Ideiglenes változat
A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (hatodik tanács)
2024. július 4.(*)
„Fellebbezés – A Bíróság eljárási szabályzatának 181. cikke – Intézményi jog – EUMSZ 263. cikk – Megsemmisítés iránti kereset – A schengeni vívmányok rendelkezéseinek Romániában történő teljes körű alkalmazása – A megtámadható aktus hiánya – A megkövetelt egyhangúság elérésének hiánya – Az első fokon előterjesztett kereset részleges nyilvánvaló elfogadhatatlansága – A kereset újbóli előterjesztését lehetővé tévő határidő iránti kérelem – Az Európai Unió Törvényszéke hatáskörének nyilvánvaló részleges hiánya – Részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan és részben nyilvánvalóan megalapozatlan fellebbezés”
A C‑787/23. P. sz. ügyben,
Eugen Tomac (lakóhelye: Brüsszel [Belgium], képviseli: R. Duta avocat)
fellebbezőnek
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2023. december 18‑án benyújtott fellebbezése tárgyában,
a másik fél az eljárásban:
az Európai Unió Tanácsa
alperes az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),
tagjai: T. von Danwitz tanácselnök, P. G. Xuereb (előadó) és A. Kumin bírák,
főtanácsnok: A. M. Collins,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzatának 181. cikke alapján, indokolt végzéssel határoz,
meghozta a következő
Végzést
1 Fellebbezésével Eugen Tomac az Európai Unió Törvényszéke 2023. október 26‑i Tomac kontra Tanács végzésének (T‑48/23, a továbbiakban: megtámadott végzés, EU:T:2023:684) hatályon kívül helyezését kéri, amely végzéssel a Törvényszék elutasította az EUMSZ 263. cikkre alapított, és arra irányuló keresetét, hogy a Törvényszék egyrészt semmisítse meg az Európai Unió Tanácsának a schengeni vívmányok rendelkezéseinek Bulgáriában és Romániában történő teljes körű alkalmazásáról szóló 15218/22. sz. tanácsihatározat‑tervezet el nem fogadásáról szóló, 2022. december 8‑i aktusát (a továbbiakban: vitatott aktus), másrészt, abban az esetben, ha a Törvényszék nem ismeri el a „privilegizált felperesi” minőségét, biztosítson olyan határidőt, amely lehetővé teszi a kereset újbóli előterjesztését az ilyen minőségben eljáró Európai Parlament vagy valamely más európai uniós vagy nemzeti intézmény számára.
Jogi háttér
2 Az Európai Unió tagállamai, valamint a Bolgár Köztársaság és Románia között, a Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződéshez (HL 2005. L 157., 11. o.) mellékelt, a Bolgár Köztársaság és Románia csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 2005. L 157., 203. o.; a továbbiakban: csatlakozási okmány) 4. cikke – a 2005. április 25‑én aláírt és 2007. január 1‑jén hatályba lépett e szerződés 2. cikkének (2) bekezdése alapján – a következőket írja elő:
„1. A schengeni vívmányok rendelkezései, amelyeket az Európai Unió keretébe […] [beillesztettek], és az azokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő, a II. mellékletben felsorolt jogi aktusok, valamint minden ilyen további jogi aktus, amelyet a csatlakozás időpontja előtt fogadnak el, Bulgáriára és Romániára nézve a csatlakozás időpontjától kezdődően kötelezőek, és azokat ezekben az államokban ettől az időponttól kezdődően alkalmazni kell.
2. A schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe beillesztett azon rendelkezései és az azokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő azon jogi aktusok, amelyeket az 1. bekezdés nem említ, a csatlakozás időpontjától kezdődően kötelezőek Bulgária és Románia számára; e rendelkezéseket és jogi aktusokat azonban csak akkor kell az előbb említett államokban alkalmazni, ha a Tanács így határoz azt követően, hogy az alkalmazandó schengeni értékelési eljárásokkal összhangban megvizsgálta, hogy az adott állam teljesíti‑e az érintett vívmányok valamennyi részének alkalmazásához szükséges feltételeket.
A Tanács határozatát az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, azon tagállamok kormányait képviselő tagjainak egyhangú szavazatával hozza meg, amelyekben az e bekezdésben említett rendelkezéseket már hatályba léptették, illetve amelyben ezeket a rendelkezéseket hatályba kívánják léptetni. […]”
A jogvita előzményei
3 A jogvita előzményeit a Törvényszék a megtámadott végzés 2–20. pontjában ismertette, és azok a jelen eljárás szempontjából a következőképpen foglalhatók össze.
4 A felperes román állampolgárságú európai parlamenti képviselő.
5 Az Unióhoz való 2007. január 1‑jei csatlakozását követően Románia 2009 és 2011 között a schengeni értékelési eljárások keretében számos lépést tett annak érdekében, hogy teljesítse a schengeni vívmányok rendelkezéseinek teljes körű alkalmazásához szükséges kritériumokat.
6 A Tanács elnöksége a schengeni vívmányok Romániában történő teljes körű végrehajtására vonatkozóan két határozattervezetet készített, amelyeket követően a Parlament különböző állásfoglalásokat fogadott el, amelyekben támogatta Románia schengeni térséghez való csatlakozását, és felkérte a Tanácsot, hogy tegye meg az ehhez szükséges intézkedéseket. E két tervezet alapján azonban nem került sor szavazásra a Tanácsban.
7 2022. november 29‑én a Tanács elnöksége a csatlakozási okmány 4. cikkének 2. bekezdése alapján elkészítette a schengeni vívmányok rendelkezéseinek a Bulgáriában és Romániában történő teljes körű alkalmazásáról szóló 15218/22. sz. tanácsihatározat‑tervezetet (a továbbiakban: 15218/22. sz. tervezet).
8 A Tanács bel‑ és igazságügyi (IB) formációja 2022. december 8‑án ülésezett, hogy határozatot hozzon az ülés napirendjének 3. a) pontjában szereplő 15218/22. sz. tervezetről, amely szerint szavazást lehet kérni a tagállamok kormányai képviselői általi esetleges elfogadás céljából. Egyhangú szavazat hiányában ezt a tervezetet nem fogadták el.
9 A felperes a 2022. december 15‑i e‑mailben arra kérte a Tanács Főtitkárságának bel‑ és igazságügyi főigazgatóját, hogy közölje vele a 15218/22. sz. tervezetről szóló szavazás eredményét, valamint a 2022. december 8‑i ülés jegyzőkönyvét vagy az arról szóló jelentést.
10 A Tanács Főtitkárságának bel‑ és igazságügyi főigazgatója 2022. december 16‑án e‑mailben azt válaszolta a felperesnek, hogy az említett ülésen a 15218/22. sz. tervezetet valójában nem fogadták el, és hogy a Tanács eljárási szabályzata 8. és 9. cikkének megfelelően, mivel nem jogalkotási aktusról folytatott nem nyilvános tanácskozásról van szó, a szavazás eredményét egyáltalán nem tették közzé. Hozzátette, hogy az említett ülés jegyzőkönyvét sem hozták nyilvánosságra.
A Törvényszék előtti kereset és a megtámadott végzés
11 A Törvényszék Hivatalához 2023. február 6‑án benyújtott keresetlevelével a felperes az EUMSZ 263. cikk alapján a vitatott aktus megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő, valamint arra irányuló keresetet, hogy abban az esetben, ha a Törvényszék nem ismeri el a „privilegizált felperesi” minőségét, biztosítson olyan határidőt, amely lehetővé teszi a kereset újbóli előterjesztését az ilyen minőségben eljáró Európai Parlament vagy valamely más uniós vagy nemzeti intézmény számára.
12 2023. október 26‑án a Törvényszék az eljárási szabályzatának 126. cikke alapján e keresetet részben a hatáskör nyilvánvaló hiánya miatt, részben pedig mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant, az eljárás folytatása nélkül elutasította.
13 Az első kereseti kérelmet illetően a Törvényszék egyrészt a megtámadott végzés 31. pontjában megállapította, hogy a schengeni értékelési eljárások befejezése, valamint a Parlament több állásfoglalásának elfogadása ellenére a Tanácsban nem sikerült elérni az érintett tagállamok kormányai képviselőinek a csatlakozási okmány 4. cikkének 2. bekezdésében megkövetelt egyhangúságát a 15218/22. sz. tervezetről szóló szavazás során, másrészt e végzés 32. pontjában azt állapította meg, hogy ezen okmány 4. cikke nem állapít meg olyan határidőt, amelynek lejárta után a Tanácsnak a határozatot meg kell hoznia vagy úgy kell tekinteni, mintha azt meghozta volna.
14 A Törvényszék az említett végzés 33. pontjában hangsúlyozta, hogy ellentétes lenne e cikk szövegével – amely kifejezetten több szakaszból álló eljárást ír elő, anélkül hogy erre vonatkozóan határidőt állapítana meg –, ha a korábbi szakaszok befejezésével megszűnne a Tanács azon hatásköre, hogy az érintett tagállamok kormányai képviselőinek egyhangú szavazatával az említett cikk értelmében vett határozatot hozzon.
15 A Törvényszék a megtámadott végzés 34. pontjában hozzátette, hogy továbbra is fennáll a lehetőség arra, hogy a Tanács a 15218/22. sz. tervezetet egy új ülésen ismét napirendre tűzze, vagy hogy a Tanács elnöksége új tanácsi határozattervezetet dolgozzon ki a schengeni vívmányok rendelkezéseinek Romániában történő teljes körű alkalmazásáról.
16 A Törvényszék e végzés 35. pontjában azt állapította meg, hogy a 15218/22. sz. tervezetre vonatkozó szavazás során a szükséges egyhangúság hiányában a Tanács nem hozott határozatot a csatlakozási okmány 4. cikkének 2. bekezdése értelmében, és hogy az e tervezet el nem fogadását eredményező szavazás önmagában nem jelenti azt, hogy a Tanács megtagadná az ilyen határozat későbbi meghozatalát.
17 A Törvényszék ezért az említett végzés 36. pontjában úgy határozott, hogy a vitatott aktus nem tekinthető az EUMSZ 263. cikk értelmében vett megtámadható aktusnak, és ugyanezen végzés 38. pontjában az első kereseti kérelmet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasította.
18 A második kereseti kérelmet illetően a Törvényszék a megtámadott végzés 39. pontjában megállapította, hogy a „privilegizált felperesi” minőség csak valamely tagállam, a Parlament, a Tanács vagy az Európai Bizottság vonatkozásában ismerhető el, és e minőség a felperes számára nem ismerhető el.
19 A Törvényszék e végzés 40. pontjában megjegyezte, hogy nincs hatásköre arra, hogy „határidőt biztosítson” a Parlamentnek, az Unió más intézményének vagy Romániának arra, hogy megsemmisítés iránti keresetet terjesszen elő, pontosítva, hogy a keresetindítási határidők közrendi jellegűek, tehát azoktól sem a felek, sem a bíróság nem térhet el.
20 Következésképpen a Törvényszék a felperes második kereseti kérelmét az említett végzés 41. pontjában a hatáskör nyilvánvaló hiánya miatt elutasította.
A fellebbező kérelmei és a Bíróság előtti eljárás
21 2023. december 18‑án benyújtott fellebbezésével a fellebbező lényegében azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést, és utalja vissza az ügyet a Törvényszék egy másik összetételű tanácsa elé, hogy az határozzon a kérelméről, másodlagosan pedig azt kéri, hogy a Bíróság változtassa meg ezt a végzést.
A fellebbezésről
22 A Bíróság eljárási szabályzatának 181. cikke értelmében, ha a fellebbezés teljes egészében vagy részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan, illetve nyilvánvalóan megalapozatlan, azt a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően indokolt végzéssel teljes egészében vagy részben az eljárás során bármikor elutasíthatja.
23 A jelen ügyben ez a rendelkezés alkalmazandó.
24 Fellebbezésének alátámasztására a fellebbező két jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt az EUMSZ 263. cikk megsértésére, a másodikat pedig bizonyos olyan általános jogelveknek a Törvényszék általi megsértésére alapítja, mint a jogbiztonság, a személyek és áruk szabad mozgásának elve, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, az egyenlő bánásmód elve, a tagállamok közötti „kölcsönös segítségnyújtás”, „testvériség” és jóhiszemű együttműködés elve, valamint nyilvánvaló értékelési hibára.
Az első jogalapról
25 Az első fellebbezési jogalapot illetően mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a fellebbező megelégszik annak állításával, hogy a vitatott aktus az EUMSZ 263. cikk értelmében vett megtámadható aktusnak minősül, és hogy őt „kiterjesztően” „privilegizált felperesnek” kell tekinteni, lényegében megismételve a Törvényszék előtt előadott érveket, azonban nem hoz fel egyetlen olyan érvelést sem, amely bizonyíthatná, hogy a Törvényszék e tekintetben tévesen alkalmazta a jogot.
26 Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyezni kért ítélet kifogásolt pontjait, valamint az e kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket. Nem tesz eleget ennek a követelménynek az a fellebbezés, amely – anélkül, hogy akár egyetlen olyan érvet is tartalmazna, amely a megtámadott ítéletben kifejezetten azonosítaná a téves jogalkalmazást – azoknak a jogalapoknak és érveknek a megismétlésére szorítkozik, amelyeket már a Törvényszék elé terjesztettek. Az ilyen fellebbezés valójában ugyanis egyszerűen a Törvényszék előtt benyújtott keresetlevél újbóli megvizsgálására irányul, ami nem tartozik a Bíróság hatáskörébe (2020. szeptember 10‑i Hamász kontra Tanács ítélet, C‑386/19 P, EU:C:2020:691, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
27 Ezt követően a fellebbező azon érvelését illetően, amely szerint a vitatott aktus EUMSZ 263. cikk értelmében vett megtámadható aktusként való elismerésének hiánya sérti az EUSZ 4. cikk (2) bekezdését, meg kell állapítani, hogy a fellebbező nem fejti ki, hogy e körülmény mennyiben sértené a tagállamok Szerződések előtti egyenlőségét, valamint nemzeti identitását.
28 Végül, azzal kapcsolatban, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Tanács nem köteles a csatlakozási okmány 4. cikkének 2. bekezdése szerinti határozat észszerű határidőn belüli meghozatalára az EUSZ 3. cikk (2) és (3) bekezdése, valamint az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése alapján, meg kell állapítani, hogy e rendelkezések nem írnak elő ilyen jellegű kötelezettséget a Tanács számára, és hogy a Törvényszék a megtámadott végzés 32. pontjában nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor megállapította, hogy a csatlakozási okmány 4. cikke nem ír elő olyan határidőt, amelynek lejárta után a Tanácsnak az említett cikk 2. bekezdése szerinti határozatot meg kell hoznia, vagy úgy kell tekinteni, mintha azt meghozta volna.
29 Ennélfogva az első fellebbezési jogalapot el kell utasítani.
A második jogalapról
30 A második fellebbezési jogalapot illetően a fellebbező először is azt állítja, hogy a csatlakozási okmány 4. cikkének 2. bekezdése szerinti határozat meghozatalának elmulasztása sért bizonyos, a jelen végzés 24. pontjában ismertetett általános jogelveket.
31 Márpedig meg kell állapítani egyrészt, hogy a fellebbező nem jelöli meg a megtámadott végzés indokolásának kifogásolt pontjait a jelen végzés 24. pontjában említett elveket illetően, másrészt pedig, hogy nem hivatkozik egyetlen olyan érvelésre sem, amely megkérdőjelezhetné a Törvényszéknek a megtámadott végzés 35. pontjában szereplő azon megállapítását, amely szerint a 15218/22. sz. tervezetről szóló szavazás során megkövetelt egyhangúság hiányában a Tanács nem hozott határozatot a csatlakozási okmány 4. cikkének 2. bekezdése értelmében. Következésképpen, amennyiben a fellebbező ezen elvek megsértésére hivatkozik, a második jogalap a jelen végzés 26. pontjában említett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően elfogadhatatlan.
32 Másodszor, a Romániával szembeni, a Horvát Köztársasághoz képest állítólagosan hátrányosan megkülönböztető bánásmódot illetően meg kell állapítani, hogy a fellebbező nem fejti ki, hogy az ilyen eltérő bánásmód – feltételezve, hogy bizonyítást nyer – mennyiben befolyásolta a csatlakozási okmány 4. cikkének 2. bekezdése értelmében vett határozat meghozatalát.
33 Ennélfogva a második fellebbezési jogalapot is el kell utasítani.
34 A fenti megállapítások összességéből az következik, hogy a fellebbezést mint részben nyilvánvalóan elfogadhatatlant és részben nyilvánvalóan megalapozatlant el kell utasítani.
A költségekről
35 Az eljárási szabályzat 137. cikke alapján, amely e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó, a költségekről az eljárást befejező végzésben kell határozni.
36 Mivel a jelen ügyben ezt a végzést a Bíróság azelőtt hozta meg, hogy az eljárásban részt vevő másik félnek a fellebbezést kézbesítették volna, és következésképpen azelőtt, hogy e félnek költségei merültek volna fel, a fellebbező maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság a fellebbezést mint részben nyilvánvalóan elfogadhatatlant és részben nyilvánvalóan megalapozatlant elutasítja.
2) Eugen Tomac maga viseli saját költségeit.
Aláírások