T‑20/17. sz. ügy
Magyarország
kontra
Európai Bizottság
A Törvényszék ítélete (kilencedik tanács), 2019. június 27.
„Állami támogatások – A reklám közzétételéből származó bevételre kivetett magyar adó – Az adókulcsok progresszivitása – A 2013‑ban nyereséget nem termelő vállalkozások elhatárolt veszteségei 50%‑ának az adóalapból való levonása – A támogatási intézkedéseket a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító és azok visszatéríttetését elrendelő határozat – Az állami támogatás fogalma – A szelektivitásra vonatkozó feltétel”
1. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – A hatóságok által egyes vállalkozások számára biztosított előnyös adójogi bánásmód – Bennfoglaltság
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 71–73. pont)
2. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az intézkedés szelektív jellege – Adóelőnyt biztosító intézkedés – Az előny fennállásának meghatározására szolgáló referenciakeret – A tárgyi hatály meghatározása – Szempontok – Az általános vagy „normál” adórendszer meghatározása – Összehasonlítható ténybeli és jogi helyzetben lévő gazdasági szereplők közötti, az általános vagy „normál” adórendszer jellege és szerkezete által nem igazolt különbségtétel – Az adórendszer jellege és szerkezete – Fogalom
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 74–77. pont)
3. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az intézkedés szelektív jellege – Az előny fennállásának meghatározására szolgáló referenciakeret – A reklámot közzétevők forgalmára kivetett ágazati adó – Az általános vagy „normál” adórendszer meghatározása – Progresszív adózási szerkezet – Bennfoglaltság – Hiányos vagy hipotetikus referencia‑adórendszer Bizottság általi meghatározása – Megengedhetetlenség
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 78–83. pont)
4. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az intézkedés szelektív jellege – A reklámot közzétevők forgalmára kivetett ágazati adó – Az adó jellege – Az érintett állam által hivatkozott, az újraelosztási logikát tiszteletben tartva ágazati adó bevezetésére irányuló célkitűzés – A progresszív adózási szerkezettel koherens célkitűzés – Megengedhetőség
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 84–90. pont)
5. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az intézkedés szelektív jellege – A reklámot közzétevők forgalmára kivetett progresszív ágazati adó – Az adó szerkezete – A progresszív adózási szerkezet elve – A kitűzött adó‑újraelosztási cél által igazolt, hátrányos megkülönböztetéstől mentes különbségtétel – A szelektivitás hiánya
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 91–105. pont)
6. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az intézkedés szelektív jellege – A reklámot közzétevők forgalmára kivetett progresszív ágazati adó – Az adó szerkezete – A konkrétan elfogadott progresszív adózási szerkezet vizsgálata – A követett adó‑újraelosztási cél lényegével való összeegyeztethetőség – Összehasonlítható ténybeli és jogi helyzetben lévő adóalanyok közötti hátrányos megkülönböztetés hiánya – A szelektivitás hiánya
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 107–111. pont)
7. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az intézkedés szelektív jellege – A reklámot közzétevők forgalmára kivetett ágazati adó – Az első adóévben a veszteségek levonhatóságának az adóalapot csökkentő mechanizmusa – Megengedhetőség – Feltételek – A kitűzött adó‑újraelosztási céllal való összeegyeztethetőség – A hátrányos megkülönböztetés hiánya
(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 117–124. pont)
Összefoglalás
A Törvényszék a 2019. június 27‑én kihirdetett Magyarország kontra Bizottság ítéletében (T‑20/17) megsemmisítette a Bizottság azon határozatát, amely a Magyarország által bevezetett, a reklámok közzétételéből származó bevételre kivetett progresszív adót a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősítette.(1)
2014. augusztus 15‑én Magyarországon hatályba lépett a reklámadóról szóló törvény, amely a reklámok közzétételéből származó bevételre kivetett, sávosan progresszív adót vezetett be. Ezen adó, amely a Magyarországon reklámot közzétevők (napilapok, audiovizuális média, plakátok) nettó forgalmán alapult, hat, a forgalom alapján megállapított progresszív adókulcsból álló adótáblát tartalmazott, és lehetővé tette, hogy azok az adóalanyok, akiknek adózás előtti eredménye a 2013. évben negatív vagy nulla volt, az adóalapjukat az előző évek elhatárolt veszteségének 50%‑ával csökkentsék. A Bizottság, mivel úgy ítélte meg, hogy mind ezen adó progresszív jellege, mind pedig az adóalapnak a veszteségek levonhatóságából eredő csökkentése állami támogatási elemeket rejt magában, 2015. március 12‑én értesítette Magyarországot azon határozatáról,(2) hogy ezen intézkedések vonatkozásában megindítja a hivatalos vizsgálati eljárást, és elrendelte az említett intézkedések felfüggesztését.(3) 2016. november 4‑i határozatában a Bizottság többek között úgy ítélte meg, hogy az intézkedés, amely mind a progresszív adózási szerkezet, mind pedig a veszteségek levonásának lehetővé tétele miatt a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül, és elrendelte a nyújtott támogatásoknak a kedvezményezettektől való azonnali és tényleges visszatéríttetését.
Így a Törvényszék, amelytől a 2019. május 16‑i Lengyelország kontra Bizottság ítéletet(4) követően újból annak eldöntését kérték, hogy a forgalomra kivetett, progresszív adózási szerkezet által jellemzett adó ezen okból állami támogatást megvalósító szelektív intézkedésnek minősül‑e, a jelen esetben úgy ítélte meg, hogy a Bizottság több hibát is elkövetett.
Így a Törvényszék először is megállapítja, hogy a Bizottság annak eldöntése érdekében, hogy ezen adó szelektív jellegű‑e, nem fogadhatott volna el hiányos vagy hipotetikus referencia‑adórendszert. A Bizottság ugyanis a bevétel összegétől függetlenül egykulcsos adózási szerkezetű „normál” rendszert vett alapul, holott a törvény által bevezetett „normál” adórendszer tényleges jellemzőit kellett volna figyelembe vennie, vagyis magát a reklámadót, az adókulcsokat és adósávokat magában foglaló egységes szerkezetével együtt. Rámutatva ugyanakkor arra, hogy a Bizottság következtetése olyan más indokokkal is igazolható lehet, amelyek bizonyítják, hogy az alacsony forgalmú vállalkozások javára szelektív előny áll fenn, a Törvényszék azt is megvizsgálta, hogy az intézménynek sikerült‑e bizonyítania, hogy ezen adó szerkezete, azaz adózási struktúrája figyelmen kívül hagyja annak jellegét, vagyis a céljait.
E tekintetben a Törvényszék először is megállapítja, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot akkor is, amikor megállapította, hogy az adó egyszerűen költségvetési bevételek beszedésére irányul, noha a magyar hatóságok szerint az volt a cél, hogy az újraelosztás logikáját követve vessenek ki adót a reklámot közzétevők forgalmára. Megállapítja továbbá, hogy a Bizottságnak nem sikerült bizonyítania, hogy az adó progresszív szerkezete főszabály szerint ellentétes a kitűzött céllal. Rámutat különösen arra, hogy a szelektív jelleg hiányzik akkor, ha az adózási különbségek a „normál” rendszer eltérés nélküli alkalmazásából erednek, ha az összehasonlítható helyzeteket hasonló módon kezelik, és ha ezek a modulációs rendelkezések nem sértik a szóban forgó adó célját. Végül megállapítja, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a konkrétan elfogadott progresszív adózási szerkezetet úgy alkották meg, hogy az a kitűzött célt nagymértékben megfosztja lényegétől.
A Törvényszék továbbá úgy ítéli meg, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy az adóalapnak a veszteségek levonhatósága miatti csökkentése olyan, ezen adó céljával ellentétes, hátrányosan megkülönböztető elemet tartalmaz, amely az állami támogatásokra jellemző szelektív előnyt jelent. E tekintetben különösen arra hivatkozik, hogy az adóalap e csökkentését az érintett vállalkozások választásától független objektív szempontok alapján határozták meg.