T‑24/05. sz. ügy

Alliance One International, Inc. és társai

kontra

Európai Bizottság

„Verseny – Kartellek – A nyersdohány felvásárlásának és elsődleges feldolgozásának spanyol piaca – Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat – Árrögzítés és piacfelosztás – Indokolási kötelezettség – A jogsértő magatartás betudhatósága – Egyenlő bánásmód”

Az ítélet összefoglalása

1.      Verseny – Közösségi szabályok – Vállalkozás – Fogalom – Gazdasági egység

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

2.      Verseny – Közösségi szabályok – Jogsértések – Betudhatóság – Anyavállalat és leányvállalatok – Gazdasági egység – Értékelési szempontok

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

3.      Verseny – Közösségi szabályok – Jogsértések – Betudhatóság – Anyavállalat és leányvállalatok – Gazdasági egység – Értékelési szempontok

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

4.      Verseny – Közösségi szabályok – Jogsértések – Betudhatóság – Anyavállalat és leányvállalatok – Több vállalkozás vagy személy által közösen irányított vállalkozás

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

5.      Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – A versenyszabályokat alkalmazó határozat

(EK 81. cikk és EK 253. cikk)

6.      Verseny – Közösségi szabályok – Jogsértések – Betudhatóság – Anyavállalat és leányvállalatok – Gazdasági egység – Értékelési szempontok

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)

1.      A közösségi versenyjog a vállalkozások tevékenységeire vonatkozik. A vállalkozás fogalma minden gazdasági tevékenységet folytató jogalanyra kiterjed, függetlenül azok jogállásától és finanszírozási módjától. Az ítélkezési gyakorlat megállapította, hogy ebben az összefüggésben a vállalkozás fogalmát úgy kell értelmezni, mint amely gazdasági egységet jelent, még akkor is, ha jogi szempontból ez az egység több természetes vagy jogi személyből áll. Ha ilyen gazdasági egység sérti meg a versenyszabályokat, a személyes felelősség elve szerint neki kell felelnie ezért a jogsértésért.

(vö. 122–124. pont)

2.      A közösségi versenyjog megsértését egyértelműen azon jogi személynek kell betudni, amellyel szemben később bírság szabható ki. A Bizottságnak a versenyjog terén hozott határozatai alkalmazása és végrehajtása céljából ugyanis címzettként egy jogi személyiséggel rendelkező jogalanyt kell meghatározni.

Többek között akkor lehet az anyavállalatnak betudni a leányvállalat magatartását, ha a leányvállalat – jóllehet külön jogi személyiséggel rendelkezik – nem önállóan határozza meg magatartását a piacon, hanem lényegében azokat az utasításokat követi, amelyeket az anyavállalat ad a számára, különös tekintettel az említett két jogi személy közötti gazdasági, szervezeti és jogi kapcsolatokra. Ilyen esetben ugyanis az anyavállalat és leányvállalata ugyanazon gazdasági egység részét képezi, és egyetlen vállalkozást alkot. Ilyen esetben tehát nem a jogsértésre vonatkozó, az anyavállalat és a leányvállalat közötti felbujtói viszony, még kevésbé az anyavállalatnak a jogsértésben való részvétele teszi lehetővé a Bizottság számára, hogy bírság megfizetésére kötelező határozatot címezzen az anyavállalathoz, hanem az, hogy valamely anyavállalat és annak leányvállalata az EK 81. cikk értelmében egyetlen vállalkozást alkot.

A Bizottság nem szorítkozhat annak puszta megállapítására, hogy az anyavállalat meghatározó befolyást tud gyakorolni e leányvállalat üzletpolitikájára, hanem azt is vizsgálnia kell, hogy e befolyást ténylegesen gyakorolta‑e. Abban a különös esetben, ha a közösségi versenyjog szabályait sértő magatartást folytató leányvállalat az anyavállalat kizárólagos tulajdonában áll, egyrészről ezen anyavállalat meghatározó befolyást gyakorolhat az említett leányvállalat magatartására, másrészről pedig fennáll azon egyszerű vélelem, amely szerint az említett anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol leányvállalata magatartására. E körülmények között elegendő, ha a Bizottság bizonyítja, hogy valamely leányvállalatnak az anyavállalata az egyedüli tulajdonosa, ahhoz hogy arra következtethessen, hogy ez utóbbi meghatározó befolyást gyakorol e leányvállalat üzletpolitikájára. A Bizottságnak ezt követően módjában áll az anyavállalat egyetemleges felelősségét megállapítani a leányvállalatával szemben kiszabott bírság megfizetését illetően, kivéve ha a fenti vélelem megdöntésére köteles anyavállalat elegendő bizonyítékot terjeszt elő annak bizonyításához, hogy a leányvállalata önálló piaci magatartást követ. Az abból eredő vélelmet, miszerint a leányvállalat az anyavállalat kizárólagos tulajdonában van, nemcsak azon esetekben lehet alkalmazni, amikor közvetlen kapcsolat áll fenn az anyavállalat és a leányvállalat között, hanem olyan esetekben is, amikor e viszony egy köztes leányvállalat révén közvetetten áll fenn.

Mindazonáltal a Bizottság úgy dönthet, hogy nem csupán erre a vélelemre, hanem olyan további tényelemekre is támaszkodik, amelyek bizonyítják, hogy az anyavállalatok ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolnak leányvállalatukra, és amelyek ennélfogva megerősítik a szóban forgó vélelmet.

(vö. 125–130., 132., 141. pont)

3.      A központi elem, amelyre a Bizottság annak megállapítása során támaszkodik, hogy valamely anyavállalat és leányvállalata gazdasági egységet alkot, a leányvállalat piacon tanúsított magatartásával kapcsolatos önállóságának hiánya, mivel az önállóság hiánya az anyavállalatnak a leányvállalat magatartására gyakorolt meghatározó befolyásának velejárója.

A leányvállalat által elkövetett jogsértésért fennálló felelősség anyavállalatnak való betudhatósága megállapítása érdekében az anyavállalat által gyakorolt meghatározó befolyás nem korlátozódhat olyan tevékenységekre, amelyek szigorú értelemben a leányvállalat üzletpolitikájába tartoznak, és amelyek közvetlenül a szóban forgó jogsértéshez kapcsolódnak. Annak megállapítása érdekében, hogy valamely leányvállalat önállóan határozza meg magatartását a piacon, a leányvállalat és az anyavállalat közötti gazdasági, szervezeti és jogi kapcsolatokra vonatkozó releváns elemek összességét figyelembe kell venni, amelyek az egyes esetekben különbözőek lehetnek, és ezért azokat nem lehet taxatív módon felsorolni.

(vö. 135., 170–171. pont)

4.      Amennyiben egy vállalkozást két vagy több vállalkozás vagy személy közösen irányít, e vállalkozásoknak vagy személyeknek eleve adott a lehetőségük az irányított vállalkozás feletti meghatározó befolyás gyakorlására. Mindazonáltal ez még nem elegendő ahhoz, hogy nekik tudják be a közös irányítás alatt álló vállalkozás által a versenyjogi szabályok megsértéséért fennálló felelősséget, mivel ennek betudhatósága ezenfelül azt követeli meg, hogy a meghatározó befolyás tényleges gyakorlására vonatkozó feltétel is teljesüljön. Amennyiben ez az eset áll fenn, a közös irányítást gyakorló vállalkozások vagy személyek felelősségre vonhatók leányvállalatuk jogsértő magatartásáért. Amennyiben viszont kiderül, hogy valójában a közös irányítással rendelkező vállalkozások vagy személyek közül csak az egyik gyakorol ténylegesen meghatározó befolyást e leányvállalatra, illetve ha egyéb különös körülmények ezt igazolják, a Bizottság úgy dönthet, hogy csupán ezt a vállalkozást vagy személyt vonja a jogsértő leányvállalattal egyetemlegesen felelősségre.

(vö. 165. pont)

5.      Az EK 253. cikk által megkövetelt indokolásnak a szóban forgó jogi aktus természetéhez kell igazodnia, továbbá világosan és egyértelműen kell tartalmaznia a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelését, oly módon, hogy lehetővé tegye az érdekeltek számára a meghozott intézkedés indokainak megismerését, illetve az illetékes bíróság számára felülvizsgálati jogköre gyakorlását. Az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy azt a kérdést, hogy a jogi aktus indokolása megfelel‑e az EK 253. cikk követelményeinek, nemcsak szövegére, hanem körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel kell vizsgálni.

Amennyiben az EK 81. cikk alkalmazásában hozott határozat több címzetthez szól, és a jogsértés betudhatóságának kérdését veti fel, e határozatnak megfelelő indokolást kell tartalmaznia a címzettek mindegyikére, és különösen azokra nézve, amelyeknek a határozat értelmében e jogsértés terhét viselniük kell.

(vö. 149–150. pont)

6.      A Bizottság köteles tiszteletben tartani az egyenlő bánásmód elvét, amely az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében megköveteli, hogy hasonló helyzeteket ne kezeljenek eltérő módon, és hogy az eltérő helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, kivéve ha az ilyen bánásmód objektíven igazolható.

Vagyis egy olyan ügyben, amely egy, különböző vállalkozásokat érintő jogsértésre vonatkozik, a Bizottság az ítélkezési gyakorlat által rögzített kereteken belül egy adott módszert alkalmaz annak meghatározására, hogy meg kell‑e állapítani mind azoknak a leányvállalatoknak a felelősségét, amelyek ténylegesen elkövették e jogsértést, mind e leányvállalatok anyavállalatának felelősségét, ennek érdekében – különös körülmények kivételével – minden vállalkozás esetében ugyanazon kritériumokra kell támaszkodnia.

(vö. 156–157. pont)