A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2010. április 21.(*)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A Thai Silk közösségi ábrás védjegy bejelentése – Szárnyast ábrázoló korábbi nemzeti ábrás védjegy – A kereset elfogadhatósága – Viszonylagos kizáró ok – Összetéveszthetőség – A 40/49/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg a 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja)”
A T‑361/08. sz. ügyben,
a Peek & Cloppenburg (székhelye: Hamburg [Németország]),
a van Graaf GmbH & Co. KG (székhelye: Bécs [Ausztria])
(képviselik őket: V. von Bomhard, A. Renck, T. Dolde és J. Pause ügyvédek)
felpereseknek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: S. Schäffner, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban részt vevő másik fél, az Office of the Permanent Secretary, The Prime Minister’s Office, Thailand (Thaiföld) helyébe a Törvényszék engedélye alapján lépő beavatkozó a Törvényszék előtti eljárásban:
The Queen Sirikit Institute of Sericulture, Office of the Permanent Secretary, Ministry of Agriculture and Cooperatives, Thailand (Thaiföld) (székhelye: Bangkok (Thaiföld), képviseli: A. Kockläuner ügyvéd),
az OHIM negyedik fellebbezési tanácsának a Peek & Cloppenburg és az Office of the Permanent Secretary, The Prime Minister’s Office, Thailand közötti felszólalási eljárásra vonatkozó, 2008. június 10‑i határozata (R 1677/2007‑4. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: M. E. Martins Ribeiro (előadó) elnök, S. Papasavvas és N. Wahl bírák,
hivatalvezető: J. Plingers tanácsos,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzménye
1 2004. október 29‑én az Office of the Permanent Secretary, The Prime Minister’s Office, Thailand (Thaiföld) a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (hatályon kívül helyezte és helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL L 78., 1. o.]) alapján közösségi védjegybejelentés iránti kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy az alábbi ábrás megjelölés volt:
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 24. és 25. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették, amelyek ezen osztályok esetében az alábbi leírásnak felelnek meg:
– 24. osztály: „Selyemszövet”;
– 25. osztály: „Ruházat selyemből”.
4 E bejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2005. június 13‑i 24/2005. számában tették közzé.
5 2005. szeptember 7‑én a jelen ügy két felperesének egyike – nevezetesen a Peek & Cloppenburg – a 40/94 rendelet 42. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 41. cikke) alapján felszólalást nyújtott be a bejelentett védjegy lajstromozásával szemben a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) értelmében vett összetéveszthetőségre hivatkozva.
6 A felszólalás a Németországban a 30336340 számon lajstromozott, alábbi ábrás védjegyen alapult:
7 A védjegy bejelentése 2003. július 18‑án történt, és azt 2004. június 14‑én lajstromozták a 18., 25. és 35. osztályba tartozó alábbi áruk és szolgáltatások vonatkozásában:
– 18. osztály: „(a 18. osztályba tartozó) bőráruk, különösen övek, táskák, tokok, valamint bőrdíszműáruk, különösen irattárcák, pénztárcák, kulcstartók, esernyők;”
– 25. osztály: „Női, férfi- és gyermekruházat (beleértve a kötött és szőtt ruházatot, valamint a bőr ruházati cikkeket), különösen külső és házi ruházat, szabadidő-és sportruházat; cipők, ideértve a csizmákat és a papucsokat is;”
– 35. osztály: „Reklámozás, kereskedelmi ügyletek kereskedelmi adminisztráció; irodai munkák, termékbemutatók, minták reklámozási célú terjesztése, termékek és szolgáltatások árverése, piackutatás”.
8 A felszólalás a védjegybejelentésben foglalt valamennyi áru ellen irányult.
9 A felszólalási osztály a 2007. október 15‑i határozatával elutasította a felszólalást azzal az indokkal, hogy az ütköző megjelölések nem hasonlóak, és mindenesetre megállapítható, hogy a Közösség területén egyáltalán nem áll fenn az összetévesztés veszélye.
10 A Peek & Cloppenburg 2007. október 26‑án az OHIM‑hoz fellebbezést nyújtott be a felszólalási osztály határozata ellen.
11 A Peek & Cloppenburg 2007. november 15‑én a Deutsches Patent- und Markenamtnál (német szabadalmi és védjegyhivatal) kérelmezte a korábbi védjegynek a jelen ügyben részt vevő másik félre, a van Graaf GmbH & Co. KG‑ra (a továbbiakban: van Graaf) történő átruházását.
12 Az OHIM negyedik fellebbezési tanácsa 2008. június 10‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) a fellebbezést elutasította. Az említett fellebbezési tanács helybenhagyta a felszólalási osztály határozatát abban a tekintetben, hogy az érintett megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi szempontból eltérők, így az érintett áruk összehasonlítása nem szükséges, hiszen a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a b) pontjában foglalt feltételek egyike nem teljesül. Az említett fellebbezési tanács úgy foglalt állást, hogy még ha fenn is állna a megjelölések hasonlósága a kizárólag fogalmi szempontból fennálló hasonlóságuk miatt, a végeredmény nem változna még akkor sem, ha az érintett termékek azonosaknak minősülnének, hiszen a vásárlóközönség a gyártó vagy a forgalmazó tekintetében nem tévedne.
13 A Deutsches Patent- und Markenamt 2008. augusztus 11‑én tanúsítványt állított ki, amelyből kitűnik, hogy a Peek & Cloppenburg helyett 2007. november 17‑től a védjegy új jogosultja a van Graaf.
Az eljárás és a felek kérelmei
14 A Törvényszék Hivatalához 2008. augusztus 27‑én benyújtott keresetlevelükkel a felperesek megindították a jelen eljárást.
15 Az OHIM és a The Queen Sirikit Institute of Sericulture, Office of the Permanent Secretary, Ministry of Agriculture and Cooperatives, Thailand a válaszbeadványukat 2008. december 16‑án nyújtották be a Törvényszék Hivatalához.
16 A The Queen Sirikit Institute of Sericulture, Office of the Permanent Secretary, Ministry of Agriculture and Cooperatives, Thailand 2008. december 16‑án a válaszbeadványában kérelmezte, hogy a Törvényszék előtti eljárásban beavatkozóként az Office of the Permanent Secretary, The Prime Minister’s Office, Thailand helyébe léphessen, és 2009. január 8‑án megküldte a Törvényszék Hivatalának a Thai Silk közösségi védjegy megszüntetéséről szóló szerződés másolatát.
17 Az OHIM a Törvényszék Hivatalához 2009. február 2‑án érkezett levelében hozzájárult ahhoz, hogy a The Queen Sirikit Institute of Sericulture, Office of the Permanent Secretary, Ministry of Agriculture and Cooperatives, Thailand beavatkozóként az Office of the Permanent Secretary, The Prime Minister’s Office, Thailand helyébe lépjen. A felperesek az ugyanezen a napon érkezett levelükben úgy nyilatkoztak, hogy erre vonatkozóan nincs kifogásuk.
18 A Törvényszék 2009. június 19‑i végzésével engedélyezte, hogy a The Queen Sirikit Institute of Sericulture, Office of the Permanent Secretary, Ministry of Agriculture and Cooperatives, Thailand a Törvényszék előtti eljárás keretében beavatkozóként az Office of the Permanent Secretary, The Prime Minister’s Office, Thailand helyébe lépjen.
19 A Törvényszék a 2009. július 9‑i határozatában a The Queen Sirikit Institute of Sericulture, Office of the Permanent Secretary, Ministry of Agriculture and Cooperatives, Thailand válaszbeadványát elfogadhatatlanság miatt elutasította azon indokkal, hogy csak a Törvényszék 2009. június 19‑i végzésének meghozatalának időpontjától lett a jogvitában beavatkozó fél, így az említett válaszbeadvány benyújtásakor, azaz 2008. december 16‑án a jogvita tekintetében harmadik személynek minősült. A Törvényszék felhívta a beavatkozót, hogy a jelen ügyre vonatkozó érveit a tárgyaláson ismertesse.
20 A The Queen Sirikit Institute of Sericulture, Office of the Permanent Secretary, Ministry of Agriculture and Cooperatives, Thailand a Törvényszék Hivatalához 2009. július 24‑én benyújtott levelében ismét benyújtotta a 2008. december 16‑i beadványát és annak mellékleteit annak érdekében, hogy azokat a Törvényszék a jelen eljárásban az említett beavatkozó meghallgatáshoz való jogának tényleges tiszteletben tartása végett figyelembe vegye.
21 A Törvényszék nyolcadik tanácsának elnöke a jelen ügy különleges körülményeire tekintettel úgy határozott, hogy az említett iratot elfogadja, és a felek számára a tárgyaláson teszi lehetővé, hogy arra vonatkozóan észrevételt tegyenek.
22 A felperesek, azaz, a Peek & Cloppenburg és a van Graaf azt kérik, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.
23 Az OHIM azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a van Graaf keresetét, mint elfogadhatatlant;
– utasítsa el a Peek & Cloppenburg keresetét, mint megalapozatlant;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
24 A beavatkozó azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet, mint elfogadhatatlant;
– utasítsa el a keresetet, mint megalapozatlant;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
25 A 2008. október 8‑i tárgyaláson a Törvényszék meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a kérdéseire adott válaszait.
A kereset elfogadhatóságáról
A felek érvei
26 A felperesek álláspontja szerint a keresetet eljárásjogi és elővigyázatossági okokból a Peek & Cloppenburg nyújtotta be a 40/94 rendelet 63. cikke (4) bekezdésének (jelenleg a 207/2009 rendelet 65. cikkének (4) bekezdése) értelmében vett, hivatalosan hátrányosan érintett félként, valamint a van Graaf anyagi kárt elszenvedő félként. A felperesek azt is kérik, hogy a Törvényszék közölje velük minden olyan esetleges határozatát, amelynek értelmében csak az egyikük rendelkezik kereshetőségi joggal.
27 Az OHIM a 40/94 rendelet 63. cikkének (4) bekezdésére hivatkozva azt állítja, hogy a fellebbezési tanács előtti eljárásban csak a Peek & Cloppenburg vett részt félként, ezért csupán a Peek & Cloppenburg rendelkezik kereshetőségi joggal. Igaz ugyan, hogy a védjegy új jogosultja a van Graaf, amely számára a megtámadott határozat anyagi kárt okoz. Ennek ellenére e rendelkezés szempontjából a fellebbezési eljárásban hivatalosan félként való részvétel a meghatározó. Mivel a van Graaf a fellebbezési tanács előtti eljárásban soha nem vett részt félként, nincs kereshetőségi joga.
28 A OHIM a Törvényszék ítélkezési gyakorlatára hivatkozva azt állítja, hogy a van Graaf a Thai Silk korábbi védjegy átruházására tekintettel a Peek & Cloppenburg helyébe léphetne az eljárásban, amennyiben kéri, hogy a Peek & Cloppenburg jogutódja lehessen, és a Törvényszék ezt végzéssel engedélyezi. A van Graaf azonban semmilyen kérelmet nem terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy jogelődje helyébe léphessen.
29 A beavatkozó álláspontja szerint a kereset elfogadhatatlan, mivel egyrészt a Peek & Cloppenburg 2007. november 17‑től már nem jogosultja a védjegynek, így a megtámadott határozat tekintetében nem áll fenn a 40/94 rendelet 63. cikkének (4) bekezdése értelmében vett hátrányos érintettség, másrészt a van Graaf nem vett részt félként a fellebbezési tanács előtti eljárásban, és nem is avatkozott be az említett eljárásba annak ellenére, hogy rövid idővel a fellebbezési tanács előtt benyújtott fellebbezést követően a korábbi védjegy jogosultja lett. Így a felperesek közül egyiknek sincs kereshetőségi joga.
A Törvényszék álláspontja
30 A 40/94 rendelet 63. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy a fellebbezési tanács határozata elleni kereset indítására „a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő felek bármelyike jogosult, akit a határozat hátrányosan érint”.
31 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Törvényszék egy olyan ügyben, amelyben a védjegy átruházására a fellebbezési tanács határozatának meghozatalát követően, de a Törvényszék előtti keresetindítást megelőzően került sor, megállapította, hogy a 40/94 rendelet 63. cikke (4) bekezdésének megfelelően a korábbi védjegyek új jogosultjai akkor indíthatnak keresetet a Törvényszék előtt, és akkor vehetnek részt félként ezen bírósági eljárásban, amennyiben bizonyították az OHIM előtt hivatkozott jogokra való jogosultságukat (a Törvényszék T‑301/03. sz., Canali kontra OHIM – Canal Jean [CANAL JEAN CO. NEW YORK] ügyben 2005. június 28‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑2479. o.] 19. pontja).
32 Azt is meg kell jegyezni, hogy a fenti 31. pontban hivatkozott CANAL JEAN CO. NEW YORK ítélet alapjául szolgáló ügyben megállapításra került, hogy mivel a védjegy új jogosultja előterjesztette a szóban forgó védjegynek az ő javára történő átruházásának a bizonyítékát, és mivel az OHIM bejegyezte a védjegynek a fellebbezési tanács előtti eljárást követően történt átruházását, az új jogosult az OHIM előtti eljárásban féllé vált (20. pont).
33 A jelen ügyben az iratanyagból kitűnik, hogy a Peek & Cloppenburg 2007. november 15‑i levélben kérelmet nyújtott be a Deutsches Patent- und Markenamthoz több védjegynek – köztük a korábbi védjegynek – a van Graaf javára történő átruházása iránt, és a Deutsches Patent- und Markenamt 2008. augusztus 11‑én az említett társaság képviselője számára kiállította a védjegynek 2007. november 17‑i hatállyal a van Graafra való átruházását igazoló tanúsítványt, így a van Graaf a 40/94 rendelet 63. cikkének (4) bekezdése értelmében az OHIM előtti eljárásban féllé vált (lásd továbbá ebben az értelemben a Törvényszék T‑134/06. sz., Xentral kontra OHIM – Pages jaunes [PAGESJAUNES.COM] ügyben 2007. december 13‑án hozott ítéletét [EBHT 2007., II‑5213. o.]).
34 Ezen a következtetésen nem változtat az, hogy a korábbi védjegy átruházását hivatalosan a Deutsches Patent- und Markenamt jegyezte be a védjegylajstromba, és nem az OHIM, mivel a korábbi védjegyet Németországban lajstromozták, és nem vitatott, hogy a védjegyet a van Graaf részére átruházták.
35 A kereset tehát a van Graaf tekintetében elfogadható.
36 Mivel egy és ugyanazon kérelemről van szó, nem szükséges vizsgálni a Peek & Cloppenburg kereshetőségi jogát (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑313/90. sz., CIRFS és társai kontra Bizottság ügyben 1993. március 24‑én hozott ítéletének [EBHT 1993., I‑1125. o.] 31. pontját, a Törvényszék T‑374/00. sz., Verband der freien Rohrwerke és társai kontra Bizottság ügyben 2003. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑2275. o.] 57. pontját és T‑374/00. sz., Sun Chemical Group és társai kontra Bizottság ügyben 2007. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑2149. o.] 50. pontját).
37 A fentiekből következően a keresetet elfogadhatónak kell nyilvánítani.
Az ügy érdeméről
38 A felperesek egyetlen, a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapra hivatkoznak.
A felek érvei
39 A felperesek álláspontja szerint a bejelentett védjegy által érintett 25. osztályba tartozó áruk azonosak a korábbi védjegy által érintett árukkal. A bejelentett védjegy által érintett 24. osztályba tartozó áruk és a korábbi védjegy által érintett 25. osztályba tartozó áruk tekintetében hasonlóság áll fenn, hiszen mind a ruhák, mind a selyemszövet a textíliák kategóriájába tartoznak. Ezenfelül, mivel a ruházat az öltözködés céljára szolgál, a selyemszövet pedig megjelenik a ruhák összetételében, és azok előállításához használatos, a ruházat és a selyemszövet versenyző áruk. Ezen áruk értékesítési csatornái és forgalmazási helyei szintén gyakran azonosak.
40 A felperesek álláspontja szerint a kérdéses megjelölések vizuális szempontból nagyon hasonlóak, mivel mindkettő esetében egy páva ábrája domináns, így az említett megjelölések közötti – a páva ábrázolásában és a másodlagos elemekben fennálló – minimális eltérések nem elegendők ahhoz, hogy a fogyasztó e megjelöléseket különbözőkként érzékeljék. A felperesek nézete szerint a valóságtól elrugaszkodott, és teljes mértékben érthetetlen az a megállapítás, amelyet a fellebbezési tanács tett, mely szerint lehetetlen „az ábrás elemeknek a meghatározott állatfajjal való társítása”. A felperesek úgy vélik, hogy ellenkezőleg, az átlagos fogyasztó a kérdéses megjelölésekben felismeri a páva ábráját, amely a 24. és 25. osztályba tartozó áruk vonatkozásában nem leíró jellegű, ezért az átlagos fogyasztó figyelmét felkelti. Ezenfelül a megjelölések eltérő elemei, nevezetesen a keret, a körvonal és a színek oly mértékben másodlagos jellegűek, hogy nem vonják el az átlagos fogyasztó figyelmét a közös, domináns elemekről. A „thai silk” kifejezés továbbá a selyemszövet és a ruházat vonatkozásában leíró jellegű a német fogyasztók esetében, akik teljes mértékben értik annak jelentését, ezért annak nincs hatása a bejelentett védjegy észlelésére.
41 A felperesek álláspontja szerint a Törvényszék számos ítélete megállapította az összetévesztés veszélyének a fennállását a hasonló vizuális elemek miatt annak ellenére, hogy az összehasonlított megjelölések egyike szóbeli elemet is tartalmazott, anélkül, hogy a másik megjelölés fokozott megkülönböztető képességét a Törvényszék figyelembe vette volna.
42 A felperesek hozzáfűzik, hogy hangzásbeli szempontból a kérdéses megjelölések vagy nagyon hasonlóak, vagy nem összehasonlíthatók, fogalmi szempontból pedig nagyon hasonlóak, vagy azonosak.
43 A felperesek arra a következtetésre jutnak, hogy a német piacon fennáll az összetévesztés veszélye az érintett vásárlóközönség képzetében, e közönség ugyanis szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztókból áll, akiknek ezért a figyelme viszonylag kis mértékű. Ezenfelül figyelembe kell venni azt is, hogy egyrészt a fogyasztó a védjegyeknek csak tökéletlen képét tartja meg az emlékezetében, másrészt pedig a korábbi védjegy jelentős benne rejlő megkülönböztető képességgel rendelkezik. A védjegyek vizuális összehasonlítása különösen fontos a szóban forgó áruk tekintetében, amelyeket általában az önkiszolgáló üzletekben árulnak.
44 Az OHIM és a beavatkozó álláspontja szerint a jogalapot el kell utasítani.
A Törvényszék álláspontja
45 A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a bejelentett védjegy nem részesülhet védjegyoltalomban, „ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez”.
46 Ezenfelül a 40/94 rendelet 8. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontja) szerint a korábbi védjegy olyan, valamely tagállamban lajstromozott védjegy, amelynek bejelentési napja korábbi, mint a közösségi védjegybejelentés bejelentési napja.
47 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében összetéveszthetőséget okozhat az, ha a közönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól, vagy adott esetben gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak (lásd a Törvényszék T‑325/06. sz., Boston Scientific kontra OHIM – Terumo [CAPIO] ügyben 2008. szeptember 10‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 70. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, lásd ugyancsak, analógia útján a Bíróság C‑39/97. sz. Canon‑ügyben 1998. szeptember 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑5507. o.] 29. pontját és C‑342/97. sz. Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben 1999. június 22‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑3819. o.] 17. pontját).
48 Továbbá azt, hogy a vásárlóközönség szemszögéből fennáll‑e az összetévesztés veszélye, az adott ügy minden lényeges elemét figyelembe véve, átfogóan kell vizsgálni (lásd a fenti 47. pontban hivatkozott CAPIO‑ügyben hozott ítélet 71. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot; analógia útján lásd a Bíróság C‑251/95. sz. SABEL‑ügyben 1997. november 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., I‑6191. o.] 22. pontját és C‑425/98. sz. Marca Mode ügyben 2000. június 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑4861. o.] 40. pontját).
49 Ez az átfogó értékelés bizonyos kölcsönös függőséget tételez fel a figyelembe vett tényezők, különösen a védjegyek és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága között. Így a megjelölt áruk vagy szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja a védjegyek közötti hasonlóság magasabb foka, és fordítva (a Bíróság C‑234/06. P. sz., Il Ponte Finanziaria kontra OHIM ügyben 2007. szeptember 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑7333. o.] 48. pontja és a Törvényszék T‑6/01. sz., Matratzen Concord kontra OHIM – Hukla Germany [MATRATZEN] ügyben 2002. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑4335. o.] 25. pontja). A tényezők e kölcsönös függősége a 40/94 rendelet hetedik preambulumbekezdésében jut kifejezésre, amely szerint a hasonlóság fogalmát az összetéveszthetőséggel összefüggésben kell értelmezni, amelynek értékelése számos tényezőtől függ, különösen a védjegy piaci ismertségétől, attól a képzettársítástól, amelyet a használt vagy védjegyként lajstromozott megjelölés előidéz, valamint a védjegy és a megjelölés közötti, valamint a velük megjelölt áruk vagy szolgáltatások közötti hasonlóság mértékétől (lásd a fenti 47. pontban hivatkozott CAPIO‑ügyben hozott ítélet 72. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
50 Egyébiránt az összetéveszthetőség átfogó mérlegelésénél az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóságát illetően a megjelölések által keltett együttes benyomást kell alapul venni, különösen a megkülönböztető és domináns jegyeik figyelembevételével. A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának „a fogyasztók összetéveszthetik” szövegezéséből következik, hogy az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél meghatározó szerepet játszik, hogy a védjegyet hogyan érzékeli a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások átlagos fogyasztója. A fogyasztó rendszerint egészében érzékeli a védjegyet, és nem vizsgálja egyenként a részleteit (lásd a fenti 47. pontban hivatkozott CAPIO‑ügyben hozott ítélet 73. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot; lásd ugyancsak, analógia útján a fenti 48. pontban hivatkozott SABEL‑ügyben hozott ítélet 23. pontját és a fenti 47. pontban hivatkozott Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben hozott ítélet 25. pontját).
51 Az összetéveszthetőség ezen átfogó értékelése során az érintett áruk fogyasztóiról általában feltételezni kell, hogy szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztók. Egyebekben nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy az átlagos fogyasztónak csak ritkán adódik lehetősége közvetlenül összehasonlítani a különböző védjegyeket, és így a védjegyről az emlékezetében megőrzött tökéletlen képre kell hagyatkoznia. Tekintettel kell lenni arra is, hogy az átlagos fogyasztó figyelme változó lehet a kérdéses áruk vagy szolgáltatások kategóriájától függően (a Törvényszék T‑104/01. sz., Oberhauser kontra OHIM – Petit Liberto [Fifties] ügyben 2002. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑4359. o.] 28. pontja és T‑186/02. sz., BMI Bertollo kontra OHIM – Diesel [DIESELIT] ügyben 2004. június 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑1887. o.] 38. pontja; analógia útján lásd a fenti 47. pontban hivatkozott Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben hozott ítélet 26. pontját).
52 A jelen ügyben a megtámadott határozat 16. pontjából kitűnik, hogy egyrészt a fellebbezési tanács figyelembe vette a német nyelvet beszélő vásárlóközönséget, mivel a korábbi védjegy német, és másrészt az is kitűnik e pontból, hogy az érintett vásárlóközönség, amelynek tekintetében az összetéveszthetőséget értékelni kell, átlagos, német nyelvet beszélő fogyasztókból áll, akikről feltételezhető, hogy szokásosan tájékozottak, ésszerűen figyelmesek és körültekintőek. Ezt az előfeltevést, amelyet egyébként a felperesek sem vitattak, meg kell erősíteni.
53 Igaz, hogy a beavatkozó azt állítja, hogy az érintett vásárlóközönség fokozottan figyelmes.
54 Ugyanakkor az olyan, mindennapos használatú áruk esetében, mint amelyek a jelen ügyben érintettek, meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács jogosan vélte úgy, hogy az érintett vásárlóközönséget feltételezhetően szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztók alkotják. (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑423/04. sz., Bunker & BKR kontra OHIM – Marine Stock [B.K.R.] ügyben 2005. október 5‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑4035. o.] 54. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
A megjelölések hasonlóságáról
55 Először is a vizuális szempontú összehasonlítás tekintetében a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 17. pontjában jogosan állapította meg, hogy a kérdéses megjelölések vizuális szempontból különbözőek.
56 Igaz ugyanis, hogy a két megjelölést állatot ábrázoló elem alkotja. A bejelentett védjegy egy állat ábrájából áll, amely stilizált módon egy pávát jelenít meg oldalnézetből, a páva álló helyzetben jobbra néz, a lábai nem látszanak, és a hosszú farkon pávaszemek láthatók. Az elem kék színű, és szintén kék kör veszi körül, amely fölött a „thai silk” felirat jelenik meg. Ehhez képest a korábbi védjegyet egy szintén szárnyast megjelenítő elem alkotja, a szárnyas álló helyzetben jobbra néz, és nem szembeötlő, hogy az elem pávát ábrázol, mivel az ábrázolás vázlatszerű. A szárnyas taréjt visel, vázlatosan megrajzolt lábai vannak, farkán pedig foltok láthatók. Ugyanakkor, még ha az érintett vásárlóközönség egy része úgy is érzékelheti, hogy ez az ábrás elem pávát jelenít meg, e megjelenítés oly mértékben messze áll az említett állatnak a bejelentett védjegyben való stilizált ábrázolásától, hogy az említett vásárlóközönség azokat vizuális szempontból különbözőnek érzékelné.
57 Amint a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 21. pontjában jogosan állapította meg, önmagában az, hogy mindkét ábra jobbra irányul, nem vonja maga után az ütköző megjelölések vizuális hasonlóságát.
58 Másodszor a hangzásbeli szempontú összehasonlítás tekintetében emlékeztetni kell arra, hogy egy összetett megjelölés hangzásbeli megjelenítése, megszorítóan értelmezve, megfelel valamennyi szóeleme kiejtésének, függetlenül azok grafikai sajátosságaitól, amelyek inkább a vizuális értékelés részét képezik (a Törvényszék T‑352/02. sz., Creative Technology kontra OHIM – Vila Ortiz [PC WORKS] ügyben 2005. május 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑1745. o.] 42. pontja).
59 E tekintetben meg kell állapítani, hogy – amint a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 23. pontjában szintén rámutatott – az érintett megjelölések e vonatkozásban szintén különböznek. A bejelentett védjegyet ugyanis a „thai silk” szóelem alkotja, amely a korábbi védjegyben nem szerepel. Mivel az érintett vásárlóközönség ezt a szóelemet a bejelentett védjegyre való hivatkozásra használná, nem áll fenn olyan jellegű hangzásbeli hasonlóság, amely adott esetben abból adódhatna, hogy az említett vásárlóközönség a két megjelölésben ugyanazt az állatot látná. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy az érintett vásárlóközönség a bejelentett védjegyre úgy utalna, hogy nem az ahhoz tartozó szóelemet ejti ki, hanem a védjegy ábrás elemében megjelenített állatot jelölő német kifejezést, amely végül is némiképp pontatlan, hiszen nem kizárt, hogy az említett vásárlóközönség az említett ábrás elemben nem ismeri fel közvetlenül a páva ábráját.
60 Még ha a bejelentett védjegy szóelemét leíró jellegűnek kellene is tekinteni, amint azt a felperesek állítják, ez nem akadályozza az érintett vásárlóközönséget abban, hogy azokban az esetekben, ha az említett védjegyre kell utalnia, kizárólag a védjegy szóelemét ejtse ki, és nem pedig az annak ábrás elemében megjelenített állathoz kapcsolódó kifejezést, mivel ez a kapcsolat a természeténél fogva közvetett, és a jelen ügyben az említett kifejezés tekintetében bizonytalan, és mindez fennáll mindamellett, hogy a felperesek által hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint általában a célközönség az összetett védjegy részét képező leíró elemet nem tekinti a védjegy által keltett összbenyomás megkülönböztető és domináns elemének (lásd a Törvényszék T‑205/06. sz., NewSoft Technology kontra OHIM ügyben 2008. május 22‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 56. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
61 Harmadszor a fogalmi szempontból való összehasonlítás tekintetében igaz, hogy – amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 24. pontjában megállapította – a hasonlóság fennállásához szükséges lenne, hogy az érintett vásárlóközönség mindkét ábrázolást közvetlenül egy páva ábrázolásaként érzékelje. Az is igaz, hogy ez az előfeltevés nem teljesül, mivel a két ábra vizuális szempontból különböző.
62 Ugyanakkor nem zárható ki, hogy az érintett vásárlóközönség valamely tagja mindkét ábrás elemben felismerje a pávát, amely így fogalmi szempontból az ütköző megjelölések bizonyos fokú hasonlóságához vezethetne. A korábbi védjegy ugyanis annak ellenére, hogy vázlatosan megrajzolt, magában hordozza a páva bizonyos ismertető jegyeit, nevezetesen a taréjt és a hosszú farkat. A bejelentett védjegyet illetően meg kell állapítani, hogy az közvetlenebb közelséget mutat a páva ábrázolásához a pávaszemek ábrázolása és az általános megjelenítés miatt.
63 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a fogalmi hasonlóság abból ered, hogy két védjegy megegyező szemantikai tartalmat hordozó képeket használ. (a fenti 48. pontban hivatkozott SABEL‑ügyben hozott ítélet 24. pontja). Mivel tehát megállapított, hogy az érintett vásárlóközönség tekintetében szükségszerű lehet, hogy az ütköző megjelölésekben észrevegye a pávát, e megjelölések a fogalmi tartalom szempontjából egyező képeket alkalmaznak abban az értelemben, hogy e képek az említett közönség felé az érintett áruk szépségének vagy eleganciájának – azaz, a hagyományosan a pávának tulajdonított jellemzőknek – a gondolatát sugallják vagy közvetítik.
64 Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy ezt a fogalmi hasonlóságot kis mértékűnek kell tekinteni amiatt, hogy az ütköző megjelölések csak közvetett módon sugallják vagy közvetítik az érintett vásárlóközönség felé ugyanazt a fogalmi tartalmat.
65 Ezért meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 24. pontjában tévesen állapította meg az ütköző megjelölések fogalmi hasonlóságának a hiányát. Meg kell állapítani ugyanakkor, hogy ez a következtetés ebben a szakaszban nem vonhatja maga után a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését, mivel a fellebbezési tanács a továbbiakban a megtámadott határozat 29. pontjában az ütköző megjelölések fogalmi hasonlóságának a fennállását mérlegelve megvizsgálta az összetéveszthetőség esetleges veszélyét.
Az áruk hasonlóságáról
66 Amint az a megtámadott határozat 29. pontjából kitűnik, a korábbi védjegy által érintett, a 25. osztályba tartozó áruk, nevezetesen a ruházat magában foglalja a Thai Silk közösségi ábrás védjegy által érintett, a 24. és a 25. osztályba tartozó árukat, nevezetesen a selyemszövetet és a selyemruházatot.
67 Következésképpen a kérdéses árukat azonosnak kell tekinteni, így a beavatkozó azon érvelését, mely szerint a ruházat és a selyem nem azonos, el kell utasítani.
Az összetéveszthetőségről
68 Annak ellenére, hogy a kérdéses áruk azonosak, és mindamellett, hogy az ütköző megjelölések között kis mértékű fogalmi hasonlóság is fennáll, a fellebbezési tanács jogosan állapította meg, hogy a kérdéses megjelölések által kiváltott összbenyomások nem alkalmasak arra, hogy az érintett vásárlóközönség képzetében összetéveszthetőséget okozzanak.
69 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy nem zárható ki, hogy az abból adódó fogalmi hasonlóság, hogy két védjegy azonos szemantikai tartalmú képeket alkalmaz, összetéveszthetőséget okoz abban az esetben, ha a korábbi védjegy különös megkülönböztető képességgel rendelkezik, akár önmagában rejlő módon, akár a piacon való ismertsége folytán. Ugyanakkor, ha a korábbi védjegy nem örvend különös ismertségnek a vásárlóközönség körében, és kevés, képzelet szülte elemet felmutató képben testesül meg, a védjegyek közötti egyszerű hasonlóság nem elegendő az összetéveszthetőség létrejöttéhez (lásd a fenti 48. pontban hivatkozott SABEL‑ügyben hozott ítélet 24. és 25. pontját).
70 Meg kell azonban állapítani, hogy az iratanyagból és a felperesek érveiből semmilyen módon nem vonható le az a következtetés, hogy a korábbi védjegy különös megkülönböztető képességgel rendelkezik, akár önmagában rejlő módon, akár állítólagos ismertsége folytán.
71 Ezenfelül rá kell mutatni, hogy az összetévesztés veszélyének átfogó értékelése során az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi aspektusainak nem mindig azonos a súlya. Meg kell vizsgálni azokat az objektív körülményeket, amelyek között a védjegyek megjelenhetnek a piacon. A megjelölések közötti hasonlóságok és különbségek jelentősége többek között a megjelölések belső jellemzőitől, illetve az általuk megjelölt áruk vagy szolgáltatások forgalmazásának körülményeitől függhet. Ha a szóban forgó védjeggyel ellátott árukat általában önkiszolgáló üzletekben értékesítik, ahol a fogyasztó maga választja ki az árut, és ennélfogva elsősorban a rajta szereplő védjegy vizuális megjelenésére kell hagyatkoznia, a védjegyek vizuális hasonlósága főszabály szerint nagyobb jelentőséget kap. Ha viszont a megjelölt vagy megjelölni kívánt árut leginkább szóbeli kommunikáció révén értékesítik, a védjegyek hangzásbeli hasonlósága kap nagyobb súlyt (a Törvényszék T‑117/03–T‑119/03. és T‑171/03. sz.., New Look kontra OHIM – Naulover [NLSPORT, NLJEANS, NLACTIVE és NLCollection] egyesített ügyekben 2004. október 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑3471. o.] 49. pontja).
72 Az érintett árukra és azok forgalmazásának a módjára tekintettel meg kell állapítani, hogy éppen a kérdéses megjelölések vizuális és hangzásbeli hasonlósága nem áll fenn, amely a jelen ügyben a legjelentősebb lenne.
73 A megállapított vizuális és hangzásbeli eltérések a jellegüknél fogva semlegesítik a kis mértékű fogalmi hasonlóságot. Teljes mértékben kizárt ugyanis, hogy az érintett vásárlóközönség a kérdéses két megjelölést látva oly módon össze tudná kapcsolni azokat, hogy az a képzetében összetéveszthetőséget okozzon, és amely hogy hihetné, hogy a szóban forgó áruk ugyanattól a vállalkozástól, vagy adott esetben gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. Ezenfelül, még ha a ruházati gyártók néha több terméksorozatot is gyártanak, teljes mértékben valószínűtlen – amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 32. pontjában jogosan állapította meg – hogy az érintett vásárlóközönség a kérdéses védjegyeket látva azt hihetné, hogy ugyanazon védjegy változatairól vagy ugyanazon gyártó származtatott védjegyeiről van szó.
74 E körülményekre tekintettel az egyetlen jogalapot – és így a keresetet – el kell utasítani.
A költségekről
75 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Peek & Cloppenburg és a van Graaf pervesztes lett, az OHIM és a beavatkozó kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) A Peek & Cloppenburgot, valamint a van Graaf GmbH & Co. KG‑t kötelezi a költségek viselésére.
Martins Ribeiro | Papasavvas | Wahl |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2010. április 21‑i nyilvános ülésen.
Aláírások