A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2010. június 9.(*)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A RIOJAVINA közösségi szóvédjegy bejelentése – A korábbi RIOJA együttes közösségi ábrás védjegy – Viszonylagos kizáró ok – A 40/94/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg a 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja)”
A T‑138/09. sz. ügyben,
Félix Muñoz Arraiza (lakóhelye: Logroño [Spanyolország], képviselik: J. Grimau Muñoz és J. Villamor Muguerza ügyvédek)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: J. F. Crespo Carrillo, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó a Törvényszék előtti eljárásban:
a Consejo Regulador de la Denominación de Origen Calificada Rioja (székhelye: Logroño, képviseli: J. I. Martínez De Torre ügyvéd),
az OHIM második fellebbezési tanácsának (az R 721/2008‑2. sz. ügyben) a Consejo Regulador de la Denominación de Origen Calificada Rioja és F. Muñoz Arraiza közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2009. január 29‑én hozott határozatával szemben benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács),
tagjai: M. Vilaras (előadó) elnök, M. Prek és V. M. Ciucă bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2009. április 7‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az OHIM‑nak a Törvényszék Hivatalához 2009. július 28‑án benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozónak a Törvényszék Hivatalához 2009. július 17‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel arra, hogy a felek az írásbeli szakasz lezárultát követő egy hónapon belül nem kérték tárgyalás tartását, és így az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék úgy döntött, hogy eljárási szabályzatának 135a. cikke alapján az ítélet meghozatalára az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2004. november 12‑én a felperes, Félix Muñoz Arraiza közösségi védjegybejelentési kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett: a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK rendelet [HL L 78., 1. o.]) alapján.
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a RIOJAVINA szómegjelölés volt.
3 A bejelentés – az OHIM előtti eljárás során tett árujegyzék-korlátozást követően – a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 29., 30. és 35. osztályba tartozó árukra és szolgáltatásokra vonatkozott, az egyes osztályoknak megfelelő, következő leírással:
– 29. osztály: „Riojából származó étkezési konzervek, olajak és zsírok”;
– 30. osztály: „Ecet, kávé, tea, kakaó, cukor, rizs, tápióka, szágó, pótkávé, liszt és gabonakészítmények, kenyér, sütemények és cukorkaáruk, étkezési jég/jégkrémek/fagylaltáruk, méz, nádcukor szirup, kovász, sütőpor, só, mustár, szószok (saláta öntetek), fûszerek, jég”;
– 35. osztály: „Kizárólagos kereskedelmi jogok, képviseletek, kis- és nagykereskedelem, import, export; az előbbiek vonatkoznak az étkezési konzervekre, olajakra, zsírokra, ecetre, kávéra, teára, kakaóra, cukorra, rizsre, tápiókára, szágóra, pótkávéra, lisztre és gabonakészítményekre, kenyérre, süteményekre és cukorkaárukra, étkezési jég/jégkrémek/fagylaltárukra, mézre, nádcukor szirupra, kovászra, sütőporra, sóra, mustárra, szószokra (salátaöntetek), fűszerekre, és jégre”.
4 A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2005. október 31‑i, 44/2005. számában hirdették meg.
5 2005. november 9‑én a beavatkozó, a Consejo Regulador de la Denominación de Origen Calificada Rioja (a továbbiakban: a CRD) a 40/94 rendelet 42. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 41. cikke) alapján felszólalást nyújtott be a fenti 3. pontban felsorolt áruk és szolgáltatások tekintetében bejelentett védjegy lajstromozásával szemben.
6 A felszólalás a következő korábbi védjegyeken alapult:
– az itt látható, 226118. sz. együttes közösségi védjegy:
– az itt látható 655291. sz. nemzetközi védjegy:
– valamint a 1310420., 1697823., 1697824., 1762252., 1762253., 1805183., 1927658., 2114068., 2114069., 2196310., 2261844., 188572., 6/1983., 92335., 470948., 177233., 655291. és 1511318. sz. egyéb védjegyek.
7 A felszólalás, amely a korábbi védjegyekkel jelölt valamennyi áru és szolgáltatás összességén, a jelen kereset tekintetében pedig különösen a 33. osztályba tartozó borokon alapult, a védjegybejelentésben szereplő valamennyi áru és szolgáltatás ellen irányult.
8 Felszólalásának alátámasztásaként a CRD többek között a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában) szereplő viszonylagos kizáró okra hivatkozott.
9 2008. március 19‑én a felszólalási osztály e rendelkezés alapján részben helyt adott a felszólalásnak, a védjegybejelentésben szereplő alábbi áruk és szolgáltatások ellen irányuló részét illetően:
– a 30. osztályba tartozó ecetek;
– a 35. osztályba tartozó, ecetekkel kapcsolatos kizárólagos kereskedelmi jogok, képviseletek, kis- és nagykereskedelem, import, export.
10 A felszólalási osztály a felszólalást – ezen áruk, valamint a korábbi védjegyekkel jelölt áruk és szolgáltatások hasonlóságának hiányában – a védjegybejelentésben szereplő összes többi áru és szolgáltatás tekintetében elutasította.
11 2008. május 5‑én a felperes a felszólalási osztály határozatával szemben fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz a 40/94 rendelet 57–62. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 58–64. cikke) alapján, amiatt, hogy e határozat egyes áruk és szolgáltatások tekintetében részben helyt adott a felszólalásnak.
12 2009. január 29‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM második fellebbezési tanácsa helybenhagyta a felszólalási osztály határozatát és elutasította a fellebbezést.
13 Az áruk és szolgáltatások összehasonlítását illetően a fellebbezési tanács – a felszólalási osztályhoz hasonlóan – úgy ítélte meg, hogy az ecetek és a borok között enyhe fokú hasonlóság áll fenn. Egyebekben úgy ítélte meg, hogy az ecetekkel kapcsolatos kizárólagos kereskedelmi jogok, képviselet, kis- és nagykereskedelem, valamint az export‑import szintén enyhe fokú hasonlóságot mutat a borokéval, a felszólalási osztály határozatában felsorolt azon okok miatt, amelyeket a felperes a fellebbezési tanács előtti eljárásban nem vitatott.
14 A megjelölések összehasonlítását illetően a fellebbezési tanács kizárólag a korábbi 226118. sz. együttes közösségi védjegyet vette figyelembe, mégpedig azért, mert e védjegy ugyanazokra az árukra vonatkozik, és ugyanazt a meghatározó „rioja” elemet tartalmazza, mint a 655291. sz. korábbi nemzetközi védjegy, majd megerősítette a felszólalási osztály azon értékelését, miszerint az ütköző védjegyek vizuális, hangzásbeli és fogalmi téren nagyfokú hasonlóságot mutatnak.
15 A fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a jelölt áruk és szolgáltatások közötti hasonlóság enyhe fokát ellensúlyozza az ütköző védjegyek nagyfokú hasonlósága, így az európai fogyasztó könnyen azt hiheti, hogy a RIOJAVINA védjeggyel értékesített ecetek és érintett szolgáltatások ugyanazoktól a vállalkozásoktól származnak, amelyek a 226118. sz. korábbi védjeggyel értékesített borokat előállító pincészetek tulajdonosai, aminek a veszélyét az is fokozza, hogy a riojai borok jó hírnévnek örvendenek.
16 A fellebbezési tanács rámutatott arra, hogy az a körülmény, hogy a felperes egy, az eceteket jelölő olyan korábbi RIOJAVINA spanyol védjegy jogosultja, amely azonos a bejelentett közösségi védjeggyel, nem gátolja a CRD korábbi 226118. sz. védjegyét abban, hogy mint a bejelentett közösségi védjegynél korábbi védjegy, jogi szempontból figyelembe vehető és hatályos legyen, továbbá azt sem akadályozza, hogy a CRD a felszólalás alátámasztásaként e korábbi védjegyre hivatkozhasson.
17 Ami azt az állítólagos tényt illeti, hogy a felperes spanyol RIOJAVINA védjegye ezt megelőzően is párhuzamos oltalmat élvezett („együtt élt”) a CRD 226118. sz. korábbi védjegyével, ez még nem jelenti azt, hogy az összetéveszthetőség korábban nem állt fenn Spanyolországban, és főként nem tanúsítja azt, hogy az összetévesztés veszélye nem állhat fenn az Európai Unió többi tagállamában.
A felek kérelmei
18 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot, helyt adva a 29., 30. és 35. osztály tekintetében bejelentett védjegy lajstromozásának;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.
19 Az OHIM és a CRD azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
Indokolás
20 A felperes egyetlen, a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapot terjesztett elő.
21 Bevezetésképpen kiemelendő, hogy amiatt, hogy az OHIM csak részben adott helyt a felszólalásnak, és a fellebbezési tanács értékelésének pergazdaságossági okokból a 226118. sz. korábbi védjegyre való korlátozása miatt, a jelen kereset kizárólag a 30. osztályba tartozó „ecetek” és a 35. osztályba tartozó „ecetekkel kapcsolatos kizárólagos kereskedelmi jogok, képviseletek, kis- és nagykereskedelem, import, export” tekintetében bejelentett RIOJAVINA szóvédjegy, valamint a CRD 33. osztályba tartozó „borok” tekintetében lajstromozott 226118. sz. korábbi védjegye közötti összetéveszthetőség fennállásának kérdésével kapcsolatos.
22 A 226118. sz. korábbi védjegy a 40/94 rendelet 64. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 66. cikke) értelmében vett együttes közösségi védjegy. A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének és ugyanezen rendelet 64. cikke (3) bekezdésének (jelenleg a 207/2009 rendelet 66. cikke (3) bekezdésének) együttesen értelmezett rendelkezései szerint e védjegy, mint minden közösségi védjegy, oltalmat élvez a valamely vele összetéveszthető közösségi védjegy lajstromozásából eredő esetleges sérelmekkel szemben.
23 A felperes mindenesetre azt állítja, hogy a jelen esetben nem merül fel az összetéveszthetőség kérdése. Ugyanis, először is a CRD közigazgatási szerv, pontosabban a spanyol környezetvédelmi, vidékfejlesztési és tengerészeti minisztérium olyan dekoncentrált szerve, amelynek feladata a riojai borok minőségének felügyelete, nem pedig riojai borok termelője, vagyis nem olyan vállalkozás, amellyel a felperes versenyben állhatna. Másodszor, nehezen elképzelhető, hogy a fogyasztók azt hinnék, hogy a felperes termékei egy ilyen közigazgatási szervtől származnak
24 Az első pontot illetően hangsúlyozni kell, hogy ha a felperes úgy véli, hogy a korábbi védjegyet annak jogosultja, illetőleg – figyelemmel annak együttes védjegy mivoltára – a használatára feljogosított személyek ténylegesen nem használták (lásd a 40/94 rendelet 65. cikkének (2) bekezdését és a 40/94 rendelet 68. cikkét [jelenleg a 207/2009 rendelet 67. cikkének (2) bekezdése, illetve 70. cikke]), akkor a 40/94 rendelet 43. cikke (3) bekezdésének (jelenleg a 207/2009 rendelet 42. cikke (2) bekezdésének) megfelelően neki kell indítványoznia e védjegy tényleges használatának igazolását. Mivel erre vonatkozó indítványt nem terjesztettek elő, ezért a felperes nem vitathatja, hogy a 226118. sz. korábbi védjegy azon áruk, nevezetesen a borok jelölésére használható, amelyek tekintetében lajstromozták.
25 A második pontot illetően emlékeztetni kell arra, hogy összetéveszthetőséget okozhat az, ha a közönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól vagy egyébként gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozástól származnak (lásd a Törvényszék T‑162/01. sz., Laboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills [GIORGIO BEVERLY HILLS] ügyben 2003. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑2821. o.] 30. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
26 Ebből következik, hogy a pontos kereskedelmi származás, amelyet a közönség a két ütköző védjegy által jelölt áruknak és szolgáltatásoknak tulajdonít majd, nem sokat számít azon kérdést illetően, hogy fennáll‑e közöttük az összetévesztés veszélye. Ami számít, az az, hogy vajon e kereskedelmi származást az érintett közönség úgy fogja‑e fel mindkét esetben, mint azonosat.
27 Jelen esetben a 226118. sz. korábbi védjegy az érintett közönség számára – amely egyaránt magában foglalja az általános értelemben vett nagyközönséget, valamint az Unió szakavatott közönségét – az azon borokra vonatkozó kereskedelmi eredetmegjelölést képez, amelyekre azt felhelyezik. Bármi is legyen e termékek kereskedelmi eredete, vagyis anélkül, hogy szükséges lenne eldönteni azt, hogy e közönség azt hiszi, hogy a korábbi védjeggyel jelölt borok a CRD‑től származnak vagy valamely más vállalkozástól, az ütköző védjegyek, valamint az általuk jelölt áruk és szolgáltatások közötti azonosság vagy hasonlóság esetén a priori nem zárható ki, hogy e közönség azonos kereskedelmi származást tulajdonít a bejelentett védjeggyel jelölt áruknak és szolgáltatásoknak is, ami egyenlő azzal, hogy fennáll az összetévesztés veszélye.
28 Ebből következően, a felperes állításával szemben, az a körülmény, hogy a CRD nem gyakorol riojai borok termelésével kapcsolatos tevékenységet, még önmagában nem vonja maga után azt, hogy ne merülhetne fel az összetévesztés veszélyének kérdése.
29 Így tehát, miként azt a felperes is indítványozza, meg kell vizsgálni, hogy a fellebbezési tanács tévesen erősítette‑e meg a felszólalási osztály összetéveszthetőséggel kapcsolatos megállapítását a jelen esetben.
30 A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt. Az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.
31 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint összetéveszthetőséget okozhat az, ha a közönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól, vagy adott esetben gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. Ugyanezen ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni az alapján, hogy az érintett vásárlóközönség milyen képet alkot a megjelölésről és a szóban forgó árukról vagy szolgáltatásokról, és ennek során figyelembe kell venni valamennyi adott ügyre jellemző tényezőt, különösen a megjelölések és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága közötti kölcsönös függőséget (lásd a fenti 25. pontban hivatkozott GIORGIO BEVERLY HILLS ügyben hozott 30–33. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
32 Az ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőség átfogó értékelésekor az érintett termék- vagy szolgáltatástípus átlagos fogyasztóját kell figyelembe venni, aki szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő. Szintén tekintettel kell lenni arra a tényre, hogy az átlagfogyasztó figyelmének szintje a szóban forgó termékek vagy szolgáltatások típusától függően változhat (lásd a Törvényszék T‑256/04. sz., Mundipharma kontra OHIM – Altana Pharma [RESPICUR] ügyben 2007. február 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑449. o.] 42. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
33 Figyelembe véve a szóban forgó áruk és szolgáltatások jellegét, az érintett közönség, miként arra a fenti 27. pontban már rámutattunk, magában foglalja az általános értelemben vett nagyközönséget, valamint az Unió szakavatott közönségét is.
34 Ami először is az áruk összehasonlítását illeti, megjegyzendő, hogy a fellebbezési tanács helyesen állapította meg azt, hogy az ecetek és a borok között enyhe fokú hasonlóság áll fenn.
35 Ugyanis, bár az ecet a borral szemben nem minősül italnak, ettől még nem kétséges, hogy e termékek közül mindkettő használható élelmiszerek elkészítésénél. Ezenfelül az ecetet általában a bor savas erjedéséből állítják elő.
36 E tekintetben a felperes azon érvét illetően, miszerint ecetet a boron kívül egyéb vizes-alkoholos oldatokból is elő lehet állítani, és így különféle eceteket lehet nyerni (almabor-, gyümölcsbor-, alkohol-, gabona-, maláta-, méz-, tejsavóecet), hangsúlyozni kell, hogy ezen érv nem von le semmit a fellebbezési tanács azon megállapításának értékéből, miszerint a legelterjedtebben gyártott és fogyasztott ecet a borecet. A felperes egyébként kifejezetten utalt azon szándékára, hogy a bejelentett védjeggyel borecetet kíván forgalmazni.
37 A felperes által a riojai borokra jellemző előállítási (felhasznált szőlőfajták megválasztása) és érlelési (tölgyfahordóban történő tárolás és minimális érlelési időtartam) szabályokra tett utalásokat illetően hangsúlyozni kell, hogy ezen utalások esetleg hasznosak lehetnek a riojai borok más boroktól való megkülönböztetésénél, azonban semmilyen szempontból sem relevánsak azon – a jelen ügyben egyedüliként felmerült – kérdés megítélésénél, hogy az ecetek és a borok hasonló termékeknek minősülnek‑e.
38 Ami a Törvényszék T‑501/04. sz., Bodegas Franco-Españolas kontra OHIM – Companhia Geral da Agricultura das Vinhas do Alto Douro (ROYAL) ügyben 2007. február 15‑én hozott ítéletére (az EBHT‑ban nem tették közzé) való hivatkozást illeti, az olyan ügyre vonatkozik, amely teljesen más, mint a jelen eset, és nem alkalmas a fellebbezési tanács értékelése megalapozottságának megkérdőjelezésére.
39 Az a tény ugyanis, hogy az említett ügyben – amely a riojai borok tekintetében bejelentett ROYAL védjegy és a portói borok tekintetében lajstromozott ROYAL FEITORIA korábbi védjegy közötti állítólagos összetéveszthetőséggel volt kapcsolatos – a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a riojai és a portói borok, azon közös jellemzőjük ellenére, hogy alkoholtartalmú italok, csupán enyhe mértékben hasonlóak, az átlagos fogyasztók által jól ismert, köztudott eltéréseik miatt (az előbbieket étkezés közben, míg a másodikat aperitifként vagy étkezés utáni emésztésserkentőként fogyasztják), még egyáltalán nem jelenti azt, hogy az OHIM a jelen esetben tévesen mutatott volna rá arra, hogy az eceteket és a borokat illetően elegendő tényező áll rendelkezésre annak alátámasztására, hogy ez utóbbi termékek, még ha csak enyhe fokban is, de hasonlóak.
40 Az előbbi megfontolásokból az következik, a felperes által előterjesztett érvek nem vonják kétségbe a fellebbezési tanács értékelésének megalapozottságát az ecetek és a borok enyhe fokú hasonlóságát illetően.
41 A védjegybejelentésben foglalt szolgáltatásokat illetően, amelyek tekintetében a felszólalásnak helyt adtak, nevezetesen a 35. osztályba tartozó „ecetekkel kapcsolatos kizárólagos kereskedelmi jogok, képviseletek, kis- és nagykereskedelem, import, export”, a fellebbezési tanács megerősítette a felszólalási osztály által tett megállapításokat, amelyek szerint az említett szolgáltatások szintén kismértékű hasonlóságot mutatnak a borokkal kapcsolatos e tevékenységekkel, amit lényegében az ecet- és borágazatban működő vállalkozások értékesítési tevékenységéhez kapcsolódó kiegészítő és másodlagos jelleggel indokolt.
42 Márpedig megjegyzendő, hogy hasonlóan az OHIM‑hoz, a felperes sem terjesztett elő semmiféle érvet a fellebbezési tanács szolgáltatásokra vonatkozó ezen értékelésének kifogásolására, hiszen a felperes kizárólag a fellebbezési tanács árukra (ecetekre és borokra) vonatkozó értékelését vitatta.
43 A többit illetően a Törvényszék hangsúlyozza, hogy figyelemmel a termékeket az értékesítésükkel összekötő szoros kapcsolatra, a fellebbezési tanács miután helyesen állapította meg az ecetek és a borok közötti enyhe fokú hasonlóság fennállását, szintén helyesen vonta le azt a következtetést, hogy ugyanilyen fokú a hasonlóság a kifejezetten az „ecetekkel kapcsolatosként” megjelölt értékesítési szolgáltatások – nevezetesen a 35. osztályba tartozó „ecetekkel kapcsolatos kereskedelmi kizárólagossági jogok, képviseletek, kis- és nagykereskedelem, import, export” – és a borral kapcsolatos ugyanezen szolgáltatások között.
44 Következésképpen a felperes nem bizonyította, hogy a fellebbezési tanács tévesen ítélte volna meg azt, hogy a védjegybejelentésben szereplő azon áruk és szolgáltatások, amelyek tekintetében a felszólalásnak helyt adtak, még ha csak enyhe fokban is, de hasonlóak a korábbi védjegy árujegyzékében szereplő áruhoz.
45 Másodsorban, ami a megjelölések összehasonlítását illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az összetéveszthetőség átfogó értékelésének – a szóban forgó védjegyek vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlósága tekintetében – az általuk keltett összbenyomáson kell alapulnia, figyelembe véve különösen megkülönböztető és domináns elemeiket. A védjegyeknek a szóban forgó termékek és szolgáltatások átlagos fogyasztói általi észlelése döntő szerepet játszik az összetéveszthetőség átfogó értékelésében. E tekintetben az átlagos fogyasztó rendszerint egészében észleli a védjegyet, és nem vizsgálja annak egyes részleteit (lásd a Bíróság C‑344/05. sz., OHIM kontra Shaker ügyben 2007. június 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑4529. o.] 35. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
46 A két védjegy közötti hasonlóság értékelése nem korlátozódhat az összetett védjegy csupán egyik alkotóelemének figyelembevételére és annak valamely másik védjeggyel történő összehasonlítására. Ellenkezőleg: az összehasonlítást a kérdéses védjegyeket megvizsgálva kell elvégezni, mindegyiket egészében tekintve, ez azonban nem jelenti azt, hogy az összetett védjegy által az érintett fogyasztókban keltett összbenyomás szempontjából bizonyos körülmények esetén ne lehetne domináns a védjegy egy vagy több alkotóeleme (lásd a fenti 45. pontban hivatkozott OHIM kontra Shaker ügyben hozott ítélet 41. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Csak abban az esetben értékelhető a hasonlóság egyedül a domináns elem alapján, ha a védjegy összes többi eleme elhanyagolható (lásd a fenti 45. pontban hivatkozott OHIM kontra Shaker ügyben hozott ítélet 42. pontját és a C‑193/06. P. sz., Nestlé kontra OHIM ügyben hozott ítélet [az EBHT‑ban nem tették közzé] 42. pontját). Ez különösen akkor lehet így, amikor ez az összetevő önmagában képes meghatározni azt a képet, amelyet az érintett vásárlóközönség fel tud idézni a védjegyről, és így a védjegy többi összetevőjének szerepe elhanyagolható a védjegy által keltett összbenyomásban (lásd a fent hivatkozott Nestlé kontra OHIM ügyben hozott ítélet 43. pontját).
47 A megtámadott határozatban a fellebbezési tanács – eljárásgazdaságossági okokból – arra szorítkozott, hogy a bejelentett védjegyet csak a 226118. sz. korábbi védjeggyel hasonlította össze. Ezen összehasonlítás során átvette a felszólalási osztály azon értékelését, miszerint e védjegyek vizuális, hangzásbeli és fogalmi téren nagyfokú hasonlóságot mutatnak.
48 E tekintetben a Törvényszék úgy véli, hogy a fellebbezési tanács helyesen állapította meg azt, hogy a „rioja” szóelem, amely az ütköző védjegyekben közös, e védjegyek meghatározó elemét képezi. Ugyanis ezen elem mind a védjegyeken belüli (a bejelentett védjegy elején és a korábbi védjegy közepén való) elhelyezkedése miatt, mind a jó hírneve miatt, a riojai borok kapcsán az Unió nagy részében magára vonja az érintett közönség figyelmét, amelyet illetően a felek egyetértenek.
49 A vizuális hasonlóságot illetően lényegében a fellebbezési tanács mintájára hangsúlyozni kell, hogy a „rioja” szóelem megléte az ütköző védjegyekben – amely elem, mivel a bejelentett védjegy elején szerepel, a 226118. sz. korábbi közösségi védjegy esetében pedig dőlt nagybetűkkel szedett és a védjegy közepén helyezkedik el – ha nem is magas fokú, de legalábbis jelentős vizuális hasonlóságot okoz, az ütköző védjegyek közötti megkülönböztetést szolgáló többi, kevésbé fontos elem – nevezetesen a bejelentett védjegy végén elhelyezkedő „vina” szóelem, valamint a 226118. sz. korábbi védjegy központi „rioja” eleme körül elhelyezkedő különféle szó- és ábrás elemek – megléte ellenére.
50 Ami a felek által az ütköző védjegyeknek a szóban forgó áruk tekintetében történő konkrét alkalmazásának módjaira vonatkozóan tett különféle utalásokat illeti, amelyek során felperes arra hivatkozott, hogy a korábbi védjegyet nagyobb felületű címkéken vagy az üvegek hátsó részére helyezve alkalmazzák, a CRD pedig a felperes által a bejelentett szóvédjegy nyomtatásánál konkrétan használt írásmódra hivatkozott, e különféle utalásoknak nincs jelentősége az ütköző védjegyek közötti vizuális hasonlóság értékelésénél, amelyet az alapján kell elvégezni, hogy a megjelöléseket az OHIM‑nál hogyan vették lajstromba, illetve jelentették be.
51 A hangzásbeli hasonlóságot illetően lényegében a fellebbezési tanács mintájára hangsúlyozni kell, hogy az ütköző védjegyek között magas fokú hasonlóság áll fenn, a közös „rioja” szóelem miatt. A bejelentett védjegy vina eleme, amely a védjegy végén helyezkedik el, és ennélfogva hangzásbeli szempontból kevésbé jelentős, nem tudja számottevően enyhíteni e hangzásbeli hasonlóságot. Ami a korábbi védjegy négy oldalán elhelyezkedő négy – „consejo”, „regulador”, „denominacion origen” és „calificada” – elemet illeti, amelyek közül kettő függőlegesen van elhelyezve, és így nehezen olvasható, egyértelműen másodlagos szerepet játszanak e védjegyen belül.
52 A fogalmi hasonlóságot illetően lényegében meg kell erősíteni a fellebbezési tanács arra vonatkozó értékelését, hogy magas fokú fogalmi hasonlóság áll fenn. Ugyanis a bejelentett védjegy „riojavina” kifejezése – akárcsak a korábbi védjegyben szereplő „rioja” szó –, amelyet fogalmilag tovább erősít a szőlőfürt és a szőlőlevél ábrája, a közönség számára közvetlenül a bortermelésre, közelebbről a riojai bortermelésre utal.
53 Az előbbi megfontolásokból következően a fellebbezési tanács helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az ütköző védjegyek között magas fokú hasonlóság áll fenn.
54 Harmadszor, az összetéveszthetőség átfogó értékelését illetően emlékeztetni kell arra, hogy ezen értékelés bizonyos kölcsönös függőséget tételez fel a figyelembe vett tényezők, különösen a védjegyek és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága között. Így a jelölt áruk vagy szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja a védjegyek közötti hasonlóság magasabb foka, és fordítva (a Bíróság C‑39/97. sz. Canon‑ügyben 1998. szeptember 23‑án hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑5507. o.] 17. pontja; a Törvényszék T‑81/03., T‑82/03. és T‑103/03. sz., Mast‑Jägermeister kontra OHIM – Licorera Zacapaneca [VENADO kerettel és társai] egyesített ügyekben 2006. december 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑5409. o.] 74. pontja).
55 Jelen esetben a fellebbezési tanácshoz hasonlóan a Törvényszék is úgy véli, hogy az érintett áruk vagy szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozza az ütköző védjegyek közötti hasonlóság magasabb foka, és így az érintett közönség azt hiheti, hogy a RIOJAVINA védjeggyel jelölt ecetek és ecetekkel kapcsolatos értékesítési szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól származnak, mint a 226118. sz. korábbi közösségi védjeggyel értékesített borok.
56 Azon körülményt illetően, miszerint a felperes a RIOJAVINA spanyol védjegy jogosultja és Spanyolországban 50 éve ezzel a védjeggyel forgalmaz eceteket, hangsúlyozni kell, hogy e körülmény, még ha vélhetően igaz is, egyáltalán nem bizonyítja, hogy a spanyol fogyasztók tudatában az e védjeggyel forgalmazott ecetek kereskedelmi származását illetően nem áll fenn az összetévesztés veszélye. Egyébként a közönség, amelynek tekintetében az összetéveszthetőség fennállását vizsgálnia kell, nem a spanyol közönség, hanem az Unió közönsége.
57 Ami az arra alapított érvet illeti, hogy a CRD‑nek nem volna szabad a „rioja” szó monopolizálására törekednie egy olyan ágazatban, nevezetesen az ecetgyártásban, amelyben nem folytat semmiféle tevékenységet, emlékeztetni kell arra, hogy a 40/94 rendelet 12. cikkének b) pontja (jelenleg a 207/2009 rendelet 12. cikkének b) pontja) szerint „[a] közösségi védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében – az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban – használja az áru [...] földrajzi eredetére [...] vonatkozó jelzést”.
58 Ugyanígy, a 40/94 rendelet 64. cikkének (2) bekezdése (jelenleg a 207/2009 rendelet 66. cikkének (2) bekezdése), amely úgy rendelkezik, hogy „[a] 7. cikk (1) bekezdésének c) albekezdésétől eltérően az (1) bekezdésben említett együttes védjegy esetén a megjelölés oltalomban részesülhet akkor is, ha kizárólag az áru vagy a szolgáltatás földrajzi származásának feltüntetéséből áll”, előírja, hogy „az együttes közösségi védjegy jogosultja nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében – az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban – használja a védjegyoltalom alatt álló megjelölést”, és hogy „a védjegyoltalom alapján a jogosult nem léphet fel különösen a földrajzi név használatára jogosult személlyel szemben”.
59 Ugyanakkor, a felperes által sugalmazottakkal szemben, a CRD által indított felszólalási eljárás egyáltalán nem a „rioja” szó monopolizálására irányult, megsértve a fenti rendelkezéseket, akár az ecetek, akár más áruk tekintetében.
60 A CRD által a 40/94 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése alapján indított eljárás kizárólag a 226118. sz. korábbi közösségi védjegy oltalmához kötődő szellemi tulajdonjogok védelmének biztosítását szolgálja a CRD számára a valamely vele összetéveszthető közösségi védjegy lajstromozásából eredő bárminemű veszélyekkel szemben.
61 Azon állítólagos körülményt illetően, hogy a CRD nem indított felszólalást a „rioja” szót tartalmazó más közösségi védjegyek lajstromozásával szemben, amelyek közül az egyik a 30. osztályba (ecetek) tartozó árukra vonatkozott, ennek – miként arra az OHIM a CRD által a felperes által bejelentett védjeggyel szemben indított felszólalási eljárásban rámutatott – nincs jelentősége azon, jelen ügybeli egyetlen kérdés értékelésénél, hogy fennáll‑e az összetévesztés veszélye e bejelentett védjegy és a 226118. sz. korábbi védjegy között.
62 Mivel az OHIM a felperes állításával ellentétben nem követett el semmiféle hibát annak megállapításával, hogy a jelen esetben a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében fennáll az összetévesztés veszélye, ezért a felperes által hivatkozott és e rendelkezés megsértésére alapított egyetlen jogalapot el kell utasítani.
63 Ebből következik, hogy anélkül, hogy vizsgálni kellene a felperes arra irányuló kereseti kérelmét, hogy a Törvényszék „adjon helyt a 29., 30. és 35. osztály tekintetében bejelentett védjegy lajstromozásának”, a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
64 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, kötelezni kell az OHIM és a CRD költségeinek viselésére, ez utóbbiak kérelmének megfelelően.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) F. Muñoz Arraizát kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2010. június 9‑i nyilvános ülésen.
Aláírások