A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)

2012. szeptember 18.(*)

„Dömping – Kínából származó vasalódeszkák behozatala – A vizsgálat egyetlen társaság ellen történő megindítása – Piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozás jogállása – Az 1225/2009/EK rendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második bekezdésében előírt három hónapos határidő – Bizonyítási teher – A kár megállapítása”

A T‑156/11. sz. ügyben,

a Since Hardware (Guangzhou) Co., Ltd (székhelye: Canton [Kína], képviselik:V. Akritidis és Y. Melin ügyvédek)

felperesnek

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: B. Driessen, meghatalmazotti minőségben, segítői: B. O’Connor solicitor, és S. Gubel ügyvéd)

alperes ellen,

támogatják:

az Európai Bizottság (képviselik: S. Thomas és H. van Vliet, meghatalmazotti minőségben),

a Vale Mill (Rochdale) Ltd (székhelye: Rochdale [Egyesült Királyság]),

a Colombo New Scal SpA (székhelye: Rovagnate [Olaszország])

(képviselik őket: G. Berrisch ügyvéd, és N. Chesaites barrister)

beavatkozók,

a Since Hardware (Guangzhou) Co. Ltd. által gyártott vasalódeszkák behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló [helyesen: a Kínai Népköztársaságból származó, a Since Hardware (Guangzhou) Co. Ltd. által gyártott vasalódeszkák behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló], 2010. december 20‑i 1243/2010/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL L 338., 22. o.) megsemmisítése iránt benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),

tagjai: L. Truchot elnök, M. E. Martins Ribeiro (előadó) és A. Popescu bírák,

hivatalvezető: C. Kristensen tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. május 2‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 Jogi háttér

 A WTO joga

1        Az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) VI. cikkének (1) bekezdése szerint „a szerződő felek megállapodnak abban, hogy az olyan dömping, amely lehetővé teszi, hogy egy ország termékeit a rendes értékükhöz képest alacsonyabb áron lehessen bevinni egy másik ország piacára, elítélendő, amennyiben jelentős kárt okoz vagy okozhat bármelyik szerződő fél területén működő termelési ágazatnak, vagy nagymértékben késlelteti egy nemzeti termelési ágazat kiépítését”.

2        A GATT VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás (HL L 336., 103. o., a továbbiakban: dömpingellenes megállapodás), a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó egyezmény (HL 1994. L 336., 1. o.) 1 A. mellékletében található.

3        A dömpingellenes megállapodás 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A dömpigellenes intézkedés olyan intézkedés, amely csak a […] GATT VI. cikkében meghatározott körülmények között, és az e Megállapodás rendelkezéseinek megfelelően kezdeményezett és lefolytatott vizsgálatok után hozható […]”

4        A dömpingellenes megállapodás 3.1 cikke szerint „[a] […] GATT VI. cikkének céljaira történő kármegállapításnak kétségbevonhatatlan bizonyítékra kell támaszkodnia, és objektíven meg kell vizsgálnia a) a dömpingelt importáru mennyiségét, a dömpingelt importnak a belföldi piac hasonló termékeinek áraira gyakorolt hatását, [és] b) az importnak az ilyen jellegű termékek belföldi előállítóira gyakorolt hatását”.

5        A dömpingellenes megállapodás 3.4 cikke előírja, hogy „[a] dömpingelt import a vizsgált belföldi iparágra gyakorolt hatásának vizsgálata ki kell hogy terjedjen valamennyi olyan releváns gazdasági tényező és mutató értékelésére, amelyek befolyásolhatják az iparág állapotát, beleértve az értékesítés, a termelés, a nyereség, a piaci részesedés, a termelékenység, a befektetések megtérülésének, illetve a kapacitás kihasználtságának tényleges és potenciális visszaeséseit; a belföldi árakat befolyásoló tényezőket; a dömpingkülönbözet nagyságát; a cash flow‑ra, az árukészletekre, a foglalkoztatottságra, a fizetésekre, a növekedésre, valamint a tőkebevonási és befektetési képességre gyakorolt tényleges és potenciális kedvezőtlen hatásokat [; a] fenti lista nem teljes, és a tényezők közül egy vagy több megléte nem szükségszerűen döntő.”

6        A dömpingellenes megállapodás 5.2 cikke a következőképpen rendelkezik:

„Az 1. pontban szereplő kérelemnek bizonyítékot kell tartalmaznia a) a dömpingről, b) arról, hogy a […] GATT 6. cikke értelmében és e Megállapodás értelmezésével összhangban károkozás történt, valamint arról, hogy c) a dömpingelt import és az állítólagos kár között ok‑okozati összefüggés áll fenn.[…] A kérelemnek tartalmazni kell az alábbi, a kérelmező számára ésszerűen hozzáférhető információt:

[...]

ii)      az állítólagos dömpingáru teljes leírását, az érintett származási vagy export országot, esetleg országokat, valamennyi ismert exportőr vagy külföldi termelő nevét, és a kérdéses terméket importáló személyek névsorát;

[...]”

7        A dömpingellenes megállapodás 5.8 cikkének szövege a következő:

„Az 1. pontnak megfelelően benyújtott kérelmet el kell utasítani, és a vizsgálatot azonnal le kell zárni, amennyiben az illetékes hatóság megbizonyosodik arról, hogy a dömpingre és a károkozásra vonatkozóan nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték az ügy továbbviteléhez. Azonnal le kell zárni az ügyet abban az esetben, ha a hatóságok megállapítják, hogy a dömpingkülönbözet minimális, vagy a potenciális vagy tényleges dömping mennyisége, illetve az okozott kár elhanyagolható. […]”

8        A dömpingellenes megállapodás 6.1.3 cikke a következőket írja elő:

„A vizsgálat megindításával egyidőben, a hatóságoknak át kell adniuk az 5. cikk 1. pontjának [helyesen: 5.1 cikknek] megfelelően benyújtott írásos kérelem teljes szövegét az ismert exportőröknek [16], valamint az exportáló tag hatóságainak, és igény esetén hozzáférhetővé kell tenniük azt a többi a vizsgálatban érintett, érdekelt fél számára. Megfelelően tekintettel kell lenniük az 5. pontban említett titoktartási kötelezettségre.”

9        A dömpingellenes megállapodás 6.7 cikke a következőképpen rendelkezik:

„A rendelkezésre bocsátott információ ellenőrzésének és a további részletek megszerzésének érdekében, a hatóságok szükség szerint a többi tag területén is folytathatnak vizsgálatot, feltéve, hogy megszerzik az érintett cégek beleegyezését, és értesítik a kérdéses tag kormányának képviselőit, és amennyiben a tag nem ellenzi a vizsgálatot. A más tagok területén folytatott vizsgálatokra az I. mellékletben meghatározott eljárási szabályok érvényesek. A titoktartási kötelezettséget szem előtt tartva, a hatóságoknak hozzáférhetővé kell tenniük a vizsgálatok eredményeit, vagy pedig a 9. pontnak megfelelően biztosítaniuk kell az eredmények megismertetését azokkal a cégekkel, amelyekre azok vonatkoznak, és hozzáférhetővé kell tennie az eredményeket a kérelmezők számára.”

10      A dömpingellenes megállapodás 6.10 cikke értelmében „[a] hatóságoknak általában a vizsgált termék valamennyi ismert exportőre és termelője esetében egyéni dömpingkülönbözetet kell megállapítaniuk [; a]bban az esetben, amikor az érintett exportőrök, termelők, importőrök vagy a vizsgált termékfajták száma olyan magas, hogy az egyéni dömpingkülönbözet megállapítása nem lehetséges, a hatóságok a vizsgálatot leszűkíthetik akár egy elfogadható számú érdekelt félre vagy termékre olyan módon, hogy a kiválasztás idején rendelkezésükre álló információ alapján statisztikailag érvényes mintát vesznek, a kérdéses országokból érkező export legnagyobb, még elfogadhatóan vizsgálható százalékára”.

11      A dömpingellenes megállapodás 9.2 cikke a következőképpen rendelkezik:

„Amikor valamilyen termékre dömpingellenes vámot vetnek ki, az ilyen dömpingellenes vámot minden esetben be kell hajtani a termék importjának forrásaitól a megfelelő összegben, anélkül, hogy különbséget tennének az egyes, bizonyítottan dömpingelő és kárt okozó források között, kivéve azokat az importforrásokat, amelyektől e Megállapodás értelmében árral kapcsolatos kötelezettségvállalást fogadtak el. A hatóságoknak meg kell nevezniük a kérdéses termék szállítóját vagy szállítóit. Akkor azonban, ha egyazon ország több szállítója érintett a termék importjában, és az összes szállítót nem lehet megnevezni, a hatóságok megnevezhetik az érintett szállító országot. Akkor, ha több ország több szállítója érintett, a hatóságok vagy az összes szállítót nevezhetik meg vagy, ha ez nem lehetséges, az összes szállító országot.”

 Az uniós jog

12      A dömpingellenes alapszabályozást az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 343., 51. o.; helyesbítés: HL 2010. L 7., 22. o.; a továbbiakban: alaprendelet) tartalmazza, amely a módosított, az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22‑i 384/96/EK tanácsi rendelet (HL 1996. L 56., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 10. kötet, 45. o.) helyébe lépett.

13      Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontjából következik, hogy „[a] Kínai Népköztársaságból, Vietnamból és Kazahsztánból, valamint a vizsgálat kezdeményezésének idején WTO‑tag, nem piacgazdasággal rendelkező országból származó behozatallal kapcsolatos dömpingellenes vizsgálatok során a rendes értéket az (1)–(6) bekezdésnek megfelelően kell meghatározni, amennyiben a vizsgálat alá eső egy vagy több gyártó megfelelően indokolt kérelme alapján, valamint a c) pontban előírt kritériumoknak és eljárásoknak megfelelően kimutatható, hogy piacgazdasági feltételek érvényesülnek e gyártó vagy gyártók számára az érintett hasonló termék gyártása és értékesítése tekintetében [;e]ttől eltérő esetben az a) pontban megállapított szabályokat kell alkalmazni.”

14      Az említett rendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontja szerint:

„A b) pont szerinti kérelmet írásba kell foglalni, és ennek elegendő bizonyítékot kell tartalmaznia arra nézve, hogy a gyártó piacgazdasági feltételek alapján működik, vagyis, hogy:

–        a vállalkozás döntéseit az árak, a költségek és a ráfordítások tekintetében, beleértve például a nyersanyagokat, a technológia és a munkaerő költségeit, a teljesítményt, az értékesítéseket és a beruházásokat, a keresletet és a kínálatot tükröző piaci jelzések alapján hozzák meg, e tekintetben jelentős állami beavatkozás nélkül, továbbá a főbb ráfordítások költségei alapvetően a piaci értékeket tükrözik,

–        a vállalkozás egy átlátható könyvelést vezet, amelyet a nemzetközi számviteli szabályoknak megfelelően független könyvvizsgálat alá vetnek, és amelyet minden területen alkalmaznak,

[...]

A vizsgálat megkezdésétől számított három hónapon belül döntést kell hozni arról, hogy a gyártó megfelel‑e a fent említett kritériumoknak, miután külön konzultációkat folytattak a tanácsadó bizottsággal, és miután a Közösség érintett gazdasági ágazata számára lehetőséget biztosítottak az észrevételek megtételére. Ez a döntés az egész vizsgálat folyamán hatályban marad.”

15      Az alaprendelet 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      E rendelet alkalmazásában a »kár«, amennyiben másként nincs meghatározva, a közösségi gazdasági ágazatnak okozott jelentős hátrányt, a közösségi gazdasági ágazatnak jelentős hátrány okozásával való fenyegetését, illetve a közösségi gazdasági ágazat létrehozásának jelentős hátráltatását jelenti, és e cikk rendelkezéseinek megfelelően kell értelmezni.

(2)      A kármegállapításnak egyértelmű bizonyítékokon és tárgyilagos vizsgálaton kell alapulnia:

a)      mind a dömpingelt behozatalimport [helyesen: import] mennyiségét és a dömpingelt importbehozatalnak [helyesen: importnak] a Közösség piacán lévő hasonló termékek árára gyakorolt hatását;

b)      mind az ilyen importbehozatalnak [helyesen. importnak] a közösségi gazdasági ágazatraiparra [helyesen: ágazatra] gyakorolt hatását illetően”..

(3)      A dömpingelt behozatal mennyiségét illetően vizsgálni kell, hogy a dömpingelt behozatal abszolút mértékben vagy a Közösségen belüli gyártáshoz, illetve fogyasztáshoz viszonyítva jelentős mértékben nőtt‑e. A dömpingelt importnak az árra gyakorolt hatásával kapcsolatban vizsgálni kell, hogy a dömpingelt behozatallal történt‑e jelentős áralákínálás a közösségi gazdasági ágazat valamely hasonló termékének árával való összehasonlításban, vagy hogy az ilyen behozatal hatása az árakat jelentős mértékben leszorítja‑e, vagy jelentős mértékben megakadályozza‑e azt az áremelkedést, amely egyébként bekövetkezett volna. Ezen tényezők közül egynek vagy többnek a fennállása sem ad szükségszerűen döntő útmutatást.

(4)      Amikor egyszerre több országból érkező termék behozatala képezi a dömpingellenes vizsgálat tárgyát, az ilyen behozatal hatásait csak akkor lehet összesítve értékelni, ha megállapítást nyer, hogy:

a)      az egyes országokból érkező behozatalra megállapított dömpingkülönbözet magasabb a 9. cikk (3) bekezdésében meghatározott minimum százaléklábnál és egyik ország importbehozatalának mennyisége sem elhanyagolható; továbbá

b)      az importtermékek közötti verseny feltételeit, valamint az importtermékek és a hasonló közösségi termékek közötti verseny feltételeit figyelembe véve a behozatal hatásainak összesített értékelése megfelelő helyénvaló [helyesen: megfelelő].

(5)      A dömpingelt behozatalnak az érintett közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatásvizsgálatának mindazoknak a gazdasági tényezőknek és mutatóknak az értékelésére ki kell terjednie, amelyek a gazdasági ágazat helyzetét befolyásolják, beleértve azt a tényt, hogy valamely gazdasági ágazat még a korábbi dömpingelt behozatal vagy támogatás hatásaiból való felépülés folyamatában van; figyelembe kell venni a dömpingkülönbözet tényleges nagyságát; az eladások, a nyereség, a termelés, a piaci részesedés, a termelékenység, a beruházások megtérülésének vagy a kapacitások kihasználtságának tényleges vagy potenciális visszaesését; a közösségi árakat befolyásoló tényezőket; a pénzforgalomra (cash‑flow), az árukészletekre, a foglalkoztatottságra, a bérekre, a növekedésre, a tőkebevonási vagy beruházási képességre gyakorolt tényleges és potenciális kedvezőtlen hatásokat. Ez a felsorolás nem kimerítő, és ezen tényezők közül egynek vagy többnek a fennállása sem ad szükségszerűen döntő útmutatást.”

16      Az alaprendeletnek az eljárás megindítására vonatkozó 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A (6) bekezdésben szabályozottak kivételével, az állítólagos dömping fennállásának, mértékének és hatásának megállapítására irányuló vizsgálatot bármely természetes vagy jogi személy vagy a közösségi gazdasági ágazat nevében eljáró jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet írásbeli panaszára kell megindítani. [...]

(2)      Az (1) bekezdés szerinti panasznak tartalmaznia kell a dömpingre, a kárra, valamint az állítólagosan dömpingelt behozatal és az állítólagos kár közötti okozati összefüggésre vonatkozó bizonyítékot. A panasznak a következő, a panaszos számára szokásszerűen hozzáférhető információkat kell tartalmaznia:

[...]

b)      az állítólagosan dömpingelt termék teljes leírása, a kérdéses exportáló vagy származási ország vagy országok megnevezése, minden ismert exportőr vagy külföldi gyártó megnevezése és a kérdéses termék ismert importőreinek névsora;

c)      tájékoztatás a kérdéses termék áráról a terméknek az exportáló vagy származási ország vagy országok hazai piacán való fogyasztásra szánt értékesítése esetén [...];

[...]

(7)      A dömpingre és a kárra vonatkozó bizonyítékokat egyidejűleg kell figyelembe venni a vizsgálat megindításáról, illetve az annak mellőzéséről szóló határozatban. A panaszt el kell utasítani, ha nincs elegendő, a dömpingre vagy a kárra vonatkozó olyan bizonyíték, amely az eljárás megindítását indokolná. Nem indítható eljárás azokkal az országokkal szemben, amelyeknek a behozatala nem éri el a piaci részesedés 1%‑át, kivéve, ha ezek az országok együttesen a közösségi fogyasztás 3 vagy több százalékát adják.

[...]

(9)      Ha a konzultáció után nyilvánvaló, hogy az eljárás megindításához elegendő bizonyíték áll rendelkezésre, a Bizottság a panasz benyújtásának napjától számított 45 napon belül megindítja az eljárást, és erről értesítést tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Ha a benyújtott bizonyíték nem elegendő, erről a panaszost – konzultációt követően – tájékoztatni kell a panasz Bizottsághoz történő benyújtását követő 45 napon belül.”

17      Az alaprendelet 9. cikkének (3), (4), (5) és (6) bekezdése a következőket írja elő:

„(3)      Az 5. cikk (9) bekezdésének megfelelően megindított eljárások esetében a kárt rendszerint akkor kell elhanyagolhatónak tekinteni, ha az érintett behozatal az 5. cikk (7) bekezdésében meghatározott mennyiségnél kevesebb. Ugyanezt az eljárást azonnal meg kell szüntetni, ha megállapítást nyer, hogy a dömpingkülönbözet (az exportár százalékában kifejezve) 2%‑nál kevesebb, azzal a feltétellel, hogy amennyiben a különbözet az egyes exportőröknél kevesebb mint 2%, csak a vizsgálat megszüntetésére kerül sor, de az exportőrök továbbra is eljárás alatt állnak és bármely, a 11. cikk szerint az érintett országgal kapcsolatban folytatott későbbi felülvizsgálat során újra vizsgálat alá vehetők.

(4)      Ha a végkövetkeztetésként megállapított tények dömpingre és az ezzel okozott kárra utalnak, és ha a Közösség érdekei a 21. cikknek megfelelően beavatkozást kívánnak meg, a Tanács végleges dömpingellenes vámot vet ki, a Bizottságnak a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően benyújtott javaslata alapján. A javaslatot a Tanács elfogadja, hacsak a javaslatnak a Bizottság által történt benyújtását követő egy hónapon belül egyszerű többséggel a javaslat elutasítása mellett nem dönt. Ha átmeneti vámok vannak hatályban, a végleges intézkedésre vonatkozó javaslatot ezek lejárta előtt legkésőbb egy hónappal kell beterjeszteni. A dömpingellenes vám összege nem haladhatja meg a megállapított dömpingkülönbözetet, de a különbözetnél alacsonyabbnak kell lennie, ha az ilyen alacsonyabb összegű vám is elegendő a közösségi gazdasági ágazatot ért kár elhárításához.

(5)      Megkülönböztetés nélkül és forrástól függetlenül megfelelő nagyságú dömpingellenes vámot kell kivetni minden olyan importtermékre, amelyről megállapítható, hogy dömpingelt és kárt okoz, kivéve az olyan forrásból származó behozatalt, amelyre az e rendeletben foglalt feltételek szerinti kötelezettségvállalás került elfogadásra. A vámot megállapító rendelet a vámot minden egyes szállítóra nézve, vagy ha ez kivihetetlen, illetve a 2. cikk (7) bekezdése a) pontjában meghatározott esetekben, általános szabályként, az érintett szállító országra nézve határozza meg.

Ha a 2. cikk (7) bekezdésének a) pontját kell alkalmazni, egyedi vámot határoznak meg azokra az exportőrökre, amelyek megfelelően alátámasztott kérelmek alapján bizonyítani tudják, hogy:

a)      teljes mértékben vagy részben külföldi tulajdonban lévő vállalkozás vagy vegyes vállalat esetén az exportőrök szabadon hazatelepíthetik a tőkét és a nyereséget;

b)      az exportárakat és exportmennyiségeket, valamint az értékesítési feltételeket szabadon határozzák meg;

c)      a részvények többsége magánszemélyek tulajdonában van. Azok az állami tisztviselők, akik az igazgatótanácsban foglalnak helyet, vagy kulcsfontosságú vezetői pozíciót töltenek be, kisebbségben vannak, illetve bizonyítani kell, hogy a vállalat kellőképpen független az állami befolyástól;

d)      az árfolyamok átváltása piaci árfolyamon történik; és

e)      az állami beavatkozás nem olyan mértékű, amely lehetővé teszi az intézkedések kijátszását olyan esetben, amikor egyedi exportőrökre eltérő vámtételeket határoznak meg.

(6)      Amennyiben a Bizottság a 17. cikknek megfelelően a vizsgálatának körét korlátozza, a 17. cikknek megfelelően jelentkező, de a vizsgálati körbe nem tartozó exportőrök vagy termelők behozatalaira alkalmazandó dömpingellenes vám nem haladhatja meg a mintában szereplő felekre nézve megállapított dömpingkülönbözet súlyozott átlagát. E bekezdés alkalmazásakor a Bizottság figyelmen kívül hagy minden nulla, csekély mértékű, valamint a 18. cikk értelmében megállapított különbözetet. Egyéni vámokat kell kivetni az exportőr vagy gyártó azon importjaira, amelyek a 17. cikk alapján egyéni elbírálásban részesülnek.”

18      Az említett rendeletnek a mintavételre vonatkozó 17. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Azokban az esetekben, amikor a panaszosok, az exportőrök vagy importőrök, a termékfajták vagy az ügyletek száma nagy, a vizsgálat a kiválasztás időpontjában rendelkezésre álló információk alapján statisztikailag érvényes minták használatával a felek, termékek vagy ügyletek ésszerű számára korlátozható, vagy arra a legnagyobb reprezentatív termelési, eladási vagy exportmennyiségre korlátozható, amely a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően megvizsgálható.

[...]

(3)      A vizsgálat e cikkel összhangban történő korlátozása esetén is ki kell azonban számítani az egyéni dömpingkülönbözetet azon eredetileg ki nem választott exportőr vagy gyártó vonatkozásában, aki a szükséges információkat az e rendeletben meghatározott határidőn belül benyújtják [helyesen: benyújtja], kivéve azt az esetet, ha az exportőrök, illetve a gyártók száma olyan nagy, hogy az egyedi vizsgálatok túlzott terhet jelentenének és akadályoznák a vizsgálat megfelelő időben történő befejezését.

(4)      Ha a mintavétel mellett döntenek, de a kiválasztott felek egyike vagy mindegyike olyan mértékben tagadja meg az együttműködést, hogy az a vizsgálat eredményét várhatóan jelentősen befolyásolja, új mintát lehet kiválasztani. Ha azonban az együttműködési készség továbbra is hiányzik, vagy nem áll rendelkezésre elegendő idő az új minta kiválasztására, a 18. cikk vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.”

19      A WTO Vitarendező Testülete által dömping‑ és szubvencióellenes ügyekkel kapcsolatban elfogadott jelentés után a Közösség által hozható intézkedésekről szóló, 2001. július 23‑i 1515/2001/EK tanácsi rendelet (HL L 201., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 38. kötet, 50. o.) az 1. cikkének (1) bekezdésében előírja, hogy „[h]a a [vitarendező testület] jelentést fogad el a 384/96 […] rendelet [jelenleg az alaprendelet], a 2026/97/EK rendelet vagy az ezen rendelet alapján hozott közösségi intézkedésről, […] a Tanács a következők közül egy vagy több, általa megfelelőnek tekintett intézkedést hozhat: a) a vitatott intézkedés hatályon kívül helyezése vagy módosítása; vagy b) bármely egyéb egyedi intézkedés elfogadása, amelyet az adott körülmények között megfelelőnek tekintenek”.

20      Ugyanezen rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint [a] Tanács az 1. cikk (1) bekezdésében említett intézkedések bármelyikét annak érdekében is meghozhatja, hogy figyelembe vegye a [vitarendező testület] által elfogadott jelentésben tett jogi értelmezéseket egy nem vitatott intézkedés vonatkozásában, ha ezt helyénvalónak tekinti. Ugyanezen rendelet (3) bekezdése előírja, hogy „[h]a helyénvaló, hogy felülvizsgálatot folytassanak le az (1) bekezdés szerinti intézkedés meghozatala előtt vagy azzal egy időben, ezt a felülvizsgálatot a Bizottság kezdeményezi a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően.”

 A jogvita előzményei

21      A felperes, a Since Hardware (Guangzhou) Co., Ltd egy Cantonban (Kína) székhellyel rendelkező társaság, amely vasalódeszkákat gyárt és exportál.

22      Az Európai Unió Tanácsa 2007. április 23‑án elfogadta a Kínai Népköztársaságból és Ukrajnából származó vasalódeszkák behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló 452/2007/EK rendeletet (HL L 109., 12. o.). A Tanács e rendelet útján végleges dömpingellenes intézkedéseket rendelt el a többek közt Kínából származó vasalódeszkák valamennyi gyártójával szemben, kivéve a felperest, aki a 0%‑os vám kedvezményében részesült (a megtámadott rendelet (1) és (2) preambulumbekezdése).

23      2009. augusztus 20‑án három uniós gyártó, nevezetesen a Colombo New Scal SpA, a Pirola SpA és a Vale Mill (Rochdale) Ltd, amelyeknek a termelése a teljes uniós vasalódeszka‑gyártás jelentős részét teszi ki, a felperes ellen dömpingellenes panaszt nyújtott be.

24      Az Európai Közösségek Bizottsága 2009. október 2‑án a 384/96 rendelet 5. cikke alapján (jelenleg az alaprendelet 5. cikke) értesítést tett közzé a Kínából származó vasalódeszkák behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megindítását érintően, mely eljárás egyetlen kínai gyártó‑exportőrre, a felperesre korlátozódott, és az 1515/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése alapján megindította a 452/2007 rendelet (HL C 237., 5. o.) által a Kínából származó vasalódeszkák behozatalára vonatkozóan bevezetett dömpingellenes intézkedések felülvizsgálatát (a megtámadott rendelet (3) preambulumbekezdése).

25      A vizsgálat megindítására vonatkozó értesítésben a Bizottság egyrészt közölte, hogy a tanácsadó bizottsággal való konzultációt követően arra a megállapításra jutott, hogy a panasz a közösségi iparág által, illetve annak nevében került előterjesztésre, és elegendő bizonyíték áll rendelkezésre az eljárás a 384/96 rendelet 5. cikke alapján történő megindításának az igazolásához (a vizsgálat megindítására vonatkozó értesítés 5. pontja).

26      A Bizottság másrészt – arra való hivatkozással, hogy a 452/2007 rendelet végleges dömpingellenes vámot vezetett be a vasalódeszkáknak a szóban forgó rendeletben említett behozatalára, és a felperesre alkalmazandó vámot 0%‑ban állapították meg (a vizsgálat megindítására vonatkozó értesítés 10. pontja) – hangsúlyozta, hogy a WTO fellebbezési testületének 2005. november 29‑i jelentése szerint, melynek a címe „Mexikó – A marhahúsra és a rizsre vonatkozó végleges dömpingellenes intézkedések” (AB‑2005‑6) (WT/DS295/AB/R) (a továbbiakban: a WTO fellebbezési testületének jelentése) a felperesre a 452/2007 rendelet alapján vonatkozó intézkedések a továbbiakban nem voltak alkalmazhatóak.

27      A Bizottság tehát az 1515/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése alapján megindította a 452/2007 rendelet felülvizsgálatát annak érdekében, hogy a WTO fellebbezési testületének jelentése alapján minden szükséges módosítást elvégezhessen e rendelet tekintetében (a vizsgálat megindítására vonatkozó értesítés 10. pontja)

28      A felperes 2009. október 26‑án a 384/96 rendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja [jelenleg az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja] alapján kérelmet terjesztett elő a piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozás jogállásának (a továbbiakban: MES) megszerzése iránt (a megtámadott rendelet (26) preambulumbekezdése).

29      2009 november 19‑én a felperes közölte a Bizottsággal a dömpingellenes kérdőívre adott válaszait. 2009. november 23‑án a felperes az eljárás jogszerűségére vonatkozó észrevételeket nyújtott be.

30      A Bizottság 2009. november 25‑én a felperesnek a MES iránti kérelmére vonatkozó észrevételeket tartalmazó levelet küldött annak érdekében, hogy a felperes a számára kiegészítő információkat nyújthasson be. A felperes e levélre 2009. december 7‑én válaszolt.

31      2009. december 18‑án a fenti 23. pontban említett uniós gyártók elküldték a Bizottságnak a dömpingellenes kérdőívre adott válaszaikat. A Bizottság az említett gyártóktól 2010. február 3‑án kiegészítő információkat kért, amelyeket a Bizottságnak a 2010. február 19‑i és 24‑i levelekben küldtek meg.

32      A Bizottság 2010. február 4‑től 10‑ig a felperesnél látogatást tett azon információk ellenőrzése végett, amelyeket a felperes a MES iránti kérelmében és a dömpingellenes kérdőívre adott válaszaiban közölt.

33      A felperes a 2010. március 2‑i levelében egy Kínából származó vaskohászati terméksorozat árára vonatkozó statisztikai adatokat közölt a Bizottsággal, és azt nyilatkozta, hogy ezek az árak a nemzetközi árakhoz hasonlóak. Kifejtette továbbá azokat az indokokat, amelyek miatt az említett árak nem relevánsak annak eldöntése szempontjából, hogy meg kell‑e kapnia a MES‑t.

34      2010. március 26‑i levelével a Bizottság arról tájékoztatta a felperest, hogy véleménye szerint nem felel meg az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja első bekezdése első és második franciabekezdésében foglalt feltételeknek, és ezért azt kívánja javasolni, hogy a felperes MES iránti kérelmét utasítsák el.

35      A felperes e tekintetben az észrevételeit a 2010. április 13‑i levélben terjesztette elő. E levélben a felperes azt követően, hogy azt állította, hogy a Bizottság a hatáskörét túllépte azáltal, hogy egyetlen társaság ellen indított eljárást, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja utolsó bekezdésének a megsértésére, valamint az említett rendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjában foglalt első és második feltételnek a figyelmen kívül hagyására hivatkozott.

36      2010. április 29‑én a meghallgatási tisztviselő előtti meghallgatásra került sor.

37      A Bizottság a 2010. április 30‑i levélben válaszolt a felperes által a 2010. április 13‑i levélben megfogalmazott főbb érvekre, és megerősítette azokat a megállapításait, amelyeket a felperes MES iránti kérelmére vonatkozóan a 2010. március 26‑i levélben tett.

38      Azon információkra tekintettel, amelyeket a 2010. április 29‑i meghallgatás során tárgyaltak, a felperes a 2010. május 31‑i levelében kiegészítő észrevételeket terjesztett elő az eljárás megindítására vonatkozóan, különösen a WTO fellebbezési testületének a jelentése, és a MES iránti kérelmének a Bizottság általi értékelése tekintetében. A Bizottság erre a 2010. június 22‑i levelében válaszolt. 2010. augusztus 30‑án a felperes e tekintetben kiegészítő észrevételeket terjesztett a Bizottság elé.

39      A Bizottság a 2010. szeptember 21‑i levélben a felperesnek végső, általános jellegű tájékoztató dokumentumot küldött, melyhez a dömpingkülönbözet és a kárkülönbözet számítására vonatkozó módszert részletező dokumentumokat, valamint a felperesnek a vizsgálat megindítására vonatkozó érveire reagáló külön tájékoztató dokumentumot csatolt. A felperes az említett dokumentumra a 2010. október 6‑i levélben válaszolt

40      2010. október 11‑én a meghallgatási tisztviselő előtt újabb meghallgatást tartottak, amelyet követően a felperesnek 2010. október 27‑én jegyzőkönyvet küldtek.

41      A Tanács 2010. december 20‑án elfogadta a 452/2007/EK rendelet módosításáról szóló, 2010. december 20‑i 1241/2010/EU végrehajtási rendeletet (HL L 338., 8. o.). Ebben a rendeletben a Tanács úgy határozott, hogy a felperest kizárja a 452/2007 rendelet által bevezetett végleges dömpingellenes intézkedésből.

42      A Tanács 2010. december 20‑án elfogadta továbbá a Since Hardware (Guangzhou) Co. Ltd által gyártott vasalódeszkák behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló [helyesen: a Kínai Népköztársaságból származó, a Since Hardware (Guangzhou) Co. Ltd által gyártott vasalódeszkák behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló] 1243/2010/EU végrehajtási rendeletet (HL L 338., 22. o.; a továbbiakban: megtámadott rendelet).

 A megtámadott rendelet

43      A megtámadott rendeletben a Tanács először is emlékeztetett a 452/2007 rendelet által bevezetett intézkedésekre, valamint a jelen ügy tárgyát képező eljárás megindításának a körülményeire.

44      A Tanács tehát hangsúlyozta, hogy a WTO fellebbezési testületének jelentése alapján a felperes ellen az alaprendelet 5. cikkén alapuló új dömpingellenes vizsgálatot indítottak, nem pedig az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdése szerinti időközi felülvizsgálatot, mivel e jelentés (305. és 306. bekezdése) kimondja, hogy azt az exportőr gyártót, amelyről az eredeti vizsgálatban nem állapították meg, hogy dömpinget folytatott, ki kell zárni az ilyen vizsgálat eredményeként elrendelt végleges intézkedés hatálya alól, és az ilyen gyártó nem tehető adminisztratív, illetve a megváltozott körülményekre tekintettel végzett felülvizsgálatok tárgyává (a megtámadott rendelet (5) preambulumbekezdése).

45      A Tanács elismerte, hogy a dömpingellenes eljárásokat általában az adott országból származó behozatalok ellen, és nem egyedi társaságok ellen indítják. A jelen ügy azonban a fent említett szabály alóli kivételt képez, tekintettel először is a WTO fellebbezési testülete jelentésének a 216–218. és 305. bekezdésére, valamint másodszor arra, hogy az alaprendelet semmilyen rendelkezése nem zárja ki új dömpingellenes vizsgálat egyetlen társaság ellen, az alaprendelet 5. cikke alapján való megindításának a lehetőségét, és harmadszor arra, hogy az Unió jogszabályait lehetőség szerint úgy kell értelmezni, hogy azok összhangban legyenek a nemzetközi joggal, különösen akkor, ha a szóban forgó rendelkezések célja az Európai Unió által kötött nemzetközi egyezmény végrehajtása (a megtámadott rendelet (7), (8) és (87) preambulumbekezdése).

46      Másodszor, ami a dömping megállapítását, és különösen a MES elbírálását illeti, a Tanács rámutatott, hogy a vizsgálat azt állapította meg, hogy a felperes, aki MES iránti kérelmet terjesztett elő, nem részesülhet e jogállásban, mivel nem felel meg az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának első és második francia bekezdésében foglalt feltételeknek (a megtámadott rendelet (26) és (27) preambulumbekezdése). Az első feltételt, nevezetesen azt illetően, hogy a vállalkozás döntéseit piaci jelzések alapján hozzák meg, jelentős állami beavatkozás nélkül, továbbá a költségek a piaci értékeket tükrözzék, a Tanács megállapította, hogy a felperes állítása szerint a belső kínai piacról kezdte beszerezni a fő nyersanyagait. Márpedig a belső acélpiacra az állam továbbra is jelentős befolyást gyakorol, és következésképpen a kínai acélárak ezen adott nyersanyag tekintetében nem követik szabadon a világpiaci tendenciákat (a megtámadott rendelet (28)–(33) preambulumbekezdése). A Tanács a második feltétel tekintetében megállapította, hogy a vállalat azt sem tudta igazolni, hogy egyetlen átlátható könyvelést vezet, amelyet a nemzetközi számviteli szabályoknak (IAS) megfelelően független könyvvizsgálat alá vetnek, és amelyet minden területen alkalmaznak, mivel a könyvelése és különösen a tőkeellenőrző jelentés hallgatott egy olyan fontos tranzakcióról, amelyre a vizsgálati időszak alatt került sor.

47      Harmadszor a kár meghatározása tekintetében a Tanács először is a jelen vizsgálat sajátosságait hangsúlyozta, különösen azt a tényt, hogy a vizsgálati időszak során dömpingellenes vámokat vetettek ki a Kínából és Ukrajnából származó valamennyi importra (a felperes importja kivételével). Mivel a vizsgálati időszak során az uniós gazdasági ágazat már védelmet élvezett az említett importok káros hatásaival szemben, nem lehetett rendes teljes körű károkozás‑elemzést végezni. Így a Tanács közlése szerint egyedi, e vizsgálat sajátosságaihoz igazított megközelítést alakítottak ki, amelyben az intézmények bizonyos kármutatókra összpontosítottak. A Bizottság így a következőket vizsgálta: elsőként a felperes által gyártott vasalódeszkák dömpingelt importjának alakulását; másodszor azt, hogy ezen importok árai alákínáltak‑e az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak, és ezek az árak mennyiben voltak nyereségesek; és harmadszor az uniós gazdasági ágazat által szolgáltatott bármely olyan információt, amely arra utal, hogy a felperesnek az Unióba irányuló exportja az uniós gazdasági ágazat számára kárt okozott, például azáltal, hogy az uniós gazdasági ágazat vevőket és megrendeléseket vesztett a felperes javára, illetve a vizsgálati időszak alatti uniós értékesítéseik nyereségessége tekintetében (a megtámadott rendelet (58)–(61) preambulumbekezdése).

48      Ami konkrétan a felperes által gyártott vasalódeszkák importját illeti, a Tanács megállapította, hogy először is ez az import az uniós piacon dömpinget valósított meg (a megtámadott rendelet (66) preambulumbekezdése), másodszor a figyelembe vett időszak alatt a felperes uniós exportja jelentősen, 64%‑kal növekedett (a megtámadott rendelet (67) preambulumbekezdése), harmadszor a felperes által gyártott vasalódeszkák importjának piaci részesedése jelentős mértékben nőtt (a megtámadott rendelet (68) és (69) preambulumbekezdése), negyedszer az uniós gazdasági ágazat az elmúlt években számos megrendelést veszített el a felperes javára (a megtámadott rendelet (70)–(72) preambulumbekezdése), ötödször a felperes esetében megállapított, az uniós gazdasági ágazat árának százalékában kifejezett átlagos alákínálási mérték 16,1% (a megtámadott rendelet (73) és (74) preambulumbekezdése), hatodszor pedig az uniós gazdasági ágazat árai összességében veszteségesek voltak a vizsgálati időszak alatt (a megtámadott rendelet (75) preambulumbekezdése).

 Az eljárás és a felek kérelmei

49      A Törvényszék Hivatalához 2011. március 15‑én benyújtott keresetlevelében a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

50      Az ugyanezen a napon benyújtott külön beadványában a felperes azt is kérte, hogy a Törvényszék erről a keresetről az eljárási szabályzat 76a. cikke alapján gyorsított eljárásban határozzon. A felperes e célból benyújtotta a keresetlevél rövidített változatát is. A Tanács a 2011. április 4‑i faxában e kérelmet ellenezte. A Törvényszék (nyolcadik tanács) az említett kérelmet a 2011. április 19‑i határozatában elutasította.

51      A Törvényszék Hivatalához 2011. május 3‑án benyújtott beadványával a Bizottság kérelmezte, hogy a jelen ügybe a Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A felperes és az alperes e kérelmet nem ellenezte.

52      A Törvényszék Hivatalához 2011. május 27‑én benyújtott beadványával a Vale Mill (Rochdale) és a Colombo New Scal szintén kérelmezte, hogy a jelen ügybe a Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A felperes és az alperes e kérelmet nem ellenezte.

53      A felperes a Törvényszék Hivatalához 2011. június 27‑én benyújtott beadványában kérte a keresetlevélhez melléklet bizonyos iratoknak a Vale Mill‑lel (Rochdale) és a Colombo New Scallal szembeni bizalmas kezelését. E társaságok az említett kérelemre vonatkozóan nem terjesztettek elő kifogást.

54      2011. augusztus 30‑i végzésével a Törvényszék nyolcadik tanácsának elnöke helyt adott a beavatkozási kérelmeknek.

55      A Vale Mill (Rochdale) és a Colombo New Scal 2011. október 5‑én benyújtották beavatkozási beadványukat. A Bizottság 2011. október 11‑én benyújtotta a beavatkozási beadványát.

56      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék::

–        semmisítse meg a megtámadott rendeletet;

–        a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

57      A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

58      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

59      A Vale Mill (Rochdale) és a Colombo New Scal azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére, beleértve a részükről felmerült költségeket is.

60      Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (nyolcadik tanács) megnyitotta az eljárás szóbeli szakaszát. A 2012. május 2‑i tárgyaláson a Törvényszék meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a szóban feltett kérdéseire adott válaszaikat.

 A jogkérdésről

61      A felperes a keresetének alátámasztása érdekében három jogalapra hivatkozik. Az első jogalap az alaprendelet 5. cikke (9) bekezdésének, 9. cikke (3)–(6) bekezdésének, valamint 17. cikkének azt érintő megsértésén alapszik, hogy az eljárás nem indítható meg egy konkrét társasággal szemben, hanem annak egy vagy több országra, és az ezen ország(ok)ban székhellyel rendelkező valamennyi gyártóra kell irányulnia. A második jogalap az alaprendelet 3. cikke (2), (3) és (5) bekezdésének azt érintő megsértésén alapszik, hogy a dömpingellenes vámokat a felperesre annak megállapítása nélkül vetették ki, hogy az uniós gazdasági ágazatot a vizsgálati időszak során kár érte. A harmadik jogalap az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja második bekezdésének az azt érintő megsértésén alapszik, hogy egyrészt a MES‑nek a felperestől való megtagadására vonatkozó döntést annak alapján hozták, amit a Bizottság az e megtagadás által a dömpingkülönbözetére gyakorolt hatásról tudott, és másrészt a Bizottság e tekintetben a felperesre túlzott bizonyítási terhet rótt. E jogalap keretében a felperes a gondos ügyintézés elvének a megsértésére is hivatkozik.

 Az első, az alaprendelet 5. cikke (9) bekezdésének, 9. cikke (3)–(6) bekezdésének, valamint 17. cikkének azt érintő megsértésére alapított jogalapról, hogy az eljárás nem indítható meg egy konkrét társasággal szemben, hanem annak egy vagy több országra, és az ezen ország(ok)ban székhellyel rendelkező valamennyi gyártóra kell irányulnia

62      A jelen jogalapnak három része van. Az első rész az alaprendelet 5. cikkének a 17. cikkével összefüggésben és a WTO jogával összhangban értelmezett (9) bekezdésének a megsértésén alapul. A második rész az alaprendelet 9. cikkének a WTO jogával összhangban értelmezett (4)–(6) bekezdésének a megsértésén alapul. A harmadik rész az alaprendelet 9. cikke (3) bekezdésének a megsértésén alapul.

 Az első, az alaprendelet 5. cikkének a 17. cikkével összefüggésben és a WTO jogával összhangban értelmezett (9) bekezdésének a megsértésére alapított részről

63      E rész keretében a felperes azt állítja, hogy a Bizottságnak a megtámadott rendelet (7), (8) és (87) preambulumbekezdésében szereplő értékelése (lásd a fenti 45. pontot) azon a téves előfeltételezésen alapul, hogy az alaprendeletnek vagy a dömpingellenes megállapodásnak semmilyen rendelkezése nem tiltja, hogy az eljárást egyetlen társaság ellen indítsák meg. A felperes álláspontja szerint az alaprendelet és a dömpingellenes megállapodás rendszeréből egyértelműen következik, hogy a dömpingellenes eljárás egy vagy több országot, valamint az ország(ok) valamennyi gyártóját érinti. Másrészt a felperes hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy az intézmények a WTO fellebbezési testülete jelentésének megfeleljenek, amely a WTO tagjai számára tiltja, hogy felülvizsgálják az olyan társaságokat, amelyeknek a dömpingkülönbözete az eredeti vizsgálatkor csekély mértékű, elég lett volna a társaságot kizárni a 452/2007 rendelet hatálya alól, és eltekinteni annak felülvizsgálatától.

64      A Tanács a megtámadott rendelet (7) preambulumbekezdésében és az írásbeli beadványaiban elismerte, hogy a jelen ügy kivételt képez az uniós intézmények által szokásosan folytatott vizsgálatokhoz képest. Az alaprendelet azonban nem tartalmaz semmilyen olyan rendelkezést, amely az intézményeket az olyan körülmények között, mint amelyek a jelen ügyben fennállnak, megakadályozná abban, hogy egyetlen gyártó ellen indítsanak vizsgálatot.

65      Először is emlékeztetni kell arra, hogy a dömpingellenes eljárások főszabály szerint áruk bizonyos kategóriájának harmadik országból történő behozatalára, és nem meghatározott vállalkozások termékeinek behozatalaira irányulnak (a C‑216/91. sz., Rima Eletrometalurgia kontra Tanács ügyben 1993. december 7‑én hozott ítélet [EBHT 1993., I‑6303. o.] 17. pontja).

66      Elsőként azonban meg kell határozni, hogy – amint azt a felperes állítja – az alaprendelet 5. cikkének (9) bekezdése, valamint e rendelkezésnek az (1) bekezdése, (2) bekezdésének b) és c) pontja, valamint (7) bekezdése, amelyekre a felperes szintén hivatkozik, az alaprendelet 17. cikkével és e rendelet általános rendszerével, valamint a GATT VI. cikkének (1) bekezdésével, továbbá a dömpingellenes megállapodás 6.1.3, 6.7, 6.10 és 9.2 cikkével összefüggésben értelmezve valóban nem teszi‑e lehetővé semmilyen esetben, hogy a dömpingellenes eljárást egyetlen, név szerint megnevezett társaság vonatkozásában, a többi társaság kizárásával indítsák meg, és az alaprendelet 5. cikkének (9) bekezdése következésképpen a jelen ügyben nem szolgálhat‑e jogalapként az eljárás a jelen ügyben való megindításához.

67      Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezésekor nem csupán annak szövegét kell figyelembe venni, hanem összefüggéseit, és annak a szabályozásnak a céljait is, amelynek részét képezi (a Bíróság C‑83/94. sz., Leifer és társai ügyben 1995. október 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1995., I‑3231. o.] 22. pontja, és a C‑84/95. sz. Bosphorus‑ügyben 1996. július 30‑án hozott ítéletének [EBHT 1996, I‑3953. o.] 11. pontja; a Törvényszék T‑45/06. sz., Reliance Industries kontra Tanács és Bizottság ügyben 2008. szeptember 24‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑2399. o.] 101. pontja, valamint a T‑369/05. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2009. június 19‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 50. pontja).

68      A felperes állításaival ellentétben az alaprendelet felperes által hivatkozott rendelkezéseinek a szövege nem alapozhatja meg azt az állítást, amely szerint a dömpingellenes eljárás semmilyen esetben sem indítható meg egyetlen gyártó ellen.

69      Az alaprendelet 5. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy az állítólagos dömping fennállásának, mértékének és hatásának megállapítására irányuló vizsgálatot főszabály szerint bármely természetes vagy jogi személy vagy a közösségi gazdasági ágazat nevében eljáró jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet írásbeli panaszára kell megindítani. Az ilyen panasznak ugyanezen rendelkezés (2) bekezdése szerint tartalmaznia kell a dömpingre, a kárra, valamint az állítólagosan dömpingelt behozatal és az állítólagos kár közötti okozati összefüggésre vonatkozó bizonyítékot. Ezen rendelkezés (9) bekezdése szerint az eljárás megindítására a konzultációkat követően csak elegendő bizonyíték megléte esetén kerül sor.

70      Az 5. cikk releváns bekezdéseinek szövegéből következik tehát, hogy e bekezdések meghatározzák azokat a követelményeket, amelyek az uniós ágazat nevében benyújtott panaszra és azokra a bizonyítékokra vonatkoznak, amelyeket e panasznak tartalmaznia kell a dömpinget, a kárt, valamint az állítólagosan dömpingelt behozatal és az állítólagos kár közötti okozati összefüggést illetően. E bekezdések tehát nem engednek arra következtetni, hogy amint azt a felperes állítja, a dömpingellenes eljárás soha nem indítható meg egyetlen gyártó ellen, és ez különösen igaz a jelen ügy körülményeire, amelyek esetében az ilyen gyártóról, akivel kapcsolatban egy olyan korábbi eljárás keretében, amelynek során dömpingellenes vámot vetettek ki, amely még mindig hatályban van, megállapításra került, hogy nem folytat dömpinget – azt állítják, hogy az uniós gazdasági ágazatnak kárt okozó dömpinget folytat. Különösen irreleváns az 5. cikk (2) bekezdésének b) és c) pontja, amelyekre a felperes kifejezetten hivatkozik, hiszen e rendelkezés azokat az elemeket említi, amelyeknek az uniós ágazat által benyújtott panaszban szerepelniük kell, különösen a származási vagy az exportáló ország nevét. Márpedig az iratanyagból kitűnik, hogy a jelen ügyben az eljárás megindításának alapjául szolgáló panasz említette ezen ország nevét.

71      E tekintetben továbbá hangsúlyozni kell, hogy bár a felperes az alaprendelet 5. cikke megsértésének a fennállására hivatkozik, és különösen annak (9) bekezdésének a megsértésére, az írásbeli beadványaiban semmilyen érvet nem terjesztett elő annak alátámasztására, hogy az eljárás megindítására vonatkozó, e rendelkezésben kifejezetten említett feltételeket figyelmen kívül hagyták. A felperes különösen nem vitatja azt, hogy az intézmények az uniós gyártóktól olyan érvényes panaszt kaptak, amely tartalmazza a dömpinget, a kárt, valamint az állítólagosan dömpingelt behozatal és az állítólagos kár közötti okozati összefüggést érintő bizonyítékokat.

72      Szintén el kell utasítani a felperes azon érvét, amelyet az alaprendelet 5. cikkének (7) bekezdésére alapított, amely a Bizottság számára előírja annak az ellenőrzését, hogy melyek a panasz tárgyát képező országból érkező behozatalok, valamint annak megállapítását, hogy e behozatalok az uniós fogyasztásnak nem képviselik több mint 1%‑át. E rendelkezés ugyanis azt írja elő, hogy „[n]em indítható eljárás azokkal az országokkal szemben, amelyeknek a behozatala nem éri el a piaci részesedés 1%‑át, kivéve, ha ezek az országok együttesen a közösségi fogyasztás 3 vagy több százalékát adják”. E rendelkezés egyrészt a lehető legcsekélyebb mértékű korlátozást sem tartalmaz azon gyártók számára vonatkozóan, akik ellen a Bizottság által megindított eljárás irányulhat. Másrészt mindenesetre meg kell állapítani, hogy a felperes nem állítja, hogy az érintett, a megtámadott rendelet (20) preambulumbekezdésében említett áruk behozatala nem képviseli az uniós fogyasztásnak több mint 1%‑át.

73      A felperesnek az arra alapított érve, hogy az alaprendeletnek a dömpingellenes megállapodás 6.10 cikkével összefüggésben értelmezett 17. cikke a mintavételt csak a gyártók nagy száma esetén teszi lehetővé, illetve egyéb esetekben akkor, ha az érintett ország gyártóinak fel kellene kínálni a Bizottsággal való együttműködésnek és az egyéni dömpingkülönbözet biztosításának lehetőségét, szintén nem tekinthető meggyőzőnek, mivel e rendelkezés nem foglal magában semmilyen megfontolást sem az eljárásnak a Bizottság általi, egyetlen gyártó ellen való megindítását illetően. A Bizottságnak ezenfelül a jelen ügyben az érintett gyártó‑exportőrök tekintetében semmilyen mintavételt nem kellett alkalmaznia, mivel az eljárást csak a felperes behozatalait érintően indították meg.

74      Ezenfelül nem védhető az az álláspont, hogy a GATT VI. cikkének (1) bekezdéséből vagy a dömpingellenes megállapodás 1. cikkéből az következik, hogy az eljárás soha nem indítható meg egyetlen gyártó ellen. A GATT VI. cikkének (1) bekezdése nem érinti az eljárások megindítását, és azon gyártók számát sem, akiket ezen eljárások érinthetnek. A dömpingellenes megállapodás 5.2 cikkének ii. pontja, valamint a 6.1.3, 6.7, 6.10 és 9.2 cikke sem tartalmaz több korlátozást azon gyártók számát illetően, akiket az eljárás megindítása érinthet.

75      A fenti okfejtésből következően – a felperes állításaival ellentétben – az alaprendelet és a dömpingellenes megállapodás azon rendelkezéseinek a szövegéből, amelyekre a felperes hivatkozik, valamint a GATT VI. cikkének (1) bekezdéséből nem következik, hogy eljárás soha nem indítható egyetlen gyártó ellen.

76      Azon kontextust illetően, amelybe az alaprendelet 5. cikkének (9) bekezdése illeszkedik, továbbá e rendelkezés célját érintően meg kell állapítani, hogy ez az előírás az Unión kívüli országokból származó dömpingelt behozatal elleni védelemre vonatkozó alapvető szabályozás keretébe illeszkedik, és különösen e szabályozás 5. cikkébe, amely előírja azokat a feltételeket, amelyek mellett az Uniónak az ilyen, annak kárt okozó behozatalok elleni védelmét célzó eljárások megindíthatók. E rendelkezés célja többek között az, hogy a Bizottságot arra kötelezze, hogy amennyiben a konzultációkat követően elegendő bizonyíték áll rendelkezésre az eljárás megindításának az alátámasztásához, indítsa meg ezt az eljárást a panasz benyújtásától számított 45 napos határidőn belül, és az eljárás megindítását tegye közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

77      Következésképpen az alaprendelet 5. cikkének (9) bekezdése nem értelmezhető úgy, hogy az az uniós intézmények számára tiltja, hogy egyetlen gyártó ellen eljárást indítsanak abban az esetben, ha érvényes módon olyan panaszt terjesztettek eléjük, amelyek tartalmazzák a dömpingre, a kárra, valamint az állítólagosan dömpingelt behozatal és az állítólagos kár közötti okozati összefüggésre vonatkozó bizonyítékokat, amennyiben – az olyan körülmények között, mint amelyek a jelen ügyben fennállnak – a korábbi vizsgálat megállapította, hogy az említett gyártónak a dömpingkülönbözete nulla vagy csekély mértékű, és a szóban forgó vagy azonos árut gyártó valamennyi gyártóval szemben dömpingellenes intézkedések vannak hatályban.

78      Másodszor a felperes azzal érvel, hogy a WTO fellebbezési testületének a jelentése tiltja a WTO tagállamai számára, hogy felülvizsgálatot alkalmazzanak az olyan társaságokkal szemben, amelyeknek a dömpingkülönbözete csekély mértékű volt az eredeti vizsgálat során, amely feltétel a felperes esetében fennáll. Következésképpen a felperes álláspontja szerint az uniós intézményeknek arra kellett volna szorítkozniuk, hogy a felperest kizárják a 452/2007 rendelet hatálya alól, és a felperest nem kellett volna felülvizsgálatnak alávetniük. A felperes hozzáfűzi, hogy az olyan társaság, amely a dömpingellenes intézkedések kivetését megelőzően nem folytatott dömpinget, nem alkalmas a dömping folytatására abban az esetben, ha a vámok alól kizárólag őt illeti mentesség.

79      E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a felperessel szemben nem alkalmaztak formális felülvizsgálatot.

80      Amint arra a Tanács a megtámadott rendelet (7) preambulumbekezdésében emlékeztet, a WTO fellebbezési testületének jelentése a 216–218. bekezdésében előírja, hogy a WTO dömpingellenes megállapodásának 5.8 cikke a vizsgálatot végző hatóságot arra kötelezi, hogy szüntesse meg a vizsgálatot az olyan exportőr tekintetében, amelyről az eredeti vizsgálatban azt állapították meg, hogy nyeresége a csekély mértékű küszöbértéket nem haladta meg, és a WTO fellebbezési testülete jelentésének 305. bekezdése azt írja elő, hogy ennek következtében az exportőrt ki kell zárni a végleges dömpingellenes intézkedések hatálya alól, továbbá az exportőr nem tehető adminisztratív és a megváltozott körülményekre tekintettel végzett felülvizsgálatok tárgyává.

81      A WTO fellebbezési testülete jelentésének 305. bekezdésében e testület e tekintetben előírta, hogy „a vizsgálatot folytató hatóság nyilvánvalóan nem vetett ki vámokat – és nullás tételű vámot sem – a végleges dömpingellenes intézkedések hatálya alól kizárt exportőrökkel szemben”, „osztotta tehát a különleges csoport véleményét, amely szerint e megközelítésnek az a logikus következménye, hogy ezek az exportőrök nem tehetők adminisztratív és a megváltozott körülményekre tekintettel végzett felülvizsgálatok tárgyává, mert e felülvizsgálatok a »megfizetett vámra«, illetve a »vám fenntartásának a szükségességére« vonatkoznak [;a]mennyiben a vizsgálatot folytató hatóságnak felülvizsgálatot kellene folytatnia azokra az exportőrökre vonatkozóan, akiket a dömpingellenes intézkedések hatálya alól kizártak a csekély mértékű különbözetük miatt, ezek az exportőrök ténylegesen dömpingellenes intézkedések alanyaivá válnának, ami összeegyeztethetetlen az 5.8 cikkel”.

82      Következésképpen az érintett gyártókkal szemben a dömpingellenes intézkedések hatálya alóli kizártságuk és az exportjaiknak a vámmentessége miatt nem lehet felülvizsgálatokat alkalmazni, mivel ezen utóbbiak a megfizetett vámokra és a vámok hatályban tartásának a szükségességére vonatkoznak, tehát nem irányulhatnak olyan gyártókra, akiknek a különbözete csekély mértékű.

83      A fenti okfejtés, amely kizárólag azokat az okokat fejti ki, amelyek miatt a WTO fellebbezési testülete elutasítja a felülvizsgálat lehetőségét, nem utalhat arra, hogy az említett szerv jelentésének a megállapításai az uniós intézményeket akadályozzák abban, hogy új eljárást indítsanak egy társaság ellen abban az esetben, ha az intézményekhez érvényes módon olyan panaszt nyújtottak be, amely tartalmazza a dömpingre, a kárra, valamint az állítólagosan dömpingelt behozatal és az állítólagos kár közötti okozati összefüggésre vonatkozó bizonyítékokat.

84      Ezt a következtetést nem vonhatja kétségbe a felperes azon érve sem, amely szerint a WTO fellebbezési testületének jelentése az intézményeket arra kötelezi, hogy szorítkozzanak a 452/2007 rendelet hatálya alóli kizárásra. Az ilyen megközelítés ugyanis egyenértékű lenne az intézmények arra való kötelezésével, hogy tartózkodjanak az uniós gazdasági ágazatnak kárt okozó dömpingre vonatkozó állítások kivizsgálásától kizárólag amiatt, hogy megállapításra került, hogy az érintett gyártó‑exportőrnek a korábbi vizsgálat során nem volt a csekély mértékű szintet meghaladó dömpingkülönbözete, jóllehet az uniós intézményekhez rá vonatkozóan érvényes panaszt nyújtottak be. Márpedig, amint arra a Tanács jogosan mutatott rá a megtámadott rendelet (8) preambulumbekezdésében (lásd továbbá a fenti 45. pontot), mivel a dömpingellenes megállapodás egyrészről lehetővé teszi a WTO tagjai számára, hogy a kárt okozó dömping ellen vámokkal védekezzenek, másrészről azonban a WTO fellebbezési testülete a jelentésében úgy értelmezte a megállapodást, hogy az nem engedi meg az olyan társaságok felülvizsgálatát, amelyekről egy eredeti vizsgálat során azt állapították meg, hogy nem folytattak dömpinget, az alaprendeletet úgy kell értelmezni, hogy az a jelenlegihez hasonló esetekben lehetővé teszi az Unió számára az 5. cikk alapján történő vizsgálat megindítását.

85      Ebben az összefüggésben a felperes azon állítása, amely szerint az olyan társaság, amely nem folytatott dömpinget a dömpingellenes intézkedések alkalmazását megelőzően, nem folytathat dömpinget abban az esetben, ha egyedül mentesül a vámok alól, szintén nem fogadható el, mivel az azon a téves előfeltételezésen alapul, amely szerint az olyan társaság, amely csekély mértékű vámtételben részesült, soha nem folytathat dömpinget azt követően, hogy a nulla vámtételt rá vonatkozóan megállapították.

86      Az ilyen állításnak ráadásul ellentmond az, hogy a jelen ügyben, bár a 452/2007 rendelet elfogadásához vezető vizsgálat (a továbbiakban: első vizsgálat) keretében az intézmények nem állapították meg, hogy a felperes dömpinget folytatna, a jelen vizsgálat keretében az derült ki, hogy a felperes exportjait dömpingelték, anélkül hogy e dömpingnek magát a fennállását a felperes a jelen eljárásban vitatná.

87      A fenti okfejtésből következően az első jogalap első részét el kell utasítani.

 A második, az alaprendelet 9. cikkének a WTO jogával összhangban értelmezett (4)–(6) bekezdésének a megsértésére alapított részről

88      A felperes álláspontja szerint az alaprendelet 9. cikkének a WTO jogával összhangban értelmezett (4)–(6) bekezdése nem teszi lehetővé a dömpingellenes vámnak az egyetlen társaságtól származó behozatalra való kivetését, hanem azt követeli meg, hogy a vámot az egy vagy több ország területén található valamennyi társaság behozatalára vessék ki.

89      A felperes az első jogalap jelen részének terjedelme vonatkozásában a tárgyaláson feltett kérdésre azt állította az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésének az állítólagos megsértése tekintetében, hogy csak e rendelkezés első bekezdése második mondatának a megsértésére hivatkozik.

90      Először is hangsúlyozni kell, hogy a felperes az írásbeli beadványaiban annak az állítására szorítkozott, hogy mivel a megtámadott rendelet dömpingellenes vámot vet ki az általa gyártott vasalódeszkák behozatalára vonatkozóan, és nem pedig egyéni vámot a vasalódeszkák minden egyes kínai gyártójával szemben, vagy maradványvámot egyes ilyen gyártókkal szemben, e rendelet ellentétes az alaprendelet 9. cikkének (4)–(6) bekezdésével.

91      A felperes állításaival ellentétben és a fenti 67. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperes által hivatkozott rendelkezésekből nem tűnik ki, hogy a Tanács ne vethetne ki dömpingellenes vámot egyetlen gyártó áruinak a behozatalára.

92      Először is az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdése annak előírásával, hogy a dömpingellenes vámot akkor vetik ki, ha a végkövetkeztetésként megállapított tények dömpingre és az ezzel okozott kárra utalnak, és ha a Közösség érdekei beavatkozást kívánnak meg, semmilyen követelményt nem ír elő azon társaságok számát illetően, amelyek tekintetében ilyen ténymegállapításnak kell fennállnia, és amelyek tekintetében dömpingellenes vám vethető ki.

93      Ezt követően az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdése első albekezdésének a második mondata által előírt kötelezettség vonatkozásában, mely azt követeli meg, hogy a vámot megállapító rendelet a vámot minden egyes szállítóra nézve, vagy ha ez kivihetetlen, az érintett szállító országra nézve határozza meg, meg kell állapítani, hogy a „minden egyes szállító” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az az eljárás által érintett valamennyi szállítóra vonatkozik. E rendelkezés tehát nem követeli meg, amint azt a felperes állítja, hogy a vámot az érintett harmadik ország valamennyi szállítójára vessék ki. E tekintetben azt is meg kell állapítani, hogy ezt az értelmezést támasztja alá a dömpingellenes megállapodás 9.2 cikkének szövege, amely kifejezetten utal arra, hogy „[a] hatóságoknak meg kell nevezniük a kérdéses termék szállítóját vagy szállítóit”.

94      Végezetül az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdése előírja, hogy amennyiben a Bizottság a 17. cikknek megfelelően a vizsgálatának körét korlátozza, a 17. cikknek megfelelően jelentkező, de a vizsgálati körbe nem tartozó exportőrök vagy termelők behozatalaira alkalmazandó dömpingellenes vám nem haladhatja meg a mintában szereplő felekre nézve megállapított dömpingkülönbözet súlyozott átlagát. Meg kell azonban állapítani, hogy ez a rendelkezés a jelen ügyben nem került alkalmazásra, és következésképpen irreleváns, mivel a Bizottság által megindított eljárás csak a felperes exportjait érintette, és maradványvámot nem vetettek ki. E rendelkezés mindenesetre nem írja elő az uniós intézmények számára, hogy dömpingellenes vámot csak a valamely ország összes gyártója által gyártott áruk behozatalára vethetnek ki.

95      Következésképpen az alaprendelet 9. cikke (4)–(6) bekezdésének semmilyen megsértése nem állapítható meg, és a jelen jogalap második részét el kell utasítani.

 A harmadik, az alaprendelet 9. cikke (3) bekezdésének megsértésére alapított részről

–       Előzetes észrevételek

96      A felperes a jelen rész keretében az uniós bíróság állandó ítélkezési gyakorlatára emlékeztet, amely szerint – figyelemmel természetükre és felépítésükre – a WTO‑megállapodások elvileg nem szerepelnek azon jogi normák között, amelyek tekintetében az uniós bíróság vizsgálja az uniós intézmények aktusainak jogszerűségét. A Bíróság csak abban a feltételezett esetben vizsgálhatja a szóban forgó közösségi aktusnak a WTO‑szabályokra figyelemmel fennálló jogszerűségét, ha az Unió a WTO keretében vállalt valamely kötelezettséget szándékozott azzal végrehajtani, vagy – mint jelen esetben – ha az uniós aktus kifejezetten utal a WTO‑megállapodások egyedi rendelkezéseire (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑93/02. P. sz., Biret International kontra Tanács ügyben 2003. szeptember 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑10497. o.] 52. és 53. pontját, a C‑377/02. sz. Van Parys ügyben 2005. március 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑1465. o.] 39. és 40. pontját, valamint a C‑351/04. sz. Ikea Wholesale ügyben 2007. szeptember 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑7723. o.] 29. és 30. pontját).

97      Az elsődlegesen előterjesztett érv keretében a felperes arra hivatkozik, hogy az alaprendelet 9. cikke (3) bekezdésének nem célja a dömpingellenes megállapodás valamely rendelkezésének az uniós jogba való átültetése. Következésképpen a WTO fellebbezési testületének jelentése nem rendelkezik közvetlen hatállyal, és nem igazolhatja, hogy a Bizottság megtagadja az alaprendelet 9. cikke (3) bekezdésének az alkalmazását abban a részében, amelyben az ellentétes e jelentéssel, és megtagadja valamely nulla vámtétel felülvizsgálatát e rendelkezés szerint abban az esetben, ha az uniós ágazat nevében elfogadható panaszt terjesztenek elő.

98      Az uniós intézmények azáltal, hogy így jártak el, megsértették a Bíróság ítélkezési gyakorlatár, amelyből az tűnik ki, hogy „azon nemzetközi egyezmények közvetlen hatálya, amelyeknek az Unió részese, nem teszik lehetővé azt, hogy a másodlagos uniós jogszabály alkalmazásától eltekintsenek, ha e jogszabály nem értelmezhető az egyezmény rendelkezéseivel összhangban”.

99      A másodlagosan előterjesztett érv keretében a felperes arra is hivatkozik, hogy az alaprendelet 9. cikke (3) bekezdésének utolsó mondata nem a WTO keretében vállalt valamely kötelezettséget hajt végre, és nem utal a WTO‑megállapodások valamely egyedi rendelkezésére, így az uniós jogban nem rendelkezik közvetlen hatállyal.

100    A felperes a fenti 96. pontban említett ítélkezési gyakorlatnak a jelen ügyben fennálló relevanciájára vonatkozóan a tárgyaláson feltett kérdésre közölte, hogy az említett ítélkezési gyakorlatra azon érvének alátámasztása végett hivatkozott, amely szerint az uniós bíróságnak ellenőriznie kell, hogy az alaprendeletnek az intézmények által alkalmazott értelmezése összhangban áll‑e a WTO joga tekintetében fennálló uniós kötelezettségekkel.

101    A felperes tehát azt közölte, hogy a jelen rész keretében az uniós bíróság azon ítélkezési gyakorlatára hivatkozik, amely szerint a Közösség által kötött nemzetközi megállapodások elsőbbsége a másodlagos uniós joggal szemben az utóbbi olyan értelmezését követeli meg, amely a lehető legteljesebb mértékben összhangban van e megállapodásokkal.

102    Hangsúlyozni kell mindenesetre, hogy a jelen ügyben az intézmények nem hivatkoztak a WTO vagy a WTO fellebbezési testülete jelentése szabályainak semmilyen közvetlen hatályára, amikor a jelen ügyben úgy határoztak, hogy a felperest az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdése szerint nem vizsgálják felül. A vizsgálat megindítására vonatkozó értesítés 10. pontjából, az 1240/2010 rendelet hivatkozott jogalapjából és a megtámadott rendelet (3) és (7) preambulumbekezdéséből így kitűnik, hogy az intézmények az 1515/2001 rendelet alapján eljárva elvégezték a 452/2007 rendeletnek a WTO fellebbezési testületének a jelentése szerinti módosítását.

103    A felperes által a jelen jogalap jelen részében előterjesztett érvekre a fenti 96–102. pontban foglalt megfontolások alapján kell válaszolni.

–       Az elsődlegesen előterjesztett, arra alapított érvről, hogy az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdése előírja az intézmények számára, hogy az említett rendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján vizsgálják felül azon gyártók nulla vámtételét, akik esetében a dömpingkülönbözet csekély mértékű

104    A felperes érvelése szerint az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdése „előírja” az intézmények számára, hogy az említett rendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján vizsgálják felül azon gyártók nulla vámtételét, akik esetében a dömpingkülönbözet csekély mértékű.

105    Először is meg kell állapítani, hogy amint az a vizsgálat megindítására vonatkozó értesítésből kifejezetten kitűnik, a Bizottság az eljárást a jelen ügyben az alaprendelet 5. cikke alapján indította meg azt követően, hogy a tanácsadó bizottsággal való egyeztetést követően arra a megállapításra jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat három gyártója által hozzá 2009. augusztus 20‑án benyújtott panaszt a közösségi ágazat által vagy annak nevében nyújtották be, és az elegendő bizonyítékot tartalmaz az eljárás megindításának az igazolásához (a vizsgálat megindítására vonatkozó értesítés 1. és 5. pontja).

106    Ezenfelül a Bizottság az 1515/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése alapján határozott úgy, hogy a WTO fellebbezési tanácsának a jelentése alapján elrendeli a 452/2007 rendelet felülvizsgálatát (a vizsgálat megindítására vonatkozó értesítés 10. pontja), és a Tanács e rendelkezés alapján fogadta el az 1240/2010 rendeletet, amely a felperest kizárta a 452/2007 rendelet hatálya alól.

107    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1515/2001 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint ha a vitarendezési testület jelentést fogad el egy nem vitatott intézkedés vonatkozásában, a Tanács az adott esettől függően az érintett intézkedést hatályon kívül helyezheti vagy módosíthatja, vagy meghozhat bármely egyéb olyan egyedi intézkedést, amelyet az e jelentésben alkalmazott jogi értelmezés figyelembevétele érdekében megfelelőnek vél. Az említett rendelet (5) preambulumbekezdése így előírja, hogy az uniós intézmények helyénvalónak tekinthetik, hogy az alaprendelet alapján hozott intézkedéseket helyezzenek hatályon kívül vagy módosítsanak, olyan intézkedéseket is beleértve, amelyek nem képezték tárgyát a Vitarendezési szabályokról és eljárásokról szóló egyetértés alapján folytatott vitarendezésnek, illetve elfogadhatnak bármely egyéb egyedi intézkedést annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a Vitarendező Testület által elfogadott jelentésben tett jogi értelmezéseket.

108    Másodszor – amint azt a felperes jogosan állapítja meg – az uniós jogszabályokat a lehető legnagyobb mértékben a nemzetközi joggal összhangban kell értelmezni, különösen abban az esetben, ha e jogszabályok éppen a Közösség által kötött nemzetközi megállapodás végrehajtását célozzák, amint az fennáll az alaprendelet esetében is, amelyet a dömpingellenes megállapodásból származó nemzetközi kötelezettségek teljesítése céljából fogadtak el (lásd az alaprendelet (3) bekezdését).

109    A Közösség által kötött nemzetközi megállapodások elsőbbsége a másodlagos közösségi joggal szemben az utóbbi olyan értelmezését követeli meg, amely a lehető legteljesebb mértékben összhangban van e megállapodásokkal (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑61/94. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1996. szeptember 10‑én hozott ítéletének [EBHT 1996., I‑3989. o.] 52. pontját; a C‑341/95. sz. Bettati‑ügyben 1998. július 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1994., I‑4355. o.] 20. pontját; a C‑149/96. sz., Portugália kontra Tanács ügyben 1999. november 23‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑8395. o.] 49. pontját; a C‑76/00. P. sz., Petrotub és Republica ügyben 2003. január 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑79. o.] 56. és 57. pontját, valamint a Törvényszék T‑35/01. sz., Shanghai Teraoka Electronic kontra Tanács ügyben 2004. október 28‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑3663. o.] 138. pontját).

110    A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az alaprendelet 9. cikke (3) bekezdésének az intézmények által a jelen ügyben alkalmazott értelmezése összhangban állt a WTO fellebbezési testületének jelentésében foglalt megállapításokkal. E tekintetben észrevételezni kell, hogy az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdése pusztán lehetőséget, és nem kötelezettséget ír elő arra vonatkozóan, hogy az intézmények felülvizsgálatot folytassanak abban az esetben, ha megállapításra került, hogy az exportőr különbözete csekély mértékű.

111    E rendelkezés szövegéből ugyanis az következik, hogy az eljárást azonnal meg kell szüntetni az olyan egyéni exportőrökkel szemben, akik tekintetében a vizsgálat során megállapítást nyer, hogy a dömpingkülönbözetük csekély mértékű, „azzal a feltétellel, hogy […] csak a vizsgálat megszüntetésére kerül sor, de az exportőrök továbbra is eljárás alatt állnak és bármely […] későbbi felülvizsgálat során újra vizsgálat alá vehetők.”

112    E tekintetben a „vehetők” ige használatából következik, hogy az intézmények a felülvizsgálatkor lehetőséggel, és nem kötelezettséggel rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy a csekély mértékű különbözettel rendelkező gyártót újabb vizsgálatnak vessék alá. Következésképpen azt kell megállapítani, hogy e rendelkezés az intézményeknek mérlegelési mozgásteret biztosít annak eldöntésére vonatkozóan, hogy újabb vizsgálatnak vetik‑e alá azokat az exportőröket, akiknek a dömpingkülönbözete a felülvizsgálat során kevesebb, mint 2%. A felperes ezért nem hivatkozhat arra, hogy az intézmények szándékosan figyelmen kívül hagyták az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdését, mivel e rendelkezés az intézményeket nem kötelezi arra, hogy felülvizsgálatot alkalmazzanak, ha az exportőrnek csekély mértékű különbözetet biztosítottak.

113    A fentiekre, valamint a fellebbezési testület által tett, a WTO fellebbezési testülete jelentésének 305. bekezdésében foglalt azon megállapításra tekintettel, amely szerint a csekély mértéket meghaladó dömpingkülönbözettel nem rendelkező exportőrökkel szemben nem lehet adminisztratív, illetve a megváltozott körülményekre tekintettel végzett felülvizsgálatot alkalmazni, meg kell állapítani, hogy az intézmények a jelen ügyben nem sértették meg az alaprendeletet, amikor éltek a számukra az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdésében biztosított azon lehetőséggel, hogy a felperessel szemben ne alkalmazzák az e rendelet 11. cikkében meghatározott felülvizsgálati eljárást, és a felperest az említett rendelet 5. cikkének rendelkezései szerint újabb vizsgálatnak vetették alá.

114    Meg kell tehát állapítani, hogy az intézmények számára az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdése alapján fennállt az a lehetőség, hogy a felperest ne vessék felülvizsgálati eljárás alá.

115    Harmadszor a felperes azon állításai tekintetében, amelyek szerint a felülvizsgálat helyett alkalmazott újabb eljárás a számára jelentős következményekkel járt, elég rámutatni arra, hogy még ha az ilyen következmények be is bizonyosodnának, a felperes továbbra sem bizonyította az intézmények cselekményének a jogellenességét, így ennek az érvnek nem lehet helyt adni.

116    A fenti okfejtésből következően a felperes elsődleges érvét el kell utasítani.

–       A másodlagosan előterjesztett, arra alapított érvről, hogy a Bizottság de facto a felperes nulla vámtételére vonatkozó felülvizsgálatot alkalmazott, amellyel megsértette az alaprendelet 9. cikkének a WTO fellebbezési testületének jelentésével összhangban értelmezett (3) bekezdését

117    A felperes érvelése szerint a Bizottság de facto a felperes nulla vámtételére vonatkozó felülvizsgálatot alkalmazott, amellyel megsértette az alaprendelet 9. cikkének a WTO fellebbezési testületének jelentésével összhangban értelmezett (3) bekezdését. Az uniós intézmények így valójában az említett jelentés hatásait próbálták megsemmisíteni.

118    A felperes annak alátámasztása érdekében, hogy a Bizottság de facto ilyen felülvizsgálatot alkalmazott, először is a második jogalapjára való hivatkozás mellett azzal érvel, hogy bár a Bizottság a vizsgálat megindítására vonatkozó értesítés 5.1 pontjában közölte, hogy a vizsgálat meghatározza, hogy az érintett, Kínából származó, és a felperes által gyártott áru dömping tárgyát képezi‑e, és az kárt okoz‑e, a Bizottság ezt az elemzést nem végezte el. Ugyanis, bár a vizsgálati időszak 2008. július 1‑jétől 2009. június 30‑ig terjedt, a Bizottság nem elemezte az uniós gazdasági ágazat által ezen időszakban elszenvedett kárt, hanem az első, azon vizsgálat megállapításainak az ismétlésére szorítkozott, amelynek során a kárt a 2007‑es évre vonatkozóan megállapították, valamint annak vizsgálatára, hogy az érintett, a felperes által gyártott áru behozatala hozzájárulhatott‑e ehhez a kárhoz.

119    Emlékeztetni kell arra, hogy a vizsgálat megindítását követően a kár meghatározása az alaprendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében feltételezi annak a bizonyítását, hogy fennáll „a közösségi gazdasági ágazatnak okozott jelentős hátrány”, „a közösségi gazdasági ágazatnak jelentős hátrány okozásával való fenyegetés”, illetve a „közösségi gazdasági ágazat létrehozásának jelentős hátráltatása”, míg az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése, amely az időközi felülvizsgálatokra vonatkozik, előírja, hogy az ilyen felülvizsgálatok során „a Bizottság mérlegelheti, többek között, hogy a dömpinggel és a kárral kapcsolatos körülmények jelentősen megváltoztak‑e, illetve hogy a meglévő intézkedések elérik‑e a kívánt hatást a […] megállapított kár elhárítását illetően”.

120    A jelen ügyben a megtámadott rendelet (58)–(61) preambulumbekezdésében a Tanács hangsúlyozta a jelen vizsgálat azon sajátosságait, amelyek miatt a jelen ügyben nem volt lehetséges a teljes kár szokásos elemzése. A Tanács így először is megállapította, hogy már az első vizsgálat keretében megtörtént a károkozás teljes elemzése. Másodszor rámutatott, hogy ebben a vizsgálatban a Bizottság azt állapította meg, hogy a többek között Kínából származó vasalódeszkák dömpingelt importja jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazat számára, mely alól az egyedüli kivétel a felperes által gyártott vasalódeszkák importja. Harmadszor a Tanács hangsúlyozta, hogy a vizsgálati időszak során dömpingellenes vámokat vetettek ki ezekre az importokra (az egyedüli kivétel a felperes volt), és hogy az uniós gazdasági ágazat ezért védelmet élvezett az említett importok káros hatásaival szemben. A Tanács ezért közölte, hogy egyedi, e vizsgálat sajátosságaihoz igazított megközelítést alakítottak ki, amelyben az intézmények bizonyos kármutatókra összpontosítottak.

121    E kármutatók magukban foglalták a felperes importjainak számbavételét, a dömpingelt importok mennyiségét, az importpiac dömpingelt részét, az áralákínálást, azt, hogy az uniós gazdasági ágazat árai összességében veszteségesek voltak a vizsgálati időszak alatt, valamint minden, az uniós gazdasági ágazat által nyújtott információt, amelyek azt jelezték, hogy a felperes Unió felé folytatott exportjai ezen ágazatnak kárt okoztak (a megtámadott rendelet (71)–(76) preambulumbekezdése).

122    A fenti 120. és 121. pontokban felidézett megfontolásokra tekintettel – anélkül, hogy a jelen rész keretében határozni kellene az intézmények által alkalmazott kármutatók relevanciájáról – meg kell állapítani, hogy a felperes állításaival ellentétben a Bizottság a jelen vizsgálat keretében nem szorítkozott annak vizsgálatára, hogy a dömpinggel és a kárral kapcsolatos körülmények jelentősen megváltoztak‑e, illetve hogy a meglévő intézkedések elérik‑e a kívánt hatást a korábban megállapított kár elhárítását illetően. A megtámadott rendelet (76) preambulumbekezdéséből azonban az tűnik ki, hogy a Tanács ténylegesen arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat kárt szenvedett el a felperes által az uniós piacon értékesített dömpingelt import következtében.

123    A Tanács tehát a megtámadott rendelet (90) preambulumbekezdésében jogosan állapította meg, hogy az elvégzett kárelemzés nem szorítkozott annak megerősítésére, hogy az első vizsgálat során károkozást állapítottak meg. Ellenkezőleg, e kárelemzés a felperesnek az említett vizsgálatot követő dömpingelt importjainak az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt ténylegesen káros hatásaira összpontosított, figyelembe véve ugyanakkor, hogy ebben az esetben rendes kárelemzést nem lehet végezni.

124    Másodszor a felperes azzal érvel, hogy a megtámadott rendelettel kivetett vám ugyanabban az időpontban jár le, mint a 452/2007 rendeletben a többi kínai gyártóval szemben kivetett vámok, pedig az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésében előírt ötéves tartam kötelező időszaknak tűnik. Ezt az érvet azonban szintén el kell utasítani.

125    Meg kell ugyanis állapítani, hogy az alaprendelet 11. cikkének (1) bekezdése értelmében a dömpingellenes intézkedések csak addig és olyan mértékben maradnak hatályban, amíg és amennyire az a kárt okozó dömping kivédéséhez szükséges. Az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerint „[a] végleges dömpingellenes intézkedés hatálya a kivetését követő öt év után megszűnik”. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Tanács mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amely lehetővé teszi a számára, hogy a végleges dömpingellenes vám alkalmazásának időszakát kevesebb, mint öt évben állapítsa meg abban az esetben, ha különleges körülmények fennállása miatt az ilyen korlátozás bizonyul a legjobb módszernek arra, hogy az eljárás feleinek eltérő érdekeit figyelembe vegyék, és fenntartsák ezen érdekek között azt az egyensúlyt, amelyet az alaprendelet létre kíván hozni (lásd analógia útján a Törvényszék T‑232/95. sz., Cecom kontra Tanács ügyben 1998. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑2679. o.] 46. pontját).

126    Az intézmények tehát jogosan juthattak arra az álláspontra a megtámadott rendelet (90) preambulumbekezdésében, hogy bár a felperes nem tehet szert előnyökre amiatt, hogy az első vizsgálat után kezdett el dömpinget folytatni, másrészről azonban indokolatlan hátrányok sem érhetik. A Tanács álláspontja szerint ezért, amennyiben a 452/2007 rendelet hatályvesztési felülvizsgálatát nem kérelmezik, a felperessel szemben diszkriminatív volna a rendelet hatályvesztését követően is fenntartani a vámot.

127    A jelen ügy különleges körülményeire tekintettel, melyek különösen ahhoz kapcsolódnak, hogy az uniós gazdasági ágazat már részben védett volt a dömpingellenes vámoknak a 452/2007 rendelet alapján való kivetése miatt, és a megtámadott rendeletben előírt intézkedések tartamát a 452/2007 rendeletben megállapított dömpingellenes intézkedések lejáratára kellett korlátozni annak érdekében, hogy el lehessen kerülni a felperes és az említett rendelet hatálya alá tartozó gyártók közötti hátrányos megkülönböztetést, és lehetővé lehessen tenni adott esetben a 452/2007 rendeletben és a megtámadott rendeletben előírt intézkedések egyidejű felülvizsgálatát, meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendelet által bevezetett dömpingellenes intézkedések tartamára alapított érv nem teszi lehetővé annak az alátámasztását, hogy a jelen ügyben a felperes nullás dömpingellenes vámjának a de facto felülvizsgálatára került sor.

128    Harmadszor a felperes azt állítja, hogy az intézmények „dühének” tárgyává vált, és az intézményeknek nyilvánvalóan az volt a céljuk, hogy a felperesnek az első vizsgálatban előterjesztett, és soha kétségbe nem vont információk alapján fennálló nulla vámtételét megszüntessék.

129    Meg kell állapítani, hogy a felperes érve annak megállapítását célozza, hogy az intézmények visszaéltek a hatáskörükkel.

130    Az ilyen érvet azonban el kell utasítani. Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy valamely jogi aktus csak akkor jogellenes hatáskörrel való visszaélés miatt, ha objektív, releváns és egybehangzó bizonyítékok alapján nyilvánvaló, hogy azt a hivatkozott céltól eltérő cél elérése érdekében fogadták el (a Bíróság C‑323/88. sz. Sermes‑ügyben 1990. július 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1990., I‑3027. o.] 33. pontja, valamint a Törvényszék T‑167/94. sz., Nölle kontra Tanács és Bizottság ügyben 1995. szeptember 18‑án hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑2589. o.] 66. pontja, és a T‑2/95. sz., Industrie des poudres sphériques kontra Tanács ügyben 1998. október 15‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑3939. o.] 376. pontja). Márpedig a felperes erre utaló bizonyítékokat nem terjesztett elő.

131    A fenti okfejtésre tekintettel a jelen részt, valamint a jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

 A második, az alaprendelet 3. cikke (2), (3) és (5) bekezdésének azt érintő megsértésére alapított jogalapról, hogy a dömpingellenes vámokat a felperesre annak megállapítása nélkül vetették ki, hogy az uniós gazdasági ágazatot a vizsgálati időszak során kár érte

132    A felperes a második jogalapja keretében azzal érvel, hogy a dömpingellenes vámokat a jelen ügyben az alaprendelet 3. cikke (2), (3) és (5) bekezdésének megsértésével annak megállapítása nélkül vetették ki, hogy az uniós gazdasági ágazatot a vizsgálati időszak során kár érte.

133    A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy az alaprendelet 3 cikke a dömpingellenes megállapodásnak az ebben az értelemben a WTO vitarendezési testületének a fellebbezési testülete által értelmezett 3.1 és 3.4 cikkével összefüggésben azt írja elő, hogy minden egyes vizsgálat esetében minden releváns gazdasági tényezőt és mutatót értékelni kell. E rendelkezés tehát az intézményeket arra kötelezi, hogy elemezzék legalább a WTO dömpingellenes megállapodásának 3.4 cikkében felsorolt tizenhat ténynek és mutatónak a hatásait, melyekhez hozzáadódik az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésében foglalt külön tényező. Márpedig a jelen ügyben a kárelemzés bizonyos, kizárólag a felperes áruinak a piaci részesedés és az árak tekintetében megfigyelhető változásaira vonatkozó mutatókra szorítkozott, az uniós gazdasági ágazat helyzetére vonatkozó tényezők és mutatók elemzése nélkül, mely utóbbiakra a Tanács az első vizsgálat során a következtetéseit teljes mértékben alapozta.

134    Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a közös kereskedelempolitika és különösen a kereskedelempolitikai védintézkedések területén az uniós intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk vizsgálandó gazdasági, politikai és jogi helyzetek összetettségéből adódóan (lásd ebben az értelemben a Bíróság 191/82. sz., Fediol kontra Bizottság ügyben 1983. október 4‑én hozott ítéletének [EBHT 1983., 2913. o.] 26. pontját, a fenti 96. pontban hivatkozott, Ikea Wholesale ügyben hozott ítéletének 40. pontját, valamint a C‑535/06. P. sz., Moser Baer India kontra Tanács ügyben 2009. szeptember 3‑án hozott ítéletének [EBHT 2009., I‑7051. o.] 85. pontját).

135    Ezenfelül a következetes ítélkezési gyakorlat szerint a kár meghatározása összetett közgazdasági kérdések mérlegelését feltételezi. Ennek elvégzése során az Unió intézményei széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek (a Bíróság C‑69/89. sz., Nakajima kontra Tanács ügyben 1991. május 7‑én hozott ítéletének [EBHT 1991., I‑2069. o.] 86. pontja, a Törvényszék T‑164/94. sz., Ferchimex kontra Tanács ügyben 1995. szeptember 28‑án hozott ítéletének [EBHT 1995., II‑2681. o.] 131. pontja, valamint T‑107/04. sz., Aluminium Silicon Mill Products kontra Tanács ügyben 2007. március 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑669. o.] 43. pontja).

136    Az uniós bíróságnak arra kell tehát korlátoznia a felülvizsgálatát, hogy az eljárási szabályokat betartották‑e, a vitatott választást megalapozó tények a valóságnak megfelelnek‑e, valamint nem történt‑e nyilvánvaló hiba e tények értékelésében, illetve nem történt‑e hatáskörrel való visszaélés (a fenti 135. pontban hivatkozott Ferchimex kontra Tanács ügyben hozott ítélet 67. pontja, a T‑210/95. sz., EFMA kontra Tanács ügyben 1999. október 28‑án hozott ítélet [EBHT 1999., II‑3291. o.] 57. pontja, valamint a fenti 135. pontban hivatkozott Aluminium Silicon Mill Products kontra Tanács ügyben hozott ítélet 43. pontja.)

137    Ezenfelül a felperes feladata, hogy olyan bizonyítékot szolgáltasson, amely lehetővé teszi a Törvényszék számára annak megállapítását, hogy a Tanács nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett a kár értékelésekor (lásd a fenti 109. pontban hivatkozott Shanghai Teraoka Electronic kontra Tanács ügyben hozott ítélet 119. pontját, valamint a T‑300/03. sz., Moser Baer India kontra Tanács ügyben 2006. október 4‑én hozott ítélet [EBHT 2006., II‑3911. o.] 140. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

138    Amint a Bíróság a fenti 96. pontban hivatkozott Ikea Wholesale ügyben hozott ítéletének 61. és 62. pontjában arra emlékeztetett, az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése az uniós hatóságok számára mérlegelési jogkört biztosít az e rendelkezésben említett különböző mutatók vizsgálata és értékelése során. Ezenfelül e rendelkezés csak a „[közösségi gazdasági ágazat] helyzetére kihatással lévő releváns” gazdasági tényezők és mutatók vizsgálatát követeli meg.

139    Az intézményeknek tehát a mérlegelési jogkörük gyakorlása mellett kell elemezniük a fent említett tényezőket, és e jogkör gyakorlása mellett kell a fent hivatkozott rendelkezésben e célból felsorolt értékelési tényezők közül azokat kiválasztaniuk, amelyeket az egyedi esetben relevánsnak vélnek (a Bíróság C‑179/87. sz., Sharp Corporation kontra Tanács ügyben 1992. március 10‑én hozott ítéletének [EBHT 1992., I‑1635. o.] 46. pontja).

140    Mivel nem vitatott, hogy a megtámadott rendeletben az intézmények nem vizsgálták az alaprendelet 5. cikkének (3) bekezdésében felsorolt valamennyi tényezőt, meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben – amint azt a felperes állítja – az intézmények nyilvánvaló mérlegelési hibát követtek‑e el azzal, hogy kizárólag azokat a gazdasági tényezőket és mutatókat vizsgálták, amelyeket a jelen ügyben relevánsnak tartottak, és amelyek befolyásolják az uniós gazdasági ágazat helyzetét.

141    Először is meg kell állapítani, hogy a felperes a jelen jogalap keretében nem vitatja az intézmények által az uniós gazdasági ágazat tekintetében bekövetkezett kár értékelésekor alkalmazott gazdasági tényezők és mutatók relevanciáját, és azt az elemzést sem, amelyet a Bizottság ennek alapján végzett, és amelyet a megtámadott rendelet (58)–(75) preambulumbekezdése ismertet. A felperes az intézményeknek a megtámadott rendelet (76) preambulumbekezdésében foglalt következtetését sem vitatja, amely szerint az uniós gazdasági ágazat kárt szenvedett el a felperes által az azon az uniós piacon értékesített dömpingelt import mennyisége következtében, amelynek szállítója egyébként az uniós gazdasági ágazat lett volna.

142    A felperes valójában érvelését az arra való hivatkozásra korlátozza, hogy egyrészt az uniós intézmények nem végezték el a dömpingellenes megállapodás 3.4 cikkében és az alaprendelet 3.. cikkének (5) bekezdésében említett valamennyi tényező és mutató értékelését, és másrészt a Tanács az első vizsgálat során a következtetései tekintetében teljes egészében az uniós gazdasági ágazat helyzetére vonatkozó tényezőkre és mutatókra hivatkozott, az említett vizsgálat keretében pedig az került megállapításra, hogy a felperes nem folytat dömpinget.

143    Bár valóban kétségtelen, hogy a jelen vizsgálat keretében a Bizottság nem vizsgálta az uniós gazdasági ágazatra vonatkozó összes tényezőt és mutatót, ahogy az első vizsgálat keretében tette (ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről a Kínai Népköztársaságból és Ukrajnából származó vasalódeszkák behozatalára [helyesen: a Kínai Népköztársaságból és Ukrajnából származó vasalódeszkák behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről] szóló, 2006. október 30‑i 1620/2006/EK bizottsági rendelet [HL L 300., 13. o.] (94)–(107) preambulumbekezdése, valamint a 452/2007 rendelet (44)–(47) preambulumbekezdése), ebből nem vonható le az a következtetés, hogy a jelen ügyben az intézmények nem a fenti 138. és 139. pontban említett ítélkezési gyakorlat értelmében vett kizárólag releváns tényezőket vizsgálták.

144    Amint azt a megtámadott rendelet (61) preambulumbekezdése hangsúlyozta, a Bizottság a jelen ügyben először is a felperes által gyártott vasalódeszkák dömpingelt importjának alakulását vizsgálta, másodszor azt, hogy ezen importok árai alatta maradtak‑e az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak, és ezek az árak nyereségesek voltak‑e, harmadszor pedig az uniós gazdasági ágazat által szolgáltatott bármely olyan információt, amely arra utal, hogy a felperesnek az Unióba irányuló exportja az uniós gazdasági ágazat számára kárt okozott, például azáltal, hogy az uniós gazdasági ágazat vevőket és megrendeléseket vesztett e társaság javára, illetve a vizsgálati időszak alatti uniós értékesítéseik nyereségessége tekintetében.

145    Az uniós gazdasági ágazat helyzetének a Bizottság által elvégzett elemzésére vonatkozóan Tanács a konkrétan úgy vélte a megtámadott rendelet (70)–(72) preambulumbekezdésében, hogy egyrészt az uniós gazdasági ágazat számos megrendelést veszített el a felperes javára, és másrészt az első vizsgálat időszakához viszonyítva az uniós gyártók által uniós vevők részére teljesített eladások jelentősen csökkentek, míg a felperes által ezen vevők részére teljesített eladások a jelenlegi vizsgálati időszak során jelentős mértékben növekedtek. Márpedig a felperes az említett kártényezők és kármutatók relevanciáját nem vitatja.

146    A felperes állításaival ellentétben az intézmények nem hallgattak arról, hogy az első vizsgálat a felperes tekintetében nem állapított meg dömpinget. Ellenkezőleg, az intézmények megfelelő módon számba vették a 452/2007 rendelet következtetéseit és hatásait annak érdekében, hogy a jelen ügy keretében csak a releváns kármutatókat vizsgálják.

147    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy amint az az első jogalap keretében már megállapításra került (lásd a fenti 120. pontot), a megtámadott rendelet (58)–(61) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a Tanács az első vizsgálat megállapításaira annak magyarázata céljából hivatkozott, hogy mivel az uniós gazdasági ágazat a vizsgálati időszakban már védelmet élvezett azokkal a káros hatásokkal szemben, amelyeket a Kínából és Ukrajnából származó vasalódeszkáknak a teljes importja okozott – a felperes importjait kivéve –, a jelen ügyben nem volt lehetséges a szokásos teljes mértékű kárelemzés, ezért egyedi, e vizsgálat sajátosságaihoz igazított megközelítést alakítottak ki, amelyben az intézmények bizonyos kármutatókra összpontosítottak. Ezenfelül a Tanács az első vizsgálat keretében begyűjtött bizonyos adatokat annak megállapítása céljából vette alapul, hogy az uniós gazdasági ágazat bizonyos jelentős ügyfelei szállítót váltottak, és inkább a felperestől szerezték be az árukat, az uniós gazdaságnak ezzel nagyobb mértékű kárt okozva, mint korábban (a megtámadott rendelet (70)–(72) preambulumbekezdése).

148    A Tanács tehát nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, mikor a megtámadott rendelet (96) preambulumbekezdésében közölte, hogy az összes kártényező ismételt vizsgálatának nem lett volna értelme, mivel még ha feltételezzük is, hogy időközben valamennyi tényező pozitívvá vált, az (legalább részben) annak az eredménye lehet, hogy az uniós gazdasági ágazat jelenleg védelmet élvez a Kínából és Ukrajnából származó összes dömpingelt importtal szemben (kivéve a felperes importját).

149    Mivel a fenti okfejtésből kitűnik, hogy a Tanács jogosan vizsgálta a fenti 138. és 139. pontban említett ítélkezési gyakorlat értelmében vett kizárólag releváns tényezőket, hatástalanként el kell utasítani a felperes azon érvét, amely szerint a megtámadott rendelet (96) preambulumbekezdésében foglalt állítás (lásd a fenti 148. pontot) „annak beismerését jelenti, hogy bár a Bizottság valamennyi tényezőt és mutatót megvizsgálta, e tényezők pozitívnak bizonyultak, mivel az uniós gazdasági ágazat számára a hatályban lévő vámok már védelmet biztosítottak”.

150    A fenti okfejtésre tekintettel a jelen jogalapot el kell utasítani.

 A harmadik jogalapról, amely az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja második bekezdésének az azt érintő megsértésén alapszik, hogy a MES‑nek a felperestől való megtagadására vonatkozó döntést annak alapján hozták, amit a Bizottság az e megtagadás által a dömpingkülönbözetére gyakorolt hatásról tudott, valamint a bizonyítási teherre vonatkozó elveknek és a gondos ügyintézés elvének a megsértésén

151    A felperes a harmadik jogalapja keretében azzal érvel, hogy az a döntés, mely szerint a számára a MES‑t nem adják meg, ellentétes az uniós joggal. Az első részben a felperes arra hivatkozik, hogy a MES iránti kérelmének az elutasítására vonatkozó döntést annak alapján hozták, amit a Bizottság az e megtagadás által a dömpingkülönbözetére gyakorolt hatásról tudott. A második részben a felperes azt állítja, hogy a rá rótt bizonyítási teher túlzott mértékű, és sérti az uniós jog általános elveit.

 Az első, arra alapított részről, hogy a MES‑nek a felperestől való megtagadására vonatkozó döntést annak alapján hozták, amit a Bizottság az e megtagadás által a dömpingkülönbözetére gyakorolt hatásról tudott, ami megsértette az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második bekezdését.

152    A felperes érvelése szerint a Bizottság azon döntését, hogy a felperestől megtagadja a MES‑t, annak alapján hozta, amit az e megtagadás által a dömpingkülönbözetére gyakorolt hatásról tudott, ami megsértette az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második bekezdését, amelyet a Törvényszék a T‑138/02. sz., Nanjing Metalink kontra Tanács ügyben 2006. november 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑4347. o.] 43. és 44. pontjában, valamint a T‑299/05. sz., Shanghai Excell M&E Enterprise és Shanghai Adeptech Precision kontra Tanács ügyben 2009. március 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑565. o.] 128. és 138. pontjában értelmezett. A felperes továbbá azt állítja, hogy az intézmények megsértették „általánosabb értelemben a védelemhez való jogát”.

153    Először is a felperes védelemhez való jogának az állítólagos megsértése tárgyában emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Bírósága Alapokmányának 21. cikke és a Törvényszék eljárási szabályzata 44. cikkének 1. §‑a szerint a keresetlevélnek tartalmaznia kell a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ennek kellően egyértelműnek és pontosnak kell lennie, hogy lehetővé tegye az alperes számára védekezésének előkészítését és a Törvényszék számára a keresetről való határozathozatalt, adott esetben további információ nélkül. Ennélfogva a keresetlevélnek magyarázattal kell szolgálnia arra, miben állnak a jogalapok, amelyekre a keresetet alapították, így nem felel meg az eljárási szabályzatban támasztott követelményeknek, ha csak elvontan utalnak rájuk (a Törvényszék T‑102/92. sz., Viho kontra Bizottság ügyben 1995. január 12‑én hozott ítéletének [EBHT 1995., II‑17. o.] 68. pontja, a T‑352/94. sz., Mo Och Domsjö kontra Bizottság ügyben 1998. május 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑1989. o.] 333. pontja, valamint a T‑224/10. sz., Association belge des consommateurs test‑achats kontra Bizottság ügyben 2011. október 12‑én hozott ítélet [EBHT 2011., II‑7177. o.] 71. pontja). Mivel a felperes a védelemhez való jogának a megsértésére vonatkozó jogalapját semmilyen módon nem fejtette ki, azt elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

154    Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja második bekezdésének a megsértését illetően a felperes azt állítja, hogy a fenti 152. pontban hivatkozott, Nanjing Metalink kontra Tanács és Shanghai Excell M&E Enterprise és Shanghai Adeptech Precision kontra Tanács ügyekben hozott ítéletekből kitűnik, hogy az e rendelkezés által előírt határidőt megsértik minden alkalommal, amikor a Bizottság a MES megtagadására vonatkozó döntését akkor hozza meg, amikor már a rendelkezésére állnak azok az információk, amelyek alapján az érintett gyártó dömpingkülönbözetét ki tudja számolni, abban az esetben is, ha a MES‑t megadja, és abban az esetben is, ha nem.

155    A felperes az érvének a terjedelmére irányuló, a tárgyaláson feltett kérdésre kifejtette, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második bekezdése a Tövényszéknek a fenti 152. pontban hivatkozott ítéletekben és a T‑274/07. sz., Zhejiang Harmonic Hardware Products kontra Tanács ügyben 2011. november 8‑án hozott ítélet 37. pontjában [az EBHT‑ban nem tették közzé] alkalmazott értelmezése szerint védelmet nyújt a Bizottság önkényessége ellen, és a Bizottság nem hozhat döntést valamely társaság MES iránti kérelméről annak alapján, amit az ilyen döntésnek az e társaság dömpingkülönbözetére gyakorolt hatásáról tud.

156    E körülmények a gyakorlatban teljesülnek, amikor a Bizottság az érintett gyártótól bekérte és meg is kapta a dömpingellenes kérdőívnek a belső eladásokra és a költségekre vonatkozó részeire adott válaszokat, valamint szintén megkapta ezeket az információkat az analóg országok társaságaitól, vagy ha a Bizottság bármely egyéb módon tudta, hogy a rendes érték az analóg piacon magasabb, mint Kínában.

157    Márpedig a jelen ügyben a Bizottság a felperes dömpingkülönbözetét 2009. december 18‑tól ki tudta számolni, ugyanis ezen időpontban kapta meg az uniós gyártóktól a dömpingellenes kérdőívekre adott válaszokat, így a megtámadott rendeletet meg kell semmisíteni, hiszen az arra a kérdésre vonatkozó döntés, hogy a felperes részesülhet‑e MES‑ben, eltérő lehetett volna, ha a Bizottság ezekkel az információkkal nem rendelkezik.

158    Emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja értelmében a Kínából származó behozatallal kapcsolatos dömpingellenes vizsgálatok során a rendes értéket az (1)–(6) bekezdésnek megfelelően kell meghatározni, amennyiben a vizsgálat alá eső egy vagy több gyártó megfelelően indokolt kérelme alapján, valamint a c) pontban előírt feltételeknek és eljárásoknak megfelelően kimutatható, hogy piacgazdasági feltételek érvényesülnek e gyártó vagy gyártók számára az érintett hasonló termék gyártása és értékesítése tekintetében.

159    Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második bekezdése szerint „[a] vizsgálat megkezdésétől számított három hónapon belül döntést kell hozni arról, hogy a gyártó megfelel‑e a fent említett feltételeknek, miután külön konzultációkat folytattak a tanácsadó bizottsággal, és miután a Közösség érintett gazdasági ágazata számára lehetőséget biztosítottak az észrevételek megtételére [;e]z a döntés az egész vizsgálat folyamán hatályban marad”.

160    A felperes által hivatkozott, a fenti 152. és 155. pontokban említett ítéletek alapján először is nem állapítható meg, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második bekezdésében említett határidő minden túllépése automatikusan a végleges dömpingellenes vámokat bevezető tanácsi rendelet megsemmisítéséhez vezet, amely rendelet elfogadásának a folyamata magában foglalja a kérdéses határidőt. Amint ugyanis a Törvényszék a fenti 152. pontban hivatkozott, Shanghai Excell M&E Enterprise és Shanghai Adeptech Precision kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 138. és 139. pontjában megállapította, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában előírt határidő túllépése csak akkor vonhatja maga után az ilyen megsemmisítést, ha a felperes bizonyítja, hogy e túllépés hiányában a Tanács a megtámadott rendelettől eltérő, a felperes érdekei szempontjából kedvezőbb rendeletet fogadhatott volna el.

161    Másodszor a felperes nem hivatkozhat az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának a Törvényszék által a fenti 152. és 155. pontokban említett ítéletekben kifejtett ratio legis‑ére annak érdekében, hogy azzal érveljen, hogy az e rendelkezésben meghatározott határidőt megsértik minden alkalommal, amikor a Bizottság a MES megtagadására vonatkozó döntését akkor hozza meg, amikor már a rendelkezésére állnak azok az információk, amelyek alapján az érintett gyártó dömpingkülönbözetét ki tudja számolni, valamint annak érdekében, hogy elutasítsa magának e rendelkezés szövegének az alkalmazását, amely azt írja elő, hogy a Bizottság három hónapos határidővel rendelkezik arra, hogy a hozzá benyújtott MES iránti kérelmekről határozzon.

162    E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a felperes által az adott ügyben előterjesztett konkrét érvre vonatkozóan – mely szerint az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának utolsó mondata kivétel nélkül írja elő, hogy a MES‑re vonatkozó megoldás a vizsgálat teljes időszaka során hatályban marad – hangsúlyozta azt a fenti 152. pontban hivatkozott Nanjing Metalink kontra Tanács ügyben hozott ítélet 44. pontjában, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjával ellentétes az, hogy az intézmények újraértékeljék azon információkat, amelyekkel a már a MES előzetes megállapításakor rendelkeztek, és hogy e rendelkezés célja többek közt annak biztosítása, hogy az a kérdés, hogy a kérdéses gyártó piacgazdasági feltételek alapján működik‑e, ne ennek a dömpingkülönbözet számítására gyakorolt hatása alapján kerüljön elbírálásra. A felperes érvét azonban a Törvényszék elutasította, és a Törvényszék indokolásában a fő elem az volt, hogy a MES megadása mellett való olyan döntés, amely többé nem tükrözi a kérdéses gyártó helyzetét, nem tartható fenn (a fenti 152. pontban hivatkozott Nanjing Metalink kontra tanács ügyben hozott ítélet 45–47. pontja).

163    Ezt követően a fenti 152. pontban hivatkozott, Shanghai Excell M&E Enterprise és Shanghai Adeptech Precision kontra Tanács ügyben hozott ítélet 128. pontjában a Törvényszék a fent hivatkozott rendelkezés ratio legis‑ére kizárólag annak meghatározása céljából hivatkozott, hogy az említett határidő hatékony érvényesülése nem vitatható‑e, ha a három hónapos határidő lejárta és a MES‑re vonatkozó határozat elfogadásának időpontja közötti időszakban, és az ügy körülményeire figyelemmel, meg kellett állapítani, hogy a MES elismerését kérelmező társaságok lehetetlenné tették a Bizottság számára annak meghatározását, hogy a MES‑ről szóló határozata milyen hatással lehet a dömpingkülönbözet kiszámítására.

164    Végezetül a fenti 155. pontban hivatkozott Zhejiang Harmonic Hardware Products kontra Tanács ügyben hozott ítéletben a Törvényszék az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja második bekezdésének ratio legis‑ét arra való emlékeztetés mellett idézte fel, hogy e rendelkezéssel nem ellentétes az, ha a MES megadását nem tartják fenn abban az esetben, ha azon ténybeli helyzet megváltozása, amely alapján e jogállást megadták, többé nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a kérdéses gyártó piacgazdasági feltételek alapján működik, valamint abban az esetben, ha a Bizottság arra kényszerülne, hogy olyan végleges intézkedéseket javasoljon a Tanácsnak, amelyek az érintett társaság hátrányára örökké fenntartanának egy, az említett rendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának első albekezdésében foglalt anyagi jogi feltételek kezdeti értékelése során elkövetett hibát.

165    Következésképpen – a felperes állításaival ellentétben – a fenti 152. pontban hivatkozott Nanjing Metalink kontra Tanács és Shanghai Excell M&E Enterprise és Shanghai Adeptech Precision kontra Tanács ügyekben hozott ítéletekben, valamint a fenti 155. pontban hivatkozott Zhejiang Harmonic Hardware Products és Tanács ügyben hozott ítéletben a Törvényszék nem azt mondta ki, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja második bekezdésének ratio legis‑e igazolja azt, hogy a végleges dömpingellenes intézkedéseket bevezető rendeletet megsemmisítsék valamely társaság tekintetében minden olyan alkalommal, amikor a Bizottság tudhatott a MES‑re vonatkozó döntésnek az ezen társaság dömpingkülönbözetére gyakorolt hatásáról, önmagában amiatt, hogy a MES‑re vonatkozó döntés meghozatalakor e tudás fennállt. Ahogy azt a Tanács állítja, meg kell állapítani, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második bekezdésében előírt három hónapos határidő, és a Bizottság részéről fennálló, a MES‑re vonatkozó döntésnek a társaság dömpingkülönbözetére gyakorolt hatására vonatkozó esetleges tudás között nincs közvetlen kapcsolat. Ezenfelül az alaprendelet nem írja elő, hogy a MES‑re vonatkozó döntést olyan időpontban hozzák meg, amikor a Bizottságnak nincs tudomása olyan információkról, amelyek lehetővé teszik a számára a MES‑re vonatkozó döntés által a társaság dömpingkülönbözetére gyakorolt hatás megismerését. E tekintetben, még ha a MES‑re vonatkozó döntés meghozatalakor e határidőt nem is lépik túl semmilyen módon, nem zárható ki, hogy a Bizottság ilyen döntést hozzon annak ellenére, hogy már a rendelkezésére állnak azok az információk, amelyek lehetővé teszik a számára, hogy a döntésnek az érintett társaság dömpingkülönbözetére gyakorolt hatását kiszámítsa.

166    A Bíróság C‑141/08. P. sz., Foshan Shunde Yongjian Housewares & Hardware kontra Tanács ügyben 2009. október 1‑jén hozott ítéletéből (EBHT 2009., I‑9147. o.) mindenesetre az következik, hogy a jogszerűség és a gondos ügyintézés elvének fényében és az alaprendeletben előírt eljárási garanciák betartásának sérelme nélkül a Bíróság elsőbbséget kíván biztosítani az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontja által előírt anyagi jogi feltételek helyes alkalmazásának azon követelményhez képest, hogy a MES‑re vonatkozóan megváltoztathatatlan döntés szülessen, vagy hogy a MES‑re vonatkozó döntés meghozatalakor az e döntés által a társaság dömpingkülönbözetére gyakorolt hatás ne legyen ismert. Amint arra a Törvényszék a fenti 155. pontban hivatkozott Zhejiang Harmonic Hardware Products kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 39. pontjában emlékeztetett, a Bíróság ebben az ítéletben valójában megállapította, hogy a jogszerűség és a gondos ügyintézés elvének fényében az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának nem tulajdonítható olyan értelmezés, amely arra kötelezné a Bizottságot, hogy olyan végleges intézkedéseket javasoljon a Tanácsnak, amelyek az érintett társaság hátrányára örökké fenntartanának egy, az említett rendelkezésben foglalt anyagi jogi feltételek kezdeti értékelése során elkövetett hibát. Tehát abban az esetben, ha a Bizottság a vizsgálat folyamán tudomást szerezne arról, hogy kezdeti értékelésével ellentétben a társaság megfelel az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja első albekezdésében foglalt feltételnek, az ő feladata, hogy ebből, az alaprendeletben foglalt eljárási garanciák betartásának biztosítása mellett, levonja a megfelelő következtetéseket (a fent hivatkozott Foshan Shunde Yongjian Housewares & Hardware kontra Tanács ügyben hozott ítélet 111. és 112. pontja).

167    A fenti okfejtésre tekintettel meg kell állapítani, hogy bár igaz, hogy főszabály szerint a MES‑re vonatkozó valamennyi döntést az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második bekezdése értelmében a vizsgálat megindításától számított három hónapon belül kell meghozni, és az alkalmazott megoldásnak e vizsgálat során végig hatályban kell maradnia, továbbra is fennáll, hogy az uniós jog jelenlegi állása szerint az e rendelkezésre az uniós bíróság által alkalmazott értelmezés alapján, melyre a fenti 152. és 155. pont emlékeztet, a döntésnek az e határidőn kívüli meghozatala önmagában nem vonja maga után a dömpingellenes vámot kivető rendelet megsemmisítését, és másrészt az ilyen döntés az eljárás során módosítható abban az esetben, ha tévesnek bizonyul.

168    A jelen ügyben nem vitatott, hogy a felperes MES iránti kérelmének az elutasítására vonatkozó végleges döntést nem az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második bekezdésében előírt három hónapos határidőn belül hozták meg. A vizsgálat megindítására vonatkozó értesítést ugyanis az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2009. október 2‑án tették közzé. Márpedig a MES megtagadására vonatkozó végleges határozatra 2010. március 26‑án tettek javaslatot, és azt 2010. április 30‑án erősítették meg.

169    Ezenfelül meg kell állapítani, hogy a Bizottság a dömpingellenes kérdőívre – azaz, az említett kérdőívnek a belső eladásokra és a költségekre vonatkozó részeire – a felperes által adott válaszokat 2009. november 19‑én kapta meg (lásd a fenti 29. pontot). A felperes álláspontja szerint ezek az információk lehetővé tették a Bizottság számára, hogy kiszámítsa a MES megadása esetére a dömpingkülönbözetét. A Bizottság továbbá 2009. december 18‑án megkapta a dömpingellenes kérdőívekre a fenti 23. pontban említett gyártók által adott válaszokat, és amint arra a felperes rámutat, ettől az időponttól kezdve ki tudta számítani a MES‑nek a felperestől való megtagadása által a felperes dömpingkülönbözetére gyakorolt hatást.

170    A fenti okfejtésre tekintettel azonban meg kell állapítani, hogy még ha feltételezni is kellene, hogy releváns lehet az, hogy a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második álbekezdésében előírt három hónapos határidő be nem tartása miatt tudomást szerezhetett a felperes tekintetében a MES‑re vonatkozóan hozott döntésnek a dömpingkülönbözetére gyakorolt hatásról, mivel úgy kellene tekinteni, hogy a Bizottságot az említett tudás befolyásolhatta e döntés meghozatalában, meg kell állapítani, hogy a felperes nem támasztotta alá, hogy a megtámadott rendeletnek más lehetett volna a tartalma azon állítólagos szabálytalanság hiányában, amely a MES‑re vonatkozó döntés meghozatalának a folyamatát befolyásolta.

171    Először is nem lehet helyt adni a felperes azon érvének, amely szerint a Bizottságnak a felperes MES iránti kérelmének az elutasítására vonatkozó döntését „annak alapján hozták meg, amit a Bizottság az e döntésnek a dömpingkülönbözetére gyakorolt hatásáról tudott, és e döntés eltérő lehetett volna abban az esetben, ha a Bizottság ezzel az információval nem rendelkezik”. Önmagában a MES‑re vonatkozó döntésnek a társaság dömpingkülönbözetére gyakorolt hatása ugyanis nem vonja maga után szükségszerűen azt, hogy az ilyen döntésnek – és következésképpen a megtámadott rendeletnek – más tartalma lehetett volna, ha e döntést az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második bekezdésében előírt három hónapos határidőn belül fogadják el. Egyrészt maga a felperes állítja, hogy a bizottság már 2009. december 18‑án – tehát az említett határidő lejárta előtt – ismerhette a MES megtagadására vonatkozó döntésnek a felperes dömpingkülönbözetére gyakorolt hatását. Másrészt meg kell állapítani, hogy még ha a Bizottság rendelkezett is azokkal az információkkal, amelyek lehetővé teszik a számára, hogy kiszámítsa a gyártó dömpingkülönbözetét a MES‑re vonatkozóan e gyártó tekintetében meghozott döntés elfogadásakor, továbbra is fennáll az a lehetőség, hogy az említett határozat – és a végleges dömpingellenes vámokat kivető rendelet – nem lehetett volna eltérő. Ez az eset áll fenn akkor, ha nyilvánvaló, hogy az ilyen gyártó nem részesülhet a MES‑ben, mivel a Bizottság jogosan állapította meg, hogy az érintett gyártó nem tartotta be a MES megadására vonatkozóan az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában előírt feltételeket, és mivel a dömpingellenes vám kivetéséhez szükséges feltételek teljesültek.

172    Egyébiránt a felperes az érvét semmilyen módon nem támasztja alá. Egyrészt ugyanis a felperes annak állítására szorítkozik – anélkül, hogy az állítás alátámasztása végett bármilyen információt előterjesztene –, hogy „a Bizottságnak az volt a célja, hogy megszüntesse a felperes nulla vámtételét […] és e cél eléréséhez minden eszköz a rendelkezésére állt.” E kontextusban, még ha feltételezhető is lenne, hogy a felperes az érvének ily módon történő megfogalmazásával annak alátámasztására törekedett, hogy a Bizottság visszaélt a jogkörével, ezt az érvet a fenti 130. pontban kifejtett indokok miatt el kell utasítani.

173    Másrészt a felperes nem nyilatkozik a MES‑re vonatkozó döntés azon elemeit illetően, amelyeket másként lehetett volna értékelni, ha a Bizottság e tekintetben a döntését a három hónapos határidőn belül hozza meg, vagy nem állnak fenn az állítólagos ismeretei az e döntésnek a felperes dömpingkülönbözetére gyakorolt hatását illetően.

174    Igaz, hogy a felperes közbevetett módon megfogalmaz bizonyos észrevételeket a főbb költségei és ráfordításai tekintetében a belső piacon fizetett árakat érintően. A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem állapította meg, hogy a kínai állam befolyásolná a nyersanyag‑vásárlással kapcsolatos döntéseit. E tekintetben kizárólag makrogazdasági jellegű, állítólagos befolyásra hivatkoztak, amely a kínai hatóságoknak a piaci árak összességének szabályozása érdekében történő, állítólagos beavatkozását érintette. Márpedig az ilyen beavatkozás nem olyan jellegű, hogy olyan jelentős állami beavatkozást képezne az árakat, valamint a költségeket és a ráfordításokat érintő társasági döntések tekintetében, amely megakadályozza, hogy e döntések során a kínálatot és a keresletet tükröző piaci jelzéseket figyelembe vegyék.

175    Az ilyen észrevételek azonban inkább az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának első franciabekezdésében foglalt feltétel alkalmazásának a vitatására szolgálnak, mintsem annak bizonyítására, hogy a MES megtagadására vonatkozó döntést a Bizottságnak a döntésének a felperes dömpingkülönbözetére gyakorolt hatását érintő tudása alapján hozták meg, amely ugyanakkor a jelen jogalap alapvető kifogását képezi.

176    Még ha feltételezni kellene is mindenesetre, hogy az említett feltétel Bizottság általi alkalmazásának a vitatásával a felperes annak alátámasztását célozta, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második bekezdésében foglalt három hónapos határidő teljes figyelmen kívül hagyásától függetlenül a MES‑re vonatkozó döntés téves, meg kell állapítani, hogy amint a megtámadott rendelet (27)–(34) preambulumbekezdéséből kitűnik, a vizsgálat azt állapította meg, hogy a felperes nem felel meg sem az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának első franciabekezdésében foglalt feltételnek, amely a nyersanyagok költségeit érinti, sem az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második franciabekezdésében foglalt feltételnek, amely a könyvelés vezetésére vonatkozik.

177    Mivel az érintett gyártónak az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt valamennyi feltételnek meg kell felelnie ahhoz, hogy a piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozásoknak biztosított jogállást megszerezze, és mivel a kérelmét el kell utasítani, amennyiben e gyártó e feltételek bármelyikének nem felel meg (a fenti 109. pontban hivatkozott Shanghai Teraoka Electronic kontra Tanács ügyben hozott ítélet 54. pontja), a felperes érve nem vonhatja kétségbe a MES iránti kérelmének a Bizottság általi értékelését, hiszen a felperes nem vitatja, hogy nem felelt meg az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második franciabekezdésében foglalt feltételnek.

178    Ebből következően a felperes nem bizonyította, hogy a megtámadott rendeletnek eltérő tartalma lehetett volna, ha a Bizottságnak a MES iránti kérelmére vonatkozó döntését az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában előírt három hónapos határidőn belül hozták volna meg, vagy ha a Bizottság nem rendelkezett volna a felperes dömpingkülönbözetének a kiszámítását lehetővé tevő információkkal.

179    A harmadik jogalap jelen részét ezért el kell utasítani.

 A második, arra alapított részről, hogy a Bizottság által annak érdekében a felperesre rótt bizonyítási teher, hogy a felperes bizonyítsa a piacgazdasági feltételek alapján való működését, túlzott, és sérti az uniós jog általános elveit

180    A jelen rész keretében a felperes azzal érvel, hogy a Bizottság által annak érdekében rá rótt bizonyítási teher, hogy bizonyítsa a piacgazdasági feltételek alapján való működését, túlzott, és sérti az uniós jog általános elveit, különösen a gondos ügyintézés elvét. A Törvényszék ítélkezési gyakorlata szerint az intézmények a kínai exportőröktől nem követelhetik meg, hogy az alaprendeletben előírt jogban való részesüléshez olyan tényt bizonyítsanak, amelynek a bizonyítása a számukra lehetetlen.

181    A jelen ügyben a Bizottság a felperestől azt követelte meg, hogy bizonyítsa azt, hogy a kínai acélpiac mentes a kínai hatóságok mindenfajta jelentős befolyásától, aminek a bizonyítása a felperes számára lehetetlen. A Bizottságnak világosan meg kellene jelölnie azokat az információkat, amelyeket a kínai gyártóktól kapni kíván, és úgy kellene eljárnia, hogy a kért információ nem legyen túlzó a kérés tárgyára és az érintett gyártók lehetőségeire tekintettel.

182    Amint arra a fenti 134. pont emlékeztetett, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a közös kereskedelempolitika és különösen a kereskedelempolitikai védintézkedések területén az uniós intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk vizsgálandó gazdasági, politikai és jogi helyzetek összetettségéből adódóan. Az ilyen értékelés bírói felülvizsgálatát érintően meg kell állapítani, hogy annak ezért az eljárási szabályok betartásának, a vitatott módszer végrehajtásához kiválasztott tényadatok tényszerű pontosságának, ezen tényadatok értékelése során a nyilvánvaló hiba kizárásának, illetve a hatáskörrel való visszaélés kizárásának ellenőrzésére kell korlátozódnia (a fenti 96. pontban hivatkozott Ikea Wholesale ügyben hozott ítélet 40. és 41. pontja, valamint a C‑191/09. P és C‑200/09. P. sz., Tanács és Bizottság kontra Interpipe Niko Tube és Interpipe NTRP egyesített ügyekben 2012. február 16‑án hozott ítélet 63. pontja.)

183    Ugyanez vonatkozik az érintett országban megvalósuló jogi vagy politikai jellegű tényállásokra is, amelyeket az uniós intézményeknek kell mérlegelniük annak meghatározása érdekében, hogy valamely exportőr piacgazdasági feltételek között, jelentős állami beavatkozás nélkül működik‑e, és következésképpen elnyerheti e a piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozás sajátos jogállását (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑155/94. sz., Climax paper kontra Tanács ügyben 1996. szeptember 18‑án hozott ítéletének [EBHT 1996., II‑873. o.] 98. pontját, a fenti 109. pontban hivatkozott Shanghai Teraoka Electronic kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 49. pontját, valamint a fenti 152. pontban hivatkozott Shanghai Excell M&E Enterprise és Shanghai Adeptech Precision kontra Tanács ügyben hozott ítélet 81. pontját).

184    Ugyanakkor, bár a kereskedelempolitikai védintézkedések, és különösen a dömpingellenes intézkedések területén az uniós bíróság nem avatkozhat be az uniós hatóságok számára fenntartott értékelésbe, az ő feladata meggyőződni arról, hogy az intézmények figyelembe vettek‑e minden lényeges körülményt, és az ügy iratainak minden elemét a megkívánt gondossággal vizsgálták‑e meg (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑413/03. sz., Shandong Reipu Biochemicals kontra Tanács ügyben 2006. július 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑2243. o.] 64. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

185    Egyébiránt az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjából kitűnik, hogy a bizonyítási teher a gyártóra hárul, aki a piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozás jogállását meg kívánja szerezni. Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontja értelmében ugyanis a b) pont szerinti kérelmet írásba kell foglalni, és annak elegendő bizonyítékot kell tartalmaznia arra nézve, hogy a gyártó piacgazdasági feltételek alapján működik. Következésképpen az uniós intézményeknek nem kell bizonyítaniuk, hogy a gyártó nem felel meg a szóban forgó jogállás megadása feltételeinek. Ezen intézményeknek ellenben mérlegelniük kell azt, hogy az érintett gyártó által benyújtott adatok elegendők‑e annak bizonyítására, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontja által előírt feltételek teljesülnek, és az uniós bíróság feladata annak vizsgálata, hogy ez a mérlegelés nem tartalmaz‑e nyilvánvaló hibát (a Bíróság C‑249/10. P. sz., Brosmann Footwear (HK) és társai kontra Tanács ügyben 2012. február 2‑án hozott ítéletének 32. pontja; lásd továbbá ebben az értelemben a fenti 109. pontban hivatkozott Shanghai Teraoka Electronic kontra Tanács ügyben hozott ítélet 53. pontját, és a fenti 152. pontban hivatkozott Shanghai Excell M&E Enterprise és Shanghai Adeptech Precision kontra tanács ügyben hozott ítélet 83. pontját).

186    A felperes állításaival ellentétben az intézmények nem hagyták figyelmen kívül a bizonyítási terhet a jelen ügyben.

187    Először is hangsúlyozni kell, hogy a felperes a keresetlevélben és a tárgyaláson a fenti 184. pontban említett ítélkezési gyakorlatra hivatkozott, anélkül azonban, hogy vitatná a MES iránti kérelmének az intézmények általi, a megtámadott rendelet (28)–(33) preambulumbekezdésben foglalt értékelésének a megalapozottságát. A felperes nem vonta kétségbe azon információknak a Bizottság által a megtámadott rendelet (37)–(44) preambulumbekezdésében elvégzett értékelését sem, amelyeket a felperes többek között a 2010. március 2‑i és 2010. április 13‑i levelekben terjesztett elő annak bizonyítása végett, hogy megfelel az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában előírt feltételeknek, és nem hivatkozott arra sem, hogy a Bizottság e tekintetben nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el.

188    Először is a felperes a Törvényszék T‑498/04. sz., Zhejiang Xinan Chemical Industrial Group kontra Tanács ügyben 2009. június 17‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑1969. o.] 99. és 100. pontjára hivatkozva azzal érvel, hogy a MES‑et kérelmező gyártó‑exportőrt terhelő bizonyítási tehernek megfelelnek abban az esetben, ha a gyártó‑exportőr a Bizottságnak benyújtotta azokat a különböző bizonyítékokat, amelyek annak alátámasztására irányulnak, hogy megfelel az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában előírt feltételnek, és amelyeket a MES‑t igénylő gyártókhoz intézett kérdőívében a Bizottság kért, illetve amelyeket a Bizottság ellenőrzött anélkül, hogy hitelességüket kétségbe vonta.

189    Azonban – amint az a fenti 189. pontban megállapításra került – a felperes nem hivatkozik arra, hogy az általa a MES iránti kérelmének alátámasztása végett az adminisztratív eljárás keretében előterjesztett információk bizonyítják, hogy megfelelt az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjának első franciabekezdésében előírt feltételnek, és nem vitatja e tekintetben az intézmények értékelésének a megalapozottságát. A felperes érvének ezért nem lehet helyt adni.

190    Másodszor a felperes azt állítja, hogy a Bizottság megkövetelte tőle, hogy „bizonyítsa, hogy a kínai acélpiac mentes a kínai hatóságok mindenfajta jelentős befolyásától”, aminek a bizonyítása a felperes számára lehetetlen. A felperes ugyanakkor semmilyen bizonyítékot nem terjeszt elő arra vonatkozóan, hogy az intézmények részéről ilyen követelmény fennállt, amit egyébiránt a Tanács az ellenkérelmében vitat.

191    E tekintetben – amint a Tanács azt jogosan hangsúlyozza – a felperes feladata annak az elegendő bizonyítékok útján való bizonyítása, hogy piacgazdasági feltételek alapján működik, és különösen, hogy költségei és ráfordításai megfelelnek a piaci értékeknek.

192    Mivel a Bizottság megállapította, hogy a felperes a vizsgálati időszak során a nyersanyagait a kínai belföldi piacon szerezte be, és a vizsgálati időszak során az ilyen mesterségesen alacsony és torzított acélárak révén előnyhöz jutott (a megtámadott rendelet (32) és (33) preambulumbekezdése), és ráfordításai és költségei nem tükrözték a piaci értékeket, a felperesnek kellett benyújtania a Bizottsághoz azokat az információkat, amelyek alkalmasak e megállapítások cáfolatára. A felperes kifogásának ezért nem lehet helyt adni.

193    Tekintettel arra, hogy a gondos ügyintézés elvének az állítólagos megsértésére alapított jogalap kizárólag a bizonyítási teherre vonatkozó elvek állítólagos figyelmen kívül hagyásán alapszik, ezt a jogalapot szintén el kell utasítani.

194    Következésképpen a harmadik jogalapot, valamint a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

195    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a értelmében a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az eljárási szabályzat 87. cikkének 4. §‑a értelmében az eljárásba beavatkozó intézmények maguk viselik saját költségeiket.

196    Mivel a felperes pervesztes lett, kötelezni kell a saját költségeinek, és a Tanács, a Vale Mill (Rochdale), valamint a Colombo New Scal részéről felmerült költségeknek a viselésére.

197    A Bizottság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Since Hardware (Guangzhou) Co., Ltd maga viseli a saját költségeit, valamint az Európai Unió Tanácsa, a Vale Mill (Rochdale) Ltd és a Colombo New Scal SpA részéről felmerült költségeket.

3)      Az Európai Bizottság maga viseli a saját költségeit.

Truchot Martins Ribeiro Popescu

Kihirdetve Luxembourgban, a 2012. szeptember 18‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

Jogi háttérII – 2

A WTO jogaII – 2

Az uniós jogII – 4

A jogvita előzményeiII – 10

A megtámadott rendeletII – 13

Az eljárás és a felek kérelmeiII – 15

A jogkérdésrőlII – 16

Az első, az alaprendelet 5. cikke (9) bekezdésének, 9. cikke (3)–(6) bekezdésének, valamint 17. cikkének azt érintő megsértésére alapított jogalapról, hogy az eljárás nem indítható meg egy konkrét társasággal szemben, hanem annak egy vagy több országra, és az ezen ország(ok)ban székhellyel rendelkező valamennyi gyártóra kell irányulniaII – 17

Az első, az alaprendelet 5. cikkének a 17. cikkével összefüggésben és a WTO jogával összhangban értelmezett (9) bekezdésének a megsértésére alapított részrőlII – 17

A második, az alaprendelet 9. cikkének a WTO jogával összhangban értelmezett (4)–(6) bekezdésének a megsértésére alapított részrőlII – 22

A harmadik, az alaprendelet 9. cikke (3) bekezdésének megsértésére alapított részrőlII – 24

– Előzetes észrevételekII – 24

– Az elsődlegesen előterjesztett, arra alapított érvről, hogy az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdése előírja az intézmények számára, hogy az említett rendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján vizsgálják felül azon gyártók nulla vámtételét, akik esetében a dömpingkülönbözet csekély mértékűII – 25

– A másodlagosan előterjesztett, arra alapított érvről, hogy a Bizottság de facto a felperes nulla vámtételére vonatkozó felülvizsgálatot alkalmazott, amellyel megsértette az alaprendelet 9. cikkének a WTO fellebbezési testületének jelentésével összhangban értelmezett (3) bekezdésétII – 27

A második, az alaprendelet 3. cikke (2), (3) és (5) bekezdésének azt érintő megsértésére alapított jogalapról, hogy a dömpingellenes vámokat a felperesre annak megállapítása nélkül vetették ki, hogy az uniós gazdasági ágazatot a vizsgálati időszak során kár érteII – 31

A harmadik jogalapról, amely az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja második bekezdésének az azt érintő megsértésén alapszik, hogy a MES‑nek a felperestől való megtagadására vonatkozó döntést annak alapján hozták, amit a Bizottság az e megtagadás által a dömpingkülönbözetére gyakorolt hatásról tudott, valamint a bizonyítási teherre vonatkozó elveknek és a gondos ügyintézés elvének a megsértésénII – 35

Az első, arra alapított részről, hogy a MES‑nek a felperestől való megtagadására vonatkozó döntést annak alapján hozták, amit a Bizottság az e megtagadás által a dömpingkülönbözetére gyakorolt hatásról tudott, ami megsértette az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második bekezdését.II – 35

A második, arra alapított részről, hogy a Bizottság által annak érdekében a felperesre rótt bizonyítási teher, hogy a felperes bizonyítsa a piacgazdasági feltételek alapján való működését, túlzott, és sérti az uniós jog általános elveitII – 42

A költségekrőlII – 45

* Az eljárás nyelve: francia.