C‑314/18. sz. ügy

SF

(a rechtbank Amsterdam [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

 A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2020. március 11.

„Előzetes döntéshozatal – Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – 2002/584/IB kerethatározat – Európai elfogatóparancs – Az 5. cikk 3. pontja – Azon feltételhez kötött átadás, hogy az érintett személyt szállítsák vissza a végrehajtó tagállamba, hogy ott töltse le a kibocsátó tagállamban rá kiszabott szabadságvesztés‑büntetést vagy szabadságelvonással járó intézkedést – A visszaszállítás időpontja – 2008/909/IB kerethatározat – A 3. cikk (3) bekezdése – Hatály – 8. cikk – A kibocsátó államban hozott büntető ítélet átalakítása – 25. cikk – A büntető ítéletnek a 2002/584/IB kerethatározat 5. cikkének 3. pontja keretében való végrehajtása”

1.        Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – A végrehajtó tagállam állampolgárának vagy lakosának büntetőeljárás céljából történő átadása – A kibocsátó tagállam által nyújtandó garancia – Az érintett személy visszaszállítása a végrehajtó tagállamba a rá kiszabott szabadságvesztés‑büntetés vagy vele szemben alkalmazott szabadságelvonással járó intézkedés letöltése céljából – A visszaszállítás időpontja – Jogerős marasztaló határozat – Kivétel

[A 2009/299 tanácsi kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat, 1. cikk, 3. pont és 5. cikk, 3. pont; a 2009/299 tanácsi kerethatározattal módosított 2008/909 tanácsi kerethatározat, 1. cikk, a) pont, 3. cikk, (3) és (4) bekezdés, valamint 25. cikk]

(lásd: 44., 48–54., 56., 59–62. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.        Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – A kölcsönös elismerés elvének büntetőügyekben hozott ítéletekre történő alkalmazásáról szóló 2008/909 kerethatározat – Az európai elfogatóparancs kiadását követően hozott büntetések végrehajtása – Végrehajtás az érintett személynek az említett elfogatóparancsot végrehajtó tagállamba abból a célból való visszaszállítása esetén, hogy ott töltse le a kibocsátó tagállamban rá kiszabott szabadságvesztés‑büntetést vagy vele szemben alkalmazott szabadságelvonással járó intézkedést – A kiszabott büntetés időtartamának a végrehajtó tagállam általi kiigazítása – Feltételek

(A 2009/299 tanácsi kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat, 5. cikk, 3. pont és a 2009/299 tanácsi kerethatározattal módosított 2008/909 tanácsi kerethatározat, 8. cikk, (2) bekezdés és 25. cikk)

(lásd: 65–68. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

Összefoglalás

A 2020. március 11‑én kihirdetett SF (Európai elfogatóparancs – A végrehajtó tagállamba való visszaszállításra vonatkozó garancia) ítéletben (C‑314/18) a Bíróság kimondta egyrészt, hogy amikor egy európai elfogatóparancsot végrehajtó tagállam a büntetőeljárás lefolytatása céljából kibocsátott ilyen elfogatóparanccsal érintett egyik állampolgára vagy lakosa átadását azon feltételnek rendeli alá, hogy e személyt szállítsák vissza a végrehajtó tagállamba, hogy ott töltse le a kibocsátó tagállamban rá kiszabott szabadságvesztés‑büntetést vagy szabadságelvonással járó intézkedést, e tagállam főszabály szerint azonnal köteles e visszaszállításra, amint ezen elmarasztaló határozat jogerőssé vált. Csak akkor más a helyzet, ha az érintett személy védelemhez való jogának tiszteletben tartásával vagy a megfelelő igazságszolgáltatással kapcsolatos konkrét indokok elengedhetetlenné teszik e személynek a kibocsátó tagállamban való jelenlétét addig, amíg véglegesen nem határoznak az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló bűncselekménnyel kapcsolatos büntetőeljárásba illeszkedő minden más eljárási szakaszban is. Másrészt a Bíróság kimondta, hogy a végrehajtó tagállam e szabadságvesztés‑büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából e büntetés időtartamát kizárólag a 2008/909 kerethatározat(1) 8. cikkének (2) bekezdésében előírt szigorú feltételek között igazíthatja ki.

Ez az ítélet egy brit bíróság által egy holland állampolgár ellen büntetőeljárás lefolytatása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs Hollandiában történő végrehajtásával kapcsolatos eljárás keretébe illeszkedik. Hollandiában az ügyészség arra kérte a kibocsátó igazságügyi hatóságot, hogy nyújtson a 2002/584 kerethatározat(2) 5. cikkének 3. pontjában előírt garanciát, amely abban állt, hogy e hatóság az érintett személy átadása előtt kötelezettséget vállal arra, hogy elítélése esetén az érintett személyt visszaszállítja a végrehajtó tagállamba annak érdekében, hogy ott töltse le a rá kiszabott szabadságvesztés‑büntetést vagy szabadságelvonással járó intézkedést.(3) Válaszul a brit belügyminisztérium jelezte, hogy ha az érintettet az Egyesült Királyságban szabadságvesztés‑büntetésre ítélik, a büntetőeljárás és az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló bűncselekménnyel kapcsolatos összes többi eljárás befejezésekor visszaszállítják Hollandiába. Ugyanezen hatóság ezenkívül pontosította, hogy a 2002/584 kerethatározat alapján történő átadás szerinte nem jogosítja fel Hollandiát az Egyesült Királyságban esetlegesen kiszabott büntetés időtartamának módosítására.

Először is, azon időpontot illetően, amikor a kibocsátó tagállamban rá kiszabott szabadságvesztés‑büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés letöltése céljából a végrehajtó tagállamba vissza kell szállítani az azon európai elfogatóparanccsal érintett személyt, amelynek végrehajtását e rendelkezés értelmében garancia nyújtásához kötötték, a Bíróság mindenekelőtt megállapította, hogy az említett időpontot e rendelkezés nem pontosította. Így a Bíróság hangsúlyozta, hogy az uniós jogalkotó mind e rendelkezésben, mind a 2008/909 kerethatározatban jelentőséget tulajdonított a végrehajtó tagállam állampolgára vagy lakosa társadalomba való visszailleszkedésének esélyének, amely abban nyilvánul meg, hogy e személy e tagállam területén töltheti le az európai elfogatóparancs végrehajtásaként a kibocsátó tagállamban rá kiszabott szabadságvesztés‑büntetést vagy szabadságelvonással járó intézkedést. A Bíróság hangsúlyozta, hogy ilyen helyzetben milyen jelentőséggel bír az a tény, hogy a kibocsátó tagállam az említett átadást elvégezze, amint a szóban forgó marasztaló határozat jogerőssé vált. A Bíróság mindazonáltal pontosította, hogy ha ezen időpontig bebizonyosodik, hogy szükség van az érintett személynek a kibocsátó tagállamban való jelenlétére az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló bűncselekményre vonatkozó büntetőeljárásba illeszkedő egyéb eljárási szakaszok miatt, az elítélt személy társadalmi beilleszkedésének elősegítésére irányuló célkitűzést egyensúlyba kell hozni mind a büntetőeljárások hatékonyságával, mind az érintett személy eljárási jogainak tiszteletben tartásával.

Másodszor, a végrehajtó tagállam illetékes hatóságának a 2008/909 kerethatározat 8. cikkének (2) bekezdésében előírt azon lehetőségét illetően, hogy kiigazítsa a kibocsátó tagállamban kiszabott büntetést, a Bíróság emlékeztetett arra, hogy e rendelkezés szigorúan szabályozza e lehetőséget, pontosítva, hogy az említett 8. cikk tartalmazza az egyedüli kivételeket azon alapvető kötelezettség alól, amelynek értelmében a végrehajtó tagállamnak a részére továbbított ítéletet el kell ismernie, és végre kell hajtania azon büntetést, amelynek időtartama és jellege megfelel a kibocsátó államban hozott ítéletben meghatározottaknak. A Bíróság így elutasította a 2008/909 kerethatározat 25. cikkének(4) azon értelmezését, amely szerint a kibocsátó tagállamnak visszaszállítási garancia mellett átadott személy esetében megengedett, hogy a végrehajtó tagállam az említett kerethatározat 8. cikkében előírt eseteken kívül a büntetést kiigazítsa.

1      a 2009/299 kerethatározattal módosított, a kölcsönös elismerés elvének büntetőügyekben hozott, szabadságvesztés–büntetéseket kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedéseket alkalmazó ítéleteknek az Európai Unióban való végrehajtása céljából történő alkalmazásáról szóló, 2008. november 27–i 2008/909/IB tanácsi kerethatározat (HL 2008. L 327., 27. o.). Közelebbről, a 2008/909 kerethatározat 8. cikkének (2) bekezdése értelmében „[a]mennyiben a büntetés – időtartamát tekintv  – nem egyeztethető össze a végrehajtó állam jogával, a végrehajtó állam illetékes hatósága kizárólag abban az esetben dönthet a büntetés átalakításáról, ha az adott büntetés mértéke meghaladja az adott állam nemzeti jogában a hasonló bűncselekményekre előírt maximális büntetést. Az átalakított büntetés mértéke nem lehet alacsonyabb a végrehajtó állam nemzeti jogában a hasonló bűncselekményekre vonatkozóan előírt maximális büntetésnél.”

2      A 2009/299 kerethatározattal módosított, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13‑i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat (HL 2002. L 190., 1. o.).

3      E rendelkezés értelmében, „ha a személy, aki ellen az európai elfogatóparancsot büntetőeljárás lefolytatása céljából bocsátották ki, a végrehajtó tagállam állampolgára vagy lakosa, az átadás ahhoz a feltételhez köthető, hogy az érintett személyt – meghallgatása után – visszaszállítják a végrehajtó tagállamba, hogy ott töltse le a kibocsátó tagállamban rá kiszabott szabadságvesztés‑büntetést vagy szabadságelvonással járó intézkedést”.

4      E rendelkezés szerint „[a] 2002/584/IB kerethatározat sérelme nélkül, e kerethatározat rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni – olyan mértékben, amennyire azok összhangban vannak azon kerethatározat rendelkezéseivel – a büntetések olyan esetekben történő végrehajtására, amikor a tagállam azon kerethatározat 4. cikkének (6) bekezdése szerinti esetekben vállalja a büntetés végrehajtását, vagy azon kerethatározat 5. cikkének (3) bekezdése szerint eljárva azt a feltételt szabta meg, hogy a személyt a büntetés letöltése céljából vissza kell szállítani az érintett tagállamba az elítélt személy büntetlenségének elkerülése céljából”.