GIOVANNI PITRUZZELLA
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2020. március 4.(1)
C‑104/19. sz. ügy
Donex Shipping and Forwarding BV,
a Staatssecretaris van Financiën
részvételével
(a Hoge Raad der Nederlanden [Hollandia legfelsőbb bírósága] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Kereskedelempolitika – Dömpingellenes vámok – A 91/2009/EK rendelet érvényessége – Kínából származó egyes vas vagy acél kötőelemek behozatala – 384/96/EK rendelet – A 2. cikk (10) bekezdése – A 6. cikk (7) bekezdése, a 19. és 20. cikk –Eljárási jogok – A védelemhez való jog megsértése – A dömpingellenes eljárásban részt nem vevő uniós importőr”
1. A jelen ügy tárgyát a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) által a 91/2009/EK rendelet(2) (a továbbiakban: vitatott rendelet) érvényességére vonatkozóan előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem képezi, amely rendeletben az Európai Unió Tanácsa végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból származó egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára.
2. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő azon jogvitából ered, amelyben a Donex Shipping and Forwarding BV társaság (a továbbiakban: Donex) megtámadta a vitatott rendelet hatálya alá tartozó termékek általa történő behozatalához kapcsolódó dömpingellenes vámok megállapítására vonatkozó határozatokat.
3. A Donex a kérdést előterjesztő bíróság előtt a vitatott rendelet érvénytelenségére vonatkozóan több jogalapra hivatkozik. A jelen indítvány arra a kérdésre koncentrál, hogy a Donexhez hasonló uniós importőr – amely nem vett részt a dömpingellenes vámok kiszabásáról szóló rendelet elfogadását eredményező eljárásban – hivatkozhat‑e a szóban forgó rendelet érvénytelenségére azzal az indokkal, hogy az uniós intézmények az említett eljárásban együttműködő exportáló gyártók számára állítólagosan nem biztosították azt a tájékoztatást, amely ahhoz lett volna szükséges, hogy azok eredményesen tudjanak előterjeszteni a dömpingkülönbözet meghatározásánál használt rendes érték kiigazítása iránti kérelmet.
I. Jogi háttér
A. A nemzetközi jog
4. A Világkereskedelmi Szervezetet (WTO) létrehozó egyezmény 1A. melléklete tartalmazza a GATT 1994 VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodást(3) (a továbbiakban: dömpingellenes megállapodás).
5. A dömpingellenes megállapodás 2.4. pontja a következőképpen rendelkezik:
„2.4. Az exportárat és a rendes értéket megfelelően össze kell hasonlítani. Ezt az összehasonlítást azonos kereskedelmi szinten kell elvégezni, általában a gyári átvétel szintjén, azokhoz az eladásokhoz viszonyítva, amelyek, amennyire csak lehetséges, azonos időben zajlottak. Minden esetben, az eset érdemi sajátosságai szerint, megfelelőképpen figyelembe kell venni az eladás, az adózás, a kereskedelmi szint, a mennyiség, a fizikai jellemzők különbségeit, és minden olyan egyéb különbséget, amely bizonyítottan befolyásolja az árak összehasonlíthatóságát […]. A 3. pontban meghatározott esetekben, a költségeket, köztük az import és a viszonteladás között felmerült vám‑ és adóköltségeket, valamint a halmozódó nyereséget is figyelembe kell venni. Amennyiben a fenti tényezők befolyásolják az árak összehasonlíthatóságát, a hatóságoknak a megállapított exportár kereskedelmi szintjével megegyező kereskedelmi szinten kell megállapítaniuk a rendes értéket, vagy pedig a jelen pont rendelkezései szerint, megfelelőképpen figyelembe kell venniük a fenti tényezőket. A hatóságoknak tudatniuk kell az érintett felekkel, hogy milyen információ szükséges a méltányos összehasonlításhoz, és nem róhatnak a felekre túlzott bizonyítási kötelezettséget.”
B. Az uniós jog
1. Az alaprendelet
6. A vitatott rendelet elfogadásának időpontjában a dömpingellenes intézkedéseknek az Európai Unió általi elfogadására vonatkozó rendelkezéseket a legutóbb a 2005. december 21‑i 2117/2005 tanácsi rendelettel(4) módosított, az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22‑i 384/96/EK tanácsi rendelet(5) (a továbbiakban: alaprendelet) tartalmazta.
7. Az alaprendelet „[a] dömping meghatározása” címet viselő 2. cikkének „[ö]sszehasonlítás” címet viselő (10) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Az exportár és a rendes érték között tisztességes összehasonlítást kell végezni. Ezt az összehasonlítást ugyanazon a kereskedelmi szinten, az egymáshoz képest – amennyire csak lehetséges – azonos időben történt eladások vonatkozásában és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló egyéb különbségek figyelembevételével kell elvégezni. Ha az így megállapított rendes érték és az exportár összehasonlítása ezen az alapon nem lehetséges, az árakat és az árak összehasonlíthatóságát állítólag és kimutatottan befolyásoló eltéréseket, megfelelő kiigazítások formájában, kérésre minden egyes esetben figyelembe kell venni. A kettős kiigazításokat, különösen az árengedményeket, a kedvezményeket, a kereskedelem szintjét és mennyiségét illetően, minden esetben kerülni kell.”
8. Az alaprendeletnek „[a] vizsgálat” címet viselő 6. cikke (7) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Azok a panaszosok, importőrök és exportőrök, valamint képviseleti szervezeteik, a felhasználói és fogyasztói szervezetek, akik az 5. cikk (10) bekezdésének megfelelően jelentkeztek, továbbá az exportáló ország képviselői, ha írásban kérik, a[z] [Unió] vagy a tagállamok hatóságai által készített belső dokumentumok kivételével minden olyan, a vizsgálatban érdekelt felek által rendelkezésre bocsátott és a vizsgálat során felhasznált információt megtekinthetnek, amely ügyük vitele szempontjából jelentőséggel bír, és amely a 19. cikk értelmében nem bizalmas. Ezek a felek az ilyen információkra válaszolhatnak, és észrevételeiket, amennyiben azok a válaszban kellően megalapozottak, figyelembe kell venni.”
9. Az alaprendelet „[b]izalmas információk” címet viselő 19. cikkének (1) és (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) Bármely, természeténél fogva bizalmas információt (például, amelynek közlése komoly versenyelőnyhöz juttatna egy versenytársat vagy rendkívül hátrányosan érintené az információt szolgáltató személyt, illetve azt, akitől ez a személy az információt szerezte) vagy amelyet a vizsgálatban érintett felek ilyenként bocsátottak rendelkezésre, a hatóságoknak, a megfelelő okok miatt, bizalmasként kell kezelniük.
[…]
(4) E cikk nem zárja ki sem az általános információknak, különösen az e rendelet alapján hozott határozatok alapjául szolgáló okoknak a[z] [Unió] hatóságai által történő nyilvánosságra hozatalát, sem a[z] [Unió] által figyelembe vett bizonyítékok nyilvánosságra hozatalát, amennyiben ezen okok bírósági eljárás során történő indoklása azt szükségessé teszi. Az ilyen nyilvánosságra hozatalnál figyelembe kell venni az érintett felek ahhoz fűződő törvényes érdekét, hogy üzleti titkaik ne kerüljenek nyilvánosságra.”
10. Az alaprendelet „[ny]ilvánosságra hozatal” címet viselő 20. cikkének (2)–(5) bekezdése értelmében:
„(2) [A panaszosok, az importőrök, az exportőrök és az azokat képviselő szervezetek, valamint az exportáló ország képviselői] kérhetik azon alapvető tények és szempontok végső nyilvánosságra hozatalát, amelyeken a végleges intézkedések bevezetésére vagy a vizsgálat, illetve az eljárás intézkedések alkalmazása nélküli megszüntetésére irányuló javaslatok alapulnak, különös tekintettel minden olyan ténynek és szempontnak a nyilvánosságra hozatalára, amely eltér az átmeneti intézkedések során alkalmazottaktól.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott végső nyilvánosságra hozatalra irányuló kérelmet írásban kell a Bizottsághoz benyújtani […]. Ha átmeneti vám alkalmazására nem került sor, a feleknek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a Bizottság által előírt határidőn belül kérhessék a végső nyilvánosságra hozatalt.
(4) A végső nyilvánosságra hozatalt írásban kell megtenni. Ennek – a bizalmas információk védelmének megfelelő figyelembevételével – a lehető legrövidebb időn belül, rendszerint legkésőbb a végleges határozat vagy a 9. cikk szerinti a végső intézkedésre irányuló javaslat Bizottságnak történő benyújtása előtt egy hónappal meg kell történnie. Ha a Bizottság nincs abban a helyzetben, hogy bizonyos tényeket és szempontokat ezen időszak alatt nyilvánosságra hozzon, ezeket az ezt követő lehető legrövidebb időn belül nyilvánosságra kell hozni. A nyilvánosságra hozatal a Bizottság vagy a Tanács által meghozható döntéseket nem befolyásolja, de amennyiben ezek a döntések eltérő tényeken és szempontokon alapulnak, azokat a lehető legrövidebb időn belül nyilvánosságra kell hozni.
(5) A végső nyilvánosságra hozatalt követően benyújtott előterjesztéseket csak akkor lehet figyelembe venni, ha azokat a Bizottság által, az adott ügyben meghatározott határidőn belül nyújtják be, amely határidő, az ügy sürgősségének megfelelő figyelembevétele mellett, 10 napnál nem lehet kevesebb.”
2. A vitatott rendelet és az egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalát terhelő dömpingellenes vámmal kapcsolatos későbbi rendeletek
11. 2007. november 9‑én a Bizottság eljárást indított a Kínai Népköztársaságból származó egyes vas vagy acél kötőelemek dömpingjével kapcsolatban.(6)
12. A vizsgálat a 2006. október 1‑jétől 2007. szeptember 30‑ig terjedő időszakra vonatkozott. A vizsgálatban 110 vállalat vagy vállalatcsoport működött együtt, amelyek közül 9‑et választottak ki mintaként.(7)
13. A vizsgálat végén, 2009. január 26‑án a Tanács elfogadta a vitatott rendeletet, amellyel végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból származó a rozsdamentes acélból készült kötőelemektől eltérő, egyes vas vagy rozsdamentes acél kötőelemek behozatalára.
14. A vitatott rendeletből kitűnik, hogy a rendes értéket az olyan kínai exportáló gyártók vonatkozásában, amelyek nem részesülhettek piacgazdasági elbánásban, analóg országból – a jelen ügyben Indiából – származó adatok alapján állapították meg.(8)
15. Az együttműködés alacsony mértéke miatt a vizsgálat során együtt nem működő vállalkozásokra vonatkozó dömpingkülönbözetet az Eurostat‑adatok alapján kiszámított érték és a vizsgálat során együttműködő gyártó által a legnagyobb dömpingkülönbözettel reprezentatív mennyiségben eladott terméktípusokra vonatkozó legmagasabb különbözetek átlagaként határozták meg. Ennek alapján az említett dömpingkülönbözetet 115,4%‑ban állapították meg.(9)
16. Mivel azonban a kárkülönbözetet az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésében(10) szereplő „alacsonyabb vám szabályának” alkalmazásával 85%‑ban állapították meg, a vizsgálat során nem együttműködő vállalatok tekintetében a végleges dömpingellenes vám mértékét 85%‑ban rögzítették.
17. 2011. július 28‑án a WTO Vitarendező Testülete (Dispute Settlement Body; a továbbiakban: DSB) az „Európai Közösségek – a Kínából származó egyes vas vagy acél kötőelemekre vonatkozó végleges dömpingellenes intézkedések” ügyben (WT/DS397) elfogadta a fellebbviteli testület 2011. július 15‑i jelentését,(11) valamint a fellebbviteli testület jelentése által módosított vizsgálóbizottsági jelentést. A fent említett jelentésekben elsősorban azt állapították meg, hogy az Unió a vitatott rendelet elfogadásával a dömpingellenes megállapodás egyes rendelkezéseivel összeegyeztethetetlen módon járt el.
18. A Tanács e jelentéseket követően elfogadta a 91/2009 rendelet módosításáról szóló, 2012. október 4‑i 924/2012/EU végrehajtási rendeletet,(12) amellyel fenntartotta a vitatott rendelet által kivetett dömpingellenes intézkedéseket, a dömpingellenes vám maximális mértékét azonban 85%‑ról 74,1%‑ra csökkentette.(13)
II. A tényállás, az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
19. 2011‑ben a Donex vas, illetve acél kötőelemeket jelentett be szabad forgalomba bocsátás céljából. Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálatát követően megállapítást nyert, hogy a kötőelemek a Kínai Népköztársaságból származnak, tehát azokra a vitatott rendelet alapján dömpingellenes vámot vetettek ki.
20. 2014. június 4‑én tehát a Donex dömpingellenes vám megállapításáról szóló határozatokat kapott; a vám összegét a vitatott rendeletben az együtt nem működő kínai exportáló gyártók vonatkozásában megállapított 85%‑os vámtétel alkalmazásával határozták meg.
21. A Donex e határozatok ellen keresetet terjesztett a rechtbank Noord‑Holland (noord‑hollandiai bíróság, Hollandia) elé. A Donex a keresetének elutasítását követően fellebbezést nyújtott be a Gerechtshof Amsterdamhoz (amszterdami fellebbviteli bíróság, Hollandia). A Gerechtshof Amsterdam (amszterdami fellebbviteli bíróság) ítéletében a Donex által benyújtott fellebbezést különösen azokra az érvekre tekintettel utasította el, amelyekkel e társaság kétségbe vonta a vitatott rendelet érvényességét.
22. A Donex a másodfokú ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Hoge Raad der Nederlandenhez (Hollandia legfelsőbb bírósága), a jelen ügyben kérdést előterjesztő bírósághoz, amely előtt megismételte a vitatott rendelet érvénytelenségével kapcsolatos érveit.
23. E bíróság a vitatott rendelet érvényességét két szempontból kérdőjelezi meg: először is, a dömpingkülönbözetnek a vitatott rendelet keretében az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdése alkalmazásával történő meghatározásával összefüggésben; másrészről az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése szerint elvégzett tisztességes összehasonlítással összefüggésben.
24. A kérdést előterjesztő bíróság ez utóbbi szemponttal kapcsolatban a vitatott rendelet érvényességét különösen a Donex által felhozott azon érvvel összefüggésben kérdőjelezi meg, amely szerint az uniós intézmények megsértették az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdését azzal, hogy a vizsgálat során bocsátották megfelelő időben az együttműködő kínai exportáló gyártók rendelkezésére az indiai gyártó összes adatát a rendes érték megállapítása keretében. A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben kifejezetten Mengozzi főtanácsnok Changshu City Standard Parts Factory és Ningbo Jinding Fastener kontra Tanács egyesített ügyekre vonatkozó indítványára utal (C‑376/15 P és C‑377/15 P, EU:C:2016:928; a továbbiakban: a Changshu és Ningbo ügyekre vonatkozó indítvány).
25. A kérdést előterjesztő bíróság ebben az összefüggésben úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Érvénytelen‑e a 91/2009/EK rendelet egy uniós importőr vonatkozásában a 384/96/EK rendelet 2. cikke (11) bekezdésének megsértése miatt azért, mert a Tanács az együtt nem működő kínai exportáló gyártók érintett termékei esetében a dömpingkülönbözet meghatározásához nem vette figyelembe a termék bizonyos típusaira vonatkozó exportügyleteket az említett rendelkezésben szabályozott összehasonlítás során?
2) Érvénytelen‑e a 91/2009/EK rendelet egy uniós importőr vonatkozásában a 384/96/EK rendelet 2. cikke (10) bekezdésének megsértése miatt azért, mert az érintett termékek esetében a dömpingkülönbözet kiszámítása keretében az uniós intézmények egy indiai gyártó termékei rendes értékének hasonló kínai termékek exportárával való összehasonlítása során megtagadták, hogy a nyersanyagokat az analóg országban, Indiában terhelő importköltségekkel és az ott fennálló közvetett adókkal, valamint a gyártásban, illetve a gyártási költségekben mutatkozó különbségekkel összefüggő kiigazításokat vegyenek figyelembe, és/vagy mert az uniós intézmények a vizsgálat során nem bocsátották megfelelő időben az együttműködő kínai exportáló gyártók rendelkezésére az indiai gyártó összes adatát a rendes érték megállapítása keretében?”
III. Elemzés
A. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel kapcsolatos előzetes megjegyzések
26. A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelmével azt kéri a Bíróságtól, hogy a vitatott rendelet érvényességét három szempontból értékelje: az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésének a dömpingkülönbözet meghatározása keretében történő esetleges megsértése (előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés); az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének esetleges megsértése az egyes kiigazítások figyelembevételének az uniós intézmények általi feltételezett megtagadásával összefüggésben (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés első része), és ez utóbbi rendelkezésnek azzal összefüggésben történő esetleges megsértése, hogy az említett intézmények a vizsgálat során állítólagosan nem bocsátották megfelelő időben az együttműködő kínai exportáló gyártók rendelkezésére az indiai gyártó összes adatát a rendes érték megállapítása keretében (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés második része).
27. A Bíróság kérésének megfelelően a jelen indítványban az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés második részével foglalkozom.
28. Álláspontom szerint elöljáróban először is célszerű emlékeztetni arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a közös kereskedelempolitika és különösen a kereskedelempolitikai védintézkedések területén az uniós intézmények széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek az általuk vizsgálandó gazdasági, politikai és jogi helyzetek összetettségéből adódóan. Az ilyen értékelés bírósági felülvizsgálatát illetően annak így az eljárási szabályok betartásának, a vitatott módszer végrehajtásához kiválasztott tényadatok tényszerű pontosságának, az e tényadatok értékelése során elkövetett nyilvánvaló hiba kizárásának, illetve a hatáskörrel való visszaélés kizárásának ellenőrzésére kell korlátozódnia.(14)
29. Másodsorban megjegyzem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a vitatott rendelet érvényességével kapcsolatos egyes kétségei alapjaként többször is a DSB fenti 17. pontban említett 2011. július 28‑i határozatát követően elfogadott 924/2012 rendeletre hivatkozik; a vitatott rendelet érvénytelenségével kapcsolatos egyes érveinek megalapozása céljából maga a Donex is utal erre a rendeletre írásbeli észrevételeiben. E tekintetben azonban megjegyzendő, hogy a 924/2012 rendelet a vitatott rendeletnél későbbi, és azt egy konkrét – a vitatott rendelet elfogadását eredményező vizsgálattól eltérő – vizsgálat elvégzését követően, ez utóbbi rendelet módosítása céljából fogadták el. Álláspontom szerint mindebből az következik, hogy a vitatott rendelet érvényességének vitatása céljából nem lehet a 924/2012 rendelet érvénytelenségére vagy az annak elfogadását eredményező vizsgálat szabálytalanságára hivatkozni.
B. A második kérdés második részéről
1. Előzetes megjegyzések
30. A kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésének második részével arra kíván választ kapni a Bíróságtól, hogy érvénytelen‑e a vitatott rendelet a Donexhez hasonló uniós importőr vonatkozásában az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megsértése miatt azon okból, hogy az uniós intézmények a vitatott rendelet elfogadását eredményező vizsgálat során nem bocsátották megfelelő időben az együttműködő kínai exportáló gyártók rendelkezésére az indiai gyártó összes adatát a rendes érték megállapítása keretében.
31. Ahogyan arra a fenti 14. pontban emlékeztettem, e kérdés olyan összefüggésben merül fel, amelyben az uniós intézmények a vitatott rendeletben a rendes értéket az olyan kínai exportáló gyártók vonatkozásában, amelyek nem részesülhettek piacgazdasági elbánásban, egy analógiát mutató országból – a jelen ügyben Indiából – származó adatok alapján állapították meg.
32. A kérdést előterjesztő bíróság kérdése a Donex által az e bíróság előtt felhozott és általa a Bíróság előtt lényegében megismételt érveken alapul. A Donex álláspontja szerint az, hogy a Bizottság a vizsgálat során állítólagosan nem bocsátotta megfelelő időben az együttműködő kínai exportáló gyártók rendelkezésére a szükséges adatokat, különösen pedig az indiai gyártóval kapcsolatos összes adatot, megakadályozta ezeket a kínai exportáló gyártókat abban, hogy az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése értelmében a kiigazítások kérelmezése vonatkozásában őket megillető jogot gyakorolják.
33. Az uniós intézmények – annak érdemi vitatása mellett, hogy a jelen ügyben sérült az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése – előzetes kifogást hoznak fel. Előadják, hogy mivel a Donex nem vett részt a szóban forgó dömpingellenes eljárásban, nem hivatkozhat harmadik személyek, vagyis a vizsgálat során együttműködő kínai exportáló gyártók védelemhez való jogának megsértésére.
34. Álláspontom szerint ezért mindenekelőtt az uniós intézmények által felhozott kifogást kell megvizsgálni, amely előzetes jellegű a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdés érdemi vizsgálatához képest.
2. Valamely importőr arra vonatkozó lehetőségéről, hogy harmadik személyek védelemhez való jogának megsértésére hivatkozzon egy olyan dömpingellenes eljárásban, amelyben ő maga nem vett részt
35. Az uniós intézmények a Bíróság elé terjesztett észrevételeikben előadják, hogy a Donex a dömpingellenes vámmal terhelt termékek importőreként nem vett részt az e vám kivetését eredményező eljárásban, ezért a kérdést előterjesztő bíróság előtt nem hivatkozhat a vizsgálat során együttműködő kínai exportáló gyártók védelemhez való jogának a megsértésére. A Donex tehát nem húzhat előnyt abból, hogy a vitatott rendelet elfogadását eredményező eljárás során az uniós intézmények adott esetben nem teljesítették azt az állítólagos kötelezettségüket, hogy tájékoztatniuk kell a fent említett exportáló gyártókat annak érdekében, hogy azok kiigazítás iránti kérelmeket nyújthassanak be. Már csak arra tekintettel is ezt a következtetést kell levonni, hogy a vizsgálat során még csak nem is működtek együtt azok a kínai exportáló gyártók, amelyektől a Donex a vámköteles termékeket behozta.
36. Az uniós intézmények érvelésük alátámasztása céljából a 2015. szeptember 10‑i Fliesen‑Zentrum Deutschland ítéletre (C‑687/13, EU:C:2015:573; a továbbiakban: Fliesen‑Zentrum ítélet) utalnak.
37. Ebben az ügyben – a jelen ügyhöz hasonlóan – egy nemzeti bíróság a vámköteles termékek importőre által indított kereset keretében egy dömpingellenes vám kiszabásáról szóló rendelet érvényességével kapcsolatos kérdést terjesztett a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából. A nemzeti bíróság többek között arra kívánt választ kapni, hogy megsértették‑e az uniós intézmények a szóban forgó importőr védelemhez való jogát azáltal, hogy homályos információkat szolgáltattak a rendes érték pontos kiszámításával kapcsolatban, és ily módon lehetetlenné tették azt, hogy kellőképpen megalapozott észrevételeket lehessen előterjeszteni konkrétan az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése értelmében elvégzett kiigazítást illetően.(15)
38. A Bíróság ebben az ítéletben – annak megállapítását követően, hogy vitathatatlan, hogy a szóban forgó importőr nem vett részt a dömpingellenes vám kiszabását eredményező vizsgálatára irányuló eljárásban, és hogy semmilyen kínai gyártóhoz nem kapcsolódik – megállapította, hogy a szóban forgó importőr nem hivatkozhat a védelemhez való jog olyan eljárás során történő megsértésére, amelyben nem vett részt.(16)
39. Mindazonáltal a Donex – bár nem vitatja a fent említett Fliesen‑Zentrum ítéletben elbírált ügy és a jelen ügy közötti hasonlóságot – azt állítja, hogy az, hogy az intézmények nem bocsátották a vizsgálat során együttműködő kínai exportáló gyártók rendelkezésére a rendes érték kiigazítása iránti kérelmeik megfelelő időben történő benyújtásához szükséges adatokat, nem a védelemhez való jog megsértésének, hanem az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése tényleges értelmében vett téves alkalmazásának minősül. Ez a téves alkalmazás, mivel hatással volt a rendes érték és az exportár közötti, a vitatott rendeletben az e rendelkezés értelmében végzett tisztességes összehasonlításra, az azon exportáló gyártók tekintetében meghatározott dömpingkülönbözetben tükröződött vissza, amelyek nem működtek együtt a vizsgálatban, mint például azok, amelyektől a termékeket importálta.(17) A Donex érvelését a dömpingellenes megállapodásnak a DSB által értelmezett 2.4. pontja utolsó mondatára,(18) valamint Mengozzi főtanácsnoknak a Changshu és Ningbo ügyre vonatkozó indítványára(19) alapozza.
40. Ebben az összefüggésben tehát az a kérdés merül fel, hogy az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdéséből következően az intézmények a vizsgálat során kötelesek‑e az együttműködő exportáló gyártók – vagy általánosabban megfogalmazva az érdekelt felek – rendelkezésére bocsátani azokat az adatokat, amelyek a kiigazítás iránti kérelmeik megfelelő időben történő benyújtásához szükségesek, e kötelezettség megsértése továbbá az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése lényeges megsértésének, a szóban forgó exportáló gyártók védelemhez való joga megsértésének, vagy más eljárási jogai megsértésének minősül‑e.
41. E tekintetben mindenekelőtt arra kell rámutatni, hogy az alaprendelet 2. cikkének „összehasonlítás” címet viselő (10) bekezdése akként rendelkezik, hogy az exportár és a rendes érték közötti tisztességes összehasonlítást az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek figyelembevételével kell végezni, és ha a megállapított rendes érték és az exportár ezen összehasonlítása nem lehetséges, az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló – az e rendelkezés a)–k) pontjában megjelölt – eltéréseket, megfelelő kiigazítások formájában, minden egyes esetben figyelembe kell venni.
42. Az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése tehát – mint olyan – kizárólag a rendes érték és az exportár közötti tisztességes összehasonlításra vonatkozó anyagi jogi rendelkezéseket tartalmaz. Nem tartalmaz azonban semmiféle olyan eljárásjogi rendelkezést, amely az uniós intézményeket kifejezetten arra kötelezné, hogy meghatározott adatokat bocsássanak az érdekelt felek rendelkezésére.
43. Mindazonáltal arra is rá kell mutatni, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének rendelkezését nyilvánvalóan a dömpingellenes megállapodás 2.4. pontja sugallta.
44. E tekintetben nyilvánvaló, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének első mondata lényegében a dömpingellenes megállapodás 2.4. pontjának első mondatában használt kifejezéseket használja. Ez, legalábbis a rendes érték és az exportár közötti „tisztességes összehasonlítás” kötelezettségét illetően arra enged következtetni, hogy – a 2015. július 16‑i Bizottság kontra Rusal Armenal ítélet (C‑21/14 P, EU:C:2015:494)(20) értelmében – a szóban forgó rendelkezés szövege egyértelműen az uniós jogalkotó arra irányuló szándékát tükrözi, hogy átültesse az uniós jogba a dömpingellenes megállapodás 2.4. pontjából eredő konkrét kötelezettséget.(21) Ebből az következik, hogy az uniós bíróságának az Unió jogi aktusai jogszerűségét ezen aktusoknak a dömpingellenes megállapodás említett rendelkezésével való összeegyeztethetősége alapján kell megvizsgálnia oly módon, hogy a „tisztességes összehasonlítás” fogalmának azt a jelentést kell tulajdonítani, amellyel azt a WTO szabályozása ruházza fel..(22)
45. A Donex érvelésének megalapozása céljából azonban nem a dömpingellenes megállapodás 2.4. pontjának első mondatára, hanem e cikknek a DSB határozataiban és ajánlásaiban értelmezett utolsó mondatára utal. Ezen utolsó mondat értelmében „[a] hatóságoknak tudatniuk kell az érintett felekkel, hogy milyen információ szükséges a méltányos összehasonlításhoz, és nem róhatnak a felekre túlzott bizonyítási kötelezettséget”.
46. E tekintetben mindazonáltal meg kell állapítani, hogy az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése – a dömpingellenes megállapodás 2.4. pontja első mondatával ellentétben – nem veszi át kifejezetten a 2.4. pontjának utolsó mondatában szereplő rendelkezést. Úgy tűnik, ezt a rendelkezést kifejezetten az alaprendelet egyetlen más cikke sem vette át kifejezetten.
47. Egyébiránt a Bíróságnak több alkalommal is lehetősége volt tisztázni, hogy bár az alaprendelet (5) preambulumbekezdése azt mondja ki, hogy a dömpingellenes megállapodás szabályait az uniós jogba „a lehető legteljesebb mértékben” be kell építeni, ezt a kifejezést úgy kell érteni, hogy még ha az uniós jogalkotó figyelembe kívánta is venni a dömpingellenes megállapodás szabályait az alaprendelet elfogadása során, nem fejezte ki arra vonatkozó szándékát, hogy e szabályok mindegyikét átvezesse az említett rendeletbe.(23)
48. Ennek tükrében úgy vélem, hogy a fent említett Bizottság kontra Rusal Armenal ítéletben kidolgozott szempontok alkalmazása esetén az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdéséből és e rendelet egyetlen más rendelkezéséből sem lehet arra következtetni, hogy az uniós jogalkotó egyértelműen a dömpingellenes megállapodás 2.4. pontjának utolsó mondatában szereplő rendelkezésből eredő kötelezettséget kívánt átültetni.
49. Ebből az következik, hogy az uniós bíróság a vitatott rendelet jogszerűségét nem ellenőrizheti annak alapján, hogy a rendelet összeegyeztethető‑e ezen rendelkezéssel, ezért a Donex az említett rendelet érvényességének vitatása céljából nem hivatkozhat a dömpingellenes megállapodás 2.4. pontjának a DSB által értelmezett utolsó mondatában szereplő rendelkezésre.(24)
50. Egyébiránt, ami a Donex által a vitatott rendelet érvénytelenségével kapcsolatban felhozott, a DSB‑nek a fenti 17. pontban említett 2011. július 28‑i határozatán alapuló érveket illeti, a Bíróság már megállapította, hogy mivel e határozat későbbi, nem képezheti a vitatott rendelet jogalapját.(25)
51. A fentiekből az is következik, hogy a Donex érvelésével ellentétben az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése – mint olyan – kifejezetten nem írja elő, hogy az uniós intézmények kötelesek meghatározott adatokat az érdekelt felek rendelkezésére bocsátani.
52. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az alaprendelet ne venné figyelembe a dömpingellenes megállapodás 2.4. pontjának utolsó mondatában kifejezett azon követelményt, amely szerint az érdekeltek számára meg kell jelölni azokat az adatokat, amelyeket a tisztességes összehasonlítás érdekében kell rendelkezésre bocsátaniuk.
53. Ezt a követelményt be kell illeszteni az uniós jogalkotó által az azon dömpingellenes eljárások területén létrehozott eljárásjogi szabályozásba, amelyet az intézmények a szóban forgó rendelet értelmében folytatnak le.
54. E tekintetben különösen az alaprendelet 6. cikkének (7) bekezdésében és 20. cikkének (2)–(5) bekezdésében szereplő azon rendelkezések bírnak relevanciával, amelyek lehetővé teszik, hogy egyes érdekelt felek a vizsgálat lefolytatásával kapcsolatban tájékoztatást kapjanak és e tekintetben észrevételeket tehessenek.
55. Az első rendelkezés lehetővé teszi, hogy a panaszosok, importőrök és exportőrök, valamint képviseleti szervezeteik, a felhasználói és fogyasztói szervezetek, továbbá az exportáló ország képviselői, az Unió vagy a tagállamok hatóságai által készített belső dokumentumok kivételével minden olyan, a vizsgálatban érdekelt felek által rendelkezésre bocsátott és a vizsgálat során felhasznált információt megtekinthessenek, amely ügyük vitele szempontjából jelentőséggel bír, és amely a 19. cikk értelmében nem bizalmas.(26) Ezek a felek az ilyen információkra válaszolhatnak is, és észrevételeiket a Bizottságnak figyelembe kell vennie. E lehetőség azonban két feltételhez van kötve: először is, hogy e felek az eljárás megindításáról szóló értesítésben megjelölt határidőn belül jelentkezzenek,(27) másrészről pedig hogy írásban kérjék a szóban forgó információ megtekintését.
56. A rendelkezések második csoportja lehetővé teszi, hogy a panaszosok, importőrök, exportőrök és a képviseleti szervezeteik, valamint az exportáló ország képviselői kérhessék azon alapvető tények és szempontok végső nyilvánosságra hozatalát, amelyeken a végleges intézkedések bevezetésére vagy a vizsgálat, illetve az eljárás intézkedések alkalmazása nélküli megszüntetésére irányuló javaslatok alapulnak. A végső nyilvánosságra hozatalhoz, majd e tekintetben észrevételek ezt követő megtételéhez azonban ebben az esetben is írásbeli kérelmet kell a Bizottsághoz benyújtani.(28)
57. Meg kell tehát állapítani, hogy a dömpingellenes eljárás szabályozása egyes érdekelt feleknek olyan eljárási jogokat és garanciákat biztosít,(29) amelyek gyakorlása azonban a feleknek az eljárásban való aktív részvételétől függ, amelynek legalább egy írásbeli kérelem meghatározott határidőn belül történő benyújtásában kell megnyilvánulnia.
58. Ezen eljárási kontextus körébe kell befoglalni a dömpingellenes megállapodás 2.4. pontjának utolsó mondatában kifejezett, fent említett követelményt, amely szerint az érdekelt felek számára meg kell jelölni azokat az adatokat, amelyeket azért kell a rendelkezésükre bocsátani, hogy lehetővé váljék a tisztességes összehasonlítás.
59. Álláspontom szerint ugyanezen eljárási kontextus körében kell figyelembe venni Mengozzi főtanácsnoknak a Changshu és Ningbo ügyre vonatkozó indítványában szereplő, a Donex és a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott megállapításait is, amelyek szerint – az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkében előírt, a megfelelő ügyintézésre vonatkozó elv alapján – az intézményeknek elegendő információt kell az exportáló gyártók számára szolgáltatniuk a kiigazítás iránti kérelmek benyújtásához konkrétan olyan vizsgálatban, ahol a rendes értéket egy analóg országban működő gyártó termékeinek ára alapján állapítják meg.(30)
60. A dömpingellenes eljárásnak az alaprendelet által kialakított szabályozásából az következik, hogy mivel az alaprendeletben biztosított eljárási jogok és garanciák a vizsgálatban való aktív részvételtől függenek, azok kizárólag az ezen eljárásban aktívan fellépő feleket illetik meg. Következésképpen e jogok és garanciák vizsgálat során történő esetleges megsértésére – amely jellemzően az érdekelt felek védelemhez való jogának tiszteletben tartásával összefüggő követelmények,(31) például a meghallgatáshoz való jog(32) megsértésében nyilvánul meg – kizárólag az a fél hivatkozhat, amelyet megillet ez a jog vagy garancia.(33)
61. Ezenfelül még az is megjegyzendő, hogy az érdekelt feleknek a dömpingellenes vizsgálattal kapcsolatos adatokhoz való, az alaprendelet 6. cikkének (7) bekezdésén és 20. cikkén alapuló hozzáférését mindenesetre ezen információk bizalmas jellege kifejezetten korlátozza. Az érdekelt felek tájékoztatáshoz való jogára irányadó elveket tehát össze kell egyeztetni a bizalmas kezelés követelményeivel, különösen pedig az uniós intézményeknek az üzleti titok tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségével.(34)
62. Az alaprendelet ezért ír elő bizonyos olyan rendelkezéseket – köztük különösen az alaprendelet 19. cikkét –, amelyek lehetővé teszik, hogy az érdekelt felek saját érdekeik hatékony védelméhez fűződő jogaival összefüggő követelményeket össze lehessen egyeztetni a bizalmas információ védelmének szükségességével összefüggő követelményekkel.(35) Egyébiránt a követelmények összeegyeztetésének szükségessége különösen az olyan esetekben tűnik relevánsnak, amelyekben – a vitatott rendeletben foglaltakhoz hasonlóan – a rendes értéket az analóg ország módszerének alkalmazásával határozzák meg.(36)
3. A vitatott rendelet érvénytelenségének az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés második részében említett okáról
63. A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésének második részében arra kíván választ kapni, hogy érvényes‑e a Donex tekintetében a vitatott rendelet, tekintettel arra, hogy az uniós intézmények állítólagosan a vizsgálat során nem bocsátották az együttműködő kínai exportáló gyártók rendelkezésére azokat az adatokat, amelyekre szükségük volt ahhoz, hogy a rendes érték kiigazítását eredményesen kérhessék, különösen pedig az indiai gyártónak a rendes érték kialakításához felhasznált összes adatát.
64. A jelen indítvány előző pontjaiban elvégzett elemzésből mindazonáltal kitűnik, hogy még ha e mulasztás ténylegesen megállapítást is nyerne, ez esetlegesen sértheti a vitatott rendelet elfogadását eredményező dömpingellen eljárás során az eljárási jogaikat gyakorló kínai exportáló gyártók védelemhez való jogát.
65. Mivel ezek a jogok – amint az a fenti 60. pontból következik ‑ kizárólag a dömpingellenes eljárásban részt vevő feleket illetik meg, és mivel egyértelmű, hogy a Donex nem vett részt ilyen eljárásban, azt a következtetést kell levonni, hogy a Donex a vitatott rendelet érvényességének megtámadása céljából semmiképp nem hivatkozhat egy ilyen jogsértésre.
66. Ezenfelül, tekintettel arra, hogy – amint azt az uniós intézmények a Bíróság előtt előadták, és amit a Donex nem vitatott – az indiai gyártónak a rendes érték kialakításához felhasznált adatai legalábbis nagyobb része, ha nem éppen az összessége bizalmas jellegű volt, az intézmények semmiképpen nem bocsáthatták volna rendelkezésre az indiai gyártó „összes” adatát, amint arra a kérdést előterjesztő bíróság utalt az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésben.
67. Mellékesen azt is megjegyzem, hogy az ítélkezési gyakorlatból következően a védelemhez való joggal kapcsolatos szabálytalanság fennállása csak abban az esetben vezethet a vitatott rendelet megsemmisítéséhez, ha fennáll annak a lehetősége, hogy e szabálytalanság miatt a közigazgatási eljárás más eredménnyel zárulhatott volna, és az így ténylegesen érintette a jogsértésre hivatkozó fél védelemhez való jogát.(37)
68. E tekintetben még azt feltételezve is – bár nem ez a helyzet – hogy valamely importőr annak az exportáló gyártónak a helyébe léphet, amelytől beszerezte a vámköteles termékeket és ez utóbbi védelemhez való jogának esetleges megsértésére hivatkozhat, a jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az nem vitatott, hogy azok a kínai exportáló gyártók sem vettek részt a vitatott rendelet elfogadását eredményező vizsgálatban, amelyektől a Donex beszerezte a szóban forgó termékeket. Ezek tehát nem eljárási jogokat gyakoroltak, amelyeket esetleg egy ilyen eljárás során a maguk javára fordíthattak volna.
69. A fenti megfontolások tükrében az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés második részére álláspontom szerint – a Bíróság fent említett Fiesen‑Zentrum ítéletben tett megállapításához hasonlóan, és anélkül, hogy de facto meg kellene állapítani azt, hogy az uniós intézmények adott esetben megsértették‑e a vizsgálat során együttműködő exportáló gyártók védelemhez való jogát azzal, hogy nem bocsátottak rendelkezésükre a kiigazítás iránti kérelmeik benyújtását lehetővé tévő elegendő adatot – azt a választ kell adni, hogy a Donex a vitatott rendelet érvényességének a kérdést előterjesztő bíróság előtti vitatása céljából nem hivatkozhat harmadik személyek, vagyis az említett kínai exportáló gyártók védelemhez való jogának a megsértésére olyan eljárásban, amelyben ő maga nem vett részt. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés második része következésképpen elfogadhatatlan.
IV. Végkövetkeztetés
70. A fenti megfontolások tükrében azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) által előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett második kérdés második részére a következőképpen válaszoljon:
A Kínai Népköztársaságból származó egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2009. január 26‑i 91/2009/EK tanácsi rendelethez hasonló rendelet értelmében dömpingellenes vámmal terhelt termékek olyan uniós importőre, amely nem vett részt az e rendelet elfogadásához vezető eljárásban, azt követően nem vitathatja a rendelet érvényességét valamely nemzeti bíróság előtt a szóban forgó eljárásban részt vevő személyek védelemhez való jogának megsértésére hivatkozva. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés második része következésképpen elfogadhatatlan.