A Közszolgálati Törvényszék F-63/11. sz., Macchia kontra Bizottság ügyben 2012. június 13-án hozott ítélete ellen az Európai Bizottság által 2012. augusztus 17-én benyújtott fellebbezés

(T-368/12. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: Európai Bizottság (képviselők: J. Currall és D. Martin meghatalmazottak)

A másik fél az eljárásban: Luigi Macchia (Brüsszel, Belgium)

Kérelmek

A fellebbező azt kéri, hogy a Törvényszék:

helyezze hatályon kívül a Közszolgálati Törvényszék F-63/11. sz., Macchia kontra Bizottság ügyben 2012. június 13-án hozott ítéletét;

utasítsa el az L. Macchia által az F-63/11. sz. ügyben indított keresetet;

mondja ki, hogy a felek maguk viselik a jelen eljárással kapcsolatos költségeiket;

kötelezze L. Macchiát a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárásban felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezése alátámasztása érdekében a fellebbező négy jogalapra hivatkozik.

Az első jogalap a kereseten túlterjedő határozathozatal tilalmának megsértésén alapul, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék egyrészt kiterjesztette a jogvita tárgyát azzal, hogy a Bizottság határozatát nemcsak az L. Macchia szerződése meghosszabbításának megtagadása miatt semmisítette meg, hanem amiatt is, hogy nem kötött vele új szerződést, annak ellenére, hogy az első fokú eljárásban benyújtott keresetlevélben foglalt kérelemben kizárólag az érintett szerződésének meghosszabbítását megtagadó bizottsági határozat megsemmisítése szerepelt, másrészt elferdítette a jogvita tárgyát annak kimondásával, hogy nem szükséges megvizsgálni a felperesnek az első fokú eljárásban előterjesztett azon kifogását, amely a nyolc éves szabályra alapított megtagadási indok ellen irányul, holott éppen ez a kifogás az első fokú eljárásban előterjesztett kereset legfontosabb eleme.

A második jogalap a kontradiktórius eljárás elvének megsértésén alapul, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék elferdítette a jogvita tárgyát anélkül, hogy a Bizottságnak e tekintetben lehetőséget adott volna véleménye kifejtésére.

A harmadik jogalap az ultra vires határozathozatal tilalmának megsértésén alapul, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék egyrészt megsemmisítette a Bizottság határozatát amiatt, hogy ez utóbbi nem vizsgálta, hogy nincs-e másik állás, amelyre az érintettet ténylegesen fel lehetett volna venni, másrészt annak kimondásával, hogy hatáskörrel rendelkezik annak vizsgálatára, hogy a szerződés meghosszabbítása megtagadására az adminisztráció által felhozott indokok nem ellentétesek-e a jogalkotó által a személyzeti szabályzatban megállapított kritériumokkal és feltételekkel, amelyek annak garantálására irányulnak, hogy a szerződéses alkalmazottaknak idővel lehetőségük legyen a folyamatos alkalmazásra, holott ilyen hatáskört az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek rendelkezései egyáltalán nem alapoznak meg.

A negyedik jogalap a szolgálati érdek elferdítésén és a Bíróság ítélkezési gyakorlatának figyelmen kívül hagyásán alapul, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék egyrészt kimondta, hogy a szolgálati érdeknek összeegyeztethetőnek kell lennie a gondoskodási kötelezettséggel, illetve ezen érdek megköveteli, hogy megvizsgálják annak lehetőségét, hogy az érintettet nem lehet-e új feladatokkal megbízni, másrészt a Bíróság ítélkezési gyakorlatából azon téves következtetést vonta le, hogy a Bizottság nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy az érintett szerződésének meghosszabbításához nem fűződik szolgálati érdek, mivel az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkét úgy kell értelmezni, mint amely arra irányul, hogy a határozott időre szóló szerződéssel rendelkező alkalmazottak számára garantálja az alkalmazás bizonyos fokú folyamatosságát.

____________