérelmek második részével, amely a megtámadott határozat hatályon kívül helyezésére irányul. Ennélfogva a kereseti kérelmek ezen első részéről, a fortiori azok elfogadhatóságáról, nem szükséges határozni.
Az ügy érdeméről
12 Keresetének alátámasztásaként a felperes két jogalapra hivatkozik, az elsőt a 207/2009 rendelet 75. cikkének megsértésére, a másodikat ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapítja.
A 207/2009 rendelet 75. cikkének megsértésére alapított, első jogalapról
13 A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács nem tett eleget az indokolási kötelezettségének.
14 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 75. cikkének első mondata értelmében, az EUIPO‑nak a határozatait indokolnia kell. Az ítélkezési gyakorlat szerint e kötelezettség terjedelme megegyezik az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében foglalt kötelezettség terjedelmével, és célja egyrészt az, hogy lehetővé tegye az érdekeltek számára jogaik védelme érdekében a hozott intézkedés indokainak megismerését, másrészt hogy lehetővé tegye az uniós bíróság számára a határozat jogszerűségének felülvizsgálatát [lásd: 2012. szeptember 6‑i Storck kontra OHIM ítélet, C‑96/11 P, EU:C:2012:537, 86. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2008. július 9‑i Reber kontra OHIM – Chocoladefabriken Lindt & Sprüngli (Mozart) ítélet, T‑304/06, EU:T:2008:268, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat].
15 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a lajstromozást kizáró okok vizsgálatának a védjegybejelentésben szereplő valamennyi árura vagy szolgáltatásra vonatkoznia kell (lásd: 2013. október 17‑i Isdin kontra Bial‑Portela ítélet, C‑597/12 P, EU:C:2013:672, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
16 A Bíróság korábban már elismerte, hogy ha valamely áru‑, illetve szolgáltatáskategóriára vagy ‑csoportra ugyanaz a kizáró ok vonatkozik, elegendő az összes érintett árura vagy szolgáltatásra vonatkozóan általános indokolást adni (lásd: 2013. október 17‑i Isdin kontra Bial‑Portela ítélet, C‑597/12 P, EU:C:2013:672, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
17 Mindenesetre, ez a lehetőség csak az egymással oly mértékig közvetlen és konkrét kapcsolatot mutató árukra és szolgáltatásokra terjed ki, amelyek kellőképpen homogén áru‑ vagy szolgáltatáskategóriát, illetve ‑csoportot alkotnak. Önmagában az a tény, hogy az érintett áruk vagy szolgáltatások a Nizzai Megállapodás szerinti ugyanazon osztályba tartoznak, nem elegendő e homogenitás megállapításához, mivel ezek az osztályok gyakran olyan áruk vagy szolgáltatások széles skáláját ölelik fel, amelyek nem szükségszerűen mutatnak egymással ilyen kellően közvetlen és konkrét kapcsolatot (lásd: 2013. október 17‑i Isdin kontra Bial‑Portela ítélet, C‑597/12 P, EU:C:2013:672, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
18 Az áruknak és szolgáltatásoknak a fenti 17. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett homogenitását az érintett védjegybejelentéssel szemben felhozott konkrét kizáró okra figyelemmel kell értékelni (lásd ebben az értelemben: 2014. december 11‑i FTI Touristik kontra OHIM ítélet, C‑253/14 P, nem tették közzé, EU:C:2014:2445, 48. pont), és az egymással oly mértékig közvetlen és konkrét kapcsolatot mutató áruk és szolgáltatások tekintetében, amelyek kellően homogén csoportot alkotnak ahhoz, hogy annak alapján az érintett határozat indokolását képező ténybeli és jogi megfontolások egésze kellőképpen kifejti az említett kategória minden egyes áruja és szolgáltatása vonatkozásában alkalmazott érvelést, és az minden egyes árura és szolgáltatásra nézve különbségtétel nélkül alkalmazható, általános indokolás is adható [2009. április 2‑i Zuffa kontra OHIM (ULTIMATE FIGHTING CHAMPIONSHIP) ítélet, T‑118/06, EU:T:2009:100, 28. pont].
19 A jelen esetben a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács a bejelentett védjegy árujegyzékébe tartozó minden egyes szolgáltatás tekintetében csupán „részleges és sommásˮ elemzést végzett.
20 A 35. osztályba tartozó szolgáltatások tekintetében adott indokolás szerinte nem alkalmazható a reklámszövegek szerkesztésétől eltérő szolgáltatásokra. Szerinte az említett osztály bizonyos szolgáltatásait főszabály szerint a szolgáltatók nem az induló szakaszban lévő vállalkozások részére nyújtják. Ez az eset áll fenn az olyan szolgáltatásokat illetően, mint például a sportolók számára végzett ügyvitel, vagy a harmadik személyek számára nyújtott újság‑előfizetéssel kapcsolatos szolgáltatások, amelyek nem tekinthetők start‑up vállalkozások részére szánt szolgáltatásoknak.
21 A 36. osztályba tartozó szolgáltatásokat illetően a fellebbezési tanács szerinte nem fejtette ki, hogy milyen kapcsolat állhat fenn például egyfelől a széfszolgáltatások, gyűjtemények és vámügynökségek, másfelől az induló fázisban lévő vállalkozások figyelmébe ajánlott kezdeményezések között.
22 A 41. osztályba tartozó szolgáltatásokat illetően az indokolás nem kielégítő, mivel a felperes szerint e szolgáltatások, amelyek magukban foglalják többek között a szépségversenyek szervezését is, nem homogének.
23 A 42. osztályba tartozó szolgáltatásokat illetően a megtámadott határozat indokolása nem alkalmazható az olyan szolgáltatásokra, mint a mélytengeri kutatás, geológiai kutatás és textilpróbák, amelyek semmilyen kapcsolatban nem állnak az olyan szolgáltatásokkal, mint például a tudományos és technológiai szolgáltatások, ipari elemzés és kutatás, valamint a tervezési és fejlesztési szolgáltatások. Egyébként az az érv, miszerint start‑up vállalkozásokat a technológiai szempontból innovatív ágazatokban alapítanak, ellentmondásban van azzal az érvvel, miszerint a 41. osztályba tartozó szolgáltatások lefedik a szórakozással kapcsolatos és szabadidős tevékenységeket is.
24 Az EUIPO vitatja a felperes érvelését. Úgy véli, hogy a jogalap nem megalapozott, mivel főszabály szerint a védjegybejelentésben szereplő összes szolgáltatás nyújtható start‑up vállalkozások részére, vagy ez utóbbiak által is.
25 E tekintetben, ami a 35. osztályba tartozó szolgáltatásokat illeti, az ezen osztályba tartozó szolgáltatások és a védjegybejelentésben foglalt szolgáltatások a következők: „Reklámozás, kereskedelmi ügyvitel, kereskedelmi adminisztráció, irodai munkák, hirdetmények közzététele, árusítóautomaták bérbeadása, reklámidő bérbeadása minden hírközlési eszköz tekintetében, kereskedelmi információs ügynökségek, reklámügynökségek, import‑export‑ügynökségi szolgáltatások, reklámdokumentáció frissítése, harmadik felek áru‑ és szolgáltatási engedélyeinek üzleti adminisztrációja, előállítási ár elemzése, ipari vagy kereskedelmi vállalkozások ügyvitelének segítése, üzleti szaktanácsadás, ügyviteli tanácsadás, személyzeti tanácsadás, könyvelés, kirakatrendezés, reklámszórás, termékmintaszórás, termékbemutatók, előadóművészek ügyeinek intézése, reklámanyagszórás [röpcédulák, prospektusok, nyomtatványok, termékminták], statisztikai adatgyűjtés, számlázás, szálloda‑menedzsment, sportolók részére végzett ügyvitel, informatikai fájlok kezelése, üzleti információk, információk és üzleti tanácsok fogyasztók részére, üzleti nyomozás, reklámcélú tördelés, reklámfelületek bérbeadása, marketing, fénymásolók bérbeadása, irodagépek és irodai berendezések bérbeadása, reklámeszközök bérbeadása, vásárok szervezése üzleti vagy reklámcélból, kiállítások szervezése üzleti vagy reklámcélból, divatbemutatók szervezése promóciós célból, vállalkozásszervezési szaktanácsadás (üzleti elemzés), fizetési jegyzékek készítése, termékbemutatás kiskereskedelmi értékesítés céljából bármely hírközlési eszköz útján, gazdasági előrejelzések, reklámfilmek készítése, üzletvezetéshez nyújtott segítség, értékesítési promóció harmadik felek részére, reklámszövegek közzététele, online reklám informatikai hálózaton keresztül, levélreklám, reklámposta, rádióreklám, tévéreklám, adatgyűjtés központi fájlba, üzleti felvilágosítás, személyzeti felvétel/toborzás, reklámszövegek szerkesztése, PR‑szolgáltatások, szponzorok felkutatása, információgyűjtés informatikai fájlokból harmadik felek részére, piackutatás, üzleti kutatás, dokumentumok többszörözése, személyzeti kiválasztás pszichológiai tesztek segítségével, újság‑előfizetéssel kapcsolatos szolgáltatások harmadik személyek részére, távközlési előfizetéssel kapcsolatos szolgáltatások harmadik személyek részére, beszerzési szolgáltatások harmadik személyek részére [áruvásárlás és szolgáltatások megrendelése más vállalkozások részére], ár‑összehasonlítással kapcsolatos szolgáltatások, üzletszervezési és ‑vezetési tanácsadási szolgáltatások, üzletszervezési tanácsok, üzletvezetéshez nyújtott tanácsadási szolgáltatások, gépelési szolgáltatások, fénymásolási szolgáltatások, hostess‑szolgáltatások reklám vagy értékesítési promóció céljából, sajtószemle‑szolgáltatások, székhelyáthelyezési szolgáltatások vállalkozások részére, üzenetrögzítő szolgáltatások távollévő előfizetők részére, titkársági szolgáltatások, gyors‑ és gépírási szolgáltatások, alvállalkozási szolgáltatások [üzleti asszisztencia], telemarketing szolgáltatások, adatok rendszerezése informatikai adatbázisokban, közvéleménykutatás, adóbevallások készítése, számlakivonatok készítése, üzleti értékbecslés, piaci tanulmányok, kommunikáció átírása [irodai munkák], megrendelések adminisztratív kezelése, szövegszerkesztés, munkaközvetítő irodák, árverési szolgáltatások, könyvvizsgálati szolgáltatásokˮ.
26 A megtámadott határozat 20. pontjában a fellebbezési tanács kifejtette, hogy a bejelentett védjegy az összes szolgáltatás tekintetében akként fogható fel, mint a szolgáltatások címzettjeinek szánt jelzés, különösen a reklám, az üzleti ügyvitel és a vállalkozási tanácsadás területén, amely szolgáltatások különösen a start‑up vállalkozások igényeinek kielégítésére alkalmasak. A fellebbezési tanács pontosította, hogy a bejelentett védjegy a szolgáltatás címzettjét jelöli, nevezetesen a start‑up vállalkozást és az utóbbinak – a 35. osztályba tartozó szolgáltatások jegyzékében feltüntetett stratégiák kidolgozása révén – nyújtott konkrét segítség módját. Példaként a reklámszövegek szerkesztését hozta fel, és rámutatott, hogy a bejelentett védjegy arról tájékoztatja a közönséget, hogy a szolgáltatás egy olyan tevékenységet jelöl, amelyet a szolgáltató kínál a start‑up vállalkozás részére.
27 Ezzel a fellebbezési tanács a 35. osztályba tartozó szolgáltatásokat illetően kellőképpen indokolta a megtámadott határozatot.
28 Ugyanis, a jelen ügy körülményeire tekintettel, az indokolás általános is lehetett volna, figyelemmel a szóban forgó szolgáltatásokra, amelyek főként a reklámozás, a vállalkozási ügyvitel és a vállalkozási tanácsadás területére tartoznak. E szolgáltatások a start‑up vállalkozások érdeklődésére tarthatnak számot, hiszen – amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 21. pontjában helyesen kiemelte – egy új vállalkozás beindítása üzleti terv kidolgozását, reklámkampány megtervezését, üzleti tanácsokat, személyzet kiválasztását, irodai berendezések bérlését, gépelési szolgáltatások igénybevételét és a 35. osztályba sorolt egyéb szolgáltatások igénybevételét teheti szükségessé. Az a tény, hogy ebbe az osztályba soroltak olyan szolgáltatásokat is, mint például a sportolók részére végzett ügyvitel vagy a harmadik felek részére nyújtott újság‑előfizetéssel kapcsolatos szolgáltatások, nem alkalmas ezen értékelés megdöntésére. Egyrészt, a harmadik felek, különösen a sportolók javára végzett üzleti ügyvitel, valamely start‑up vállalkozás részére szánt szolgáltatás is lehet, amennyiben a start‑up vállalkozás a sport területén végzi tevékenységét. Másrészt, a harmadik felek részére nyújtott újság‑előfizetéssel kapcsolatos szolgáltatások érdekelhetik a start‑up vállalkozásokat is, hiszen könnyen elképzelhető, hogy tevékenységük keretében szükségük lehet ilyen előfizetésekre.
29 A fellebbezési tanács tehát indokolhatta úgy a megtámadott határozatot, ahogyan azt annak 20. és 21. pontjában tette, anélkül hogy további pontosításokat tett volna ezt illetően. Ezen indokolás ugyanis tökéletesen alkalmazható volt a 35. osztályba tartozó, a védjegybejelentésben foglalt összes szolgáltatásra, azok sokféleségétől függetlenül.
30 Ami a 36. osztályt illeti, az ezen osztályba tartozó, védjegybejelentésben foglalt szolgáltatások a következők: „Biztosítási szolgáltatások, pénzügyi szolgáltatások, pénzügyek, ingatlanügyek, banki szolgáltatások, lakásbérbeadás, mezőgazdasági területek bérbeadása, hitelügynökségek, szállásközvetítő ügynökségek [ingatlantulajdon], tartozásbehajtó ügynökségek, vámügynökségek, ingatlanügynöki szolgáltatások, ingatlankezelés, ingatlanok gondnokolása, pénzügyek kezelése, pénzügyi elemzés, baleset‑biztosítás, tűzesetre között biztosítások megkötése, betegségbiztosítások megkötése, tengeri biztosítás, életbiztosítás, ügynöki munka, adománygyűjtés, biztosítási tanácsadás, pénzügyi tanácsadás, pénzügyialap‑képzés, értéktárgyak letétbe helyezése, széfszolgáltatások, utazási utalványok kibocsátása, értékutalványok kibocsátása, hitelkártyák kibocsátása, faktoring, letétek [garanciák], internetbank, pénzügyi információk, biztosítási információk, szénkibocsátási kreditekkel való kereskedés, ingatlanok bérbeadásának megszervezése, lízing, iroda‑bérbeadás, biztosítási ügynöki munka, ingatlanügynöki munka, részvényekkel és értékpapírokkal kapcsolatos ügynöki munka, devizaváltási ügyletekkel kapcsolatos szolgáltatások, kiegyenlítési műveletek [pénzváltás], részletfizetés, pénzügyi szakvélemények készítése, értékpapírkölcsön, hitelezés [előfinanszírozás], értékpapírkölcsön, tőzsdei jegyzés, jótékony célú gyűjtés, lakbérbehajtás, biztosítási statisztika, bankkártya‑szolgáltatások, hitelkártya‑szolgáltatások, bankbetét‑szolgáltatások, finanszírozási szolgáltatások, önsegélyező pénztári szolgáltatások, cégfelszámolási szolgáltatások [pénzügyek], nyugdíjfolyósítási szolgáltatások, jelzáloggal kapcsolatos bankügyletek, hagyatékkezelői szolgáltatások, szponzorálás, erdők értékbecslése, ingatlanok értékelése [értékbecslés], bélyegértékbecslés, ékszerértékbecslés, műtárgyak értékbecslése, régiségek értékbecslése, numizmatikai értékbecslés, pénzügyi értékbecslés [biztosítás, bank, ingatlan], javítási költségek értékbecslése, gyapjútermékek értékbecslése, elektronikus pénzátutalás, csekkek/bankutalványok hitelességének ellenőrzéseˮ.
31 A megtámadott határozat 23. pontjában a fellebbezési tanács kifejtette, hogy a start‑up vállalkozásoknak szükségük van finanszírozásra, értékbecslésre, ingatlanszolgáltatásokra, biztosítási szolgáltatásokra, befektetési szolgáltatásokra, és valamennyi olyan szolgáltatásra, amelyet a felperes a védjegybejelentési kérelmében a 36. osztály tekintetében felsorolt. Pontosította, hogy olyan szolgáltatásokról van szó, amelyek általában véve a vállalkozói szférát célozzák, a fortiori a frissen alapított vállalkozásokat, amelyek az új technológiákra építenek, és amelyek ennélfogva pénzügyileg érzékenyebbek vagy sérülékenyebbek.
32 Ezzel a fellebbezési tanács a 36. osztályba tartozó szolgáltatásokat illetően kellőképpen indokolta a megtámadott határozatot.
33 Ugyanis e szolgáltatások egymással kellően közvetlen és konkrét kapcsolatban állnak, hiszen, amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 24. pontjában pontosította, e szolgáltatások mindegyike „beleférhet [a felperes által] a start‑up vállalkozásoknak szánt kezdeményezés koncepciójábaˮ. A felperes által szolgáltatott információk alapján nem zárható ki az, hogy az olyan szolgáltatások, mint a széfszolgáltatások, az adománygyűjtés és a vámügynöki szolgáltatások ugyanúgy érdekelhetik a frissen alapított vállalkozásokat, mint például a finanszírozási, értékbecslési, ingatlan‑, biztosítási vagy befektetési szolgáltatások.
34 Ami a 41. osztályt illeti, az ezen osztályba tartozó, védjegybejelentésben foglalt szolgáltatások a következők: „Oktatás, képzés, szórakoztatás, sport‑ és kulturális tevékenységek, felsőoktatás [oktatás], állatidomítás, vetítőgépek és filmszínházi kellékek bérbeadása, előadásdíszletek bérbeadása, színházi díszletek bérbeadása, teniszpályák bérbeadása, mozifilmek bérbeadása, hangfelvételek bérbeadása, rádió‑ és televíziókészülékek bérbeadása, coaching [képzés], sporttábori szolgáltatások, cirkuszok, zeneszerzési szolgáltatások, fitnesztanfolyamok, sportversenyek időmérése, testnevelés, rádiós szórakoztatás, televíziós szórakoztatás, utószinkronizálás, vallásoktatás, gyakorlati képzés [bemutatók], sportlétesítmények rendelkezésre bocsátása, golfpályák rendelkezésre bocsátása, nem letölthető, online elektronikus kiadványok rendelkezésre bocsátása, fényképészet, elektronikus játéktermi szolgáltatás, vidámparki szolgáltatások, pénznyerő játékok, szórakoztatás területén nyújtott tájékoztatás, oktatás területén nyújtott tájékoztatás, szórakoztatás területén nyújtott tájékoztatás, tornaoktatás, távoktatás, jelbeszéd‑tolmácsolás, tördelés reklámcéloktól eltérő célokra, éjszakai szórakozóhelyek, videoszalagok bérbeadása, karaokéberendezések rendelkezésre bocsátása, mikrofilmkészítés, televíziós rádióműsorok, videomontázs, audioberendezések bérbeadása, világítóberendezések bérbeadása színházi díszletekhez vagy tévéstúdió‑díszletekhez, játékok bérbeadása, apnoé kezelésére szolgáló eszközök bérbeadása, járművektől eltérő sporteszközök bárbeadása, játékok bérbeadása, sportpályák bérbeadása, videomagnók/képmagnók bérbeadása, stadionok bérbeadása, videokamerák bérbeadása, bálok szervezése, sportversenyek szervezése, szépségversenyek szervezése, versenyek szervezése [oktatás vagy szórakoztatás], kulturális vagy oktatási célú kiállításszervezés, sorsolásos játékok szervezése, divatbemutatók szervezése szórakoztatás céljából, előadások szervezése [impresszáriószolgáltatások], hangversenyek szervezése és levezetése, konferenciák szervezése és levezetése, kongresszusok szervezése és levezetése, kollokviumok szervezése és levezetése, szemináriumok szervezése és levezetése, szimpóziumok szervezése és levezetése, képzőműhelyek szervezése és levezetése, pályaválasztási tanácsadás, nevelőintézetek, fogadások megtervezése [szórakoztatás], helyfoglalás előadásokra, könyvtári szolgáltatások, reklámfilmektől eltérő filmek készítése, videofilmek készítése, zeneszerzés, színházi előadások készítése, filmszínházi filmvetítés, pedagógiai vizsgálatok, könyvkiadás, reklámszövegektől eltérő szövegek publikálása, könyvek és folyóiratok elektronikus és online kiadása, elektronikus kiadványszerkesztés, előadások, színházi előadások, jelenetek írása, reklámszövegektől eltérő szövegek készítése, videoszalagra rögzítés [filmezés], fotóriportok készítése, szakmai átképzés/továbbképzés, varietészínház, óvoda, modellszolgáltatások művészek részére, mobilkönyvtári szolgáltatások, jegypénztári szolgáltatások [szórakoztatás], kalligráfiai szolgáltatások, nyári táborokkal kapcsolatos szolgáltatások [szórakoztatás], kaszinószolgáltatások [játékok], sportklubok [alakformálás és fitnesz], klubszolgáltatások [szórakoztatás vagy oktatás], hírriportok készítésével kapcsolatos szolgáltatások, lemezlovas‑szolgáltatások, diszkószolgáltatások, szabadidős létesítmények rendelkezésre bocsátása, állatkerti szolgáltatások, informatikai hálózaton keresztül értékesített online játékszolgáltatások, nyelvi tolmácsolás, múzeumi szolgáltatások [előadás, kiállítás], zenekari szolgáltatások, fizikai felkészítő szolgáltatások [fitnesz], felvevőstúdiói szolgáltatások, fordítás és tolmácsolás, előadóművészi szolgáltatások, feliratozás, filmszínház‑stúdióˮ.
35 Hangsúlyozni kell, hogy a fellebbezési tanács e szolgáltatások egészét három kategóriára osztott fel, és mindegyik kategória tekintetében részletes indokolást adott.
36 A megtámadott határozat 26–28. pontjában a fellebbezési tanács három szolgáltatáscsoportot különített el, nevezetesen az oktatással és képzéssel kapcsolatos szolgáltatáscsoportot, a sport‑ és kulturális tevékenységekkel kapcsolatos szolgáltatáscsoportot, valamint a szórakoztatással, szabadidős tevékenységekkel és egyéb szolgáltatásokkal kapcsolatos szolgáltatáscsoportot.
37 A megtámadott határozat 26. pontjában a fellebbezési tanács kifejtette, hogy az oktatással és képzéssel kapcsolatos szolgáltatásokat illetően a bejelentett védjegyben szereplő kifejezés a szolgáltatások tárgyát jelöli, hiszen „a képzések és hasonló szolgáltatások a start‑up vállalkozások beindításának elősegítésére szánt kezdeményezéseket szolgáljákˮ. A megtámadott határozat 27. pontjában a fellebbezési tanács kifejtette, hogy a sport‑ és kulturális tevékenységekkel kapcsolatos szolgáltatásokat illetően a bejelentett védjegyet a fogyasztók úgy fogják fel, mint annak jelzését, hogy e tevékenységek az újonnan alapított vállalkozásoknak szánt kezdeményezések megtestesülését képezik, és nem annak jelzését, hogy a szolgáltatás vagy a tevékenység egy adott vállalkozástól származik. A fellebbezési tanács ebből azt a következtetést vonta le, hogy e szolgáltatásokat illetően a bejelentett védjegy csupán tájékoztató funkciót tölt be. A megtámadott határozat 28. pontjában a fellebbezési tanács pontosította, hogy ugyanezek a megállapítások alkalmazandók a szórakoztatással kapcsolatos és szabadidős tevékenységekre, valamint egyéb szolgáltatásokra is, amelyek tekintetében a bejelentett védjegy mindössze arról tájékoztatja a közönséget, hogy valamely start‑up vállalkozás által tett kezdeményezés részét képező szolgáltatásokról és tevékenységekről van szó.
38 Ezáltal a fellebbezési tanács által adott indokolás elegendő, és a felperes nem terjeszt elő olyan érveket, amelyek azt bizonyítanák, hogy a fellebbezési tanács által elkülönített szolgáltatási kategóriák ne lennének helyesen meghatározva. Ezenfelül pontosítani kell, hogy a szépségversenyek szervezése, amelyet a felperes külön kiemel, tökéletesen beilleszthető a fellebbezési tanács által meghatározott harmadik szolgáltatáskategóriába, amely főként a szórakoztatással kapcsolatos és szabadidős tevékenységeket foglalja magában.
39 Ami a 42. osztályt illeti, az ezen osztályba tartozó, védjegybejelentésben foglalt szolgáltatások a következők: „Tudományos és technológiai szolgáltatások, valamint kutatási és tervezési, illetve ezekhez kapcsolódó szolgáltatások, ipari elemzési és kutatási szolgáltatások, számítógépek és szoftverek tervezése és fejlesztése, számítógépek bérbeadása, szoftverfrissítés, földmintavétel, építési tervek készítése, vegyi elemzés, grafológiai elemzések, vízanalízis, informatikai rendszeranalízis, építészet, művészeti alkotások eredetiségvizsgálata, anyagpróbák, építészeti tanácsadás, energiagazdálkodási tanácsadás, szoftvertanácsadás, informatikai tervezési és fejlesztési tanácsadás, olajkutak ellenőrzése, minőség‑ellenőrzés, gépjárművek műszaki vizsgáztatása, adatok és informatikai programok fizikai konvertálástól eltérő konvertálása, anyagi hordozó adatainak vagy dokumentumainak elektronikus hordozóra való átkonvertálása, weboldalak készítése és fenntartása harmadik személyek részére, lakberendezés, dokumentumok digitalizálása [szkennelés], ipari tervezés, informatikai programok másolása, szoftverek készítése [tervezés], olajmezőkkel kapcsolatos szakvélemény‑készítés, geológiai szakvélemény‑készítés, mélytengeri kutatás, szénkibocsátási kompenzációval kapcsolatos tudományos ismeretterjesztés és tanácsadás, internetes keresőmotor‑szolgáltatás, mérnöki szolgáltatások, felhővetés, szoftverek telepítése, szoftverek bérbeadása, szoftver‑karbantartás, informatikai rendszerek távfelügyelete, szerverek bérbeadása, informatikai székhelyszolgáltatás, szakvélemény‑készítés [mérnöki munka], városrendezési tervek készítése, információs rendszerek tervezése, informatikai programozás, textilpróbák, informatikai adatok visszanyerése, olajkutatás, új termékek kutatása és fejlesztése harmadik felek számára, geológiai talajkutatás, biológiai kutatás, geológiai kutatás, bakterológiai kutatás, vegyi kutatás, kozmetológiai kutatás, fizikai kutatás, környezetvédelmi kutatás, mechanikai kutatás, technikai kutatás, olajmező‑kiaknázással kapcsolatos elemzés, időjárás‑előrejelzési szolgáltatások, vegyi szolgáltatások, grafikai tervezési szolgáltatások, csomagolástervezési szolgáltatások, divattervezői szolgáltatások, tudományos laboratóriumi szolgáltatások, vírusvédelmi szolgáltatások, stylistszolgáltatások [ipari esztétika], műszaki tervek tanulmányozása, mértékhitelesítés [mérés], gyapjútermékek minőségértékelése, erdők minőségi értékelése”.
40 A megtámadott határozat 29–31. pontjában a fellebbezési tanács rámutatott arra, hogy e szolgáltatások egésze olyan tudományos és technológiai szolgáltatásokból, ipari elemző és kutatási szolgáltatásokból, számítástechnikai és szoftvertervezési és ‑fejlesztési szolgáltatásokból áll, amelyeket az olasz ábécé szerinti sorrendben soroltak fel, és amelyek a számítógépek bérbeadásától, a felhővetésen, olajkutak vizsgálatán és divattervezői szolgáltatásokon át a faanyag‑minőségbecslésig terjedően foglalnak magukban szolgáltatásokat. A bejelentett védjegy által közvetített üzenet e szolgáltatások és tevékenységek tekintetében szerinte tisztán tájékoztató jellegű, és arra utal, hogy e szolgáltatásokat és tevékenységeket a start‑up vállalkozások vonzáskörzetében mozgó vállalkozói kör kezdeményezéseinek keretében végzik. Start‑up vállalkozásokat szerinte a technológiai szempontból innovatív ágazatokban alapítanak, pontosan a 42. osztályban feltüntetett szolgáltatásoknak megfelelően. A bejelentett védjegy használata az említett szolgáltatások és tevékenységek tekintetében szerinte nem tölt be megkülönböztető funkciót. A bejelentett védjegy szerinte nem a szolgáltatások és tevékenységek kereskedelmi származásáról tájékoztatja a közönséget, hanem mindössze arról az üzleti háttérről, amelyben a szolgáltatásokat nyújtják, illetve a tevékenységeket végzik.
41 Azt kell megállapítani, hogy ezzel a fellebbezési tanács a 42. osztályba tartozó szolgáltatásokat illetően kellőképpen indokolta a megtámadott határozatot. Ugyanis e szolgáltatások kellően közvetlen és konkrét kapcsolatban állnak egymással, figyelemmel arra tényre, hogy mindegyik azokba a technológiai szempontból innovatív ágazatokba tartozónak tekinthető, amely ágazatokban a start‑up vállalkozásokat alapítják. Ami azon kérdést illeti, hogy ezen érv ellentmondásban van‑e a 41. osztályba tartozó, a szórakoztatással kapcsolatos és szabadidős szolgáltatásoknak megfelelő szolgáltatások némelyikével kapcsolatban felhozott érvvel, hangsúlyozni kell, hogy a fellebbezési tanács által a megtámadott határozatban tett azon egyszerű megállapítás, miszerint start‑up vállalkozásokat olyan, technológiailag innovatív ágazatokban alapítanak, mint amelyekbe a 42. osztályba tartozó szolgáltatások jegyzékében szereplő szolgáltatások is tartoznak, e megállapítást nem lehet úgy értelmezni, hogy más ágazatokban – mint például azokban, amelyekben a 41. osztályba tartozó szórakoztató és szabadidős szolgáltatásokat nyújtják – soha nem alapítanak start‑up vállalkozásokat. Ebből eredően az indokoláson belüli ellentmondásra alapított kifogásnak nincs ténybeli és jogi alapja, következésképpen azt el kell utasítani.
42 A fentiek egészéből az következik, hogy a fellebbezési tanács nem vétett hibát azzal, hogy a védjegybejelentésben foglalt szolgáltatásokat több kategóriára osztotta fel, valamint azzal, hogy e kategóriák mindegyike tekintetében általános indokolást alkalmazott. Egyebekben hozzá kell tenni, hogy a start‑up vállalkozások olyan jellegűek, hogy számos területen megtalálhatók, és így meglehetősen sokféle szolgáltatást vehetnek igénybe. Ez annak megállapítására vezet, hogy az indokolás azonos lehet az olyan különféle szolgáltatások tekintetében, amelyeket e start‑up vállalkozások részére szánnak vagy amelyek a számukra végzett tevékenységeknek felelnek meg, illetve azon szolgáltatások tekintetében, amelyeket ők nyújtanak, attól függetlenül, hogy az említett szolgáltatások esetleg nem feltétlenül homogének. E körülményekre tekintettel nem volt szükséges ugyanazt az indokolást minden egyes szolgáltatás vagy szolgáltatáskategória tekintetében megismételni.
43 Az első jogalapot tehát mint megalapozatlant el kell utasítani.
A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított, második jogalapról
44 A felperes arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontját.
45 A felperes azon ok miatt vitatja a megtámadott határozatot, hogy az azt állapította meg, hogy az angolul nem értő közönség megérti a „start up initiative” szavakat, míg az anglofón országokon kívüli országokban a fogyasztók nem értik e szavak jelentését, és a bejelentett védjegyet teljes egészében fantázia szülte szavakból álló megjelölésként fogják fel.
46 A felperes szerint nem igaz, hogy a bejelentett védjegy a védjegybejelentésben foglalt szolgáltatások tekintetében nem rendelkezik megkülönböztető képességgel, mivel egy összetett védjegyről van szó, amely olyan szó‑ és ábrás elemek kombinációjából áll, amely azt megkülönböztető képességgel ruházza fel. A bejelentett védjegy úgy jelenik meg, mint két „balra húzott” sorban elhelyezkedő két szó – a „start” és az „initiative” szó – képéből álló fantázialogó. E képet egészíti ki a képregénybuborék, amely az „up” szót kiejtő, stilizált szájra emlékeztet. Az eredeti döntés szerinte arra irányult, hogy inkább e buborékot társítják a „start” és az „initiative” szóhoz, semmint valamely figura ábrázolását, ami szerinte a bejelentett védjegy erőteljes megkülönböztető képességét tanúsítja. A védjegy így bevésődik a fogyasztók emlékezetébe és betölti a nyújtott szolgáltatások jelölésére szolgáló funkcióját.
47 Az EUIPO vitatja a felperes érvelését.
48 A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében nem részesülhetnek védjegyoltalomban „az olyan megjelölések, amelyek nem alkalmasak a megkülönböztetésre”.
49 A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett megjelölések azok a megjelölések, amelyek nem képesek betölteni a védjegy alapvető rendeltetését, nevezetesen az áru vagy szolgáltatás kereskedelmi származásának azonosítását, lehetővé téve ily módon az adott védjeggyel megjelölt áru vagy szolgáltatás vásárlója számára, hogy valamely későbbi vásárlás alkalmával pozitív tapasztalat esetén ugyanazt válassza, míg mást válasszon, amennyiben a védjegyről negatív tapasztalatot szerzett [2003. július 3‑i Best Buy Concepts kontra OHIM (BEST BUY) ítélet, T‑122/01, EU:T:2003:183, 20. pont; 2011. január 21‑i BSH kontra OHIM (executive edition) ítélet, T‑310/08, nem tették közzé, EU:T:2011:16, 23. pont; 2014. január 23‑i Novartis kontra OHIM (CARE TO CARE) ítélet, T‑68/13, nem tették közzé, EU:T:2014:29, 12. pont].
50 Az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy már a megkülönböztető képesség minimális foka is elegendő a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt feltétlen kizáró ok alkalmazhatóságának kizárásához [2002. február 27‑i Eurocool Logistik kontra OHIM (EUROCOOL) ítélet, T‑34/00, EU:T:2002:41, 39. pont; 2014. január 23‑i CARE TO CARE ítélet, T‑68/13, nem tették közzé, EU:T:2014:29, 13. pont].
51 E megkülönböztető képességet egyrészt a bejelentett áruk vagy szolgáltatások szempontjából, másrészt abból a szempontból kell értékelni, hogy azt az ezen áruk vagy szolgáltatások átlagos fogyasztóiból álló, érintett közönség hogyan észleli (lásd: 2010. január 21‑i Audi kontra OHIM ítélet, C‑398/08 P, EU:C:2010:29, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
52 Mindjárt az elején meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács – helyesen és a felperes által e tekintetben nem vitatott módon – rámutatott arra, hogy az érintett közönséget azon személyek alkotják, akik akár szakmai, akár nem szakmai célból, a reklámozás, az üzleti élet, a pénzügyek, a biztosítás, az ingatlanfejlesztés, az oktatás, a kultúra, a sport, az előadások, a tudományos kutatás, a technológia, az ipari tervezés, a mérnöki munka ágazatába, és különösen a védjegybejelentésben foglalt szolgáltatásokkal érintett tevékenységi ágazatokba tartozó szolgáltatások nyújtását igényelhetik.
53 A felperes azon okból vitatja a megtámadott határozatot, hogy abban azt állapították meg, hogy az angolul nem értő közönség megérti a „start up initiative” szavakat. A felperes szerint az anglofón országokon kívül a fogyasztó nem fogja érteni e szavak jelentését, és a bejelentett védjegyet úgy fogja majd fel, mint egy teljes mértékben fantázia szülte szavakból álló megjelölést.
54 E tekintetben a megtámadott határozat 14. pontjában a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy a védjegybejelentéssel érintett gazdasági ágazatokban az angol nyelv használata igen elterjedt, és az Unión belül az ezen ágazatokban tevékenykedő közönség el tudja olvasni és megérti a „start up initiative” szavakat, valamint be tudja azonosítani, különösen a „start” és az „initiative” szavakat. A megtámadott határozat 16. pontjában a fellebbezési tanács hozzátette, hogy a start‑up szót az angol nyelvben gyakran használják az újonnan alapított vállalkozásokra, és hogy az angol „initiative” szó kezdeményezést jelent. A két szót az angolul nem értő közönség is könnyen megérti, ezenfelül a „start‑up” szó Olaszországban a köznyelv részévé vált, és azt az új technológiák és az internet ágazatában közismerten az üzleti kezdeményezésekhez társítják.
55 Ezen értékelés nem szenved hibában. Amint arra a fellebbezési tanács rámutatott, a „start‑up” szó kellőképpen bevetté vált a köznyelvben – mind Olaszországban, mind a többi tagállamban – ahhoz, hogy megállapítható legyen, hogy a közönség egy része azt meg fogja érteni, még az angolul nem értők is. Azon a tényen kívül, hogy a felperes igen különleges személykategóriákra alapított példákat hozott fel, nem szolgáltatott olyan bizonyítékokat, amelyek lehetővé tennék annak megállapítását, hogy az érintett közönség nagy része nem ismeri a start‑up szót, és nincs tisztában annak pontos jelentésével, sem annak megállapítását, hogy e közönség nem ismerheti az „initiative” szót. A felperes még kevésbé bizonyította azt, hogy a „start-up” és az „initiative” szavakat ismerő közönség az érintett közönség elhanyagolható részét képezné. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ahhoz, hogy valamely megjelölés a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) vagy c) pontjában foglalt tilalom hatálya alá essen, elegendő, ha a célközönség egy része tekintetében akár egyetlen kizáró ok fennáll, és nem szükséges e tekintetben azt vizsgálni, hogy az érintett közönség részét képező többi fogyasztó is ismeri‑e az említett megjelölést [lásd: 2015. november 25‑i bd breyton‑design kontra OHIM (RACE GTP) ítélet, T‑520/14, nem tették közzé, EU:T:2015:884, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat]. Egyébként hozzá kell tenni, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerint ugyanezen cikk (1) bekezdését akkor is alkalmazni kell, ha a kizáró ok csupán az Unió egy részében áll fenn.
56 Ezt követően, ami azt a kérdést illeti, hogy a bejelentett megjelölés híján van‑e a megkülönböztető képességnek, elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a több szó‑ és ábrás elemből álló védjegyeket illetően az esetleges megkülönböztető képesség részben vizsgálható az egyes elemei tekintetében is, külön‑külön véve, azonban mindenképpen az azt alkotó elemek egészének vizsgálatától kell függnie. Ugyanis önmagában az a körülmény, hogy a védjegy minden egyes eleme külön‑külön megkülönböztetésre alkalmatlan, nem zárja ki, hogy az általuk alkotott kombináció megkülönböztető képességgel rendelkezzen (lásd ebben az értelemben: 2004. szeptember 16‑i SAT.1 kontra OHIM ítélet, C‑329/02 P, EU:C:2004:532, 28. pont).
57 A fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a képregénybuborékból álló elem a megjelölés egészének csupán egy kis részét képezi, és viszonylag marginális szerepet játszik a bejelentett védjegy által keltett összbenyomást illetően. Hozzátette, hogy nem bizonyították, hogy a közönség az említett elemet úgy fogja fel, mint egy olyan képregénybuborékot, amely valamely figura szájából jönne ki egy üzenet átadása céljából. Úgy vélte, hogy a bejelentett védjegyben semmiféle figura nem ismerhető fel, és így a közönség az „up” szót körülölelő formát nem úgy fogja fel, mint egy képregénybuborékot, hanem mint egy egyszerű képzeletbeli keretet. A közönség szerinte hajlamos a „start up” és az „initiative” szavakat egyfajta logikai sorrend szerint olvasni. E sorrend egy jelentéssel rendelkező kifejezést alkot, szemben a „start initiative up” kifejezéssel. Egyébként az a tény, hogy az „up” szót egy képregénybuborékba illesztették és azt sötét alapon fehér betűvel szedték, nem akadályozza a közönséget abban, hogy e szót ösztönösen a „start” szót követően olvassa el, hiszen a „start‑up” szó ismerős fogalom, szemben a „start initiative” szavakkal.
58 Ezen értékelés nem szenved hibában.
59 Először is, nem vitatható, hogy a „start up initiative” kifejezésnek a közönség által felismerhető, saját értelme van, ami nem mondható el a „start initiative up” kifejezés esetében. Kevéssé valószínű, hogy a közönség ez utóbbi kifejezést jegyezné meg, és nem inkább az elsőt.
60 Ezenfelül, az a tény, hogy valamely megjelölésben képregénytechnikákat alkalmaznak, önmagában nem elegendő ahhoz, hogy e megjelölést megkülönböztető képességgel ruházza fel, hiszen e technikákat gyakran alkalmazzák mindenféle üzenetnél és adathordozónál.
61 A jelen esetben a buborék úgy jelenik meg, mint egy egyszerű ábrás elem, annál is inkább, mivel – amint arra lényegében a fellebbezési tanács is rámutatott – eltér a képregényekben a beszéd vizuális ábrázolására leggyakrabban alkalmazott technikától, hiszen a bejelentett védjegyben nem szerepel semmiféle emberalak vagy bármely más figura. A közönség tehát az „up” szót körülölelő formát nem feltétlenül úgy fogja felfogni, mint egy képregénybuborékot, hanem inkább úgy, mint egy nagyon egyszerű keretet, amely ennélfogva nem alkalmas arra, hogy mint ilyen, olyan üzenetet közvetítsen, amelyet a fogyasztók meg tudnak jegyezni [lásd ebben az értelemben: 2007. szeptember 12‑i Cain Cellars kontra OHIM (Egy ötszög ábrája) ítélet, T‑304/05, nem tették közzé, EU:T:2007:271, 22. és 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat].
62 Végül emlékeztetni kell arra, hogy valamely szóelem akkor leíró jellegű, illetve akkor nem rendelkezik megkülönböztető képességgel, ha legalább egy lehetséges jelentését illetően az érintett áruk vagy szolgáltatások valamely jellemzőjét jelöli. Ez az eset áll fenn olyankor, ha egyrészről ezen elem jelentéstartalma, másrészről pedig az érintett áruk vagy szolgáltatások között létesített kapcsolat kellőképpen konkrét és közvetlen ahhoz, hogy bizonyítsa, hogy ez az elem az érintett közönség képzetében lehetővé teszi ezen áruk vagy szolgáltatások azonnali beazonosítását [lásd: 2016. január 14‑i International Gaming Projects kontra OHIM (BIG BINGO) ítélet, T‑663/14, nem tették közzé, EU:T:2016:5, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat].
63 Lévén, hogy az érintett közönség a bejelentett védjegyet főként a „start up initiative” szavaknak köszönhetően jegyzi meg, a fellebbezési tanács értékelését a bejelentett védjegy megkülönböztető képességének hiányát illetően helyben kell hagyni abban a részében, amely az említett védjegy árujegyzékébe tartozó különféle szolgáltatásokra vonatkozik.
64 Ugyanis, ami először is a 35. osztályba tartozó szolgáltatásokat illeti, a bejelentett védjegy úgy is felfogható, mint e szolgáltatások címzettjének jelölése, tudniillik ez utóbbiak – főként a reklámozás, a kereskedelmi ügyvitel és a vállalkozási tanácsadás területén – kifejezetten a start‑up vállalkozások igényeinek felelnek meg, amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 20. pontjában helyesen megállapította.
65 Ami másodszor a 36. osztályba tartozó szolgáltatásokat illeti, a bejelentett védjegy úgy is felfogható, mint egyrészt e szolgáltatások címzettjeinek, azaz a start‑up vállalkozásoknak a jelölése, másrészt pedig mint a részükre szánt kezdeményezések fajtájának jelölése a pénzügyek, a biztosítás és az ingatlankezelés ágazatában, amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 22. pontjában szintén helyesen megállapította.
66 Ami harmadszor a 41. osztályba tartozó szolgáltatásokat illeti, a bejelentett védjegy jelölheti a fellebbezési tanács által a megtámadott határozat 26–28. pontjában meghatározott három kategóriát lefedő szolgáltatások tárgyát is. Ily módon az első kategóriát illetően, amely az oktatással és képzéssel kapcsolatos szolgáltatásokra vonatkozik, a bejelentett védjegy jelölheti a start‑up vállalkozások beindításának elősegítésére szánt szolgáltatásokat is. A második kategóriát illetően, amely a sport‑ és kulturális tevékenységekkel kapcsolatos szolgáltatásokra vonatkozik, a védjegy jelölheti a start‑up vállalkozások javára tett kezdeményezések megtestesülését is. A harmadik kategóriát illetően, amely a szórakoztatással kapcsolatos és szabadidős tevékenységekre, valamint egyéb szolgáltatásokra vonatkozik, a védjegy jelölheti azokat a szolgáltatásokat is, amelyek valamely start‑up vállalkozás által tett kezdeményezés részét képezik.
67 Ami negyedszer a 42. osztályba tartozó szolgáltatások illeti, amely osztály a tudományos és technológiai szolgáltatásokat, ipari elemzési és kutatási szolgáltatásokat, számítógépek és szoftverek tervezésével és fejlesztésével kapcsolatos szolgáltatásokat, valamint a számítógépek bérbeadásától, a felhővetésen, olajkutak vizsgálatán és divattervezői szolgáltatásokon át a faanyag‑minőségbecslésig terjedő szolgáltatásokat fedi le, a bejelentett úgy is felfogható – amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 29. és 30. pontjában megállapította –, mint amely azt jelenti, hogy az említett szolgáltatásokat és tevékenységeket a start‑up vállalkozások vonzáskörzetében mozgó vállalkozói kör kezdeményezései keretében nyújtják, illetve végzik, pontosítva, hogy ilyen (start‑up) vállalkozásokat a technológiai szempontból innovatív ágazatokban alapítanak.
68 Az előbbiek egészére tekintettel a fellebbezési tanács nem vétett értékelési hibát annak megállapításával, hogy a bejelentett védjegy nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. Következésképpen a második jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani, ennélfogva pedig a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
69 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése értelmében a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, az EUIPO kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) Az Intesa Sanpaolo SpA‑t kötelezi a költségek viselésére.
Kanninen | Pelikánová | Calvo‑Sotelo Ibáñez‑Martín |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2016. december 15‑i nyilvános ülésen.
Aláírások