A Bíróság (hetedik tanács) 2024. április 10-i végzése (a Fővárosi Törvényszék [Magyarország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Lear Corporation Hungary Autóipari Gyártó Kft. kontra Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága
(C-532/23. sz. ügy,1 Lear Corporation Hungary)
(Előzetes döntéshozatal – A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke – Az ítélkezési gyakorlatból egyértelműen levezethető válasz – Adózás – Hozzáadottérték-adó [héa] – 2006/112/EK irányelv – 183. cikk – Az előzetesen felszámított héa levonásához való jog – Gyakorlási módok – Késedelmes visszatérítés – Nemzeti rendelkezés alkalmazásával okozott késedelem – A Bíróság által e tényállás megvalósulását követően előzetes döntéshozatali eljárás keretében hozott ítélet joghatása – Késedelmi kamatok – Elévülés – Az egyenértékűség, a tényleges érvényesülés és az adósemlegesség elve)
Az eljárás nyelve: magyar
A kérdést előterjesztő bíróság
Fővárosi Törvényszék
Az alapeljárás felei
Felperes: Lear Corporation Hungary Autóipari Gyártó Kft.
Alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága
Rendelkező rész
A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 183. cikkét
az egyenértékűség, a tényleges érvényesülés és az adósemlegesség elvére tekintettel a következőképpen kell értelmezni:
amennyiben az adóalany azon hozzáadottérték-adó (héa) visszatérítését kéri, amely korábban olyan jogszabályi feltétel alkalmazása miatt nem volt visszaigényelhető, amelyről a Bíróság megállapította, hogy sérti e cikket, azzal nem ellentétes, hogy az érintett tagállam jogában előírt feltételek között e visszatérítés iránti kérelem úgy tekinthető, mint amely késedelmikamat-igény érvényesítése iránti kérelmet is magában foglal, figyelemmel a tagállam által az uniós jog megsértésével visszatartott héatúlfizetések után járó azon kamatok kifizetésének céljára, amelyek a szóban forgó összegek rendelkezésre nem állása okán az adóalany terhére keletkezett pénzügyi veszteség ellentételezésére szolgálnak.
A tényleges érvényesülés és az adósemlegesség elvét
a következőképpen kell értelmezni:
azokkal nem ellentétes az olyan tagállami gyakorlat, amely az elévülési időn belül benyújtott, az említett állam által az uniós jog megsértésével megállapított héaösszegekre vonatkozó késedelmikamat-igény érvényesítése iránti kérelem szakaszában kizárja ezen állam adóhatóságának minden arra vonatkozó kötelezettségét, hogy az e kérelemmel nem érintett kamatokat ítéljen meg, ugyanakkor azokkal ellentétes, hogy az olyan időszakra vonatkozó késedelmikamat-igény érvényesítése iránti második kérelmet, amely ezen első kérelemnek nem képezte tárgyát, új kérelemnek minősíti, ami annak elévülését eredményezi, ha a második kérelem az uniós jognak az első kérelem alapjául szolgálóval azonos megsértése miatt visszatartott héaösszegekhez kapcsolódó késedelmi kamatokra vonatkozik, és az adóalany e kérelem időbeli hatálya kiterjesztésének lehetőségéről csak azon nemzeti bírósági határozatot követően szerzett tudomást, amelyet a Bíróság által az EUMSZ 267. cikk alapján ráruházott hatáskör gyakorlása során hozott határozat nyomán fogadtak el.
A tényleges érvényesülés és az adósemlegesség elvét
a következőképpen kell értelmezni:
azokból az következik, hogy valamely olyan késedelmikamat-igény érvényesítése iránti második kérelmet, amely olyan időszakra vonatkozik, amely nem képezte tárgyát az ilyen kamatok iránti első kérelemnek, az ezen állam által a nemzeti jogára tekintettel meghatározandó részletes szabályok alapján az ezen első kérelem kiegészítésének kell minősíteni, ha e második kérelem az uniós jognak az első kérelem alapjául szolgálóval azonos megsértése miatt visszatartott héaösszegekhez kapcsolódó késedelmi kamatokra vonatkozik, és az adóalany e kérelem időbeli hatálya kiterjesztésének lehetőségéről csak azon nemzeti bírósági határozatot követően szerzett tudomást, amelyet a Bíróság által az EUMSZ 267. cikk alapján ráruházott hatáskör gyakorlása során hozott határozat nyomán fogadtak el.
____________
1 HL C, C/2023/1127.