C‑519/20. sz. ügy
Landkreis Gifhorn
(az Amtsgericht Hannover [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2022. március 10.
„Előzetes döntéshozatal – Bevándorlási politika – 2008/115/EK irányelv – Kitoloncolás céljából történő őrizet – A 16. cikk (1) bekezdése – Közvetlen hatály – Különleges idegenrendészeti fogda – Fogalom – Büntetés‑végrehajtási intézetben foganatosított őrizet – Feltételek – 18. cikk – Szükséghelyzet – Fogalom – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke – Hatékony bírósági felülvizsgálat”
1. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Bevándorlási politika – Harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérése – 2008/115 irányelv – Kitoloncolás céljából történő őrizet – Különleges idegenrendészeti fogda – Fogalom – A büntetés‑végrehajtási intézet különleges részlege – A többi fogvatartottat befogadó épületektől elkülönített speciális épületek – Bennfoglaltság – Feltételek – Nem börtönkörnyezetben történő fogva tartás – Az alapvető jogok és az említett irányelvben előírt jogok tiszteletben tartása
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 6. cikk és 52. cikk, (3) bekezdés; 2008/115 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (3) preambulumbekezdés, és 15. cikk, (1), (16) és (17) bekezdés)
(lásd: 35–38., 41–46. és 57. pont, valamint a rendelkező rész 1. pontja)
2. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Bevándorlási politika – Harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérése – 2008/115 irányelv – Kitoloncolás céljából történő őrizet – Különleges idegenrendészeti fogda – Az őrizet megfelelő helyszíne és feltételei – A nemzeti bíróságra háruló értékelés – Figyelembe veendő elemek
(2008/115 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 15. cikk, (1) bekezdés, és 16. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 48–56. pont)
3. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Bevándorlási politika – Harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérése – 2008/115 irányelv – Kitoloncolás céljából történő őrizet – Szükséghelyzetek – Büntetés‑végrehajtási intézetben való őrizetbe helyezés vagy az ilyen őrizet meghosszabbítása – Bírósági felülvizsgálat – Terjedelem – Az ilyen őrizetbe helyezésre vagy az ilyen meghosszabbításra vonatkozó feltételek tiszteletben tartásának ellenőrzése – Bennfoglaltság
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk; 2008/115 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 18. cikk)
(lásd: 63–65. és 67. pont, valamint a rendelkező rész 2. pontja)
4. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Bevándorlási politika – Harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérése – 2008/115 irányelv – Kitoloncolás céljából történő őrizet – Az őrizeti intézkedésnek főszabály szerint egy különleges idegenrendészeti fogdában való végrehajtására vonatkozó kötelezettség – Kivétel – Büntetés‑végrehajtási intézetben való ideiglenes őrizet – Szükséghelyzet – A többi fogvatartottól elkülönítve őrzött harmadik országbeli állampolgárok – Megengedhetőség – Feltételek
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 6. cikk; 2008/115 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (13) és (16) preambulumbekezdés, 15., 16., 17. cikk és 18. cikk, (1) és (2) bekezdés)
(lásd: 69., 71–74. és 78–98. pont)
5. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Bevándorlási politika – Harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérése – 2008/115 irányelv – Kitoloncolás céljából történő őrizet – Olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi az ideiglenes őrizet büntetés‑végrehajtási intézetben, a többi fogvatartottól elkülönítve történő végrehajtását – Az említett irányelv által előírt feltételek tiszteletben tartásának hiánya – A nemzeti bíróságok kötelezettségei – Az uniós joggal ellentétes valamennyi nemzeti rendelkezés alkalmazásának mellőzésére vonatkozó kötelezettség
(2008/115 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 16. cikk, (1) bekezdés, és 18. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 99., 100., 102., 103. pont és a rendelkező rész 3. pontja)
Összefoglalás
A jogellenesen Németországban tartózkodó pakisztáni állampolgár K‑t 2020 augusztusában kitoloncolás céljából őrizetbe vették a hannoveri (Németország) büntetés‑végrehajtási intézet langenhageni (Németország) részlegén. Ezt az eredetileg 2020. szeptember végéig elrendelt őrizetet az Amtsgericht Hannover (hannoveri helyi bíróság, Németország) által hozott határozat 2020 novemberéig meghosszabbította. Ezen utóbbi bíróság, amely a K által az említett határozattal szemben benyújtott kereset tárgyában eljár, kérdéseket vet fel K őrizetének a 2008/115 irányelvben(1) előírt követelményekre tekintettel való jogszerűségét illetően. E bíróság rámutat arra, hogy a szóban forgó őrizet meghatározott időszaka során a langenhageni részleg különálló épületekben egyrészt kitoloncolás céljából őrizetbe vett személyeket, másrészt más fogvatartottakat is befogadott. Ugyanaz a büntetés‑végrehajtási személyzet vesz részt mind az elítéltek, mind a kitoloncolás céljából fogva tartott személyek felügyeletében. Egyébiránt e részleget, bár az saját igazgatóval rendelkezik, igazgatási szempontból a hannoveri büntetés‑végrehajtási intézethez csatolták, amely teljes egészében az igazságügyi miniszter felügyelete alatt áll.
E körülmények fényében határozott úgy a hannoveri helyi bíróság, hogy előzetes döntéshozatal céljából a 2008/115 irányelvre vonatkozó kérdéseket terjeszt a Bíróság elé. Arra kéri a Bíróságot, hogy pontosítsa azokat a feltételeket, amelyeket az őrizeti intézménynek teljesítenie kell ahhoz, hogy az említett irányelvnek megfelelően a kitoloncolásra váró harmadik országbeli állampolgárok őrizetére alkalmas „különleges idegenrendészeti fogdának” legyen tekinthető, valamint az abban az esetben megkövetelt feltételeket és bírósági felülvizsgálatot, amikor a tagállam eltérés útján ezen állampolgárokat büntetés‑végrehajtási intézetben tartja őrizetben.
A Bíróság álláspontja
Először is, a 2008/115 irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „különleges idegenrendészeti fogda” fogalmát illetően a Bíróság rámutat arra, hogy az ilyen fogdákban foganatosított őrizet feltételeinek bizonyos sajátosságokat kell mutatniuk a szabadságvesztés‑büntetések büntetés‑végrehajtási intézetekben történő végrehajtásának feltételeihez képest. A harmadik országbeli állampolgár kitoloncolás céljából elrendelt őrizetének ugyanis csupán az a célja, hogy biztosítsa a kiutasítási eljárás hatékonyságát, és semmilyen büntető célt nem követ. Következésképpen az ilyen fogdában foganatosított őrizet feltételeinek a lehető legnagyobb mértékben el kell kerülniük, hogy ezen őrizet Nem börtönkörnyezetben történő fogva tartáshoz hasonlítson. Ezenkívül mind az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a továbbiakban: Charta) biztosított jogokat, mind a 2008/115 irányelv 16. cikkének (2)–(5) bekezdésében és 17. cikkében biztosított jogokat tiszteletben kell tartani.
A Bíróság rámutat arra, hogy a jelen ügyben szóban forgó őrizeti hely és feltételek értékelése a kérdést előterjesztő bíróság feladata. Mindemellett a Bíróság többek között pontosítja, hogy az, hogy az őrizeti helyszín igazgatási szempontból egy olyan hatósághoz kapcsolódik, amely a büntetés‑végrehajtási intézetek tekintetében is hatáskörrel rendelkezik, nem elegendő annak kizárásához, hogy e helyszín „különleges idegenrendészeti fogdának” minősüljön. Ugyanez igaz pusztán azt figyelembe véve is, hogy az épületegyüttes azon elkülönült része, amelyben a harmadik országbeli állampolgárokat kitoloncolás céljából őrzik, az elítélt személyek fogva tartására szolgál, feltéve különösen, hogy az elkülönítés ténylegesen biztosított. Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróságnak a kifejezetten a harmadik országbeli állampolgárok őrizetére szánt helyiségek kialakítására, az őrizet feltételeit meghatározó szabályokra, valamint az ezen őrizet helye szerinti létesítmény személyzetének különleges képesítéseire és feladataira kell különös figyelmet fordítania.
Másodszor, a Bíróság pontosítja, hogy a tagállam mely feltételek mellett írhatja elő ideiglenesen a harmadik országbeli állampolgárok kitoloncolás céljából történő őrizetének büntetés‑végrehajtási intézetben való foganatosítását, ezáltal eltérve a különleges idegenrendészeti fogdában foganatosított őrizet elvétől.
Az ilyen eltérés igazolható egyrészt a 2008/115 irányelv 18. cikkének (1) bekezdése alapján, amennyiben nem várható el észszerűen az érintett tagállamtól, hogy megszüntesse a különleges idegenrendészeti fogdáinak kapacitására továbbra is nehezedő súlyos és előre nem látható terhet, amit a kitoloncolási célú őrizetüket elrendelő határozat tárgyát képező harmadik országbeli állampolgárok kivételesen magas száma okoz. E tekintetben szükség lehet a helyzet időről időre történő felülvizsgálatára. Egyébiránt a büntetés‑végrehajtási intézetben foganatosított ilyen őrizet kizárt, ha az összeegyeztethetetlennek bizonyul az érintett harmadik országbeli állampolgár esetleges kiszolgáltatott helyzetével. Mindenesetre a büntetés‑végrehajtási intézetben történő ilyen őrizet akkor is kizárt, ha az érintett tagállam valamely különleges idegenrendészeti fogdájában hely áll rendelkezésre, vagy ha kevésbé kényszerítő jellegű intézkedés is alkalmazható. Végül az őrizet feltételeit a lehető legteljesebb mértékben meg kell különböztetni a büntetőjogi felelősséget megállapító határozattal elítélt személyek őrizetére alkalmazandó feltételektől.
Másrészt, a 2008/115 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének második mondata értelmében a büntetés‑végrehajtási intézetben foganatosított őrizet kivételesen igazolható az érintett tagállam valamennyi különleges idegenrendészeti fogdájának teljes, hirtelen és átmeneti telítettségével, feltéve hogy az érintett harmadik országbeli állampolgárt elkülönítik a többi fogvatartottól, és nyilvánvaló, hogy semmilyen kevésbé kényszerítő intézkedés nem elégséges a kiutasítási eljárása hatékonyságának biztosításához. A büntetés‑végrehajtási intézetben történő, ezen a rendelkezésen alapuló őrizet csupán rövid időtartamra rendelhető el, és az ilyen őrizet már nem igazolt, ha az érintett tagállam különleges idegenrendészeti fogdáinak telítettsége néhány napot követően is fennmarad, vagy rendszeresen és rövid időközönként ismétlődik. Végül az őrizet teljes időtartama alatt tiszteletben kell tartani a Charta által biztosított alapvető jogokat, valamint a 2008/115 irányelv 16. cikkének (2)–(5) bekezdésében és 17. cikkében rögzített jogokat.
Ha a fent hivatkozott esetek feltételei nem teljesülnek, és az érintett nemzeti szabályozás nem értelmezhető az uniós joggal összhangban, az uniós jog elsőbbségének elve arra kötelezi a nemzeti bíróságot, hogy mellőzze e szabályozás alkalmazását.
Végül, harmadszor, a Bíróság megvizsgálja az abban az esetben a nemzeti bíróságra háruló bírósági felülvizsgálat terjedelmét, amikor a hozzá benyújtott, a harmadik országbeli állampolgár kitoloncolás céljából történő őrizetbe vételére vagy az ilyen őrizet meghosszabbítására irányuló kérelem a 2008/115 irányelv 18. cikkén alapul. A Charta 47. cikkében biztosított, hatékony bírói jogvédelemhez való jog fényében e bíróságnak lehetőséggel kell rendelkeznie az e 18. cikkben megkövetelt feltételek tiszteletben tartásának megvizsgálására. E célból a bíróságnak különösen minden releváns ténybeli és jogi körülményről tudnia kell határozni, és e hatáskörét nem határolhatják le az érintett közigazgatási hatóság által előadott körülmények.