AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE
(fellebbezési tanács)
2007. július 9.
T‑415/06. P. sz. ügy
Elisabeth De Smedt
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Fellebbezés – Közszolgálat – Szerződéses alkalmazottak – Korábbi kisegítő alkalmazott – A felvétel során meghatározott besorolás felülvizsgálata iránti kérelem – Nyilvánvalóan megalapozatlan fellebbezés”
Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (második tanács) az F‑59/05. sz., De Smedt kontra Bizottság ügyben 2006. október 19‑én hozott ítélete (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑109. és II‑A‑1‑409. o.) ellen benyújtott, annak hatályon kívül helyezése iránti fellebbezés.
Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a fellebbezést elutasítja. Az Elsőfokú Bíróság kötelezi Elisabeth De Smedtet a saját költségein kívül a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére is. A Bizottság kérelmeit támogató beavatkozóként fellépő Tanács maga viseli saját költségeit.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek – A szerződéses alkalmazottakról szóló IV. cím alkalmazhatósága, amely nem függ az ezen alkalmazottak különböző csoportjainak egyes feladattípusaival járó feladatok és hatáskörök meghatározásának előzetes elfogadásától
(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 80. cikk, (2) és (3) bekezdés, valamint IV. cím; 723/2004 tanácsi rendelet)
2. Tisztviselők – Egyenlő bánásmód
3. Tisztviselők – Személyzeti szabályzat – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek – A személyzeti szabályzat vagy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek valamely rendelkezésében biztosított kedvezmény analógia útján történő kiterjesztése – Kizártság
(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, IV. cím; 723/2004 tanácsi rendelet)
1. Sem az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételeinek, sem az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzata, valamint az Európai Közösségek egyéb alkalmazottai alkalmazási feltételei módosításáról szóló 723/2004 rendeletnek egyetlen rendelkezése sem teszi függővé a szerződéses alkalmazottak felvételi feltételeire vonatkozó rendelkezések alkalmazhatóságát a feladatoknak és hatásköröknek az ezen alkalmazási feltételek 80. cikkének (3) bekezdése szerinti meghatározása elfogadásától. A feladatok és hatáskörök említett cikkben szereplő meghatározását ugyanis – amint az kifejezetten elő van írva – az adminisztráció csak az e cikk (2) bekezdésében szereplő és különösen a szerződéses alkalmazottak által ellátandó feladatok meghatározását tartalmazó táblázat alapján végezheti, mivel e meghatározás kellően pontos a további részletezés nélküli alkalmazáshoz. A meghatározás során tiszteletben kell tartani a (2) bekezdésben szereplő táblázat szabta korlátokat, és ebből következően a táblázatbeli meghatározáshoz képest csak másodlagos lehet. Az a tény, hogy az adminisztráció még nem határozta meg a feladatokat és hatásköröket, nem befolyásolhatja az említett alkalmazási feltételek 80. cikke (2) bekezdésének alkalmazhatóságát. Ezenfelül ez a meghatározás még elfogadása esetén sem adhat jogszerűen lehetőséget a táblázattól való eltérésre azzal, hogy az érintettek számára a táblázatból következőnél kedvezőbb szabályozást biztosít.
E körülmények között a feladatok és hatáskörök szóban forgó meghatározásának – mint tisztán belső aktusnak – csak az lehet a célja, hogy igazgatási szempontból könnyebbé tegye a szerződéses alkalmazottak besorolását azzal, hogy a lehető legrészletesebben kifejti az általuk ellátandó különböző feladatokat.
(lásd a 40–42. pontot)
2. Az egyfelől a szerződéses alkalmazottak, másfelől a tisztviselők vagy az ideiglenes alkalmazottak közötti, jogállásbeli különbségek nem vitathatók az egyenlő bánásmód elve alapján. A személyzeti szabályzatban biztosított garanciákra, a besorolásra, a díjazásra és a szociális kedvezményekre vonatkozó ezen objektív jogi különbségek ugyanis lényegi jellegűek, így az egyenlő bánásmód elve nem alkalmazható.
Ezenfelül a Közösségek által alkalmazott személyek különböző kategóriái közötti jogállásbeli különbségek annyiban sem vitathatók, amennyiben az adott kategóriába tartozó személyek olyan előnyöket élvezhetnek, amelyeket a többi kategóriába tartozók nem. Ezen alkalmazotti kategóriák meghatározása ugyanis a közösségi adminisztráció jogos igényeihez és az általa ellátandó feladatok jellegéhez igazodik.
(lásd az 54. és 55. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság 118/82–123/82. sz., Celant és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1983. október 6‑án hozott ítéletének (EBHT 1983., 2995. o.) 22. pontja; 37/87. sz., Sperber kontra Bíróság ügyben 1988. április 19‑én hozott ítéletének (EBHT 1988., 1943. o.) 8. és 9. pontja; C‑389/98. P. sz., Gevaert kontra Bizottság ügyben 2001. január 11‑én hozott ítéletének (EBHT 2001., I‑65. o.) 54. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑100/92. sz., La Pietra kontra Bizottság ügyben 1994. március 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑83. és II‑275. o.) 55. pontja; T‑66/95. sz., Kuchlenz‑Winter kontra Bizottság ügyben 1997. április 16‑án hozott ítéletének (EBHT 1997., II‑637. o.) 55. pontja; T‑66/96. és T‑221/97. sz., Mellett kontra Bíróság egyesített ügyekben 1998. július 21‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑449. és II‑1305. o.) 129. pontja.
3. A személyzeti szabályzat rendelkezéseinek, amelyeknek egyetlen célja, hogy a kölcsönös jogok és kötelezettségek megállapításával szabályozza az intézmények és a tisztviselők közötti jogi kapcsolatokat, olyan pontos terminológiája van, amely analógia útján nem terjeszthető ki a kifejezetten nem szabályozott esetekre. Ez a helyzet az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételeinek rendelkezései esetében is.
Az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételeinek a szerződéses alkalmazottak új kategóriáiról szóló IV. címét illetően semmi nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy e cím az érintettek besorolása és díjazása tekintetében hiányos, és e hiányosságot a tisztviselőkre vagy az ideiglenes alkalmazottakra vonatkozó szabályozásra való hivatkozással pótolni lehetne. Éppen ellenkezőleg, a Tanács ezen új kategória létrehozásával azzal a szabadságával élt, hogy a személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételeinek szabályaira vonatkozóan bármikor elfogadhat az általa a szolgálati érdekkel összhangban állónak tartott módosításokat, illetve hogy a jövőre nézve az érintett alkalmazottak számára kedvezőtlenebb rendelkezéseket hozhat.
(lásd az 57. és 58. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság 48/70. sz., Bernardi kontra Parlament ügyben 1971. március 16‑án hozott ítéletének (EBHT 1971., 175. o.) 11. és 12. pontja; 123/84. sz., Klein kontra Bizottság ügyben 1985. június 20‑án hozott ítéletének (EBHT 1985., 1907. o.) 23. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑121/97. sz., Ryan kontra Számvevőszék ügyben 1998. szeptember 30‑án hozott ítéletének (EBHT 1998., II‑3885. o.) 98. és 104. pontja; T‑74/98. sz., Mammarella kontra Bizottság ügyben 1999. július 19‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑151. és II‑797. o.) 38. pontja.