2017. január 16-án benyújtott kereset – Magyarország/Bizottság

(T-20/17. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: magyar

Felek

Felperes: Magyarország (képviselők: Fehér M. Z. és Tóth E. Zs. meghatalmazottak)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg a Magyarország által a reklámbevétel adózására vonatkozóan végrehajtott SA.39235 (2015/C) (ex 2015/NN) intézkedésről szóló, 2016. november 4-i C(2016) 6929 final számú bizottsági határozatot;

másodlagosan, részlegesen semmisítse meg a megtámadott határozatot azon részében, amelyben a szabályozás 2015. évi módosítását követő változatát is tiltott állami támogatásnak minősíti;

kötelezze a Bizottságot az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogi érvre hivatkozik.

Az első, a reklámadó állami támogatásként történő téves minősítésre alapított jogi érv

A megtámadott határozat jogsértő, mivel a Bizottság tévesen minősítette a szóban forgó magyar szabályozást állami támogatásnak; sem az objektív kritérium szerinti sávokkal és mértékekkel rendelkező sávosan progresszív mértékrendszer, sem a veszteséges vállalkozások adóalap-csökkentése, sem pedig az új mértékrendszer korábbi adóévekben való alkalmazhatósága nem valósít meg állami támogatást.

A második, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogi érv

A Bizottság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, amikor a reklámadó 2014. évi, illetve a 2015. évi módosítását követően átalakított szabályait anélkül minősítette egyaránt tiltott állami támogatásnak, hogy a két szabályozás közötti különbséget érdemben vizsgálta volna; nem határozta meg a megtámadott határozatban, hogy melyik az a kivétel-szabály, amely miatt egy vállalkozás egy másik azonos helyzetű vállalkozáshoz képest vagyoni előnyt élvez; nem adott magyarázatot arra, hogy a progresszív mértékrendszer miért nem része a referenciarendszernek; nem tárta fel a sávosan progresszív adómértékrendszer által kizárólagosan előnyben részesített vállalkozások kategóriáját; illetve nem indokolta meg, miért nem tartotta kielégítőnek a magyar hatóságok által az adóalanyoknál és az adóhatóságnál felmerülő költségekre vonatkozóan adott kimutatást.

A harmadik, a hatáskörrel való visszaélésre alapított jogi érv

A Bizottság visszaélt az állami támogatások vizsgálata terén biztosított hatáskörével a megtámadott határozat elfogadásakor, illetve amikor jogellenes állami támogatásnak minősítve megtiltotta a kizárólagos tagállami kompetenciába tartozó adójogszabály alapján az adók beszedését, figyelmen kívül hagyva azt, hogy a Bíróságnak, illetve a Törvényszéknek még nincs kialakult ítélkezési gyakorlata arra nézve, hogy az érintett adónem állami támogatásnak minősül-e egyáltalán.

____________